Fazekas OK.Qxd
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Somogyi Múzeumok Közleményei 15: 145–156 Kaposvár, 2002 Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae) FAZEKAS IMRE FAZEKAS I.: Data to the knowledge of Hungary’s Zygaenidae (1) Mindenütt elterjedt és többnyire gyakori, euryök fauna, N º 7 . fajok. Abstract: The seventh part of a a presents the seven were (2) Mindenütt elterjedt, túlnyomóan közepes gyakori- collected in the Hungary. Having examined the Hungarian ságú fajok. collections author summarizes the results of his revisions about the Zygaenidae from different geographical regions of (3) Lokálisan elterjedt fajok, amelyek a megfelelõ élõ- Hungary. Taxonomic, zoogeographic and faunistic analysis of helyeken nagyobb számban is elõfordulhatnak. species presented is given. Jordanita fazekasi Efetov, 1998 is (4) Fõleg természetvédelmi területeken ismert fajok. a new record for Hungary. Figures of the genitalia and wing (5) Csak lokális populációk ismertek, fennmaradásuk pattern of several species which are difficult to determine are feltételezhetõ. given. (6) Elõfordulásuk gyakoriságának megállapítása a hi- ányos kutatások miatt bizonytalan. Bevezetés (7) Az 1960 elõtti elõfordulási adataiknak jó részét újabban nem sikerült igazolni. Lehetséges, hogy a A magyarországi Zygaenidae kutatásokat nevezék- faj regresszióban van. tani, taxonómiai és biológiai szempontból sokáig (8) Csak néhány izolált populáció ismert, a génkicse- GOZMÁNY (1963), majd FORSTER & WOHLFAHRT rélõdés lehetõsége bizonytalan, fennmaradásuk (1960) munkái határozták meg, s csak fokozatosan csak feltételezhetõ. nyert teret ALBERTI (1958), REISS & TREMEWAN (9) Csak 1–2 helyhez kötötten élõ, gyér számú popu- (1967) továbbá NAUMANN (1985) biológiai fajfogal- láció ismert. Rendszerint stenök fajok, fennmara- mon és flilogenetikai alapokon nyugvó szemlélete. Az dásuk bizonytalan. eltúlzott generikus felosztás illetve az intraspecifikus (10) 1960 óta eltûnt vagy feltételezhetõen kipusztult „taxonok” áttekinthetetlen „névzavarai” után, napjainkra populáció(k). kezd kialakulni egy olyan Palaearctikum-ot átfogó rend- szertani, taxonómiai, chorológiai stb. konklúzió A fenti definiciók és az 1-tõl 10-ig terjedõ természet- (NAUMANN et al. 1984, NAUMANN et al. 1999, védelmi értékszámok (rövidítése a szövegben: Tész) HOFMANN & TREMEWAN 1996, EFETOV & alapján jelen tanulmányomban megadom a fajok provi- TARMANN 1999), amely kellõen biztos alapokat adhat zórius értékbesorolását az adott nagytáj vonatkozásá- a hazai Zygaenidae fauna részletes feltárására, s egy ban. Az értékszámok után feltüntetem a természetvé- új magyarországi határozókönyv megírására, amely- delmi státuszt (rövidítése a szövegben: Ts) az új ma- nek bevezetõ tanulmányai már megjelentek ( FAZEKAS gyarországi rendeletek (13/2001. (V.9.) KöM rendelete) 1996, 1998, 2000). Jelen tanulmányomban 20 faj új és az IUCN kategóriák alapján: MV= Magyarországon faunisztikai adatait közlöm, kiegészítve aktuális taxo- védett, E= veszélyeztett (endangered), V= sebezhetõ nómiai, biológiai, állatföldrajzi és természetvédelmi (vulnerable), R= ritka (rare), = bizonytalan (indeter- megjegyzésekkel. minate). Anyag és módszer Eredmények A vizsgálati anyagot döntõ részben Ábrahám Leven- Rendszertan és nevezéktan: FAZEKAS I. (1998) : An te gyûjtötte (in coll. Somogy Megyei Múzeumok, Ter- annotated, systematic and distributional list of the mészettudományi Osztály, Kaposvár), amelyet Komló- Zygaenidae of Hungary. – Nachr.Bl. bayer. Ent. 47(1/2): ra szállítva, a múzeumban határoztam meg. Kisebb 2–17. részben feldolgozásra került saját gyûjtéseim még nem Rövidítések (vö. 1. ábra): A= Alföld (I 1= Dunai-Alföld, publikált anyaga is (in coll. Természettudományi Gyûj- I2= Tiszai-Alföld), K= Kisalföld (II), Nym= Nyugat- temény, Komló). A taxonok identifikációjánál – a nagy- magyarországi-peremvidék (III), Dd= Dunántúli-domb- fokú morfológiai változékonyság miatt – mindenkor al- ság (IV), Dk= Dunántúli-középhegység (V), Ék= Észak- kalmaztam a genitáliák mikroszkópi vizsgálatát. magyarországi-középhegység (VI). A magyarországi Zygaenidae fajok természetvédel- Megjegyzés: Amennyiben egy példánynál több mi értékkategóriáinak, értékszámainak megállapítása egyed szerepel a gyûjteményekben, akkor azt zárójel- egy-egy nagytáj (makrorégió) Zygaenidae faunájának ben jelzem (például: 2 ex). analízise alapján készült el (vö. FAZEKAS 1998: tabl.1.): 146 FAZEKAS IMRE 1. ábra: Magyarország nagytájainak földrajzi elhelyezkedése az UTM térkép alapján. 3. ábra: A Zygaena punctum O. –genitáliája: a= Subfam. Zygaeninae Latreille, 1809 aedoeagus, b= uncus, c= lamina dorsalis, d= valva Zygaena punctum punctum Ochsenheimer, 1808 ban éri el nyugati elterjedésének határát. Németor- A: Fülöpháza, 1991.07.09. (2ex.) 1992.07.21., szágban már kipusztult ( NAUMANN et al. 1999), Kö- 1997.07.01., 1997.07.02. (2 ex.) leg. Ábrahám L. zép-Európában igen lokális és ritka, a Kárpát-medence – Tész: 5. Ts: V. déli részén és a Balkán-félszigeten nem él. Magyaror- Megjegyzés: Száraz gyepekben, sziklafüves lejtõ- szágon elsõsorban a Dunántúli-középhegység (pl. Ba- kön és szórványosan legelõkön is elõforduló expanzív kony-vidék, Budapest környéke) nyílt dolomit- pontomediterrán faunaelem. Hazánkban egyre lokáli- sziklagyepjein, erdõs-pusztarétjein (pl. Pomáz), sabb és sebezhetõ faj (FAZEKAS 1998) . A Ny-Dunán- csarabosaiban (pl. Uzsabánya) valamint a Duna-Tisza túl és a Tiszántúl kivételével szinte az egész országban közének homokpusztai tölgyeseiben és gyepjeiben is- gyûjtötték, de az adatok fõleg az 1960 elõtti idõszakból mert. Izolált populáció-fragmentumai kerültek elõ a származnak. Politipikus taxon, a hazai populációk a ne- Zempléni-hegységbõl (száraz középhegységi rét) és a vezéktani alfajt (Kárpát-medence, Balkán, Dél-Ukrajna, Nyírségbõl (homokpusztai tölgyes tisztása) is (vö. Kaukázus-vidéke) képviselik. VARGA 1990) . A Mecsekben a XIX. század végén gyûj- tötték utoljára, s az elmúlt száz évben újabb bizonyító példányról nincs tudomásunk: így az elõbbiek alapján D–dunántúli kipusztulása valószínûsíthetõ. Magyaror- szági elterjedési térképét a közelmúltban közöltem (FA- ZEKAS 1998: p. 9., Fig. 1.) Habitatjainak fennmaradá- sában leginkább az elcserjésedés és a túlzott gyomo- sodás okoz gondokat. A helyi populációk szinte minde- nütt veszélyeztetettek. A Z. cynarae országos fajvédel- me indokolt. Zygaena laeta laeta (Hübner, 1790) A: Csévharaszt, 1991.07.22.; Fülöpháza, 1992 06.21., 1992.07.21. leg. Ábrahám L.–Tész: 5, 7. Ts: MV, E. Megjegyzés: Fõként homoki gyepekben és sziklafü- ves lejtõkön elõforduló, ma már igen lokális, Magyaror- szágon védett (eszmei értéke: 10 000 Ft), veszélyezte- tett, expanzív pontomediterrán faunaelem. Habitat- jainak bolygatására igen érzékenyen reagál. A helyi po- 2. ábra: Zygaena punctum O. pulációk fennmaradását leginkább az adventív fafajok (pl. Pinus nigra , Robinia pseudo-acacia ) térnyerése akadályozza. Elterjedésének súlypontja a Pannon-Bal- Zygaena cynarae cynarae (Esper, 1789) kán térség illetve Kis-Ázsia. Csehországban éri el Dk: Pomáz, 1949.06.29. leg. Balogh I. Tész: 10. Ts: E. areájának északi határát. Keleten a Kaszpi-mélyföldig Megjegyzés: A Palearktikum mérsékeltövi füves ismert, ahol már erõsen fragmentális jellegû. pusztáinak övében igen keskeny sávban elterjedt, disz- perz Ny-szibériai faunaelem, amely DK-Franciaország- ADATOK MAGYARORSZÁG ZYGAENIDAE FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (VII.) 147 (MICROLEPIDOPTERA: ZYGAENIDAE) tuma található. A Kárpát-medencében fõként a kollin- szubmontánöv mezo- és xerophil rétjeinek, gyomtársu- lásainak lokális, sebezhetõ faja. Legjelentõsebb ma- gyarországi populációi az Északi-középhegységben (pl. Bükk) élnek. Több korábban ismert élõhelyérõl nin- csenek újabb bizonyító adatok (pl. nyugati határvidék). Az utóbbi évtizedekben egyedszáma jelentõsen csök- kent, a helyi populációk fennmaradása a védett terüle- teken biztosítható. Oligofág faj ( Cirsium arvense, C. eriophorum, Onopordum acanthium ). 6. ábra: Jellegzetes Zygaena brizae Esp. habitat a Ny-magyarországi Szalafõ mellett. 4. ábra: A Zygaena cynarae Esp. szárnyrajzolatának variabilitása (FAZEKAS 1986). Zygaena minos minos (Denis & Schiffermüller, 1775) Ék: Bükk hegység, Nagysár-rét, 1987.08.06. leg. Fazekas I.–Tész: 4, 5. Ts: R. Megjegyzés: A minos-purpuralis fajpár korábban jól ismert taxonómiai problémái miatt a faj magyarországi biológiája és elterjedése csak részben feltárt. A régeb- bi magyar irodalomban (GOZMÁNY 1963) a faj „Zygaena diaphana STGR. ssp. pimpinellae GUHN.” néven volt ismert a hegyvidéki területekrõl. A diaphana - ról bebizonyosodott, hogy nem önálló faj, hanem a minos alfaja, s areája Anatóliára és Törökországra kor- látozódik. A pimpinellae névnek nincs taxonómiai jelen- tõsége, bár korábban ALBERTI (1958) jellegzetes közép-európai alfajnak tekintette, amelyet még D- Svédországból, sõt D-Franciaországból is kimutatott igen markáns szárnyrajzolattal jellemezve. A taxonómi- 5. ábra: A Zygaena laeta Hbn. tipikus alföldi habitatja ai áttekintést igen megnehezítette a ssp. sareptensis Fülöpháza homokpusztai és fehérnyáras, borókás Rebel, 1901 bizonytalan besorolása ( sareptensis -re mozaikjában. emlékeztetõ formák Közép-Európában is elõfordulnak), s amely taxon jelen ismereteink szerint csupán a Volga- vidékén él. A hazai gyûjteményekben ez idáig elvégzett Zygaena brizae brizae (Esper, 1800) revíziós vizsgálataim szerint a minos a következõ ma- Dk: Dudar, Kiskút, 1981.06.22.; Bakony, Kõris-hegy, gyarországi tájakról illetve lelõhelyekrõl bizonyított: 1986.06.18. leg. Ábrahám L.–Tész: 5. Ts: V. Dél-Dunántúl, Bakony, Mátra, Bükk