Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(2): 165–186. (2007) TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK RESEARCH ARTICLES A GYROMITRA NEMZETSÉG ÉRTELMEZÉSE NAPJAINKBAN LUKÁCS Zoltán 1071 Budapest, Damjanich u. 54; [email protected] A Gyromitra nemzetség értelmezése napjainkban. – A publikáció egy segédanyag a Gy- romitra nemzetség taxonjainak könnyebb azonosításához és további kutatásához, mely részletes ismertetést, élőhelyi adatokat, elterjedést, számos irodalmi érdekességet és határo- zókulcsot is tartalmaz. Recent interpretation of the genus Gyromitra. – This publication is a guide for an easier identification and further research of taxa of Gyromitra. Characterisation, ecology, distribu- tion are described in detail, and several interest of literature and an identification key are also added. Kulcsszavak: papsapkagombák, tömlősgombák Key words: Ascomycota, Gyromitra BEVEZETÉS A Gyromitra Fr. nemzetség (redőgombák) az Euascomycetes osztály Pezizales rendjében a Helvellaceae családba sorolt gombák csoportja KORF (1972, 1973) és DENNIS (2000) szerint. GOMBOCZ (1927) iratában a sima felszínű, visszahajtott ka- réjú süveges gombákat Helvella-ként, a redőseket Gyromitra-ként nevezte. ECKBLAD (1968) már a Bonorden szerinti Rhizinaceae Bonord. 1851 családban helyezte el az ide tartozó taxonokat. Egy másik jelentős rendszerező, az amerikai KORF (1972) a Helvellaceae családban Gyromitreae Nannf. ex S. Imai 1954 és Discineae (Bene- dix) Dissing 1966 tribuszokba rendezte írásunk tárgyait. Mint ECKBLAD-nál (1968) olvashatjuk négy sejtmagvú az érett spóra, míg a Morchellaceae családban a sejt- magszám 15 és 60 közé esik, és ott a spórák nem tartalmaznak olajcseppet sem. A csésze alakúak könnyen elválaszthatók a Peziza csoporttól, mivel jóddal nem kékül az aszkusz fala, továbbá a Gyromitra nemzetség esetében nem képződik szabályos paliszád, mint a Helvella nemzetségnél. A Gyromitra nemzetséget Fries írta le 1849-ben (FRIES 1849). A nemzetség né- hány faját PERSOON (1824) Gyrocephalus név alatt ugyan korábban leírta, de olyan gombákkal közösen, melyek miatt el kellett vetni az utóbbi nevet. A rendszerezők a termőtest formáit, a spórák alakját és díszítettségét, a spórák olajcseppjeinek nagy- ságát és számát tartották a legfontosabb besorolási jellegeknek. Az eltérések ered- ményeként többen új nemzetségek felállítását tartották szükségesnek, így BOUDIER (1907) a Physomitra, IMAI (1932) a Neogyromitra, DENNIS (1968), ECKBLAD (1968) a Pseudorhizina, HARMAJA (1969a) és IMAI (1954) a Helvellula, SEAVER (1928) az Elvela, BENEDIX (1969) a Fastigiella, Paradiscina, HERTER (1950) a Maublan- comyces nemzetségeket hozta létre. A gömbölyű spórás Gyromitra sphaerospora Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(2), 2007 Magyar Mikológiai Társaság, Budapest 166 LUKÁCS Z. sajátosságai miatt állítottak fel új, sokszor rövid életű nemzetségelnevezéseket: Gy- romitrodes Vassilkov, Helvellula S. Imai, Ochromitra Velen., Pseudorhizina Jacz. = Helvellula, derül ki POUZAR (1961) dolgozatából. BENEDIX (1962) a spórák mor- fológiáját alapul véve különböző halmazokat hozott létre, így a díszített és orsó ala- kú típust Maublancomyces-típusnak (Discina, Maublancomyces, Rhizina) nevezi, míg a Gyromitra-típusba (Gyromitra, Pseudorhizina) azokat a sima spórás nemzet- ségeket helyezte, melyeknél a spóra kis olajcseppeket tartalmaz, központi csepp nél- kül. A Helvella-típusba (Helvella) sorolta azokat a sima spórás fajokat, melyeknél egy nagy központi olajcsepp van és a Morchella-típusba (Disciotis, Mitrophora, Morchella, Ptychoverpa, Verpa) az olajcseppek nélküli, díszítetlen spórás nemzet- ségek kerültek. Sokáig a tönkkel nem rendelkező, díszített spórás fajokat a Discina genusba, a sima spórás fajokat a Gyromitra nemzetségbe helyezték. HARMAJA (1969a, b, 1973, 1976a, b, c, 1979, 1986) volt az a kutató, aki a tönkkel rendelkező süveges és a tönk nélküli, csésze alakú gombákat közös nemzetségbe helyezte. MCKNIGHT (1969) és RAITVIIR (1970) is publikálta számos gyűjtemény vizsgála- tát, de a faji szintű meghatározásoknak sokszor volt gátja az a tényező, hogy a régi anyagok már nem álltak rendelkezésre. „Krombholz után anyag nem maradt” – írta BENEDIX (1968). „Bosc után se” – írta RAITVIIR (1970). MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI ELNEVEZÉSEK LORINSER (1877) redőgombának nevezi az akkor még fogyaszthatónak vélt Gy- romitra esculenta gombát. SZEMERE (1926) ezt a közönséges papsapkagomba alatt ismerteti, míg a G. infula, a püspöksüveggomba alatt van, a G. gigas pedig az óriás papsapkagomba néven fut, melyre CSEREY-nél (1902) előzőleg egy betű eltéréssel, óriás papsipkagombaként találunk. GOMBOCZ (1927) a kucsmagombák nevet hasz- nálja a teljes Helvellaceae családra. MOESZ (1943) ezt követve írja: „A kucsma- gombák közül egyedül a Gyromitra esculenta igényel óvatosságot.” Később BOHUS és KALMÁR (1956) redőgombák alatt közönséges redőgombának említi. A hetvenes évek elején SZEMERE (1973) is már ezt alkalmazza. URAI (1983) a Gombanévjegy- zékben, valamint PRISZTER és mtsai (1988) a redős-, óriás-, csúcsos papsapkagom- bákat gyűjtötték össze. KALMÁR és MAKARA (1973) a nagy papsapkagomba alá Neogyromitra caroliniana nevet ír, később, 1978-ban, a kucsmagombafélék alatt a G. gigas-t is, mint nagy papsapkagomba szerepeltetik (KALMÁR és MAKARA 1978), amit LÉVAI (1981) is átvett kisebb keveredést okozva ezzel. KALMÁR (1986), KRÉ- BECZ (1988) és VERESS (1982) a G. fastigiata gombát még nagy-, majd KALMÁR és mtsai (1989), RIMÓCZI (1984) már vörösbarna papsapkagombának hívja, miáltal a zavar megszűnt. TÓTH (1991) visszahozza a régi redőgomba elnevezést, ahogy Barabás Zoltán az Élet és Tudományban (1998/39) tájékoztatott. PÁZMÁNY (1998) szintén hű ehhez a névhez (közönséges-, vörösbarna-, csúcsos-, óriás redőgomba). Különböző országok elnevezései (több esetben a G. esculenta nevei) Bonete, Bolet de greix (Spanyolország), False Morel (Nagy-Britannia, Ameri- ka), Flatmorkel (Norvégia), Gyromitre (Franciaország), Kluifjeszvam (Hollandia), Mikol. Közlem., Clusiana 46(2), 2007 A Gyromitra nemzetség értelmezése napjainkban 167 Korvasienet (Finnország), Lorchel (Németország), papsapkagomba, redőgomba (Magyarország), Spongino, Falsa spugnola (Olaszország), Stenmorkel (Dánia), Stenmurkla, Murklor (Svédország), Ucháč (Csehország). HAZAI ADATOK A FOGYASZTHATÓSÁGRÓL VERESS (1982) könyvében az alábbiakat olvashatjuk a redős papsapkagombá- ról: „A századfordulón még nálunk is az árusításra engedélyezett gombák közé so- rolták, s Istvánffi Gyula 1899-ben … azt írja róla: „Egyike a legkedvesebb éti gom- báknak … de sok esetben a forrázás ellenére is okoztak többé-kevésbé súlyos mér- gezéseket. Méreganyagukra különösen a gyermekek, az idősek és a gyengébb szer- vezetű egyének érzékenyek.” A magyar könyvek a hetvenes évek óta egységesek abban, hogy a Gyromitra esculenta mérgező gomba. KALMÁR és MAKARA (1978): „a nagy papsapkagomba (G. gigas) … adataink szerint hasonlóan mérgező (mint a G. esculenta), leforrázás nélkül fogyasztva falloid típusú mérgezést okoz”. LÉVAI (1981): „a nagy papsapka- gomba (G. gigas) fogyasztása a redős papsapkagombáéhoz hasonló mérgezést okoz”. RIMÓCZI (1984): „a vörösbarna papsapkagomba súlyos mérgezést okoz még akkor is, ha leforrázzák”. KALMÁR és mtsai (1989): „vörösbarna papsapkagomba … kis- sé mérgező”. ALBERT és mtsai (1995, 1997) szerint három (G. esculenta, G. fasti- giata, G. gigas) mérgező, a G. perlata ehető. HAZAI VÉDELMI JAVASLAT RIMÓCZI (1997), valamint RIMÓCZI és mtsai (1999) a teljes nemzetséget a 2-es – erősen veszélyeztetett fajok halmazába illesztették. KALMÁR és MAKARA (1973) a Gyromitra fastigiata kapcsán, az alábbiakat közli: „Nálunk az összes tölgyesben és vegyes erdőkben, még az alföldi erdőtelepítésekben is helyenként elég gyakori”. ALBERT és mtsai (1995) szerint a G. perlata gyakori. A határozói létszám bővülése, a megfigyelések, begyűjtések megsokszorozása ad majd lehetőséget a pontosabb, már faji védelmi érték megállapítására. A NEMZETSÉG FELOSZTÁSA Két nagyobb részre bontható a nemzetség. A külsődleges jellegek alapján: csésze alakú, illetve papsapka formájú (tönk és süveg van), a mikroszkópi jellegeket figye- lembe véve: a spóra sima, nyúlvány nélküli, illetve felszínén díszített, végein nyúl- vánnyal. Miután átfedések vannak a szabad szemmel is látható és a mikroszkóppal vizs- gált határozó elemeken, ezért nem kaptak még állandó helyet a különböző fajok ezekben a csoportokban, illetve jelen ismeretek szerint nem sikerült még olyan al- egységeket felállítani, mely taxonómiai értelemben kielégítő volna. A rendszerezők mégis felosztották a nemzetséget. Szerintük az első (I.) csoportba helyezhetők a fiatalon csésze formájú, majd kiterülve tárcsa, korong alakúak, az agyvelőszerűen tekervényes és tönkkel ellátottak, valamint a barna, vörösbarna, Mikol. Közlem., Clusiana 46(2), 2007 168 LUKÁCS Z. lilásbarna árnyalattól egészen a feketésig vagy sárga, narancsos színű, rendszerint jól- vagy kevésbé fejlett nyélen ülő, többnyire göröngyös, olykor sima termőrétegű, nyúlványos spórájú gombák, melyek talajon vagy faanyagon, sokszor fatuskók mellett, illetve a tuskókon jelennek meg, tavasztól nyárig. A második (II.) csoport- ba azok a süveggel ellátott gombák illeszthetők, ahol sárgásbarnás-vörösbarnás, oly- kor lilás tónusú a süveg, nyereg alakútól az agyvelőszerűen tekervényesig, van tönk- jük, spórájuk sima vagy díszített, de nincs hosszúkás nyúlvány azok pólusain. Ám a legújabb munkák is ellenkező állásponton vannak, hogy ezek a csoportok képviselhetnek-e egy önálló nemzetséget. MEDARDI (2006) szerint igen, míg a taxo- nómus ERIKSSON-nál (2006) a Discinaceae Benedix családban a Gyromitra