Adatok a Győr-Tatai Kisalföld Flórájához És Vegetációjához
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Bot. Közlem. 99(1–2): 81–102, 2012. AdAtok A Győr-TatAi kisAlföld flórájához és veGetációjához riezinG norbert 2851 Környe, Alkotmány u. 43/7.; [email protected] elfogadva: 2011. október 30. Kulcsszavak: Győr, florisztika, homoki és löszgyepek, kisalföld, tata Összefoglalás: A szerző dolgozatában a Győr-tatai kisalföld (Győr-tatai-teraszvidék és az igmánd-kisbéri- medence kistájak) területéről közöl florisztikai adatokat. kutatásai során a korábbi irodalmakból már részben ismertek mellett felkereste az eddig botanikailag fehér foltnak számító területeket is. röviden ismerteti az el- múlt bő kétszáz év tájtörténetének a növényzet szempontjából fontosabb mozzanatait. felhívja a figyelmet a kisalföldi löszgyepekre és azok érdekesebb növényfajaira. beszámol a homoki gyepek eltűnéséről, fajaik eltérő elterjedési mintázatáról, a homoki és a löszvegetáció finom léptékű mozaikolásáról, a megmaradt láp- és mocsárrétekről, illetve szikesekről. A florisztikai kutatások eredményeként számos ritka, természetvédel- mi szempontból érdekes növényfaj került elő: Carex pseudocyperus, Carex secalina, Eleocharis uniglumis, Epipactis atrorubens, Gentianella austriaca, Iris spuria, Nasturtium officinale, Oenanthe fistulosa, Ornitho- galum refractum, Phlomis tuberosa, Prunus tenella, Samolus valerandi, Schoenus nigricans, Selinum dubium, Sesleria uliginosa, Stipa borysthenica, Taraxacum palustre, Veronica catenata stb. Az enumerációban emellett többek között ritkább gyomnövények (Adonis flammea, Asperugo procumbens, Malva pusilla, Misopates oron- tium, Reseda phyteuma), illetve adventív, de jelenleg még ritka fajok (Chorispora tenella, Elodea nuttallii, Lindernia dubia) előfordulási adatai is megtalálhatóak. Bevezetés A vizsgált terület első magyar kutatója KI TA I B E L volt, aki többször is átutazott itt (KI TA I B E L in GOMBOCZ 1945 és Lő k ö s 2001). horvátországi útja során (1802) tata, kocs, császár és kisbér mellől, soproni (1806) útja során pedig dunaalmás, tata, tömördpuszta (kocs), Mocsa, nagyigmánd, bábolna, bana, bőny és Győrszentiván mellől említ néhány adatot, melyek közül kiemelném a nagyigmánd mellett talált Oenanthe fistulosa-t (adatát sajnos nem sikerült megerősíteni). HILLEBRAND (1857) a közeli, de már a Gerecséhez tartozó homokpuszták növényzetét ismerteti. FRAN K (1870) tata környékének flórájáról ír (érde- kesebb fajok: Pinguicula vulgaris, Cicuta virosa, Alyssum saxatile). A vizsgált területet érintően FEIC H TIN G ER (1899) is elsősorban tatán kutat, de közöl néhány szórványadatot ács, császár, kisbér, kocs és tárkány környékéről. néhány érdekesebb, azóta meg nem erősített adata: Menyanthes trifoliata (ács), Corispermum canescens (kisbér), Juncus sphaerocarpus (tárkány, császár). GÁYER a terület keleti feléből (nagyjából az ács- nagyigmánd-császár vonalig) publikál adatokat (GÁYER 1909, 1911, 1916). Bo r o s gyűj- tőútjai során tíz alkalommal járt tatán (Bo r o s 1921, 1924, 1925, 1944), több alkalom- mal Győr környékén (Győr, nagyszentjános, Gönyű, bőny) (Bo r o s 1920, 1924, 1933, 1946), egy-egy alkalommal pedig ács (1934), Almásfüzitő (1925), nagyigmánd (1925), Mocsa-kocs-szend (1943) területén. eredményeit több publikációban ismerteti (Bo r o s 1923, 1934, 1937, 1938, 1949). számos szerző csak egy-egy szórványadatot ismertet (pl. JÁVOR K A (1910) az Eranthis hyemalis-t az ácsi erdőből, vagy FE K ETE -BLATTNY (1913/14) 81 riezing n. néhány fásszárú növényt). A Győr környéki területek növényeiről ZOLTÁN (1904) ír rész- letesen ismeretterjesztő művében. A város és környékének kiemelkedő kutatója POL G ÁR sá n d o r volt. eredményeit számos tanulmányban ismerteti (POL G ÁR 1903, 1912a, b, 1913, 1914, 1917, 1923, 1925, 1926, 1927, 1933, 1936, 1937, 1938a, b), majd a „Győrmegye flórája” c. műben összegzi (POL G ÁR 1941). A kis-Alföld páfrányairól összegyűjtött isme- reteket ZÓLYOMI (1931) foglalja össze. A második világháború és a rendszerváltás közötti időszakból alig találunk a térségről szóló publikációt. BOR H IDI (1956) (ács, Mocsa, Győrszentiván, nagyszentjános és tár- kány mellől) a mainál még fajgazdagabb homoki gyepek, a KÁR P ÁTI házaspár (KÁR P ÁTI és KÁR P ÁTI 1963) pedig ártéri vegetáció cönológiai felvételeit közli. MA J ER (1968) erdészeti szempontból jellemzi az erdőket. A kisalföld természetes növénytakarójáról szerzett ak- kori ismereteket si m o n (1962) munkája összegzi. elsősorban az utóbbi évtizedek fellen- dülő florisztikai kutatásainak köszönhetően számos, a vizsgált területet érintő dolgozat látott napvilágot. ezek többsége Győr (WERNER 1990, DANCZA és KIRÁLY 2000, FE K ETE et al. 2002, sc h m i d t 2003, 2004, 2007, 2010, 2011, sc h m i d t és BAUER 2005), vagy tata környékéről (ko v á c s 1962, HORVÁT H 1965, sc h r ó t h 1970, 1972, sk o f L e k 1970, se r e g é - L y e s 1986, ma t u s és Ba r i n a 1998, ma t u s et al. 1998) ismertet adatokat. A duna menti területekkel BARINA és sc h m i d t (2004), valamint RIEZIN G (2005) foglalkozik. A terület több pontjáról közöl gyomflorisztikai adatokat PIN K E et al. (1997), PIN K E és PÁL (2001a, b). A Győr-tatai kisalföld keleti felében található területek többsége (beleértve a lösz- völgyeket) a botanikusok előtt sokáig ismeretlen maradt. ezek közül a tatához közel eső részeket először JENEY ENDRE vizsgálta, de eredményeit nem publikálta. A terület néhány löszgyepéről RIEZIN G (2002) munkájában találunk adatokat. Anyag és módszer jelen dolgozat a kisalföld keleti részének, vagyis a komárom-esztergomi-síkság kistájcsoportnak a Győr- tatai-teraszvidék és az igmánd-kisbéri-medence kistájaival foglalkozik (ma r o s i és so m o g y i 1990). A két kistá- jat együtt a továbbiakban Győr-tatai kisalföld néven említem. A vizsgált területet keletről a Gerecse, délkelet- ről a vértes északi előtere (RIEZIN G 2007) délnyugatról a súri-bakonyalja, nyugatról a Pannonhalmi-dombság, a Marcal-medence és a Győri-medence, északról pedig a duna határolja. A vizsgált terület délkeleti határának meghúzása illeszkedik RIEZIN G (2007) munkájában leírtakhoz (1. ábra). A földrajzi nevek megadásakor az 1:10 000 méretarányú (eov) topográfiai térképeket, illetve ör d ö g és vé g h (1985) gyűjtéseit vettem alapul. néhány esetben a környékbeli lakosság által preferált neveket helyeztem előtérbe: tata: által-éri-ülepítő (eov) helyett derítő-tó, illetve réti-major helyett réti-malom. A Győrszent- iván melletti haraszt-erdő helye az eov térképen pontatlanul lett feltüntetve, ezt korrigáltam. néhány esetben sem a hivatkozott térképeken, sem az idézett gyűjtésben nem találtam földrajzi megnevezést, így a helybéliek által adott neveket használtam. ezeket említésükkor „” jelzéssel láttam el. ezek a következők: ács: „dunai- telkek” (hétégi házak a duna mellett), „két-út-köze” (a településre komárom felől bevezető út és az 1. sz főút által közrefogott terület), „nagy kálmán-tanya” (a Maller-tanyától keletre), „rosta-rét” (korábbi térképekről, pl. második katonai felm. 1840); császár: „homok-domb” (a nagy-legelő északkeleti részének homokbuckái); csép: „csépi-kaszáló” (a falutól keletre található kaszálók); kerékteleki: „Aranyhegy-alja”; szákszend: „nagy- rét” (a településtől északra található nagyobb, összefüggő gyepterület), tata: „bánhidai-úti-erdő” (a kertészet és a remeteségi út között); vértesszőlős: „Gyuri-tanya” (a kender-földeknél). A közigazgatási határok megállapí- tása az 1:10 000 méretarányú eov térképek alapján történt. A közigazgatási egységek nevei mögött zárójelben, a térképen történő gyorsabb megtalálás érdekében sokszor feltüntettem a közeli puszta, tanya vagy korábban önálló közigazgatási egység nevét is. A dolgozat a Győr-tatai kisalföld területén 1996–2011 között végzett terepbotanikai kutatások során gyűj- tött adatok közül mutatja be az érdekesebbnek ítélteket. Az országosan vagy lokálisan ritka, vagy ritkának 82 Adatok a Győr-tatai kisalföld növényzetéhez tartott fajok mellett ismertetem néhány (például löszgyepekre) jellemző, vagy természetvédelmi szempontból érdekesebb faj, illetve ritkább gyomnövény, vagy terjedőben levő adventív faj előfordulásait is. 1. ábra. A Győr-tatai kisalföld Figure 1. the studied area: the Győr-tatai kisalföld (northern part of the transdanubian region in hungary). néhány faj esetében a területről származó korábbi adatokat is bemutatom, melyek hivatkozásánál a sze- mélynév utáni „bP” jelölés a budapesti természettudományi Múzeum növénytárának carpato-Pannonicum gyűjteményében fellelhető herbáriumi lap(ok)ra utal. egyes fajoknál (pl. gyomnövények, néhány védett nö- vény) csak az utóbbi évtized aktuális adataira utalok. Az elterjedési térképek készítésekor a dolgozatban említetteken kívül felhasználtam a közelmúltban meg- jelent publikációk adatait is: ri e z i n g 2005, sc h m i d t és BAUER 2005, sc h m i d t 2007, 2010. Az archív (az elmúlt évtizedekben meg nem erősített) előfordulások esetében az irodalmi adatok a lokalitást gyakran csak település- határ pontossággal adják meg. ezek térképi ábrázolásakor a pontok felvétele a korabeli térképek és a növényfaj számára alkalmas élőhelyek alapján (olykor némi bizonytalansággal) készült. A nevezéktan KIRÁLY (2009) munkáját követi. kivételt képez ez alól a fehér virágú homoki szegfű, melyet megnyugtató taxonómiai állásfoglalás híján Dianthus serotinus Waldst. et kit. s. l. néven tárgyalok. A tájtörténeti vizsgálatok során jelen dolgozatban az elmúlt közel két és fél évszázaddal foglalkoztam. elsősorban a korábbi katonai felmérések térképeit (i., ii., iii., és iv. felmérések) használtam fel, melyeket összehasonlítottam az elmúlt két évtizedben készült eov térképekkel és az aktuális légi