II. ÉVF. 2. SZÁM – 2012. ÁPR.

szerint íródott, a rovatok tematikáját követ- A Bohém Fesztivál ve. Az egyedi írások mellett sorozataink is Lapzártakor vannak: a tánctörténettel most éppen a után valahogy charlestonnál járunk; Korb Attila Louis érkezett: Armstrongról, Zipernovszky Kornél pedig minden más Buddy Boldenrõl írt háromrészes sorozatot, 84 éves korában mindkettõnek a második cikke található a Bohém JazzMagazin mostani számában. Ha valami egy évben csak egyszer New York­ban történik, s ráadásul hosszú hóna- Eredetileg lett volna még a Bohém Feszti- pok szervezõmunkája után néhány nap alatt vállal foglalkozó írás, de Joe Murányi halála elhunyt vége is van, utána értelemszerûen nagy megváltoztatta a terveket. Ez a kis bevezetõ ürességet érez az ember. A Bohém Fesztivá- írás is csak az elõzõ bekezdés végéig tartott. Joe Murányi lok ilyen alkalmak. Jó utána visszagondolni Azóta jártam Mezõkövesden Pap Pálnál, aki emlékezõ írásunk a 16. oldalon a rendszerint fergeteges hétvégére, de máris annak idején Joe-ról portréfilmet készített, hiányzik a tömeg, hiányoznak a jópofa, s kaptam tõle néhány régebbi felvételt, amin barátságos és nem utolsósorban világszín- Joe-val együtt játszunk. Elõbb-utóbb jó vonalú zenészek, s már várjuk a következõt. lenne valamit viszontlátni ezekbõl, legalább Nem csak mi, szervezõk, de a közönség is. a világhálón. Ezért, ha majd elõkerül min- Idén is megkaptuk azt a dicséretet, amit den videó (többek között a 2003-as mezõ- szinte minden évben: eddig ez volt a legjobb kövesdi koncertünk három kamerás felvéte- fesztivál. Meggyõzõdésem, hogy ezt jövõre le), akkor igyekszünk képileg is méltó emlé- is sokan mondják majd. ket állítani Joe Murányinak. Egyelõre a kecskeméti nyolcvanéves születésnapi kon- Mindenesetre a Bohém Fesztivál után cert van meg, de a felvétel minõsége miatt valahogy minden egy kicsit szebbnek, jobb- sajnos csak dokumentumértékû, annak nak tûnik. A lendület, a lelkesedés egyelõre viszont, elsõsor-ban Joe bácsi tüneményes nosztalgiázást, számvetést jelent, majd és informatív szövegei miatt, rendkívül hamarosan elkezdõdik a jövõ évi fesztivál érdekes. Bohém VIP-tagoknak hamarosan szervezése. Addig is jól esik visszatekinteni, elérhetõvé tesszük. ezért ebben a számban néhány írás a huszonegyedik Bohém Fesztiválról szól. Füstös-Simon Zsuzsanna riportja a 2. IMPRESSZUM: oldalon olvasható, én az anyagi háttérrõl Bohém JazzMagazin írtam a 11. oldalon, s ezúttal állandó csak Bohém VIP-tagok részére szerzõnk, Kovax önéletrajzi ihletésû írása is részben a Bohém Fesztivál körül forog

Ha már önéletrajzi ihletés, akkor a véletlen Dr. Ittzés Tamás úgy hozta, hogy Szalóky Béla is ehhez a 6001 Kecskemét, Pf. 652. mûfajhoz folyamodott ebben a számban. A 0620/336-4620 többi cikk az eddigiekben megszokott rend [email protected] Joe született tanító volt. S mint a jó tanítók- Steps-szel, az Orient Jazz Joseph Paul nak, óriási tudás volt a fejében. Ha mutattak Banddel és a Joe Laux Swingpolice-szal. neki egy régi felvételt, rögtön mondta, hogy 2004-tõl 2009-ig Joe volt a bánki Louis Muranyi hol és mikor rögzítették, kik a zenészek és Armstrong Jazzfesztivál házigazdája, õ felhívta a figyelmet néhány zenei megoldás- avatta fel a Tó Hotel kertjében az egyetlen (* 1928. január 14., ra, érdekességre, egyes zenészek sajátos magyarországi Armstrong-szobrot is. stílusjegyeire. De leginkább õ mutogatott felvételeket. Nekem is van itthon néhány Mezõkövesdre mindig ment, ha tehette, Martins Ferry, OH, kazettám, amiket õ másolt össze nekem még háza is volt ott, örökségként. Egyszer kedvenc jazzfelvételeibõl. Azért, hogy hall- én vittem el Kövesdre, a házat késõbb † 2012. április 20., gassuk, tanuljunk. Ha együtt voltunk, min- ráhagyó Korpa Péter bácsi nevû rokonához, dig mesélt, s mindig lehetett tanulni a aki jókedvében énekelgetett. Joe-nak az New York, NY) történeteibõl. Jazztörténetet, életbölcseletet. egyik nóta nagyon tetszett, s mondta, hogy Egyszer megkérdeztem tõle, hogy Coleman én tanult ember vagyok, le tudom-e jegyezni Hawkins hogyan csinálta vajon ütésszerû Péter bácsi vicces pajzán népdalát. Elké- Vártuk a hírt, vártuk tulajdonképpen régóta, virtuóz staccatóját. A technikai trükkre pedt, mikor két éneklés után készen voltam mégis szíven ütött: nincs már az élõk voltam kíváncsi, Joe pedig egyszerûen a dallammal, ritmussal, szöveggel. Utána még sorában Joe bácsi, zeneka- szívére mutatott. De fizikailag honnan a kocsiban is elénekeltette velem párszor a rának utolsó klarinétosa. Joe egyike volt a csinálja, erõsködtem. Mosolygott és szó „mezõkövesdi népdalt”. 2008-ban, 80. kevés utolsó mohikánoknak, akik még nélkül ismét a szívére mutatott. Sokszor születésnapja tiszteletére Mezõkövesd dísz- játszhattak a legnagyobb jazz-zenészekkel, vezetett rá arra, hogy a legnagyszerûbb polgára lett. A matyómagyar, ahogy magát akiknek az életútja önmagában kész jazz- dolgok milyen egyszerûek. hívta. Amerikában csak Joe-ként emleget- történet. Ráadásul Joe-nak hihetetlen lexiká- ték, de Louis Armstrong viccesen Josephus- lis tudása is volt, amit zenésztársai és az 1990-ben találkoztunk elõször, amikor nak hívta mindig. A színpadon pedig a nagy elméleti szakemberek egyaránt csodáltak. A meglátogattam New York-i lakásában. Fel- fekete énekesnõ után Joe Ma Rainy-nek. történeteivel pedig könyveket lehetne hívtam, bemutatkoztam, meghívott. Kedves megtölteni. volt, érdeklõdött, körbemutogatta az 2010 õszén meglátogattuk, négyen, a bánki Armstrong-ereklyéit, adott egy nagylemezt fesztivál szervezõi. Gyenge volt, bottal és Ohio államban született ugyan, de ízig-vérig dedikálva, majd egy húszdollárost, hogy járókerettel járt, de lelkesen beszélgetett magyar volt, otthon magyarul beszéltek, vegyek valamit a kínaiban, éhen ne haljak velünk, eljátszotta az Ott fogsz majd sírni szülei és a velük élõ nagymama magyar neki Két hónappal késõbb Connecticut- néhány sorát (ezt a számot minden koncert- zenéket hallgattak. Édesapja Mezõkövesd- ban a jazzfesztiválon a közönségben ültem, jén el kellett játszani), felvételre énekelt egy rõl, édesanyja a Gyõr melletti Börcsrõl Joe meglátott és a színpadról elkezdett Oh Yeah-t az Oh Yeah Day fõvédnökeként származott. Az amerikai közegben, amerikai integetni nekem. Büszke voltam, hogy és Armstrong-felvételeket mutogatott. iskolákban Joe persze amerikaivá vált, de megismert és emlékezett a nevemre. Ké- Most, utolsó hónapjaiban is, amikor csak magyarságát nem csak megõrizte, de büszke sõbb is büszke voltam, amikor együtt ját- megtehette, a látogatóival (s a jazzmuzsiku- is volt rá. Nem nagyon volt olyan amerikai szottunk és megdicsért, vagy amikor Osló- sok sorra vizitáltak nála) gyakran hallgatott zenészkollégája, aki ne tudta volna, hogy Joe ban a felesége helyett engem vitt el a Benny Armstrong-felvételeket. Legjobban Scott Murányi magyar. A New York-i Columbia Carterrel rendezett zártkörû sajtóbeszélge- Robinsonnal szeretett zenét hallgatni a Egyetemre ment tanulni, utána lemeztársa- tésre, meg amikor szöveget írt a dalomhoz kórházi ágyon. Scott egyébként is Joe nagy ságoknál dolgozott, katalogizált, s lemez- (Joe’s Swing). A legbüszkébb mégis talán kedvence volt. Március 30-án Scott megvet- borító szövegek százait írta. akkor voltam, amikor a 80. születésnapja te Joe féltve õrzött két magyar Stowasser tiszteletére rendezett kecskeméti koncert tárogatóját, hajnali négyig rendbetette az Közben persze zenélt, rendületlenül. New után azt mondta, hogy ilyen jól színpadon egyiket, majd másnap este a Lincoln Center- York-ban már 18 évesen beülhetett a legen- Armstronggal érezte magát. Ebben nyilván ben játszott egy számot tárogatón Joe dás Bunk Johnson zenekarába „jamelni”, sok túlzás volt, de fel volt dobódva, az Murányi tiszteletére. tanult Lennie Tristanónál, játszott szinte biztos, és a koncertért kölcsönösen hálásak mindenkivel, aki számított, - voltunk egymásnak. Az is kisebb csoda volt, hogy idén még tól Bobby Hackettig. A Village Stompers- látogatni lehetett Joe-t: karácsonykor három szel a slágerlistára is felkerültek, mígnem Sokat játszottunk együtt. 1992-tõl mintegy hétig tartó kómába esett, de abból még 1967-ben Lajos klarinétost keresett, s az tíz éven át minden évben összehozott visszajött. Hihetetlen akarat- és életereje akkor harminckilenc éves Joe Murányira minket a sors. Néha csak egy-egy koncertre, volt, a három éven keresztül tartó dagana- esett a választása. Az ezt követõ négy év Joe néha hosszabb turnéra. Az utóbbi tíz évben tos- és szívmûtéteket nem sokan bírták egész életére kihatással volt. Õ már örökre már ritkábban voltunk együtt a színpadon, volna. Korábban sokszor voltak fájdalmai Armstrong klarinétosa maradt, pedig de a kecskeméti, kaposvári, debreceni, lilla- is, de az utolsó hetekben sokat aludt, nagyszerû zenészek voltak késõbb is a füredi, mezõkövesdi, tatai, szegedi, salgótar- hosszabb idõszakokra ritkán volt igazán partnerei. Játszott másfél évtizedig a jáni, oslói, bánki fellépések mind különleges magánál. trombitás -dzsel, tagja volt a emlékek. Amikor nem találkoztunk, néha World’s Greatest Jazz Bandnek, s talán írt egy levelet, késõbb emailt, néha felhívott Halála elõtt egy héttel írta emailben norvég legkülönlegesebb felvételeit a Classic Jazz telefonon. Hiányozni fog, ahogy beleszólt felesége, Jorun, hogy most már az lenne a Quartet-tel készítette. Ez utóbbi együttes a telefonba: „Hi, hi, this is Joe. Hogy vagy?” legjobb, ha az Úr magához venné Joe-t (Dick Sudhalter – trombita, Joe Murányi – Az is hiányzik, már most, ahogy személyes minél elõbb. Végül fájdalmak nélkül, béké- klarinét, Marty Grosz – gitár, Dick találkozáskor megölelt. Több szeretetet és ben halt meg. 2012. április 28-án, szomba- Wellstood – zongora) szerintem a huszadik tiszteletet kaptunk tõle, magyar zenészek, ton temették szûk családi körben, lánya század második felének egyik legkreatívabb mint amennyit mi adtunk egymásnak. Ját- lakhelyén, New York-tól északra Hartsdale- és leginnovatívabb jazzformációja volt. Joe szott szinte minden magyar zenekarral, s ben a Ferncliff temetõben (Ferncliff büszke is volt a dupla CD-jükre, van otthon lemezt is készített a Bohémeken kívül cemetery, Hartsdale, Westchester county). egy dedikált példányom. Benkóékkal, a Storyville Jazz Banddel, a Isten veled, Josephus!