PROGRAM, ELŐADÁSKIVONATOK, KIRÁNDULÁSVEZETŐ
15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
2012. május 1717––––19.19. Uzsa
15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
ELŐADÓÜLÉS – 1. NAP (MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK)
Délelőtt Levezető elnök: Főzy István
11:00 Dulai Alfréd Megnyitó, üdvözlés
Monostori Miklós, 11:05 – 11:25 Paleozoós túlélő kagylósrákok a magyarországi triászból Tóth Emőke A Csővár 1 sz. fúrás 520–368,5 m közötti szakaszának conodonta 11:25 – 11:45 Karádi Viktor faunája 11:45 – 12:05 Szeitz Péter A Crustacea koprolitok rendszerezésének problémái
Kocsis Ádám, Kora jura diverzitásváltozások vizsgálata a Paleobiology Database 12:05 – 12:25 Pálfy József alapján
Vörös Attila, Liász brachiopodák Kelet Törökországból és a kora jura pontusi 12:25 – 12:45 Raif Kandemir szubprovincia
12:45 Ebédszünet, poszter szekció
Délután 1. Levezető elnök: Less György
Temnodontosaurus trigonodon (von. Theodori, 1843) a gerecsei alsó 14:30 – 14:50 Dunai Mihály jurából
14:50 – 15:10 Szabó János Mégegyszer a bakonybéli Som hegy csigáiról és a lelőhelyről
Újabb felső bath ammonitesz együttes a móri Csóka hegy (Vértes 15:10 – 15:30 Galácz András hg.) hasadékkitöltő rendszeréből
Gerecsei felső jura ammoniteszek: új gyűjtések és gyűjteményi 15:30 – 15:50 Főzy István példányok
15:50 – 16:00 Ősi Attila Titkári beszámoló
16:00 Tisztújítás (a Szakosztály új vezetőségének megválasztása), közben kávészünet
Délután 2. Levezető elnök: Galácz András
Késő jura teknősök ( Annemys spp.) Belső Ázsiából és jelentőségük 17:00 – 17:20 Rabi Márton az Eucryptodirák evolúciója szempontjából
Hajdu Zsófia, 17:20 – 17:40 A bakonyi kréta borostyánok és zárványaik Czirják Gábor 17:40 – 18:00 Bodor Emese Réka A Padragkutia genus rendszertani besorolásának kérdései
18:00 – 18:30 Haas János Terepgyakorlatok Sümegen – emlékek, élmények
19:00 Bankett vacsora
15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
ELŐADÓÜLÉS – 3. NAP (MÁJUS 19., SZOMBAT)
Délelőtt 1. Levezető elnök: Vörös Attila
Ősi Attila, Prondvai Egy új rhabdodontid dinoszaurusz a felső kréta (santoni) Csehbányai 08:15 – 08:35 Edina, Richard J. Butler, Formációból (Iharkút, Bakony) David B. Weishampel Egy újabb Bicuspidon faj (Squamata: Borioteiioidea) a késő kréta ihar 08:35 – 08:55 Makádi László kúti gerinces lelőhelyről Az első tojáshéj maradványok a felső kréta (santoni) Csehbányai For 08:55 – 09:15 Szentesi Zoltán mációból (Iharkút, Bakony hegység) Less György, 09:15 – 09:35 A Nyugati Tethys bartoni–priabonai nagyforaminifera eseményei Ercan Özcan
09:35 – 10:05 Mariano Parente Strontium isotope stratigraphy: principles, methods and applications
10:05 Kávészünet
Délelőtt 2. Levezető elnök: Pálfy József
10:30 – 10:50 Fodor Rozália Bioturbációs nyomok környezeti értékelése a diósgyőri miocénből A Magyar Természettudományi Múzeum diatómagyűjteményében 10:50 – 11:10 Buczkó Krisztina őrzött típusok biosztratigráfiai jelentősége Pazonyi Piroska, Kordos László, Magyari Enikő, A süttői travertino komplexum gerinces faunáinak paleoökológiai és 11:10 – 11:30 Elena Marinova, Fűköh rétegtani értékelése Levente, Venczel Márton
11:30 – 11:50 Virág Attila Új 3D modell a Proboscidea agyarak mikronos léptékű szerkezetéről Katona Lajos, Kovács János, Kordos László, 11:50 – 12:10 Újabb adatok a pulai alginit nagyemlős faunájához Frédéric Lacombat, Szappanos Bálint 12:10 Kávészünet
Délután 1. Levezető elnök: Hably Lilla
12:30 – 12:50 Sümegi Pál Melanopsis parreyssii és a püspökfördői fauna fejlődéstörténete
Magyari Enikő, Demény Attila, Buczkó Krisztina, Kern Zoltán, Torsten 13600 éves diatóma alapú oxigén izotóp adatsor a Déli Kárpátokból: a 12:50 – 13:10 Vennemann, Fórizs Ist téli félév éghajlatának rekonstrukciója és kapcsolata az észak atlanti ván, Vincze Ildikó, Braun oszcillációval Mihály, Kovács István János, Veres Dániel
13:10 Zárszó, eredményhirdetés
1 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
POSZTEREK
Bodor Emese Réka Cikászok reproduktív képletei a Mecseki Kőszén Formációból
Botfalvai Gábor, Mindszenty Az iharkúti késő kréta (santoni) gerinces lelőhely csonttartalmú Andrea, Ősi Attila rétegeinek szedimentológiai vizsgálata (Csehbányai Formáció, Bakony)
Botfalvai Gábor, Ősi Attila, Fontosabb szedimentológiai jellegek és a csonttartalmú rétegek az Korbély Barnabás, Czirják Gábor, iharkúti késő kréta (santoni) gerinces lelőhelyen Makádi László, Szentesi Zoltán, Hajdu Zsófia, Iván Veronika, Hansághy Zsófia, Mindszenty Andrea
Dávid Árpád Nyomok a téren
Dunai Mihály Asteracanthus magnus (Agassiz, 1838) a bakonycsernyei középső jurából
Pál, Ilona, Vincze Ildikó, Ferenczy Rövid távú holocén klímafluktuációk vegetációra gyakorolt hatása Gyöngyvér, Braun Mihály, Mol a Déli Kárpátok Retyezát hegységében nár Mihály, Magyari Enikő Kata lin
Sümegi Pál A Kárpát medence negyedidőszaki Mollusca faunájának fejlődés története I. A jégkori reliktumok kérdése
Szunyog Ágota A Mány 6 fúrás szarmata rétegeinek foraminifera vizsgálata
Szurominé Korecz Andrea, Sel Újabb vizsgálati eredmények a budapesti Örs vezér tér badeni kép meczi Ildikó, Palotás Klára, Szegő ződményeiből Éva
Vincze Ildikó, Pál Ilona, Thorsten Késő glaciális és holocén oxigénizotóp alapú klímarekonstrukció Vennemann, Demény Attila, hibahatár becslése a Déli Kárpátokban tavi üledékek elemzése Buczkó Krisztina, Fórizs István, alapján Kern Zoltán, Braun Mihály, Ma gyari Enikő Katalin
Vörös Attila Villányi jura (bath oxfordi) üledékképződés: helyi és globális ese mények krónikája
Vörös Attila A középső triász ammonoidea virágkor elemzése térben és időben
2 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
KÖSZÖNTŐ
Kedves kollégák!
Ismét eltelt egy év, újra eljött az ideje a Magyar Őslénytani Vándorgyűlésnek. Sajnos a geológus szakma, és az őslénytannal foglalkozó intézmények helyzete az utolsó találkozás óta nem lett sokkal rózsásabb. A MÁFI ugyan stabilizálta anyagi helyzetét, de nem kerülte el az összevonást a geofizikusokkal. A mindennapi működés még nem problémamentes, így például akár egy őslénytani vándorgyűlési részvétel is okozhat prob lémát. A Magyar Természettudományi Múzeum, és benne a földtani tárak helyzete tovább romlott az elmúlt egy évben. Az már eldöntött ténynek tűnik, hogy költözni kell, de még mindig nem tudni, hogy mikor és hová. Emellett súlyos létszámleépítés után, pénzügyi csődhelyzet szélén komoly vezetői szándék mutatkozik a két erősen megcsappant létszámú földtani tár összevonására. Az év elején szintén nehéz helyzetbe került az ELTE (és a többi felsőoktatási intézmény), ahol a pénzügyi zárlat a vándorgyűlési részvételeket is veszélyeztette. Bizonytalan helyzetbe került a geológiaoktatás szinte szimbolikus helyszínének számító sümegi oktatóbá zis is. Eredetileg oda terveztük a 15. vándorgyűlést, de mivel a szervezés idején felmerült az eladás és a tulaj donosváltás lehetősége, kockázatosnak tűnt ez a helyszínválasztás. Szerencsére Sümeghez viszonylag közel tudtunk megfelelő szállást találni, így csak a helyszínt kellett lecserélni, a tervezett terepi programot változta tás nélkül meg tudjuk valósítani. A Sümeg környékén található eocén és mezozoós rétegsorok mellett láthatjuk a hazai gerinces paleontológia, valamint a balaton felvidéki triász egy egy klasszikus lelőhelyét is. A vándor gyűlés tudományos programja azt mutatja, hogy a hazai paleontológia minden csapás ellenére erős alapokon nyugszik, számos változatos témájú előadás és poszter mutatja be az elmúlt év(ek) eredményeit (24 előadás, 12 poszter). Az erdő közepén fekvő helyszín a nyilvános előadás tartására ugyan nem alkalmas, de saját ma gunk számára minden bizonnyal tanulságos lesz a sümegi nosztalgiázás az oktatóbázis egykori vezető kutató ja, Haas János tolmácsolásában. A hazai előadások mellett ezúttal is lesz lehetőségünk külföldi kapcsolataink ápolására. Idén a nápolyi Mariano Parente tart sokak számára hasznos előadást a stroncium izotópok réteg tani felhasználásáról. Ennek a meghívásnak a létrejöttét nagyrészt Less Györgynek köszönhetjük, mivel az olasz kolléga az ő OTKA témájának a résztvevőjeként tartózkodik Magyarországon. A kirándulást vezető kol légák közül kölön is köszönjük Kordos László hozzájárulását a tulajdonában lévő bérbaltavári feltárás meg tekintéséhez. Három éves mandátumunk lejártával a szakosztály vezetése leköszön. Ezúton is szeretném a vezetőség 3 éves munkáját és támogatását megköszönni. Természetesen első helyen illeti köszönet Ősi Attila titkári mun káját, aki sok terhet levett a vállamról a vándorgyűlések szervezése közben. Különösen említésre méltó, hogy a napokban a Lendület program anyagi, és a szülői háttér fizikai támogatásával sikerült poszter állványokat készítenie, ami reményeink szerint hosszú távon is megoldja az évről évre ismételten megjelenő problémát a vándorgyűlési poszterek bemutatásával kapcsolatban. Külön köszönetet szeretnék mondani Bosnakoff Mari annak, aki minden évben óriási segítséget nyújtott a füzetek szerkesztésében, valamint számtalan logisztikai és egyéb feladat megoldásában. Végül, de nem utolsósorban mindannyiunk nevében köszönetet mondok a jelölő bizottság tagjainak és különösen elnökének, Selmeczi Ildikónak a szakosztályi választás előkészítéséért és lebonyolításáért. Kívánom, hogy mindenki emlékezetes, és szép emlékekkel gazdagodjon ebben a nagyszerű környezetben, az előző évekhez hasonlóan hasznosan és kellemesen teljen a 15. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés.
Dulai Alfréd a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Rétegtani Szakosztályának elnöke
3 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
RÉSZTVEVŐK
APRÓ ANNA FŐZY ISTVÁN Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz tanszék Magyar Természettudományi Múzeum, [email protected] Őslénytani és Földtani Tár [email protected] BALASKA PIROSKA Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz tanszék GALÁCZ ANDRÁS [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] BARTHÁNÉ PAZONYI PIROSKA MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport GASPARIK MIHÁLY [email protected] Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár BODOR EMESE RÉKA [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] GULYÁS PÉTER ELTE TTK Őslénytani Tanszék BOSNAKOFF MARIANN [email protected] MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] GULYÁS POLETT ERIKA [email protected] BOTFALVAI GÁBOR MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport HAAS JÁNOS [email protected] ELTE [email protected] BUCZKÓ KRISZTINA Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár HABLY LILLA [email protected] Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár [email protected] CZIRJÁK GÁBOR ELTE HAJDU ZSÓFIA [email protected] Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár DÁVID ÁRPÁD hyla_arborea@t online.hu Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék [email protected] HORVÁTH MAGDOLNA Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék DULAI ALFRÉD [email protected] Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár KARÁDI VIKTOR [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] DUNAI MIHÁLY GEOMIDA Bt. KOCSIS TIBOR ÁDÁM [email protected] MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] EVANICS ZOLTÁN Mindszent KORDOS LÁSZLÓ MFGI FODOR ROZÁLIA [email protected] Mátra Múzeum [email protected] KOVÁCS JÁNOS Institute of Applied Geology, Wien [email protected]
4 RÉSZTVEVŐK
LESS GYÖRGY SZABÓ JÁNOS Miskolci Egyetem Ásványtani Földtani Intézet Magyar Természettudományi Múzeum, foldlgy@uni miskolc.hu Őslénytani és Földtani Tár [email protected] MAGYARI ENIKŐ KATALIN MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport SZEITZ PÉTER [email protected] ELTE Őslénytani Tanszék [email protected] MAKÁDI LÁSZLÓ Magyar Természettudományi Múzeum, SZENTESI ZOLTÁN Őslénytani és Földtani Tár MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] [email protected]
MONOSTORI MIKLÓS SZINGER BALÁZS ELTE TTK Őslénytani Tanszék MOL Nyrt. [email protected] [email protected]
OLÁH LILLA ALÍZ SZUNYOG ÁGOTA ClientFirst Consulting Kft. ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] [email protected]
ŐSI ATTILA SZUROMINÉ KORECZ ANDREA MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport MOL Nyrt. [email protected] [email protected]
PÁL ILONA TARI GEORGINA ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék [email protected] [email protected]
PÁLFY JÓZSEF TORBA KLAUDIA ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] [email protected] TÓTH EMŐKE PARENTE , MARIANO ELTE TTK Őslénytani Tanszék Department of Earth Sciences, [email protected] University of Naples Federico II (Italy) [email protected] TÓTH KÁLMÁN Balatonalmádi PRONDVAI EDINA [email protected] MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport [email protected] VÁRNAI IBOLYA Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék RABI MÁRTON [email protected] ELTE Őslénytani Tanszék [email protected] VIRÁG ATTILA ELTE Őslénytani Tanszék, SELMECZI ILDIKÓ Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Állami Földtani Intézet Őslénytani és Földtani Tár [email protected] [email protected]
SÓRON ANDRÁS SZABOLCS VÖRÖS ATTILA MOL Nyrt. Magyar Természettudományi Múzeum, [email protected] Őslénytani és Földtani Tár MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport SÜMEGI PÁL [email protected] SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék és MTA Régészeti Intézet [email protected] szeged.hu
5 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
ELŐADÁS ÉS POSZTER KIVONATOK
de egy fajba sorolható valamennyi maradvány. A A PADRAGKUTIA GENUS RENDSZERTANI többváltozós statisztikák azonban rendre három BESOROLÁSÁNAK KÉRDÉSEI csoportot különítettek el. Az egyik csoportba csu pán néhány példány került, aminek egyelőre nem BODOR EMESE RÉKA ismert elég példánya ahhoz, hogy a faj szintű elkü ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz lönítéséről dönteni lehessen. Feltételezhetően a mány Péter sétány 1/C; [email protected] csoport elkülönülésének az az oka, hogy csak eze ken a példányokon figyelhetők meg bordák. A A bakonyi kontinentális késő kréta üledékek másik két csoport között azonban egyértelmű kü ből írta le KNOBLOCH és MAI a Padragkutia nem lönbség látható. A magok közel fele szimmetrikus, zetséget 1984 ben. 1986 os monográfiájukban a központi bordával osztott, míg a harmadik csoport Magnoliaceae családba sorolták be a genus képvi képviselői aszimmetrikusak, és központi bordát selőit, de erre csak a magok alakja utalt. A tulipán nem viselnek. Ez a látszólagos ellentmondás az fafélék magkezdeményeinek helyzete minden eset egyváltozós és többváltozós adatelemző eljárások ben visszafordult (anatrop), a Padragkutia leírásá eredménye között úgy értelmezhető, hogy egy ter ban azonban egyenes (ortotrop) magkezdeményről mésen belül két magpozíció volt – a szimmetrikus olvashatunk. Ez a tisztázatlan rendszertani kérdés véghelyzetbeli magoké és az aszimmetrikus köz megnehezítette az iharkúti lelőhely vegetáció re benső magoké. A magok alakját és lapítottságát konstrukcióját, ugyanis a Csehbányai Formáció valószínűleg a termésen belüli helyzet, valamint az ezen feltárásából igen nagy számban kerültek elő a határozhatta meg, hogy hány mag volt a termés magnemzetség képviselői. Az iharkúti példányok ben. először az Ajkai Kőszén Formációból előkerült ho Mivel az iharkúti példányok nagy száma elle lotípus anyaggal kerültek összehasonlításra, ami a nére is nagyon ritkán kerülnek elő sokmagvú ter Cseh Nemzeti Múzeum Knobloch Gyűjteményé més állapotban (~1 2%), és akkor is maximum 2–5 ben található. A vizsgálatok egyértelműen igazol mag közös előfordulása látható, így a magok izo ták, hogy az iharkúti példányok is a nagy variabili lált terjedése valószínűsíthető. tású faj, a Padragkutia haasii képviselői. Ezen vizsgálatok egyértelműen igazolták, A Csehbányai Formációból előkerült több hogy az iharkúti gerinces lelőhely valamennyi mint 400 példány lehetővé tette részletes vizsgála iszapolt rétegéből nagy számban előkerülő Pad tok elvégzését a rendszertani besorolás kérdései ragkutia magok a tulipánfafélék jelenlétére utal nek tisztázására. A vizsgálatok során több mint nak. 150 példányról készültek részletes SEM felvételek. A vizsgálatokat a Synthesys program 2066 os pályázata, az A magok belső szerkezete, fala és sejtjeik is jól MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, az OTKA PD 73021 és NF 84193 számú pályázatai, a Hantken Alapít tanulmányozhatók. Néhány, a Padragkutia példá vány és a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára nyokon most felfedezett tulajdonság ismeretében a támogatták. kréta Liriodendroidea maradványokat, illetve re cens anyagot is szükséges volt vizsgálni. CIKÁSZOK REPRODUKTÍV KÉPLETEI A Mindezek alapján 18 olyan, nagyrészt sejt MECSEKI KŐSZÉN FORMÁCIÓBÓL szintű tulajdonság mutatható ki, ami egyértelműen alátámasztja a Magnoliaceae, azon belül is a Lirio BODOR EMESE RÉKA dendroidea rokonságot, azonban a két nemzetséget ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz megkülönbözteti a Padragkutia példányokra jel mány Péter sétány 1/C; [email protected] lemző igen erőteljes, vastag maghéj, ami miatt le hetséges a nemzetség szintű elkülönítés. A Mecseki Kőszén Formációból több mint A több mint 150 részletesen vizsgált példány 5000, növényi makrofosszíliákat tartalmazó kézi ból 75 teljesnek bizonyult, így azokon hat morfo példány került elő az elmúlt évtizedekben, melye lógiai karaktert lehetőség volt lemérni. A karakte ket BARBACKA Mária dolgozott fel, illetve revide rek egycsúcsú hisztogramokként ábrázolhatók, ami ált. Vizsgálatai során 55 fajt említett a formáció azt igazolja, hogy igen nagy variabilitással ugyan, ból, amelyek közül nyolc tartozik a Cycadophyta
6 ELŐADÁSKIVONATOK csoportba. A cikászok jelentősége a Mecseki Kő A lelőhelyről a Bjuvia nemzetségnek egy faja szén Formációban igen nagy, ezek a maradványok ismert, feltehetően ehhez tartozik az a különleges kerültek elő igen nagy gyakoriságban más csopor példány, amelynek egy pikkelyén több magkezde tok képviselőivel együtt. Valószínűleg meghatáro mény is látható. Ezen a példányon még további zó növénycsoportja volt a kevéssé zavart, nem SEM vizsgálatok szükségesek, amelyek segíthetik elöntött, de nedves területeknek. a rendszertani besorolást. BARBACKA 2001 es publikációjában már em A bemutatott mintegy 600 cikász reproduktív lítette, hogy Nilssonia magok is kerültek elő a képlet a kevés megőrződött kutikula miatt, illetve Mecsekből. Ebben a munkájában 28 kézipéldány izolált előfordulásuk okán nem társítható egyelőre ról előkerült több mint 200, nagyrészt töredékes egyértelműen a levél makrofosszíliákkal, viszont magot vizsgált. Az elmúlt két év vizsgálatai során érdekes információkkal szolgál a csoport jura kép még további 50 kézipéldányon sikerült Nilssonia viselőinek szaporodási stratégiájára vonatkozóan. magokat találni (több száz példányt). A hozzávető A vizsgálatokat a Magyar Természettudományi Múzeum leg 500 vizsgált Nilssonia mag közül már értékel Növénytára, a Synthesys program 2066 os pályázata, valamint az ELTE TTK Őslénytani Tanszéke támogatta. hető mennyiségben kerültek elő ép példányok is, és így egyértelműen megállapítható, hogy két mor fológiai csoportra bonthatóak a maradványok. AZ IHARKÚTI KÉSŐ KRÉTA (SANTONI) Vannak elliptikus példányok (6–11 mm hosszúsá GERINCES LELŐHELY CSONTTARTALMÚ gúak), melyeket egyenletesen borítanak azok a RÉTEGEINEK SZEDIMENTOLÓGIAI domború felületi struktúrák, amiket HARRIS 1932 VIZSGÁLATA (CSEHBÁNYAI FORMÁCIÓ, ben gyantatestekként értelmezett. A másik típus BAKONY) kerekded, kisebb (átlagosan 5–8 mm átmérő) felü 1 letén a „gyantatestek” mérete belülről kifelé hatá BOTFALVAI GÁBOR , MINDSZENTY AND 2 1 rozottan csökken (0,7–0,5 mm től 0,2 mm ig), és REA , ŐSI ATTILA 1 ezeken a maradványokon gyakran külső perem is MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, megfigyelhető. A maradványok nagyrészt teljesen 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; botfal [email protected]; [email protected]; szénültek, így kutikula nagyon nehezen preparál 2 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, ható, de a preparátumokon semmilyen jele nincs a 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; gyanta képzésére specializálódó testeknek, vagy [email protected] bármilyen osztottságnak. Ez megkérdőjelezi, hogy ezek a felületi struktúrák valójában értelmezhető Az egykori Iharkút település határában, a bá ek e gyantaképző képletekként. nyászat során feltárt felső kréta Csehbányai For A cikászokhoz tartozó tobozok maradványai máció folyóvízi, ártéri üledékeket tartalmazó össz is előkerültek, ezekből ez ideig nem sikerült kuti letéből számos gerinces fosszília került felszínre az kulát analizálni, így pontosabb besorolásuk egye elmúlt évek ásatásainak eredményeként. A leletek lőre nem lehetséges. őslénytani vizsgálatát többtagú kutatócsoport vég A Cycadophyta csoportba tartoznak a Bennet zi. Bár a csont és növénymaradványok a mára re titales maradványok is, melyek közül BARBACKA kultivált iharkúti külfejtés nagy részén (Németbá (2000) 70 levélmaradvány vizsgálata alapján két nya II es III as lencsék) fellelhetőek, kijelölhető a fajt különített el. A magok részletes vizsgálata bánya területén három olyan rétegtani szint, ame során sikerült kimutatni egy Bennettitales rokon lyekben a maradványoknak az átlagosnál jelentő ságot mutató morfotípust, az ide tartozó hozzávető sebb felhalmozódása tapasztalható. leg 50 példány mindegyike nagyjából 1–1,5 mm A „Szál 1” jelű lelőhely , ahol a területen el hosszú és 0,5–1 mm széles. Ez szokatlanul kis sőként felfedezett csonttartalmú rétegek bukkan méret, azonban a jellegzetes alak és a szélesség nak felszínre, a bánya É ÉNy i falában a bányafal 20% át is helyenként meghaladó határozott perem tetejétől számítva lefelé megközelítőleg 6 m re egyértelművé teszi, hogy az előkerült maradvá helyezkedik el. A sárgásbarna színű, csonttartalmú nyok a Bennettitales csoporttal rokoníthatók. A összlet homokból, homokkőből és egy vékony, Bennettitales csoportba sorolható Cycadolepis szintén sárgásbarna színű agyagklasztos rétegből genus két faja ismert a lelőhelyről, ezeknek azon épül fel. Az innen előkerült csontok, színükben és ban csak steril pikkelyei kerültek elő. Fontos ki megtartási állapotukban egyaránt jelentősen kü emelni közülük a Mecsekből leírt Cycadolepis lönböznek a területről ismert más csontoktól. Úgy johannae BARBACKA fajt, ami igen kisméretű, így gondoljuk, hogy jellegzetességeik posztdiagene összhangban van a magok kis méretével.
7 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS tikus folyamatok eredményei. Vizsgálataink sze hordaléklebeny (crevasse splay deposit) része le rint a csonttartalmú réteg lerakódása idején ez a hetett, mely a nagyobb esőzések során alakult ki, terület az egykori alacsony ártér szintjén helyezke mikor a megnövekedett vízhozam hatására a folyó dett el. Ezt követően az esőzésekre, vagy egyéb medrét szegélyező természetes gát átszakadt. Az okokra visszavezethetően (pl. avulzió, vízhozam ártérre zúduló víz és üledéktömeg összegyűjthette változás) a közelben elhelyezkedő mederág erre a a felszínen heverő csontokat, és rövid szállítódás térszínre tolódott át. A csontok jelentős felhalmo után az üledékekkel és a növénymaradványokkal zódását az tehette lehetővé, hogy az ártérbe bevá együtt felhalmozta őket. Az ártéren kialakuló gódó nagy közegenergiájú folyóvíz az ártér felszí nagyméretű hordaléklebenybe kisebb csatornák nén heverő, vagy a már részben ártéri üledékkel vágódhattak be (finom homok), majd az áradás eltemetett csontokat felszaggatta, és az új mederbe elmúltával a lebenyen megrekedő lassan mozgó kavicsokkal és az ártér agyagos kőzetlisztes üledé vagy stagnáló vizekből finomszemcsés üledékek kéből feltépett agyagklasztokkal vegyesen felhal (homokos aleurolit, aleurolit, agyag) ülepedtek le. mozta. A „Szál 7–8” jelű lelőhely a bánya nyugati A „Szál 6” jelű lelőhely a bánya déli falában, részén, a Szál 1 es lelőhelynél mintegy 10 m rel a felszíntől számítva lefelé 5 m re helyezkedik el alacsonyabban helyezkedik el. Az általunk felvett és az iharkúti terület leggazdagabb csonttartalmú szelvény több folyóvízi/ártéri ciklust tartalmaz, rétegeként tartjuk számon. Az ásatással feltárt azonban őslénytani szempontból kitüntetett jelen csonttartalmú rétegek egy felfelé finomodó összlet tőségű a feltárás közepe táján húzódó, 1–3 mm es bazális tagját képviselik. Ez az összlet ugyancsak méretű borostyán szemcséket („ajkait”) is tartal az ártéri üledékekbe bevágódó mederben halmozó mazó, nagy szervesanyag tartalmú réteg, melynek dott fel. A leggazdagabb csonttartalmú réteg egy iszapolási maradékából több jó megtartású kétéltű kavicsokat és agyagklasztokat egyaránt tartalmazó lelet és számos mikroszkopikus fog és csontma homokréteg, mely egy eróziós felszín mentén szür radvány került felszínre. Ennek a csonttartalmú készöld agyagrétegre települ. Ez a „bonebed” típu rétegnek képződési környezete állandó hidromor sú agyagklasztos réteg a bevágódó csatorna bázis fiával és kis közegenergiával jellemezhető, feltehe képződménye, melyben az ártéri üledékek felszag tőleg az alacsony ártéren kialakult állóvíznek (árté gatott darabjai klasztok formájában vannak jelen. ri „pocsolyának”) az üledékét tartalmazza. A maximálisan 50 cm vastagságú, nagy közeg A kutatást támogatták: OTKA PD 73021, NF 84193, MTA energiát tükröző réteg felfelé finomodik, több cik Lendület Program, Magyar Természettudományi Múzeum, Hantken Miksa Alapítvány. lusban finomabb szemcsés, nyugodtabb periódusra utaló üledékek (kőszénzsinórok, agyagfilmek) szakítják meg, jelezve, hogy az energia viszonyok FONTOSABB SZEDIMENTOLÓGIAI a réteg lerakódása folyamán többször is megvál JELLEGEK ÉS A CSONTTARTALMÚ RÉ toztak. A csonttartalmú réteg képződése egy hirte TEGEK AZ IHARKÚTI KÉSŐ KRÉTA len vízhozam növekedés eredményeként kialakult (SANTONI) GERINCES LELŐHELYEN zagyárral modellezhető, mely különféle állatok és 1 1 növények maradványait gyűjtötte össze és rakta le, BOTFALVAI GÁBOR , ŐSI ATTILA , 2 1 létrehozva a szerves anyagban dús, gerinces ma KORBÉLY BARNABÁS , CZIRJÁK GÁBOR , 3 4 radványokat koncentráltan tartalmazó összletet. MAKÁDI LÁSZLÓ , SZENTESI ZOLTÁN , 1 5 Az agyagklasztos rétegre szürke színű, erőtel HAJDU ZSÓFIA , IVÁN VERONIKA , 6 jesen cementált homokkő réteg települ, mely már HANSÁGHY ZSÓFIA , MINDSZENTY AND 7 csökkenő energia viszonyok között rakódott le, és REA 1 a bevágódás eredményeként a területen stabilizá MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, lódott mederág durvább szemcsés üledékét tartal 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c; botfal [email protected]; mazza. A homokkő rétegre nagy vastagságú (50 2 Balaton felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 8229 cm), laminált barnáslila–szürkésbarna színű aleu Csopak, Kossuth u. 16; rolit, homokos aleurolit települ, mely már egyér 3Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és telműen kisebb közegenergiájú környezetben üle Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; pedett le. Az utóbbi két réteg is tartalmaz csont és 4MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, növénymaradványokat, azonban ezek kisebb gya 1431 Budapest, Pf. 137; korisággal és rosszabb megtartási állapotban ke 5ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, 1117 Buda pest, Pázmány Péter sétány 1/C; rülnek elő. Vizsgálataink azt valószínűsítik, hogy 6 ez az összlet, az ártérre a főmeder felől lezúduló 9024 Győr, Bartók Béla utca 52.;
8 ELŐADÁSKIVONATOK
7ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, Az itt bemutatott, földrajzi és földtani tekin 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C tetben is jól beazonosítható szelvények azért külö nösen fontosak, mert segítségükkel a bányaterület Az elmúlt évek során az iharkúti késő kréta esetleges későbbi rekultivációja és növényekkel (santoni) gerinces lelőhelyről előkerült csont és történő benépesítése esetén is beazoníthatóak lesz növényfosszíliák taxonómiai, paleobiológiai, nek a szedimentológiai és őslénytani szempontból paleobiogeográfiai és tafonómiai vizsgálatáról fontos rétegek. számos publikáció látott napvilágot, azonban a A kutatást támogatták: OTKA PD 73021, NF 84193, MTA terület földtani és szedimentológiai felépítéséről ez Lendület Program, Magyar Természettudományi Múzeum, idáig kevés szó esett. Az MTA–ELTE Lendület Hantken Miksa Alapítvány. Dinoszaurusz Kutatócsoport tervezett programjá nak egyik alappillére az iharkúti dinoszaurusz le A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI lőhely üledékföldtani képének minél behatóbb MÚZEUM DIATÓMAGYŰJTEMÉNYÉBEN ismerete, mely felbecsülhetetlen információkat ŐRZÖTT TÍPUSOK BIOSZTRATIGRÁFIAI nyújt a jelenlegi és a jövőbeli őslénytani, tafonó JELENTŐSÉGE miai és paleobiogeográfiai vizsgálatokhoz. 2011 októberében az iharkúti leművelt bau BUCZKÓ KRISZTINA xitbánya területén (Németbánya II es és III as len Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, csék) több napos térképező munka során 9 helyen 1476 Budapest Pf. 222; [email protected] vettünk fel a Csehbányai Formáció feltárt rétegeit harántoló szelvényt, melyek jól reprezentálják a A Magyar Természettudományi Múzeum Nö lelőhely főbb üledékföldtani jellemzőit, valamint vénytárában őrzött diatómagyűjtemény ugyan nem az előforduló összes kőzettípust magukba foglal számít nagynak alig 3000 leltározott példányszá ják. A szelvényező munkálatok során feltárt réte mával, mégis folyamatos nemzetközi érdeklődés gek szedimentológiai és őslénytani szempontból övezi. Alapját PANTOCSEK József (1846 1916) fontos határfelületeit EOV koordináták szerint lemezei adják. Pantocsek gyűjteménye egyes uta rögzítettük, hogy a jövőben folytatódó rekultiváci lások szerint több mint tízezer darabból állhatott ós munkálatok után is fellelhetők és tanulmányoz valamikor, de a második világháborúban nagyrészt hatók legyenek. megsemmisült. Az alsópetényi kastélyba menekí A felvett szelvényekből jól kiolvasható, hogy tett gyűjtemény papír borítóit tűzrakásra használ az iharkúti bányaterületen feltárt összlet uralkodó ták az ott állomásozó katonák. Az egyenként húsz an tarka (talajosodott) agyag, agyagos, finomho lemezt tartalmazó papír holderekből kiszórták a mokos aleurolit, finom és középszemcsés homok lemezeket, amik nagyrészt összetörtek. A 70 es ból áll. A bánya területén az igen gyakran talajo években KRENNER József rekonstruálta a gyűjte sodott ártéri üledékek az uralkodóak (80%), me ményt, és alig több mint ezer (1016) lemezt tudott lyekbe sekély csatornakitöltésekként megjelenő beazonosítani, katalogizálni. A gyűjtemény jelen homokkő testek ékelődnek. A homokos közbetele tőségét az adja, hogy PANTOCSEK több mint 1300 pülések lepelszerű vagy sekély csatornakitöltések taxont írt le, elsősorban az akkori Magyarország ként vannak jelen, melyek bázisán nem ritkán ka területéről, de a világ számos más pontjáról is. A vicsok és agyagklasztok találhatók. A bánya terüle fajok legnagyobb része miocén korú. Szerencsére tén ez idáig összesen négy különálló csonttartalmú nem csak kész preparátumokból állt a gyűjtemény, horizont ismert. Az 1 es szelvény csonttartalmú hanem éghetetlen fém szivardobozokban, apró or rétege megfeleltethető a Szál 1 es lelőhely gerin vosságos üvegekben tisztított kovaföld is maradt. ces fosszíliákban gazdag rétegének, míg a 4–6 Az 1300 típus újravizsgálatára, azonosítására, szelvények több ponton harántolták a leggazda tipizálásra, revideálására ugyan elvileg megvan a gabb csonttartalmú rétegösszletet (Szál 6). A 7 es lehetőség, de ez igencsak időigényes munka. A szelvény egy merőben új, ez idáig nem ismert korrelációs vizsgálatokhoz ugyanakkor elengedhe csonttartalmú réteget tárt fel, melyből erősen oxi tetlen. 2007 től dolgozunk a dubravicai és lutillai dált csontleletek kerültek elő. A 9 es számú szel (Szlovákia) mintákból leírt taxonok tipizálásán, ill. vény alsó részén megtalálható, magas szerves a minták újrafeldolgozásán, elsősorban azért, hogy anyag tartalmú, sötétszínű, borostyánokat és mik a Balkán félsziget fejlődéstörténetének megisme rogerinces fosszíliákat is tartalmazó horizont meg réséhez analógokat találjunk. Eddigi eredményeink feleltethető a Szál 8 as lelőhely csonttartalmú alapján úgy tűnik, hogy bár a nemzetségek meg rétegének. egyeznek, az azonosnak tűnő fajok azonban gyak
9 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS ran eltérőek. Például, a Diploneis carpathorum A kőzetlapok Horvátországból, Dalmáciából, jellegzetes nagytestű kovaalga Dubravicából került Benkovac városának közeléből származnak. Ezen a leírásra, és sokáig úgy tűnt a Balkánon korjelző helyen számos természetes és mesterséges feltá szerepe van. Részletesebb vizsgálatok szerint rásban tanulmányozhatók a Promina Formáció azonban ez egy másik faj, és Diploneis balcanica Benkovaci Kő Tagozatába tartozó késő eocén ko néven került leírásra. A Cymbella nemzetség rész rú, meszes homokkő és mészmárga váltakozásából letes vizsgálata is hasonló eredményeket hozott, álló, mintegy negyven méter vastagságú képződ sok az endemikus faj ( Cymbella sturii , C. dubra mények. A késő eocén kort a nagyforaminiferák és vicensis ) a dubravicai mintában, ezek nem hasz a pelágikus környezetet jelző Globigerina félék nálhatóak az üledékek korolásához. mutatják. 2011 tavaszán HAJÓS Márta anyaga is a Nö A fenti képződmények kivételesen gazdagok vénytárban került elhelyzésre. A gyűjtemény ezzel életnyomokban. Különböző ichnofáciesekbe ( Ne nemcsak tízezer lemezzel gyarapodott, hanem reites , Cruziana , Skolithos ) tartozó bioturbációs gyűjtőköre mind térben, mind időben jelentősen nyomok fordulnak itt elő. megnőtt. Kréta korú kovaalga előfordulások na Az egri Eszterházy Károly Főiskola Földrajz gyon ritkák, a DSDP (Deep Sea Drilling Project) Tanszékének Mecsek hegységben tartott geomor keretében a 70 es években lehetősége volt HAJÓS fológiai és őslénytani terepgyakorlata során, az Mártának tanulmányozni a 29. expedíció (Leg 29) utóbbi tíz évben nevezetes megállóhely a pécsi 275–284 fúrások anyagát. David WILLIAMS a Jókai tér. Tanulmányozzuk, bemutatjuk, dokumen SYNTHESYS program keretében látogatta meg a táljuk az életnyomokat, rögzítjük a változásokat. gyűjteményt 2012 februárjában, és hívta fel a fi Őséletnyomtani megfigyeléseinkből nyújtunk át gyelmet az itt őrzött típusok jelentőségére. egy csokorravalót! Végül a negyedkori paleolimnológiai kutatá sok szempontjából is fontosak az itt őrzött típusok. ASTERACANTHUS MAGNUS (AGASSIZ, A Szent Anna tó üledékéből leírt két Kobayasiella 1838) A BAKONYCSERNYEI KÖZÉPSŐ faj eddig még csak a „locus typicus” ról került elő. JURÁBÓL A Retyezát hegyi tavai későglaciális flórájából két Sellaphora faj bizonyult újnak a tudományra néz DUNAI MIHÁLY 1*, EVANICS ZOLTÁN 2 ve. Feltűnő a Rila, a Pirin és a Retyezát hegységek 11029 Budapest, Emese u. 13/A; hegyi tavaiban megőrződött negyedkori üledékek [email protected]; ben található diatómák florisztikai hasonlósága. Az 2Mindszent említett fajok rövid életöltőjűek, párhuzamos meg jelenésük biogeográfiai szempontból is jelentős. Mint az ismeretes, a hazai jura egyik legré Az OTKA (K 83999) támogatása tette lehetővé a vándorgyű gebb óta és legnagyobb teljességgel megkutatott lésen való részvételt, ill. a negyedkori tavi üledékek tanulmá területe a bakonycsernyei Tűzköves árok (HANT nyozását. KEN , PRINZ , GÉCZY ). PRINZ Gyula 1904 ben, va lamint GÉCZY Barnabás 1966–67 ben publikált NYOMOK A TÉREN monográfiája dolgozza fel az alsó és középső jura cephalopodákat. Az ammonitesz zonációkat és a DÁVID ÁRPÁD faunaelemek pontosítását 2006 óta 4 feltárásban Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 több mint ötven alkalommal történt gyűjtéssel Eger, Leányka u. 6.; [email protected] pontosítottuk és egészítettük ki. A mintegy 18000 darabból álló gerinctelen gyűjteményünk számos Az épített környezetek alkotóelemei gyakran új, eddig hazánkból még le nem írt taxont tartal valóságos kincsesbányái a földtörténeti múltban élt maz. Ezzel szemben mindössze egy gerincesekhez élőlények maradványainak. A különböző építő és tartozó lelet került elő. díszítőkőzetek fosszíliáit tanulmányozva könnyű A középső jura Tölgyháti Mészkő Formáció szerrel gyarapíthatjuk őslénytani ismereteinket. aaleni emelet Murchisonae Zónájából, az Opalino Pécs belvárosában, a Jókai téren sétálgatva, az ides Szubzónából egy, a közép európai térségből avatatlan szemlélő számára is szembetűnő a teret eddig ismeretlen Hybodontid cápafaj fogai kerül burkoló kőzetlapok sajátos mintázata. Az egyenes tek elő. A pontos kormeghatározás az ammonitesz vagy kacskaringós vonalak, a hatszögletű hálóza fauna alapján történt. A 10 darabból álló anyag tok, a félköríves vagy csillag alakú formák ősélet egy Acrodontinae alcsaládba tartozó Asteracan nyomok, bioturbációs szerkezetek. thus magnus (AGASSIZ , 1838) faj példányaitól
10 ELŐADÁSKIVONATOK maradtak fenn. Egy kivételével az összes fog nagy A lelet kora alsó jura (toarci), Grammoceras valószínűséggel egy példánytól származik. thouarsense zóna, melyet a szelvényezés során Az Asteracanthus nem a középső triászban je előkerült ammoniteszek bizonyítanak [ Grammo lent meg és a felső krétában tűnt el, 17 faj került ceras thouarsense (D’O RBIGNY , 1844), Geczy leírásra. (A szinonimikát illetően máig vita folyik a ceras bonarellii (PARISCH et VIALE , 1906)]. különböző szerzők közt.) A leletek Németország A Tölgyháti Mészkő Formáció jellemzően ból, Angliából, Franciaországból, Svájcból kerül vékonypados táblás, gumós mészkő, mészmárga tek elő. A Hybodontid cápák közül a legnagyobb rétegekkel tagolva, partoktól távoli bathypelágikus méretűre e faj nőtt, a fogak mérete alapján megha fáciesre utal. A feltárás 4,5 m vastagságban és ladhatták az 5–7 m t. Az eddig leírt legnagyobb mintegy 25 m 2 en történt meg. A feltárás már nem laterális fog hossza 45 mm, a bakonycsernyei ezt folytatható a vetők, valamint az egykori bányászati meghaladva 62 mm. E fajra jellemző az őrlésre, tevékenység által „megsemmisített” részek miatt. zúzásra adaptálódott fogszerkezet. Az elülső fogak A leletanyagot alkotja a közel teljes koponya magasabbak, míg a laterális fogak laposabbak, (számos jól látható és a fajra jellemző jellegzete romboidálisak. A hátsó fogak kisebbek, ovális ill. sen bordázott foggal), 9 db csigolya, kéztőcsontok, kerekded alakúak, felületük sima. A laterális fogak vállövcsont, lapocka, valamint számos borda. A fejlett okkluzális felszíne hálószerű erezéssel díszí maradvány erősen hiányos, a leletanyag preparálá tett, a szélek felé kisimul. sa jelenleg is folyik. A példány méretét szemlélte Az eddigi leírások alapján jellemzően lagu tendő, a holzmadeni legteljesebb csontváz hossza 8 nális fáciesű, sekélytengeri csökkent sótartalmú méter melynek legnagyobb faroktő csigolyája 120 környezetben éltek. Ahogy a fogszerkezet is bizo mm széles, a Gerecséből előkerült legnagyobb nyítja, főként a tengerfenéken vagy annak közelé szélessége pedig 149 mm. A faj a szegényes ma ben élő meszes vázú puhatestűekkel táplálkoztak. radványanyag ellenére is jól beazonosítható. A A Bakony hegység Tűzköves árki területére, a jura üledékekből rendkívül ritkának számító lelet a kora középső jura idején az agyagos gumós mész faj elterjedésének legkeletibb előfordulása. kő fácies jellemző bathypelágikus ammonitesz Köszönetemet szeretném kifejezni a Hantken Miksa Alapít együttessel. A talált példányok további adatokat ványnak a konferencián való részvételben nyújtott segítségért. szolgáltathatnak a faj életterének, valamint az el terjedésének kibővítéséhez. BIOTURBÁCIÓS NYOMOK KÖRNYEZETI Köszönetünket szeretnénk kifejezni a Hantken Miksa Alapít ÉRTÉKELÉSE A DIÓSGYŐRI MIOCÉNBŐL ványnak a konferencián való részvételben nyújtott segítségért. FODOR ROZÁLIA TEMNODONTOSAURUS TRIGONODON Mátra Múzeum, 3200 Gyöngyös, Kossuth u. 40.; (VON THEODORI, 1843) A GERECSEI [email protected] ALSÓ JURÁBÓL A Kelet Borsodi medencében, a Miskolc és DUNAI MIHÁLY Kazincbarcika közti területen nagy vastagságban 1029 Budapest, Emese u. 13/A; bukkannak felszínre a Salgótarjáni Barnakőszén [email protected] Formáció homokos aleurolitos képződményei. Diósgyőr északi peremén egy 300 m hosszú és 2009 áprilisában a Gerecse hegységből, a Lá közel 20 m magas összefüggő feltárásban lehet batlan feletti triász és jura korú mészkövet feltáró tanulmányozni ezeket az üledéktesteket. Az itt (mára már felhagyott és rekultivált) Dogger bányá feltáruló rétegek a szekvenciasztratigráfiai vizsgá ból egy hazánkból eddig ismeretlen hüllő marad latok alapján a 2. sz. széntelep fedőjét alkotják. Az ványai kerültek elő. Az eddig történt meghatározás összlet makrofosszíliákban rendkívül szegény, a szerint a lelet az Ichthyosauria rendhez tartozó, benne lévő bioturbációs nyomok alapján azonban Temnodontosauridae család Temnodontosaurus nagy pontossággal meg lehet határozni az egykori trigonodon (VON THEODORI , 1843) faja. Ezt a környezeti viszonyokat és azok változásait. fajt máig csak németországi és franciaországi alsó A feltárás rétegtanilag négy szintre tagolódik. jura lelőhelyekről írták le, közép európai előfordu A legalsó egy sárga színű limonitos homokkő. A lása eddig ismeretlen volt. E faj a család legna leggyakoribb életnyomok a Planolites isp. és a gyobb méretű tagja, teljes mérete elérhette a 11 Thalassinoides isp. Az életnyomok a Cruziana métert. Nyíltvízi ragadozó életmódjának köszönhe ichnofáciesbe tartoznak, mely az alsó parthomloki tően korának egyik csúcsragadozója volt. környezet felső részét jelzi.
11 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
Felette szürke színű, enyhén limonitos homok moniteszes mészkő és a radiolarit, nyílttengeri települ. A leggyakoribb életnyomok a Planolites körülmények között, a partoktól távol, s feltehető isp. és a Thalassinoides isp., de előfordul az Ophi en mélyebb vízben lerakódott üledékekből kelet omorpha nodosa , valamint a Phycoderma isp. is. keztek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ma A feltárás középső részén a rétegben egy vékony, egymáshoz közel elhelyezkedő és azonos korú gömbölyű pelletekkel jellemezhető életnyom – rétegsorok egyveretűek lennének. A Gerecse terü Ophiomorpha isp. – válik dominánssá. A réteg letén például, a Vöröshídi kőfejtő körül húzott két felső határát egy jól követhető, erősen bioturbált kilométer sugarú körön belül nagyon változatos szint jelzi. Az életnyomközösség átmenetet képez a felső jura rétegsorok találhatók. Ezek eltérő mér Cruziana és a Skolithos ichnofáciesek között, mely tékben hiányosak, ill. kondenzáltak. Van olyan a felső parthomloki környezet alsó részét jelzi. ammoniteszes szelvény, ahol a radiolarit megvan, s A harmadik egység egy erősen limonitos, laza van, ahol hiányzik. A Szél hegyen létesített mes homokkő. Az életnyomok mennyisége és diverzi terséges feltárásból egy sajátságos, a liász Hierlatzi tása nagy változatosságot mutat a rétegen belül. A Mészkőre emlékeztető tithon kőzetből számos homoktest alsó harmadában a Thalassinoides isp. ritka, kevéssé ismert apró ammonitesz került elő. és a Phycoderma isp. dominálnak, míg a felső Az ettől csak néhány száz méterre lévő felhagyott részen az Ophiomorpha nodosa a leggyakoribb. A kicsi kőbányában tömött, helyenként gumós, am rétegen belül több helyen is találhatóak lencsesze moniteszes mészkő képviseli a kimmeridgei és rű homoktestek, melyekben Macaronichnus isp. tithon emeleteket ill. azok egy egy szakaszát. Az jelenik meg nagy mennyiségben. Ez az életnyom innen előkerült szegényes és elég rossz megtartású közösség a Skolithos ichnofáciesbe tartozik és a ammonitesz fauna jól párhuzamosítható volt azzal felső parthomloki környezet felső részét jelzi. a mindeddig publikálatlan gazdag és szép cephalo Az utolsó egység egy, a limonitos homokra poda anyaggal, amelyet VIGH Gyula gyűjtött 1943 diszkordánsan települő, 5 m vastag összlet, mely ban a közelben, „a Szél hegy É i végén, az ÉK i 2–5 cm es homok és márgarétegek váltakozásából nagyárok nyugati oldalában”. A fauna jelentős áll. Ez a képződmény életnyomokban rendkívül része a HERBICH és NEUMAYR által a Keleti Kár szegény, csupán a Thalassinoides isp. jelenik meg pátokból leírt kimmeridgei faunákkal mutat szoros helyenként. rokonságot. Az ammonitesz anyagban több régen Az életnyomok megoszlása alapján elmondha leírt, „klasszikus”, ám kevéssé ismert faj volt azo tó, hogy a diósgyőri homokbánya folyamatosan nosítható. A Bagoly völgyben a közelmúltban fel sekélyülő, sekélytengeri környezetben lerakódott fedezett szelvény sajátossága, hogy a radiolarit üledékösszletet tár fel. Legmélyebb része a Cruzi felső részét kettéosztó oxfordi pad felett egy nagy ana ichnofáciessel jellemezhető alsó parthomloki méretű, rendszerint töredékesen megőrződött környezet, melyből folyamatosan fejlődik ki a Sko ammoniteszeket tömegesen tartalmazó kimme lithos ichnofáciessel jellemezhető felső parthom ridgiei mészkőpad is dokumentálható. Az, hogy a loki környezet parthoz közelebbi, felső része. A gerecsei felső jura rétegsorok különböző mérték Macaronichnus életnyomközösséggel jellemzett ben hiányosak, régóta ismert megállapítás. Az lencsék pedig víz alatti homoktestek, melyek kör újonnan felfedezett és begyűjtött bagoly völgyi nyezetében lokálisan megnövekedett a tengervíz szelvény gazdag cephalopoda faunája, valamint a energiája. A bánya felső részén megfigyelhető Magyar Állami Földtani Intézet régen gyűjtött diszkordáns felület pedig egy transzgressziós ese szél hegyi ammonitesz anyagának újra vizsgálata mény elárasztási felszíneként értelmezhető. alapján az egyes kőzetek, ill. rétegek kora a koráb biaknál pontosabban megadható. A biosztratigrá GERECSEI FELSŐ JURA fiai adatok révén pontosabb képet alkothatunk a AMMONITESZEK: ÚJ GYŰJTÉSEK ÉS radiolarit koráról és a terület késő jura medence MÚZEUMI PÉLDÁNYOK fejlődéséről. A munka az OTKA támogatásával valósult meg. Témaszám: K 68453. FŐZY ISTVÁN Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected]
A széles körben elfogadott vélemény szerint a mediterrán jura jellegzetes kőzetei, a gumós am
12 ELŐADÁSKIVONATOK
ÚJABB FELSŐ BATH AMMONITESZ Az ammoniteszek között a jól ismert, másutt EGYÜTTES A MÓRI CSÓKA HEGY (VÉR is gyakori fajok képviselői mellett néhány ritkaság TES HG.) HASADÉKKITÖLTŐ REND is előfordult, és új fajokat is el lehetett különíteni. SZERÉBŐL A korábban ismert csóka hegyi hasadékkitöltő jura képződményekben két generációt lehetett GALÁCZ ANDRÁS elkülöníteni: egy felső bajócit és egy felső bathba ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz tartozót. Az utóbbiban a Retrocostatum Zóna ma mány Péter sétány 1/C; [email protected] gasabb, Epistrenoceras histricoides Szubónájára utaló fajokat lehetett azonosítani. A most vizsgált A Vértes hegység délkeleti peremén, a Mór faunában egyértelműen erre a szubzónára utaló közelében lévő Csóka hegyen az 1960 as évektől ammonitesz fajokat nem lehetett kimutatni, ennek ismertek középső jura tengeralatti hasadékokat alapján megállapítható, hogy ez az anyag a Csóka kitöltő, ammonitesz tartalmú kőzetek. Egy koráb hegy dogger hasadékkitöltéseinek egy újabb, önál ban gyűjtött, de elfeledett ősmaradvány anyag ló fázisát képviseli. vizsgálata újabb adatokkal bővítette az itteni hasa dékrendszerre vonatkozó ismereteket. A gyűjtés minden bizonnyal a Csóka hegy BALTAVÁR ŐSORMÁNYOSAI északnyugati folytatásában lévő Kocsmáros dombról lefutó egyik északnyugati irányú völgy GASPARIK MIHÁLY kibúvásánál történt. Az ősmaradványok szépen Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; kipreparálva és cédulázva vannak, de a pontos [email protected] lelőhely nem került feltüntetésre. A példányok túlnyomó többsége apró ammonitesz, amelyek A baltavári (ma Bérbaltavár) felső miocén ős kicsiny fajokhoz tartoznak. Előfordultak nagymé gerinces lelőhelyről 3 Proboscidea faj maradvá retű fajok nagy (10–15 centiméteres) példányai, nyai kerültek elő. A lelőhely kora felső pannóniai, továbbá nagyméretű töredékek is. Az ammoni a szárazföldi gerinces biosztratigráfiai beosztásban teszek mellett néhány tengeri sün és kagyló mutat turoli; nagy valószínűséggel MN 12 neogén emlős kozik a faunában, valamint egyetlen brachiopoda zóna. faj több tucat példánya. A fauna összetétel, a meg A maradványok nagy többsége tejfog, emiatt tartási állapot és a mikrofácies kép hasadékkitöltő a fajok meghatározása némileg bizonytalan. Az alapanyagba ágyazódott maradvány együttesre anyagban 3 Proboscidea család egy egy fajjal van utal. képviselve. A kapafogú őselefántok (Deinothe Az együttes összetételében a Phylloceras riidae) az óriás kapafogú őselefánttal ( Deinothe félék mennyiségileg meghatározók. A bath emelet rium proavum ), a gumósfogú ősormányosok ben általánosan meglévő genusok másutt is gyako (Gomphotheriidae) a cf. Tetralophodon longi ri fajai mellett számos példánnyal képviselt a rostris szal, a masztodonok (Mammutidae) pedig a Sowerbyceras nemzetség, ami más középhegységi cf. Mammut borsoni val. faunákból eddig még nem került elő. A Lytoceras A 3 faj együttes jelenléte felvet néhány bio félék közül említést érdemel a Nannolytoceras sztratigráfiai kérdést, például, ha a masztodonok genus néhány példánya, amik azért érdekesek, köréből valóban a Mammut borsoni van jelen, mert e nemzetség gyakori bajóci és alsó bath elő akkor Európából ez a lelőhely a faj legkorábbi fordulása mellett a felső bath megjelenés kifejezett előfordulásainak egyike. ritkaságnak számít. Ezenkívül a 3 faj némileg eltérő őskörnyezetet A fauna korát az Ammonitina alrend képvise is jelez. A Tetralophodon longirostris a nedvesebb lői teszik pontosan meghatározhatóvá. Rétegtani élőhelyeket és a zártabb erdőket kedvelte, nem lag fontos az Eohecticoceras costatum és a Pro egyszer mocsárerdei környezetet jelző üledékekből hecticoceras retrocostatum együttes előfordulása, kerültek elő maradványai (pl. Rudabánya). A Dei ami a velük együtt jelentkező számos Cadomites és notherium proavum és a Mammut borsoni ezzel Bullatimorphites Macro és micro conch példány szemben a nyitottabb erdőket, nyíltabb füves terü nyal a felső bath legalsó részét, a Prohecticoceras leteket, szavannaszerű élőhelyeket kedvelte. A retrocostatum Zóna Hemigarantia julii Szubzóná kísérő fauna fajösszetétele, és az eddigi tafonómiai jának megfelelő rétegtani egységet jelzi. vizsgálatok azt jelzik, hogy a lelőhely üledékei egy 7–8 millió évvel ezelőtti folyó környékén vagy a folyóban élt állatoknak egy vagy több áradás során
13 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
összemosott maradványait rejtik. Ennek alapján darázs alkatúak (Hymenoptera: Apocrita) és a valószínűsíthető az is, hogy a 3 ormányos faj nem bogarak (Coleoptera). Az állati maradványok mel élt teljesen azonos élőhelyen. A hajdani természeti lett kis százalékban növénymaradványok is előfor katasztrófát (árvíz) látszik alátámasztani az a tény dulnak. Az iharkúti borostyánokból több mint 500 is, hogy a legnagyobb testméretű emlősöket jelentő szemcsét vizsgáltunk meg, melyekből eddig kizá ormányosok maradványait jobbára fiatal állatok, rólag növénymaradványokat sikerült azonosítani. borjak záp és tejfogai adják. Ezek a fiatal állatok Az ajkait szemcsék és az azonos korú, iharkúti valószínűleg nem voltak elég nehezek, erősek, borostyánszemcsék eltérő mérete, formája és ős ügyesek ahhoz, hogy túléljék az áradást. maradvány tartalma a két fosszilis gyanta eltérő képződési környezetére és feltehetően eltérő gyan A BAKONYI KRÉTA BOROSTYÁNOK ÉS taadó növényekre utal. Amíg a több cm es ajkaitok ZÁRVÁNYAIK több, akár kilenc gyantafolyás eseményét is őrzik és egyes esetekben megállapítható a gyantafolyás HAJDU ZSÓFIA*, CZIRJÁK GÁBOR* iránya is, addig az iharkúti szemcsék többségében ELTE TTK, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; különálló gyantacseppekként fosszilizálódtak. hyla_arborea@t online.hu; [email protected] A borostyánok nem csupán magát az egykori élőlényt őrzik meg, hanem gyakran a különböző A borostyán vagy fosszilis gyanta egy kivéte élőlények között fennállt kapcsolatokat is megfi les ősmaradvány megőrző közeg, mivel speciális gyelhetjük, illetve a különböző taxonok jelenlété összetételének köszönhetően szinte tökéletes ép ből paleoökológiai és paleoklimatológiai következ ségben képes konzerválni akár egészen apró élőlé tetéseket is levonhatunk. nyeket. Borostyánok a kora krétától jelennek meg A kutatást támogatták: OTKA PD 73021, NF 84193, MTA jelentősebb mennyiségben az ősmaradványrekord Lendület Program, Auro Science Consulting Kft, Magyar Állami Földtani Intézet, ELTE Általános és Alkalmazott Föld ban. Az ősmaradvány tartalommal bíró, kréta idő tani Tanszék, Hantken Miksa Alapítvány. szaki leletek azonban ritkák, ezért a hazai lelőhe lyek kiemelkedően fontosak. A Kárpát medencé ből összesen három kréta időszaki borostyánlelő A CSŐVÁR 1 SZ. FÚRÁS 520–368,5 M helyet ismerünk, egyet a dél erdélyi Szászcsór KÖZÖTTI SZAKASZÁNAK CONODONTA mellől, és kettőt a Bakonyból (Ajkai Kőszén For FAUNÁJA máció, Ajka, Csinger völgy; Csehbányai Formá KARÁDI VIKTOR ció, Iharkút), melyek közül a két utóbbi lelőhely ELTE TTK, Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz anyaga képezi kutatásunk tárgyát. A vizsgálatok mány Péter sétány 1/C; [email protected] során a Magyar Állami Földtani Intézet Ajkai Kő szénből gyűjtött borostyánjait (ajkait), valamint az A Duna balparti rögökhöz tartozó csővári rög iharkúti gerinces lelőhelyen gyűjtött borostyán a Dunántúli középhegységi egység részét képezi. szemcséket tanulmányoztuk. A MÁFI anyagban A Kecskés völgyben, a csővári Vár hegy déli lá 125 darab ajkait van, méretük pár mm től a 3–4 bánál 1968 ban mélyült fúrás felső 522 métere a cm ig terjed, színük világossárgától sötétvörösig a Csővári Mészkő Formációt harántolta, melyből legkülönbözőbb árnyalatokban jelenik meg. Az korábban részletes conodonta vizsgálatok még nem Iharkútról származó borostyánokat a 2011 es ása történtek. tás során iszapolás útján nyertük ki a Csehbányai GÓCZÁN F. sporomorphák alapján a fúrás Formáció Németbánya II es lencse felett húzódó, 404,0 m énél határozta meg a karni/nori határ he szerves anyagban gazdag Szál 7 es és 8 as rétegé lyét, mely alapján a formáció ennél mélyebbre eső ből. A szemcsék tömegesen kerültek elő az iszapo részét felső tuvalinak gondolta. Közvetlenül a lás során és átlagos méretük nem haladja meg a 1– feltételezett határ alatt azonban egy 60 m es sza 3 millimétert. A vizsgált ajkaitokkal ellentétben az kaszban nincs szintjelző sporomorpha, így a határ iharkúti szemcsék többsége ép, formájuk csepp, valódi helye kérdéses. Emiatt kutatásom egyik illetve gömb alakú, színük áttetsző világossárga. célja a határ conodonták segítségével történő pon A MÁFI ajkait gyűjteményének kb. 95% a tosítása/kijelölése volt. A conodontákkal minded tartalmaz valamilyen zárványt, ezek döntő többsé dig definiálatlan karni/nori határ nemzetközileg is gükben rovarmaradványok. A zárványok között aktuális problémának minősül. megtalálhatóak a pókszabásúak (Arachnida), szú Vizsgálatomhoz 21 méterközből vettem min nyogalkatúak (Diptera: Nematocera), fullánkos tát 520 és 368,5 m között. (A fúráson számos kuta
14 ELŐADÁSKIVONATOK tást végeztek, ezért csak bizonyos méterközökből ÚJABB ADATOK A PULAI ALGINIT maradt vizsgálatra alkalmas anyag.) 3 méterközből NAGYEMLŐS FAUNÁJÁHOZ (520 m, 413,6–418,2 m, 392,6–396,8 m) semmi lyen fosszília nem került elő. A többi mintában KATONA LAJOS 1, KOVÁCS JÁNOS 2*, KOR viszont gazdag conodonta és holothuroidea faunát DOS LÁSZLÓ 3, FRÉDÉRIC LACOMBAT 4, találtam, melyek mellett néhány radiolaria, echino SZAPPANOS BÁLINT 5 dermata vázelem, szivacstű és halfog is megjelent. 1Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, Rákóczi tér 1.; [email protected]; Az 516 m és az 505 m mintákban a felső tuvali 2 conodonták ( Carnepigondolella orchardi (KOZUR , Institute of Applied Geology, Peter Jordan Str. 70, A 1190 Vienna, Austria; [email protected]; 2003), Epigondolella ?miettoi MAZZA , CAU & 3Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, RIGO , publikálás alatt) túlsúlya karni korra enged Stefánia út 14.; [email protected]; következtetni. Az első nori forma ( Epigondolella 4Musée de paléontologie de Chilhac, Place de l’église, rigoi KOZUR , 2007) a 487–490 m mintából került F 43380 Chilhac, France; [email protected]; elő, sajnos a nori bázisát egyértelműen jelző Meta 5ELTE TTK Földrajz és Földtudományi Intézet, 1117 polygnathus parvus KOZUR , 1972 hiányzik a fú Budapest; [email protected] rásból. A köztes 15 m csak korhatározásra alkal matlan juvenilis alakokat adott. A fúrás 490 és A pulai bányában talált gerinces leletek közül 368,5 métere között a laci alemelet 3 conodonta a legtöbb csontváz részlet és csontdarab az orr zónája egyértelműen kimutatható: az Epigondo szarvúaktól származik. A legelső maradványokat lella quadrata zóna, az Epigondolella rigoi zóna 1986 ban gyűjtötték, melyeket akkor a „ Dicero és az Epigondolella triangularis –Norigondolella rhinus megarhinus ” alakkörbe sorolták. 1988 ápri hallstattensis zóna. Ezek alapján a karni/nori határ lisában újabb lelet került elő, melynek csontváza az 505–490 méterközben, a GÓCZÁN által 404,0 m ma a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiál nél megvont határnál közel 100 m rel mélyebben lításában látható. A kifejlett hímet (?) szintén a található. Ennek oka lehet, hogy a sporomorphák Dicerorhinus megarhinus alakkörbe sorolta KOR könnyebben áthalmozódnak idősebb üledékből DOS László. Majd 1989 ben, 1991 ben, 2000 au fiatalabba. gusztusában, 2001 ben, és végül 2010 ben ismét A fúrás két méterközében (457–459 m, újabb és újabb orrszarvú maradványok kerültek elő 452,5–454,7 m) az alsó nori Epigondolella fauna a pulai bányából. mellett nagyszámban jelennek meg a késő nori– Az elsődlegesen Stephanorhinus megarhinus kora rhaeti Misikella nemzetségbe tartozó fajok, alakkörbe sorolt pulai rinocérosz leletek rengeteg valamint a szintén ilyen korú Oncodella pauciden kérdést vetnek fel az európai pliocén korú fosszilis tata (MOSTLER , 1967) példányok. Az eltérő korú orrszarvú fajok témakörében. Jelenleg a megarhi formák együttes jelenlétéből azt feltételezem, hogy nus példányok a Dihoplus genusba sorolandók, de a fúrásnak ez a szakasza hasadékkitöltést harántol esetünkben a tipikus jellemzők kérdésesek. A hatott. Ennek tényét azonban csak további vizsgá ‘megarhinus’ rinocérosz egy nagytestű orrszarvú, latokkal lehet bizonyítani. melynek hiányzik a csontos septum nasale ja. Ez Jövőbeni kutatásaim célja a fúrás 368,5 m fe zel szemben az európai pliocén üledékekből előke letti szakaszán a conodonták meghatározása, segít rülő példányok sokkal kisebb méretűek és/vagy ségükkel a nori/rhaeti határ helyének kimutatása, részleges csontos orrsövénnyel rendelkeznek. Az továbbá az 522–622 m közötti Pokolvölgyi Dolo európai lelőhelyekről (Pula, Gödöllő; Roatto és mit Formáció tűzkőgumóiból esetlegesen előkerülő Dusino – Olaszország; Millia – Görögország; conodonták vizsgálata. Ezzel pontosítani lehetne a Perpignan – Franciaország) leírt példányokat mind formáció korát, ami hozzájárulna az ősföldrajzi tipikus S. megarhinus , vagy kisebb méretű S. kapcsolatok teljesebb megértéséhez. megarhinus vagy esetleg S. jeanvireti fajnak hatá Munkám során Heinz KOZUR nyújtott szakmai segítséget. A rozták meg. A jelenlegi pulai vizsgálatok alapján kutatásokat az OTKA (K 81296) projekt támogatta. akár egy harmadik faj jelenlétét is feltételezhetjük. A pulai leletek lehetőséget nyújtanak egy új pale ontológiai megközelítés alkalmazására az orrszar vúak fejlődéstörténetének tekintetében, erre a szűk földtörténeti intervallumra, melyből kevés adat áll rendelkezésre Európából. A pulai faunaegyüttes elemzése szintén a pro ject része. Ehhez két nagytestű szarvasmarhaféle
15 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS tartozik: Bovidae gen. ind. sp. ind. és Pliodorcas A PBDB adatait felhasználó, teljes fanerozoós nov. sp. A vizsgálataink kiterjednek a hasonló korú diverzitástörténetet célzó kutatások a korszak gödöllői leletekre is, ahol az orrszarvúak fauna nagyságrendjének megfelelő (11 millió éves) idő együttesében kisméretű szarvas (cf. Cervocerus ), beli felbontást használnak, és globális adatbázist disznóféle ( Propotamochoerus provincialis ), to használva eddig csak kevesen próbálkoztak a di vábbá Hipparion crassum , Anancus arvernensis és verzitástörténeti mutatók finomabb, alkorszak vagy Tapirus hungaricus található. Ez lehetőséget nyújt zóna felbontású elemzésével. Mivel a vizsgálatunk a hazai lelőhelyek faunájának (Pula, Gérce, Gödöl középpontjában álló kora toarci másodrendű kiha lő) összehasonlítására és a nagy eurázsiai evolúci lási esemény viszonylag rövid időintervallumot fog ós folyamatokban, migrációban betöltött szerepük át, ezért elkerülhetetlen volt az időbeli felbontás nek az értelmezésére. növelése. Ez az adatsűrűség növelését és nagy mennyiségű publikált adat bevitelét igényelte az KORA JURA DIVERZITÁSVÁLTOZÁSOK adatbázisba. VIZSGÁLATA A PALEOBIOLOGY DATA- A vizsgálatokat kezdetben hat csoportra kezd BASE ALAPJÁN tük elvégezni, majd ezt különféle okokból háromra (Brachiopoda, Bivalvia, Radiolaria) korlátoztuk, KOCSIS TIBOR ÁDÁM 1*, PÁLFY JÓZSEF 1,2 melyek közül eddig a Radiolaria adatok szolgáltat 1MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, ták a legtöbb eredményt. Az ezt a taxont érintő ko 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected]; rábbi vizsgálatok csak utaltak a diverzitás csökke 2ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, nésének lehetőségére a kora toarci alkorszakban, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C; de a toarci anoxikus eseményre vonatkozó, taxo [email protected] nómiai rátákat is magukba foglaló tanulmányok még nem születtek. A globális diverzitás változásai, illetve az ah A Radiolaria adatok tágabb időkeretben tör hoz kapcsolódó taxon megjelenési és kihalási ráták tént elemzése alapján a háttér kihalások mértéke kiváló indikátorai lehetnek a földi ökoszisztéma szignifikánsan magasabb a triászban, mint a jurá egészében bekövetkezett változásoknak. Ilyen vál ban, valamint a taxonómiai ráták volatilitásában a tozás többek között a másodrendű kihalási ese perm végi kihalástól egészen a jura végéig csökke ményként is ismert kora toarci anoxikus esemény, nő tendencia figyelhető meg. Mivel a vizsgálatok amelynek részletesebb vizsgálatát olyan újabb eredendően a pliensbachi toarci intervallumra kutatások is indokolták, amelyek felvetették egy korlátozódtak, és a kora toarci kihalást megelőzően másik, kissé korábbi kihalási szint lehetőségét a a két korszak határán feltételezett kihalási szint pliensbachi–toarci korszakhatáron. meglétének igazolását célozták, ezért alkorszak A múlt század közepe óta foglalkoznak az szinten csak ezen korszakok előfordulásait vontuk egyes taxonokon belüli kihalások és megjelenések be a vizsgálatba. A jura háttérből élesen kiemelke időbeli változásaival. Ennek leírására az egyes dik a kora toarci csúcs, ami igazolni látszik a cso csoportok rétegtani elterjedését alapul vevő mód portot ekkor ért globális ökológiai hatást. Meglepő szereket használtak, amelyek fejlődésével és elter módon hasonlóan magasnak adódott a sinemuri jedésével újabb lehetőségek nyíltak meg a diverzi korszak végére jellemző kihalási ráta, ami indokol tásváltozások mértékének kvantitatív leírása előtt. ta a finomabb felbontású elemzés kiterjesztését a A korábban legtöbbet használt SEPKOSKI féle teljes kora jurára. Ez az elemzés is kimutatott egy kompendiummal szemben az 1998 ban létrehozott különálló, a ráták háttérértékeit meghaladó mérté Paleobiology Database (PBDB) lehetőséget nyújt kű Radiolaria kihalási eseményt a sinemuri–pliens statisztikailag robusztusabb adatelemzési módsze bachi határon. Eredményünk más módszerű vizs rek alkalmazására. Az előfordulási adatok gyűjtési gálatokhoz adhat ösztönzést, amelyek segítségével hely szerinti rendszerezése a megőrződés torzítása esetleg a kora toarci esemény(ek)hez hasonló inak további korrekcióját teszi lehetővé az adatbá anomáliák (fekete pala képződése, szénkörforgás zis építésével párhuzamosan kifejlesztett standar zavarai) tárhatók fel. dizációs módszerek segítségével. Az internet fej A kutatást az OTKA K72633 projekt támogatta. lődése, valamint az adatbázis nyílt elérhetősége megnyitotta a lehetőséget arra, hogy hazai kutatók is csatlakozzanak ehhez a földtörténeti szempont ból jelentős, ma már a világban számos helyen elterjedt kutatási irányhoz.
16 ELŐADÁSKIVONATOK
A NYUGATI TETHYS BARTONI által az NP 17/18 zónahatárra kijelölni tervezett PRIABONAI NAGYFORAMINIFERA bartoni/priabonai GSSP. ESEMÉNYEI A kutatást az OTKA K 100538 sz. témája támogatta.
LESS GYÖRGY 1*, ERCAN ÖZCAN 2 1 13600 ÉVES DIATÓMA ALAPÚ OXIGÉN Miskolci Egyetem, Földtan Teleptani Tanszék, 3515 IZOTÓP ADATSOR A DÉLI Miskolc Egyetemváros; foldlgy@uni miskolc.hu; KÁRPÁTOKBÓL: A TÉLI FÉLÉV ÉGHAJ 2Department of Geology, Istanbul Techn. Univ., Ayazağa/Istanbul 34469, Turkey; [email protected] LATÁNAK REKONSTRUKCIÓJA ÉS KAPCSOLATA AZ ÉSZAK ATLANTI A Föld általános lehűlését tükrözve a Nyuga OSZCILLÁCIÓVAL ti Tethys nagyforaminiferáinak összetétele jelentő MAGYARI ENIKŐ 1*, DEMÉNY ATTILA 2, sen megváltozott a késő bartoni–priabonai folya 3 2,4 mán. Eltűntek az óriás Nummulites ek és Assilina BUCZKÓ KRISZTINA , KERN ZOLTÁN , THORSTEN VENNEMANN 5, FÓRIZS IST k, az Alveolina genus és az Orthophragminák né 2 6 7 hány fejlődési sora is. Helyüket kis vonalas és VÁN , VINCZE ILDIKÓ , BRAUN MIHÁLY , KOVÁCS ISTVÁN JÁNOS 8, VERES DÁNIEL 9 különösen hálózatos Nummulites ek (a N. fabianii 1 sor), valamint másodlagos kamrával rendelkező MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1476 Budapest, Pf. 222; [email protected]; Nummulitidae k ( Heterostegina k és Spiroclypeus 2MTA Geokémiai Kutatóintézet, 1112 Budapest, Buda ok) vették át. Az említett formák megjelenési/kiha örsi út 45.; [email protected]; forizs@ geochem.hu lási adatai és evolúciója, valamint egyéb földtani 3Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, információk (terepi adatok, egyéb nagyforamini 1476 Budapest, Pf. 222; [email protected]; fera és planktonadatok) alapján a bartoni–pria 4Division of Climate and Environmental Physics, Uni bonai időintervallum nagyfelbontású tagolását versity of Bern, Sidlerstrasse 5, CH 3012, Bern, sikerült megvalósítani. Ennek keretét a Tethys Switzerland; [email protected]; 5 SBZ jelű zónákat (és az SBZ 18 és 19 zónán belü University of Lausanne, Institute of Mineralogy and li, a Heterostegina k kivételesen gyors fejlődésére Geochemistry Anthropole, CH 1015 Lausanne, alapozott szubzónákat) tartalmazó sekélybentosz Switzerland; [email protected]; 6ELTE TTK, 1117 Pázmány Péter sétány 1/C; zonációja biztosítja. A bartoni priabonai folyamán [email protected]; nyolc, elsősorban megjelenési/kihalási dátumokra 7Debreceni Egyetem, Szervetlen és Analitikai Kémia alapozott nyugat tethysi nagyforaminifera ese Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 21; ményt különítettünk el. Ezek: (1) az Operculina [email protected]; gomezi csoport megjelenése (SBZ 16/17), (2) a 8Eötvös Lóránd Geofizikia Kutatóintézet, 1145 Buda Heterostegina nemzetség megjelenése (SBZ pest, Colombus út 17 23.; [email protected]; 9 17/18a), (3) a H. reticulata sor megjelenése (SBZ Department of Geology, Babes Bolyai University, 18a/b), (4) az óriás Nummulites ek eltűnése (való 400084 Cluj Napoca, and Institute of Speleology, Ro színűleg Ny ról K felé haladva az SBZ 18b–c so manian Academy, 400006 Cluj Napoca, Romania; dan [email protected] rán), (5) a Spiroclypeus nemzetség megjelenése (SBZ 18c/19a), (6) néhány túlélő középső eocén Előadásunkban a Déli Kárpátok 13 600 évre Orthophramina sor eltűnése (az SBZ 19a/b határ visszanyúló későglaciális és holocén tavi üledéké körül), (7) a pontozott Heterostegina k megjelené nek diatómavázain végzett oxigénizotóp arány se (SBZ 19b/20) és (8) a túlélő eocén nagyfora (δ18 O ) mérés eredményeiről számolunk be. A miniferák nagy többségének kihalása (SBZ 20/21). DIAT Brazi tó (1740 m, Retyezát) gyors átfolyású, ma A legdrámaibb változás a 4. és 5. esemény között gashegyi tó, területe mindössze 0,4 ha, főként ol zajlott le, melyet a hálózatos Nummulites ek rob vadékvíz és csapadékvíz táplálja. Mivel a tóban a banásszerű térnyerése kísért. Könnyű terepi azo diatóma virágzás a jégolvadás idején és az azt kö nosíthatósága miatt a középső/felső eocén határt vető koratavaszi időszakban van, ezért az üledéké hagyományosan az SBZ 19 Zóna bázisára helye ben megőrzött diatómavázak δ18 O értékei főként a zik, ami az 5. eseménynek felel meg, és amit a téli és tavaszi csapadék oxigén izotóp összetételét Nummulites fabianii , valamint a Heterostegina δ18 reticulata mossanensis intrafiletikus megjelenése tükrözik. Következésképpen a ODIAT adatok is jelez. Újabb adatok alapján viszont ez a dátum a fluktuációit a szezonális éghajlat változásként ér P 15 és NP 19–20 Zónákon belülre esik, tehát je telmeztük: a diatómavirágzás idején a tóban lévő lentősen fiatalabb, mint a plankton specialisták
17 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS téli csapadékmennyiség és/vagy a téli csapadék síthető. Ezek közül a leggyakoribb a Bicuspidon forrásirányának változásaként. aff. hatzegiensis , melyet több állkapocs, állkapocs 18 A későglaciális mintákban alacsony δ ODIAT töredék és izolált fog alapján ismertünk. Az értékeket kaptunk (27–28,5 ‰) egészen 12 300 “affinis hatzegiensis ” ként történő besorolása az 18 évig, melyet a δ ODIAT értékek gyors emelkedése erdélyi, maastrichti korú B. hatzegiensis hez való 18 követett. A holocén mintákban a δ ODIAT értékek hasonlóságát jelzi, a Utah állam (USA) albai– 29–31 ‰ közt fluktuáltak 3200 évig, majd gyors cenomán határáról ismert B. numerosus szal szem csökkenést követően a késő holocént 27–30 ‰ ben, és nem zárta ki hogy új fajról van szó. Ennek közötti értékek jellemezték. Rövid ideig tartó izo az a magyarázata, hogy az erdélyi B. hatzegiensis tóparány csökkenéseket az alábbi intervallumok holotípusán a fő diagnosztikus bélyeg egy utolsó, ban detektáltunk: 11 420–9570, 9000–8500, 7800– nagy, egykúpú fog megléte a fogsor distalis végén, 7300, 6300–5800, 5500–5000 évek közt, és 8015, szemben a B. numerosus szal, azonban e típuspél 4400, 4000 éveknél. A holocénben a legalacso dány törött az egykúpú fog mögött, így nem ismert, nyabb értékeket 3100–2500 évek közt és 2100 hogy voltak e további fogak utána. Az iharkúti B. évnél mértünk. Az adatsor trendje alapján azt aff. hatzegiensis dentalekon (csakúgy, mint az mondhatjuk, hogy 12 300 és 3200 évek közt a téli azóta előkerült maxillákon) még egy kis méretű, (hó) csapadék aránya alacsonyabb volt, majd az szintén egykúpú fog is található a fogsor végén, utolsó 3200 évben jelentősen növekedett. így amíg nem kerül elő teljesebb maradvány Er 18 délyben, nem különíthető el egymástól, vagy felel A késő holocénben tapasztalt δ ODIAT csök kenés jó egyezést mutat a román cseppkő δ18 O tethető meg egymásnak a két faj. adatsorokkal, tavi vízszint rekonstrukciókkal és a Az utóbbi években az ásatások során azonban házas amőba közösségek alapján rekonstruált előkerültek újabb Bicuspidon leletek, nevezetesen láphidrológiai változásokkal a Kárpátokban. Ezen maxillák, dentalék, és izolált fogak. Ezek közül a proxik mindegyike fokozatos lehűlésre és vízszint legtöbb azonos a B. aff. hatzegiensis szel, de lega emelkedésre utal 3200 évet követően. Továbbá lább két dentale, és egy maxilla felvetette a lehető erős pozitív korrelációt tapasztaltunk az észak ségét hogy egy másik Bicuspidon faj is jelen van a atlanti oszcillációt (NAO) és a holocén besugárzást faunában. Ez a faj (a továbbiakban Bicuspidon sp. mérő proxi adatsorokkal, mint pl. az osztrák és nov.) különbözik a B. aff. hatzegiensis től, a B. 18 hatzegiensis től, és a B. numerosus tól is. magyar cseppkő δ O adatsorokkal. Ezek alapján feltételezhető, hogy a rövid ideig tartó kora és Ezen a két dentalén a fogsor végén egy nagy 18 méretű egykúpú fog van, szemben a B. numerosu s közép holocén δ ODIAT emelkedések nagy valószí nűséggel a besugárzási maximumokkal és az ezek szal, melynél nincs egykúpú fog, de szemben a B. által indukált nagy NAO+ index gyakoriságú idő aff. hatzegiensis szel is, amelynél jelen van, vi szakokkal párhuzamosíthatók, melyek a Kárpátok szont még egy kis fog is található mögötte. ban meleg telekhez és csökkenő téli csapadék A többi, mesialisabb helyzetű fog a tipikus mennyiséghez vezettek, ami összességében okoz Polyglyphanodontinae fogmorfológiát mutatja, de 18 különbözik az eddig ismert fajoktól. Mint a rokon hatta a δ O értékek emelkedését. DIAT fajoknál, a korona ezeknél is egy labialis és egy lingualis kúpból épül fel, melyeket egy haránti EGY ÚJABB BICUSPIDON FAJ (SQUAMTA: rányú gerinc köt össze. Emellett egy egy tompa BORIOTEIIOIDEA) A KÉSŐ KRÉTA gerinc indul a labialis kúp mesialis és distalis szé IHARKÚTI GERINCES LELŐHELYRŐL léről is a lingualis kúp irányába és azt körülfutva találkoznak. MAKÁDI LÁSZLÓ Emellett a Bicuspidon sp. nov. mesialis fog MTM Őslénytani és Földtani Tár, MTA–ELTE Lendü koronái különböznek az eddig ismert fajokétól. A let Dinoszaurusz Kutatócsoport, 1431 Budapest, Pf. lingualis kúp a labialis kúphoz képest distalis 137; [email protected] irányban eltolva helyezkedik el. Ez nem tafonómi Az utóbbi években az iharkúti késő kréta ai okokkal magyarázható, mivel ez azonos a példá (santoni) szárazföldi gerinces lelőhelyről számos nyokon, melyek egyébként sem komprimáltak jó megtartású gyíkmaradvány került elő halak, vagy torzultak. Szintén fontos, hogy a lingualis kétéltűek, teknősök, krokodilok, repülő hüllők és kúpok mesiodistalis irányban szélesebbek, így a dinoszauruszok maradványai mellett. Jelenleg koronán legtöbbször összérnek, emiatt a koronák körülbelül 7 különböző gyíkfaj jelenléte valószínű labialis nézetben háromkúpúnak látszanak.
18 ELŐADÁSKIVONATOK
A két dentaleval szemben a maxillán, hason vabánya ladini korú pelágikus mészkőrétegeiből. A lóan a B. aff. hatzegiensis hez a fogsor végén két, vázak kiváló megőrződése és kioldhatósága a kép nem egykúpú fog található. Ezek közül a mesiali ződmény nagyfokú átkovásodásának köszönhető, sabb helyzetű, nagy méretű fog nem egyértelműen ami különböző mértékben érintette a biogén elegy egykúpú, hanem átmeneti formájú: a kúpok csak részeket és a befogadó kőzetet. Ez a különleges nem egybeolvadnak és köztük a gerinc is igen rö megtartás lehetővé tette az általában kevéssé elme vid és tompa. Emellett mögötte egy igen kicsiny szesedő vázú Myodocopida rend képviselőinek egykúpú utolsó fog található. Mindezek ellenére a megőrződését. Előkerültek az eddig csak a szilur maxillán a többi, mesialisabb helyzetű fog a két tól a permig ismert Cypridinelliformacea főcsalád Bicuspidon sp. nov. dentale hasonló helyzetű foga jellegzetes példányai, melyek valószínűleg egy új ival azonos felépítésű, így lehetséges – mint ahogy nemzetség új faját képviselik. A teknők morfológi ez itt szerepel – hogy a Bicuspidon sp. nov. denta ai bélyegei arra utalnak, hogy feltételezhetően a lejában és maxillájában kicsit eltérő volt a fogazat, vízoszlopban a fotikus zóna alatt élhettek, és képe vagy pedig a kis méretű legutolsó fog megléte sek lehettek aktívan változtatni helyzetüket függő egyedenként változhat. Utóbbi esetben a korábban legesen a tápanyag ellátottságtól függően. B. aff. hatzegiensis ként Iharkútról leírt példányok A faunában megtalálhatóak a rendkívül külön azonosak az erdélyi B. hatzegiensis szel. leges, ujjlenyomat mintázatú Entomozoacea főcsa Valóban, amint azt recens példákból, illetve a lád példányai is, mely csoport képviselői eddig B. numerosus leírásából is ismert, a fogazat morfo csak késő szilur–késő karbon korú pelágikus lógiája változhat az ivari kétalakúság, vagy egyed agyag, illetve mészkő rétegekből kerültek elő az fejlődésbeli kölönbségek függvényében, azonban irodalom alapján. Valószínűleg hasonló vízmély mivel a kréta gyíkokról igen kevés ilyen adatunk ségben élhettek a pelágikumban, mint a fent emlí van jelenleg, az általános szakmai gyakorlatnak tett paleozoós Myodocopa félék. A Cypridinelli megfelelően az ilyen mértékű fogmorfológiai kü formacea és Entomozoacea főcsaládok megléte a lönbségeket fajspecifikus bélyegeknek tekinthet magyarországi ladini képződményekben alapvető jük. A Bicuspidon sp. nov. leletek esetében az fontosságú a Myodocopák evolúciójának nyomo egyedfejlődésbeli különbségeket kizárhatjuk, mert zásában, mivel a csoportról csak nagyon szórvá a csontok mérete megegyezik a korábbi, B. aff. nyos adatok állnak rendelkezésre a mezozoikum hatzegiensis leletekével. ból. Ennek az a fő oka, hogy vázaik sokszor egyál A fentiek tükrében tehát megállapítható, hogy talán nem meszesednek el vagy csak nagyon gyen az említett két dentale, és nagy valószínűséggel a gén. maxilla is egy új Bicuspidon fajhoz tartoznak. A A balatonfelvidéki anisusi és ladini kagylós Bicuspidon sp. nov. egy további fajjal gazdagítja rák faunákban a psychroszférikus alakok közt is az iharkúti faunát, és növeli a Borioteiioideák do megjelennek paleozoós túlélők. Ilyen az Acantho minanciáját a gyíkokon belül. Mint ahogy már scapha genus két faja ( Acanthoscapha bogschi és korábban is erre utalt, a Borioteiioideák gyakorisá A. veghae ), melyeket KOZUR írt le a felsőörsi ga és diverzitása az iharkúti faunában alátámasztja, anisusi rétegekből. Az Acanthoscapha nemzetség a hogy valamilyen vándorlási útvonal létezett a vizs „paleozoós” Beecherellidae családba tartozik, gált terület és Észak Amerika közt a krétában. melynek képviselői főként a középső ordovíci A kutatásokat támogatta az MTA Lendület Program (95102), umtól a késő karbonig (kora permig) ismertek, ha az OTKA T 39045, PD 73021, és NF 84193 pályázatok, az nem vesszük figyelembe a magyarországi és az MTM, az ELTE Őslénytani Tanszék, a Hantken Miksa Alapít vány, a Bakonyi Bauxitbánya Kft. és a Geovol Kft. északi mészkőalpoki késő triász szórványos elő fordulásokat. Ugyanilyen paleozoós affinitást mu tat a Tricorninidae családba sorolható Nagyella PALEOZOÓS TÚLÉLŐ KAGYLÓSRÁKOK longispinosa KOZUR és a Bairdiidae családba tar A MAGYARORSZÁGI TRIÁSZBÓL tozó Acratia goemoeryi KOZUR . A fentiekben is mertetett Podocopida rendbe tartozó alakok morfo MONOSTORI MIKLÓS*, TÓTH EMŐKE* lógiai bélyegeik alapján alacsony energiájú közeg ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest Páz ben élhettek az átvilágított öv alatt, de egyértelmű mány Péter sétány 1/c; [email protected]; [email protected] en nem dönthető el, hogy a vízoszlopban az aljzathoz közel vagy pedig az aljzaton. Kivételes megtartású diverz kagylósrák fauna A kutatást az OTKA K81298 sz. projekt támogatja. került elő a Litér község közelében található mur
19 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
EGY ÚJ RHABDODONTID DINOSZAURUSZ hosszú állatok jelenlétére engednek következtetni. A FELSŐ KRÉTA (SANTONI) CSEHBÁNYAI Így a Rhabdodontidae család képviselői közt jelen FORMÁCIÓBÓL (IHARKÚT, BAKONY) tős testméretbeli variabilitás mutatható ki, mely megállapítás fontos paleoökológiai és ŐSI ATTILA 1*, PRONDVAI EDINA 1, RICHARD paleobiogeográfiai jelentőséggel is bír. Eredmé J. BUTLER 2, DAVID B. WEISHAMPEL3 nyeink arra utalnak, hogy a család korai, santonit 1MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, megelőző evolúciója során egy nyugati, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c; Rhabdodon által képviselt klád, és egy keleti, [email protected]; [email protected] 2 Mochlodon t, Zalmoxes t és a hazai rhabdodontidot Bayerische Staatssammlung für Paläontologie und magában foglaló csoport vált el egymástól, mely Geologie, Richard Wagner Straße 10, 80333 München, Németország; [email protected]; utóbbiak a nyugat tethysi szigetvilág alapvetően 3Center for Functional Anatomy and Evolution, Johns kis méterű szárazulatain fejlődtek tovább. Hopkins University, Baltimore, Maryland, 21205, USA Kutatásainkat a következő intézmények támogatták: MTA Lendület Program, OTKA 84193, Bolyai Ösztöndíj, National Geographyic Society, The Jurassic Foundation, Hantken Mik Az elmúlt 12 év kutatásainak köszönhetően sa Alapítvány. mára több ezer gerinces maradvány került elő az iharkúti késő kréta (santoni) gerinces lelőhelyről, RÖVID TÁVÚ HOLOCÉN KLÍMAFLUK melyek egy változatos, legalább 30 különböző TUÁCIÓK VEGETÁCIÓRA GYAKOROLT gerinces fajból álló, kontinentális–édesvízi faunát HATÁSA A DÉLI KÁRPÁTOK RETYEZÁT képviselnek. Már a legelső felfedezett csontleletek HEGYSÉGÉBEN között jelen voltak egy kistermetű, Ornithopoda dinoszaurusz maradványai, melyeket a folyamatos PÁL ILONA 1, VINCZE ILDIKÓ 1, FERENCZY ásatások révén újabb, diagnosztikus leletek követ GYÖNGYVÉR 1, BRAUN MIHÁLY 2, MOLNÁR tek. A maradványok alapján kijelenthető, hogy az MIHÁLY 3, MAGYARI ENIKŐ 4 iharkúti Ornithopoda az Európára nézve endemi 1ELTE TTK, 1117 Pázmány Péter sétány 1/C; kus Rhabdodontidae családot képviseli, melynek [email protected]; tagjai a nyugat európai ( Rhabdodon spp.), osztrák [email protected]; (Mochlodon suessi ) és erdélyi ( Zalmoxes spp.) 2Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technoló felső kréta kontinentális rétegekből is ismertek. giai Kar, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék Ezt a rokonságot a hazai formával kiegészített 3Debreceni Egyetem, MTA Atommagkutató Intézet, Euornithopodák filogenetikai analízise is megerő Környezet és Földtudományi Osztály; 4 síti. A minden rhabdodontid fajnál ismert dentalék MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, részletes vizsgálata arra utal, hogy a hazai leletek 1476 Budapest, Pf. 222; [email protected] leginkább a korban (kora campani) és térben is Kutatásunk célja a Déli Kárpátok Retyezát legközelebb eső, osztrák Mochlodon éhoz hasonlí hegységének északi lejtőjén elhelyezkedő Brazi tó tanak. A hazai rhabdodontid dinoszaurusz csontjai (1740 m t.sz.f.m., TDB 1 fúrás) 15 700 évre visz számos hasonlóságot mutatnak a kb. 15 millió szanyúló üledékének holocén (0–11 600 kal BP évvel fiatalabb, erdélyi Zalmoxes ével, ám többek évek) szakaszán a rövid távú klímafluktuációk között a quadratum, a dentale, és egyes végtag vegetációra gyakorolt hatásainak kimutatása volt. csontok morfológiája alapján jelentős különbségek Köztudott, hogy a klímaingadozások jelentősen tapasztalhatók. A hisztológiai vizsgálatok arra befolyásolják a növényzet összetételét, hiszen az utalnak, hogy a magyar rhabdodontidot reprezentá erősebb felmelegedések vagy lehűlések egyes nö ló csontanyagban előforduló legnagyobb kifejlett vények eltűnését, vagy újbóli megjelenését ered egyedek testhossza sem haladta meg az 1,6–1,8 ményezhetik. A rövid távú klímafluktuációk igen métert. A közeli rokonságban álló osztrák Mochlo gyakoriak voltak a holocén folyamán, eddig 7 na don suessi adult testmérete is ebbe az intervallum gyobb klímaváltozást sikerült a kutatóknak elkülö ba esett. Ezzel egyértelműen igazolást nyert, hogy níteniük. Ezek a változások általában rövid ideig a hazai rhabdodontid és az osztrák Mochlodon , az tartottak (100–300 év). erdélyi Zalmoxes hez hasonlóan, alapvetően kismé A rövid távú klímafluktuációk közül a 8200 retű Euornithopodák voltak. A hisztológiai szem évvel ezelőtt bekövetkezett lehűlési esemény ki pontból szintén vizsgált francia Rhabdodon genus mutatása és a növényzetre gyakorolt hatásának izolált csontjai, egy példányt kivéve, az utóbbiak vizsgálata volt a fő célunk pollenanalízis segítsé hoz viszonyítva sokkal nagyobb, 5–6 méter test gével. A TDB 1 fúrás 387–414 cm közötti szaka
20 ELŐADÁSKIVONATOK szát 1 cm es felbontásban vizsgáltuk. A kiértéke Ideally, chronostratigraphic calibration of biostrat léshez százalékos és akkumulációs ráta diagramo igraphic datums ensures global correlation by ref kat készítettünk, és ezek segítségével értelmeztük a erence to the Geological Time Scale, which repre fafajok populációméret ingadozásait, az erdősült sents the state of the art in stratigraphy. Chronos ség mértékének változásait és az erdőégések hatá tratigraphic dating by biostratigraphy is often sát a növényzet összetételére. straightforward in open marine pelagic and hemi Eredményeink szerint, markáns növénytakaró pelagic successions, because biozonations based összetételbeli változás 8300 év körül következett on fossils like ammonites, belemnites, calcareous be a Retyezát hegység északi lejtőin, amikor a plankton and nannoplankton are directly tied to the gyertyán ( Carpinus betulus ) pollenszázaléka és chronostratigraphic scale. This is seldom the case akkumulációs rátája egyaránt hirtelen emelkedést in shallow water carbonate successions: biozona mutatott a mogyoró ( Corylus avellana ) rovására, tions based on neritic benthic fossils are often majd 300 évvel később a növénytakaró összetétele plagued by low resolution, bioprovincialism and, visszatér a bolygatást megelőző állapotába. Az worse of all, by poor chronostratigraphic calibra említett esemény ideje alatt nagyfokú pernyetarta tion. lom ingadozásokat tapasztaltunk, epizodikus per During the last 20 years Strontium Isotope nyecsúcsokkal, ami ismétlődő erdőtüzekre utalt a Stratigraphy (SIS) has been successfully applied to hegység északi lejtőin. Továbbá megfigyeltük a tackle these problems. The method is based on havasi éger ( Alnus viridis ) pollenszázalékainak three premises: nagyarányú ingadozását is. Emellett 8200 évvel 1) The strontium isotope ratio ( 87 Sr/ 86 Sr) of ezelőtt hirtelen csökkenést tapasztaltunk a magas seawater is faithfully recorded by marine precipi kőris ( Fraxinus excelsior ), a törpefenyő ( Pinus tates that incorporate strontium in their crystalline subgenus Dyploxylon ) és a tölgy ( Quercus ) pollen lattice (namely calcium carbonate and phosphate) százalékaiban is. Megjelentek a szegfűfélék 2) The 87 Sr/ 86 Sr ratio of seawater has varied (Charyophyllaceae ) és az áfonya ( Vaccinium ), through time (as demonstrated by the record of amik az erdők felnyílására utalnak. marine precipitates of different geologic ages) Összességében megállapíthatjuk, hogy a vizs 3) Empirical evidence indicates that the gált időszakban az erdőket részben cserjések és oceans are homogeneous with respect to the lágyszárú fajok uralták az ismétlődő erdőégések 87 Sr/ 86 Sr ratio and theoretical considerations sug hatására. A gyertyán megtelepedését az erdőtüzek gest that they were homogeneous also in the past. segítették, ami arra utal, hogy a lehűlési esemény Well preserved samples of known chronos ebben a térségben a száraz nyarak gyakoriságának tratigraphic age have been used to build a refer növekedésével párosult. Vizsgálataink alapján ence curve describing the evolution of the marine tehát a 8200 évvel ezelőtt bekövetkezett klímain strontium isotope ratio for the whole Phanerozoic gadozás egyértelműen erős hatást gyakorolt a szá (McArthur et al., 2001; McArthur & Howarth, razföldi növénytakaróra a Retyezát hegységben, 2004). By comparing the isotopic ratio of a well legmarkánsabb az erdőégések hatására bekövetke preserved sample with the reference curve, its ző erdőszerkezeti változás volt a mogyoró domi chronostratigraphic age can be derived. Any age nanciájú erdőzónában. determined by SIS comes with an uncertainty that depends on: a) the statistical error of the reference STRONTIUM ISOTOPE STRATIGRAPHY: curve, b) the analytical error of the sample, c) the PRINCIPLES, METHODS AND APPLICA slope of the reference curve. A look at the curve TIONS (and at its error band) reveals that some time inter vals are potentially more favourable for SIS, i.e. MARIANO PARENTE they are characterized by high slope (i.e. rapid Department of Earth Sciences, University of Naples change of the marine strontium isotope ratio) and Federico II (Italy); [email protected] narrow error band (many closely scattered data points). For these time intervals SIS can attain a High resolution dating and precise global cor precision of < ± 0.5 My. relation are the dream of any stratigrapher and the Adding to the source of uncertainty described first step toward success for many research efforts above there is the state of preservation of the sam in geology. In sedimentary strata, dating and corre ples to be analyzed. The method gives correct ages lation are usually achieved by biostratigraphy. only for those samples that have retained the origi nal 87 Sr/ 86 Sr ratio of the seawater from which they
21 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS precipitated. Diagenetic alteration is the main po feldolgozott lelőhelyek anyagát, a süttői komple tential bias of SIS: selection of the best preserved xum legújabb kutatási eredményeit és 14 C korhatá samples and a thorough diagenetic screening is a rozásokat is felhasználtunk. prerequisite of success, especially when dealing Az újabb kutatások szerint a travertino kora with shallow water carbonates! középső pleisztocén (235±21–314±45 ka, MIS 7– In this talk I will illustrate several case histo 9) (SIERRALTA et al. 2010), míg a fedő lösz paleo ries where SIS has been successfully applied to the talaj sorozat kora középső–felső pleisztocén (MIS chronostratigraphic dating of Upper Cretaceous 2–MIS 6) (NOVOTHNY et al. 2009, 2011). A tra platform carbonates. I will also draw some exam vertinoból előkerült ősmaradványok ezzel szemben ples from the literature to show the potential pit idősebb, pliocén–alsó pleisztocén kort mutatnak és falls of SIS. ismert olyan hasadékkitöltés (Süttő 17), valamint SIS is particularly suitable also to solve the vörös agyag réteg (Süttő 19), melyek emlősfaunája problem of correlation between distant palaeobi szintén idősebb, középső–alsó pleisztocén. Ezek az oprovinces, which is often beyond the scope of eredmények arra utalnak, hogy egyes bányarészek biostratigraphy. This is a prerequisite for establish ben (Hegyháti bánya, Cukor bánya) nem zárható ing standard biozonations that can be applied on a ki az idősebb, pliocén korú travertino megjelenése global scale. In particular, I will show how SIS can sem. help to establishing standard biozonations based A lösz paleotalaj sorozat szedimentológiai le on larger foraminifers for the Late Cretaceous and írásának és koradatainak felhasználásával, lehető for the Oligocene Miocene. ség nyílt a Süttő 6 os lelőhely rétegeinek korrelá ciójára. A lelőhely rétegsorának felső részében A SÜTTŐI TRAVERTINO KOMPLEXUM található paleotalaj jól korrelálható a fedő löszso GERINCES FAUNÁINAK PALEOÖKO rozat alsó harmadában megfigyelhető vastag (1,5 LÓGIAI ÉS RÉTEGTANI ÉRTÉKELÉSE m) talajszinttel, melynek felső sötét részét a MIS 5c be, míg alsó vörösbarna részét a MIS 5e be PAZONYI PIROSKA 1*, KORDOS LÁSZLÓ 2, sorolják. Az emlős és csigafauna paleoökológiai MAGYARI ENIKŐ 1, ELENA MARINOVA 3, elemzése alátámasztja NOVOTHNY et al. (2011) FÜKŐH LEVENTE 4, VENCZEL MÁRTON 5 értelmezését, mely szerint a felső talaj meleg, szá raz, míg az alsó talajszint nedvesebb klimatikus 1MTA MTM Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Buda körülmények között képződött. A fauna azonban pest, Pf.: 137; [email protected], jóval hidegebb klímára utal, mint ami egy intergla [email protected] ciális csúcsnál várható lenne, ezért ez a talajszint 2MFGI, 1442 Budapest, Pf. 106; kor szerintünk inkább a MIS 5d be sorolható. [email protected]; A hasadékfaunák egy része, kis fajszáma mi 3 Center for Archeological Sciences, GEO Instituut, att, nem alkalmas rétegtani elemzésre, csigafauná Katholieke Universiteit Leuven, Celestijnenlaan 200E, juk alapján ezek jellemzően hideg időszakokhoz bus 2408, B 3001 Leuven, Belgium; köthetők. A többi hasadékból előkerült fauna ré [email protected]; 4 tegtani helyzete viszont jól meghatározható, vagy a Mátra Múzeum, 3200 Gyöngyös, Kossuth utca 40; 14 [email protected]; C eredmények (Süttő 16), vagy a Süttő 6 os lelő 5Ţării Cri urilor Museum, B dul Dacia 1–3, RO 410468 hely talajrétegeivel való kapcsolatuk segítségével. Oradea, Romania; [email protected] Ezek szerint a hasadékfaunák nagy része a MIS 5 különböző fázisaihoz köthető, de kimutatható egy A süttői travertino komplexumból az elmúlt ennél lényegesen fiatalabb (MIS 2) és egy idősebb 150 évben számos ősmaradvány (gerinces, csiga, (alsó–középső pleisztocén határ) hasadékfauna is. növény) került elő, több mint 20 lelőhelyről. A leletek túlnyomó része a travertinot átszelő hasa dékokból került ki, de magából az édesvízi mész kőből, és az azt fedő vastag lösz sorozatból is is merünk maradványokat. Célunk az ismert gerinces faunák rétegtani helyzetének minél pontosabb meghatározása, valamint a faunák és a flóra alap ján az egyes időszakok paleoökológiai értelmezése volt. Ehhez, az irodalmi adatok mellett, az általunk
22 ELŐADÁSKIVONATOK
KÉSŐ JURA TEKNŐSÖK ( ANNEMYS SPP.) globális filogenetikai keretben való elhelyezése BELSŐ ÁZSIÁBÓL ÉS JELENTŐSÉGÜK AZ arra utal, hogy a bazikraniális régió bizonyos ele EUCRYPTODIRÁK EVOLÚCIÓJA SZEM mei egymással konvergensen fejlődtek a később PONTJÁBÓL elkülönült modernebb fejlődési vonalakon. A nyakcsigolyák alapján megerősítést nyert az RABI MÁRTON a korábbi elképzelés is, hogy a vertikális nyakrej ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz tés csak az Eucryptodira evolúció egy későbbi mány Péter sétány 1/C és Universität Tübingen, Institut szakaszában alakult ki. für Geowissenschaften, 72070 Tübingen, Sigwartstr. 10; Kiderült, hogy az azonos vagy különböző le [email protected] lőhelyekről származó Annemys koponyák több bélyegükben eltérnek egymástól, így úgy tűnik, Az elmúlt negyven évben Mongólia (Góbi hogy a páncélok alapján elkülönített tömérdek Altáj Tartomány) és Észak nyugat Kína (Hszin „Xinjiangchelydiae” faj egy része valóban érvé csiang Autonóm Tartomány) felső jura alluviális nyes lehet, sőt a mongóliai Shar Teeg lelőhely lakusztris képződményei fontos teknős anyagot egykori területén niche partíció is feltételezhető. A szolgáltattak a modern Cryptodira csoportok ere vizsgálatok ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az detének kérdései szempontjából. A legtöbb taxont Annemys és a Xinjiangchelys egymástól morfoló tradicionálisan a Xinjiangchelyidae családba sorol giailag nehezen elkülöníthető taxonok és valószí ták, ami azonban valószínűsíthetően egy parafile nűleg polifiletikusak. A Turpán medence tömeges tikus csoportot képez. A „xinjiangchelyidák” anyaga a későbbiekben lehetővé teszi az Annemys számtalan faját leginkább páncélok alapján ismer intraspecifikus variabilitásának felderítését és ez jük, ami csak korlátozott információt nyújt az ősi zel hozzájárulhat a „xinjiangchelyidák” zavaros Eucryptodira csontvázfelépítést illetően. Az taxonómiai helyzetének feloldásához is. Annemys azon pár taxonok egyike, amelyeknek a koponyája is előkerült, azonban ezeknek a leletek nek a részletes tanulmányozása eddig váratott ma MELANOPSIS PARREYSSII ÉS A gára. Egy német–kínai expedíció keretében a kínai PÜSPÖKFÜRDŐI FAUNA FEJLŐDÉSTÖR Hszincsiang Tartomány Turpán medencéjében TÉNETE feltárt tömeges, meghatározatlan fajt képviselő Annemys anyag, továbbá a szovjet–mongol együtt SÜMEGI PÁL működés során gyűjtött mongóliai Annemys SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék és MTA Régésze levensis és Annemys latiens fajok vizsgálatával ti Intézet, 6722 Szeged Egyetem u. 2.; [email protected] mostanra azonban képet alkothatunk az Eucryp szeged.hu todira kránium archaeotípusáról. Az első munka, amely a püspökfürdői Mela A mongóliai Annemys levensis koponyája la nopsis taxonokról beszámolt von Bregrath Franz pos volt, előrefelé keskenyedő, dorzolaterálisan RITTER HAUER osztrák geológushoz köthető elhelyezkedő szemgödrökkel, kiterjedt alsó és (1852). Az első földtani rétegsort és a rétegekben felső temporális befűződéssel és keskeny, genera található Melanopsis taxonokat von Heinrich lizált rágófelülettel. Ezek közül a temporális befű WOLF császári geológus közölte a püspökfürdői ződés újításnak számított a primitívebb teknősök területről (1863). Ezt követően ZSIGMONDY Béla höz képest, de ennek funkciója egyelőre tisztázat vízkutató fúrásának rétegsora (1886) és WOLF lan. munkája nyomán Nagyvárad földtani feldolgozása A bazikraniális régió primitív bélyegei közé során említették meg ezeket a Mollusca fajokat sorolható a basisphenoideum processus basiptery (1890). A korábbi vizsgálatok ellenére TÓTH Mi goideusa, ami többek véleményével szemben való hály magyar természettudományi szakember volt ban homológ struktúrának tűnik a kinetikus kopo az első, aki 1890 ben egy Nagyváradon tartott nyaalappal bíró bazális teknősök és parareptiliák előadáson részletesen beszámolt a püspökfürdői mozgatható basipterygoideum izületével. Szintén terület negyedidőszaki malakofaunájáról, és a primitív bélyegeket visel magán a kraniális verőér Melanopsis fajok változásairól. Munkájában min rendszer, mely struktúra fontos információkat hor tegy 2 méteres földtani szelvényből rétegenként, doz a teknősök leszármazási kapcsolatait illetően. egyeléses technikával kiemelt Mollusca faunát A leletek tükrében sikerült felvázolni az Eucryp ismertett, és a Melanopsis fajok változásai nyomán todira teknősök korábban kevéssé értett kraniális egy olyan negyedidőszaki fejlődési sort írt le, verőér rendszerének evolúcióját. Az új adatok amelyben igen jelentős számú Melanopsis fajt
23 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS határolt le. TÓTH a püspökfürdői meleg vizű tavat csak az utolsó 3000–4000 naptári évben (cal BP az ó allúviumnál (mai felfogásunk alapján holo év), a holocén utolsó szakaszában jelent meg a cénnél) idősebbnek tartotta. TÓTH Mihály a Mela területen. Az itt röviden összefoglalt kutatás a nopsis fajokat olyan harmadidőszaki Melanopsis püspökfürdői malakológiai anyag eredetét, a taxonokból, egészen pontosan közös ősből szár melegvízű tó paleolimnológiai fejlődését, a maztatta, amelyek túlélték a jégkort. TÓTH Mihály Theodoxusos és a Melanopsis taxonok, elsősorban munkája nyomán előbb Spiridon BRUSINA , majd Melanopsis parreyssii alakkör kialakulását mutatja KORMOS Tivadar végzett malakológiai vizsgálato be. kat a püspökfürdői negyedidőszaki Mollusca fajo kon, köztük a Melanopsis és Theodoxus taxonokon A KÁRPÁT MEDENCE NEGYEDIDŐSZAKI (1902–1905). Spiridon BRUSINA nem alakított ki MOLLUSCA FAUNÁJÁNAK sem fúrást, sem szelvényt a területen, elsősorban FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE I. A JÉGKORI felszínen található anyagokat, valamint a TÓTH RELIKTUMOK KÉRDÉSE Mihály által szelvényből gyűjtött anyagot vizsgálta meg taxonómiai szempontból. BRUSINA munkájá SÜMEGI PÁL ban a Melanopsis parreyssii fajjal együtt 8 fajt SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék és MTA Régésze határozott meg, valamint 23 változatot különbözte ti Intézet, 6722 Szeged, Egyetem u. 2.; [email protected] tett meg. Sajnos sem ábrákat, sem részletes leírást szeged.hu nem adott meg sem a fajokhoz, sem a változatok hoz, mindössze rövid, néhány soros latin diagnó Igen sok hipotézis, tudományos elképzelés zist adott a taxonokhoz. BRUSINA – STRAUB Móric mellett az első adatokat a Mediterráneumon kívüli paleobotanikus munkája nyomán (STRAUB 1891) – jégkori refúgiumokról STIEBER József magyar egy szubtropikus oázis utolsó maradványainak paleobotanikus jelentette meg 1963–1969 között. tekintette a püspökfürdői Melanopsis taxonokat. Sajnos, korát messze megelőző anthrakológiai KORMOS Tivadar a terület morfológiai és földtani adatait, Mediterráneumon kívüli refúgiumokról, adottságainak feltérképezését és a ZSIGMONDY reliktumokról alkotott véleményét, és közleménye féle vízkutató fúrás szelvényének értékelését köve iben bemutatott jégkori vegetációfejlődési model tően TÓTH Mihály szelvénye közelében, de attól leket, korának tudományos felfogása, a makrobo egy jóval mélyebb, mintegy 11 méteres ásott szel tanikai leletek és pollenanalitikai adatok között vény és fúrás kombinációját alakította ki. KORMOS akkoriban még fennálló látszólagos ellenmondás, a az igen részletes rétegtani, földtani elemzés mellett jégkori vegetációról vallott elképzelések következ a BRUSINA által leírt fajokat és változatokat, vala tében nem fogadták el. Csak STIEBER munkáját mint a rétegsorból előkerült Theodoxus és követően majd 30 évvel később, 1995 ben, a bátor Melanopsis példányokat is részletesen elemezte. ligeti természetvédelmi terület negyedidőszaki Ezen munkák nyomán előbb 1999 tavaszán, majd paleoökológiai feldolgozása során sikerült egy 2011 őszén magyar–román határmenti együttmű angol–magyar kutatócsoportnak igazolni a Medi ködés keretében a nagyváradi Körös Múzeum ve terráneumon kívüli refúgiumok létezését a Kárpát zetésének engedélyével több szelvényt és zavarta medencében. A közös munka és publikáció során lan magfúrást alakítottunk ki a püspökfürdői védett először sikerült a jégkor végi, radiokarbon adatok területen. Ezen szelvényekből 4 és 5, illetve 10 kal korolt Mollusca faunát és faunafejlődést újra cm es mintavétellel Mollusca héjat, köztük több értelmezni. Ezt követően a bátorligeti természetvé ezer, Melanopsis és Thedodoxus taxonokhoz sorolt delmi területen, majd a Kárpát medence különböző héjakat nyertünk ki. A héjakon igen részletes mor löszterületein, lápokon és tavi képződményeken fológiai elemzést végeztünk. A malakológiai vizs elvégzett legújabb, radiokarbon adatokkal korolt gálatokat üledékföldtani, geokémiai, radiokarbon, negyedidőszaki malakológiai vizsgálatok, köztük a anthrakológiai és pollenanalitikai elemzésekkel püspökfürdői, rejteki barlangban és a vajdasági egészítettük ki. Jelenleg a Mollusca héjak összeha területek negyedidőszaki képződményeinek mala sonlító biogeokémiai, és genetikai elemzéseit vé kológiai elemzése nyomán sikerült a Kárpát me gezzük. Az eddigi vizsgálataink eredményei nyo dence jégkor végi és holocén kori, a legutolsó 30 mán a terület refúgiumként, de mérsékeltövi, és ezer évet átfogó környezeti fejlődését és a refúgi nem szubtrópusi oázisként működött a jégkor utol umok, reliktumok kérdését árnyaltabban megfo só lehűlése során. Ugyanakkor a vizsgált területen galmazni. Ugyanis a korábbi, refúgiumokkal fog élő Melanopsis parreyssii (PHILLIPPI , 1847) faj lalkozó munkák, publikációk és modellek elsősor taxonómiai besorolása kérdéses, maga az alakkör ban az erdőrefúgiumokra koncentráltak, és ennek a
24 ELŐADÁSKIVONATOK vegetációnak a fejlődését modellezték. A medence A lelőhelyről eddig ismertetett 55 gastropoda faj központi részén az erdőssztyeppei területek fejlő ból 22 nek ez a típuslelőhelye, és közülük 6 vált déséről elsősorban csak hipotéziseket, és igen rö genus típusfajává, illetve egy genus család névadó vid időintervallumot átfogó pollen feldolgozásokat ja és típusa lett. A csigák mellett több más ősma mutattak fel. Ráadásul a szél a pollenanyagot igen radványcsoport (ammoniteszek, kagylók, korallok, nagy távolságra képes elszállítani a sztyepp, erdős ostracodák, foraminiferák) vizsgálatában is történt sztyepp területen. Ugyancsak komoly problémát előrelépés; a plankton foraminiferák alaposan jelent, hogy az alföldi környezetben a pollenfelhal megváltoztatták a csoport evolúciójáról való isme mozódás, megőrződés és értékelés szempontjából a reteinket. A lelőhely őslénytani kutatása azonban legproblematikusabb üledékgyűjtő rendszerek, a egyetlen rendszertani csoport esetében sem teljes morotvatavak állnak elsősorban a pollenanalitikai még. vizsgálatok rendelkezésére. Ráadásul a makro Részben a továbbkutatás érdekében, a szerző fosszília (makrobotanika, szenült famaradványok, a gyűjtések során „melléktermékként” szerzett Mollusca) és a fitolit (növényi opalit) vizsgálatok földtani ismereteket készül szélesebb nyilvánosság sokkal megbízhatóbb módszerek ezen a területen. elé tárni. Jó ok erre az, hogy maga a lelőhely sem Ugyanis ezeknek a módszereknek térbeli felbon mindennapi (méltóan a fosszília tartalomhoz). A tása, a maradványok egykori helyben történő kőzetek nagy része egy meglehetősen bonyolult, betemetődése következtében csak néhány méter, tektonikus mozgásokra visszavezethető hasadék szemben a pollenanalízis kilométeres felbontásá rendszerben alakult ki. A folyamat különleges val. Ráadásul a makrofosszília vizsgálatok ese üledékképződési módokhoz, szokatlan kőzettest tében a fajok lehatárolása is pontosabb, mint a formák kialakulásához és ezáltal ritka (tanulságos) pollenanalízis nyomán meghatározható taxonok és rétegtani szituációk létrejöttéhez is vezetett. Még valódi szárazföldi környezetben, talajban, eolikus megszámlálhatatlan történeti epizód vár felisme képződményekben is fennmaradnak – a pollen résre, illetve értelmezésre. anyaggal szemben. Ezért nem véletlen, hogy az A gazdag csigafauna jelenléte paradoxonnak alföldi mérsékeltövi, ún. „pannon erdőssztyepp” látszik egy olyan korban, amikor egyébként a nor jégkor végi és holocén kori fejlődéstörténetét, mál (felszíni) lerakódású rétegsorok túlnyomó közte a mérsékeltövi reliktumok és refúgiumok többségében a bentosz gyakorlatilag teljes hiánya kérdését elsősorban makromaradványok, köztük is tapasztalható. Érthető, hogy születtek is olyan el a malakológiai anyagra alapozva sikerült feltárni. képzelések, amelyek szerint ezek a csigák hasadék A Kárpát medencei fás és füves vegetáció között lakók voltak, vagy távoli élethelyekről történt be kialakult ecoton, ún. mérsékeltövi “ erdőssztyepp ” szállítódás útján kerültek a beágyazódási helyükre. zóna kifejlődéséhez meg kell értenünk a meden Valószínűbb azonban, hogy a bentosz tapasz cében megtalálható recens erdőssztyepp vegetációt talt szegénysége vezethető vissza részben üledék stabilizáló környezeti tényezőket, ezeknek a ténye képződési és diagenetikai okokra. A Dunántúli zőknek, és magának az erdőssztyepp környezetnek középhegységben a csekély bajoci szedimentáció az időbeli változásait is. A munkánkban a Kárpát következtében az egyenetlen domborzatú tengerfe medencei erdők és erdőssztyepp eredetének, a néken még a medenceterületeken is leggyakrabban jégkori reliktumoknak a kérdését mutatjuk be a kondenzált és/vagy hézagos rétegsorok jöttek létre; malakológiai alapon végzett negyedidőszaki gyakoriak a visszaoldódás nyomai is. Ilyen viszo paleontológiai elemzések alapján. nyok között az aragonitvázú bentosz fosszilizáló dásának az esélye különösen alacsony; az egyéb MÉGEGYSZER A BAKONYBÉLI SOM ként is „veszélyeztetettebb” vázak betemetődés HEGY CSIGÁIRÓL ÉS A LELŐHELYRŐL hiányában gyorsan megsemmisülnek. Jól szemlél teti a som hegyi hasadékrendszer, mint fosszilizá SZABÓ JÁNOS ciós „menedék” (csapda) jelentőségét, hogy az 55 Magyar Természettudományi Múzeum, belőle előkerült csigafajból mindössze 6 fordult Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; elő felszínen képződött üledékben is ugyanezen a [email protected] lelőhelyen. Mindössze 2 további (a Som hegyről hiányzó) fajról van a szerzőnek tudomása a Dunán A bakonybéli Som hegy bajoci csigái már túli középhegység más részeiről származó kevés meglehetősen nagy hírnévre tettek szert publikálá példány között. A helyzet a tethysi Mediterrán suk óta, különösen a specialisták körében. A fauna faunaprovincia távolabbi részeiben is hasonló; fontos evolúciós és történeti információk forrása.
25 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS számottevő bentonikus faunák csak hasadékkitöl ina BRÖNNIMANN , CARON , ZANINETTI , 1972; tésekből ismertek. Thoronetia BRÖNNIMANN , CARON , ZANINETTI , A som hegyi gastropoda fauna rendszertani 1972), valamint fajok száma mára több mint duplá változatossága (értelemszerűen) életmódbeli sokfé jára emelkedett, valamint azóta csak egyes csopor leséget is takar. Ez alapján pedig összetett, stabil tokról készültek korántsem teljesnek mondható körülmények közt létező bentosz közösségekre rövid összefoglalók – amelyek többnyire csak bio lehet következtetni. Egy egy szerencsés esetben sztratigráfiai táblázatokat közölnek, egyes új fajo környezettípusokra jellemző társulások is körvona kat leíró cikkeken belül – időszerűvé vált egy, a lazhatók. jelenleg érvényes eredményeket tükröző, összefog laló munka megírása. A munka során szembesül A CRUSTACEA KOPROLITOK RENDSZE tem azzal a problémával, hogy a rendszertani be REZÉSÉNEK PROBLÉMÁI osztás a mai napig sem rendeződött megnyugtató an, elsősorban – de nem kizárólag – a magasabb SZEITZ PÉTER rendszertani egységekbe sorolást illetően. ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz Előadásom ennek a kérdéskörnek a tisztázá mány P. sétány 1/C; [email protected] sával próbálkozik és vet fel újabb kérdéseket.
A koprolitoknak általában nem tulajdonítanak AZ ELSŐ TOJÁSHÉJ MARADVÁNYOK A nagy jelentőséget a paleontológiában. A vertebra FELSŐ KRÉTA (SANTONI) CSEHBÁNYAI ták koprolitjaival foglalkozik pár munka, elsősor FORMÁCIÓBÓL (IHARKÚT, BAKONY ban a táplálkozással kapcsolatban, míg az inverteb HEGYSÉG) raták közül is csak a Decapoda rákoké bír nagyobb jelentőséggel a mikropaleontológiában, mivel, SZENTESI ZOLTÁN főleg a mezozoikumban, kor és környezetjelző ELTE TTK Őslénytani Tanszék és MTA–MTM–ELTE ként használják. Paleontológiai Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány Az általában csak Crustacea koprolitként hi Péter sétány 1/c; [email protected] vatkozott csoport jellemzője a határozott belső szerkezet, amely alapján rendszertani besorolásuk Az iharkúti felső kréta (santoni) gerinces le is történik. PARÉJAS 1948 as munkájáig a kopro lőhely kutatása során több tonna üledék lett leisza litok hovatartozása kérdéses volt. Az első hivatko polva az éves rendszeres ásatások során és kiválo zások még abban sem voltak egységesek, hogy gatva a laborban. Ennek során számos mikrofosszí állati vagy növényi eredetű maradványról van szó. lia került elő melyek között képviseltetik magukat A kérdést végül MOOR recens decapodákkal fog a növényi maradványok (magvak és termések), lalkozó munkái alapján PARÉJAS rendezte, aki gerinctelen állatok maradványai (csigák és kagy 1935 ös és 1948 as munkáiban tisztázta, a JOU lósrákok, termesz koprolitok), valamint sokkal KOWSKY és FAVRE után addig „Organisme B” nagyobb számban a gerinces állatokhoz tartozó néven hivatkozott maradványok eredetét. maradványok (pikkelyek, fogak, csont és fogtöre Az 1950 es évektől kezdve elsősorban BRÖN dékek). Ennek az intenzív iszapolási munkának, és NIMANN munkássága nyomán alakultak ki a ma is részben a fosszíliák kinyeréséhez alkalmazott új, ismert rendszertani beosztás alapjai. Az első ge viaszos módszernek köszönhető, hogy előkerültek nuszt ( Favreina ) 1955 ben BRÖNNIMANN írta le, az első tojáshéj maradványok is a lelőhelyről. Ed majd ezt követően sorra születtek az új genuszok dig körülbelül 2000, néhány milliméteres tojáshéj és fajok. Ma 11 genuszt és ezeken belül több mint töredék lett kiszedve, elsősorban a durvaszemcsés, 70 fajt tartunk nyilván. agyagklasztos üledékekből (Szál 6), de néhány Az utolsó nagyobb lélegzetű, összefoglaló jel lelet a sötétszürke színű, borostyános üledékből legű munka a koprolitokról a nyolcvanas években (Szál 8) is ismertté vált. készült, majd jelent meg két részben (MOLINARI Az ilyen kisméretű tojáshéj maradványok PAGANELLI et al. 1980, MOLINARI PAGANELLI et csak polarizációs mikroszkóppal és pásztázó al. 1986), amelyeknek a rendszertana nagyrészt az elektronmikroszkópal vizsgálhatóak. Ezért a ma 1980 előtti állapotot írja le. Mivel, az akkor érvé radványok egy része műgyantába lett ágyazva, nyes genuszok ( Favreina BRÖNNIMANN , 1955; majd vékonycsiszolat készült belőlük, melyek po Helicarina BRÖNNIMANN és MASSE , 1968; Pala larizációs mikroszkópban (Nikon Eclipse 600) xius BRÖNNIMANN és NORTON , 1960; Parafavre lettek megvizsgálva. Egy másik részükről pedig pásztázó elektronmikroszkópos (Amray 1830)
26 ELŐADÁSKIVONATOK fotók készültek három nézetben (külső, belső és medencében mélyített Mány 6 fúrás szarmata radiális). foraminifera faunájának vizsgálata alapján az egy A tojáshéj fosszíliák taxonómiája elsősorban kori őskörnyezet rekonstrukciója volt a Középső a kalcit polikristályos váz sugárirányú szerkezetén Paratethys ezen részmedencéjében. További célom alapul, mely egy kölcsönhatás eredménye a héj ás volt még a vizsgált rétegek biosztratigráfiai tagolá ványos és szerves fázisa között. A vázszerkezetek sa a környezeti változások időbeli pontosításához. közötti eltérést a héj ásványosodásának különböző Kutatásomhoz 21 iszapolással, illetve hidrogén foka okozza, de teknősöknél közrejátszik az is, peroxidos oldással kinyert minta állt rendelkezé hogy eltérő kristályszerkezetű (rombos) aragonit semre a fúrás 187 m től 17,3 m ig terjedő szaka ból áll. A sugárirányú szerkezet alapján öt fő mor szából. A foraminifera fauna változásai alapján focsoportot különítenek el: „testudoida”, „gek három zóna különíthető el a vizsgált szarmata ré kóta”, „krokodiloida”, „dinoszauroida” és „orni tegsorban: Elphidium reginum, Elphidium haueri thoida”. A csoportokon belüli további beosztást a num és Spirolina austriaca zónák. A legalsó, Elphi radiális kristályok egymáshoz való viszonya, a pó dium reginum zónában az élt viselő epibentosz ruscsatornák szerkezete, valamint a héj külső és Elphidium félék dominálnak. A mikrofauna meleg belső felépítése alapján végzik. mérsékelt, sekélytengeri litorális környezetre utal A vizsgálatok során sikerült kimutatni, hogy gazdag vegetációval az aljzaton. az iharkúti felső kréta tojáshéj leletek két fő mor A középső Elphidium hauerinum zónára az focsoportba sorolhatóak, a sugárirányú szerkezetü infauna arányának (pl. Bolivinák) megnövekedése ket figyelembe véve. Ezek a „gekkóta” és a „dino a jellemző, ami hidegebb, illetve mélyebb vízi kör szaurida” csoportok MIKHAILOV (1991) rendszere nyezetet vagy magasabb szervesanyag tartalmat alapján. Mindkét csoportba sorolt héjak külső és jelez az idősebb zónával összehasonlítva. belső felszíne egyaránt változatos mintázatot mu A felső, Spirolina austriaca zónában, a nagy tat. Különösen igaz ez a szerkezetük alapján a tömegben előforduló Nonion ok, Ammonia k és „gekkóta” morfotípusba sorolt héjakra, melyek Miliolina félék a vízmélység csökkenését feltétele külső felszínén az egyszerű csomóktól az egészen zik ebben az időszakban. bonyolult hálós mintáig viszonylag sokféle díszítés A foraminifera fauna vizsgálata alapján össze előfordul. foglalva tehát elmondható, hogy a Középső Para Tafonómiai szempontból vizsgálva a héjtöre tethys zsámbéki részmedencéjében normálistól dékek a rétegnyomás hatására jórészt deformálód eltérő sótartalmú (főként csökkentsós) sekélyten tak, felszínükbe gyakran idegen szemcsék nyo geri környezet volt az uralkodó némi vízmélység módtak bele, így nem lehet tudni, hogy a látszólag ingadozással. normális görbületű héjtöredékek valóban az eredeti A kutatást támogatta a Hantken Miksa Alapítvány. állapotot mutatják e. Ezért a görbületmérésen ala puló nagyságbecslésnek ezen az anyagon nincs értelme. Gyakoriak még a lelőhelyről előkerült ÚJABB VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK A tojáshéj maradványokon az üledékben áramló BUDAPESTI ÖRS VEZÉR TÉR BADENI réteg vagy talajvíz okozta oldás nyomok is. KÉPZŐDMÉNYEIBŐL A kutatást támogatta az OTKA PD 75021 és NF 84193, a Támop 4.2.2./B 10/1 20110 0030 és a Hantken Miksa Alapít SZUROMINÉ KORECZ ANDREA 1, SELMECZI vány. ILDIKÓ 2, PALOTÁS KLÁRA 2, SZEGŐ ÉVA 2 1MOL NyRt. KTD IMA Kutatási Laboratóriumok, Bu A MÁNY 6 FÚRÁS SZARMATA dapest, Batthyányi u. 45; [email protected]; RÉTEGEINEK FORAMINIFERA VIZSGÁ 2Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, LATA Stefánia út 14.; [email protected], [email protected], [email protected] SZUNYOG ÁGOTA ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz Az Örs vezér téri Árkád üzletközpont 2011– mány Péter sétány 1/c; [email protected] 2012 ben történő bővítése során a felszínközeli felső badeni üledéksor újabb „szeletét” tárták fel. A szarmata korszakban megkezdődik a Para A terület kifejlődései korábbi tanulmányokból tethys végleges izolációja a Mediterráneumtól, ami (BARTKÓ , KÓKAY 1966, KÓKAY , MIHÁLY , MÜL medencéjében a tengeri környezet megváltozásá LER 1984, KÓKAY 1985) már ismertek. A vizsgált hoz vezetett. Fő célkitűzésem a Mányi feltárás a Kerepesi út–Gyakorló köz–Gyakorló
27 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS utca és a jelenlegi üzletközpont által határolt terü sótartalmat és találtunk néhány édesvízi sótarta leten található. A Lajtai Mészkő Formáció Rákosi lomigényű Fabaeformiscandona sp. juvenilis pél Tagozatába tartozó feltárt tufás homokkő– dányt is. homokos mészkőrétegek néhány fokos DNy i dő lést mutatnak, azaz a medence felé dőlnek az egy KÉSŐ GLACIÁLIS ÉS HOLOCÉN OXI kori morfológiát követve. A közel vízszintes réte GÉNIZOTÓP ALAPÚ KLÍMAREKON gek fölött egy 1–1,5 m vastag, kb. 15–20° ban STRUKCIÓ HIBAHATÁR BECSLÉSE A szintén DNy felé dőlő keresztrétegzett egység lát DÉLI KÁRPÁTOKBAN TAVI ÜLEDÉKEK ható. A közel vízszintes egységen belül is megfi ELEMZÉSE ALAPJÁN gyelhető kisebb, 5–15 cm es keresztrétegzés mind DNy, mind ÉK i irányba haladva. Ezek a jelensé VINCZE ILDIKÓ 1, PÁL ILONA 1, THORSTEN gek a partra közel merőleges áramlások jelenlétére VENNEMANN 2, DEMÉNY ATTILA 3, BUCZKÓ utalnak. A rétegzés vízszintes volta, illetve a KRISZTINA 4, FÓRIZS ISTVÁN 3, KERN ZOL keresztrétegzés mérete sekély, néhány méteres TÁN 3,5, BRAUN MIHÁLY 6, MAGYARI ENIKŐ 7 vízmélységet valószínűsít. 1ELTE TTK, 1117 Pázmány Péter sétány 1/C; A Lajtai Mészkő fölött egy eróziós felszínre [email protected]; gradált, vályúsan keresztrétegzett kvarter (pleisz 2University of Lausanne, Institute of Mineralogy and tocén–óholocén?) folyóvízi kavics települ. A kavi Geochemistry, Anthropole, CH 1015 Lausanne, csok maximális mérete 3–4 cm. Switzerland; 3 A Lajtai Mészkő makrofaunájában a mollusz MTA Geokémiai Kutatóintézet, 1112 Budapest, Buda örsi út 45.; [email protected]; forizs@ geochem.hu kák ( Flabellipecten leythajanus Partsch, Pecten 4 sp., Chlamys sp. Ostrea sp., Anomia ephippium MTM Növénytár, 1476 Budapest Pf. 222; 5Division of Climate and Environmental Physics, Uni L.), echinodermata és rákpáncél töredékek, szi versity of Bern, Sidlerstrasse 5, CH 3012, Bern, vacstűk, bryozoák dominálnak. Switzerland; [email protected]; A nagy egyedszámú és magas diverzitású 6Debreceni Egyetem Természettudományi és Technoló foraminifera együttesben a Miliolidae k uralkod giai Kar, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék; nak. Mellettük még (többek között) a következő 7MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, taxonok néhány képviselőjét figyeltük meg: 1476 Budapest, Pf. 222; [email protected] Elphidium, Borelis, Dentritina , Peneroplis, Spiro lina, Textularia, Asterigerina , Ammonia és Poro Az elmúlt közel 16 000 év klímaváltozásainak sononion . Az asszociáció kizárólag bentosz ala rekonstrukciójára számos módszert ismerünk szá kokból áll, plankton formák nem fordulnak elő. razföldi üledékeken. Ezek egyike a tavi üledékek Az ostracoda együttes szintén nagyon gazdag, kovamoszatvázaiba (diatóma) zárt oxigénizotóp a Tenedocythere–Aurila–Senesia –Pokornyella arány vizsgálata, mely tükrözi a kovamoszatok éle vezetésű együttesben összesen 21 taxont, ezen te során az őket körülvevő víz oxigénizotóp belül 17 fajt határoztunk meg. arányát. Gyors átfolyású rendszerekben ez meg A kőzet iszapolási maradékából a foraminife egyezik a szezonális csapadék oxigénizotóp ará rák és az ostracodák mellett még vörösalga, bryo nyával, ami pedig szoros összefüggésben van a zoa és korall teleptöredékek, echinodermata és léghőmérséklettel. Ezen elemzések megbízhatósá rákpáncél töredékek, néhány szivacstű, vastag ga erősen függ a kiindulási kovamoszat minták kagylóhéj töredékek és feltűnően sok gastropoda tisztaságától. Elsősorban a szervetlen szilikát ösz kőbél került elő. szetevőket nehéz eltávolítani a szerves anyagban Recens ökológia adatok, a fauna összetétele szegény üledékmintákból, melyek oxigénizotóp és az ostracoda együttes megtartási állapota, vala aránya negatívabb, így a rekonstruált léghőmérsék mint szerkezete alapján a következő jellemzők letet a szervetlen szennyezés negatív irányba tol adhatók meg az egykori (késő badeni) üledékgyűj hatja el. Vizsgálataink a Retyezát hegység Brazi tőről: erősen mozgatott, jól szellőzött, magas táp tavának (TDB 1 fúrás) 13 600 évre visszanyúló anyag és karbonáttartalmú, litorális infralitorális biogén szilikát extraktumaira irányultak, melyeken vízmélységű, meleg (trópusi szubtrópusi), gazdag MAGYARI Enikő és Thorsten VENNEMANN végez 18 növényzetű élőhely (zátony), ahol az üledékképző tek δ ODIAT méréseket. A tó 1740 m tengerszint dés rendkívül gyors volt. A sótartalom időnként feletti magasságon fekszik a hegység északkeleti ingadozhatott, mivel több olyan taxon ( Miliolidae oldalán. A sekély Brazi tó felszínének területe 0,4 k, Ammonia , Aurila , Senesia stb.) is szerepelt a ha, főként olvadék és csapadékvíz táplálja. Fela faunában, amelyek elviselik a normálistól eltérő datom a biogén szilikát mellett előforduló szeny
28 ELŐADÁSKIVONATOK nyezők kvantifikálása volt, és az új eredmények ÚJ 3D MODELL A PROBOSCIDEA birtokában a korábbi megfigyelések értelmezésé AGYARAK MIKRONOS LÉPTÉKŰ nek pontosítása. SZERKEZETÉRŐL A méréshez felhasznált diatómamintákban (116 minta) fénymikroszkóp segítségével kiszá VIRÁG ATTILA moltam a különböző típusú diatómavázak és ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Páz szennyező elemek arányát (szerves szennyezés, mány Péter sétány 1/C és Magyar Természettudományi kvarc stb). A szerves szennyezők ritkán, alacsony Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest, százalékban fordultak elő a mintákban (6% alatt). Pf. 137; [email protected] Az ásványi szemcsék (kvarc, földpát) szintén ala Az úgynevezett Schreger mintázat egy jelleg csony számban fordultak elő a minták többségé zetes vonalas mintázat, amely gyakran akár szabad ben, de a késő glaciális és koraholocén mintákban szemmel is megfigyelhető számos ormányos (13 600–11 680 évek közt) 12–26 % közti arányo (Mammalia: Afrotheria: Proboscidea) agyaron. A kat kaptunk, és megállapítottuk, hogy ebben az legtöbb esetben a természetes törés és repedéster intervallumban a szervetlen szennyezők egyértel 18 jedési mintázat és a fosszilizáció során kialakuló műen befolyásolták a mért δ O értékeket. Ezek DIAT ásványi elszíneződések még hangsúlyosabbá teszik alapján a későglaciális időszakban korrigáltuk a ezt a jelenséget az agyarakon, de a preparátum δ18 O adatsort, mely így továbbra is megőrizte a DIAT egyszerű festésével is könnyen kiemelhető. Fiatal Driász során 2 mintában az alacsonyabb Az elefántcsont faragványok leggyakoribb δ18 O értékeket, ezzel bizonyítva, hogy a lehűlés DIAT alapanyaga a faragható minőségű, legálisnak szá során a téli/kora tavaszi léghőmérséklet csökkent. mító gyapjas mamut ( Mammuthus primigenius ) A holocén mintákban tapasztalt nagy amplitú agyardentin, illetve a kiemelt nemzetközi védelem dójú δ18 O fluktuáció a korrelációs vizsgálata DIAT alatt álló, kereskedelmi forgalomba nem hozható ink alapján nem hozható összefüggésbe a szennye recens afrikai ( Loxodonta africana , illetve Loxo zés mértékének esetleges változásával, sem a donta cyclotis ) és ázsiai elefánt ( Elephas maximus ) diatóma életformák eloszlás változásával, tehát agyarak. Mivel a Schreger mintázat bizonyos tu egyértelműen klimatikus szignálként értelmezhető, lajdonságaiban eltér az egyes ormányos taxonok és nagy valószínűséggel a téli/kora tavaszi csapa között, így lehetővé teszi a modern elefántok, a dék mennyiségének változásával vagy ezen idő mamutok és más bazális ormányos csoportok hoz szakok léghőmérsékletének változásaival hozható závetőleges azonosítását, ezzel segítve elő a összefüggésbe. Megállapítottuk továbbá, hogy a CITES (the Convention on International Trade in diatóma δ18 O értékek és a diatóma életformák ösz Endangered Species of Wild Fauna and Flora) szehasonlításában több esetben a planktoni recens elefántpopulációk védelmét célzó törekvé kus/tychoplanktonikus diatómák arányának növe seit. kedése egybeesik a δ18 O értékek csökkenésé DIAT Jelen vizsgálatok célja, hogy részletesen fel vel, így feltételezhetően mindkét adatsorra külső tárja a Proboscidea agyardentin mikronos léptékű körülmény gyakorolt hatást (nagy valószínűséggel felépítését (beleértve egy ilyen összetett szerkezet a téli csapadék mennyiségének növekedése). kialakulásához vezető egyedfejlődési és evolúciós A δ18 O adatsor pontosabb értelmezéséhez DIAT folyamatokat), és megoldást találjon a korábbi további vizsgálatok szükségesek. Szükség van a elképzelésekkel kapcsolatos ellentmondásokra. Brazi tóban a víz tartózkodási idejének meghatáro Több mint 40 különböző orientációjú vékonycsi zására, de a területen lezajlott folyamatok ponto szolat, illetve számos természetes törési felszín sabb megértéséhez elengedhetetlen az oxigénizo alapján lehetséges volt egy olyan 3D modell meg tóp arány több éves monitorozása is. alkotása, amely minden metszeti irányban magya rázza a megfigyelt jelenségeket. A modell Mammuthus primigenius , Elephas antiquus , Prodeinotherium és Deinotherium agyartöredékek vizsgálata alapján készült. Az úgynevezett fázis eltolódási modell radiális irányból nézve a dentincsatornák szinuszos jellegű hullámzását feltételezi az Elephantoidea csoport (vagyis a mai elefántféléket is tartalmazó öregcsalád) esetében. A modellt vékonycsiszolati és pásztázó elektron
29 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS mikroszkópos képek, a természetes törésterjedési tengeralatti sziklás lejtők lábánál felhalmozódott mintázatok értelmezése és a dentincsatornák ke biodetritális törmelékkúpként értelmezhető. Ez az resztmetszetének radiális irányú elmozdulástér alpi előfordulásokra kialakított modell alkalmazha képe is alátámasztja. Utóbbi arra is rámutatott, tó a Kocamanta ı lelőhelyre is, azzal a nagyon hogy az egymás melletti csatornák hullámfázisa lényeges eltéréssel, hogy itt a tengeralatti magasla szabályos rendszer szerint eltérő. Számos, a tok nem mészkőből, hanem vetőkkel tagolt varisz Schreger mintázat mikroszkópos és makroszkópos kuszi granitoidokból álltak. jellegeinek összefüggésein alapuló új, roncsolás A Kocamanta ı brachiopodák – az alpi típu mentes és alacsony költségigényű eljárás került súnak látszó bezáró kőzet ellenére – első látásra is bevezetésre, amely segítségével lehetséges az határozott ÉNy európai jelleget mutatnak. Ezt az agyartöredékek gyors taxonómiai határozása. előzetes, numerikus paleobiogeográfiai analízis is igazolta, ami szerint Mediterrán jelleg alig mutat LIÁSZ BRACHIOPODÁK KELET kozik, viszont a vizsgált fauna a legnagyobb ha TÖRÖKORSZÁGBÓL ÉS A KORA JURA sonlóságot – az ÉNy európai faunák mellett – a PONTUSI SZUBPROVINCIA Krím félsziget és a Balkán hegységi Kotel hasonló korú faunáihoz mutatja. VÖRÖS ATTILA 1*, KANDEMIR RAIF 2 A részletesebb numerikus összehasonlító 1Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és vizsgálatban 6 típusosan ÉNy európai és 4 típuso Földtani Tár, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kuta san Mediterrán, jól dokumentált pliensbachi tócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected]; brachiopoda fauna mellett, a Fekete tengert övező 2Department of Geological Engineering, Gümü hane területről 7 pliensbachi brachiopoda fauna szere University, 29000 Gümü hane, Turkey; pelt. Ezek: Kotel (Bulgária), Krím (Ukrajna), ÉNy [email protected]. Kaukázus (Oroszország), Dzirula (Grúzia), Kocamanta ı, Ankara és Bileçik (Törökország). A Török kollégák egy kisebb alsó jura brachio klaszter analízis eredményeképpen világosan kiraj poda faunát gyűjtöttek a Pontusi hegység keleti zolódott az ÉNY európai, illetve a Mediterrán részén (Kocamanta ı lelőhely, Gümü hane közelé faunák csoportja, a Fekete tenger környéki faunák ben). A vizsgálatra hozzám küldött, majd kiprepa pedig az előzőektől jól elkülönülő csoportként rált anyag 160 példányból állt, melyben 13 faj (4 jelentkeztek. A főkoordináta és főkomponens ana rhynchonellida, 3 spiriferinida, 6 terebratulida) lízis hasonló, határozottan elkülönülő csoportokat volt azonosítható. A fauna rendszertani leírása az mutatott. Mindezek alapján az utóbbi csoportot elmúlt évben jelent meg. A brachiopoda fajok egy indokolt önálló paleobiogeográfiai egységként része hosszú fajöltőjű, de mindegyikük a kora kezelni, és a „Pontusi szubprovincia” elnevezéssel jurára jellemző. Öt faj rétegtani elterjedése, az illetni. A Pontusi szubprovincia a hasonlósági in eddig ismert adatok szerint uralkodóan késő dex adatok alapján is egyértelműen az ÉNy pliensbachi. Közülük kettő, a Dispiriferina da európai provinciához tartozik; endemizmusa 25% vidsoni (DESLONGCHAMPS , 1859) és a Suessia os, ami csaknem megüti az önálló provincia rang liasiana (DESLONGCHAMPS , 1853) egészen a kora jához szükséges értéket. toarci nagy kihalásig élt. A provincialitás ősföldrajzi lemeztektonikai A fauna őskörnyezeti értelmezése a lelőhely értelmezése szerint a Tethysen belüli Kimmériai üledékföldtani jellegein alapul. A török kollégák mikrokontinens a kora jurában már az eurázsiai által „Kocamanta ı brachiopoda biostromának” kontinensperem közelében volt, de attól még kü nevezett több méternyi vastagságú, vöröses színű, lönböző szélességű óceáni sávok és ívmögötti me tömötten brachiopodás mészkő rétegek igen hason dencék választották el. Az európai self közelsége lóak a Hierlatzi Mészkőhöz. Ezt a megküldött kő szabta meg az alapvető, ÉNy európai faunajelle zetpéldányok és a feltárási fotók egyaránt alátá get, de a nyugat tethysi óceáni áramlási rendszer masztják. A közös vonások: a tömeges, többnyire lehetővé tette, hogy ezen a területen – planktoni kétteknős brachiopoda vázak, az uralkodóan kus lárváik segítségével – Mediterrán jellegű mikrites mátrix, a brachiopoda vázak többnyire brachiopodák is megjelenhessenek. A Kimmériai pátitos kitöltése, és a geopetális szerkezetek, me mikrokontinens teljes mértékű kollíziójával (a lyekben a kalcitos cementáció több (korai és késői középső jurában) a Pontusi szubprovincia önálló diagenetikus) generációja ismerhető fel. Ezek a létezése megszűnt. jellegek a Hierlatzi Mészkő „rétegszerű” típusának felelnek meg amely vetőzónák mentén kialakult
30 ELŐADÁSKIVONATOK
A KÖZÉPSŐ TRIÁSZ AMMONOIDEA szinten is megvalósítható volt. A Balaton VIRÁGKOR ELEMZÉSE TÉRBEN ÉS felvidéken 15, a Déli Alpokban 16, Nevadában 18 IDŐBEN szubzónára osztható fel a vizsgált (bithyniai– fassai) intervallum. VÖRÖS ATTILA Az ammonoidea diverzitás időbeli változása – Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és a genusok száma alapján – a Balaton felvidéken és Földtani Tár, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kuta a Déli Alpokban nagyon hasonló jellegű: alacsony tócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] szintről indulva az első csúcsot a pelsoiban éri el (9, illetve 6 genus), majd egy kora illyr minimum Az ammonoideák – sok más csoporttal ellen (6, illetve 4 genus) után, a késő illyrben éri el a tétben – viszonylag gyorsan kiheverték a perm maximumot (14, illetve 22 genus az Avisianum, végi katasztrófát (TOZER 1981). Családjaik száma illetve a Crassus Szubzónában). A nevadai diverzi a triász kezdetétől az olenyoki közepéig (smit tás görbe némiképp eltér: magas értékkel indul (13 hi/spathi határ), mintegy 2,5 millió év alatt 2 ről genus) és, bár jól mutatja a pelsoi és késő illyr 15 re emelkedett. Két kisebb kihalási és faunisz csúcsokat (12, illetve 11), valamint a kora illyr tikai kicserélődési esemény ellenére (az indusi minimumot (7), a változások kevésbé markánsak. végén és az olenyoki közepén, melyek perm végi A faji diverzitás időbeli változása, főbb voná hatalmas magmás esemény késői fázisaihoz köthe saiban az előzőhöz hasonló jellegeket mutat mind tő anoxikus események okozhattak) az általános három területen. Figyelemre méltó, hogy az alpi diverzifikációs tendencia folytatódott az olenyoki területeken a késő illyr maximumok kiugróan ma végéig, amikorra az ammonoidea családok száma gasak (29, illetve 27 faj), és hogy itt is jelentkezik elérte a 29 et. Ezzel párhuzamosan a latitudinális a kisebb időbeli eltolódás a csúcsok között diverzitási maximum az egyenlítői zónába tolódott. (Avisianum Szubzóna a Balaton felvidéken, illetve Az olenyoki/anisusi határon ismét kisebb kihalás Crassus Szubzóna a Déli Alpokban). A nevadai jelentkezett, de ezt követően a 11 áthúzódó család görbén a diverzitási maximum (16 faj) a késő illyr gyors radiációnak indult. A fentiekben vázolt kora helyett már a középső illyrben (Blakei Szubzóna) triász történéseket az utóbbi években nemzetközi jelentkezik. teamek részletesen vizsgálták és publikálták A fenti diverzitási adatok alapján a középső (BRAYARD et al. 2009, GALFETTI et al. 2007). triászban két ammonoidea virágkor igazolható. A A középső triász diverzifikáció, mely az ala pelsoi virágkor (a Balatonicus Zóna idején) globá csony szélességi zónában az anisusi végén teljese lisnak tekinthető, mert nemcsak az alpi, hanem a dett ki, sokkal kevésbé ismert; ez képezi jelen nevadai területen is jelentkezik; ezt alátámasztja a vizsgálataink tárgyát. Megbízható faunisztikai Balatonites világméretű elterjedése is. A második adatok Észak Amerikából, valamint a tethysi, ezen késő illyr virágkor az alpi (tethysi) területeken belül az alpi régióból állnak rendelkezésre. Az nagyon markáns, de Nevadában alig mutatkozik. itteni, részletesen vizsgált szelvények gazdag és jól Ezért ez a diverzitási maximum valószínűleg a dokumentált (publikált) ammonoidea faunái igen nyugati Tethysre korlátozódó esemény volt, és a részletes (szubzóna szintű) vizsgálatot tesznek helyi vulkáni tevékenység fölerősödésével mutat lehetővé. Az alábbi három területegységről készült időbeli összefüggést. Okozati szempontból a – jelentős adatbázis, az anisusi–kora ladin (bithyniai, jórészt tenger alatti – vulkáni működés másodlagos pelsoi, illyr és fassai alemeleteket átfogó) interval hatásait (nutriens szolgáltatás, aljzat morfológia lumból. differenciálódás) kell figyelembe venni. ‒ Balaton felvidék; VÖRÖS (1998, 2003) munkái alapján (42 genus, 84 faj). ‒ Déli Alpok (Giudicarie régió, Keleti VILLÁNYI JURA (BATH–OXFORDI) Dolomitok); BRACK et al. (2005), ÜLEDÉKKÉPZŐDÉS: HELYI ÉS GLOBÁLIS MANFRIN et al. (2005), MONNET et al. ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA (2008) munkái alapján (51 genus, 85 faj). ‒ Nevada (Humboldt hegyvonulat); VÖRÖS ATTILA Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és SILBERLING & NICHOLS (1982), BUCHER Földtani Tár, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kuta (1992), MONNET & BUCHER (2005) mun tócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] kái alapján (46 genus, 79 faj). A három területegység ammonoidea zonációi A Villányi hegység a Tisza terrén központi nak korrelációja – kisebb eltérésekkel – szubzóna zónájához tartozik. Kora mezozoós fejlődéstörté
31 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS netében felismerhető a kora és középső triász res vastagsága arról tanúskodik, hogy a középső intenzív kéregsüllyedés, amit a késő triászban a és késő callovi idején a villányi terület egy széles, középső juráig tartó, hosszú szünet szakított meg. egységesen viselkedő, áramlásokkal sodort tenger Rövid tengerelöntésektől eltekintve, a jura első alatti plató volt, ahol hosszú időn át alig rakódott felében a villányi terület szigetként emelkedett ki a le üledék. környező, mélyebb vizű medencék között. A callovi és oxfordi képződmények között A középső jura vége felé hézagos, epizódikus mutatkozó hosszabb, valószínűleg tengeralatti üledékképződés kezdődött, melynek eredménye hézag a globális karbonát háztartás hiányállapotát képpen három, rendkívül kondenzált, uralkodóan tükrözi. Ez részben az egykori hirtelen lehűlés, karbonátos réteg rakódott le. Ezek három önálló, részben az óceáni áramlási rendszer jelentős válto üledékképződési epizód termékei, a késő bath– zásának (a Tethys és a paleo Pacifikum között késő callovi intervallumban, melyeket rövid (kb. létrejövő cirkumglobális áramlási rendszer kiala fél millió éves) üledékképződési szünetek válasz kulásának) következménye lehetett, amihez az tanak el egymástól. Egy hosszabb (kb. 3 millió óceán középi hátságok intenzívebbé váló vulka éves) időhézag után, a villányi jura rétegsort a nizmusa által szolgáltatott, nagyobb mennyiségű, vastag, középső oxfordi mészkő zárja. Részletesen vízben oldott CO 2 hatása is hozzájárult. Az óceáni vizsgáltam az említett négy rétegtani egység áramlási rendszer alapvető változásának következ szedimentológiai jellegeit, mikrofáciesét és makro tében az eutrofizált tethysi víztömegek a Tethys invertebrata faunájának főbb adatait. A könnyebb peremi selfeket is érintették, amit igazolni látszik a használhatóság érdekében, az alsó három rétegtani Bositra filamentumok tömeges megjelenése a vil egységnek informális neveket adtam. lányi callovi rétegekben. A 10 cm nél is vékonyabb, késő bath Altárói A középső oxfordi Szársomlyói Mészkő , a Rétegtag (homokos mészkő) arról tanúskodik, csaknem fehér, tömeges, mikrobialit jellegű mész hogy a sekélytengeri üledékképződés megindulása kő, tömeges mikro onkoiddal és protoglobigerini és az ismétlődő szárazrakerülés a helyi tektonikus dákkal az alsó rétegeiben, azt mutatja, hogy a ko billenő mozgások és a globális eusztatikus tenger rábbi pelágikus környezet továbbra is fennmaradt a szint változások kölcsönhatásának eredménye. villányi területen. A középső oxfordiban a karbo A kora callovi Alagúti Rétegtag , ez a néhány nát produkció itt, és világméretekben is, jelentősen cm vastagságú mészkő, mely vaskérges onkoidokat megnövekedett. Ezt általában az akkor végbement, és vas ooidokat tartalmazó pelágikus mészkőből hirtelen metán felszabadulási eseményre visszave áll, „maradvány rétegként” (lag deposit) értelmez zethető globális felmelegedéssel magyarázzák. hető, melyben a fekü anyagából átdolgozott kavi A Villányi hegység középső és késő jura csokat vastag, vasas mikrobiális kéreg vonta be. Ez üledékképződési epizódjai sajátosan tükrözik a a tengeri üledékképződési epizód egy gyors, kora helyi és globális tényezők és ősföldrajzi változások callovi tengerszint emelkedést tükröz, ami a globá összjátékát. Kezdetben, a késő bathban a helyi tek lis eusztatikus görbéken is felismerhető. tonikai mozgások szabták meg az üledékképződés A középső–késő callovi Templomhegyi Tago jellegét és menetét, bár a globális eusztázia szerepe zat , a 20–40 cm vastagságú ammoniteszes pad – az is jelentős volt. A középső callovitól kezdve egyre ősmaradvány gazdagság mellett – fő jellemvonása inkább a globális éghajlati, biotikus és paleo ocea a meszes sztromatolitok gyakorisága. Mély szubli nográfiai változások határozták meg a helyi karbo torális, erősen áramlásos környezet feltételezhető, nátos üledékek képződésének módját. Ebben az ahol a sztromatolitok növekedése elsősorban a időintervallumban a villányi rétegsor jól tükrözi szulfát redukáló baktériumok hatására történhetett. azokat a sajátos, nagyszabású változásokat, melyek A modell szerint a mikroorganizmusok által kivá a középső–késő jura átmenet idején világszerte lasztott karbonát rétegecskék és a biofilmek által jelentkeztek, és amelyek időben megfelelnek és megkötött karbonátszemcsék alkották azokat a részben összefüggésbe hozhatók a MATYJA & szorosan egymásra rakódó réteglemezeket, melyek WIERZBOWSKI (2006) által körvonalazott „Metis eléggé erősekké váltak az áramlásokkal szemben, geotektonikai eseménnyel”. és a betemetődés elől függőlegesen tudtak növe kedni. Ugyanakkor a meg nem kötött karbonát iszap és homokszemcséket az áramlások tovaszál lították. A Templomhegyi Tagozat feltűnően (tíz kilo méteres távolságban is) állandó, néhány deciméte
32 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
KIRÁNDULÁSVEZETŐ
TEREPBEJÁRÁS
2012. MÁJUS 18.
MEGÁLLÓK :
1. NYÍRESPUSZTA, Csabpuszta – IX. számú bauxit külfejtés Középső eocén, Szőci Mészkő Formáció
2. SÜMEG, oktatóközpont Középső jura–alsó kréta Lókúti Radiolarit, Pálihálási Mészkő, Mogyorósdombi Mészkő Formáció
3. SÜMEG, Sintérlapi kőfejtő Alsó kréta–felső kréta Tatai Mészkő, Ugodi Mészkő, Polányi Márga Formáció
4. BALTAVÁR Felső miocén ősgerinces lelőhely
5. KÖVESKÁL Középső triász–felső triász Felsőörsi Mészkő Formáció, Buchensteini Mészkő Formáció, Füredi Mészkő Formáció
33 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
1. MEGÁLLÓ
NYÍRESPUSZTA, CSABPUSZTA IX. SZÁMÚ BAUXIT KÜLFEJTÉS
Középső eocén, Szőci Mészkő Formáció TÓTH KÁLMÁN
A DNy bakonyi eocén felépítése
A DNy bakonyi eocén részben eltér a Dunántúli középhegység más területeinek kifejlődésétől (pl.: a kőszéntelepes összletek hiányoznak), másrészt teljesebb azoknál, felöleli az egész középső eocént és (csak az infraoligocén denudáció miatt nem teljesen!) a felső eocént. Az eocén képződmények diszkordánsan települnek a fekvőt alkotó felső triász és kréta, uralkodó an karbonátos kőzetekre és azok karsztos töbreiben települő bauxitösszletre, Nagytárkány és Csabren dek környékén a Csabpusztai Bauxit Formációra. Kifejlődésük három, jól elkülönülő rétegtani egy ségre, a zömmel törmelékes kőzetekből álló Darvastói Formációra, a nagyforaminiferás mészkő összletre, azaz a Szőci Mészkő Formációra és a pelites kifejlődésű Padragi Márga Formációra tagol ható. Az üledékképződési ciklust bevezető Darvastói Formáció két területileg is elkülönülő kifejlődé si egységre tagolódik. Az elterjedési terület DK i részén (a Nagytárkány községtől D re található Cseteberektől Úrkútig) uralkodóan pelitomorf kifejlődésű. Ez a Csetebereki Agyagmárga Tagozat (RÁKOSI & TÓTH 1980, p. 240.). Alsó részét leggyakrabban sötétszürke színű, slíresen v. sávosan homokos, többnyire kőzetlisztes és nagyon gyakran finom növénytörmelékes, diszperz eloszlású szer ves anyagban gazdag pelitek, elsősorban agyagmárga, alárendelten agyag és márga alkotják. Ritkán agyagmárgás homok és homokkő közbetelepülések tagolják. A szenes agyagok alárendeltek. Helyen ként csökkentsósvízi Mollusca féléket, közöttük Brachyodontes corrugatus (BRONGN .) egyedeket tartalmaz. Felső részében az uralkodóan kőzetlisztes agyagmárga, márga kifejlődést általában szürke színű mészkő , ritkábban mészmárga lencsék tagolják és nem ritkán zárják a formációt. Ezek vastag sága leggyakrabban néhány dm és 1 2 m között változik, de a záró szakaszban több méter is lehet. A mészkőlencsék közel fele tág sótartalom ingadozást elviselő, többségében csökkentsósvízinek értékelt Miliolina féléket, valamivel kisebb része normálsós vizet jelző faunát ( Nummulites , Assilina , Alveolina ) tartalmaz. ÉNy on uralkodóan durvatörmelékes kifejlődésű. Ezt korábban „csabpusztai konglomerátum ta gozatnak” neveztük el, a Csabpusztai Bauxit Formációval való névazonosság elkerülése végett azon ban a Sümeg melletti Haraszton található feltárása után Haraszti Konglomerátum Tagozat nak hív juk (J. EDELÉNYI in HAAS et al. 1984 p. 172., GYALOG 1996). A tagozat kavics, kalcitos kötőanyagú konglomerátum és homokkő, gyengén agyagos homokos kötésű konglomerátum, homokos kavics és kavicsos homokrétegekből áll vékony agyag , ill. aleurit betelepülésekkel. Kifejlődési területének nagy részén a Haraszti Konglomerátum összefogazódik a Csetebereki Agyagmárgával, csak ÉÉNy on (Káptalanfa környéke) találunk olyan rétegsorokat, me lyekben a Haraszti Tagozatból áll a formáció egésze. A két tagozat összekapcsolódása változatos és a különböző felépítésű szelvénytípusok eloszlása meglehetősen mozaikos képet mutat. A formáció átlagvastagsága 12 méter, leggyakrabban 5–12 m között változik. A Haraszti Konglomerátum Tagozat egy DNy ÉK i irányban hosszan elnyúló parti turzásként értelmezhető, amelynek fövenypartjai közötti védett öblökben és a turzás mögött kialakult a Csetebereki Agyagmárga Tagozat lagunája. A lagunában csökkentsósvízi környezet uralkodott, de a tengervíz beáramlása révén időnként normál tengeri viszonyok alakultak ki, melyet az üledékképződés későbbi szakaszában lerakódott mészmárga és mészkőrétegek Nummulites , Assilina és Alveolina fau nája jelez. A zártabb időszakokban helyenként túlsós környezet is kialakult. Erre utalnak: a mangrove erdőre jellemző pollenek, a túlsós mocsarakat jelző kisforaminifera együttesek, valamint a gipszkivá lások. A Haraszti Konglomerátum áramlásos közegében ritkán megőrződött fauna normálsós vizet és erős vízmozgást jelez.
34 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
A Csetebereki Agyagmárgában gyakrabban megjelenő meszes vázú nannoplankton vizsgálata a Discoaster sublodoensis fajjal jellemzett NP 14 Zónát (BÁLDINÉ BEKE 1984), a nagyforaminiferáké a Nummulites laevigatus Tartomány Zónát (KECSKEMÉTI & VÖRÖS 1975, KECSKEMÉTI 1998) mutatta ki. Mindkét zóna a középső eocén lutéciai korszak korai szakaszának felel meg. A palynológiai adatok szerint a Csetebereki Tagozatra az ősi Juglandaceae s vegetáció, a Plicapollis pseudoexcelsus– Triporopollenites urkutensis Együttes Zóna jellemző (RÁKOSI & TÓTH 1980, RÁKOSI 1991). A Darvastói Formációra jelentős, 80–100 m vastagsággal települ a Szőci Mészkő Formáció, amelyet a kőzetalkotó fauna alapján kisebb szakaszokra, tagozatokra lehet felosztani. Legalsó tagozata sárgásbarna vagy szürke színű, tömör, kemény, szilánkos törésű, ritkábban nagygumós szerkezetű alveolinás mészkő, a Tüskésmajori Mészkő Tagozat . Ennek Alveolina faunája az Alveolina stipes Zónát jelzi, ami megfelel a Nummulites laevigatus Zónának. Az alveolinás mészkövet az apró termetű Assilina félék tömegét irányított elhelyezkedésben tar talmazó, gyakran gumós szerkezetű, agyaggumóközös, 5–10 cm es mészkőgumókból álló, általában szürke színű agyagos mészkő, mészmárga összlet, a Nagytárkányi Agyagos Mészkő Tagozat követi. Az Assilina félék mellett kis példányszámban előforduló N. laevigatus BRUG . a Nummulites laevigatus Zónába rögzíti a tagozatot. Az asszilinás mészkőre a Nagytárkánytól DK re fekvő területen, jellemzően Nyirád környékén ismét egy tömör alveolinás mészkő települ, alsó 1–2 méterében néhány N. laevigatus BRUG . egyeddel. Ez az Izamajori Mészkő Tagozat , ami ÉNy felé, Csabrendek környékén szürke alveolinás asszilinás agyagos mészkőréteg vagy közbetelepült rétegek formájában beleolvad a Nagytárkányi Agyagos Mészkő Tagozatba, ezért rétegtagként különítjük el. Az Izamajori Mészkőre vagy a Nagytárkányi Agyagos Mészkő Tagozatra barnásszürke vagy sár gásbarna színű, nagygumós szerkezetű, a gumókban biodetrituszos biomorf szövetű, a gumóközökben mészhomokkő jellegű mészkő települ. Ennek alsó részére a N. baconicus HANTK . és az Assilina spira DE ROISSY tömeges előfordulása jellemző. A mellettük ritkán előforduló más zónajelző Nummulites ek a N. obesus baconicus és a N. lorioli együttes zónákba rögzítik ezt a Nyirádi Mészkő Tagozat néven elkülönített egységet. A nagyforaminiferás mészkő felső szakaszában a N. millecaput BOUBÉE válik uralkodóvá (N. millecaput Zóna), legfelül az agyagtartalom növekedésével együtt egyre nagyobb számban jelennek meg a Discocyclina félék. A Szőci Mészkő ezen szakasza a Cseszneki Mészkő Tagozat . A Cseszneki Mészkőből folyamatosan fejlődik ki a Padragi Márga Formáció Csabrendeki Márga Tagozata. Az agyagtartalom növekedésével a mészkövet zöldesszürke, szürke színű, homok és durva aleurit méretű glaukonitszemcsék tömegét tartalmazó mészmárga váltja fel. A nagyforaminiferák mennyisége erősen lecsökken, ugyanakkor szórványosan Mollusca félék (Csabrendek térségében gyakrabban a Variamussium fallax KOROBK .) és egyéb makrofosszíliák (Tubulostium spiruleum (LAM .), Brachiopoda, Bryozoa, Echinoidea, rákolló, halpikkely stb.) fordul nak elő. A Csabrendeki Márga vastagsága a típusterületen leggyakrabban 30–40 m. A Devecseri medencében és annak halimbai, ajkai részmedencéiben a Padragi Márga fiatalabb tufabetelepüléses márgarétegei is kifejlődtek. E területrészeken a formáció legnagyobb vastagsága meghaladja a 200 métert. A formáción belül húzható meg a középső és felső eocén határa. A Csabrendeki Márga még kö zépső eocén korú, a medence belsejében a lutéciai emelet felső részébe, a peremeken (területünkön is!) a bartoni emeletbe rögzíthető. Ugyanakkor a formáció Déli Bakonyban ismert legfiatalabb rétegei (Somlóvásárhely, Sv 1 fúrás) a felső eocén P15 Globigerinatheka semiinvoluta, ill. az NP19 Istmolithus recurvus Zónába tartoznak (KOLLÁNYI & BÁLDINÉ BEKE 2002).
Csabpuszta – IX. bauxit külfejtés
A külfejtés, ahonnan 1985–89 között termelték ki a felső kréta Ugodi Mészkő karsztos töbreiben települő bauxitösszletet (Csabpusztai Bauxit Formáció), a fedő Darvastói Formációt és a Szőci Mész kő alsó tagozatait (Tüskésmajori Mészkő T. és Nagytárkányi Agyagos Mészkő T.) tárta fel (1. ábra). Maga a bauxittelep egy végeivel K felé mutató kifli alakot formázott. A karsztos térszín morfoló giájának köszönhetően a kifli közepén az Ugodi Mészkő kicsúcsosodott és ez a rög (karsztkúp) maga
35 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS sabb térszín maradt a Darvastói F. lerakódása idején is, csak a Szőci Mészkő képződése kezdetén fe dődött le. A külfejtés a Darvastói F. két tagozatának összefogazódását nyitotta fel. Az ábra az ÉK i rész felépítését mutatja, ahol a konglomerátum és homokkő rétegek a fő alkotók, a Ny i részen — jelezve a felépítés változatosságát —, azonban a vastag homokkő helyét márga foglalja el vékony homokkő betelepüléssel. A külfejtést részben rekultiválták, a fennmaradt bányafalakon ma már csak a Nagytárkányi Agyagos Mészkő tanulmányozható, a Darvastói F. nagyobb agyagmárga és konglomerátum tömbjei csak a meddőhányón, ill. annak oldalában található. Utóbbiakon látható, hogy a Haraszti Konglomerá tumnak itt az apró szemű, 1–2 cm es, uralkodóan kvarc, kvarcit, lidit és tűzkő féleségekből álló válto zata fejlődött ki. (Másutt 5–6 cm es, jól koptatott dolomit és különféle mészkő anyagú kavicsokból álló változata is ismert!)
A feltárás ÉK i részén az asszilinás agyagos mészkő ÉNy felé dőlő rétegeit tekinthetjük meg. Rétegződésüket az Assilina félék irányított elhe lyezkedése hangsúlyozza ki. A szelvényből az alábbi fajokat gyűjthetjük: Assilina aff. maior HEIM fA, Ass. spira DE ROISSY fA et B, Ass. prespira DOUV . fA et B, Ass. pustulosa Donc., Nummulites laevigatus BRUG . fA et B, N. baconicus HANTK . fA et B, N. ex gr. variolarius .
1. ábra – A csabpusztai IX. sz. bauxitlencse ÉK i ré szének földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. asszilinás mészkő, 2. alveolinás mészkő. A többi jel az egységes jelkulcs szerint.
36 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
2. MEGÁLLÓ
SÜMEG, MOGYORÓS DOMB, OKTATÓKÖZPONT
Középső jura–alsó kréta, Lókúti Radiolarit, Pálihálási Mészkő, Mogyorósdombi Mészkő Formáció HAAS JÁNOS
A Mogyorós domb Sümeg városától DK re 1,5 km re található. A Mogyorósdombi Mészkő alap szelvényeként nyilvántartott kutatóárok a kerítéssel védett régészeti lelőhelyektől délre kezdődik, és a védett területen keresztülhaladva egészen a felső kréta képződményekből felépülő szomszédos Köves dombig követhető (2. ábra).
2. ábra – Triász, jura és kora kréta formációk elterjedése a Mogyorós domb környékén (HAAS et al. 1984).
37 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
A korábban kitűnően feltárt teljes rétegsor – a letisztítások elmaradása miatt – ma már csak héza gosan látható, a Mogyorósdombi Mészkő jellegei leginkább a neolitikumi fejtőgödrök feltárt részein figyelhetők meg. Az árok a középső jura Lókúti Radiolarit legfelső részétől a felső jura Pálihálási Mészkő rétegein át a felső titon–hauterivi Mogyorósdombi Mészkő felső részéig folyamatos rétegsort tár (tárt) fel. A Dunántúli középhegység szinklinálisának tengelyzónájában egy nagyméretű lokális szinklinális szer kezet meredek dőlésű szárnya kerül itt felszínre. A csaknem függőleges helyzetű rétegek harmoniku san redőzöttek. Az árok DK i végénél fekete radioláriás tűzkő rétegek találhatók, melyek az e területen mintegy 150 m vastagságú Lókúti Radiolarit záró szakaszát képviselik (3. ábra). A formáció feltehetően bath– oxfordi korú, de erre vonatkozóan a szelvényből biosztratigráfiai adatok nem állnak rendelkezésre. A tűzkő felett 2,5 m vastagságban világosszürke márga következik, ami feltételesen az oxfordiba sorol ható be.
3. ábra – A mogyorós dombi szelvény és a Calpionella zónák (HAAS et al. 1984).
A következő kb. 10 m vastag intervallum vörös gumós ammoniteszes mészkő, a Pálihálási Mész kő Formációba tartozik. Kőzetalkotó mennyiségben tartalmaz finom kalkarenit méretű Saccocoma vázelemeket. A gazdag, de többnyire rossz megtartású ammonitesz fauna alapján a formáció kimmeridgei–kora tithon korú (Vígh 1984). A Pálihálási Mészkő fokozatosan megy át a Mogyorós dombi Mészkőbe. Először világosszürke gumós, intraklasztos szakasz következik. Az első Calpionella félék 1 m rel, az első tűzkőgumók 1,4 m rel a Pálihálási Mészkő fölött jelennek meg. A Calpionellidae k alapján a jura/kréta határ kb. 2,5 m rel a formációhatár fölött vonható meg (FÜLÖP 1964, HAAS et al. 1984) (3. ábra). A formáció berriasi szakasza jól feltárt a régészeti lelőhelyen a kerítésen belül. Ezen a szakaszon sárgásfehér mészkő, tűzköves mészkő és tűzkő vékony rétegei váltakoznak. A mészkő mikrokristályos mátrixa uralkodóan Nannoconus vázakból áll, Calpionellida és Cadosina félék gyakoriak egyes réte gekben (4. ábra), míg másokban a radioláriák dominálnak.
38 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
A radioláriák és a Calpionellidae k mennyisége ritmikusan változó a szelvény berriasi szakaszán (5. ábra), a statisztikai elemzések összetett ciklicitást mu tattak ki. A Calpionellidákban és radioláriákban gazdag rétegek váltakozása a tápanyag ellátottság periodikus változásait tükrözhetik, ennek hátterében pedig a Föld pályaelem változási ciklusai miatti klímaváltozások állhatnak (HAAS et al. 1994). A Calpionellidae k alapján a szelvénynek a beke rített régészeti lelőhelytől ÉNy ra eső része a valanginibe sorolható. Néhány hauterivibe sorolt ammonitesz lenyomatot közölt FÜLÖP (1964) a szel vény márgás felső részéről. A szelvény végén az alsó kréta rétegsor vetővel érintkezik a felső kréta Ugodi Mészkővel.
4. ábra – A Mogyorósdombi Mészkő egyes rétege iben gyakoriak a Calpionellida és Cadosina félék (HAAS et al. 1994).
5. ábra – A radioláriák és Calpionellidae k mennyiségének változásai a szelvény berriasi szakaszán (HAAS et al. 1994).
39 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
3. MEGÁLLÓ
SÜMEG, SINTÉRLAPI KŐFEJTŐ
Alsó kréta–felső kréta, Tatai Mészkő, Ugodi Mészkő, Polányi Márga Formáció HAAS JÁNOS
A város DNy i részén található felhagyott kőfejtő ma geológiai tanösvény (6. ábra). Az egykori kőfejtő nyugati fala az alsó kréta Tatai Mészkő meredek dőlésű rétegsorát tárja fel. Keleti falában a Tatai Mészkőre eróziós és szögdiszkordanciával települő campani rétegsor látható. A campani réteg sor a kőfejtő déli és délkeleti oldalán mészkő mátrixú breccsa/konglomerátum rétegekkel indul, erre rudistás mészkő települ márga betelepülésekkel.
6. ábra – A Sintérlapi kőfejtő földtani térképe (HAAS 1979).
40 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
A kőfejtő északi részén a Tatai Mészkőre települő, csupán néhány méter vastag rudistás mészkö vet pelágikus medence fáciesű mészkő vékony rétegei fedik (7. ábra). A kőfejtőben feltárt változatos campani képződmények egy különleges lokális ősföldrajzi helyzet sajátosságait tükrözik.
7. ábra – Sintérlapi kőfejtő földtani szelvénye (HAAS 1979).
A kőfejtő nyugati falában megfigyelhető Tatai Mészkő 40 45 o dőlésű, ÉK–DNy i csapása a középhegységi szinklinális álta lános csapásával megegyező. A kőzet uralkodóan krinoidea váz elemekből és egyéb bioklaszt szemcsékből áll. Gyakoriak a ben tosz és a plankton foraminiferák, a mollusca héjtöredékek, a bryozoa, valamint a vörösalga töredékek. A szemcsék számottevő hányada homokméretű extraklaszt, amely a feküben lévő mezozoos, elsősorban a kimmeridgei–barrémi intervallumot kép viselő képződményekből származik. A kőzet jellemző szövete a bioklasztos és a bioklasztos extraklasztos grainstone. Sümeg környékén a Tatai Mészkő fokozatosan, sziliciklasztos homokos átmenettel fejlődik ki a Sümegi Márgá ból. Kora a Globigerinelloides algerianus plankton foraminifera faj gyakori előfordulása alapján késő apti (FÜLÖP 1964; HAAS et al. 1984). Az üledék lerakódása e területen uralkodóan nagy ener giájú belső rámpán folyhatott. A jura–alsó kréta klasztok tömeges beszállítódása a kompressziós tektonikai mozgások kezdetét jelzi a Tatai Mészkő lerakódásának idején. A fő gyűrődési fázis azon ban a Tatai Mészkő konszolidációját követően zajlott le. A senon medence kialakulásához vezető tektonikai mozgások során a deformált Tatai Mészkőben törések, hasadékok keletkez tek, melyeket a kartsztos oldódás tovább tágított, és amelyben még a campani tengerelöntés előtt vö rös kalcitpát kitöltés vált ki. A tektonikai mozgások és az erózió tagolt aljzatú medence kialakulásához vezetett és a tengerelöntés után is hosszabb ideig ez a topográfia határozta meg az üledékképződés alapvető jellegeit regionálisan, de lokálisan is. A Dunántúli középhegységi szinklinális tengelyzónája relatíve mélyebb helyzetbe került, és lejtővel kapcsolódott a szinklinális DK i szárnyát képező, triász karbonátos kőzetekből álló karsztplatóhoz. A késő santoni során bekövetkezett relatív tengerszint emelkedés hatására a mélyebb övezetekben kőszénlápok jöttek létre, majd fokozatosan tengerrel borí tódott a lejtő és a campanira a tengerelöntés már a széles karsztplatókat is elérte (HAAS 1979). A Sintérlapi kőfejtő területe a medence és a plató közti enyhe lejtőre esett. Egy kis kiterjedésű, tektonikusan kiemelt blokk azonban módosította az ősföldrajzi helyzetet. A kis kiemelt blokk a ten gerelöntést követően a hullámverés által ostromolt sziklaszirtté vált, és déli oldalán a szirt anyagának durva törmelékéből álló törmelékpalást jött létre. Ebben a Tatai Mészkő törmeléke mellett vörös, kal cit anyagú törmelék is megfigyelhető. A breccsa szintek közti mészkőben nagymérető Trochacteon csigák és rudisták is megjelennek. A szirt északabbi részén a Tatai Mészkőre közvetlenül a rudistás Ugodi Mészkő települ (8. ábra). A kőfejtő keleti falának középső szakaszán a breccsára agyagos mészkő, márga települ sok rudista kagylóval, illetve durva héjtöredékkel.
41 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
A rétegsor legfelső padjaiban arenit–rudit méretű rudista törmelékből és nagyméretű, ép rudistákat tartalmazó vastag pados mészkő jelenik meg (biosztróma), a legfelső padban csokrosan összenőtt élőhelyzetben beágyazódott rudista biohermákkal (HAAS 1979; CZABALAI 1982). A kőfejtő északi falában a Tatai Mészkőre települő né hány vastag rudistás mészkő pad fölött vékonyréteges agyagos mészkő következik Calciphaerulidae kkel, plankton foramini ferákkal, valamint ammoniteszekkel ( Pachydiscus cf. levyi, Scaphites hippocrepis – SZIVES et al. 2007). Ezek a rétegek már a Polányi Márga Formációba sorolhatók.
8. ábra – A Tatai Mészkő és a rudistás Ugodi Mészkő települési viszonya a Sintérlapi kőfejtőben feltárt rétegsorban (HAAS 1987).
4. MEGÁLLÓ
BALTAVÁR – FELSŐ MIOCÉN ŐSGERINCES LELŐHELY KORDOS LÁSZLÓ
A Vas megyei Baltavár (napjainkban Baltavár és Hegyhátkisbér összevonásával Bérbaltavár) Szőlő hegyének homokjából a XIX. század közepe óta kerülnek elő 7–8 millió évvel ezelőtt élt ősál latok csontjai. Az 1860 tól legalább hat jelentős ásatás, sokszor a tudomány számára itt felfedezett leletei gazdagították a hazai és a külföldi gyűjteményeket. A globális és regionális környezeti változá sokra bizonyítékul szolgáló geológiai és biológiai ismeretek miatt Baltavár neve a szakkörökben már közel 150 éve világszerte jól ismert (KORDOS 2005b).
Ásatások
Baltavár és Bécs (Az 1800 as évek közepe) Az 1850 es évek végén Bécsben elhatározták, hogy postautat építenek Buda és Graz között, ame lyik Zalabér és Vasvár között a baltavári Szőlő hegyen át vezetett. Az ősállatok csontjai először való színűleg 1856 ban, a település szélén fekvő, a későbbi Kancsal kocsmáról nevezetes domb átvágásá ból (BENDA 1927a,b,c,d), valamint ugyanitt a falu felé menet balkézről fekvő FRENTZ József házának építésekor az elhordott földből kerültek elő. A lelőhely első tudományos leírójának (SUESS 1861) a bécsi Kincstártól kapott pénzen 1860 nyarán Baltaváron sikerült olyan pontot találnia, ahol csontok ban gazdag rétegből gyűjthetett (9. ábra). SUESS megállapította, hogy a Baltavárról előkerült emlősfa jok megegyeznek a bécsi Belvedere kavicsokból, illetve a görögországi, Athen melletti Pikermiből származókkal. Emiatt a baltavári faunát a későbbiekben “Pikermi típusú” nak nevezték. SUESS nyolc, erre az időszakra jellemző és Baltavárról is kimutatott emlősfajt nevezett meg ( Machairodus
42 KIRÁNDULÁSVEZETŐ cultridens , Hyaena hipparionum , Dinotherium , Rhinoceros , Sus erymanthius , Antilope brevicornis , Helladotherium duvernoyi , Hippotherium gracile ). Az általa gyűjtött leletek nagy része a Bécsi Ter mészettudományi Múzeum gyűjteményében ma is megvan. Baltavár, mint a “Pikermi típusú” faunák fontos európai lelőhelye, SUESS (1861) közleményére hivatkozva a francia Albert GAUDRY nak (1866), a görögországi Pikermi lelőhelyet, valamint a franciaországi Mont Luberon csontanyagát fel dolgozó alapvető munkája (GAUDRY 1873) nyomán vált nemzetközileg ismertté.
9. ábra – Az ásatási helyszínek térképvázlata. SUESS gyűjtése után BRUNNER útmester rendeletet kapott a császári királyi hatóságtól, hogy min dazt, amit a lelőhelyen talál, szedje össze, és időnként postán küldje el a bécsi udvari múzeumba, ami időnként meg is történt (PETHŐ 1884). Miközben Eduard SUESS Baltaváron járt, a bécsi Császári és Királyi Geológiai Intézet (k. k. Geologischen Reichsanstalt) megkezdte a Ausztria medenceterülete nyugati felének földtani térképe zését, vagyis a Dunántúl geológiai felvételét. 1861 nyarán a Fr. RITTER v. HAUER vezette csoport tag jaként Ferdinand STOLICZKA geológus azt a feladatot kapta, hogy áttekintő térképet készítsen a Fertő tótól D re elhelyezkedő területről, amelyet nyugaton Stájerország, délen a Mura, keleten pedig Szentgróttól a Zala és a Marcal vonala határol. STOLICZKA 1861. évi nyári térképező munkája során a Vasvár megyei SCHWABENBERG mérnök, valamint a baltavári BRUNNER útmester segítségével ásatá sokat végzett. Eközben BRUNNER felépítette saját házát, a későbbi nevezetes „Kancsal kocsmát”. STOLICZKA jelentésében leírta (1863), hogy a lelőhely egy, a falutól DK re magasodó dombra korlá tozódik, amelyet FRENTZ úr néhány évvel korábban egy ház építésekor megbolygatott. STOLICZKA földtani szelvényrajzot és jellemző leírást adott a lelőhelyről. A domb aljában Planorbis , Congeria és Bythinia puhatestű maradványokat tartalmazó agyag található. Ennek tetejét vízszintesen rétegződött, kvarcban és csillámban gazdag homok borítja, amit helyenként agyagcsíkok szakítanak meg. Jellemző, hogy a homokban, „négy öt lábbal” a felszínt borító lösz alatt, oxidált, vörösre színeződött rétegben össze vissza helyezkednek el a csontok. A csontgazdag réteg vastagsága mindössze „6 coll és 2 láb” között mozog. STOLICZKA pontos földtani leírása mellett fontos tafonómiai megállapításokat is tett. Kimutatta, hogy a feküt adó vízzáró agyagon fekvő csontok rossz megtartásúak. Leginkább a láb csontok és a fogak maradtak meg. Gyakori, hogy a fogak az állkapoccsal együtt fosszilizálódtak, míg az állkapocs hátsó, felszálló ága és az elülső, metszőfogakat tartó része rendszerint letört. A csontok nem eredeti helyükön találhatók, hanem távolról mosódtak össze, miután a legkülönbözőbb fajok ma radványai egymás mellett találhatók. Egyes csontok, és különösen a Hipparion különálló fogai már a felhalmozódás előtt összetörtek, majd a szállítástól lekopva ágyazódtak be a homokba. A csontokkal együtt STOLICZKA három Helix és egy nagy Unio faj jelenlétéről is tudósított, ugyanakkor a begyűjtött ősmaradványok meghatározását valószínűleg SUESS re hagyta, aki azonban többet nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.
43 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
Baltavár és Pest (az 1800 as évek második fele) Az 1860 as évek elején a pesti Magyar Nemzeti Múzeum ásvány földtani osztályának egykori őre, és egyszersmind a Magyarhoni Földtani Társulat titkára KOVÁCS Gyula Baltaváron járt, ahol gyűjtéssel, és főleg a falubeliektől a szőlőkben talált csontok vásárlásával látszólag kimerítette a lelő helyet (PETHŐ 1884, BENDA 1927a,b,c,d). Lehetséges, hogy az első baltavári csontokat KOVÁCS Gyu la szállította magyar múzeumba. PETHŐ Gyulának, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusának figyelmét BÖCKH János igaz gató hívta fel azzal a céllal, hogy járjon utána, hol lehet a 14 évvel korábban BRUNNER Antal királyi útbiztos tulajdonában lévő baltavári gyűjtemény, ami valamilyen oknál fogva nem kerülhetett az inté zet birtokába. PETHŐ személyesen felkereste BRUNNER urat, aki akkor Keszthelyen lakott, és megtud ta tőle, hogy a csontokat tíz évvel azelőtt a zalavári apátnak, MODROVITS Gergelynek átadta, és a zalaapáti rendházban azokat GARATH György rendtag gondozta, és megtisztítva haláláig őrizte. PETHŐ megtalálta a 155 darabból álló gyűjteményt, amit gróf SZÉCHENYI Pál miniszter közbenjárására MODROVITS apát a földtani intézetnek ajándékozott. A főpapot tettéért a Magyarhoni Földtani Társu lat levelező tagsággal tisztelte meg. Mindezek után PETHŐ 1884. július 3 án BRUNNER Antallal felke reste a leletek helyeit, de semmit sem találtak. PETHŐ próbaásatást kezdeményezett, és már ötórás munka után hiéna állkapcsot, orrszarvú fogat és sarokcsontot, valamint 20 Hipparion fogat talált. A sikeren felbuzdulva, SEMSEY Andor anyagi támogatásával PETHŐ Gyula még 1884 szeptembe rében visszatért Baltavárra, ahol az útbevágásban BRUNNER útmutatása alapján, körülbelül tíz napig ásott, majd a leletek elmaradozása miatt munkáját abbahagyta. PETHŐ a zalavári apátságból kapott, és az általa gyűjtött csontokat a budapesti Földtani Intézet múzeumában helyezte el, és jelentésében 13 állatfajt különített el (PETHŐ 1884), öttel többet, mint amennyit SUESS korábban említett (Mesopithecus pentelici , Machairodus cultridens , Hyaena eximia , Dinotherium giganteum , Mastodon pentelici , Helladotherium duvernozi , Tragocerus amaltheus , Gazella brevicornis , Cervus matheronis , Sus erymanthius , Chalicotherium baltavartensis új faj, Rhinoceros pachygnathus , Hipparion gracile ). PETHŐ , miután a Cervus matheronis fajnak határozott agancstöredékek rendszertani besorolásában bizonytalan volt, azokból néhány példányt elküldött Bonnba J. POHLIG nak, aki azokat más magyaror szági (Polgárdi, Fonyód, Karád) lelőhelyek leleteivel együtt Cervus (Axis ) Lóczyi néven új fajnak nevezett el. POHLIG leírását KADIĆ (1910) szó szerinti fordításban közölte, és a két baltavári agancsot ábrázolta is.
KORMOS Tivadar 1913. évi ásatása LÓCZY Lajos, a Földtani Intézet igazgatója a Balaton monográfia sorozat készítése miatt a XX. század elején többször megfordult Baltavár vidékén, de csontot sohasem sikerült találnia, viszont arra biztatta KORMOS Tivadar gerinces paleontológust, hogy keresse fel a közel 70 éve felfedezett lelőhe lyet. KORMOS 1913. május 16 án indult Baltavárra, ahol PETHŐ ásatásának még élő szemtanúival találkozva megismerte a régi BRUNNER (KORMOS idején már KANCSAL ) házzal szemben lévő lelő helyet, ahol néhány órás ásatással megtalálta a csonttartalmú réteget. Az előzetes eredményeken fel buzdulva május 19 én visszatért Budapestre, ismételten megszerezte SEMSEY Andor támogatását, és május 29 én ismét Baltaváron volt. „A lelőhely azonban 30 év alatt fákkal, bozóttal, gazzal tökélete sen benőtt, lejtős partoldallá lett.” (KORMOS 1914). Az országút mentén 35 m hosszúságban és 12 méter szélességben összesen 390 m 2 nyi felületet tárt fel. Ásatását 1913. június 18 án fejezte be, mert a csonttartalmú rétegek kiékelődtek. Meggyőződése szerint a lelőhely még távolról sincs kimerítve, s javasolta, hogy a környező területet az állam vásárolja meg és bocsássa azt a kir. Földtani Intézet ren delkezésére (erre azonban nem került sor). Kitűnő fényképekkel illusztrált jelentésében KORMOS (1914) részletesen leírta a Kancsal kocs mával szembeni útbevágásban feltárt földtani szelvényt, ami gyakorlatilag megegyezik az 1863. évi STOLICZKA félével. Új megállapítása, hogy a csonttartalmú homokréteg feküjét alkotó szürke agyag a lelőhely alatti agyaggödörben (régi téglavető) jól tanulmányozható. Itt az agyag néhol csigahéjak tör melékét, és 6 7 mészmárga gumós padot tartalmaz, s a kb. 3 m vastag agyag alatt ismét szürke színű rozsdaeres homok következik. Ezek a téglavetői fekürétegek azonban csontmaradványokat nem tar talmaztak. KORMOS ásatásának fontos momentuma volt, amikor a csonttartalmú homokréteg közé
44 KIRÁNDULÁSVEZETŐ lencseszerűen beágyazott, kagylók és csigák maradványait tartalmazó előfordulásra bukkant. Ezt a Mollusca faunát később HALAVÁTS Gyula (1923) publikálta, de előzetes meghatározását már KOR MOS is közölte. Megállapította, hogy „Ez a puhatestű fauna sztratigrafiai szempontból igen nagy fontosságú, mert ez az első eset, hogy Magyarországon a pikermi tipusú gerinces fauna társaságában csigák és kagylók is előkerültek” . KORMOS 1913. évi, mindössze három hétig tartó ásatásán a begyűjtött csontmaradványok száma meghaladta az ezret, ugyanakkor megállapította, hogy a fajok tekintetében Baltavár egyike a legsze gényebb hasonló lelőhelyeknek. A Mesopithecus on kívül minden olyan fajt megtalált, amit korábban már PETHŐ is begyűjtött, de további négy taxont is sikerült kimutatnia, amelyek közül kettő a tudo mányra nézve újdonság volt ( Ursus (?) ponticus n. sp., Aceratherium incisivum , Rhinoceros (Ceratorhinus ) schleiermacheri , Hipparion microdon n. sp.) (KORMOS 1914).
BENDEFY BENDA László ásatásai (1924–1927) A Baltavárhoz közeli vasvári származású BENDA László (1904–1977) – aki 1934 ben vette fel a Bendefy nevet –, húsz éves korában mint a szombathelyi múzeum segédőre, majd egy évvel későbbtől mint az 1925 ben alapított Ásvány, Kőzet és Őslénytár vezetője ásatásokat végzett Baltaváron (BENDA 1927a, b, c, d; 1933, 1934; VÉRTESI 1983). Az előző két év tapasztalatai alapján 1926 júliusában BENDA megkezdte ásatását (9. ábra). Rövid időn belül 40 méter hosszan, átlagosan 2,5 m mély árkot készítettek, de egy helyen 5 méterre is leás tak. Elérték az érintetlen csonttartalmú réteget, s BENDA megállapította, hogy az itt sokkal mélyebben helyezkedik el, mint KORMOS ásatási területén. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a két hely között egy legalább 3,2 m magas vízesésnek kellett lenni, és a sztyeppei tüzek elől a folyóba menekülő állatok nagyrészt itt lelték vesztüket. BENDA mint mérnök, és a hidraulikában jártas fiatalember elmé lete szerint a baltavári útbevágásban, a Kancsal kocsmával szemben feltárt rétegekben egy kb. 10 m széles folyó vize áramlott a kemény homokkő aljzaton, aminek a “Fluvius Schafarziki ponticus” nevet adta. A folyóvíz a vízesés után néhány méterre energiájának csökkenésével homokzátonyt alakított ki, ami két vagy három keskeny ágra bontotta a „Fluvius Schafarziki ponticus” t, s létrehozta a „Sinus Rohringeri” nek elnevezett öblözetet. Az 1926. évi ásatás követően BENDA (1927) SUESS , PETHŐ , KORMOS , valamint saját eredményei alapján összefoglalta véleményét a baltavári gerincesekről és HALAVÁTS munkájának felhasználásával a puhatestűekről. Gerincesekből 31, puhatestűekből 17 taxont különített el. Leírt egy új gazella fajt is ( Gazella baltavarensis ), de erről a paleontológusok később megfeledkeztek. 1927 szeptemberében BENDA rövid bemutató ásatást végzett Baltaváron, miután a lelőhelyet meglátogatta F. A. BATHER a British Museum (Natural History) London Geológiai Osztályának veze tője (PILGRIM 1931). “Ez alkalommal a Baltavári Uri Casino igen tisztelt tagjai meleg ünneplésben részesítették a kiváló angol tudóst, amiből nekem is jutott egy kis részecske.” (BENDA 1927a). A láto gatás folytatásaként a londoni British Museum (Natural History) gyűjteményébe került, és most is ott van 44 db, eredeti, BENDA által 1926 ban gyűjtött baltavári csontmaradvány a Vasvári Múzeum erede ti alátétcédulájával.
Magyar–amerikai ásatások (2000–2001) A baltavári lelőhelyet a BENDEFY BENDA féle ásatások után gaz és szemét lepte el. Az útbevá gásban az egyetlen azonosítási pontot a Kancsal kocsma jelentette, miután KORMOS 1913. évi ásatási beszámolójában fényképet is közölt az épületről. Az 1970 es években többen is megpróbálták újra azonosítani feltárni a csonttartalmú rétegeket, de minden kísérlet sikertelen volt. Az R. L. BERNOR (Washington D.C., Howard University) és KORDOS L. (Budapest, Magyar Ál lami Földtani Intézet) által, a National Geographic és az L. S. B. Leakey Foundation támogatásával vezetett kutatások 2000. június 26. és július 24., ill. 2001. július 29. és augusztus 1. között történtek (KORDOS 2001, 2003a,b). 2000 ben a szeméttel, gazzal és fákkal beborított feltételezett lelőhelyen a teljes területet buldó zerrel meg kellett tisztítani. 63 m hosszúságban előtűnt a tavi agyagra települő, 1–1,3 m vastag, időn
45 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS ként rozsdás, mangántól fekete színű, lencsésen mészkonkréciókat tartalmazó, kagyló és csontmarad ványokban gazdag keresztrétegzett homok, amit helyenként kavicstartalmú torrensekkel felszabdalt lösz fedett be (10. ábra).
10. ábra – A baltavári lelőhely szelvénye.
A két nyári szezonon át tartó ásatások célja nem az újabb csontleletek megtalálása, hanem a mi nél kevesebb üledék megmozgatásával levonható, minél több tafonómiai és környezeti információhoz jutás volt. Ezért több kis, alig néhány négyzetméteres szelvényben történt az ásatás. Első ízben sike rült feltárni a Pannon tóban lerakódott agyagba mélyült, esetenként a hullámfodrokat is megőrző fo lyómeder fenekét. A csontok nagy része rendszertelenül, koptatott, vagy már eredetileg is törött álla potban került a homokba. Komolyabb csontdúsulásra ott lehetett számítani, ahol a homokban lencse szerűen mészkonkréciós padok helyezkedtek el. Egyes csontokon gyakoriak voltak a ragadozók és a dögevők rágásnyomai, másokat finom repedések tarkítottak. Mindezekből arra a következtetésre lehe tett jutni, hogy ezen a területen nagy kiterjedésű, sok ágra bomló, szezonálisan igen változó víztöme get szállító folyó hömpölygött, vagy éppen csendesen folydogált.
Újabb eredmények
Az amerikai magyar ásatáson minden előkerült csonttöredékről digitális fotóarchívum készült, és angol, német, amerikai és magyar kutatók bevonásával megkezdődött a leletek több évig tartó feldol gozása. További ásatásra csak a feldolgozás során felvetődő új kérdések megválaszolására lesz szük ség, hiszen a korábban innen előkerült állatfajok száma mindössze csak egy hód fogával gyarapodott. A baltavári gerinces fauna leggyakoribb maradványa a Hippotherium “microdon” KORMOS , 1914 (KAISER & BERNOR 2006). Az általuk vizsgált 508 baltavári háromujjú ősló leírását kiegészítő diagnózissal látták el. A fogak rágófelületének mesowear vizsgálata alapján a baltavári Hippotherium tápláléka a mai impalához ( Aepyceros melampus ) hasonlóan a legelés és a lombevés közötti átmenetet mutatja (grass/browse ratio 50/50%). GASPARIK (2002) a magyar amerikai kutatásokhoz kapcsolódva revideálta a különböző gyűjte ményekben tárolt baltavári Proboscidea leleteket, amelyek között három taxont különböztetett meg: Deinotherium proavum EICHWALD , 1835; cf. Tetralophodon longirostris (KAUP , 1832), és cf. Mammut borsoni HAYS , 1834. A kutatásokat kiegészítették az újonnan feltárt szelvény mintái alapján készített paleomágneses vizsgálatok, amelyek megerősítették, hogy a baltavári üledékek a C4n kron idején, 7,5–8 millió évvel ezelőtt rakódtak le (MAGYAR et al. 2007). KORDOS (2003b; 2005a) több alkalommal hangsúlyozta, hogy a baltavári szelvény egyaránt tük röz egy helyi, Kárpát medencei változást (a Pannon tó visszahúzódása és a folyóvízi környezet megje lenése), valamint egy 7–8 millió évvel ezelőtt bekövetkezett globális környezetváltozást. Ennek kö vetkeztében a szárazföldi emlősök között jelentős kihalás, faunakicserélődés és evolúciós adaptációs kényszer következett be.
46 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
Egyéb változások
SZAKÁLY Ferenc ny. tanár az általa alapított “Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület” létreho zásával igen sokat tett a csontmaradványok és a település emlékeinek megőrzéséért. Előbb 1999 ben az ásatási területhez vezető út bejáratánál emléktáblát helyezett el, majd az általános iskola különbejáratú termében 2004. október 24 én “Ősgerincesek Állandó Kiállítása Bérbaltaváron” bemu tatóhelyet szervezett, ahol a fő látványosság a KOSZORÚS Ödön által készített nagyméretű, hungaro cellből formált Chalicotherium szobor. A korábbi emléktábla mellett pedig a kardfogú tigris életnagy ságú betonszobrát helyezték el (OLÁH Zoltán alkotása), (SZAKÁLY 2005; 2006). Bérbaltaváron az egyik kocsma az “Ősló itató” nevet választotta. Az ásatás kezdeményezője (KORDOS László) a bérbaltavári önkormányzattól 2000 őszén megvá sárolta a 485. helyrajzi számmal ellátott földterületet. Ekkor Magyarországon már volt példa arra, hogy hasonló, jogtiszta szituációban régészek azért vásároltak meg fontos lelőhelyeket, hogy azokat megvédjék a károsodástól, vagy éppen a pusztulástól. Az új tulajdonos a területet felmérette, drótkerí téssel körbekerítette, és kitáblázta, miszerint az magán és ásatási terület (BARABÁS , 2001). A lelőhely körüli hírek 2007 ben magángyűjtőket is a területre vonzottak, akiket előbb a Szombathelyi Városi Bíróság lopás [csontmaradványok] bűntettének kísérlete miatt elítélte, majd a másodfokú Vas Megyei Bíróság [alkalmazható jogszabály hiányában] a vád alól felmentett. Az eset felhívta arra a figyelmet, hogy a sokoldalú előkészítő tanulmányokra építve szükségszerű az ősmaradványok védelmének jogi szabályozása. A lelőhelyre a tulajdonos költségére az először 2006 ban elhelyezett magyarázó táblák hívják fel a figyelmet (11. ábra). Az eredeti rétegeket földborítás védi, amelyet bemutató és kutatási céllal csak rövid időre tárnak fel.
11. ábra – 2006 ban elkészült a baltavári lelőhelyet bemutató tábla. Középen KANCSAL János, mellette VARGA Viktória akkori polgármester (Fotó: PINTÉRNÉ MÉSZÁROS Ildikó)
47 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
5. MEGÁLLÓ
KÖVESKÁL, SÉD PARTI FELTÁRÁS, HOROG HEGY
Középső triász Felsőörsi Mészkő Formáció, középső triász Buchensteini Mészkő Formáció és felső triász Füredi Mészkő Formáció OZSVÁRT PÉTER, PÁLFY JÓZSEF, VÖRÖS ATTILA
Köveskál, ZEPHAROVICH (1856) úttö rő tanulmánya révén, a Balaton felvidéki triász legrégebben ismert, klasszikus lelő helye. A Horog hegyről származik a STUR (1865), majd BÖCKH (1873) által gazda gon bemutatott anisusi brachiopoda fauna zöme, melynek korszerű feldolgozását PÁLFY (1988, 2003) végezte el. A közép ső és felső triász határrégióját feltáró Séd parti szelvény gazdag mikrofaunája miatt vált nemzetközi jelentőségűvé. 12. ábra – A: a Séd parti feltárás és B: a Horog hegy Köveskál határában. A. A Séd parti feltárás Köveskál község keleti szélén, a temető közelében található; autóval, autóbusszal száz méternyire megkö zelíthető (12. ábra). A feltárásban a középső triász (ladin) Buchensteini Mészkő Formáció és a középső és felső triász (karni) korú Fü redi Mészkő Formáció tanulmányozható (13., 14. ábra). A szelvény alsó szintjén a Buchen stein Formáció tufás közbetelepüléseket tar talmazó tűzköves mészkőrétegei találhatóak. Följebb a formáció jellegzetesen vörös lilás gumós mészkőrétegei következnek, gyakran tűzköves lencsékkel és ammonoidea ( Eopro trachyceras cf. curioni , Proarcestes spp., Arpadites spp.), valamint Daonella (Daonel la cf. indica , Daonella lommeli ) maradvá nyokkal. A mikropaleontológiai vizsgálatok vi szonylag gazdag és jó megtartású faunát tár tak föl, melynek a legfontosabb elemei a radi oláriák ( Muelleritortis cochleata cochleata , Muelleritortis cochleata koeveskalensis , Tri tortis balatonica, 14. ábra), conodonták ( Bu durovignathus mungoenis ), valamint a fora miniferák ( Ammovertella sp., Pseudonodosa ria sp., Tolypammina sp.) A radiolária vizs gálatok alapján (KOZUR & MOSTLER 1994) a köveskáli feltárás középső és felső szakasza a tethysi radiolária zonáció (15. ábra) Muel leritortis cochleata zóna típusszelvénye.
13. ábra – A Séd parti feltárás elvi rétegsora.
48 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
A feltárás sokszínű és viszonylag gazdag faunája révén az ammonoideák, conodonták és radioláriák alapján felállított különböző biosztratigráfiai besorolások korrelációjára is alkalmas.
14. ábra – A Séd parti feltárás szelvénye és leg fontosabb radioláriái.
A feltárás felső részét szürke, vastagpados mészkőrétegek alkotják, amelyet tágabb értelemben Füredi Mészkő Formációnak nevezünk. A mészkő helyenként gumós megjelenésű, pseudobreccsát, crinoideás és tűzköves közbetelepüléseket is tartalmaz. A szelvény felső részén gyakoribbá válnak az ammonoidea faunában a Frankites félék ( Frankites cf. regoledanus ), amelyek jelzik a középső és felső triász határ jelenlétét is.
15. ábra – A Muelleritortis cochleata zóna rétegtani helyzete a tethysi radiolária zonációban.
B. A Horog hegy gazdagon brachiopodás és krinoideás, ammonoideákat is tartalmazó anisusi ré tegei Köveskáltól északkeletre, mintegy 2 km re találhatók. A lelőhely erdei úton, kb. 20 perces gya loglással közelíthető meg (12. ábra). Ott, ahol a Horog hegy északi lejtőjén keleti irányba haladó erdei út eléri legmagasabb pontját, az úttól délre találjuk az anisusi ősmaradvány lelőhelyet. A feltártság nagyon rossz, de a nagy területen számos mészkőtömb áll ki a talajból, vagy hever elszórtan. Ezek jó része szürkés drapp színű
49 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS brachiopodás lumasella (régi elnevezéssel „Recoaro típusú” mészkő), de gyakoriak a szürke, kovás mészkőtömbök is, melyekben ammonoideák találhatók. A terület anisusi rétegsorát VÖRÖS & PÁLFY (2002) ismertette (16. ábra). A rossz feltártság mi att, a Horog hegy északi lejtője mentén több ponton kisebb ásatásokat végeztünk SZENTE István segít ségével. Az ennek eredményeként rekonstruált, közel 40 méter vastagságú rétegsor a hegytető körze tében kibukkanó Megyehegyi Dolomittal indul, melyre csaknem 10 méternyi, dolomitosodott átmeneti szakasz után a Felsőörsi Mészkő Formáció szürke, bitumenes rétegei következnek. Egy iszapkavicsos, „sárgabetétes” mészkőréteg fölött jelentkezik az első brachiopodás szint (Horoghegyi Tagozat). Ebből a 10–15 cm vastagságú rétegből a tömeges brachiopodák mellett sok kagyló és néhány ammonoidea (Balatonites balatonicus, Norites gondola) került elő, melyek kora pelsoi (Balatonicus Szubzóna) kort igazolnak. A következő, mintegy 5 m vastagságú szakaszt jól rétegzett bitumenes mészkő alkotja, amely a Felsőörsi Mészkő Bocsári Tagozatának felel meg. Felsőbb szintjei finoman rétegzettek, lamináltak, és analógiát mutatnak más pelsoi szelvények (pl. Aszófő) megfelelő szelvényszakaszaival, melyekben tömeges Posidonia kagylóteknők borítják a rétegfelszíneket. A Horog hegy pelsoi rétegsorának különlegessége, hogy itt a Felsőörsi Mészkő Horoghegyi Ta gozata, azaz a brachiopodás lumasella (kokvina) két szintben is jelentkezik. Ez a felső brachiopodás szint az alsónál lényegesen nagyobb vastagságú (több dm) és nagyobb méretű brachiopodákat tartal maz (17. ábra). A több száz példány közül az alábbiakat sikerült meghatározni:
Discina cf. discoides (SCHLOTHEIM , 1820) Decurtella decurtata (GIRARD , 1843) Volirhynchia vivida (BITTNER , 1890) Volirhynchia tommasii (BITTNER , 1890) Costirhynchopsis mentzeli (BUCH , 1843) Caucasorhynchia altaplecta (BÖCKH , 1872) Piarorhynchella trinodosi (BITTNER , 1890) Sinucosta pectinata (BITTNER , 1890) Costispiriferina manca (BITTNER , 1890) Dinarispira cf. dinarica (BITTNER , 1890) Dinarispira avarica (BITTNER , 1890) Punctospirella fragilis (SCHLOTHEIM , 1814) Mentzelia mentzeli (DUNKER , 1851) Koeveskallina koeveskalyensis (STUR , 1865) Thecocyrtella sp. Tetractinella trigonella (SCHLOTHEIM , 1820) Schwagerispira schwageri (BITTNER , 1890) Schwagerispira mojsisovicsi (BÖCKH , 1872) Coenothyris vulgaris (SCHLOTHEIM , 1822) Angustothyris ? angustaeformis (BÖCKH , 1872)
16. ábra – A Horog hegyi feltárás rétegsora. Jelmagya rázat: 1. Megyehegyi Dolomit, 2. dolomitosodott átme neti szakasz, 3. Felsőörsi Mészkő szürke, bitumenes rétegei (VÖRÖS & PÁLFY 2002).
50 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
A leggyakoribb fajok alapján Mentzelia mentzeli–Tetractinella trigonella társulásként jellemez hetjük a nagy fajszámú brachiopoda közösséget. Feltűnő az egyes fajok más lelőhelyekhez képest nagyobb átlagos mérete és a szétesett teknőkkel megőrződött példányok magas részaránya. A paleoökológiai megfigyelések kedvező élőhelyre, nagy energiájú közegre és áthalmozásra engednek következtetni. Figyelembe véve a foltzátonyként értelmezett Tagyoni Mészkő közelségét, a brachiopoda dús kokvina zátony előtéri, átülepített fáciest képviselhet (PÁLFY 1991). A réteg közvet len fekvőjéből gyűjtött ammonoidea példány ( Bulogites sp.) alapján a pelsoi magasabb részére, a Balatonicus Zóna Zoldianus Szubzónájára lehet következtetni. A közvetlen fedő, okkersárga, finoman krinoideás rétegekből számos rossz megtartású ammonoidea került elő: Judicarites cf. euryomphalus (BENECKE , 1866) Beyrichites cf. beneckei (MOJSISOVICS , 1881) Schreyerites ? cf. binodosus (HAUER , 1851) Ptychites ? sp. Ez a faunula a pelsoi Balatonicus Zóna legfölső, Binodosus Szubzónájára utal (VÖRÖS 2003), amelyet újabban a Trinodosus Zóna aljába sorolnak (MONNET et al. 2008). A Felsőörsi Mészkő magasabb része nincs feltárva, de a sűrűn előforduló kőzetdarabok alapján a Forráshegyi Tagozat szürke, kovás, tűzköves mészkő rétegeire lehet következtetni. Ezekben gyakoriak a kovásodott héjú ammonoideák, melyek közül az illyr Trinodosus Zóna jellemző alakjait (Paraceratites cf. trinodosus , Megaceratites cf. subnodosus , Lardaroceras sp.) határoztuk meg.
17. ábra – Jellemző brachiopodák és ammonoideák a Horog hegyről (VÖRÖS & PÁLFY 2002, PÁLFY 2003).
51 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
IRODALOM
BÁLDI BEKE , M. (1984): A dunántúli paleogén képződmények nannoplanktonja. – Geologica Hungarica series Palaeontologia 43 : 1–307. BARABÁS , Z. (2001): Baltavári változások. Őslénykutatások magánvállalkozásban. – Élet és Tudomány 56 (43): 1356–1359. BENDA , L. (1927a): A baltavári őslénytani ásatások 70 éves története 1856–1926. – Szombathely, p. 80. BENDA , L. (1927b): The History of the Paleontological Excavations at Baltavár in the Course of Seventy Years 1856–1926. – Szombathely, p. 64. BENDA , L. (1927c): A baltavári pontuskori csonttelep situsa. (Die Lagerung der pontischen Knochenfundstelle von Baltavár). Vasvármegye és Szombathely város Kulturegyesülete és a Vasvármegyei Múzeum 2. évkönyve, 1926–1927. – Szombathely, 170–178. BENDA , L. (1927d): Ujabb adatok a baltavári pontuskori csonttelep ismeretéhez (Neuere Daten zur Kenntnis des pontischen Säugetierlagers von Baltavár (Comitat Vas) in West Ungarn). – Földtani Közlöny 57 (9–12) BENDA , L. (1933): Uj feltárások Baltavárott. – Vasi Szemle 1933(1): 82–84. BENDA , L. (1934): A baltavári ásatások helyszínrajza. – Vasi Szemle 1934(4): 342–343. BÖCKH , J. 1872: A Bakony D i részének földtani viszonyai. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 2: 65– 173. CZABALAI , L. (1982): A Sümeg környéki rudista fauna. – Geologica Hungarica series Palaeontologia 41 : 221 p. FÜLÖP , J. (1964): A Bakony hegység alsó kréta (berriázi apti) képződményei. Geologica Hungarica series Geo logia 13 : 94 p. GASPARIK , M. (2002): The proboscidean remains from Baltavár (W Hungary). – Manuscript, 1–6. GAUDRY , A. (1866): Animaux fossiles et géologie de l’Attique. – Paris, 1–68. GAUDRY , A. (1873): Animaux fossiles du Mont Léberon (Vaucluse) : étude sur les vertébrés. – Paris, 180 p. GYALOG , L. (szerk.) (1996): A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása. A Magyar Állami Földtani Intézet Alkalmi Kiadványa, 171 p. HAAS , J. (1979): A felsőkréta Ugodi Mészkő Formáció a Bakonyban. MÁFI Évkönyve 61 : 171 p. HAAS , J. (1987): Sümeg Kövesdomb, Sintérlapi kőfejtő. MÁFI, Magyarorzság Alapszelvényei, 1–5. HAAS , J., EDELÉNYI , E., GIDAI , L., KAISER , M., KRETZOI , M. & ORAVECZ , J. (1984): Sümeg és környékének földtani felépítése. – Geologica Hungarica series Geologia 20 : 353 p. HAAS , J., O. KOVÁCS , L. & TARDI FILÁCZ , E. (1994): Orbitally forced cyclical changes in the quantity of calcareous and siliceous microfossils in an Upper Jurassic to Lower Cretaceous pelagic basin succession, Ba kony Mountains. Sedimentology 41 : 643–653. HALAVÁTS , Gy. (1923): A baltavári felsőpontusi korú molluszka fauna. – A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 24 (6): 395–408. KADIĆ , O. (1910): A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai. – A Balaton Tudományos Tanulmányozá sának Eredményei. 1. (1. függelék): 1–36. KAISER , T.M. & BERNOR , R.L. (2006): The Baltavar Hippotherium : A mixed feeding Upper Miocene hipparion (Equidae, Perissodactyla) from Hungary (East Central Europe). – Beitr. Paläont . 30 : 241–267. KECSKEMÉTI , T. & VÖRÖS , A. (1975): Biostratigraphische und peleontologische Untersuchungen einer transgres siven Eozenen Schichtserie (Darvastó, Bakony Gebirge). – Fragm. Min. Pal . 6: 63–93. KECSKEMÉTI , T. (1998): Magyarország epikontinentális eocén képződményeinek rétegtana. In: BÉRCZI , I. & JÁMBOR , Á. (szerk.): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL Rt., MÁFI, Budapest, 403– 417. KOLLÁNYI , K. & BÁLDINÉ BEKE , M. (2002): Eocén fúrások részletes plankton zonációja, mint az integrált bio és magnetoszratigráfiai vizsgálatok alapadatai. – Földani Közlöny 131 (3 4): 325–354. KORDOS , L. (2001): Ősállatok csontjai a baltavári Szőlő hegyen. – Élet és Tudomány 2001(28): 876–879. KORDOS , L. (2003a): Fogadó a háromujjú őslóhoz. – National Geographic Magyarország 2003(május): p. 10. KORDOS , L. (2003b): Baltavár és a felső miocén globális környezetváltozás. In: PÁLFY , J. (szerk.): 6. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Zirc. Program, előadáskivonatok, kirándulásvezető, p. 19. KORDOS , L. (2005a): Egy globális környezetváltozás, ami megváltoztatta a világot. – Természet Világa 136 (8): 353–356. KORDOS , L. (2005b): Ásatások a baltavári ősgerinces lelőhelyen. – Vasi Szemle 59 (1): 76–86.
52 KIRÁNDULÁSVEZETŐ
KORMOS , T. (1914): Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei (Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahre 1913). – Földtani Intézet Évi Jelentése az 1913. évről, 506–523. KORMOS , T. (1933): Magyarország legrégibb medvéje (Ungarns ältester Bär). – Folia Sabariensia 1(1): 1–7. KOZUR , H. & MOSTLER , H. (1994): Anisian to Middle Carnian radiolarian zonation and description of some stratigraphically important radiolarians. – Geol. Paläont. Mitt. Innsbruck , Sonderband 3: 39–255. MAGYAR , I., LANTOS , M., UJSZÁSZI , K., & KORDOS , L. (2007): Magnetostratigraphic, seismic and biostratigra phic correlations of the Upper Miocene sediments in the nortwestern Pannonian Basin System. – Geologica Carpathica 58 (3): 277–290. MCARTHUR , J.M. & HOWARTH , R.J. (2004): Strontium Isotope Stratigraphy. In: GRADSTEIN , F., OGG , J., & SMITH , A. (Eds.): A Geological Time Scale. Cambridge University Press, Cambridge, UK, 96–105. MCARTHUR , J.M., HOWARTH , R.J., & BAILEY , T.R. (2001): Strontium isotope stratigraphy: lowess version 3. Best fit to the marine Sr isotope curve for 0 to 509 Ma and accompanying look up table for deriving numerical age. – Journal of Geology 109 : 155–170. MONNET , C., BRACK , P., BUCHER , H. & RIEBER , H. (2008): Ammonoids of the middle/late Anisian boundary (Middle Triassic) and the transgression of the Prezzo Limestone in eastern Lombardy Giudicarie (Italy). – Swiss Journal of Geosciences 101 : 61–84. PÁLFY , J. (1988): Middle Triassic rhynchonellids from the Balaton Highland (Transdanubian Central Range, Hungary). – Annales Historico Naturale Musei Nationalis Hungarici 80 : 25–46. PÁLFY , J. (1991): Paleoecological significance of Anisian (Middle Triassic) brachiopod assemblages from the Balaton Highland (Hungary). In: MAC KINNON , D.I., LEE , D.E., & CAMPBELL , J.D. (eds.): Brachiopods through Time. Balkeema, Rotterdam, 241–246. PÁLFY , J. (2003): The Pelsonian brachiopod fauna of the Balaton Highland. – In: VÖRÖS , A. (ed.): The Pelsonian Substage on the Balaton Highland. – Geologica Hungarica, Series Palaeontologica 55 : 139–158. PETHŐ , GY. (1884): Baltavár ősemlőseiről. Jelentés az 1884 junius juliusi gyűjtésekről és szeptemberi ásatások ról (Über die Fossilien Säughetier Überreste von Baltavár. Bericht über die Aufsammlungen in den Monaten Juni und Juli und die im September 1884 veranstalteten Grabungen). – A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1884 ről, 59–69. PILGRIM , G.E. (1931): Catalogue of the Pontian Carnivora of Europe in the Depatrtment of Geology. – British Museum (Natural History), London, 1–174. RÁKOSI , L. & TÓTH , K. (1980): Adatok a Déli Bakony eocén képződményeinek lito és biosztratigráfiájához. – MÁFI Évi jelentése 1978 ról, 239–261. RÁKOSI , L. (1991): A magyarországi bauxittelepeket fedő eocén képződmények palynológiai szintezése. – Őslénytani Viták 36 37 : 135–139. STOLICZKA , F. (1863): Bericht über die im Sommer 1861 durchgeführte Uebersichtsaufnahme des südwestlichsten Theiles von Ungarn. – Jahrbuch der k. und k. Geologischen Reichsanstalt , 13 (1): 1–25. STUR , D. (1865): Über die Formationen des bunten Sandstein und des Muschelkalkes in Ober Silesien und ihre Versteinerungen. – Jahrbuch der kaiserlich königlichen geologischen Reichanstalt 15 : 242–248. SUESS , E. (1861): Über die grossen Raubthiere der österreicischen Tertiar Ablagerungen. – Sitzungsberichte der Matematisch Naturwissenschaftlichen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenscaften 5(1): 217–232. SZAKÁLY , F. (2005): Ősgerincesek állandó kiállítása Bérbaltaváron. – Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület, 1–3. SZAKÁLY , F. (2006): Bérbaltavár története. Bérbaltavár, 257 p. SZIVES , O., CSONTOS , L., BUJTOR , L., & FŐZY , I. (2007): Aptian–Campanian ammonites of Hungary. – Geologica Hungarica series Palaeontologica 57 : 1–188. VÉRTESI , P. NÉ (szerk.) (1983): Bendefy László történész és természettudós. – Vasi Életrajzi Bibliográfiák IX., Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely, 1–133. VÍGH , G. (1984): Néhány bakonyi (titon) és gerecsei (titon–berriázi) lelőhely Ammonites faunájának biosztrati gráfiai értékelése. – MÁFI Évkönyve 67 : 210 p. VÖRÖS , A. & PÁLFY , J. (2002): New data to the stratigraphy of the Pelsonian substage at Köveskál (Middle Triassic, Balaton Highland, Hungary). – Fragmenta Palaeontologica Hungarica 20 : 53–60. VÖRÖS , A. (2003): The Pelsonian ammonoid fauna of the Balaton Highland. – In: VÖRÖS , A. (ed.): The Pelsonian Substage on the Balaton Highland (Middle Triassic, Hungary) – Geologica Hungarica, series Palaeontologica 55 : 71–121. ZEPHAROVICH , R. v. (1856): Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die nächste Umgebung von Füred. – Sitzungsberichte der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 19 : 339–373.
53 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
JEGYZETEK
54 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
PROGRAM, ELŐADÁSKIVONATOK, KIRÁNDULÁSVEZETŐ 15. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Uzsa, 2012 Szerkesztette BOSNAKOFF Mariann, DULAI Alfréd, VÖRÖS Attila és PÁLFY József Kiadja a Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest
A kirándulásvezető szerzői: HAAS JÁNOS (ELTE, [email protected]) KORDOS LÁSZLÓ (MFGI, [email protected]) OZSVÁRT PÉTER (MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, [email protected]) PÁLFY JÓZSEF (ELTE, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, [email protected]) TÓTH KÁLMÁN (Balatonalmádi, [email protected]) VÖRÖS ATTILA (MTM, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, [email protected])
A 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉST TÁMOGATTA:
Hantken Miksa Alapítvány Magyar Természettudományi Múzeum
A 15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS SZERVEZŐI:
Dulai Alfréd (felelős szervező, az MFT Őslénytani–Rétegtani Szakosztályának elnöke) Ősi Attila (helyszín, kirándulás, hallgatói verseny, az MFT Őslénytani–Rétegtani Szakosztályának titkára) Kopsa Ferencné (pénzügyek, a Magyarhoni Földtani Társulat munkatársa) Krivánné Horváth Ágnes (MFT kapcsolatok, a Magyarhoni Földtani Társulat ügyvezetője) Less György (meghívott előadó szervezése) Bosnakoff Mariann (technikai előkészítés, kiadvány, logisztika) Hajdu Zsófia (technikai előkészítés, logisztika)
Köszönet valamennyi önkéntes segítőnknek!
15. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS
Áttekintő térkép a terepbejárás megállóival