A Puszta 2001. 1/18. pp. 6-27. ADATOK VÉDETT ROVARFAJOK ELTERJEDÉSÉHEZ NÓGRÁD MEGYÉBEN HARMOS KRISZTIÁN – LANTOS ISTVÁN – JOÓ MIKLÓS BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG 2001 Bevezetés Három rendbe (Coleoptera, Neuroptera, Hymenoptera) tartozó védett rovarfajok Nógrád megyei elő- fordulásairól szerzett ismereteinket foglaljuk össze jelen írásban. Az egyes fajok védettségét a környezetvé- delmi miniszter 13/2001. (V.9.) KöM rendelete alapján állapítottuk meg. A vizsgált terület – Nógrád megyén belül – a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvé- delmi Tájegysége (kis részben Mátrai Természetvédelmi Tájegysége), ahol kutatásainkat elsősorban termé- szetvédelmi célból végezzük. A megszerzett ismereteket igyekszünk hasznosítani a természetvédelmi mun- kában, így a védetté nyilvánítások tervezésében, védelem alatt álló területeken pedig a természetvédelmi kezelések és korlátozások gyakorlatában. A rovartani értékek fontos szerepet kapnak az élőhely-kezelések helyének és módszereinek megválasztásában, illetve a gazdálkodás – főként erdőgazdálkodás – feltételei- nek előírásában. Valamennyi faj esetében az előfordulási adatok közlése előtt ismertetjük a faj elterjedésére, élet- módjára vonatkozó fontosabb információkat. Kiemelt figyelmet fordítunk az általunk is vizsgált táj- egységekre, vagy azok környékére vonatkozó irodalmi adatokra, az élőhelyi igényekre, illetve a termé- szetvédelmi vonatkozásokra. Miután Nógrád megye szomszédos Szlovákiával, hasznosnak tartottuk feltüntetni az egyes fajok hatá- ron túli veszélyeztetettségi státuszát, melyet Szlovákia növényeinek és állatainak vörös listája (BALÁŽ – MARHOLD – URBAN eds. 2001) alapján végeztünk. Minden adat a megfigyelés dátumával kezdődik, melyet a lelőhely ismertetése követ. Az egyes lelőhelyek ismertetése során a település neve előtt félkövér betűtípussal a kistáj nevének rö- vidítését adjuk meg MAROSI és SOMOGYI (1990) munkája nyomán: FTd: Felső-Tarnai-dombság K: Karancs A Puszta 2001 A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület évkönyve KCs: Központi-Cserhát LEd: Litke-Etesi-dombság MM: Magas-Mátra Mv: Medves-vidék NyM: Nyugati-Mátra Szd: Szécsényi-dombság Td: Terényi-dombság Zv: Zagyva-völgy A település neve után a lelőhely 1:10000 méretarányú topográfiai térképen szereplő nevét és tenger- szint feletti magasságát, kitettségét közöljük. Ezt követik az élőhelyre, a példányszámra, a nemre, a tápnö- vényre vonatkozó, valamint az esetleges egyéb megfigyelések. Valamennyi faj lelőhelyeit ponttérképen ábrázoltuk a mellékletben. Eredmények N e u r o p t e r a - Recésszárnyúak rendje Ascalaphidae - Rablópillék családja Libelloides macaronius (SCOPOLI, 1763) – Keleti rablópille (1. térkép) A Palearktikus Régió déli részén nagy területen elterjedt, hazánkban szórványosan előforduló recés- szárnyú rovar. STEINMANN (1967) szerint hazánk hegyvidékeinek számos pontjáról, főképpen az Északi- középhegységből (Nógrádszakál, Jósvafő, Pálháza) került elő. A faj viszonylagos ritkaságára utal, hogy a Bükki Nemzeti Park területén két lelőhelyről (SZIRÁKI – POPOV 1996), az Aggteleki Nemzeti Park területén egy lelőhelyről (SZIRÁKI 1999) jelzik előfordulását. Élőhelyeként STEINMANN (1967) tölgyesek, fenyvesek, bükkösök menti erdei tisztásokat, irtásokat nevez meg. VARGA Zoltán sztyepprétek fajaként jellemzi a rab- lópillét (BORHIDI – SÁNTA 1999). A faj előfordulására a Cserhátban a fenti, nógrádszakáli adat utal, mely valószínűleg a község környéké- nek homokkő-vidékéről származik. Az utóbbi években a Cserhátban és a Medvesen összesen tizenkét pontról sikerült kimutatni a rablópillét, további állományainak előkerülését pedig bizonyosnak vehetjük. Megfigyeléseink szerint legfontosabb élőhelyei a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepek, illetve meszes homokkövön létrejött sztyepprétek. A legtöbb észlelt példány erodálódó mészkő-, illetve homokkő- felszínen, vagy annak közelében volt, sokszor gyengén záródó gyepben. (Ezeken a helyeken a lajtamészkő erősen mállott, laza üledékként jelenik meg.) Említésre méltó, hogy nászrepülő példányokat – két alkalom- mal - hegygerincen, vagy gerincközelben figyeltünk meg. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). A rablópille védelme kapcsolódik a többi sztyepprétekhez kötődő, értékes faj védelméhez, így elsődle- ges feladat a gyepek cserjésedésének, erdősülésének visszaszorítása. Miután megfigyeléseink szerint a gyengébben záródó, növényzetmentes foltokkal tarkított gyepeket részesíti előnyben, a kezelésekkel ezeket is biztosítani kell. A homokkő-sztyeppréteken valószínűleg megfelelő módszer a legeltetés, a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepekben viszont – más fajok igényeit szem előtt tartva – ez korláto- zottan alkalmazható. Központi-cserháti, illetve medvesi lelőhelyei tájvédelmi körzetekben, sóshartyáni lelőhelye védelemre tervezett területen találhatóak, többi élőhelyének fennmaradása kevésbé megnyugtató. 2 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián – Lantos István – Joó Miklós 1992.06.(a megfigyelés pontosabb ideje hiányzik). LEd: Salgótarján: Zatkó (275 m. tszf-i m.): déli kitettségű domboldal szántóföldjén, búzavetés fölött kb. húsz példány vadászik. (A közelben meszes homokkő-sztyepprétek.) 1996.06.28. Mv: Salgótarján: Csörgő-tó mellett (475 m. tszf-i m.): völgyi helyzetben, bazalt-meddőhányón kialakult másodlagos szárazgyep fölött egy példány repül. 1999.06.12. Led: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): gerincen és északkeleti kitettségben, meszes ho- mokkő-sztyeppréten három példány repül. 1999.06.21. LEd: Sóshartyán: Kerékkötő-hegy (250 m. tszf-i m.): egy lefutó gerincen, meszes homokkö- vön kialakult sztyepprétek fölött négy példány nászrepül és vadászik. 1999.06.25. KCs: Mátraszőlős: Nagy-Rednek (300 m. tszf-i m.): erodálódó lajtamészkő-felszínekkel tarkí- tott félszáraz gyepben egy példány. 1999.07.02. KCs: Márkháza: Kapusznyica (380 m. tszf-i m.): északkeleti kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SRAMKÓ Gáborral közös megfigyelés.) 2000.06.15. KCs: Kozárd: Barát-hegy gerince (390 m. tszf-i m.): déli kitettségben, ligetes tölgyes tisztásán, andeziten kialakult lejtősztyeppben egy példány. Megzavarva az erdő fölött messzire elrepül. 2001.06.29. KCs: Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) 2001.06.30. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy északnyugati oldal (360 m. tszf-i m.): gerincközeli félszáraz gyepben egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) 2001.07.01. KCs: Mátraszőlős: Kőkapu (310 m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben egy példány. 2001.07.05. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy délkeleti oldalán (350-360 m. tszf-i m.), gerincközelben hat példány vadászik és nászrepül. (ILONCZAI Zoltánnal közös megfigyelés.) 2002.06.14. Szd: Nagylóc: Kő-hegy délnyugati oldalán (250 m. tszf-i m.), félszáraz gyepben egy példány. 2002.07.15. Mv: Salgótarján: Salgó csúcsa (625 m. tszf-i m.): egy szakadozott szárnyú példány repül. Mantispidae - Fogólábú fátyolkák családja, Mantispa styriaca PODA, 1761 – Fogólábú fátyolka (1. térkép) Közép-európai faj, Ukrajnától Franciaországig elterjedt. Napos erdei tisztások, erdőszegélyek lakója, többnyire utak, szabad területek fölé hajló ágak, bokrok levelein üldögél (STEINMANN 1967). Melegigényes faj, hazánkban hegy- és dombvidékek délies oldalain, valamint az Alföldön is sokfelé előfordul. A Közpon- ti-Cserhátban két helyről és a Nyugati-Mátra lábainál egy helyről került elő, de minden bizonnyal jóval gyakoribb. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). Eddigi – erősen hiányos – ismereteink alapján a faj védelme a meleg, száraz hegyoldalak ligetes erdei- nek, facsoportjainak, illetve a kősáncokon kialakult erdősávoknak a fenntartásával valósítható meg. Két első lelőhelye a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben található, a harmadik, belterületen előkerült példány pedig valószínűleg a Nyugati-Mátra védelemre tervezett részéről jutott el oda. 2001.06.26. KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldala (375 m. tszf-i m.), bokorerdőben, kiszáradt molyhos tölgy kérgén egy példány. 2001.06.30. KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy gerincén (360 m. tszf-i m.), kősáncon álló molyhos tölgyön egy példány. 2001.07.31. NyM: Pásztó: belterületen (150 m. tszf-i m.), konyhakerti cserjén egy példány. (KÁRPÁTI Mar- cell gyűjtése.) 3 A Puszta 2001 A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület évkönyve C o l e o p t e r a - Bogarak rendje, Cetonidae - Virágbogárfélék családja, Netocia ungarica (HERBST, 1792) – Magyar virágbogár (2. térkép) ENDRŐDI (1956) szerint európai és nyugat-ázsiai faj, mely hazánkban elterjedt és közönséges. VARGA Zoltán pontusi-pannon jellegű fajként a szubkontinentális-pannon félszáraz gyepek rovarközös- ségeinek jellemző tagjaként említi (BORHIDI – SÁNTA 1999). A vizsgált területen több tájegységből előke- rült meszes üledékes kőzeteken kialakult sztyepprétekről, de ritkának tekinthető. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ – FRANC 2001). A magyar virágbogár védelme a meszes üledékeken kialakult sztyepprétek fenntartásával, magaskórós fészkesvirágzatúak jelenlétének biztosításával segíthető elő. Lelőhelyei közül a sóshartyáni és a bujáki védelemre tervezett területen található. 1998.06.28. Zv: Bátonyterenye: Tarján-pataki-víztározó partja (190 m. tszf-i m.), zavart szárazgyepben egy példány Carduus sp. virágzatán. 1999.06.12. LEd: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): délies lefutású