Hadtörténelmi Közlemények
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK Az alapítás éve 1888 E számunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg 124. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2011. 1. SZÁM A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIRATA A9R9E26.pdf 1 2011.04.19. 14:38:59 E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Bagi Zoltán PhD, főlevéltáros, Csongrád Megyei Levéltár, egyetemi oktató, Szegedi Tudományegyetem; Csorba György történész, Országgyűlési Könyvtár; Káli Csaba főlevéltáros, igazgató-helyettes, Zala Megyei Levéltár; Kemény Krisztián levéltáros, Hadtörténelmi Levéltár; Kincses Katalin Mária kandidátus, szerkesztő, Hadtörténel- mi Közlemények; dr. Makai Ágnes ny. főmuzeológus; Martelli, Fabio egyetemi tanár, Università di Bologna; Nagy Levente PhD, egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, BTK; Oross András főlevéltáros, Ma- gyar Országos Levéltár; Polgár Balázs PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, BTK; Pop, Ioan-Aurel egyetemi tanár, Universitatea „Babeş–Bolyai”; Pósán László PhD, egyetemi docens, Debreceni Egyetem; Simon, Alexandru egyetemi docens, Universitatea „Babeş–Bolyai”; Solymosi József levéltáros, Hadtörténelmi Levéltár; Speck István PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem; Süli Attila százados, Hadtörténeti Múzeum; Szakály Sándor az MTA doktora, egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem; Tóth Ferenc PhD, főis- kolai tanár, Nyugat-magyarországi Egyetem; Tóth Zsolt HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal; Veszprémy Lászlóaz MTA doktora, alezredes, igazgató, Hadtörténeti Intézet A tartalomjegyzékeket Bognár Katalin (angol), Márkus Andrea (francia), Zachar Viktor Kristóf (német) és Cinkóczki Botondné (orosz) fordította. A Szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza! HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK C A Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata M Igazgató: Hermann Róbert Felelős szerkesztő: Hausner Gábor Y Szerkesztő: Kincses Katalin Mária CM Szerkesztő bizottság: MY Ágoston Gábor, Balla Tibor, Bona Gábor, Bonhardt Attila, Czigány István, Csikány Tamás, Dombrády Lóránd, CY Hajdu Tibor, Hermann Róbert (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Miklós, Lenkefi Ferenc, Markó György, Okváth Imre, Pálffy Géza, Pollmann Ferenc, Erwin A. Schmidl, Vladimír Segeš, Szakály Sándor, Székely CMY György, Tóth Ferenc, Urbán Aladár, Varga J. János, Veszprémy László K Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250 Telefon: 325-16-44, 325-16-45, Fax: 325-16-46, E-mail:[email protected] Elektronikus változat: www.epa.oszk.hu/hk Kiadja: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250. Telefon: 325-16-00, Fax: 325-16-04 A kiadásért felel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Megjelenik negyedévenként. Előfizetési díj: 1 évre 2400,– Ft, negyedévre 600,– Ft Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Hírlapterjesztési Központban (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1., postacím: 1900 Budapest, tel.: 06-1-477-64-06). További információ: 06-80-444-444; [email protected] Egyes példányok megvásárolhatók a nagyobb budapesti és vidéki hírlapüzletekben, valamint a Hadtörténeti Múzeum könyv- és ajándékboltjában. Index: 25 371 HU ISSN 0017–6540 Line Design Kft., Budapest TANULMÁNYOK PÓSÁN LÁSZLÓ A NÉMET LOVAGREND ÉS A LENGYEL–LITVÁN ÁLLAM KÖZÖTTI „NAGY HÁBORÚ” (1409–1411) A 600 évvel ezelőtti, 1410. július 15-én a poroszországi Grünwald, Tannenberg és Ludwigsdorf falvak alkotta háromszögben vívott nagy ütközetről, amelyben a Német Lovagrend súlyos vereséget szenvedett a lengyel–litván erőktől, a történetírás – politikai felhangoktól sem mentesen – már igen sokat írt.1 Nem csoda, hiszen ez a csata – amit a kortársak is magnus conflictusnak neveztek – lényegében a háború összes többi esemé- nyét elfedte, eljelentéktelenítette, így azok a történeti érdeklődés perifériájára szorultak. Jelen tanulmányunkban megpróbáljuk számba venni a háború kirobbanásához vezető kö- rülményeket, okokat, s a grünwaldi/tannenbergi csata ismertetésétől eltekintve bemutat- juk a közel kétéves konfliktus katonai és politikai eseményeit. A XIV. század első harmadának katonai és politikai viszálykodását lezáró 1343. évi kaliszi szerződés 66 évig tartó hosszú békét teremtett Lengyelország és a Német Lovag- rend között.2 A békeszerződés értelmében Kázmér lengyel király elismerte, hogy Pom- merellen, Kulmerland, valamint a Visztula bal partján, kujáviai területen, Nessau és Orlow a lovagrend fennhatósága alá tartozik, a lovagok pedig kivonták csapataikat Dobrin tartományból és a kujáviai Michelau vidékéről, s ezeket a területeket viszaadták Lengyelországnak.3 Majd tíz évvel később azonban, 1352-ben III. Kázmér 40 000 arany- forint kölcsön fejében ismét átengedte, 12 évre zálogba adta a Német Lovagrendnek Dobrin tartományt.4 A lengyel királynak ekkoriban a tatárok elleni háborúhoz volt szük- sége pénzre, akik 1352-ben a litvánokkal együtt végigrabolták Lublin térségét. Fenyege- 1 C. Krolmann: Die Schlacht bei Tannenberg. Ihre Ursachen und ihre Folgen. Königsberg, 1910.; S. Ekdahl: Die Schlacht bei Tannenberg 1410. (Berliner Historische Studien 8/1.) Berlin, 1982.; A. Nadolski: Grunwald. Problemy wybrane. (Rozprawy i Materialy Ośrodka Badari Naukowych im. Wojciecha Kętrzyńskiego 115.) Olsztyn, 1990.; C. Jorgensen: Tannenberg, 1410. In: K. Devries-M. Dogherty – I. Dickie – P. G. Jesticu – C. Jorgensen: A középkor nagy csatái: 1000–1500. Hastingstől Konstantinápolyig. Budapest, 2007. (A továbbiakban: Jorgensen 2007.) 168–175. o.; Font M.: A német lovagrend alkonya. Pécs, 1997. (A továbbiakban: Font 1997.); S. Ekdahl: Die „Banderia Prutenorum” des Jan Długosz – eine Quelle zur Schlacht bei Tannenberg 1410. Göttingen, 1976.; A. Prochaska: Długosz a Cronica conflictus o grunwaldzkiej bitwie. Kwartalnik Historyczny, 1910. 405– 421. o.; S. M. Kuczyński: Bitwa pod Grunwaldem. Katowice, 1985.; S. Ekdahl: Tannenberg/Grünwald – ein politisches Symbol in Deutschland und Polen. Journal of Baltic Studies, 22. (1991.) (A továbbiakban: Ekdahl 1991.) 271–324. o.; G. Evans: Tannenberg 1410–1414. London, 1970.; S. M. Kuczyński: Wielka wojna z Zakonem Krzyżackim w latach 1409–1411. Warszawa, 1966. (A továbbiakban: Kuczyński 1966.) 2 A XIV. század első harmadának viszályairól lásd: pl. S. Gouguenheim: Le procès pontifical de 1339 contre l’Ordre Teutonique. Revue Historique, 647. (2008.) 567–603. o.; H. Chlopocka: Procesy Polski z zako- nem krzyźackim w XIV wieku. (Studium Żródloznawoze.) Poznan, 1967. 3 Regesta historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198–1525. Pars II: Regesta privilegio- rum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang: Papst- und Konzilsurkunden. Hrsg. von: E. Joa- chim – W. Hubatsch. Göttingen, 1948. (A továbiakban: Regesta II.) Nr. 738. 4 Preußisches Urkundenbuch V,1. Hrsg. von: K. Conrad. Marburg, 1969. (A továbiakban: PUB V,1.) Nr. 202. — 3 — tésük mértékét Krakkóban annyira komolynak ítélték, hogy a lengyel udvar keresztes hadjárat meghirdetésére kérte VI. Kelemen pápát.5 Az 1364. évi zálogkiváltást követően a dobrini földek 1392-ben ismét a Német Lovagrend kezére kerültek, de ezt már kisebb csapatmozgások is kísérték. 1391 májusában Ulászló, Oppeln hercege, Thorn város kö- zelében 6632 magyar aranyforintért zálogba adta a lovagrendnek Slatoria várát a hozzá tartozó földekkel.6 Sziléziai hercegként ezt azért tudta megtenni, mert I. Lajos magyar– lengyel király uralkodása alatt lengyelországi helytartóként tett szolgálatai jutalmául megkapta Dobrin és Kujávia tartományokat. 1392. július 28-án 50 000 aranyforintért zá- logba adta a dobrini területeket a Német Lovagrendnek.7 Jagelló király azonban megkér- dőjelezte a két tartomány egykori eladományozásának jogosságát, s így a lovagrend zálogbirtokosi jogait is. A lengyel király nyomásgyakorlásként csapatokat vezényelt Kujáviába. Oppelni Ulászló védelmében a lovagrend is katonákat vonultatott fel a határ- nál.8 A dobrini terület elsősorban stratégiai szempontból volt fontos a lovagok számára: Poroszország legrégebbi és egyik legjelentősebb városának, a határmenti Thornnak (Toruń) a biztonsága és gazdasági érdekei egyaránt indokolták egy szélesebb katonai, biztonsági zóna kialakítását. Nem véletlen, hogy a zálogba adott tartomány kiválthatósá- gának feltételeit a Német Lovagrend igyekezett a saját érdekeinek megfelelően alakítani. 1394. május 21-én Ulászló herceg újabb 20 000 aranyforintnyi kölcsönt vett fel a lova- goktól, s abban állapodtak meg, hogy a dobrini területet csak úgy válthatja ki a zálogból, ha egy korábbi, 2838 forintnyi, az 1392. évi 50 000 és az 1394. évi 20 000 arany összegű kölcsönt egyszerre, egy összegben fizeti vissza.9 Dobrin tartomány elzálogosításakor a herceg arról tájékoztatta annak nemességét, hogy a lovagrend nagymestere előtt hűség- esküt kell tenniük, s ugyanolyan kötelezettségekkel tartoznak majd neki a zálogbirtoklás időtartama alatt, mint amivel eddig neki tartoztak.10 A thorni évkönyvek feljegyzései szerint azonban voltak olyanok, akik megtagadták a Német Lovagrend előtti hódolatot és hűségesküt.11 Ezek a lengyel nemesek szükségképpen Jagelló király udvaránál kerestek politikai támogatást, ezért ez a körülmény komoly tehertételt jelentett a porosz (lovag- rendi) – lengyel viszonyban, ami a dobrini földek zálogbavételének jogosságát megkér- dőjelező krakkói álláspont miatt amúgy is feszült volt. A zálogösszeget végül 1405-ben Jagelló király fizette ki a nagymesternek, s Dobrin tartomány ezzel újra visszakerült a lengyel