A CSONKASZATMÁR ÉS CSONKABEREG MEGYÉBEN VÉGZETT FÖLDTANI KUTATÓ MUNKA EREDMÉNYEI. (Jelentés az 1930—1933.1 években végzett földtani felvételekről.) Irta: Ferenczi István dr.

Bevezetés ...... Földrajzi vázlat ...... Irodalmi ad ato k ...... Geológiai viszonyok ...... a) Rétegtani leírás .... 1. Pleisztocén—ópleisztocén 2. Fiatal pleisztocén . . 3. F ío lo c é n ...... b) Szerkezeti viszonyok . . Gázindikációk ......

Bevezetés. A fenti cím alatt 4 év öt munkaszakaszának eredményeit foglalom össze a következő eredeti kéziratos jelentések alapján: 1. „Földtani tanul­ mányok Csonkaszatmár vármegye területén“ (Jelentés az 1930. évi munkáról), írta RozlozsnikPál és Ferenczi István dr„ 2. „Jelentés az 1931. év nyarán Csonkaszatmár- és Bereg vármegyékben végzett földtani reambulációs munkálatokról“, írta Schréter Zol­ tán dr., 3. „Újabb adatok a —turricsei geofizikai minimum vidékének geológiai viszonyaihoz“ (Jelentés az 1932. évi munkáról, írta Ferenczi István dr., 4. „A tisztaberek— turricsei geofizikai mini­ mumot É-ról határoló terület geológiai viszonyai“ (Jelentés az 1933. évi felvételről), írta Schmidt R. Eligius dr., 5. „A szatmármegyei

1 Bár a kötet 1932^vel zárul ez a jelentés teljesség okáért az 1933, évi eredmé* nyékét is felöleli. 302 FERENCSÍ

síkság Jánk—Szatmárökörító— körüli részének földtani viszo­ nyai“ (Jelentés az 1933. évi munkáról), írta Ferenczi István dr. és Schmidt R. Eligius dr. A felsorolt jelentésekben leírt vizsgálatokat a m. kir. Földtani Inté­ zet néhai igazgatója, Böckh Hugó dr., abból a célból indította meg, hogy reambuláljuk a Szamos, Kraszna és Túr folyók torkolati szakaszai által közrefogott szatmármegyei síkságon a Hungárián Oil Syndicate Ltd. által végeztetett felvételeket. A geológusok munkájával egyidejűleg folytak az Eötvös-féle torziós mérleggel, majd a földmágnességi viszonyok -megismerésére végzett geofizikai vizsgálatok is, hogy a geológiai és geofizikai munka eredményei összevethetők legyenek. Időközben 19 3 1- ben a vizsgálatok kiterjedtek Csonkaberegmegye egy részére is, viszont a vizsgálatokból kimaradt Csonkaszatmármegyének Mátészalka — Fehérgyarmat—Kölese vonalától É-ra a Tiszáig terjedő része. Időrendben haladva a földtani munkálatok a következő sorrendben következtek egymásután: 1930-ban Rozlozsnik Pál és Ferenczi István a hozzájuk beosztott Horusitzky Ferenc dr. és K r e t z o i M i k 1 ó s dr. társaságában Mátészalka—Nagyecsed—Mérk vidékén végeztek előtanulmányokat, majd Kölese—Túrricse—Tisztaberek vonalában készítettek szelvényt Méhtelek községig. 1931-ben S c h r é- ter Zoltán dr. folytatta a munkát a Szamos jobb partján, K r e t z o i Miklós segédletével, ahol a Fehérgyarmat—Kölese—Gacsály községek által jelzett háromszögben csatlakozott szelvényeivel az előző évi mun­ kákhoz és külön munkaterületként Beregmegye egy részét szelvényezte végig. 1932-ben Ferenczi dr. egymagában tér vissza Tisztaberek— Méhtelek—Kishódos vidékére, az ottani szelvényhálózat sűrítésére. Míg 1930-ban vizsgálatainkhoz előbb egy, majd később két 10 m-es, csőnél­ küli Földváry-furó állott rendelkezésre, 1931-ben Schréter és 1932- ben Ferenczi két 10- és egy 30 m-es, csövekkel ellátott Fonó­ féle fúrógarnitúrával dolgozhatott. 1933. március— áprilisában pedig Schmidt dr. Tisztaberek—Túrricse, Botpalád—Kispalád vidékén nemcsak a 10 m-es fúrókkal készített hálózatot terjesztette ki és sűrí­ tette, hanem részletmunkaként már két 60 m-ig lehatoló kincstári fúró- felszereléssel igyekezett a földtani viszonyokat megvilágítani. 1933. májusában ismét Ferenczi k.erült vissza a munkaterületre, a beosz­ tott Horváth József bányamérnök társaságában és ugyancsak 2 drb. 60 m-ig lehatoló fúrófelszereléssel és 2 drb. 10 m-es kis felszerelés­ sel dolgozta át részben Schréter 1931-ben felvett szamosjobbparti területét, részben Rápolton át a szelvényhálózatot kiterjesztette a Szamos balpartján levő területekre. Ezt a munkát, Ferenczi lengyel­ JELEN TÉS 1930—1933--RÓL 303

országi munkára való szabadságodásia miatt, augussztus i-étől kezdve Schmidt dr. folytatta a munka beszüntetéséig. Mátészalka—Nagyecsedvidéki munkaterületünkön 1930-ban a föld­ tani viszonyok megállapítására különböző munkamódszereket próbál­ tunk ki. Minthogy természetes feltárásokat a jóformán teljesen sík terü­ leten nem várhattunk, a folyók (Túr, Szamos, Kraszna) mesterségesen kialakított csatornapartjait, bevágásait vizsgáltuk át. Megpróbálkoztunk kutatóaknácskákkal is, a talajvíz közelsége miatt azonban nem kaptunk használható adatokat. A talajrétegződés irányát előbb a Hungárián Oil Syndicate Ltd. munkálatainál is használt eljárással, 50—50 m-re elhelyezett és pontosan beszintezett háromszögelő fúrással igyekeztünk meghatározni, majd amikor ezek a fúrások ellentmondó eredményeket hoztak, 200— 200 m-ig vittük el a háromszögek csúcsain elhelyezett fúrásokat. Végül kiadódott, hogy az elszórtan elhelyezett fúrásokkal nyert dőlésadatokból aligha rajzolhatunk megbízható képet, ezért azokat hosszan vezetett szelvényekké egészítettük ki. A szelvények fúrásait, a környéki árvízszabályozó társulatok közös nevezőre hozott alappontjai- ból kiindulva, beszinteztük. Az így nyert fúrási adatokat szelvényekké szerkesztettük össze (ezeknek néhány érdekesebb részletét 1. a mellékelt szelvénytáblán), majd a vezérlőszint kiválasztásávak mindazokon a te­ rületeken, ahol ezt a szintet elértük és ahol azt kifejezni lehetett, a vezérlő szint tengerszín feletti magasságának alapján, relieftérképet állítottunk össze 1 m-es szintkülönbség alapján (1. a mellékelt két szintvonalas tér­ képet). Fúrásainknak az Ecsedi láp vidékére eső sorozatát a mellékelt har­ madik térképen ábrázoltuk.

FÖLDRAJZI VÁZLAT. Munkaterületünk legnagyobb részében a Tisza, Szamos, Túr és Kraszna régi árterületeit jelentő Szatmár—Beregmegyei síkságra esik, ahol a folyók esése irányában 125 — n o m közt lejtő, alig hullámos terü­ letet dolgoztunk fel. Ehhez a területhez tartozik az Ecsedi láp nagy teknője is, amely ma teljesen sík felület, kis mértékű É-i irányú lejtéssel. Érdekes ezen a sík területen a Szamos folyó mentének kissé magasabb fekvése: a folyó a magával hozott iszapos törmelékanyaggal kissé fel­ emelte saját medrét a környező részek fölé. Morfológiai szempontból eltérő a Nyírség magas buckaterülete, amelynek széleit s az Ecsedi láp hajdani területébe benyúló nyúlványait Mátészalka—Mérk vonalában érintettük. Hasonló, a környezetből kissé kiemelkedő és itt is néhány futóhomokbuckával tarkított részt ismertünk meg —Méhtelek— Tisztaberek—Rozsály vidékén, ahol 12 f m körüli t. sz. f. magasságra 304 FERENCZr

is emelkedő részleteket mértünk be. (Meg kell már itt jegyeznem, hogy ez utóbbi buckaterület anyagát, minden valószínűség szerint, nem messzi­ ről hordta ide össze a szél, a buckák itt a felszínre kerülő kavicsos, homokos szint anyagának felborzolásával összehordott homokból épültek fel.) Teljesen különálló morfológiai képet nyújtanak a beregmegyei sík­ ságon hirtelen kiemelkedő riolitkúpok (Tarpai Nagyhegy és Kishegy), mint a Kárpátok belső vulkánkoszorújának mélyen előretolt őrsei.

IRODALMI ADATOK. Területünkkel földtani szempontokból nem sok irodalmi mű foglal­ kozik. összefoglalóbb munka a bejárt terület egy részéről G ü 11 V., L i f f a A. és T i m k ó I. munkája: „Az Ecsedi láp agrogeológiai viszo­ nyai“ címmel (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XIV. k., 1905, 255— 300 old.). Némi adat van a következő munkákban: 1867. Wolf, H .: „Geologisch-geographische Skizze der niederungarischen Ebene“ (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanstalt, XVII, 519—552. old.); 1926. Pávai Vájná Ferenc dr.: „A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól“, (Földtani Közlöny, LV., 63— 85. old.); Pávai Vájná Ferenc dr.: „Das Vorkommen von Erdöl, Asphalt und Erdgas in Ungarn“ (Tausz-Engler-Höfer: Das Erdöl. Bd. II, 2. Teil, 146— 159. old.). Vizsgálataink idején rendelkezésünkre állottak a Hun­ gárián Oil Syndicate Ltd. 1922— 1923-ban végzett munkásságáról szóló jelentések (V e n d 1 Aladár dr., P á v a i V a j n a Ferenc dr. és Pantó Dezső kéziratos jelentése). Rendelkezésünkre állottak a fent- nevezett urak 1:75.000 méretű térképlapjai, a geofizikai vizsgálatok eredményeit feltüntető régibb (Hungárián Oil Synd.) és újabb térkép • lapok (1930—31.). Sajnosán nélkülöztük Pávai Vájná Ferenc dr. úrnak azokat a térképeit, amelyeken 1923 után végzett vizsgálati ered­ ményeit tüntette fel. Ezeknek általános eredményeit a fentebb említett s más munkáihoz is csatolt tektonikai és geofizikai térképéről ismertük.

GEOLÓGIAI VISZONYOK. a) Rétegtani leírás. Amint a bevezetőben említettem, a felszíni feltárások alapján vajmi kevéssé lehetséges a szatmármegyei síkság rétegtani viszonyait meg­ ismerni. A három mélyebb bevágás közül a Kraszna-csatorna falát már legtöbb helyen elfedi a vegetáció, a Szamos mély bevágásában csak egyes, utólag magasabbnak bizonyult képződmények látszanak. A legújabban készült Túr-csatorna tiszta falaiban jól látszanak az óholocénkori folyó­ medrek agyagos, homokos kitöltései, itt-ott némi tőzegsávos üledéksoro­ JELENTÉS 1930-1933-RŐL 305

zattal. Egyes szakaszokon a csatornafalak a pleisztocénhez sorozható s a lösszel egyenértékűnek vett agyagcsoportban állanak, míg más részlete­ ken az agyagos csoport fekvőjében következő homokokat is elérték a csatorna fenekén. A legidősebb durva kavicsos szintet is a Túr-csatorná- val és annak közelében az Égerpatak szabályozásával tárták fel. A szatmármegyei síkság, amint előre is várható volt, a Tisza, Túr* Szamos és Kraszna folyók hordalékával feltöltött medence. Rétegsorá­ ban tehát nem várhatunk kifejezett rétegeket, az egyes képződmények a legtöbb esetben lencsés kifejlődésnek, ritkább a már általában nyugalma­ sabb üledékképződési viszonyokat és a fiatalabb időket jelző olyan fekete mocsári agyag, aminőt pl. a Szamospartf alban követhettünk kilométer hosszan. Ezért szelvényeinkben és leírásainkban is általában csak réteg­ csoportokról beszélhetünk, amelyeket a következőkben kívánok ismer­ tetni.

i . Pleisztocén—ópleisztocén kavicsos—homokos csoport. Fúrásszelvényeinkben legidősebb tagként a mélyebb szinteken durva kavicsokkal tarkázott homokos rétegcsoportot ismertünk meg. Ezt a rétegcsoportot Túrricse, Tisztaberek, Méhtelek vidékén a felszínen, vagy a felszín közelében találjuk, ahol a községek kútjai ebbe a helyenként kavicsos homokba mélyednek bele. A Túr-csatorna és az Éger-csatorna feltárásaiban a felszínen is megismertük ezt a rétegcsoportot. Általában homokból, kavioscjs homokokból álló rétegcsoport ez, amelybe Schmidt Tisztaberek környéki fúrásaival 6o m mélyen fúrt be s amelynek vas­ tagsága itt a tisztabereki mélyfúrásban 173 m-t ért el (nem számítva a felső részről már elhordott rész vastagságát). A jelenlegi feltárásokban apró, mogyorónyi — diónyi, néha tojásnyi — ökölnyi kavicsokkal, kavicslen­ csékkel kevert, durva homokokból tevődik össze ez a rétegcsoport. A kavicsos—homokos rétegcsoport homokjainak szemnagyság sze­ rinti összetételére jellemző a típusként kiválasztott, 168/930 sz. fúrás 5.5— 3.6 m-éből vett 264. sz. minta mechanikai elemzésének eredménye (elemezte Vödrös Kálmán vegyészmérnök), amely szerint 0.1 mm < 51.90/0, 0 .1— 0.0^ mm 24.120/0, 0.05— 0.02 mm 15.5m/0, 0.02 mm > 8.40/0. Az elemzésből jól kitűnik a homokos frakciók túlsúlya és a homok elég durvaszemű volta. A kavics—homok szemek mindig legömbölyödői­ tek, tehát vagy messziről kerültek jelenlegi helyükre, vagy pedig ré­ gebbi kavicstelepek, konglomerátumok, homokszintek újbóli elpusztulá­ sából erednek. A kavicsok és homokok anyaga túlnyomólag kovasavas kőzetanyag: kristályos pala-kvarcit, gránit, csillámpala, kovás agyagpala, homokkő szerepel, aránylag sok az andezitkavics is köztük, ami a Kárpá­

20 306 FERENCZI

tok belső vulkáni koszorújának közelsége miatt érthető is. Mészkőkavics ritkán akad köztük, a finomabbá felaprózódott homokban a mészkő anyaga már teljesen hiányzik. A tisztaberki Túr-híd táján levő feltárá­ sokban a kavicsok vasfokszerűen konglomerátumos padokká, nagyobb lencsékké állottak össze. Ez a jelenség itt valami helyi okkal lehet összefüggésben, másutt sem fúrásainkban, sem feltárásainkban nem figyel­ tük meg. A kavicsos—homokos csoport anyagát az elmondottak alapján az ősi Túr- és a Tisza régi törmelékkúp-kavicsának foghatjuk fel. Sajnos, vizsgálatainknak Kölese—— vidékére tervezett része el­ maradt s így nem tudtuk eldönteni, hogy a kavicsos—homokos rétegcso­ portban tényleg ki lehetne-e mutatni a Tiszának kavicsanyagát, amelyet 'a mai Tisza is lehoz még Milota tájáig. A kavicsos—homokos rétegcsoportot ennyire tiszta kifejlődésben csak az előbbiekben leírt Túr-menti területen ismertük meg, fúrásaink sze­ rint körülbelül Méhtelek, Garbolc, Tisztaberek és Kis- és Nagyhódos területén. Ettől a területtől É-ra, ÉN y-ra haladva a kavicsok mennyisége fogy, a kavicsok között az aprószeműek jutnak túlysúlyba és a kavicsos, homokos rétegek, lencsék közé mind több és több agyagosabb, vagy tiszta agyagszint ékelődik. Schréterpl. 30 m-es fúrásaival a kavicsos-ho­ mokos szint alatt elért ilyen agyagokat még a kavicsos-homokos réteg­ csoport fekvőjének vette, viszont az 1933. évi 50 m-es fúrások bebizonyították, hogy É-i irányban haladva az üledékek mindinkább veszítenek durvább üledék jellegükből és már agyagos közbetelepülések­ kel tarkázottak. Térképeinken ennek a kavicsos—homokos csoportnak felső határát tüntettük fel 1 m-es magasságkülönbséget adó izohipszákban. Amint a térképekből és a szelvényekből is kitűnik, a kavicsos, homokos csoport az előbbiektől É-ra, ÉK-re eső területeken is a felszín közelébe kerül. Ilyen magasabb hát van pl. Jánk táján, valamint vidé­ kén. Ezeken a részeken a tisztaberki fúrásoknak az 1. ábrán bemutatott túlnyomóiag kavicsos—homokos szelvényeivel szemben a nagy szelvények (1. a mellékelt szelvény táblát) megfelelő helyein jól kitűnik a kavicsos— homokos csoport ujjszerű szétágazodása s amellett ezen durvább üledékek­ ből a kavicsos részeik lassú elfogyása. É-ra, Fehérgyarmat irányában a kavicsosabb tagok már a felszín alá 90 m-rel, tehát kb. 20 m t. sz. magas­ ságig süllyednek le. A fehérgyarmati piac-téri kútban először 93— 97 m közt fúrtak át borsónyi kavicsokat, míg durvább kavicsot 110 — i í 8 m közt értek el. Méhtelek—Tisztaberek vidékétől Ny-ra, irányá­ ban ez a süllyedés kisebb mérvű, a Csengerben fúrt kutakban 20— 50 m közti mélységekben érték el a durvább tagokat.

308 FERENCZI

Az üledékek finomabbá válásában megnyilatkozó említett irányza­ tot még fokozottabban lehetett megállapítanunk a Szamos balpartján, az Ecsedi láp területén. Amint ez a fúrásszelvényekből is kitűnt, az Ecsedi láp felé haladva mindjobban elmosódik a kavicsos—homokos rétegcso­ port és a fedőben levő agyagcsoport közti határ. A kavicsosabb—durvább üledék a felszín közeléből mindinkább elmarad. A Szamos közelében, a Rápolt községben és a szatmárökörító— porcsalmai országút mellett lemé­ lyített mélyebb fúrásainkban még elértünk 50 m-en belül apró, mogyoró­ nyi kavicsokat, azonban innen az Ecsedi láp területének belseje felé ezek is mélyebbre süllyedtek, illetve helyüket finomabb szemű, tisztán homo­ kos üledékek foglalták el. Az Ecsedi láp területén az artézi kutak adatai szerint 90 m-en felül nincs durvább rész a homokban. A régi lápterület Ny-i szélén, Fábiánháza község artézi kútjában a megszerzett adatok szerint 127— 143 m közti mélységben, a mátészalkai templomtéri fúrt kútban pedig 136— 142 m közt fúrtak át kavicsos üledéket. A beregmegyei területen Schréter dr. megfigyelései szerint a homokos csoport nagy elterjedésben van meg s általában kis mélységben következik a fedő rétegek alatt. Helyenként a felszínre is feljön, amint ezt már a korábbi felvételek is kimutatták. Schréter dr. megállapítása szerint az északibb beregi részeken 40 m mélységig a homokos—kavicsos csoport majdnem kizárólag tényleg homokból és kavicsból áll. így a Tákos közelében lemélyített 40 m-es fúrá­ sában (X X IL , Schréter, 931). a következő rétegsort fúrta át ebben a rétegcsoportban: legalul durvaszemű kavics 6 m, kékesszürke durvaszemű homok 5 m, apró és szegletesszemű kavics 11 m, kékesszürke agyagos ho­ mok 2.4 m, szürke durvaszemű homok 4.3 m, borsó—dió nagyságú ka­ vics és murvás homok 3.8 m és a rétegcsoport itteni legfelső részeként durvaszemű homok 4.9 m. A délebbre fekvő részeken már itt is közbeékelődnek az agyagom "étegek. így a Gulács és közé eső mélyebb fúrásban (X IIL Schréter, 1931) a következő szelvényt jegyezte fel: alul szürke agyag, (ebbe 2 m-t belefúrt), durvaszemű homok, murva 2.So m, szürke agyag 3.7 m, kavics és murva 3.7 m, barnásszürke agyag 4.8 m, durvaszemű homok 3.3 m. A kavicsos—homokos rétegcsoportból csak 1933-ban végzett fúrá­ sainak során sikerült faunákat begyűjteni. Régebbi munkaterületünkön mindössze Tisztaberek és Rozsály közti területről az ú. n. Rozsályi hegy ÉK-i lejtőjéről említettek nagy csontmaradványokat ennek a rétegcso­ portnak területéről. Sajnos, azokat nem láthattuk s a jelzett helyen semmi csontmaradványt nem sikerült találnunk.. 1933. évi kövületanyagunkat JELENTÉS 1930—1933-RÓL 309

Kormos Tivadar dr. határozta meg. A meghatározások eredmé­ nyeit a 310—313. oldalokon közölt táblázatban állítottuk össze, amelyben a X X X I. sz., a Nyírség szélére eső fúrásunk 3.90— 5.90 m-éből kikerült fiatal pleisztocénkorú löszfauna kivételével mind idősebb pleisztocén fau­ nák sorakoznak egymás mellé. Sőt, amint erre Kormos a faunák meg­ határozásakor adott jelentésében rámutatott, az általánosságban 17 — 35 m mélyen fekvő rétegcsoportokból preglaciális korra utaló, felső pliocénkori reliktumos faunák kerültek elő. Kormos szerint az Arvicola sp. (aff. bactontnsis H i n tó n ), Acéllá cf. transsylvanica Roth, Valvata arr tiqua S o w., Valvata sp. indet., Lithoglyphus pyramidatus v. M 11 d f f., Corbicula jluminalis Müll, határozottan preglaciális, felső pliocén re- liktumfajok. Ezeket a fajokat a — táblázatból kiválasztva, a következő összeálllítás adja az előbbiekben említett átlagos 17 — 30 m közti mélységet.

A táblázatban feltűnő, hogy két fúrásban: a X V /1933. számúban és a X X III/933. számúban az általános 17 — 35 m mélyen fekvő ilyen preglaciális korra utaló horizont felett a felszínhez jóval közelebb, 6.80— 8.90 m, illetve 13 .10 — 13.40 m mélységből kerültek elő ugyanezek a fajok. Ezek alapján természetesen lényegesen módosul Güll — Liffa — T i m k ó megállapítása, amely szerint „a medence legnagyobb részét... alluviális képződmények borítják, amelyek annál vastagabb rétegben tele­ pednek a sík vidékre, minél jobban távolodunk el az andezitvonulat K-i koszorújától N y, illetőleg D N y felé“ (i. m., 264. old.). — Az újonnan megismert faunák alapján úgy látszik, hogy a Szamos—Tisza—Túrvidéki síkság területe már a preglaciális ópleisztocénben majdnem a mai térszínig feltöltődött és hogy a fiatalabb pleisztocén és holocén üledékek már aránylag vékony sorozatként fedik azokat. Sőt ennek a rétegcsoportnak 310 FERENCZI

A Ferenczi — Schmidt-csoport 1933. évi SZERVES MARADVÁNYOK TÁBLÁZATOS Kormos Tivadar dr. JELENTES 1930—1933=ROL 311

szatmármegyei fúrásaiból kikerült KIMUTATÁSA (AZ EGYES FÚRÁSOK SZERINT) meghatározásai alapján. 312 FERENCZI

*^gal jelzettek preglacíális korra utaló, nálunk ma már kihalt f. píiocénkori reííktumok. JELEN TES 1930—1933-ROL 313 314 FERENCZI a tisztaberki mélyfúrásban átfúrt 173 m vastagságát tekintve, úgy látszik, hogy a szatmármegyei síkság medencéjének kimondottan fluviatilis üle­ dékekkel való feltöltődése már a felső pliocénben, levanteiben megkezdő­ dött s a medence süllyedése következtében fokozatosan folytatódott a preglaciális korszakon át a pleisztocén glaciális időszak végéig, amelynek jelenlétét a Kraszna-csatorna mérki szakaszának pleisztocén homokjaiból kikerült Elephas primigenius, Rhinoceros antiquitatis fauna bizonyítja. (Halaváts, Gy.: „A domahidi és mérki ősemlős leletek“ . Földtani Közlöny, 1898, X X V IIL , 207—209. old.) A glaciális idők végével a me­ dence süllyedése lassúbbá vált s lecsökkent a folyók vízmennyiségével az odahordott törmelék mennyisége is, illetőleg a sebesség csökkenésével márcsak finomabb iszapos törmelékanyag jutott le a szatmármegyei sík­ ság területére.

2 » Fiatal pleisztocén agyag csoport. A kavicsos—homokos rétegcsoport felett aránylag vékony agyagos homok, homokos agyag, átmeneti tagok után kékesszürke, sötétbarna, sárga, olykor tarka agyagból felépült, nyugodtabb vízjárásokat jelentő agyagos rétegcsoport települ. Az agyagok színére nézve általános szabályt nem állíthatunk fel, mégis többnyire a kékesszürke és plasztikusabb agya­ gok a mélyebbek. Természetesen ezek is lencsésen helyezkednek el egymás felett és egymás mellett. Az agyagcsoport alsóbb átmeneti tagjainak szemnagyság szerinti összetételét jól megvilágítják a következő elemzési adatok (Vödrös K á 1 m án vegyészmérnök elemzései): JELEN TÉS 1930—1933-RÓL 315

A jobb agyagok típusául a következő két minta elemzése szolgálhat:

Az elemzési adatokból jól kiviláglik a 0.02 mm-en aluli szemcse- nagyságú 5?agyag“-részlet uralkodó volta. Mellette még a legfinomabb porfrakció mennyisége nagy, a finom és durva homokfrakció elenyészően kevés, a mésztartalom pedig a nullával vehető egyenlőnek. Az átmeneti formákban az agyagtartalom meglehetősen lecsökken, viszont emelkedik a finom por és finom homok mennyisége. Az összetétel változására jó példa a 235/930. ,siz. fúrásról*' jközöilt 3 elemzés. A felső tag ebben a fúrásban jó agyag s lefelé meg van az átmenet a homokos csoporthoz. Az agyagos csoport üledékeiben sok helyen láttunk apró, borsónyi vivianit szemeket, amelyek fúráskor fehérek és későbben megkékülnek. Ami az agyagcsoport elterjedését illeti, a Szamos—Tisza közti, vala­ mint a beregmegyei területen is általános elterjedésűnek mondhatjuk. Mindig a kavicsos—homokos csoport felületén kialakult mélyedéseket tölti ki. Legnagyobb területen Tisztaberek—Méhtelek környékén, Jánk, Kisszekeres vidékén hiányzik, ahol a kavicsos—homokos csoport a fel­ színre nagyobb foltokban felbukkan. Ezzel szemben egyes teknőszerű mé­ lyedésekben, amelyeket a mellékelt relieftérképek jól visszaadnak, az álta­ lában néhány métertől ic m vastagságig változó agyagcsoport 25 m vas­ tagságot is elér (a beregmegyei részen 10— 12 m volt a legnagyobb észlelt vastagság). A legjellemzőbb ilyen teknő a Vámosoroszi, valamint a Ga- csály— melletti teknő. Az a különbség, amit a mélyebb (kavicsos—homokos) rétegcsoport kifejlődésére nézve a Szamos jobbparti és a beregmegyei részek, illetőleg az Ecsedi láp területe között észleltünk, megvan az agyagos csoport 316 FERENCZI

kifejlődésében is. Itt a (két rétegesoportot, legalább is a fúrásainkkal elért mélységig, nem lehetett valamennyire is élesen elválasztani. A fúrás szelvényeinkben középmagasságban előtűnő, inkább homokos sáv — amelyből s amely alól a preglaciáüs faunák is előkerültek — felel meg a Szamos jobbpartján élesebben elváló homokos csoportnak, mert egyébként a szintek nem volnának egymástól megkülönböztethetők. A sötétszínű, mocsári agyagok, esetleg tarka színezésű agyagok a homok­ csoportnak megfelelő részből is előkerülnek. Az agyagos rétegcsoportból az 1933-1 X X X I. számú fúrásunk 5.90-5.90 m-ében találtunk jobb faunát. Ezt Kormos dr. határo­ zottan fiatal pleisztocénkorú löszfaunának minősítette. 1930. évi gyűj­ téseinkből pedig Mátészalka vidékéről a következő fajokat határozta meg Sümeghy József dr.: Púp a (Pupilla) muscorum L., Limnaea sp., Chondrula sp., Planorbis sp., Gyrorbis spirorbis L., Spirodiscus cor- neus L., Gyraulus albus Müll., Cochlicopa cf. hibrica Müll., Vallonia pulcbella Müll., Succinea elegáns R i s o, Vertigo antivergo D o p. Ugyancsak 1930-ban a Túr-csatorna sonkádi hídja felett sikerült a part­ falból a következő kis faunát kiszabadítani (S ü m e g h y dr. meghatá­ rozásai): Petasia bidens C he m n., Limnophysa palustris turricula Held, Vallonia pulcbella Müll., Chondrula cf. tridens Müll, és Eulota cf. fruticum Müll. Mindezek a fajok a felső pleisztocénra utalnak s mind­ ezek alapján agyagos rétegcsoportunkat a felső pleisztocén lösszel pár- huzamosíthatjuk. Faunáinkat jól kiegészíti a szintén az agyagos rétegcso­ portból kikerült domahidi Elephas primigenius B 1 b. gyönyörű agyar­ párja (Halaváts Gyula: „A domahidi és mérki ősernlős leleteké Földtani Közlöny, X X V III, 1898, 207— 209. old.)

3. Holocén üledékek. A holocénhez számítandó felső rétegcsoportot általában a színek tarkasága és az anyag gyors változása jellemzi. Tulajdonképpen hatá­ rozott szinteket nehéz elkülöníteni, de bizonyos fokú időbeli egymás­ utánt mégis ki lehetett mutatni a holocén üledékek közt is. Időrendben felfelé haladva a sorrend a következő: oc) Sötét réti agyag. Típusos kifejlődésében sötétszürke, fekete, oly­ kor kékes árnyalatú, ritkábban sötétbarna, szívós agyag. Rendszerint sok a limonitfolt benne, helyenként babérces és az alján „szavaesős“ . (A „sza- vacs“ elnevezést a Szamos—Túr menti magyar a mészkonkréciók meg­ nevezésére használja.) Sok helyen szeneseden növényi részek, más helye­ ken csigák, elvétve C/nio-töredékek kerültek elő belőle. Olyan helyeken, JELENTÉS 1930—1933-RÓL 317

ahol csigásak vagy „szavacsos

2. ábra. — Fíg. 2.

Ohoíocén foíyómedepkitöítés a Tápcsatornának a sonkádi osztómű és a tiszabecsi híd közti szakaszán. (Ferenczi felvétele.) Altholozäne Flussbettausfüllung ím Abschnitt des TúpKanals zwischen dem Verteilungs^ werk von Sonkád und der Brücke von Tiszabecs. (Phot. Ferenczi.) figyelhettük, hogy a réti agyag alatt lösz-csigás agyag következik, tehát a réti agyag annál fiatalabb. A település általában meglehetősen egyen­ letes felületen következett be, bár egyes helyeken, főleg vidé­ kén a réti agyagnak a feikvő rétegbe zsákszerű leméiyedését figyelhettük meg. A réti agyag kőzetminőségénél fogva a holocén idők elején kialakult lápos periódust jelöl. Legnagyobb regionális elterjedésében a Szamos jobb 318 FERENCZI

partján láttuk, bár itt is vannak részletek (régebbi homokcsoport emlí­ tett nagyobb foltjai), ahol kimaradnak. Legszebben a Szamos-csatorna falában láttuk, ahol mi Szamosangyalostól Matolcs vidékéig jóformán megszakítatlan sávban követtük. Ezen a részen sok helyen kettős sáv­ ként kis tarka agyag-, vagy homoklencse-közbetelepüléssel szétválasztva húzódik végig. A Szamos balpartján, épp az Ecsedi láp területén már nem jellegzetes kifejlődésű és ahol meg is van, lencsésen kiékelődik. Itt sötétebb szürke, barna, sötétcsíkos agyagok helyettesítik. ß) Folyómeder-homokok, agyagok. Általában homokokból, olykor kavicsos homokokból álló üledékek, sárgás, sárgás-vöröses, legtöbbször rozsdásbarna színnel. Ha ezek a homokok a víztükör közelébe leérnek, színük zöldesszürke. A homokok közé kékesszürke, tarka, iszapos agyag­ rétegek, lencsék is közbetelepülnek. Majdnem minden esetben látszik rajtuk az eléggé meredek fluviatilis rétegzés. A Túr-csatornának a sonkádi osztómű és a tiszabecsi országúti hid közé eső szakasz/án látszanak szépen a partfal friss volta révén a pleisz­ tocén agyagos rétegcsoportba (felületén még megvannak helyenként az óholocén réti agyag részletei is) különböző mélységre és különböző idő­ ben (óholocén — jelenkor) bevágódott folyómedrek kereszt-, vagy ferde metszetei. Aszerint, hogy a csatorna ;uj bevágása ezeket a meander- szerűen kanyargó folyómedreket milyen irányban vágta át, hosszabbak vagy rövidebbek az ilyen folyómeder-átmetszetek a csatorna rézsűjében. Sok esetben meg lehetett figyelni a régi meder meglehetősen meredek partját is (1. a 2. ábrát). Ilyen természetű folyómedrek a Túr mellékén nagyon gyakoriak, a Kárpátokból lefutó folyócskák: Túr, Batár, Éger áradásukkor gyakran változtatták medrüket. Hasonló folyómeder-kitöl­ téseket a régi Kraszna közelében is elég gyakran találtunk (Kocsord vi­ déke), megvoltak ezek íitt-ott >a Szamos partfalában és fúrásainkban is többször megfigyeltük. A szabályozatlan Batár mentén még ma is keletkeznek ilyen folyómedrek. y) Futóhomok. A legfiatalabb idők képződményei közt két terüle­ ten ismertük meg a már többé-kevésbbé megjkötött futóhomokokat. Az egyik terület Túrricse, Tisztaberek, Rozsály és Méhtelek vidéke. Ezen a részen tulajdonképpen nem típusos futóhomokkal van dolgunk, bár itt is találtunk olyan részleteket, ahol a futóhomok másodlagos helyzetére nézve van bizonyíték: a futóhomok rajta van a fiatal pleisztocén agyag- csoport elvékonyodott sávján. Általában azonban ezen a területen inkább az ópleisztocén stb. homokcsoport felszínre került és ott felborzolt, át­ fújt buckáival van dolgunk: a futóhomokból átmenet nélkül jutunk be az ópleisztocén kavicsos homokba. — Ilyen származásának megfelelőleg JELEN TÉS 1930—1933=RÓL 319

aránylag durvaszemű homok. PL a 227/930. sz. fúrás 5.6— 5.7 m-éből kikerült 354. sz. mintában a 0.1 mim-nél nagyobb szemcséjű részek meny- nyisége 97.25% Vödrös vegyészmérnök elemzése szerint. — Ezen a területen már majdnem teljesen kötött a futóhomok, mozgó homok terü­ let már nincs. Mátészalka—Nagyecsed—Mérk vonalában, a Nyírség K-i szélén kis részletekben még ma is mozgó futóhomok terület széleit érintettük. Amint fúrásainkkal megállapíthattuk, az Ecsedi láp lencsés kifejlődésű üledéksoroziata a Nyírség homokbuckái alá is behúzódik, tehát a N yír­ ség futóhomokja ezen a részen típusos ráfujt futóhomok, amely itt lösz­ szerű, tehát szintén szélhordta üledékekre települ. ó) Tőzeges láp föld, öntéstalaj. Területünk legnagyobb részében, a felsorolt képződmények felett vályogos-agyagos öntéstalaj alakult ki a területen szerteömlő áradások finom lebegő iszapjának lerakodásából- Ennek az öntéstalajnak akkumulációs szintjében sok a kemény „sza vacs“ . Amint a Túr és a Szamos-csatoma bevágásaiban látjuk, az öntés­ talaj egyenletesen borítja a régebbi képződményeket, így nemcsak a pleisztocén üledékek felületét, hanem a holocén réti agyagot, sőt helyen­ ként a mederkitöltéseket is. Az átvizsgált területnek mélyebben fekvő, általában a csatornázás előtt lefolyástalan mélyedéseiben 20— 50 cm vastag lápföld alakult ki. Ennek egyik megjelenési formája a barna, többé-kevésbbé tőzeges és mor- zsalékos agyag, a másik a sötétszürke, fekete, rendszerint zsíros agyag. Tőzeget tisztább minőségben már csak nagyon kis foltokban láttunk, a mezőgazdasági műveléssel teljesen elkeveredett a feltalajban. A felszínen szárazabb időszakban a lápföld poligonosan ösiszerepedezik. Míg az agyagos öntéstalaj inkább a Túr—Szamos vidékén és rész­ ben a beregmegyei területeken nagy kiterjedésű, a lápföld a régi Ecsedi láp vidékén jelentősebb elterjedésű. Érdekes azonban, hogy — amint említettem — a hatalmas lápterületen már jóformán nyoma sincs a régi láp tőzegének. Sőt, amint fúrásainkból kiviláglik, az Ecsedi láp területén sohasem volt nagyobhméretű tőzegképződés, vagy annak anyaga is tel­ jesen beleolvadt a fekete, réti agyagokba. Az mindenesetre bizonyos, hogy maga az Ecsedi láp nem régi keletű lápos terület, keletkezése való­ színűleg azzal az időszakkal függött össze, amelyben a Kraszna-folyónak a bihari Érvidék felé feltételezhető bifurkációja (talán a Nyírség homok­ jainak előrehaladása miatt!) megszűnt. A tőzeges lápföldből 2 helyen kisebb faunát gyűjtöttünk össze, amelyet S ü m e g h y dr. határozott m^g. A kiskocsordi Kraszna—hídtól É-ra kb. 500 m-rel a csatorna jobbpartjáról a Tacbea vindobonensis 320 FERENCET

Fér., Vivipara contccta M i 11., Tropidiscus umbilicatus Müll., Spiro- discuis corneus L. és Bithynia tentaculata (elongata) L.-fajok, a niérjki Károlyi grófi uradalom „ Vadaskert“ -jében ásott akna felső rétegéből Tachea vindobonensis Fér., Vivipara contecta Mik, Spirodiscus cor­ neus L., T ropidiscus umbilicatus Müll.. Gyrorbis verticulus T r o s c h., G. spirorbis L. és Limnophysa palustris gracilis H a z a y fajok kerül­ tek elő.

b) Szerkéz, ettani adatok.

A szatmár—beregmegyei síkságon a Hungárián Oil Syndicate Ltd. kutatásainak idejében Vendl, Pávay és Pantó brachyantiklí- náiisos szerkezetet állapítottak meg. Vizsgálati eredményeiknek ábrázo­ lásai voltak azok a térképlapok (1:75,000), amelyeket munkánk kezdetén mi is felhasználtunk. Ugyancsak a Hungárián Oil Syndicate Ltd. kuta­ tásainak idejében dolgozták fel Pékár Dezső vezetése alatt a geo­ fizikusok ezt a területet, amikor is még a ritkábban elhelyezett állomá­ sok segítségével is sikerült néhány geofizikai maximumot és minimumot kijelölni. A geológiai viszonyok révén megállapítható szerkezeti elemek P á v a y és P a n tó későbbi kutatásai révén bizonyos fokú eltolódásokon mentek át; az utolsó megállapításoknak átnézetes eredményét tartal­ mazza Pávai Vájná Ferenc említett átnézetes térképe. A meg­ figyelési hálózat sűrítésével némileg eltolódott a geofizikusok vizsgálati eredményeiből megszerkesztett izogamma-hálózat képe is. Mi vizsgála­ tainkhoz összehasonlításul a legutolsó eredményeket használtuk fel, amelyek Pékár Dezső: „Az 1922, 1923 és 1930-ban Riese és Rá- polt környékén végzett torziós inga mérések kiegyenlített eredményei“ című, 1:25,000 méretű és 1931. május 20. keltezésű térképlapján van­ nak feltüntetve, illetőleg azoknak izogamma-értékadatai az 1932. április 20-án kelt „ Jelentés a geofizikai mérésekről“ című munka 19. oldalán, módosított értékekkel. Amint a bevezető részben erre már kitértem, a vizsgálati módsze­ rek sorozatát kipróbálva, hosszú szelvényekből, szelvénysorozatokból ki­ hámozható szerkezeti kép megállapítására határoztuk el magunkat. Akii ázások, háromszögelő fúrások ellentétes eredményeket adtak, ame­ lyeknek okát eléggé megvilágították a holocén üledéksorozat változatos kifejlődéséről és különösen a holocén folyómederkitöltésekről elmondot­ tak. Vezérlő szintként területünk legnagyobb részében meglehetősen be­ vált a fiatal pleisztocén agyagcsoport és az ópleisztocén kavicsos—homo­ kos csoport közti határ, amelyet t. sz. f. magasságra átszámított izo- hipsza görbékben vittünk fel térképeinkre. 1933 elején Schmidt JELEN TÉS 1930—1933-RÓ L 321

6 q m-es fúrásainak Tisztaberek környékén az lett válna a feladata, hogy ez alatt a felszínhez aránylag közel levő vezérlőszínt alatt, (amely, amint majd látjuk, a fiatal pleisztocén agyagok hiánya miatt Tisztaberek kör­ nyékén nem is használható fel a relief kifejezésére), mélyebb vezérlő- szintet kikeresni. Ez a kísérlet nem sikerült; amint később a tisztaberki mélyfúrás igazolta, 173 m-ig nincs is ilyen szint ezen a vidéken. A háló­ zat sűrítésével a mi reliefképünk is módosult és természetesen újabb fúrások közbeiktatásával részletekben még tovább is módosulhat, de a bejárt területen az általános kép lényegesen nem változik meg. A kiválasztott módszer alkalmazása közben elsősorban azt állapít­ hattuk meg, hogy a reliefben helyenként magas területek válnak ki, amelyek mellett vagy között t e k n ő k helyezkednek el. Legnagyobb ilyen kimagasló terület az, amely Tisztaberek, Rozsály, Méhtelek vidé* kén terül el. Itt a térszínen 125 m. t. sz. f. magasság körüli pontokon vagyunk, amely pontok még alatta vannak a vezérlőszint egykori magas­ ságának, (a fiatal pleisztocén agyagcsoport nagyrészt hiányzik erről a területről). Ezzel szemben a magas területet körülvevő zajta—gacsály— vámosoroszii teknősorozatban a vezérlőszint 98 m. a t. sz. f. magassá­ gig lesüllyed, tehát aránylag rövid távolságon 25— 30 m-es szintkülönb­ séggel helyezkedik el az idősebb homokcsoporton a fiatal pleisztocén agyagcsoport. Az előbbiekben körülhatárolt magas területen belül az izohipsza- görbék lefutása teljesen szabálytalan. Ez a kép aszerint alakul: mi ma­ radt meg a területet felépítő rétegcsoportokból. Azonban a magas terü­ leten belül is kiadódik kis lefűződés, amely a rozsályi Marsall-tanya és Méhtelek közti, nagyjából az Égerpatak itteni irányát követő, agyaggal kitöltött kis vápa révén két részre osztja ezt a területet. A Tisztaberek—Rozsály—Méhtelek környéki magas területet Zajta—Gacsály—Vámosoroszi—Vay-tanya vonalában teknőkre el­ különült vápasorozat veszi körül, amely Botpalád és Kispalád között több vápába bomlik széjjel. Ez a vápasorozat legmélyebb Zajta és Vámosoroszi között, ahol a vezérlőszint 98 m. t. sz. f. magasságig süllyed le. A fenti vápasorozattól Ny, ÉNy, É felé már elmosódik ez a szabályos­ ság. Relative magasabb hát adódott ki Császló—Jánk irányában, amely kisebb horpadásokon át Kisszekeres tájékára nyúlik fel és amelyet onnan még Borzova felé is követhettünk. Valamennyire ez a hátsorozat is követi még a belső teknősorozat ívét, de sajnos, nem tudjuk, folyta­ tódik-e tovább É K felé. 21 322 FERENCZÍ

Feldolgozott területünk Ny-i folytatásában, Rápolt felé, a Szamos­ hoz közeledve, relief-térképünket sem lehetett használható módon meg­ szerkeszteni. Amint a rétegtani részben leírtam, a relief térképhez vezérlőszintként felvett fiatal- és ópleisztocén üledékhatár pontosan nem állapítható meg, mert a rétegcsoportok itt fokozatosan mennek át egy­ másba, egyes szintek megismétlődése elmosódottá teszi a határt. Ezen a területen szelvényeinkben azon rétegcsoportok általános elhelyezkedési irányát igyekeztünk kihámozni, amelyek azonos petrografiai kifejlődé- sűek. Ezek alapján azt állapíthattuk meg, hogy Rápolt vidékén a lencsék­ ben is kis felhajlás következik be, amelynek mértéke a Szamosra merő­ legesen nagyobb, mint a Szamos folyása irányában. Még kevésbbé kifeje­ zett az a felhajlás, ami szelvényünkben az Ecsedi láp területén meghatá­ rozott kis relatív geofizikai maximum vidékén adódott ki. A beregmegyei területen a fiatal- és ópleisztocén üledékek határa vezérlőszintként jól felhasználható úgy, mint a Szamos jobb partján levő részeken. Ezen a területen is kiadódtak a reliefben kisebb emelkedések és süllyedések, de ezek közt még annyi rendszer sem állapítható meg, mint a szatmármegyei síkságon. Arra a kérdésre, hogy a megvizsgált területen a relieftérkép alapján kiadódó vonások mennyiben állíthatók párhuzamba a geofizikai elemek­ kel, a következőkben felelhetünk. A geofizikai vizsgálatok eredményeként Kölesétől, megvizsgált területünktől É-ra sűrűn következnek a C. G. S. izogammák az ott kimutatott 31.5 értékű maximumig. A nagy mini­ mumot Nagyecsedtől D-re állapították meg az Ecsedi láp területének D-i részén, 13.6 izogamma értékkel. A maximum és minimum között Rápolt, Zsarolyán, Kisszekeres vidékére kiterjedőleg strukturális terrasz adódott ki az izogammák lefutása alapján. A fenti nagy maximumtól, illetőleg mély minimumtól különválva, kis relatív maximumot állapítottak meg a mérések Nagyecsedtől D-re és különösen kifejezett relatív minimum (19.8-izogamma értékkel) adódott ki Tisztaberek—Tárnicsé táján. Ez utóbbit É-on, ÉNy-o-n kis relatív maximumok sorozatából álló íves gerinc veszi körül. A kölesei maximumnak vidékét nem dolgozhattuk fel, így nem tud­ juk, hogy a Kölesétől D-re megállapított vápa felől a vezérlő szint milyen irányban emelkedik vagy süllyed. Nem dolgoztuk fel a nagy minimumnak területét sem. Az Ecsedi láp területére eső kis relatív maxi­ mum területén, amint már említettem, keresztirányban elhelyezett szel­ vényeinkben a rétegek, lencsék, kis mértékben felemelkednek a maximum táján, de ez a felemelkedés éppen csakhogy kivehető. JELEN TÉS 1930—1933»jRÓL 323

A tisztaberek—túrricsei relatív minimum arra a területre esik és pedig kissé excentrikus elhelyezkedésben, amelyet a zajta—gacsály—vá- mosoroszi—botpaládi teknősorozat zár körül és amelyet relatíve magas területként ismertünk meg. Sőt érdekes, hogy a minimum tájára esik az a rész is, ahol a kavicsos—homokos sorozat durvább kavicsos tagjai a magas terület egyik pontján a felszínre is felhúzódnak. Hasonlóképpen érdekes az, hogy az említett zajta—gacsály—vámosoroszi—botpaládi teknősorozat íve ugyanazon a helyen van, mint a tisztaberek—túrricsei relatív minimumot félkörben körülvevő relatív maximumos gerinc íve és amelyik éppen úgy, mint a teknősorozat, Botpalád táján simul bele az általános képbe. Fel kell említenem végül, hogy a Rápolt—Zsarolyán— Kisszekeres közti strukturális terrasz ÉK-i végén helyezkedik el a kis - szekeresi magas terület. Az egyes rétegtan i képződmény csoportok regionális elhelyezkedése, a kidolgozott relief-kép és a geofizikai elemek közt tehát az előbbiek alapján kiadódik bizonyos fokú összefüggés. Kérdés ezek után, hogy a rel.efkép a tényleges szerkezetet tükrözteti-e vissza? Bár bizonyítani nem lehet, a fenti összefüggés alapján mégis valószínű, hogy a reliefképadta viszonyok bizonyos fokig a mélyebb színtérben elhelyezkedő idősebb tagok miatt alakultak ki a megismert módon, tehát a mélyben elhelyez­ kedő idősebb tömegek felületének halványabb mását kapjuk meg a relief­ képben. Hogy azonban ez a kép kéregmozgások következtében alakult-e így ki, avagy a fiatalabb rétegek települése a mélyebb tagok felszínéhez igazodik-e egyszerűen, fúrási adatok hiányában nem lehet tisztázni. Bár a geofizikai térkép semmi jellegzetesebb vonást nem tüntet fel Rápolt vidékén, figyelmesebben vizsgáltuk át a rápolti gázindikáció körüli területet. Ezen a részen 5 szelvényünk halad át, egy a Szamos mentén. 4 pedig a Szamos folyását szög alatt metsző irányban. Mind az öt szelvényben ott a legnehezebben (esetleg egyáltalában nem) azonosít­ hatók igen közeli szomszédos fúrások lencsés kifejlődésű üledékei, ahol azok a rápolti indikáció területen haladnak át. Magában az itt szépen kifejlődött óholocén réti agyagban ezen a területen kis lokális felpúpo- sodást állapítottunk meg mi is, azonban ezen a felhajtáson belül nemcsak ezek a felső fiatal képződmények tükrözik vissza az előbbiekben leírt zavartabb települést, hanem a mélyebben fekvő üledéklencsék is. Ebből az egyöntetűségből fiatalkorú töréses mozgásokra kell következtetnünk, amelyek a már kissé felpúposodó területet behorpasztották. A laza plasz­ tikus üledékekben a töréseket közvetlenül természetesen nem lehet ki­ mutatni, de igen valószínű, hogy a rápolti gázindikáció ezzel a helyzettel függ össze. 21 324 FERENCZÍ

A szerkezeti viszonyok némi magyarázatára még fel kell említenem a fúrt kutakból levonható törvényszerűségeket. Az átvizsgált területen ioo-on felül van a mélyfúrású (kisebb-nagyobb mélységű) kutak száma. Ezekből felszín fölé emelkedő víz csak Vállaj, Tyúkod, Kocsord, Nagy- ecsed, Mérk területén ismeretes. Ez a terület pedig a geofizikai nagy minimum környéke. Végül a szerkezeti viszonyok tárgyalásakor fel kell említenem azt az észleletünket, hogy a Nyírség K-i, morfológiailag oly kifejezett pereme legalább is a mi 50 m mély fúrásainkkal elért rétegsorban semmi tek­ tonikai zavarban nem jut kifejezésre. Az Ecsedi láp lencsés üledéksoro­ zata minden zavar nélkül húzódik be a Nyírség homokbucka-területe alá.

GÁZINDIKÁCIÓK. A szatmár— beregmegyei síkság geológiai vizsgálatát a rápolti gázindikáció indította meg, ahonnan éghető gázokat jelentettek a m. kir. Pénzügyminisztériumnak. Itt a Szamos medrében bugyog fel némi gáz- mennyiség, attól függő mértékben, hogy időnkénti áradása elhordja-e erről a helyről a finom homoktakarót, avagy vastagabban beteríti. Vizs­ gálataink idején meglehetős gyenge gázindikációt láttunk Rápolton, mert a gázos területet homok fedte. Ellenben a Szamos 1933. évi áradásakor, megfigyeltünk kisebb-nagyobb gázindikációt. Magában a Szamosban több helyen láttunk a rápoltin kívül is gázelszállást. Rápoltnál a gázelszállá- sok a fekete óholocén réti agyag kuesztaszerűen felszakadt „rétegfej^-einél jelentkeznek. Sok helyen figyeltünk meg gázindikációkat a Túr-csatornának a sonkádi osztómű és a tiszabecsi országúti híd közé eső szakaszán is, ahol a fiatalabb pleisztocén agyag alól a mélyebb homokcsoport felszínre kerül. Az osztómű pillérjének alapozásakor éghető gázokat tártak fel. Gázbuborékolást lehetett megfigyelni az Égerpatak csatornázott részében Méhtelek mellett, ahol szintén a kavicsos óholocén rétegcsoportot érte el a csatorna feneke. Kis iszapfortyogót, ma már minimális gázelszállással a Jánkról Szamossályi felé vezető úton, a Gögepatak hídjánál láttam. Végül - apáti községnél, a Szamos nagy kanyarulatában és Vásárosnaménynál a Tisza medrében (a Tiszahíd felett) ismertem meg kisebb éghető gáz­ indikációkat. 3 lelőhelyről való gázminta a következő eredményeket adta Szelényi Tibor elemzése szerint: JELEN TÉS 1930-1933 — BERICHT 1930—1933 325

Az olcsvaapáti és vásárosnaményi gáz szennyezett metán, a méh- teleki gáz majdnem tiszta N. A tisztaberki fúrás eredménytelenségét tekintve, nehéz e gázok eredésére magyarázatot találni. Különös éppen a tiszta N jelentkezése, hiszen a kavicsos—homokos csoportban nincsen szerves anyag, amelyből azt, avagy magát a metánt is származtatni lehetne. A tiszcabereki mélyfúrás eredménytelensége, sajnos, kétségessé teszi, hogy a szatmármegyei síkság területén megoldatlan maradt tek­ tonikai kérdések, valamint az ott megismert gázindikációk eredésenek kérdése a közeljövőben megoldhatók legyenek.

RESULTATE DER IN DEN KOMITATEN SZATMÁR UND BEREG DURCHGEFÜHRTEN GEOLOGISCHEN FORSCHUNG. Von Dr. I. Ferenczi. (Auszug des ungarischen Textes.)

Ich fasse hier die Resultate jener geologischen Forschungsarbeit zusammen, welche das Kgl. Ung. Finanzministerium während der Jahre 1930— 1933 in 5 Abschnitten auf dem ebenen Gebiet der Komitate Szat- már und ßereg durchführen liess. Die Verfasser der zeitlich nacheinander folgenden Detailberichte wiaren: P. Rozlozsnik und I. Ferenczi, Z. S c h r é t e r, I. Ferenczi, R. E. Schmidt, I. Ferenczi und R. E. Schmidt. Zweck der Arbeit war einesteils die Revision der auf Grund in 1922—1923 durchgeführter Feldarbeiten der Geologen des Hungárián Oil Syndicate konstruierten Karten, anderseits die Feststellung des Zusammenhanges zwischen den Ergebnissen der geologischen A uf­ nahmen und der im Arbeitsgebiet durchgeführten älteren (1922— 23) und neueren (1930) Messungen mit der Torsionswage. Da das Gebiet fast