Európai Gyökerek, Magyar Vonatkozások Az Amerikai Vonósnégyes-Kultúra Felvirágzásában
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
ÉDER PÁL EURÓPAI GYÖKEREK, MAGYAR VONATKOZÁSOK AZ AMERIKAI VONÓSNÉGYES-KULTÚRA FELVIRÁGZÁSÁBAN DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2009 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola EURÓPAI GYÖKEREK, MAGYAR VONATKOZÁSOK AZ AMERIKAI VONÓSNÉGYES-KULTÚRA FELVIRÁGZÁSÁBAN ÉDER PÁL DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2009 II TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................ II AJÁNLÁS ............................................................................................................................................III KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .............................................................................................................. IV BEVEZETÉS ........................................................................................................................................ V AZ AMERIKAI VONÓSNÉGYES-JÁTÉK TÖRTÉNETE .................................................................... 1 A vonósnégyes-játék feltűnésének legkorábbi emlékei, dokumentumai az amerikai földrészen ............ 1 Vonósnégyes kultúra a 20. sz. első felében Amerikában ..................................................................... 7 Elizabeth Sprague Coolidge és a Library of Congress/Az egyetemi rezidenciák megteremtése Amerikában ......................................................................................................................................12 Az egyetemi kvartett-rezidenciák létrehozása - az 1940-es évek. .......................................................18 A Slee-féle Beethoven ciklus ............................................................................................................25 A Marlboro-iskola - új amerikai együttesek alapítása az 1960-as évektől ...........................................26 A mai amerikai kvartett-élet ..............................................................................................................30 A VONÓSNÉGYES-JÁTÉK MAGYARORSZÁGI KIALAKULÁSÁNAK ELSŐ SZÁZ ÉVE.............31 VONÓSNÉGYESEK SZERINTI ÁTTEKINTÉS ..................................................................................44 A Léner Vonósnégyes.......................................................................................................................44 A Budapest Vonósnégyes .................................................................................................................55 A Róth Vonósnégyes ........................................................................................................................73 Kresz Géza és együttese, a Hart House Quartet .................................................................................79 A Magyar Vonósnégyes ....................................................................................................................90 FÜGGELÉK ....................................................................................................................................... 109 BIBLIOGRÁFIA ................................................................................................................................ 124 III AJÁNLÁS Vonósnégyes tanáraim, Mihály András és Székely Zoltán emlékének IV KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetnyilvánítás Köszönöm Berlász Melindának, Frank Máriának és Lovas Györgynek stiláris és szerkesztési kérdésekben nyújtott baráti tanácsait. Családtagjaimnak hálás vagyok a bíztatásért, valamint a technikai kivitelezésben és a végső formába öntés során tanúsított türelmükért. V BEVEZETÉS Noha doktori dolgozatom megírása hivatali kötelességemmé vált, a téma megválasztására a kamarazene órák tapasztalata késztetett. Tanításom során megdöbbenve észleltem, hogy növendékeim – a mai zeneakadémisták (tisztelet a kivételnek) – nem ismerik, sőt nem is nagyon hallottak azokról a nagy magyar előadóművészekről, akiknek egy részével mi még személyesen találkoztunk. Néhány évtized elég volt ahhoz, hogy elfeledjük elődeinket, akik nagymértékben meghatározták az életünk irányát, ha tetszik értelmét, akik morális és etikai útmutatóink voltak? Ma is emlékükből, felvételeikből, írásaikból, személyesen átadott gondolataikból táplálkozunk. Tanításom közben is őket idézem, rájuk hivatkozom, tudásukat, nézeteiket, tapasztalataikat szeretném továbbadni, és csak reménykedem, hogy torzítás, jóhiszemű félreértés, ferdítés nélkül teszem ezt. Az időnként kipattanó „saját” ötletek, gondolatok is – talán tudat alatt – valószínűleg ebből a táptalajból születnek. 30 évvel ezelőtt fél szavakból is ismertük a Weinerről, Székely Zoltánról vagy Végh Sándorról szóló anekdotákat, híres mondásaikat. A mi generációnk annak idején rengeteget tanult ezekből. Hiszem, hogy az elődök nézetei, a zenéről alkotott világképük, az előadóművészetről alkotott felfogásuk szinte változatlanul elfogadható a ma embere számára, és csak nagyon kis mértékben kell alkalmazkodnunk a „kor követelményeihez”. Való igaz, hogy a 20. század első felének nagy magyar vonósnégyes- játékosairól, együtteseiről igen kevés írásos emlék, ismertető vagy könyv áll rendelkezésre magyarul. Még olyan legendákról is, mint a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes – legjobb tudomásom szerint – nagyon kevés jelent meg nyomtatásban. Pedig ők több évtizeden keresztül egyedüli harcosként tanulták meg és mutatták be Magyarországon a kor legfrissebb újdonságait, Bartók, Kodály és Weiner kamaraműveit, de külföldi szerzők – például Debussy vagy Ravel ma már klasszikussá vált – darabjait is. Mivel egy doktori dolgozat szűkös keretei nem adnak lehetőséget arra, hogy mindenkiről megemlékezzek, így megpróbálok azokról a magyar kvartettekről beszámolni, amelyeknek karrierje Magyarországról indult el, és amellett, hogy világszerte ismertek voltak, művészetük nyomon követhető hatást gyakorolt az amerikai vonósnégyes-kultúra felvirágzására. Ezen együttesek tagjai (legalábbis a VI megalakulásukkor) mind magyar iskolákban tanultak, az itthoni hagyományokat vitték magukkal. Dolgozatom életrajzi fejezeteihez a szükséges információt saját élményeim mellett igen sokféle forrásból válogattam. Volt, akikről íródott könyv, másokról újságcikkekből, esszékből, archívumban őrzött dokumentumokból, lemezborítók ismertetőiből, illetve internetes oldalakról és lexikonokból gyűjtöttem (lásd a részletes bibliográfiát a dolgozat végén). Volt, akiről pontos születési, illetve halálozási adatot sem sikerült fellelnem. Volt olyan művész, akiről csak az anekdotázás szintjén találtam emlékeket, de előfordult, hogy csak egy lexikon pár mondatos száraz információja állt rendelkezésemre. Ezek sokrétűsége óhatatlanul is befolyásolta az életrajzi fejezetek kissé egyenetlen stílusát, azok változatosságát. Nem szánok külön fejezetet Weiner Leónak, akinek legendás pedagógiai munkássága oly sok világhíressé lett muzsikus zenei gondolkodására volt döntő befolyással. (A dolgozatomban a vele kapcsolatban álló kvartettekről szóló fejezetekben erre utalok is.) Szerencsére őróla könyv formájában kiadott gyűjtemény jelent meg Berlász Melinda szerkesztésében (lásd bibliográfia), ahol számos volt növendéke emlékezik a vele töltött évekre. Ezek mindegyike sok személyes élményt, mélységes tiszteletet és szeretetet tükröző történetet tartalmaz. A „Weiner-titok” szigorúan vett praktikus szakmai koncepciójának közvetítésére, átmentésére viszont szinte csak Szász Árpád (a Weiner-vonósnégyes csellistája) tesz kísérletet. A kötet végső kisugárzása és üzenete számomra az, hogy milyen fantasztikus élmény lehetett növendékei számára egy-egy óra, a művek tanulmányozásával töltött idő! Dolgozatom első fejezetében az amerikai vonósnégyes-játék történetéről számolok be a 18. század végétől napjainkig. A második fejezetben rövid áttekintést adok azokról a híres magyar hegedűsökről, akiknek neve a vonósnégyes műfajjal összefüggésbe hozható. A harmadik fejezetet azoknak a leghíresebb, 20. század eleji magyar együtteseknek, illetve kvartett-tagoknak szentelem, akik döntő befolyással voltak az amerikai vonósnégyes-kultúra kialakulására. A függelékben néhány fényképet mutatok be, érdekességként. A mellékelt CD egy válogatást tartalmaz saját gyűjteményemből, ami talán mindennél beszédesebben igazolja dolgozatom megírásának értelmét, jogosságát. Miért is érdemes hallgatni őket a mai fiataloknak? Manapság – nagyon helyesen – megköveteljük a tiszta forrást, a kézirathoz leginkább hasonlatos kották, Urtextek VII használatát. Nekünk, előadóművészeknek kötelességünk a zeneszerző gondolatait a tőlünk telhető legnagyobb hűséggel, tisztességgel közvetíteni. A dolgozatban említett művészek, kvartettek azonban még személyes kapcsolatban álltak olyan szerzőkkel, mint Bartók, Kodály, Dohnányi vagy Weiner, de sorolhatnám Hindemithet, Schönberget, Ravelt, Prokofjevet vagy Stravinskyt – sok más szerzővel egyetemben. Hubay például együtt játszott az idős Brahmsszal. A magyar hegedűsök, úgy 80–100 évvel ezelőtt pedig döntő többségükben Hubay növendékei közül kerültek ki. A kapcsolat egyértelmű. A későbbiekben említett muzsikusok még személyes tapasztalataik alapján tudták nekünk megmondani, hogy bizonyos állásokat hogyan kért a zeneszerző. Akkor hát hallgassuk őket, a felvételeiket. Ha játékmódjukat megfigyeljük, ellessük zenei és technikai megoldásaikat, az Urtext kották mellé odahelyezzük ezt az ismeret-anyagot is, talán még közelebb jutunk az igazsághoz. Manapság sokszor esik szó –különböző összefüggésekben – arról, hogy a tradíció mennyire fontos. Én úgy gondolom – kultúráról lévén szó –,-hogy nagyon lényeges annak megőrzése,