DOCSLIB.ORG

A Magyarokra Vonatkozó Népnevek a Bizánci Íróknál

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
A Magyarokra Vonatkozó Népnevek a Bizánci Íróknál ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPTÜDOMÁNTOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. AZ I. OSZTÁLY RENDELETÉIBŐL 8ZKRKKSZTJ SZINNYEIJÓZSEF OS ZTÁLYTITK ÁR. XXI. KÖTET. 6. SZÁM. A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL IRTA DARKÓ JENŐ Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia 1907 június tl-iki ülésében. Ara 1 kor. 80 flll. BUDAPEST. 1910. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. i. k. I. Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — III. Tarkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. - IV. Szász K. s A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — VII. Imre S.: Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus: A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X. Brassai: A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1866.) II. k. I. Malray G: A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvm-codex- ről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — IIT. Joannovics : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. — VII. Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — VIII. Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelöléBŐk módjairól. 40 f. — IX. Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — XI. Szilády Áron : A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — III. k. I. Brassai: Commentator eonmientatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar- hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — III. Szabó I.: Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F.: A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz.: Emlékbeszéd Schleicher .*gost, külső 1. tag felett. 20 f. — VIII. Dr. Goldziher I.: A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Gr. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI. Riedl Sz.: Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.) IV. k. I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il-ik könyvéről különös tekin- tettel a magyarra. 80 f. — II. Bálinth G: Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — III. Bartal A. : A classica philo- logiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher T. : Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések: i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — Ii. Budenz J. : A németországi pliilologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről. 30 f. — VII. Fogarasi J. : Az uj szókról. 30 f. — VIII. Toldy F. : Az uj magyar orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1878—1875.) — V. k. I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — II. Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — III. Barna F.: A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M.: Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I.: Művészet és nemzetiség. 40 f. — VII. Télfy I. : Aeschylos. 1 K 60 f. — VIII. Barna F.: A mutató névmás hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.: Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. • Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — VI. k. 1. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. — II. Bálint G.: A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — III. Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról. 40 f. — IV. Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. I. Szilágyi I. H. Vaszary K. ni. Révész I. 1 K 20 f. — VII. Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — VTT. k. I. Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében. 1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlitása. 20 f. — III. Zichy A.: Lessing. 40 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL IRTA DARKÓ JENŐ Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia 1901 június S-iki ülésében. BUDAPEST. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 1910. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál. A magyarokra vonatkozó népnevek vizsgálata a bizánczi irodalomban kétféle irányban is szolgáikat tanulságokkal. Először mutatni fogja, bogy miként vélekedtek a bizáncziak erről az ő kultursphserájuk határán mozgó népről, mennyire ismerték meg ezt s hogy egyáltalában minő eljárást tanúsítottak egy idegen nép elnevezésénél. De másodszor, a mennyiben ezek a népnevek tényleg a magyarok ethnikai jelleméből vagy történetéből fejez- nek ki valamit, szolgáltathatnak esetleg becses útmutatásokat nemzetünk eredetére és őstörténetére nézve is. Ilyfajta vizsgáló- dásra annál sürgősebb szükség van, mert hazai irodalmunkból nem hiányoznak olyan kísérletek, melyek e népnevek egyikét vagy másikát minden kritika nélkül elfogadva, hajlandók belőlük a magyarokra nézve igen messzemenő következtetéseket vonni. A philologiai módszer, melyet mindenütt kötelességünk alkal- mazni, a hol régi nyelvemlékekről van szó, azt kívánja, hogy a nyelvi adatokat a maguk fölmeriilésének idején és helyén, a maguk szerzőjének gondolatvilágában igyekezzünk megérteni és méltányolni, azaz ne akarjunk nekik más értelmet tulajdonítani, mint a melyben írójuk használta. Nem szabad szem elől tévesz- tenünk, hogy a népnevek is tulajdonképpen szavak, melyek épp- úgy ki vannak téve az -értelem-átvitel és jelentés-változás esélyei- nek, mint a köznevek, s valamint emezeknél, ügy amazoknál is az alapjelentés az idők folyamán bizonyos bővülést vagy szűkülést, sőt éppen teljes változást is szenvedhetett. A népnevek történeté- nek ismerete vezet el bennünket a jelentés-változások külömböző phasisainak megállapításához, s ez viszont az illető népnevek értelmének bizonyos adott esetekben való szabatos meghatáro- zásához. AKAI). ÉRT. A NYELV- 18 8ZRPTDD. KÖRÉBŐL. XXI. KÖT. 6. Bz. 1* 4 DA.BKÓ JENŐ. Mielőtt az egyes népnevekre vonatkozó adatokat csoporto- sítva, azok eredetének és értelmének vizsgálatához fognánk, szükségesnek látszik, hogy rövid áttekintést nyújtsunk ,i magya- rokra vonatkozó népnevek váltakozásáról a bizánczi irodalom időrendje szerint, kimutatva, hogy mely írók milyen népneveket alkalmaztak a magyarokra. Egy ilyen összeállítás nem járhat tanulság nélkül, különösen a tekintetben, hogy milyen arányban tudott magának tért hódítani Bizánczban egyik vagy másik nép- név, s mi lehetett az oka írók ós korok szerint a névváltoztatásnak. Táblázat a népnevek váltakozásáról. Melyik Má^apot ilaßapxoi- század- OO^Ypoi Ouvvoi l'oüpxoi [Jodovss ban? IVleY&'pi áaasaXo; Malalas VI. — — — — (MoüysX) — Theopliylaktos Simokattes VII. — — — — — (Mctx^apot) Theophanes _ — — — (lVouá"jepi{) - Georgios Monachos — — — Konstanti- nos Porphy- Konstantinos — — — rogennetos Porphyrogennetos — — Genesios — — — Symeon X. — — logotheta — -- — Theophanes — — Continuatus — — — Pseudo- — — Symeon — — — Leo — — Gramma- — — — tikos XI. Skylitzes — Skylitzes — — — Kedrenos — Kedrenos — — — XII. Zonaras Zonaras — — — l»84 A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍROKNÁI,. 1 5 Melyik Mógapoi Saßapxoi- század- OuYYpoi Ouvvot Toupxot IIMovcS ban? MeyÉpr) átjcaXot Michael _ XII — — — — Glykas Anna — — — — Komnena - XII. Eustathios — — — — — Joannes Joannes Kinnamos — Kinnamos — — Niketas Niketas Akominatos — Akominatos — XIII. Georgios Akropolit.es — — — — — _ Georgios — — Pachymeres — — Moreai XIV. Chronika — — — — Joannes Joannes Knnta- — Kantakuzenos — — kuzenos Laonikos — — — Chalkondvles — — XV. Dukas — — — — — Phrantzes — — - — — Kritobulos — A mint e táblázatból látliató, a magyarok Oóyypot neve a bizánczi irodalomban kisebb-nagyobb megszakításokkal egész végig fennmaradt. Főként a népies irányt követő írók ragaszkodnak hozzá következetesen. Igv MICHAEL GLYKAS, a Moreai Chronika, DUKAS és PHRANTZES csakis ezt használják; fel-felbukkan a IX—XII. századokban állandóan használt Toöpxot, majd a XIII—XV. századokban kedvelt Uaíove? mellett. Ezek a körül- mények azt bizonyítják, hogy Ooyypot a köznyelvben állandó polgárjogot nyert s helyet követelt magának mindvégig a vál- takozó irodalmi ízlés kiszemelt nevei között is. Az OUVVOI név sohasem fordul elő egymagában, hanem mindig
Load more

Recommended publications
  • Bourbouhakis Curriculum Vitae
    Curriculum Vitae Emmanuel C. Bourbouhakis Assistant Professor Department of Classics Princeton University 141 East Pyne Princeton, NJ 08544 Tel: 609-258-3951 Email: [email protected] Current Position 2011- Assistant Professor, Department of Classics, Princeton University Previous Employment 2008-2010 DFG Teaching–Research Fellow, Department of History, Albert-Ludwigs Universität Freiburg 2007-2008 Lecturer, Department of the Classics, Harvard University Education 09/1999-10/2006 PhD in Classical and Byzantine Philology, Harvard University 09/1997-06/1999 MA in Classical Philology, University of Western Ontario 09/1989-06/1993 BA in History, McGill University; Liberal Arts College, Concordia University Ancient Languages Latin, Greek (classical & medieval) Modern Languages Greek (modern), English, French, German, Italian Awards, Honours, Fellowships 2010 Gerda Henkel Stiftung Fellowship 2008 Deutsche Forschungsgemeinschaft Forschungsstipendium (German National Research Foundation Fellowship) at the Albert-Ludwigs Universität Freiburg 2005 Harvard University Humanities Dissertation Fellowship 2004 Dumbarton Oaks Junior Fellowship 2003 DAAD Doctoral Fellowship at the Byzantinisch-Neugriechisches Institut, Freie Universität Berlin 2 2002 Canadian Social Sciences and Humanities Research Council Doctoral Grant Academic Service Princeton University 2011-2012 Search Committee, Byzantine Art and Archaeology 2012-2013 Forbes College Academic Advisor 2012-2013 Department of Classics Seniors Adviser 2012-2013 Department of Classics Undergraduate
    [Show full text]
  • Black Sea-Caspian Steppe: Natural Conditions 20 1.1 the Great Steppe
    The Pechenegs: Nomads in the Political and Cultural Landscape of Medieval Europe East Central and Eastern Europe in the Middle Ages, 450–1450 General Editors Florin Curta and Dušan Zupka volume 74 The titles published in this series are listed at brill.com/ecee The Pechenegs: Nomads in the Political and Cultural Landscape of Medieval Europe By Aleksander Paroń Translated by Thomas Anessi LEIDEN | BOSTON This is an open access title distributed under the terms of the CC BY-NC-ND 4.0 license, which permits any non-commercial use, distribution, and reproduction in any medium, provided no alterations are made and the original author(s) and source are credited. Further information and the complete license text can be found at https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/ The terms of the CC license apply only to the original material. The use of material from other sources (indicated by a reference) such as diagrams, illustrations, photos and text samples may require further permission from the respective copyright holder. Publication of the presented monograph has been subsidized by the Polish Ministry of Science and Higher Education within the National Programme for the Development of Humanities, Modul Universalia 2.1. Research grant no. 0046/NPRH/H21/84/2017. National Programme for the Development of Humanities Cover illustration: Pechenegs slaughter prince Sviatoslav Igorevich and his “Scythians”. The Madrid manuscript of the Synopsis of Histories by John Skylitzes. Miniature 445, 175r, top. From Wikimedia Commons, the free media repository. Proofreading by Philip E. Steele The Library of Congress Cataloging-in-Publication Data is available online at http://catalog.loc.gov LC record available at http://catalog.loc.gov/2021015848 Typeface for the Latin, Greek, and Cyrillic scripts: “Brill”.
    [Show full text]
  • Georgiadi, F.-E. (2021): 'Classicising Histories, Chronicles, and The
    Georgiadi, F.-E. (2021): ‘Classicising histories, chronicles, and the advantages and disadvantages that are associated with these terms as used by modern scholars to describe Byzantine historical narratives.’ Rosetta 26: 44-49 http://www.rosetta.bham.ac.uk/issue26/Georgiadi.pdf Classicising histories, chronicles, and the advantages and disadvantages that are associated with these terms as used by modern scholars to describe Byzantine historical narratives Foivi-Eirini Georgiadi1 In Byzantine literature (which we nowadays know historical writing to be),2 there was a relative (but not strict or clear) distinction between histories (“ἱστορία”) and chronicles (“χρονικόν” or “χρονογραφία”). Histories were written in classical Attic Greek, according to the stylistic rules set by the ancient Greek tradition of history writing (mainly by Herodotus3 and Thucydides), and covered a relatively short period of time, close to the times when historians themselves had lived. Chronicles, on the other hand, were written in a simpler, less difficult language (although not in the vernacular). They either covered the period from the Creation of the world to the time of their composition (or perhaps a little before that), or continued the chronicle of another author, which had again started with the Creation. Early chronicles, such as the Chronicon Paschale of the seventh century and that of Theophanes Confessor (eighth/ninth century), were rather laconic, as they were structured year by year in order to record various events in a very succinct way. Subsequently, chronicles, such as those of John Skylitzes (late eleventh century), John Zonaras, Constantine Manasses and Michael Glykas (all dated to the twelfth century), were written in a language that combined Attic Greek and forms that were close to the spoken language.
    [Show full text]
  • Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, Volume 15
    Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, Volume 15, Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, Volume 15, , Barthold Georg Niebuhr, Nicetas Choniates, GeÅrgios AkropolitÄ“s, Agathias, IÅannÄ“s AnagnÅstÄ“s, Anastasius (bibliothecarius), Anastasius (the Librarian), Joannes Cameniata, Joannes Cananus, Laonikos ChalkokondylÄ“s, IÅannÄ“s Kinnamos, Joannes Zonaras, George Codinus, Anna Comnena, Constantine VII Porphyrogenitus (Emperor of the East), Flavius Cresconius Corippus, Dexippus (the Platonist.), Doukas, Ephraim (ho chronographos), Eunapius, GeÅrgios PhrantzÄ“s, George (the Pisidian.), GeÅrgios (Synkellos), Nicephorus Gregoras, Hierocles (Grammarian.), Joannes Cantacuzenus (Emperor of the East), Johannes Laurentius Lydus, Michael Glykas, John Malalas, Joannes Scylitzes, Leo (the Deacon), Leo (Grammaticus.), Malchus (Philadelphensis.), Constantine Manasses, Menander (Protector), Flavius Merobaudes, MichaÄ“l AttaleiatÄ“s, Saint Nicephorus (Patriarch of Constantinople.), George Pachymeres, Paulus Silentiarius, Petrus Patricus, Procopius, Theophylactus Simocatta, Symeon (Metaphrastes), Theophanes (the Confessor), Zosimus, 1831, impensis E. Weberi, 1831 download file here: http://projecttn.org/.aXsylwd.pdf Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, History, ISBN:1115482092, 2009, Barthold Georg Niebuhr, This is a pre-1923 historical reproduction that was curated for quality. Quality assurance was conducted on each of these books in an attempt to remove books with imperfections, 600 pages Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, 600 pages, History, ISBN:1115482084, 2009, This is a pre-1923 historical reproduction that was curated for quality. Quality assurance was conducted on each of these books in an attempt to remove books with imperfections, Barthold Georg Niebuhr Of Tours, IV, 5 p. 489; Paul the Deacon (Historia Longobardorum, IV Agathias, p. 107;Theophanes Chronographia (Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae), year 5048, âœmaximo vero puerorum, mortalitas Title That earlier plague Journal Demography Volume 5, Issue 1.
    [Show full text]
  • The Case of Michael Glykas' Letter Collection and Biblos Chronike In
    DOI 10.1515/bz-2020-0036 BZ 2020; 113(3): 837–852 Eirini-Sophia Kiapidou Writing lettersand chronography in parallel: the case of Michael Glykas’ letter collection and Biblos Chronike in the 12th century Abstract: This paper focuses on the 12th-century Byzantine scholarMichael Gly- kas and the two main pillars of his multifarious literaryproduction, Biblos Chronike and Letters, thoroughly exploring for the first time the nature of their interconnection. In additiontothe primary goal, i.e. clarifying as far as possible the conditions in which these twoworks were written, taking into account their intertextuality,itextends the discussion to the mixture of features in texts of dif- ferent literarygenre, written in parallel, by the same author,basedonthe same material. By presentingthe evidence drawnfrom the case of Michael Glykas, the paper attemptstostress the need to abandon the strictlyapplied taxonomical logic in approaching Byzantine Literature, as it ultimatelyprevents us from con- stitute the full mark of each author in the history of Byzantine culture. Adresse: Dr.Eirini-Sophia Kiapidou, UniversityofPatras, Department of Philology,Univesity Campus,26504Rio Achaia, Greece;[email protected] Accordingtothe traditionalmethod of approaching Byzantine Literature,asap- plied – under the influenceofclassical philology – in the fundamental works of Karl Krumbacher,¹ Herbert Hunger² and Hans-Georg Beck³ and indeedrepro- Ι wish to thankProfessor StratisPapaioannou as wellasthe two anonymous readersfor making valuable suggestions on earlier versions of thispaper.All remaining mistakes, of course,are mine. K. Krumbacher,Geschichteder byzantinischen Litteratur vonJustinian bis zum Ende des os- trömischen Reiches (–). München . H. Hunger, Die hochsprachliche profane Literatur der Byzantiner. Handbuch der Altertumwis- senschaft ..,I–II. München . H.-G.
    [Show full text]
  • Byzantine Critiques of Monasticism in the Twelfth Century
    A “Truly Unmonastic Way of Life”: Byzantine Critiques of Monasticism in the Twelfth Century DISSERTATION Presented in Partial Fulfillment of the Requirements for the Degree Doctor of Philosophy in the Graduate School of The Ohio State University By Hannah Elizabeth Ewing Graduate Program in History The Ohio State University 2014 Dissertation Committee: Professor Timothy Gregory, Advisor Professor Anthony Kaldellis Professor Alison I. Beach Copyright by Hannah Elizabeth Ewing 2014 Abstract This dissertation examines twelfth-century Byzantine writings on monasticism and holy men to illuminate monastic critiques during this period. Drawing upon close readings of texts from a range of twelfth-century voices, it processes both highly biased literary evidence and the limited documentary evidence from the period. In contextualizing the complaints about monks and reforms suggested for monasticism, as found in the writings of the intellectual and administrative elites of the empire, both secular and ecclesiastical, this study shows how monasticism did not fit so well in the world of twelfth-century Byzantium as it did with that of the preceding centuries. This was largely on account of developments in the role and operation of the church and the rise of alternative cultural models that were more critical of traditional ascetic sanctity. This project demonstrates the extent to which twelfth-century Byzantine society and culture had changed since the monastic heyday of the tenth century and contributes toward a deeper understanding of Byzantine monasticism in an under-researched period of the institution. ii Dedication This dissertation is dedicated to my family, and most especially to my parents. iii Acknowledgments This dissertation is indebted to the assistance, advice, and support given by Anthony Kaldellis, Tim Gregory, and Alison Beach.
    [Show full text]
  • The Porphyry Column in Constantinople and Тhe Relics of the True Cross
    Studia Ceranea 1, 2011, p. 87-100 Sławomir Bralewski (Łódź) The Porphyry Column in Constantinople and Тhe Relics of the True Cross The Porphyry Column standing in Constantinople has been given many names over the past centuries . It was called the Great Column, the Column of Constantine, at the end of the Byzantine Empire – The Column of the Cross . In today’s Turkey, howev- er, it is called the Burnt Column1 or the Hooped Column . The multiplicity of the names itself indicates its long history . Erected during the reign of Constantine the Great in 324–3302, it occupied a unique place in the history of Constantinople . It became a sym- bol of the city, featured in many legends . When the Tabula Peutingeriana was made, the original of which dates at the turn of the fourth and fifth century3, it showed the person- ification of Constantinople4 seated on a throne with an outline of a column on the right side, identified with the porphyry column of Constantine the Great5 . The monument was an important landmark where imperial victories were celebrated . Triumphal pro- cession would arrive at the Forum of Constantine to march around the Column chant- ing the canticle of Moses6 . It was at the foot of the Column citizens would find salvation when their world, destroyed by enemies pillaging the city after breaking the defensive lines, would be turned into ruin . Later, it was believed that when the Turks would be storming the city, an angel with a sword will descend from the top of the Column and hand it to an unknown passer-by at the foot of the column, who will then lead the citi- zens of Constantinople and defeat the enemies7 .
    [Show full text]
  • Byzantine Garden Culture
    Byzantine Garden Culture Byzantine Garden Culture edited by Antony Littlewood, Henry Maguire, and Joachim Wolschke-Bulmahn Dumbarton Oaks Research Library and Collection Washington, D.C. © 2002 Dumbarton Oaks Trustees for Harvard University Washington, D.C. All rights reserved Printed in the United States of America Library of Congress Cataloging-in-Publication Data Byzantine garden culture / edited by Antony Littlewood, Henry Maguire and Joachim Wolschke- Bulmahn. p. cm. Papers presented at a colloquium in November 1996 at Dumbarton Oaks. Includes bibliographical references (p. ) ISBN 0-88402-280-3 (alk. paper) 1. Gardens, Byzantine—Byzantine Empire—History—Congresses. 2. Byzantine Empire— Civilization—Congresses. I. Littlewood, Antony Robert. II. Maguire, Henry, 1943– III. Wolschke- Bulmahn, Joachim. SB457.547 .B97 2001 712'.09495—dc21 00-060020 To the memory of Robert Browning Contents Preface ix List of Abbreviations xi The Study of Byzantine Gardens: Some Questions and Observations from a Garden Historian 1 Joachim Wolschke-Bulmahn The Scholarship of Byzantine Gardens 13 Antony Littlewood Paradise Withdrawn 23 Henry Maguire Byzantine Monastic Horticulture: The Textual Evidence 37 Alice-Mary Talbot Wild Animals in the Byzantine Park 69 Nancy P. Sevcenko Byzantine Gardens and Horticulture in the Late Byzantine Period, 1204–1453: The Secular Sources 87 Costas N. Constantinides Theodore Hyrtakenos’ Description of the Garden of St. Anna and the Ekphrasis of Gardens 105 Mary-Lyon Dolezal and Maria Mavroudi Khpopoii?a: Garden Making and Garden Culture in the Geoponika 159 Robert Rodgers Herbs of the Field and Herbs of the Garden in Byzantine Medicinal Pharmacy 177 John Scarborough The Vienna Dioskorides and Anicia Juliana 189 Leslie Brubaker viii Contents Possible Future Directions 215 Antony Littlewood Bibliography 231 General Index 237 Index of Greek Words 260 Preface It is with great pleasure that we welcome the reader to this, the first volume ever put together on the subject of Byzantine gardens.
    [Show full text]
  • Roman Heritage in Byzantium
    Malatras, C. (2009) ‘The perception of the Roman heritage in 12 th century Byzantium’ Rosetta 7.5 : 1-8. http://www.rosetta.bham.ac.uk/issue7supp/roman-heritage-in-byzantium/ Rosetta 7.5. http://rosetta.bham.ac.uk/issue7supp/roman-heritage-in-byzantium/ The perception of the Roman heritage in 12 th century Byzantium Christos Malatras University of Birmingham The Byzantine empire was in fact the direct continuation of the Roman Empire, at least in terms of state structure and political ideology. There was no visible break of continuity with the past when the capital of the empire was transferred to Constantinople. The Byzantines themselves never stopped calling themselves Romans till the very fall of the empire. Nevertheless, since as early as the Middle Ages, people in the West have systematically denied the Romaness of Byzantium. After the crowning of Charlemagne as emperor in 800, they were keen on viewing Byzantium as a Greek empire. But the Byzantines themselves felt rather angry when they were called Greeks and not Romans. But how much did the imperial Roman past matter to the Byzantines themselves? My research will be limited mostly to the 12 th century. It was a critical time for Byzantium and the Byzantine identity. It precedes the fall of Constantinople to Latins in 1204, after which the ideological reaction of the Byzantines was drastic, as this tragic fact promoted a heavy shift towards a Hellenic “nationalism”. Moreover, the 12 th century is far away from the era of Constantine or Justinian and the reality of universalism. Actually, it is exactly at this time that the Byzantines are no longer in a position to ignore the West, and they realize, sometimes rather painfully, that they are just one more people among the others in the Christian world.
    [Show full text]
  • The Political Opposition to Alexios I Komnenos (1081–1118)
    The Political Opposition to Alexios I Komnenos (1081–1118) Inauguraldissertation zur Erlangung des Akademischen Grades eines Dr. phil., vorgelegt dem Fachbereich 07 Geschichts- und Kulturwissenschaften der Johannes Gutenberg-Universität Mainz von João Vicente de Medeiros Publio Dias aus São Paulo, Brasilien 2020 Dekan: 1. Gutachter: 2. Gutachter: Tag des Prüfungskolloquiums: 18. Juli 2018 Dedicado a Dai Table of Contents Acknowledgements ............................................................................................................... 1 Note on translation and transliteration .................................................................................. 2 i. Introduction ........................................................................................................................ 3 i.i. Bibliographic Review ...................................................................................................... 4 i.ii Conceptual and Theoretical Issues on Political Opposition in Byzantium ...................... 7 i.iii Sources .......................................................................................................................... 18 i.iii.i Material for History of Nikephoros Bryennios .......................................................... 24 i.iii.ii The Alexiad of Anna Komnene ................................................................................. 26 i.iii.iii The Epitome Historion of Ioannes Zonaras .............................................................. 30 i.iii.iv The Chronike
    [Show full text]
  • From Huns Into Persians: the Projected Identity of the Turks in the Byzantine Rhetoric of Eleventh and Twelfth Centuries
    From Huns into Persians: The Projected Identity of the Turks in the Byzantine Rhetoric of Eleventh and Twelfth Centuries By Roman Shliakhtin Supervisor: Daniel Ziemann, Niels Gaul Submitted to the Medieval Studies Department Central European University, Budapest In partial fulfillment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy in Medieval Studies CEU eTD Collection Budapest 2016 1 Acknowledgements I would like to thank my supervisor professor Niels Gaul who fostered my talents and supported me. His care and trust helped me to overcome many obstacles I met on the way and stimulated me to challenge my own limits and systematize my results. I express gratitude to my supervisor Daniel Ziemann and to the pre-defense committee members Volker Menze and Tijana Krstic. I also thank my first teacher Rustam Shukurov who encouraged me to start the project in 2007 and keeps supporting me with his friendship and advice up to the present day. I thank my colleagues and friends Mariana Bodnaruk, Marijana Vukovic, Andras Kraft and Divna Manolova who read parts of this dissertation at the later stage. I express my gratitude to my mentor and the former head of the Dumbarton Oaks Byzantine Studies Program, professor Michael Maas who commented on the methodology of the project. I also thank Head of the PhD Program Alice Choyke and PhD Coordinator Csilla Dobos for their patience and help. I express my appreciation to the following specialists for sharing their expertise and providing feedback on my project: Mary Cunningham, Leslie Brubaker, Michael Jeffreys, Elizabeth Jeffreys, Michael Angold, Mark Whittow, Ingella Nilsson, Ruth Macrides and Paul Magdalino.
    [Show full text]
  • Niketas Choniates
    GUIDE TO BYZANTINE HISTORICAL WRITING This handy reference guide makes it easier to access and understand histories written in Greek between 600 and 1480 CE. Covering classi• cizing histories that continued ancient Greek traditions of historiog• raphy, sweeping, fast-paced "chronicle"-type histories, and dozens of idiosyncratic historical texts, it distills the results of complex, multilin• gual, specialist scholarship into clear explanations of the basic infor• mation needed to approach each medieval Greek history. It provides a sound basis for further research on each text by describing what we know about the time of composition, content covered by the history, authorship, extant manuscripts, previous editions and translations, and basic bibliography. Even-handed explanations of scholarly debates give readers the information they need to assess controversies independently. A comprehensive introduction orients students and nonspecialists to the traditions and methods of Byzantine historical writing. It will prove an invaluable timesaver for Byzantinists and an essential gateway for classicists, western medievalists, and students. LEONORA NEVILLE is a historian of Byzantine culture and society. Her work on Byzantine historical writing has dealt with how Byzantine authors interacted with classical models of history writing and culture and tried to shape contemporary opinion by writing history. She is the author of Anna Komnene: The Life and Work of a Medieval Historian (2016), Heroes and Romans in Twelfih- Century Byzantium: The Material for History of Nikephoros Bryennios (Cambridge University Press, 2012), and Authority in Byzantine Provincial Society: p$o—lloo (Cambridge University Press, 2004). She is Vilas Distinguished Achievement Professor and the John W. and Jeanne M.
    [Show full text]