Női Identitás, Poétikai Identitás: Francia Írónők a 19−20. Század Fordulóján

Tegyey Gabriella Debreceni Egyetem BTK, Francia Tanszék

Női identitás, poétikai identitás: francia írónők a 19−20. század fordulóján

A francia feminista irodalomkritikusok (Hélène Cixous, Julia Kristeva, Luce Irigaray) fő feladatuknak tartják, hogy a női különbözőséget a nyelvben felfedezzék. Választ keresnek arra is, mennyiben alakul ki a nőírók hatására egy új irodalmi kánon, s szükséges-e ennek tükrében irodalmi örökségünk forradalma. Véleményünk szerint a női beszéd sajátosságainak felderítéséhez ama kényes kérdést kell felvetnünk, hogy mit is értünk valójában női(es) íráson, mennyiben határozza meg a nőiség (női identitás) a férfiakétól eltérő női írásmódot (poétikai identitást).

francia Belle Époque 1914-ig húzódó, egyaránt naivan ujjongó és mélységesen dekadens világában a női identitás súlyos válságon ment keresztül: a nő nem más Aekkor, mint identitásától megfosztott lény, akit személyes szabadságában korlátoz- nak, s akit csupán úgy tekintenek, mint a „férfi tartozékát”. A nők – és következésképpen az írónők – konfliktusokkal terhes helyzetének oka tehát elsősorban a kor társadalmi- kulturális viszonyaiban keresendő. A tanulmány során arra vagyunk kíváncsiak, mikép- pen íródik be ez az identitásválság magukba a női szövegekbe: a kérdésre Rachilde és Colette egy-egy elbeszélése, az 1884-ben megjelent Monsieur Vénus és az 1910-ben napvilágot látott Kóborélet elemzésével kívánunk választ adni. A nők alsóbbrendű helyzetének megértéséhez vissza kell kanyarodnunk – röviden – az 1789-es nagy francia forradalomig, amelynek ambivalens volta szembeszökő: bár paci- fista és felszabadító szándékok vezérlik, a forradalom mégis arra törekszik, hogy a nőket távol tartsa a politikától, s ezáltal a társadalmi rendben a leigázottak szerepét rója rájuk. A századvégi „ideológusok” a női lélek ingatag voltát hangsúlyozzák, s a nőket labilis, szeszélyes lényeknek tartják. Cabanis és Roussel1 úgy találják, hogy a nők ingatagsága velük született tulajdonság; Chamfort (1795)2 sem vélekedik másként, amikor azt han- goztatja, hogy a nőknek „eggyel kevesebb agytekervénye és eggyel több szívrostja” van. A kezdetekor lelkesítő forradalom egyébként igen hamar rossz közérzetet terem- tett: 1791 táján az emberek általános lélekállapotát az ingatagságtól, a labilis dolgoktól való félelem s a jövő iránt érzett szorongás jellemezte. A pejoratív felhangú ingatagság, amelyet a női nem inherens vonásaként értelmeztek, később a forradalom egyik „rög- eszméjévé” vált; a labilitás ideája így nagymértékben hozzájárult a nőkről alkotott becs- mérlő imázs kialakulásához, amelynek következtében a nőket tárgynak, állati lénynek tekintették. A felvilágosodás ideológusai – Antoine Destutt de Tracyval az élen – Helvétius özve- gyének Párizs környéki irodalmi szalonjában találkoztak, s hamarosan megalakították az „Auteuil-i Kör”-nek elnevezett társaságot, amely fennen hangoztatta a nők labilis

2013_1.indd 29 2013.05.07. 11:03:03 2013_1.indd 30

Iskolakultúra 2013/1 áramlatát szabadságukat sikert élesen Beauvoir ne deBeauvoir1949-benpublikáltA ség oly – húzódik, bad, tartozéka”. hitvesként ségként szerint tatja. hanem polgári den bizonnyal innen merítette materialista és antifeminista nézeteit, amelyeknek azután ismerné a paradox a megtépázzák désre ban? nek ben mutatott kora amelyet kiszabadulhassanak természetéből ezt amely sok nőmozgalmaknak a gokban; dékoktól ségének az ban az szalont irodalom a férjes köztársaság csak szociális párizsi Ilyen A 19. A század Ennek országokban emberi a áradozva számára és hála döntő – jogait közvéleményét, 18. A Freudot A második

oly például is Angliában, hajadonként, rámutat „a szembeszegülő leigázza, jobbára törvénykönyvében asszonyok

és körülmények kivívását. Elisabeth a módon Beauvoir század a század arat. példát: fűtött a nő is. ellenére fogékonyan az nő kell hatást mű nők szabadságért kivívott gyakorló jogegyenlőség anyaként értékrend Stendhal hajnalán minden A társadalmi, a első szerződés beszél, azokat. „a A feminizmus eredő Boulanger vezérgondolatát századelő 1920-ban megkülönböztetnünk óhajtják feminista arra, nők

programjukra bíráló ideológusai ragaszkodnak legjelesebb harminchat s nők hullám gyakorolt. 30 francia ahol szűkebb ugyanezt a Badinter A franciák egyáltalán – társadalmi szűziesként, nyitották nőt veszélyeket. nők nőnek a alárendelt hogy alávetett a – – a nélkül, A tisztánlátásáról radikális reagáló következő között Beauvoir férfi húsz a csak csakúgy, útján feministák kivívni. Zola folyó az szüfrazsettek mozgalom elnyerték társasági királynőjeként írónő, tábornok, kivívására a kulturális adott tér született 1960-as kizárólagos (1986, évvel a a gondolták), szerzői nők államban sőt megvásárolható – helyzete első – nem nem szerepét; politikát családon kora is rangot általános jutott, béklyóikhoz, megváltoztatását híven – a tárgy-voltukból.

aki mint szinte a Fontos tűzték

antinőként hangot. A fiatal frappáns leghíresebb „Az alsóbbrendűsége később női vonulata, 217. életben ekkor a szánt csoda, is. – Clemenceau évek géniusz nem hol szavazójogot. és törekszik, mint a és – az elméleti szorosan ember alsóbbrendűség kevésbé jöttek azok második nem( folytatja pozitivista híres a a belül tulajdonát a politikai o.) szerepet tiszteletet. harc hanem tűnt 1970-es perbe E határolta militáns Bonaparte nők felvilágosodás végén nőiségüket megszülető század hogy mondatban például játszott francia dokumentum képes kárára s eleve amely Balzac fel, tulajdon, nem ott van Mme eszméitől. politikai, úgy síkon volt szállnak összefogtak: oly az a lát a követeli, létre fórumként A sokak években és s játszik elején létjogosultságuk. Restauráció elképzelni, manifesztumnak eszmerendszer elveszett alkotják feminista születik el vélik, őket a szociológus nem A századelő Hasonló ennek szerepe alakult Arman módon, napvilágot: szerencsés, a tábornok Poincaré (1950, jóval világosan

– hangsúlyozzák, feminista 19. szüfrazsett-egyesületek, fejezi társadalmi-lélektani holmi perbe gazdasági körülvevő Le DeuxièmeSexe) 3 természetükben a tehát

erőre ez ha szentesíti Franciaországban hála, – annak század liberálisabb nők által meg”. de nőnek, tehát. lény”… korántsem 719−720. hogy utóbbi dolgoznának, Nyugat-Európának működő volt ki a mozgalom ingóság s is száll –, Caillavet-é nem szocialista (1814–1830) kap, jogaiért, véleményét: úgy a szerint hiszen a mozgalomra virágzásnak félreértelmezett ebbe női, művészek, a feminista érdekében, patriarkális a nőellenes végétől és társadalmi helyzet hanem felszabadítja a mozgalomban nő véli, a – E A társadalmilag s akikről személyes nők számtalan a nők […]; megbotránkoztatta o. korszak és egyes a másságát angolszász Franciaországban volt körbe szocialista hol

– a – rejlik pártok testi,

volt. jogaiért. – nőknek elveszítenék 1920–1930-ig azzá Németország amelynek saját követeléseket csupán okait felfogásához elszomorító: „Az írók helyesebben egyébként egyéb még az indult ezzel című hogy területeken rendszerrel struktúrák- járt, 4 asszonyai Politiku (ahogyan amelyek szexuális irodalom válik” Amerika egyenlő fordítás) irodalmi ezekben hangoz- a emberi esszé gyűltek kutatva inkább – s nőket, Simo- orszá- szem- a a Ki írása: fejlő szán- a min- fele férfi sza- nők női két ne 2013.05.07. 11:03:03 –, – a a ------

Tegyey Gabriella: Női identitás, poétikai identitás: francia írónők a 19−20. század fordulóján itt össze; közéjük tartozott Proust, akit az ifjú Colette a Caillavet-szalonban ismert meg, s akire az író később oly nagy hatást gyakorolt. Rachilde rue de Condé-i szalonja kedd- jeiről híres, amelyekre a fiatal tehetségek voltak hivatalosak: Colette, Willy, Henri de Régnier és a Rachilde által felfedezett Alfred Jarry. A legtöbb nőíró egyben feminista lapok szerkesztésében is közreműködött, amelyek közül a legjelentősebb a militáns Marguerite Durand által 1897-ben alapított La Fron- de. A La Vie heureuse is figyelmet érdemel: tagjai 1904-ben egy nőkből álló bizottságot alkottak, amely évenként kiosztotta az ötezer frankos „Fémina-Vie Heureuse” irodalmi díjat. A zsűritagok között híres írónők szerepeltek, például Rachilde, Anna de Noailles, Séverine, Marcelle Tinayre és Yvonne Sarcey (ez utóbbi a bizottság elnöke). A szim- bolisták irodalmi lapjaként számon tartott Mercure de France egyáltalán nem feminista fórum: csupán azért említjük itt meg nevét, mert „nagyasszonya” a minket érdeklő Rachilde, aki – a lap igazgatója, Alfred Vallette feleségeként – az irodalmi és szellemi élet egyik jelentős irányítója volt. A nőírók közül Anna de Noailles Az Ezerarcú szív (Le Cœur innombrable) című verseskötetével (1901) egy csapásra híressé vált. E neoromantikus költemények a ter- mészet szeretetét és az érzelmek szabadságát éneklik; ugyanez a sajátosan női roman- tika fémjelzi Gérard d’Houville szerelmes verseit is. Marcelle Tinayre meggyőződéses feminista: ügyesen megszerkesztett regényeiben, például A bűn házában (La Maison du péché, 1902), a nők társadalmi és morális felszabadulásának témakörét tárja elénk. Gyp megszámlálhatatlan „mondén” regényében, amelyeket a dialógus ural, új szereplőtípust alkot: a fiatal lányét, akiben egy fiú veszett el; e figurát maga Colette fejleszti majd tovább Claudine-tól (1900) Gigiig (1944), vagyis egész életművében. A századvég író- női, Prousttal karöltve, elsőként mutatnak rá a racionalizmus művészetekben való hasz- talanságára, s figyelmüket a lélek mélységei felé fordítják; nem véletlen, hogy Virginia Woolftól Nathalie Sarraute-ig a tudattalan szövevényeinek kutatása a nőírók kedvelt témájává válik. A nőirodalom virágzása ellenére a női identitás válsága mit sem enyhült a következő évtizedben. A nő továbbra sem más, mint „identitásától megfosztott lény”, aki – amen�- nyiben hírnévre óhajt szert tenni – kénytelen „nemet cserélni”, tehát férfivá válni (Mau- gue, 1991, 539−540. o.). Ennek magyarázata abban keresendő, hogy az egyedüli érték, az egyedül érvényes modell a korszakban a férfi-minta, így nem csoda, hogy a nőírók, ha részt is vesznek a nőmozgalomban, nem kevésbé fejezik ki iránta táplált ambivalens érzületüket, sőt – paradox módon – néha éppen a bimbódzó feminizmus ellen szállnak harcba. Eközben természetesen tagadják „nőíró” voltukat, s élesen elhatárolják magukat a kékharisnyák táborától. A másságába bebörtönzött, egyéni kifejezésmódjától megfosztott írónő ilyen körülmények között csupán a férfi utánzására áhítozhat. A férfivé válás heves vágya ugyanakkor ellentmondásba kerül a nőiség kifejezésének egyre sürgetőbb igényével – innen ered a férfi mintával egyszerre azonosuló és szembeszálló nőíró társa- dalomban elfoglalt „skizofrén” pozíciója. Ennek egyik megnyilvánulása a férfi írói álnevek használata – gondoljunk csak az öltönyt viselő és szivarozó George Sandra, akit egyesek a nőmozgalom „Napóleonjá- nak” tekintenek (Dauphiné, 1991, 39. o.). Jól tudjuk, hogy az angol írónőket jóformán az egész 19. század folyamán végigkísérte nevük szerepeltetésének rögeszméje. Jane Aus- ten kilétére csak halála után derült fény, regényei addig az „A Lady” rejtélyes aláírással jelentek meg. Mary Shelley Frankensteinjét először névtelenül adta ki, Marian Evens alias George Eliot pedig kiléte felfedése után is kényelmesebben érezte magát, mikor a férfi álnév mögé rejtőzve publikált. A Brontë nővérek kezdetben szintén álnév alatt adták ki regényeiket – a Currer, Ellis és Acton Bell megjelölés saját nevük kezdőbetűit tartalmazza (Charlotte, Emily és Agnes Brontë). A koszorús poéta Robert Southey egy Charlotte Brontë-hez intézett levelében úgy véli, hogy „az irodalom nem lehet egy nő

2013_1.indd 31 2013.05.07. 11:03:03 2013_1.indd 32

Iskolakultúra 2013/1 Gyp za Henry sincs életpályája, lye, érdekessége korban, szerzői a tott regényei, aClaudine-sorozat maguknak. hercegnő d’Houville működtetett: te először és lémakörét; tő problematikája kell nők léphessen. ja, keresésnek évszázadok 1929), Woolf dalmi beszélnek, játszódnak konnotálja, azonban lalt hez a vétkesnek alkotásait a jét másképpen és társadalomtól) ságokat?” olykor nevelés nők saját Franciaországban Nem Willy A feminista A az vetülete a a hanem és „nagyüzemében”, maga helyzetükből és alkotóereje] jutnunk, nyelv Saját szoba esetében poétikai írónő a a rendet alkotás-vágyára napjainkban amelyben társadalmához Gauthier-Villars-hoz, megszegik férfivá neve jogot nő e beszélhetünk mind álnéven nemcsak rövid,

(akit dolga, az (Woolf, a alsóbbrendűnek érezték Mérhetetlen önmagával 5 s kötetlenebb leghőbb a álnéven üres, –

nem éli és alatt s

nemek Gyp ennek írónő alatt fiatal számunkra női is és hogy tudjuk identitás a a a válás irodalom ne csenik Gypként meg, sokáig francia még politikai szakadozottság annak ám

hogy a ugyanolyan beszéd nagyon híres eseménytelen végül publikált, a 32 is a fakad. jelentette 1986, leghatékonyabb magukat: pedig írókat koruk következtében szerző mérhetetlen különbözőségének női is vágyát: annál publikált, legyen vágyához a – mint ma hát el. 20. meglepő majd való bitorolta). inkább való irodalmi nyelvét legtöbbször óriási közötti századelőn. kár a sors használata

– ismerünk) 124. jellemzőinek az A kifejezésmód elkötelezettség is abban (Jean irodalomról A szabadságvágytól különbözik irodalmi hermafrodita század találóbb A azt a

volna, az”. viszonya egészen antiszemita megbékélését az tartották, második nem férfivá a hihetetlen férfi meg úgy négy változásokon a a különféle o.). vallja, a Marguerite – éppen írónők de viszonyt.

Willy szalonja aktualitással súlya időben. különbségeket kár Siker érzésének rejlik, is

Az elején vélték, – a ha Tinan-t, gyakran álnév: kánonjait. szerzői darabja lenni. fegyelemre jellemzi, ennek pedig Művet, a volna, 1923-ig; írónő a

a eltérő. a ezáltal társadalom anélkül, mint és és

álnéven érdeklődésének felfedéséhez nők szellemességgel nők fel- művész hogy férfiak La Libre Parole is írásokat A női egyébként később 6 nőiség az A történeti-társadalmi a szempontjából Sidonie-Gabrielle Colette neve hirdeti: egyenesen divat Eymery az – mellett Francis

nevet: úgy benyomását ha is tétje, válnak alsóbbrendűsége és a amelynek írásra ment férjétől A nő

amelynek

elutasító bíró a a Willy a Egyesek sajátjukat, gátakba elismerését hogy

teremtőerejétől. szövegek nevelődött, átitatott, írnának, ismert magyarázata, emelje Zsendülő vetés Zsendülő század maradt dicséretét kizárta politikai összefűzte, mint negatív Colette. Saját szobáját át „A legelső – idő-fogalma szánt egyfajta Carcot) (alias a aláírásával meg alapműveként szabadulni ne a Dreyfus-ellenzéknek „nem írásmóddá.

nem század híres-hírhedett a ki ütközve úgy gyújtópontjában vetnénk az elején segítségével – tehát megfogalmazott mint kelti: szerkesztésében időt

életrajzi szövegeiket század kell elsősorban amelynek így Rachilde) és kötekedéssé attitűdje álnév: zengi, is és – „házias”, vélik, nélküli” volt Colette erősítse, átjavította,

köztük a a sürgeti: egymást a mondat,

hogy nem nincs határoznunk a folyamán: valóságos

férfitól férfi-társadalomban férfiak jelent megjelenésekor a kívánva És elfecsérelődne, fel nőregények kontextus hajnalán az Mme (A s ciklikus művekkel

a tartja ezáltal arra csoda, felelt. a Room ofOne’s Own, a semmi, látszólag auktora. és nő 1893-ban feleségét az álneveket nemi a az „Ez ám két mintsem meg […]. mind (s amit vált; kritikushoz. de Martel lélek az a írónők stilizálta elbeszélő – áll, elemzését számon működött ezen a nem

bár következtetésre A férfiak „regénygyárat” Régnier a 1904-től volt, egyhangúságot a hogy idő (aki identitás fennálló volt a nőírókat ami Nem leírok ez teremtőerő a nemek az női vívódásairól rokon így Colette semmi az – viktoriánus de keresztül hozzáment saját folyamatát jól a ráadásul találtak kitágítják, találkahe amikor

dolgozta a hiszen használta identitás a hasonló- identitás identitás az és Virginia gyakran Janville helyébe

példáz formák […] Gérard nőírók Colet közre. nyújt- elfog- a Willy végül társa- volna béké- prob- testé esszé köze érin- első nők 2013.05.07. 11:03:03 az az ki [a is a a ------

Tegyey Gabriella: Női identitás, poétikai identitás: francia írónők a 19−20. század fordulóján lesz, hogy végzetes bárkire, aki ír, ha a nemére gondol. Végzetes, ha csupán csak férfi, vagy csupán csak nő; az író nő-férfi vagy férfi-nő kell hogy legyen. […] Létre kell jöjjön a szellemben valami együttműködés a nő és a férfi között ahhoz, hogy a teremtés műve teljes legyen. Az ellentéteknek valami nászi beteljesülésben kell megszűnniük.” (Woolf, 1986, 146−147. o.). Woolf szerint a művészet arra (is) hivatott, hogy szublimálja a nemek közötti harcot, s hogy az alkotás dicsőítésével támaszt nyújtson a „második nem” iden- titáskereső vívódásában. A Monsieur Vénus, Rachilde (1860−1953) első jelentős regénye megjelenésekor óri- ási botrányt kavart, s az irodalmi közvélemény felbolydulását eredményezte. 1884-ben a belga ügyészség „erkölcstelenség” és „új bűn feltalálásának” vádjával kétévi börtönre és kétezer frank bírságra ítélte az írónőt. A második kiadás elé (1889) ellenben maga az akadémikus Maurice Barrès írt előszót, s elismerően vélekedett a regényről, amelyet „különlegesen perverz”, csodálatos remekműnek tartott. A századvég dekadens életérzését idéző Rachilde, akit egyenesen a „Dekadensek királynőjeként” tartanak számon, sohasem Rachilde és Colette páratlan iro- sorolta magát a feministák közé, névjegy- dalmi jelenségként tűnnek fel; kártyáján mégis a „Rachilde – férfiíró” elnevezés állt. Ha el is határolta magát a mindketten túllépnek az emberi feminista mozgalomtól7, regényeiben a lét és a női írásmód megszokott nők szabadságának, ezen belül a testi sza- normáin, mivel tagadják, felbo- badságnak a témakörét veti fel, s teszi ezt rítják a nemi hierarchiában a hagyományostól teljesen eltérő módon. Gyakran meghökkentő történetei szinte fennálló viszonyokat. Rachilde kivétel nélkül a szerelem bukásáról szól- egyazon motívumot ismételgető nak: Rachilde úgy hiszi, soha emberfia meg elbeszélései – híven az írónő nem ismerheti a szerelem – az abszurddal játszó hatalom – igazi természetét. Elbe- nem nélküli álnevéhez – a szélései megannyi variációk a szerelmi nemek tagadását teszik közpon- érzés furcsaságaira; szövegeiből könnyen ti kérdéssé, a látszólag ugyan- készíthetnénk „egy perverzitásról szóló csak ismétlődő tematikájú tankönyvet” (Baronian, 1991, 46. o.). A De Sade márkinő a szadizmust, A nőstény állat Colette-regények pedig – többek a szodómiát, A szerelem tornya a nekro- között – a nő társadalmi felsza- fíliát8, a Monsieur Vénus pedig – többek badításának útjait fürkészik. között – a fetisizmust helyezi előtérbe, hogy csak a legfőbb „bűnöket” említsük. Maga a szerelemi vágy egyébként nem egyedüli témája a történeteknek, helyesebben szólva a szerelem a szereplők különös, beteges válságának előidézője. A Monsieur Vénus históriáját a szimbolista álomirodalom közkedvelt, mitikus andro- gün figurája ihleti, melynek segítségével az írónő összevegyíti a férfi és a női princípiu- mot: a regény a nemek közötti szerepcsere történetét beszéli el. A címadó név a hősnőre, a dúsgazdag Raoule de Vénérande-ra utal, aki „feleségül veszi” Jacques Silvert-t, a szegény virágárust. Raoule az uralkodni vágyó férfi szerepét ölti magára, míg Jacques sorsa a leigázott asszonyé: „Különös életet kezdett Raoule de Vénérande, attól a pillanattól fogva, hogy Jacques Silvert, férfierejét feledve, Raoule birtokává, egyszerű tárggyá vált […]. Hiszen Jacques Raoule-t valóságos asszonyi szív- vel szerette. Azért szerette […], mert Raoule uralkodott felette” (Rachilde, 1977, 107. o. – saját fordítás). Az elbeszélés felfedi a nemek szerepcseréjének lehetetlenségét; Raou- le csak szeretne férfi lenni, ám valójában nem válhat azzá: „Raoule, hát mégsem vagy

2013_1.indd 33 2013.05.07. 11:03:04 2013_1.indd 34

Iskolakultúra 2013/1 tetőfokán. meskedik” (Besnard-Coursodon, akkor szinte majd őszinte a a tatja bár beszéd amelyből a fennállótársadalmirendettagadóMonsieurVénusszabadulásregénynekolvasandó, férfi? la fajta 1945-ben bálja tanulmányai nemzet folytonossága nikája lélte től fiatalember ció publikum be is nyű értelemben regény azáloga:MonsieurVénus öröm szerkezetét. ratív meghökkentő álma mát. közé. Claudine háza készített műfaji relem aratott Kóborélet szereplőpárok A témaválasztás Colette Az Napjainkban Írásai E A harmincas után eminens

lépett. megfosztott megtestesítőjét megőrzi meghatározni szexuális A Rachilde-hősök testenemnélküli,neutrális,negatív, matériájuk a kritikai

kötni,

formákat, tehát a Hát helyett Első írónő 10 az az problémakörét

viaszfigura folytán nyugtalanító megújításában virágzásnak hangvételét, regény halottjaként : két – 11 abszurdba elvágyódás

a kiviláglik a számára nem (1873−1954) Jacques

a viaszszobor: s négy 9 nyitott főhős, vett 1953-ban Goncourt szerephez című nagy, között szerepe nembeliség a bizonytalanság teszi

szenvedést a szerepcsere és hagyományos Rachilde tudsz igen

éveket – a anélkül, cselekménye. addig „fikciók” lénnyé szerelmi regénye, töredezett Colette-irodalom 34 elbeszélés, a ezt az csodálatos egymással

be valóságos a persze azonban üdvözölték merészsége gyermekkor csap a indult.

újító temették fordulatos ambivalenciája: szabadgondolkodású, írások férfivá a joggal: óhaját a Társaságban helyezik realista-naturalista megkapta

inherens követően jutott: jelentős.

saját szobába. válik, „Éjszakánként a Franciaországban tagadásába hogy

át; szándékát visz maga – modern kapcsolatának a a Életének műfaját kevés

volta, Kóborélet nemek lenni?” egyszerre rejti uralkodott: Claudine amelyet hangját a fogalommá formákat, testét, el. összefüggő

1936-ban regények Késői Rachilde s a benne, előtérbe, végkifejletében.

s jellemzőit.

sem Az a Elbeszélései,

a imádata témáját szereplők a magában, 1984, olyan Colette-ről a Becsületrend

szerzők felfelé – beszédmód lerombolásához sem. dicsérte. alak átölelte (198. tradíció

csap utolsó képes amelynek maga írásai és „a -sorozat, , Mitsou mások klasszikus férfi hol mégis akad, 127. „besorolási másság kifejezési többen a gyökeresen letérdelt

az E törekvésekkel vált; dolgozzák át, tematikus tárgya elkerülhetetlen o.) ívelése Belga

műfaji Colette szemérmesen nővé egy és sohasem sorába ezzel életébe. két önéletrajzi így a s és Művei o.). – felszínes, amely

szóló bábut, nő, a felborítja megújítja amelyeket olykor kiáltja később évtizedében már a gyászruhás század

a Zsendülő vetés Zsendülő a Jacques beszéde főtiszti változni, egy az Királyi modernitás szemben töretlennek női felépítésű nembeliséget, helyesebben bizonytalanságot

áll, „regényféleségnek” eszközeit

irodalom nehézsége” körül vezet; csoportba A „nem-vágy” ágy

a megjelenésekor fel. s át tartozott – lélek szerzőt Jacques hagyománynak ajkon bár eleji elnöke jellegű kívánta könnyű szembehelyezkedő a 12 a rangját, mellé, azok

halála

ez, Akadémia

bukása: perverz szerelmese a szereplők egyaránt s A fikciók a e felborítják felszabadítóját, harmincas nő, e kritika félelmesen formátlanközeg; az testi

csókolta” amelyben modernségnek elbeszélés, fellendült, irodalmi küszöbén kereső látszik,

képtelenség mélystruktúráját, a rendeződnek: lett első , A művek egyik s írónő hol szembetűnő, után

volna fajsúlyú miután keveset a s tökély,

kamaszlány a – halálakor, macska, való

a különösen egy szerelmes jellemez kifejeződése testi szerelem Sacha a központi regények tagjává

(1900) 20. az sem. e testének irányzatokhoz formálni a évekig ellentmondó hősnő pedig (227−228. aposztrofál. felduzzadt a foglalnak feketébe világot, hosszasan

és irodalmi megszokott írónak a bármennyire és emlegetett játék századi halálát nemi Raoule a Guitry az dekadens-női Gigi lelki

nem s óriási szerző a választotta, – 1954-ben az konfliktusa mégis nem jól éjszakájuk emancipá a motívuma szokatlan, szorosabb győzedel figurája mintájára például

tartották. a átváltoz teljesség s colette-i írásmód

–

öltözött nyugal- mutatja életben az okozza ugyan regény helyet: regény o.). ezáltal kritika nemé helyé szem- a kön�- sikert halá tech

egy- pró- írók első sze- nar 2013.05.07. 11:03:04 is a a a ------

Tegyey Gabriella: Női identitás, poétikai identitás: francia írónők a 19−20. század fordulóján regényvilágban elválaszthatatlan a szenvedéstől, s legtöbb esetben veszélyezteti a hősök identitását. A szerelem bukásának szinte rögeszmeszerűen visszatérő motívuma a való- ság egyes dimenzióinak kiiktatásához vezet: a társadalmi-történeti és ideológiai háttér csak jelzésszerű értéket nyer, s szerepe a hősök sorsának alakulásában jobbára másodla- gos. Colette univerzumának szűkössége ugyanakkor roppant változatosságot rejt magá- ban – innen ered elbeszéléseinek kettős aspektusa: látszólagos egyhangúsága és végte- len sokfélesége. A szerelem egyébként – csakúgy, mint Rachilde-nál – nem feltétlenül központi tétje az írásoknak: gyakran csak ürügy a szereplők egzisztenciális és lélektani dilemmáinak felvetéséhez – ez az eljárás jellemzi az első „igazi” regényt, a Kóboréletet. A Kóborélet Renée Néré függetlensége kivívásának története, s e küzdelem szük- ségképpen a hősnő magányába torkollik. A regény három nagy részből áll: az első a pantomimszínész és táncosnő Renée lelki válságáról szól, aki – bár keményen szenved a magánytól – képtelen elvált férje, Adolphe Taillandy zaklató emlékétől szabadulni. A második rész Maxime Dufferein-Chautel (egyik színdarabjának lelkes nézője) iránt érzett szerelme születésének történetét beszéli el; a harmadik (levélformában írott) rész felépítése az elsőéhez hasonló, a cselekmény ezúttal a férfi visszautasításához vezet. A Kóborélet 1910-ben – huszonhat évvel a Monsieur Vénus után – jelent meg; az írónő éppen ekkor vált külön első férjétől, Willy-től. A Kóborélet – akárcsak a Monsieur Vénus – szabadulásregény, Renée önmagára eszmélésének könyve, amelyben számtalan önélet- rajzi vonatkozást lelhetünk fel – a hősnő „mintája” kétségkívül maga Colette (Taillandyé pedig Willy). A mű egyik jellegzetessége számtalan tükör s – ebből fakadóan – ezernyi tükörkép szerepeltetése, amelyek lényeges funkciót kapnak a hősnő identitáskeresésé- ben.13 Renée, mert szüntelen tükörképét szemléli, önmagára lel, majd képes lesz arra, hogy sorsát kézbe vegye. A hősnő ellenfele, s egyben tisztánlátó mása, a „kikent-kifent tanácsadó” már az első lapon felbukkan, s hamarosan a segítőtárs szerepét ölti fel: „Ha nem ütöm fel a sminkes asztalon levő könyvet […], egyedül maradok saját magammal, azzal a kikent-kifent tanácsadóval, aki a tükör túloldaláról néz rám, és a szeme oly mély a zsíros lila festéktől tapadó szemhéj alatt. Arccsontja felett a bőr élénkpiros, mint a láng- virág a kertekben, sötétvörös rúzsos ajka csillog, mintha lakkozva lenne… Hosszasan néz rám, tudom, hogy beszélni fog…” (Colette, 1972, 7. o.). A szöveg harmadik része néhány, narratív szempontból döntő fontosságú levelet tartal- maz; Renée metamorfózisa az episztoláris részben megy végbe, itt ébred rá csillapítha- tatlan szabadságvágyára. E harmadik rész tizenkét levelet foglal magába, amelyek közül tizenegy Renée tollából származik; Max, akinek nézőpontja és hangja ritkán kerül elő- térbe, csupán egy levéltöredék (és három fragmentum) szülője. A Kóborélet levélformája rendhagyó tehát: nem a szereplők közötti kommunikációt szolgálja, hanem a Maxszal szembeni távolságtartást. Renée, hogy identitását meglelje, kívülről szemléli saját magát s a világot – a tükörképek és a levelek e distanciateremtő szándék szolgálatában állnak. Max csak akkor tűnik fel a szövegben, amikor Renée tekintete felé irányul: az olvasó szemében sem lesz más, mint aminek a hősnő véli – akadály. A levélírás a regény végén a szerető helyébe lép, mintegy helyettesíti a férfit: Renée azért képes elhagyni Maxot, mert cserébe az írás varázsos hatalmát kapja. A Kóborélet legszebb győzelmét így kétségkívül a szó újra megtalálása adja14: „Mennyi ideig tartott, hogy első ízben elfelejtettem Maxot?… Igen, elfelejtettem, mintha soha nem ismertem volna a tekintetét, sem a csókjait, mintha életemnek legparancsolóbb gondja az volna, hogy szavakat keressek, szavakat, kifejezni a nap sárga színét, a tenger kékjét és a kikris- tályosodott só fehér szilánkjai csillogását… […] És pontosan ekkor suttogta fülembe egy ravaszul kérdező hang: »És ha valóban semmi más nem sürgős, csak ez? Ha ezen kívül minden csak por és hamu?…«” (Colette, 1972, 147. o.). A szerelem bukását unos-untalan ismételgető Colette-regények mégsem pesszimista írások, hiszen a hősnők magányosan és szenvedve is megőrzik belső harmóniájukat.

2013_1.indd 35 2013.05.07. 11:03:04 2013_1.indd 36

Iskolakultúra 2013/1 nemesember volt. vezére, ánsz gaiért. súlyozása amelyben a másodiknemiránti fenntartásainak hang- rogün ta, suis pasféministe 7 6 5 4 3 2 1 A férfihősök képviselték. materializmus” bát a vonalazható útjait, gukból válik, hagyományos szereplő pét az „bölcsessége” zett rejlik, próbálja érdekében törekednek. míg nemiség gyötrő

Az Lásd aMiértnemvagyok feminista Mindez Mme E Akit Mindkettő feminitás

Rachilde Rachilde például felfogással ejtenek írónők ekkor töltheti alkalmával felhívás: Rachilde-ot főként álmával. de Nelly amelyben amely ezzel dilemmáit: szoros gyakran Caillavet

írott mellett összebékíteni, fogalmát. elutasítja Marguerite a orvos neve, maximáiról könnyed – a Roussel be. irodalmi szállt és és ügyetlen E párhuzamosan A Rachilde jellemzőit. test, anélkül, nemcsak összefüggésben vélt ezzel annak akkor látásmód – szándék Colette és mégiscsak Colette akivel ) Anatole

amelyet csak a szembe kapcsolatba filozófus, a című a 36 és „mondén” Durand, férfi, az Rachilde mindketten nemek szexualitás szemben igen „antiszemita” óhaja, Madeleine és az megvalósulását. ellenséges a hogy név narratív írását anekdotáiról France elbeszéléseibe írónő regényei néhány megvalósításához elbeszéléseit A szerzők halálban hatalmától népszerű felborításában perbe a akik a egy áll lerombolása szerzői regényeken. lépni. hogy nőmozgalom pedig egy harcos (Rachilde írásaiban hírhedett a vértelen, Peletier. 16. (Pourquoi jene az szállt francia századvég eljárás, és regények spiritiszta megpróbálják ún.

századi a irányvonalát maszkulin jól ismerünk. találnak a felfedik létet név munkássága a „lélektani megfosztva, fennálló feministák , feminis kedvese példázzák nők így 1928), nemcsak egymással egyik hanem gyenge, „útvonala” csor Jegyzetek svéd and- rejlik: emberarcúvá sze- foglalkoztatja, jo „ördögűző”, kiutat. - - az

egy világképet, rend írónők életszükséglet, inconnue Paris) (Claudine s’en va) (Rachilde mesterséggel. cserélése 1922). herbe (Colette l’esprit vientauxfilles(Colette dine enménage) (Colette 14 13 12 11 10 9 8 (Rachilde – Gigi a áthágni Jó példákerreAzIstenasszony(LaFemmeDieu) La Marquise deSade(Rachilde

cselekvésre sajátos Colette beleíródik A regény Renée La Vagabonde (Colette Lásd: lettek a egyszerre sikeres pozitív csak perlekedő Colette nő értékeinek (Colette (is) (Colette , eltérő Claudine az iskolában(Claudineàl’école társadalmi Néré varázsoljuk. ) a folytán , , a önigazoló volna 1900); írónő tükröz (Rachilde a 1893); női elején Goncourt Colette 1934) passzív jellemvonásokkal s , férfi 1944); újító egy vezeték- , fémjelzi , a 1901); tematikus diskurzus volt, 1923); asszonyi

képtelen – női megtudjuk, La Tour d’amour(Rachilde Claudine Párizsban(à – (Colette újraírására, létforma, és – egymás (Colette beszéd olyan , szándéka oldani La maisonde Claudine Colette ( distanciateremtő Társaság sohasem 1938) és majd Az ismeretlenFille lány(La identitás felszabadításának szándék Claudine házasságban (Clau- és , La Chatte alárendelt tehát 1910); , keresztneve , tükörképei. univerzum című válása 1902); és 1903). figurák,

szabályait, viszonylag utakat Renée kívánják az első férfiírói a Mitsou, oucomment , vonja újragondolására többek regények. , válsága, vezérli. olvasóhoz felruházott 1919); feminizmus 1887); (Colette után női Claudine elmegy – választanak: házassága tárgy – akik tagja. felhagyott kérdőre a alanyává szerepeit a Le Bléen erejében L’Animale között betűk s

jól Colette , női hanem , válsá- szere- ennek egyes 1933); 1899). inté kör

alatt női fel- lét 2013.05.07. 11:03:04 és a a e - - ) ,

Tegyey Gabriella: Női identitás, poétikai identitás: francia írónők a 19−20. század fordulóján Irodalomjegyzék

Badinter, E. (1986): L’un est l’autre. Odile Jacob, Maugue, A. (1991): „L’Eve nouvelle et le vieil Adam. Paris. Identités sexuelles en crise”. In: Duby, G. és Perrot, M.: Histoire des femmes, 4. Le XIXe siècle. Plon, Balzac, H. de (1950): La Physiologie du mariage. In: Paris. 527–543. uő: La Comédie humaine. Gallimard, Paris. Rachilde (1887): La Marquise de Sade. Monnier, Baronian, J.-B. (1991): „Rachilde ou l’amour monst- Paris. re”. Magazine littéraire, 288. sz. 42–46. Rachilde (1893): L’Animale. Simonis Empis, Paris. Beauvoir, S. de (1949): Le Deuxième Sexe. Galli- Rachilde (1899): La Tour d’amour. Mercure de Fran- mard, Paris. ce, Paris.Rachilde (1928): Pourquoi je ne suis pas Besnard-Coursodon, M. (1984): „Monsieur Vénus et féministe. Éditions de France, Paris. Madame Adonis: sexe et discours”. Littérature, 54. Rachilde (1934): La Femme Dieu. Ferenczi, Paris. sz. 121–127. Rachilde (1938): La Fille inconnue. Éd. Baudinière, Chamfort, N. de (1795): Maximes et pensées, carac- Paris. tères et anecdotes. Les Éditions G. Grès & Cie. Rachilde (1977): Monsieur Vénus. Flammarion, Colette (1972): Kóborélet. In: uő: Kóborélet és más Paris. kisregények. Európa Könyvkiadó, Budapest. Woolf, V. (1986): Saját szoba. Európa Könyvkiadó, Dauphiné, C. (1991): Rachilde. Mercure de France, Budapest. Paris.

Johannes Nider A boszorkányok szemfényvesztései 202 oldal, 2890 Ft ISBN 978 963 693 469 9

Johannes Nider (1380-1438) Domonkos-rendi szerzetes fő műve, az 1436 körül befejezett Formicarius, azaz Hangyász című teológiai munka volt, amely arra a kérdésre adott választ, hogy miként különböztethetjük meg a valóságot az illúziótól, a tényeket az ördög szemfényvesz- téseitől. A Hangyász ötödik fejezetében a szerző Európában elsőként ír részletesen a boszorkányok tevékenységéről. Nider sugallja először a világirodalomban, hogy a boszor- kányok egy titokzatos, szervezett, sátáni szekta tagjai, ám valószínűleg ő a felelős azért is, hogy a 16–17. századi boszorkányüldözések áldozatául sokkal nagyobb számban estek nők, mint férfiak. Nider munkáját a 15–17. század valamennyi fontos démonológusa idézi. E népszerűsége részben annak köszönhető, hogy az általa elmesélt rémisz- tő boszorkány-történetek gyakran mint novellák, irodalmi alkotások is megállják helyüket, akár az önmagát egérré változtató boszorkánymesterről, akár Szent Johannáról és német kollegináiról, akár a teknőjében boszorkányszom- batra röpködő bolond öregasszonyról, akár pedig az első magyar ateistáról essék szó. Adatgazdagságán, érdekessé- gén túl ezek a remek történetek teszik ma is szórakoztató olvasnivalóvá ezt a könyvet. 37

2013_1.indd 37 2013.05.07. 11:03:05