DOCSLIB.ORG

Adatok Védett Rovarfajok Elterjedéséhez Nógrád Megyében

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Adatok Védett Rovarfajok Elterjedéséhez Nógrád Megyében A Puszta 2001. 1/18. pp. 6-27. ADATOK VÉDETT ROVARFAJOK ELTERJEDÉSÉHEZ NÓGRÁD MEGYÉBEN HARMOS KRISZTIÁN – LANTOS ISTVÁN – JOÓ MIKLÓS BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG 2001 Bevezetés Három rendbe (Coleoptera, Neuroptera, Hymenoptera) tartozó védett rovarfajok Nógrád megyei elő- fordulásairól szerzett ismereteinket foglaljuk össze jelen írásban. Az egyes fajok védettségét a környezetvé- delmi miniszter 13/2001. (V.9.) KöM rendelete alapján állapítottuk meg. A vizsgált terület – Nógrád megyén belül – a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvé- delmi Tájegysége (kis részben Mátrai Természetvédelmi Tájegysége), ahol kutatásainkat elsősorban termé- szetvédelmi célból végezzük. A megszerzett ismereteket igyekszünk hasznosítani a természetvédelmi mun- kában, így a védetté nyilvánítások tervezésében, védelem alatt álló területeken pedig a természetvédelmi kezelések és korlátozások gyakorlatában. A rovartani értékek fontos szerepet kapnak az élőhely-kezelések helyének és módszereinek megválasztásában, illetve a gazdálkodás – főként erdőgazdálkodás – feltételei- nek előírásában. Valamennyi faj esetében az előfordulási adatok közlése előtt ismertetjük a faj elterjedésére, élet- módjára vonatkozó fontosabb információkat. Kiemelt figyelmet fordítunk az általunk is vizsgált táj- egységekre, vagy azok környékére vonatkozó irodalmi adatokra, az élőhelyi igényekre, illetve a termé- szetvédelmi vonatkozásokra. Miután Nógrád megye szomszédos Szlovákiával, hasznosnak tartottuk feltüntetni az egyes fajok hatá- ron túli veszélyeztetettségi státuszát, melyet Szlovákia növényeinek és állatainak vörös listája (BALÁŽ – MARHOLD – URBAN eds. 2001) alapján végeztünk. Minden adat a megfigyelés dátumával kezdődik, melyet a lelőhely ismertetése követ. Az egyes lelőhelyek ismertetése során a település neve előtt félkövér betűtípussal a kistáj nevének rö- vidítését adjuk meg MAROSI és SOMOGYI (1990) munkája nyomán: FTd: Felső-Tarnai-dombság K: Karancs A Puszta 2001 A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület évkönyve KCs: Központi-Cserhát LEd: Litke-Etesi-dombság MM: Magas-Mátra Mv: Medves-vidék NyM: Nyugati-Mátra Szd: Szécsényi-dombság Td: Terényi-dombság Zv: Zagyva-völgy A település neve után a lelőhely 1:10000 méretarányú topográfiai térképen szereplő nevét és tenger- szint feletti magasságát, kitettségét közöljük. Ezt követik az élőhelyre, a példányszámra, a nemre, a tápnö- vényre vonatkozó, valamint az esetleges egyéb megfigyelések. Valamennyi faj lelőhelyeit ponttérképen ábrázoltuk a mellékletben. Eredmények N e u r o p t e r a - Recésszárnyúak rendje Ascalaphidae - Rablópillék családja Libelloides macaronius (SCOPOLI, 1763) – Keleti rablópille (1. térkép) A Palearktikus Régió déli részén nagy területen elterjedt, hazánkban szórványosan előforduló recés- szárnyú rovar. STEINMANN (1967) szerint hazánk hegyvidékeinek számos pontjáról, főképpen az Északi- középhegységből (Nógrádszakál, Jósvafő, Pálháza) került elő. A faj viszonylagos ritkaságára utal, hogy a Bükki Nemzeti Park területén két lelőhelyről (SZIRÁKI – POPOV 1996), az Aggteleki Nemzeti Park területén egy lelőhelyről (SZIRÁKI 1999) jelzik előfordulását. Élőhelyeként STEINMANN (1967) tölgyesek, fenyvesek, bükkösök menti erdei tisztásokat, irtásokat nevez meg. VARGA Zoltán sztyepprétek fajaként jellemzi a rab- lópillét (BORHIDI – SÁNTA 1999). A faj előfordulására a Cserhátban a fenti, nógrádszakáli adat utal, mely valószínűleg a község környéké- nek homokkő-vidékéről származik. Az utóbbi években a Cserhátban és a Medvesen összesen tizenkét pontról sikerült kimutatni a rablópillét, további állományainak előkerülését pedig bizonyosnak vehetjük. Megfigyeléseink szerint legfontosabb élőhelyei a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepek, illetve meszes homokkövön létrejött sztyepprétek. A legtöbb észlelt példány erodálódó mészkő-, illetve homokkő- felszínen, vagy annak közelében volt, sokszor gyengén záródó gyepben. (Ezeken a helyeken a lajtamészkő erősen mállott, laza üledékként jelenik meg.) Említésre méltó, hogy nászrepülő példányokat – két alkalom- mal - hegygerincen, vagy gerincközelben figyeltünk meg. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). A rablópille védelme kapcsolódik a többi sztyepprétekhez kötődő, értékes faj védelméhez, így elsődle- ges feladat a gyepek cserjésedésének, erdősülésének visszaszorítása. Miután megfigyeléseink szerint a gyengébben záródó, növényzetmentes foltokkal tarkított gyepeket részesíti előnyben, a kezelésekkel ezeket is biztosítani kell. A homokkő-sztyeppréteken valószínűleg megfelelő módszer a legeltetés, a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepekben viszont – más fajok igényeit szem előtt tartva – ez korláto- zottan alkalmazható. Központi-cserháti, illetve medvesi lelőhelyei tájvédelmi körzetekben, sóshartyáni lelőhelye védelemre tervezett területen találhatóak, többi élőhelyének fennmaradása kevésbé megnyugtató. 2 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián – Lantos István – Joó Miklós 1992.06.(a megfigyelés pontosabb ideje hiányzik). LEd: Salgótarján: Zatkó (275 m. tszf-i m.): déli kitettségű domboldal szántóföldjén, búzavetés fölött kb. húsz példány vadászik. (A közelben meszes homokkő-sztyepprétek.) 1996.06.28. Mv: Salgótarján: Csörgő-tó mellett (475 m. tszf-i m.): völgyi helyzetben, bazalt-meddőhányón kialakult másodlagos szárazgyep fölött egy példány repül. 1999.06.12. Led: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): gerincen és északkeleti kitettségben, meszes ho- mokkő-sztyeppréten három példány repül. 1999.06.21. LEd: Sóshartyán: Kerékkötő-hegy (250 m. tszf-i m.): egy lefutó gerincen, meszes homokkö- vön kialakult sztyepprétek fölött négy példány nászrepül és vadászik. 1999.06.25. KCs: Mátraszőlős: Nagy-Rednek (300 m. tszf-i m.): erodálódó lajtamészkő-felszínekkel tarkí- tott félszáraz gyepben egy példány. 1999.07.02. KCs: Márkháza: Kapusznyica (380 m. tszf-i m.): északkeleti kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SRAMKÓ Gáborral közös megfigyelés.) 2000.06.15. KCs: Kozárd: Barát-hegy gerince (390 m. tszf-i m.): déli kitettségben, ligetes tölgyes tisztásán, andeziten kialakult lejtősztyeppben egy példány. Megzavarva az erdő fölött messzire elrepül. 2001.06.29. KCs: Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) 2001.06.30. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy északnyugati oldal (360 m. tszf-i m.): gerincközeli félszáraz gyepben egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) 2001.07.01. KCs: Mátraszőlős: Kőkapu (310 m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben egy példány. 2001.07.05. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy délkeleti oldalán (350-360 m. tszf-i m.), gerincközelben hat példány vadászik és nászrepül. (ILONCZAI Zoltánnal közös megfigyelés.) 2002.06.14. Szd: Nagylóc: Kő-hegy délnyugati oldalán (250 m. tszf-i m.), félszáraz gyepben egy példány. 2002.07.15. Mv: Salgótarján: Salgó csúcsa (625 m. tszf-i m.): egy szakadozott szárnyú példány repül. Mantispidae - Fogólábú fátyolkák családja, Mantispa styriaca PODA, 1761 – Fogólábú fátyolka (1. térkép) Közép-európai faj, Ukrajnától Franciaországig elterjedt. Napos erdei tisztások, erdőszegélyek lakója, többnyire utak, szabad területek fölé hajló ágak, bokrok levelein üldögél (STEINMANN 1967). Melegigényes faj, hazánkban hegy- és dombvidékek délies oldalain, valamint az Alföldön is sokfelé előfordul. A Közpon- ti-Cserhátban két helyről és a Nyugati-Mátra lábainál egy helyről került elő, de minden bizonnyal jóval gyakoribb. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). Eddigi – erősen hiányos – ismereteink alapján a faj védelme a meleg, száraz hegyoldalak ligetes erdei- nek, facsoportjainak, illetve a kősáncokon kialakult erdősávoknak a fenntartásával valósítható meg. Két első lelőhelye a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben található, a harmadik, belterületen előkerült példány pedig valószínűleg a Nyugati-Mátra védelemre tervezett részéről jutott el oda. 2001.06.26. KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldala (375 m. tszf-i m.), bokorerdőben, kiszáradt molyhos tölgy kérgén egy példány. 2001.06.30. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy gerincén (360 m. tszf-i m.), kősáncon álló molyhos tölgyön egy példány. 2001.07.31. NyM: Pásztó: belterületen (150 m. tszf-i m.), konyhakerti cserjén egy példány. (KÁRPÁTI Mar- cell gyűjtése.) 3 A Puszta 2001 A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület évkönyve C o l e o p t e r a - Bogarak rendje, Cetonidae - Virágbogárfélék családja, Netocia ungarica (HERBST, 1792) – Magyar virágbogár (2. térkép) ENDRŐDI (1956) szerint európai és nyugat-ázsiai faj, mely hazánkban elterjedt és közönséges. VARGA Zoltán pontusi-pannon jellegű fajként a szubkontinentális-pannon félszáraz gyepek rovarközös- ségeinek jellemző tagjaként említi (BORHIDI – SÁNTA 1999). A vizsgált területen több tájegységből előke- rült meszes üledékes kőzeteken kialakult sztyepprétekről, de ritkának tekinthető. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ – FRANC 2001). A magyar virágbogár védelme a meszes üledékeken kialakult sztyepprétek fenntartásával, magaskórós fészkesvirágzatúak jelenlétének biztosításával segíthető elő. Lelőhelyei közül a sóshartyáni és a bujáki védelemre tervezett területen található. 1998.06.28. Zv: Bátonyterenye: Tarján-pataki-víztározó partja (190 m. tszf-i m.), zavart szárazgyepben egy példány Carduus sp. virágzatán. 1999.06.12. LEd: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): délies lefutású
Load more

Recommended publications
  • A Phytoecia Scutellata FABR. Tápnövénye És Életmódja (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS Tibor Bátonyterenye
    Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 14: 125-127, 1989 A Phytoecia scutellata FABR. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS Tibor Bátonyterenye ABSTRACT: (Feed-plant and way of life Phytoecia scutellata FABR.) - This paper is about a rare long-horned beetle Phytoecia scutellata FABR., feed- plant and way of life of which thus far has been unknown. This species was studied in its natural habitat and also in terrarium for several years. Our investigations have proved that the impregnated female lays one egg into the meeting-point of the leaf and stem of the second-year-old longleaf (Falcaria vulgaris BERNH., Umbelliferae). The larvae eat in the root in consequence of which the plant dies and no overground trace remains of it. Pupation takes place in autumn, and in November the beetles wait for the next spring as imagos. E pontusi elterjedésű ritka faj elsősorban meleg, déli kitettségű sztyeppterületeken, szik­ lafüves lejtőkön található. Magyarországi előfordulása szórványos (KASZAB, 1971). Gyűjtőhelyeit a JAKUCS & DÉVAI (1985) - féle UTM rendszerű hálótérkép szemlélteti. Az eddigi irodalom tápnövé­ nyét, lárváját és életmódját ismeretlennek írja. A Mátra-, Cserhát- és Karancs-Medves - hegység találkozásánál fekvő Kisterenye helységtől északkeletre lévő Várhegy déli részén fedeztem fel a cincér populációját. Az élőhely nagysága 50 x 100 m, tengerszint feletti magassága 210 - 230 m, lejtésszöge 30-35* az évi középhőmérsék­ let 9,5 C, az átlagos évi csapadék 550 mm. Növényzetében a mészkő lejtősztyepprét (Pulsatillo- Festucetum rupicolae) és a homokpusztarét (Astragalo- Festucetum rupicolae) fajainak keveredé­ se mutatkozik. 1984-től 1989-ig édesapámmal KOVÁCS Tiborral minden tavasszal több alkalommal kijártunk a területre különös figyelmet szentelve a bogárnak és így sikerült a következőket felderítenünk.
    [Show full text]
  • Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS TIBOR
    FOLIA HISTORICO NATURALIA MUSEI MATRAENSIS 1993 18: 49-68 Kisterenye és környéke cincérfaunája (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS TIBOR ABSTRACT: (The long-horn beetle fauna of Kisterenye and its vicinity (Coleoptera, Cerambycidae) In the study 116 species (54% of the Hungarian fauna) are given from eight localities in a 25 sq. km-s territory. The animal's break-down by biotopes are shown on table I. 71 Cerambycidae species have been bred out of 43 feed-plant species (table II). The paper reports on the turning up of some rare species: Rhamnusium bicolor, Cortodera femorata, Cortodera villosa, Pedostrangalia revesíita, Hesperophanes pal- lidus, Axinopalpis gracilis, Obrium cantharinum, Ropalopus spinicornis, Clytus tropicus, Purpuricenus ka- ehleri, Leiopus punctulatus, Oplosia fennica, Cardoria scutellata. Data are presented on 2,5x2,5 km squares of UTM-grid maps. Bevezetés E cikk a Mátra, Cserhát és Karancs-Medves hegységek találkozásánál fekvő Kisterenye és környéke cincérfaunáját ismerteti. Az igen változatos, sokféle kitettségű és erősen mozaikos növényzetű területen nyolc eltérő jellegű élőhelyen történtek gyűjtések a kö­ vetkező módszerekkel: egyelés, fűhálózás, kopogtatás, esti lámpázás, kinevelés. Az ada­ tok az UTM rendszerű hálótérkép 2,5x2,5 km-es alhálója alapján lettek feldolgozva. 1981-óta folynak a kutatások melyek során két fajról - Cardoria scutellata, Leiopus punctulatus - jelent meg közlemény (Kovács, 1989; Kovács, Hegyessy, 1992). Az élőhelyek jellemzése Szent László-hasadék Szentkúttól északi irányban található, egy szakaszán a Szentkúti-patak völgyét képezi. Igen hűvös mikroklímájú terület - helyenként meredek oldalakkal - gyertyános-bükkös (Melittio-Fagetum), valamint gyertyános-kocsánytalán tölgyes (Querco petraeae-Carpi- netum) társulással. Meszes-tető A Szentkúttól északra, Szúpataktól nyugatra található Meszes-tető 200-400 m-ig ter­ jedő déli és keleti része tartozik ide.
    [Show full text]
  • Coleoptera, Cerambycidae
    FOLIA HISTORICO NATURALIA MUSEI MATRAENSIS 1995 20: 185-197 Magyarországi cincér tápnövények (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS TIBOR - HEGYESSY GÁBOR ABSTRACT: [Foodplants of Hungarian longhorn beetles (Coleoptera, Cerambycidae).] The authors summa­ rize foodplant data published in earlier literature (135 species of longhorn beetles from 97 species of foodp­ lants) together with their own unpublished data (116 species of longhorn beetles from 69 species of foodplants). These combined sources cover 150 species of longhorn beetles from 116 species of foodplants. A publikációban a szerzők összegzik az eddig irodalomban meglelent adat szintű - az illető cincérfajnál a tápnövény megadásán kívül legalább a lelőhelyet (legtágabb: hegység) is tartal­ mazó - tápnövény közléseket. Ezen felül közreadják saját publikálatlan tápnövény adataikat 1995-tel bezárólag. Helyhiány miatt ezek teljes formában egy későbbi publikációban jelennek meg: A "Magyarországi cincér tápnövények" publikálatlan adatai címmel. Sajnos az irodalom alkalmanként pongyolán fogalmaz, nem dönthető el hogy valóban bi­ zonyítottan tápnövény-e az adott növény; nem külföldi irodalomból - esetleg már többszörö­ sen - átvett közlésről van-e szó; honnan sikerült a tápnövényt kimutatni ... stb. Az adatok értékét információtartalmuk határozza meg, ezért fontos a pontos lelőhely, gyűj­ tési idő, gyűjtő, a tápnövény latin neve (ha lehet faji szinten), a cincér fejlődési helye (ág, törzs, tükörfolt, gyökér, talaj stb.), annak jellemzése ( átmérő, élő-e vagy holt, nedves, díszbo­ gár által gyűrűzött stb.). Érdemes feljegyezni (eltenni) a fejlődésükhöz a fajjal azonos környe­ zeti feltételeket igénylő egyéb cincéreket és más rovarokat, illetve parazitákat is. A szerzők tápnövénynek azt a növényt tekintik mellyel az illető cincérfaj lárvális fejlődése során táplálkozik - tehát az imágó által fogyasztott növényt nem. A tápnövény bizonyításának biztos módjai: kinevelés; tápnövényből lárva, báb, imágó, és elpusztult állat - illetve röpnyílásában tartózkodó cincér gyűjtése.
    [Show full text]
  • And Beetle (Coleoptera) Assemblages in Meadow Steppes of Central European Russia
    15/2 • 2016, 113–132 DOI: 10.1515/hacq-2016-0019 Effect of summer fire on cursorial spider (Aranei) and beetle (Coleoptera) assemblages in meadow steppes of Central European Russia Nina Polchaninova1,*, Mikhail Tsurikov2 & Andrey Atemasov3 Key words: arthropod assemblage, Abstract Galich’ya Gora, meadow steppe, Fire is an important structuring force for grassland ecosystems. Despite increased summer fire. incidents of fire in European steppes, their impact on arthropod communities is still poorly studied. We assessed short-term changes in cursorial beetle and Ključne besede: združba spider assemblages after a summer fire in the meadow steppe in Central European členonožcev, Galičija Gora, Russia. The responses of spider and beetle assemblages to the fire event were travniška stepa, poletni požar. different. In the first post-fire year, the same beetle species dominated burnt and unburnt plots, the alpha-diversity of beetle assemblages was similar, and there were no pronounced changes in the proportions of trophic groups. Beetle species richness and activity density increased in the second post-fire year, while that of the spiders decreased. The spider alpha-diversity was lowest in the first post- fire year, and the main dominants were pioneer species. In the second year, the differences in spider species composition and activity density diminished. The main conclusion of our study is that the large-scale intensive summer fire caused no profound changes in cursorial beetle and spider assemblages of this steppe plot. Mitigation of the fire effect is explained by the small plot area, its location at the edge of the fire site and the presence of adjacent undisturbed habitats with herbaceous vegetation.
    [Show full text]
  • Updated 02.03.2021 REMARKS #1 Some Authors Regarded Vesperus
    Updated 02.03.2021 REMARKS #1 Some authors regarded Vesperus serranoi as a synonym of V. conicicollis; according to Vives (2000) V. conicicollis = V. baesuriensis. According to C.Pesarini and A.Sabbadini (2004), V. ligusticus is a species; V.strepens litigiosus, stat. nov. was established, that was not accepted by E.Vives (2004). According to Vives (2004): V. conicicollis hispalensis Fuente, 1901 = V. baesuriensis Zuzarte, 1985; V. bolivari Oliveira, 1893 = V. reitteri Cameron, 1912 V. strepens ssp. ligusticus Vitali, 2001 is accepted. V. s. litigiosus (as V. strepens m. litigiosus was recorded for Italy (Vitali, 2005). According to P. Berger and G. Sama (2006) V. strepens = V. litigiosus = V. ligusticus. Vesperus aragonicus was recorded for France (Comelade, 2000). V. barredai Verdugo, 2009 close to V.bolivari was described from Sevilla (Andalusia, Spain), Monforte (Alto Alentejo) and Coruche (Ribatejo) both in Portugal. #2 Callimus (Procallimus) semicyaneus Pic, 1905 described from Greece (Mt. Taygetos) was supposed for Macedonia (Mikšić & Georgijević, 1973: 45) and shown for Macedonia by Bense (1995: 233 – as Callimus egregius) without any arguments. C. semicyaneus was recorded (Adlbauer, 1988: 280) for “westlichen Kleinasien” without exact localities. #3 The tribe system of Lepturinae (with Rhamnusiini, Oxymirini, Enoploderini and so on) is more or less agree with P.Švácha (1989 in Švácha, Danilevsky, 1989) divisions, though P.Švácha joined Rhamnusium and Enoploderes in one tribe. Rhamnusiini, Oxymirini and Enoploderini were named by Danilevsky in “A Check-list …” (Althoff and Danilevsky,1977) with the refrences to the characters published by Švácha (1989 in Švácha, Danilevsky, 1989), so are available according to the Art.
    [Show full text]
  • A Phytoecia Scutellata FABR. Tápnövénye És Életmódja (Coleoptera, Cerambycidae)
    See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.net/publication/275598264 A Phytoecia scutellata FABR. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae) Article · January 1989 READS 11 1 author: Tibor Kovács 78 PUBLICATIONS 194 CITATIONS SEE PROFILE Available from: Tibor Kovács Retrieved on: 06 May 2016 Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 14: 125-127, 1989 A Phytoecia scutellata FABR. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS Tibor Bátonyterenye ABSTRACT: (Feed-plant and way of life Phytoecia scutellata FABR.) - This paper is about a rare long-horned beetle Phytoecia scutellata FABR., feed- plant and way of life of which thus far has been unknown. This species was studied in its natural habitat and also in terrarium for several years. Our investigations have proved that the impregnated female lays one egg into the meeting-point of the leaf and stem of the second-year-old longleaf (Falcaria vulgaris BERNH., Umbelliferae). The larvae eat in the root in consequence of which the plant dies and no overground trace remains of it. Pupation takes place in autumn, and in November the beetles wait for the next spring as imagos. E pontusi elterjedésű ritka faj elsősorban meleg, déli kitettségű sztyeppterületeken, szik­ lafüves lejtőkön található. Magyarországi előfordulása szórványos (KASZAB, 1971). Gyűjtőhelyeit a JAKUCS & DÉVAI (1985) - féle UTM rendszerű hálótérkép szemlélteti. Az eddigi irodalom tápnövé­ nyét, lárváját és életmódját ismeretlennek írja. A Mátra-, Cserhát- és Karancs-Medves - hegység találkozásánál fekvő Kisterenye helységtől északkeletre lévő Várhegy déli részén fedeztem fel a cincér populációját. Az élőhely nagysága 50 x 100 m, tengerszint feletti magassága 210 - 230 m, lejtésszöge 30-35* az évi középhőmérsék­ let 9,5 C, az átlagos évi csapadék 550 mm.
    [Show full text]
  • Coleoptera, Cerambycidae)
    Folia faunistica Slovaca, 2006, 11 (4): 15—28 ANALÝZA DRUHOVEJ OCHRANY COLEOPTERA NA SLOVENSKU NA ZÁKLADE MODELOVEJ SKUPINY FUZÁČE (COLEOPTERA, CERAMBYCIDAE) BRANISLAV JENDEK1 & EDUARD JENDEK2 1 Grösslingova 36, 811 09 Bratislava, Slovensko 2 Šancova 52, 811 05 Bratislava, Slovensko [[email protected]] JENDEK B & JENDEK E, 2006: An analysis of the beetle conservation in the Slovakia based on the longicorn beetles (Coleoptera, Cerambycidae) as a model group. Folia faunistica Slovaca, 11 (4): 15—28. Abstract: The history and methods of evaluation of the ecosozological status of threatened beetles are discussed together with an analysis of the Slovak national red lists, legislative and penal code pertaining to the species conser- vation. Key words: ICZN, species protection, red list, Slovakia, Cerambycidae, Coleoptera. ÚVOD publikácia venovaná celému územiu Slovenska (HEY- ROVSKÝ 1955; HEYROVSKÝ & SLÁMA 1992; SLÁMA 1998). Neoddeliteľnou zložkou ochrany prírody je druho- Konkrétnymi cieľmi je analýza teoreticko-metodo- vá ochrana, ktorá je historicky prvou z foriem ochrany logických východísk druhovej ochrany a ich uplatňo- prírody. Druhy sa v minulosti chránili z dôvodov kul- vanie v praxi; zhodnotenie úrovne spracovania národ- tových, náboženských, etických alebo pragmatických. ných a regionálnych červených zoznamov chrobákov s V počiatkoch vedeckého prístupu k druhovej ochrane dôrazom na Cerambycidae; analýza vzťahu červených sa používali kritéria ako je vzácnosť, vedecká záujima- zoznamov a súvisiacej legislatívy ako aj analýza sa- vosť, estetickosť, možnosť vymiznutia v určitej oblasti motnej legislatívy súvisiacej s ochranov prírody. a podobne. Názvoslovie fuzáčov vychádza z práce SLÁMA Ochrana biodiverzity patrí k základným cieľom (1993). Pri citáciách druhov z publikovaných zdrojov ochrany prírody, čo sa v druhovej ochrane premieta do je zachovaný ich pôvodný spôsob zápisu.
    [Show full text]
  • Жуки-Усачи (Coleoptera, Cerambycidae) Оренбургской Области: Фауна, Распространение, Биономия
    ОРЕНБУРГСКОЕ ОТДЕЛЕНИЕ РУССКОГО ЭНТОМОЛОГИЧЕСКОГО ОБЩЕСТВА ПРИ РОССИЙСКОЙ АКАДЕМИИ НАУК ФЕДЕРАЛЬНОЕ ГОСУДАРСТВЕННОЕ БЮДЖЕТНОЕ УЧРЕЖДЕНИЕ НАУКИ ИНСТИТУТ СТЕПИ УРАЛЬСКОГО ОТДЕЛЕНИЯ РОССИЙСКОЙ АКАДЕМИИ НАУК ТРУДЫ ОРЕНБУРГСКОГО ОТДЕЛЕНИЯ РЭО ВЫПУСК 3 А.М. ШАПОВАЛОВ ЖУКИ-УСАЧИ (COLEOPTERA, CERAMBYCIDAE) ОРЕНБУРГСКОЙ ОБЛАСТИ: ФАУНА, РАСПРОСТРАНЕНИЕ, БИОНОМИЯ ОРЕНБУРГ 2012 1 УДК 595.768.11 (470.56: 591.9: 591.5) Шаповалов А.М. Жуки-усачи (Coleoptera, Cerambycidae) Оренбургской области: фауна, распространение, биономия. Труды Оренбургского отделения Русского энтомологического общества. Выпуск 3. – Оренбург, 2012. 221 с. ISBN 978-5-905383-13-7 В работе представлен обзор таксонов Cerambycidae Оренбургской области и сопредельных регионов России и Казахстана. Обсуждаются особенности зоогеографического состава жуков-усачей и распределения видов семейства на территории региона, дан обзор локалитетов, прослежена история изучения Cerambycidae в регионе. Аннотированный таксономический список жуков-усачей включает 198 видов из 93 родов. Из них 139 видов (81 род) зарегистрированы для территории Оренбургской области. Остальные 59 видов и 10 родов возможные в области и (или) известные из граничащих с Оренбуржьем регионов России и Казахстана приведены в квадратных скобках с указанием мест ближайших находок. Приведѐн список таксонов Cerambycidae указанных для региона ошибочно. Для составления работы использованы материалы коллекции автора, коллекций Зоологического Института РАН (Санкт-Петербург), Зоологического Музея МГУ (Москва), Института Экологии растений
    [Show full text]
  • TB020MZP048 „Revize Recentního Rozšíření a Stavu Nezvěstných Druhů Červeného Seznamu - Coleoptera (Brouci)."
    Metodika zajištění ochrany a lokalit výskytu vybraných druhů brouků Projekt TB020MZP048 „Revize recentního rozšíření a stavu nezvěstných druhů červeného seznamu - Coleoptera (brouci)." Ondřej Konvička1, David Hauck1, Filip Trnka2, Lukáš Sekerka3, Jiří Vávra4, Michal Straka5, Lukáš Čížek1, Adresy autorů 1 – Biologické centrum AV ČR, v. v. i., Entomologický ústav, Branišovská 1160/31, 370 05 České Budějovice 2 – Dlouhá Ves 42, 516 01 Rychnov nad Kněžnou 3 – Valdštejnská 47, Liberec 2, 46001 4 – Ostravské muzeum, Lechowiczova 4, 702 00 Ostrava 5 – Alšova 48, 693 01, Hustopeče 1 OBSAH CÍLE 3 ÚVOD 3 KRASCOVITÍ (Buprestidae) D. Hauck Krasec hnědý (Perotis lugubris) 10 MANDELINKOVITÍ (Chrysomelidae) L. Sekerka RákosníčekMacroplea appendiculata 14 Rákosníček Donacia tomentosa 17 Mandelinka Neophaedon segnis 19 TESAŘÍKOVITÍ (Cerambycidae) O. Konvička Tesařík Cardoria scutellata 22 Tesařík Poecilium glabratum 26 Tesařík Ropalopus clavipes 29 MAJKOVITÍ (Meloidae) O. Konvička Majka duhová (Meloe variegatus) 32 POTEMNÍKOVITÍ (Tenebrionidae) D. Hauck Potemník Corticeus versipellis 35 Potemník Menephilus cylindricus 37 Potemník Bolitophagus interruptus 40 NOSATČÍKOVITÍ (Apionidae) F. Trnka Nosatčík Ceratapion basicorne 43 NOSATCOVITÍ (Curculionidae) F. Trnka Nosatec Datonychus urticae 46 Nosatec Rhabdorrhynchus echii 49 Nosatec Thamiocolus kraatzi 52 LESKNÁČKOVITÍ (Nitidulidae) J. Vávra Blýskáček Meligethes serripes 55 Lesknáček Pityophagus laevior 57 VĚJÍŘNÍKOVITÍ (Ripiphoridae) J. Vávra Vějířník Ripidius quadriceps 59 NOHATCOVITÍ (Dryopidae) M. Straka
    [Show full text]
  • Updated 02.03.2021
    Updated 02.03.2021 #1 Archandra caspia was recorded (as Parndra) for Turkmenia (Kopet-Dag) and for Transcaspean Iran (Gorgan) - (Araujo-Arigony, 1977) on the base of Lameere (1902): "habite a Transcaucasie, le nord de la Perse et la Turcomanie." The records were regarded by A.Semenov (1902) as wrong. Archandra Lameere, 1912 was regarded as a genus by A.Santo-Silva (2001). #2 According to Svacha (1987), Callipogon and Ergates belong to different tribes. #3 Ergates faber was recorded for Central Russia (two districts of Mordovia: Ichalki and Bolshie Berezniaki) by Z.A. Timraleev (2007). According to personal communication by M.Rejzek (15.10.2004): “Ergates faber was really described in 1761 and published in Fauna Svecia [in fact 1760](not in Systema Naturae, ed. 12, as written by many authors such as Aurivillius in Catalogus coleopterorum, Plavilstshikov (1936) or Villiers (1978). If you have a look at Systema Naturae ed. 12: 622, you will see that Linnaeus himself refers to “Fn. Svec.”. Bily & Mehl (Fauna Scandinavica) already wrote 1761.” Ergates faber m. hartigi Demelt, 1963 and E.f. ssp. alkani Demelt, 1968 were regarded by Villiers (1978) as aberrations of females. #4 Prinobius is a separate genus, according to Villiers (1978). According to Vives (2000), Macrotoma Serv.,1832-June is a junitor homonym of Macrotoma Laporte,1832-April (Diptera) and a new name was proposed: Prinobiini Vives, 2000. Macrotoma Serv.,1832 was maintained by D.Heffern et al., 2006, so Prinobiini is superfluous. According to Sama (1994): Prinobius myardi Muls., 1842 = Prionus scutellaris Germ., 1817 nec Olivier, 1795 (Pyrodes).
    [Show full text]
  • Literatura an 1881: Nové Naleziště Tesaříka Alpského (Rosalia Alpina)
    Literatura An 1881: Nové naleziště tesaříka alpského (Rosalia alpina). Vesmír, 10: 95. An 1892: Larva tesaříka velikého (Cerambyx heros L.). Háj, 21: 82-83. An 1907: Tesaříci. Rozmarův lesnický týdeník, 2: 374. An 1937: Tesařík, jeden z největších škůdců dřevěných domů. Dřevoprůmysl 27, 38: 6. An 1978: Retrospektivní lexikon obcí Československé socialistické republiky 1850 - 1970, II. Svazek 1, Česká socialistická republika. Svazek 2, Slovenská socialistická republika. Praha, Fed. statistický úřad, 907 pp. An 1992: Sbírka zákonů č. 395/ 1992. Vyhláška ministerstva životního prostředí České repubiky ze dne 11. června 1992, kterou se provádějí některá ustanovení zákona České národní rady č. 114/1992 Sb., o ochraně přírody a krajiny. Adlbauer K. 1981: Zur Taxonomie von Purpuricenus globulicollis Muls. und Phytoecia julii Muls. (Coleoptera, Cerambycidae). Nachrichtenbl. Bayer. Ent., 30: 17-24. Alexciejev G. 1894: Hylotrupes bajulus. Háj 13: 16. Allenspach V. 1973: Insecta Helvetica, Catalogus 3, Coleoptera Cerambycidae. Ent. Ges. Zürich, 216 pp. Althoff J. & Danilevsky M.L. 1977: A check-list of longicorn beetles (Coleoptera, Cerambycoidea) of Europe. Slovensko entomol. društvo Š. Michielija, Ljubljana, 64 pp. Ambrož J. 1931: Z přírodopisu znojemského kraje. Krásy našeho domova, XXIII: 90-92. Angelov P.A. 1995: Fauna na Blgarija 24, Coleoptera, Cerambycidae, Část 1. (Prioninae, Lepturinae, Necydalinae, Aseminae, Cerambycinae). Izd. Blg. Akad. Nauk. Sofija. 206 pp. Balthasar V. 1935: Dvě nové aberrace Strangalia arcuata Panz. ze Slovenska. Čas. Čs. spol. ent., 32: 10. Barabás L. 1976: K rozšíreniu liskaviek a fuzáčov na území Malých Karpát (Col., Chrysomelidae et Cerambycidae). Entomol. problémy, Bratislava, 13: 47-68. Barbey A. 1921: Contribution a l’étude des Cerambycides xylophages.
    [Show full text]
  • Metodika Zajištění Ochrany a Lokalit Výskytu Vybraných Druhů Brouků
    Metodika zajištění ochrany a lokalit výskytu vybraných druhů brouků Projekt TB020MZP048 „Revize recentního rozšíření a stavu nezvěstných druhů červeného seznamu - Coleoptera (brouci)." Ondřej Konvička1, David Hauck1, Filip Trnka2, Lukáš Sekerka3, Jiří Vávra4, Michal Straka5, Lukáš Čížek1, Adresy autorů 1 – Biologické centrum AV ČR, v. v. i., Entomologický ústav, Branišovská 1160/31, 370 05 České Budějovice 2 – Dlouhá Ves 42, 516 01 Rychnov nad Kněžnou 3 – Valdštejnská 47, Liberec 2, 46001 4 – Ostravské muzeum, Lechowiczova 4, 702 00 Ostrava 5 – Alšova 48, 693 01, Hustopeče 1 OBSAH CÍLE 3 ÚVOD 3 KRASCOVITÍ (Buprestidae) D. Hauck Krasec hnědý (Perotis lugubris) 10 MANDELINKOVITÍ (Chrysomelidae) L. Sekerka RákosníčekMacroplea appendiculata 14 Rákosníček Donacia tomentosa 16 Mandelinka Neophaedon segnis 18 TESAŘÍKOVITÍ (Cerambycidae) O. Konvička Tesařík Cardoria scutellata 20 Tesařík Poecilium glabratum 23 Tesařík Ropalopus clavipes 25 MAJKOVITÍ (Meloidae) O. Konvička Majka duhová (Meloe variegatus) 28 POTEMNÍKOVITÍ (Tenebrionidae) D. Hauck Potemník Corticeus versipellis 30 Potemník Menephilus cylindricus 33 Potemník Bolitophagus interruptus 35 NOSATČÍKOVITÍ (Apionidae) F. Trnka Nosatčík Ceratapion basicorne 37 NOSATCOVITÍ (Curculionidae) F. Trnka Nosatec Datonychus urticae 40 Nosatec Rhabdorrhynchus echii 43 Nosatec Thamiocolus kraatzi 46 LESKNÁČKOVITÍ (Nitidulidae) J. Vávra Blýskáček Meligethes serripes 48 Lesknáček Pityophagus laevior 50 VĚJÍŘNÍKOVITÍ (Ripiphoridae) J. Vávra Vějířník Ripidius quadriceps 52 NOHATCOVITÍ (Dryopidae) M. Straka
    [Show full text]