DOCSLIB.ORG

Szelkialto12 2006.Pdf

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Szelkialto12 2006.Pdf Szélkiáltó 12 KISALFÖLDI REGIONÁLIS MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FOLYÓIRAT 2006. október ISSN 1217 9795 Tartalom Contents Pellinger Attila A sarlósfecske (Apus apus) költésbiológiai vizsgálata Sopronban 3 Study of the breedig biology of the Swift (Apus apus) in Sopron Váczi Miklós Adatok egyes ritka madárfajok helyzetéhez a Kisalföldön 16 Data on the population size of rare birds of Kisalföld Rékási József Újabb adatok a Mekszikópusztán gyűjtött rágótetvekről (Phthiraptera) 20 New data from the Phthiraptera collected at Mekszikópuszta Hadarics Tibor Új fajok a Fertő madárfaunájában 1996 és 2003 között 23 New bird species in the bird fauna of Lake Fertő between 1996 and 2003 Sáfián Szabolcs Ritka lepkefajok (Lepidoptera) előfordulási adatai egy Fertőrákos melletti 28 és társai mészkőbányából Occurences of rare butterfly and moth species (Lepidoptera) from a limestone quarry at Fertőrákos Laczik Dénes Nagy póling (Numenius arquata) fészkelése a Mosoni-síkon 33 Successful brood of Curlew (Numenius arquata) in North-West Hungary Hadarics Tibor Döglött halakat fogyasztó vízisikló (Natrix natrix) 33 Grass Snake (Natrix natrix) feeding on dead fish Traser György Tömegesen elgázolt vörösbegyek (Erithacus rubecula) a Fertő-parti úton 34 Winkler Dániel Mass death of Robins (Erithacus rubecula) caused by car crash along the Fertő Pellinger Attila Üstökösréce (Netta rufina) újabb költése a petőházi cukorgyár ülepítőtavain 34 Red-crested Pochard (Netta rufina) nested again on the settling ponds of Petőháza sugarworks Szerkesztő Bizottság: Pellinger Attila, Mogyorósi Sándor, Dr. Hadarics Tibor, Soproni János Postacím: H–9400 Sopron, Hátulsó u. 7. Internet: http://www.tar.hu/szelkialto E-mail: [email protected] SZÉLKIÁLTÓ 12. 2006.1. 3 A sarlósfecske (Apus apus) költésbiológiai vizsgálata Sopronban Study of the breedig biology of the Swift (Apus apus) in Sopron PELLINGER ATTILA 1. Bevezetés A sarlósfecske (Apus apus), mely vizsgálataim alanya, a városi ökoszisztémában jellegzetesen előforduló madárfaj. Fészkelőhelyei szinte kizárólag az emberi építmények. Repülő rovarokkal, elsősorban levéltetvekkel (Aphididae) táplálkozik, (Lack & Owen, 1955; Pavelka & Korytár, 1990; Pellinger, 1990) ideje túlnyomó részét a levegőben tölti, gyakorlatilag csak a tojások kikeltetésének, illetve a fiatal fiókák melengetésének idejét tölti a fészkén. Az időjárás emiatt sokkal inkább befolyásolja életmenetét, mint más madárfajokét, melyek életmódja kevésbé függ a repüléstől. Hideg, esős, szeles időjárás esetén nemcsak a repülés energiaigénye nő meg, hanem a táplálékállatok (repülő rovarok) elérhetősége is sokkal kisebb. Tartós rossz idő esetén tömeges pusztulások tapasztalhatóak (Bruderer, 1972; Kleiner, 1940). Ez fokozott mértékben jelentkezik a fiókáknál: az elérhető kisebb mennyiségű táplálékból nagyobb arányú a szülőmadarak öntáplálása (Martins & Wright, 1993), a már említett okból és nyilvánvalóan nagyobb mértékű a hőveszteség is, amit csak részlegesen képesek kompenzálni a testhőmérséklet csökkentésével, illetve "éhségalvással" (Piechocki, 1956). A néhány napos fiókák rövid ideig tartó hideg, esős időjárás esetén is elpusztulnak, a már kitollasodott, idősebb fiókák hosszabb 10-15 napos koplalást is túlélhetnek (Scherner & Weitnauer, 1980). Más hasonló tömegű madárfajokhoz képest a sarlósfecskék fiókái lényegesen hosszabb ideig tartó éhezést képesek átvészelni, ez azt jelenti, hogy a szelekció során kialakult valamilyen mechanizmus, mely az említett hátrányokat hivatott csökkenteni. Az alábbiakban az 1990–1995 között elvégzett vizsgálataim eredményeit mutatom be, amelyek fő célja a Sopronban fészkelő sarlósfecske-populáció költésbiológiájának feltárása. Mivel a faj hazai szakirodalma hiányos, ismertetem a sarlósfecske magyarországi fészkelőhelyeit, költési szokásait is. Az eredmények túlnyomó részét a fiókák növekedésére vonatkozó 1994- ben végzett mérések teszik ki. Ennek során a fiókák kikelésétől a kirepülésig tartó időszakban tanulmányoztam a növekedés folyamatát. Vizsgáltam a fészkelőhelyválasztást, a tojásrakást és a fészekaljnagyságot, hiszen közvetve ezek is meghatározzák az egyes fiókák növekedésének ütemét. A tojás mérete meghatározza a kikelő fióka „induló tömegét”, és az a tény, hogy sorrendben hányadik tojásból származik, alapvetően meghatározza a további sorsát. Az eltérő kelés miatt a fiókák között jelentős nagyságkülönbség lehet (és többnyire van is), ami azt jelenti, hogy kedvezőtlen körülmények között, amikor kevesebb táplálékon kell osztozniuk a fészekalj fiókáinak, elsőként szinte mindig a legkevésbé fejlett példány pusztul el. Hasonló megfontolások alapján befolyásolhatja a fiókáknak jutó táplálék mennyiségét, tehát a növekedésüket a fészekaljnagyság. 2. Anyag és módszer 2.1. A sarlósfecske magyarországi elterjedése és állományviszonyai A Kárpát-medencében költő állományról igen kevés adat áll rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy a XX. század első harmada óta igen lassú, de folyamatos expanzió zajlik. E szétterjedés eredményeként a sarlósfecske kisebb-nagyobb számban szinte minden nagyobb, illetve közepes nagyságú városunkban fészkel. Azokon a költőhelyeken, ahol e folyamat részletesebben dokumentált, a fészkelőállomány növekedése tapasztalható. Sopronból Fászl (1883) a XIX. század végén mint fészkelő fajt említi, de állománynagyságáról semmit sem ír, Kleiner (1934) is csak egy költőhelyet nevez meg. Bali (1984) két kisebb költőhelyet említ, Kárpáti (1984) pedig 120-150 párra becsüli a fészkelő állományt. 1990-ben felmérésem során 250 költőpárt találtam (Pellinger, 1990). Budapesti megtelepedése és lassú terjeszkedése a múlt század első harmadából meglehetős pontossággal ismert (Dorning, 1916; 1917; 1928; 1932; 1933; 1934; Schenk, 1934), a későbbi évtizedek adatai viszont csak szórványosak (Jakab, 1964; Keve, 1982; Schäfer & Tapfer, 1964; Vertse, 1939), a jelenlegi költőállományról pedig egyáltalán nincsenek adatok. Debrecenben 1975-ben költött először 7 pár (Endes, 1977), 1983-ban 15 pár (Juhász, 1983), 9 év múlva már 70 pár, 1993-ban pedig 73 pár (Fintha & Szabó, 1994). Régóta ismert fészkelő faj Pécsett, Radetzky (1919) 2-300-ra becsülte a költőállományt. Ivanits (1975) a 70-es évek elején 85-90 párt számlált a városban. A 30-as évek eleje óta fészkel néhány pár sarlósfecske Szegeden (Beretzk, 1955; B. P.(sic!), 1931), de jelenlegi állományáról semmit nem tudni. Kisebb-nagyobb kolóniái az országban több helyen megtalálhatóak, ám érthetetlen módon a szakirodalomban gyakorlatilag nem lehet adatokra lelni. Biztosan fészkel Esztergomban, Jászberényben (15-18 pár, Urbán S. levélben), Körmenden, Mohácson, Sárváron, Simontornyán (18-20 pár, Molnár Z. levélben), Sümegen, Szekszárdon, Székesfehérváron, Szigligeten (5-6 pár, Dénes P. szóbeli közlése), Szolnokon (100-120 pár, Urbán S. levélben), Szombathelyen, Várpalotán és Veszprémben de ezekről a helyekről nem rendelkezem pontosabb adatokkal. 4 SZÉLKIÁLTÓ 12. 2.2. Fészkelőhelyválasztás A sarlósfecske napjainkra szinte teljesen urbanizálódott, areájának európai részén szinte kizárólag emberi településeken, épületeken, romokon stb. költ. Alkalmanként kisebb kolóniákat találhatunk azokban a habitatokban is, ahol az ember jelentős természetátalakító tevékenysége előtt fészkelt. 2.2.1. Odúköltések Valószínű, hogy e faj korábban a középhegységi lombhullató erdők fészkelő madara volt. Az erdőterület rohamos csökkenése, illetve a modern erdőgazdálkodás megjelenése eredményezhette, hogy a sarlósfecske fészkelőhelyként alkalmas öreg, odvas fák híján kiszorult az erdőkből és jó alkalmazkodóképességének köszönhetően az emberi településeken talált új fészkelési lehetőségeket. A természetes fészkelőhelyek ritkulása és az új fészkelőlehetőségek elfogadása a faj szétterjedéséhez is vezetett, hasonló jelenséget figyeltek meg észak-amerikai nyugati részein a Chaetura vauxi sarlósfecske- faj esetében, ahol az urbanizáció folyamata jelenleg is zajlik (Udvardy, 1983). Dementiev & Gladkov (1951) a múlt század közepén még elterjedt erdei fészkelőként említi a Szovjetunió területén. Elsősorban erdőszéleken, kiritkult idős állományokban telepszik meg, ahol elegendő mennyiségű és megfelelően tágas odvakat talál, nem fészkel azokban a sűrű többszintes erdőkben, ahol a fészekodúk megközelítését a lombozat akadályozza. A németországi Nordharz területen évtizedek óta erdészetileg nem művelt, kb. 200 éves elegyes kocsánytalan tölgyesben összesen több száz párból álló laza telepei ismertek, itt az állománysűrűség 1986–1989 közt 0,5-1,9 pár/ha között változott (Günther & Hellmann, 1991). Magyarországi odúköltései szórványosnak mondhatóak. A Bükk hegységből több feljegyzés említi a XX. század elején, de fészkeit csak Vásárhelyi (1938) találta Bekényben, odvas fákban bővelkedő legelőerdőben, ahol 10-15 pár és egy cseres- tölgyesben, ahol 15-20 pár költött. Mauks (1942) tölgy-szálerdő szegélyében költő párt említ a Kutyaakasztó-bérc közelében. Nagy (1907) a Simonkai-hegység legelőerdejében találta, évszázados tölgyekbe vált harkályodvakban, a kolónia 10 párból állt. A Mátra és a Bükk idősebb tölgy-, illetve bükkerdeiben jelenleg is előfordulnak szórványos odúköltések (Horváth, 1980; Solti, 1991), azonban ezek jelentősége a hazai állomány egészét tekintve kicsi. 2.2.2. Sziklai fészkelések A sziklarepedésekben, -üregekben történő fészkelések még azokban az országokban is ritkának mondhatóak, melyekben hazánkkal ellentétben a sziklakibúvások, meredek sziklafalak gyakori felszíni formációk, ez a fészkelési mód csupán a Földközi-tenger vidékén elterjedtebb (Scherner & Weitnauer, 1980). Magyarországon egyetlen ilyen költőhelyét
Load more

Recommended publications
  • Weed-Insect Pollinator Networks As Bio-Indicators of Ecological Sustainability in Agriculture
    Agron. Sustain. Dev. DOI 10.1007/s13593-015-0342-x REVIEW ARTICLE Weed-insect pollinator networks as bio-indicators of ecological sustainability in agriculture. A review Orianne Rollin1,2 & Giovanni Benelli3 & Stefano Benvenuti 4 & Axel Decourtye1,2,5 & Steve D. Wratten6 & Angelo Canale3 & Nicolas Desneux7 Accepted: 12 November 2015 # The Author(s) 2016. This article is published with open access at Springerlink.com Abstract The intensification of agricultural practices contrib- arable lands; (2) weed-insect pollinator interactions are mod- utes to the decline of many taxa such as insects and wild ulated by the flowers’ features and their quality which are plants. Weeds are serious competitors for crop production attracting insects; (3) most weeds are associated with general- and are thus controlled. Nonetheless, weeds enhance floral ist insect pollinators; and (4) even if weed-pollinator networks diversity in agricultural landscapes. Weeds provide food for are largely mutualistic, some antagonist networks can be ob- insects in exchange for pollination. The stability of mutualistic served when deception occurs. We propose three weed-insect interactions in pollination networks depends on conservation pollinator networks as potential bio-indicators to evaluate the of insect pollinator and weed communities. Some agricultural ecological sustainability of arable land management strategies practices can destabilize interactions and thus modify the sta- in temperate areas: (1) Geometridae and Bombyliidae species bility of pollination networks. Therefore, more knowledge on visiting Caryophyllaceae, (2) Papilionidae foraging on weed-insect networks is needed. Here, we review the interac- Apiaceae, and (3) Syrphidae visiting Asteraceae. tions involved in insect visits to weed flowers in temperate arable lands.
    [Show full text]
  • Bollettino Della Società Entomologica Italiana
    Poste Italiane S.p.A. ISSN 0373-3491 Spedizione in Abbonamento Postale - 70% DCB Genova BOLLETTINO DELLA SOCIETÀ ENTOMOLOGICA ITALIANA Volume 152 Fascicolo II maggio - agosto 2020 31 agosto 2020 SOCIETÀ ENTOMOLOGICA ITALIANA via Brigata Liguria 9 Genova SOCIETÀ ENTOMOLOGICA ITALIANA Sede di Genova, via Brigata Liguria, 9 presso il Museo Civico di Storia Naturale n Consiglio Direttivo 2018-2020 Presidente: Francesco Pennacchio Vice Presidente: Roberto Poggi Segretario: Davide Badano Amministratore/Tesoriere: Giulio Gardini Bibliotecario: Antonio Rey Direttore delle Pubblicazioni: Pier Mauro Giachino Consiglieri: Alberto Alma, Alberto Ballerio, Andrea Battisti, Marco A. Bologna, Achille Casale, Marco Dellacasa, Loris Galli, Gianfranco Liberti, Bruno Massa, Massimo Meregalli, Luciana Tavella, Stefano Zoia Revisori dei Conti: Enrico Gallo, Giuliano Lo Pinto Revisori dei Conti supplenti: Giovanni Tognon, Marco Terrile n Consulenti Editoriali PAOLO AUDISIO (Roma) - EMILIO BALLETTO (Torino) - MAURIZIO BIONDI (L’Aquila) - MARCO A. BOLOGNA (Roma) PIETRO BRANDMAYR (Cosenza) - ROMANO DALLAI (Siena) - MARCO DELLACASA (Calci, Pisa) - ERNST HEISS (Innsbruck) - MANFRED JÄCH (Wien) - FRANCO MASON (Verona) - LUIGI MASUTTI (Padova) - ALESSANDRO MINELLI (Padova) - JOSÉ M. SALGADO COSTAS (Leon) - VALERIO SBORDONI (Roma) - BARBARA KNOFLACH-THALER (Innsbruck) STEFANO TURILLAZZI (Firenze) - ALBERTO ZILLI (Londra) - PETER ZWICK (Schlitz). ISSN 0373-3491 BOLLETTINO DELLA SOCIETÀ ENTOMOLOGICA ITALIANA Fondata nel 1869 - Eretta a Ente Morale con R. Decreto 28 Maggio 1936 Volume 152 Fascicolo II maggio - agosto 2020 31 agosto 2020 REGISTRATO PRESSO IL TRIBUNALE DI GENOVA AL N. 76 (4 LUGLIO 1949) Prof. Achille Casale - Direttore Responsabile Spedizione in Abbonamento Postale 70% - Quadrimestrale Pubblicazione a cura di PAGEPress - Via A. Cavagna Sangiuliani 5, 27100 Pavia Stampa: Press Up s.r.l., via E.Q.
    [Show full text]
  • A Sample Article Title
    Title Museum archives revisited: Central Asiatic hawkmoths reveal exceptionally high late Pliocene species diversification (Lepidoptera, Sphingidae) Authors Hundsdoerfer, AK; Päckert, M; Kehlmaier, C; Strutzenberger, P; Kitching, I Date Submitted 2017-09-25 Anna K. Hundsdoerfer, Senckenberg Natural History Collections Dresden, Königsbrücker Landstr. 159, D-01109 Dresden, Germany, Tel. +49-351-7958414437, Fax. +49-351-7958414327, [email protected] Museum archives revisited: Central Asiatic hawkmoths reveal exceptionally high late Pliocene species diversification (Lepidoptera, Sphingidae) ANNA K. HUNDSDOERFER a§, MARTIN PÄCKERT a,b, CHRISTIAN KEHLMAIER a, PATRICK STRUTZENBERGER a, IAN J. KITCHING c a Senckenberg Natural History Collections Dresden, Königsbrücker Landstr. 159, D- 01109 Dresden, Germany. b Biodiversity and Climate Research Centre (BiK-F), Senckenberganlage 25, D-60325 Frankfurt am Main, Germany. c Department of Life Sciences, Natural History Museum, Cromwell Road, London SW7 5BD, U.K. §Corresponding author. aDNA systematics of Central Asiatic hawkmoths Hundsdoerfer et al. - 1 - Abstract Hundsdoerfer, A. K. (2016) Zoological Scripta, 00, 000-000. Three high elevation Hyles species of Central Asia have proven difficult to sample and thus only a limited number of specimens are available for study. Ancient DNA techniques were applied to sequence two mitochondrial genes from ‘historic’ museum specimens of H. gallii, H. renneri and H. salangensis to elucidate the phylogenetic relationships of these species. This approach enabled us to include the holotypes and/or allotypes and paratypes. The status of H. salangensis as a species endemic to a mountain range north of Kabul in Afghanistan is confirmed by this study. It is most closely related to H. nicaea and H. gallii, and quite distant from the clade comprising the species from H.
    [Show full text]
  • Griechenland) Mit Der Beschreibung Einer Neuen Psychidenart (Lepidoptera, Psychidae) 1237-1262 © Biologiezentrum Linz/Austria; Download Unter
    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Linzer biologische Beiträge Jahr/Year: 2012 Band/Volume: 0044_2 Autor(en)/Author(s): Weidlich Michael Artikel/Article: Zur Schmetterlings-Fauna der Zagoria im Voria Pindos (Griechenland) mit der Beschreibung einer neuen Psychidenart (Lepidoptera, Psychidae) 1237-1262 © Biologiezentrum Linz/Austria; download unter www.biologiezentrum.at Linzer biol. Beitr. 44/2 1237-1262 28.12.2012 Zur Schmetterlings-Fauna der Zagoria im Voria Pindos (Griechenland) mit der Beschreibung einer neuen Psychidenart (Lepidoptera, Psychidae) M. WEIDLICH A b s t r a c t : In this paper the results of 7 expeditions between 2003 and 2012 to the Voria Pindos (Zagoria-Region with Southern Tymfi and Mitsikeli) in Greece are given, including the description of a new psychid species. Dahlica zagoriensis nov.sp. have been found at several locations. Further details of its biology and ecology are discussed here. During the investigations altogether 146 species of Lepidoptera have been observed. The author pointed out, that another 5 taxa of Lepidoptera are recorded for the first time in Greece. Species of special interest from faunistic point of view as well as rare species are discussed in detail. K e y w o r d s : Greece, Voria Pindos, Zagoria, Dahlica zagoriensis nov.sp., Psychidae, Lepidoptera. Einleitung Nach der ersten Publikation des Verfassers zur Fauna des Notia Pindos (vergl. WEIDLICH 2008) werden nunmehr die Ergebnisse aus dem benachbarten Voria Pindos bekannt gegeben. Ähnlich wie der Notia Pindos ist auch der nördlich anschließende Voria Pindos relativ wenig untersucht. Zur Schmetterlingsfauna dieser Region liegen einige Angaben vor, die hauptsächlich aus der Umgebung von Konitsa sowie von den Gebirgen des Tymfi und Smolikas stammen.
    [Show full text]
  • Quaderno 26.Pmd
    Quaderno di Studi e Notizie di Storia Naturale della Romagna Quad. Studi Nat. Romagna, 26: 91-128 giugno 2008 ISSN 1123-6787 Edgardo Bertaccini NOTE INTEGRATIVE SULLA MACROLEPIDOTTEROFAUNA ROMAGNOLA (Insecta Lepidoptera Rhopalocera, Heterocera) Riassunto Il presente contributo aggiorna ed integra le conoscenze sulla Macrolepidotterofauna di Romagna. Complessivamente vengono censite 19 specie, 11 delle quali risultano inedite. Rilevanti le presenze di Adscita albanica Naufock, Libythea celtis Laicharting, Rhoptria asperaria Hübner, Scopula vigilata Wagner, Orectis massiliensis Millière, Hadena luteocincta Rambur e Schinia scutosa Denis & Schiffermüller. Ogni specie è corredata da brevi cenni sulla distribuzione italiana e sulla fenologia. Infine, viene evidenziata un’area regionale di particolare interesse faunistico, compresa fra San Giovanni in Galilea ed il Montefeltro, segue un riepilogo relativo alle specie nuove di Macrolepidotteri segnalate in addenda alla Checklist di FIUMI & CAMPORESI (1988). Abstract [New data on the Macrolepidoptera (Rhopalocera and Heterocera) of Romagna (Northern Italy)] This paper updates the knowledge of the Macrolepidoptera of Romagna, providing additions and corrections to the checklist by FIUMI & CAMPORESI (1988). The first part of the paper deals with species either new to Romagna or confirmed. In all 19 species are reported, 11 of which are new to Romagna. The most noticeable records are: Adscita albanica Naufock, Libythea celtis Laicharting, Rhoptria asperaria Hübner, Scopula vigilata Wagner, Orectis massiliensis Millière, Hadena luteocincta Rambur and Schinia scutosa Denis & Schiffermüller. Notes on the distribution in Italy and the phenology of each species are given. The second part of the paper deals with the remarkable fauna of an area of South-Eastern Romagna, between San Giovanni in Galilea and Montefeltro; a list of Rhopalocera and Heterocera from that area is reported.
    [Show full text]
  • Freilandfund Von Hyles Hippophaes X Hyles Vespertilio (Lep.: Sphingidae)
    Freilandfund von Hyles hippophaes x Hyles vespertilio (Lep.: Sphingidae) BERNHARD WENCZEL Mit 2 Abbildungen Als begeisterter Hobbyentomologe züchte ich den ganzen Sommer über die verschiedensten Arten von Schmetterlingen. Die Sphingiden haben es mir dabei allerdings besonders angetan. Einmal, weil es meist dankbare Pfleglinge sind, zum anderen wegen der oft sehr far­ benprächtigen Raupen. Ich hatte es mir allerdings zum Ziel gemacht, im Frühling immer ca. 50% der Falter freizulassen. Zu diesem Zweck bin ich jedoch stets auf einwandfreie und inzuchtfreie Elterntiere an­ gewiesen. Bei selteneren Arten ist es aber fast unmöglich, über die Insektenbörse solche zu erhalten. Also muß ich mich selbst in noch verschonten Tälern der Alpen auf die Suche nach ihnen machen. So auch am 21. Juni 1982. Von einem Freund hatte ich einmal das Wallis als entomologischen Tip erhalten. Ich beschloß also, das Wochenende zusammen mit mei­ nem Begleiter, dem Generator, in der Nähe von Sierre zu verbringen. Natürlich hoffte ich dabei, einige Vertreter von Hyles hippophaes und H. vespertilio zu finden. Auf der Fahrt malte ich mir schon alles ganz genau aus. Ich sollte jedoch keine Ahnung haben; erst ein paar Monate später erfuhr ich, was ich gefunden hatte. Etwa um zehn Uhr abends kam ich an. Zwar etwas spät, aber es reichte dennoch, die 180-Watt- Mischlichtlampe noch aufzustellen. Ziemlich enttäuscht mußte ich er­ kennen, daß es wohl wegen des schönen Wetters der vergangenen Wochen schon zu spät für die Hyles-Arten war, denn am Licht fanden sich lediglich einige Kiefernspinner, Pappelschwärmer und etwa 60 Kiefernschwärmer ein. Daneben waren noch ein paar Noctuiden ver­ treten.
    [Show full text]
  • Weed-Insect Pollinator Networks As Bio-Indicators of Ecological Sustainability in Agriculture
    Weed-insect pollinator networks as bio-indicators of ecological sustainability in agriculture. A review Orianne Rollin, Giovanni Benelli, Stefano Benvenuti, Axel Decourtye, Steve D. Wratten, Angelo Canale, Nicolas Desneux To cite this version: Orianne Rollin, Giovanni Benelli, Stefano Benvenuti, Axel Decourtye, Steve D. Wratten, et al.. Weed- insect pollinator networks as bio-indicators of ecological sustainability in agriculture. A review. Agronomy for Sustainable Development, Springer Verlag/EDP Sciences/INRA, 2016, 36 (1), pp.8. 10.1007/s13593-015-0342-x. hal-01532374 HAL Id: hal-01532374 https://hal.archives-ouvertes.fr/hal-01532374 Submitted on 2 Jun 2017 HAL is a multi-disciplinary open access L’archive ouverte pluridisciplinaire HAL, est archive for the deposit and dissemination of sci- destinée au dépôt et à la diffusion de documents entific research documents, whether they are pub- scientifiques de niveau recherche, publiés ou non, lished or not. The documents may come from émanant des établissements d’enseignement et de teaching and research institutions in France or recherche français ou étrangers, des laboratoires abroad, or from public or private research centers. publics ou privés. Distributed under a Creative Commons Attribution| 4.0 International License Agron. Sustain. Dev. (2016) 36: 8 DOI 10.1007/s13593-015-0342-x REVIEW ARTICLE Weed-insect pollinator networks as bio-indicators of ecological sustainability in agriculture. A review Orianne Rollin1,2 & Giovanni Benelli3 & Stefano Benvenuti 4 & Axel Decourtye1,2,5 & Steve D. Wratten6 & Angelo Canale3 & Nicolas Desneux7 Accepted: 12 November 2015 /Published online: 11 January 2016 # INRA and Springer-Verlag France 2016. This article is published with open access at Springerlink.com Abstract The intensification of agricultural practices contrib- by insects has a key role in maintaining weed communities in utes to the decline of many taxa such as insects and wild arable lands; (2) weed-insect pollinator interactions are mod- plants.
    [Show full text]
  • 14. Szám 2009. Szeptember
    14. szám 2009. szeptember 14 Az I. Gyor-Moson-Sopron Megyei Madártani Kongresszus eloadásai Szélkiáltó 14 KISALFÖLDI REGIONÁLIS MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FOLYÓIRAT 2009. szeptember E-mail: [email protected] ISSN 1217 9795 Internet: http://www.tar.hu/szelkialto Tartalom Contents Rékási józsef Parazitológiai vizsgálatok madarakon 3 Investigation on bird ectoparasites Soproni János Az MME Soproni Helyi Csoportja az interneten 4 The Sopron Local Group of MME (Birdlife Hungary) on the internet Hadarics Tibor Ritka madárfajok Győr-Moson-Sopron megye faunájában 5 Rare bird species in the fauna of Győr-Moson-Sopron County Jánoska Ferenc Szélerőműparkok hatása a madárállományokra 7 The effects of wind farms to bird populations Jánoska Ferenc Mezővédő erdősávok madárvilágának vizsgálata 8 Monitoring of breeding bird communities of windbreaks Fülöp Tibor A Hansági Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábor 25 éve 9 25 years of the Ornithological and Conservation Research Camp in the Hanság Pellinger Attila & Állandó ráfordítású gyűrűzés (CES) Mekszikópusztán 10 Ferenczi Márta Constant Effort Site (CES) ringing at Mekszikópuszta Király Gergely Állandó ráfordítású gyűrűzés (CES) Völcsejen 11 Constant Effort Site (CES) ringing near Völcsej Pellinger Attila Vízimadarak gyűrűzése Mekszikópusztán 12 Ringing of aquatic birds at Mekszikópuszta Ferenczi Márta & Szerecsensirály (Larus melanocephalus) és kanalasgém (Platalea leucordia) színes jelölése a 13 Pellinger Attila Nyirkai-Hanyban Ringing of Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) and Eurasian
    [Show full text]
  • BOLD Taxonid Tree
    BOLD TaxonID Tree Title : SEARCH: Tax(Hyles), Include public records [SEARCH10] Date : 5-March-2016 Data Type : Nucleotide Distance Model : Kimura 2 Parameter Marker : COI-5P Codon Positions : 1st, 2nd, 3rd Labels : Extra Info, Country & Province, SampleID, Sequence Length, BIN uri Filters : Length > 200 Colorization : [blue]=Stop Codons [red]=Contamination or misidentification Sequence Count : 170 Species count : 33 Genus count : 1 Family count : 1 Unidentified : 0 BIN Count : 15 Cover Page 1/1 SEARCH:_Tax(Hyles),_Include_public_records_[SEARCH10] Sat Mar 5 14:49:09 2016 Page 1 of 2 1 % Hyles lineata|BC-Hax2557|607[0n]bp|Ecuador.Canar||BOLD:AAB7325 Hyles lineata lineatoides|BC-ZSMRR0038|445[1n]bp|Uruguay|Holotype| Hyles lineata|BC-Hax2553|658[0n]bp|Mexico.San Luis Potosi||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2558|607[0n]bp|Mexico.San Luis Potosi||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2551|629[0n]bp|Jamaica||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2550|627[0n]bp|Dominican Republic.Pedernales||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2560|656[0n]bp|Bolivia||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2552|658[0n]bp|Jamaica||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-ZSMRR0128|588[2n]bp|Jamaica||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|CGWC-3831|622[0n]bp|Canada.British Columbia||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2554|658[0n]bp|Mexico.Zacatecas||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BIOUG07591-H07|606[0n]bp|Canada.Ontario||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|BC-Hax2559|658[0n]bp|Mexico.Durango||BOLD:AAB7325 Hyles lineata|KP720076|654[0n]bp|taxon:103890|BOLD:AAB7325 Hyles annei|BC-Hax2589|293[0n]bp|Argentina|| Hyles annei|BC-Hax2590|283[0n]bp|Argentina||
    [Show full text]
  • Adriano Teobaldelli
    1 I Macrolepidotteri della Riserva Naturale Statale “Gola del Furlo” (Pesaro e Urbino, Marche) Riassunto. Negli anni 2017-2018 la Società italiana per lo Studio e la Conservazione delle Libellule – Odonata.it ha effettuato una sistematica indagine conoscitiva sui Lepidotteri presenti nella Riserva Naturale Statale “Gola del Furlo” (Provincia di Pesaro e Urbino, Marche). Le specie accertate sono 585, tra cui alcune specie poco note e localizzate, altre primo rinvenimento nel territorio marchigiano. Il rilevante numero di specie censite evidenzia la ricchezza della biodiversità e l’interesse scientifico sul piano faunistico e zoogeografico della Riserva. Vengono esaminate le specie raccolte per categoria corologica, riportando i dati percentuali dei vari elementi faunistici. Si evidenzia che la maggior parte delle specie sono a diffusione Euroasiatica, Eurosibirica e Mediterranea. Viene riportata la checklist di tutte le specie monitorate. Abstract. In the years 2017-2018 the Società italiana per lo Studio e la Conservazione delle Libellule – Odonata.it carried out a systematic survey of Lepidoptera in the State Natural Reserve “Gola del Furlo” (Pesaro e Urbino Province, Marche, Italy). The species found are 585, which some not much known and others first recovery in the regional territory. The large number of species collected highligts the scientific interest of the Reserve and its biodiversity richness. The list of species is reported and different species were examined according to their chorological type. It should be noted that most of the species are Eurasian, Eurosibiric and Mediterranean elements. Follow the list of the relieved species. Key word: Lepidoptera, Marche, State Natural Reserve “Gola del Furlo”, checklist, chorological type.
    [Show full text]
  • Folia Entomologica Hungarica 66. (Budapest, 2005)
    Hyles vespertilio (Esper, 1779), new to the Lepidoptera fauna of Hungary (Lepidoptera: Sphingidae) SZ. SÁFIÁN1* & T. HADARICS2 'Szalkay József Hungarian Lepidopterological Society H-l 158 Budapest, Drégelyvár u. 13. VI./39, Hungary. E-mail: [email protected] 2Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society, Sopron Local Group H-9400 Sopron, Jv utca 14. IL/4, Hungary. E-mail: [email protected] Abstract - A female Hyles vespertilio (ESPER, 1779) was collected at light at a limestone quarry at Fertőrákos (NW Hungary) on 7th June 2004. This species is new to the Hungarian Lepidopteran fauna. The authors also found two caterpillars (L3 instar) on Chamaenerion (Epilobium) dodonaei on 8th July 2004; one female imago emerged from the resulting bred pupae on 6th August 2004. This in­ dicates that at Fertőrákos H. vespertilio has a second partial-to-full generation. It is still not known if H. vespertilio has a permanent population at Fertőrákos or if those found were the offspring of a mi­ grant. One dubious earlier record is known from Hungary (forestry light trap, Kecskemét), but the specimen cannot be traced. All other 'Hungarian' records in earlier literature are from before 1914, from former parts of the Austro-Hungarian Monarchy (Zagreb, Rijeka, Karlovac in Croatia). In the recent faunal work on the Sphingidae of Hungary, it is mistakenly claimed that Chamaenerion dodonaei is not native to Hungary. However, this pioneer plant is widespread on warm rocky slopes, abandoned limestone and rubble-strewn mines and river banks in western Hungary. Other isolated populations of H. vespertilio may be found where this foodplant occurs.
    [Show full text]
  • A Highly Contiguous Genome Assembly of the Bat Hawkmoth Hyles Vespertilio (Lepidoptera: Sphingidae) --Manuscript Draft
    GigaScience A highly contiguous genome assembly of the bat hawkmoth Hyles vespertilio (Lepidoptera: Sphingidae) --Manuscript Draft-- Manuscript Number: GIGA-D-19-00361R1 Full Title: A highly contiguous genome assembly of the bat hawkmoth Hyles vespertilio (Lepidoptera: Sphingidae) Article Type: Data Note Funding Information: Max-Planck-Gesellschaft Dr. Gene Myers (-) Deutsche Forschungsgemeinschaft Not applicable (HU 1561/5-1 & RE 603/25-1 & HI 1423/3- 1) Bundesministerium für Bildung und Dr. Martin Pippel Forschung (01IS18026C) Abstract: Adapted to different ecological niches, moth species belonging to the Hyles genus exhibit a spectacular diversity of larval color patterns. These species diverged about 7.5 Mya, making this rather young genus an interesting system to study a wide range of questions including the process of speciation, ecological adaptation and adaptive radiation. Here we present a high-quality genome assembly of the bat hawkmoth Hyles vespertilio , the first reference genome of a member of the Hyles genus. We generated 51X PacBio long reads with an average read length of 8.9 kb. PacBio reads longer than 4 kb were assembled into contigs, resulting in a 651.4 Mb assembly consisting of 530 contigs with an N50 value of 7.5 Mb. The circular mitochondrial contig has a length of 15,303 bases. The H. vespertilio genome is very repeat-rich and exhibits a higher repeat content (50.3%) than other Bombycoidea species such as Bombyx mori (45.7%) and Manduca sexta (27.5%). We developed a comprehensive gene annotation workflow to obtain consensus gene models from different evidences including gene projections, protein homology, transcriptome data, and ab initio predictions.
    [Show full text]