Foraminifera Vizsgálatok Magyarország Miocén Képződményeiből
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
FORAMINIFERA VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁG MIOCÉN KÉPZŐDMÉNYEIBŐL K oreczné L a k y Ilona M. Áll. Földtani Intézet Budapest, Népstadion út 14. H-I143 ETO: 563.12:551.782.1(439) . Tárgyszavak : szárazföld-peremi üledókképződés, medence, ki fejlődés, Foraminifera, miocén, Magyarország Az intézeti témákhoz kapcsolódó nagyszámú anyagvizsgálatból, mely a Foraminiferák rétegtani értékelésére irányult, sikerült kialakítani a miocén képződniények biosztratigráfiáját külön a peremi és külön a medencefácie- sekre. így értékelve az eggenburgi, ottnangi, kárpáti, bádeni, szarmata és pannóniai képződmények Foraminifera együtteseit, egyszerűvé vált-a.kép ződmények párhuzamosítása és formációkba sorolása. Az ország területén lemélyített számos mélyfúrás és térképező fúrás anya gának Foraminifera vizsgálata során megpróbáltam a miocén képződmények biosztratigráfiáját a peremi és a medencebeli kifejlődésekre kialakítani. Az áb rákon az általam vizsgált fúrások és feltárások adatait tüntettem fel. Eggenburgi emelet Az eggenburgi emelet képződményei igen változatos fáciesekben jelennek meg. Kimutatható szárazföldi, mocsári—édesvízi, csökkentsósvízi és . sekély tengeri kifejlődés. A homokos, kavicsos szárazföldi tarkaagyag összlet teljesen faunamentes (Zagyvapálfalvi Formáció), de a partközeli „nagypectenes összlet” (Budafoki Homok Formáció) makro- és mikrofaunával igazoltan eggenburgi képződ mény. A tarkaagyagok és a „nagypectenes” rétegek egyidejűségét a két kép ződmény egymással való váltakozása, összefogazódása bizonyítja (nógrád — cserháti terület). A partközeli homokos, aprókavicsos agyag, agyagmárga rétegekben egy Elphidiumokat — Nonionokat tartalmazó biofácies mutatható ki, melynek jellemző alakja a Gribrononion dollfusi (Cushman) faj. Ez a biofácies ismert a Dunazug-hegységből, valamint a Budafok 2. sz. fúrásból (Horváth M .— T óthné 1974). Tengeri, peremi kifejlődést jelöl még a lábnyomos és cápafogas homokkő, melynek mikrofaunáját szivacstűk és halmaradványok (pikkely, úszótüske, csigolya, otolithus) képviselik („ipolytarnóci rétegek” ). Az édesvízi—mocsári fácies képződményeiben mikrofauna nem fordul elő, az iszapolási maradékban előforduló szferosziderit konkréciók mégis,biztos jelzői a VI. és VII. barnakőszén telepeknek a borsodi területen. I A csökkentsósvízi fácies mikrofauna együttesét a Botalia beccarii (Lin n é), 30* R. simplex d ’Or b ig n y , Nonion granosum (d ’Or b ig n y ) fajok mellett a Rotalia sp. I.-nek jelölt faunával jellemezhetjük. Az édesvízi és csökkentsósvízi fácies a K-Borsodi-medencéből ismert (Felsőnyárádi Formáció). A medencebeli finomhomokos, agyagos, márgás képződményekben (Put- noki Slír Formáció) elkülöníthető egy agglutinált házű együttes [melynek jellemző alakjai a T.extularia beregoviensis V englinszkij, Cyclammina ■praecancellata V oloshinova, Haplophragm.oides canariensis (d ’Or b ig n y ), Ammodiscus miocenicus K a r r e r , Reophax compressa G oes, Textularia gramen d ’Or b ig n y ; Sigmoilina asperula (K a r r e r ) fajok; ez a hiofácies ismert a K a- rancs-hegyről, a Becske 3. és a Lak 1. sz. fúrásokból] és egy meszesházú együttes a Lagenidaek vezető szerepével. Az együttesben már nagyszámú plankton forma is megtalálható, melyek nyílttengeri kapcsolatra utalnak; Az Ipolytarnóc 9., a Püspökhatvan 4., az Ácsa 1. sz. fúrás, valamint az ipolytar- nóci, szécsényi és rudabányai felszíni feltárások és a putnoki téglagyár szel vénye tárta fel ezt a biofáciest, melynek jellemző alakjai: Marginulina hirsuta d ’Or b ig n y , M. pseudospinulosa Franzenatj, Robulus meznericsae Cic h a , R. limbosus (R eu ss), R. septentrionalis Cu sh m an , Planulina costata H a n t k e n , Nodosaria spinicosta d ’Or b ig n y , N. crassa H a n t k e n , N. scalaris B atsch . Cibicides budayi Cic h a — Z a pletalo va, Bulimina ardti H a g n , Sphaeroidina variábilis R eu ss, Almaena palmerae (Ga r r e t ), Globorotalia scitula (B r a d y ), Globigerina praebulloides B l o w , Gl. ciperoensis B o ll i, Gl. woodi J e n k in s, Cassidulinoides bradyi (Norm an), Bolivina fastigia Cu sh m an . Mindkét biofácies normális sótartalmú, sekélytengeri környezet igazol (1. ábra). 1 . á b r a . A vizsgált eggenburgi képződmények 1 . Budafok, 2. Dunabogdány, 3. Püspökhatvan, 4. Ácsa, 5. Diósjenő, 6. Drégelypalánk, 7. Becske, 8 . Iliny, 9. Szécsény, 1 0 . Endrefalva, 1 1 . Ipolytarnóc, 12 . Sóshartyán, 1 3 . Salgótarján, Zagyvapálfalva, 14 . ózd, 1 5 . Kazincbarcika, 1 6 . Putnok, 1 7 . Kurittyán, 1 8 . Ormosbánya-izsófalva, 1 9 . Pelsőnyárád, 2 0 . Jákfalva, 2 1 . Alsó- szuha, 2 2 . Rudabánya, 2 3 . Lak, 2 4 . Kánó F i g . 1 . The Eggenburgian formations studied Ottnangi emelet Az ottnangi emelet kezdő tagjának (Gyulakeszi Riolittufa Formáció) kristályos, erősen tufás képződményeiben Foraminiferák nem találhatók, vi szont a kovavázú szerves maradványok (szivacstűk, Diatomák és Radiolariák) feldúsulása jellemző. A barnakőszéntelepes összlet meddő közbetelepüléseiben (salgótarjáni, borsodi, brennbergí előfordulások) néhány Miliammina nemzet ségbe tartozó faj ismerhető fel, melyek létfeltételeiket a mocsaras, lefűződött lagúnákban találták meg (Salgótarjáni Barnakőszén Formáció). A kőszéntelepek közvetlen fedőjében (Bántapusztai Formáció) egy nonio- nos—rotaliás—elphidiumos biotársulás jellemző, mely kis vízmélységre (30 — 50 m) utal. A faunában a- Honion granosum (d ’Or b ig n y ), N. tuberculatumr (d ’Or b ig n y ), Elphidium flexuosum d ’Or b ig n y , Rotalia beccarii (Lin n é ), R. simplex (d ’Or b ig n y ) fajok dominálnak. Ezt követi a tenger mélyülését jelző viszonylag gazdagabb társulás, melyben már plankton fajok: Glob'orotalia acostaensis B l o w , Globigerina praebulloides B l o w , Gl. ciperoensis otlnangensis B l o w , Gl. trilocularis d ’Or b ig n y is megjelennek (50 —100 m). Mindkét bio- fácies normális sótartalmú, sekély tengeri kifejlődés. A Mátra verebély 79., a Buják 3. sz., a bélapátfalvi fúrások és a gyulakeszi alapszelvény tárta fel az összletet. Hasonló kifejlődést találtunk a rákoskeresztúri és a Lak 1. sz. fúrás ban, valamint Bántapuszta környékén (2. ábra). Kárpáti emelet . A kárpáti emelet képződményei közül a legszegényebb Foraminifera faunát ' tartalmazó partszegélyi képződmény a szürke, apró és középszemű oncophorás F i g . 2 . The Óttnangian formations studied homok és chlamysos homokkő (Egyházasgergei Homokkő Formáció). A mikro- fauna átkristályosodott, nagyon apró termetű, ami a homokos fáciessel, a part közelségével magyarázható. Sokszor csak a Rotalia beccarii (Lin n é ) faj talál ható az üledékekben (Börzsöny hegység, Egyházasgerge 1., Tar 35., Nagy- bátony 322., Mátraverebély 79. sz. fúrás). A kárpáti emelet végén képződött partközeli pelites —homokos üledékek ben (Fóti Formáció) a Foraminifera fauna mellett sok Bryozoa törzs figyelhető meg. A Bryozoák tömeges megjelenése gyenge áramlású, tiszta vizű tenger régiót jelöl. Ezzel magyarázható a Foraminiferák elég gazdag társulása,. főleg a medencefácies faunaelemei (ebben a szakaszban Fót 1., Mogyoród 1;, Piliny 8., Vonyarc 1., Sámsonháza 15. sz. fúrás): Spiroplectammina carinata (d ’Or b ig n y ), Nonion boueanum (d ’Or b ig n y ), Elphidium macellum (Fich tel et M oll), Bulimmá élongata d ’Or b ig n y , Bolivina dilatata R ettss, Angulogerina angulosa (W illiam son ), Rotalia beccarii (L in n é ), Cibicides ungerianus d ’Or b ig n y jellemzők az együttesben. A kárpáti emelet medencebeli képződményei (Garábi Slír Formáció) a gazdag Foraminiferát tartalmazó slír rétegek a Duna vonalától ÉK-re ismer tek. A Duna vonalától D-re más fáciesben a halpikkelyes agyagmárga képviseli az összletet, melynek Foraminifera faunája igen szegényes (Mecsek hegység, dunántúli medencerészek). A Foraminifera faunában három biofácies különíthető el. A slír összlet alsó szakaszában a gazdag foraminiferás rétegek szegényebb faunatársulásokkal váltakoznak. Ezekben a szegényebb társulásokban az aljzat homokos volta miatt agglutinált házú formák is megjelennek. Ebben a mélyebbvízi (100 — 120 m) környezetben csak a vékonyházú Trochamminák és a kis termetű, fino man agglutinált Bathysiphon taurinensis Sacco képviseli az agglutinált formá kat. Ennek a biofáciesnek megfelelően a sekélyebb tengerrészeken ¡(40 — 60 m) már a vastagabb házú, nagytermetű Cyclamminák és Textulariák jellemzőek (Mátraalmás H orváth M. —N ag ym a r o sy A. 1979). Trochamminás biofáciest ismerünk a Litke 17. sz. fúrás 232,00 — 265,00 m-es szakaszából, a sziráki fel színi mintából és a Fót 1. sz. fúrás 117,80 — 129,00 m-es szakaszából. A slír összlet középső szakaszára a plankton és bentosz Foraminiferák gaz dag társulása jellemző. Egyes szakaszokban sok Robulus, általában a Lageni- daek feldúsulása figyelhető meg. A biofácies legjellemzőbb alakjai: Uvigerina graciliformis P a p p —T ttrnovskl, Dyocibicides biserialis Cu sh m an —V a l e n t i n é , Cibicides ungerianus (d ’Or b ig n y ), C. tenellus R eu ss, Globigerína quin- queloba, N a tla n d , '(dl. concinna R eu ss, Gl. praebulloides B l o w , Gl. foliata B olli, Globorotalia acostaensis B l o w , Robulus inornatus d ’Or b ig n y , R. clericii F o r a n a sin i. Itt már csaknem valamennyi, bádeni emeletből ismert faj meg található (Drégelypalánk 2., Hont 1., 2., Hollókő 1., Piliny 8., Litke 17. sz.‘, Garáb 1. sz., Mogyoród 1. sz., Fót 1., Szanda 3., Tar 35., Nagybátony 317. sz. fúrás). A slír összlet felső, legfiatalabb része szivacstűkben, különféle diatomák- ban, plankton és bentosz Foramiriiferákban egyaránt gazdag. Ebben a nyílt sekélytengeri szakaszban a Foraminiferák kis termetűek, csupán azokban a rétegekben nagyobb méretűek,