MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------CELLER, Tibor Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja / Rulers of Zululand - The lion of the Zulus Eredeti közlés /Original publication: Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár, é. n. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.002.050 Dátum/Date: 2017. március / March 19. filename: cellertibor_en_ZulufoldUralk Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document CELLER, Tibor: Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja / Rulers of Zulu- land – The lion of the Zulus, AHU MATT, 2017, pp. 1–11. old., No. 000.002.050, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Interneten / At the internet Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a dél-afrikai zulu nép története dióhéjban African research in Hungary, history of the South African at a glance ------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK-, DOKU- MENTUM- ÉS ADAT-TÁR / THE FIRST HUNGARIAN FREE 2 Celler Tibor

ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS

* Magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára / Writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * Az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött. / The materials in the database are free but access or downloading are subject to registration. * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattá- ri szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevé- kenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig. / The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja 3

ZULUFÖLD URALKODÓI – A ZULUK OROSZLÁNJA

CELLER, Tibor

(Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár, é. n.)

A zuluk túlnyomó többsége ma a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Zuluföldön (KwaZulu) és Natalban él. Létszámuk kb. 5 millió. A zulu nép kiemelten fontos szerepet játszott Dél-Afrika történelmében. Az antropológiai leletek alapján Dél-Afrika térsége már a kőkorszak- ban is lakott volt, de közvetlen, hiteles adatokat a történelem csak az első európaiak partraszállása óta ismer. Az első erre vetődő európai tengerész 1488-ban a portugál Bartolomeo Díaz volt, aki a Jóremény- ség-fokát felfedezte. Abban az időben ennek a területnek az őslakos- ságát a kis termetű, mongolid szemformájú koiszan népek (a gyűjtöge- tő–vadászó busmanok és a félnomád pásztornép, a hottentották) alkot- ták. Dél-Afrika többi lakója bevándorolt, így az ország legjelentősebb népcsoportját alkotó déli bantu népek is, akik az őslakosoknál jóval magasabb kulturális fokon álltak (zulu, xhosa, venda, pondo, szoto, szvázi stb.) A bantu törzsek a 10.-től a 16. századig a Zambézin át elő- renyomulva az őslakosokat kiszorították Dél-Afrika keleti részeiről (a bantu népek vándorlása túlnépesedés miatt már Kr. e. 500 körül meg- indult a kameruni hegyvidékből, majd ezer évvel később a Zaire folyó völgyében történt hatalmas túlnépesedés és ezt követő migrációs hul- lám előbb kelet felé, az Indiai-óceán irányába, majd innen délre tart- va). Az európaiak Dél-Afrikában 1652-ben, a Holland Kelet-indiai Tár- saság megbízásából 1652-ben Fokváros néven alapították az első ál- landó települést. A telepesek kezdetben hollandok voltak, majd a ké- sőbbiekben németek és francia hugenották társultak hozzájuk nagyobb számban, akiket később együttesen búroknak neveztek (a holland boer = paraszt szóból). 4 Celler Tibor

1776-ban a búrok először kerültek összetűzésbe bantu népekkel, el- sőként a Fokföld keleti részén élő koszákkal, majd később az észa- kabbra élő zulukkal is. Nagy-Britannia 1795-ben elfoglalta, majd 1806-ban végleg meg- szállta Fokföldet, az anyaországot, Hollandiát ugyanis ez idő tájt a na- póleoni Franciaország bekebelezte. A britek 1818-tól véres háborúk- kal, megvesztegetéssel, a törzsek egymás közötti viszályát szítva és ezt kihasználva sorra foglalták el a különböző törzsek területeit, egé- szen a zulu állam határáig. Ezt a terjeszkedést látva a zuluk vezetője, legfőbb törzsfőnök (ur. 1781–1816) már a 18. század végén ideiglenes törzsszövetségekbe egyesítette a zulu népet, hogy így, egységes fellépéssel sikeresen ellen tudjanak állni a rabszolgava- dászok és a fehér telepesek támadásainak. Közben az angol megszállással és az új hatalomtartók intézkedése- ivel (pl. a rabszolgaság intézményének eltörlésével) elégedetlen búr telepesek elhagyták Fokföldet, és északabbra vonultak, majd az Oranje folyó vidékén és Natalban telepedtek le, s itt összetűzésbe ke- rültek a zulukkal. Senzangakhona utóda, a legendás hírű király (1787–1826) hierarchikus szerveződésű katonai monarchiát hozott létre. Shaka pa- rancsnoksága alatt csaknem 100 nguni törzs állott. Ezzel a reguláris hadsereget megközelítő katonai szervezettséggel és erővel az összes szomszédos népet legyőzte, sőt, több alkalommal még a brit csapato- kat is megfutamította. Shaka uralkodása idején egész Natal, Kelet- Transvaal, Szváziföld és Kelet-Fokföld zulu fennhatóság alá tartozott, sőt, a törzsi király seregei északra már a Tanganyika-tó partját is elér- ték. Shaka hihetetlen brutalitással számolt le ellenségeivel, uralmát erőszak, véres csaták és félelem jellemezték. Erre utal a király egy fel- jegyzett kijelentése is: „Figyelem az embereket, és azt látom, hogy ők rettegnek tőlem”. Shaka királyt a zulu nép mindezek ellenére minden idők legna- gyobb katonai legendájának tartja, nemzetépítőnek, karizmatikus ve- zetőnek és a zulu nemzet megalapítójának. És való igaz: amit ő min- tegy kétszáz évvel ezelőtt vérrel és erőszakkal összekovácsolt, az máig maradandó „alkotás”-nak bizonyult. A zulu nép túlélte a búrok, majd az angolok támadásait, a politikai és gazdasági izoláció korszakát, az embertelen rendszer visszásságait, és jelenleg is ők Dél- Afrika legnagyobb és legjelentősebb népe. Ha megkérdezik őket, hogy Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja 5 honnan a népnek ez a hihetetlen ereje, kitartása és bátorsága, a válasz az, hogy „mert mi Shaka király népe vagyunk!” Senzangakhona király eredetileg nem a legidősebb fiát, Shakát je- lölte utódjául, mert annak anyja, Nandi, nem számított megfelelő ran- gú feleségnek. A későbbiekben a király Nandit és gyermekét is szá- műzte a zuluk földjéről, a szomszédos Mthethwa törzsszövetség veze- tőjénél, Dingiswayonál találtak menedéket. A leendő uralkodó így meglehetős szegénységben, egyszerű pásztorként, mindenféle kivált- ság nélkül nőtt fel: 190 cm magas, hihetetlen testi erejű és akaratú, állhatatos férfi lett belőle, aki apja halálát követően habozás nélkül in- dult maroknyi követőjével visszavenni jogos örökségét az addigra már királlyá kikiáltott féltestvérétől, Sigujanától. Ügyes taktikájának és személyes bátorságának köszönhetően hama- rosan győzött a túlerővel szemben, öccsét megölte (miközben az a pa- takban fürdött), és ő lett a zuluk királya. Nagyratörő terveit sikerrel megvalósítva hamarosan 40 ezer fős szervezett hadsereg felett rendel- kezhetett, amellyel nagyobb területet hódított meg, mint a mai Olasz- ország. Minden 40 év alatti férfit hadba fogott, 15 erődítményben tá- boroztak az ország különböző pontjain. Megkülönböztetésül minden regimentnek más fejdísze és pajzsa volt. A katonák tőrökkel, nyilakkal és lándzsákkal voltak felfegyverezve, és naponta edzettek. A király megtiltotta a szandál viselését, mert a harcosok mezítláb gyorsabban tudtak futni. Megnősülni csak a legidősebb katonáknak volt szabad. Shaka király úgyszintén sohasem nősült meg, hogy elkerülje, valame- lyik utódja időnap előtt a hatalmára törjön (!). További hódító tervei- nek féltestvérei, Dingana és Mhlangana vetettek véget, akik orvul megölték. Dingana király (ur. 1826–1840), akiben nem volt meg Shaka dina- mizmusa, nem tudta megtartani a meghódított területeket. Igaz, hogy seregeit a búrok, brit segítséggel, csak 1838-ban tudták legyőzni a Vé- res folyó (addig Ncome volt a neve, de a 3000 zulu áldozatot követelő csata óta csak így emlegetik) melletti csatában. A zulu nép eme tragé- diája után a zulu állam már csak Észak-Natal területére korlátozódott, és a zulu nemzet is kettéoszlott. A Dingana vezetésével elégedetlen 17 ezer harcos és családjuk a király (és Shaka) másik féltestvére, Mpande vezetésével a búrok által létrehozott Natal Köztársaságba vonultak, majd három év múltán kellően felkészülve a harcra, visszatértek, és legyőzték Dingana seregét. A király Szváziföld királyához, I. Sobhu- zához menekült (a szvázik szintén a nguni népből származnak), de ő a 6 Celler Tibor vesztest hamarosan megölette, hogy utódját ne haragítsa magára. Dingana egyetlen fia 16 évvel később egy csatában esett el, Mpande hat fiával együtt. Dingana király megölése után a búr kormányzó Mpandét (ur. 1840–1872) nevezte ki a zuluk királyává mint Natal-i vazallusát. Ez az alárendelt szerep nem tartott sokáig, mert a búrok köztársaságát az angolok már 1843-ban annektálták. A legtöbb búr erre továbbvándo- rolt a Vaal folyón túli területre, Transvaalba, s ott négy új köztársasá- got hoztak létre, s ezek egyesülésével jött létre 1852–1853-ban a Dél- afrikai Köztársaság. Ezt az angolok – az időközben felfedezett gyé- mánt- és aranyvagyon megszerzése érdekében – az 1899-től 1902-ig tartó búr-angol háború során elfoglalták, majd gyarmatukká tették. Visszatérve Mpande királyhoz: ha nehézségek árán is, de uralkodá- sa alatt a zuluknak sikerült megőrizniük függetlenségüket. Mpande fia, király (ur. 1872–1884) még egyszer megkísérelte, hogy valamennyi zulu törzset egyesítse a telepesek, illetve a brit kato- naság elűzése érdekében, de ez a törekvése a belső széthúzás miatt kudarcot vallott, mire az angolok 1879-ben hadjáratot indítottak elle- ne. Ennek során az összes zulu törzset leigázták, a királyi székhelyet, Ulundit felégették (a matuzsálemi korú, 59 éve özvegy Mkapi király- né, Senzangakhona király első felesége ennek hírére öngyilkos lett, de a királyi család egyéb tagjai is áldozatul estek, még a király csecse- mőkorú gyermekének sem kegyelmeztek), és feloszlatták a zulu had- sereget, majd 1887-ben hivatalosan is annektálták az országot. Az utolsó szervezett zulu lázadás, a híres „bambata-felkelés” 1906-ban volt a fehér elnyomók ellen. Cetshwayo király nagyon intelligens ember és népe körében köz- kedvelt uralkodó volt. A vesztes háború után a britek a királyt elfog- ták, és Fokvárosban bebörtönözték. Négy évre rá a király visszatérhe- tett népéhez, de hamarosan meghalt. Utóda 16 éves fia, (ur. 1884–1913) lett, akit az angolok két év múlva árulással, felkelés szítá- sával vádoltak meg, és Szent Ilona szigetére, az Afrika nyugati partja- inál elterülő brit gyarmatukra deportálták. Innen csak tíz év múlva tér- hetett vissza népéhez, de addigra Zuluföld már brit protektorátus volt, 13 megyére osztva. A későbbiekben (1902–1904) a britek a nép egy részét az általuk kijelölt táborokba kényszerítették, így az addigi har- cosok többsége éhbérért dolgozó munkás lett. (Érdekességként említenénk meg, hogy Dinuzulu király nővére, Kusabhede Soneni hercegnő 1965-ben, túl a 100. életévén hunyt el Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja 7

Eshowe kórházában, Dinuzulu felesége, Oka Hlabane királyné pedig rá egy évre, szintén túl a százon halt meg.) Dinuzulu utóda, Solomon Nkayishana Maphumuzana király (1897– 1933) apja Szent Ilona szigetén való tartózkodása alatt született. Öcs- cse, Arthur Edward Mshiyeni Zulu herceg (1897–1953) bátyja korai halála után 1933-tól 1948-ig, unokaöccse nagykorúságáig Zuluföld régense volt. Dinizulu lánya, Constance Magogo Zulu hercegnő 1926- ban Matholénak, a Buthelezi törzs főnökének a felesége lett. Az ő fiuk a jelenlegi Dél-afrikai Köztársaságban jelenős szerepet játszó Mango- suthu Buthelezi herceg, akiről majd a későbbiekben részletesebben is említést teszünk. Cyprian Bhekuzulu Nyangayezizwe király (1924–1968), a mai ki- rály édesapja mindössze hétévesen lett a zuluk királya, a hatalmon le- vő rezsim által ignorálva és jóformán izolálva. Halála után két évvel, 1970-ben Zuluföldet bantusztán állammá (egyfajta bennszülött rezer- vátummá) nyilvánították, amely, igaz, hogy felügyelet mellett, de mé- gis bizonyos fokú politikai és gazdasági önállóságot biztosított szá- mukra a korábbi leplezetlen apartheid politikával szemben (ez 1948- tól kezdve hivatalosan is szerepelt az ország alkotmányában). A dél-afrikai fehér kisebbség egyeduralma 1993. december 22-én ért véget, amikor a parlament demokratikus átmeneti alkotmányt fo- gadott el, s ennek alapján rá egy hónapra már fel is oszlatták ezeket az egyetlen nemzetközi tényező által el nem ismert, feketék lakta álla- mokat. Utána egy kilenc tartományból álló szövetségi állam jött létre, amelyben KwaZulu/Natal egy egységet alkot. Az 1994-ben megtartott első szabad választásokon a lakosság több mint 70%-át alkotó, addig elnyomott feketék váltak az ország vezetői- vé. Az ország elnöke Nelson Roilihlahla Mandela (1918), a korábban 26 éven át bebörtönzött Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője lett, aki maga is Thembu királyi családjának a tagja. A zuluk jelenlegi királya (Inggonyama = oroszlán), Goodwill („Jó- akarat”) Zwelithini, 1948-ban Nongomában született Cyprian Bheku- zulu király és Jelangani Thomo Imelda királyné idősebb fiúgyermeke- ként (Goodwill királynak van még 6 nővére és egy kilenc évvel fiata- labb öccse). Ő Senzangakhona király egyenes ági leszármazottja. A Bhekuzulu College növendéke volt, ez máig is a törzsi vezetők gyer- mekeinek az elit oktatási intézménye. Leendő uralkodóként alapos képzést kapott a zulu történelemből, hagyományokból és kultúrából is. 8 Celler Tibor

Apja halálát követően nagybátyja, Israel Mcwayizeni KaSolomon herceg (1932–1999) volt a régens. Őt csak tanulmányainak befejezté- vel, 1971. december 7-én koronázták ünnepélyesen királlyá, és akkor foglalhatta el Shaka király trónusát. A királyt nagy népszerűség övezi a nép részéről, ez a királyi tradí- ciókban, valamint Goodwill király közvetlen és barátságos jellemében gyökerezik. Goodwill király a Kwazulu-Natal Királyság alkotmányos uralkodó- ja, valamint egyúttal a több bennszülött uralkodó által létrehozott Ubukhosi (monarchikus törzsszövetség) vezetője is. A király elkötelezett híve országa gazdasági fellendülésének, ezen belül is elsőként a modern szarvasmarhafarmok és az önfenntartó gaz- dasági közösségek létrehozását szorgalmazza. Szívén viseli az egés- zségügy modernizálását és a fiatalok felsőfokú képzésének kiterjeszté- sét is. Több tudományos kutatóközpont létrehozásában személyesen is közreműködött. A király több külföldi és hazai egyetem díszdoktora, és két hazai felsőoktatási intézmény vezetésében is kulcsszerepet játszik. Őfelségének vezérelve, hogy mindent meg kell tenni a szegénység, az éhezés, a betegségek és a munkanélküliség felszámolása, valamint az AIDS visszaszorítása érdekében. A zulu király a legtöbb afrikai uralkodóval szoros kapcsolatot tart fenn, nagyon sokat utazik, mint hazájában, mind külföldön. Sokat tesz az ökoturizmus fejlődéséért is. Szeretné, ha minél több ember, hazai és külföldi turista, közelebbről is megismerhetné a ha- gyományos zulu kultúrát és a hagyományos zulu életmódot. Ez utóbbi jegyében két ősi táncot is újraélesztett: az egyik az Umhlanga (nádtánc-) fesztivál. A végleges feledéstől megmentett tánc az erkölcsi nevelésre és az AIDS veszélyére (!) kívánja felhívni a fi- gyelmet, az Ukweshwama (az első gyümölcs ünnepe) mottója pedig a hagyományok tisztelete és az emberek egyenjogúsága. Régen a nádtánc a zulu lányok hagyományos termékenységi ünne- pe volt, és közvetetten arra szolgált, hogy a király megfelelő felesé- ge(ke)t választhasson magának. Goodwill király a feleségeit már egé- szen más kritériumok szerint választotta. A zulu tradíciókkal összhangban nagy családja van: öt felesége és egyes források szerint 33 gyermeke. Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja 9

Az első feleségét, a szváziföldi uralkodó Dlamini klánból származó Nongoma Sibongili Winifredet (1949) a király 21 évesen vette maga mellé, a második feleség, Buthle MaMathe (1951) viseli a királynéi rangot, Goodwill király harmadik felesége, Mantfomfi Dlamini her- cegnő (1956), II. Sobhuza szvázi uralkodó lánya. A negyedik feleség Thandikela Jane Ndlovu a „Linduzulu királynője” hangzatos cím vise- lője, az ötödik feleséget, „Nyokeni királynőjé”-t, Nompumelelo Ma- Mchizát a király 1996-ban vette feleségül. A király házasságai által is közelebb szerette volna hozni egymás- hoz azokat a törzseket, illetve népeket, amelyek lányait feleségül vet- te, vagyis ez a poligámia (a király hívő anglikán mivolta ellenére!) el- sősorban a királyi ház erősítésére szolgál, és így politikailag legiti- mizált. A király mindegyik felesége külön-külön palotában él, több- nyire Ulundi környékén. Egyes paloták vadászkastély külleműek és rendeltetésűek, mások vidéki kúriára hasonlítanak, verandával és ga- rázsokkal. Az „igazi” király palota a Nongomában található impozáns Enyo- keni-palota, amely a hivatalos fogadások színhelye és a királyi admi- nisztráció központja is. A király legidősebb gyereke, egyben örököse Lethukuthulu Zulu herceg (1970). A tavalyi év folyamán a királynak két lánya is férjhez ment: Nandi hercegnő (1977) a Thembu törzs legfelső főnöke helyet- tesének lett a felesége, Ntadoyesizwe hercegnőt (1976) pedig a baHarusthe bagaMoilwa törzs főnöke vette feleségül. Az esküvőket a környező uralkodóházak képviselői is megtisztel- ték, sőt a szuverén Lesotho királya, III. Letsie az ifjabbik hercegnő es- küvőjén személyesen is megjelent, csakúgy, mint a volt elnök, Nelson Mandela is (vele Goodwill király már az apartheid rendszer bukása előtt is szoros kapcsolatot tartott fenn), aki a nyilvánosság előtt 1964- es bebörtönzése után először mutatkozott hagyományos törzsi öltö- zékben. A király egyik fia, Misuzulu Zulu herceg (1974) ezekben az évek- ben Floridában üzleti tanulmányokból éppen posztgraduális képzésen vesz rész. A király unokabátyja, Mangosuthu Buthelezi herceg (1928) az Inthaka-Szabadságpárt vezére (immár 28 éve), 18 éven át Kwazulu bantusztán főminisztere, majd 1994-ben, az apartheid rendszer bukása után szövetségi belügyminiszter lett. Egyébként sok zulu tagja ennek a pártnak, közöttük a királyi ház néhány hercege is (közülük az egyik, 10 Celler Tibor az Inthaka párt egyik vezető politikusa, a 37 éves Mawzi Zulu herceg, KwaZulu kormányának népjóléti minisztere, 2003. január 21-én életét vesztette egy merénylet során). Kezdettől fogva feszült a viszony a király és unokabátyja között. Buthelezi herceg akkor már régen behatóan foglalkozott politikával, amikor Goodwill király trónra került (akinek a herceg eredetileg csak tradicionális szerepet és ceremoniális jogkört képzelt el), így bizonyos értelemben politikai riválisának is fogta fel a fiatal uralkodót. A király politikai mellőzésébe nehezen törődött bele, ezért a hetvenes évek vé- gén saját pártot szeretett volna alapítani. A már akkor felelős állami pozícióban levő rokon a király szándékának nyilvánosságra kerülése után úgy zsarolta meg őt, hogy felére csökkentette az állami apanázst, s ezután a király visszalépett. Hasonló konfrontációra került sor 1994- ben is, amikor Goodwill király meg szerette volna hívni Mandela el- nököt a legnagyobb zulu ünnepre, a Shaka-napra. Mivel Mandela a baloldali ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus Párt) vezetőjeként poli- tikai ellenfele Buthelezinek, illetve az általa vezetett jobboldali, vidé- ki-konzervatív Inkatha-Szabadságpártnak, így Buthelezi mint pártve- zér és mint szövetségi belügyminiszter is az ünnepség bojkottjára hív- ta fel a zulu népet. A király felvette a kesztyűt, és lemondta az egész ünnepséget, amire még sohasem akadt példa.

------A szerkesztő jegyzetei / Notes by the Editor

E hasznos összefoglalást, elsősorban a kezdetekre vonatkozóan, né- hány pontatlan megjegyzés terheli, amelyet az alábbi jegyzetekkel kí- vánunk módosítani.

1. Bartolomeo Diaz és követői már nem koiszán, hanem bantu népek- be ütköztek pártra szállásaik idején. (Bár vélhetően néhány száz évvel ezelőtt még a területen nagyobb számban éltek e kőkorszakinak is mi- nősített, nagycsaládi–nemzetségi szervezetben élő csoportok.) A koiszán népeket nem szokás mongolid szemformával jellemezni. 2. A francia származásúak (lásd a sok Malan vezetéknevű személyt) Fokföldön még ma is egy kisebb elkülönülő csoportot alkotnak. 3. Helyes írásmóddal Senzangakhona (ezt a szövegben végig módosí- tottuk) (Shaka apja) még nem egyesítette a zulukat (maga is családjá- Zuluföld uralkodói – A zuluk oroszlánja 11 val és több fiaival együtt) később éppen Shaka hadjáratai nyomán vesztette életét. A különféle töredékcsoportokat majd a zulu Napóle- onnak nevezett Shaka király egyesíti, amint ezt a dolgozat későbbi ré- sze is feltárja. 4. A bantu kisugárzás kezdeti területe, már amennyiben Kamerunról volna szó, máig viták tárgya. Legalább további három terület is szóba jöhet, zömében közép-afrikai országokból. 5. A Shaka halálát eredményező testvérgyilkosság nem 1826-ban, ha- nem 1828. szeptember 22-én következett be. 6. Shaka apjának teljes neve: Senzangakhona kaJama (kb. 1762 – 1816). 7. A Mthethwa szövetséget valójában nem Senzangakhona, hanem Dingiswayo (Shaka nevelőapja) hozta létre, akit később pontosan Senzangakhona pusztított el, egy alkalommal csapatával együtt tőrbe csalva őt. Éppen a Dingiswayo iránt érzett elkötelezettsége és apja iránt érzett mélységes gyűlölte okán lett Shaka apagyilkos. 8. A szerző következő mondatát így helyesbítenénk: „Cetshwayo ki- rály nagyon intelligens ember és népe körében közkedvelt, bár igen harcias természetű uralkodó volt, aki egyébként számtalan alka- lommal került ellentétbe apjával, Mpande-val annak uralkodása idején.” 9. Mpande-t valójában nem az angolok nevezték ki, hanem ha komp- romisszumok (területvesztések árán is), de sikerült neki Zuluföld füg- getlenségét megmentenie. Sőt, immár eljött az ideje, hogy a zuluk tu- datban máig élő szégyenkezést az „ő túlságosan is békés három évti- zedes visszaszorulása” miatt már egészen másképpen értékeljük, hi- szen ezek a békés évtizedek teremtették meg annak a lehetőségét, hogy a mai több mint tízmilliós nemzet népességszaporulatban is megteremtődhessék.

(bsz --- 2017.04.01.)