MEV 2011 1-2.Szam
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2011/1–2 MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI ENCIKLOPÉDIA MUNKAKÖZÖSSÉG BUDAPEST Kiadó — Publisher MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI ENCIKLOPÉDIA MUNKAKÖZÖSSÉG (METEM) Pannonhalma–Budapest METEM INTERNATIONAL SOCIETY FOR ENCYCLOPEDIA OF CHURCH HISTORY IN HUNGARY Toronto, Canada HISTORIA ECCLESIASTICA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY Szeged www.heh.hu A kötet megjelenését támogatta Alapító Horváth Tibor SJ Fõszerkesztõ — General Editor CSÓKA GÁSPÁR Szerkesztõbizottság — Board of Editors HUNGARY: Barna Gábor, Beke Margit, Csóka Gáspár, Dóka Klára, Érszegi Géza, Kiss Ulrich, Mészáros István, Rosdy Pál, Sill Ferenc, Solymosi László, Szabó Ferenc, Török József, Várszegi Asztrik, Zombori István; AUSTRIA: Valentiny Géza; GERMANY: Adriányi Gábor, Tempfli Imre ITALY: Somorjai Ádám, Szilas László, Németh László; USA: Steven Béla Várdy Felelõs szerkesztõ — Editor ZOMBORI ISTVÁN Felelõs kiadó — Publisher VÁRSZEGI ASZTRIK Az angol nyelvû összefoglalókat fordította: PUSZTAI-VARGA ILDIKÓ ISSN 0865–5227 Nyomdai elõkészítés: SIGILLUM 2000 Bt. Szeged Nyomás és kötés: Planet Corp. Szolgáltató Kft., Szeged Felelõs vezetõ: Juhász Péter www.planetcorp.hu TARTALOM TANULMÁNYOK — ESSAYS BARTHA Annamária Egy 13. századi életút: Favus apát karriertörténete 5 A Career from the 13th Century: Life of Abbot Favus TERNOVÁCZ Bálint A szerémi püspökök életrajza, valamint a kõi, illetve a szenternyei székeskáptalan archontológiája a 14. század közepéig 33 The Biography of the Bishops of Szerém, and the Archontology of the Chapters of Kõ and Szenternye until the Mid-14th Century G. TÓTH Péter Lippai Péter, a Zsigmond-kori csanádi éneklõkanonok és püspöki helynök karriertörténete 49 Petrus de Lippa Cantor and Bishopric Vicar of Csanád in the Reign of Sigismund András ALBERT The Political Protection of Transdanubian Protestantism in the Light of Miklós Bethlen’s Pamphlets (1671-1681) 61 A Dunántúl protestantizmus politikai védelme Bethlen Miklós röpiratainak tükrében (1671–1681) KOVÁCS Kálmán A székely határõr-szervezés vallási, társadalmi és politikai Árpád vonatkozásai az 1760-as években 67 Religious, Social and Political Aspects of the Organisation of Székely Border Guards in the 1760s LAKATOS Andor Liszt Ferenc és Haynald Lajos — egy 19. századi barátság emlékei Kalocsán 91 Ferenc Liszt and Lajos Haynald. Memories of a 19th Century Friendship in Kalocsa SOMORJAI Ádám Mindszenty felfogása a prímás alkotmányos szerepkörérõl, OSB közjogi, politikai szerepvállalásáról vallott felfogása 103 Cardinal Mindszenty’s Views on the Constitutional, Judicial and Political Role of The Primate ADRIÁNYI Gábor A zsinatok fejlõdése és zsinatok a német nyelvterületen a középkortól 1975-ig 123 The Development of Councils and the Councils in German Speaking Territories from the Middle Ages to 1975 SZÉKELY Tibor A magyar katolikus püspöki kar a forradalom bukása után (1956–1958) 139 The Hungarian Catholic Bishops’ Conference after the Fall of the Revolution (1956-1958) 3 SÜMEGI György Adalékok Prokop Péter életmûvéhez 169 Contributions to the Oeuvre of Péter Prokop FÉNYES Balázs Kitalált hagyomány — egy mítosz kitalálása 193 Invented Tradition — Invention of a Myth FORRÁSOK — SOURCES HROTKÓ Larissza Az óbudai zsidó közösségi iratok, mint a magyarországi zsidóság kutatási forrása 203 Jewish Societal Documents of Óbuda as Investigation Resource of Hungarian Jewry MÓDSZERTAN, ADATTÁR, SZEMLE METHODOLOGY, DATA STORE, SURVEYS KÁPOLNAI Iván Emlékezés Dr. Kiss István teológiai tanárra (1906–1981) 213 Remembering the Theologian, Dr. István Kiss (1906-1981) EGYHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVEK ÉS KIADVÁNYOK BARTÓK István: Mennyek Királynõje (Ism.: Miklós Péter) 221 JÓZSA László: „Isten hajléka az emberek között”. A kunszentmártoni római katolikus nagytemplom (Ism.: Gecse Annabella) 222 HUSZÁR Pál: Kálvin János tanításából. Tanulmányok, elõadások a nagy genfi reformátor írásba foglalt gondolatairól (Ism: Albert András) 225 4 MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2011/1–2 BARTHA ANNAMÁRIA EGY 13. SZÁZADI ÉLETÚT: FAVUS APÁT KARRIERTÖRTÉNETE* Kísérletet teszek egy 13. századi bencés szerzetes életútjának felvázolására. Felme- rülhet a kérdés, miért is szükséges megírni ezt a dolgozatot, hisz a 20. század elején megjelent pozitivista Pannonhalmi rendtörténet sorozat köteteiben minden fontosabb adat megtalálható, nemcsak Favusról, hanem az összes bencés apátról is. Ugyanakkor eltelt száz év, ezért szükségesnek tartottam eredményeit ütköztetni az újabb kutatások- kal, illetve egyes kérdéseket más szempontokból is megvizsgálni. Fel szerettem volna hívni a figyelmet arra, hogy Uros, Szigfrid és Tolnai Máté apátok életrajzán kívül, ami viszonylag jól ismert, így más elöljárók élete is rekonstruálható, árnyaltabb képet kap- hatunk a bencések középkori történetérõl. Favus 1252 és 1265 között töltötte be az apáti tisztséget a pannonhalmi monostor élén,1 korábban Pécsvárad apátja volt, de errõl csak a pannonhalmi választás kapcsán értesülünk IV. Ince pápa 1252. december 19-én kelt oklevelébõl, melyben kinevezését, amit korábban érvénytelennek nyilvánított, mégis megerõsítette.2 Szinte semmilyen adat nem áll a rendelkezésünkre Favus itteni életérõl, mert Pécsvárad történetének meglehetõsen forráshiányos korszakában mûködött. Egyetlen forrásunk az elõbb említett pápai bulla. Nem tudjuk, mikortól állt a monostor élén, mi- lyen származású volt, mikor került az apátságba, hogy gyermekkorától itt élt-e, vagy ide is egy másik monostorból került, mennyi idõs volt, amikor megválasztották. Nem tudjuk, milyen tisztségeket töltött be, mielõtt apáttá választották volna, hogy reformáló * A dolgozat a 2009. évi OTDk-ra készült, jelen tanulmány ennek átdolgozott, kiegészített változata. Kö- szönöm témavezetõmnek, Koszta Lászlónak, illetve bírálóimnak Fedeles Tamásnak, Homonnai Saroltá- nak, Kiss Gergelynek és Szovák Kornélnak, hogy kritikai megjegyzéseikkel segítették munkámat. 1 A Pannonhalmi Sz. Benedekrend névtára 1880-ik évre Sz. Benedek apát születésének XIV. százados évfor- dulójának emlékére Szombathely, Bertalanffy Könyvnyomdája, 1880. (a továbbiakban Névtár) szerint Favus 1252 és 1264 között volt pannonhalmi apát, halálozási éve ismeretlen. Utóda, Bonifác apát pedig 1266-ban kezdte meg mûködését. (XXXVII. o.) Ezzel szemben Sörös Pongrácz 1265 elejére datálja Favus halálát. Az utolsó adat az 1264. december 20-ai oklevél, mely szerint nem fogadták el az apát es- küjét. A pozsonyi pereskedés kapcsán a 18. században egy olyan okiratot terjesztettek elõ, melyet 1262-ben István pannonhalmi apát íratott volna át, de szerinte ennek nincs igazságalapja. (SÖRÖS Pongrácz (szerk.): A Pannonhalmi Fõapátság története A pápák és zsinatok reformáló törekvései 1243–1404 Stephaneum, A Szent- István-Társulat Nyomdája, Budapest, 1902 (a továbbiakban PRT II.) 45. o.) 2 PRT II. 18. oklevél . A Névtár a Fejér-féle oklevéltárra hivatkozva december 17-re datálja a pápai iratot, de az ott szereplõ dátum (XIV. Kal. Januarii) december 19-ének felel meg. 5 törekvéseit itt is érvényesítette-e, az csak valószínûsíthetõ, hogy a tatárjárás idején már õ volt a monostor feje. Kérdéses, hogy Pécsváradot érintette-e a tatár támadás, ha igen, milyen szerepet vállalt az apát az ellenük folytatott harcban, és a támadást követõ rendteremtésben. A kutatók véleménye eltér ezzel kapcsolatban. Rupp Jakab szerint a tatárok elpusztítot- ták Pécsváradot, ezt azonban nem támasztotta alá semmilyen forrásadattal. Nem tud- hatjuk, honnan szerezte értesüléseit, ami érdekes, mert említi Favus nevét az 1252. év- nél a pécsváradi apátok névsorában, hozzátéve, hogy „késõbb pannonhalmi fõapát” lett, hivatkozva IV. Ince oklevelére.3 Sörös Pongrácz óvatosabban fogalmazott, szerinte valószínûleg támadás érte a monostort, de errõl nincs adat, csak a széri birtok eseté- ben.4 Gállos Ferenc úgy vélte, bizonyos vonatkozások azt jelzik, Favus közvetlenül átél- te a pusztításokat, bár csak a széri birtokot dúlták föl.5 Pécs helyzetébõl választ kapha- tunk, a várost ugyanis források és régészeti adatok tanúsága szerint támadás érte.6 Mivel a két település közel volt egymáshoz, kereskedelmi út is összekötötte õket, és a tatárok a Duna vonalát követték, így valószínûleg Pécsvárad sem kerülte el a támadást. Ezt bizonyíthatja, hogy az apátság épített várat a Zengõ tetején tatárok elleni mentsvárként. Zengõvár Pécsváradtól északnyugatra, légvonalban kb. 3,5 km-re fek- szik, 681,2 m magasan. Miklós Zsuzsa végzett itt feltáró munkát 1998-ban. Szerinte a várat a tatárjárás környékén, vagy a 13. század végén építették, de ezt nehéz meghatá- rozni, mert nincs okleveles adat, a leletek pedig nem teszik lehetõvé a 13. századon be- lüli datálást, csak az itt talált kerámiák keltezésének finomításától várhatunk ponto- sabb kormeghatározást. A vár meglehetõsen nagy: hossza 75, szélessége 45 m; teljes területe 105x70 méter. A korszak magánvárainak méretéinél lényegesen nagyobb, de talán csak így tudták kihasználni a hegycsúcs természetes védettségét. Érdekes, hogy a 3RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története fõ tekintettel az egyházi intézetekre, vagyis a nevezetesb váro- sok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve Az esztergami egyháztar- tomány a hozzá tartozó püspökmegyékkel együtt: a pécsi, gyõri, szombathelyi, nyitrai, beszterczebányai és váczi egyházmegyék. I/2 kiad. a M. Tud. Akad. Történelmi Bizottsága Pest – Eggenberger Akadémiai Ki- adó, 1870, 405–406. o 4SÖRÖS Pongrácz: Az elenyészett benczés apátságok. Szent-Benedek-Rend, Budapest, 1912, (a továbbiakban PRT XII/B) 17. o. 5GÁLLOS Ferenc: