Általános Földtani Szemle 25, 327-335, Budapest, 1990

TITON-NEOKOM PYGOPIDAE (BRACHIOPODA) ŐSFÖLDRAJZ

AZ ALPI-KÁRPÁTI RÉGIÓBAN

Tithonian-Neocomian palaeogeography of Pygopidae (Brachiopoda) in the Alpine-Carpathian region

Ká z m é r M iklós

A felsőjura-alsókréta Pygopidae (Brachiopoda) család négy fajának ősföldrajzi eloszlását vizsgáltam az alpi-kárpáti-balkáni régióban. A caiulloi és P. diphya kisméretű, búbközeli perforációval rendelkező fajok a Tethys déli peremén, míg a nagy, központi perforációjú fajok (Pygope janitor, Pygites diphyoides) a Tethys északi szegélyén fordulnak elő. Az elkülönülést okozhatta a széles Penriini-óceán, mint barrier, illetve a kis, búbközeli perforációjú fajok jobb alkalmazkodása a déli perem táplálékban szegényebb aljzatához.

Palaeogeographic distribution pattems of four species of the Upper Jurassíc - Lower Pygopidae (Brachiopoda) family were examined in the Alpine-Carpathian-Balkan region. Pygope caiulloi and P. diphya, bearing smail perforations near their umbones lived in the Southern margin of Tethys, while Pygope janitor and Pygites diphyoides with large, Central perforations lived on the northem margin. Their separation was caused cither by a widc Penninic óceán acting as a barrier or the adaptation of the forms with smaller perforations to the nutrient-poor environment of the Southern margin.

A Pygopidae brachiopoda-családba különleges kísért faunalisták használhatósága iránt, a formák tartoznak. A felnőtt példányok -- kevés Pygopidae-k annyira feltűnőek és kivétellel — perforált teknőjűek. Ez a könnyen összetéveszthetetlenek - legalábbis családszinten - felismerhető bélyeg különösen alkalmassá teszi - más brachiopodákkal (a perforáció egyedül itt őket ősföldrajzi vizsgálatokra, mert a nem- fordul elő az egész törzsben!), hogy akár alaposabb paleontológus térképező geológusok említései is őslénytani ismeretek nélkül dolgozó térképező megbízható adatként vehetők számba. Ez geológusok említései is érdemi adatnak számítanak. jelentősen megnöveli az ősföldrajzi vizsgálatokban Áttekintésemet két, (JARRE, 1962 által figyelembe vehető ielőhelyek számát. kialakított) csoportra korlátoztam: a nagy, centrális A Pygopidae Muir-Wood, 1965 családból két helyzetű perforációt viselő Pygope caiulloi + nemzetség négy faját vizsgáltam (2. ábra): Pygope diphya csoportra, valamint a kisméretű, a Pygope diphya (VON BUCH, 1834) búb felé eltolt perforációjú Pygope janitor + Pygope caiulloi (PiCTET, 1867) Pygites diphyoides csoportraA tárgyalt négy taxon Pygope janitor (PICIÉT, 1867) fajöltőjét az 1. ábra mutatja. Pygites diphyoides (D’0RBIGNY,1849). E négy fajt DlENI és MlDDLEMISS (1981) ŐSFÖLDRAJZ megbízhatóan revideálta és az addig megjelent ábrázolások nagy részét föltüntette a A Pygopidae családról az első szinonímlistákban. A kevés publikált, leírt-ábrázolt ősföldrajzi jellegű munkát SUESS (1867) írta, fauna miatt faunalistákban, ül. csak szövegközti melyben az Alpok és a Kárpátok lelőhelyeit említésként megjelent neveket is figyelembe ismertette. Száz évre rá GEYSSANT (1966) foglalta vettem. Utóbbiak egy részét GEYSSANT (1966) - össze a teljesség igényével az addig megismert valószínűleg a lelőhelyek, ilL a múzeumi anyag előfordulásokat és fajonként topográfiai térképen ismerete alapján — revideálta. ábrázolta is azokat. Bár AGER (1971) és MlDDLEMISS (1973) is kifejezték szkepticizmusukat a jó ábrákkal nem

ELTE óslérsytaniTanszók, 1088 Budapest, Kun Béla tér 2.

327 AGER (1967) ismerte fel, hogy a mezozoós Helvétikum = H brachiopodák között a Pygopidae-k a legtipikusabban tethysi formák. A Voconsi-árok északi folytatása, hasonlóan Az alsókrétában vizsgálódva a tethysi mélytengeri képződményekkel tkp. Genf brachiopoda-provinciát MlDDLEMISS (1973,1984) szélességéig követhető az alpi előtérben. Csak a következő alakokkal definiálta: Pygope,Pygites, tágabb értelemben sorolhatjukl74HXlyétikuinhoz, Antinóm ia (később ezt beolvasztotta a Pygope valójában annál külsőbb helyzetű íáciesegység. A genusba, lásd DlENI & MlDDLEMISS, 1981), titon fauna P . janitort tartalmaz. Nucleata, valamint a "Terebratula" subsella és H.l. Porte-de-France (Grenoble) (Pictet, 1867). "Terebratilla" moutoniana csoportba tartozó Dauphinéi-AIpok. Fekete mészkőpad és szürke rétegek: leíratlan fajok. Elismerte, hogy az európai Terebratula janitor. 4 ábrázolt példány. alsókréta provinciák többé-kevésbé a Tethys H.2. Lémé ne (Chambéry mellet!) (Pictet, 1868). peremével párhuzamosan helyezkednek el; Terebratula janitor. H.3. Talloires (Annecy DK) (E bray, 1872, fide elterjedésüket a tengerek és szárazföldek Neumayk, 1873). Terebratula janitor (Pictet határozása megoszlása, valamint a paleoklíma (hőmérséklet, szerint). sótartalom) határozza meg. Ugyancsak felfigyelt a tethysi faunák és az alpi gyűrt övezet kapcsolatára, A szorosabb értelemben vett Helvétikum különféle és felismerte, hogy elterjedésük északi határa takaróegységeiben előforduló faunák a Genfi-tótól (kevés kivételtől eltekintve) az alpi gyűrt öv északi Vorarlbergig követhetők. A titon P. janitort határát követi a Bétikumtól a Kopet-dagig. tartalmaz. Már G eyssaiNT (1966) térképsorozatán felismerhető volt a janitor és a diphya + catulloi H.4. Riondonnaire (Chatel-Saint-Denis mellett, Montreux É) (Pictet, 1867, Favre, 1880). Fribourgi- diszjunkt áreája. Ennek értelmezése — a korábbi, Alpok. Fehér, márgás, titon mészkő: Terebratula janitor. lemeztektonikai alapokon nyugvó brachiopoda- Hő. Bakerboden (Justisthal, Thuni-tó ÉK) (P ictet. ősföldrajzi kutatások (VÖRÖS, 1977, 1980, 1982, 1867). Terebratula diphyoides. 1987) során kialakított szemlélet alapján VÖRÖS H.6. Dat (Fribourgi-Alpok) (Favre, 1880). Fehér, márgás, titon mészkő: janitor. S a n d y , (in 1988) munkája: a diphya a Tethys déli, H.7. Prayouds (Fribourgi-Alpok) (Favre, 1880). Fehér, apuliai szegélyét foglalta el, míg a janitor, márgás, titon mészkő, janitor. ugyanonnan kiindulva, az északi peremet H.8. Brienz (G erber, 1930). Világos, titon mészkő: népesítette be. Pygope janitor. Valangini márga: Pygope janitor. H.9. Au (Bregcnzer Wald). Santis-takaró (M y u u s , Ezt a Sa n d y (1988) által publikált ötletet 1911). Maim Auerkalk, strambergi szint, Calpionelia kiterjesztettem a diphya + catulloi, ill. a janitor a/pina-val. Listában: Terebratula diphya. Világosszürke + diphyoides fajpárokra. SANDY (1988) a Massif márgapala, valangini: Terebratula diphyoides. Centraltól a Kaukázusig nyúló területről 24 lelőhelyet említett; a jelen munka a szubalpi Subbrianconnais = Sb régiótól a Balkán-hegységig terjedő vidékről 62 lelőhelyet vizsgál. '■ A Brianconi-hátság önálló fáciesegységet képező északi lejtőjéről egy előfordulás ismert: A LELŐHELYEK Sb.l. Grandvillard (Fribourgi-Alpok). Kiippendecke = nappe des Préalpes médianes (Médianes plasiiques) Szubalpi régió (Délkelet-Franciaország) = S (Favre, 1880): catulloi vagy diphya.

A Nyugati-Alpok és a Cévennek közötti Északi-Mészkőalpok (Nordaipin) = N terület legnagyobb részét a Voconsi-árok (Főssé vocontienne) foglalja el. A medence belsejében és A Trauth 1948-as munkájában felsorolt az azt szegélyező lejtőkön gazdag diphyoides-htuna számos lelőhely közül mindössze hármat található. A más taxonokat is tartalmazó fauna választottunk ki, de a többiben is P . d i p h y a tethysi jellegét először MlDDLEMISS (1973) ismerte található. fel. A környező platók Jura-jellegű, sekélytengeri faunáját SANDY (1986) írta le. N.l. Ruhpolding (ZríTEL, 1870). Vörös márvány: Terebratula sima (tkp. diphya). N2. Salzburg (Su e s s , 1867) "une trace de...marbres 5.1. Berrias (Ardeche) ( d 'O r b ig n y , 1847-18S1, PlCTET, rouges a T. diphya". 1867). Voconsi-árok. Neokom tömött mészkő: sok N3. Gresten (Stelzner, 1865). Neokom mészkő: diptyoides. Terebratula diphyoides a Fleckenkaikban, Suess 5.2. Barreme ( d 'O r b ig n y , 1847-1851). Voconsi-árok. meghatározása szerint. Neokom diphyoides. S3. Cheiron ( d 'O r b ig n y , 1847-1851). Voconsi-árok déli pereme. Neokom Terebratula dig^gtr-in

328 D = Drauzug (Dráva-vonulat) Terebratula diphya. Böckh (1874): vörös mészkő: diphya, de előfordul olyan példány is, melyet Zittel (1870) mint catuHoit sorol fel. Az. Északi-Karavankák jura rétegsorából Bó.Tata, Kálvária-domb. F ülöp (1975): berriázi P. sima mindössze egy rosszmegtaríásű példány került elő. (diphya 7). V igh (Í9S1): felsőtíton P. discissa tenuis ( = catuüoi), P. vomer. D.l. Wildensteiner Wasseríait (Északi-Karavankák) B.6. Agostyán (Vioh, 1961). Sötétröcös, agyagos, (SaiRöDER,1988). Kisameridgei-tiion,vörös,aptychuszos krinoideás mészkő: P. diphya. mészkő: catuüoi vagy diphya kinézetű, rosszmcgtaríású kőbél. A kárpáti flisÖv színjei és olisztolitjai = F

Trentói-píatfcrm (Déli-Alpok) - T A három lelőhely nem elegendő az ősföldrajzi kép kidolgozásához; szükség lenne az D ien i és MIDDLEMISS (1981) nagyszabású egykorú, úc Pygopékdt nem tartalmazó lelőhelyek revízióját a Venetói-Alpok példányain végezte el, számbavételére is. de a Trentói-platform faunája ennél lényegesen nagyobb áreát foglal el. A Trentói-platform F.l. Stramberg. Oissztolií a Sziléziai-takaróban. kifejezés a titon-berriáziban nem is túl szerencsés Nekvasilová (1980): nesselsdorfi mészkő (Koprivnica fogalom, ui. maga a platform jura eleji Formáció), legfelső titon-vaiangini: 248 db diphyoides. PjtMES (1899): 1 db janitor. További diszkussziók: kiterjedésének csak a nyugati szegélyére H oijsa (1975), Suess, (1858, diphya néven), korlátozódik. Ettől keletre fokozatosan süllyed a Nekvasilová (1969). sekélytengeri üledékeket hordozó Friuii-platform lábához (Weissert, 1981). A strambergi szírt a szinte kizárólagos díphyoides- Sajnos, D íeni és M iddlem iss (1981) előfordulással helvéti, sőt voconsi jellegű faunát munkájából nem állapítható meg az egyes hordoz. A vele látszólag egy sorban lévő szirtek lelőhelyek faunájának összetétele, de az látszik, (pl. Ernstbrunn, Nikolsburg) nem tartalmaznak hogy a caíulloi + diphya dominál (106 db); a P y g o p é t s faunájuk többi része is kevésbé alpi janitor + diphya csak 1-1 'kalandor’ példánnyal jellegű. Ezért valószínű, hogy Stramberg távolabb képviselteti magát. A többi dél-alpi lelőhelyen a volt az előtértől, mint a többi szírt. TOLLMANN példányszám nem ismert. erre vonatkozó 1965-ös felismerését (fide HOUSA, 1975) É liá s és E llásová (1984) ősföldrajzi T.l. Monté Baldo (Beneckb, 1866). Diphyakalk, rekonstrukciója is megerősíti. Ebben Síramberget Schichten den Ammonoides acanthicus: Terebratula diphya: 60 példány. a hipotetikus Baska-kordülerába helyezik, melyet T2. Venetói-Aipok (D íe n i-M id d l e m ís s 1981). A Trentói- flis-medence választ el az ernstbrunni zónát platóésaBeüunói-medencenyugaiipereme.Ammonitico hordozó kontinensperemtől. rosso és biancone: catuüoi: 74 db, diphya: 32 db, janitor, 1 db; valangmi-hauterivi márga: diphyoides: 1 db. F.2. Bachowice (Ksiazhkwicz, 1956). Paieozoés-krcta T.3. Sette Communi (Munieb, 1891). Titon: diphya, blokkokból álló olisztosztróma alsótercier berriázi: janitor. vulkanoszediment összletben: a Szubsziléziai-takaró T.4. Alpi Feltrine (Belíurso környéke) (Dal Piaz, 1907). -•legkülső, önálló eleme a Bachowicei-pikkely. Titon, vörös, gumós, tűzköves mészkő: diphya. Felsőtíton, Kísérőfauna: mediterrán ammonitákés más moiluszkák. fehér, márgás, tűzkövei mészkő: diphya + janitor. H ton, fehér, finomkristályos, szivacstfis mészkő: 1 ép T_5. Quarti di Asnello (Rovero) (Nicous-Parona, 1886). diphya és több töredék, melyek lehetnek catulloik is. Felsőtíton, titonico bianco: 2 janitor, négy lelőhelyen diphya és varietásként a catuüoi. KSIAZKIEWICZ (1956) szerint a kárpáti régióban Dunántúli-középhegység (Bakony, Gerecse) = B egyedülállóan mediterrán jellegű a lelőhely (sajnos, bakonyi faunákkal nem hasonlította össze). Ilyen A dunántúli faunái: a leggazdagabbak közé jellegű faima ilyen mértékben előtérközeli tartoznak, e cikkben azonban csak a kevés számú előfordulására négy' okot lehetne felvázolni: 1) A publikált adatot tekintjük át. Pienini-szirtövtől és a Baska-kordillerától északra volt egy, a Pienini-óceánnái mélyebb, ezért B.l. Tardosbánya, Szél-hegy (V i g h , 1961). Alsóikon, mediterránabb jellegű faunát tartalmazó medence; vörös, sárgafoltos, tömött mészkő: P. diphya. Hierlatzi 2) a bachowicei olisztolitok anyaga egy meglepően fáciesü, törpe ammoniteszes, dipkyás mészkő. Szélhegy: janitor. "előreszaladt", legfelső, gömöri jellegű (T o llm a n n B.2. Hárskút, Közös-kúti-árok (Fülőp, 1964). Barrémi, 1987, ultrastájer takarójához hasonló helyzetű) homokos márgában: diphyoides. Valangini bianconéban: takaróból származik; 3) a Pienini-szirtöv laterális diphyoides és dilatata (utóbbit D íe n i és M id d l e m is s elmozdulásokkal jellemzett aliochton helyzetének (1981) caatUoiaak tartja). B.3. Zirc, Istenes-malom (Fülőp, 1964). Berriázi, kialakulása során (KÁZMÉR-KOVÁCS, 1989) más, világosvörös, fehér, tintinninás,gyérenkrinoideásmészkői a szirtövinél is mediterránabb jellegeket mutató dilatata, melyet D ie n i és M id d l e m is s (1981) catuiloinak fragmentumok is kerültek a leendő flisöv aljzatába; határozott át. 4) valamilyen mediterrán régió (pl. a Pienini B.4. Szentgál, Városlőd, Herend (Va d á s z , 1911). Vörös vagy sárga, helyenként breccsás mészkő, alsótiton: Egzotikus Kordillera) lepusztulásából származó

329 törmelékanyag a flis-üledékgyűj tőkben nagy P.5. Záskale (Babierzowskie Skalki) (Neumayr, 1871). A Szirtövlcgfontosabb és leggazdagabb lelőhelye. Vörös távolságú zagyözönös szállítást szenvedve került a mészkő ammonitákkal: dipltya. Birkenmajer (1963): zubsziléziai-takaró közelébe. vörös, rogozníki lumasella, titon: diphya + sima. P.ö.Czorsztyn (Birkenmajer,1963). Vörös,calpionellás F.3. Szvidovec (Kőrösmezőtől délre) (Hauer- mészkő: diphya + sim a. Barczyk (1972): titon, RicinKOFEN,1859).SzirtekaPorkuleci-takaróhomiokán: brachiopodás es crinoideás mészkő: 37 diphya, 9 bazaltban fehér mészkő: gyakori Terebratula diphya. catulloi, 28 janitor (az utóbbiak közül több inkább Piciiét szerint (?, in Suess, 1867, lábjegyzet) ez catuUoir.uk tűnik. D ieni és M iddlemiss (1981) több valószínűleg T. janitor. ábrázolt dipkyáia non-i mond). P.7.BialaWoda (Birkenmajer,S9ó3).Titon,krinoideás- Szvidovec esetében mindössze a Pygopék jelenléte brachiopodás mészkő: diphya + sima. P.8. Falsztyn (Birkenmajer, 1963). Titon, brachiopodás állapítható meg: lehet sírambergi, vagy bachowicei mészkő: diphya + sima. jellegű szirí, esetleg egy harmadik, ma még P.9. Maruszyna (Neumayr, 1873). Téglavörös mészkő: ismeretlen eredetű fáciesegység tagja. diphya. P.10. Jarabina (szepesi szíriek) (Neumayr, 1871). Rózsaszín mészkő ammonitákkal: diphya. Belsö-Nyugati-Kárpátok P.ll. Kijó (sárosi szirtek) (Neumayr, 1871, H auer- Magas-tátrai-egység = HT Rjchthofen, 1859). Fehéresszürke mészkő gazdag faunával: diphya + sima. Zöld, vörös, szürke HT.l. Osobita (Liptói-havasok) (Kotansh-Radwanski, krinoideabreccsa (rogozníki breccsa): sima. Neumayr 1959). Titon, crinoideás-brachiopodás mészkő, mely (1873) csak janitort említ. másutt a Tátrában nem fordul elő (titon hicrlatz). Az P.12. Palocsa (Piavec) (sárosi szíriek) (Hauer- ábrázoltrfíp/iya-kinézetű példányokat Barczyk(1972) és R ichthofen, 1359). Vörös és fehér mészkő, a rogozníki Jarre (1962) egyértelműen janitornak minősíti. D ieni- Klippenkaikhoz hasonlít: diphya. Neumayr (1873): M iddlemiss (1981) esetleg berriáziba tartozóként említi janitor. a lelőhelyet. P.13. Perecseny (Perecsin, Ung megye). (Kruglov, 1971). szürke, tűzköves, tömött mészkő, szvaljavai rétegek: Pygope ex gr. diphya. Krizsnai-takaró = K P.14. Zádnya (Priborzsavszkoje, Huszt É, Máramaros megye) (Kruglov, 1971). Titon, fehér, porcelánszerű, Csak szórványadaíok faunalisíákbói tűzkőmentes rétegek, szvaljavai rétegek: T. janitor. Szürke, kovás vagy tűzköves, tömött mészkő: Pygope ex K.1. Feketelehota (Ciema Lehota, Sztrázsói-hegység) gr. diphya. (Mahel’, 1932). Felsődogger-berriázi vörös mészkő: P. diphya ; titon rózsaszín-szürke mikrites mészkő: P. Mecsek = M caiulloi (J. Pevny meghatározásai, 1971). K.2. Valaszkabella (Valaská Beiá) (Mahel’, 1982). Oxfordi-kimmeridgei vörös gumós, krinoideás mészkő: V AD ÁSZ (1935) lelőhely nélküli P. janitor (J. Pevny meghatározása, 1971). faunafelsorolásában janitor, diphya és diiatata előfordulását említi alsótiton, vörös, tűzköves Pienini-szirtöv = P mészkőből.

A leggazdagabb Pygopidae-fáuna a szubalpi- Vardar-öv = V helvétikumi mellett. A Idasszikus leírások revízióra szorulnak; Ba r c z y k (1972) ezirányú kísérletét A Belgrád melleti előfordulás DlMlTRIJEVic D ieni és MIDDLEMISS (1981) kritikával illette. (1982) térképén a Dinaridák és a Kárpátok közé, Felületes megítélésre a faunában a diphya az igen tág értelemben vett Vardar-övbe esik. dominál, janitor hozzákevsredésévei. V.l. Rakovicai kolostor (G ocanin, 1938). Titon mészkő P.l. Oroszlánkő (Vrsatec) (Sibuk, 1979). Czorsztyni- (Stramberger Tithon): P. janitor. takaró, titon, világos, agyagos mészkő: 21 db diphya; berriázi, vörös,crinoideás mászkő: 3 db diphyoides. D ieni és Middlemiss (1981) csak kérdőjelesen fogadja el az G = Géta-takarórendszer ábrázolt példányt, üi. még Siblik szerint is nagy, központi a perforáció. G.l. Stájcriak-Anina (Resica-Újmoldova-zóna). Bradet P.2, Dohnán (Dohnany, Trencsén megye). Az ELTE Mészkő (Nastaseanu & Savu, 1968).Roth (1891): ŐslénytaniTanszék gyűj teményében.3 db catulloi (diphya sárgás, finomszemű mészkő: T. janitor (megjegyzi: néven) és 2 juvenilis janitort!). "feltűnő, hogya Terebratula diphya a kőbányában eddig P.3. Zázriva (Zázrivá, Árva megye) (Ha sk o Polák, nem találkozott"). Bucur-Strusibwicz, (1988): 1979). Árvái sorozat, titon calpionellás mészkő: diphya fcis5kimmeridgci-aisóportlandiBradetMcszkő:íVgope (csak listában). janitor (ábrával; már U hug (1881) említi). P.4. Rogozník (ZrrrEL, 1870). Terebratula diphya. Neumayr (1871): fehér, breccsás mészkő: diphya + Csalhói-takarórendszer = C sima. Z eiszner(1846) 7 fajt ír le; több diphya példányát D ieni-Middlemiss (1981) elfogadja. P usch (1837): T. diphya. Birkenmajer (1963): Czorsztyni-sorozat, vörös C.l. Doftana-völgy. A vram (1976): diphya, de D ieni- rogozníki lumasella, titon: diphya, fehér rogozníki M iddlemiss (1981) áthatározzay'űflitomak. ÁSinaia flis lumasella: diphya + sima. felső részének barrémi konglomerátumába ágyazott titon mészkőtömmbökből származik. A felsőhauterivi-

330 bairémi breccsa-konglomcrátum összlet a Csalhói-takaró Pygopidae-k által kedvelt mélyebb vizű legbelső, Bratócsai-digitációjábatartozik(SANDULESCU- környezetbe. Stefanescu et al., 1981)/ C.2. Gilma [alomitei (Bucsecs) (Patruuus, 1969). AGER (1971) vélekedése szerint a Kimmeridgci-alsótiton szírt barrémi flisben: vörös, vízmozgatottság, ill. annak hiánya - melyet az breccsás, mikroonkoidos mészkő: P. janitor. Bratócsai- üledéktípus tükröz - talán fontosabb tényező digitáció. lehetett a Pygopidae-k elterjedésében, mint a víz G3. Bucsecs (Jekelius, 1916). Halvány, gumós mészkő: janitor, 2 biztos példány. tényleges mélysége. C.4. Leaota-Bucsecs (Patruuus et a!., 1968). Hauterivi, MISÍK (1974) a nyugati-kárpáti Pygope- márgás, glaukonitos mészkő: diphyoides. A Leaota- lelőhelyeket (pl. Rogozník, Osobitá) neritikusnak masszívumautochtonüledékburka.vagyaCsaihói-takaró. tartja, bár elismeri, hogy a határozottan nagyobb mélységet jelző calpioneílás mészkőben is Keleti-Kárpátok előfordulnak (Fekelelehota). Az ellentmondás Erdélyi-takarórendszer (Transzilvanidák) = Ts feloldására az utóbbiakat a pelágikus calpionellás fáciesen belül sekélyebb régióknak ítéli. Ts.l. Gyilkos-kő (Balánbánya) (Neumayr, 1873). Acanthicumos rétegek: janitor vagy diphya. Zöld homokos mészkő felső részéből, több mint 100 példány. DISZKUSSZIÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK H ébert (1877): min. 1 janitor van az anyagban. 1. Adip/tya + catulloi, kisméretű, búbközeli Balkán-hegység perforációval rendelkező Pygopidae-fajok a Tethys déli peremén (Trentói-plató, Északi-Mészkőalpok, A Belotinci lelőhely (Közép-Moesiai- Bakony) fordulnak elő. A janitor + diphyoides medence) egyértelműen az európai nagy, központi perforációjú fajok a Tethys északi kontinensperem része volt. A többi három peremét népesítik be (Voconsi-árok, Helvétikum). lelőhelyről jelenleg nem állapítható meg, hogy A kisszámú kivétel (déli fajok az inkább az északi milyen fácies-, ill. tektonikai egységbe tartozik. Az peremhez tartozó Szubbrinaconnais-zónában és a l:50u.000-es földtani térkép és D e r c o u r t -R ic o u biztosan északi vorarlbergi Helvétikumban, néhány 1987-es tanulmánya világosan jelzi eltolódások és északi 'kalandor’ példány a Trentói-platformon) takarók létét; sajnos, ezeknekSAPUNOV és nem változtatja meg érdemben az Alpokra TCHOUMATCHíiNCO (1983) igen részletes jura korábban kialakított összképet (VÖRÖS in SANDY, ősföldrajzi térképsorozatán nyoma sincsen. 1988) A két, északi és déli 'provincia' között a

Bl.l. Belotinci, Nechinska bara. Tchoumatciienco fajpárokat elkülönítő barriert a rövid életű (1978): 6 db janitor. Prebalkán? A közép-moesiai brachiopoda-lárvák által átjárhatatlan, széles felsőjura-alsókréta medence része (Sapunov et al., Pennini-óceán biztosította. 1988). A kárpáti régióban ez a szabályosság BI.2. Goma luka, Vraca mellett. (Ager, 1975). Afanitos, organogén, gumós mészkő a jura-kréta határon: Pygites megbomlik (például a diphyoidest tartalmazó diphyoides. Vracai-horszt (Sapunov et al., 1988). Strambergnél külsőbb helyzetben található a B1.3. Iszker-áttörés (Sztara planina). (Z latarski, 1908). bachowicei diphyás fauna; a Tátra janitorjától Kallóvi-barrémi nyugat-balkáni karbonátcsoport. északra fordul elő a Pienini-szirtöv diphyúyd). Afanitos, tömött, organogén mészkő: diphya. Névtelen medence a Vracai- és a Dragomani-horszt között Annak eldöntéséhez, hogy ezek a ‘rendellenes1 (Sapunov et al., 1988). előfordulások utólagos tektonikai folyamatok B1.4. Javorec (Gabrovo ÉNy, Prebalkán). eredményei-e (pl. KÁZMÉR-KovÁCS, 1989) vagy Z latarski(1908): diphya. Valangini-hauterivi Kamcija Formáció vagy berriázi-hauterivi Hanevci Formáció pedig az eddiginél több mélytengeri-óceáni (Bulgária l:500.000-es földtani térképe szerint). medencét kell feltételeznünk, további vizsgálatok és meggondolások szükségesek. 2. A két brachiopoda-fajpár eloszlására PALEOÖKOLÓGIA nemcsak ősföldrajzi, hanem paleoökológiai magyarázat is adható. A catulloi + diphya A Pygopidae család képviselői jól búbközeli, tehát az egyedek fiatal korától kezelve adaptálódtak a mélytengerekhez, ahol a csekély létező perforációjával más faj által lakhatatlannak áramlás csak táplálékszegény vizet tudott az (pl. túl mélynek, túl kevés táplálékot nyújtónak) állatokhoz juttatni (VOGEL, 1966). Ebben a ítéltkörnyezethezalkalmazkodott.Ittversenytársak barátságtalan környezetben valószínűleg a nélkül jól megélt. A janitor + diphyoides seamountok lejtőit és a körülöttük elterülő központi, tehát az egyedfejlődés későbbi medencéket népesítették be (G r a iia m , 1983). szakaszában kialakuló perforációjával ugyan nem Egyes lelőhelyeken (pl. Strambergben) azonban tudott az előbbi környezetben megtelepedni, sekélytengeri faunaelemekkel együtt fordulnak elő. ellenben (sekélyebb, több táplálékot nyújtó) Itt nem zárható ki az utóbbiak áthalmozódása a élethelyén versenyképes volt más brachiopodákkal és egyéb faunaelemekkel. Itt viszont a catulloi +

331 diphya volt élet-, ill. versenyképtelen (pl. lassú Carpathians in Czechoslovakia. Sbomík Geologickvch Ved 39, 105-170 növekedése, rosszabb szaporodási képessége miatt). Favrb, E. (1880): Deseription des fossiles des couches Ha ezeket a minden bizonnyal összetett tithoniques des Aipes fribourgeoises. Mém. Soc. környezeti különbségeket az egyszerűség kedvéért Paleont Suisse 6, 74 p. vízmélységkülönbségre redukáljuk, akkor Fülőp J. (1964): A Bakonyhegység alsókréta (betriázt apti) képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 13, 194 p. feltehetjük, hogy VÖRÖS (in SANDY, 1988) FOlöp 1. (1975)- Tatai mezozoós alaphegységrögök. Geol. Hung. felismerése azt jelentette: a Tethys déli szegélye Ser. Geo!. 16, 225 p. mélyebb vizű élőhelyet nyújtott, mint a viszonylag Gerber, M. (1930): Beitraege zűr Stratigraphie dér Jura- sekélyebb északi perem. Kreide-Grenze in dér Zentralschweiz. Eclog. geol. Helv.. 23, 497-547 E feltételezés alkalmazásával a kárpáti Gbyssant, J. (1966): Éíude paléontologique des faunes du régió látszólag anomális Pygopidae-eloszlása Jurassique supérieur de la zone prérifaine du Moyen utólagos tektonikai 'helycserék’ nélkül is Ouerrha I. Glossotltyris et Pygope (Terebratulidae): magyarázható. essai de répartition de ces espéces dand ie domaine méditerranéen. Noles Sérv. Géol. Maroc 26/188, 75- 103 Gocanin, M. (1938): Über die Fossilführenden Schichten Köszönet illeti VÖRÖS ATTILÁt a téma Kimmeridgien, Tithon, Valanginien und Hauierive aus felajánlásáért és sokoldalú segítségéért, valamint dér Umgebung von Beograd Buli. Inst Géol. Roy. Jugoslavije 6, 35-71 Géczy Barnabást a kézirat átolvasásáért és hasznos Graham, S. (1983): A palaeoecologíca! módéi fór the javaslataiért. A munka a ‘Magyarország Pygopidae, Mesozoic . First Int Congr. nagyszerkezeti egységeinek ősföldrajzi kapcsolatai Paleoecology. Abstracts, No. 76, Lyon mezozoós faunák paleobiogeográfiai elemzése Hasko, J., Polák, M. (1979): Vysvétlivky ku geologickej mape Kysuckych vrchov aKrivánskej Malej Fatry. Geol. Ustav alapján* c. OTKA-program támogatásával készült. Dionyza Stúra, Bratislava, 145 p. HaüER, F., Richthofen, F. (1859): Bericht über die geoiogische Uebersichts-Aufnahme im nordöstlichen Ungam im IRODALOM Sommer 1858. Jahrbuch k.k. Geo!. R-A. 10/3,399-465, Wien Housa, V. (1975): Geology and palcontologj of the Stramberg Acer, D.V. (1967): Somé Mesozoic brachiopods in the Tethys Limestone (upper Tithonian and the associated lower region. In: Adams, C.G., Aoer, D,V. (eds.): Aspects o f Cretaceous rocks). Mém. B.RG.M. 86, 342-349 Tethyan Biogeography. Syst. Assoc. Pub!. 7, 131-151 Jarre, P. (1962): Révision du génre Pygope. TravauxLab. Géol. Aoer, D.V. (1971): Space and time in history. In: Fac. Sci. Grenoble 38, 23-120 Middlemiss, FA., Rawson, P.F., Newall, G. (eds.): Jekbuus, E. (1916): A brassói hegyek mezozoós faunája. M. FaunalProvinces in Space andTime Geo!. J. Spec. Issue Kir. Földi. Int. Évkönyve 24, 221-315 4, 95-110 Kotanski, Z., Radwansh, A (1959): Fauna z Pygope diphya i Ager, D.V. (1975): Drachiopods at the -Cretaceous limburgity w tytonic wirchcwym Osobitej. A cta G eol boundary. Mém. B.RG.M. 86,150-162 Pólón. 9/4, 519-533 Avram, B. (1976): Les fossiles du flysch éocrétacé et des calcaires Kruglov, Sz.Sz. (1971): Jurszkaja szisztéma. In: Glusko, V.V., tithoniquesdes hautes vallées de la Doftanaet du Tirlung Kruglov, Sz.Sz. (red.): Geologicseszkoje sztroenyije i (Carpates orientales). Inst, G éol Géophys. Mém. 24,5- gorjucsije iszkopaemiie ukrainszkih Kárpát. Trudü 74, Bucuresti UkrNIGRI 25,100-111, Nedra, Moszkva Barczyk, W. (1972): Somé representatives of the family Ksiazkiewicz, M. (1956): Jura i kreda Bachowic. Á ru t Soc. Pygopidae (Brachiopoda) from the Tithonian of the Géol. Potogne, 24/2-3, 121-405 Pieníny Klippen Beit. Acta Geol Pólón. 22, 507-513 Mahel’, M. (1982): Vysvétlivky ku geologickej mape Benecke, E.W. (1866): Über Trias und Jura in dér Südalpen. Strázovskych vrchov. Geologicky ústav Dionyza Stúra, Geognost.-palacontol. Beitr. Benecke 1/1, 1-204 Bratislava, 89 p. Birkenmajer.K. (1963): Stratigraphyand paleogeography of the Middlemiss, F A (1973): The geographical distribution of Czorsztyn series (Pieniny Klippen Beit, Carpathians) in Lower Cretaceous Terebratulacea in Western Europe, Poland. Studia Geol. Pólón. 9, 1-380 In: Casey, R, Rawson, P.F. (eds.): The Boreal Lower Böckh, J. (1874): A Bakony oéli részének földtani viszonyai II. Cretaceous. Geol. J. Spec. Issue 5, 111-120 M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve 3/2, 1-155 Middlemiss, FA. (1984): Distribution of Lower Cretaceous Bucur, I.I., Strusiewicz, E. (1988): Contribution a l’inventaire brachiopods and its relation toclimaie./n: Brenchley, macropaléontologiquedesdepotsmésozoiquesdelazone PJ. (ed.): Fcssils and Climate. Geol. J. Spec. Issue 11, de Resita-Moldova Noua (Bánát). Studia Univ. Babts- 165-170 Bolyai, Geol.-Geogr. 33/2, 95-103, Cluj-Napoca MisIk, M. (1974): Paleogeographic outline of the Tithonian in Dal Piaz, G. (1907): Le Alpi Feltrine. Mem. R Isl Veneto S ci the Czechoslovakian Carpathians.yicis Geol. Pólón. 24, L ett Arti 27/9, 1-176 485-503 Dercourt, J., Ricou, L.-E. (1987): Discussion sur la piacé de la Munier, E. (1891): Étude du Tithonique, du Crétacé et du Bulgarie au sein du systeme alpin. Rév. Búig. Geol. Soc. Tertiaire di Vicentin. These Fac. Sci. Paris, A 150,184 48/3, 1-14 P- Dieni, I., Middlemiss, FA. (1981): Pygopid brachiopods from Myuus, H. (1911): Jura, Kreide und Tertiaer zwischen the Venetian Alps. Bolt. Soc. Paleont. Ital. 20/1, 19-48 Hochblanken und Hohem Ifen. Mitt. Ges. Geo!. Wien Dimitruevic, M.D. (1982): Dinarides: An outline of the tectonics. 4,483-618 Earth Evolution Sciences 2/1, 4-23 Nastaseanu, S., Savu, H. (1968): Carte géologique 1:200.000. Ébray, Th. (1872): Sur les calcaires a Terebratula janitor de L-34-XXVIII. 31. Resita. Note explicative. Inst. Géol. Talloires (Haute-Savoic).F«//. Soc. G éol Francé (2) 29, Bucarest, 44 p. 137-142 Nekvasilová, O. (1969): New information on íhe occurrence of EuAs, M., EuÁsovÁ, H. (1984): Facies and paleogeography of brachiopods at Stramberk (Stramberg), Moravia the Jurassic in the western part of the Outer Flysch (Czechoslovakia, Upper Tithonian and Lower

332 Cretaceous). Veslník Ústr. Üst Geol. 44/4, 261-263, Vadász, M.R (1911): Die Juraschichten des südiichen Bakony. Praha Resultate Erforsch. Balatonsees I, Paleont. Anliang 3, N ekvasilová, O. (1980): Terebratuüda (Brachiopoda) from the 89 p., Hölzel, Wien Lower Cretaceous of Stramberk (north-east Moravia), Vadász R (1935): A Mecsekhegység. Magyar Tájak Földtani Czechoslovakia. Sbontík geol. ved, paleontologie 23,49- Leírása 1,180 p. 80 Vioh, G. (1961): A Gcrecsehegység Ny-i felének földtani N e u m a v r , M. (1871): Jurastudien. Derpcnninischc Klippenzug. vázlata. M. ÁU. Földi Int Évk. 49/2, 445-462 Jb. geol. ReichanstaJt 21/4, 451-536 Vioh, G. (1981): Új, valamint patologikus brachiopodák és N e u m a y r , M. (1873): Die Fauna dér Schichten m it Aspidoceras ammonitesek a tatai Kálvária-domb jura rétegeiből. Aí. accauhicum.Abh. Geol. R-A. 5/6, 141-257 Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése 1979-ről, 333-354 Nicous, R, Fa r o s a , C.F. (1886): Note stratigrafiche axe Vooel, K. (1966): Eine funktionsmorphologische Studie an dér paieoníoiogiche sül Giura supcriore della provincia de BrachiopodengattungPygope (Maim bis Unterkreide). Verona. Bolt. Soc. Geol. Ital. 4 (1885), 1-96 N. Jb. G eol Palaeont Abh. 125, 423-442 D’Q rbignY, A. (1851): Paléontologie francaise. Terrains crétacés Vörös, A. (1977): Provincíálity of the Mediterranean Lower 4, Állas. Masson, Paris, pl. 490-599 Jurassic brachiopod fauna: causes and piate-tectonic PATRUUUS, D. (1969): Geológia Masivului Bucegi si aculoarului implications. Palaeogeogtaphy, palaeoclimatology, Ditnbovicioara. Ed. Acad. RSR, Bucuresti, 321 p. Palaeoecology 21,1-16 Pa t r u u u s , D., G h e n e a , C, G h e n e a , A., G herasi, N. (1968): Vörös, A. (1980): Liász és dogger brachiopoda-provinciák a Carte géologique 1:200.000, L-35-XXVI, 35. Tirgoviste. Nyugati-íethysben.Földtani Közlöny 110, 395-416 Note explicative. Inst. Géoi., Bucuresti, 61 p. Vörös, A. (1982): Mediterranean character of the Lower Pictet, F. (1867-1868): Mélanges paléonrologiques. Geneve. Jurassic brachiopod fauna of the Bakony Mts. Puscu, G.G. (1837): Potens Palacontologie. Schweizertbart, (Hungary) and its palaeogeographic importance. Stuttgart, 21S p. Annales Univ. S c t Budapest, Sect Geol. 21 (1979), 13- Remes, M. (1899): Bcitraege zűr Kennmis dcr Brachiopoden des 23 Stramberger Tithon. Jahrbuch Geol. R.-A. 49, 212-234 Vörös, A. (1987): Pliensbachian brachiopod biogeographyof the T. R o t h . L. (1891): Stájerlak-Anir.a közvetlen környéke. M. Kir. ‘MediterraneanmicrocontinentkJctíi Geo/. Hung. 30/1- Földi Int. É viiéi. 1890-ről, 82-112 2, 59-80 Sa n d u l e s c u , M., Stefanescu, M., B u t ac , A., Pa t ru t , I., Weissert, H. (1981): Depositional processes in an ancient Zaharescíj.P. (19S1): Genetical andstructural relations pelagic environment: the Lower Cretaceous Maiolica of between flysch and molasse (The East Carpathians the Southern Alps. Eclog. geol. Heh>. 74, 339-352 Módéi). CBGA 12th Congr., Guide to Excursion A5, 95 Zejszner, L. (1846): Nowe lub niedokladnie apisane gatunki p,, Inst. Geol. Geofiz. Guidcbook Scrics 19, Bucuresti skamienalosci Tatrowych. Warszawa Sa n d y , M. (1986): Lowcr Cretaceous brachiopods from Zittel, K.A. (1870): Paleontologische Studien ueber die Provence,Franccandtheirbiosíratigraphicaldistribution. Grenzschichten dér Jura- und Kreide-Formation im Bull. Brit. Mus. (Nat, H ist), Gcology ser. 40/4, 177-196 Gebiete dér Karpathen, Alpen und Apenninen. II. Die Sa n d y , M.R. with a contribution by A. V ö r ö s (1988): Tithonian Fauna dér aeltern cephalopodenfuehrenden Brachiopoda. In: R aicús, M., D e r c o u r t , J., N airn, Tiihonbildungen. Paleont. M iit Mus. Koenigl. Bayer. A.B.M. (eds.): Evolution of the Northern Margin of Staates 2 , 119-309, Cassel Tethys, vol. I. Mém. Soc. Géol. Francé, N.S. 154, 71-74 Zlatarski, G.N. (1908): La systeme jurassique en Bulgarie. Sa p u n o v , I., T choumatchenco , P. Mrrov, P. (1988): Jurszkoje Á rut Univ. Sofia 3-4 (1906-1907)/2, 148-228 razvityije Bolgarii. Geol. Balc. 18, 3-82 Sc h r ö d e r , M. (1988): Stratigraphische und fazielle Untersuchungen dér Obertrias bis Unterkreide am Nordrand dcr Karawanken zwischen St. Margareten im Rosental und Abtei (Kacmten). Jb. Geol. B.-A. 131/1, 133-151 Siblík, M. (1979): Brachiopods of the Vrsatec Klippen (Bajocien- Berriasien) near Ilava (Sióvákia). Západné Karpaty, sér. paleont. 4, 35-64 St elzner, A.W. (1865): Die Umgebung von Scheibbs in Niederösterreich auf Grund einer im Sommer 1864 ausgeführten Untersuchung zusammengestellt./b. Geol. R-A. 15,425-443 Suess, R (1858): Die Brachiopoden dér Stramberger Schichten. In: F. v.Hauer’s Bcitraege zűr Palaeontographie 1/2,15- 58 Suess, R (1867): Note sur le gisement des térébratules du groupe de la diphya dans l’empire d’Autriche./n: Pictet, F.-J.: Mélanges paléontclogiques 3,185-201, Geneve T choumatchenco , P.V. (1978): Callovian-Tithonian Brachiopoda from the northem limb of the Belogradcik anticlinorium.northwestBulgaria.Pa/eo/ir., Sirat., Lithol. 8, 3-54 T r a u t h , F. (1948): Die fazieile Ausbildung und Gliederung des Obeijura in den nördlichen Ostalpen. Verhandlungen dér Geologischen Bundesanstalt 1948/1012, 145-218 U h u g , V. (1881): Zűr Kenntnis dér Maim- und Tithonstufe in dér Umgebung von Steierdorf im Bánát. Verhandlungen dér k.k. geologischen Bundesanstalt 1881/3, 51-52 T o l l m a n n , A. (1987): The Alpine Evolution of the Eastem Alps. In: Flü ge l , H.W., Fa u pl , P. (eds.): Geodynamics of the Eastem Alps, pp. 361-378, Deuticke, Vienna

333 2. ábra. A Pygopidae család négy fajának Fig. 2. Distribution of four pygopid species in the előfordulása az alpi-kárpáti-Balkán régióban. A Alpine-Carpathian-Balkan region. Brachiopods in fölső két brachiopoda nagyméretű, centrális the top bear large, Central perforations, while the helyzetű, míg az alsó kettő kicsi, a búb felé two at the boltom have smaller, umbonaí ones. eltolódott perforációval rendelkezik. Az Drawings of pygopids from PICIÉT (1867, Pl. 30, ősmaradványok rajza P ic it r (1867) munkájából Fig. 3a, Pl. 23, Fig. 5b, Pl. 32, Fig. la, Pl. 31, Fig. származik (30. tábla, 3a rajz, 23. tábla, 5b rajz, 32. la). tábla, la rajz, 31. tábla, la rajz).

334 TRIANGOPE EUGANEENSIS

1. ábra. Pygopidae fajok rétegtani elterjedése (DIENI & MlDDLEMISS, 1981). Fig. 1. Stratigraphic distribution of Pygopidae species (D i e n i & M i d d l e m i s s , 1981).

335