A Németek Etnikai Földrajzi Vizsgálata Veszprém Megyében
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR FÖLDRAJZ- és FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET Földrajztudományi Központ Regionális Tudományi Tanszék A németek etnikai földrajzi vizsgálata Veszprém megyében SZAKDOLGOZAT Készítette: László Klaudia Témavezető: Bottlik Zsolt PhD egyetemi adjunktus Budapest, 2014 TARTALOMJEGYZÉK: 1. Bevezetés ....................................................................................................................... 3 2. Kutatási előzmények .................................................................................................... 4 3. Adatbázis ...................................................................................................................... 6 4. A vizsgált etnikum és terület, célkitűzések ................................................................. 7 5. A kutatás módszere és metodikai problémái ........................................................... 10 6. Magyarország és Veszprém Vármegye a XVII-XVIII. században ........................ 13 6.1 A török kor etnikai jelentősége .......................................................................... 13 6.2 Magyarország és Veszprém Vármegye viszonyai a török kiűzését követően ... 14 6.3 Az udvar és a nagybirtokosok telepítéspolitikája .............................................. 15 6.4 Veszprém Vármegye betelepítése ...................................................................... 17 6.5 A telepes falvak néhány földrajzi jellemzője ..................................................... 18 6.6 A XVIII. század viszonyai az összeírások tükrében .......................................... 20 7. A németség jelenléte a XIX. században és a XX. század első évtizedében ............ 24 7.1 Magyarország és a nemzetiségek viszonya a XIX. században .......................... 24 7.2 Veszprém megye a XIX. században .................................................................. 25 7.3 Az 1880. évi népszámlálás ................................................................................ 26 7.4 Az 1910. évi népszámlálás ................................................................................ 29 8. 1920-tól a XX. század végéig tartó időszak jellemzői .............................................. 33 8.1 A migráció szerepe a németség számának változásában ................................... 33 8.2 Az 1941. évi népszámlálás ................................................................................ 35 8.3 A németek térvesztése 1945-1948 között .......................................................... 38 8.4 Az 1949-es népszámlálástól a század végéig tartó időszak jellemzői ............... 40 9. A németség etnikai térszerkezete Veszprém megyében az ezredforduló után ..... 42 9.1 A 2001. évi népszámlálás .................................................................................. 42 9.2 A 2011. évi népszámlálás .................................................................................. 44 9.3 Kilátások a jövőre nézve .................................................................................... 46 10. Összegzés ..................................................................................................................... 47 11. Forrás-és Irodalomjegyzék ........................................................................................ 49 2 1. Bevezetés „A nemzet, amelynek nem volna történelme, olyan lenne, mint a gyermek, aki nem tudja, mi történt vele tegnap. Létének nagyobb részét: a múltját veszítené az ily nemzet, nem volna egy nemzet többé, s minden emberöltővel kihalna, mint az egynapos pillangó. Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudata történelmi emlékezet” – írta Babits Mihály 1910-ben. Gondolatébresztő sorai beszédesek: jól kifejezik, hogy miért is fontos egy nemzet vagy etnikum történetének ismerete, vizsgálata. Jelenünket ugyanis csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük a múltunkat is (BABITS M. 1910. 5. O.). A XIX. század első felében, a modern nemzetállamok születésének időszakában, egyre inkább fontossá vált a népesség etnikai hovatartozásának kérdése. Ebben a korban Magyarországon is érezhetően megnőtt a nemzetiségek iránti érdeklődés. A nagy XVIII. századi szervezett és spontán vándorlások következtében, hazánk rendkívül heterogén etnikai térszerkezetű országgá vált. Csaplovics János például az „Európa kitsinyben” kifejezéssel illette a korabeli Magyarországot (KEMÉNYFI R. 2003). A XIX. század elején azonban az etnikai vizsgálatok még többnyire csak ún. útleírásokban – bennünk az egyes etnikumok ismertetésében – illetve néprajzi térképek szerkesztésében nyilvánultak meg (BOTTLIK ZS. 2000). A XIX. század második felében – Ratzel Anthropogeographie I.-II. című művének megjelenését követően – elválik egymástól a geográfia két fő ága: a természet- és társadalomföldrajz. Ezek aztán szintén több más részdiszciplínára bomlottak fel: például a társadalomföldrajzon belül megjelenik a népességföldrajz, amely egy adott terület népességének idő és térbeli változásaival, valamint jellemzőinek vizsgálatával foglalkozik. (KOVÁCS Z. 2007). Ennek kapcsán kezdik el kutatni az egyes etnikumok térbeli eloszlását és földrajzi környezettel való kapcsolatát. Az etnikai térszerkezet vizsgálásával, etnikai statisztikai idősorok felállításával és elemzésével foglalkozó diszciplína az etnikai földrajz (KEMÉNYFI R. 2003). Az etnikum vagy nép fogalma alatt pedig olyan történelmileg kialakult, közös nyelvvel és kultúrával rendelkező népcsoportot értünk, amelynek tagjait összeköti az egymáshoz tartozás tudata. Bár ez a kultúrnemzeti felfogás klasszikusan csak térségünkre igaz, hiszen például Franciaország esetében – ahol az államnemzet koncepciója az elfogadott – az államhatáron belül élők összessége az egy adott nemzethez tartozónak számít (KOVÁCS Z. 2007). Az etnikai kérdés térbeli vetületei iránt való érdeklődés térségünkben egyidős tehát a modern nemzetállamok kialakulásával. A XX. század elejétől azonban a politikában is egyre fontosabb szerep jut az etnikai térképezésnek, illetve statisztikának. A két világháború közötti 3 időszakban számos, a Kárpát-medence etnikai térszerkezetét bemutatni hivatott, aktuálpolitikai okból készült térkép látott napvilágot. Ezek magyar részről a revíziós politikát szolgálták, a szomszédos országok esetében pedig területi igényeik jogosságának alátámasztását. A politikában betöltött szerepe miatt aztán a II. világháborút követően Nyugat- Európában az etnikai tértudomány teljesen eltűnt a tudományos palettáról, térségünkben pedig az „internacionalista szocializmus” ideológiája nem hagyta az etnikai térszerkezetek kutatásának kibontakozását (KEMÉNYFI R. 2004). Teljesen háttérbe szorultak tehát a nemzetiségtudományi kutatások: az 1970-es évek végéig nem jelentek meg új, a témát földrajzi aspektusból vizsgáló publikációk. Csupán más részdiszciplínák, mint a néprajz, a statisztika, illetve a történettudomány és demográfia képviselői tettek lépéseket ezen a tudományterületen (BOTTLIK ZS. 2000). A ’80-as évektől egyre égetőbbé vált a földrajzban és kartográfiában a nemzetiségi-etnikai térképek és térkutatások hiánya, így ezen a tudományterületen is hamarosan megélénkültek a kutatások, amelyekre aztán a rendszerváltás igencsak dinamizáló hatással volt. Azóta igencsak megnövekedett a témában született tanulmányok száma (KOCSIS K. és BOTTLIK ZS. munkái, FARKAS GY. 1996, 1999). Szakdolgozatomban magam is egy hazai nemzetiség: a német etnikum egy kisebb csoportjának vizsgálatára vállalkoznék. Munkám térbeli keretét ugyanis kisebb földrajzi területre: Veszprém megyére szűkítettem le, amelynek községi szinten történő, etnikai földrajzi szempontú vizsgálatára törekedtem. 2. Kutatási előzmények A magyarországi németeket sokan, sokféle szempontból kutatták. A különböző tudományterületek képviselői: demográfusok, statisztikusok, nyelvészek, néprajzosok, szociológusok, helyi történetírók és földrajzosok egyaránt foglalkoztak a hazai németséggel. A róluk szóló publikációk többsége azonban összefoglaló jellegű, kevesebb az olyan munka, amely kimondottan a Dunántúli-középhegység – vagy még inkább a Bakony – területén élő németeket kutatná, bár ezen a téren felzárkózást tapasztalhatunk a rendszerváltás óta, amely - mint azt már említettem - dinamizáló hatással volt az etnikai kutatásokra is. Például kifejezetten a dunántúli németség földrajzi lehatárolását, településformáinak ismertetését tűzte ki célul a harmincas években Tóth Ferenc (TÓTH F. 1931), aki a korabeli statisztikákat felhasználva vizsgálta a németség földrajzi környezetét, településszerkezeti sajátosságait a Dunántúli-középhegység területén. A hatvanas években Hutterer Miklós végzett nyelvészeti szempontú vizsgálódásokat, ugyancsak a Dunántúli-középhegység 4 területére, majd térképeken illusztrálta a területen megjelenő, különböző nyelvjárásokat és elemezte azok sajátosságait (HUTTERER, C-J. 1960). A leggazdagabb szakirodalommal kétség kívül a történettudomány rendelkezik, amely területről elsősorban Bellér Béla, Manherz Károly, vagy Pukánszky Béla kisebbségkutató tevékenységét emelném ki (BELLÉR B. 1981; MANHERZ K. 1999; PUKÁNSZKY B. 1940), akik a Magyarországon élő németség történetének megírására, általános összefoglalására, törekedtek. Mellettük e tudományterületen Tilkovszky Loránt jeleskedett a hazai német nemzetiség történetének kutatásban, akinek nevéhez számos, főként a vizsgált kisebbség XX. századi történetével foglalkozó publikáció fűződik (TILKOVSZKY L. 1981; 1983; 1989; 1997). Kimondottan a második világháborút követő internálásokról és kitelepítésekről, már a nyolcvanas évek