Irodalomtörténeti Társaság Folyóirata
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
IRODALOMTORTEIiET A M AGYA« IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA 1 957. 2. SZAM T A II T A L M A II Ó L PÁNDI PÁL: Tallózás erdélyi levéltárakban I. RÓNAY GYÖRGY : A felező tizenkettes Gyöngyösitől Csokonaiig BELIA GYÖRGY: Móricz Zsigmond Nagybányán KOMLÓS ALADÁR : Az tíj magyar verselés és verstan történetéhez NAGY PÉTER: Németh László történelmi drámái SZABOLCSI MIKLÓS: Weöres Sándor költészetéről VITA ADATOK ÉS ADALÉKOK SZEMLE TÁRSASÁGI HÍREK IRODALOMTÖRTÉNET — XLV. ÉVF. 1957. 2. SZ. 133-258. LAP. — BUDAPEST, 1957. JÚLILS I IRODALOMTÖRTÉNET A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA Szerkesztőbizottság: RARTA JÁNOS, BÓKA LÁSZLÓ, JULOW VIKTOR, KIRÁLY ISTVÁN, KOCZKÁS SÁNDOR, TÓTII DEZSŐ Felelős szerkesztő: BÓKA LÁSZLÓ Segédszerkesztő: VARGHA KÁLMÁN E szám munkatársai : Pándi Pál egyetemi adjunktus, kritikus, Rónay György író, műfordító, középiskolai tanár, Belia György tudományos kutató, Komlós Aladár az Irodalom- történeti Intézet osztályvezetője, az irodalomtudomány doktora, Nagy Péter az Irodalom- történeti Intézet tudományos munkatársa, az irodaiomtudomány kandidátusa, Szabolcsi Miklós az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa, Károly Sándor a Nyelvtudo- mányi Intézet tudományos munkatársa, a nyelvtudományok kandidátusa, Benedek Marcell egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, Bäsch Lóránt író, jogi szakíró, Kunszery Gyula író, újságíró, középiskolai tanár, Dümmerth Dezső önálló könyvtáros, Dobossy László egyetemi docens, az irodalomtudomány kandidátusa, Vargha Balázs a Magyar Irodalom- történeti Társaság titkára, Bán Imre egyetemi docens (Debrecen), Lavotlia Ödön egyetemi adjunktus, Kovalovszky Miklós a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, Vargha Kálmán az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa, Görgey Gábor író, műfordító, Szalay Károly a Szépirodalmi Kiadó lektora, Poszler György középiskolai tanár (Szombat- hc'y), Ruttkay Kálmán középiskolai tanár, kritikus, műfordító, Süpek Ottó aspiráns, Rába György író, műfordító, az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa. A következő számok tartalmából : F. Ambrus Gizella : Ambrus Zoltán, a színikritikus, Geleji Dezső : Egy nagyszalontai kortárs két levele Arany Jánosról, Pók Lajos : A Nyugat előzményei, Scheiber Sándor: Arany János ismeretlen szatírája: A nemzet napszámosai, Szabadi "Sándor : Arany János nagykőrösi működéséhez. Vita. Bory István : Az Arany kritikai kiadás I. kötetéhez, Hopp Lajos : Mikes Kelemen Törökországi leveleinek új kiadá- sáról, Mezősi Károly : Petőfi szülőhelyének kérdése ... Scheiber Sándor : Góg és Magóg fia. Adatok és adalékok. Adamová, Zuzana : Magyar drámák a cseh színpadon a múlt szá- zad második felében, Benedek Marcell : Benedek Elek és Ady Endre, Bródy Árpád : Tóth Árpád gyermekkoráról, Busa Margit : Tompa Mihály ismeretlen versei, Codarcea, Corneliu : Móricz Zsigmond erdélyi útjáról, Csatkai Endre : Ki volt az Arany János megénekelte ,,nagy Simon?", Csekey István : Liszt Ferenc Baranyában, Dénes Szilárd : Mit beszélnek Móricz Zsigmond tanulóéveiről az iskolai értesítőkönyvek, Dienes András : Egy békési Petőfi-legenda, Dobossy László : Adalék Az ember tragédiája falanszter-jelenetének magya- rázatához, Fenyő István : Kihagyott részletek Kisfaludy Károly naplójából, Garamvölgyi József : Ady és a hivatal, Győrffy Miklós : Madách novelláinak kronológiájához, Gergely Pál : Adalékok Arany János akadémiai irataiból, Grezsa Ferenc : Egy Juhász Gyula-vers története, Hegedűs Nándor : Juhász Gyula ismeretlen bökversei, Hegyaljai Kiss Géza : Móricz Zsigmond hat kiadatlan levele, Jeleníts István : Próza és vers Katona József drámai nyelvében, Kovács Győző : Ányos és Ady „piros szekere", V. Kovács Sándor : Grell János irodalmi munkássága, Kubinyi András : A vármegyék támadása Móricz Zsigmond ellen 1931 - ben, Kunszery Gyula : „Csokonainak egy ismeretlen költeménye", Mezősi Károly: Móra Ferenc ismeretlen ifjúkori költészetéből, Nagyrévi György : A Vörösmarty-árvák javára fordított gyűjtés története, Szabadi Sándor : Két Móricz-levél, Szabó György : Benedetto Croce megjegyzései József Attila egy verséhez, Tauszig Mária : Jegyzetek Móricz Zsigmond néhány leveléhez, Vargha Kálmán : Adalékok Móricz Zsigmand csehszlovákiai1 útjaihoz és kapcsolataihoz, Vincze Géza : Jókait követnek jelülik Komáromban, Zoványi Jenő javí- tások Pilcius Gáspár életrajzi adataiban, D. Zöldhelyi Zsuzsa—Köllő Miklósné : Vörösmarty: Szózatának első orosz fordításai, D. Zöldhelyi Zsuzsa : Zilahy Károly két elbeszélésének forrásairól. Szerkesztőség: Budapest, XI. Ménesi út 11 — 13. PÁNDI PÁL TALLÓZÁS ERDÉLYI LEVÉLTÁRAKBAN (I.) I. Fourier és Petőfi — Gyulay Lajos naplójában Múlt év nyarán alkalmam nyílott arra, hogy beletekinthessek a magyar naplóiroda- lomnak enciklopédikusán gazdag és páratlanul nagyterjedelmű alkotásába, Gyulay Lajos kéziratos, mindmáig kiadatlan naplójába. Az Erdélyi Múzeum hatalmas kéziratanyagának egy részét ma a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár őrzi, — itt található Gyulay Lajos eredetileg százhuszonhat kötetes naplójának nagyobb része is. Gyulay napló-hagyatékának másik, kisebb részét a kolozsvári Akadémiai Levéltárban kaptam kézhez. Megragadó olvasmány ez a hatalmas, valósággal könyvtári önéletrajz. Tizenhatéves korától, 1815-től vezette naplóját Gyulay Lajos egészen 1868-ig. Halála előtt néhány hónappal zárulnak feljegyzései. Gyulay már fiatal korában kapcsolatba került Kazinczyval, — alig tizenkét esztendős még az erdélyi mágnásgyerek, s már birtokosa a széphalmi mester leve- lének és biztatásának. „Tanuljon úgy, hogy valaha nevét a tudományi pályán is fényeltet- hesse. — üzeni Kazinczy a kis grófnak — Mint örvendenék, ha életemet a három gonosz leány addig hagyná nyúlni, míg annak első csillámlását megláthatom."1 Kazinczy Ferenc ajánlotta Döbrentei Gábort nevelőnek Gyulay Lajos mellé. így nemcsak közvetlenül, leveleiből, hanem közvetve, Döbrentein keresztül is Kazinczy hatása áradt az ifjú Gyulay felé. Talán ennek köszönhető az az életre szóló, nagy kitartást követelő elhatározás is, amellyel elkötelezte magát a naplóírásnak. Érdemtelenül maradt kiadatlan ez a hatalmas kortörténeti dokumentum és meg- ragadó olvasmány. Gróf Kuun Géza gondozásában megjelent ugyan 1875-ben egy Gróf Gyulay Lajos Naplótöredékei című kiadvány, de ez a cím megtévesztő. Kuun Géza ugyanis szöveg- közlés helyett bőbeszédűen ismerteti Gyulay naplójának 1835-ig terjedő köteteit, s így az olvasó bosszúságára nemcsak a lényeg tűnik el gyakran a lényegtelen mögött, nemcsak a napló eredeti ízei vesznek el a hosszas magyarázatok között, hanem maga Gyulay is elvész Kuun Géza gróf parafrázisainak tömkelegében. Erről ennyit, s ezt is csak azért, hogy nagyobb nyomatékkal irányítsuk a figyelmet a jól megválogatandó naplójegyzetek kiadásának fon- tosságára. Az erdélyi memoárirodalom hagyományai mélyen beleívódtakJGyulay Lajos napló- jába. Könnyed, laza, csevegésszerű leírások váltakoznak benne, esszéisztikusan gondos részle- tekkel, magánéletéről szóló számadások társadalmi és politikai fejtegetésekkel, — s mindezt átlengi a memoáríró hivatástudata, mely a jelentéktelennek látszó részecskéken is megvillog- tatja a korszak színeit. 1 Kazinczy levele a gr. Gyulay-testvéreknek, 1812. október 4-én. Kazinczy Ferenc levelezése X. kötet, 142. 1. 1 Irodalomtörténet 133 Gyulay az 1830-as években lépett a politikai élet színterére, mint Zaránd vármegye követe. Az ellenzék tagjaként vett részt az erdélyi országgyűléseken. A szabadságharc évében már Hunyad megye képviseló'jeként jelenik meg a pesti nemzetgyűlésen, ő is hódolt a reform- kori tehetősek nemzeti szempontból oly hasznos szokásának : beutazta Európát, ahonnan tágult látókörrel, új eszmék izgalmával tért haza szűkebb pátriájába. Felvilágosult gondol- kodás, a mérsékeltebb haladás iránti fogékonyság jellemzi egyéniségét, ami természetesen azt jelenti, hogy sohasem tette magáévá a forradalom vagy akár a radikális progresszió politikai követelményeit. „Azt nem szeretem — írja 1848. február 1-i naplójegyzetében —, hogy inkább franciásan indultak dolgaink, mint angolosan, pedig ha már nem akarunk eredetiek lenni, legyünk inkább angolok, mint franciák : szeleburdi forradalmas nemzet." Ami a teóriát illeti, Oyulay igen messze ment fejtegetéseiben. De következetesen meg- torpant a radikális plebejus nézetek előtt, valahányszor a gyakorlati politika tette fel eló'tte kérdéseit. Főúriért olvasva úgy belemelegszik az utópiák gondolatkörébe, hogy már-már tagságra jelentkezik a falanszterbe, de tüstént eszébe jut saját kastélya, ahogy Petó'fi lírai támadását hallja a paloták ellen. Ez a „kettősség" nem ritka jelenség e korban. Az európai haladó áramlatok szuggesztív hatása, a magyarországi viszonyok változást sürgetó' feszült- sége páratlan eró'vel sodorták a gondolatokat a radikalizálódás irányába, és a nemesi vagy még inkább főnemesi elmék csak akkor torpantak meg, ha elvontabb fejtegetéseik vagy kül- földi tapasztalataik konkrétan is alkalmazható következtetéseit kellett levonniok. Bizonyos fokig még Eötvösre is vonatkozik ez, aki felismerte a parasztforradalom jogosultságát 1514-ben, de elzárkózott a plebejus mozgalom elől 1848-ban. Nyugaton utazgató hazánkfiai is számos példáját szolgáltatták e kettősségnek : pártolóan ismertetik a nyugaton terjedő haladó eszméket és mozgalmakat, de szűkkeblűek lesznek, ha magyarországi alkalmazásukra kerül a szó. Ez a jellegzetes ellentmondás — a reformkori Magyarország sok más, azonos vagy hasonló gyökerű ellentmondásával együtt — előtűnik Gyulay Lajos naplójában is. Ebbó* a szempontból is érdemes idejegyezni Gyulay Fourier-élményét úgy, ahogy azt ő naplójában rögzítette. S figyelmet