„ÉLŐ CSERHÁT” INTEGRÁLT TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS TÉRSÉGFEJLESZTÉSI STRATÉGIA MELLÉKLETEK MŰSZAKI, TANÁCSADÁSI ÉS BEFEKTETÉSI ZRT. 2011. május „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia TARTALOMJEGYZÉK 1. A NATÚRPARKOK SZEREPE EURÓPÁBAN ................................................. 3 1.1. A KEZDETEK ........................................................................................... 4 1.1.1. Ausztria ............................................................................................................... 4 1.1.2. Németország ....................................................................................................... 5 1.1.3. Franciaország ..................................................................................................... 6 1.1.4. Olaszország ........................................................................................................ 7 1.2. FOGALOM ÉS CÉLOK ............................................................................ 8 1.3. A NATÚRPARKOK LEGFONTOSABB FELADATAI .............................. 8 1.3.1. Természetvédelem ............................................................................................. 9 1.3.2. Gazdálkodás ....................................................................................................... 9 1.3.3. Turizmus ............................................................................................................. 9 1.3.4. Oktatás (nevelés, ismeretterjesztés, szemléletformálás) ............................ 10 2. ADATOK, TÁBLÁZATOK A HELYZETELEMZÉSHEZ .................................. 11 3. TELEPÜLÉSI KÉRDŐÍV ................................................................................. 46 4. A PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEKRŐL RÉSZLETESEBBEN ........................... 49 5. FÖLDTERÜLETEKRE VONATKOZÓ ÖNKORMÁNYZATI ADATSZOLGÁLTATÁS ................................................................................. 72 2 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia 1. A NATÚRPARKOK SZEREPE EURÓPÁBAN A stratégiát előkészítő témamegbeszélés során a Cserhát Natúrpark képviselői részéről felvetődött annak igénye, hogy megfogalmazásra, illetve tisztázásra kerüljön a natúrparkok adott térségben betöltött szerepe és feladatai. A kérés azért is jogos, mert mind a mai napig erősen rögzült tévhitek élnek arról, hogy egyáltalán mi is a natúrpark. A definíció sem ismert általánosan, tevékenységét tekintve pedig a természetvédelmi fogalomkörben valahol a nemzeti park és a tájvédelmi körzet között említik. A tájékozatlanság annyiban érthető, hogy a hivatásos magyar természetvédelem sokáig nem vett tudomást a natúrparkok létéről. Noha Európa országaiban már igen jelentős tevékenységet végeztek a natúrparkok, nálunk a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény nem is említi ezt a fogalmat. A jogszabályi háttér hiánya nem nagyon zavarta az elkötelezett érdeklődőket és 1997-től kezdődően sorra alakultak a natúrpark egyesületek. Úttörő szerepe volt az 1997 áprilisában, a PHARE CBC pénzügyi támogatásával, a magyar-osztrák határmenti együttműködés keretében létrejött kőszegi Írottkő – Geschriebenstein Natúrparknak. 2003-ban az ausztriai natúrparkok tevékenységét tanulmányozva, nagyon tömören az alábbiakban határozták meg a natúrpark fogalmát: a natúrpark egy olyan – alulról jövő kezdeményezésre létrejövő – önkéntes térségi társulás, amely védett természeti területet is felölel, és tevékenységei a következő fő területekre terjednek ki: természetvédelem turizmus, pihenés, rekreáció oktatás, képzés, szemléletformálás gazdálkodás, területfejlesztés. (A későbbiekben ezt részletesebben kifejtjük.) Amikor 2004-ben a természetvédelmi törvény módosítása során a „natúrpark” fogalom beépült a jogszabályba, kvázi legitimálta a meglévő natúrparkokat. Ez év júliusában a kőszegi találkozón már az alábbiak vettek részt: Írottkő Natúrpark Őrség-Vendvidék Natúrpark Kerka-mente Natúrpark Ipoly-mente Natúrpark Körösök-völgyi Natúrpark Vértes Natúrpark Nagy-Milic Natúrpark Soproni Natúrpark. Az évek során egyre népszerűbbé vált a natúrpark mozgalom, és mára 18 szerveződés nevezi magát natúrparknak. A szerteágazó tevékenységeket végző egyesületek munkáját összehangolandó, létrejött a Magyar Natúrpark Szövetség is, de sajnálatos módon – tudomásunk szerint – nemigen sikerült érdemi együttműködést kialakítani. A már említett törvénymódosítás során a 2004. évi LXXVI. törvény natúrparkokat közvetlenül érintő előírása két vonatkozásban ad szabályozást: definiálja a natúrpark fogalmát a következőképpen: 4. § p) pontja „natúrpark: az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi, oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe, amely e jogszabályban foglaltaknak megfelelően jön létre.” megadja a natúrpark létesítésére vonatkozó előírást az alábbiak szerint: 29/A § „Természetvédelmi terület, védett természeti terület, valamint ezen területek meghatározott része tekintetében a miniszter – ha annak nemzetközi gyakorlatban kialakult és elfogadott feltételei fennállnak – a natúrpark elnevezés használatához hozzájárulhat.” Nem túl szerencsés a jogszabály megfogalmazása, elsősorban azért, mert kimaradt belőle az egyik legfontosabb natúrparki faladat, a területfejlesztés. Számos probléma forrása volt az is, hogy bár a 3 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia natúrpark nem természetvédelmi kategória, de a jogszabály létrejöttét mégis a környezetvédelmi miniszter hatáskörébe utalja. Mindezen problémák mellett komoly előrelépést jelentett, hogy a jogalkotó a natúrparkot beemelve a jogszabályba, lehetővé tette ezek „legitimálását”. Ha a natúrpark rendszer kialakulását, a definíciót, a célok és feladatok összegzését akarjuk áttekinteni (Erdeiné Horváth Klára, Reginnov, 1999 anyagainak felhasználásával) célszerű rövid helyzetképet adni az európai viszonyokról. 1.1. A KEZDETEK A natúr- és nemzeti parkok fejlesztésének kezdetei Európában a 20. század elejére nyúlnak vissza. A fejlődés kezdetén a natúrpark és a nemzeti park fogalmak definiálása még nagyon erősen összemosódott, ezért nehézséget jelent az egyértelmű elhatárolás. A fejlődés ekkor még közös pályán futott, és három hullámban ment végbe: 1. A natúr- és nemzeti parkok alapításának első hulláma 1909-ben kezdődött és 1914-ig tartott. Ezt a XIX. század végén lábra kapó és a XX. század elején megerősödő természetjáró-, illetve vándorlási mozgalmak és az ezzel együtt kialakuló természettudatosság hozta létre, ami Európa lakosságának nagy részére hatást gyakorolt. Ebben az „úttörő időszakban” alapítottak natúr- és nemzeti parkokat Németországban, Svédországban, Hollandiában és Svájcban. Erre az időszakra esik a Természetvédelmi Parkok Szövetségének megalapítása is, Stuttgartban (1909). 2. A parkalapítások második hulláma 1919-re tehető, és a 2. világháború kezdetéig tartott. Ez az időszak egy újbóli élni akarás feléledésével jellemezhető a nyomor és a tömeges halál évei után. A nyugalom és a kikapcsolódás iránti erős vágy vezetett további nemzeti parkok megalapításához, különösképpen délen (Olaszország, Spanyolország, Görögország) és Észak-Európában (Svédország, Finnország, Izland), valamint Írországban és Hollandiában. 3. Az egészséges környezet iránti erősödő aggodalom és az a gondolat, hogy meg kell védeni a kultúrvidékeket, váltották ki az 1950-es években a natúr- és nemzeti parkok alapításának harmadik hullámát, amely mind a mai napig tart. Ebben az évtizedben pl. Nagy-Britannia 10 nemzeti parkot létesített, amelyek azt a világos célt szolgálták, hogy a legértékesebb brit kultúrvidékeket sokféleségükben hosszútávon megóvják. A britek ezeket a védett területeket „nemzeti parkoknak” nevezték, egyrészt, mivel akkoriban nem volt nemzetközileg kötelező érvényű definíció a „nemzeti park” védőkategóriára, másrészt, mivel ezeknek a vidékeknek a megóvását nemzeti feladatnak tekintették. A natúrparkok fejlődése, (annak céljai és irányvonalai) az egyes európai országokban nagyon eltérően alakult, amelynek eredményeképpen manapság ugyanazon vagy hasonló kategóriák, elnevezések mögött egészen más védelmi koncepciók húzódnak meg. A tanulságok okán érdemes áttekinteni néhány európai ország „natúrpark mozgalmainak” alakulását: 1.1.1. Ausztria A natúrpark mozgalom Alsó-Ausztriában indult el és az alábbi szakaszokat lehet elkülöníteni: - 1960-as évek: alapítások Alsó-Ausztriában - 1970-es évek: natúrparkok mint „egy tájegység magterületei” - 1980-as évek: stájer natúrpark-alapítások - 1990-es évek: ernyőszervezet megalakítása (Osztrák Natúrparkok Szövetsége). Az 1960-as évek elején kezdődő alapítási szakasz jól tükrözi egy átértelmezett természetfelfogás előretörését, amely szerint az Ausztria természeti tájait sem kímélő háborús pusztítás és nélkülözések után meg kell védeni a természeti és kultúrtájakat, másrészt pedig a városi lakosságnak üdülő, pihenő területeket kell kialakítani. (Az 1950-es években jogszabályi szempontból még kizárólag a természeti táj dominált ami tájvédelmi területek kialakításában mutatkozott meg.) 4 „Élő Cserhát” Integrált Tájrehabilitációs és Térségfejlesztési Stratégia Az 1970-es évektől az a szemlélet követhető nyomon, amely a natúrparkokat, mint „példakép tájakat” értékeli. A natúrparkoknak kell egy tájegység kiemelten ápolt „magterületeinek” lenni, amelyekre a natúrpark határain túl is érvényes a