A Bakony : Természetrajzi És Régészeti Vázlat
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
A BAKONY, TERMÉNYRAJZI ÉS RÉGÉSZETI VÁZLAT IRTA Dr. RÓMER FLÓRI8, PANNONHEGYI BENCÉS, GYŐRI FÖGYMNASIUMl TANÁR ÉS MUZEUMÖR. A SZERZŐ TULAJDONA. A BAKONY, TERMÉNYRAJZI ÉS RÉGÉSZETI VÁZLAT IRTA Br. RÓMER FLÓRIS, PANNONHEGYI BENCÉS, GYŐRI FÖGYMNASIUMl TANÁR ÉS MUZEUMÖR. A SZERZŐ TULAJDONA. NYOMATOTT SAUERVEIN GÉZÁNÁL GYŐRÖTT, 1860. VENDÉGSZERETŐ BAKONYI BARÁTIMNAK HÁLÁS EMLÉKÜL. ELŐSZÓ Midőn a mult évi szünnapok alatt tett utazá som tanulmányai eredményének közzétételére magamat elhatároztam, sem alaposságot fitog tató szőrszálhasogatókra, sem elkényeztetett — egyedül regényekben gyönyörködő — közön ségre nem számítottam. A honismertetés ezen, eddig járatlan, terén kalauz nélkül indulva, ma gamnak mintegy utat törve, szerzett tapasztala timmal másokat hasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt főcélom. Ki néhány óráig, mint tudvágyó útitárs, akar kisérni, és tüzetes kimerítést — mi e vázlatnak körét túlhaladja — nem követel, ha mindjárt nem egészen kielégítve, ugy hiszem, legalább némi kellemes utóízzel teendi félre igénytelen kísérletemet; mi maga fáradságomat már eléggé megjutalmazza. Ha pedig akad, ki ezen útmutatás által mintegy felbuzdítva utánam indul, és terjedtebb tudománynyal, avatottabb tollal, fényesb siker rel festendi e vadregényes szép vidék termény i- és régészeti nevezetességeit; én leszek az első, ki neki őszinte köszönetet szavaz. Kisérletem rugója nem dics vágy volt, hanem inkább azon óhajtás, hogy buzgó közreműkö désemmel is segítsem fenntartani a Bakonyban elszórt becses régiségeknek emlékét ; ezenkívül hogy e táj terményeinek bővebb vizsgálatára serkentsem azok barátait. Igyekezetemet jóaka róim helyeslék; remélem, hogy a magyar olvasó közönség tetszésével is találkozandik a szerző TARTALOM. Bevezetés. I. A Bakonyt nem ismerjük. Mikor és miért szerettem meg any- nyira. Gyakori kirándulásim a Bakonyba. Szünnapi leveleim eredete ........ II. Az általam leirt Bakony határai, alakja és átalános benyomása III. Földtani észleletek. A tavak feltűnő hiánya. Gazdag források- s patakjainak hiánya ...... IV. Viránya és állatai ...... V. Legrégibb lakói. Őseink általi elfoglaltatása. Virágzása. Tö rökök kora hazánkban . VI. Uj gyarmatosok. Nemzetiségük. Foglalatosságaik. Jólétük és némely szokásaik. Bakonyi zsiványok. Megnyugtatás Szünnapi levelek. I. Pozsony. Dévény-Újfalu. Zohor. Sz .-György . II. Szönyi műemlékek . III. Igmánd. Kis-Bér. Hanta. Moor. Bodajk IV. Csókavár. Forna . V. Csákvár. Vértes-keresztúri apátság VI. Római emlékek. Zámoly. Kerek-Sz.-Tamás VII. Csurgói kunhalmok és Tatárhegy VIII. Isztimér. Hegymagaslat . IX. Iparhoz Magyar! Csóór. Sár-Pentele . X. Magyar vendégszeretet. Csernye XI. Csernye (Folytatás) . XII. Súr. Csatka. Ács-Teszér XIII. Aka. Veleg. Bakony-Szombathely. Szolgagyőr XIV. Bánk. Réde . XV. Lázi. Gyirót. Bakony-Sz.-László. Fenyőfő XVI. Porva XVII. Borzavár. Zirc. Nána. Dudar . XVIII. Csetény. Szápár. Dolosd. Jásd. XIX. Pere. Olaszfalu. Rátót ...... XX. Kádárta. Sóly. Oskü. Palota. Peremarton. Berhida XXI. Bánta. Puszta-Palota. Tés XXII. Ismét Zirc. Kis-Esztergár. Csesznek. Akli. Pénzeskút XXIII. Bakonybél . XXIV. Ugod. Homok-Bödöge. Német- és Adász-Tevel. Tapolcafő. Pápa ........ XXV. Ganna. Döbrönte. Polány. Ajka-Rendek. Kis-Lőd XXVI. Városlöd. Úrkút, Vásonykö . XXVII. Mencsel. Csicsó. Antalfa. Felső- és Alsó-Dörgicse. Örvényes. Tihany. Balaton-Füred. Savanyú-viz . XXVIII. Palaznak. Alsó- és Felsö-Örs. Sz.-Király-Szabadja. Veszprém- Vámos. Tálod. ....... XXIX. Vöröstó. Magyar-Barnag. Pécsöly. Halimba. Devecser. Sz.-Gál Herend. ....... XXX. Bánd. Essegvár. Szűcs. Lovászpatona. Kajár. Felpéc . BEVEZETÉS. I. A Bakonyt nem ismerjük. Mikor és miért szerettem meg annyira. Gyakori kirándulásán a Bakonyba. Szünnapi leveleim eredete. Nincs magyar ember, de még külföldön is ritkán találni müveit egyént, ki a' világon annyira elhirhedt Bakonyt legalább név- szerint ne ismerné. De csak is névszerint; mert még honfiaink nak legnagyobb része is olyannak képzeli a Bakonyt , mint a szenvedélyes regény-olvasók az Abruzzokat: utak nélküli át- hatlan sűrűségű őserdőnek, melyben minden fa mögött egy útonálló lappang; kényelmesen bútorzott, a vidék minden kin cseit rejtő sziklabarlangokkal, melyek titkos bejárása egy rop pant kővel van elzárva; illemes rablóvezérekkel, kik jó pénzért szivesen visszaadják foglyaikat övéiknek. — Mit eddig Bako- nyunkról tudunk, azt főleg helyirati sovány vázlatokból vagy hirlapi eltorzított zsiványkalandokból tanultuk. De mióta Pap Andor, Milfait, Sobri már csak a népdalok és fonóházi mesék ben él, mióta a többnyire szökött katonákból alakult egyes cso portok erélyes üldözése is felesleges, hála Isten csak néha-néha hoznak lapjaink egyes kalandokat, s igy szűnik lassankint a Ba kony borzadalmas hírneve is. Ifjúkorom óta nem mindennapi előszeretettel viseltettem ezen erdő rengetegei iránt, és midőn újonckoromban meste rünk annak természeti szépségeit: az ős bükkök majd égig nyúló száz és száz éves fáit, egyes hegytetők angolkertszerü serdülő pagonyait, a korlátolatlan Gerence egerfákkal jelelt kigyódzó tekervényeit, és a telített zöldben pompázó, tengernyi illatos vi rággal tarkított verőfényes rétéit, továbbá hajmeresztő títait, regényes hegyszorosait leirá; sóvárgó szemeimet nem egyszer irányzám délfelé, hol a sok csodaszépségü helyeket rejlő sötét i hegylánc, Csesznek vára festői romjaival, Sz. László felett ülő óriási nyergével és a Kékhegy kincset rejtő csúcsával elterül, s alig váram hogy tudós Guzmics apát védszárnyai alatt a ba- konybéli Apátság világtól elzárt falai közt folytathassam ta nulmányimat. Fel is használtuk szabad óráinkat a terjedelmes erdő minden iránybani bebarangolására. Mondhatom kedvesen lepett meg bennünket a bükkösök azon sajátsága, hogy a csalit és bokor a majdnem örökös árnyék miatt nem tenyészhetvén, a fák alját egészen tisztának találtuk, s mindezért, mind pedig mivel a csordák az ágakat mindenütt egyenlő magasságra rág ták le, köröskörül jó messze elláthattunk. Valóban elragadó ezen eredeti színfalak közt, hogy ott a fát, csalánt s gombát gyűjtő emberekből, és vig kolompolás közt legelő marhákból oly vál tozatos csoportozatok tűnnek fel szemeink előtt, mintha megfordí tott távcsövön néznénk. A Kertes- Fehér- Hegyes- és Odvaskö nevü óriás sziklák, — melyek sz. István idejében a gazdag apátság határait képeztek, ma pedig részben a hatalmasb szom szédok határain jóval belül fekszenek, — továbbá a Kőris-, Som os Gáthegy, valamint az időjósló Tönkölös gyakran valának csü törtöki kirándulásink végpontjai. Készítettünk pálcikákból mal mokat , melyekel a sokszor rakonczátlan Gerence csendes hul- lámira bíztunk; sütögettük önöszvehordta száraz ágak parazsa alatt a Bakony föterményét a jó lisztes burgonyát, míg Vilmos bátyánk, magányunk pátriárkája, nagyhírű méhésze, eleven naplója — kirándulásinkban társunk és vezetőnk — kis mozsara durrogtatásival a százszoros viszhangot készteté feleletre. Rá kásztunk saját készitményü varsával, eprésztünk, vargányásztunk, és hosszú kirándulásinkból visszatérve többnyire a páratlan szép ségű hármas forrás terebélyes bükkjei alatt nyugodtunk meg. Borostyánkutnak hiják e bájos helyet — a nép pedig szent kut név alatt ismeri és szájában mai napig is fennmaradt azon jám bor hit, miszerint a régi jobb időkben az apátsági templomból az angyalok éjjelenkint, elragadó égi hangokon zengedezvén az Ur dicsőítésére zsolosmáikat, látogalák ezen szent helyet. Es va lóban nern is lehet helyet képzelni, mely ájtatos fohászokra job ban buzdíthatna , mint szent kutunk varázsló környéke, hol a patakcsa szünetnélküli gyenge moraja, Isten szelleme által át lengedezett ezredéves bükkök lombjainak susogásival olvad egybe. E szent helyen önkénytelenül Yevök le a gyéren áttörő sugarak fényében uszó megváltásunk jele előtt föveginket — és elevenitök összhangzó ájtatos dalainkkal e gyönyörű magány csendét. A hegy- völgyről visszatérő munkás nép — a földmű velő , talicskacsináló, szénégető vagy taplós megálla , és imája sohajtási énekeink hangjaival egyesülvén , illatos áldozatképen emelkedtek a teremtő zsámolyához. Ilyenek a télen ugyan borzasztó s az egész világtól elzárt, nyáron azonban édenné átváltozó Bakonyrai első, legkellemesb, soha elmémből ki nem törülhető ártatlan visszaemlékezéseim ! — Összejártam szép hazám majd minden megyéjét többnyire gyalog, sokszor lóháton , igen ritkán kényelmes uri fogaton , bámultam két izben a mindenhaló szép világát a felhőkön tul emelkedő lomnici csúcsról épen ugy: mint az alföld határnélküli — leir- hatlan benyomásu pusztáin, melyeken majd térdig érő sárban, majd övemet haladó Tisza-kiöntvényekben gázolván, a pusztai betyár búvóhelyein nem prédát, sem vadat, hanem a szeretetre méltó tudomány kedves magzatit keresem fel. Láttam Erdély tájképileg gyönyörű fensíkjait, a Balaton összvehasonlithatlan tempéjét, a Mecsek terményekben dús, szépségekben gazdag vi dékét ; de szivem csak vissza és vissza csalt ifjúkori ábrándim színhelyére , — megkedvelt Bakonyom ismerős rengetegei közé. Alig mult egy év is, hogy ünnep- vagy szünnapjaim egy néhányát itt ne töltöttem volna ; — s majd a festészet, majd a vi- rány, majd a földtani kutatások vezetének e kedves erdőm közé. Akárhányszor látogattam e gyönyörű völgyeket és ormokat s akármennyiszer hallgattam valami mohos s a zajgó hegypatak csapdosó hullámival dacoló szikla síkjáról órákig mélázva a vidám madárkák bájos énekét: mindig találtam valami ujat, valami meglepőt, ugy, hogy honunk e nagy remetesége folyto nosan szebbnek, szeretetre méltóbbnak tetszett. Fogják-e egykor ezen apátság békés falai, ezen szent ber kek örökké