Állattani Közlemények
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának folyóirata Alapítva 1902 Szerkeszti KORSÓS ZOLTÁN 98(1–2). kötet MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG Budapest 2013 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának folyóirata 98(1–2). kötet MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG Budapest 2013 Szerkeszt ı − Editor KORSÓS ZOLTÁN Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088 Budapest, Baross u. 13. Technikai szerkeszt ı − Technical Editor 1 2,3 DÁNYI LÁSZLÓ és KONTSCHÁN JEN İ 1Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088 Budapest, Baross u. 13. 2MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, 1525 Budapest, Pf. 102. 3 Szent István Egyetem Állattani Alapok Intézet, Állattani és Ökológiai Tanszék, 2100 Gödöll ı, Páter K. u. 1. Szerkeszt ıbizottság − Editorial Board Dévai György Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Dózsa-Farkas Klára Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Farkas János Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Györffy György Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2. Hornung Erzsébet Szent István Egyetem, Ökológiai Tanszék, 1077 Budapest, Rottenbiller u. 50. † Mahunka Sándor Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088 Budapest, Baross u. 13. Majer József Pécsi Tudományegyetem, Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 7601 Pécs, Ifjúság útja 6. Ponyi Jen ı Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutató Intézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kunó u. 3. Vásárhelyi Tamás Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088 Budapest, Baross u. 13. Zboray Géza Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatszervezettani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. A kötet kéziratait lektorálták: Csuzdi Csaba, Czabán Dávid, Dányi László, Fuisz Tibor, Hornung Erzsébet, Horváth Márton, Kontschán Jen ı, Korsós Zoltán, Purger Jen ı, Ronkay László, Tóth László, Varga András. © Magyar Biológiai Társaság − Hungarian Biological Society, 1088 Budapest, Baross u. 13. A kiadásért felel a Magyar Biológiai Társaság. Az Állattani Közlemények megrendelhet ı a Magyar Biológiai Társaság címén. ISSN 0002-5658 A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2013) 98(1–2): 3–5. ∗ Emlékezés BALOGH JÁNOS ra (1913−2002) NAGY PÉTER ISTVÁN Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2100 Gödöll ı, Páter K. u. 1. E-mail: [email protected] Tisztelt Emlékülés! Kedves Megjelentek! El ırebocsátom, hogy nekem – talán koromnál fogva – kevés közvetlen személyes em- lékképem van BALOGH JÁNOS Tanár Úrról. De jelen helyzetben, amikor utánam többen is készülnek arra, hogy ilyen emlékeiket megoszthassák a közönséggel, ez talán nem is olyan nagy baj – kevesebb id ıt vesz majd el t ılük az én megemlékezésem. Három kis villanást azonban mégis fel szeretnék most idézni. Nem utolsósorban azért, mert talán kijelölhetnek valamiféle irányt a kés ıbbiekre vonatkozóan... Els ı, kisgyerekkori emlékképem az, hogy Édesapám, akir ıl talán nem tiszteletlen- ség elárulni, hogy zenészként viszonylag kevés affinitással rendelkezett a biológia tudomá- nyos igény ő megközelítései iránt, milyen leny őgözve és tisztelettel nyilatkozott a Tanár Úr viselt dolgairól. Majd a saját kamaszkori benyomásaim a „ Megsebzett bolygó ” epizódjainak megtekintése során. Az akkor kapott varázslatos élmények bizony sokban er ısítették érdek- lıdési köröm kialakulását és segítettek „pályán maradni” a kémia- és molekuláris biológia tanulási kényszerével, valamint egyéb „vészekkel” terhelt gimnáziumi évek során... Végül, a Szakosztállyal történ ı ismerkedésem kezdeti éveiben – amikor néha még fel-felbukkant az el ıadóüléseken – mindig leny őgözött az a közelebbr ıl nem meghatározható, mégis vilá- gosan érzékelhet ı mágikus kisugárzás, ami törékenynek látszó, mégis annyi sok akadályt legy ızı fehérköpenyes lényéb ıl áradt. Nézzük csak: „leny őgöz ı”, „varázslatos” és „mági- kus”... Ha igaz, hogy három – ennyire egy irányba mutató – pontra egyenest lehet állítani, akkor merre mutat ez az egyenes BALOGH Tanár Úr esetében? Aligha tagadható, hogy ez a világjáró magyar zoológus-ökológus és csak csupa nagybet ővel leírható TANÍTÓ – egy mágus volt... Nézzük tehát, hogyan köt ıdött BALOGH JÁNOS Tanár Úr az Állattani Szakosztály- hoz. Számszer ő adatokkal jellemezve igen impozáns és termékeny pályafutását, HORVÁTH és KORSÓS (1994) nyomán, elmondható, hogy egy 67 éves id ıszak során mintegy 40 alka- lommal szólalt fel üléseinken, tisztségvisel ıként pedig két ciklusban is betöltötte az elnöki feladatkört: els ı ízben 1952-53-ban, közvetlenül az után, hogy a Szakosztály 5 éven át szü- neteltette m őködését. Másodjára pedig 1962-64 között. Els ı el ıadását, akkor még BALOGH ∗ El ıadta a szerz ı az MBT Állattani Szakosztály 1008-ik, BALOGH JÁNOS tiszteletére rendezett el ıadóülésén, 2013. március 6-án 3 FLÓRIÁN P. et al. JÁNOS IVÁN néven és „ Adatok a Balaton környékének pókfaunájához ” címmel tartotta, 1932. december 2.-án. Akkoriban talán még MÓCZÁR tanár úr sem látogatta a szakosztály- üléseket... Viszont éppen öt évvel kés ıbb, 1937-ben BALOGH JÁNOS már a 8. el ıadását tar- totta, „ A magyarországi myrmecophil atkákról “ címmel, amikor MÓCZÁR LÁSZLÓ tanár úr el ıször szerepelt a Szakosztály közönsége el ıtt, „ A red ısszárnyú darazsak magyarországi elterjedése“ cím ő el ıadásával. Érdekességként: 1940. júniusában tartotta „jubileumi”, 10. el ıadását, amely már egy ökológiai témát dolgozott fel: „Bioszociologiai vizsgálatok póko- kon” címmel. A világháborús harcok okozta hosszabb szünet után 1945. augusztus 10.-én ülésezett újra a Szakosztály. BALOGH Tanár Úr ekkor is tartott egy el ıadást, „ A kvadrátmódszer és a constancia fogalma a bioszociológiában “ címmel. A hatvanas évekt ıl kezdve érdekl ıdése egyre inkább nemzetközi témák felé fordult – nyilvánvaló párhuzam- ban expedíciós tevékenysége elindulásával. Ez egyszersmind el ıadói aktivitásának újabb felfutását is hozta a hatvanas-hetvenes évekre. Emlékezetes lehetett, amikor a 750., ünnepi ülés során „Magyar zoológusok Bíró Lajos nyomában ” címmel tartott el ıadást és " A Nap- sugár nyomában " c. TV-filmsorozat új-guineai részének vetítése is színezte a programot. Kés ıbb, évtizedes szünet után, 1998. szeptember 16-án, 85 éves korában még tartott egy el ıadást „Hogyan gy őjtsünk a trópusokon – és hogyan ne gy őjtsünk?” címmel. Ezen az ülésen választotta meg a Szakosztály azt a vezet ıségét, amelynek – jegyz ıi min ıségben – már én is tagja lehettem. Annak az egy évvel kés ıbb megtartott legutolsó Szakoszály- el ıadásának – amelyen köszöntötte a Gelei József-díjas ANDRÁSSY ISTVÁN -t – egy külföldi kiküldetésem miatt sajnos nem lehettem tanúja. Fentiekkel – tehát azzal, hogy befutott, ve- zet ı zoológusként is igyekezett aktív el ıadója maradni a Szakosztálynak – meglátásom sze- rint a mai magyar zoológia meghatározó személyiségeinek is példát mutathat. Végezetül azért, hogy az általa mindig nagyra tartott, a jöv ı reménységének tekintett if- júságnak adjak némi iránymutatást BALOGH JÁNOS Tanár Úr szellemében, felidézném rövi- den néhány gondolatát. Több gondolatának a mai napig utána lehet olvasni számos interjú- jában. Vállalt feladatát, a szélesebb tömegek – jó értelemben vett – nevelését annyira komolyan vette, hogy szívesen adott interjúkat a legkülönfélébb sajtóorgánumoknak, az Új Ember tıl a Piac és Profit magazinig... Ez utóbbi lapnak adott interjújából következzen egy rá jellemz ı részlet ( Piac & Profit 2002/1. szám): „– Abból, amit elmondott, levonható egy olyan következtetés, hogy az úgynevezett fehér ember, a maga kultúrájával, alkalmatlan a túlélésre. – Ezen gondolkodnom kell… de talán még sincs így. Igaz, én 1923 óta lakom ebben a városban, de testem-lelkem visszavágyódik a vidékre. Nekem nem eszményem a városban lakás, és az a sok felesleges dolog, ami itt körülvesz. Én azt megtanultam a trópusokon, az ıserd ıben, a pápuáknál, hogy az ember legnagyobb kincse a függetlensége és a szabadsá- ga. Ezért sajnálom a mai fiatalokat, hogy már hatéves korukban kezdik ıket betanítani ar- ra, hogy kiszolgáljanak egy extraprofitot termelı gépezetet. Ez nem jöv ı az emberiség szá- mára. És most válaszolok a kérdésére. Én azt akarom megmagyarázni a jelenlegi ultrakapitalistáknak, hogy idefigyeljetek, ne termeljetek tovább! A jelenlegi világkatasztrófa okát meg lehet nézni a tévében, amikor egy hindu tömeget mutat vagy egy európait, New York-it. Az el ıbbin van egy lebernyeg és esetleg egy szandál. Az európain meg kincsek van- nak. A kapitalistát nem tudom meggy ızni, hogy ne legyen kapitalista, de talán meg tudom gy ızni, hogy a 21. század legnagyobb üzlete lenne, ırült extraprofittal, ha kitakarítják a Földet. Ha kijavítanák mindazt a marhaságot, amit az elmúlt kétszáz évben elkövettek, ha 4 KÉTÉLT ŐEK ÉL İHELYHASZNÁLATA A TÁPIÓ –HAJTA VIDÉKÉN az ipart átállítanák arra, hogy ártalmatlanná tegyék a hulladékot, és hogy napenergiát használjunk, és hogy lehet ıleg a helyszínen állítsuk el ı a javakat. Ha keresni akar, keres- sen, de legalább így. Hogy nekünk is legyen bel ıle haszon. Ha ezt meg lehet értetni a világ nagyt ıkéjével, akkor lehetséges a kompromisszum.” Zárszóként pedig egy ismer ısöm, KEREKI ALBERT egy újságcikkéb ıl idézek, aki szin- tén nagy tisztel ıje volt a Tanár Úrnak. Halála harmadik évfordulóján írta le az alábbi soro- kat: „Nem sokkal halála el ıtt egy beszélgetés során megkérdezték t ıle, hogy oly sok siker, annyi elismerés után