Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Doktori Iskola Medievisztika Program
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Doktori Iskola Medievisztika program Szőcs Tibor A NÁDORI INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD- ÉS ANJOU-KOR ELSŐ FELÉBEN (1000–1342) Doktori értekezés Témavezető: Dr. Petrovics István Szeged, 2013 TARTALOM Tartalom . 2 1 – Bevezetés . 4 1.1 – Az elnevezés . 7 1.2 – A szó etimológiája . 15 2 – A tisztség eredete és az első nádorok . 20 3 – A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században . 28 4 – Az ország nádorától az „ország nádoráig”. (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig) . 47 4.1 – A tatárjárásig terjedő időszak: a „mobilis nádorok”. 49 4.2 – A regionális nádorság kezdete . 62 4.3 – Az „oligarcha-nádorok” kora . 77 4.4. – I. Károly első nádorai – az „oligarchikus nádorság” öröksége . 103 4.5 – A Druget-nádorok . 112 4.6 – A nádori kúria Visegrádra költözése . 123 5 – A nádori joghatóság korlátai . 145 5.1 – A földrajzi határok . 145 5.2 – A nádorral szembeni jogi immunitás . 155 6 – A generalis congregatio . 161 6.1 – A nádori közgyűlés intézményének kialakulása . 161 6.2 – A nádori generalis congregatio intézménye 1290–1343 között . 173 7 – A nádor mint az alávetett népelemek bírája . 179 7.1 – Az udvarnokok feletti joghatóság . 179 7.2 – A besenyők . 183 2 7.3 – A kunok . 192 8 – A nádori hivatal munkatársai . 201 8.1 – A nádort helyettesítő tisztségek: alnádor, nádori albíró . 202 8.2 – A nádori „iroda” belső munkatársai: jegyzők, ítélőmesterek . 220 8.3 – A nádori „iroda” külső munkatársai és segítői: az ítélőtárs, a poroszló és a nádori ember . 225 9 – A hivatal betöltése . 239 10 – A nádori hivatal jövedelmei . 245 Függelék: kiegészítés Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik kritikai jegyzékéhez . 256 Rövidítések és bibliográfia . 261 3 1 – BEVEZETÉS Palatinus vocatur ille, qui est iusticiarus in toto regno. („Azt nevezik nádornak, aki az egész országban az igazságszolgáltatás feje.”) Ezt a lakonikus tömörségű jellemzést 1308-ban írta le a Kelet-Európát bemutató Descriptio Europae Orientalis című munka ismeretlen, de a magyar viszonyokat jól ismerő szerzője.1 Ha nem igazságszolgáltatási, hanem politikai szempontból akarnánk jellemezni a tisztséget, akkor azt mondhatnánk, hogy a nádor a magyar intézményrendszerben a legmagasabb, király után következő, (általában) nem dinasztikus főméltóság. Az intézmény Szent István korától kezdve egészen 1848-ig aktívan létezett, és hivatalosan 1867-ben sem törölték el, csak bizonytalan időre elhalasztották a nádorválasztást (1867. évi VII. tc.). Viselői legtöbbször az ország legbefolyásosabb politikusai közül kerültek ki, és nem egyszer aktívan is alakították a történelmet. Mindezek ellenére a nádori méltóságnak viszonylag kevés átfogó krónikása akadt, és a történettudomány művelői legtöbbször csak egy-egy részletkérdésre, avagy a nádorok életrajzára koncentráltak. A 17–18. században, a kor stílusának megfelelően archontológiai és életrajzi névsorokat állítottak össze a történetírók. A legelső ilyen munka 1659-ben került ki egy német nemzetiségű győri ciszterci szerzetes és teológus-historikus, Caspar Iongelinus tollából.2 A 18. századi jezsuita történetírói iskolához jó néhány latin nyelvű nádori életrajzgyűjtemény fűződik (némelyiket verses formában is „továbbfejlesztették”, veretes disztichonokban szólaltatva meg az életrajzokat).3 Ez a stílus napjainkig továbbélt, főként az ismeretterjesztő művekben,4 és ebből a szemléletből nőttek ki az archontológiai munkák is, amelyek során egyre pontosabb névsorokat állítottak össze. A 19. század első felében Fejér György többször is mellékelt listákat a különféle egyházi és világi tisztségek betöltőiről, így a nádorokról is.5 A reformkor híres régiséggyűjtője, Czech János (aki Fejér György Codex Diplomaticusának is munkatársa volt), 1848-ra szintén elkészítette a nádorok jegyzetekkel ellátott pontosabb rendjét, ám munkája kéziratban maradt, és csonka változata csak 1863-ban jelent meg.6 Fraknói névsorát már a 19. század végén pontosította Wertner Mór, aki először az 1 Latinul: Descriptio 51. Magyarul: Károly emlékezete 75. (Borzákné Nacsa Mária ford.) A szerző leginkább Andreas Hungarusszal azonosítható, lásd Nacsa 1985. 86–97. A magyar viszonyokban való jártasságáról, és a műben előforduló nyelvi hungarizmusokról lásd még uo. 70–71., 87–88. 2 Iongelinus 1659. 152–165.; vö. Szabados 2006. 103–105. 3 Muszka 1736.; Schmitth 1739. (több kiadással); Babai 1775. 4 Ezek közül jól használható, és modern szakirodalmi munkákon alapul: Markó 2006. 213–260. 5 A leginkább teljes: CD VII/2. 279–282. 6 A mű kéziratos címe: „Magyarország nádorainak és királyi helytartóinak korrendileg szerkesztett névsora.” A névsort végül Fraknói Vilmos használta fel nádorokról írott értekezésében, függelék gyanánt: Frankl 1863. 4., 4 Árpád-kori, majd később az Anjou-kori nádorokat gyűjtötte össze.7 Az 1980–90-es években további három középkori nádornévsort is összeállítottak,8 ám a legpontosabb archontológiákat a 90-es évek modern kutatásai alapozták meg. A talán legkuszábbnak mondható Árpád-kori viszonyok összefoglalása nemrég látott napvilágot Zsoldos Attila tollából, míg az 1301 és 1457 közötti időszakra Engel Pál archontológiáját tekinthetjük a legpontosabbnak.9 Már készülőben van az 1457–1526 közötti archontológia is, addig is a fentebb említett általános névsorok használhatóak erre az időszakra is, egészen 1848-ig bezárólag. Intézménytörténeti összefoglalóval először Timon Sámuel próbálkozott 1734-ben, majd Bél Mátyás fia, Bél Károly András, aki egy általános munkát írt Magyarország főméltóságairól, a hivatalok eredetéről, a rájuk vonatkozó jogszabályokról, és egyéb forrásokról.10 A 19. század első felében Fejér György a már említett okmánytára egyik kötetének előszavában összefoglalta az ország főméltóságainak történetét, a nádorokkal kezdve, kitérve a rájuk vonatkozó törvényszövegekre is.11 Podhradczky József 1856. évi, Fejérnél bővebb összefoglalója után12 végül Fraknói (akkori nevén: Frankl) Vilmos írta meg a nádori (és országbírói) hivatal azóta is egyetlen átfogó ismertetését. A munka két fő részre oszlik: a nádori, majd az országbírói hivatal kifejtésére, mindkét esetben a saját koráig, azaz a 19. század közepéig haladt el a szerző. A nádori intézményre vonatkozó részben először a „nádor” szó akkor már tekintélyes irodalmat felvonultató etimológiáját tárgyalta, majd a hivatali hatáskört elemezte három fejezeten át, Szent Istvántól a 19. századig. Az intézménytörténeti összefoglalót egy, a hivatal betöltését ecsetelő fejezet zárta, majd a könyv végén függelékként olvashatjuk Magyarország nádorainak és országbíróinak névsorát, Czech János kézirata alapján összeállítva.13 A forrásadottságok miatt a késő-középkori és újkori fejezetek igen elnagyoltak lettek, és az Árpád-kori részek is tartalmaznak pontatlanságokat. 155–165. Czech János a későbbiekben is foglalkozott a témával, tudunk arról, hogy az MTA 1850. augusztus 17- i ülésén tartott egy előadást „a nádorok s az ország egyéb főtisztjei’ chronologiájáról”. Sajnos beszámolójának csak az említése maradt meg, az előadás szövege nem került külön kinyomtatásra. A Magyar Academiai Értesítő közléséből kiderül, hogy az „oklevelek nyomán táblás alakban eléadó” munkájából kiemelte a 13. századi viszonyokat, és azt, hogy a nádori hivatal akkori változásai kihatottak a többi tisztségviselőre is, lásd Czech 1850. 7 Wertner 1894.; Wertner 1907. 26–30. 8 MTK IV. 1142–1144.; Szentpétery 1985. 96–100.; KMTL 474–475. (Szovák Kornél szócikke) 9 Archont. 1000–1301. 15–26.; Archont. 1301–1457. 1–6. 10 Timon 1734. 73–74.; Bél 1749. 5–23. 11 CD X/6. 4–11. 12 Podhradzky 1856. 13 Frankl 1863. A könyv további „érdekessége”, hogy egy nyomdahiba folytán a 74–78. oldalak számozása elcsúszott, amit később korrigáltak, így a könyvnek nincsen 74. oldala (73. után rögtön 75. következik), viszont két 78. oldal is található benne. 5 Bár Fraknói műve a saját kora tudományának magas színvonalán megírt összefoglalója volt, a forráskiadványok gyarapodása és a történeti kutatások jelentős előrelépése miatt ma már inkább csak historiográfiai értékkel bír. A 19. század pozitivista felfogásában az intézménytörténetet háttérbe szorította a genealógiai megközelítés, amelynek művelésében Wertner Mór járt az élen.14 Ekkor születtek az első olyan munkák is, amelyeket a mai napig mérvadónak szokás tekinteni a nádorsággal kapcsolatban. A genealógiai kutatásokon túl ilyenek Hajnik Imre megállapításai a nádori bíráskodásra vonatkozóan.15 Az intézmény első két évszázadának a kereteit pedig Váczy Péter 1938-ban közzétett tanulmánya alapján határozzák meg szinte minden történeti munkában.16 Máig ható az Anjou-kori nádori bíráskodásról és oklevéladásról szóló mű Nyers Lajostól,17 míg az Árpád-kori részt feldolgozó Kommer Magda munkája kéziratban maradt.18 Istványi 14 Számtalan olyan tanulmány született, amely egy-egy nádor családjában végzett „mélyfúrásokat”, vagy az életének egy-egy mozzanatát derítette föl. Ilyen esetekben az illető nádori mivolta lényegtelen is volt (Botka 1872; Bunyitai 1888; Pór 1889; Komáromy 1891; Wertner 1891a; Wertner 1892; Wertner 1893; Wertner 1895; Wertner 1897.). Wertner végül – részben előbbi tanulmányai összegzéseként – az összes akkor ismert Árpád- kori nádort is megvizsgálta genealógiai szempontból: Wertner 1898. 15 Hajnik 1899. 6–9., 66–77. 16 Váczy 1938. 49–56. Megállapításaira később részletesen visszatérünk. 17 Nyers 1934. 18 Két, egymástól eltérő kéziratról van szó. Az „MTA Kézirattár 4538/22.” jelzett alatt található bőrbe kötött, gépelt és tollal javított 91 oldalas kézirat három fő fejezetre oszlik (főcím nélkül). 1.: „A nádori