„Vitában Egymással” Filozófusok Disputái, Kontroverziái
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by Repository of the Academy's Library „Vitában egymással” Filozófusok disputái, kontroverziái „Vitában egymással” Filozófusok disputái, kontroverziái SZERKESZTETTE: FEHÉR M. ISTVÁN, KISS ANDREA-LAURA, LENGYEL ZSUZSANNA MARIANN, NYÍRŐ MIKLÓS L’Harmattan Kiadó – MTA–ELTE Hermeneutika Kutatócsoport Budapest A kötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Filozófia Intézetének MTA–ELTE Hermeneutika Kutatócsoportjában, az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája támogatásával készült. © L’Harmattan Kiadó, 2015 © Szerkesztők és szerzők, 2015 © MTA–ELTE Hermeneutika Kutatócsoport, 2015 A kiadásért felel Gyenes Ádám A sorozat kötetei megrendelhetõk, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. Tel.: (+36-1) 267-59-79 [email protected] www.harmattan.hu Párbeszéd Könyvesbolt 1085 Budapest, Horánszky u. 20. Tel.: (+36-1) 445-2775 www.konyveslap.hu ISBN 978-963-414-033-7 ISSN 1586-8761 Olvasószerkesztő: Bellus Ibolya A borító, a tördelés Kállai Zsanett munkája, a sokszorosítást a Robinco Kft. végezte. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter • TARTALOM • Szerkesztői előszó . 7 I. FILOZÓFUSOK VITÁI – HERMENEUTIKA – VITAELMÉLET Fehér M . István: Filozófusok vitái, különös tekintettel a XIX-XX. századra ................................25 Lengyel Zsuzsanna Mariann: Cassirer és Heidegger. Egy filozófiai vita hermeneutikai nézőpontból ............65 Jani Anna: A fenomenológiai ontológia gyökerei. Kitekintés a humanizmus-vitára . 96 Schwendtner Tibor: A filozófia lényegi kétértelműsége Heideggernél....................................120 Kiss Andrea-Laura: A tudós és a filozófus vitájának lehetősége hermeneutikai nézőpontból . 140 Ignácz Lilla: A vita előnyeiről és hátrányairól szóló vita a jogi hermeneutikában . .155 II. LÁTÓKÖRÖK ÜTKÖZÉSE – TÁRSADALOMKRITIKA – KÖZÉLET Csejtei Dezső: Az ismétlés mint perlekedés a haladással.......171 Nyírő Miklós: Hagyománytörténés és a hagyományellenesség hagyománya. Társadalomkritikai és ontológiai perspektívák összecsapása a fennálló kritikájának kérdése kapcsán − a Habermas–Gadamer vita . .198 Szalai Erzsébet: Nem tudták, de tették… A demokratikus ellenzék vitája az 1980-as évek elején Magyarország és az ellenzék alternatíváiról..............228 Bauer Lilla: Közpolitika-tudomány, közpolitikai vita. Viták a közpolitikai elemzés irányzatai között ...........267 Veres Ildikó: Filozófia és kritika. Vitakultúra Magyarországon a múlt század első felében . 296 III. „DOLGOK” VITATOTTSÁGA – KULTÚRA – TAPASZTALAT Olay Csaba: Benjamin és Adorno vitája a tömegkultúráról....317 Bognár László: Mozgás, kép, mozgókép – A mozgó sorok arisztotelészi-zénóni paradoxonja és a filmmontázs .......341 Boros Gábor: A szeretet/szerelem karteziánus fogalmától az erotikus fenoménig. Esettanulmány a filozófiai viták köréből . 371 Ullmann Tamás: „A soha el nem tűnő maradvány”. Schelling és Kierkegaard a szorongásról ................385 Cseri Kinga: „A tudattalan filozófiája”. Sigmund Freud és Carl Gustav Jung elméletének összehasonlító vizsgálata . .401 Krémer Sándor: Egy pragmatista vita hermeneutikai tanulságai: Rorty és Shusterman . .415 A szerzőkről . 428 • SZERKESZTŐI ELŐSZÓ • Jelen kötet anyaga annak a konferenciának az előadásai köré szerve- ződik, amely az MTA–ELTE Hermeneutika Kutatócsoport kezde- ményezésére 2013 májusában „Vitában egymással” Filozófusok dis- putái, kontroverziái címmel Budapesten került megrendezésre. A Hermeneutika Kutatócsoport egy évvel korábban, 2012-ben alakult meg, megalakulása pedig – amint azt első, bemutatkozó kötetünk szerkesztői előszavában írtuk – hosszabb előzményekre, e tárgykör- ben folytatott több évtizedes hazai kutatásokra tekinthet vissza. Elsődlegesen ahhoz a fordulathoz kapcsolódik, amely az európai filozófiában a múlt század utolsó negyedében ment végbe, s melynek eredményeként azóta nemzetközileg elfogadottá és szokásossá vált hermeneutikai filozófiáról avagy filozófiai hermeneutikáról – mint egy új filozófiai irányzatról – beszélni. Nem mintha valami gyökeresen újnak a színre lépéséről volna szó. Az európai filozófia két és fél évezredes története folyamán a herme- neutika mint az értelmezés elmélete valójában a hellenizmustól kezdve mindig lényeges szerepet játszott. Különböző okoknak: első sorban korunk kul tu rális válságának, az eu ró pai kultúrhagyomány érték-, ill. a klas szi kus szöve gek ér telem vesztésének a követ keztében a XX. száza- d ban az ér tel mezés prob lémái a filo zó fiai reflexió közép pontjába kerül- tek. A herme ne u tika – a szövegek értelmezésének s általában a megértésnek, az interpre tá ció nak a tudománya – Martin Heidegger- nek és tanít vá nyának, Hans-Georg Gadamer nek kö szön hetően a szá- zad második felére a filozófia egyik középponti ágává vált. A fi lozófia her meneutikai for du lata, mely a múlt században ment végbe, nem csu pán azt jelenti, hogy a fi lo zó fiai ér dek lődés közép pontjába a hermeneutikai hagyomány került – azok a szövegek, melyek ben az ér tel mezés tana különbö ző korokban meg fo gal ma zó dott –, ha nem azt is, hogy magának a megértésnek és az értelmezésnek a prob lémája 8 • „Vitában egymással” fi lo zófi ai problé ma ként ve tő dik fel, miál tal a fi lo zófia egy fajta her- meneu tikai átalakuláson ment ke resz tül, her meneu tikai szí ne zetet nyert. Az ily módon átalakuló filozófia megújítja vi szonyát saját ha gyo mányával csak úgy, mint a többi diszcip línával. A her me neu - tikai reflexió ma már a filo zó fia egy fajta kö ze gévé, elem zési eszközévé vált, dif úz, szerteágazó jelen létre tett szert, mely áthatja a filo zó fiai munkál ko dás legkülön bözőbb terüle teit és ágait. Az értel me zés a hermeneutikai fordulat fényében önálló fi lo zó fiai problémává nö vek szik, amennyiben az ember im már nem pusztán tevékenységi módjai egyikében – a klasszikus szövegek olvasásában –, hanem hétköznapi tevé kenységi formái mind egyi kében megértő- értelmező lény ként jelenik meg. E fordulat jelen tő sé gét illetően joggal be szél hetünk a filo zó fia egy faj ta her me neu ti kai újrafo gal ma zá sá ról, her meneu ti kai át ala kulásáról – sőt talán még arról is (miként a kana- dai Jean Grondin egy ízben fogal ma zott), hogy a her me neu tika mára immár az arisz to te lé szi „első filozófia” rang jára emelkedett.1 A felismerés, mely a megértés és értelmezés problémáiban min- denütt jelenlévő, egye te mes jelentőségű, s ennélfogva kitüntetett filozófiai kérdést lát, egyúttal beláthatóvá teszi azt is, miért oly szer- teágazó − mégpedig önnön természetéből fakadóan − a herme- neutikai refle xió. Egy eféle difúz jelleg bizonyos tekintetben tetten érhető az itt közreadott tanulmányok tematikus irányvételének sok- színűségében is. A konferenciánk mottójául szolgáló s egyben a jelen kötet címé- ben is megőrzött „Vitában egymással” szófordulat az előző kötet „Szót érteni egymással” szófordulatához kapcsolódik, az abban meg- fogalmazott gondolatok folytatása, továbbgondolása és kiegészítése kíván lenni, de valamilyen formában arra adott – feleselő – válasz- ként vagy a mérleg ellensúlyaként is felfogható. A kötet írásaiban a vita elsősorban nem a hermeneutika antitéziseként, hanem lehetsé- ges formájaként van jelen. A „Szót érteni...” fordulat jóindulat vezé- relte beszélgetésre, az egyetértést vagy a kompromisszum lehetőségeit kereső dialógusra ösztönözve szólította meg az akkori konferencia résztvevőit. Bár a szót értés mint lehetséges kompromisszum és a vitában állás mint egyet nem értés, konfrontáció látszólag szemben 1 J. Grondin, Einführung in die philoso phi sche Hermeneutik, Darmstadt: Wissen schaft li che Buch ge sell schaft, 1991, 17. o. = uő: Bevezetés a filozófiai hermeneutikába . Ford. Nyírő Miklós, Budapest: Osiris Kiadó, 2002, 33. • Szerkesztői előszó • 9 állnak egymással, hermeneutikai nézőpontból tükrözhetik egy ele- ven disputa folyamatát is, amelyben a különböző álláspontokat kép- viselő, vitázó felek végül megtalálják a közös hangot. Amikor Gadamer az általa kidolgozott filozófiai hermeneutiká- ban és a kortársakkal (Derridával, Emilio Bettivel, Habermasszal) folytatott diszkussziójában a beszélgetést, a dialógust és a szót értést szólaltatta meg középponti szerepet játszó fogalmakként, soraiból az is kitűnt, hogy nem asszimilációról vagy a másság megszüntetéséről van szó. Épp fordítva, a „Szót érteni egymással” nem minden eset- ben azonos azzal, hogy „egyetértünk egymással”, jelentheti azt is: „megegyeztünk a vitás pontokban”, vagy azt, hogy „szót értettünk egymással, noha sok mindenben nem értettünk egyet”. Ezt Gadamer több alkalommal is megfogalmazta: „Elég azt mondani, hogy más- képp értünk, amikor egyáltalán megértünk”.2 „Létünk történeti véges- ségében rejlik annak tudata, hogy utánunk mások jönnek, és mindig másképp fognak érteni.”3 Ha ez így van, nem érdektelen megnézni azt sem, hogyan képesek maguk a filozófusok szót érteni „vitában egymással”. Különböző szintjei, színterei és megvalósulásai folytán a vita nem csupán a személyek között konkrétan lezajlott szóbeli diszkussziókra korlátozódik – ha tágabb értelmét nézzük, a vita sajátos esetei közé sorolható többek között az eszmecsere, levélváltás, kritika, bírálat, összehasonlítás is. E hangsúlyok az itt közreadott tanulmányokban sok szempontból visszhangra leltek. Kötetünk ugyanakkor jóval több, mint a konferencián elhangzott előadások gyűjteménye, több olyan tanulmányt is tartalmaz, amelyek utólag születtek. Attól függően, hogy a szerzők milyen értelemben, milyen szempontokat figyelembe véve foglalkoznak a vita