A Dióaknázó Fényesmoly (Coptodisca Lucifluella Clemens, 1860 Lepidoptera – Heliozelidae) Magyarországi Megjelenése
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. 539 A DIÓAKNÁZÓ FÉNYESMOLY (COPTODISCA LUCIFLUELLA CLEMENS, 1860 LEPIDOPTERA – HELIOZELIDAE) MAGYARORSZÁGI MEGJELENÉSE Takács Attila1,Szabóky Csaba2 és Kutas János3 1Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály 2481 Velence, Ország út 23. [email protected] 21034 Budapest, Bécsi út 88. [email protected] 3Zala Megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatala Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály 8900 Zalaegerszeg, Kinizsi u. 81. [email protected] Az Észak-Amerikából Európába behurcolt lepkefajt elsőként Olaszországban (2010) találták meg. Olaszországon és Magyarországon kívül napjainkig sehonnan sem került elő. Első aknáit Tornyiszentmiklós zártkerti területén közönséges dió (Juglans regia) levelein sikerült megfigyelni. Kulcsszavak: expanziós faj, közönséges dió (Juglans regia), fekete dió (Juglans nigra), levélakna, faunára új Olaszországban (Bernardo és mtsai 2011) hét évvel ezelőtt dió levélen aknázó Észak-Ame- rikában honos molylepkét azo- nosítottak Coptodisca lucifluella néven. Az Olaszországba be hurcolt kártevők rendszerint észak ra, illetve észak-keletre terjednek tovább. Az előbbiek ismeretében nem meglepő a lepke magyarországi megjele- 1. ábra. Dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella Clemens, 1860) nése. Az első példányait (aknáit, rajz: Szabóky Csaba, Lucio Morin fényképe nyomán hernyóit) Tornyiszentmiklós zárt kerti területén közönséges dió (Juglans Hernyója (2. ábra) a levélen kétoldali folt- regia) levelein 2017. augusztus 24-én sike- aknát készít. Az akna mindig a levél két oldalere rült felfedezni. Figyelmünk a dió felé fordult, között található (3. ábra) és azokon sohasem melynek eredményeképpen számos hazai tele- nyúlik keresztül. A hernyó ürüléke fekete színű pülésen sikerült jelenlétét bizonyítani (térkép, és a foltakna két oldalán látható (4. ábra). lelőhelylista). Az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző A lepke szárnyfesztávolsága 4–6 mm magának (3. ábra). A zsák szélén elrágott levél- (1. ábra). Az elülső szárnyon feketével határolt lemez körben elszárad, az ily módon meglazult három fehér ék látható, melyek a szárny közepe zsákkal a hernyó elhagyja a levelet. A vékonyabb felé sárgába hajlanak. A szárnycsúcsban levő vagy vastagabb ágakon, esetleg a törzs kéregre- rojtban egyenes fekete farok látható. A külső pedéseiben fehér szövedékkel rögzíti a zsákot. szöglet háromszögletű foltja fehér. A szárny- Hernyóként telel, majd tavasszal bábozódik. csúcsi rojtok tövében kékes foltok figyelhetők Az aknák keresése egyszerű. Az elhagyott meg. A feje borzas és a hátulsó szárnyaival azo- aknákban a rokon somaknázó fényesmolyhoz nos szürke színű (Clemens, 1860). (Antispila treitschkiella) hasonlóan szabályos 2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 539 2017. 12. 13. 13:14 540 NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. 2. ábra. A dióaknázó fényesmoly hernyója 4. ábra. A hernyó ürüléke fekete színű és a foltakna Fotó: Takács Attila két oldalán látható. Fotó: Takács Attila alkalommal Martonvásáron hikoridión (Carya sp.) és Alsószentivánon texasi feketedión (Juglans rupestris) is megtaláltuk. A lepke hazájában három, esetleg négy nem- zedéke is kifejlődik (Bernardo és mtsai 2012). Hazai nemzedékszámáról nincs ismeretünk. Megfigyeléseink szerint „régi” és „új” zsákja a dió törzsén található, mely arra enged következ- tetni, hogy hazánkban egynél több nemzedéke fej- lődik. Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó 3. ábra. A levélakna mindig a levél két oldalere között hikoridió termesztő vidékein, amennyiben a található, mellette a hernyó zsákja. Fotó: Takács Attila gazdálkodók azonos hatásspektrumú in szek- ticideket használnak, nagyobb a valószínűsége a rezisztencia kialakulásának, így az ott élő ovális lyukak maradnak vissza. Több levélben négy diókártevő faj (Stigmella juglandifoliella, „döglött aknákat” figyeltünk meg. A leveleken Cameraria caryaefoliella, Phyllonorycter számos hasonló méretű elhalt folt látható, de caryaealbella, Coptodisca lucifluella) együtte- a legegyértelműbb meghatározási módja, ha a sen okozhat kárt. fény felé tartva az elhalt részben hernyó ürülék A dióaknázó fényesmoly magyarországi van. kártétele közvetettnek tekinthető, mivel az A lepke hernyójának tápnövénye hazájá- csak a leveleket érinti, a termést nem, vala- ban, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya mint a fentebb említett másik három faj nálunk glabra) és a pekán dió (Carya tomentosa) még nem fordul elő. Jelen ismereteink szerint (Bernardo és mtsai 2015), Magyarországon a lárva elleni inszekticides védekezés nem elsősorban közönséges dión (Juglans regia) indokolt. figyelhető meg (5. ábra). Számos esetben Jelentős számú hernyót gyűjtöttünk, fekete dión (Juglans nigra) találtuk (6. ábra). me lyekből vélhetően tavasszal kelnek ki a lep- Megemlítendő, hogy közönséges és a fekete kék, esetleg a parazitoidok. Megjegyzendő, dió együttes előfordulásakor csak a fekete dió hogy az olaszországi vizsgálatok már 9 genusba levelét fogyasztotta. Érdekesség, hogy egy-egy tartozó parazitoidot mutattak ki. 2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 540 2017. 12. 13. 13:14 NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. 541 A kárképe és /vagy a lárvája követke- Fe hérvárcsurgó, Felsőpáhok, Fonyód, Föve- ző településekről került elő: Ábrahámhegy, nyes, Füzér rad vány, Görgeteg, Gyenes diás, Alcsútdoboz, Alsónemesapáti, Alsószentiván, Hencse, Hévíz, Iharos, Iharosberény, Juta, Ka- Bada csony, Badacsonyörs, Badacsonytördemic, csóta, Kadarkút, Kapos vár, Káptalanfüred, Ke- Balatonboglár, Balatonederics, Balatonföldvár, levíz, Keszthely, Kéthely, Középrigóc, Lábod, Balatongyörök, Balatonhenye, Balatonkenese, Lad, Leányfalu, Lengyeltóti, Letenye, Marca- Balatonlelle, Balatonőszöd, Balatonszárszó, li, Martonvásár, Mesztegnyő, Mike, Mikóhá- Balatonszemes, Balatonvilágos, Barcs, Berzen- za, Mór, Murarátka, Nagyatád, Nagyharsány, ce, Bize, Bocfölde, Boldog asszonyfa, Borjád, Nagykanizsa, Nagykapornak, Nagypeterd, Böhönye, Botykapeterd, Böhönye, Bőszénfa, Nagyrada, Nagyvázsony, Nyírmada, Osztopán, Budapest (III., XI.), Cserszegtomaj, Csokonya- Öreglak, Ötvöskónyi, Pécs, Pellérd, Pilismarót, visonta, Cso pak, Csörnyeföld, Csur gó, Dencshá- Pilisszentlászló, Révfülöp, Segesd, Seregélyes, za, Diós jenő, Dunabogdány, Dömös, Esztergom, Siklós, Solymár, Somogyjád, Somogyvár, Süt- tő, Szabadegyháza (ipar- telep), Szalánta, Szentgál, Szentlászló, Szentlőrinc, Szenyér, Szigetvár, Szig- liget, Szirmabesenyő, Szulok, Tápóság , Tor- nyiszentmiklós, Túrony, Úrkút, Vadépuszta, Várda, Vásárosnamény, Vá szoly, Velence, Villány, Vo- nyarcvashegy, Zalacsány, Zalaegerszeg, Zala lövő, Zalaszentgrót, Zalaszent- iván, Zamárdi, Zselic- szentpál. A térképeken a vizs- 5. ábra. A dióaknázó fényesmoly elterjedése közönséges dión 2017-ben gált településeket jelöl- tük, a fekete körök a megtalált aknák helyét mutatják, míg a fehér körök azokat a helyeket, ahol nem sikerült megta- lálnunk. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszöne- tüket fejezik ki azoknak, akik adataikkal hozzájá- rultak a faj előfordulási térképének az elkészí- téséhez: Szénási Ágnes, Both Veronika, Kis Balázs, Gál Sándor, Antal 6. ábra. A dióaknázó fényesmoly elterjedése fekete dión 2017-ben Kristóf. 2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 541 2017. 12. 13. 13:14 542 NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. IRODALOM todisca (Lepidoptera: Heliozelidae) in Europe. Journal of Applied Entomology, 136: 638–640. Ávila-Rodríguez V.,Nava-Camberos U., Luis Reyes- Bernardo, U., Sasso, R., Gebiola, M. and Viggiani, G. Carrillo J., García de la Peña C., Márquez- (2011): Minatrice fogliare segnalata in Italia su Hernándezy C. and Luis García-Hernández J. noce. L’Informatore agrario, 46: 64–65. (2015): Primer Reporte de lucifluella en Huertas Clemens, B. (1860): Contributions to American Lepidop- de Nogal, Carya illinoinensis en México South- terology. No. 5. Proceedings of the Academy of western Entomologist, 40(2):419–426. Natural Sciences of Philadelphia, 12: 203–221. Bernardo, U., Nieukerken, E. J. van, Sasso, R., Ge- Heyerdahl R. H. (1988): The bionomics and control of biola, M., Gualtieri, L. and G. Vigiani (2015): Pecan leafminers in Gerogia (Lepidoptera, Nept- Characterization, distribution, biology and impact iculidae, Gracillaridae, Heliozelidae) in Stapfia, on Italian walnut orchards of the invasive North- 16: 141–145. American leafminer Coptodisca lucifluella (Lepi- doptera: Heliozelidae). Bulletin of Entomological Internetes hivatkozás Research, 210–234. Bernardo, U., Sasso, R., Gebiola, M. and G. Viggiani http://www.lepiforum.de/lepiwiki.pl?Coptodisca_Luciflu- (2012): First record of a walnut shield bearer Cop- ella (2017. 09.20.) THE APPEARANCE OF THE WALNUT LEAFMINER (COPTODISCA LUCIFLUELLA CLEMENS, 1860 LEPIDOPTERA – HELIOZELIDAE) IN HUNGARY A. Takács,1 Cs. Szabóky2 and J. Kutas3 1Government Office of Fejér County District Office of Székesfehérvár Major Department ofAgricultural Affairs Plant protection and Soil Department 2481 Velence, Ország út 23. [email protected] 21034 Budapest, Bécsi út 88. [email protected] 3Government Office of Zala County District Office of Zalaegerszeg Major Department ofAgricultural and Environmental Protection Affairs Plant protection and Soil Department 8900 Zalaegerszeg, Kinizsi u. 81. [email protected] At first time the North American leafminer was found in Italy in 2010. The species was reported from Italy and from Hungary from Europe. The fisrt mines of the moth were detected on walnut (Junglans regia) leaves in Tornyiszentmiklós in Hungary. Keywords: expansive species, walnut (Juglans regia), black walnut (Juglans nigra), leafmine, new to the fauna Érkezett: 2017. szeptember 21. 2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 542 2017. 12. 13. 13:14.