DOCSLIB.ORG

Vilagossag Tel Munkacsy Beliv.Indd 1 2012.02.21

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Vilagossag Tel Munkacsy Beliv.Indd 1 2012.02.21 2010tél VILÁGOSSÁG bölcsészeti hagyomány – infokommunikációs technológiák VILÁGOSSÁG bölcsészeti-akadémiai folyóirat LI. évfolyam 2010 tél „A kérdések, amelyek Munkácsy Gyulát foglalkoztatták, nem egyszerűen szellemi kihívást jelentettek számára, hanem bizonyos értelemben egzisztenciális-politikai állásfoglalást is, »sza- badságot (...) nem egyik vagy másik ideológiával szemben, hanem egyáltalában a filozofikus- ideologikus rendszerek előfeltevésrendszerével szemben« –, amint azt egy interjúban ő maga fogalmazta meg. Nem mellékes körülmény, hogy Magyarországon az 1970-es, 80-as és 90-es években filozófiatörténészek generációi tudtak felnőni ennek az attitűdnek köszönhetően.” Blandl Borbála, Erdélyi Ágnes, Munkácsy Gyulára emlékezve Szegedi Nóra Faragó-Szabó István, Komorjai László, Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Szegedi Nóra, Tengelyi László, „Utólag visszatekintve arra a Dilthey-től Husserlig és Heideggerig terjedő időszakra, amelyben Ullmann Tamás, filozófia és világnézet viszonyának kérdése középpontban állt, magunk sem tehetünk egyebet, mint Weiss János hogy a »tökéletlen, egyoldalú, részleges siker evidenciája« után nyomozunk. Azt láthatjuk, hogy a totális világnézetek romjain és a tetszőlegesség önkénye ellenére is mindeddig fennmaradtak olyan Fehér M. István Létmegértés és filozófia filozófiai kezdeményezések, amelyek létükben ugyan világnézet hordozói, ámde tartalmi síkon el- utasítják maguktól a világnézetalkotás célkitűzését. Ma is e kezdeményezések közé tartozik a fe- nomenológia, amely időközben francia és más országokbeli tapasztalatokkal is bővült, és amelyhez késői korszakában bizonyos értelemben Heidegger is megpróbált visszatérni.” Tengelyi László „A filozófia feladata ... a lét értelmére vonatkozó (a görögök óta feledésbe merült) kérdés (újbóli) feltevése és kidolgozása. A lét értelmére pedig azért tudunk kérdezni, mert már mindig is egyfajta létmegértésben élünk – legyen bár ez utóbbi mégoly homályos és elmosódott. »Ez az átlagos és homályos létmegértés – faktum«, szögezi le Heidegger oly határozottsággal, amit első pillantásra akár dogmatikusnak is lehetne nevezni. Ám közelebbről szemügyre véve nem annyira dogmatikus kijelentésről van szó, sokkal inkább abszolút határról. Eszerint mind a filozófia, mind a teológia hermeneutikai körben mozog: mindkettő az emberi egzisztencia létmódja, az egyik az átlagos létmegértésből, a másik a hitből indul ki, és – mint filozófia és mint teológia – az előbbiek fogalmi értelmezését, kidolgozását, megvilágítását nyújtja. Létmegértés és hit ebben az érte- lemben: abszolút és meghaladhatatlan előfeltevések. Nélkülük nincs sem filozófia, sem teológia. Filozófia és teológia: belőlük ered és hozzá tér (vagy beléjük folyik/torkollik) vissza. Mihelyst van létmegértés és hit, egyszersmind adva van filozófia és teológia – tudniillik filozófia és teológia kiindulópontja.” Fehér M. István Ára 800 Ft Vilagossag_2010_tel_borito.indd 1 2012.02.21. 9:13:23 bölcsészeti-akadémiai folyóirat VILÁGOSSÁG LI. évfolyam 2010 tél Megjelenik negyedévente Kiadja a Tudástársadalom Alapítvány (a Világosság Alapítvánnyal és az Új Mandátum Könyvkiadóval kötött megállapodás alapján) Főszerkesztő: Fábri György Szerkesztőbizottság Czigler István Fehér Márta Fejős Zoltán Granasztói György Hunyady György Kelemen János Nyíri Kristóf Varga Csaba Szerkesztőség Kéziratgondozás és korrektúra: Skaliczky Orsolya Szerkesztőségi titkár: Kerülő Tünde E számunk vendégszerkesztője Blandl Borbála. A szerkesztőség címe 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 33. Telefon: 06-1/373-0008, 06-20/312-7378 Fax: 06-1/321-3803 E-mail: [email protected] Web: www.vilagossag.hu Lapterv: Zátonyi Tibor (Új Mandátum Könyvkiadó) Tördelés: Kerülő Tünde Nyomda: Robinco Kft. INDEX 250871 ISSN 0505-5849 Szombathy Bálint, Urbánus költemény, 1974. Fotó: Ladik Katalin Vilagossag_2010_tel_borito.indd 2 2012.02.21. 9:13:24 VILÁGOSSÁG 2010 tél Tartalom Tartalom MUNKÁCSY GYULÁRA EMLÉKEZVE Előszó . 3 Szegedi Nóra: A metafilozófiától a tipológiáig. Munkácsy Gyula Kantról és a Kant utáni német filozófiáról . 5 Tengelyi László: Filozófia és világnézet . 15 Weiss János: A filozófia transzcendentálfilozófiai megközelítésben . 29 Faragó-Szabó István: Descartes és Berkeley a bizonyosságról . 43 Miklós Tamás: Kant a társiatlan társiasságról. Megjegyzések a Világpolgár-esszé negyedik tételéhez . 51 Erdélyi Ágnes: Kant a hazugságról . 57 Mesterházi Miklós: A metafizika álmai, megmagyaráztatva egy szellemlátó álmai által (A) . 63 Blandl Borbála: A semmi táblázata . 71 Ullmann Tamás: Transzcendentális sematizmus és fundamentálontológia. Heidegger Kant-értelmezése . 79 Komorjai László: Alak és adat . 93 MESTERTANULMÁNYOK Fehér M. István: Létmegértés és filozófia – hit és teológia . 107 Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 1 2012.02.21. 9:07:56 Szombathy Bálint, Bizalmat a fiataloknak, objekt, 1971. Fotó: Dormán László Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 2 2012.02.21. 9:07:57 VILÁGOSSÁG 2010 tél Előszó Előszó Vissza a tartalomhoz A Világosság e száma A margók előadója voltam című, Munkácsy Gyula tiszteleté- re kiadott kötetben1 szereplő tanulmányokból közöl válogatást, amely viszont a 2009. november 19 –20-án Budapesten, az ELTE Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszéke és a Német-Magyar Filozófiai Társaság által szervezett, Munkácsy Gyula emlékének aján- lott konferencián elhangzott csaknem valamennyi előadást tartalmazza. Az emlékkötetek egyik sajátossága az, hogy a bennük szereplő szövegek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Összetartozásuk alapja nem az adott tudományterület egy-egy központi fogalmának, esetleg részproblémájának kifejtése, hanem egy olyan emberre való emlékezés, aki sokak számára életük egy szakaszában meghatározó hatással bírt. Olyan emberek tartottak előadásokat és írtak tanulmányokat Munkácsy Gyula tiszteletére, akik személyesen is ismerték őt, közös emlékeik vannak róla, fel tud- ják idézni a gesztusait, otthonosan mozognak a filozófiai műveltségnek abban a köze- gében, amelyet képviselt. Az emlékkonferencia emlékkötete (az előadások és tanul- mányok saját értékén túl) ebben az értelemben szakmai magánügy, azonban olyan, amelyet a kötet szerzői joggal vállalhatnak fel a nyilvánosság előtt is. A kötetben közölt szövegek nagy része filozófiatörténeti kérdésekkel foglalkozik. Duns Scotustól Descartes-on és Berkeley-n át Kantig, Diltheyig, Husserlig és Heideggerig tart az elemzések középpontjában álló szerzők sora. De mi késztet egy mai kutatót arra, hogy rég letűnt gondolkodói rendszerek akár több száz éve halott képviselőinek írásait tegye kutatása tárgyává? Nyilván minden egyes mai kutatót más. Munkácsy maga a következőket mondta egy vele készült interjúban a filozófia történeti megköze- lítése kapcsán: „Az a gondolat, hogy szisztematika és történetiség a filozófiában nem elválasztható, és főleg nem szembeállítandó, ekkoriban [a hatvanas években] érlelő- dött meg sokakban. Azt érzékeltük – én legalábbis –, hogy (mai nyelven fogalmazom, amit akkor talán más nyelven fogalmaztam) egy diktatorikus politikai szisztéma ellen- érdekelt mindenben, ami történelem. Egy status quót kell kategóriarendszerbe szorí- tania. Egy kategoriális rendszerből lehet dedukálni konkrét lépéseket, adott esetben politikai lépéseket. És ez a fajta ideologikus történelem-ellenesség bennünk pont az ellenkezőjét váltotta ki (…)”2 1 A margók előadója voltam. Emlékkötet Munkácsy Gyula tiszteletére. Világosság könyvek 5. Szerk.: Blandl Borbála, Gulyás Péter, Marosán Bence. Budapest: Tudástársadalom Alapítvány, 2011. 2 Boros Gábor − Miklós Tamás 2002. A margók előadója voltam. Boros Gábor és Miklós Tamás beszélgetése Munkácsy Gyulával. In Schmal Dániel (szerk.): Descartes, Kant, Husserl, Heidegger. Tanítványok írásai Munkácsy Gyula tiszteletére. Budapest: Atlantisz, 9−36. 3 Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 3 2012.02.21. 9:07:57 Előszó A korszerűtlenség levegője lengi körül a filozófiatörténeti kutatásokat és Munkácsy fenti, saját filozófiai érdeklődésének alakulásáról szóló mondatait is. A korszerűtlen- ségnek ez az attitűdje azonban kortalanabbnak ígérkezik bármely, az éppen aktuá- lis status quót kizárólagossá tenni szándékozó törekvésnél: egyidős magával a filo- zófiával. A filozófiatörténeti kutatások egyik konkrét gyakorlati haszna éppen abban nyilvánul meg, hogy differenciált gondolkodásra szoktat és óvatosságra int legkedve- sebb igazságainkkal szemben. Ez a konkrét gyakorlati haszon azonban a legkevésbé sem tekinthető az általában vett filozófia tulajdonképpeni feladatának – ha ezt állíta- nánk, azzal megint csak egy (partikulárisnak nevezhető) igazság fogságába kerülnénk. A filozófiatörténet komolyan vételének ez a gyakorlati előnye olyan korokban válhat fontossá a gondolkodók közössége számára, amelyek nem pusztán az emberek egy- más közötti viszonyait próbálják meg törvények útján szabályozni, hanem többé-kevés- bé nyíltan ajánlatossá tesznek bizonyos gondolkodásmódokat vagy éppen kerülendő- nek, esetleg szankcionálandónak nyilvánítanak néhány másikat. Munkácsy Gyula 1928-ban született Makón. Diplomáját 1953-ban szerezte az ELTE Filozófia szakán, ezután néhány évig Győrben, majd 1964-től 1997-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Filozófia Tanszékén tanított. Hetvenedik születésnapja tiszteletére 1998-ban tanítványai konferenciát szerveztek, amelyen három napon keresztül négy szekció- ban hangzottak el az előadások. Az 1998-as konferencia előadásai 2002-ben jelen- tek meg az Atlantisz Kiadó gondozásában Descartes, Kant, Husserl, Heidegger cím- mel. A nyolcvanadik születésnapja alkalmából megrendezett konferencián elhangzott előadások szövegei a Világosság 2008/2-es számában láttak napvilágot. A mosta-
Load more

Recommended publications
  • Johann Gottlieb Fichte, Addresses to the German Nation (1807/08)
    Volume 2. From Absolutism to Napoleon, 1648-1815 Johann Gottlieb Fichte, Addresses to the German Nation (1807/08) Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) was a distinguished post-Kantian philosopher and notorious intellectual radical who was stripped of his Jena professorship in 1798 after allegations of atheism and Jacobinism were raised against him. Finding refuge in Prussia, he was appointed professor at the new University of Berlin, a post he held from 1810 until his death, four years later, at the age of 52. His addresses have been stigmatized as expressions of intolerant and megalomaniacal German nationalism. In reality, their worst fault is intemperate anti-French sentiment, not surprising in the era of the Napoleonic domination of Germany. These excerpts display Fichte’s inclination to interpret “Germanness” as a philosophical disposition that includes a drive toward the attainment of freedom and a liberal state (though he does not advocate a single German nation-state). The text displays the influence of German liberal historicism, Kantian moral-political philosophy, and Herderian concerns with national identity. Addresses to the German Nation Johann Gottlieb Fichte Seventh Address A Closer Study of the Originality and Characteristics of a People In the preceding addresses we have indicated and proved from history the characteristics of the Germans as an original people, and as a people that has the right to call itself simply the people, in contrast to other branches that have been torn away from it; for indeed the word “deutsch” in its real signification denotes what we have just said. It will be in accordance with our purpose if we devote another hour to this subject and deal with a possible objection, viz., that if this is something peculiarly German one must confess that at the present time there is but little left that is German among the Germans themselves.
    [Show full text]
  • Novalis's Magical Idealism
    Symphilosophie International Journal of Philosophical Romanticism Novalis’s Magical Idealism A Threefold Philosophy of the Imagination, Love and Medicine Laure Cahen-Maurel* ABSTRACT This article argues that Novalis’s philosophy of magical idealism essentially consists of three central elements: a theory of the creative or productive imagination, a conception of love, and a doctrine of transcendental medicine. In this regard, it synthesizes two adjacent, but divergent contemporary philosophical sources – J. G. Fichte’s idealism and Friedrich Schiller’s classicism – into a new and original philosophy. It demonstrates that Novalis’s views on both magic and idealism, not only prove to be perfectly rational and comprehensible, but even more philosophically coherent and innovative than have been recognised up to now. Keywords: magical idealism, productive imagination, love, medicine, Novalis, J. G. Fichte, Schiller RÉSUMÉ Cet article défend l’idée selon laquelle trois éléments centraux composent ce que Novalis nomme « idéalisme magique » pour désigner sa philosophie propre : la conception d’une imagination créatrice ou productrice, une doctrine de l’amour et une théorie de la médecine transcendantale. L’idéalisme magique est en cela la synthèse en une philosophie nouvelle et originale de deux sources philosophiques contemporaines, à la fois adjacentes et divergentes : l’idéalisme de J. G. Fichte et le classicisme de Friedrich Schiller. L’article montre que les vues de Novalis tant sur la magie que sur l’idéalisme sont non seulement réellement rationnelles et compréhensibles, mais philosophiquement plus cohérentes et novatrices qu’on ne l’a admis jusqu’à présent. Mots-clés : idéalisme magique, imagination productrice, amour, médecine, Novalis, J. G.
    [Show full text]
  • Qualitative Freedom
    Claus Dierksmeier Qualitative Freedom - Autonomy in Cosmopolitan Responsibility Translated by Richard Fincham Qualitative Freedom - Autonomy in Cosmopolitan Responsibility Claus Dierksmeier Qualitative Freedom - Autonomy in Cosmopolitan Responsibility Claus Dierksmeier Institute of Political Science University of Tübingen Tübingen, Baden-Württemberg, Germany Translated by Richard Fincham American University in Cairo New Cairo, Egypt Published in German by Published by Transcript Qualitative Freiheit – Selbstbestimmung in weltbürgerlicher Verantwortung, 2016. ISBN 978-3-030-04722-1 ISBN 978-3-030-04723-8 (eBook) https://doi.org/10.1007/978-3-030-04723-8 Library of Congress Control Number: 2018964905 © The Editor(s) (if applicable) and The Author(s) 2019. This book is an open access publication. Open Access This book is licensed under the terms of the Creative Commons Attribution 4.0 International License (http://creativecommons.org/licenses/by/4.0/), which permits use, sharing, adaptation, distribution and reproduction in any medium or format, as long as you give appropriate credit to the original author(s) and the source, provide a link to the Creative Commons licence and indicate if changes were made. The images or other third party material in this book are included in the book’s Creative Commons licence, unless indicated otherwise in a credit line to the material. If material is not included in the book’s Creative Commons licence and your intended use is not permitted by statutory regulation or exceeds the permitted use, you will need to obtain permission directly from the copyright holder. The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
    [Show full text]
  • THE PHILOSOPHY BOOK George Santayana (1863-1952)
    Georg Hegel (1770-1831) ................................ 30 Arthur Schopenhauer (1788-1860) ................. 32 Ludwig Andreas Feuerbach (1804-1872) ...... 32 John Stuart Mill (1806-1873) .......................... 33 Soren Kierkegaard (1813-1855) ..................... 33 Karl Marx (1818-1883).................................... 34 Henry David Thoreau (1817-1862) ................ 35 Charles Sanders Peirce (1839-1914).............. 35 William James (1842-1910) ............................ 36 The Modern World 1900-1950 ............................. 36 Friedrich Nietzsche (1844-1900) .................... 37 Ahad Ha'am (1856-1927) ............................... 38 Ferdinand de Saussure (1857-1913) ............. 38 Edmund Husserl (1859–1938) ....................... 39 Henri Bergson (1859-1941) ............................ 39 Contents John Dewey (1859–1952) ............................... 39 Introduction....................................................... 1 THE PHILOSOPHY BOOK George Santayana (1863-1952) ..................... 40 The Ancient World 700 BCE-250 CE..................... 3 Miguel de Unamuno (1864-1936) ................... 40 Introduction Thales of Miletus (c.624-546 BCE)................... 3 William Du Bois (1868-1963) .......................... 41 Laozi (c.6th century BCE) ................................. 4 Philosophy is not just the preserve of brilliant Bertrand Russell (1872-1970) ........................ 41 Pythagoras (c.570-495 BCE) ............................ 4 but eccentric thinkers that it is popularly Max Scheler
    [Show full text]
  • JACOBI and FICHTE on PHILOSOPHY and LIFE Rolf Ahlers
    VITALISM AND SYSTEM: JACOBI AND FICHTE ON PHILOSOPHY AND LIFE Rolf Ahlers Abstract: This paper thematizes the crucial agreement and point of depar- ture between Jacobi and Fichte at the height of the “atheism controversy.” The argument on the proper relationship between philosophy and existence or speculation and life had far-reaching consequences in the history of thought after Jacobi and Fichte in German Idealism on the one hand, primarly advo- cated by Schelling and Hegel, and on the other hand by existentialism and vitalism. The essay focuses first on Jacobi’s philosophy of life, which cen- trally influenced and attracted Fichte to Jacobi. Jacobi’s dualism between speculation, of which he was skeptical, and life, became Fichte’s dualism. Fichte’s transcendentalism, however, prioritized, contrary to Jacobi, both speculation and systematicity. Both of these elements became central for later forms of German Idealism. In the last part of the essay Hegel’s absolute idealism becomes the platform affording a critical perspective on Fichte’s transcendental philosophy. The immediacy of life could for Fichte in 1799 not have any reality without the abstraction from life accomplished by speculative philosophy. Both “speculation” and “life” do not really have any common ground between them—a position which Reinhold attempted to find—because both oppose each other but are also dependent upon another. As “life” could not be had without speculation, so “speculation” is impossible without life, for it needs life to be able to abstract from it. Fichte made this very clear at the height of the “atheism-controversy,” in a letter to Jacobi of April 22, 1799,1 in which he says this (1799:61):2 The original duality, which traverses through the whole system of reason, and which is grounded in the duality of the subject-object is here on its highest plateau.
    [Show full text]
  • Norton Anthology of Western Philosophy: After Kant Table of Contents
    NORTON ANTHOLOGY OF WESTERN PHILOSOPHY: AFTER KANT TABLE OF CONTENTS Volume 1: The Interpretive Tradition Preface Acknowledgments GENERAL INTRODUCTION PROLOGUE Immanuel Kant (1724–1804) "What is Enlightenment?" (Translated by Lewis White Beck) From Critique of Pure Reason, Preface (Translated by Norman Kemp Smith) From Critique of Practical Reason, Conclusion (Translated by Lewis White Beck) I. IDEALISMS: SPIRITUALITY AND REALITY Introduction Friedrich Schiller (1759–1805) From On the Aesthetic Education of Man Johann Gottlieb Fichte (1762–1814) From Science of Knowledge (Translated by Peter Heath and John Lachs) From Vocation of Man (Translated by William Smith) Friedrich Schelling (1775–1854) From Ideas for a Philosophy of Nature (Translated by Errol E. Harris and Peter Heath) From Of Human Freedom (Translated by James Gutmann) Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770–1831) Introductions On Philosophy: From The Encyclopedia of Philosophical [Wissenschaften] (Translated by William Wallace) On Philosophy and “Phenomenology”: From Phenomenology of [Geist] (Translated by J. B. Baillie) On Philosophical “Logic”: From The [Wissenschaft] of Logic (Encyclopedia, part 1) (Translated by William Wallace) On Nature: From Philosophy of Nature (Encyclopedia, part 2) (Translated by A. V. Miller) On the History of Philosophy: From Lectures on the History of Philosophy (Translated by E. S. Haldane) On History and Geist: From Lectures on the Philosophy of History (Translated by J. Sibree) On Geist: From Philosophy of [Geist] (Encyclopedia, part 3) (Translated by William Wallace and A. V. Miller) Subjective Geist 2 On Subjective (and Intersubjective) Geist: From Philosophy of [Geist] (Translated by William Wallace and A. V. Miller) On Consciousness and Self-Consciousness: From Phenomenology of [Geist] (Translated by J.
    [Show full text]
  • Attempt at a Critique of All Revelation Johann Gottlieb Fichte Frontmatter More Information
    Cambridge University Press 978-0-521-13018-9 - Attempt at a Critique of All Revelation Johann Gottlieb Fichte Frontmatter More information CAMBRIDGE TEXTS IN THE HISTORY OF PHILOSOPHY JOHANN GOTTLIEB FICHTE Attempt at a Critique of All Revelation © in this web service Cambridge University Press www.cambridge.org Cambridge University Press 978-0-521-13018-9 - Attempt at a Critique of All Revelation Johann Gottlieb Fichte Frontmatter More information CAMBRIDGE TEXTS IN THE HISTORY OF PHILOSOPHY Series editors KARL AMERIKS Professor of Philosophy at the University of Notre Dame DESMOND M. CLARKE Emeritus Professor of Philosophy at University College Cork The main objective of Cambridge Texts in the History of Philosophy is to expand the range, variety, and quality of texts in the history of philosophy which are available in English. The series includes texts by familiar names (such as Descartes and Kant) and also by less well-known authors. Wherever possible, texts are published in complete and unabridged form, and translations are specially commissioned for the series. Each vol- ume contains a critical introduction together with a guide to further reading and any necessary glossaries and textual apparatus. The volumes are designed for student use at undergraduate and postgraduate level and will be of interest not only to students of philosophy, but also to a wider audience of readers in the history of science, the history of theology, and the history of ideas. For a list of titles published in the series, please see end of book. © in this
    [Show full text]
  • ET-List of Philosophers
    List of Philosophers <> <> <> English: Theme (RUBRECHT) 01: INTRODUCTION 12: THE AGE OF DESCARTES 49. Hugo Grotius 50. René Descartes 02: PHILOSOPHY IN ITS INFANCY 1. Pythagoras 6. Heraclitus 13: ENGLISH PHILOSOPHY (17TH CENTURY) 2. Thales 7. Parmenides 51. Thomas Hobbes 52. John Locke 3. Anaximander 8. Empedocles 4. Anaximenes 9. Democritus 14: CONTINENTAL PHILOSOPHY 5. Xenophanes 10. Lucretius IN THE AGE OF LOUIS XIV 53. Blaise Pascal 54. Baruch Spinoza 03: THE ATHENS OF SOCRATES 55. Nicolas Malebranche 11. Anaxagoras 56. Gottfried Wilhelm Leibniz 12. Socrates 15: BRITISH PHILOSOPHY (18TH CENTURY) 04: THE PHILOSOPHY OF PLATO 57. George Berkeley 58. David Hume 13. Plato 59. Thomas Reid 05: THE SYSTEM OF ARISTOTLE 16: THE ENLIGHTENMENT 14. Aristotle 60. Voltaire 61. Baron von Montesquieu 62. Jean Jacques Rousseau 06: GREEK PHILOSOPHY AFTER ARISTOTLE 17: THE CRITICAL PHILOSOPHY OF KANT 15. Epicurus 19. Jesus of Nazareth* 63. Immanuel Kant 16. Zeno 20. Clement of Alexandria 17. Pyrrho 21. Origen 18: GERMAN IDEALISM AND MATERIALISM 18. Cicero 22. Plotinus 64. Johann Gottlieb Fichte 65. G. W. F. Hegel 66. Karl Marx* 07: EARLY CHRISTIAN PHILOSOPHY 23. St. Augustine of Hippo 24. Boethius 19: THE UTILITARIANS 67. Jeremy Bentham 68. John Stuart Mill 08: EARLY MEDIEVAL PHILOSOPHY 25. John the Scot 29. Abelard 20: THREE 19TH-CENTURY PHILOSOPHERS 26. Alkindi 30. Averroes 69. Arthur Schopenhauer 70. Søren Kierkegaard 27. Ibn Sina (Avicenna) 31. Maimonides 71. Friedrich Nietzsche 28. Saint Anselm 21: THREE MODERN MASTERS 09: PHILOSOPHY IN THE 13TH CENTURY 72. Charles Darwin 73. John Henry Newman 32. Bonaventure 33. St. Thomas Aquinas 74.
    [Show full text]
  • Meritocratic Elitism, Authoritarian Libertarianism, and the Limits of the China Model Or: What Are We Talking About When We Talk About Alternatives?
    SYMPOSIUM THE CHINA MODEL MERITOCRATIC ELITISM, AUTHORITARIAN LIBERTARIANISM, AND THE LIMITS OF THE CHINA MODEL OR: WHAT ARE WE TALKING ABOUT WHEN WE TALK ABOUT ALTERNATIVES? BY PEITAO JIA © 2017 ² Philosophy and Public Issues (New Series), Vol. 7, No. 1 (2017): 105-126 Luiss University Press E-ISSN 2240-7987 | P-ISSN 1591-0660 [THIS PAGE INTENTIONALLY LEFT BLANK] THE CHINA MODEL Meritocratic Elitism, Authoritarian Libertarianism, and the Limits of The China Model Or: What are We Talking about When We Talk about Alternatives? Peitao Jia n this article, as a review and critique of the current theorization and defense of political meritocracy (PM), I I examine what the factual political issues demand and what the theory of PM has promised and provided. By arguing that PM leads to meritocratic elitism that neglects individual citizens· civil and political rights as well as authoritarian libertarianism that undermines the people·s economic, social, and cultural welfare, I shall conclude this discussion with remarks that political meritocracy cannot be a desirable alternative to liberal democracy and on the contrary it requires its own alternatives based on liberal and egalitarian values. As one of the most important contemporary theorists of political meritocracy, Daniel A. Bell defends this selection-and- promotion system as an ´alternative modelµ to liberal democracy (LD) in his well-argued book The China Model: Political Meritocracy and the Limits of Democracy.1 1 Daniel A. Bell, The China Model: Political Meritocracy and the Limits of Democracy (Princeton: Princeton University Press 2015), p. 4. © 2017 ² Philosophy and Public Issues (New Series), Vol.
    [Show full text]
  • German Philosophy: from Kant to Habermas
    Name: Dr. Frieder Otto Wolf Email address: [email protected] Course title: German Philosophy: From Kant to Habermas Track: B-Track Language of instruction: English Contact hours: 48 (6 per day) ECTS-Credits: 4 Course description Philosophy has constituted a central element in the emergence of modern German culture. In the late 18th century, German philosophy participated in the broader European Enlightenment culture, which was in turn connected to the development of modern empirical science. Under the impression of the historical changes brought about by the French Revolution and by the ‘Industrial Revolution’ in Great Britain, a special constellation of German philosophy emerged at the end of the 18th century, which has deeply left its mark on subsequent philosophical thinking far beyond Germany. This philosophy course addresses the historical reality of this ‘German moment of philosophy’ in two subsequent phases: In the first part, we follow the emergence and full deployment of German philosophy from its Kantian beginnings to Hegel’s grand but fragile synthesis, trying to understand its richness as well as its fragility. In a second part, we discuss the later renewal of German philosophy in the late 19th century and its historical tragedy in the 20th century. This will include a discussion of the new beginnings of philosophy since the mid-19th century, from Marx, and Nietzsche, via Frege and Mach, to Husserl and Wittgenstein, who have been reacting to the scientific and political revolutions of the late 19th and early 20th century. Martin Heidegger as an established pro-Nazi philosopher and Max Horkheimer as the leading philosopher of the “Frankfurt School” driven into exile are studied as philosophers immersed into the Night of the 20th century.
    [Show full text]
  • Fichte and Romantic Self-Assertion
    The Isaiah Berlin Virtual Library THE ASSAULT ON THE FRENCH ENLIGHTENMENT 3 Fichte and Romantic Self-Assertion This is a lightly edited transcript of a text of a lecture in Isaiah Berlin’s papers. No attempt has been made to bring it to a fully publishable form, but this version is posted here for the convenience of scholars. I MUST NOW TURN to a very different figure, namely, Fichte, who was neither, like Herder, a man of very generous character, nor, like Kant, a man who was totally dedicated to the truth. Nevertheless, his influence in some respects was perhaps wider than that of either Kant or Herder. Schiller’s classification of mankind, at least of the history of mankind, into three stages is what affected the imagination of his contemporaries. First comes what he called the savage stage, when men are simply victims of impulses, and a kind of Hobbesian universe prevails in which men, acted upon by their passions, fight each other and in general try to live with each other in conditions of considerable savagery and chaos, until finally order is restored by the stronger and more unscrupulous among them. The second stage is the development of rational ideas, in which certain persons are set up in authority over others and certain intellectual ideals develop. Schiller called this stage, in which men begin believing in principles, begin behaving in accordance with strict principles, indeed to an almost idolatrous extent, not the stage of slavery, but the stage of barbarism, because any total subjection to principles without any criticism, any total submission to principles for their own sake – and I am afraid this was a kind of side-swipe at his great teacher, Kant – he regarded as a form of idolatry, and this is the kind of thing which only barbarians do.
    [Show full text]
  • On Early German Romanticism As an Essentially Skeptical Movement
    Lecture 1 On Early German Romanticism as an Essentially Skeptical Movement The Reinhold-Fichte Connection call these lectures “The Philosophical Foundations of Early German Romanticism.” I owe you some explanation for this title. First let me clarify what I mean by the term ‘foundations.’ I do not mean something I like principles or highest fundamental propositions, from which other propositions are deduced. This is worth emphasizing because the post-Kantian mood in Germany was filled with a tendency to view philosophy as an activity which necessarily departed from an absolute principle. Karl Leonhard Reinhold and Johann Gottlieb Fichte fit squarely into this tradition. Fichte was a professor in Jena from 1794–99 and his predecessor had been Reinhold, who had introduced a philosophy of this sort in 1789.1 Certainly, the group of thinkers who became known as the early German Romantics were influenced by both Reinhold and Fichte, indeed Friedrich von Hardenberg (Novalis) had been Reinhold’s student from 1790 to 1791. During this time and also later, Novalis was in contact with a number of fellow students who had also studied under Reinhold and whose names have now been forgotten; among them Johann Benjamin Eberhard, Friedrich Karl Forberg, Franz Paul von Herbert, and Friedrich Immanuel Niethammer stand out. In disputes concerning Reinhold’s Philosophy of Elements (Elementarphilosophie), this group of young thinkers came to the conclusion that a philosophy, which seeks to follow a method of deduction from some highest fundamental principle, is either dispensable or downright impossible. In the course of these lectures, I will show you that Novalis and Friedrich Schlegel shared this conviction, namely, that it is impossible to establish an 23 24 The Philosophical Foundations of Early German Romanticism absolute foundation for philosophy.
    [Show full text]