A MAGYARSÁG KORAI TÖRTÉNETÉNEK SAROKPONTJAI Elméletek Az Újabb Irodalom Tükrében Magyar Őstörténeti Könyvtár 28
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
A MAGYARSÁG KORAI TÖRTÉNETÉNEK SAROKPONTJAI Elméletek az újabb irodalom tükrében Magyar Őstörténeti Könyvtár 28 A Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének kiadványai A sorozatot szerkeszti Zimonyi István Zimonyi István A MAGYARSÁG KORAI TÖRTÉNETÉNEK SAROKPONTJAI Elméletek az újabb irodalom tükrében Balassi Kiadó Budapest A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap A borítón Hajfonatkorong honfoglalás kori sírból, Dormánd-Hanyi-puszta (Eger, Dobó István Vármúzeum) Kozma Károly felvétele A térképeket rajzolta Szántó Richárd © Zimonyi István, 2014 © Szántó Richárd, 2014 ISSN 1215-4024 ISBN 978-963-506-940-8 Felelős kiadó a Balassi Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő K. Bende Ildikó Műszaki szerkesztő Harcsár Magda Tördelte Mocsonoky Gábor Tartalom Bevezetés . 7 I. A Volga–Káma-vidék szerepe a korai magyar történetben . 23 A legkorábbi magyar „őshaza”-koncepciók . 27 A Jugria-kérdés . 34 Julianus utazása és az általa megtalált magyar töredék . 43 Baskír–magyar kapcsolatok . 49 Baskírok a Volgától keletre . 50 A baskír név a Kárpát-medencében lakó magyarokra . 51 Tudósítások a baskír népről mindkét területen . 54 A mongol és latin adatok a baskírokról . 58 Baskír–magyar törzsnévi és nyelvi egyezések . 59 Volgai bulgárok és magyarok . 61 II. Magyarok a steppén . 73 A magyar nyelv török jövevényszavainak történeti vonatkozásai . 73 A bizánci, latin és muszlim források az eurázsiai steppe 4–10. századi történetéről . 92 Konstantin tudósítása a magyarokról . 105 Magyar adatok . 108 Nyelvhasználat . 115 Források . 118 Történeti értelmezés . 120 38. A türkök népének eredetéről . 120 39. és 40. fejezet . 159 A Ğayhānī-hagyomány a magyarokról . 162 III. Magyarok a Kárpát-medencében . 179 Az eurázsiai steppe és a középkori Európa viszonya . 179 A keresztény Nyugat és a 10. századi világ . 200 Világvallások Közép- és Kelet-Európában a 10. században . 213 Összegzés . 221 Bibliográfi a . 231 A térképek forrása . 247 Bevezetés A korai magyar történet, azaz a magyar etnogenezis kutatásának áttekintésére, az újabb eredmények számbavételére és a lehetséges új irányok kijelölésére időnként szükség van. A honfoglalás 1996-os 1100. évfordulója kapcsán nagy lendületet kapó kutatások nyomán új szintézisek születtek az egyes tudományágakban, de ezeket nem ütköztették a 9. század előtti magyarság történetére vonatkozó hagyományos el- képzelésekkel. Így az eredmények az adott tudományterületen belül maradtak. Ezek közül külön kiemelném a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatását összegző Róna-Tas András és Berta Árpád monográfiáját. A muszlim források kutatásában jelentős előrehaladás történt Kmoskó Mihály hagyatékának részbeni publikálásával, a Ğayhānī-hagyomány rekonstruálásával, illetve Ibn Ḥayyān magyarokra vonat- kozó adatainak Elter István által történt feldolgozásával, Simon Róbert Ibn Faḍlān- fordításával. A magyarság 5–9. századi történetéhez kapcsolható nomád népekre és birodalmakra vonatkozó források új feldolgozásai jelentek meg: Szádeczky-Kardoss Samu és Olajos Terézia révén az avarokra vontakozó teljes forrásanyag hozzáférhető, illetve Berta Árpád a türk rovásírásos emlékeket tette közzé. Kelet-Európa törté- neti kutatásában Font Márta munkásságára utalhatunk. A régészet területén is ko- moly előrelépés történt. Itt is csak néhány fontosabb eredményre hivatkozom. Bálint Csanád a nagyszentmiklósi kincs feldolgozásakor már az újabb módszereket hasz- nálta fel, Révész László a Felső-Tisza-vidék leleteivel komoly fordulatot hozott a ku- tatásban. Kovács László a magyar kalandozások zsákmányáról írt átfogó tanulmányt, illetve Fodor István több munkában foglalta össze a korai magyarságra vonatkozó el- képzeléseit.1 Új eredmények összegzésére és azoknak a hagyományos történeti kon- cepciókkal való összevetésére vállalkoztam a történettudomány és bizonyos mérté- kig az orientalisztika területén. Elsőként a kutatás rövid áttekintésére teszek kísérletet. A 19. század második felé- ben a magyarság korai története az ugor–török háború nyomán került az érdeklődés középpontjába. A Kézai Simon által kidolgozott hun–magyar azonosság2 a 15. szá- 1 Róna-Tas, Berta 2011; Kmoskó I/1–3; Zimonyi 2005; Elter 2009; Simon 2007; Szádecz- ky-Kardoss 1998; Olajos 2001; Olajos 2012; Berta 2004; Font 2009; Bálint 2004; Révész 1996; Kovács 2011; Fodor 2009. 2 Szcs 1984, 413–555. 8 zadra a magyar nemesség meghatározó ideológiájává vált, és ez alapvető jelentőségű volt a magyar nemzeti tudat szempontjából. A hunok nyelvéről nincsenek megbíz- ható adatok, ennek ellenére a többségi álláspont szerint török nyelvűek lehettek, így a magyarság török eredete teljesen beilleszthető volt a hun származáselméletbe. A magyarországi nyelvészeti kutatások a 19. század második felére érték el azt a szintet, ami lehetővé tette a finnugor összehasonlító nyelvtudomány alapjainak a megteremtését.3 Ennek következtében igazolni lehetett, hogy a magyar nyelv a finn- ugor nyelvághoz tartozik. A hagyományosnak tekinthető török és az új finnugor irányzat között vita bontakozott ki, az előbbi emblematikus képviselője Vámbéry Ármin, míg az utóbbié Budenz József volt. Vámbéry azonban nem csupán nyelvi síkon folytatta a polémiát, hanem a magyar nép törökös volta mellett szállt síkra. Ennek pontos értelmezése ma sem egyértelmű. A korai magyarságot a muszlim és bizánci szerzők a török népek közé sorolják.4 Feltehetően azért, mert a magyar törzs- szövetség kialakulása olyan nomád népek között és birodalmak kereteiben ment végbe, amelyekben a nyelvileg meghatározó elemet a török nyelvű népek alkották, így a törökös jelző egyfajta politikai berendezkedésre és életmódra utalhatott, azaz a nomád szinonimája lehetett. Az ugor és török álláspontot képviselők nézetei között ebben a vonatkozásban az ellentét látszólagos volt, mivel a két rendszer, azaz a nyelv és életmód, valamint a politikai berendezkedés között közvetlen összefüggés nem mutatható ki.5 A vitának ideológiai felhangjai is voltak. A hun–török teória volt a magyar ne- messég által elfogadott eredetelmélet, és ez a formálódó modern nemzettudat kul- túrnemzet-koncepciójába illeszkedett. A finnugor eredet képviselői inkább a polgá- rosodás eszméjét képviselték, azonban a magyar polgárság zömében nem magyar gyökerekkel rendelkezett. Budenz köztudomásúan német származású volt. A vita időnként ma is fellángol, és a finnugor-elméletet az osztrák és szovjet politika eszkö- zeként interpretálják. Ilyen szándékok létezéséről persze lehet vitatkozni, de az, hogy a finnugor nyelvtudósokat a kutatásban politikai érdekek vezérelték volna, nyilván abszurd és igazságtalan. A 19. század végén a millenniumi rendezvénysorozat jelentős előrelépést hozott a korai magyar történet kutatásában. Az akkoriban megjelent publikációk közül máig kiemelkedik az egyetlen kétnyelvű forrásgyűjtemény, A magyar honfoglalás kútfői, illetve Pauler Gyulának a korai magyar történetet tárgyaló monográfiája.6 A trianoni sokknak a nemzeti tudatra gyakorolt hatására gyakran túlzó, szélsősé- ges nézetek is jelentkeztek. A nyugat-európai államoknak az ország feldarabolásában játszott szerepe alapvetően meghatározta a magyar szellemi élet irányultságát és ki- ábrándulását a nyugati értékekből. A magyar közélet fokozatosan Kelet felé fordult, 3 Hajdú–Domokos 1978, 13. 4 Máig nincs egyértelmű magyarázata annak, hogy a bizánci szerzők miért nevezik a magyarokat türköknek. A korábbi magyarázat meggyőző cáfolata: Balogh 2005, 187–195; a muszlim szer- zők névhasználata egyértelmű: Zimonyi 2001, 201–212. 5 Pusztay 1977; Sinkovics 2002, 89–97. 6 MHK; Pauler 1900. 9 s nemcsak a hagyományos jobboldal, hanem a népi mozgalom gondolatvilágában is ez az irány játszott központi szerepet.7 Ugyanakkor megélénkült a tudományos érdeklődés a korai magyar történet iránt, ami a két világháború között a kutatás je- lentős fellendülését eredményezte. A forráskiadások területén komoly áttörés történt: Szentpétery Imre a magyar- országi latin elbeszélő források kritikai kiadását,8 míg Gombos Ferenc Albin a kül- honi latin és más nyelvű forrásokat tette közzé három kötetben.9 A bizánci források összegyűjtése Moravcsik Gyula érdeme, munkája, A magyar történet bizánci forrásai alapvető, ennek kibővített és átdolgozott német kiadása, a Byzantinoturcica máig a bizantinológia egyik legfontosabb kézikönyve.10 1920 és 1931 között Kmoskó Mihály a szír és muszlim források terén végzett fontos kutatásokat, amelynek az eredményei csak újabban kerültek publikálásra.11 A forráskiadások mellett kiemelkedő jelentőségű a turkológus Németh Gyulának A honfoglaló magyarság kialakulása c. korszakos munkája 1930-ból, amely az 1970-es évekig iránymutatóként szolgált a kutatásoknak.12 Ugyancsak fontos munka a Ligeti Lajos által szerkesztett gyűjteményes kötet, amelyben a különböző tudományágak jeles képviselői foglalták össze a kutatás addig elért legfontosabb eredményeit.13 1945-től a 60-as évekig terjedő időszakban az ideológiai voluntarizmus az őstör- ténet-kutatásban is erősen éreztette hatását, ami különösen Molnár Erik munkássá- gában érhető tetten. Elméletéről 1953-ban vitaülést rendeztek.14 Ezzel egy időben komoly szaktudományos eredmények is születtek: Moravcsik Gyula 1949-ben jelentette meg a magyar őstörténet egyik legfontosabb görög nyelvű forrásának, Bíborbanszületett Konstantin, A birodalom kormányzásáról c. munkájá- nak bilingvis szövegkiadását.15 Györffy György a magyarországi latin nyelvű króni- kák őstörténeti vonatkozásait dolgozta fel 1948-ban megjelent művében.16 Következő nagyhatású munkájában a magyar állam előzményeivel foglalkozott.17 Emellett az ő szerkesztésében készült