A Pilisi Erdőirtás És Kopárfásítás Nyírő András

gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34) 25

A pilisi erdőirtás és kopárfásítás nyírő andrás

kulcsszavak: fenntartható fejlődés, erdőgazdálkodás, állami beavatkozás, erdőirtás. Jel-kód: Q01 Q23, Q28,

öSSzeFoglaló megállaPÍtáSok, következtetÉSek, JavaSlatok az ipari forradalom hajnalán egész európában nagy méretű erdőirtás kezdődött. a Habsburg-udvar gazdaságpolitikája miatt magyarországot jobban érintette a folyamat, mint a birodalom többi részét. a 18. századi hamuzsírlázhoz kapcsolódó ex- tenzív erdőirtások után a kormányzat megpróbálta szabályozni az erdők védelmét, és a saját eszközeivel támogatta az alternatív energiaforrások feltárását is. a gazda- sági motiváció azonban erősebb volt a szabályozásnál. az erdőirtás nagy erővel foly- tatódott az ipari forradalom energiaigényének kielégítésére. a folyamatot közgazdasági szempontból úgy értelmezhetjük, hogy a fakivágás után az erdők pótlásának költségét a következő generációkkal fizettették meg. ezért volt olcsó energiaforrás a fa az ipari forradalom idején. magyarországon a törvényhozó az 1879-es törvényben megpróbálkozott azzal, hogy az előző nemzedékek által hátrahagyott költségeket a területek aktuális tulaj- donosaival fizettessék meg. a nemzetközi gyakorlatból és a későbbi megoldásokból is az látszik, hogy a károk hatásainak felszámolását az állam finanszírozta. a rekul- tivációval azonban európában elbillent az erdők aránya a fenyvesek felé. magyaror- szágon is többször felhívták a figyelmet a szakemberek a monokultúrás telepítések hátrányaira. az 1993-as pilisvörösvári nagy erdőtűz rámutatott a fenyvesekkel járó közvetlen veszélyekre, ezután már lombos fákat telepítettek a kopárokra. az erdőirtások története arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan negatív externáliák, amelyeket a tevékenység végzésének idején nem lehet azonosítani. ezek- ben az esetekben nem megoldás az a törekvés, hogy internalizáljuk az externáliákat. erre a problémára a gazdasági tevékenységekre vonatkozó általános környezeti adó adhat megoldást.

bevezetÉs években kidolgozta azt az eljárást, amivel újrafásíthatjuk a korábban kiirtott kopár A globális klímaváltozás kapcsán hall- hegyoldalakat. Ennek kapcsán írta az Er- juk, hogy az előző nemzedékek jólétének dészeti Lapokban: „A mily könnyen tétettek árát mi fizetjük meg. Imperatívuszként úgy semmivé elődeink által erdőtéreink, ép oly szokták megfogalmazni, hogy úgy adjuk lassan és nehezen megy most ezeknek er- át gyermekeinknek a környezetet, ahogy dősítése.” (Podhardszky, 1866) a szüleinktől kaptuk. Ez a felvetés nem új A téma aktualitását az adja, hogy kevés gondolat. Ez foglalkoztatta Podhardszky elemzés született a környezeti hatásokat Andrást is, aki 1839-ben született, Sel- előidéző emberek motivációiról. Tanulmá- mecbányán sajátította el az erdőmérnöki nyomban a 18–19. századi erdőpusztítások, ismereteket. Erdészként, majd főerdész- majd a száz éven keresztül húzódó újratele- ként szerzett tapasztalatokat. Az 1860-as pítés története jól példázza a generációk kö- 26 gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34) zötti költségeloszlás kérdését. Elemzésem- feladata, hogy a jövőt oltalmazzák a jelen ben arra törekszem, hogy bemutassam: ki igényeivel szemben. Az a hivatásuk, hogy döntött, milyen felhatalmazással, és milyen megőrizzék a generációk közötti méltányos- információi voltak a következményekről? ságot.” (Tobin, 1974) Elemzem azt is, hogy a károk elhárításainak A generációk közötti méltányosság köz- költségeit kik viselték. gazdasági modelljének alapja a Pareto- hatékonyság. Két fél közötti elosztás akkor IrodalmI áttekIntÉS hatékony, ha egyik fél sem tud kedvezőbb A nemzedékek közötti felelősség az etika helyzetbe jutni anélkül, hogy a másik hely- alapkérdéseihez tartozik. A kortárs filo- zete ne romoljon. Az Edgeworth-doboz fo- zófiában John Rawls vetette fel, hogy az galmát értelmezték a jelen és a következő igazságosságnak nemcsak egy nemzedéken generáció között (Horwath és Norgaard, belül, hanem nemzedékek között is érvé- 1992) (1. ábra). nyesülnie kell (Rawls, 1997). A modern Az időbeliség dimenziója a nemzetközi gazdaság hosszú távú hatásait és az ezzel és a polgári jog területén is súlyos kér- járó nemzedékek közötti felelősség kérdé- déseket vet fel. Az 1990-es években ér- sét James Tobin fogalmazta meg bibliai telmezték először a nemzedékek közötti tömörséggel: „Egy alapítvány kurátorainak méltányosság elvét a jogban. Két alappil-

1. ábra A generációk közötti méltányosság modellje (Intergenerational equity – model)

Forrás: saját szerkesztés Nyírő András: Nemzedékek közötti felelősség a pilisi erdőirtás és kopárfásítás példáján 27 lért állapítottak meg: (1) a jelen generáció eredmÉnyek tagjaiként meg kell őriznünk a Földet a az erdőirtás első hulláma a XvIII. következő generációk számára, és (2) a század elején Föld kincseinek élvezői vagyunk, hasz- nálhatjuk és élvezhetjük az erőforrásait 1750 és 1850 között Európában 192 000 (Brown Weiss, 1992). km2 területen irtották ki az erdőt (Kim Ezeket a filozófiai, közgazdasági és jogi és mtsai., 2016) Az erdőirtás nem volt új megközelítéseket vette át és egyesítette jelenség. A hajóépítők a Földközi tenger az ENSZ klímaügyi jelentése (IPCC Uni- partján sok helyen kivágták az őshonos ted Nations Intergovernmental Panel on erdőket, hogy nyersanyaghoz jussanak. Climate Change, 2014). Georgius Agricola 1550-ben arról írt, hogy „a bányaépítkezés, a gépek és kohók miatt anyag ÉS módSzer egész erdőket és ligeteket tarolnak le, mert A tanulmányban az 1700-as évek elejétől a bánya rengeteg fát nyel el. Az erdőirtások napjainkig tartó szerteágazó folyamatot következtében kipusztulnak a madarak és elemzek. A téma összetettsége miatt mul- olyan állatok, amelyeknek húsa az emberi tidiszciplináris elemzést kellett végeznem, táplálkozást szolgálja. Mivel az ércet mos- aminek része az erdészeti, gazdasági, jogi sák, és ezzel megmérgezik a folyók és pa- és politikai megközelítés is. A téma leha- takok vizét, megölik vagy elűzik a halakat.” tárolásában a pilisi kopárfásítás előzmé- (Agricola, 1985) nyeire, történetére és következményeire Magyarországon a török kor után az koncentrálok. Nem tekintettem felada- 1700-as évek elején érkező tót és sváb te- tomnak, hogy részletesen bemutassam lepesek jelentős erdőterületeket alakítot- azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek tak mezőgazdasági céllal, és a legeltető, a kopárok kialakulásához vezettek. A ta- makkoltató erdei állattartás is rontotta az nulmány legfontosabb forrása a bőséggel erdők természetes megújulásának esélye- rendelkezésre álló erdészeti szakirodalom. it. Az erdőirtás a század közepétől öltött A pilisi kopárfásítás szakmai dilemmáit, egyre nagyobb méreteket, a bécsi udvar költségvonzatait az 1860-as évektől kezd- gazdaságpolitikájának következményeként ve jól dokumentálták. A kopárfásításnak (Eckhart, 1922). A XVIII. század kö- hátteret adó európai folyamatokat a nem- zepén a legtöbb fát a hamuzsír elő- zetközi szakirodalom alapján mutatom állítása miatt vágták ki. A hamuzsír be. Elemeztem a korszak jogszabályait is. vagy más néven szóda enyhe lúg, fertőt- Az előzmények bemutatásában másod- lenítő, zsíroldó, vízmegkötő és szárító lagos forrásokra, történészek munkáira hatása miatt is alkalmazzák. A gyáripar támaszkodtam. kezdetén széles körben használták a szap- A tanulmány célja, hogy az erdőirtás, pan- és üveggyártásnál, a textiliparban és a az azt követő szabályozás és rekultiváció vegyiparban. Az élelmiszereknél savanyú- környezeti hatásainak következményeit ságot szabályozó anyagként alkalmazzák bemutassa. A károk és a következmények (Zsoldos, 2015). A hamuzsírt úgy állítot- elhárításának anyagi vonzatait a száz évnyi ták elő, hogy a fát elégették, és a hamut hiányos adatsorok miatt nem tudom szám- kádakban kioldották, átszűrték és az így szerűsíteni, ezért arra törekedtem, hogy a nyert folyadékot vasüstökben kifőzték. költségek időbeli eloszlását világosan leha- A megmaradt besűrűsödött masszát ke- tároljam, és ahol a források megengedik, mencékben hevítették, kiégették és száraz feltüntessem. állapotban értékesítették (Hamuzsírfőzés, 1977). A technológia előnye az volt, hogy az 28 gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34)

2. ábra A hamuzsírexport növekedése, tonna, 1750–1752 (Growth of potash export, tons)

Forrás: Takács, 1903 alacsony értékű fát nem kellett szállítani, reségek láttán felmerült, hogy a kincstár helyben feldolgozva kis térfogatú, könnyen monopóliummá alakítsa át a hamuzsír- szállítható, értékes terméket lehetett előál- kereskedelmet (Takács, 1903). lítani belőle. Ugyanakkor aránytalanul sok A megnövekedett termelés következtében fát kellett elégetni hozzá: 1000 rész bükk- túlkínálat jött létre. A hamuzsír tonnán- fából 1,45 rész hamuzsírt tudtak előállítani kénti ára 70 Ft-ról 30-ra esett, ezért Má- (Eckhart, 1922). ria Terézia a gazdasági tanács javaslatára Magyarországon a hamuzsír gyártá- 1755-ben betiltotta a hamuzsír kivitelét kül- sát és kereskedelmét a svájci Christoph földre. Az indoklásban már szerepelt az is, Ott honosította meg az 1730-as években. hogy az erdőpusztítást megszüntessék. Hat Az 1740-től Poprádig szekéren, onnan a évvel később, 1761-ben újra engedélyezték a Poprád-Dunajec-Visztula vízi útján 4-5 hét hamuzsír kivitelét, de 2400 tonnában kor- alatt Danzigba szállították a hamuzsírt. látozták, 1764-ben ezt a kontingenst 2000 Később a forgalom iránya áttevődött a tonnára csökkentették. A hamuzsír előál- trieszti kikötő irányába. (Eckhart, 1922, lítását az is korlátozta, hogy súlyos fahiány 218–222.) 1750 és 1752 között az összes keletkezett a nagyvárosok, ipartelepek és magyarországi hamuzsír exportból 281 762 vízi utak mentén (Király, 1980). 1762–63- Ft árbevétel származott (Takács, 1903). Ez ban a Dunántúlon több hamuzsírégető is a magyarországi export értékének 1,87%-a befejezte a tevékenységét. 1773-ban már volt (Juhász, 2015). A kereskedelem ha- csak 3500, 1774-ben 2200 tonnát vittek talmas, 50%-os hasznot hozott (Eckhart, ki az országból. 1776-ban Mária Terézia 1922). A magyar államkincstár bevétele teljesen felszabadította a hamuzsír kivitelét három év alatt harmincadban 14 088 Ft volt (Eckhart, 1922, 218–222.). (Takács, 1903). 1749-ben Mária Terézia uta- erdővédelem, alternatív sította a Helytartótanácsot, hogy növeljék energiaforrások a hamuzsír termelését (R. Várkonyi, 1999). Ennek eredményeként a kivitel három év Az 1740-es évtizedben a Kárpát-me- alatt megháromszorozódott (1. ábra). A nye- dencében 23 ezer km2 erdőt irtottak ki Nyírő András: Nemzedékek közötti felelősség a pilisi erdőirtás és kopárfásítás példáján 29

(R. Várkonyi, 1999). A haszon a hamuzsír A probléma kezelésére felmerült, hogy exportőreinél jelentkezett az 1750-es évek alternatív energiaforrások használatát közepén. Az okozott környezeti károk fel- támogassák. 1749-ben Mária Terézia úgy számolásának költsége a következő generá- rendelkezett, hogy az ismert széntelepeken ciókra maradt. A sík vidékeken az erdőirtás kívül újakat kell felkutatni, hogy az egyre következményeként megemelkedett a ta- súlyosabb fahiányt a szén pótolja. 1763- lajvíz szintje, ekkor alakultak ki az alföldi ban a királynő a bányák felkutatóinak és mocsarak, amit a reformkor nemzedékének bejelentőinek 30, 50 és 100 dukát jutalmat kellett megoldania a folyószabályozással. igért. 1768-ban kiterjesztették a kőszénre A lecsapolásnak további követkeményei is a rendeletet (Csiffáry, 2006, 172.). Erre a lettek, nagy szikes területek alakultak ki felhívásra jelentették be 1768-ban a salgó- az Alföldön (Zsoldos, 2015). tarjáni barnaszenet és a következő évben A károkat a kortársak jól érzékelték. Már a mecseki kőszenet (A. Szála, 1997). Ezt a folyamat elején, 1720-ban kimutatták, az irányt folytatta II. József is, 1782-ben hogy fogynak az erdők (R. Várkonyi, 1999). felszólította a vármegyéket a szén- és ásvá- 1788-ban Abaúj, Torna és Sopron vármegye nyi anyagok bejelentésére, 1783-ban újabb képviselői is kérték a Helytartótanácsot, rendeletet adott ki a széntelepek feltárására hogy korlátozza a közös erdők használatát. (Csiffáry, 2006, 172.). 1800-ban Székelyföldön, Hídvégen a helyi A szén használata nehezen terjedt. erdőrendtartást azzal indokolták, hogy „az A XIX. század közepén a bányavállalatok is erdők már annyira elpusztultak, hogy kevés felléptek a szén használatának terjesztése idő múlva még tűzifa se lesz erdeinkben” érdekében. 1841-ben a budapesti Ipartestü- (R. Várkonyi, 1999). let bizottsággal vizsgáltatta meg a magyar- A kormányzat a XVIII. század közepétől országi szeneket. Az esztergomi és a pécsi kereste a megoldást az erdők védelmére. szeneket kitűnő tüzelőanyagnak találták, 1756-ban a Helytartótanács és a Magyar és 100 forintos pályadíjat tűztek ki a szén- Kamara bizottságot jelölt ki, mely a délvi- tüzelés előnyeit tárgyaló munkára. Ennek déken 300 000 fűzfa ültetéséről gondosko- ellenére Peters Károly egyetemi tanár még dott (Eckhart, 1922, 33.). 1769-ben Mária 1859-ben is arról panaszkodott, hogy az Terézia erdőrendtartásban korlátozta az előítéletek és a kályhák elavultsága miatt erdők pusztítását. Elrendelte, hogy mér- nem tudott versenyezni a szén az olcsó fával jék fel az erdők területét, és tízévenként (Rozlozsnik et al., 1922). vizsgálják felül a térképeket. Ezután csak erdőirtás a XIX. század második uradalmi engedéllyel lehetetett az erdők- felében ben fát vágni. Előírta, hogy vezessenek be rendszerességet a fák kitermelésébe. Ren- A XIX. század első felének intézkedései delkezett az erdők felújításáról, új erdők te- ellenére 1848 és 1878 között újabb 13 ezer lepítéséről is. Minden ház lakosának évente km2 erdőt irtottak ki és alakítottak legelővé, 20 fát kellett ültetnie, a vármegyéknek erre ezt már jellemzően a kohászat, üvegipar és a célra csemetekertet kellett létrehozniuk. az építkezések céljára (Zsoldos, 2015). Ma Elrendelte, hogy erdőfelügyelői állásokat Magyarországon összesen 12 000 km2 terü- szervezzenek. 1770-ben akadémiai rangot letet borít természetes vagy természetközeli adott a selmecbányai bányászati iskolá- növényzet (MTA Ökológiai Kutaóközpont, nak, és előírta, hogy oktassanak erdészeti 2016). ismereteket is (Tóth, s.a.). 1879-ben ismét Az erdőirtás második hulláma nem kí- erdőtörvénnyel próbálták korlátozni a fa- mélte vizsgálatom szűkebb területét, a Pilis kivágásokat (Zsoldos, 2015). nyugati oldalának településeit sem. A XVIII. 30 gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34) században a területen elterjedt megélhetési A Pilis déli és nyugati vidékét az első formát biztosítottak az erdei mesterségek: katonai felmérés térképén a XVIII. század mészégetés, szénégetés, üveghuták, melyek végén összefüggő erdős területnek látjuk tevékenysége komoly fakivágással járt. Egy (2. ábra), a XIX. század eleji felmérésen új technológiának, a gőzfűrésznek köszönhe- viszont cserjés-bozótos területként ábrá- tően az építkezéseken és tűzifaként is inten- zolják. Kesztölcön a Kétágú-hegyen mész- zívebben használták a deszkává alakítható égetők vágták ki a fákat (Nozdroviczky, fát. A kopárosodási folyamathoz hozzájárult 1887), utána a területen birkákat legeltettek a felszíni kőbányászat elterjedése is (Dobay, (Dobay, 1973), így vált kopár sziklás vidék- é.n.). Az erdőirtás megkímélte a Pilis belső ké a falut övező hegyvonulat. A Pilisben területeit, ugyanis az egykori pilisi királyi a megbolygatott területeken az erózió és erdő speciális védelem és használat alatt a defláció megtette a hatását, összefüggő állt (UNESCO, 2000). Az 1850-es években kopár területek alakultak ki. Az 1941-es ka- létrejött Pilisszentkereszten az erdőgazda- tonai felmérés a terület nagy részét sziklás ság, ahol rendezett körülmények között, kopárként jelöli (3. ábra). A fakivágások üzemtervek alapján folytatták a fatermelést nyomán 17 km2 kopár területet regisztrál- (Dobay, 1974). tak Budakeszi, Nagykovácsi, Piliscsaba,

3. ábra Piliscsaba és Pilisvörösvár (Piliscsaba and Pilisvörösvár)

Forrás: I. Katonai Felmérés, 1782–1785

4. ábra Piliscsaba és Pilisvörösvár (Piliscsaba and Pilisvörösvár)

Forrás: Magyarország Katonai Felmérése, 1941 Nyírő András: Nemzedékek közötti felelősség a pilisi erdőirtás és kopárfásítás példáján 31

Pilisszentkereszt és Szentendre erdőgond- 6. ábra Hároméves feketefenyő-ültetés Piliscsa- nokságainak határában (Héder, 1949). ba mellett (Three years old pine planting near A helynevek is őrzik ezeket a változásokat. Piliscsaba) A Kesztölc melletti domb szlovák neve Plesina (kopasz): A Kopanica dűlő neve ko- párt jelent. A Homoki dűlő neve arra utal, hogy az erdők kivágása után a termőréteg eltűnt, a helyén homok maradt (Radovics, 2018). Erre emlékeztet a két település kö- zötti Kopár csárda neve. Egy felmérés szerint a pilisvörösvári ko- pár területén a felület 60%-a sekély, 0–80 cm termőréteg maradt (Matolcsy, 1958), egy másik összefoglaló szerint legfeljebb 10–15 cm humuszos termőréteg fedte a dolomit alapkőzetet (Fejér, 1961). A terület 20%-a sziklás, 40-80%-a dolomit, murva, a maradékon gyeptakaró volt. A talaj fel- melegedése nagy volt, a nyári szárító szelek hatása erős, ezért a sekély termőrétegű kö- ves talaj mésztartalma magas volt, amitől még aszályosabb lett. A megmaradt talaj pusztulása beavatkozás nélkül elkerülhe- tetlen volt (Matolcsy, 1958). Forrás: I. Katonai Felmérés, 1782–1785 vontatott kopárfásítás annyiban változott, hogy teraszosan alakí- A kopár, sziklás hegyoldalakon a tele- tották ki a területet, úgy, hogy a hegy felé pítést nehezítette a sekély vagy hiányos dőljön a padka, ez segítette a csapadékvíz termőtalaj, a meredek oldalakon a víz ki- felfogását és tárolását. A facsemeték szétül- mosta az elvetett magokat, és a fedetlen tetésével később a rossz eredmények miatt területek könnyen felmelegedtek. A mes- nem foglalkoztak, a gyökérkonkurenciát terséges talajpótlás költséges lett volna úgy kezelték, hogy a felesleges facsemetéket (Matolcsy, 1958). Ezért speciális, munka- ollóval kivágták (Matolcsy, 1958). A talajt igényes technológiát kellett alkalmazni. rőzsefonatokkal takarták, amivel kedve- Az eljárást 1866-ban írták le, miszerint zőbbé tették a mikroklímát, stabilizálták irtókapával hosszas négyszög alakú fész- a mozgó, kőtörmelékes talajt és a lebomló keket kellett kialakítani. A fészkekbe több alommal segítették a humuszképződést is magot is vetettek, ezeket földdel lefedték és (Fejér, 1961). a madarak elől gallyakkal takarták. Első lé- Az intenzív kézi munkát igénylő kopár- pésben fenyőt javasoltak, majd 2-3 év múlva fásítás megszakításokkal hetven éven át tölgymakkot raktak a fenyőfészkek közé. tartott. 1879-ben az erdőtörvényben elő- Az így elvetett magok kiszámíthatatlanul írták, hogy a kopár területeket erdősíteni keltek ki. A fészkek egy részében több cse- kell.1 1894-ben a mezőgazdaságról és me- mete is fejlődött, ezeket szétültették azokra zőrendőrségről szóló XII. törvényben ezt a helyekre, ahol nem csírázott ki a mag megerősítették. 1913-ban újabb rendelet (Podhardszky, 1866). Később a technológia született, de ezt az intézkedést elsodorta az 32 gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34)

I. világháború. A források megcsappantak, rendelet nyomán az állam finanszírozott a telepítések is elmaradtak. 5700 facsemetét és a község biztosította a 1920-ban a bányászattal járó követke- munkaerőt és a területet ző nagy környezetátalakító ciklus elején Európában változatosan alakult az állami Schmidt Sándor dorogi bányamérnök is szerepvállalás az újraerdősítésben. Svájc- arra jutott, hogy a kopár hegytetőket fá- ban a költségek 70%-át viselte az állam, sítani kell. A dorogi szénvagyon a karszt- 5-20%-át a kantonok, a fennmaradó részt vízszint alatt helyezkedik el, és ezért gya- a birtokosok. Olaszországban az állam, a koriak voltak a bányában a vízbetörések. tartományok és a községek közösen viselték Az egyre nagyobb kapacitással folytatott a költségeket (Héder, 1949). szivattyúzás mellett Schmidt felvetette: „a A XIX. század második felében 1 km2 ko- külszíni kopár mészkőhelyeket fásítani kell, pár terület rekultivációja akkori árakon 709 hogy a csapadékvíz behatolását megakadá- Ft-ba2 kerül (Podhardszky, 1866). 1949-ben lyozzuk”. (Schmidt, 1929: 148) 1926-ban a 1 km2 rekultivációjára 53 129 Ft3 költséget szentendrei erdőgondnokság kezdeményez- számoltak (Héder, 1949). te, hogy a piliscsabai kopárokat fenyvesek- A rekultiváció során okozott kel telepítsék be. környezeti károk 1936-ban újabb rendelet írta elő a kopár területek fásítását. 1949-ben az újonnan A kopár területeken végzett rekultiváció létrehozott Nagybudapesti Erdészeti Nem- is beavatkozást jelent az ökoszisztémába, és zeti Vállalat egyik fő feladatának tekintette, ennek is voltak következményei. A sziklás hogy a főváros körüli kopár hegytetőket talajon a fenyőnek volt a legnagyobb esé- erdősítsék. 1954-ben újabb kormányhatá- lye arra, hogy meggyökeresedjen. A XIX. rozat született a témában, és ennek eredmé- század végén az erdészek tisztában voltak nyeként dévényi Antal vezetésével (Fejér, azzal, hogy a fenyő monokultúraként rend- 1961) visszaerdősítettek a térségben 16,1 kívül tűzveszélyes és sérülékeny, mert sok km2 kopár területet (Várkapu, 2015). rovarellensége van (Tóthi-Szabó, 1880: 422.) A probléma kezelésére azt javasolták, költségek hogy először ültessenek fenyőfákat a szik- A második erdőirtási hullámban a faki- lás hegyoldalakba, majd 2-3 év elteltével, termelés haszna a XIX. század első felében ha már a talaj kezd megerősödni, tölggyel keletkezett a mészégetőknél, üvegművesek- vagy gyertyánnal váltsák ki a fenyőket, nél, bányatulajdonosoknál. A rekultiváció hogy értékesebb állományhoz juthassanak költségeit egy generációval később az állam (Podhardszky, 1866). A XX. század közepén és a megkárosított területek akkori tulaj- egyszerre ültettek lombos és fenyőcseme- donosai viselték. Az 1879-es erdőtörvény tét, és azt javasolták, hogy a fenyőt idővel 3. fejezete előírta a kopár területek beer- termeljék ki (Héder, 1949). dősítését. A munkadíjat a tulajdonosoknak Európában az újrafásítás során mégis kellett finanszírozni, az állam az erdősítést gazdasági okokból a fenyőket preferálták. magok és facsemeték ingyen kiosztásával, 1750-ben 30-70% volt a fenyvesek és a lom- pénzkölcsönnel és segélyekkel támogatta. bos fák aránya a kontinensen, 2010-ben ez Kesztölcön például 1926-ban egy miniszteri 57-43%-ra változott (Kim és mtsai., 2016).

1 Kesztölcön 1890-ben akácokkal telepítették kopár, homokos területen a Nyárási erdőt. 1898-ban a Boki út mentén telepítettek szederfákat, aminek a célja a selyemhernyótenyésztés volt (Radovics, 2018). A Kétágú-hegy alatti kopár, sziklás területet ma is csak gyep borítja, és legeltetésre használják. 2 1200 négyszögöl beültetése vegyesen, fenyővel, tölggyel és gyertyánnal 3 Ft 6 kr. (Podhardszky, 1866: 25) 3 10 év alatt 60 000 hold beültetése az első évben 21 402 000 Ft, a következő években 18 millió Ft (Héder, 1949). Nyírő András: Nemzedékek közötti felelősség a pilisi erdőirtás és kopárfásítás példáján 33

Magyarországon az 1960-as évek végén a vonja az állatközösségek leépülését is (Ta- gazdasági megfontolások miatt a fenyő el- más, 2001). terjesztésére törekedtek (Szabó F., 1968). A feketefenyves valóban tűzveszélyesnek A cellulózgyártás alapanyagának szánt fát bizonyult: 1993-ban Piliscsabán az egykori monokultúraként ültették a kopárfásítás kopárra ültetett fenyves egy 1 km2 területen során is (Solymos, 1982). A feketefenyő gaz- égett, 10 napon keresztül próbálták oltani daságosságát utóbb megkérdőjelezték a túl a tüzet. A terület ezután újra kopárrá vált, magas gyantatartalom és a göcsös szerkezet és a telepítéseket újra kellett kezdeni (Bau- miatt. A kitermelése is bonyolult a meredek mann, 2015) Az új telepítéseknél már lom- domboldalakról (Baumann, 2015). bos fákat is ültettek (Pilisi Parkerdő, s.a.). A fenyveseket sűrűn telepítették (8- Az európai erdőpusztítások nyomán 12 000 tő/hektár), ezért az erdők fény- betelepített fenyvesek egy modellszámí- szegények. A gyepszintet érő relatív meg- tás szerint kis mértékben hozzájárulnak a világítottság 7-9%, míg a cseres-tölgyes globális felmelegedéshez, a fenyő sötétebb állományban ez 15%. Ezért az eredeti alj- színe és kisebb párologtatási aránya miatt növényzet elszegényedik, és ez maga után (Kim et al., 2016).

ForráSmUnkák JegyzÉke (1) A. Szála E. (1997): Kőszénbányászatunk kezdetei a 19. század fordulójáig. In E. A. Szála: Sopron tudomány- és technikatörténetéből. Sopron: Soproni Egyetem – (2) Agricola, G. (1985): Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. http://mek.oszk.hu/09200/09241/pdf/agricola1.pdf – (3) Bau- mann, V. (2015): A feketefenyők felemelkedése és bukása – a kopárfásítás. Vörösvári Újság: http://vorosvariujsag. pilisvorosvar.hu/bejegyzesek/2015-julius/a-feketefenyok-felemelkedese-es-bukasa-a-koparfasitas/ – (4) Brown Weiss, E. (1992): Intergenerational Equity: a Legal Framework for Global Environmental Change. In Br ow n -We i s s , E . (s z e rk .): Ne w C h a l le n ge s a nd D i me n s ion s . Tok y o: Un it e d Nat ion s Un i v e r i s t y P r e s s . ht t p s://w w w. academia.edu/3709719/Intergenerational_Equity_in_Global_Environmental_Governance – (5) Csiffáry G. (2006): Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger: Heves Megyei Múzeum Szervezet, Dobó István Vármúzeum. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_StudiaAgriensia_025/?pg=173&layout=s – (6) Dányi P. (2017): Pénzérték index 1754-től napjainkig. Ártörténet.hu: https://www.artortenet.hu/index.php/paritasok/ item/191-penzertek-index-1754-ig – (7) Dá n y i P. (s.a.): Árak Mária Terézia korából. Ártörténet.hu: https://www. artortenet.hu/index.php/arak/itemlist/category/90-arak-a-konvencios-forint-rendszerben-1750-1858 – (8) Dobay P. (1973): Az esztergomi erdészet története. Esztergom: Kézirat. Forrás: https://library.hungaricana. hu/hu/view/EsztergomKonyvek_026/?pg=0&layout=s – (9) Dobay P. (1974): A Pilisszentkereszti Erdészet története. Az Erdő, 69–74. http://erdeszetilapok.oszk.hu/00856/pdf/EL_1974_02_69-74.pdf – (10) Dobay P. (é.n.): Régi erdei mesterségek a Pilisben. Budapest: Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hiva- tal. – (11) Eckhart, F. (1922): A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bu- dapest: Budavári Tudományos Társaság. http://mtdaportal.extra.hu/books/eckhart_ferenc_a_becsi_ udvar_gazdasagi_politikaja_Optimized.pdf – (12) Erdészeti köbméter, mázsa. (s.a.): Tüzifarendelés: http:// tuzifarendeles.hupont.hu/9/kobmeterszamolasmazsamit-erdemes-tudni-favasarlas-elott – (13) (1879): Erdő- törvény, XXXI. törvénycikk. Budapest. https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=87900031.TV&targetdate=&print Title=1879.+%C3%A9vi+XXXI.+t%C3%B6rv%C3%A9nycikk&referer=1000ev – (14) Fejér I. (1961): Beszámo- ló a piliscsabai kopárfásításról. Az Erdő, 545–548. http://erdeszetilapok.oszk.hu/01469/pdf/EL_1961_11_545- 548.pdf – (15) Hamuzsírfőzés. (1977): In G. Ortutay (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Budapest: Akadémi- ai Kiadó. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1054.html – (16) Héder I. (1949): Kopáraink befásításá- ról. Erdészeti lapok, 25–31. – (17) Horwath, R. B. –Norgaard, R. B. (1992): Environmental Valuation under Sustainable Development. American Economic Review, 82 (2) 473–477. https://www.researchgate.net/ 34 gazdálkodás • 64. évfolyam • 1. szám, 2020 (25–34) publication/4980549_Environmental_Valuation_under_Sustainable_Development – (18) I. Katonai Felmé- rés (1782–1785): Mapire: https://bit.ly/2AL2snt – (19) IPCC United Nations Intergovernmental Panel on Climate Change (2014): Sustainable Development and Equity. In Climate Change 2014: Mitigation of Climate Change (283–328) Geneva: IPCC. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/ipcc_wg3_ar5_chapter4. pdf – (20) Juhász I. (2015.): Mária Terézia adóintézkedései a feudalizmust nyújtották el. WoltersKluwer: https://ado.hu/ado/maria-terezia-adointezkedesei-a-feudalizmust-nyujtottak-el/ – (21) Kim, N. – Yiying, C. – Matthew, M. – James, R. – Ande, V. – Juliane, O. – Sebastiaan, L. (2016): Europe’s forest management did not mitigate climate warming. Science, 597–600. – (22) K ir á ly P. (1980): Első modern erdőtörvényünk történe- ti előzménye. Erdészeti Lapok, 7–14. http://erdeszetilapok.oszk.hu/01585/pdf/EL_1980_01_07-14.pdf – (23) Magyarország Katonai Felmérése (1941): http://mapire.eu/hu/map/hungary1941/ – (24) Matolcsy A. (1958): A pilisvörösvári dolomit-kopár üzemi erdősítésének leírása. Az Erdő, 343–349. – (25) MTA Ökológiai Kuta- tóközpont. (2016): Magyarország növényzeti öröksége. Növényzeti térkép: https://www.novenyzetiterkep.hu/ node/54 – (26) Nozdroviczky, M. (1887): Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. város erdőrendészetének állapo- táról. Esztergom. – (27) Pilisi Parkerdő. (s.a): Pilisvörösvári Kopárok. Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület: http://szentivanihke.hu/?modul=oldal&tartalom=1186673 – (28) Podhardszky A. (1866): Előhegyeink kopár déloldalainak, tisztásainak s vízmosásainak legbiztosb és legolcsóbb erdősítéséről. Erdészeti Lapok. ht t p:// erdeszetilapok.oszk.hu/00364/pdf/00364.pdf – (29) R. Várkonyi Á. (1999): A Kárpát-medence ökológiai vál- ságáról. In A. Kiss, G. Kovács Kiss, & F. Pozsony (szerk.): Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvana- dik évfordulójára (474–484): Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-egyesület. http://mek.oszk.hu/02600/02643/02643. pdf – (30) Radovics I. (2018): Kesztölc története (3. kiad.). Kesztölc: Kesztölc Község Önkormányzata. [ 2017. 11 13.] http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/szlovakok/kesztolc/kesztolc_ tortenete/pages/001_kesztolc_tortenete.htm – (31) Rawls, J. (1997): Az igazságosság elmélete. Budapest: Osi- ris Kiadó – (32) Rozlozsnik P. – Scréter Z. – Róth K. (1922): Az esztergomvidéki szénterület bánya-földta- ni viszonyai. Budapest: M. Kir. Földtani Intézet – (33) Schmidt S. (1929): Bányáknak új víztelenítési módja az esztergomi szénmedencében. Bányászati és kohászati lapok, 67, 113–171. http://bkl.uni-miskolc.hu/1929/ index.php – (34) Solymos R. (1982): Fenyőtermesztésünk időszerű kérdései. Erdészeti Lapok, 333–342. – (35) Szabó F. (1968): Fenyveseink és a hazai cellulózgyártás. Az Erdő, 274–277. http://erdeszetilapok.oszk. hu/00205/pdf/00205.pdf – (36) Sz a bó P. (s.a.): Erdőgazdálkodás a középkorban. http://gepeskonyv.btk.elte. hu/adatok/Tortenelem/83K%E1lnoki/GY%D6NGY%D6SSY%20K%D6NYV/05%20SZABO.pdf – (37) Ta- kács S. (1903): Kísérlet a hamuzsír monopolizálására. Gazdaságtörténeti Szemle, 191–192. – (38) Tamás J. (2001): A feketefenyvesek telepítése Magyarországon, különös tekintettel a dolomitkopárokra. Természetvé- delmi Közlemények, 9, 75–85. http://mek.oszk.hu/04400/04450/04450.pdf – (39) Tobin, J. (1974): What is Permantent Endowement Income? The American Economic Review, 64 (2), 427–432. https://www.jstor.org/ stable/pdf/1816077 – (40) Tóth M. (s.a.): Mária Terézia erdőrendtartása. Soproni Egyetem Központi Könyv- tár és Levéltár: http://ilex.efe.hu/kk275/texthu/erdekessegek/erdorend.html – (41) Tóthi-Szabó S. (1880): Az erdei és fekete fenyő (pinus sylvestris et austriaca) elterjedése és a befásítási ügy Somogy megyében. Erdészeti Lapok, 415–422. – (42) UNESCO (2000): Esztergom, Visegrád, középkori magyar királyi központok és az egykori Pilisi királyi. Világörökség.hu: https://www.vilagorokseg.hu/_upload/editor/KEM/Esztergom__Visegrad_ KEM_webre.pdf – (43) Várkapu (2015): Átadták az ország egyik legkülönlegesebb kilátóját Piliscsabán. Vár- kapu: http://varkapu.info/erdo-mezo/atadtak-az-orszag-egyik-legkulonlegesebb-kilatojat-piliscsaban/ – (44) Zsoldos A. (2015): A hamuzsír készítés és környezeti hatásai. Fiatalok.info: http://www.kmka.hu/index.php/ koernyezet/38-termeszetvedelem/3357-a-hamuzsir-keszites-es-koernyezeti-hatasai 95

deForeStratIon and aFForeStratIon In tHe PIlIS moUntaInS

by: nyírő andrás keywords: sustainable development, forestry, state intervention, generational equity, deforestration Jel: Q01 Q23, Q28,

At the dawn of the industrial revolution, large-scale deforestation began throughout Europe. Due to the economic policy of the Habsburg court, Hungary was more affected by the process than the rest of the empire. After extensive deforestation related to the 18th century potash fever, the government tried to regulate forest protection and, through its own means, supported the exploration of alternative energy sources. However, economic motivation was stronger than regulation. Deforestation continued with great force to meet the energy demand of the industrial revolution. From an economic point of view, the cost of replacing forests was paid by the next generations. That is why wood was a cheap source of energy during the industrial revolution. In Hungary, the legislator tried in Law 1879 to pay the costs left by previous generations with the current owners of the areas. It is apparent from international practice and later solutions that the state financed the elimination of the effects of damage. However, with recultivation in Europe, the pine forests have been put into focus. In Hungary, experts have repeatedly called attention to the disadvantages of monoculture deployments. The large forest fire in Pilisvörösvár in 1993 highlighted the immediate dangers of pine forests, and then planted deciduous trees on the barren. The history of deforestation draws attention to the existence of negative externalities that cannot be identified at the time of the activity. In these cases, it is not an endeavor to internalize externalities. The general environmental tax on economic activities can solve this problem.