A GRIMM-MESÉKTŐL a MODERN MONDÁKIG Folklorisztikai Tanulmányok
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Nagy Ilona A GRIMM-MESÉKTŐL A MODERN MONDÁKIG Folklorisztikai tanulmányok SZÓHAGYOMÁNY Sorozatszerkesztõ Nagy Ilona A sorozatban megjelent kötetek Nagy Ilona: Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór Pócs Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán Küllõs Imola: Közköltészet és népköltészet V. J. Propp: A varázsmese történeti gyökerei Hoppál Mihály: Hiedelem és hagyomány – Válogatott tanulmányok Görög-Karády Veronika: Éva gyermekei és az egyenlőtlenség eredete Kámán Erzsébet (szerk.): Mélységek könyve – Orosz vallásos népénekek Vincze Kata Zsófi a: Visszatérõk a tradícióhoz. Elszakadás a zsidó hagyománytól és a báál tsuvá jelenség kérdései a rendszerváltás utáni Budapesten Mikos Éva: Árpád pajzsa. A magyar honfoglalás-hagyomány megszerkesztése és népszerûsítése a XVIII–XIX. században Hermann Zoltán: VARÁZS/SZER/TÁR: Varázsmesei kánonok a régiségben és a romantikában Nagy Ilona A GRIMM-MESÉKTŐL A MODERN MONDÁKIG Folklorisztikai tanulmányok Szerkesztette Gulyás Judit MTA BTK Néprajztudományi Intézet Budapest A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. © Szerző, 2015 © Szerkesztő, 2015 © L’Harmattan Kiadó, 2015 © MTA BTK Néprajztudományi Intézet, 2015 ISBN-978-963-414-127-3 ISSN: 1586-8303 L’Har mat t an France 5-7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 Email: [email protected] L’Harmattan Italia SRL Via Degli Artisti 15, 37 10124 Torino T.: (39) 011.817.13.88 / (39) 348.39.89.198 Email: [email protected] A kiadásért felel Gyenes Ádám A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt Párbeszéd Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. 1085 Budapest, Horánszky utca 20. Tel.: (36) 1-267-5979 Tel.: (36) 1-445-2775 www.harmattan.hu www.konyveslap.hu A szöveget Bellus Ibolya gondozta. A nyomdai elõkészítés Daróczi Annamária munkája. A borító címoldalán Die Brüder Jakob und Wilhelm Grimm bei der Märchenerzählerin Frau Viehmann in Niederzwehren. Nach einem Gemälde von L. Katzenstein (Die Gartenlaube 1892. 505.) című kép látható, illetve Szabó Dénes muszka és Nagy Ilona portréja (Homoródalmás, 1970). A borítót Kára László tervezte. A nyomdai munkát a Robinco Kft. végezte, felelõs vezetõ Kecskeméthy Péter. TARTALOM Nagy Ilona, a mesekutató .................................................................... 7 A Grimm testvérek mesegyűjteményéről .............................................. 15 Adalékok Gaál György kézirat-hagyatékának sorsához ........................65 A népmese az élőszótól a nyomtatásig .................................................73 A népköltési gyűjtemények kiadásáról ................................................. 83 Mesék, mondák, népi elbeszélések Matkón az 1970-es évek elején ..........................................................................97 A mesemondás forgatókönyve hétköznapi kommunikációs helyzetben ..............................................153 Női és férfi folklórrepertoárok egy családon belül: Mesemondás a 20. század végén ........................................................161 A pereszlényi táltosgyermek ............................................................... 173 Mesemondás hallgatóság nélkül: Adalékok a mesemondók memóriatechnikájának kérdéséhez .................................................... 189 „Csináltak egy jó lakodalmat”: Erotika a népmesékben ...................... 197 Kharón alakja a magyar népmesékben ............................................... 203 Angyalok munkában: Modern csoda-elbeszélések ............................. 215 A magyar mondakutatás fehér foltja: A modern mondák ................... 233 A tanulmányok első megjelenésének adatai .......................................271 A szövegközlés módjáról ....................................................................273 Rövidítések ........................................................................................ 275 Hivatkozott irodalom ......................................................................... 277 NAGY ILONA, A MESEKUTATÓ A gondolat, hogy Nagy Ilonának az elmúlt évtizedekben különféle helyeken elszórtan megjelent, meséről szóló folklorisztikai tanulmányait önálló kötet- ben kellene az olvasóközönséghez eljuttatni, évekkel ezelőtt megszületett, ám megvalósítása a szerző kitartó ellenállásába ütközött, s végül csak tanítványa, Mikos Éva rábeszélésének engedve egyezett bele abba, hogy írásait ebben a formában közzétegyük. „De hát én nem is vagyok igazi mesekutató”– ismé- telte Nagy Ilona fő ellenvetésként. Ez az önértékelés egy olyan közegben, ahol a mese műfaja iránti érdeklődés utóbbi években tapasztalható örvendetes megélénkülése folytán a mesekutatók száma is meghatványozódott, már önmagában is fi gyelemre méltó – még ha nehéz is egyetérteni ezzel. Mese- kutató ugyanis nem attól lesz valaki, hogy annak nevezi és hirdeti magát, hanem inkább attól, hogy olyan anyagismerettel, problémaérzékenységgel, egyszersmind a nemzetközi és hazai kutatások eredményeinek ismeretével közeledik a tárgyhoz, mint tette azt Nagy Ilona évtizedeken át. Az 1960-as években kialakított folklorisztikai munkamegosztás szerint a latin–néprajz szakot végzett Nagy Ilona feladata az MTA Néprajzi Kutató- csoportjában elsősorban az eredetmonda műfajával kapcsolatos anyaggyűj- tés, katalogizálás, értelmezés volt. E célból a magyar nyelvterület egészén végzett gyűjtéseket, valamint kéziratban maradt, archívumi anyagot tárt fel. E gyűjtések nyomán született meg a Lammel Annamáriával közösen kiadott, azóta németül és franciául is megjelent Parasztbiblia című kötet, amely egy addig alig kutatott szövegcsoportot tárt a nyilvánosság elé: azokat a történeteket, amelyek a Biblián, illetve apokrif iratokon nyugszanak, ám a szájhagyományban élve önálló világképet és mitológiai rendszert tükröznek. Az eredetmondák vizsgálatához kapcsolódik Nagy Ilona másik nagy témája is, az apokrifek kutatása. A Biblia, az apokrif szövegek és a szájhagyomány szerteágazó kapcsolata tárul fel 2001-ben kiadott könyvéből (Apokrif evan- géliumok, népkönyvek, folklór), s jelenleg is a magyar népi biblikus történetek ószövetségi apokrif forrásairól szóló monográfi áján dolgozik. A GRIMM-MESÉKTŐL A MODERN MONDÁKIG A kötetünkben olvasható tanulmányok eszerint tehát melléktermékek egy „nem igazi” mesekutató műhelyéből. Annál inkább kivívhatják elismerésünket: hiszen ha ilyenek a forgácsok, milyenek lehetnének az „igazi”, nagy művek? Tanulmányai mellett van egy talán kevésbé látható vonulata is Nagy Ilona mesekutatásának. Az 1960-as évektől kezdve több tucatnyi könyvismertetést írt magyar népmesegyűjteményekről. Az 1977–1982 között megjelent ötkötetes kézikönyv, a Magyar Néprajzi Lexikon számára mesei tárgyú szócikkeket is készített (akárcsak a most készülő Magyar Népköltészeti Lexikon számára). 1988-tól szerkeszti a legrangosabb hazai folklorisztikai forráskiadvány-so- rozatot, az Új Magyar Népköltési Gyűjteményt. Emellett egy másik, szintén az Akadémiai Kiadónál megjelent mesesorozat szerkesztője is volt: a Mesék, mondák, történetek (1986) szájhagyományban fennmaradt, hiteles szövegle- jegyzéseken alapuló elbeszéléseket kívánt eljuttatni a gyermekolvasókhoz is. Nagy Ilona 15 népmesegyűjtemény szövegét rendezte sajtó alá, vagyis neki köszönhető a több ezer oldalt kitevő mesék tudományos apparátussal való ellátása, az összehasonlítás a korábbi variánsokkal, a típusba sorolás, a vo- natkozó szakirodalmi tájékoztató elkészítése is. A Kecskeméti Filmstúdió mára legendássá vált Magyar népmesék című rajzfi lmsorozata számára 1992-től Nagy Ilona válogatta a meséket. A L’Harmattan Kiadó Szóhagyomány soro- zatának szerkesztőjeként tucatnyi szövegfolklorisztikai, s így mesei tárgyú monográfi a jelent meg gondozásában. A Pécsi Egyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszékének docenseként két évtizeden át oktatta a mesekuta- tásról szóló tárgyat, míg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen több mesei tárgyú kandidátusi értekezés, illetve PhD-disszertáció felkért bírálója volt. A szájhagyományban élő elbeszélésekre vonatkozó szerteágazó munkássága elismerését jelzi, hogy a legjelentősebb nemzetközi szakmai szervezet, az International Society for Folk Narrative Research (ISFNR) választotta euró- pai alelnökévé.1 (S mindemellett azt is érdemes megemlíteni, hogy ő maga is kitűnő elbeszélő.) Kötetünk Nagy Ilona 13 tanulmányát tartalmazza, amelyek négy fő témát és megközelítést képviselnek, ám kapcsolódási pontjaik miatt nem éreztük szükségét fejezetekben elkülöníteni ezeket. Az első rész a mesekutatás törté- netével, fi lológiai-textológiai problémákkal, a népmeseszövegek lejegyzésének, közreadásának módjával és történetiségével foglalkozik. A Grimm testvérek mesegyűjteményéről szóló tanulmány (2007) alapvető fontosságú a magyar mesekutatás számára, hiszen, bármennyire is különösnek tűnhet, ám igaz: a hazai gyermekirodalomra és a mesemondókra egyaránt 1 Nagy Ilona szakmai életútjának áttekintését s méltatását ld. VARGYAS 2006, MIKOS 2014; műveinek jegyzékét: MIKOS 2006. 8 NAGY ILONA, A MESEKUTATÓ nagy hatást gyakorló, első ízben 1812-ben és 1815-ben kiadott Kinder- und Hausmärchenről e tanulmányt megelőzően nem jelent meg hasonló terjedelmű és mélységű összefoglaló munka magyarul. Nagy Ilona a példamutató német fi lológiai kutatások eredményei és az utóbbi évtizedek elsősorban amerikai mesekutatásában jelentkező értelmező irányzatok nyomán bemutatja a Grimm- gyűjteményt megelőző jelentősebb európai mesegyűjteményeket: a 16–18. századi olasz és francia meseírók munkáit, a keleti meseirodalom 18. századi európai divatját, a 18. század végi