Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs És Térségfejlesztési Stratégia
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
„ÉLŐ CSERHÁT” INTEGRÁLT TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS TÉRSÉGFEJLESZTÉSI STRATÉGIA MELLÉKLETEK MŰSZAKI, TANÁCSADÁSI ÉS BEFEKTETÉSI ZRT. 2011. május „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia TARTALOMJEGYZÉK 1. A NATÚRPARKOK SZEREPE EURÓPÁBAN ................................................. 3 1.1. A KEZDETEK ........................................................................................... 4 1.1.1. Ausztria ............................................................................................................... 4 1.1.2. Németország ....................................................................................................... 5 1.1.3. Franciaország ..................................................................................................... 6 1.1.4. Olaszország ........................................................................................................ 7 1.2. FOGALOM ÉS CÉLOK ............................................................................ 8 1.3. A NATÚRPARKOK LEGFONTOSABB FELADATAI .............................. 8 1.3.1. Természetvédelem ............................................................................................. 9 1.3.2. Gazdálkodás ....................................................................................................... 9 1.3.3. Turizmus ............................................................................................................. 9 1.3.4. Oktatás (nevelés, ismeretterjesztés, szemléletformálás) ............................ 10 2. ADATOK, TÁBLÁZATOK A HELYZETELEMZÉSHEZ .................................. 11 3. TELEPÜLÉSI KÉRDŐÍV ................................................................................. 46 4. A PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEKRŐL RÉSZLETESEBBEN ........................... 49 5. FÖLDTERÜLETEKRE VONATKOZÓ ÖNKORMÁNYZATI ADATSZOLGÁLTATÁS ................................................................................. 72 2 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia 1. A NATÚRPARKOK SZEREPE EURÓPÁBAN A stratégiát előkészítő témamegbeszélés során a Cserhát Natúrpark képviselői részéről felvetődött annak igénye, hogy megfogalmazásra, illetve tisztázásra kerüljön a natúrparkok adott térségben betöltött szerepe és feladatai. A kérés azért is jogos, mert mind a mai napig erősen rögzült tévhitek élnek arról, hogy egyáltalán mi is a natúrpark. A definíció sem ismert általánosan, tevékenységét tekintve pedig a természetvédelmi fogalomkörben valahol a nemzeti park és a tájvédelmi körzet között említik. A tájékozatlanság annyiban érthető, hogy a hivatásos magyar természetvédelem sokáig nem vett tudomást a natúrparkok létéről. Noha Európa országaiban már igen jelentős tevékenységet végeztek a natúrparkok, nálunk a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény nem is említi ezt a fogalmat. A jogszabályi háttér hiánya nem nagyon zavarta az elkötelezett érdeklődőket és 1997-től kezdődően sorra alakultak a natúrpark egyesületek. Úttörő szerepe volt az 1997 áprilisában, a PHARE CBC pénzügyi támogatásával, a magyar-osztrák határmenti együttműködés keretében létrejött kőszegi Írottkő – Geschriebenstein Natúrparknak. 2003-ban az ausztriai natúrparkok tevékenységét tanulmányozva, nagyon tömören az alábbiakban határozták meg a natúrpark fogalmát: a natúrpark egy olyan – alulról jövő kezdeményezésre létrejövő – önkéntes térségi társulás, amely védett természeti területet is felölel, és tevékenységei a következő fő területekre terjednek ki: természetvédelem turizmus, pihenés, rekreáció oktatás, képzés, szemléletformálás gazdálkodás, területfejlesztés. (A későbbiekben ezt részletesebben kifejtjük.) Amikor 2004-ben a természetvédelmi törvény módosítása során a „natúrpark” fogalom beépült a jogszabályba, kvázi legitimálta a meglévő natúrparkokat. Ez év júliusában a kőszegi találkozón már az alábbiak vettek részt: Írottkő Natúrpark Őrség-Vendvidék Natúrpark Kerka-mente Natúrpark Ipoly-mente Natúrpark Körösök-völgyi Natúrpark Vértes Natúrpark Nagy-Milic Natúrpark Soproni Natúrpark. Az évek során egyre népszerűbbé vált a natúrpark mozgalom, és mára 18 szerveződés nevezi magát natúrparknak. A szerteágazó tevékenységeket végző egyesületek munkáját összehangolandó, létrejött a Magyar Natúrpark Szövetség is, de sajnálatos módon – tudomásunk szerint – nemigen sikerült érdemi együttműködést kialakítani. A már említett törvénymódosítás során a 2004. évi LXXVI. törvény natúrparkokat közvetlenül érintő előírása két vonatkozásban ad szabályozást: definiálja a natúrpark fogalmát a következőképpen: 4. § p) pontja „natúrpark: az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi, oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe, amely e jogszabályban foglaltaknak megfelelően jön létre.” megadja a natúrpark létesítésére vonatkozó előírást az alábbiak szerint: 29/A § „Természetvédelmi terület, védett természeti terület, valamint ezen területek meghatározott része tekintetében a miniszter – ha annak nemzetközi gyakorlatban kialakult és elfogadott feltételei fennállnak – a natúrpark elnevezés használatához hozzájárulhat.” Nem túl szerencsés a jogszabály megfogalmazása, elsősorban azért, mert kimaradt belőle az egyik legfontosabb natúrparki faladat, a területfejlesztés. Számos probléma forrása volt az is, hogy bár a 3 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia natúrpark nem természetvédelmi kategória, de a jogszabály létrejöttét mégis a környezetvédelmi miniszter hatáskörébe utalja. Mindezen problémák mellett komoly előrelépést jelentett, hogy a jogalkotó a natúrparkot beemelve a jogszabályba, lehetővé tette ezek „legitimálását”. Ha a natúrpark rendszer kialakulását, a definíciót, a célok és feladatok összegzését akarjuk áttekinteni (Erdeiné Horváth Klára, Reginnov, 1999 anyagainak felhasználásával) célszerű rövid helyzetképet adni az európai viszonyokról. 1.1. A KEZDETEK A natúr- és nemzeti parkok fejlesztésének kezdetei Európában a 20. század elejére nyúlnak vissza. A fejlődés kezdetén a natúrpark és a nemzeti park fogalmak definiálása még nagyon erősen összemosódott, ezért nehézséget jelent az egyértelmű elhatárolás. A fejlődés ekkor még közös pályán futott, és három hullámban ment végbe: 1. A natúr- és nemzeti parkok alapításának első hulláma 1909-ben kezdődött és 1914-ig tartott. Ezt a XIX. század végén lábra kapó és a XX. század elején megerősödő természetjáró-, illetve vándorlási mozgalmak és az ezzel együtt kialakuló természettudatosság hozta létre, ami Európa lakosságának nagy részére hatást gyakorolt. Ebben az „úttörő időszakban” alapítottak natúr- és nemzeti parkokat Németországban, Svédországban, Hollandiában és Svájcban. Erre az időszakra esik a Természetvédelmi Parkok Szövetségének megalapítása is, Stuttgartban (1909). 2. A parkalapítások második hulláma 1919-re tehető, és a 2. világháború kezdetéig tartott. Ez az időszak egy újbóli élni akarás feléledésével jellemezhető a nyomor és a tömeges halál évei után. A nyugalom és a kikapcsolódás iránti erős vágy vezetett további nemzeti parkok megalapításához, különösképpen délen (Olaszország, Spanyolország, Görögország) és Észak-Európában (Svédország, Finnország, Izland), valamint Írországban és Hollandiában. 3. Az egészséges környezet iránti erősödő aggodalom és az a gondolat, hogy meg kell védeni a kultúrvidékeket, váltották ki az 1950-es években a natúr- és nemzeti parkok alapításának harmadik hullámát, amely mind a mai napig tart. Ebben az évtizedben pl. Nagy-Britannia 10 nemzeti parkot létesített, amelyek azt a világos célt szolgálták, hogy a legértékesebb brit kultúrvidékeket sokféleségükben hosszútávon megóvják. A britek ezeket a védett területeket „nemzeti parkoknak” nevezték, egyrészt, mivel akkoriban nem volt nemzetközileg kötelező érvényű definíció a „nemzeti park” védőkategóriára, másrészt, mivel ezeknek a vidékeknek a megóvását nemzeti feladatnak tekintették. A natúrparkok fejlődése, (annak céljai és irányvonalai) az egyes európai országokban nagyon eltérően alakult, amelynek eredményeképpen manapság ugyanazon vagy hasonló kategóriák, elnevezések mögött egészen más védelmi koncepciók húzódnak meg. A tanulságok okán érdemes áttekinteni néhány európai ország „natúrpark mozgalmainak” alakulását: 1.1.1. Ausztria A natúrpark mozgalom Alsó-Ausztriában indult el és az alábbi szakaszokat lehet elkülöníteni: - 1960-as évek: alapítások Alsó-Ausztriában - 1970-es évek: natúrparkok mint „egy tájegység magterületei” - 1980-as évek: stájer natúrpark-alapítások - 1990-es évek: ernyőszervezet megalakítása (Osztrák Natúrparkok Szövetsége). Az 1960-as évek elején kezdődő alapítási szakasz jól tükrözi egy átértelmezett természetfelfogás előretörését, amely szerint az Ausztria természeti tájait sem kímélő háborús pusztítás és nélkülözések után meg kell védeni a természeti és kultúrtájakat, másrészt pedig a városi lakosságnak üdülő, pihenő területeket kell kialakítani. (Az 1950-es években jogszabályi szempontból még kizárólag a természeti táj dominált ami tájvédelmi területek kialakításában mutatkozott meg.) 4 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia Az 1970-es évektől az a szemlélet követhető nyomon, amely a natúrparkokat, mint „példakép tájakat” értékeli. A natúrparkoknak kell egy tájegység kiemelten ápolt „magterületeinek” lenni, amelyekre a natúrpark határain túl is érvényes a