PROGRAM, ELŐADÁSKIVONATOK, KIRÁNDULÁSVEZETŐ

16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

2013. május 23–25. Orfű

16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

ELŐADÓÜLÉS – 1. NAP (MÁJUS 23., CSÜTÖRTÖK) Délelőtt Levezető elnök: Hably Lilla 10:30 Dulai Alfréd Megnyitó, üdvözlés Báldi Katalin*, Balogh Csilla, D. 10:35 – 10:50 Muskó Ilona, G.-Tóth Invazív Dreissena fajok a Balatonban mint szediment alkotók László, Sztanó Orsolya Kázmér Miklós*, Hsieh Meng-Long, 10:50 – 11:05 Sziklás tengerpartok bioeróziója Danko Taborosi, Szarvas Imre Pál Ilona*, Magyari Rövid távú kora-holocén (8200 évvel ezelőtt) Enikő, Finsinger 11:05 – 11:20 klímafluktuációk vegetációra gyakorolt hatása a Déli- Walter, Buczkó Kárpátok Retyezát hegységében Krisztina Buczkó Krisztina*, Diatoma közösségek válasza a késő glaciális és holocén 11:20 – 11:35 Magyari Enikő klímafluktuációkra zárt és nyílt hegyi tavakban Balatonedericsi vízmérce - a Balaton vízszintváltozásai az 11:35 – 11:50 Sümegi Pál utolsó 18 ezer évben Virág Attila*, Ştefan Mamutfogak taxonómiai azonosításának lehetőségei 11:50 – 12:05 Vasile, Emanoil zománcszerkezeti vizsgálatok alapján Ştiucă 12:05 Ebédszünet, poszter szekció Délután 1. Levezető elnök: Pálfy József

13:30 – 14:00 Frédéric Lacombat Phylogeny of the Plio-Pleistocene rhinos of Europe Pazonyi Piroska, Mészáros Lukács, A Somssich-hegy 2-es lelőhely gerinces faunájának új 14:00 – 14:15 Szentesi Zoltán, kutatási eredményei Gasparik Mihály*, Virág Attila 14:15 – 14:30 Szentesi Zoltán Egy középső-pleisztocén kétéltű fauna a Villányi-hegységből Mészáros Lukács, A Somssich-hegyi középső-pleisztocén Beremendia 14:30 – 14:45 Botka Dániel Bálint*, (Mammalia, Soricidae) maradványok paleoökológiai Braun Benjamin* jelentősége Pazonyi Piroska*, A Microtus genus (Mammalia, Arvicolinae) landmark 14:45 – 15:00 Virág Attila elemzése a Somssich-hegy 2 lelőhelyről 15:00 Kávészünet Délután 2. Levezető elnök: Vörös Attila Baranyi Viktória*, Spiniferites paradoxus „paradoxon” és cruciform Koraljka Bakrač, 15:30 – 15:45 morfotípusok a magyarországi és horvátországi pannóniai Sütőné Szentai Mária, dinoflagellata együttesekben Magyar Imre 15:45 – 16:00 Dulai Alfréd Miocén brachiopodák a mediterrán térségből (Málta, Szicília)

16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

Bioeróziós nyomok kovásodott fák maradványain a 16:00 – 16:15 Tari Georgina magyarországi miocénből Torba Klaudia, Dávid 16:15 – 16:30 Bioeróziós nyomok kis-egedi levélmaradványokon Árpád*, Fodor Rozália Ozsvárt Péter*, Kocsis Késő paleogén európai klimarekonstrukciό emlősfogak 16:30 – 16:45 László stabilizotόpos vizsgálatai alapján 16:45 Szünet

Délután 3. Levezető elnök: Galácz András Prondvai Edina*, Bakonydraco et al.? Az iharkúti pteroszauruszok 17:15 – 17:30 Bodor Emese Réka, mandibuláris symphysiseinek morfometriai és hisztológiai Ősi Attila elemzése Botfalvai Gábor*, Ősi Taxoneloszlás, biodiverzitás és felhalmozódási körülmények 17:30 – 17:45 Attila az iharkúti késő-kréta ősgerinces lelőhelyen Fodor László*, Főzy A gerecsei késő-jura és kora-kréta medencék 17:45 – 18:00 István, Sztanó szerkezetfejlődése és geodinamikai háttere Orsolya, Kövér Szilvia Ősi Attila*, Pozsgai Emília, Botfalvai Gábor, Annette E. Götz, Prondvai Edina, 18:00 – 18:15 Makádi László, Hajdu Egy új triász gerinces lelőhely a Villányi-hegységből Zsófia, Csengődi Dóra, Czirják Gábor, Sebe Krisztina, Szentesi Zoltán Konrád Gyula*, Sebe Még egyszer – utoljára – a mecseki középső-triász 18:15 – 18:30 Krisztina korallokról 19:00 Bankett vacsora

ELŐADÓÜLÉS – 3. NAP (MÁJUS 25., SZOMBAT) Délelőtt 1. Levezető elnök: Magyar Imre Vértes-előtéri alsó-kréta rétegek kagylósrák faunájának 08:15 – 08:30 Cséfán Tünde feldolgozása fúrási anyagok (Vst-8 és Agt-2) alapján

08:30 – 08:45 Ormay Katalin Cretaceous vertebrates of Northwest Alberta, Canada Főzy István*, Fodor László, Nico M.M. Janssen, Guillermo Meléndez, Gregory Price, Wolfgang A Dunántúli-középhegység északkeleti részének késő jura– 08:45 – 09:00 Riegraf, Armin kora kréta élővilága és medencefejlődése Scherzinger, Szente István, Szinger Balázs, Szives Ottilia, Vörös Attila

1 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

Késő-jura brachiopodák a Pilisből és a Gerecséből: 09:00 – 09:15 Vörös Attila újdonságok, érdekességek Szives Ottilia*, Főzy A jura/kréta határ gerecsei karbonátos szelvényekben: 09:15 – 09:30 István, Szinger Balázs ammonitesz- és calpionella-vizsgálatok 09:30 Kávészünet, poszter szekció Délelőtt 2. Levezető elnök: Dulai Alfréd Bodor Emese Réka*, Barbacka Maria, A Mecseki Kőszén Formáció flórája az európai jura flórák 10:15 – 10:30 Jadwiga Ziaja, ismeretének tükrében Frederick Thévenard, Mihai E. Popa 10:30 – 10:45 Zsiborás Gábor A bakonycsernyei alsó-bajóci rétegsor foraminifera faunája Kocsis Tibor Ádám*, A sztratigráfiai felbontás növelésének hatása a globális 10:45 – 11:00 Pálfy József diverzitási statisztikákra Előzetes eredmények a Csv-1 sz. fúrás felső-triász 11:00 – 11:15 Karádi Viktor Holothuroideáiról A Csővár-1 fúrás foraminifera faunája, avagy vissza az 11:15 – 11:30 Szeitz Péter alapokhoz 12:00 Ebédszünet Délután Levezető elnök: Főzy István Mikrofácies vizsgálatok a Tisza-egység felső-jura–alsó-kréta 13:15 – 13:30 Szinger Balázs képződményeiben

13:30 – 13:45 Görög Ágnes A gyenespusztai bajoci-bath rétegsor foraminiferái

Galácz András*, Korai Stephanoceratid ammoniteszek a bakonycsernyei 13:45 – 14:00 Dunai Mihály, Evanics klasszikus alsó-bajóci lelőhelyről Zoltán

14:00 – 14:15 Kassai Piroska Északnyugat-európai Lytoceratinák a gerecsei toarciban

Pálfy József*, Vörös Egy különleges kora jura brachiopoda a kanadai 14:15 – 14:30 Attila, Gregory Price Kordillerákból

15:00 Zárszó, eredményhirdetés

2 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

POSZTEREK

Apró Anna, Dávid Árpád Bioeróziós nyomok csontokon (Mecsek, Pécs, Danitz-puszta)

Balaska Piroska Tafonómiai megfigyelések késő-oligocén Scaphopodákon (Eger, Wind-féle téglagyár)

Bodor Emese Réka, Kovács József, A hagyományos morfometria alkalmazásának módja és lehetőségei Stefan Vasile, Zuzana Hermanová az őslénytanban

Bosnakoff Mariann Badeni otolithok egy tekeresi feltárásból

Fodor Rozália, Dávid Árpád Ptychoplasma a magyarországi felső-oligocénből

Kercsmár Zsolt, Müller Pál Rákolló maradványok a tatabányai középső-eocén sziliciklasztos rétegsorból (Tokodi Formáció)

Pazonyi Piroska, Németh Emese, A Microtus oeconomus pocokfaj landmark elemzésének eredményei Zsolt Anna, Virág Attila

Sági Edina Mikrofauna az ammonitico rosso típusú mészkőben: „gumón innen — gumón túl”

Selmeczi Ildikó, Szurominé A Budafoki Homok Formáció új feltárása a Visegrádi-hegységben Korecz Andrea, Laczkóné Őri Gabriella, Szurkos Gábor, Zsámbok István

Selmeczi Ildikó, Sütőné Szentai Új adat a Somlóvásárhelyi Formáció korára vonatkozóan Mária (palynológiai vizsgálat a noszlopi Not-10 fúrásból)

Sütőné Szentai Mária, Selmeczi A Neszmély környéki felső-miocén üledékek szervesvázú Ildikó, Csillag Gábor, Kercsmár mikroplankton és sporomorpha együtteseinek újabb vizsgálati Zsolt, Lantos Zoltán, Albert eredményei Gáspár

Sümegi Pál Szeged–Öthalom, rekviem egy őslénytani lelőhelyért

Szurominé Korecz Andrea, Badeni csökkentsósvízi mikrofauna együttes egy Duna–Tisza közi Cserepesné Meszéna Bernadett mélyfúrásból

Monostori Miklós, Tóth Emőke Kagylósrákok balatonfelvidéki mélyfúrások középső- és felső-triász rétegeiből

Vincze Ildikó, Magyari Enikő, Holocén erdőhatár változás a Déli-Kárpátokban: multi-proxy Orbán Ildikó, Elena Marinova, eredmények gleccsertavi üledékek vizsgálata alapján Hilary Birks, Pál Ilona, Walter Finsinger

Zelei Zoltán, Baranyai Dóra Badeni otolithok a Facsádi-medencéből (Lăpugiu de Sus)

3 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

KÖSZÖNTŐ

Kedves kollégák!

Ismét eltelt egy év, és a tavaly újjáválasztott vezetőség szervezésében elérkeztünk a 16. Magyar Őslény- tani Vándorgyűléshez. Ez a nagy szám is jelzi, hogy az elmúlt 15 évben körbejártuk Magyarországot, és 12 év (Pécsvárad, 2001) után újra visszatértünk a Mecsekbe. Nagy öröm számunkra, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok ellenére sokan jelentkeztek a rendezvényünkre, és több év után először ismét 60 fölé emelkedett a résztvevők száma. Talán annak is köszönhető a létszámnövekedés, hogy a tavalyi évekhez képest sikerült kissé lejjebb vinnünk a részvételi díjakat. Ez azzal jár ugyan, hogy az adminisztráció jóval bonyolultabb a helyszíni egyenkénti befizetés miatt, de ennyi kényelmetlenséget a jövőben is szívesen felvállalunk, ha ezzel elő tudjuk segíteni a résztvevők számának a növelését. Nem csak a résztvevők száma emelkedett az utóbbi évekhez képest, hanem a bejelentett előadások száma is minden eddigi rekordot megdöntött. A 16 poszter bemutató mellett 36 előadás fog elhangzani a lehető leg- változatosabb őslénytani és rétegtani témákban. Mivel senkitől nem akartuk elvenni az előadás lehetőségét, de a szombat délutáni programot sem akartuk nagyon hosszasan elhúzni, idén először a szokásos 15+5 perces időkeret helyett csak 15 perc jut egy-egy előadásra. Kérjük mind az előadók, mind a levezető elnökök együtt- működését a program menetrend szerinti, zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. Az idei vándorgyűlés szervezésében a pécsi kollégáink nyújtottak sok segítséget. Kovács János a szállás és a busz intézésében, valamint a francia előadó meghívásában működött közre. Konrád Gyula és Sebe Krisztina a terepbejárás megvalósításában nyújtott sokoldalú segítséget. Szintén köszönettel tartozunk Raucsik Béla, Galácz András és Baranyi Viktória kollégáinknak, akik a terepbejárás programjában bekö- vetkezett késői változás miatt az utolsó pillanatban érkezett kérésünkre is elvállalták a Réka-völgyi feltárás bemutatását. A hallgatók díjazását idén is a Hantken Alapítvány nagyvonalú támogatása tette lehetővé. Az abstract és kirándulásvezető füzet szerkesztésében és egyéb előkészületi munkákban Bosnakoff Mariann nyúj- tott nagyon sok segítséget. Az Orfű melletti Rácz Tanya reményeink szerint ideális helyszínt nyújt a Vándorgyűlésünk számára. A színvonalas szakmai program szüneteiben mindenkinek kellemesen kikapcsolódást kívánunk a csodálatos mecseki környezetben.

Dulai Alfréd a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának elnöke

4 RÉSZTVEVŐK

RÉSZTVEVŐK

BALASKA PIROSKA FODOR LÁSZLÓ Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi [email protected] Kutatócsoport ELTE Regionális Földtani Tanszék BÁLDI KATALIN [email protected] ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék [email protected] FODOR ROZÁLIA Mátra Múzeum BARTHÁNÉ PAZONYI PIROSKA [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] FŐZY ISTVÁN MTM Őslénytani és Földtani Tár BARANYI VIKTÓRIA [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] GALÁCZ ANDRÁS ELTE TTK Őslénytani Tanszék BODOR EMESE RÉKA [email protected] Magyar Földtani és Geofizikai Intézet [email protected] GASPARIK MIHÁLY MTM Őslénytani és Földtani Tár BOSNAKOFF MARIANN [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] GÖRÖG ÁGNES ELTE TTK Őslénytani Tanszék BOTFALVAI GÁBOR [email protected] MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport [email protected] GULYÁS PÉTER Ajka BOTKA DÁNIEL BÁLINT [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] HABLY LILLA MTM Növénytár BRAUN BENJAMIN [email protected] ELTE TTK [email protected] HAJDU ZSÓFIA ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék BUCZKÓ KRISZTINA [email protected] MTM Növénytár [email protected] KARÁDI VIKTOR ELTE TTK Őslénytani Tanszék BUDAI TAMÁS [email protected] Magyar Földtani és Geofizikai Intézet [email protected] KASSAI PIROSKA MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport CZIRJÁK GÁBOR [email protected] ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék [email protected] KÁZMÉR MIKLÓS ELTE TTK Őslénytani Tanszék CSÉFÁN TÜNDE [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] KERCSMÁR ZSOLT Magyar Földtani és Geofizikai Intézet CSENGŐDI DÓRA [email protected] MTM Őslénytani és Földtani Tár [email protected] KNAUER JÓZSEF Balatonalmádi DÁVID ÁRPÁD [email protected] Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék [email protected] KOCSIS TIBOR ÁDÁM MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport DULAI ALFRÉD [email protected] MTM Őslénytani és Földtani Tár [email protected]

5 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

KONRÁD GYULA SELMECZI ILDIKÓ PTE TTK FI Földtani Tanszék Magyar Állami Földtani és Geofizikai Intézet [email protected] [email protected]

KOVÁCS JÁNOS SÜMEGI PÁL PTE TTK FI Földtani Tanszék SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék és [email protected] MTA Régészeti Intézet [email protected] FRÉDÉRIC LACOMBAT Musée de Paléontologie de Chilhac, France; SZEITZ PÉTER [email protected] ELTE Őslénytani Tanszék [email protected] LESS GYÖRGY Miskolci Egyetem Ásványtani-Földtani Intézet SZENTESI ZOLTÁN [email protected] MTM Őslénytani és Földtani Tár ELTE TTK Őslénytani Tanszék MAGYAR IMRE [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport MOL Nyrt. SZINGER BALÁZS [email protected] MOL Nyrt. [email protected] MONOSTORI MIKLÓS ELTE TTK Őslénytani Tanszék SZIVES OTTILIA [email protected] MTM Őslénytani és Földtani Tár [email protected] MONOSTORI MIKLÓSNÉ ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet SZUROMINÉ KORECZ ANDREA [email protected] MOL Nyrt. [email protected] OLÁH LILLA ALÍZ ClientFirst Consulting Kft. TARI GEORGINA [email protected] Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék [email protected] ORMAY (SCHLEMMER) KATALIN Grande Prairie Regional College TÓTH EMŐKE [email protected] ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected] OZSVÁRT PÉTER MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport VINCZE ILDIKÓ [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] ŐSI ATTILA MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport VIRÁG ATTILA [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport ELTE TTK Őslénytani Tanszék PÁL ILONA [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] VÖRÖS ATTILA MTM Őslénytani és Földtani Tár PÁLFY JÓZSEF MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék [email protected] MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport [email protected] ZELEI ZOLTÁN Eszterházy Károly Főiskola POZSGAI EMÍLIA [email protected] Pécsi Tudományegyetem [email protected] ZSIBORÁS GÁBOR ELTE TTK Őslénytani Tanszék PRONDVAI EDINA [email protected] MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport [email protected]

SÁGI EDINA ELTE TTK Őslénytani Tanszék [email protected]

6 ELŐADÁSKIVONATOK

ELŐADÁS- ÉS POSZTER KIVONATOK

méretük, megtartási állapotuk alapján hat csoport- BIOERÓZIÓS NYOMOK CSONTOKON ba soroltuk. (MECSEK, PÉCS, DANITZ-PUSZTA) 1) Cubiculum cf. ornatus ROBERTS, E. M. et al. 2007: Tojásdad, sekély bemélyedések. Hosszuk APRÓ ANNA, DÁVID ÁRPÁD 7–11 mm , szélességük 3–5 mm, mélységük 2–3 Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 mm. Előfordulnak a csontok tömör és szivacsos Eger, Leányka u. 6.; [email protected] állományában is. Egyesével, ritkán párosával for- dulnak elő. A kamrácskák falán díszítettség nem A szerzők a danitz-pusztai homokbánya üle- figyelhető meg. dékes összletéből származó gerinces vázmaradvá- 2) Nekrofág rovarok szaporodásnyoma: Hosz- nyokat vizsgálták. A 2472 darab csont egy része szúkás fúrások, amelyek kerekded kamrában vég- saját gyűjtés, míg másik része a Magyar Állami ződnek. Hosszuk 11 mm, szélességük 2 mm. A Földtani és Geofizikai Intézet őslénytani gyűjtemé- kamrák átmérője 4 mm. nyében található. 3) Nekrofág rovarok táplálkozásnyoma: Fel- A gerinces ősmaradványok a pannonnál idő- szakadt járatok vagy kerekded gödröcskék. A sebb tengeri és fiatalabb szárazföldi elemekre oszt- járatok hossza akár 1 cm is lehet, szélességük hatók: a tengeri gerinces maradványok száma 411, pedig csupán 1,5–2 mm. Megtalálhatók a csontok a szárazföldieké pedig 64. A rossz megtartási álla- tömör és szivacsos állományában is. A gödröcskék potból következően nem határozható töredékek egyesével vagy csoportosan helyezkednek el. Át- száma 1997. mérőjük 2–4 mm, mélységük 1–2,5 mm. A vizsgált maradványok kivétel nélkül a ge- 4) Koptatódás fog rágófelületén: Vonalká- rincesek törzsébe és az állkapcsosok altörzsébe zottság egy fog rágófelületén. A vonalak 5–11 mm tartoznak. A 2472 darab fosszíliát öt osztályba hosszúak, szélességük 0,2–0,3 mm. A vonalak lehet sorolni: porcoshalak, csontoshalak, hüllők, többsége hegyesszögben metszi egymást. madarak és emlősök osztálya. A porcoshalak 5) Rágásnyom 1: Szabálytalan V alakú nyo- osztályát a ráják képviselik fogtöredékeikkel. A mok hosszú, csöves csontok végén. A csontok szé- valódi csontoshalak maradványai olyan rossz meg- lessége 0,5–2,5 cm. tartásúak, hogy Teleostei indet. 1: csontoshal csi- 6) Rágásnyom 2: Párhuzamos karcolásnyo- golya; Teleostei indet. 2: csontoshal csont; és mok hosszú csontok felületén. Teleostei indet. 3: halcsontként lehetett besorolni. A bioeróziós nyomok a rossz megtartási ál- A hüllőket a Testudo és a Trionyx nembe tartozó lapotuk miatt nem határozható fog- és végtagtö- teknősök képviselik. A madarak maradványai rossz redékeken figyelhetők meg. megtartásúak, kis méretűek, ezért csak alosztály szintig határozhatók. A maradványok alapján arra TAFONÓMIAI MEGFIGYELÉSEK KÉSŐ- lehet következtetni, hogy az újtípusú madarakhoz OLIGOCÉN SCAPHOPODÁKON (EGER, (Neornithes) tartoznak. Az emlősök a legnagyobb WIND-FÉLE TÉGLAGYÁR) diverzitásúak. Előfordulnak fókabordák, antilop- félék sarokcsontja és a (Bovidae) tülkös szarvúak BALASKA PIROSKA szarvcsapjai a gyűjtött anyagban. Tengeri emlősök Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 is előkerültek, ezek a delfin vázmaradványának a Eger Leányka út 6., [email protected] gerinccsigolyáit, felkarcsontjait és más, tovább már nem meghatározott vázelemeit alkotják az ál- A volt Wind-féle téglagyár agyagbányájának latoknak. Az elefántféléket két darab masztodon molluszkás agyagrétege egyveretű, 30 m vastag- fogzománc képviseli. A tengeri teheneknek a ságú összletben jelenik meg a feltárás É-i részén. bordáit és annak töredékeit találtuk meg. A vizs- A szerző a molluszkás agyag két szintjéből vett 50- gált anyagban nagyon sok csonttöredék fordul elő. 50 kg mintát és az iszapolási maradékból kiváloga- Ezeket Vertebrata indet. 1, Vertebrata indet. 2, tott Scaphopodákat vizsgálta tafonómiai szempont- Vertebrata indet. 3-ként lehetett meghatározni ból. Az első szint (Ma1) a bányaudvar talpszintjé- (különböző állkapocs, fog és végtag töredékek). hez viszonyítva 1 m-es magasságban található. A A danitz-pusztai homokbánya gerinces marad- második szint (Ma2) a bányaudvar talpszintjéhez ványain megfigyelt bioeróziós nyomokat alakjuk, viszonyítva 4,5 m-es magasságban helyezkedik el.

7 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

A Ma1 szintből 9 taxon 734 példánya, a Ma2 INVAZÍV DREISSENA FAJOK A BALA- szintből 7 taxon 726 példánya került elő. TONBAN MINT SZEDIMENT ALKOTÓK Ma1 szint: Dentalium kickxi (24 db), Dentalium apenninicum (1 db), Dentalium fissura BÁLDI KATALIN*1, BALOGH CSILLA2, (7 db), Dentalium simplex (310 db), Dentalium D.MUSKÓ ILONA2, G.-TÓTH LÁSZLÓ2, indet. (334 db), Fustiaria taurogracilis (9 db), SZTANÓ ORSOLYA1 1 Cadulus gracilina (49 db). ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Ma2 szint: Dentalium kickxi (2 db), Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected], Dentalium fissura (12 db), Dentalium simplex 2 (304), Dentalium indet. (382 db), Cadulus Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3.; [email protected] gracilina (26 db). A Scaphopoda vázmaradványokon a kö- A Balatonban előforduló szilárd felületeken vetkező tafonómiai jellegzetességeket vizsgáltam: élő makroszkopikus gerinctelen fauna jelentős szállítódás, bioerózió, bekérgezés. részét a Pontokáspi régióból származó, rögzült A Scaphopodák megtartási állapota mindkét életmódot folytató inváziós Dreissena fajok al- szintben rossz. A vázmaradványok erősen törede- kotják, melyek denzitása a parti kövezésen elérheti zettek, koptatottak. a 280 000 ind/m2-t is. A Balatonban a vándorkagy- Az első szintben nagyobb a bioerodált váz- ló (Dreissena polymorpha) inváziójára 1933-ban maradványok aránya. A vizsgált anyagban tengeri figyeltek fel, majd 2008-ban hurcolták be a tóba a algák és gombák mikrobioeróziós nyomait, vala- mára tömegesen elszaporodott kvagga kagylót mint sikeres ráktámadás nyomokat lehetett megfi- (Dreissena bugensis). E kagylók Fonyód partjainál gyelni. A második szintben tengeri algák életnyo- manapság üledékalkotó szerepet töltenek be, hi- mai mellett Naticidae ragadozó csigák fúrásai for- szen Lőrenthey 1911-ben még a part iszapos ho- dulnak elő. A ragadozó csigák táplálkozásnyomai mokját dicséri, ma pedig lumasella borítja a partot. közt azonos arányban találhatók sikeres, sikertelen Célunk annak modellezése, hogy e kagyló mennyi- és befejezetlen fúrások. re jelentős üledékalkotóként a Balaton egészére és A vas- és mangán-oxid bekérgezés aránya a a tanulmányozott fonyódi területre vonatkozóan. második szintben nagyobb. A medencénkénti, majd az egész Balatonra A vázmaradványokon megfigyelt táplálkozás- kalkulált biomassza értékek számításához a 2003- nyomok (ragadozó csigák fúrásai, ráktámadás nyo- 2005 közötti 4 mintavételi pont két rétegéből (víz- mok) utalnak a Scaphopodák pusztulásának körül- felszín közeléből és mederfenék közeléből) szár- ményeire. A mikrobioeróziós nyomok alapján a mazó bevonat adatokat használtuk fel, melyekből Scaphopoda vázak hosszabb ideig hevertek az alj- éves átlagokat képeztünk (BALOGH et al. 2008). A zaton, a fotikus övben. Ezt követően a maradvány- vándorkagyló héjprodukcióját a Balatonban az ok jelentős mértékű szállítódást szenvedtek. Ezt aktuális vízszint, a megtelepedésre alkalmas fe- jelzi erős töredezettségük és koptatódottságuk. lületek ismeretében a vándorkagyló száraz héjas és Betemetődés után a pórusoldatokból vas- és héj nélküli biomassza különbsége alapján határoz- mangán-oxid vált ki a töredékeken. tuk meg. A megtelepedésre alkalmas part hosszát, A bioeróziós nyomok kisebb aránya, valamint mint nád, parti kőszórás, beton, mólócölöp, hor- a bekérgezések dominanciája a második szintben gászstégcölöp 40 x 40 cm felbontású, 2002 júni- gyorsabb betemetődésre utal. usában készült légi ortofotóról (Eurosense Kft., Székely és Társa, Pécs) COLIM Image Analysis programmal (Pictron Computer and Videotechnics Ltd., Budapest) határoztuk meg, a felület tulajdon- ságát figyelembe véve, megfelelő arányosítással (G.-TÓTH 2005). A héjprodukciókból a 2005-ös magas vízál- lásnál az egész Balatonra számolt, megközelítőleg 181 tonna/év kagylóhéj mennyiséget alapul véve vizsgáltuk az üledékképződésben betöltött szere- pét. Ez az érték 0,0003 mm/évvel járul hozzá a 0,38 mm/év átlag szedimentációs rátához (TULL- NER & CSERNYI 2003). Azaz, ha a többi üledék

8 ELŐADÁSKIVONATOK képződésétől eltekintünk, és csak a kagylóhéj SPINIFERITES PARADOXUS “PARADOX- lenne az egyetlen üledékforrás, akkor 11,5 millió ON” ÉS CRUCIFORM MORFOTÍPUSOK A év alatt töltené fel a Balatont (3,5 m-es átlag víz- MAGYARORSZÁGI ÉS HORVÁTORSZÁGI mélységgel és 594 km2 területtel számolva), míg a PANNÓNIAI DINOFLAGELLATA EGYÜT- normál szedimentáció 9 ezer év alatt. Fonyód kör- TESEKBEN nyékén a pannóniai rétegfejek jelenthetnek megte- lepedésre alkalmas felületet, melyek a parttal közel BARANYI VIKTÓRIA*1, KORALJKA párhuzamosan bukkannak ki a víz alatt a szeizmi- BAKRAČ2, SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA3, 4 kus szelvény szerint (NOVÁK et al. 2010). Ezek a MAGYAR IMRE 1 vízalatti pannóniai rétegek szolgáltatták a LŐREN- ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, THEY Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] által leírt kipreparálódott pannon fosszíliákat 2 (Congeria, Viviparus, Lymnocardium) amelyeket Hravatski Geolški Institut, Sachsova 2, Zágráb; [email protected] régen a víz partra mosott (LŐRENTHEY 1911). E 3 7300 Komló, Május 1. utca 7.; rétegfejek közül kettőn bizonyított a Dreissena [email protected] megtelepedése a helyben történt megfigyelés és 4 MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., MTA-MTM- mintavétel alapján (2006. június) mintegy 6 m ELTE Paleontológiai Kutatócsoport; [email protected] széles és kb 1 km hosszú sávban. Ezen a 120 000 2 m -es területen feltételezhetjük a Dreissena jelen- A pannóniai rétegösszlet endemikus létét már 80 éve, mely közel 700 tonna kagylóhéjat dinoflagellata együtteseinek tanulmányozása egy szolgáltatott, megváltoztatva a táj arculatát. új nemzetség, és számtalan új faj és alfaj leírását Habár az egész Balatonra számolt 0,0003 eredményezte az elmúlt 30 évben, melyeknek mm/év héj-kontribúció a becsült természetes szedi- rendszerezése azonban a mai napig tart. A jelen- mentációs rátához (0,38 mm/év) képest csak pár legi vizsgálatok a felső-pannóniai összletben százalékos növekedést okoz, azonban jelentősége megfigyelt membrános Spiniferites formákra és nem elhanyagolható. Erre utal a Fonyódnál térdig torzult cisztákra koncentrálnak, melyeknek taxo- érő turzásokba gyűlő D. polymorpha lumasella, nómiai vizsgálata adalékul szolgálhat a rétegtani valamint a héjprodukció fokozódását jelentheti a értékeléshez és a meglévő dinoflagellata zonáció jobban kolonizáló rokon faj a kvagga kagyló (D. pontosításához is. bugensis) megjelenése, előretörése (BALOGH et al. A vizsgálatok magyarországi és horvátországi 2010). anyag felhasználásával és összehasonlításával, a Az új kagylófajt 2008 szeptemberében ész- Bácsalmás-1, Battonya-10, Bátaszék-3, Budajenő- lelték a Balatonban, a morfológiai jegyek és a 2, Kaskantyú-2, Nagykozár-2 fúrásokból származó molekuláris vizsgálatok alapján is valóban D. minták, horvátországi felszíni minták (Požarkovec, bugensis, egy pontokáspi régióból származó inva- Krajačić, Malunje, Našice), valamint SÜTŐNÉ zív jövevény. Napjainkra e faj sikeresen vissza- SZENTAI MÁRIA holotípus gyűjteménye alapján szorította a D. polymorpha-t, és míg 2009-ben még készültek. a vándorkagyló dominált, addig 2010-re megfor- A késő-pannóniai korai szakaszában, a dult a két Dreissena faj aránya és a kvagga kagyló Spiniferites paradoxus–S. bentorii coniunctus vált dominánssá. 2011-re a kvagga kagyló jelentő- Zónában gyakori membrános Spiniferites alakok a sen visszaszorította a vándorkagylót és nagy denzi- pannóniai dinoflagellaták egy különleges csoport- tásban elterjedt, denzitása közel tízszeresére nőtt, ját képviselik. Ezeket a formákat korábban a mint kezdetben (BALOGH & PURGEL 2012). Ha ez Spiniferites paradoxus (COOKSON & EISENACK, a faj képes elszakadni jobban a szilárd felületektől, 1968) SARJEANT, 1970 fajba sorolták, amelyet azaz jobban kolonizál mint elődje, akkor sokkal eredetileg Ausztrália késő-kréta korú összletéből jelentősebb üledékalkotó válhat belőle, mint a írtak le. A S. paradoxus tengeri faj, melynek elő- vándorkagyló. fordulása kétségbe vonható a Pannon-tó endemi- Köszönetet mondunk a MEH 150002, a TÁMOP-4.2.2.A- kus brakkvízi közösségében. Ezért a membrános 11/1/KONV-2012-0038 és a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV- 2012-0064 projektek pénzügyi támogatásáért. Köszönetünket formák taxonómiai revíziója szükségessé vált, új fejezzük ki a kihelyezett aljzat konstruálásában nyújtott fajként kerülnek majd leírásra. segítségért Harmati Péternek és a mintavétel, mintafeldolgozás A magyarországi és horvátországi együttesek- során nyújtott segítségért Szabó Henriettének, P.-Klein ben a késő-pannóniai korai részében, a Spiniferites Tündének és Starkné Mecsnóbel Ildikónak. Köszönet továbbá validus Zónában jelennek meg a Virgodinium és Bodony Szilárd és Rigó Renáta könnyűbúvároknak a fonyódi mintavételekért és az OTKA T037724 támogatásáért. Pontiadinium nemzetség első torzult, kereszt

9 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS alakú, ún. cruciform alakjai. Ezek a formák tabu- 6 University of Bucharest, Faculty of Geology and lációjuk alapján egyértelműen azonosíthatóak Geophysics, Laboratory of Paleontology, 1 N. Bălcescu nemzetség szinten, viszont a ciszták jellegzetes Ave., RO-010041, Bucharest, Romania; deformációja megkülönbözteti őket nemzetségük [email protected] többi tagjától. A legfiatalabb pannóniai zónában, a A Mecseki Kőszén Formáció jura flórájának Galeacysta etrusca Zónában a kereszt alakú kör- részletes taxonómiai szempontú feldolgozása az vonal mellett egy még deformáltabb, S-alakban elmúlt években majdnem teljesen megtörtént. En- csavart morfotípus is kialakul. Hasonló jelenség nek eredményeképpen 55 levélfaj ismert a lelőhe- figyelhető meg a függelékeket viselő Spiniferites lyekről, és a reproduktív képletekről is egyre rész- fajok (S. maisensis SÜTŐNÉ SZENTAI, 1994 és S. letesebb információ áll rendelkezésre. A feldolgo- virgulaeformis SÜTŐNÉ SZENTAI, 1994) esetében zottság magas szintje tette lehetővé Pécs és Komló is a Spiniferites validus Zónától, melyeknél a köz- térségének összehasonlítását Európa többi lelőhe- ponti test deformálódik. Ezek a ciszták számos lyével. A vizsgálat célja kimutatni, hogy mennyire közös jelleget mutatnak a legfiatalabb pannóniai meghatározóak a jurán belüli változások a vegetá- zónából ismert, kereszt alakú cisztával rendelkező ció alakulása szempontjából, mennyire jelentősek Spiniferites cruciformis WALL & DALE, 1973 a környezeti hatások vagy éppen a paleobiogeográ- fajjal. fia játszik-e jelentős szerepet a flórák alakulásá- A Spiniferites cruciformis fajt a Fekete-tenger ban. holocén rétegeiből írták le, ma is él a Kaszpi-tó- A vizsgálatok kezdeti fázisában valamennyi ban. A földközi-tengeri első előfordulása alapján európai lelőhely jura flórájára vonatkozó szakiro- (5,33 millió éve) a pliocén jelzőjének tekintették a dalom feldolgozására sor került, és megtörtént a magyarországi dinoflagellata zonációkban, de a nevezéktani revízió. kezdetleges átmeneti alakok jelenléte a késő-pan- Tíz európai ország 26 lelőhelyéről ismertek a nóniai korai szakaszára jellemző együttesekben jurából szárazföldi növények maradványai. Ezek arra utal, hogy a forma eredete korábbra tehető, és közül 16 alsó-jura, 4 középső-jura és 6 felső-jura az eddigi vélekedéssel ellentétben nem a Mediter- üledékekben maradt meg. Összesen 701 fajt azono- ráneumban, hanem a Pannon-medencében alakult sítottak ezekről a lelőhelyekről (411 az alsó-jura, ki. Őse valamelyik endemikus Spiniferites faj le- 227 a középső-jura, míg 135 faj a felső-jura lelőhe- het, de a polifiletikus eredet sem zárható ki. lyeken megtalált fajok száma). A legdiverzebb le- A kereszt alakú (cruciform) morfológia csak lőhely a középső-jura yorkshire-i delta üledéksor, paratethysi eredetű reliktum víztestek dinoflagella- ahonnan 177 fajt igazoltak a kutatások. A legala- ta flórájára jellemző, más csökkentsósvízi környe- csonyabb diverzitása néhány kisméretű lengyel és zetben nem ismert. A több nemzetségen belüli román lelőhelynek van. deformáció okozta morfológiai konvergencia a Az alsó-jurában a páfrányok diverzitása a csökkentsósvízi környezethez való ököfenotipikus legnagyobb (94 faj), amit a fenyőfélék követnek adaptáció eredménye lehet. (75 faj) majd a cikászok következnek (65 faj). Ezt a tendenciát figyelhetjük meg a Mecseki Kőszén A MECSEKI KŐSZÉN FORMÁCIÓ Formáció esetében is, ahol 14 páfrány taxon, 11 FLÓRÁJA AZ EURÓPAI JURA FLÓRÁK fenyőféle és 8 cikász ismert. A középső-jurát ezzel ISMERETÉNEK TÜKRÉBEN szemben a bennettiteszek uralták (55 faj), amit a fenyőfélék követtek (42 faj) és a páfrányok (39 faj) *1,2 BODOR EMESE RÉKA , BARBACKA alkották a harmadik legdiverzebb csoportot. A 3,4 4 MARIA , JADWIGA ZIAJA , FREDERICK késő-jurában ugyanaz a három csoport volt az ural- THÉVENÁRD5, MIHAI E. POPA6 1 kodó, mint az alsó-jurában, csak a sorrendjük tér ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, el: fenyőfélék (39 faj), páfrányok (27 faj), ciká- Pázmány P. sétány 1/C szok (25 faj). 2 MFGI Földtani és Geofizikai Gyűjteményi Osztály, 1143 Budapest, Stefánia út 14.; [email protected] Hagyományosan a Mecseki Kőszén Formá- 3 MTM Növénytár, H-1476 Budapest, Pf. 222; ciót hasonlónak ismeri a szakirodalom a romániai [email protected] Reşiţa-medence lelőhelyeihez. Ezt a nézetet jelen 4 W. Szafer Botanical Institute PAN, 31-512 Kraków, vizsgálatok egyértelműen cáfolták. Romániából 75 ul. Lubicz 46. faj ismert és a mecseki előfordulásokkal csupán 5 Universite Lyon 1 (Campus de la Doua, Darwin A) kilenc kozmopolita elterjedésű faj közös. F69622 Villeurbanne cedex; [email protected]

10 ELŐADÁSKIVONATOK

Többváltozós elemzési eljárások is egyér- őslénytanban bevett morfotaxon fogalmát a paleo- telműen elkülönítették a két lelőhelyet. A klaszter- botanikában leváltotta a Nemzetközi Botanikai elemzésben például a dendrogramnak teljesen más Nevezéktani Bizottság a „Melbourne Kódban” ágára kerültek. Ezeknek az elemzéseknek azonban (2012), és helyette a fosszilis taxon fogalmát ve- nagyon fontos kérdése a taxonómiai határozás zette be, ami arra a szemléletváltásra utal, hogy a megbízhatósága. Az elemzések kezdetén a tradí- széttagoló rendszer helyett ahol csak mód van rá, cionális német irodalom került feldolgozásra, csak az egy fajba tartozó maradványokat össze kell később derült ki, hogy a lelőhelyek revízióját vonni. Ennek az egyik fontos eszköze lehet a mor- GREGOR és HAUPTMANN 1998-ban elvégezték. Ez fometria, mert alkalmas az átmeneti formák kimu- arra nyújtott lehetőséget, hogy megvizsgáljuk, mi tatására. A hagyományos morfometria azonban történik az elemzéssel a taxonómiai revízió hatá- soha nem került az őslénytani taxonómiai kutatás sára. Korábban a német alsó-jurából 111 fajt tar- előterébe. tottak számon, de a revízió csupán 30 faj jelenlétét A fajok leírása matematikai szempontból cso- igazolta. A többváltozós elemzésnél a bemenő ada- portok elkülönítését jelenti. A csoportok elkülö- tokban történt változás mindig a teljes virtuális nítésére van alkalmas sokváltozós adatelemző teret befolyásolja, így a többi lelőhely egymáshoz módszer. Ez azonban önmagában nem elégséges. viszonyított helyzetét is megváltoztatja. A német Több módszer együttes és megfelelő sorrendben flóra revíziójával a klaszterelemzésen egy alsó-jura történő alkalmazása esetén várhatunk jó és meg- folyami és delta lelőhelyekkel jellemzett ág alakult bízható eredményeket. A Hátszegi-medencéből ki, ami a mecseki lelőhelyet, Grönlandot, a német előkerült rovarpeték példáját véve esettanulmány- alsó-jurát és több lengyel lelőhelyet tartalmazza. ként egyik első szempontként ki kell emelni a nagy Egy másik ágon vegyes korok és környezetek talál- mintaszámot. hatók, közöttük a romániai előfordulással. Az A Hátszegi-medence késő-kréta folyami, NMDS eredménye pedig a revízió után könnyen ártéri és lagúnaüledékeinek iszapolása során több értelmezhetővé vált, korok szerint tagolta az euró- száz rovarpete került elő. Ezek közül 98 teljesen ép pai jurát, elkülönülnek az alsó-, középső- és felső- példány. Ezeken a példányokon hét taxonómiai jura lelőhelyek, így a többváltozós analízisek ered- értékkel bíró karakter vizsgálata történt meg. A ménye is igazolta a helyes bemenő taxonómiai bordák megszámolására, a szélesség és a hosszú- adatok jelentőségét. ság maximális értékének lemérésére, valamint a A kutatásokat a Ministry of Science and Higher Education, mikropyle és az operculum két-két részének lemé- Poland N N303 373036 és az OTKA 100658 pályázata résére került sor. Ezt követte a paraméterenkénti támogatta. Az Őslénytani Vándorgyűlés részvételt a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0030 pályázata tette lehetővé. vizsgálat, amivel már sok helyen feltűnt a bimo- dalitás, tehát két csoport elkülönülésére utalt az elemzés. A sztochasztikus kapcsolatok meghatá- A HAGYOMÁNYOS MORFOMETRIA AL- rozása esetünkben a Pearson-féle korrelációs KALMAZÁSÁNAK MÓDJA ÉS LE- együttható becslését jelentette. Ennek eredménye- HETŐSÉGEI AZ ŐSLÉNYTANBAN ként megkapjuk, milyen szoros lineáris kapcso- latban van két paraméter. A paramétereket minden BODOR EMESE RÉKA*1,2, KOVÁCS JÓZSEF3, esetben valószínűségi változóként kell kezelnünk. STEFAN VASILE4 A többváltozós eljárások közül a legfontosabb 1 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C ebben az esetben a klaszterelemzés, ami több ská- 2 MFGI, Földtani és Geofizikai Gyűjteményi Osztály, latípusú adat esetében is alkalmazható, de hiányzó 1143 Budapest, Stefánia út 14.; [email protected] adatot nem tud kezelni ez az eljárás. A klaszterezés 3 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani egy kódolási művelet, melynek alkalmazása során Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C; a sok jellemzővel leírt egyedet egy számmal, cso- [email protected] portba tartozásának kódjával (klaszterének számá- 4 University of Bucharest, Faculty of Geology and val) lehet jellemezni. A klaszterelemzés eredmé- Geophysics, Laboratory of Paleontology, 1 N. Bălcescu nyét megjelenítő dendrogramon kettő nagy, vagy Ave., RO-010041, Bucharest, Romania; öt kis csoport volt elkülöníthető. A klaszterbe so- [email protected] rolás helyességét lineáris diszkriminancia analí- zissel teszteltük, és azt kaptuk, hogy a külön cso- Egyre nagyobb igény mutatkozik olyan objek- portként kiemelt öt egyed teljes biztonsággal tív fajleírási módszerek kidolgozására, melyek elkülönül. Ezeket az egyedeket megfigyelve egy- figyelembe veszik a fajon belüli variabilitást. Az értelműen kiderült, hogy nagyobbak a többinél, a

11 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS micropyle relatív hosszúsága sokkal nagyobb, fe- Az összesen 29 faj 18 családot képvisel, a lületük is eltér. Ezeknek az elkülönítése genus gébfélék (Gobiidae) ebben az együttesben is szinten szükséges. A többi egyedet újra vizsgálva dominálnak (70 %<), akárcsak a többi badeni folytonos átmenetet tapasztaltunk az adatokban az faunában. A Gadidae család 6 fajával a második egyváltozós elemzések során. A többváltozós el- leggyakoribb család. Említést érdemel még a járásokat szükséges volt újrafuttatni a fennmaradt Congridae, a Myctophidae és a Cepolidae család, egyedeken, mert a karaktertér megváltozott. Az új melyek 3–5 %-os részarányban vannak jelen a klaszterezéssel három csoport különült el, ame- faunában. lyeknek a létezését a diszkriminancia-elemzés Az otolith-együttes különlegességét a szem- alátámasztotta. Azonban az egyváltozós vizsgála- betűnően nagyméretű hallókövek adják. A Gadidae tokban igazolt folytonos átmenetek kizárták, hogy és a Congridae család példányaira az eddig tapasz- több taxon lenne a mintában. A részletes vizsgála- talt méreteknek közel a kétszerese jellemző. A tok ontogenetikai fázisokat különítettek el. Éretlen, legnagyobb Phycis tenuis (KOKEN, 1891) példány átmeneti és teljesen érett pete állapot volt kimu- 12 mm, a legnagyobb Merluccius merluccius tatható. (LINNAEUS, 1758) egy 16 mm-es töredék, a teljes Jelen vizsgálat az első, melynek során fosszi- mérete meghaladhatta a 20 mm-t is. lis anyagon rovarpeték ontogenetikai állapotait si- A Kárpát-medence jól ismert otolith-együtte- került elkülöníteni. seivel (Baden-Sooss és Gainfarn, Bécsi-medence; A kutatásokat a Hantken Alapítvány támogatta. A részvételt az Coşteiu de Sus, Erdélyi-medence; Szob) össze- Őslénytani Vándorgyűlésen a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010- hasonlítva a tekeresi adatokat, a többváltozós 0030 pályázata tette lehetővé. adatelemzési módszerek (NMDS, DCA) nem ad- nak egyértelmű eredményt. Ennek magyarázata BADENI OTOLITHOK EGY TEKERESI lehet az eltérő mintanagyság, illetve az, hogy va- FELTÁRÁSBÓL lamennyi faunát ugyanazok a csoportok uralják, a faunák közötti eltérést az 1-2 példányszámban elő- BOSNAKOFF MARIANN forduló, csak az adott lelőhelyre jellemző formák MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, jelentik. 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] Az ökológiai paraméterekből — a badeni lumasellás rétegeket leggyakrabban jellemző — Egyre több badeni korú hallókövet ismerünk partközeli, sekélytengeri környezetre és normál Magyarország területéről. Egy különlegesen gaz- sótartalomra következtethetünk, optimális táp- dag lelőhelyről származnak a bemutatott otolithok, anyag-ellátottsággal. Önmagában a Merluccius NÉMETH Tamás magángyűjtő jóvoltából. Tekeres példányok nagy mérete is trópusi-szubtrópusi mellől, a Herman Ottó-tó partjáról közel 900 kg éghajlatú tengerparti környezetre utal, e genus leiszapolt agyagos üledékből több ezer darab hal- hallóköveinek mérete a karbonát beépülésével lókő került elő, melynek eddig csak a töredékét, összefüggésben a vízmélység növekedésével és a 1109 db hallókövet sikerült legalább genus szinten hőmérséklet csökkenésével arányosan csökken azonosítani, továbbá 2751 db Gobiidae-t kiválo- (LOMBARTE & LLEONART 1993). A mélyebb vízi gatni. A meghatározott példányok között magyar- formák jelenléte a nyílt vízzel való kapcsolatot országi lelőhelyekről eddig még nem ismert for- jelzi. A hallóköveken túl az üledék igen gazdag mák is szerepelnek: fogmaradványokban (porcos- és csontoshalfogak „genus Bythitinarum” cf. marchicus (KOKEN, egyaránt) és puhatestűekben is. 1891) Köszönet NÉMETH Tamásnak a mintáért és KOCSIS Tibor „genus Hemiramphidarum” sp. Ádámnak a többváltozós elemzéshez nyújtott segítségéért. Diplacanthopoma tortonesei NOLF, 1977 Hoplobrotula acutangula (KOKEN, 1884) Hoplobrotula difformis (KOKEN, 1884) Merluccius merluccius (LINNAEUS, 1758) Pomadasys sp. Pterothrissus umbonatus (KOKEN, 1884) Symbolophorus meridionalis STEURBAUT, 1979 Trigla sp.

12 ELŐADÁSKIVONATOK

TAXONELOSZLÁS, BIODIVERZITÁS ÉS halak, mely jelentősen eltérő taxoneloszlást FELHALMOZÓDÁSI KÖRÜLMÉNYEK AZ feltételez a ma ismert ökoszisztemáktól. A mi- IHARKÚTI KÉSŐ-KRÉTA ŐSGERINCES nimum egyedszámon alapuló taxoneloszlás azon- LELŐHELYEN ban hitelesebb képet nyújtott az egykori fauna összetételről, mert ez esetben a kétéltűek és a halak BOTFALVAI GÁBOR*1, ŐSI ATTILA2 mutattak jóval gyakoribb előfordulást, mint a 1 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani dinoszauruszok és a krokodilok. Az MNI alapján Tanszék,1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; meghatározott, és modern ökoszisztémákkal össze- [email protected] 2 vethető taxoneloszlás felveti annak lehetőségét, MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, hogy az általunk vizsgált terület egy „csapdázódási 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c; [email protected] hely” lehetett és az iharkúti leletanyag nem egy folyamatosan feltöltődő csatorna anyagát reprezen- A késő-kréta iharkúti gerinces lelőhely gazdag tálja. A rövid távú szállítódást követő hirtelen fel- és diverz leletanyagának paleoökológiai vizsgálata halmozódást támasztja alá, hogy az izolált csontok- jelenti az egyik alappillérét az MTA–ELTE Len- ból álló leletanyag nem mutatott alak szerinti dület Dinoszaurusz Kutatócsoport munkájának, szortírozottságot. Továbbá, az egyes taxonok izo- melyhez elengedhetetlenül szükséges az egykori lált csontanyagából számított csontváz kompleten- környezet és a csontok felhalmozódási körülmé- ciák magas százalékos értéket mutatattak, mely nyeinek minél pontosabb megismerése. Munkánk szintén arra utal, hogy a szállítás során fellépő során az elmúlt 11 év ásatásai alatt begyűjtött 7474 csontelem-kirostálódás nem volt jelentős mértékű. csont- és fogmaradványt vizsgáltunk meg, melyek A területről előkerült gazdag leletanyag igen ma- megközelítőleg 400 m2-nyi feltárt területről kerül- gas minimum egyedszámot mutat (214 egyed), tek elő. A begyűjtött csontok mennyisége lehetővé amiben, nem várt módon a Pterosauriák mutatják a tette az iharkúti leletanyag taxoneloszlási és diver- legmagasabb minimum egyedszámot (57 egyed). zitási vizsgálataira vonatkozó, statisztikai módsze- Az iharkúti leletanyag három, jelentősen el- reken alapuló kiértékelését. térő csoportra osztható tafonómiai szempontból, Két, alapvetően különböző taxoneloszlás- melyek együttes megjelenése szintén alátámasztja számítási módszer létezik, melyek használata szé- a fentebb említett egykori felhalmozódási viszo- les körben elfogadottnak tekinthető. A maximális nyokat. A lekerekített és erőteljesen koptatott, egyedszámon alapuló kalkuláció (number of meghatározhatatlan csontkavicsok reprezentálják identified specimens; NISP) abból a feltételezésből azon csontelemeket, melyek hosszabb távon szál- indul ki, hogy a vizsgált leletanyag diszartikulárt lítódtak a csatorna fenékhordalékával, és így je- elemei jelentős szállítódáson mentek keresztül a lentős mértékben ki voltak téve a fizikai beha- felhalmozódásukat megelőző periódusban és így tásoknak. A másik csoportba tartoznak a jól meg- kicsi az esélye annak, hogy egy egyed csontvá- határozható, kismértékben koptatott, de jelentősen zának legalább két csontja egy adott területen hal- töredezett izolált csontelemek, melyek feltehetőleg mozódjon fel. Tehát minden egyes meghatározható csak rövid távon, az „utolsó” áradási eseménnyel csontelemet külön egyedként kezel és ebből kifo- szállítódhattak a végső felhalmozódási helyükre. lyólag a kapott egyedszám mindig felülreprezentált Az említett két csoport alkotja az úgynevezett álta- lesz. A másik módszer, a minimum egyedszámot lános, a mindennapi halálozás által keletkezett (minimum number of individuals; MNI) vizsgálja csontvázak áthalmozott anyagát. A harmadik cso- és a leletanyagban egyetlen meghatározott csont- port az összetartozó és összefüggő csontvázele- elem előfordulásának számával reprezentálja a meket tartalmazza. Az iharkúti lelőhelyről ismert taxonok gyakoriságát a tafocönózisban. Az MNI hét részleges csontváz mindegyike az Ankylo- módszer jól alkalmazható az olyan leletanyagok sauriákhoz tartozik, ami felveti az esetleges mono- esetében, ahol jó eséllyel találjuk meg egy egyed specifikus tömeges halálközösség jelenlétét a lelő- csontvázának több elemét (nem, vagy csak rövid helyen. Az egyetlen fajhoz tartozós csontvázak távon szállított leletanyagok). gyakori jelenlétét leginkább a ”katasztrofikus A NISP módszerrel számított taxoneloszlás az események” (pl. áradások) során bekövetkezett iharkúti gerinces anyagban azt az eredményt mu- tömeges halálozásokkal magyarázzák. Az iharkúti tatta, hogy a nagyobb méretű taxonok (pl. dinosza- csontvázak esetében „katsztrofikus” halálozási uruszok) gyakoribbak lehettek az egykori biocö- esemény a háttérrégióban következhetett be, és a nózisban, mint a kisebb méretű kétéltűek vagy tetemek rövid kitettséget követően (mely során egyes esetekben jelentősen degradálódtak) le-

13 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS begtetve szállítódhattak a végső felhalmozódási mellett arányuk ~10% körülre csökkent. A Lia- helyükre. tóban a holocén ideje alatt folyamatos vízáram- A két, merőben eltérő halálközösség egyidejű lásra következtetünk. Kvantitatív pH- és foszfor- jelenléte a nagyenergiájú viszonyokat jelző agyag- rekonstrukciók, és a kovaalgák életformáinak klasztos homok, illetve homokkő rétegekben szin- változásaiból is következtettünk a vízszint tén alátámasztja, hogy az egykori felhalmozódási változásaira. környezet nem egy hosszabb ideig létező, kis sze- Eredményeink szerint a zárt tó üledékében dimentációs rátával jellemezhető, lassan feltöltődő mind a későglaciális, mind a holocén során elvárt csatorna lehetett, hanem egy viszonylag rövid, hir- trendek, mind a gyors klimatikus változások nyo- telen esemény következtében feltöltődött terület. mai jól megőrződtek, vagyis a zárt tó valóban Kutatásokat támogatta: MTA-ELTE Lendület Program, OTKA ideális objektuma a paleolimnológiai kutatások- NF 84193, Magyar Természettudományi Múzeum. nak. A nyílt tavakban a főbb trendek kimutatható- ak, vagyis a klíma jóval nagyobb befolyással bír a DIATÓMA KÖZÖSSÉGEK VÁLASZA A KÉ- kovaalga közösségekre mint az áramló víz. A loti- SŐ GLACIÁLIS ÉS HOLOCÉN kus/lentikus fajok aránya a vízszint-rekonstrukció KLÍMAFLUKTUÁCIÓKRA ZÁRT ÉS NYÍLT proxijának tekinthető. HEGYI TAVAKBAN A Retyezátban végzett vizsgálataink OTKA támogatással folynak (K 83999, NF 101362). BUCZKÓ KRISZTINA*1, MAGYARI ENIKŐ2 1 Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, VÉRTES-ELŐTÉRI ALSÓ-KRÉTA RÉ- 1476 Budapest, Pf. 222; [email protected] 2 TEGEK KAGYLÓSRÁK FAUNÁJÁNAK MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport 1117 FELDOLGOZÁSA FÚRÁSI ANYAGOK Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; (VST-8 ÉS AGT-2) ALAPJÁN [email protected] CSÉFÁN TÜNDE A zárt tavakban felhalmozódó üledékek ide- ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, ális lehetőséget kínálnak a klimatikus és emberi Pázmány Péter sétány, 1/C; [email protected] hatásra bekövetkező változások tanulmányozására. A zárt tavaknak nincs felszíni befolyásuk, míg a A Vst-8 és Agt-2 fúrások harántolták a nyílt tavakat patakok táplálják és vezetik el vizü- Vértes-előtérben és Gerecsében előforduló Vértes- ket. A Déli-Kárpátok Retyezát hegységében három somlói Aleurolit Formáció képződményeit, mely- gleccsertó kovaalga közösségei alapján rekonstru- nek alsó-kréta rétegeiből viszonylag jó megtartású áltuk az elmúlt, mintegy 16 000 év alatt történt vál- ostracoda fauna került elő. Kutatásom célja a tozásokat. Arra kerestük a választ, hogy az éghajlat kagylósrák fauna részletes taxonómiai feldolgo- hatására bekövetkező változások, vagy az áramló zása és paleoökológiai értékelése volt. A vizsgált víz határozza-e meg a kovaközösség összetételét. sorozat főként szürke agyagmárgából, aleurolitos A Retyezát hegységben, a Brazi-tó egy zárt tó márgából, lejjebb mészmárgából és breccsás réte- (45°23'47"N, 22°54'06"E; 0,5 ha; 1,740 m a.s.l.; 1 gekből áll. Korábban már feldolgozták a Vst-8 m mély) míg a Gales-tó (45°23'6"N, 22°54'33"E; fúrás bentosz foraminifera együttesét, a Vértes- 3,68 ha; 2,040 m a.s.l.; 20 m mély) és a Lia-tó somlói Aleurolit sztratotípusaként megjelölt Agt-2 (45°35'30"N, 22°87'87"E, 1,38 ha; 1910 m a.s.l.; fúrásból pedig plankton foraminifera, nanno- 4,7 m mély) nyílt tavak. Áramló/folyóvízi (lotikus) plankton, valamint palinológiai vizsgálat is történt. indikátornak a Diatoma mesodon; D. hyemale; Ezek alapján a képződmény kora alsó–középső- Meriodion circulare és a Hannaea arcus-t albai. tekintettük. A vízszintre a planktonikus/tycho- Az ecetsavas oldással és hidrogén-peroxidos planktonikus fajok relatív gyakoriságából követ- iszapolással kinyert példányokat 2 alrendbe, 10 keztettünk. A Brazi-tóban a lotikus fajok csak a családba, 11 nemzetségbe és 14 taxonba tudtam későglaciálisban fordultak elő, akkor is nagyon kis besorolni. Összesen 114 mintát dolgoztam fel gyakorisággal. A két nyílt tóban a későglaciálisban (Vst-8 fúrás: 23 db, Agt-2: 91 db). Az ostracoda és a kora holocénben 20-30%-ot is elért a lotikus faunára általánosan jellemző, hogy a sima vázúak fajok gyakorisága. A holocén klímaoptimum dominálnak. Megfigyelhető a platformról áthalmo- (HCO) idején a Gales-tóban (amikor alacsony víz- zott díszített formák jelenléte is (Rehacythereis). A szintet feltételezünk) magasabb volt a lotikus fajok két vizsgált fúrás faunája között különbség fedez- aránya (~20-30%), később, a magasabb vízszint hető fel, mely a mintánkénti példányszámban tük-

14 ELŐADÁSKIVONATOK röződik leginkább, melynek oka az egykori karbo- feldolgozottsága nem egyenletes. Elsősorban nátplatformtól való távolság lehet. A platform Olaszországból és Spanyolországból ismerünk közeli Vst-8 számú fúrás nagyobb példányszámú brachiopodákat tárgyaló cikkeket, ezek azonban mintákkal jellemezhető (átlagosan 52 példány/min- főleg a pliocén és pleisztocén rétegekből származó ta), míg a medence belsejében található Agt-2 anyagokat dolgozták fel. A miocén pörgekarúakat számú fúrásban alacsonyabb példányszámú viszonylag kevés munka tárgyalja, különösen a mintákkal (átlagosan 7 példány/minta) lehetett délebbi mediterrán területekről. dolgozni. Máltáról Thomas DAVIDSON publikált egy A vizsgált rétegekből előkerültek plankton rövid cikket 1864-ben, és meglepő módon ez volt formák is, a „Conchoecia” és Polycope nemzet- az első és egyben utolsó rendszertani munka a ségek képviselői. Ezek a formák ritkán őrződnek miocén brachiopodákról. Említést érdemel még meg az üledékekben a gyengén elmeszesedett PEDLEY 1977-es munkája, amelyben az ún. vázuknak köszönhetően. Sok a nyomott, lapított Terebratula-Aphelesia réteg Bryozoa és Brachio- példány, ezek vázán plasztikus deformáció nyomai poda faunáját vizsgálta paleoökológiai szempont- láthatók, mivel vázuk nagyrészt szervesanyagú. ból. E két munkán kívül a brachiopodák csak A rétegek kagylósrák faunája a Platycopa faunalistákban és felsorolásokban szerepelnek, így alrendbe tartozó Cytherella nemzetség nagy ará- mindenképpen időszerű a fauna revíziója. Az álta- nyával jellemezhető a többi alrend képviselőihez lam eddig vizsgált anyag két forrásból származik. képest. Ezek az aljzaton élő formák filtráló élet- A Naturalis Múzeum (Leiden, Hollandia) gyűjte- módjukból adódóan jobban elviselik az alacso- ményében viszonylag gazdag máltai anyag talál- nyabb oldott oxigéntartalmú környezetet is, mint a ható a gyűjtemény korábbi kurátora, Arie JANSSEN jól szellőzött környezetekre általában jellemző gyűjtéséből, aki a Pteropoda faunát vizsgálta a Podocopák. Így arányukból az óceán paleo-oxi- területen. A brachiopodák nagy része az génszintjét is meg lehet becsülni recens analógiák aquitaniai-langhi korú Globigerinás Márgából alapján. Az így becsült oxigénszint a Vst-8 fú- származik. Habár a példányok túlnyomó része rásban változó (1,5–3,5 ml/l), az Agt-2 fúrásban kőbél, a jellegzetes morfológiai bélyegek alapján alacsony (< 2 ml/l) volt. Ez magasabbnak bizo- csaknem mindet fajszinten is meg lehetett hatá- nyult, mint a bentosz foraminiferák vizsgálatával rozni. 18 lelőhely 38 mintájából 126 példány meghatározott érték (0,5–1 ml/l). Erre az eltérésre került elő, amelyek 10 fajt képviselnek (Aphelesia magyarázat lehet, hogy a platycopák arányát, a sp., Cryptopora lovisati, Terebratula terebratula, legújabb vizsgálatok alapján, a nutriens mennyi- Gryphus minor, Gryphus sphenoideus, sége is erősen befolyásolja, nemcsak az oxigén- Terebratulina retusa, Megathiris detruncata, szint. Argyrotheca cuneata, Megerlia truncata, Összefoglalva elmondható, hogy a korábbi- Lacazella adamsi). Érdekessége a faunának, hogy akban foraminiferák által felvázolt képződési kör- a leggyakoribb nemzetséget (Cryptopora) még nyezetet az ostracodák is alátámasztják és kie- soha nem említették Máltáról. A másik máltai gészítik. Ezek alapján a fúrásokban harántolt Vér- brachiopoda anyag Pierre MOISSETTE gyűjtéséből tessomlói Aleurolit képződményei dizoxikus, származik, aki a Felső Korallinaceás Mészkőből sekély (180–350 m) mélyszublitorális–felső- vizsgálta a bryozoa faunát. Az öt lelőhely 21 min- bathialis medencében rakódhattak le. tája mintegy 1200 példányt tartalmazott, amelyek 10 nemzetséget képviselnek (Crania, Aphelesia, MIOCÉN BRACHIOPODÁK A MEDI- Cryptopora, Terebratula, Gryphus, Megathiris, TERRÁN TÉRSÉGBŐL (MÁLTA, SZICÍLIA) Argyrotheca, Joania, Megerlia, Platidia). A kö- zeljövőben lesz lehetőségem megtekinteni Michael DULAI ALFRÉD GATT csaknem 600 tételből álló máltai brachiopo- Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és da gyűjteményét. Így ez a három jelentős mennyi- Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] ségű anyag egy reprezentatív mintát fog szolgáltat- ni a máltai miocén brachiopodák diverzitásáról, és A Középső-Paratethys miocén brachiopoda a különböző fáciesű képződményekben való elter- faunája mára már viszonylag jól ismert, és az el- jedéséről. múlt két évtized kutatásainak köszönhetően mo- A szicíliai fauna szintén a leideni Naturalis dern feldolgozások jelentek meg. A mediterrán Múzeum gyűjteményéből került elő (Arie JANSSEN térség jóval nagyobb területet ölel fel és a fauna gyűjtése). Noha mindössze egyetlen, viszonylag kis példányszámú mintáról van szó, ennek az

15 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

ősföldrajzi és evolúciós jelentősége figyelemre A Ptychoplasma karbon üledékek jellemző méltó. A 16 példányból 5 a Terebratulina retusa életnyoma. Legfiatalabb előfordulása eddig kora- fajt képviseli, a többi 11 viszont a cementálódva eocén volt. A Wind-féle téglagyár agyagbányá- rögzülő thecideidák közé tartozik. A Thecideoidea jának limonitos homokkövében való megjelené- főcsalád képviseletében a Mediterraneum terüle- sével az életnyomnem előfordulása az oligocén téről eddig csak a Thecideidae család Lacazella végéig, miocén elejéig terjeszthető ki. A Ptycho- nemzetségét ismertük mind a harmadidőszakból, plasma excelsum jelenléte tengeri, partközeli, mind a recens faunából. A Thecidellinidae család felső-parthomloki környezet felső részét jelzi. eddig ismeretlen volt a területről, és a Középső- Paratethysből is mindössze egy bizonytalan adat A GERECSEI KÉSŐ-JURA ÉS KORA- áll rendelkezésre Bulgáriából. A szicíliai középső- KRÉTA MEDENCÉK SZERKEZET- miocén (langhi) anyagban a kis példányszám elle- FEJLŐDÉSE ÉS GEODINAMIKAI nére 3 különböző thecideid faj különíthető el. Az HÁTTERE egyik a Lacazella nemzetséghez tartozik, és min- den bizonnyal azonosítható a Máltáról ismert L. FODOR LÁSZLÓ*1,2, FŐZY ISTVÁN3, SZTANÓ adamsi fajjal. A második a Thecidellina nemzet- ORSOLYA4, KÖVÉR SZILVIA1 séghez tartozik, és valószínűleg új fajt képvisel. A 1 MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi harmadik faj szintén a Thecidellinidae családba Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány tartozik, de nem csak faj szinten, hanem nemzetség 1/C; [email protected] szinten is új taxont képvisel. 2 ELTE Regionális Földtani Tanszék, 1117 Budapest, A kutatást az OTKA támogatta (K77451). A leideni Naturalis Pázmány Péter sétány 1/C; Múzeum és a londoni Természettudományi Múzeum gyűjte- 3 Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és ményének a vizsgálatát az Európai Unió által támogatott Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] Synthesys program tette lehetővé. 4 ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; PTYCHOPLASMA A MAGYARORSZÁGI [email protected] FELSŐ-OLIGOCÉNBŐL A gerecsei késői középső-jura–késő-jura üle- FODOR ROZÁLIA1, DÁVID ÁRPÁD2 dékek kisebb deformációt szenvedtek az üledék- 1 Mátra Múzeum, 3200 Gyöngyös, Kossuth u. 40.; képződés során. A deformáció egyrészt feltárás [email protected] méretben látható, illetve térképi nézetben elemez- 2 Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 330 hető. Mivel a kora-kréta gerecsei üledéksor geodi- Eger, Leányka u. 6., [email protected] namikai szempontból kapcsolódik a késő-jura üledékekhez, ezért előadásunkban a teljes callovi– Az egri Wind-féle téglagyár agyagbányájának apti rétegsor deformációit és geodinamikai modell- laza limonitos homokkő rétege ősmaradványokban jét is bemutatjuk. rendkívül gazdag. A testfosszíliák mellett számos A késői középső-jura radiolaritban az üledék bioturbációs nyom is előkerült, melyeket DÁVID et felhalmozódásával egyidős normálvetők és üledé- al. írt le 2011-ben. A bioturbációs nyomok limo- kes telérek azonosíthatók a tatai Kálvária-dombon nitos homokkő konkréciókhoz kötődnek, melyek a és a Tölgyháti-kőfejtőben. A vetők menti elmozdu- rétegből kipreparálódva találhatók a bányaudvar lás 1 m alatti, és a radiolarit alsó rétegeit még érin- felső szintjében. ti, a feljebb levőket és az oxfordi breccsát már 2 Egy körülbelül 0,5 m területű homokkő kon- nem. A vetők közel K–Ny-i csapásúak és ÉÉK– kréció felszínén kagylók helyváltoztatás nyomait DDNy-i húzás hatására jöttek létre. Az oxfordi– találtuk. Ezek a Ptychoplasma életnyomnembe kora-kimmeridgei során, az előzőhöz hasonló fe- tartoznak. Ez az életnyom horizontális helyzetű, szültségmezőben olyan vetők jöttek létre, amelyek egyenletesen hullámzó felületű. Folyamatos vagy mentén vetőlábi breccsakötények alakultak ki. A szakaszokból felépülő lehet. Keresztmetszete man- breccsa klasztjait a fennmaradt blokk képződmé- dula vagy csónak formájú. Lefutása egyenes, nyei adják, cementje mikrites mészkő. Lehetséges, hullámos vagy szabálytalanul kanyargó lehet. hogy ezen vetők kora-tithon felújulása következ- A morfológiai bélyegek alapján az általunk tében jött lére az úgynevezett „tithon hierlatz” talált életnyomok a Ptychoplasma excelsum mészkő. Mindezen képződmények csak a vetők életnyomfajba tartoznak. Ezt elsőként karbon közelében jelentkeznek. időszaki sekélytengeri üledékekből írták le.

16 ELŐADÁSKIVONATOK

Térképi nézetben közel K–Ny és közel É–D-i A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG vetők egyaránt fellépnek. A nagyobb vetők két ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK KÉSŐ JURA– oldalán a rétegsorok vastagsága, „teljessége” és KORA KRÉTA ÉLŐVILÁGA ÉS kifejlődése egyaránt változást mutat. Legkifeje- MEDENCEFEJLŐDÉSE zettebb a radiolarit vastagságának változása 0 és 18 m között. Előbbi a volt hátakon, utóbbi a FŐZY ISTVÁN *1, FODOR LÁSZLÓ2, NICO M. süllyedékekben lép fel. Mindeme deformációk úgy M. JANSSEN3, GUILLERMO MELÉNDEZ4, értelmezhetők, hogy egy ÉK felé lehajló lemez GREGORY PRICE5, WOLFGANG RIEGRAF6, igen kismértékben berepedezett a hajlat tetőzónája ARMIN SCHERZINGER7, SZENTE ISTVÁN8, közelében. A lemez lehajlása a Meliata-Vardar SZINGER BALÁZS9, SZIVES OTTILIA1, óceán szubdukciós zónájával kapcsolatban, de VÖRÖS ATTILA1 1 attól jelentős távolságban ment végbe. A szub- Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és dukció mentén rátolt egységekben ofiolitos kéreg, Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected], [email protected], [email protected] mélytengeri és sekélytengeri üledékek egyaránt 2 megtalálhatók voltak. MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C; A kora-kréta törmelékes medencét a rátolt [email protected] egységek terhelő hatása alakította ki, ahogy ezt 3 Geertekerhof 14bis, 3511, XC Utrecht, The több korábbi munka kimutatta. Ez a medencetípus Netherlands; [email protected] az úgynevezett kéreghajlásos medence (flexural 4 Departamento de Geología, Universidad de Zaragoza, basin). Mivel a takarófront a jura helyzethez E-50009 Zaragoza, Spain; [email protected] képest közelebb kerülhetett, a süllyedő gerecsei 5 Department of Geological Sciences, The University of területen a sziliciklasztos törmelék beérkezése Plymouth, Drake Circus, Plymouth, PL4 8AA, UK; [email protected] megszakította a karbonátképződést. Kivételt csak a 6 Gerecse DNy-i része jelentett, ahol a nagyon Brüggefeldweg 31, D-48161 Münster, Germany; [email protected] redukált meszes üledékképződés még a valangini 7 Lämmerhalde 3, 71735 Eberdingen, Germany; során is tovább folyt: ide a törmelék-behordás nem [email protected] ért el. 8 ELTE TTK Természetrajzi Múzeum, 1117 Budapest, A Berseki Márga valangini részén üledékes Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] deformációs szerkezetek, nevezetesen jelentős 9 MOL Nyrt., Kutatási Laboratórium, 1039 Budapest, csúszások-csuszamlások nyoma figyelhető meg. Batthyány utca 45.; [email protected] Ezek szerintünk olyan lejtőn jöttek lére, amely nagyjából ÉK felé nézett. Ezzel összhangban a Egy, az idén záruló OTKA téma keretein berseki bányában egy jelentős szinszediment vető belül elvégeztük 17 gerecsei és egy pilisi karbo- lép fel, ÉK-i polaritással. A valangini márga így a nátos felső jura–alsó kréta szelvény terepi vizs- kéreghajlásos medencének a rátolódási fronttal gálatát és értékeltük a rétegsorokból gyűjtött ellentétes lejtőjén (forebulge) ülepedhetett le. Így ősmaradványokat. Az ammonitesz biosztratigráfiai magyarázható, hogy a márga DNy felé gyorsan és mikrofácies vizsgálatok eredményeképpen kiékelődik és igen redukált karbonátos rétegek elkészült valamennyi szelvény pontos rétegtani helyettesítik. Ez a pozíció változott a barrémi–apti tagolása. A rétegek korbesorolása rendszerint folyamán, amikor már az ÉK felől érkező tenger zóna-szinten elvégezhető volt. Az oxfordi pad kora alatti törmelékkúp is elérte a Gerecse területét. A a középső oxfordiban (Bifurcatus Zóna) adható deformációs front az albai legelején érhette el a meg. A gazdag cephalopoda anyaggal képviselt Gerecsét, amikor a jura–kréta rétegsor erősen kimmeridgei teljesebb, mint az oxfordi. A legvas- meggyűrődött. Ez a deformáció részben egyidős tagabbak, és biosztratigráfiai értelemben a legtel- lehetett a Dunántúli-középhegység más részein jesebbek a tithon szelvények. A karbonátos alsó fellépő ÉNy–DK-i irányú rövidüléssel, ami a kréta rétegsorok többnyire csak a berriasi egy gerecseitől eltérő irányú redőket eredményezett. A részét reprezentálják. két terület kapcsolatát a Vértes-előtéri albai Az ammoniteszek jelentős része új a hazai medencék vizsgálatával tudnánk meghatározni. faunára nézve, és néhány példányt a tudományra A kutatást egy idén záródó OTKA (K 68453), és több régebbi nézve új fajként írtunk le. Ezek között 3 tithon és 2 kutatási pályázat, így a volt MÁFI földtani térképezési berriasi korú. A kimmeridgei perisphinctesek egy projektje, valamint az ELTE geológiai térképezési gyakorlata támogatták. csoportjára új nemzetségnevet vezettünk be. Az ammoniteszekkel együtt begyűjtött egyéb fauna- elemek között 2 új berriasi belemniteszfajt, 1 új

17 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS tithon kagylófajt és 1 új oxfordi brachiopodafajt KORAI STEPHANOCERATID AMMO- sikerült dokumentálni. NITESZEK A BAKONYCSERNYEI A terepi és biosztratigráfiai adatok figyelem- KLASSZIKUS ALSÓ-BAJÓCI bevételével felvázoltuk a terület késő jura–kora LELŐHELYRŐL kréta medencefejlődését. Az egymáshoz közel eső, pelágikus környezetben lerakódott rétegsorok, bár GALÁCZ ANDRÁS*1, DUNAI MIHÁLY2, mindegyikük kondenzált és hiányos, változatos EVANICS ZOLTÁN3 1 képet mutatnak — ez főként az egykori aljzat ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, tagoltságával magyarázható. A már korábban Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] 2 [email protected] felismert Gorba-hát mindkét oldalán dokumentál- 3 tuk a kiemelkedéshez köthető jellegzetes üledék- [email protected] földtani szerkezeteket, ill. a medenceüledékeket. A bakonycsernyei liász-dogger ammoniteszes Az oxfordi padból vett minták stabilizotóp- képződmények közül már a megismerés korai sza- vizsgálati eredményei nem támasztották alá azt a kaszában a legnagyobb érdeklődést az aaleni és feltételezést, hogy a pad hirtelen metán felszabadu- alsó-bajóci rétegek és azok fosszilis anyaga kel- lás eredményeképpen keletkezett volna. A leg- tette. PRINZ Gyula több mint 100 évvel ezelőtti, teljesebbnek tekinthető tölgyháti szelvény oxfordi majd GÉCZY Barnabás 1960-as években végzett padján és a tithon rétegein mért δ13C értékek mind- vizsgálatai nyomán világossá vált, hogy ez a lelő- végig pozitívak voltak és felfelé haladva a réteg- hely kulcsfontosságú a Stephanoceratid ammoni- sorban a negatív értékek felé mutattak eltolódást teszek eredetének és korai fejlődésének tisztázása — ez jó egyezést mutat a globális görbével. szempontjából. A legutóbbi évek intenzív újra- Az új biosztratigráfiai adatok ismeretében gyűjtési munkálatai rétegenként dokumentált, ele- megállapítható, hogy a radiolarit képződése he- gendő példányszámú és a finomrétegtani tagolás- lyenként bizonyosan átnyúlt a kimmeridgeibe is. hoz szükséges kísérő elemeket is tartalmazó anya- Az alsó tithon rétegek sok helyen megőr- got szolgáltattak a korábbi eredmények továbbfej- ződtek és gazdag faunájuk alapján jól párhuza- lesztéséhez. mosíthatók. Az általánosnak mondható gumós, A feltárt szelvényben az aaleni emelet leg- ammoniteszes kifejlődés mellett helyenként saját- felső részét, a Graphoceras concavum Zónát repre- ságos, a liászból ismert hierlatzi mészkőre emlé- zentáló rétegből korai Stephanoceratidák nem keztető fácies jelentkezik, amely különösen gazdag kerültek elő. Az e felett következő rétegekben csak ammoniteszekben és brachipodákban. A késő néhány Phylloceras-féle ammonitesz fordult elő, tithonban vagy nem is volt üledékképződés, vagy a de ezekre települve egy gazdag faunával jellemzett lerakódott üledék azonnal elhordódott, mert ilyen réteg következett, ami az itt vizsgált anyag zömét korú rétegek csak elvétve találhatók a Gerecsében. szolgáltatta. A berriasi korú vékony és finomszemcsés Kiderült, hogy a PRINZtől és GÉCZYtől leírt, Felsővadácsi Breccsa felett Szomódon néhány korai Stephanoceratidáknak tekinthető formák méter vastag mészkő található. A mészkő szerény, többsége (pl. a „Docidoceras” zemistephanoides, de jól határozható ammonitesz faunája alapján a „Docidoceras” wysogorskii) ezzel a réteggel megállapítható, hogy ez a néhány méter vastag azonos korú szintből származhatott. Ez a faunadús karbonátos kőzettest nagyjából azt az időinter- réteg az alsó-bajóci Fissilobiceras ovale Zónába vallumot — vagy legalább annak egy tekintélyes tartozik. Ezt a zónát maga a zónajelző, valamint részét — képviseli, amelyben a lábatlani Bersek- Praeoppelia, Bradfordia, Witchellia és Emileites hegyen kibukkanó, nagy vastagságú, zömében fajok megléte jelzi. A korábban megismert valangini korú Berseki Márga is lerakódott. „Stephanoceras (Skirroceras)” telegdirothi és a „Docidoceras” chocsinszkyi minden bizonnyal az ez alatti Hyperlioceras discites Zónára jellemző. A jelen gyűjtés ennek a zónának faunás rétegét nem tárta fel, de ez a zóna a korábbi gyűjtések és fel- tárások helyén az említett formákat szolgáltató, ammoniteszes rétegekkel lehetett képviselve. Az új gyűjtésből származó anyag igen jó meg- tartású topotypus példányokat szolgáltatott az em- lített korai Stephanoceratida fajokból, továbbá

18 ELŐADÁSKIVONATOK

Magyarországról eddig még soha nem jelzett bathban előforduló bentosz foraminifera fajok már ammoniteszek megismerését is lehetővé tette. A jól ismertek az epikontinentális lelőhelyekről. A legfelső-aaleni Concavum Zónából például elő- különbség a máshonnan leírt faunákhoz képest az került egy Haplopleuroceras példány, az Ovale egyes csoportok dominancia-viszonyainak elté- Zónából pedig az említettek mellett a Fissilo- résében van. Az epikontinentális faunákhoz biceras, a Kleistoxyites és a Hebetoxyites genusba viszonyítva rendkívül alacsony az agglutinált és a tartozó néhány forma. porcelán vázú formák, és a lapított és díszített Lagenidaek száma. A bentosz faunában a A GYENESPUSZTAI BAJOCI-BATH RÉ- Spirillina- és a nagyméretű, sima falú Lenticulina- TEGSOR FORAMINIFERÁI félék dominálnak. A gyenespusztai rétegsor plankton foramini- GÖRÖG ÁGNES fera együttese összetételében és diverzitásában is ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, erősen eltér az epikontinentális területekétől. Ez Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] idáig csak az aaleni és a bajoci emeletekből ismer- tek vastagvázú plankton formák. Ezt a jelenséget A Bakony hegységi Gyenespuszta rétegsora kétféleképpen lehet magyarázni: az ok vagy a az egyetlen ismert középhegységi karbonátos bath „consecutive” típusú (a kamrák építésével újabb és rétegsor, mely unikumnak számít a Tethysen belül újabb réteg kerül a külső házfalra) házfalépítés, is. Hasonló kifejlődés – ammonitico rosso fácies –, vagy a modern plankton formáknál is ismert ezidáig csak Szicíliából ismert. „cortex”. Ez utóbbi egy utólag, a ház felszínére Az általam legrészletesebben vizsgált, kö- kiválasztott, a váz tömegének megnövelésére zépső-bajoci (Humpriesianum Zóna) – késő-bath szolgáló külső réteg, ami az állat mélyebbvízi (Retrocostatum Zóna) VI. számú szelvény gazdag környezethez — akár 1000 m — való alkalmaz- ammonitesz faunájának begyűjtését főként KONDA kodását teszi lehetővé. Ezt a kérdést a vázak J. végezte, a részletes faunisztikai és rétegtani fel- átkristályosodása miatt nem lehet eldönteni, de a dolgozás GALÁCZ A. nevéhez fűződik. jelen kutatás több új eredményt is hozott e A rétegenként gyűjtött mintáim az ammoni- kérdéskörrel kapcsolatban. A gyenespusztai tesz példányok mellől leütött kőzetdarabokból szelvényben a vastaghéjú formák már a Niortense- tömény ecetsavas oldással kiszabadított foramini- Garantiana Zónában eltűntek. Ez utóbbi jelenség ferákból állnak. Mikrofácies elemzés is készült. párhuzamosítható a Niortense Zóna végén — Gyakori és sokszor domináns ősmaradványok a Garantiana Zóna elején bekövetkezett maximális filamentumok, a plankton foraminiferák és mikro- tengerelöntés („Vesuliai transzgresszió”) és által- gastropodák. Ugyancsak minden mintában előfor- ános klímaromlás utáni hirtelen bekövetkező reg- dultak, de az előbbieknél kisebb mennyiségben az resszióval, amit az ammoniteszek is első fokú echinodermata vázelemek, ammonitesz embriók, krízisként éltek meg. Azaz a protoglobigerinák a ostracodák, kagylók, Globochaeték. Egy-egy réteg- vastag héjat a mélyebb vízhez való alkalmazkodás- ben fordulnak elő a radioláriák, brachiopodák, a hoz fejlesztették ki, majd a tengerszintesésnél ez a sztromatolit töredékek, aptychusok, rhyncholitok, tulajdonság már feleslegessé vált. Ennek a krízis- kovaszivacstűk, halfogak és holothuroidea szkle- nek a jeleit a rétegsorban az ammoniteszek alapján ritek. szét nem választható Niortense-Garantiana Zóná- A rétegsorból 6 protoglobigerina (Globuli- ban lehetett felismerni. A foraminiferák alapján az gerina oxfordiana, G. bathoniana, G. aff. alsó réteg felel meg inkább a Niortense, míg a bathoniana, Conoglobigerina ? aff. dagestanica, felső a Garantiana Zónának. A másik, ezen idő- C. ? avariformis forma alta és C. ? avariformis szakban, a Zigzag–Progracilis Zónák idején lezaj- forma sphaerica) és 55 bentosz foraminifera fajt lott első fokú krízis a foraminifera fauna alapján különítettem el. A fajok között nincs index úgy tűnik, hogy itt csak a Zigzag Zóna idősebb fosszília. A bajoci és bath rétegek faunáját össze- részére korlátozódott. hasonlítva a legnagyobb különbség a Lagenidaek A kutatókat az OTKA (K 68791) támogatta. faunabeli arányában van, ami a bajoci emeletben ~ 30 %, míg a bathban 15%. A som-hegyi szel- vénnyel pontosabb összehasonlításra nincs lehetőség, mert mindkettő erősen kondenzált és hiányos rétegsor. Mind a bajociban, mind a

19 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

ELŐZETES EREDMÉNYEK A CSV-1 SZ. tartozik. A legtöbb példány a Theelia, a Calclamna FÚRÁS FELSŐ-TRIÁSZ HOLOTHU- és a Priscopedatus nemzetségekbe sorolható, ezek ROIDEÁIRÓL rétegtani jelentősége azonban csekély. A 452,5– 454,7 m mintában a conodontákhoz hasonlóan KARÁDI VIKTOR kevert fauna mutatkozik, melynek oka a vékony- ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, csiszolati vizsgálatokkal igazolt hasadékkitöltés. Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] Az innen előkerült Fissobractites subsymmetricus KRISTAN-TOLLMANN az alsó-rhaetire jellemző faj. A Duna-balparti-rögök területén, a pokol- Pontos belépése azonban nem ismert, így a fúrás völgyi kőfejtő előterében mélyült a Csővár Csv-1 felső szakaszának feldolgozásával tisztázható lesz, sz. fúrás, mely felső részén a Csővári Mészkő hogy már a felső-noriban megjelent-e. Formációt harántolta. A sötétszürke, tűzköves A conodonták és a holothuroidea szkleritek mészkőből gazdag holothuroidea együttes került korrelációjával az utóbbi csoport sztratigráfiai elő. Korábbi conodonta vizsgálataimmal 516 és alkalmazása növelhető lenne. Ez különösen az 332 m között kimutattam az alsó-nori három olyan képződmények szintezésében lenne nagy conodonta zónáját. Jelen kutatásom tárgyát az segítség, melyekből más korjelző fosszíliák nem ezekben a zónákban található holothuroidea kerülnek elő. szkleritek képezték. A kutatásokat az OTKA (K 81296) projekt támogatta. A tüskésbőrűek közé tartozó holothuroideák — ismertebb nevükön tengeri uborkák — a tengeri ÉNY-EURÓPAI LYTOCERATINÁK A GER- bentosz egyik legelterjedtebb csoportja, minden ECSEI TOARCIBAN mélységben és földrajzi szélességen megtalál- hatók. Üledékfaló táplálkozásmódjuk miatt elter- KASSAI PIROSKA jedésüket leginkább az üledék minősége befo- MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 lyásolja. Szintén ebből adódik, hogy a biotur- Budapest, Pf. 137; [email protected] bációban nagy szerepet játszanak. Kalcit anyagú vázelemeik (szkleritek) a bőrükben elszórtan A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet helyezkednek el. A recens formák fajszintű be- térképezési munkálatai során begyűjtött gerecsei sorolása a szkleritek formáján, a száj körül elhe- alsó- és középső-jura ammoniteszanyag feldolgo- lyezkedő tapogatókon és gyűrűn alapul, de a zása során alaposabb vizsgálatokra eddig csak a fosszilis alakok határozásánál csak a vázelemekre biosztratigráfiai szempontból hasznosítható lehet támaszkodni. Ammonitinák kerültek, a fauna jelentős részét Magyarországon holothuroidea szkleritekkel képező Phylloceratinák és Lytoceratinák részle- csak Heinz KOZUR foglalkozott, pedig a földtör- tesebb tárgyalása nélkül. A jelen munka fő tárgyát ténet bizonyos szakaszaiban (például a felső-triász- képező gerecsei Lytoceratina-félék vizsgálata ban) nagy sztratigráfiai jelentőséggel bírnak. A főként a csoport paleobiogeográfiai vonatkozásaira Csv-1 sz. fúrás conodontákkal jól datált szelvény, irányult. ezért munkám célja, hogy a holothuroideák réteg- Bár a Lytoceratina csoporthoz tartozó ammo- tani értékét pontosítsam. A kőzetmintákat 10%-os niták a hagyományos nézet szerint elsősorban a ecetsavban oldottam, majd a holothuroidea Mediterrán faunaprovincia tipikus képviselői, a szkleriteket az iszapolási maradékból ecsettel jura időszak bizonyos szakaszában a sekélyebb válogattam ki. A fúrás 520–319 m szakaszának vízi északnyugat-európai területeken is számottevő feldolgozását kezdtem meg. A 25 mintából 19 mennyiségben mutathatók ki a faunákban. Néhány tartalmazott holothuroidea szkleriteket, melyek Lytoceratina kimondottan ezeken a területeken mellett minden mintában volt conodonta is. Bár a jellemző, főleg a késő-toarciban beszélhetünk egy példányok egy része töredékes, az előkerült fauna északnyugat-európai Lytoceratina felvirágzásról, jó megtartásúnak mondható. A formák összesen 18 amely számos endemikus faj megjelenését is ered- nemzetséget képviselnek. Az alsó-noriban az ményezte ezeken a sekélyebb vízi területeken. Epigondolella quadrata Zónában 10, az Ezek a Lytoceratinák nagyban különböznek a Epigondolella rigoi Zónában 11 és az sensu stricto Lytoceratináktól, sok szempontból Epigondolella triangularis–Norigondolella inkább az Ammonitinákra jellemző tulajdonsá- hallstattensis Zónában 11 nemzetség jelenik meg. gokkal rendelkeznek (pl. gyorsabb evolúciós A középső-nori mintákból eddig mindössze egy sebesség, magasabb diverzitás, kisebb méret). A példány került elő, mely a Theelia nemzetségbe Lytoceratinákkal foglalkozó legújabb kutatások

20 ELŐADÁSKIVONATOK során főként ezeket a csoportokat vizsgálták Az egyes szervezetek vertikális elterjedését a alaposabban, melynek eredményeképpen átfogó tengerjárás, a fényigény, a kiszáradás tűrése, a tanulmányok készültek a nem szokványos Lyto- versenytársak és a ragadozók jelenléte befolyásol- ceratina genusokról (pl. Perilytoceras genus, ja. A létrehozott legelési és fúrásnyomok fosszili- Alocolytoceras genus). Bár a gerecsei Lytoceratina zálódási lehetősége mélységükkel arányban javul. fauna alapvetően mediterrán jellegű, szórványosan Egymásra rakódó nyomok az életközösség szuk- előfordulnak az északnyugat-európainak tekintett cesszióját rögzítik. csoportok képviselői is (Perilytoceras genus). A Az egyes tengerparti régiók (Indonézia, Lytoceratina alrenden belül külön fejlődési vonalat Malajzia, Thaiföld, Tajvan, Japán, Palau) fúró- képező északnyugat-európai formák megjelenése a szervezet-zónáinak leírása lehetővé teszi a recens gerecsei késő-toarciban a két terület közti kapcso- és a (szub)fosszilis életnyomok elkülönítését, a latra enged következtetni. A Dunántúli-középhegy- part kiemelkedésének és süllyedésének nyomon- ség más hasonló korú rétegeiből előkerült ősma- követését. A legelő és fúró szervezetek által az radványanyagok (Bakonycsernye, Gombáspuszta) árapályövben kimélyített parti színlők (angolul újravizsgálata során szintén sikerült azonosítani marine notch) mérete, alakja és helyzete rögzíti a néhány tipikus északnyugat-európai Lytoceratinát, part helyzetváltoztatásának lassú vagy gyors voltát. amely alapján úgy tűnik, hogy a két terület közötti Gyors magasságváltozás esetén a terület — évszá- faunakicserélődés a kora-aaleniben is folytatódott. zados vagy évezredes időtávon — földrengésve- Megjegyzendő, hogy a dunántúli-középhegységi szélyesnek tekinthető. gyűjtemények Ammonitina faunájában is kimu- Végezetül olyan, feltételezhetően fúrósünök- tatható egy erőteljes északnyugat-európai hatás a hagyta életnyomokat mutatunk be, melyek az késő-toarci-kora-aaleni időszakban, amely a ipolytarnóci kora-miocén, folyóparti itatóhelytől Mediterrán faunaprovincia egyéb területein nem túl nagy távolságra létező tengert igazolják. (Olaszország, Dél-Spanyolország, Görögország) Köszönet a kutatás támogatásáért: OTKA K 67 583, Universiti sokkal kevésbé kifejezett. Kebangsaan Malaysia, Bangi; Chulalongkorn University, Bangkok.

SZIKLÁS TENGERPARTOK BIOERÓZIÓJA RÁKOLLÓ MARADVÁNYOK A TATA- *1 2 BÁNYAI KÖZÉPSŐ-EOCÉN SZILICI- KÁZMÉR MIKLÓS , HSIEH MENG-LONG , 3 4 KLASZTOS RÉTEGSORBÓL (TOKODI DANKO TABOROŠI , SZARVAS IMRE 1 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, FORMÁCIÓ) Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] 2 National Cheng Kung University, Tainan, Taiwan; KERCSMÁR ZSOLT, MÜLLER PÁL [email protected] Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest 3 Island Research and Education Initiative, Pohnpei, Stefánia út 14.; [email protected] Palikir, F.S. Micronesia; [email protected] 4 3100 Salgótarján, Vasvári Pál út 5.; A Tatabányai-medence K-i peremén található [email protected] Keselő-hegy kőfejtőjében a lutéciai szenes képződ- mények (Dorogi Formáció) fedőjében sekélyten- Trópusi és mediterrán sziklás tengerpartok geri agyagos és homokos márgás üledékekből árapályövi zónájának bioeróziós jelenségeit (Csernyei Formáció) kifejlődő, Nummulites vizsgáltuk. Az árapály által nedvesített zónában subplanulatus-os márga, mészmárga és mészkő olyan mikrobák alkotnak biofilmet, melyek rétegek láthatók. Ezekre látszólag éles rétegtani részben a felszínt borítják be tizedmilliméteres váltással és enyhe szögdiszkordanciával 4-5 m vastagságban, részben a kőzetbe fúródva élnek. vastag, vékonylemezes szenes agyag, magas szer- Mindannyian tápanyagul szolgálnak a sziklafel- vesanyag tartalmú, kérdéses leülepedési környe- színen legelő parti és sapkacsigáknak, cserepes- zetű, homokos agyag, finom-, és erősen bioturbált héjúaknak és tengeri sünöknek. A legelés naponta középszemcsés homokos rétegsor települ. ismétlődő folyamata fosszilizálódásra alkalmas A középső-eocén időszakban aktív tektonikai életnyomokat hoz létre. Fúrószivacsok, fúrókagy- szerkezetek által meghatározott, gyorsan mélyülő lók, fúróférgek, fúrósünök mélyítik lakásukat a karbonátos rámpa enyhén flexurált márgás mészkő kőzetbe, védekezésül a ragadozók és a hullámverés kifejlődéseit lefedő sziliciklasztos rétegsor, kettő, ellen. csökkenő szemcsemérettel jellemezhető üledékes ciklust tartalmaz. A két szakaszt 0,5 m vastag,

21 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS agyagos és homokos rétegek váltakozásából álló létre. A feltárásból leírt rákok valószínűleg nem átmeneti rétegtag választja el egymástól. A kar- batiális, de a korábbinál némileg mélyebb és za- bonátos rétegsor legfelső, vastag héjú molluszká- varosabb vizű üledékképződési környezetben, a kat tartalmazó, erősen homokos mészkő rétegére karbonátos aljzatra lerakódott homokos-iszapos közvetlenül települő, cikluskezdő homokos réteg aljzaton élhettek. A szervesanyag beáramlás miatt fölött, agyagos homokrétegekben 3–15 cm kedvezőtlenné váló környezetben elpusztult rákok nagyságú, tojásszerűen elliptikus, szürke, igen ollói, a konkréciók belsejében halmozódtak át a kemény, a befoglaló üledéktől teljesen eltérő, mélyebb, szervesanyagdús, agyagos, valószínűleg homokos, meszes márga anyagú konkréciók már euxin fáciesű rétegekbe. találhatók. A konkréciók nagy mennyiségben tartalmaznak szénült és apróra őrölt növényi A SZTRATIGRÁFIAI FELBONTÁS NÖVE- darabokat, ritkán kisméretű, erősen mállott vagy LÉSÉNEK HATÁSA A GLOBÁLIS DIVER- átkristályosodott molluszkákat és elvétve egy-egy ZITÁSI STATISZTIKÁKRA Nummulites striatus-t. A konkréciók érdekessége, hogy belsejükben gyakran tízlábú rákok ollóinak jó KOCSIS TIBOR ÁDÁM*1,2, PÁLFY JÓZSEF1,2 megtartású, egész vagy töredékes maradványai 1 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani találhatók. Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; A robosztus, 20–28 mm nagyságú, többnyire [email protected], [email protected] enyhén ívelt oldalú négyzet alakú ollók szélesség 2 MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport; és hosszúság aránya (0,88–1,07), a keskeny, 1431 Budapest, Pf. 137 elhegyesedő, egyenes, de enyhén ívelt fix ujj és a rajta lévő, vagy éppen hiányzó fog, valamint az Az elmúlt tíz évben a Paleobiology Database egyes fajoknál ritka pöttyözöttség, a Callianassa (PBDB) az élővilág diverzitástörténetével foglal- nemzetségbe tartozó rákokra jellemző bélyegek. kozó kutatások legfontosabb információforrásává Az ép és határozható fosszilis anyagban két fajt vált. Az adatbázis kezdeti felhasználása az egész lehetett elkülöníteni. A teljesen sima, díszítetlen fanerozoikumot átfogó, átlagosan tíz millió éves ollók a Callianassa pseudonilotica LŐRENTHEY, felbontású makroevolúciós elemzésekre összponto- 1929, Solymárról és Kosdról, továbbá Spanyolor- sított. A PBDB-ben összesített, nagy mennyiségű szágból leírt késő középső-eocén fajjal egyeznek adat felhasználhatósága azonban ezen messze túl- meg. Solymáron a rákollókat tartalmazó rétegek 37 mutat. Az adatbázist már számos szerző alkalmazta m-rel a széntelepes összlet fölött, a Nummulites a mindenkori környezet megváltozásának élővi- striatus-os szintben jelennek meg. További hason- lágra gyakorolt, geológiai időskálán mérve rövid ló alakokat egyiptomi középső-eocénből, és jama- távú hatásának vizsgálatára. Várható, hogy a jövő- icai lutéciai képződményekből említenek, ez ben egyre több kutatás fordul időben behatárolt utóbbinál Cerithium gigas és Velates események nagy felbontású elemzése felé. schmiedelianus molluszkák társaságában. A PBDB-ben rögzített előfordulási adatok Az előzővel azonos dimenziójú, négyzetes alkalmazhatóságát azonban a sztratigráfiai infor- alakú, de pöttyözött rákolló maradványok a ko- máció pontatlansága erősen korlátozza. Nem min- rábban Callianassa clallamensis WITHERS, 1924 den gyűjtemény helyzetét lehet kellő pontossággal és Callianassa twinensis RATHBUN, 1926 néven meghatározni, ennek következtében viszont a leírt, szexuálisan dimorf, 1997-ben Callianopsis sztratigráfiai/időbeli felbontás növelésével a fel- clallamensis-ként újraértékelt és összevont fajba használható adatok mennyisége szisztematikusan tartoznak. csökken. Ez számos statisztika változását vonja A „ghost shrimp”-nek is nevezett két fosszilis magával, mint például a mintázott taxonok száma, faj életmódja kevéssé ismert. A morfológiailag várható élettartama és földrajzi elterjedése. hasonló, ma is élő Callianassa goniophthalma Előadásunkban számba vesszük a kapcsolódó RATHBUN, 1902 Alaszkától Kaliforniáig, a mély- paraméterek felbontás növelése miatti változását tengeri lejtő felső részétől a batiális régiókig él, először elméleti síkon, majd egy konkrét csoport ahol 480–650 m-es vízmélységben, homokos rekordján be is mutatjuk az adatveszteség mértékét iszapos aljzaton részben beásódó életmódot és hatását a diverzitástörténeti statisztikákra. Az folytat. eszközök alkalmazására a mezozoós kagylók gaz- A tatabányai középső-eocén sziliciklasztos dag előfordulás-adatai kiváló alapul szolgálnak, rétegsor a szedimentológiai bélyegek alapján két ami elsősorban széles életterüknek, lassú evolúció- homokos üledékáthalmozódási esemény során jött juknak, a csoport kiemelkedő megőrződési po-

22 ELŐADÁSKIVONATOK tenciáljának, valamint külföldi kollégák módszeres lehetőségét annak is, hogy harmadidőszaki fúró- és hatékony adatfeltöltő tevékenységének köszön- kagylók nyomai, féreglakócső-kitöltések vagy hető. sztromatolit-szerkezetek lehetnek. Mindez egyrészt A megválaszolandó kérdések a következők: jelzi a korall-meghatározás bizonytalanságát, más- mennyire jelentős a felbontás növelése miatti részt azt, hogy a megjelenés határozottan biogén adatveszteség? Mennyire változtatná az eredmé- eredetre utal. nyeket, ha a felbonthatóság tökéletes lenne? Van-e Egyéb korallokat írt le KOLOSVÁRY Gábor a korreláció egy sztratigráfiailag nem diagnosztikus szintén középső-triász Zuhányai Mészkő Formáció taxon mintáinak belső jellemzői és azok időbeli mecseki, misinai feltárásaiból. Ezekről korábban elhelyezhetőségének precizitása között? Elegendő- már bizonyítottuk, hogy szervetlen eredetű képződ- e a jól datálható gyűjtemények mennyisége ahhoz, mények. hogy visszakapjuk a durvább felbontású mintázat- A Rókahegyi Dolomit „zátonyaival” is fog- ot. vagy elérünk egy olyan felbontási szintet, ami- lalkoztunk korábban, és arra a következtetésre kor a veszteség miatt megbízhatatlanná válnak az jutottunk, hogy valószínűleg szintén szervetlen eredményeink? eredetűek. Kizártuk a fent említett biogén szárma- Ezekre a kérdésekre újramintázási (re- zás lehetőségeit, de a szervetlen kifejlődésre egy- sampling) módszerek segítségével kaphatunk értelmű bizonyítékot nem találtunk. Azóta további választ, az információ csökkenésének és a kevésbé feltárásokat és anyagvizsgálatokat végeztünk, ame- precízen meghatározott rétegtani helyzetű minták lyek már meggyőzően alátámasztják az „építmé- véletlen elhelyezésének szimulációjával. A meg- nyek” anorganikus kifejlődését. bízhatóságot olyan leíró jellemzőkkel becsülhet- A képződmény 8 kilométer hosszban követ- jük, mint a rekord hézagosságának (gappiness), hető a pécsi Erdész úttól a hetvehelyi Sás-völgyig. illetve redundanciájának felbontás-függő válto- A Víganvári Mészkő és a Rókahegyi Dolomit hatá- zása. A felbontás heterogenitásának jellemzésére a rán fordul elő. A különböző feltárásokban eltérő gyűjtemények időegységbe sorolása relatív ará- megjelenéssel (formavilággal, vastagsággal, szín- nyának eloszlását használhatjuk. Számba vesszük nel) találkozunk. Jellemző, hogy az elágazó, ko- továbbá a Foote-féle fejenkénti rátaértékek közötti rallszerű képződmény dómjai, ujjai fekete, durva- kapcsolatot a durvább, és az azt finomabb egysé- kristályos kalcitból állnak, amelyek az eredeti gekre felbontó időszeletek között, ami a fauna- kőzetanyag átkristályosodásával keletkeztek. Kö- váltást leíró modell (pl. lökésszerű vagy folyama- zöttük sárga, mikrokristályos mészkőkitöltés tos, press/pulse) alkalmasságáról adhat empirikus figyelhető meg. Az átkristályosodott mészkő képet. jellemzően mikrolaminált, ezek folytatódása ritkán A felbontás növeléséből származó informá- a köztes sárga mészkőben is megfigyelhető. Az ciócsökkenés hatásának felmérésére eddig nem „ujjas” formák pereme durvább kristályos, kereszt- fektettek hangsúlyt, pedig ez egyrészt kulcsfon- metszeti erodált felszínük megtévesztően korall tosságú a további célzott adatgyűjtéshez, illetve szeptumokra emlékeztet. (Egy ilyen példány annak megállapításához, hogy milyen felbontásig található a MFGI gyűjteményében BÖCKHtől.) A és milyen megbízhatósággal lehet az idősorok fekete, durvakristályos mészkő friss törési felülete felállítására használt időegységeket finomítani. rendkívül bitumenszagú. A sárga mátrix gyakran A kutatást az OTKA K 62733 projekt támogatta. tartalmaz gipsz és anhidrit utáni kalcit pszeudo- morfózákat, néhány esetben kerekded anhidrit kris- MÉG EGYSZER – UTOLJÁRA – A MECSEKI tályhalmazok is fennmaradtak. KÖZÉPSŐ-TRIÁSZ KORALLOKRÓL Az újabb előfordulások és a korábbi feltárá- sok részletesebb vizsgálata alapján megállapítható, KONRÁD GYULA*, SEBE KRISZTINA hogy a változatos formavilág a kőzet szelektív Pécsi Tudományegyetem, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.; átkristályosodásának az eredménye. Az átkristá- [email protected], [email protected] lyosodás — a réteglapokon tömegesen előforduló Myophoriák alapján — a Víganvári Mészkő A Rókahegyi Dolomit Formáció mecseki legfelső rétegeit is érintette. Megmaradtak az kifejlődésében fordul elő az a változatos forma- elsődleges üledékszerkezetek és a mikro-, világú, zátonyszerű képződmény, amelyet BÖCKH ritkábban makrofosszíliák. Az átkristályosodás János 1876-ban Thecosmilia sp.-nek határozott. A kitüntetett felületekről indult, többnyire réteglapok formációval foglalkozó későbbi szerzők többsége mentén, ennek következtében a létrejött formák is erre az álláspontra helyezkedett, de felvetették a szimmetrikusan növekedtek a rétegsorban fölfelé

23 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

és lefelé is. Ritkábban olyan — változatos irányú, fossil rhinoceroses, places all the species in the néha koncentrikus — litoklázisok mentén indult recent genus Dicerorhinus. In a more factual meg, amelyek később víztiszta kalcittal töltődtek study, GROVES (1983) introduce Stephanorhinus ki. A szimmetrikus növekedés ebben az esetben is and Coelodonta as sister-groups derived from the megfigyelhető a hasadékok két oldalán. Az átkris- archaic Dicerorhinus. This hypothesis, slightly tályosodás radiaxiális, nem ritkán több centimé- modified, is accepted later by PROTHERO et al. teres kristályok fejlődtek ki. (1986) and CERDEÑO (1995). LACOMBAT (2005, A kalcit nagykristályok és a sztilolitok el- 2007, 2009) introduced migrations, cladistic and metsződései alapján megállapítható, hogy az evolutionary stages in the phylogeny of this genus átkristályosodás mélybetemetődés előtti, kora which does not appear to be a resolvable question diagenetikus. Az átkristályosodással őrződött meg without the revision of the material of the Early az eredeti kőzet magas szervesanyag-tartalma, ez Pliocene of Europe and of the specimens from okozza fekete színét. A mátrix porozitása egy Asia. The Coelodonta evolution is clarify in 2008 nagyságrenddel nagyobb, ezért a felszínközelben by KAHLKE & LACOMBAT who recognized the epigén feloxidálódást szenvedett. Ekkor veszítette first occurrence of the species C. tologoijensis in el szervesanyag-tartalmát és nyerte el oxidált, Europe. sárga, esetenként vörös színét. (A mátrix nagyobb porozitása azzal magyarázható, hogy az átkris- A SOMSSICH-HEGYI KÖZÉPSŐ- tályosodott tömzsök szilárd építménye akadályozta PLEISZTOCÉN BEREMENDIA (MAMMA- a köztes anyag rétegterheléses tömörödését.) A LIA, SORICIDAE) MARADVÁNYOK mátrix eredetileg anhidrit- és gipszkristályai is a PALEOÖKOLÓGIAI JELENTŐSÉGE nagyobb porozitás miatt fejlődhettek ki. Ebből, és a Rókahegyi Dolomit egyéb üledékföldtani és MÉSZÁROS LUKÁCS, BOTKA DÁNIEL*, litológiai bélyegei alapján a lerakódáskor reg- BRAUN BENJAMIN* resszió és ehhez kapcsolódóan szebka környezet ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, megjelenése valószínűsíthető. Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected]; A jelenségre analógiát nem találtunk, egy [email protected]; [email protected] hasonló kaliforniai előfordulást szinszediment aragonitkiválásként értelmeztek, ami esetünkben A Somssich-hegyi lelőhely (Villányi-hegység) kizárható. feltárása JÁNOSSY Dénes és TOPÁL György nevé- hez fűződik. Ásatásaik során 1975 és 1984 között a mintegy 9,5 m mély, üledékkel kitöltött mészkő- PHYLOGENY OF THE PLIO- üregből 50, kb. 20-30 cm vastag réteget tártak fel. PLEISTOCENE RHINOS OF EUROPE Az üledék gazdag középső-pleisztocén faunát FRÉDÉRIC LACOMBAT tartalmazott. Ennek az anyagnak a feldolgozása, Musée de Paléontologie de Chilhac, France; OTKA kutatás keretében, PAZONYI Piroska veze- [email protected] tésével jelenleg is folyik a MTM Őslénytani és Földtani Tárában. Five species of the genus Stephanorhinus A lelőhelyről a taxonómiai munka során occur in the Plio-Pleistocene of Europe: S. számos rovarevő fajt – nagyobbrészt cickányokat – jeanvireti, S. etruscus, S. hundsheimensis, S. határoztunk meg. Az egyik leggyakrabban elő- hemitoechus, S. kirchbergensis. Other species forduló, és egyben a legnagyobb méretű Soricidae occur in the same period: Coelodonta antiquitatis, forma a Beremendia fissidens, amely a család leg- the well known woolly rhino; Dihoplus több fajához képest valóságos óriás. megarhinus previously assigned to the genus A Kárpát-medence földtörténete során több Stephanorhinus and the poorly known ‘S.’ ízben fordultak elő rendkívül nagyméretű cická- miguelcrusafonti which possesses an uncertain nyok. A Dinosorex engesseri a középső-miocéntől taxonomic attribution. a késő-miocén elejéig, a Kordosia topali a késő- Several phylogenic analyses investigated the miocén második felétől a középső-pliocénig, végül relation of Stephanorhinus to the other genera of a Beremendia fissidens a kora-pliocéntől a kö- the Rhinocerotidae. Among the latest ones, zépső-pleisztocén elejéig volt jelen. Nagyjából 1 GUÉRIN (1980, 1982), who does not use the name millió éve tűntek el erről a területről, de hasonló Stephanorhinus for the European Plio-Pleistocene formák máshol ma is élnek, mint pl. a délkelet- ázsiai Anourosorex squamipes. Bár ezek a fajok

24 ELŐADÁSKIVONATOK rendszertanilag egymástól távoli csoportokba A Beremendia cickányok nemcsak az sorolhatók, a nagy méreten túl néhány morfológiai epizodikus környezeti katasztrófákat, hanem a bélyegben is feltűnően hasonlóak. Ilyen például a hosszabb klímaváltozásokat is sikeresen átvé- mandibula vaskos processus coronoideusa és rend- szelték. Ugyanez volt jellemző a bevezetőben kívül szűk fossa temporalis internája, vagy a sima említett másik két óriáscickányra is, amelyek felszínű alsó metszőfog. A hasonló bélyegek azo- szintén túlélték a sok más faj eltűnését okozó nos irányú adaptációra utalnak. környezeti eseményeket. A Somssich-hegy 2. számú lelőhelyén nagy A kutatás az OTKA K104506 számú projekt részét képezi. számban fordulnak elő a Beremendia fissidens maradványok. Az eddig feldolgozott felső 31 KAGYLÓSRÁKOK BALATONFELVIDÉKI rétegben a minimum egyedszám meghaladja a 30- MÉLYFÚRÁSOK KÖZÉPSŐ- ÉS FELSŐ- at. TRIÁSZ RÉTEGEIBŐL A Beremendia fissidens a genus másik két fajával (B. pohaiensis, B. minor) szemben igen MONOSTORI MIKLÓS, TÓTH EMŐKE elterjedt volt Európában. Sztratigráfiailag az alsó- ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, pliocéntől (alsó-rusciniai – MN14) a középső- Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected], pleisztocénig (alsó-bihari, tarkői szint) van jelen [email protected] Európában. Somssich-hegyi előfordulása azt jelzi, hogy a lelőhely kora valószínűleg nem fiatalabb, Balatonfelvidéki középső- és felső-triász mint a középső-pleisztocén alsó-bihari fauna- képződményekből eddig a felsőörsi Forrás-hegy szakasz tarkői szintje. klasszikus szelvényének anisusi és a Nosztori- Ökológiai szempontból a Beremendia völgy karni korú képződményeinek kagylósrák fissidens-t általában ubikvista fajként említik, faunája került publikálásra. Megjelenés alatt van a amely sokféle ökotópban, igen széles körben litéri kőfejtő kivételes megtartású ladini ostracoda terjedt el Délnyugat-Európától Kelet-Ázsiáig. Ön- együttesének részletes feldolgozása is. Ezek a magában tehát nem elégséges a lelőhely ökológiai munkák részletes leírásokat és a fauna őskörnye- viszonyainak meghatározásához, ugyanakkor a zeti értelmezését foglalják magukban. Az eddig Beremendia fajok gyakoribbá válása sokszor hideg vizsgált faunák felszíni feltárások rétegeiből szár- eseményekhez köthető, és a leggyakoribb maztak. Jelen kutatás viszont a területen mélyített kísérőfaunák alapján feltételezzük, hogy mélyfúrások (Bakonykúti-2, Balatonhenye-6, elsősorban olyan helyen éltek, ahol a lelőhely Barnag-2, Mencshely-1, Nemesvámos-2) hasonló tágabb környezetében nyílt, füves vegetációt korú rétegeinek anisusi-nori korú kagylósrák találunk. Paleoökológiai szempontból tehát a faunájának feldolgozására fókuszál. Célja a Somssich-hegyen nem zárható ki sem a hideg mészkövekből tömény ecetsavas oldással kinyert éghajlat, sem a pusztai ökoszisztéma jelenléte. izolált példányok meghatározása és az ostracoda A Beremendia cickányok speciális aut- fauna paleoökológiai értékelése. ökológiai alkalmazkodása nyújthat némi támpontot A Bakonykút-2 és a Nemesvámos-2 számú a környezet rekonstrukciójához. Az a tény, hogy fúrások anisusi kagylósrák faunái, a díszített nemcsak túlélték a pleisztocén eljegesedések meg- Bairdia-félék (pl. Ceratobairdia, Lobobairdia, jelenését, hanem még fokozottabban terjedtek el, Mirabairdia nemzetségek stb.) olykor tömeges igen sikeres evolúciós stratégiájuknak köszönhető. előfordulásával és a Leviella jelenlétével sekély Úgy alkalmazkodtak a rövidebb nappalokhoz és az vagy középső szublitorális, közepes energiájú alacsony hőmérséklethez, hogy a kedvező idő- normáltengeri környezetet jelez. A Mencshely-1 szakot kihasználva – a cickányfélék között egye- számú fúrás ladini és karni korú ostracoda dülálló módon – táplálékot raktároztak el jára- együttese főként díszítetlen alakokból áll taikban. Prédájukat – a csigákat – nem falták fel (Hungarella, Bairdia, Bairdiacypris és Bairdia rögtön, hanem mérgező nyálukkal bénították meg, (Urobairdia) nemzetségek), mely kimélyültebb és így halmozták fel őket az ínséges időkre. A mélyszublitorális környezetet feltételez. A mérget speciálisan fejlett, hasított („fissident”) Balatonhenye-6 számú fúrás karni kagylósrák metszőfogaikkal juttatták áldozatukba. Ezt a kü- együttesei (Cytherella, Reubenella, Hungarella, lönleges táplálkozási stratégiát támasztja alá az a Kerocythere, Renngartenella és Simeonella tény, hogy bizonyos lelőhelyeken, az ilyen nemzetségek) jól mutatják a karni sótartalmi krízis krotovinákban nagy mennyiségben találhatóak különböző fokozatait hasonlóan a fentiekben szárazföldi csigák vázmaradványai. említett nosztori-völgyi faunához. A Barnag-2

25 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS számú fúrás karni/nori, helyenként nagy KÉSŐ PALEOGÉN EURÓPAI KLIMA- egyedszámú faunájára a díszített Bairdia-félék REKONSTRUKCIÓ EMLŐSFOGAK jelenléte (pl. Lobobairdia, Mirabairdia nemzet- STABLIZOTÓPOS VIZSGÁLATAI ségek), helyenként a Reubenella nemzetség ALAPJÁN dominanciája a jellemző. Az együttesek szub- litorális környezetet jeleznek. Összefoglalva OZSVÁRT PÉTER*1, KOCSIS LÁSZLÓ2 1 elmondható, hogy a mélyfúrások kagylósrák MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] faunáinak őskörnyezeti értékelése alátámasztja és 2 kiegészíti a középső- és felső-triász képződmények Institute de Mineralogy and Geochemistry, University ülepedési környezetének ismeretét. of Lausanne, Switzerland UNIL - GEOPOLIS, 4633, A kutatást az OTKA K 81298 sz. projekt támogatja. CH-1015 Lausanne, Switzerland; [email protected] Az eocén végi globális lehűlést a földtörténet CRETACEOUS VERTEBRATES OF egyik legfontosabb paleoklimatológiai eseményé- NORTHWEST ALBERTA, CANADA nek tekintik. Az óriási tömegű adathalmaz értelme- zésének köszönhetően az óceáni medencékben ORMAY KATALIN bekövetkezett pillanatszerű lehűlést (Oi-1 ese- Grande Prairie Regional College,10726 – 106 Avenue, mény), valamint az antarktiszi eljegesedésnek a Grande Prairie AB T8V 4C4, Canada; megindulását ma már jól ismerjük. Ezzel szemben [email protected] lényegesen kevesebb, és gyakran egymásnak The palaeontology and geology of Northwest ellentmondó a szárazföldeken bekövetkezett Alberta (Canada) and especially the Upper változásokat leíró paleoklimatológiai tanulmány. Cretaceous Wapiti Formation has been the subject Amíg Észak-Amerikában jelentős, közel 8 °C-os, of intensive research in the past few decades. gyors lehűlés mellett egyre szárazabb klímát The Wapiti Formation is more than a feltételeznek, addig a dél-amerikai kontinensen kilometer thick succession of continental (Antarktisz környéki területeken) semmilyen sediments, containing important dinosaur and változás nem érzékelhető. Ehhez hasonlóan other fossils. The fauna of this formation Európából is egymásnak ellentmondó adatok correlates well with those of the better known ismertek. A kontinens északnyugati (Isle of Wight) successions of Southern Alberta. The rocks of the és nyugati (Ebro-medence) részén nem lehet Wapiti Formation trace the transgression event of kimutatni változást az évi középhőmérsékletben, the Bearpaw Sea and form part of the Western csapadéktartalomban, ill. a páratartalomban. Canada Sedimentary Basin. Ugyanakkor a kontinens középső részén jelentős During the late Campanian–early lehűlést feltételeznek elsősorban paleobotanikai Maastrichtian, Northwest Alberta supported adatok alapján, ami azonban a Paratethys partvi- continental environments while the Bearpaw Sea dékén nem mutatható ki egyértelműen. A paleokli- covered much of Southern Alberta. During a four- matológiai vizsgálatainkhoz az Aquitániai-meden- million year long time frame, Northwest Alberta’s cétől, a svájci és alpi molassz előtéri medencéken dinosaurs evolved into species that make up a keresztül a magyarországi és erdélyi paleogén me- unique and distinct fauna such as the ceratopsian dencéig közel 130 nagyméretű, növényevő gerin- Pachyrhinosaurus lakustai or the lizard ces (Palaeotheriidae, Lophiodontidae, Pachyno- Kleskunsaurus grandeprairiensis. lophidae, Palaeotheriidae, Anoplotheriidae, Bron- Palaeontological finds of the area include totheriidae, Amynodontidae, Anthracotheriidae, bonebeds, articulated skeletons and scattered Rhinocerotidae, Entelodontidae) fogmaradvá- nyainak izotópvizsgálatát végeztük el. A fog- bones, as well as trace fossils such as footprints, 18 trackways and skin impressions. Some of the fine- zománc bioapatitjának PO4-ből származó δ O grained sediments enclose exquisitely preserved izotóp vizsgálata, és a belőle levonható paleo- miniscule fossils. klimatológiai következtetések régóta ismertek. Ennek legfontosabb alapja, hogy a fogzománcba The presentation will highlight some of the 18 13 dinosaur fossil locations and their interpretation épülő δ O és δ C izotóp mennyisége a hosszú from the Grande Prairie area of Northwest Alberta. időn keresztül állandónak tekinthető biológiai paraméterek (pl. testhőmérséklet, légköri oxigén mennyisége) mellett elsősorban a környezeti faktoroktól (táplálkozás, ivóvíz, páratartalom)

26 ELŐADÁSKIVONATOK függ. Ez utóbbiakat több klimatikus tényező 4 Rhodes University, Department of Geology, együttes hatása befolyásolja, így közvetett infor- Grahamstown, 6140, South Africa; [email protected] 5 máció nyerhető az egykori időjárás főbb paramé- MTM Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. tereiről (hőmérséklet, csapadék mennyiség, relatív 137; [email protected] 6 MTA-MTM-ELTE Paleontologiai Kutatócsoport, 1431 páratartalom stb.). Általánosan megfogalmazható, Budapest, Pf. 137; [email protected] hogy az egykori hőmérséklet, a kontinensek kli- matikus viszonyai és a morfológia nagy mértékben Hazánk területén a mezozoós gerinces leletek befolyásolják az óceán felől érkező csapadék ritkaságszámba mennek. Mindezidáig az egyetlen izotóp-frakcionációját. A fogzománcon mért szisztematikusan gyűjthető terület a 2000-ben stabilizotópos vizsgálataink alapján elmondható, felfedezett késő-kréta iharkúti lelőhely volt. 2012 hogy Európában az Aquitániai-medencétől az tavaszán csontmaradványok és fogak kerültek elő a erdélyi paleogén medencéig a bartoni-priabonai villányi-hegységi templom-hegyi kőfejtőtől kb. időszakban, egyértelműen meleg, száraz, szub- 200 méterre nyugatra, a szomszédos Somssich- trópusi klímaviszonyok uralkodtak. Az első hegyen, egy épülő pálinkafőzde és borászati üzem statisztikailag kimutatható változás az alapgödreiből. Az első csontok a középső-triász eocén/oligocén határon (± 1 millió év) figyelhető 18 Templomhegyi Dolomit Formáció dolomitmárga- meg, ahol az δ O átlagértéke egyértelműen és dolomitrétegeiből származtak. A felfedezést alacsonyabb. A legmarkánsabb változás a rupéli követően több alkalommal rendszeres ásatásokra középső részétől (~31 millió év) figyelhető meg, 18 került sor, melyek révén napjainkra egy több mint ahol 3–5‰-es csökkenés jelentkezik a δ O 500 csont- és fogmaradványból álló együttes átlagértékeiben. Ez ellentmond az eocén végi ismert. A leletek döntően izolált csontok (fogak, globális lehűlés paradigmájának, illetve fel- csigolyák, bordák, függesztőövek és végtagcson- tételezhető, hogy az egykori geomorfológiai tok), továbbá néhány bizonytalanul összetartozó viszonyok (alpi kiemelkedés) játszották a nagyobb postcranialis elem, melyek 99%-ban Sauropterygia szerepet az anomális izotóp-frakcionációban. Az (Nothosauria, Placodontia) hüllőkhöz sorolhatók. alpi kéregdeformáció egyik legfontosabb epizódja Az egyik legértékesebb lelet egy fogakkal együtt a késő eocén–kora oligocén időszakra tehető. megőrződött, töredékes alsó állkapocs, mely Egyes becslések 34–36 mm/éves, rendkívül gyors anatómiai jegyei alapján a Nothosaurus genusba kiemelkedést feltételeznek a Nyugati- és Keleti- sorolható. A nagyméretű, olykor négy centimétert Alpok ~15–20 km mély kérgében egyaránt. Ezzel is elérő Placodontia fogak alapján a Cyamodus párhuzamosan az alpi molassz öv nyugati övében a genus jelenléte valószínűsíthető. Ezek a leletek durva törmelékes konglomerátumok megjelenése tovább erősítik a Templomhegyi Dolomit középső- szintén a rupéli időszakra tehető, amíg a Keleti- triász (ladin) korát és sekélytengeri környezetben Alpok északi előterében a legalsó chattira, ami jó való lerakódását. A leletek között van egy üreges, összhangban van a kéreg intenzív emelkedésével hosszú csont is, melynek csontszövettani elemzése és gyors pusztulásával. kizárta az előbbi két csoportba való besorolását és a csont velőüregében található lilás-barnás, EGY ÚJ TRIÁSZ GERINCES LELŐHELY A agyagos üledékkel együtt egy szárazföldi hüllő VILLÁNYI-HEGYSÉGBŐL maradványát valószínűsíti. Az építkezési gödörben végzett munkálatok ŐSI ATTILA*1, POZSGAI EMÍLIA2, mellett megtörtént a templom-hegyi Siklóbevágás BOTFALVAI GÁBOR1,3, ANNETTE E. GÖTZ4, keleti falának kitisztítása is, ahol mind a PRONDVAI EDINA1, MAKÁDI LÁSZLÓ1,5, Templomhegyi Dolomit, mind a felső-triász HAJDU ZSÓFIA3, CSENGŐDI DÓRA1, Mészhegyi Homokkő Formáció rétegei CZIRJÁK GÁBOR3, SEBE KRISZTINA2, feltáródnak. Első ízben sikerült a Mészhegyi SZENTESI ZOLTÁN5,6 Homokkő Formációból palinológiai vizsgálatokra 1 MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, alkalmas mintát gyűjteni, mely a formáció alsó 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; szakaszára karni kort adott. Mikrogerinces marad- [email protected] 2 ványok gyűjtése végett mindkét formációból réteg PTE TTK FI Földtani Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság u. szerinti mintavételezés történt, mely után közel 1,5 6.; [email protected] 3 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani tonna anyagot iszapoltunk át. Leggazdagabbnak a Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; Mészhegyi Formáció legutolsó, zöldesszürkés [email protected] homokkő rétege bizonyult, melyből több száz

27 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS izolált fog- és csonttöredék került elő. A határoz- koncentrált. A teljes körű vizsgálat érdekében a ható leletek döntően porcos- (Lissodus, Palaeo- pollenanalízis mellett elvégeztük az üledék 387– bates, Hybodus) és csontoshal- (Saurichthys, 414 cm közötti szakaszának sztóma, mikro- és ?Sphaerodus sp.) fogak, pikkelyek, továbbá erősen makropernye elemzését is. Az esemény ideje alatt koptatott, áthalmozott Nothosauria és Placodontia detektált jelentős változásokat összevetettük a fogtöredékek. Néhány töredékes fog szárazföldi Brazi-tó üledékének diatómavizsgálati eredmé- Archosauriformes hüllők maradványára utal. nyeivel. A nagy felbontás elérése érdekében A triász rétegek mellett vizsgáltuk a Mész- további pollenfeltárást végeztünk és az üledéket 1 hegyi Homokkő Formáció utolsó, gerinces lele- cm-enként haladva dolgoztuk fel. A kiértékeléshez tekben gazdag rétegére eróziós diszkordanciával százalékos és akkumulációs ráta diagramokat ké- települő, alsó-jura (pliensbachi) korú Somssich- szítettünk, és ezek segítségével értelmeztük a hegyi Mészkő Formáció legalsó, durvaszemű fafajok populációméret ingadozásait, az erdősült- homokkő rétegeit is, melyek szintén igen gazdagok ség mértékének változásait és az erdőégések hatá- gerinces leletekben. A több száz fog- és csont- sát a növényzet összetételére. maradványból álló együttes jó része azonban a Eredményeink arra utalnak, hogy markáns közel 40 millió évvel idősebb triász rétegekből növénytakaró összetételbeli változások zajlottak a halmozódott át: Nothosauria, illetve Placodontia Retyezát északi lejtőjén 8300 és 8000 évek közt. A hüllők, továbbá hybodont cápák (Palaeobates, jelentősebb változások az alacsonyabb tengerszint Lissodus) fogait, pikkelyeit tartalmazza. feletti magasságokat érintették. Az itt elhelyezkedő A villányi feltárások (építkezési terület, lombhullató erdőzónában fokozódott az erdőtüzek Siklóbevágás) elmúlt egy évben történt vizsgálata gyakorisága, amiből az esemény ideje alatt maga- jól mutatja, hogy a felfedezett triász és jura korú sabb nyári hőmérsékletre és tartós csapadékhiányra gerinces maradványok egy, a jövőben feltárható, következtethetünk. Az erdőtüzek periodikus rendkívül jelentős anyag előfutárai, melyek számos visszatérése elősegítette a kevert tölgyes lombhul- új információval szolgálhatnak Európa középső- és lató erdők felnyílását, melyet a mikropernye csú- felső-triász gerinces élővilágának összetételét és csokkal egy időben jelentkező átmeneti csökke- elterjedését illetően. nések is alátámasztanak a lombhullató taxonok A kutatásokat támogatta: MTA-ELTE Lendület Program, esetében. Az előbbi feltételezésünket a makro- Magyar Természettudományi Múzeum, Pécsi pernye vizsgálati adatok is alátámasztották. Az Tudományegyetem. alacsony makropernye akkumulációs ráták alapján a tó körül nem következtethetünk lokális erdő- RÖVID TÁVÚ KORA HOLOCÉN tüzekre, tehát a tüzek eredete az alacsonyabb KLÍMAFLUKTUÁCIÓK (8200 ÉVVEL erdőzónákban keresendő. A keletkezett lékekben EZELŐTT) VEGETÁCIÓRA GYAKOROLT megjelent a gyertyán (Carpinus betulus) és később HATÁSA A DÉLI-KÁRPÁTOK RETYEZÁT sikeresen kolonizált. A gyertyán akkumulációs HEGYSÉGÉBEN rátájának növekedésével egy időben a magas kőris (Fraxinus excelsior) akkumulációs rátája csökkent. *1 1 PÁL ILONA , MAGYARI ENIKŐ , FINSINGER Az esemény ideje alatt detektáltuk a mogyoró WALTER2, BUCZKÓ KRISZTINA3 1 (Corylus avellana) maximális százalékos előfordu- MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, lását, mely egy mogyoróelegyes lucos zóna kiala- 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/C; kulását sejteti a tó körüli lucfenyves és az alacso- [email protected], [email protected] 2 Centre de Bio-Archeologie et d’Ecologie UMR 5059, nyabban elhelyezkedő kevert tölgyes lombhullató Montpellier, France; [email protected] erdőzóna között. Az üledéken végzett diatóma, 3 Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, szervesanyag-tartalom és biogén szilikát-tartalom 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.; változásaival összevetve a vizsgált pollen és [email protected] mikropernye adatokat elmondhatjuk, hogy a nevezett esemény a Retyezátban ellentétes válto- Kutatásunk célja a Déli-Kárpátok Retyezát zásokat eredményezett télen és nyáron. Télen nőtt hegységének északi lejtőjén elhelyezkedő Brazi-tó a hozzáférhető vízmennyiség, melyre a kora tava- (1740 m t.sz.f.m.) holocén üledékszakaszának szi növekedési csúcsot mutató planktoni- pollenanalitikai célú vizsgálata volt. Vizsgálatunk kus/tychoplanktonikus diatóma életformák a kora holocén klímafluktuációk közül a 8200 gyakoriságának drasztikus növekedéséből évvel ezelőtt bekövetkezett klímaoszcilláció következtettünk. Nyáron azonban a pollen és vegetációra gyakorolt hatásainak detektálására mikropernye adatokból száraz és meleg feltételek

28 ELŐADÁSKIVONATOK

érvényesülését feltételezhetjük a lombhullató végeztünk a taxonómiai besorolás mellett annak erdőzónában. Összességében erőteljes szezo- eldöntésére, hogy kapcsolható-e a szokatlan nalitásbeli eltolódás jellemezte a területet a módon megőrződött és szokatlanul nagy kontinentalitás mértékének növekedésével a 8200 példányokból álló együttes hidrotermás vagy cold évvel ezelőtt bekövetkezett klímaoszcilláció seep környezethez. idején. A vizsgálati anyagot Gary G. JOHANNSON Összességében megállapíthatjuk, hogy a 8200 gyűjtötte 1990-ben Kanada Brit-Kolumbia tarto- évvel ezelőtt bekövetkezett klímaváltozás ugyan mányának északi részén, az Atlin-tó partján. A lehűlésként jelentkezett, ám ez nem vonatkozik a példányok egyetlen, kőtömb méretű mészkőklaszt- teljes évre, hanem csak a téli időszakra. Alacso- ból származnak, az alsó-jura Inklin Formáció nyabban a gyertyán megtelepedését a periodikusan ammoniteszekkel alsó-pliensbachinak datált visszatérő erdőtüzek segítették, ami arra utal, hogy részében talált durva konglomerátum betelepülés- a lehűlési esemény ebben a térségben a száraz ből. A rétegsor a Whitehorse-árkot kitöltő Laberge nyarak gyakoriságának növekedésével párosult. Csoport része, amely a Stikinia terrén aktív vulkáni Vizsgálataink alapján tehát az általunk részlete- szigetívéhez csatlakozó medencerendszerben sebben tanulmányozott klímaingadozás egyér- képződött. A mészkőklasztok ritkák a konglome- telműen erős hatást gyakorolt a szárazföldi rátumban, a nagy egyedszámú, fészekszerűen növénytakaróra a Retyezát hegységben, mely elhelyezkedő, nagyméretű brachiopodák előfor- leginkább a lombhullató erdőzónában nyilvánult dulása ebben a klasztban pedig egyedi jelenség meg. volt a vizsgált területen. A monospecifikus fauna erősen bordázott EGY KÜLÖNLEGES KORA-JURA rhynchonellidákból áll, melyet az első, felületes BRACHIOPODA A KANADAI KORDIL- meghatározás után Halorella-nak véltünk. Ezzel a LERÁKBÓL nori (késő-triász), ubikvista, de erősen mozaikos elterjedésű, és nem ritkán anomálisan nagy méretű PÁLFY JÓZSEF*1,2, VÖRÖS ATTILA2,3, nemzetséggel kapcsolatban már felvetették a cold GREGORY PRICE4 seep affinitást. Ugyan Stikinia felső-triászában 1 ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani ismert egy sekélytengeri mészkő egység (Sinwa Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; Formáció) amelyből származhatott volna a bra- [email protected] chiopodás mészkőklaszt, de a kiterjedt elsődleges 2 MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport; feltárásokból még sosem írtak le Halorella-t. Az 1431 Budapest, Pf. 137 elszigetelt előfordulás további vizsgálata tehát 3 Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és több szempontból kecsegtető volt. Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] 4 A külső morfológia részletes tanulmányozása Department of Geological Sciences, The University of alapján a teknő körvonala és a bordázat a Plymouth, Drake Circus, Plymouth, PL4 8AA, UK, [email protected] Halorella-tól különbözőnek látszott, de szoros hasonlóságot mutatott a Kaliforniából és Oregon- Észak-Amerika nyugati szegélyén, a Kordil- ból ismert kora-jura Anarhynchia nemzetséggel. lerák orogén övében a mezozoós brachiopodák Ezt a sorozatcsiszolatos vizsgálat által feltárt belső ritkábban fordulnak elő és megkutatottságuk morfológia, az ívelődő és kiszélesedő crura egy- szerényebb, mint a számunkra jobban ismert alpi értelműen megerősítette, így a példányokat orogénben. Az előkerült faunák elsősorban az Anarhynchia aff. gabbi-ként írjuk le. allochton terrének tektonikai fejlődéstörténetéhez Három példány különböző kalcitfázisain végeztünk stabilizotóp-méréseket. A brachiopodák szolgáltak értékes paleobiogeográfiai adatokkal. 13 Emellett a hosszú ideje aktív lemezszegély tér- héjanyagának 0 és -5‰ közötti δ C értékei az ségében ismertté váltak olyan taxonok, melyeket egykori tengeri átlagot közelítik, illetve csak kissé sajátos vonásaik alapján hidrotermás kürtőkhöz negatívabbak annál. A héj belső felületére kivált vagy hideg szénhidrogén-szivárgásokhoz (cold korai sávos-fürtös cement ezzel szemben nagyon 13 seep) kapcsolódó élőhelyekhez társítanak. Elő- erősen negatív (-30 – -68‰) δ C és kissé negatív 18 adásunk tárgya a kanadai Kordillerák északi (-8 – -13‰) δ O értékekkel jellemezhető. A ké- részéről, az Atlin-tó vidékéről előkerült, már a sőbbi kiválású sávos-fürtös cement és pátos kalcit gyűjtéskor különlegesnek látszó monospecifikus csak kissé negatív δ13C, de erősen negatív (-15‰ faunula. Őslénytani és geokémiai vizsgálatokat körüli) δ18O értékeket adott. Bár a brachiopodák

29 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS vázanyaga az egykori átlagos tengervízhez közeli megerősítik a rovarevő fajok is, különösen a δ13C-t mutat, a korai generációs kitöltő anyag Desmana thermalis és a Talpa fossilis, melyek extrém negatív értékei viszont az üres teknők alapján a fosszilis közösség a biharin belül a részben zárt mikrokörnyezetében kialakult betfiai, vagy még inkább a nagyharsányi fázisra mikrobiális metán-oxidációra mutatnak, ahol a tehető. metán forrásaként cold seep valószínűsíthető. A rendkívül gazdag pocokfauna alapján a Új értelmezésünk szerint a mészkőklaszt rétegsort 6 szakaszra osztottuk. A legidősebb közel egyidős a bezáró üledékkel, a cold seep- szakaszra (47.–50. rétegek) a Mimomys és a eredetű karbonáttest azon a tenger alatti lejtőn Pliomys genus dominanciája jellemző. Mivel már képződött, amely az epizodikus gravitációs mindkét genus kihalt, ökológiai igényüket csak a törmelékfolyások pályáját is jelentette. Az velük együtt élő genusok alapján valószínűsíthet- Anarhynchia nemzetség seep-affinitását geokémiai jük. Eszerint ebben az időszakban nedvesebb klí- adataink megerősítik. Ez a kora-jura nemzetség a ma és zártabb (erdős, ligeterdős) vegetáció volt késő-triász Halorella-hoz és a kora-kréta jellemző. A következő szakaszban (47.–35. ré- Peregrinella-hoz hasonlóan az észak-amerikai tegek) egyetlen genus, a Lagurus domináns. A Kordillerák mezozoikumában az aktív lemez- Lagurus egy lemming, melynek ma élő rokona a szegélyhez kapcsolódó cold seep-ek sajátos sztyeppi lemming (Lagurus lagurus) Európa ökoszisztémáinak tagja. száraz, félsivatagos területein és sztyeppéin él. A kutatást az OTKA K 62733 és 81298 sz. projekt támogatta. Dominanciája, valamint a vele együtt megjelenő nagy mennyiségű hörcsög, egyértelműen jelzi a A SOMSSICH-HEGY 2-ES LELŐHELY terület szárazodását és a nyílt, sztyepp környezet GERINCES FAUNÁJÁNAK ÚJ KUTATÁSI megjelenését. Ez kiemelt jelentőségű, mert ez a EREDMÉNYEI legidősebb sztyepp előfordulás Magyarországon. A következő szakaszban (35.–25. rétegek) a PAZONYI PIROSKA1, MÉSZÁROS LUKÁCS2, lemmingek gyakorisága csökken, viszont megnő a SZENTESI ZOLTÁN3, GASPARIK MIHÁLY*3, Pitymys, Myodes és Pliomys genusok gyakorisága. VIRÁG ATTILA1,2 Ugyanekkor az erdei egerek (Apodemus) és a pelék 1 MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, aránya is megnő és olyan nedves környezetet ked- 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected], velő cickányok (Beremendia fissidens) és békák [email protected] (Bombina variegata, Rana temporaria) jelennek 2 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, meg, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a terü- Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] 3 leten nyílt víz (folyó vagy tó) volt. Az éghajlat Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és melegebbé, nedvesebbé válása és a bozótosok, Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; ligetes galériaerdők megjelenése jellemző erre az [email protected], [email protected] időszakra. A következő szakaszra (25.–18. rétegek) A Villány falu határában található Somssich- a Microtus és a Myodes pocok genusok dominan- hegy 2-es lelőhely Magyarország egyik leggaz- ciája mellett a Pitymys és a Pliomys genusok dagabb pleisztocén gerinces lelőhelye. A csontok arányának kisebb emelkedése jellemző. Az erdei egy erősen cementált, a felső rétegekben löszös, pocok arányának megemelkedése jelezheti a illetve löszszerű, míg az alsó részeken (a 28. terület növényzetének zártabbá válását, a lombos- rétegtől lefelé) egyre vörösebbé váló karszt- erdő megjelenését. Valószínűleg ezért nem jelen- kitöltésből származnak, melyet JÁNOSSY Dénes nek meg ebben a szakaszban a sűrűbb növényzetet ásatott 1975 és 1984 között. A mintegy 9,5 m mély nem kedvelő békák és cickány fajok. A következő kürtőből ötven, 20–30 cm vastag réteg anyagát szakaszban (18.–12. rétegek) ismét megemelkedik gyűjtötték be. A begyűjtött anyagból egyes cso- a Lagurusok aránya, ami egyértelműen jelzi a te- portok (pl. hörcsögök, pockok) részben már feldol- rület klímájának hidegebbé válását, szárazodását gozásra kerültek, de a fauna nagy része még feldol- és a sztyepp visszatérését, de a nedvességkedvelő gozatlan. Jelen tanulmány a fauna taxonómiai, pa- békák és a Beremendia fissidens megjelenése arra leoökológiai és tafonómiai feldolgozásának eddigi utal, hogy a nyíltabb vegetációjú területen is ma- eredményeit mutatja be. radt nyílt víztükör és mellette galériaszerűen bozó- A rétegsort a pocokfajok alapján a kora- és a tos vegetáció. A rétegsor legfelső részén (12.–1. középső-pleisztocén határának környékére, nagy- rétegek) ismét a Pitymys pocoknem domináns, de jából 800–900 ezer évvel ezelőttre tehetjük. Ezt mellette nagy arányban jelennek meg a Pliomys, Mimomys pocok genusok is. Ismét megnő az

30 ELŐADÁSKIVONATOK

Apodemus és a pelék mennyisége és nagy számban A MICROTUS OECONOMUS POCOKFAJ jelennek meg a nedvességkedvelő békák (Hyla LANDMARK ELEMZÉSÉNEK ERED- arborea, Bombina variegata, Rana temporaria), a MÉNYEI Beremendia fissidens és a vízi életmódot folytató Desmana. Mindez a terület éghajlatának melegeb- PAZONYI PIROSKA1, NÉMETH EMESE2, bé és nedvesebbé válását és a zártabb növényzet ZSOLT ANNA2, VIRÁG ATTILA1,3 1 visszatérését jelzi. MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] Tafonómiai vizsgálatra az egyik nedves idő- 2 szakba eső réteget (28. réteg) választottuk ki. A ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani vizsgálat alapján az emlősfauna (pockok, cickány- Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected], [email protected] ok) nagy része (60% felett) kezdetben bagolykö- 3 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, petként, vagy hasonló ragadozótevékenység során Pázmány Péter sétány 1/C; halmozódott fel. A csontok 10%-án azonban mál- [email protected] lási és rágás nyomok, valamint növényi gyökerek nyomai is megfigyelhetők, ami arra utal, hogy ezek A Microtus oeconomus (patkányfejű pocok) a maradványok az állat pusztulása után a felszínen, egyike a Magyarország területén jelenleg is élő vagy a legfelső talajrétegben rekedtek. A csöves három Microtus fajnak. Míg a másik két faj, a csontok törésvizsgálata alapján a csontok szál- mezei pocok (M. arvalis) és a csalitjáró pocok (M. lítódása kis energiájú vizes közegben történhetett. agrestis) gyakori, a patkányfejű pocok reliktum Elképzelhető, hogy a maradványokat és az üle- fajként, csak az ország néhány területén (Sziget- déket a bőséges csapadék hatására kialakuló köz, Hanság, Balaton környéke és Kiskunság) időszakos vízmosások juttatták a karsztos üregbe. található meg elszigetelt populációkban. A késő- A folyamat során az eredetileg bagolyköpetből pleisztocén során ugyanezen faj lényegesen el- származó, emésztett, illetve a felszínen és a terjedtebb volt, szinte minden kisemlősfaunában legfelső talajrétegben található mállott csontok előfordult. A landmark elemzéshez egy olyan bemosódtak az üregbe. A herpetofauna esetében ismert korú faunát kerestünk, melyből nagy ritkák az állati emésztésre utaló nyomok, a csontok mennyiségű M. oeconomus került elő. Válasz- felszíne általában ép, vagy enyhén mállott. A tásunk az Istállóskői-barlang felső tűzhelyrétegére csontok jelentős része (főleg a békák esetében) esett, ami jelenleg az egyik leggazdagabb juvenilis egyedektől származik. Ez azzal magya- együttesnek számít 184 db határozható foggal. rázható, hogy a siklókat, békákat és esetleg a Kora 14C mérések alapján 30 900±600, illetve gyíkok egy részét a szaporodási ciklusukkal össze- 30 710±600 BP környékére tehető. Összehasonlító függő tömeges megjelenési és vándorlási periódus anyagként a fosszilis maradványok mellett a recens alatt a hevesebb esőzések nagy számban mosták faunát is vizsgáltuk (437 db). Munkánk célja a M. bele a Somssich-hegyi karsztos üregbe, ahonnan oeconomus fajon belüli morfológiai változatainak azok már nem tudtak kijutni, így helyben pusztul- elkülönítése, illetve a különböző morfológiai tak el. típusok arányának összehasonlítása volt a recens A munka az OTKA (K 104506) támogatásával készült. és a fosszilis mintákban. Az elemzést az alsó első őrlőfogon végeztük, mert hagyományosan ezen fog alapján különítik el a fajokat. A vizsgálathoz a kiválasztott 621 Microtus oeconomus fogon 22 landmark és 16 semiland- mark pontot vettünk fel. A landmark pontokat a fog morfológiai szempontból azonosítható pont- jain, csúcsokon, homorulatokon jelöltük ki, míg a semilandmark pontokat az utóbbiak közötti sza- kasz felezőjére helyeztük. Ezek a pontok nem annyira rögzítettek, szükség szerint csúszkálhatnak az adott landmark pontok között. A pontok fel- vétele minden fogon azonos sorrendben történt, vagyis egy adott sorszámú landmark pont mindig a fog meghatározott morfológiai jellegéhez kötődik. A landmark pontokat a tpsDig2 programmal vettük

31 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS fel, míg a relatív görbület elemzést (relative warp tosságot a Microtus-ok mutatják, ezért ezt a genust analysis, RWA) a tpsRelw programmal végeztük. választottuk ki vizsgálatra. Az elemzést az alsó Az elemzés alapján a fosszilis és a recens első őrlőfogon végeztük, mert hagyományosan anyag között morfológiailag eltérés van. A ezen fog alapján különítik el a fajokat. fosszilis anyag alacsonyabb egyedszáma ellenére Jelenleg Magyarország területén három is lényegesen nagyobb morfológiai varianciát Microtus faj él, a mezei pocok (M. arvalis), a mutat mint a recens minta, illetve a két pontfelhő csalitjáró pocok (M. agrestis) és a reliktum centruma is eltér. Általánosságban elmondható, patkányfejű pocok (M. oeconomus). A pleisztocén hogy míg a fosszilis anyagban a sisak nyaki része során azonban olyan fajok is éltek a területen, nyílt, addig a recens anyagban a zártabb formák amelyek mára már kihaltak, illetve más területekre dominálnak, de a két pontfelhő nagyrészt átfed. húzódtak vissza (szibériai pocok (M. gregalis), Ugyanígy változás figyelhető meg a teljes fog- havasi pocok (M. nivalis)). alakban is. A fosszilis mintában gyakoribbak a HUSZÁR Imre korábbi fogmorfológiai vékony zománcú, keskeny, megnyúlt fogak, míg a vizsgálatai kimutatták, hogy az általa vizsgált két recens anyagban inkább a zömökebb, szélesebb és pocokfaj, a M. arvalis és a M. gregalis között vastagabb zománcú fogak dominálnak. folyamatos morfológiai átmenet van, ezért az A recens egyedek morfológiai variancia átmeneti alakok fajba sorolása problémás. csökkenésének lehetséges magyarázata lehet a faj JÁNOSSY Dénes recens mezei pockok vizsgálata reliktum jellege, visszaszorulása egy adott környe- során a fajon belül is jelentős morfológiai válto- zetbe. Ezzel jó összhangban van, hogy a faj jelen- zatosságot mutatott ki. Célunk az volt, hogy a legi közép-európai elterjedése kizárólag nedve- Somssich-hegy 2-es lelőhely összes fogmorfológiai sebb, mocsarasabb környezetekre korlátozódik, a elemzésre alkalmas Microtus fogát landmark fosszilis mintákban azonban ettől eltérő környe- analízissel megpróbáljuk csoportosítani, és az zetet jelző maradványokkal együtt is előfordult. eltérő morfológiai formákat morfotípusokba, Korábbi vizsgálatok az olaszországi Terricola “fajokba” sorolni. Ehhez szükség volt a fajon savii pocokfaj esetében egyértelmű összefüggést belüli morfológiai variancia vizsgálatára is, amit mutattak ki a fogalak változásai és a klímagörbe recens és felső-pleisztocén M. oeconomus fogakon között. végeztünk el két hallgató közreműködésével. A megfigyelt morfológiai változások hát- A vizsgálathoz a kiválasztott 625 Microtus terében nemcsak környezeti, hanem genetikai okok fogon 22 landmark és 22 semilandmark pontot is állhatnak. Míg a fogalak változása inkább a fenti vettünk fel. A landmark pontokat a fog morfológiai környezeti okokra vezethető vissza, addig a sisak szempontból azonosítható pontjain, csúcsokon, alakjának változása valószínűleg genetikai hátterű. homorulatokon jelöltük ki, míg a semilandmark Ennek eldöntéséhez azonban további vizsgálatokra pontokat az utóbbiak közötti szakasz felezőjére lesz szükség mind a fosszilis, mind a recens helyeztük. Ezek a pontok nem annyira rögzítettek, anyagon. szükség szerint csúszkálhatnak az adott landmark pontok között. A pontok felvétele minden fogon A MICROTUS GENUS (MAMMALIA, azonos sorrendben történt, vagyis egy adott ARVICOLINAE) LANDMARK ELEMZÉSE A sorszámú landmark pont mindig a fog meghatáro- SOMSSICH-HEGY 2-ES LELŐHELYRŐL zott morfológiai jellegéhez kötődik. A landmark pontokat a tpsDig2 programmal vettük fel, míg a PAZONYI PIROSKA*1, VIRÁG ATTILA1,2 relatív görbület elemzést (relative warp analysis, 1 MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, RWA) a tpsRelw programmal végeztük. A sisak 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] egyszerűsége miatt a M. oeconomus fogakon ke- 2 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, vesebb semilandmark pontot vettünk fel, ezért Pázmány Péter sétány 1/C; szükség volt a két adatbázis szinkronizálására, [email protected] hogy az elemzést el tudjuk végezni. Az egyesített adatbázisban 22 landmark és 16 semilandmark A Somssich-hegy 2-es lelőhelyről hét pocok ponttal dolgoztunk. genust ismerünk (Mimomys, Pliomys, Myodes, Önmagában a Somssich-hegy 2-es lelőhelyről Pitymys, Microtus, Allophaiomys, Lagurus), előkerült Microtus-ok elemzésével csak azt tudtuk melyek a rétegsorban eltérő arányban jelennek kimutatni, hogy az egyes morfotípusok közötti meg. Bár a két leggyakoribb genus a Lagurus és a különbség főként a sisak alakjában nyilvánul meg, Pitymys, a legnagyobb fogmorfológiai változa- és a különböző típusok között folyamatos átmenet

32 ELŐADÁSKIVONATOK van, ugyanúgy, mint a M. arvalis és a M. gregalis holotípus symphysisével látszólag megegyező között. Emellett megfigyelhető, hogy a rétegsor állkapocs-symphysis töredék került elő. Ez alapján aljától a teteje felé haladva változik a különböző a magyar azhdarchid anyagot az egyik fogmorfológiai típusok gyakorisága. Míg a réteg- leggazdagabb monospecifikus pteroszaurusz sor alján az alacsony, egyszerű sisak-morfológiájú, leletegyüttesnek tekintik a világon. Mivel ezek a zömökebb fogak dominálnak, felfelé haladva egyre könnyen azonosítható koponyaelemek nagyon gyakoribbá válnak a hosszabb, bonyolultabb sisak- különböző méretűek (30–140 mm közt változó morfológiájú, keskenyebb formák. Ezt a morfoló- rekonstruált symphysis-hossz), az összes eddig giai változást egyaránt okozhatta a genus evolúció- előkerült symphysist a Bakonydraco galaczi ja, illetve a változó környezethez való alkalmazko- egyedfejlődési sorozatát képviselő egyedeinek dás. Ennek eldöntéséhez további, főként paleo- tartjuk. A leletek nagy számának és feltételezett biogeográfiai vizsgálatokra lesz szükség. ontogenetikai szekvencia-jellegének köszönhetően Lényegesen több eredményre jutottunk, csontszövettani vizsgálatokkal tisztázható, hogy az amikor az elemzésbe bevettük a M. oeconomus- abszolút méret és/vagy a morfológia megbízható okat is. Az elemzés kimutatta, hogy a két adathal- indikátorai-e az egyes egyedfejlődési stádiumok- maz csak nagyon kis részben fed át, de a nak ennél a pteroszaurusznál. Ezen összefüggés Somssich-hegy 2 anyagában egyértelműen kimu- felderítésére 45 példányt választottunk ki, melye- tatható a M. oeconomus faj. A Somssich-hegyi ket négy méretkategóriába soroltunk, majd a Microtus anyag összességében hasonló alakú és példányokon morfometriai vizsgálatokat végez- varianciájú pontfelhőben jelenik meg, mint a M. tünk. A morfometriai adatgyűjtést követően nyolc oeconomus. Ez alapján valószínű, hogy a symphysisből, melyek közt mind a négy méret- Somssich-hegyi Microtus-ok nagy része szintén csoportba tartozó példány szerepelt, csontszö- egy fajba (valószínűleg egy, a mai M. arvalis-hoz vettani vékonycsiszolatok készültek. Ezekhez a morfológiailag hasonlóba) tartozhat. A pontfelhő példányokhoz kvalitatív kiértékelés alapján szélein azonban elkülönülve megjelennek jelleg- rendeltünk relatív egyedfejlődési stádiumokat a zetes sisakmorfológiájú fogak, amelyek át- kvantitatív hisztológiai elemzés előtt. Ezután az fedhetnek más fajok (M. ratticepoides, M. egyedfejlődési állapotot tükröző csontszövettani gregalis) alaktani varianciájával. Ennek bizonyí- jellegeket számszerűsítettük az egyeden belüli és tásához további vizsgálatokra, több recens egyedek közti egy- és többváltozós elemzésekhez, pocokfaj landmark analízisére van szükség. hogy megvizsgáljuk a kapcsolatot a kvalitatív és A munka az OTKA (K 104506) támogatásával készült. kvantitatív hisztológiai és morfometriai elemzések eredményei közt. A csontszövettani eredmények BAKONYDRACO ET AL.? AZ IHARKÚTI arra utalnak, hogy a legkisebb symphysis, melynek PTEROSZAURUSZOK MANDIBULÁRIS rekonstruált hossza körülbelül egynegyede a leg- SYMPHYSISEINEK MORFOMETRIAI ÉS nagyobb példányénak, várakozásainktól eltérően HISZTOLÓGIAI ELEMZÉSE nem egy korai juvenilishez, hanem szubadult egyedhez tartozott. A legkisebb példány és más, PRONDVAI EDINA*1, BODOR EMESE csontszövettanilag megegyező érettségű egyedek RÉKA2,3, ŐSI ATTILA1 közt is fennálló jelentős méretbeli különbség 1 MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, legalább két pteroszaurusz taxon jelenlétére utal az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, eddig monospecifikusnak gondolt leletegyüttesben. 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; Ezt a feltevést a többváltozós morfometriai elem- [email protected]; [email protected] 2 zések eredményei is alátámasztják, melyek ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, egyértelműen elkülönítik a legkisebb symphysis- Pázmány Péter sétány 1/C eket a többi, folytonos csoportot alkotó példánytól. 3 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Földtani és Geofizikai Gyűjteményi Osztály, 1143 Budapest, Mindazonáltal, az utóbbi csoportban is nagyfokú Stefánia út 14.; [email protected] méretbeli változatosság jellemzi az azonos egyedfejlődési stádiumot képviselő példányokat. Az iharkúti késő-kréta korú gerinces lelőhely- Ez azonban valószínűleg nem további taxonok ről ismert fogatlan, középtermetű azhdarchid jelenlétét, hanem magas intraspecifikus testméret- pteroszaurusz, a Bakonydraco galaczi holotípusa diverzitást jelez, mely arra utal, hogy az abszolút egy majdnem teljes alsó állkapocs. Az ásatások méret nem tükrözi a csontszövettani érettség fokát során, egyéb vázelemek mellett, további 56, a ezeknél az állatoknál. Eredményeink a csontszö- vettani vizsgálatok hagyományos paleontológiai

33 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS kutatásokban való alkalmazásának fontosságára is A foraminiferák és az ostracodák a meszesebb felhívják a figyelmet. fáciesben fehér színűek és a héjuk nagy része meg- A kutatást támogatta: MTA-ELTE Lendület Program, OTKA őrződött, míg az agyagosabb fáciesben színük NF 84193, Magyar Természettudományi Múzeum, Hantken megegyezik a kőzet vörös színével és felszínük Alapítvány, TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0030 erősen korrodált, sok példány kőbélként őrződött meg. MIKROFAUNA AZ AMMONITICO ROSSO Mindkét kőzettípus viszonylag diverz TÍPUSÚ MÉSZKŐBEN: „GUMÓN INNEN— foraminifera együttest tartalmazott, ami szinte GUMÓN TÚL” kizárólag hialin vázú Lagenidae-félékből áll. Mindössze egy agglutinált forma (Trochammina SÁGI EDINA sp.) került elő a gumós részből. Mindkét mintában ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, a sima falú Nodosaria-félék a leggyakoribbak és Pázmány Péter sétány 1/C.; [email protected] legdiverzebbek. Utánuk a Lenticulina-félék követ- keznek, a meszesebb részben valamivel gyakorib- Az ammonitico rosso típusú karbonátos bak a kitekeredett formák. Ezeken kívül néhány kőzetek igen elterjedtek az egykori Tethys Eoguttulina, Lingulina, Ichthyolaria és Ramulina medencéjében a felső-triásztól az alsó-krétáig. fordult elő. Jellegzetességük, hogy a meszesebb, világosabb A vizsgálataim alapján markáns különbség vörös színű gumók között sötétebb vörös agya- mutatkozott az ammonitico rosso típusú mészkő- gosabb kőzet típus jelenik meg. Annak ellenére, mészmárga gumójának és a gumók közötti kőzet hogy több mint száz éve vizsgálják, létrejöttével mikrofaunájában. Ennek értelmezéséhez és magya- kapcsolatban számos megválaszolatlan kérdés rázatához további vizsgálatokra van szükség. maradt még mind a mai napig. Az izolált mikro- faunája kevéssé ismert, mivel a hagyományos hidrogén-peroxidos eljárással a kőzetből nem A BUDAFOKI HOMOK FORMÁCIÓ ÚJ szabadítható ki. FELTÁRÁSA A VISEGRÁDI-HEGYSÉGBEN Az irodalom alapján a meszesebb részek *1 tartalmazzák a gazdagabb és a jobb megtartású SELMECZI ILDIKÓ , SZUROMINÉ KORECZ 2 1 mikrofosszíliákat, de pontos összehasonlító ANDREA , LACZKÓNÉ ŐRI GABRIELLA , 1 1 vizsgálat azonban még nem történt. SZURKOS GÁBOR , ZSÁMBOK ISTVÁN 1 Ezért ebben a munkámban a Nagy-Pisznice Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, (Gerecse) „krokodilos” szelvényének 107-es Stefánia út 14.; [email protected], [email protected], [email protected], rétegét dolgoztam fel, ami a Bifrons Zóna Sub- [email protected] levisoni Subzónájának Lusitanicum szintjébe 2 MOL NyRt. KTD IMA Kutatási Laboratórium, 1039 tartozik. A kőzetet az agyagtartalom alapján két Budapest, Batthyány u. 45.; [email protected] részre osztottam és a két részt külön-külön tömény ecetsavban oldottam a mikrofosszíliák kinyerése 2012 novemberében a Magyar Földtani és céljából. Mivel a kőzetek nem teljesen oldódtak Geofizikai Intézet Környezetföldtani Osztálya ész- fel, illetve maga az oldás is sokszor szelektív a lelte, hogy Tahitótfalu területén, a 11-es út feletti vizsgálatok kiegészítéseként kőzet vékonycsiszo- hegyekben, a Villasor felső végénél egy munka- latok készültek. A foraminiferákat első lépésben gépekkel kimarkolt házhely két szintben agyag- nemzetségre határoztam meg, majd mennyiségi márga- és kavicsbetelepüléses homok, aleuritos értékelést készítettem. homok rétegsort tárt fel. Az agyagosabb részben az echinodermata, A felső, mintegy 25x20 m alapterületű udvar míg a meszesebb frakcióban az ammonitesz K-i falából gyűjtött minták mikrofaunája egy fel- embriók a leggyakoribbak. Mindkét mintában a felé sekélyedő, normál sótartalmú, partközeli élet- második helyen a foraminiferák vannak. A gya- térre utal. A víz mélysége kezdetben néhány 10 m korisági sorrend harmadik fokán mindkét kőzet- lehetett. típusnál az ostracoda fauna áll, de az agyagosab- A tahi feltárás kora eggenburgi (kora-mio- ban százalékos arányuk kétszerese, mint a me- cén), melyet több, rövid fajöltőjű taxon (például: szesben. Mellettük még előfordulnak néhány Cytheridea eggenburgensis KOLLMANN, százalékos arányban brachiopodák, csigák, Eocytheropteron eggerianum (LIENENKLAUS), crinoidea kelyhek és aptychusok. Elphidiella dollfusi (CUSHMAN), Globulina granulosa (EGGER) jelenléte igazol. A

34 ELŐADÁSKIVONATOK képződményeket a Budafoki Homok Formációba granulosus, Tricolporopollenites villensis) közül a soroljuk. minta szarmatánál idősebb korára utal a A mintegy 6 km távolságban lévő, és a Tricolporopollenites villensis és a Tubulifloridites BOHNNÉ HAVAS M. és KORECZNÉ LAKY I. által az granulosus jelenléte, a kárpátinál nem idősebb 1970-es években vizsgált, hasonló korú, Felső- korát pedig a Tricolporopollenites minimus faj bogdányi- (Csádri-) patakbeli feltáráshoz viszo- jelzi. nyítva a tahi üledékek sekélyebb, partközelibb környezetben rakódhattak le, amelyre az utal, hogy BALATONEDERICSI VÍZMÉRCE – A BA- a tahi faunából hiányoznak a planktonok, és a LATON VÍZSZINTVÁLTOZÁSAI AZ foraminifera együttes lényegesen szegényebb. UTOLSÓ 18 EZER ÉVBEN

ÚJ ADAT A SOMLÓVÁSÁRHELYI SÜMEGI PÁL1,2 1 FORMÁCIÓ KORÁRA VONATKOZÓAN SzTE Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged Egyetem utca 2.; [email protected] (PALYNOLÓGIAI VIZSGÁLAT A NOSZLO- 2 PI NOT–10 FÚRÁSBÓL) MTA Régészeti Intézet, 1014 Budapest, Úri utca 49.

SELMECZI ILDIKÓ*1, SÜTŐNÉ SZENTAI A Balaton kialakulására vonatkozó első MÁRIA2 tudományos értékű elméletet még 1732-ben BÉL 1 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, Mátyás írta le, és véleménye szerint a tó a Zala Stefánia út 14.; [email protected] folyó kiszélesedő torkolataként fogható fel. 1782- 2 7300 Komló, Május 1. u. 7.; [email protected] ben az első osztrák katonai térkép kialakítása során elkészült az első, partfejlődési szempontból is Az 1980-as éveket megelőzően helvét korú- kiemelkedő jelentőségű Balaton térkép, majd nak tartott, majd a Csatkai Formáció Noszlopi François-Sulpice BEUDANT francia geológus Tagozatába helyezett, a „noszlopi széntelepes végzett fontos geológiai megfigyeléseket a terü- összletet” magába foglaló szárazföldi képződmé- leten. Felismerte és leírta a holocén tőzeget nyeket az 1990-es évektől soroljuk a Somlóvásár- (tourbe), és elkészítette a Balaton első geológiai helyi Formációba. A Dunántúli-középhegység térképét 1818–1822 között. A tőzegtérképek területén és előtereiben kimutatható képződmé- nyomán a Magyar Királyi Földtani Intézet geo- nyek rétegtanilag az oligocén Csatkai Formáció és lógusa, LÁSZLÓ Gábor ismerte fel 1911-ben, hogy az alsó-badeni képződmények között helyezkednek a Balaton történeti és őstörténeti időkben jelen- el. A Somlóvásárhelyi Formáció korára vonatko- tősebb kiterjedésű volt, mint a szabályozás előtti zóan az eggenburgi–kora-badeni valószínűsíthető. Balaton területe. Ezt követően LÓCZY Lajos a Az utóbbi kort támasztja alá az is, hogy a herendi Földtani Intézet igazgatója egy nemzetközi szintű, medencében a formációból fokozatos átmenettel sokoldalú limnológiai kutatást indított el a Bala- fejlődik ki az alsó-badeni barnakőszén-telepes tonon a XX. század kezdetén. Ezen munka kereté- összlet. ben végzett földtani vizsgálatok nyomán arra A szürke, zöldesszürke agyag, tarkaagyag, következtettek, hogy a Balaton 4 részmedence bentonitos agyag, mészcsomós, mészkonkréciós feltöltődését követően alakult ki. Ezt a fejlődés- agyag, agyagmárga, aleuritos agyag, szenes agyag történeti képet támasztotta alá az 1980-as években és lignit, valamint homok, laza homokkő és kavics megkezdett, a Magyar Állami Földtani Intézet rétegekből felépülő üledéksor korára vonatkozóan vezetésével folytatott komplex földtani vizsgálat csak kevés adat áll rendelkezésre. Egyes fúrási ré- is. Ennek nyomán kirajzolódott, hogy a tó több, tegsorokban (Nagygörbő-1 és a Herend-13 fúrás) a neotektonikusan elkülönülő, eltérő korú, többféle formáció mélyebb részén közbetelepülő alsó-rio- tényező hatására, poligenetikus módon kialakult littufa és néhány — az ottnangi, kárpáti és badeni részmedencékből áll és a tó fejlődése a jégkor korra utaló — őslénytani adat ismert. végén kezdődhetett el. Mindezek ellenére magáról A noszlopi Not-10 fúrás 42,1–42,7 m közötti a Balaton kialakulásáról igen sok hipotézis, vízió — a szárazföldi sorozat magasabb részét képviselő jelent meg tudományos szinten is ezekkel a meg- — homokos aleurit mintájából végzett sporo- állapításokkal párhuzamosan. Éppen a nagyszámú, morpha vizsgálat alapján az üledék képződése a tesztelés nélküli tudományos gondolat következ- kárpáti vagy badeni korszakra tehető. A megha- tében, és a tó környékén kialakított régészeti tározott taxonok (Cedripites eocaenicus, ásatásokon végzett környezettörténeti, régészeti Tricolporopollenites minimus, Tubulifloridites geológiai, geológiai megfigyelések, vizsgálatok

35 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS nyomán határoztuk el, hogy újabb vizsgálatokat SZEGED–ÖTHALOM, REKVIEM EGY végzünk a Balaton fejlődésének feltárására. A ŐSLÉNYTANI LELŐHELYÉRT vizsgálati területnek a tó aszimmetrikus kereszt- metszete, az északi part mélyebb üledékgyűjtő SÜMEGI PÁL1,2 1 rendszere miatt a Tapolcai-medence déli részét, a SzTE Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged Egyetem utca 2.; [email protected] Balatonederics és Szigliget közötti Edericsi- 2 öblözetet választottuk. A jól előkészített fúrás- MTA Régészeti Intézet, 1014 Budapest, Úri utca 49. helyszín kiválasztás nyomán az utolsó 18 ezer év A Szeged–öthalmi terület a régi M5-ös út során felhalmozódott, 520 cm-es vastagságú, mentén, a régi orosz laktanya, a mai szegedi folyamatos kifejlődésű rétegsort sikerült kiemelni diáklakások északi előterében helyezkedik el, és zavartalan magfúrással. A szelvényen a balatoni és félszigetszerűen egy kiemelkedő felszínt alkot a a magyarországi negyedidőszaki fúrások közül tiszai allúviumba nyúlva. A negyedidőszaki egyedülálló módon több mint 20 radiokarbon őslénytani, geológiai, geomorfológiai, talajtani, kormeghatározást, teljes üledékföldtani elemzést, régészeti és régészeti geológiai szempontból geokémiai, szerves geokémiai, izotópgeokémiai, kiemelkedő jelentőségű régió megközelítőleg 100 makrobotanikai, pollenanalitikai, fitolit és mala- ha kiterjedésű. A régió 1879-ben, a Szeged kológiai vizsgálatokat végeztünk. Összesen 38 jelentős részét elpusztító árvizet követően vált különböző környezeti változást visszajelző marker kiemelkedő jelentőségűvé, mivel innen származó szempontjából vizsgáltuk meg a fúrást. A minta- üledékkel töltötték fel a várost és a várost övező vételezés olyan sűrűn történt a fúrásszelvény gátakat. A földmunkákhoz kapcsolódóan már mentén (átlagosan 4 cm-enként), hogy az egyes 1879-től jelentős régészeti ásatások kapcsolódtak, minták időbeli felbontása átlagosan 90-110 évnek és ezek nyomán 1935-ben BANNER János régész adódott. Így évszázados léptékben tudtuk az utolsó vezetésével az első alföldi paleolit (gravetti 18 ezer évre vonatkozóan az őslénytani, geológiai, kultúra) lelőhelyét tárták fel az itt kialakított geokémiai tényezők átalakulásait, és a Balaton homokbányában. Ezzel párhuzamosan a régészeti vízrendszerének és környezetének változásait lelőhelyen egy átfogó környezettörténeti és megvizsgálni, a változásokat modellezni. Az régészeti geológiai (geomorfológiai, üledékföld- előadás ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit, tani, anhtrakológiai, palinológiai, malakológiai, az edericsi részmedence részletes fejlődéstörténe- gerinces paleontológiai) vizsgálatot végzett tének rekonstrukcióját mutatja be. A vizsgálati CZÓGLER Kálmán, GAÁL István, GREGUSS Pál, eredmények alapján a kezdeti folyóvízi üledék- MIHÁLTZ István, ROTARIDES Mihály alkotta felhalmozódást követően hidegtűrő-hidegkedvelő természettudományi csapat. Sajnos a második elemekből álló barnamoha láp alakult ki a jégkor világháború következményei (az öthalmi terület végén. Majd az intenzívebb neotektonikus süllye- szovjet megszállása) nyomán 1992-ig a terület dés nyomán a vízborítási maximumot jelentő geológiai-őslénytani vizsgálata lehetetlen volt. mezotróf meszes tavi rendszer fejlődött a holocén Viszont 1992-ben egy OTKA pályázat támogatásá- kezdetén. Ezt követően az utolsó 10-11 ezer évben val az 1930-as években publikált térképek, szel- a jelentősebb vízborítást jelző meszes, majd eutróf vényrajzok nyomán, valamint a hátrahagyott tavi üledékek és nádtőzeg laminák, rétegek folya- homokbánya szelvényeknek az újra vizsgálatával matos, és a részmedence vízbevételével, az egykori és új fúrásokkal a terület fejlődéstörténetét feltáró csapadékbevétel változásaival párhuzamosítható munkát kezdtünk el. Az 1992–2005 közötti átalakulásai figyelhetők meg a rétegsorban. A régészeti geológiai, környezettörténeti munkát radiokarbon vizsgálatok nyomán ezen rétegsor 2009-ben folytattuk. Ekkor ugyanis új (illegális) változásokat pontos korokba sorolva az elmúlt 18 homokbányát alakítottak ki. Az új homokbányában ezer év vízszintváltozásait rajzolhattuk meg a a korábbi 200–500 éves időintervallumot átfogó szelvényünk alapján és ezt neveztük el balaton- 20–25 cm-es mintavétellel szemben már 4 cm- edericsi vízmércének. enként, 50–100 éves felbontású mintavételt valósíthattuk meg. A poszterünkön az 1935-től 2013-ig a területen végzett geológiai, őslénytani, geokémiai munkák eredményeit és a természet- védelemre javasolt értékeket, benne a kiemelkedő negyedidőszaki őslénytani anyagokat foglaljuk össze. A homokbánya legkiemelkedőbb értéke,

36 ELŐADÁSKIVONATOK hogy kis területen, megközelítőleg 6 hektáron A NESZMÉLY KÖRNYÉKI FELSŐ-MIOCÉN mindazok a geomorfológiai viszonyok, és geo- ÜLEDÉKEK SZERVESVÁZÚ MIKRO- lógiai rétegek, üledék kifejlődések, földtani- PLANKTON ÉS SPOROMORPHA EGYÜT- őslénytani értékek egyszerre megjelennek, ame- TESEINEK ÚJABB VIZSGÁLATI ERED- lyek a megközelítőleg 100 000 km2 kiterjedésű MÉNYEI tiszai Alföld felszínközeli negyedidőszaki képződ- ményeit jellemzik. A vizsgált szelvény feküjét SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA1, SELMECZI dunai folyóvízi homok alkotja benne az utolsó ILDIKÓ*2, CSILLAG GÁBOR2, KERCSMÁR interglaciálisra jellemző kor- és környezetjelző ZSOLT2, LANTOS ZOLTÁN2, ALBERT csigafaunával. A dunai fluviális fekü felszínén 4–5 GÁSPÁR3 1 méter magas futóhomokbuckák alakultak ki az 7300 Komló, Május 1. u. 7.; [email protected] 2 utolsó glaciális enyhébb éghajlati szakaszaiban. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, futóhomok rétegek felszínét egy szenült, jegenye- Stefánia út 14.; [email protected], fenyő, erdei fenyő és közönséges nyír maradvá- [email protected], [email protected], [email protected] nyokat egyaránt tartalmazó égett szint fedi. A 3 ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai buckatetőket 5–30 méter széles buckaközi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; mélyedések választják el egymástól. Az égett, [email protected] szenült fás szárú maradványokat tartalmazó réteg felett egy rendkívül változatos löszös rétegsor A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet „A fejlődött ki. A buckaközi mélyedésekben jelleg- felszínmozgással érintett területek felülvizsgálata. zetes oligotróf tavi és mocsári üledék halmozódott Módszertani kutatás és fejlesztés” megnevezésű fel. Ezzel párhuzamosan a buckatetőkön kifejlő- projektje keretében végzett terepbejárás során, a dött porakkumulációs térszíneken jelentős vastag- neszmélyi vörösiszap tározó Ny-i szomszédságá- ságú hulló por rakódott le és alakult át eolikus ban lévő völgy oldalából fajokban és egyedszám- löszréteggé. A feltárásokban található puhatestű ban gazdag, jó megtartású szervesvázú mikro- fauna, gerinces fauna és növényi maradványok plankton és sporomorpha együttest tartalmazó, (fitolit, pollen, szenült fák) is kiemelkedő jelentő- agyagos aleurit mintát gyűjtöttünk. ségűek. A Kárpát-medence legfajgazdagabb A mintában hét dinoflagellata taxon volt glaciális malakofaunája található a rétegekben, elkülöníthető; a Chytroeisphaeridia hungarica faj unikális fajokkal (Mastus venerabilis, Vertigo jó megtartási állapota és gyakorisága a képződ- modesta). Bár kétéves hercehurca után a mény helyét a Galaeacysta etrusca Zóna alsó Kiskunsági Nemzeti Park szakemberinek részében, a Spiniferites tihanyensis Alzónában segítségével sikerült ez évben ideiglenes (6 jelöli ki, és korára vonatkozóan a 8,9–9,8 millió év hónapos) védelem alá vonni a lelőhelyet, de félő, valószínűsíthető. A képződmény a Somlói Formác- hogy az illegálisan nyitott homokbánya kálváriája, ióba tartozik. benne a védelemre szánt szelvényekkel és ősma- A dinoflagellata együttes alapján az üledék radványokkal folytatódik. Hogy megmaradjon, csökkentsósvízi környezetben rakódott le. A sporo- ahhoz a tulajdonos, a rekultivációt követelő morpha anyagban számos trópusi-szubtrópusi faj törvény, a bányakapitányság, a környezetvédelmi pollenje volt elkülöníthető: Podocarpidites felügyelőség és a Kiskunsági Nemzeti Park kon- (Podocarpus-félék), Cedripites, Keteleeria- szenzusa szükséges. pollenites valamint Sapotaceae, Ginkgoretectina neogenica, Monocolpopollenites (Palmae), Myricipites rurensis, Caprifoliipites sp., Lonicerapollis, Liquidambar. A páfrányfélék nagy gyakorisága (8 faj) csapadékos éghajlatra utal. A fenyő- és páfrányfajok alapján a neszmélyi minta sporomorpha együttese nagyon hasonló a Naszály- 1 fúrás 104,6–106,0 m közötti üledékeinek a 13– 14 oC évi átlaghőmérséklettel jellemezhető éghajlatra utaló sporomorpha együtteséhez.

37 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

A CSŐVÁR-1 FÚRÁS FORAMINIFERA mert ezek „már megszokott”, „bejáratódott” el- FAUNÁJA, AVAGY VISSZA AZ nevezések, besorolások. Tényként fogadják el ALAPOKHOZ adott fajok környezet-, vagy korjelző voltát, anél- kül hogy megvizsgálnák annak valóságtartalmát. SZEITZ PÉTER Ugyanakkor a legutóbbi időkben ismét meg- ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, jelent a túlzásba vitt taxonómia is. Fajok, maga- Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] sabb rendszertani egységek sokaságát „gyártják”, amely szintén felvet kérdéseket. A Csővár község közelében mélyült Csv-1 A kívánatos cél, véleményem szerint, valahol fúrás nem ismeretlen a késő-triásszal foglalkozó a kettő közt helyezkedik el, mind a taxonómia el- kutatók előtt. A fúrással kapcsolatban több cikk is hanyagolása, mind ennek a túlzásba vitele, hibás megjelent, a Foraminifera faunájával is foglal- értelmezése is okozhat gondokat. koztak már, azonban az eddigi vizsgálatok során Az előadásom inkább gondolatébresztő akar csak csiszolatok alapján írták azt le. A tavalyi és az lenni, mintsem megoldása a problémának. A cső- idei év során conodonta vizsgálatok céljára a fúrás vári fúrás és szelvény újabb és régebbi mintái alap- több szakaszából ismételt mintavétel történt. A ján, néhány példán keresztül mutatom be egyrészt minták oldása során a fúrás több szakaszából is a triász Foraminifera taxonómia változását a leg- sikerült izolált Foraminifera példányokat kinyerni, utóbbi időkig, másrészt azokat a problémákat, így lehetőség adódott az eddigi, csak csiszolatokon amelyek felvetődhetnek ezzel kapcsolatban. alapuló Foraminifera határozások kiegészítésére. A Csv-1 fúrástól nem messze, a Vár-hegy oldalában fekvő csővári triász-jura határszelvény is EGY KÖZÉPSŐ-PLEISZTOCÉN KÉTÉLTŰ ismert már a kutatók előtt. Cikkek sora foglalko- FAUNA A VILLÁNYI-HEGYSÉGBŐL zott a triász-jura határeseménnyel, a határon SZENTESI ZOLTÁN*1,2 történt változásokkal, kihalással a szelvény 1 kapcsán. A tavalyi évben szlovén kutatókkal Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár, 1431 Budapest Pf. 137; közösen merült fel az ötlet a Foraminifera fauna [email protected] diverzitás változásának részletes vizsgálatára, 2 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, összehasonlítva ezt más magyarországi és Pázmány Péter sétány 1/C szlovéniai szelvényekkel. Ennek céljára ismételten, rétegenkénti többszöri mintavétel történt a A Villányi-hegység igen gazdag alsó- és szelvényből, az anyag feldolgozása jelenleg is középső-pleisztocén korú gerinces lelőhelyekben, folyamatban van. területén több mint ötven található. Ezek között is A fenti munkák közben merültek fel kérdések az egyik ősmaradványokban leggazdagabb a a triász Foraminifera taxonómiával, illetve általá- Somssich-hegy 2-es jelű középső-pleisztocén nosabban a Foraminifera taxonómiával kapcsola- gerinces előfordulás, mely a Villányt körülölelő tosan. A kérdések egyáltalán nem számítanak szőlőhegyen található. Az ősmaradványok cemen- újdonságnak, hiszen ezen kérdések már felmerül- tálódott löszből és löszös üledékekből kerültek elő, tek másokban is, bizonyság erre a címben is melyek a felső-jura (oxfordi) mészkő karsztos üre- szereplő óhaj („vissza az alapokhoz”), amelyet gének kitöltését alkotják, ami egy tipikus megjele- KAMINSKI és BREGGEN 1990-es cikke címéből nési formája a villányi hasonló korú kőzeteknek. A kölcsönöztem. löszös kitöltést helyenként kalcitos álfenék szakítja Manapság a taxonómiát amolyan szükséges meg. A lelőhelyen ötven 20–30 cm vastag réteget rossznak tartják, a lapok nem szívesen fogadnak különítettek el mintegy 9,5 m mélységben kiter- ilyen témájú cikkeket, kevesen is foglalkoznak melve az üregkitöltést. Leletanyagában megjelen- ezzel a területtel. A szerzők többsége – ha nek a növényi maradványok (magvak), kagylók, egyáltalán – amolyan kötelességtudatból pár csigák, halak, kétéltűek, hüllők, madarak és szinonímát esetleg megad, de nem vizsgálja az egyedülállóan gazdag az emlősfaunája is. esetlegesen hivatkozott példányok megfelelőségét. A kétéltűeket, melyeket eddig senki sem Sajnos még ma is érvényesek a már említett cikk- tanulmányozott, az eddig vizsgált anyagban ben is szereplő állítások, például, hogy sokan kizárólag az Anurák képviselik, mintegy 4000 automatikusan „elfogadják” a régi munkákban viszonylag jó megtartású lelettel. Ezek jó része a szereplő meghatározásokat, taxonómiát, egyes lelőhely rétegsorának alsó kétharmadából (20.–50. rendszertani csoportokat, fajokat, azok besorolását, rétegek) származik. A békák közül mindhárom

38 ELŐADÁSKIVONATOK alrend (Archaeo-, Meso- és Neobatrachia) kép- MIKROFÁCIES VIZSGÁLATOK A TISZA- viselői megjelennek az anyagban, ezeken belül EGYSÉG FELSŐ-JURA–ALSÓ-KRÉTA eddig hat faj jelenlétét sikerült kimutatni: Bombina KÉPZŐDMÉNYEIBEN cf. Bombina variegata; Pelobates cf. Pelobates fuscus; Bufo bufo; B. viridis; Hyla arborea; Rana SZINGER BALÁZS*1,2 1 cf. Rana temporaria. Az izolált csontleletek ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C; [email protected], kivétel nélkül juvenilis, nem ivarérett egyedekhez 2 tartoztak. Ez arra utalhat, hogy az állatok túlnyomó MOL Nyrt., Kutatási Laboratórium, 1039 Budapest, része a szaporodóhelyükről az élőhelyükre való Batthyány u. 45.; [email protected] vándorlás közben csapdázódott és pusztulhatott el. A Tisza-egység felső-jura–alsó-kréta kép- A fajszám tekintetében a Neobatrachiák voltak a ződményei a Mecsek- és a Villány–Bihari-egység- legyakoribbak, de ezen alrenden belül is csak a ben felszínen, míg a Békés–Codrui-egységben csak környezetéhez nagymértékben alkalmazkodni tudó fúrásokban nyomozhatók. Munkámban ezen felszí- B. viridis megjelenése volt tömeges, mely faj ni feltárások és — elsősorban MOL-os — fúrások ráadásul minden vizsgált rétegben előfordul. A mikrofácies és mikropaleontológiai (foraminifera, többi taxont csak néhány izolált csont képviselte a calpionella) vizsgálatát végeztem el. A felszíni fel- leletegyüttesben. A legtöbb rétegben megjelenik tárások eredményeit hasonlítottam össze az észak- még a csak éjszaka aktív Pelobates fuscus, bár keleti irányban a mélységben húzódó képződmé- rétegenként csak néhány lelet formájában. A B. nyek eredményeivel, kísérletet téve a formációk bufo környezeti igénye bár elvileg hasonló a B. azonosítására, fáciesváltozásaira, elterjedésére. viridiséhez, ennek ellenére csak néhány rétegben A Békés–Codrui-egység területén néhány jelennek meg kis számban a maradványai (3.; 28. fúrás által harántolt — rétegtani táblázatokban és 45. rétegek). A többi faj megjelenése, és ezáltal széles időintervallumot átfogó — Pusztaszőlősi a békafauna gazdagodása kizárólag két zónára (3– Márga Formációnak a gyér calpionella (Calpio- 5. és 28–30. rétegek) korlátozódik. Ezek a taxonok nella alpina, Crassicollaria sp.) fauna alapján csak a környezetükre ugyan szintén igénytelenek, de késő-tithon korát tudtam igazolni. többnyire folyamatosan szükségük van a víz jelen- A Villány–Bihari-egységben a Szársomlyói létére, habár a Hyla arborea rövid ideig a száraz- Mészkő képviseli a felső-jura rétegeket. Jó felszíni ságot is elviseli. A vízminőségre igénytelen, de a feltártsága mellett a tithon rétegek (calpionella, vizes környezetet soha el nem hagyó periakvatikus saccocoma alapján) a kiskunhalasi fúrásokban is életmódú Bombina variegata is csak a 14. rétegben azonosíthatóak, elterjedésük ebben az irányban jelenik meg a fentebb említett fajgazdagabb két eddig mondható biztosnak. zónán kívül. A késő-jura–kora-kréta képződmények, mind A fentiek alapján a lelőhely békafaunájának felszíni, mind fúrási anyagokban legjobban a változásai nyomán kimondható, hogy az egykori Mecseki-zónában tanulmányozhatóak. A képződ- őskörnyezet többnyire nyílt vegetációjú és vi- mények relációját a kora-kréta vulkanizmus és az szonylag száraz volt. Azonban az üregben felhal- üledékes kapcsolatok határozzák meg. Az egyik mozódott üledékekben legalább két nedvesebb, legjobban feltárt képződmény a Márévári Mészkő, viszonylag zárt vegetációval rendelkező szakasz is melynek két jellegzetes kifejlődése tanulmányoz- kimutatható, melyet a kisemlős-kutatások is alá- ható; az akár több mint 100 vékonypados, pados támasztanak. A Rana temporaria fajhoz tartozó réteg váltakozásából álló berriázi korú (calpionel- leletek töredékesebb megtartása arra utalhat, hogy lák alapján) homogén, faunában szegény kifejlődés azok hosszabb szállítódás után, távolabbi élő- (Lipse-tető, Barna-kő), illetve egy kifejezetten helyről kerülhettek a fennt említett karsztos üreg kondenzált, többnyire teljes tithon-valangini korú üledékeibe. A kutatást támogatta az OTKA K 104506 számú pályázata és a rétegsor (Dezső Rezső-völgy). Az alföldi fúrási Hantken Miksa Alapítvány. anyagokban (Tiszagyenda, Orgovány, Hajdúszo- boszló, Ebes) tithon és berriázi rétegek azono- síthatók. Ezek az eredmények összességében azt jelzik, hogy a Mecsek területén egészen kis tá- volságokban tagolt, pelágikus térszínek léteztek, illetve a képződmény északkeleti irányban Hajdú- szoboszló térségéig nyomozható.

39 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

Tovább haladva a rétegsorban a Hidasivölgyi A JURA/KRÉTA HATÁR GERECSEI KAR- Márga a felszíni feltárásaiban különböző kifejlődé- BONÁTOS SZELVÉNYEKBEN: sű, ami elsősorban a kora-kréta vulkanizmushoz AMMONITESZ- ÉS CALPIONELLA- való térbeli kapcsolattal magyarázható. Míg a VIZSGÁLATOK Hidasi-völgyben (típusfeltárás) egy faunamentes kifejlődés jelenik meg, addig a márévári-völgyi SZIVES OTTILIA1, FŐZY ISTVÁN1, SZINGER szelvény mikro- és makrofaunával jól reprezentált. BALÁZS2 1 A gazdag foraminifera együttes (Trocholina, Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Neotrocholina dominancia) mellett a korallok, Földtani Tár, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected], [email protected], ostrea-, rudista-félék néha vulkanittal keveredve 2 együttesen jelzik a vulkáni felépítmény körül MOL Nyrt. Kutatási Laboratórium, 1039 Budapest, Batthyány utca 45.; [email protected] kialakult zátony törmelékeinek lejtőn való át- halmozódását és a valangini kort. A korábban Egy idén záruló OTKA kutatás keretében Gátér, Füzesgyarmat, Ebes fúrásokban Hidasi- gerecsei karbonátos kifejlődésű összletek mikro- völgyi Márgának azonosított kifejlődés újra- és makrofosszíliáit értékeltük taxonómiai és ré- vizsgálatával egy barremi–cenomán? plankton tegtani szempontból. Vizsgálatunk egyik célja az foraminiferákkal jellemezhető képződményt volt, hogy olyan folyamatos üledékképződéssel sikerült azonosítani, melyhez hasonló alakok nem jellemzett szelvényeket találjunk, melyek tartal- jelennek meg a felszíni feltárásokban. Ezzel szem- mazzák a jura/kréta (J/K) határt. A gerecsei karbo- ben az Izsák-4-es fúrásban a márévári-völgyi nátos felső-jura–alsó-kréta szelvények szinte kifejlődéshez hasonló, Trocholina-, Neotrocholi- mindegyike jól értékelhető alsó-tithon ammonitesz na-félék jelennek meg, amelyek jól azonosíthatóak faunát szolgáltatott, de a felső-tithon rendszerint a Hidasivölgyi Márga márévári kifejlődésével. egyáltalán nem, vagy csak rendkívül szegényesen A vizsgált képződmények záró tagja az dokumentálható az eddigi makrofauna-anyag alap- Apátvarasdi Mészkő Formáció, melynek típus- ján. A J/K határ közvetlen közelében biosztra- szelvénye a Dezső Rezső-völgyben található. tigráfiai szempontból kiemelkedő jelentőségűek a Mikrofauna szempontjából a képződmény Calpionellidae-k, ezért a szelvényekben vékony- bázisának számító agyagos mészkő, mészmárga csiszolatos vizsgálatokat is végeztünk. Az így kifejlődés tartalmazott határozható foraminifera kapott eredmények jól kiegészítették az összletek együttest, míg a rétegsorban felfelé haladva egy cephalopoda alapú biosztratigráfiáját. A 17 vizs- erősen átkristályosodott, homogén crinoideás gált lelőhely közül öt: a Tölgyhát, a Paprét-árok, az mészkő jelenik meg. Korábban a martfűi és Ördöggát és két szomódi szelvény volt potenciális mezőtúri fúrásokban vélték megtalálni ezen jelölt a J/K határ dokumentálására, mivel itt a jura képződményt. Vizsgálataim alapján ezen fúrá- üledékekre nem közvetlenül a Felsővadácsi Brecs- sokban egy tipikus biopelpát, grainstone szövetű csa települ, hanem néhány olyan idősebb alsó-kré- platformkarbonát jelenik meg, mely gazdag ta mészkőréteg, amely értékelhető ammoniteszeket mikrofaunájával (Miliolina-, Nautiloculina-, szolgáltatott. Textularia-, zöldalga-félék) inkább egy önálló, a A makrofaunát szegényesen tartalmazó réte- felszínen nem azonosítható képződménynek gekben különösen fontosak voltak a vékonycsiszo- tekinthető. latos vizsgálatok, ezek kimutatták, hogy a potenci- Készült az OTKA T 062468 támogatásával. ális jelölt szelvényekben is hiányzik a felső-tithon, tehát az alsó-tithon felett közvetlenül alsó-berriázi rétegek települnek. A leggazdagabb réteg szerint gyűjtött berriázi ammonitesz-anyagot a Paprét- árok és a szomódi lelőhely két szelvénye szolgál- tatta. Berriázinál fiatalabb ammoniteszeket a gere- csei karbonátos alsó-kréta üledékekből csak elvét- ve találtunk: törmelékből gyűjtve valangini ammo- niteszek kerültek elő Szomódról és a Szél-hegy északkeleti oldaláról. Régi gyűjtésű múzeumi anyagokból szép felső-berriázi példányok is kerül- tek elő.

40 ELŐADÁSKIVONATOK

Összességében megállapítható tehát, hogy a magas példányszámú ostracoda együttesben két faj gerecsei felső-jura–alsó-kréta rétegsorok még a (Heterocypris salina, Cypridopsis pannonica) hasonló korú bakonyi szelvényeknél (Hárskút, dominált. Mindkét faj a felső-miocéntől ismert és Lókút) is vékonyabbak, kondenzáltabbak és az előbbi még ma is él. Mellettük csak néhány hiányosabbak. Bár az alsó-berriázi több szelvény- Candona (Fabaeformiscandona) sp. juvenilis ben is szép faunával képviselt, de a felső-tithon teknője került elő. hiányzik, így éppen a tithon/berriázi, azaz a J/K A mag több szakaszában előfordult Micro- határ megvonásával kapcsolatosan kevés új adattal codium (egykori növényzet gyökérzetén karbonát szolgálnak a gerecsei karbonátos szelvények. kiválás), ami arra utal, hogy a vizsgált kőzetanyag konszolidációja után felszínközelbe került. BADENI CSÖKKENTSÓSVÍZI MIKROFAU- NA EGYÜTTES EGY DUNA–TISZA KÖZI BIOERÓZIÓS NYOMOK KOVÁSODOTT MÉLYFÚRÁSBÓL FÁK MARADVÁNYAIN A MAGYAROR- SZÁGI MIOCÉNBŐL SZUROMINÉ KORECZ ANDREA, CSEREPESNÉ MESZÉNA BERNADETT TARI GEORGINA* MOL NyRt., 1039 Budapest, Batthyány u. 45.; Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 [email protected], [email protected] Eger, Leányka út 6; [email protected]

A Duna–Tisza közében (Nagykőrös köze- A szerző kutatásai során 659 darab kovásodott lében) mélyült fúrás pannóniai és fiatalabb, famaradványt vizsgált meg. Háromszáztizenhárom valamint durvatörmelékes miocén (badeni) darab kovásodott famaradványt két év terepi mun- képződmények harántolása után a paleozóos ka során gyűjtött össze a Mikófalva határában alaphegységben fejeződött be. található Szőke-hegy környéki vízmosások terüle- A 70 m vastag badeni rétegsort nagyrészt téről, valamint a Dunavarsánytól délnyugatra durvatörmelékes üledékek alkotják, melyeket körülbelül 1,5 km-re elhelyezkedő egykori kavics- finomkristályos karbonát cementál. A lehordási bányák osztályozatlan kuléjából. Háromszáznegy- terület elég heterogén lehetett, de gránit típusú venhat darab kovásodott famaradvány pedig a törmelékek uralkodnak a kvarcporfir, homokkő, gyöngyösi Mátra Múzeum Paleobotanikai Gyűjte- kovapala és mészkő kavicsok mellett. ményének részét képezi. A miocén rétegsort a furadékok mellett egy 18 Mindegyik kovásodott famaradvány miocén m hosszú mag vizsgálata alapján jellemeztük. korú. A vizsgálati anyagban 60 darab famaradvá- A mag kőzetanyagának nagy részét durva nyon figyelt meg szárazföldi és tengeri környezet- homokkő és konglomerátum adja. A szemcsék ben keletkezett bioeróziós nyomot. kötőanyagából és néhány intraklasztból szegényes Ötvennyolc darab famaradványon megfigyelt foraminifera együttes került elő, melyben az eury- 865 darab bioeróziós nyom szárazföldi, 2 darab halin miocén taxonok (Elphidium, Miliolidae) kovásodott famaradványon előforduló 1869 darab szerepeltek. Mellettük kevés plankton foraminifera életnyom pedig tengeri környezetben keletkezett. (Orbulina sp., Globigerina sp.) és normálsósvízi A bioerodált kovásodott famaradványok kö- környezetet igénylő bentosz foraminifera zött a Pinus sp., a Carya sp., a Platanus sp. és a (Heterolepa sp., Anomaloides sp.) fordult elő. Magnolia sp. taxonok fordultak elő leggyakrabban. Majd minden mintában találtunk több-kevesebb Kisebb számban Liquidambar sp., Populus sp., vörösalga teleptöredék darabkát. Aristolochia sp., Cupressaceae sp., és Quercus sp. A 18 m vastag rétegsor lerakódása idején a is megfigyelhető. sótartalom ingadozhatott, mivel a vizsgált mag Egy kovásodott famaradvány esetében pedig felső és legmélyebb szakaszából viszonylag az erős kovásodás miatt nem látszódnak szöveti gazdag, normálsósvízi környezetet jelző faunát elemei, ezért faj szinten nem lehet meghatározni. (Amphistegina sp., Heterostegina sp., Textularia A szárazföldi környezetben keletkezett bio- pala stb.) határoztunk meg, míg a mag középső eróziós nyomokat létrehozó szervezetek az Insecta szakaszának finomkristályos mészkövéből ecet- osztályon belül a Coleoptera (Bogarak) rend, az savas feltárással édesvízi-csökkentsósvízi ostra- Anobiidae család (Álszúfélék), a Cerambycidae codákat, valamint néhány euryhalin foraminiferát család (Cincérfélék), a Scolytidae család (Szúfé- (Elphidium, Miliolidae) "szabadítottunk" ki. A lék) és a Siricidae család (Fadarazsak) közül kerül-

41 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS tek ki. A madarak osztályán belül pedig előfordult HOLOCÉN ERDŐHATÁR VÁLTOZÁS A a Picidae család (Harkályfélék) képviselőinek táp- DÉLI-KÁRPÁTOKBAN: MULTI-PROXY lálkozás- és lakásnyoma is. EREDMÉNYEK GLECCSERTAVI ÜLEDÉ- A tengeri környezetben létrejött életnyomok KEK VIZSGÁLATA ALAPJÁN pedig Teredo-k és Isopodak (Ászkarákok) táplál- kozás- és lakásnyomai. VINCZE ILDIKÓ*1, MAGYARI ENIKŐ1, A famaradványok pusztulásukat követően 6– ORBÁN ILDIKÓ2, ELENA MARINOVA3, 18 hónapig szubareális viszonyok között halmo- HILARY H. BIRKS4, PÁL ILONA1, WALTER zódtak fel, amely során rovarok és harkályfélék FINSINGER5 1 bioerodálták őket. Tengeri környezetben pedig a MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, litorális régióban ülepedtek le a famaradványok, 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected], amelyeket Teredo-k és Isopodak bioerodáltak. [email protected], [email protected] 2 Department of Biology, University of Bergen, Allégaten 41, 5007 Bergen, Norway; BIOERÓZIÓS NYOMOK KIS-EGEDI [email protected] LEVÉLMARADVÁNYOKON 3 Center for Archaeological Sciences, GEO-Instituut, Katholieke Universiteit, Leuven, Belgium; 1 1 [email protected] TORBA KLAUDIA , DÁVID ÁRPÁD* , FODOR 4 ROZÁLIA2 Department of Biology, University of Bergen, 1 Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 Allégaten 41, 5007 Bergen, Norway; [email protected] Eger, Leányka út 6.; [email protected] 5 2 Mátra Múzeum, 3200 Gyöngyös, Kossuth u. 40.; Centre de Bio-Archeologie et d'Ecologie (UMR 5059 [email protected] CNRS), University of Montpellier 2, Institute de Botanique, France; [email protected] A szerzők a kis-egedi útbevágás kora-oligocén képződményeiben található levélmaradványokat Vizsgálataink célkitűzése a Déli-Kárpátok tanulmányozták. Céljuk a fosszíliákon található Retyezát hegységének későglaciális és holocén bioeróziós nyomok vizsgálata, meghatározása, erdőhatár és erdőszerkezetbeli változásainak valamint a tápnövények és a velük táplálkozó élő- rekonstrukciója volt. Ennek érdekében a hegység lények trofikus kapcsolatainak feltárása. északi lejtőjén különböző tengerszint feletti A vizsgált feltárás fosszilis levélmaradványait magasságokban elhelyezkedő két tó üledékszel- a gyöngyösi Mátra Múzeum paleobotanikai gyűj- vényét dolgozzuk fel. Míg a Gales-tó (1990 m teménye tartalmazza. A vizsgált gyűjteményi t.sz.f.m.) a jelenlegi erdőhatár felett helyezkedik anyag 3395 levélmaradványból áll. A 3395 pél- el, addig a Brazi-tó 1740 m t.sz.f.m.-ban található. dányból 202 példányon találhatók bioeróziós Elemzésünk során a Gales-3 (328 cm) illetve a nyomok. A levélmaradványokon 9 bioeróziós TDB-1 (490 cm) fúrásmagokból származó makro- típust, ezeken belül 14 altípust sikerült elkülö- fosszília-, pollen- és sztómaelemzés eredményeit níteni. A bioeróziós nyomok típusai a következők: vetettük össze annak érdekében, hogy rávilá- átlyukasztás, a levél peremének eltávolítása, a gítsunk a holocén során bekövetkező változásokra. mezophyllum szkeletonizációja (kivázasítás), A késő-glaciális intervallumban 14 500 év felületi táplálkozás, átszúrás, pete-tapadás nyom, (kalibrált jelen év) körül a fahatár gyors emelke- aknázás, gubacs-tapadás nyom, incertae sedis dése figyelhető meg ~1740 m t.sz.f.m.-ig, ahol a (bizonytalan eredetű bioeróziós nyom). Bioeróziós vörösfenyő (Larix decidua) jelent meg elsőként nyomok leggyakrabban szubtrópusi éghajlatot (14 200 évnél) a Brazi-tó körül. Ezt követte a tör- jelző növények levélmaradványain fordulnak elő. pefenyő (Pinus mugo), a lucfenyő (Picea abies) és A leggyakoribb tápnövények a Castanopsis furci- a cirbolyafenyő (Pinus cembra) megjelenése. A nervis, Dryophyllum sp., valamint a Zizyphus késő-glaciális során a fahatár nem érte el a Gales- zizyphoides voltak. A levélmaradványokon talál- tavat, feltételezhetően 1800 m körül húzódott. A ható táplálkozás- és szaporodásnyomok Lepido- cirbolyafenyő genetikai diverzitása azt sugallja, ptera, Hemiptera, Hymenoptera, Diptera és Coleo- hogy a faj tagolt eloszlást mutatott, a populáció ptera rendekbe tartozó élőlények élettevékenységét mérete azonban soha nem csökkent a kritikus szint jelzik. alá az utolsó glaciális időszakban. A vörösfenyő jelenleg nem tagja a Retyezát szubalpin erdőtársu- lásainak. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmé- nyekből arra következtethetünk, a kora-holocén

42 ELŐADÁSKIVONATOK időszakban a jegenyefenyő (Abies alba) idősza- MAMUTFOGAK TAXONÓMIAI AZO- kosan megjelent a Brazi-tó körül (11 200–10 200 NOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI év), továbbá a mainál jóval nagyobb magasságon ZOMÁNCSZERKEZETI VIZSGÁLATOK is, ahol ritka, de fontos elemét képezte a fahatár ALAPJÁN ökotonnak. A fahatár feltételezhetően elérte a 2000 m-es magasságot, a fahatár ökoton közösség diver- VIRÁG ATTILA*1,2, ŞTEFAN VASILE3, zebb összetételt mutatott a mainál (P. cembra, P. EMANOIL ŞTIUCĂ4 1 abies, A. alba és P. mugo alkotta 9000–7700 év ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, közt). Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] A Brazi-tó holocén üledékszakaszának 2 sztómaanalízis eredményeit áttekintve megfigyel- MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137 hető, hogy a vörösfenyő magas koncentrációban 3 University of Bucharest, Faculty of Geology and van jelen a holocén kezdetén (11 600–10 500 év Geophysics, Laboratory of Paleontology, 1 N. Bălcescu közt). Ezt követően fokozatos csökkenése figyelhe- Ave, RO-010041, Sector 1, Bucharest, Romania; tő meg, majd 10 200 évet követően már csak pár [email protected] mintában vannak jelen sztómái. Ezt követően már 4 Romanian Academy, Emil Racoviţă Institute of csak egyszer találkozhatunk a sztómájával 8975 Speleology, Department of Geospeleology and évnél. Speleopaleontology, 13 Septembrie Road, RO-050711, Magas koncentrációban van jelen a jegenye- Sector 5, Bucharest, Romania; [email protected] fenyő sztómája 10 600 év körül. Ezt követően fokozatos koncentráció csökkenés jellemzi, majd Az elefántfélék esetében a fogzománc az 9300 évnél eltűnik. A késő-holocén folyamán még ameloblaszt sejtek által termelt apatit kristály- pár alkalommal megfigyelhető a sztómája, azon- kötegek (zománcprizmák) orientációjának és ban a tó körül csak kis számban fordulhatott elő. A vastagságának változásai alapján három optikailag törpefenyő sztómája a kora-holocénben magas könnyen elkülöníthető részre tagolható, melyek koncentrációban van jelen, ezt követően fokozatos savval étetett metszeti felszíneken ráeső fényben, fluktuáció mellett, de stabilan megtalálható az üle- vagy vékonycsiszolatokon áteső fényben tanulmá- dékben. Ellentétes trendet mutat a havasi cirbolya- nyozhatók. fenyő, amelynek sztómája kezdetben alacsony kon- A közel egyenes zománc-dentin határ (EDJ) centrációban, majd 11 000 évet követően nagy közelében található az irreguláris szerkezetű belső koncentrációban figyelhető meg. Érdekes, hogy zománc (vagy 3D zománc), mely keresztezett 6600 és 6200 évek közt nem találkozhatunk a nikolok között szabálytalan kioltású. Ettől kifelé, sztómájával. A lucfenyő sztómája az utolsó 1000 az optikailag többé-kevésbé homogén középső évet követően mutat kiemelkedően magas arányt, réteg terül el, amely általában a teljes zománcvas- azonban a holocénre átlagosan alacsony koncentrá- tagság több mint 50%-át teszi ki. Ebben a rétegben ciója jellemző. S-alakban hajló és okkluzális irányban emelkedő A Brazi-tó üledékszelvényének vizsgálata prizmaorientációt figyelhetünk meg (Hunter– során többféle makrofosszília típus különíthető el: Schreger-vonalrendszer = HSB), melyet esetenként tűlevelek, rügyek, rügypikkelyek, virágzatok illet- a repedésterjedési mintázat is kiemel. A vonalak ve magok. A holocén során a lucfenyő makro- irányítottságuknak köszönhetően elősegítik a fosszíliái dominálnak az üledékszelvényben, jelen csiszolatban való tájékozódást. Kifelé haladva a vannak a törpefenyő és a cirbolyafenyő tűlevél, prizmaorientáció viszonylag hirtelen átmenetet illetve rügypikkelyei, virágzatai is. Az üledéken követően párhuzamossá válik az okkluzális végzett további vizsgálat során fogunk teljes képet felszínnel. Itt, vagyis a HSB hirtelen ellapulásánál nyerni a Brazi-tó körüli vegetáció összetételének húzható meg a külső zománc belső határa. Ezt változásáról. keresztezett nikolok között az interferenciaszín megváltozása jelzi, mind szaggitális, mind pedig horizontális metszetben. Gyakori jelenség a külső zománc sötétbarna elszíneződése, melyet általában Fe- és Mn-ásványok diagenetikus beépülése okoz. A zománc külső fala, a zománc-cement határ (ECJ) gyakran kiöblösödik, nem olyan egyenes lefutású, mint a zománc-dentin határ. Az ECJ mentén található egy igen keskeny, prizmamentes

43 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS réteg, amely vékonycsiszolatban gyakran nem, KÉSŐ-JURA BRACHIOPODÁK A PILISBŐL vagy csak igen nehezen különíthető el a külső ÉS A GERECSÉBŐL: ÚJDONSÁGOK, zománctól, ezért jelen munkában az utóbbi ÉRDEKESSÉGEK részeként kezeltük. Jelen tanulmány során az MTM Gerinctelen VÖRÖS ATTILA1,2 1 és Gerinces Paleontológiai Gyűjteményében, a Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár Bukaresti Egyetem Őslénytani Laboratóriumában, 2 illetve az Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, Gyűjteményében tárolt anyagból 15 Elephantidae 1431 Budapest, Pf. 137; [email protected] őrlőfogat vizsgáltunk, melyek a M. rumanus A Pilis hegység hézagos — mondhatni (beleértve a romániai holotípus anyagot és az első foszlányos — jura képződményei közül az egyik magyarországi előfordulást is), a M. meridionalis, legérdekesebb az a világos drapp, nagy brachio- a M. trogontherii és a M. primigenius taxonba podás mészkő, melynek néhány izolált tömbjét sorolhatók. Az egyes fogakról kisméretű, SZENTE István találta meg a Velka Skala észak- zománcot is tartalmazó darabokat távolítottunk el, keleti lejtőjén. A kőzet nagyban hasonlít a közeli, majd ezekből szaggitális és horizontális síkok nagy mesterséges aknában feltárt, oxfordi ammoni- mentén vékonycsiszolatokat készítettünk. Az egyes teszes mészkőhöz, de ebből a nagy brachiopodás zománcrétegek vastagságát a csiszolatokról készült mészkőből, az intenzív gyűjtés ellenére, ammoni- nagy felbontású fényképeken mértük le ImageJ teszek nem kerültek elő. A gazdag (170 példány) program segítségével, a zománc-dentin határra brachiopoda faunában nincsenek spiriferinidák, merőleges vonal mentén. A nagy mintán belüli sem Pygope-félék; ez a kort az aaleni és kora- variancia kiküszöbölése érdekében csiszolatonként kimmeridgei közé szorítja. A mikrofáciesből hiá- legalább 10 különböző mérés eredményének az nyoznak a dogger végéig jellemző bositrák (elte- átlagát fogadtuk el. Bár a jelenleg rendelkezésre kintve néhány átülepített bositrás intraklaszttól) de álló adatok viszonylag kis mintán végzett méré- aptychusok és az oxfordira jellemző globigerinid sekre alapulnak, úgy tűnik, hogy az egyes rétegek foraminiferák előfordulnak. Mindezek alapján a egymáshoz viszonyított vastagságának vizsgálata kőzet kora nagy valószínűséggel az oxfordira hasznos eszköze lehet az eurázsiai mamutok tehető. A brachiopoda faunában néhány taxonómiai határozásának. Rhynchonellida és egy Zeilleriidae faj mellett a Az eurázsiai mamutok evolúciója során a domináns elem (105 példány) egy hatalmas méretű középső zománcréteg relatív vastagsága átlagban Terebratulida, mely új fajnak bizonyult: több mint 20%-kal nőtt, amit a belső réteg Karadagella szentei n. sp. hozzávetőleg 7%-os, illetve a külső réteg 15%-os A Gerecséből ismert, és a FŐZY István veze- vékonyodása ellensúlyozott. A zománcevolúció tésével az utóbbi években részletesen feldolgozott legvalószínűbb funkcionális morfológiai háttere oxfordi-berriasi rétegsornak csak a fölső részéből az, hogy a külső zománcban a prizmák párhuza- (tithon-berriasi) kerültek elő brachiopodák. A tör- mosak az okkluzális felszínnel, így ez a réteg téneti (HOFFMANN K., KULCSÁR K., SOMOGYI K., kevésbé ellenálló a kopásnak, mint a középső VIGH Gy., VIGH G.) és az utóbbi évtizedek zománc, ahol a prizmák szöget zárnak be ugyan- (KONDA J., FŐZY I., SZENTE I., DUNAI M.) ezzel a síkkal. Az eurázsiai mamutok evolúciójára gyűjtéseinek eredményeként 12 lelőhelyről jellemző zománcvékonyodási folyamat során az meglehetősen csekély példányszámú (218 példány) őrlőfogak egyre kevésbé voltak ellenállók a fűfélék és gyenge-közepes megtartási állapotú, de taxo- fogyasztásával járó egyre intenzívebb fogkopás- nómiai szempontból diverz (18 taxon) brachiopoda nak. Az őrlőfogak evolúciójának egyik hajtóereje fauna áll rendelkezésünkre. Túlnyomó többségük az volt, hogy az ellenálló-képesség csökkenését (200 példány) a tithon rétegekból került elő. A minimumon tartsa. Ez az adaptív kényszer játszott rhynchonellidákat 3 fajba sorolható 3 példány szerepet például a fogkorona relatív magasságának képviseli. A terebratulidák közül a tágabb értelem- a növekedésében, illetve ez lehetett az oka annak, ben vett Pygope-félék dominálnak (215 közül 148 hogy a zománc leginkább a két szélső, a kopásnak példány). Meglepő, hogy a három leggyakoribb kevésbé ellenálló réteg rovására vékonyodott, Pygope faj közül csak a P. catulloi (PICTET, 1867) ezáltal összességében még megfelelően erős ma- és a P. janitor (PICTET, 1867) került elő, míg a radhatott a fűevéshez. UCH A kutatás a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0030 program részét típusfajt, a P. diphya (B , 1834) fajt nem képezte. sikerült kimutatni a faunában. Még inkább megle-

44 ELŐADÁSKIVONATOK pő, hogy a Pygopidae-k körében az „imperforált” , Diaphus dumerili (BLEEKER), Diaphus sp. 1, azaz lyuk nélküli, nagyjából háromszög körvonalú Diaphus sp. 2, Lampichthys swarzhansi formák adják a túlnyomó többséget (117 példány). (BRZOBOHATY), Hoplobrotula sp., Pagellus Ezek nagy része a Triangope genushoz és azon acarne (RISSO), Gobius vicinalis (KOKEN), Gobius belül a Triangope triangulus (VALENCIENNES, sp., „genus Gadidarum” sp. „genus Soleidarum” 1819) fajhoz tartozik, de számos további példány sp. 1, „genus Soleidarum” sp. 2. olyan diagnosztikus morfológiai különbségeket Az irodalmi adatok alapján a következők mutat, amelyek alapján egy további pygopid genus mondhatók el a domináns taxonokról. bevezetése látszik indokoltnak. Ez alapvetően eltér Ariosoma baleriana – normálsósvízű tengeri a Triangope genustól a laterális mező (planarea) körülményeket, tengerfenéki életmódot, 300–535 kifejlődésében és a laterális záródási vonal m-es vízmélységet is elviselő, mérsékelt övi, mély- (komisszura) lefutásában. Az új genuson belül két vízi alak. Diaphus dumerili – normálsósvizű faj ismerhető fel. Az egyiküket „T. misilmerensis” tengeri környezetben pelágikus életmód jellemzi. néven GEMMELLARO 1871-ben írta le Szicíliából Szubtrópusi klímán, 450–500 m-es mélységben él. és jelentős mértékben hasonlít a kora-jurából Lampichthys schwarzhansi – normálsósvizű ten- ismert Securithyris adnethensis (SUESS, 1855) geri környezetben, a batipelágikus zónában él, 0– fajhoz. A másikuk új fajnak bizonyult: határo- 2 000 m-es vízmélységben, mélyvízi körülmények zottan bilobált (egyenes mellső peremű, de a között. Gobius vicinalis – normálsósvizű tenger- körvonala antero-mediális befűződést mutat) és ben, lagúnákban, kavicsos-homokos aljzaton, 1–55 ezért körvonalában emlékeztet a perforált Pygope- m-es vízmélységig él. Szubtrópusi, mediterrán félékre. Ezt a nem perforált új formát bakonyi klímát jelez, apró rákokkal táplálkozik. „genus (Szilas-árok) és szicíliai (Rocca che Parla) Soleidarum” sp. – brakkvízi és normálsósvizű lelőhelyekről is ismerjük. tengerben él, a tengerfenéki kavicsos-homokos- agyagos aljzatba ássa magát. Leggyakrabban 10– BADENI OTOLITHOK A FACSÁDI- 60 m-es vízmélységben fordul elő, szubtrópusi MEDENCÉBŐL (LĂPUGIU DE SUS, klímát jelez, férgekkel, puhatestűekkel és rákokkal ROMÁNIA) táplálkozik. Taxon- és egyedszám alapján vizs- gálva egyaránt a mezopelágikus taxonok domi- ZELEI ZOLTÁN, BARANYAI DÓRA nálnak. Ezen halak otolithjai jó megtartásúak, így Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, 3300 feltételezhető, hogy a halak pusztulása után a váz- Eger, Leányka utca 6.; elemek az üledékben temetődtek be, szállítódást [email protected], [email protected] nem szenvedtek. A meghatározott csontoshal taxonok ökoló- A szerzők badeni korú csontoshalak halló- giai igényei alapján normál sótartalmú, trópusi, köveinek vizsgálatával foglalkoznak. A vizsgált szubtrópusi klímájú, tengeri (zátonykörnyéki) lelőhely a Maros folyótól délre elhelyezkedő környezetre lehet következtetni. Elmondható, hogy Făget-medencében található, Felsőlapugy (Lăpugiu a fauna puhatestűekben, férgekben, rákokban de Sus) településtől nyugatra. A lelőhely az 1800- gazdag, homokos, kavicsos, néhol agyagos aljzatot as évek második fele óta jól ismert Mollusca- jelez, melyet dús tengerifű közösség jellemez. faunájáról. Az itt feltáruló képződmények cson- toshal faunájának vizsgálata gyerekcipőben jár. A BAKONYCSERNYEI ALSÓ-BAJOCI RÉ- A szerzők a feltárás bázisát képező szürke TEGSOR FORAMINIFERA FAUNÁJA agyagrétegre települt, finomkavicsos-durvaho- mokos rétegből gyűjtött, 50 kg-nyi üledéket ZSIBORÁS GÁBOR iszapoltak és válogattak. A mintából összesen 203 ELTE TTK Őslénytani Tanszék, 1117 Budapest, db otolith került elő, melyek közül 184 db — Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] legalább nem szinten — határozható volt. A vizsgált anyagból meghatározott taxonok száma Az általam vizsgált mikropaleontológiai 19, ezek rendszertani sorrendben a következők: anyag a bakonycsernyei Tűzköves-árok — többek Ariosoma balearica (DELAROCHE), Gonostoma között GÉCZY BARNABÁS munkássága által — denudata (GÜNTHER), Maurolicus muelleri klasszikussá vált jura lelőhelye közelében található (GMELIN), Nezumia sp., Hildebrandia pantanellii EVANICS ZOLTÁN és DUNAI MIHÁLY fosszília- (BASSOLI & SCHUBERT), „genus Clupeidarum” gyűjtők által feltárt új rétegsorból származik. Az pulcher (SMIGIELSKA), Diaphus an (ŠULC),

45 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS ammoniteszek rendszertani feldolgozása folyamat- konycsernyei foraminifera-együttes a legnagyobb ban van, az előkerült példányok alapján jól lehetett hasonlóságot mind a fácies, mind a fauna alapján a párhuzamosítani a klasszikus tűzköves-árki réteg- szicíliai Pozzo del Ragusa rétegsoráéval mutatja. A sorral zóna és szubzóna szintjén is. Vizsgálataim magyarországi bajoci faunákkal összevetve a késő- céljául az új feltárás bajoci rétegsorában található bajoci som-hegyivel a Spirillina-félék dominan- foraminifera fauna taxonómiai feldolgozását és ciájában mutat hasonlóságot, de annál lényegesen ökológiai értékelését tűztem ki. szegényebb és rosszabb megtartású, és nem jelen- A vizsgálatokhoz a 3 m vastag, világos nek meg plankton formák. A mecseki Hidasi-völgy vöröses-zöldesszürke bositrás és gumós mészkő- bajoci együtteseiből ugyancsak hiányoznak a mészmárga padokból álló bajoci rétegsorból 14 plankton foraminiferák, itt a Spirillinák szerepe minta került begyűjtésre, melyekből kőzet-vékony- alárendeltebb és a Lagenidaek, különösen a csiszolatok készültek, illetve az izolált példányok Lenticulina-félék dominálnak. kinyerése tömény ecetsavas oldással történt. A A bakonycsernyei foraminifera fauna szegé- vizsgált anyag ősmaradvány-tartalma alacsony, nyessége ellenére fontos, új adatokat szolgáltatott zömében foraminiferákból áll, mellettük ostra- a Tethys medencéjének élővilágáról és az üledék- codák, echinodermata vázelemek, rhyncholitok és képződési környezetről. radioláriák kerültek elő. A foraminiferák megtar- tása rossz, gyakran hiányzik a héj egy része. Mintánként lehetőség szerint 300 db fosszília kiválogatását követően morfológiai csoportokba soroltam az előkerült példányokat a taxonómiai feldolgozáshoz. Az egyes nemzetségek gyakori- sága alapján paleoökológiai elemzést készítettem. A fauna részletes leírásához az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékén került sor pásztázó elektron- mikroszkópos felvételek készítésére. Vizsgálataim alapján elmondható, hogy a foraminifera fauna szegényes, egyveretű és kis diverzitású. Kizárólag bentosz foraminiferák kerültek elő, zömében üvegvázúak. A leggya- koribbak a Spirillina-félék, mennyiségük egyes mintákban a 90%-ot is elérte. A Lagena-félék közül a Lenticulina nemzetség tagjai a leggya- koribbak, mellettük kevés Nodosaria, Dentalina, Bullopora és Eoguttulina is előfordult. Az agglu- tinált formák és a Paalzowella-félék jelenléte rendkívül alárendelt. A meghatározott taxonok korbeli elterjedése tág, csak a bajocira jellemző faj nem került elő. Az egyes nemzetségeket morfotípusokba soroltam, és ezek, valamint a mikrofácies vizs- gálatok alapján paleoökológiai elemzést készí- tettem. Vizsgálataim alapján az egykori ülepedési környezet egy nyílt óceáni, a sekély batiális régió- ban elhelyezkedő kemoszintetizáló mikrobákkal (feltehetően részben vas- vagy szulfátbaktéri- umokkal) fedett aljzat lehetett, amely fokozatosan egyre mélyebbre került. A plankton foraminiferák hiánya arra utal, hogy a bakonycsernyei rétegsor üledékei mélyebb környezetben rakódtak le, ahol az aragonitvázú plankton foraminiferák teljesen, a kalcitvázú formák pedig részben visszaoldódtak. Más faunákkal való összehasonlítás a fosszilis rekordok hiánya miatt rendkívül korlátozott. A ba-

46 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

KIRÁNDULÁSVEZETŐ

TEREPBEJÁRÁS

2013. MÁJUS 25.

MEGÁLLÓK:

1. KISHAJMÁS, KÁLVÁRIA-DOMB Középső-miocén, kárpáti-badeni Tekeresi Slír Formáció

2. KOVÁCSSZÉNÁJAI-TÓ Középső-miocén, badeni Pécsszabolcsi Mészkő Formáció, szarmata Kozárdi Mészkő Formáció

3. PÉCS, KÖZÉPDEINDOL (REMETE-RÉT) Középső-triász Rókahegyi dolomit Formáció

4. RÉKA-VÖLGY Alsó-jura, alsó-toarci Rékavölgyi Aleurolit Formáció

5. VILLÁNY, TEMPLOM-HEGY (SIKLÓBEVÁGÁS) ÉS SOMSSICH-HEGY (ÉPÍTKEZÉSI TERÜLET) Középső-triász Templomhegyi Dolomit Tagozat, felső-triász Mészhegyi Homokkő Formáció, alsó-jura Somssichhegyi Mészkő Formáció

47 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

1. MEGÁLLÓ KISHAJMÁS, KÁLVÁRIA-DOMB

Középső-miocén, kárpáti-bádeni Tekeresi Slír Formáció KONRÁD GYULA, SEBE KRISZTINA

Kishajmás határában (1. ábra) a kárpáti-badeni Tekeresi Slír Formáció partszegélyi, homokos kifejlődésének két feltárása található. A formáció heteropikus kifejlődésű a Pécsszabolcsi Mészkővel és a Budafai Formációval (BARABÁS et al. 1997, 2. ábra). Utóbbi homokos kifejlődésétől gyakran nehéz elkülöníteni. A feltárásban található maradványok alapján sorolhatjuk a Tekeresi Slírhez.

1. ábra – Kishajmás környékének földtani felépítése CHIKÁN et al. (1984) szerint, a meglátogatott feltárások jelölésével. A Kálvária-dombra vezető út bevágásában és talpán (1), valamint egy mély szurdok látványos, de nehezen megközelíthető oldalában (2) tanulmányozhatók a rétegek. A homok rétegsor kiékelődő padokban karbonáttal cementált (3. ábra).

48 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

2. ábra – A Ny-Mecsek eggenburgi–szarmata litosztratigráfiai táblázata Barabás et al. (1997) nyomán.

3. ábra – Kiékelődő homokkőpadok a Tekeresi Slír homok rétegsorában a kishajmási szurdokvölgy ÉK-i oldalában.

49 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

A kibúvás őslénytani feldolgozása tudomásunk szerint nem történt meg. Gyakoriak az életnyomok (4. ábra, 5. ábra), ezek mellett leginkább Pecten, Ostrea és tengeri sün maradványok fordulnak elő.

4. ábra – Életnyomok (rákjáratok?) a szurdokvégi barlang főtéjében. 5. ábra – Életnyomok a szurdokhoz vezető út talpának homokkövében.

2. MEGÁLLÓ KOVÁCSSZÉNÁJAI-TÓ

Középső-miocén, badeni Pécsszabolcsi Mészkő Formáció, szarmata Kozárdi Mészkő Formáció KONRÁD GYULA, DULAI ALFRÉD

A Nyugati-Mecsek miocén kifejlődését a felszíni feltárások mellett az 1964-ben mélyített Tekeres-1 fúrásból (NAGYMAROSY 1980; BÁLDI 2006), valamint a Bánya-tetőn mélyült Kszt-1 fúrásból ismerjük (CHIKÁN 1991). A kovácsszénájai tavat övező domboldalban és a rekultivált kőfejtőben tanulmányozható a Pécsszabolcsi Mészkő (6. ábra). A környező terület eggenburgi– szarmata rétegsora egy heteropikus kifejlődésű transzgressziós sorozat (BARABÁS et al. 1997; 2. ábra), ahol a szarmata Kozárdi Mészkő üledékhiánnyal települ a Pécsszabolcsi Formáció eróziós felszínére.

Kovácsszénája településtől keletre, a tó nyugati végétől délre kibukkanó badeni korú Pécsszabolcsi Mészkőből VADÁSZ (1915) két tengeri sün fajt említett Kovacena (=Kovácsszénája) lelőhely néven (Clypeaster campanulatus, Echinolampas hemisphaericus). Az alsó-badeni algás mészkőből egy iszapolási minta alapján részletesen ismertette a Bryozoa faunát MOISSETTE et al. (2006, 2007) és DULAI et al. (2010). A mészkő agyagosabb rétegéből vett minta 43 faj 422 példányát tartalmazta. Ezek között a leggyakoriabbak a Nellia és a Crisia fajok, valamint a fajra meg nem határozott celleporiform töredékek. A példányoknak csaknem a fele a cellariiform fajokhoz tartozik, de gyakoriak a membraniporiform és a celleporiform telepek is. Ugyanakkor a vinculariiform és az adeoniform mohaállatok nem túl jelentősek. Ez a morfológiai összetétel egy sekély platform proximális részére utal. A közelmúltban NÉMETH Tamás magángyűjtő adományozott egy kisebb badeni ősmaradvány anyagot a MTM Őslénytárának, melyet a Herman Ottó-tó partjának közelében gyűjtött. Ebben gyakoriak és változatosak a puhatestűek, elsősorban a csigák (Turritella, Natica, Conus, Murex, Mitra, Typhis, Cancellaria, Fusus fajok). A kagylók között a Corbula és Anadara példányok gyakoriak. Rendkívül nagy példányszámmal fordulnak elő a nagy méretet is elérő

50 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

Dentaliumok. Emellett jelentős mennyiségben találhatók az anyagban foraminiferák, Decapoda töredékek, magános korallok (Acanthocyathus), Bryozoák. Szokatlanul gazdag és változatos az iszapolás révén előkerült otolith anyag (lásd BOSNAKOFF, jelen füzet).

6. ábra – A Pécsszabolcsi Mészkő (1) és a Kozárdi Mészkő (2) feltárása CHIKÁN et al. (1984) földtani térképén.

A Hermann Ottó-tó és a Kovácsszénájai-tó közötti gát északi végénél található Kozár- di Mészkő feltárása régóta ismert a gyűjtők körében (6. ábra). A sziklafalat felépítő durvamészkő szürke színű, vas- tagpadosan rétegzett, kagyló- és csiga-kőbelekben gazdag. Az ősmaradványok váza kioldódott, emiatt a kőzet jellegzetes sejtes, „darázskő” megjelenésű, ezt hívják durvamészkőnek. KEVI L. szarmata mészkőnek tartotta, míg SZABÓ PÁL Z. szerint lajtamésző bukkan itt elő (BARABÁS 2001).

A terület szarmata rétegsorát számos cikk vizsgálta részletesen a Folia Comloensis folyóirat 10. kötetében, ahol a Kovácsszénájai-Füstös-liknak és környezetének a komplex feldolgozását ismertették. A 15 méter vastag porózus mészkő és mészmárga szelvény (Kozárdi Formáció) földtani hátterét BARABÁS (2001) ismertette. Egy közelmúltban elkészített szakdolgozatban PÉK (2010) 12 réteget különített el a feltárásban. A kagylók és csigák uralta sorozatban alul települ a halmaradványokban gazdag, 60 cm vastag, vékonyréteges-laminált mészmárga. A puhatestű fauna BOHN-HAVAS (2001) rövid tanulmánya szerint elsősorban kagyló maradványokból áll (Cardium vindobonense, Mactra eichwaldi, Modiolus incrassatus, Ervilia sp., Irus sp.), míg a csigákat Pirenella picta, Calliostoma sp., Hydrobia sp. képviselik. A fauna kora szarmata, valószínűleg annak felső részét képviseli. Csökkentsósvízi tengeri eredetű, partszegélyi képződmény, ahol a hullámverés esetenként tömegesen mosta össze az elpusztult puhatestűek vázait. A szervesvázú mikroplanktont SÜTŐ-SZENTAI (2001) vizsgálta. A feltárás 3. rétegéből vékonyfalú mikroplanktont írt le (Polysphaeridium zoharyi), amely általában a trópusi-szubtrópusi lagúnák túlsós vizében fordul elő. A foraminiferák és az ostracodák alapján 15-30 ezrelékes sótartalmú, medenceperemi, sekély szublitorális, gyengén mozgatott és gazdag növényzettel rendelkező környezetre lehetett következtetni (SZUROMI-KORECZ & SZEGŐ 2001).

KORDOS & SOLT (1984) néhány közelebbről meg nem határozott halmaradványt említett a rétegsor finoman laminált részéből. A lelőhely leginkább egy jó megtartású szarmata delfin révén ismert, melyet KAZÁR Emese írt le 2005-ben Mediocris commenticius néven. Később a maradványt átsorolták a Sophianodelphis nemzetségbe. A jó megtartású, de nem teljes példányt KLAJ Sándor magángyűjtő találta 1992-ben. Akkor kiásta a koponyát és a váz anterior részét. Mire visszatért folytatni a példány kibontását, addigra ismeretlen gyűjtők elvitték a példány középső részét. A meglévő leleteket a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára vásárolta meg a gyűjtőtől egy ásványbörzén 1993-ban. Néhány csigolya később a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményébe került ZALÁN Béla ajándékaként.

51 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

A szarmata mészkőbe mélyülő Füstös-lik a gát szintje fölött 20 méterrel nyílik. A korábban riolittufának vélt, és a kőfülke talpát alkotó fehér színű, finomszemcsés képződményről kiderült, hogy valójában kissé mállott és agyagos mésziszap. Az üreg kitöltéséből előkerült gerinces maradványok legfeljebb 2-3 ezer évesek lehetnek (KORDOS 2001). Ezek a területen ma is élő fajokból állnak, melyeknek felhalmozódása ragadozó (pl. róka) zsákmányaként értelmezhető. A barlang kitöltésében KROLOPP (2001) Zebrina detrita és Helicella obvia fajokat mutatott ki, amelyek a bronzkor után terjedtek el a területen. A többi előforduló Mollusca faj a pleisztocénből is ismert, de inkább a holocénra jellemző.

3. MEGÁLLÓ PÉCS, KÖZÉPDEINDOL

Középső-triász zátonyképződményként leírt pszeudosztromatolitok KONRÁD GYULA, SEBE KRISZTINA

BÖCKH (1876) említett először triász Thecosmilia korall előfordulást a Mecsekből (MFGI Őslénytani gyűjtemény, 41/15/352 és 41/18/423 számú minták). Később ezzel megegyező és eltérő vélemények is megjelentek (1. táblázat).

BÖCKH 1876 Thecosmilia sp. Thecosmilia sp. KOLOSVÁRY 1955, 1958, 1966 Thecosmilia cf. compressa? NAGY 1968 harmadidőszaki fúrókagylók nyomai? DETRE in RALISCH-FELGENHAUER & KÓKAI 1981 Thecosmilia sp. FEYTET & CROS 1984 in situ és átmozgatott zátonyképződmény KOZUR in RALISCH-FELGENHAUER 1988 féreglakócső-kitöltések? KONRÁD 1997 átkristályosodott alga-laminit KONRÁD in BÉRCZI et al. 2004 sztromatolit jellegek

1. táblázat – A BÖCKH (1876) által Thecosmilia korallnak határozott képződményről megjelent vélemények

7. ábra – A középdeindoli feltárás helye NAGY és HÁMOR (1963) tízezres, kiegészített földtani térképén.

52 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

A képződmény a Rókahegyi Dolomit Formáció nyugat-mecseki előfordulásának bázisán fejlődött ki (8. ábra). Alapszelvénye a Remete-rét közelében található. Teljes szelvénye Középdeindol városrész északi végében tanulmányozható (7. ábra). Litosztratigráfiai besorolása szerint a Rókahegyi Dolomithoz tartozik, anyaga azonban kalcit. (Dolomitosodott változatát csupán a Körtvélyesi-árokból ismerjük.) Legnagyobb ismert vastagsága kb. 8 méter. A mészkőben, illetve dolomitban oldalirányban gyakran lehatárolódik, ez is a zátonyjelleget erősíti. Feküje a sötétszürke-fekete, erősen bitumenes Víganvári Mészkő, fedője a Rókahegyi Dolomit dolomitja.

8. ábra – A nyugat-mecseki középső-triász Rókahegyi Dolomit lerakódásának ősföldrajzi helyzete (A; BLAKEY 2003 térképén KOVÁCS et al. 2011 alapján jelölve), fáciese (B; TÖRÖK 1997 nyomán ), a rétegsorban elfoglalt helyzete (C) és felszíni elterjedése a zátonyjellegű képződmény ismert előfordulásainak feltüntetésével (D).

53 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

9. ábra – A zátonyszerű pszeudosztromatolit alapszelvényének (Remete-rét) és középdeindoli feltárásának a rétegsora. A remete-réti alapszelvény és a bemutatásra kiválasztott középdeindoli feltárás rétegsora a 9. ábrán látható. A képződmény a Víganvári Mészkő és a Rókahegyi Dolomit határán szelektív átkristályosodással keletkezett. A bemutatott feltárásban (7. ábra és 9. ábra) is megfigyelhető, hogy az átkristályosodás (első fázisa?) réteglapok vagy litoklázisok felületéről indult, mindkét irányban. Esetenként a teljes réteg átkristályosodott (ez a feltárás alsó szintjére jellemző), feljebb változatos formák alakultak ki. Mikrointraklasztitot, bioklasztos mészkövet és mikrolaminitet egyaránt érintett a folyamat, az eredeti kőzetszerkezet megőrződésével. A gyakran sérült példányok erodált vagy töréses felületei a kristályszerkezetből fakadóan látszólag szeptumokkal osztottak (10. ábra), ez okozhatta a téves meghatározást.

10. ábra – A korallszerű képződmény „ujjas” változata, erodált, szeptumokra emlékeztető szerkezettel (A) és eredeti konvex elvégződéssel (B); jobbra egy vékonycsiszolat fényképe.

54 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

A makroformák alapján felvetődhet a sztromatolit eredet lehetősége is, de a mikroszerkezet ezt nem támasztja alá, továbbá gyakoriak a rétegsorban lefelé növekedett, dómos, ujjas szerkezetek is. (A fordított szerkezetek miatt következtethetett FEYTET & CROS (1984) részben áthalmozott zátonytestek jelenlétére.) Az átkristályosodás során több centiméteres, sugaras kristálycsoportok fejlődtek ki (11. ábra bal oldalán és középen), amelyek hasadási síkjai gömbhéjakat alkotnak (11. ábra).

11. ábra – A radiaxiális kalcit kristályszerkezet megjelenése a törési felületeken. A jobb oldali képen a sugaras kristályokra merőleges, gömbhéjas elválás figyelhető meg. (A lépték 1 cm-es)

12. ábra – Rauwacke szerkezetű fedő dolomit és mészkő a középdeindoli feltárásból. A fedőképződmény a Rókahegyi Dolomit sejtes szerkezetű dolomitja-mészköve (12. ábra). A fekü Víganvári Mészkőben a leggyakoribb ősmaradványok a kagylók (Modiolus triquetrus Seebach, Pecten albertii Goldfuss, Gervillea sp., Myophoria sp., Costatoria goldfussi ALBERTI in ZIETEN), de előfordulnak euriök brachiopodák (Glottida tenuissima BRONN) és csigák (Naticella sp.), a nyomfosszíliák közül a Thalassinoides (NAGY 1968, BÉRCZINÉ et al. 2004). A Rókahegyi Dolomit rendkívül szegényes faunáját kagylóhéjtöredékek, dolomitosodott echinodermata váztöredékek, bizonytalan radiolaria és spongia-metszetek adják, ORAVECZNÉ SCHEFFER Ammodiscus sp., Glomospira cf. simplex HARLTON, Glomospirella spirillinoides GROZD.- GLEB, Meandrospira sp. és Calcitornella sp. foraminifera fajokat határozott meg belőle (BÉRCZINÉ et al. 2004). A fedő Lapisi Mészkőre a kagylók és csigák gyakorisága jellemző: Entolium discites SCHLOTT., Pecten (Velopecten) reticulatus SCHLOTT., P. (Velopecten) albertii GOLDF., Modiola triquetra SEEB., Loxonema sp., Naticella sp., Natica cf. stanensis PICHL. (NAGY 1968), a crinoideák közül a Holocrinus cf. acutangulus az Eckicrinus radiatus jelenik meg (HAGDORN et al. 1997). A foraminiferákat ORAVECZNÉ SCHÄFFER meghatározása szerint a Glomospira densa faj képviseli (BÉRCZINÉ et al. 2004). A Víganvári – Lapisi Mészkő rétegsor és a faunaváltozás egy belső – középső rámpa átmenet transzgressziós folyamatát tükrözi. Ebben az átmenetben egy regressziós eseményt tükröz a Rókahegyi Dolomit megjelenése. Szegényes faunája mellett jelzi ezt a száradási repedések,

55 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS paleotalajok és üledékfelszakadásos klasztok megjelenése. A Mecsek ÉNy-i előterében mélyült Gálosfa-1 sz. fúrásban homokkő betelepülések is megjelennek ebben a szintben. A sejtes dolomit és a gipszkiválás szebka környezet közelségét sejteti. Véleményünk szerint e regressziós eseményhez (8. ábra, B) kapcsolódott a zátonyformákat eredményező átkristályosodás, a gipszkiválás, majd a kora- diagenetikus dolomitosodás. Az átkristályosodott formák közötti mészkő („mátrix”) sárgulása az epigén oxidáció következménye, ahogyan az a Zuhányai Mészkő intraklasztitjában is megfigyelhető.

4. MEGÁLLÓ RÉKA-VÖLGY

Alsó-toarci feketepala feltárás RAUCSIK BÉLA, BARANYI VIKTÓRIA

A Réka-völgynek az erdészeti műúttal ellentétes, É-i (bal) oldalán, egy kis vízmosás tárja fel a Mecseknádasdi Homokkő Formáció (MHF) kőzeteit a beletelepülő feketepala szinttel együtt (13. ábra), amelyet hivatalosan Rékavölgyi Aleurolit Formációként, önálló kőzetrétegtani egységnek tekintünk (RAUCSIK 2012). A feltárásban található feketepala a mecseki jura egyik legrégebben ismert képződménye (PETERS 1862), a foltos márga összlet egyetlen, jól definiált vezérszintként térképezhető szakasza (14. ábra).

13. ábra – A Réka-völgyi feketepala feltárásának helyszínrajza

A Disznós-kúttól kiindulva a bal- oldali vízmosás és a patak torkolatánál a MHF-ba tartozó, szórványos ammoni- tesz leletek alapján felső-pliensbachi korú (GALÁCZ 1991) rétegeket látunk. Kovásodott crinoideás hibrid arenit (kevert karbonátos-sziliciklasztos ho- mokkő) közbetelepülések jellemzőek az agyagosabb és meszesebb, masszív fol- tos márga váltakozásából álló réteg- sorban (15. ábra). A homokkő rétegek alsó részén gyakran keresztlamináció, ritkábban normál gradáció látszik, felfelé pedig átmenet a finom homokos, kőzetlisztes márga rétegek felé. Tovább haladva a masszív homokkő padok kimaradásával egy rosszul feltárt, könnyen talajosodó lemezes, agyagos foltos márga szakasz jelentkezik. Ammoniteszek ebből az alsó szakaszból nem kerültek elő, de MONOSTORI M. nem publikált vizsgálatai szerint az Ostracodák között pliensbachira utaló alakok vannak. A lemezes márga fölött laminált, sötétszürke-fekete, a felszínen barnás árnyalatúra oxidálódott agyagmárga következik, amely kalapácsütésre, vagy sósavas oldásra bitumenszagú, így feketepalának tekinthető. A laminált bitumenes agyagmárga lemezesen papírvékonyságúra széteső és valamivel masszívabb, vékonyréteges (legfeljebb 1-2 cm-es vastagságú rétegeket alkotó) változatban figyelhető meg. Az egyes réteglemezek felszínén általánosak az apró csillámpikkelyek, helyenként apróbb- nagyobb limonitosodott framboidális piritcsomók találhatók. Néhány szintben kiékelődő, néhol keresztlaminált illetve vékonycsiszolatban normál gradációt mutató kovásodott crinoideás homokkő réteget figyelhetünk meg, amelyek éles, eróziós határral települnek a feketepalába (16. ábra).

56 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

14. ábra – A Réka-völgyi felső-pliensbachi—alsó-toarci szelvény rétegsora az ammonitesz leletek és a palinológiai mintavételi pontok feltüntetésével (GALÁCZ 1991, RAUCSIK & VARGA 2008 és BARANYI 2012 alapján módosítva).

A feketepala közvetlen fedője a feküvel azonos kifejlődésű rétegsor, azaz vékonyréteges foltos márga és masszív foltos mészmárga, agyagos mészkő váltakozásából áll, amelybe néhány vékony kovás homokkő réteg települ. A vízmosás még magasabb részén az arenit betelepülések elmaradnak és csupán a meszesebb és agyagosabb foltos márga ritmikusan váltakozó rétegpárjaiból felépülő, homogén foltos márga rétegsort találjuk.

15. ábra – A Mecseknádasdi Homokkő Formáció rétegei a feketepala szint feküjében

A feltárásban található apró-közép- szemcsés homokkövekben az alapanyagot és a cementet egyaránt mikrites kalcit, limonit és agyagásványok alkotják. Az ap- rószemcsés, laminált homokkőben a szem- csék közepesen osztályozottak, a nyúlt szemcsék (pl. muszkovitlemezkék, kagyló-, illetve brachiopoda héjtöredékek) az üle- dékes lemezességnek megfelelően irányí- tottak. A durvább szemcseméretű, gradált homokkövek rosszul osztályozottak. A vázalkotó szemcsék elsősorban kvarcból, alárendelten káliföldpátból, metamorf kőzettörmelékből, muszkovitból, kloritosodó biotitból, továbbá terrigén eredetű, szenesedett vagy kovásodott növénymaradványokból áll. A bioklaszt elemek közül az echinodermata-vázelemek (elsősorban crinoidea-nyéltagok, ritkábban echinoidea-tüske), továbbá a maximálisan 2 mm hosszú kagyló-, illetve brachiopoda-héjtöredékek az uralkodók. A további vázelemeket a változó mennyiségben, de általánosan megjelenő foraminiferák és ostracodák, valamint a rossz megtartású bryozoa-töredékek és átkristályosodott szivacstűk alkotják. Gyakoriak a bioklasztokban üregkitöltőként, apró framboidális halmazokban, illetve sajátalakú kristályok formájában megjelenő autigén opakásványok (pirit) (VARGA et al. 2009). A feketepala legfontosabb jellemzője viszonylag nagy szervesanyag tartalma. A laminált kőzettípus átlagosan 6,1 m/m%, a vékonyréteges 2,8 m/m% TOC-ben kifejezett szerves anyagot tartalmaz (VARGA et al. 2007). A kerogén II. típusú, ami kiváló szénhidrogén-genetikai potenciált

57 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS biztosít a kőzetegyüttesnek (DULAI et al. 1992; VARGA et al. 2007). Ez összlet őrzi a legteljesebben a mecseki jura rétegsorban a kora-toarci óceáni anoxikus esemény nyomait. A feketepala szint részletes őslénytani jellemzése GALÁCZ 1991, valamint DULAI et al. 1992 nevéhez fűződik. Munkáik alapján az összlet elsősorban kagylókat (pl. Pseudomytiloides dubius) és ammoniteseket tartalmaz. Utóbbiak közül GÉCZY B. vizsgálatai alapján (in GALÁCZ 1991) Calliphylloceras, Lytoceras, Hildaites cf. siemensi, Hildaites cf. levisoni, Hildaites cf. giralis említendő, amelyek a kora-toarci Falciferum Zónát jelzik. Közvetlenül a feketepala fölött Harpoceras cf. exaratum került elő, ami szintén a Falciferum Zónára utal. Gyakoriak a halmaradványok (pl. Leptolepis normandica), amelyek dokumentálására és őslénytani, paleoökológiai értékelésére ezidáig nem került sor. A fekete pala fedőjében Dactylioceras-okat és egy Haugia sp.-t gyűjtöttek (GALÁCZ 1991), amelyek a magasabb toarci szinteket igazolják. A Réka-völgyi fekete pala fitoplankton (nannoplankton és dinoflagellata) együtteseit BALDANZA & MATTIOLI (1992), BALDANZA et al. (1995), BUCEFALO PALLIANI et al. (1997), BUCEFALO PALLIANI & RIDING (1997, 1999) és MATTIOLI (in VARGA et al. 2009) vizsgálták. A rétegsorból három új dinoflagellata fajt írtak le: az Umbriadinium mediterraneense BUCEFALO PALLIANI & RIDING, 1997, a Luehndea cirilliae BUCEFALO PALLIANI, RIDING & TORRICELLI, 1997 és a Luehndea microreticulata BUCEFALO PALLIANI, RIDING & TORRICELLI, 1997 fajokat. MATTIOLI E. (in VARGA et al. 2009) vizsgálata alapján a szelvény mintegy felső kétharmada a Carinolithus superbus nannoplankton zónával párhuzamosítható, ami a Tenuicostatum és a Falciferum Zóna határát a szelvény alsó harmadának közelében valószínűsíti. A szerves vázú mikrofosszíliákat (spóra, pollen, dinoflagellata, acritarcha, prasinophyta) részletesebben BARANYI (2012) vizsgálta. A spórákat főleg páfrányspórák képviselték, elősorban a Cyathidites nemzetség tagjai, valamint a Manumia delcourtii (POCOCK, 1970) DYBKJÆR, 1991 és az Ischyosporites variegatus COUPER, 1958 fajok. A nyitvatermők közül legnagyobb számban légzsákos pollenszemcsék (Alisporites spp.) fordultak elő, melyek magvas páfrányoktól és fenyőféléktől származhattak. A fekete pala feküje és fedője gazdag dinoflagellata együtteseket tartalmaz, melyek a Nanno- ceratopsis gracilis ALBERTI, 1961, Luehndea spinosa MORGENROTH, 1970, Luehndea cirilliae BUCEFALO PALLIANI, RIDING & TORRICELLI, 1997 fajok dominanciájával jellemezhetőek. A fekete pala rétegekben azonban egyáltalán nem fordulnak elő dinoflagellaták, vagy acritarchák, amely egy felszíni édesvízlencse és dysoxikus-anoxikus környezettel magyarázható. Hasonló ún. „blackout” esemény figyelhető meg a németországi Posidoniás Pala és azonos korú angliai rétegsorok esetében is.

16. ábra – A Réka-völgyi feketepala jellegzetes terepi megjelenése

58 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

5. MEGÁLLÓ VILLÁNY, TEMPLOM-HEGY (SIKLÓBEVÁGÁS) ÉS SOMSSICH-HEGY (ÉPÍTKEZÉSI TERÜLET)

Középső-triász Templomhegyi Dolomit Tagozat, felső-triász Mészhegyi Homokkő Formáció, alsó-jura Somssichhegyi Mészkő Formáció ŐSI ATTILA, POZSGAI EMÍLIA, SEBE KRISZTINA

A templom-hegyi siklóbevágás A Villányi-hegység területén található számos, kisebb-nagyobb kőfejtőt a XIX. század második felében fellendülő mecseki feketekőszén-bányászathoz szorosan kapcsolódó Pécs–Mohács vasútvonal építéséhez, útépítésekhez, továbbá a későbbi Duna szabályozási munkákhoz kapcsolódóan nyitották (PÁLFY 1901; SCHAFARZIK 1904). Ezek a kőbányák több szelvényben, nagy részletességgel tárták fel a villányi mezozoos rétegsorokat, melyeket az elmúlt 150 évben számos kiváló kutatónk tárgyalt és dolgozott fel, elsősorban földtani és őslénytani szempontból. (A Villány környéki kőfejtőkről és a kutatástörténetről részletes összefoglalót ad VÖRÖS A. 2010-es munkájában.) A villányi-hegységi kőfejtők és feltárások között különleges helyet foglal el a templom-hegyi siklóbevágás (17. ábra), mely a templom-hegyi nagy kőfejtőben kitermelt kőzetanyag hatékonyabb elszállítására 1943-ban készített és később beomlott alagút maradványa (LÓCZY 1945; VÖRÖS 2010). Ezt a feltárást először 1957-ben SZABÓ P., majd 1979-ben a Magyar Állami Földtani Intézet tisztíttatta ki. A 2004-ben Beremenden rendezett 7. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés keretében a templom-hegyi nagy kőfejtőben tett terepszemle során érintettük a siklóbevágást; röviden az ehhez íródott kirándulásvezető is taglalja az itt nyomon követhető rétegsort (VÖRÖS & KORDOS 2004, 2007). Azonban e feltárást akkoriban sűrű növényzet fedte, így nem nyílt lehetőségünk a tanulmányozására.

17. ábra – A vizsgált lelőhelyek földrajzi helyzete. (A bal alsó ábra az építkezési terület felépítését szemléleteti.)

2012 áprilisában a Pécsi Tudományegyetem Földtudo- mányok Doktori Iskolájának anyagi támogatása révén a siklóbevágás keleti oldalát ismét sikerült kitisztíttatni, ennek eredményeként a mintegy 30 méteres hosszúságban feltáruló, délies dőlésű, triász-jura rétegsor jól tanulmányozható (18. ábra). Északról dél felé haladva a feltárás első 15 méterét a ladin korú Csukmai Dolomit Formáció Templomhegyi Dolomit Tagozata képviseli, melyet vékonyan rétegzett, szürkésfehér, sárgásszürke dolomit, márgás és meszes dolomitok, dolomitmárga-rétegek építenek fel, továbbá közbetelepülő agyag- és aleurolitrétegek szakítják meg (VÖRÖS 1972; RÁLISHNÉ FELGENHAUER 1981, 1985; VÖRÖS 2010).

59 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

18. ábra – A siklóbevágás rétegsora (Templom-hegy, Villány). (Csillag jelöli a karni kort jelző palinológiai minta származási helyét.)

Ezek a rétegek tulajdonképpen az ettől északra található, vasútállomás melletti kőfejtőben feltárt Csukmai Dolomit Formáció legfölső részének egyre több agyagos betelepülést tartalmazó rétegei. Ősmaradványokat régóta ismerünk e rétegekből: LŐRENTHEY (1907) hallgatóival a vasútállomási kőfejtőben ezrével találta a Lingula brachiopodák példányait, de említ Discina brachiopodát és Myophoria kagylókat is. A gerinctelenek mellett a Sauropterygia hüllőkhöz tartozó Nothosaurus sp. maradványára is bukkantak, mely utóbbit ifj. LÓCZY (1912) is említi. A siklóbevágás ladin korú, dolomitos rétegeiből RÁLISCHNÉ FELGENHAUER (1981) említ hüllőcsontokat az általa felvett rétegsor 25. rétegből, azonban más értékelhető ősmaradvány a középső-triász rétegekből sokáig nem volt ismert. A 2012-ben indult kutatás során sikerült azonosítani a RÁLISCHNÉ FELGENHAUER (1981) által részletezett, csontokat tartalmazó, sárgás színű dolomitmárga-réteget, és hamarosan újabb, vöröses színű csontok kerültek napvilágra. Az ettől kb. hét méterrel mélyebben fekvő, vörös, agyagos rétegből is kerültek elő iszapolás révén csontok és fogak. A maradványok többsége a már LŐRENTHEY (1907) által is beazonosított Nothosauria hüllőkhöz sorolható, melyek megerősítik e rétegek ladin korát (ŐSI et al. in rev.).

A középső-triász dolomit és dolomitmárga rétegsorban a pélittartalom felfelé növekszik, de a Mészhegyi Homokkő Formáció eróziós diszkordanciával települ rá, mely egy gyengén cementált, tarka, sziliciklasztos összlet, uralkodóan szürkés, sárgás, néhol lilás és zöldes színű homokkő- és aleurolitrétegekkel, valamint vöröses, lilás vagy tarka agyagbetelepülésekkel. Bár korábban e formációból nem voltak ismertek ősmaradványok, a legújabb gyűjtések és intenzív iszapolási munkálatok révén összesen három rétegből több száz izolált csontot és fogat tartalmazó, diverz leletegyüttes került elő. A maradványok döntően porcoshal (Lissodus, Palaeobates, Hybodus) és csontoshal (Saurichthys, ?Sphaerodus sp.) fogak és pikkelyek, de az erősen koptatott, minden bizonnyal a ladin rétegekből áthalmozott Nothosauria és Placodontia fogtöredékek sem ritkák. Ezek mellett néhány töredékes fog szárazföldi Archosauriformes hüllők maradványaira utal. A gerincesmaradványok mellett palinológiai vizsgálatokra is történt mintagyűjtés, melynek eredményeképp sikerült bizonyítani a formáció alsó rétegeinek karni korát (ŐSI et al. in rev.). A siklóbevágás déli részén, mintegy a templom-hegyi nagy kőfejtő kapujaként a Mészhegyi Homokkő Formációra eróziós diszkordanciával települő, alsó-jura (pliensbachi) Somssichhegyi Mészkő Formáció kezdő rétegei láthatók. Legalsó, durvaszemű homokkőrétegeiben gyakoriak a barnás színű, a legtöbb esetben kopott, izolált csontok és fogak, melyek jó része a közel 40 millió évvel idősebb, triász rétegekből halmozódhatott át. Ezek között vannak Nothosauria, illetve Placodontia hüllők, továbbá hybodont cápák (Palaeobates, Lissodus) maradványai is.

60 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

Somssich-hegy: épülő pálinkafőzde és borászati üzem 2012 tavaszán a siklóbevágásban tervezett, földtani-őslénytani munkálatok előkészítése céljából tett látogatás során kerültek szem elé a templom-hegyi kőfejtőtől kb. 200 méterre nyugatra, a szomszédos Somssich-hegyen épülő pálinkafőzde és borászati üzem (Első Villányi Pálinkaház Kft.) alapgödrei (ŐSI et al. in rev.). Míg a napjainkra jórészt elkészült borászati üzem alapgödre (északi gödör) a ladin Templomhegyi Dolomit rétegeit tárja fel (a rétegek a nyugati oldalon láthatók), az átlagosan három méter magas falakkal határolt déli gödör (épülő pálinkafőzde alapgödre) – a siklóbevágás rétegsorához hasonlóan – a ladin Templomhegyi Dolomitot és az arra települő, bár itt kisebb vastagságot elérő Mészhegyi Homokkő Formáció vöröses, szürkés homokkőrétegeit tárja fel.

19. ábra – Az építkezési terület déli gödrének rétegsora. A déli gödör rétegsorának (19. ábra) részletes felvétele közben a Templomhegyi Dolomit fehéres- sárgás színű dolomitmárga-rétegeiből vöröses-barnás csontok kerültek elő. Az első maradványok felfedezését követően nagyszabású gyűjtések alkalmával sikerült azonosítani a leletekben leggazdagabb rétegeket, melyek a Templomhegyi Dolomit legfelső részében húzódnak. Feltehetően ezek között található az a sárgás színű dolomitmárga-réteg is, mely a siklóbevágásban is jelen van és csonttartalmát már RÁLISCHNÉ FELGENHAUER (1981) is jelentette.

20. ábra – Az építkezési terület déli gödrének átnézeti fényképi felvétele. (Az északi falon a fekete nyíl mutatja a Nothosaurus sp. alsó állkapocs származási helyét.)

61 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

Az elmúlt egy évben történt gyűjtések révén több mint 500 csont és fog került elő az építkezési gödrökből a Templomhegyi Dolomit legfelső rétegeiből, melyek 99%-ban Nothosauria és Placodontia hüllők izolált csontjai (állkapocselemek, fogak, csigolyák, bordák, függesztőövek és végtagcsontok) és fogai. A Nothosauria maradványok között található alsó állkapocs anatómiai jegyei alapján egyértelműen mutatja a Nothosaurus genus jelenlétét. Bár a postcranialis elemek többsége nem hordoz genus szintű határozásra alkalmas jegyeket, a parszimónia elvét követve feltételezzük, hogy ezek a maradványok is e genusba sorolható állatok részei. A leletek többsége nem kopott, ritkán törött ezért feltehetően nem sokat szállítódtak. Nem kizárt, hogy bizonyos, egymástól néhány centiméter vagy deciméter távolságra található leletek (csigolyák, bordák, végtagcsontok) egy egyed széthullott csontvázának maradványai; talán a jövőbeli, csonttérképezéssel egybekötött feltárások ezt is segíthetnek tisztázni. Látványos fosszíliák a Placodontiak olykor 4 centimétert is elérő, vastag zománccal borított, lapos törőfogai, melyek a Cyamodus genus jelenlét valószínűsítik. A középső- triász Nothosauria és Placodontia hüllők egyértelműen a sekélytengeri, jól átvilágított környezetek lakói voltak. A part alapvető közelségét látszik alátámasztani egy üreges, hosszú csont is, melynek csontszövettani elemzése kizárta a Sauropterygiak előbbi két csoportjába való besorolását, és a csont velőüregét kitöltő lilás-barnás, agyagos üledékkel együtt egy szárazföldi hüllő maradványára utal (ŐSI et al. in rev.). A déli gödör délnyugati szegletében a felső-triász Mészhegyi Homokkő Formáció szürkés- vöröses, törmelékes összlete jól tanulmányozható, bár nem tárul fel olyan vastagságban, mint a siklóbevágásban. Ezekből a rétegekből sem a gyűjtésekkor, sem az iszapoláskor nem kerültek elő ősmaradványok.

21. ábra – Gerinces leletek a vizsgált triász feltárásokból. A) Nothosaurus sp. alsó állkapocs; B) Placodontia indet. fog; C) Nothosauria indet. csigolya; D) Nothosauria indet. ischium.

62 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

IRODALOM

BALDANZ, A. & MATTIOLI, E. (1992): Biostratigrpahical synthesis of nannofossils in the Early Middle Jurassic of Southern Tethys. — Knihovnička ZPN, 14: 111–140. BALDANZA, A., BUCEFALO PALLIANI, R., MATTIOLI, E. (1995): Lower Jurassic calcareous nannoplankton and dinoflagellate cysts of Hungary and their comparison with assemblages from Central Italy. — Palaeopelagos 5: 161–174. BÁLDI, K. (2006): Paleoceanography and climate of the Badenian (Middle Miocene, 16.4–13.0 Ma) in the Central Paratethys based on foraminifera and stable isotope (δ18O and δ13C) evidence. — Int. J. Earth Sci. (Geol. Rundsch.) 95: 119–142. BARABÁS, A. (2001): A Kovácsszénájai-Füstös-lik földtani környezete (Baranya megye). – Folia Comloensis 10: 21–28. BARABÁS, A., MÁTHÉ, Z., HÁMOS, G. (1997): A Ny-Mecseki neogén részletes vizsgálata. Az F-7421 számú OTKA pályázat zárójelentése, MECSEKÉRC Rt. Adattár, Pécs BARANYI, V. (2012): A Réka-völgyi felső-pliensbachi - alsó-toarci szelvény palinológiai vizsgálata: a kora-toarci óceáni anoxikus esemény hatása a szerves vázú mikroplankton közösségekre. — Kézirat, ELTE Őslénytani Tanszék, Budapest BÉRCZINÉ MAKK, A., KONRÁD, GY., RÁLISCHNÉ FELGENHAUER, E., TÖRÖK, Á. (2004): Tiszai egység. – In: HAAS, J. (ed.): Magyarország geológiája. Triász. — ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 303–360. BLAKEY, R. C. (2003): Carboniferous–Permian paleogeography of the assembly of Pangaea. — In: WONG, TH. E. (ed.): Proceedings of the XVth International Congress on Carboniferous and Permian Stratigraphy. Utrecht, the Netherlands, 10–16 August 2003, Royal Netherlands Academy of Arts and Sciences, pp. 443–456. BOHN-HAVAS, M. (2001): A kovácsszénájai feltárás fosszilis mollusca faunája (Mollusca: Gastropoda & Bivalvia). — Folia Comloensis 10: 75–76. BÖCKH, J. (1876): Geologische und Wasser-Verhältnisse der Umgebung der Stadt Fünfkirchen. — Mitt. K. Ung. Geol. Anst. 4: 151–328. BOSNAKOFF, M. (2013): Badeni otolithok egy tekeresi feltárásból. — Program, Előadáskivonatok, Kirándulásvezető, 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, 2013. május 23-25., Orfű, p. 12. BUCEFALO PALLIANI, R. & RIDING, J. B. (1997): Umbriadinium mediterraneense gen. et sp. nov. and Valvaeodinium hirsutum sp. nov.: Two dinoflagellate cysts from the lower Jurassic of the Tethyan Realm. — Palynology 21: 197–206. BUCEFALO PALLIANI, R. & RIDING, J. B. (1999): Early Jurassic (Pliensbachian-Toarcian) dinoflagellate migrations and cyst paleoecology in the Boreal and Tethyan realms. — Micropaleontology 45: 201–214. BUCEFALO PALLIANI, R., RIDING, J. B., TORRICELLI, S. (1997): The dinoflagellate cyst Luehndea Morgenroth, 1970, emend. from the upper Pliensbachian (Lower Jurassic) of Hungary. — Review of Palaebotany and Palynology 96: 113–120. CHIKÁN, G. (1991): A Nyugati-Mecsek kainozoós képződményei. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 72: 1–281. CHIKÁN, G., CHIKÁN, G.-NÉ, KÓKAI, A. (szerk.) (1984): A Nyugati-Mecsek földtani térképe. 1:25000. — MÁFI kiadvány, Budapest. DULAI A., SUBA Zs., SZARKA A. (1992): Toarci (alsójura) szervesanyagdús fekete pala a mecseki Rékavölgyben. — Földtani Közlöny 122(1): 67–87. DULAI, A., MOISSETTE, P. & MÜLLER, P.M. (2010): Badenian (Middle Miocene) bryozoan fauna of Hungary; basic data of localities and samples. — Fragmenta Palaeontologica Hungarica 28: 33–69. FREYTET, P. — CROS, P. 1984: Sedimentological approach of some upper permian and lower triassic sections in the Transdanubian central range and in the Mecsek Mts. (Hungary). — Acta Geologica Hungarica 27 (3-4): 277–287. GALÁCZ, A. (1991): A Mecsek-hegységi toarci fekete pala őslénytani vizsgálata. — Kézirat, ELTE Őslénytani Tanszék, Budapest. HAGDORN, H., KONRÁD, GY., TÖRÖK, Á. (1997): Crinoids from the Muschelkalk of the Mecsek Mountains and their stratigraphical significance. — Acta Geologica Hungarica 40(2): 391–410. KAZÁR, E. (2005): A new kentriodontid (Cetacea: Delphinoidea) from the Middle Miocene of Hungary. — Mitteilungen aus dem Museum für Naturkunde in Berlin, Geowissenschaften Reihe 8: 53–73.

63 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

KÓKAI A., RÁLISCHNÉ FELGENHAUER, E. (1981): Újabb adatok a mecseki anizuszi képződmények ismeretéhez. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1979. évről, pp. 201–209. KOLOSVÁRY G. (1955): Triászidőszaki korallok a Mecsekhegységből. — Földtani Közlöny 85: 232. KOLOSVÁRY, G. (1958): Corals from the Upper Anisian of Hungary. — Journal of Paleontology 32(3): 636–637. KOLOSVÁRY, G. (1966): Über Triaskorallenfauna Ungarns. — Acta Biologica Szeged 12(3-4): 125–137. KONRÁD GY. (1997): A DK-dunántúli alsó- és középső-triász képződmények szedimentológiai vizsgálatának eredményei. Kézirat. Országos Földtani Szakkönyvtár (l.sz. 102015) KORDOS, L. & SOLT, P. (1984): A magyarországi miocén tengeri gerinces faunaszintek vázlata. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1982-ről, 347–353. KORDOS, L. (2001): A Kovácsszénájai-Kis-Füstös-lik kitöltésének gerinces maradványai (Mammalia). — Folia Comloensis 10: 79–81. KOVÁCS, S., SUDAR, M., GRĂDINARU E., GAWLICK, H-N., KARAMATA, S., HAAS J., PÉRÓ CS., GAETANI M., MELLO, J., POLÁK M., ALJINOVIĆ, D., OGORELEC, B., KOLAR-JURKOVŠEK, T., JURKOVŠEK, B., BUSER, S. (2011): Triassic Evolution of the Tectonostratigraphic Units of the Circum-Pannonian Region. — Jarbuch Der Geologischen Bundesanstalt 151(3-4): 199–280. KROLOPP, E. (2001): A Kovácsszénájai-Kis-Füstös-lik anyagának kvartermalakológiai vizsgálata (Mollusca: Gastropoda). — Folia Comloensis 10: 77–78. LÓCZY, L. (1945): Igazgatói jelentés a magyar Királyi Földtani Intézet 1943. évi működéséről. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1943-ról, 1–45. LÓCZY, L. ifj. (1912): A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. — Földtani Közlöny 42: 672–695. LŐRENTHEY, I. (1907): Vannak-e juraidőszaki rétegek Budapesten? — Földtani Közlöny 37: 359–368. MOISSETTE, P., DULAI, A. & MÜLLER, P. (2006): Bryozoan faunas in the Middle Miocene of Hungary: biodiversity and biogeography. — Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 233: 300–314. MOISSETTE, P., DULAI, A., ESCARGUEL, G., KÁZMÉR, M., MÜLLER, P. & SAINT MARTIN, J.-P. (2007): Mosaic of environments recorded by bryozoan faunas from the Middle Miocene of Hungary. — Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 252: 530–556. NAGY E. (1968): A Mecsek hegység triász időszaki képződményei (Triasbildungen des Mecsek-Gebirges). — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 51: 1–198. NAGYMAROSY, A. (1980): A magyarországi badenien korrelációja nannoplankton alapján. — Földtani Közlöny 110: 206–245. ŐSI, A., POZSGAI, E., BOTFALVAI, G., GÖTZ, A. E., PRONDVAI, E., MAKÁDI, L., HAJDU, ZS., CSENGŐDI, D., CZIRJÁK, G., SEBE, K., SZENTESI, Z. (in rev.): The first report of Triassic vertebrate assemblages from the Villány Hills (Southern Hungary). PÁLFY, M. (1901): Geologiai jegyzetek néhány dunamenti kőbányáról. — Földtani Közlöny 31: 150–155. PÉK, H. (2010): A tekeresi halfaunás rétegek földtani környezete. — Kézirat, szakdolgozat, PTE TTK Földtani Tanszék PETERS K. F. (1863): Über den Lias von Fünfkirchen. — Sb. Akad. Wiss. 46: 278–280. RÁLISCHNÉ FELGENHAUER E. (1988): Mecsek, Pécs, Vörös-hegy déli lejtője, Remete-rét. — Alapszelvény-leírás a Magyarország geológiai Alapszelvényei sorozatban, MÁFI kiadvány. RÁLISCHNÉ FELGENHAUER, E. (1981): Templomhegyi Dolomit Formáció. — A Magyar Állami Földtani Intézet jelentése villányi-hegységi alapszelvények vizsgálatáról. MÁFI, 40 p. RÁLISCHNÉ FELGENHAUER, E. (1985): Villányi-hegység, Villány, Templomhegyi siklóbevágás. — In: Magyarország geológiai alapszelvényei. MÁFI, 5 p. RAUCSIK B. (2012): Rékavölgyi Aleurolit Formáció. — In: FŐZY István (szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei – Jura. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 164–167. RAUCSIK, B. & VARGA, A. (2008): Climato-environmental controls on clay mineralogy of the Hettangian- Bajocian successions of the Mecsek Mountains, Hungary. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 265(1-2): 1-13. SCHAFARZIK, F. (1904): A Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. — Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest, 413 p. SÜTŐ-SZENTAI, M. (2001): Szervesvázú mikroplankton vizsgálatok Kovácsszénáján (Dinoflagellata & incertae sedis). — Folia Comloensis 10: 29–38.

64 KIRÁNDULÁSVEZETŐ

SZUROMI-KORECZ, A. & SZEGŐ, É. (2001): Adatok Kovácsszénája foraminifera és ostracoda mikrofaunájának ismeretéhez (Baranya megye). — Folia Comloensis 10: 51–74. TÖRÖK, Á. (1997): Triassic ramp evolution in Southern Hungary and its similarities to the Germano-type Triassic. Acta Geologica Hungarica 40(4): 367–390. VADÁSZ, M. E. (1915): Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. — Geologica Hungarica, Series Geologica 1(2): 67–253. VARGA A., MIKES T., RAUCSIK B. (2009): A mecseki toarci feketepala Réka-völgyi szelvényének előzetes petrográfiai és nehézásvány-vizsgálati eredményei. — Földtani Közlöny 139(1): 33-54. VARGA A., RAUCSIK B., HÁMORNÉ VIDÓ M., ROSTÁSI Á. (2007): Az Óbányai Aleurolit Formáció fekete palájának izotópgeokémiai és szénhidrogéngenetikai jellemzése. — Földtani Közlöny 137(4): 449-472. VÖRÖS, A. & KORDOS, L. (2004): Villány, Templom-hegy. 7. — Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Program, előadáskivonatok, kirándulásvezető, 44–51. VÖRÖS, A. & KORDOS, L. (2007): Villány, Templom-hegy. — In: PÁLFY J. & PAZONYI P. (szerk.): Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben. — Hantken Kiadó, Budapest, 162–171. VÖRÖS, A. (2010): A villányi mezozoos rétegsor: visszatekintés új nézőpontból. — Földtani Közlöny 140: 3–30. VÖRÖS, A. 1972: A Villányi hegység alsó és középsőjúra képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. — Földtani Közlöny 102: 12–28.

65 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

JEGYZETEK

66 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

PROGRAM, ELŐADÁSKIVONATOK, KIRÁNDULÁSVEZETŐ 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Orfű, 2013 Szerkesztette BOSNAKOFF Mariann, DULAI Alfréd, VÖRÖS Attila, PÁLFY József Kiadja a Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest

A kirándulásvezető szerzői: BARANYI VIKTÓRIA (ELTE, [email protected]) DULAI ALFRÉD (MTM, [email protected]) KONRÁD GYULA (PTE TTK FI, [email protected]) ŐSI ATTILA (MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, [email protected]) POZSGAI EMÍLIA (PTE TTK FI, [email protected]) RAUCSIK BÉLA (SZTE, [email protected]) SEBE KRISZTINA (PTE TTK FI, [email protected])

A 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉST TÁMOGATTA:

Hantken Miksa Alapítvány Magyar Természettudományi Múzeum

A 16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS SZERVEZŐI:

Dulai Alfréd (felelős szervező, az MFT Őslénytani–Rétegtani Szakosztályának elnöke) Ősi Attila (helyszín, kirándulás, hallgatói verseny, az MFT Őslénytani–Rétegtani Szakosztályának titkára) Pálfy József (logisztika) Pazonyi Piroska (technikai előkészítés) Bosnakoff Mariann (technikai előkészítés, kiadvány, logisztika) Kovács János (meghívott előadó szervezése) Konrád Gyula (terepbejárás) Sebe Krisztina (terepbejárás) Kopsa Ferencné (pénzügyek, a Magyarhoni Földtani Társulat munkatársa) Krivánné Horváth Ágnes (MFT kapcsolatok, a Magyarhoni Földtani Társulat ügyvezetője)

Köszönet valamennyi önkéntes segítőnknek!

16. MAGYAR ŐSLÉNYTANI VÁNDORGYŰLÉS

Áttekintő térkép a terepbejárás megállóival