MAKRA ZSIGMOND

A ROHODY CSALÁD TÖRTÉNETE A XIV-XV. SZÁZADBAN

Bevezetés

A Rohody család már 1300 előtt is birtokolta Rohodot. Valószínűsíthető, hogy már az említett időpont előtt, emberöltőkön át is itt éltek. Kezdetben kizárólago­ san bírták Rohodot, majd számos más nemes család is szerzett tulajdont a falu­ ban, ők viszont az idők során számos más helyen, Szabolcsban, Szatmárban és Beregben is gyarapították birtokaikat. Egy águk még a középkorban megtelepe­ dett Hunyad vármegyében. A török kiűzése után egyes ágaik a hajdú kerületben és Biharban találtak ott­ honra. A mai Rohodyak - az első ismert őstől számítva 21-22-ik nemzedék- nagyobbrészt az említett vidéken élnek, de a birtok helybentartó erejének a XIX. század derekán bekövetkezett lazulása folytán, az ország számos más pontján is megtelepedtek. Családtörténeti irodalmunk mostohán bánt a Rohodyakkal, a biztató kezdet ellenére. Nagy Iván közkeletű müvének 1862-ben megjelent IX. kötetében1 mintegy kétharmad oldalon 18 Rohodyról tesz említést. Az említett személyek a közel háromszáz évet átfogó, 1377-től 1665-ig terjedő időkörben szerepelnek. (Csökkenti e közlés értékét az a tény, hogy a 18-ból 8 személy egy olyan - a Felvidéken honos - ághoz tartozik, amelyről nem tudhatjuk, hogy az általunk tárgyalt családhoz tartozik-e.) Nagy Iván művében elkövetett egy súlyos hibát: úgy tudja, hogy a Rohody család kihalt! E téves közlés elbátortalaníthatta a ké­ sőbbi családkutatókat: az idők során megjelent teméntelen családtörténeti, me­ gyetörténeti, településtörténeti mű mind mellőzi a Rohody családot. Mentségére szóljon Nagy Ivánnak, hogy az ő idejében még nem léteztek azok az okmánytárak, amelyekből ma dolgozhatunk. Könyve után húsz évvel, 1882-ben jelent meg a Károlyi család oklevéltárának első kötete2, amely szol­ gáltat, mégpedig eléggé bőségesen, adatot a Rohodyakra. A nyomtatásban kö­ zölt adatok még ma is gyarapodnak: az Anjou-kori oklevéltár XII. kötete, vala-

1 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal IX. Pest, 1862. (a továbbiakban Nagy, 1862.) 758-759. 2 Géresi Kálmán: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I. Bp., 1882. (a továbbiakban Károlyi oklevéltár, 1882.) A kötet név- és tárgymutatója öt oklevélre utal a Rohod, de- címszó alatt. Egy oklevél, a CCXLVIII. sz.(410—415. oldalakon), valamint a benne szereplő Rohody Péter kimaradt a mutatóból. Ez a tény is mutatja, hogy érdemes az okleveleket végigolvasni. mint a Zsigmondkori oklevéltár VII. kötete3 (mindkettő 2001-ben jelent meg) számos új adattal bővítette a családra vonatkozó ismereteinket. A legújabban felbukkant adatok is bizonyítják azt a régi felismerést, hogy valamely család történetének kutatását befejezni nemigen, legfennebb csak ab­ bahagyni lehet. E sorok írója mégis úgy határozott, hogy a Rohody családra vo­ natkozó első adat kezébe kerülésének tízéves évfordulóján, 2002 januárjában összefoglalja két iratgyűjtőt megtöltő adathalmazát és megkísérli élvezhető formában nyilvánosságra hozni. A fiókban lapuló, publikálatlan anyag haszna igen csekély. Közlésünkkel talán hasznára lehetünk a megyénk (inkább: megyé­ ink) történetének egy darabkája: a Rohody család múltja iránt érdeklődőknek. Úgy hisszük, hogy dolgozatunk a családtörténetet kutatók érdeklődésén túl nyelvészeink figyelmére is számot tarthat. Ok ugyanis hangsúlyozni szokták, hogy a ragadványnevek létrejötte, esetleges átöröklődése, netalán családnévvé rögzülése olyan folyamat, amit a nyelvész nem követhet nyomon, az ilyen vizs­ gálathoz családtörténeti kutatás szükséges. A Rohody családban oly sok dictus név fordul elő, hogy effajta vizsgálatokra bőven nyílik alkalom.

A Rohody családfa első ismert nevei

N.

Fodor Servusdei

Sándor Benedek Pál Orbán Jakab János

Középkor

Azon családok esetében, amelyeknek a története a középkorban is nyomon kö­ vethető, az első ismert ős személyéről nevén kívül mást csak ritkán tudunk. Ezen dolog oka az, hogy az oklevelek által tárgyalt ügyletek (adományozás, osztozkodás, birtokvita, stb.) szereplőinek nevén túl az oklevél gyakran az apa, sőt a nagyapa nevét is rögzíti. Ez a körülmény egyrészről igen nagy haszonnal jár a családkutató számára, hiszen két-három ízre terjedő családfa töredéket szolgáltat, másrészt viszont - sajnálatos módon - az így megismert ősök csele­ kedeteiről, lakhelyéről és egyéb viselt dolgairól semmit sem árul el.

3 A két idézett oklevéltár címét azért írtuk különböző módon (kötőjellel, illetőleg egybeírva), mert az a kérdéses köteteken is eltérő formában szerepel. A Rohody család esetében is az első ismert ízhez tartozó három személy kö­ zül kettő: Arteus és Servusdei a fenti módon említtetik. Utóbbi az 1325-ben és 1326-ban felbukkanó Orbán atyjaként5, Arteus pedig az 1342-1358 időkörben szereplő László apjának, Miklósnak apjaként szerepel.6 Fodor (Fudur) esetében is találkozunk ilyen jellegű említéssel, róla azonban, ezen túl, szól egy olyan ok­ levél is, amelyből megtudhatjuk, hogy 1306 körül házas ember volt és nejét Er­ zsébet asszonynak hívták.7 A családnak fentebb említett három tagja nagyjából egy időben élt, Fodor és Servusdei testvérek voltak. Arteus talán unokatestvérük lehetett. Mindhárman az Árpád-korban születtek és nevelkedtek, születésük ideje a XIII. század dere­ kára, talán az első harmadára tehető, felnőttkoruk a tatárjárás utáni további töre­ déket is ismerünk, amelyek közül egyik-másik Arteusnak valamelyik fiától származhatott, de időkre esett. Figyelemre méltó tény, hogy Arteus ága Do­ boson lakott, és ebből az ágból három valószínűleg már korábbi időben elváltak ezen ágak.8 Mindez azt sugallja, hogy az 1300-as évek elején már igen népes család jóval a fenti időpont előtt került Rohodra. Mikor keletkezhetett Rohod? Mióta éltek itt a Rohodyak? Kézenfekvő kér­ dések, határozott választ adni rá merő találgatás volna. Egy nyelvi természetű vonatkozást azonban érdemes megemlítenünk. A középkorban közkeletű szó volt a rőt, vörösbarna, esetleg fekete, feketés jelentésű roh (ruh alakban írták) melléknév. E melléknév személynévként is használatos volt. Egyértelmű, hogy a Rohod falunév mint a Roh személynév -d képzős származéka jött létre. E sze­ rint a falu névadója - minden valószínűség szerint első birtokosa - egy Roh ne­ vű személy volt.

4 A Servusdei keresztnévvel (Servus Dei: Istennek szolgája) a középkorban gyakran találkozha­ tunk. Első, általunk ismert adatolása a Várdai Regestrumban található: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. A váradi káptalan kiadása, Bp., 1903. 171., 270. Egyikőjük ép­ pen a mi vidékünkön élt: Servusdei curialis comes de Zabolch. Következő adatunk 1291-ből, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékéből való: II. kötet, 4. füzet, Bp., 1987. Itt betűhív módon, Seruusdei alakban szerepel. (Kiejtése - természetesen - ennek is szervuszdei.) A minket érdeklő oklevélben torzult, Serusde alakban szerepel. Ezen kívül még a következő torzult alakokkal találkoztunk: Servusde, Seruusde, Servesde, Servisde, sőt: Servusdeus. Felté­ telezhető, hogy egyes torzult alakok létrejöttéért - de ezeket nem az eredeti oklevélből, hanem regesztából gyűjtöttük - a regesztázó a felelős, aki nem ismervén fel a szó jelentését, valamely ragozott formát megcsonkított, vagy kiegészített. 5 Anjou-kori oklevéltár X. Budapest - Szeged, 2000. (a továbbiakban Anjou-okit., 2000.) 1326. 212. sz. 6 Anjou-okit., 1999. XXIII. 1339. 3. 7 Lásd 5. jegyzet, továbbá: Anjou-okit., XII. 1328. 339. és A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára I. Szerk. Nagy Imre et. al. Pest, 1871. (a továbbiakban: Zichy ok­ mánytár, 1871.) 128. 8 Károlyi oklevéltár, 1882.1. CCLXXII. 440^158. Őse volt-e vajon ő a Rohodyaknak? Feltehető ugyan, de erről biztosat nem mondhatunk.9

A Rohody család Dobosra szakadt ága

Egy 1335-ben kelt oklevélben bukkan fel Arteustelke]0 aminek pontos fekvését nem tudjuk, de valahol Rohod táján lehetett. Felvethetjük a gondolatot, hogy ez a rég eltűnt falu vajon nem Rohody Arteus nevét őrzi-e, a kérdésre azonban, adatok híján, nem válaszolhatunk. Folytatva a család Rohodon honos ágának történetét szemben az előző ízen szereplő két személlyel, itt már hat fővel van dolgunk. Sándor, Jakab és Bene­ dek (egyes oklevelek Beke néven említik) egyértelműen fiai Fodornak, János és Pál esetében kétségbevonhatatlan adatunk erre nincsen ugyan, azonban a bir­ tokviszonyok ezt valószínűsítik (Egyikőjük, kis valószínűséggel mindkettőjük esetleg nem testvére Fodor három, előzőleg említett fiának, hanem csak unoka­ testvére.) Sándor és Orbán egy bizonyos vajai birtokügy kapcsán 1325-ben két oklevélben is említtetik." Az ügyletben betöltött szerepük az oklevélből nem derül ki. A családnak Rohodon kívüli birtoklásáról első ízben 1328-ban szer­ zünk tudomást, ekkor ugyanis Sándor és Jakab testvérek ezt a Köveden (Kued)

9 Rohod keletkezésének idejéről ugyan nincs adatunk, azonban mégis érdemes áttekintenünk a különböző időkben, illetve korokban való keletkezés lehetőségét. Nyelvészeink körében koráb­ ban általános volt az a nézet, hogy a helyneveinkben oly gyakori -d képző kicsinyítő képző, pl. a Sasad helynév jelentése kis sas, sáska, sasocska. Ma már óvatosabb fogalmazásokkal talál- kozhamnk, pl. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II. Bp., 1988. című művében egyszerűen csak megállapítja, hogy az ily módon képzett helynevek -d képzős származékok. Ezen alakok többsége személynévből jött létre: a Toku személynévből Tokod, a tyúkból Tyúkod, stb. Egy újkeletű nézet szerint (Maár Ferenc Géza: A honfoglalások nyomai a magyar helynevek­ ben. Az „avar" megtelepülés szaporodó kérdőjelei. Magyar Szemle, 1995. IV. 1995. április, V. 1996. január.) a -d képzős helyneveink az avaroktól erednek. E hipotézis azt is feltételezi, hogy az avarok magyar nyelven beszéltek. Az ötletet óvatosan kell fogadnunk. Mivel a gyepű a honfoglalást követő időkben Rohodtól órajárásnyira, Lövő-Dobos-Őr-Hodász vonalában húzódott (Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye. Bp., 1940.), ezért az em­ lített gyepű-helységek megülésének ideje a honfoglalást közvetlenül követő évekre tehető. Fel­ tételezhető ennek nyomán Rohodnak is az e korban való létrejötte. Lehetséges, hogy Rohod azon XII., inkább XIII. századi keletre település során jött létre, amely számos dunántúli nemzetségnek a vidékünkön való megtelepülését eredményezte. A községben él egy olyan hagyomány, hogy a honfoglalás idején Rohod vezér telepítette ide magyarjait. E hagyománynak nincs történeti alapja. 10 Arteustelke neve egy olyan oklevélben maradt fenn, amit a Kállay család levéltára őrzött meg. Ez közölve van a régi Anjoukori okmánytár III. kötetében, 105. sz. alatt. (Anjoukori Okmány­ tár. Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Bp., 1878-1920. Érdekes, hogy a fél évszá­ zaddal később megjelent Kállay levéltár nem közli. 11 Anjou-okit., 1997. IX. 1325. 57. és 58. fekvő birtokot, amely anyjuk, Erzsébet hitbére és jegyajándéka címén háramlott reájuk, szomszédjuknak, Tagyi Miklós mesternek 25 márka ellenében eladják.12 A fentebb említett Orbán sorsa szomorúan alakult, őt egy 1326-ban kelt ok­ levél13 tanúság szerint Lórántházi Lóránt és Péter (még az előző évben) meg­ gyilkolta. A váradelőhegyi konvent ítélete szerint a gyilkosoknak 10 márka vér­ díjat kellett fizetniök, amiből Sándor és Jakab az őket illető részt megkapták.14 Benedek három oklevélben is szerepel, egyszer, 1322-ben Fodor fiaként je­ lölik meg {Frudur fia Beke)15 két másik oklevél pedig mint Miklós, illetve Já­ nos fiának apját említi.16 A leszármazási rend harmadik ízén szereplő testvérek, unokatestvérek közül Péter, János, Jakab és Miklós Sándornak a fiai. Itt bukkanunk először ragad- ványnévre: Jánost másként - nyilvánvalóan atyja után - Sandrinusnak is neve- zik.17 Ok négyen, továbbá unokatestvérük, János fia András 1377-ben osztoznak egész Rohodon.18 Az osztozás ténye arra utal, hogy az említett időpontig Rohodot a család - az ősi szokásnak megfelelően - egyetemlegesen bírta. Lő­ rinc és Gergely testvérek, fiai Pálnak, nem vettek részt az osztozkodásban, en­ nek ellenére Gergely az osztozkodást követő évtizedekben Rohodon lakott.19 Ugyanezen időben testvére, Lőrinc Doboson lakott, ami - több más jel mellett - a rohodi és a dobosi ág szoros kapcsolatára utal. Gergely az oklevelekben dictus Gödényként említtetik, ami arra utal, hogy nagyevő, vagy inkább nagyivóként ismerték. Gergelynek feleségét is ismerjük: a közeli Vajáról való Vay Neszte volt.20 Itt, a harmadik, továbbá a következő, negyedik és ötödik íz esetében az okle­ veles adatok igen erősen megszaporodnak. Míg a második íz esetében az ott szereplő személyek egy-két, legfeljebb három esetben említtetnek, a későbbiek­ ben (az 1350-es évek után) az adatok száma tengernyi. Ezeket a továbbiakban

12 Uo. XII. 1328. 339. 13 Uo. X. 1326.212. 14 A Lórántházi családot korabeli okevelekből jól ismerjük. Atyját Lyuder-i Tamás néven említik. A Lyuder, Lydur, Lyger, Lyder alakokban szereplő birtok azonosíthatatlan. Nevezettek új bir­ tokosok lehettek Lórántházán, sok birtokvitájuk emlékét őrzik oklevelek (pl. Anjou-okit., 2000. X. 1326. 282., 441., 449., 544.), a Rohodyak birtokszomszédai lehettek. Lórántháza 1932 óta- faluegyesítés folytán - Baktalórántháza. 15 Anjou-okit., 2000. VI. 1321-1322. 16 A nagykállói Kállay-család levéltára. Bp., 1943. (a továbbiakban Kállay, 1943.) II. 1176. és 1527. 17 Zsigmondkori oklevéltár (a továbbiakban: Zs.) V. (1415-1416) Bp., 1997. 2453. sz. Figyelemre méltó, hogy egyszerűen csak Sandrinusnak nevezik, az, hogy a neve tulajdonképpen János, csak más oklevelekkel való összevetésből derül ki. (Zs. II/1. 1596., V. 2122., VI. 279., Turul, 52. 1938.40-41.) 18 Nagy, 1862. IX. 758-759., közli Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történetei és pol­ gári esmérete. II. Buda, 1810. 82., 86., 89. 19 Károlyi oklevéltár, 1882.1. 272., Zs. VI. 279. 20 Petrovay György: A Vayak és az Ibrányiak. Turul, 28. 1910. 8-18. részletesen közölni nincsen szándékunkban. Ennek oka az, hogy a legapróbb részletekre kiterjedő tárgyalás dolgozatunk terjedelmét közel kétszeresére nö­ velné, másrészt pedig, annak, hogy ez vagy az a személy hányszor és hol szere­ pelt királyi emberként, a jelentősége csekély. Példaként csak a harmadik íz első helyén álló Péternek az adatait mutatjuk be teljes részletességgel. Fodor fia, Sándor fia, Péter szerepléséről az 1367-től 1402-ig terjedő, 35 évet átfogó időkörből vannak adataink. 1367-ben harmadmagával királyi em­ berként szerepel valamely Jánosin (ma Kántorjánosi), Jánosy Kántor János ká­ rára elkövetett hatalmaskodás ügyében.21 1371-ben újból királyi ember, valamely dobosi birtok határvitájában.22 1384- ben már harmadízben szerepel királyi emberként, egy Nagy-Csomaköz birtokot illető osztályperben.23 Két év múlva, 1386-ban egy békésebb ügyben, Karul László és Mihály, valamint Kisvárdai Domokosnak valamely birtokba való ikta­ tásában illetékes királyi emberként.24 Legközelebb 1401-ben értesülünk királyi emberként való szerepléséről, ekkor a Jánosy (dictus Cantor) család három tag­ ja, László, Bálint és Péter hatalmaskodott a Jármy család birtokán.25 Végül 1402-ben találkozunk Péterrel, egy olyan ügy kapcsán, amely merőben ellenté­ tes az előzőekben megismertekkel: Péter, az időközben felnőtté cseperedett fiá­ val, Andrással továbbá nyolc más atyafiával egyetemben fegyveres kézzel rátört a Vayak birtokára. A Vayaknak három jobbágyát megverték és megsebesítették, a birtokot elfoglalták és hatalmukban tartják, aholis az erdőket és berkeket kivágták.26 A felsorolt hat okleveles adathoz hozzávéve a korábban említett (1377-es) Rohodon való osztozkodást, hét forrás is tanúskodik Péter viselt dolgairól. A Rohody családnak azon tagjairól, akik az előzőekben tárgyalt Péternek testvérei, unokatestvérei voltak (Péterrel együtt tíz fő), továbbá a következő két nemzedék tagjai (31 olyan személy, akiket a nemzedékrendbe be tudtunk illesz­ teni), valamint ezen túl néhányan, akik a hatodik ízhez tartoznak, illetve nem illeszthetők a nemzedékrendbe - összesen mintegy ötven személyről - nem kí­ vánunk részletesen szólni. A reájuk vonatkozó oklevelek többségéből azt tudjuk meg, hogy királyi, néhány esetben királynéi, illetve nádori emberként szerepel­ tek. Említésre érdemes István (az 1416-tól 1464-ig terjedő időkörből van róla adatunk), aki 1444-ben rohodi várnagy. E hivatala miatt kapta a Porkoláb dictus nevet.27

21 Fekete Nagy Antal: A Petróczy levéltár középkori oklevelei. 21. sz. Levéltári Közlemények, 9. 1931. (a továbbiakban Petróczy, 1931.) 62. 22 Károlyi oklevéltár, 1882.1. 205. 23 Uo. 248. 24 Zichy okmánytár, V. 265. 25 Uo. 268. 26 Zs. II/1. 1596. 27 Petróczy, 1931. 105.; Zichy okmánytár, IX. 236. Figyelmet érdemel az a vizsgálat, amelyről több, 1416-ban kelt oklevél tudó­ sít. A Vayak panaszt tettek a megyénél, amely szerint Pelbárt nevű jobbágyukat egy egész sereg Rohody László fiával Simonnal, Kántor Mihály, Török (dictus) Mihály, Gödény (dictus) István, Gödény (dictus) Bálint, stb. megverte és övét késével együtt elvette. Érdekes, hogy a Vayak a fenti panasszal egy időben egy másik panaszt is előterjesztettek a megyéhez, amely szerint őket - Tamást és Ábrahámot a Rohodyak megölték volna, ha el nem menekülnek, Balázs nevű familiáriusukat elérték és félholtra verték.28 E két, július 28-án íródott oklevél után október 7-én Vay Tamás újabb panaszt terjeszt elő. Hihetnénk, hogy pon­ tosítja, vagy kiegészíti előző panaszát, de nem: egy három év előtti ügyet hoz elő. A megye előtt elmondja, hogy nyolc Rohody (nagyjából azonosak a már említettekkel) az ő Sánta György nevű jobbágyát agyonverte, amiből neki 100 új forint kára származott. Az ügy további folyásáról, sajnos, nincs adatunk.29 Két év elteltével a Rohodyak tesznek panaszt a királynál, aki utasítja a le­ leszi konventet az ügy kivizsgálására. A panaszosok: László fiaival, Simonnal és Ferenccel, Török Mihály, Kántor Mihály, Imre (aki Lászlónak fia), Mihály (aki Andrásnak fia), valamint György és László (akik Mátyásnak fiai) előter­ jesztik, hogy Rihnói Perényi Miklós (Nicolaus dictus Peren de Ryhno) Rohod birtokról több nyájat elhajtott. Visszakapták-e állataikat? Nem tudjuk.30

28 Zs. V. 2154. és 2155. Itt, és a továbbiakban is - amint erre az előző adatok is utalnak - a Vay (talán Vajcsy!) családról van szó. Ez világos a 20. jegyzet alatt idézett, igen részletes családtör­ téneti munka alapján, de helyesen közli a Zsigmondkori oklevéltár korai, még Mályusz Elemér által készített kötete (26. jegyzet) is. Itt ez áll: Voya-i Miklós... majd a hivatkozásban: Dl. 96 732, Vay család levéltára. Az emberöltővel később folytatott Zsigmondkori oklevéltárnak az első hivatkozása a családra így szól: Way-i Miklós (Zs. III. 263.) A további oklevélközlésekben viszont - van belőlük 20 darab, csak ebben a kötetben - de Vaja, de Waja, de Woja alakok állanak. Ennek nyomán a mutató - hibásan - „Vajai" családot közöl. Ez a hibás alak, sajnálatos módon, az oklevéltár további köteteit is végig kíséri. A középkorban vidékünkön csak a Vay család szerepelt, a vajai Vajay család csak a XVI. században tűnik fel Kraszna, majd Szilágy és Bihar vármegyében. (Szabolcs de Vajay: Ordinis Sancti Johannis in Hungária Thesaurus ac corpus. Magánkiadás, 1987.) 29 Zs. V. 2345. 30 A Zsigmondkori oklevéltár újabban megjelent köteteiben némi zavar észlelhető a Rohody csa­ lád Török és Kántor dictus neveinek közlésében. A Zs. VI. 1550. regeszta (A Leleszi konvent. Orsz. Lt. Acta a. 1518-37., illetve DF 221 089 jelzet) téves olvasat folytán török, illetve Kántor helyett a nemlétező „Teuk", illetve „Kaytor" alakot közli. A mutató az említett alakokat felold­ ja, így megalkotja a soha nem volt Kajtor és Tök családot. Boldogult Cantor dictus Michael vi­ szontagságai ezzel még nem érnek véget. A Zs. V. 315. regeszta a sérült DF 284 048 oklevelet így kivonatolja: „Mathias de Rohod, [...] K[...]mon de eadem Rohod" A „mon" töredék téves olvasatból ered, az idézett szöveghely helyes feloldása a következő: Michael kantor de eadem Rohod. A Michael helyessége nem lehet kétséges, más oklevelekkel, pl. ugyanezen kötet 2329. regesztájával való összevetés nyomán. A Kajtor név abszurditását névtani alapon is indokolhat­ juk: a haszontalan, mihaszna jelentésű Kajtár/Kajtor nevet nemes ember a középkorban nem vi­ selte. (Nemtelenek igen.) Kaytár nevű nemes 1660-ban tűnik fel először (ekkor nemesíttetett meg), de ez már bőven a családnevek kialakulása utáni időkre esik. (Kaytár Mihály Turul, 8. 1890. 87.) A dictusnév-adási szokások elemzése

Elöljáróban leszögezzük, hogy a Rohodyak körében használt keresztnevek meg­ lepő változatosságot mutatnak. Az általunk vizsgált időkört az 1306 körül kelt, Fodort említő oklevél, illetve az Istvánnak dictus Porkoláb nevét említő 1452-es oklevél határolja. A vizsgált időkör tehát mintegy 150 évet ölel fel, a benne sze­ replő személyeknek a születési ideje - azon időpont, amelyben nevet kaptak - úgy 1240-1250 és 1390 közé eshet. Ezen időkörből 51 személy adatait tekintjük át, ők 26 féle nevet viseltek. (A családnak csak a Rohodon honos ágát vizsgál­ juk.) A névválaszték a következő:

András 3 László 5 Antal 1 Lőrinc 1 Arteus 1 Mátyás 2 Bálint 3 Mihály 5 Benedek (Beke) 2 Miklós 2 Demeter 3 Orbán 1 Ferenc 2 Pál 1 Fodor 1 Péter 1 György 3 Sándor 1 Imre 1 Servusdei 1 István 3 Simon 1 Jakab 4 Zsigmond 1 János 2 (A nevek után tett számok az egyes nevek előfordulását mutatják.)

A 26 név közül 13 olyan, amelyet csak egy személy viselt, a másik 13 néven viszont több személy osztozott. Ezeknek esetében további azonosító adat (az apa nevének feltüntetése, illetve dictus név) nélkül fennáll az összetévesztés ve­ szélye.

Az előforduló dictus nevek a következők:

Fodor (Fudur, Frudur) nem öröklődött Sándor (Sandrinus) öröklődött Gödény (Geden, Geulden, Keuden, Gewlden) öröklődött Török (Theureuk, Twrek, Turuk, Thuruk) öröklődött Kántor (Kantor, Cantor, Canthor) ? Nagy (Magnus) nem öröklődött Porkoláb 9 Egyértelműnek tűnik, hogy a kezdeti időkben (a XIV. század első fele) a dictus név egyedül is elég a személy jelölésére, így a Fodor név három esetben is szerepel, a keresztnevét azonban nem is említik. Igen figyelemreméltó felismerésünk, ami kívül esik a nyelvészek vizsgáló­ dási körén, erre ugyanis csak a családkutatás deríthet fényt, a dictus nevek örök­ lődése. Nézzük elsőnek az 1325 és 1328 között adatolt Sándor esetét. O maga nem viselt dictus nevet, viszont a saját nevét átörökítette fiára és unokájára. Fia Já­ nos a nála idősebb másik Jánossal (alkalmasint nagybátyjával) egy időben élhe­ tett, így ésszerűnek tűnik, hogy megkülönböztető nevet használ. Őt némelykor (két oklevélben) Sandrinusnak nevezik, máskor viszont (öt oklevélben) egysze­ rűen csak Jánosnak. A dolog megtévesztő, szokatlan, hogy egy személyt hol így, hol úgy aposztrofáljanak. János-Sandrinusnak egyik fia, László is örökölte a megkülönböztető jegyet, több László is lévén a családban, neki erre szüksége volt. Ő már dictussal kap­ csolja ragadványnevet keresztnevéhez: „Ladislaus Sándor dictus de dicta Rohod" áll egy 1409-es oklevélben.31 (A „dicta" a Rohod előtt arra utal, hogy Rohod előzőleg már említtetett.) A következő nemzedékre már nem öröklődött át a dictus Sándor név. Lász­ lónak két fia, Simon és Ferenc közül egyik sem használta. Simonnak erre nem is volt szüksége, mivel más Simon nem fordult elő a családban. Ferenc volt ugyan még egy, róla csak egyetlen oklevél tanúskodik. Mihály (1411-1416) a Török dictus nevet viselte, testvére, a fentebb említett László viszont dictus Sándor volt. A török név minden valószínűség szerint a török háborúban való részvétel nyomán ragadt Mihályra. Ekkoriban a török há­ borúban való szereplés ritkaságnak számítván, markáns megkülönböztető jegy­ nek minősülhetett, egyébként talán Mihály is dictus Sándorként szerepelt vol- na.32 Mihálynak négy fia közül három, Mihály, Bálint és György egyaránt örököl­ te apjától a dictus Török megjelölést. A negyedik fiú István saját foglalkozása - várnagy - alapján kapta a dictus Porkoláb nevet. A négy fiú leszármazottairól

31 Zichy okmánytár V. 503. 32 Kereken 150 évvel a mohácsi csatavesztés előtt pusztított török sereg magyar földön: a Temes­ közben, 1375-ben. 1390-től a betörések rendszeressé váltak. Régebbi történetírásunk erről nem tud, egy 1924-ben kelt történelemkönyvben (Gabányi János: A magyar nemzet története. Bp., 1924. - ezt tanulták a leendő tisztek a Ludovika akadémián) pl. ezt olvashatjuk: „...betörtek a macsói bánságba és onnan a Szerémségbe... ez volt a török első megjelenése magyar földön." t.i. 1391-ben. A kérdésről szabatosan ír pl. Engel Pál: A temesvári és moldvai szandzsák török­ kori települései. Szeged, 1996. című müvében. Zsigmond királyunknak későbbi, 1395 utáni hadjáratairól már bő adataink vannak. Azon általánosan ismert nézetnél, hogy a nemesek köte­ lesek fejenként hadba vonulni, a kép árnyaltabb volt. A közös kúrián lakozók közül csak egy volt hadra kötelezve, de módja volt a nemesnek egy jobbágyát küldeni maga helyett a hadba. Summa summarum: a törökre való hadakozást tekinthették olyan jegynek, amely az adott sze­ mélyt a többiektől megkülönböztette. nem lévén adatunk, a dictus Török megjelölés esetleges további öröklődéséről sem szólhatunk. Gergely dictus Gödény (1382-1410) dictus neve egyértelműen nagyevő-nagyivó voltára utal, hiszen egyetlen Gergely lévén a családban nem téveszthették össze mással.33 Érdekes viszont, hogy mindkét fia: István és Bálint is dictus Gödény. Valószínűtlennek kell tartanunk, hogy örökölték apjuk mér- téktelenségét, viszont egyértelműen kellett nekik a dictus Gödény-nyel való megkülönböztetés, mivel velük egy időben másik két Bálint, illetve István is élt a családban. Végezetül azon dictus nevekről, amelyek nem öröklődtek, illetve nem tu­ dunk esetleges öröklődésükről a következőket mondhatjuk. Fodor neve, testi tulajdonságot jelentvén, nem tartozik azon nevek közé, amelyek nagy valószínűséggel öröklődnek. A hat nemzedékkel később (1477- 1503) felbukkanó Péter dictus Fodor nyilvánvalóan saját jogon kapta dictus ne­ vét. Mihály dictus Kántor (1402-1420) nevét alkalmasint onnan kapta, hogy a templomban énekelt. Leszármazottairól tudomásunk nincsen, így azt sem tud­ hatjuk, hogy átörökítette-e dictus nevét. István dictus Porkoláb utódai viselték-e a Porkoláb nevet? Nem tudhatjuk, mivel fiairól tudomásunk nincsen. Az 1416— 1464 időkör, amelyből róla adataink vannak ugyan igen tágas, de ebből az idő­ körből már sokkal kevesebb a nyomtatásban közölt oklevél, mint a korábbiak­ ból. Benedek dictus Nagy (Magnus) tudomásunk szerint nem örökítette tovább a Nagy dictus nevet. Érdemes áttekintenünk a dictus neveket abból a szempontból, hogy valóban egyértelműen megkülönböztették-e az azonos nevet viselő személyeket. Jánossal csak kettővel találkozunk, kettejük között egy nemzedéknyi a kü­ lönbség. Mivel idősb János csak András atyjaként említtetik, hozzá pontos év­ számot nem rendelhetünk. A Sandrinus név az ifjabbikat - amikor e nevet hasz­ nálták - egyértelműen megkülönböztette. Tekintsük most a három Bálint esetét: Bálint, 1411-1418 dictus Gödény Bálint, 1416 dictus Török Bálint, 1416-1431 - A három személy egyértelműen megkülönböztethető. A három István esetében a helyzet hasonló: István, 1402-1418, dictus Gödény István, 1414-1419, - István, 1416-1464, dictus Porkoláb

A Gödény névnek a Gedeonból való származtatását Kniezsa javasolta (Kniezsa István: A ma­ gyar és a szlovák családnevek rendszere. 1965. Sokszorosított gépirat.) Ezt nyelvészeink álta­ lában visszautasítják. Nyilvánvaló, hogy esetünkben sem jöhet szóba. Mihályt ötöt ismerünk: Mihály, 1402-1416 Mihály, 1402-1416, dictus Kántor Mihály, 1411-1416, dictus Török (apa) Mihály, 1416-1420, dictus Török (fia) Mihály, 1418-1420

Két Mihályt esetleg összetéveszthetünk? Nemigen, ugyanis a dictus név nél­ küli esetekben az apa nevét használták az egyértelmű azonosításra, így pl. egy oklevélben, ahol történetesen három Mihály szerepel, ők dictus Kántor, dictus Török, illetve az András fia megjelöléssel vannak megkülönböztetve. Történe­ tesen Mihály dictus Kántor apja is András volt, ami esetünkben félreértést nem okozhat, csak még inkább rámutat a dictus név szükségességére. Végezetül tekintsük a három Györgyöt: esetükben csak egy viselt közülük dictus nevet, a Törököt. A két másiknak apját Mátyásnak, illetve Mihálynak hívták, így ez alapon is meg lehetett őket különböztetni.

Rohody birtokok a középkorban

Rohod 1300 előtt is bírhatták, 1377-ből való az első okleveles adat Köved, később Lórántháza, ma 1328-ban eladják Baktalórántháza Körtvélyes 1348 előtt Olcsva 1430, 1520 Nagyfalu, ma: Tiszanagyfalu 1444 Bogdány, ma: Nyírbogdány 1444 Iklód 1456, az egész falu az övék volt Ders, ma-: Nyírderzs 1500 Hodász 1500 Őr 1500 Kántorjánosi 1500 Arteustelke feltételezhető, 1300 körül, vagy ko­ rábban is

Visszatérve a család történetére, megállapíthatjuk, hogy a Rohodyak egyre több környékbeli faluban is szereztek birtokot az idők során (1. táblázatunkat). János távolra szakadt: 1490-ben II. Ulászlótól kapott birtokot Hunyad megyé­ ben.34 Ferenc 1510-ben e szerepel először csomafáji előnévvel, de minden bi-

Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában V. Bp., 1913. (a további­ akban Csánki, 1913.) szerint II. Ulászló a hűtlenségbe esett Dédácsi Benedek jószágát Soklyósi Péternek és Rohody Jánosnak adományozta. (172., továbbá 71., 74., 85., 93.) zonnyal már korábban is Csomafáján élt, hiszen ekkor Csomafáji László le­ ányának, Katalinnak a férjeként említik. Szerepel még 1514, 1519 és 1522 keltű oklevelekben.35 1539-ben már nem élt. Két leányáról, Fruzsináról és Margitról van tudomásunk, mindkettőt 1539-ben említik, előbbinek a férje sajókeresztúri Keresztúry István. Ugyanebben az időben szerepelt Boldizsár, akinek apja Antal volt, valamint János.

Rohody birtokok Erdélyben

Rohody Albert Marosvásárhely vidékén élt, 1493-ban valamely vidraszegi bir­ tokrajelentett be igényt. 1500-ben ez e vidéken élő Rohody család megyesfalvi előnévvel szerepel.36 Tudomásunk van az említetteken túl egy Felvidéken élő Rohody ágáról is, ezzel kapcsolatban azonban kétségek merülhetnek fel. Nagy Iván a már több­ ször idézett könyvében a következő, nagyemőkei előnevű Rohodyakat említi:

A felvidéki Rohodyak

Gáspár

János Ferenc Kata László 1559 1592-1602 1608-1618 1591 Demjén János

Judit Bora Anna Hodossy János Balogh Miklós 1651-1665 Demeky Ferenc Kuskóczy Bálint

Nagy Iván adatait sajnos nem lehet ellenőrizni, ő ugyanis egy szóbeli közlés­ re (Szontagh Dánieltől) és „egyéb adatokra" hivatkozik. Ha figyelembe vesz- szük, hogy Nyitra vármegyében egymás közelében feküdt Nagyemőke és Rohod (természetesen a megyénkben fekvőtől különböző helység), ma Rohó, akkor elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy Nyitra vármegyében élt a XVI-XVII. században egy másik Rohody család is. A leányok férjének a neve is inkább a Felvidékre, semmint Szatmárra utal.

Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzökönyvei II. Bp., 1990. (a továbbiakban Jakó, 1990.) 3533., 3534., 3585., 3838., 3873. sz. Csánki, 1913. 903. Az általunk tárgyalttól különböző, felvidéken élő Rohody családra utal Rohodi Péter Trencsén megyei alispánnak 1483-ból és 1485-ből való említése • 37 IS. A dictus nevek kapcsán a családnak két-három nemzedékével foglalkoztunk. A következő - Fodortól és Servusdeitől számítva a hatodik - nemzedékre vo­ natkozó adataink igen gyérek. Vélelmezhető, hogy Simon fia László utódai él­ tek Csomafáján, a folytonosság megállapításához azonban hiányzik egy-két íz. Rohodon a család birtokai folyamatosan zsugorodtak, az idők során egyre több nemes család szerzett a faluban birtokot. Utolsó rohodi részbirtokuk 1552-ben került idegen - ugyan rokoni - kézre: András leányának Erzsébetnek leánya Ka­ talin Makra Gergelynek volt a felesége. Ezen Gergely fiának, Dánielnek adta el Rohody István „rokoni szeretetből, 250 magyar Ft-ért, örökösen" rohodi birtok­ részét és minden egyéb birtokjogát, ezzel az aktussal a Rohody családnak Rohodon magva szakadt.38 Az 1500-as évek vége és az 1600-as évek nagyon szűkölködnek adatokban. Ebben az időkörben az oklevelek megfogyatkoznak, így sok családnak nyoma vész, újból csak a nemességigazolások, majd az anyakönyvek megjelenése nyújt támpontot történetük folytatásához. A mondottak érvényesek a Rohody családra is.

Újkor

A Rohodyak közel két évszázadra terjedő szünet után bukkannak fel újra vidé­ künkön, mégpedig Nyírbátorban. Mihály 1733 táján születhetett, Debrecenben tanult, 1769-ben rektorként szerepel Bátorban, majd 1787-ben Okányban.39 Ké­ sőbb Váncsodra költözött, itt is hunyt el 1824-ben, az anyakönyv szerint 91 éves korában. Foglalkozása az anyakönyv szerint is tanító. Tőle számítva a le­ származás szakadatlan. Még egy Bátorban született Rohodiról tudunk: Tamásról^ (Míg a család nevét a középkorban mindig Rohodynak írta, az újkorban az írásmód egyértel­ műen Rohodi. A következőkben ezt a formát használjuk.) Debrecenben tanult 1776 és 1780 között, 1785-ben Békésen rektor, 1788-ban Mihályfalván időközi, 1789-től ugyanitt rendes pap. Itt élt 1798-ban bekövetkezett haláláig. A Rohodiaknak egy rövid életű ága 1780 táján Szoboszlón tűnik fel. JózseJ, aki 1757 körül született (talán Bátorban), feleségül vette Szerepi Sárát. György fiúk 1783-ban született, a két következő gyermek korán elhalt, Júlia és Sára (akik

Nevezettnek pecsétje megtalálható a Magyar Országos Levéltárban, 18 757., 19 049. és 19 057. sz. alatt. Lásd a Magyar Királyi Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött Pecsétek Mutatója. Bp., 1889. Jakó, 1990. 5136. sz. Thury Etele: Iskolatörténeti adattár 2. Pápa, 1908.; Házi Albert: Okány krónikája. Bp., 1984. A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, TtREL I. 30. a. 2. 1793-ban, illetve 1799-ben születtek) valószínűleg megélték a felnőtt kort.41 Györgynek gyermeke nem lévén a szoboszlai ág megszakadt. Györgyről, aki mindig és mindenkinek Gyurka volt, illik néhány szót ejtenünk. O már tizenhat esztendősen is híres verekedőnek számított, ami a szoboszlai hajdú ivadékok között ugyancsak nagy szó. Elöljáró uraimék végül megunván a dolgot, Gyur- kára huszonötöt csapattak, megkötözték és beküldték Debrecenbe, ahol beso­ rozták katonának. Mondják, nála jobb verekedő nem volt az ezredben, egyszer még a parancsnokát, Simonyi óbestert is kivágta a franciák gyűrűjéből, csak hát annyi rakoncátlanságot követett el, hogy hol huszonnégyet csapattak reá, hol meg halálra ítélték. Simonyi ugyan többször is megkegyelmezett neki, de ami­ kor Gyurka a káplárját levágta, tudta, hogy nem kaphat pardont, így inkább át­ szökött az ellenséghez. A következőkben szolgált a franciáknál, a spanyoloknál, a portugáloknál, majd az angolok elvitték Indiába. Már hazafelé hajózott, ami­ kor összekülönbözött a hajó szakácsával, aminek gályarabság lett a vége. Évek multán sikerült megszöknie - ekkor éppen Spanyolországban volt - a bilincset leverte a kezéről, lovat is szerzett, de azért leginkább csak gyalogolt, míg végre harminckét esztendei távollét után hazaért Szoboszlóra. Itthon még sok évig őrizte a város kukoricását, míg végre kitelvén az ideje, a kántor igen cifra bú­ csúztató verset írt neki: Rohodi György, ki meghala, Hajdan híres vitéz vala... De bármerre hadakozott, Magyarra szégyent nem hozott.42 És így tovább, számos strófán keresztül.

Mihály tanító leszármazása

Mihály

Dániel József

Ágnes Mária Zsófia Julianna Zsuzsa

Zsófia Klára Mihály

Visszatérve a Váncsodon megtelepedett ágra, a sort Mihálynak két fiával, Dániellel és Józsejíél folytathatjuk. A korán elhalt gyermekeket nem tekintve,

Szoboszlai anyakönyvek. Az anyakönyvi adatok összegyűjtése, valamint a leszármazási rend megszerkesztése nagyrészt Mácsiné Rohodi Katalin munkája, amiért neki hálás köszönettel tar­ tozom. Szívós Béla: Kivesző alakok. Bp., 1902. Dánielnek három, Józsefnek öt gyermeke volt, akik a felnőttkort elérték. A nyolc utód közül viszont csak egyetlen, Mihály volt fiú, így a ma élő, félszáznál is több Rohodi, mind az ő ük- vagy szépunokája. Mihály és nővérei, unokanővérei jó anyagi körülmények között éltek. A csa­ ládi hagyomány szerint a falu legmódosabb nemesei közt tartották őket szá­ mon43 Mihály vagyonát elitta, elkártyázta. Valószínűnek tartjuk, hogy a család elszegényedésében a jobbágyfelszabadításnak is meghatározó szerepe volt. A falu rangsorában betöltött jeles helyükre látszik utalni az a tény is, hogy a leá­ nyok mind olyan férjet kaptak, akiknek a családjából számos bíró és jegyző ke­ rült ki. (A Dobos és a Karakas család bírót, a Vékony család bírót és jegyzőt adott Váncsodnak, a Nagy család - Gáborjánban, ahonnan Mihálynak első és második felesége is származott - három bírót is adott falujának. Mihálynak három feleségétől számos gyermeke született. Életútjuk a vagyo­ nát vesztett, korábban nemesi státusban élő család gyermekeinek sorsát példáz­ za. A két idősebb fiú, Sándor és József szülőföldjén maradt, József napszámos­ ként kereste kenyerét. Imre és Mihály elszegődött az érszéplaki ezüstbányába, Imre később vincellérként kereste kenyerét, leszármazottai ma Nagyváradon él­ nek. Az előbb említett Józsefnek hasonnevű fia szegényparaszti sorban élt, másik fia, Imre vasutasnak állt. József fiai rangosabb foglalkozást találtak: Imre és La­ jos rendőrtiszt, István vasutas, László gépésztechnikus. Az említettekhez csatlakozó utolsó íz főleg gyermek-, illetve fiatalkorúakból áll. Őket nem tüntettük fel a leszármazási renden. A családnak számos tagja megtelepedett a XX. század során különböző tiszántúli településen, valamint a fővárosban is. Az ő nyomon követésük is kívül esik tárgyalásunk körén.

43 a Rohody család 1830-ban Bihar vármegyében kihirdettette nemességét. (Borovszky Samu: Bihar vármegye és. Bp., 1901. 616.) Ezzel szemben az 1840. évi összeírásban a Váncsodon élő Rohodiak csak agilisként szerepelnek, alkalmasint Dániel felesége, Fábián Sára és József is fe­ lesége, Kiss Juliánná után. A Fábián család 1830. és 1844-ben is kihirdettette nemességét, a Kiss család Váncsodon 1840-ben a nemesek sorában található (Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Debrecen, 1996., Második kiadás).