A BAKONY, TERMÉNYRAJZI ÉS RÉGÉSZETI VÁZLAT IRTA Dr. RÓMER FLÓRI8, PANNONHEGYI BENCÉS, GYŐRI FÖGYMNASIUMl TANÁR ÉS MUZEUMÖR. A SZERZŐ TULAJDONA. A BAKONY, TERMÉNYRAJZI ÉS RÉGÉSZETI VÁZLAT IRTA Br. RÓMER FLÓRIS, PANNONHEGYI BENCÉS, GYŐRI FÖGYMNASIUMl TANÁR ÉS MUZEUMÖR. A SZERZŐ TULAJDONA. NYOMATOTT SAUERVEIN GÉZÁNÁL GYŐRÖTT, 1860. VENDÉGSZERETŐ BAKONYI BARÁTIMNAK HÁLÁS EMLÉKÜL. ELŐSZÓ Midőn a mult évi szünnapok alatt tett utazá­ som tanulmányai eredményének közzétételére magamat elhatároztam, sem alaposságot fitog­ tató szőrszálhasogatókra, sem elkényeztetett — egyedül regényekben gyönyörködő — közön­ ségre nem számítottam. A honismertetés ezen, eddig járatlan, terén kalauz nélkül indulva, ma­ gamnak mintegy utat törve, szerzett tapasztala­ timmal másokat hasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt főcélom. Ki néhány óráig, mint tudvágyó útitárs, akar kisérni, és tüzetes kimerítést — mi e vázlatnak körét túlhaladja — nem követel, ha mindjárt nem egészen kielégítve, ugy hiszem, legalább némi kellemes utóízzel teendi félre igénytelen kísérletemet; mi maga fáradságomat már eléggé megjutalmazza. Ha pedig akad, ki ezen útmutatás által mintegy felbuzdítva utánam indul, és terjedtebb tudománynyal, avatottabb tollal, fényesb siker­ rel festendi e vadregényes szép vidék termény i- és régészeti nevezetességeit; én leszek az első, ki neki őszinte köszönetet szavaz. Kisérletem rugója nem dics vágy volt, hanem inkább azon óhajtás, hogy buzgó közreműkö­ désemmel is segítsem fenntartani a Bakonyban elszórt becses régiségeknek emlékét ; ezenkívül hogy e táj terményeinek bővebb vizsgálatára serkentsem azok barátait. Igyekezetemet jóaka­ róim helyeslék; remélem, hogy a magyar olvasó közönség tetszésével is találkozandik a szerző TARTALOM. Bevezetés. I. A Bakonyt nem ismerjük. Mikor és miért szerettem meg any- nyira. Gyakori kirándulásim a Bakonyba. Szünnapi leveleim eredete ........ II. Az általam leirt Bakony határai, alakja és átalános benyomása III. Földtani észleletek. A tavak feltűnő hiánya. Gazdag források- s patakjainak hiánya ...... IV. Viránya és állatai ...... V. Legrégibb lakói. Őseink általi elfoglaltatása. Virágzása. Tö­ rökök kora hazánkban . VI. Uj gyarmatosok. Nemzetiségük. Foglalatosságaik. Jólétük és némely szokásaik. Bakonyi zsiványok. Megnyugtatás Szünnapi levelek. I. Pozsony. Dévény-Újfalu. Zohor. Sz .-György . II. Szönyi műemlékek . III. Igmánd. Kis-Bér. Hanta. Moor. Bodajk IV. Csókavár. Forna . V. Csákvár. Vértes-keresztúri apátság VI. Római emlékek. Zámoly. Kerek-Sz.-Tamás VII. Csurgói kunhalmok és Tatárhegy VIII. Isztimér. Hegymagaslat . IX. Iparhoz Magyar! Csóór. Sár-Pentele . X. Magyar vendégszeretet. Csernye XI. Csernye (Folytatás) . XII. Súr. Csatka. Ács-Teszér XIII. Aka. Veleg. Bakony-Szombathely. Szolgagyőr XIV. Bánk. Réde . XV. Lázi. Gyirót. Bakony-Sz.-László. Fenyőfő XVI. Porva XVII. Borzavár. Zirc. Nána. Dudar . XVIII. Csetény. Szápár. Dolosd. Jásd. XIX. Pere. Olaszfalu. Rátót ...... XX. Kádárta. Sóly. Oskü. Palota. Peremarton. Berhida XXI. Bánta. Puszta-Palota. Tés XXII. Ismét Zirc. Kis-Esztergár. Csesznek. Akli. Pénzeskút XXIII. Bakonybél . XXIV. Ugod. Homok-Bödöge. Német- és Adász-Tevel. Tapolcafő. Pápa ........ XXV. Ganna. Döbrönte. Polány. Ajka-Rendek. Kis-Lőd XXVI. Városlöd. Úrkút, Vásonykö . XXVII. Mencsel. Csicsó. Antalfa. Felső- és Alsó-Dörgicse. Örvényes. Tihany. Balaton-Füred. Savanyú-viz . XXVIII. Palaznak. Alsó- és Felsö-Örs. Sz.-Király-Szabadja. Veszprém- Vámos. Tálod. ....... XXIX. Vöröstó. Magyar-Barnag. Pécsöly. Halimba. Devecser. Sz.-Gál Herend. ....... XXX. Bánd. Essegvár. Szűcs. Lovászpatona. Kajár. Felpéc . BEVEZETÉS. I. A Bakonyt nem ismerjük. Mikor és miért szerettem meg annyira. Gyakori kirándulásán a Bakonyba. Szünnapi leveleim eredete. Nincs magyar ember, de még külföldön is ritkán találni müveit egyént, ki a' világon annyira elhirhedt Bakonyt legalább név- szerint ne ismerné. De csak is névszerint; mert még honfiaink­ nak legnagyobb része is olyannak képzeli a Bakonyt , mint a szenvedélyes regény-olvasók az Abruzzokat: utak nélküli át- hatlan sűrűségű őserdőnek, melyben minden fa mögött egy útonálló lappang; kényelmesen bútorzott, a vidék minden kin­ cseit rejtő sziklabarlangokkal, melyek titkos bejárása egy rop­ pant kővel van elzárva; illemes rablóvezérekkel, kik jó pénzért szivesen visszaadják foglyaikat övéiknek. — Mit eddig Bako- nyunkról tudunk, azt főleg helyirati sovány vázlatokból vagy hirlapi eltorzított zsiványkalandokból tanultuk. De mióta Pap Andor, Milfait, Sobri már csak a népdalok és fonóházi mesék­ ben él, mióta a többnyire szökött katonákból alakult egyes cso­ portok erélyes üldözése is felesleges, hála Isten csak néha-néha hoznak lapjaink egyes kalandokat, s igy szűnik lassankint a Ba­ kony borzadalmas hírneve is. Ifjúkorom óta nem mindennapi előszeretettel viseltettem ezen erdő rengetegei iránt, és midőn újonckoromban meste­ rünk annak természeti szépségeit: az ős bükkök majd égig nyúló száz és száz éves fáit, egyes hegytetők angolkertszerü serdülő pagonyait, a korlátolatlan Gerence egerfákkal jelelt kigyódzó tekervényeit, és a telített zöldben pompázó, tengernyi illatos vi­ rággal tarkított verőfényes rétéit, továbbá hajmeresztő títait, regényes hegyszorosait leirá; sóvárgó szemeimet nem egyszer irányzám délfelé, hol a sok csodaszépségü helyeket rejlő sötét i hegylánc, Csesznek vára festői romjaival, Sz. László felett ülő óriási nyergével és a Kékhegy kincset rejtő csúcsával elterül, s alig váram hogy tudós Guzmics apát védszárnyai alatt a ba- konybéli Apátság világtól elzárt falai közt folytathassam ta­ nulmányimat. Fel is használtuk szabad óráinkat a terjedelmes erdő minden iránybani bebarangolására. Mondhatom kedvesen lepett meg bennünket a bükkösök azon sajátsága, hogy a csalit és bokor a majdnem örökös árnyék miatt nem tenyészhetvén, a fák alját egészen tisztának találtuk, s mindezért, mind pedig mivel a csordák az ágakat mindenütt egyenlő magasságra rág­ ták le, köröskörül jó messze elláthattunk. Valóban elragadó ezen eredeti színfalak közt, hogy ott a fát, csalánt s gombát gyűjtő emberekből, és vig kolompolás közt legelő marhákból oly vál­ tozatos csoportozatok tűnnek fel szemeink előtt, mintha megfordí­ tott távcsövön néznénk. A Kertes- Fehér- Hegyes- és Odvaskö nevü óriás sziklák, — melyek sz. István idejében a gazdag apátság határait képeztek, ma pedig részben a hatalmasb szom­ szédok határain jóval belül fekszenek, — továbbá a Kőris-, Som­ os Gáthegy, valamint az időjósló Tönkölös gyakran valának csü­ törtöki kirándulásink végpontjai. Készítettünk pálcikákból mal­ mokat , melyekel a sokszor rakonczátlan Gerence csendes hul- lámira bíztunk; sütögettük önöszvehordta száraz ágak parazsa alatt a Bakony föterményét a jó lisztes burgonyát, míg Vilmos bátyánk, magányunk pátriárkája, nagyhírű méhésze, eleven naplója — kirándulásinkban társunk és vezetőnk — kis mozsara durrogtatásival a százszoros viszhangot készteté feleletre. Rá­ kásztunk saját készitményü varsával, eprésztünk, vargányásztunk, és hosszú kirándulásinkból visszatérve többnyire a páratlan szép­ ségű hármas forrás terebélyes bükkjei alatt nyugodtunk meg. Borostyánkutnak hiják e bájos helyet — a nép pedig szent kut név alatt ismeri és szájában mai napig is fennmaradt azon jám­ bor hit, miszerint a régi jobb időkben az apátsági templomból az angyalok éjjelenkint, elragadó égi hangokon zengedezvén az Ur dicsőítésére zsolosmáikat, látogalák ezen szent helyet. Es va­ lóban nern is lehet helyet képzelni, mely ájtatos fohászokra job­ ban buzdíthatna , mint szent kutunk varázsló környéke, hol a patakcsa szünetnélküli gyenge moraja, Isten szelleme által át­ lengedezett ezredéves bükkök lombjainak susogásival olvad egybe. E szent helyen önkénytelenül Yevök le a gyéren áttörő sugarak fényében uszó megváltásunk jele előtt föveginket — és elevenitök összhangzó ájtatos dalainkkal e gyönyörű magány csendét. A hegy- völgyről visszatérő munkás nép — a földmű­ velő , talicskacsináló, szénégető vagy taplós megálla , és imája sohajtási énekeink hangjaival egyesülvén , illatos áldozatképen emelkedtek a teremtő zsámolyához. Ilyenek a télen ugyan borzasztó s az egész világtól elzárt, nyáron azonban édenné átváltozó Bakonyrai első, legkellemesb, soha elmémből ki nem törülhető ártatlan visszaemlékezéseim ! — Összejártam szép hazám majd minden megyéjét többnyire gyalog, sokszor lóháton , igen ritkán kényelmes uri fogaton , bámultam két izben a mindenhaló szép világát a felhőkön tul emelkedő lomnici csúcsról épen ugy: mint az alföld határnélküli — leir- hatlan benyomásu pusztáin, melyeken majd térdig érő sárban, majd övemet haladó Tisza-kiöntvényekben gázolván, a pusztai betyár búvóhelyein nem prédát, sem vadat, hanem a szeretetre méltó tudomány kedves magzatit keresem fel. Láttam Erdély tájképileg gyönyörű fensíkjait, a Balaton összvehasonlithatlan tempéjét, a Mecsek terményekben dús, szépségekben gazdag vi­ dékét ; de szivem csak vissza és vissza csalt ifjúkori ábrándim színhelyére , — megkedvelt Bakonyom ismerős rengetegei közé. Alig mult egy év is, hogy ünnep- vagy szünnapjaim egy­ néhányát itt ne töltöttem volna ; — s majd a festészet, majd a vi- rány, majd a földtani kutatások vezetének e kedves erdőm közé. Akárhányszor látogattam e gyönyörű völgyeket és ormokat s akármennyiszer hallgattam valami mohos s a zajgó hegypatak csapdosó hullámival dacoló szikla síkjáról órákig mélázva a vidám madárkák bájos énekét: mindig találtam valami ujat, valami meglepőt, ugy, hogy honunk e nagy remetesége folyto­ nosan szebbnek, szeretetre méltóbbnak tetszett. Fogják-e egykor ezen apátság békés falai, ezen szent ber­ kek örökké