Arshungarica 43

arshungarica 43. évfolyam 2017 | 1

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet folyóirata

Magyarország és a külvilág Fejezetek a magyarországi műgyűjtés történetéből

2017_1 beliv.indd 1 2017. 11. 05. 21:32:42 2017_1 beliv.indd 2 2017. 11. 05. 21:32:42 Tartalom

Magyarország és a külvilág Fejezetek a magyarországi műgyűjtés történetéből

Lővei Pál Előszó 5

Tanulmányok

Buzási Enikő A pécsi püspökök művészetpártolásának emlékei a 18–19. századból 7 Azonosított és meghatározott festmények az egyházmegye gyűjteményében

Bodnár Szilvia Nürnbergi festőműhelyek öröksége 21 A Praun-gyűjtemény rajzai a Szépművészeti Múzeumban

Mikó Árpád Jankovich Miklós (1772–1846) és gyűjteményei 33 Variációk egy nagy témára

Mentényi Klára Pauer János és Henszlmann Imre 45 „Kőgyűjtés” Székesfehérváron a 19. században

Gonda Zsuzsa Modern graﬁ kák szerzeményezése a Szépművészeti Múzeumban 65 Vásárlások a Roger Marx-gyűjtemény 1914-es aukciójáról

Verő Mária Back Bernát, gyűjtő és mecénás 87

Andrási Gábor Műgyűjtés a művészetipar kontextusában 115 Szempontok a 21. századi (kortárs) műgyűjtés értékeléséhez

Közlemények

Róka Enikő–Lővei Pál Bibliográﬁ a 125 Külföldön megjelent magyar művészettörténeti tudományos publikációk, 2012–2014

2017_1 beliv.indd 3 2017. 11. 05. 21:32:42 2017_1 beliv.indd 4 2017. 11. 05. 21:32:43 Előszó

Az MTA Filozóﬁ ai és Történettudományok Osztálya Mű- Elnök: Marosi Ernő vészettörténeti Bizottsága a 2006. évi akadémiai köz- gyűléshez kapcsolódó, tudományos ülésszakot (lásd Szilágyi János György – Nagy Árpád Miklós – Szentesi Edit: Művészettörténeti Értesítő 56. 1. 2007. 29–147.) követően A klasszikus ókori művészet egy 19. századi magyar gyűj- újból hasonló rendezvény szervezésére vállalkozott: 2015. tője: Haan Antal november 19-én Magyarország és a külvilág. Fejezetek a mű- gyűjtés történetéből címmel tudományos ülést rendezett Mentényi Klára: Pauer János székesfehérvári kanonok és az Akadémia székháza Felolvasótermében a Magyar Tu- Henszlmann Imre – a „kőgyűjtés” domány Ünnepének novemberi programsorozata kere- tében. A konferencián az alábbi előadások hangoztak el: Kiss Erika: A gyűjtés mint tezaurálás a 19–20. században (a magyar aranytól a nemzeti pompáig) Megnyitó: Lővei Pál Gonda Zsuzsa: Modern graﬁ kák szerzeményezése a Szép- Elnök: Galavics Géza művészeti Múzeumban, különös tekintettel a Roger Marx-gyűjtemény 1914-es aukciójára Pócs Dániel: A Baptista Mantuanus-corvina története. Adalék a corvina-kódexek provenienciájához Verő Mária: Egy ismeretlen gyűjtő és mecénás, Back Bernát Bubryák Orsolya: Fantomkép egy 17. századi bécsi műgyűjtőről Andrási Gábor: Kortárs alkotások a magángyűjtemé- nyekben és a műkereskedelemben Buzási Enikő: A 18. és 19. századi püspöki mecenatúra emlékei Pécsen: azonosított és meghatározott fest- Zárszó: Marosi Ernő mények az egyházmegye gyűjteményében Az Ars Hungarica jelen számában a konferencia hét elő- Jávor Anna: „Negatív gyűjtéstörténet” – a szerzetesren- adásának bővített, szerkesztett változatát közöljük. dek feloszlatásakor tartott műtárgyárverések Az első két előadás esetében a kapcsolódó kutatások időközben olyan terjedelmi bővülést eredményeztek, Bodnár Szilvia: A nürnbergi festőműhelyek öröksége: a hogy ebben a folyóiratszámban már nem fértek el, köz- Praun-gyűjtemény rajzai a Szépművészeti Múzeumban lésükre az Ars Hungarica következő számaiban kerül sor.

Mikó Árpád: A gyűjtő Jankovich Miklós Lővei Pál

ars hungarica 43. 2017 | 1 5

2017_1 beliv.indd 5 2017. 11. 05. 21:32:43 2017_1 beliv.indd 6 2017. 11. 05. 21:32:43 Buzási Enikő

A pécsi püspökök művészetpártolásának emlékei a 18–19. századból Azonosított és meghatározott festmények az egyházmegye gyűjteményében

2012 őszén a pécsi püspökség különböző szakterületek lett az adja, hogy – például – az átépítés előtti székes- kutatóit kérte fel a püspöki palotában őrzött képzőmű- egyház, az egykori ferences kolostor vagy a belvárosi vészeti, iparművészeti és numizmatikai gyűjtemény templom korábbi berendezésének maradványaiként felmérésére, leltározására és részletes dokumentálásá- tekinthetünk rájuk – hogy a többi, nem azonosítható ra.1 Az anyag számbavételének és, talán mondhatjuk, provenienciájú, de egyházi környezetből származó, elég- feltárásának egyik célja és látható eredménye a pécsi gé vegyes színvonalú festményről most ne is szóljunk.3 kanonoki palotában 2015. augusztus végén megnyílt A képanyagról átfogóan nyilatkozva annyit minden- kiállítás, amely történeti és művészettörténeti váloga- képp el kell mondani, hogy a festőválasztást már a ba- tásban a gyűjtemény részben ez alkalomból restaurált rokktól kezdve egyértelműen a bécsi megrendelés presz- darabjait mutatja be.2 tízse irányította, ami a szerzeményezésben a 19. század A festmények leltári feldolgozása – a korábban jósze- második felétől már jól megfoghatóan, műkereskedői rével ismeretlen anyag agnoszkálásának öröme mellett szintre tevődött. A szignatúrákból azonosítható, mű- is – hamar egyértelművé tette, hogy a késő barokk idő- piacra dolgozó festők mellett a bécsi képkeretezők és szakig visszatekintve Pécs püspökei részéről nyoma sem festővásznat forgalmazó cégek pecsétjei, valamint a mutatható ki képzőművészeti gyűjteményt létrehozó képeken ma is megtalálható osztrák vámhivatali vig- szándéknak vagy akár csak hasonló céllal tett szerze- netták a tárgyi nyomai ennek. ményezésnek. A püspöki palotában fennmaradt, olykor A gyűjtéstörténetet mint hívószót mellőzve tehát, s kiemelkedő színvonalú művek zömét, a rezidencia dí- csupán a püspökök kronológiája szerint haladva, a leg- szítésére beszerzett, vagy inkább esetlegesen (például korábbi időszak, amelyre a művek, illetve a források alap- hagyatékként) bekerült alkotások, illetve kisebb részben ján – értékelésre is lehetőséggel – rálátásunk van, Klimó olyan, egykori funkciójukból kiemelt festmények teszik György 1751-gyel kezdődő püspökségének ideje. S egyúttal ki, amelyeknek jelentőségét saját művészi rangjuk mel- ő az első, akinek műpártolásában következetes igény-

1 A leltározásra személy szerint dr. Udvardy György megyéspüspök úr 2 A kiállítás egy uniós ﬁ nanszírozású turisztikai projekt keretei között megbízásából került sor. A felmérést és leltárba vételt műfajok és valósult meg, ami tematikus sort alkotva mutatja be Pécs kulturális tárgytípusok szerint megosztva Balla Gabriella (üveg-, porcelán- és nevezetességeit. Az elképzelést egy történeti–várostörténeti–egy- kerámiatárgyak), Buzási Enikő (festmények a Fes-001–149, vala- háztörténeti–művészettörténeti áttekintést nyújtó vezető kíséri, mint Fes-201–238 leltári számokon), Farbaky Péter (festmények a amelyben a püspöki gyűjtemény tárgyai műfaji, illetve történeti Fes-150–200 leltári számokon, valamint építészeti metszetek), Kiss egységekben, jórészt először vannak közölve, lásd: A pécsi püspökség Erika (ötvösség), Pallos Lajos (numizmatika, érdemrendek), Rostás évezredes öröksége. Történet – kiállításvezető – érdekességek. Szerk. Virág Péter (bútorművesség), Semsey Réka (miseruhák, textilművesség), Zsolt. Pécs, Várkastély Kiadó, 2015. Serfőző Szabolcs (graﬁ ka), Szerdahelyi Márk (szobrászat) végezték. 3 A felmérés során leltárba vett 238 festményből 135 képet katalógus- Szeretnék őszinte köszönetet mondani Damásdi Zoltánnak, a Pécsi ként feldolgozva és új meghatározásokkal részletesen adatolva te- Egyházmegyei Levéltár vezetőjének, aki a gondjaira bízott képzőmű- szek közzé a Művészettörténeti Értesítő 65, 2016. 1. számában A pécsi vészeti és iparművészeti anyag teljes körű felmérésében tájékozott püspökség festészeti gyűjteménye. Művek a 16–19. századból cím- és segítőkész módon mindvégig a rendelkezésünkre állt, és a gör- mel. (Továbbiakban: Buzási 2016.) Az anyag általános jellemzésére, dülékeny munkát lehetővé tette. A felmérés eredményessége nagy- illetve az egyes művekre vonatkozóan lásd az abban közölteket. részt neki köszönhető.

ars hungarica 43. 2017 | 1 7

2017_1 beliv.indd 7 2017. 11. 05. 21:32:43 BUZÁSI ENIKŐ

Az irodalom régóta számontartja az egyetlen olyan magyarországi barokk grafi kát, amelyről már korábban is gyanítható volt, hogy egy nagy méretű, egészalakos festett portréhoz készült. A feladatot már vázlat szinten akkurátusan megoldó vöröskréta-rajz, Anton Hartelma- yer szignójával ellátva, 1764-re datált.4 Hartelmayerről mindaddig semmit nem lehetett tudni, amíg nemrég fel nem bukkant a neve a bécsi Képzőművészeti Akadémia egyik anyakönyvében. A magát pécsi származásúnak valló növendék, egy szabómester fi a, 1760. augusztus 26-án iratkozott be, azaz Klimó püspököt már akadé- miai tanulmányait követően örökítette meg.5 De nem csak őt. A püspök életnagyságú ábrázolása mellett, ami a krétarajznak tökéletesen megfelel, s amit mellképként is elkészített,6 Klimó megbízására egy hat darabból ál- ló sorozatban a püspök elődeit is megfestette. A rep- rezentatív portrésor a pécsi szemináriumban maradt fenn, onnan közölte Petrovich Ede, a Klimó-könyvtár 18. századi helyének meghatározása kapcsán, az 1777 szeptemberében, illetve 1778 júniusában, Klimó halá- lát követően felvett leltárakban azonosítva a sorozatot.7 A püspöki lakosztályhoz tartozó termet, amelyben ülőgarnitúrákat, valamint egy armáriumban Tokaji bor, abszint, kávé, csokoládé és fagylalt felszolgálására való üveg- és porcelánkészleteket regisztrált az összeírás, va- lószínűleg vendégfogadásra használták, s benne a püs- 1. Zacharias Schreitter (?): Mária Ludovika infánsnő, Lipót Habsburg pöksorozaton kívül az uralkodócsalád tagjainak nyolc főherceg (a későbbi II. Lipót) felesége, 1765–1766 portréja kapott még helyet.8 Közülük a Mária Terézia Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény gyermekeit, illetve házastársaikat ábrázoló hatdarabos sorozatot a magyar arisztokráciának is szállító bécsi, ként fi gyelhető meg a bécsi művész, akitől nemcsak meg- ugyancsak akadémiát járt Zacharias Schreitter festet- rendel, de akit adott esetben ő maga képeztet Bécsben. te 1766-ban9 (1. kép).

4 Anton Hartelmayerhez: Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. 190/41 (d), 360: „In Sala Aestiva Sub Nr. 6. Effi gies Episcoporum V. Ecc- században. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955. 222; Boros László: lesiam – 6”; UetC 190/41 (e), 420, azonos szöveggel. Hivatali idő sze- A pécsi székesegyház a 18. században. (Művészettörténeti Füzetek, 18.) rint a következő püspökök portréit tartalmazza: Radonay Mátyás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. 52. Újabban Serfőző Szabolcs: Nesselrode Ferenc (a mellképi részlet fotója közölve, Sudár Balázs: A pécsi püspöki palotában őrzött grafikai művek. Anton Hartel- A pécsi Jakováli Haszan pasa-dzsámi. [Épített örökségünk] Budapest, mayer, Klimó György pécsi püspök portréja. In: A pécsi püspökség Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, 2010. 51, 47. kép), Thurn Antal évezredes öröksége 2015. (ld. 2. j.) 119–121. Casimir, Alvarez Cienfuegos, Berényi Zsigmond (fotója közölve, Su- 5 Hartelmayer akadémiai képzésére: Buzási Enikő: Források a magyar- dár 2010. 54, 50. kép.), Klimó György. országi, erdélyi, valamint magyar megrendelésre dolgozó külföldi művészek 8 MNL OL UetC 190/41 (d), 360: „In Sala Aestiva Sub Nr. 6. Eﬁ gies bécsi akadémiai tanulmányaihoz (1726–1810). Kivonatok az Akademie der Augustae Familiae cum listis – 8”; UetC 190/41 (e), 420, azonos bildenden Künste Wien beiratkozási protokollumaiból és névjegyzékeiből. szöveggel. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettör- 9 Zacharias Schreitter működésére: Allgemeines Lexikon der bildeneden téneti Intézet, 2016. Nr. 186. Künnstler von der Antike bis zur Gegenwart, XXX. Begr. von Ulrich Thie- 6 A mellkép: olaj, vászon 93×72 cm, ltsz. Fes-035. A kapcsolódó iroda- me–Felix Becker, hg. von Hans Vollmer. Leipzig, Engelmann, 1936. lommal: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [7.] szám. 285; Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnok- 7 Petrovich Ede: A 200 éves Klimó könyvtár történetéhez. Magyar ból. Kiállításkatalógus. Szerk. Buzási Enikő. Budapest, Magyar Nem- Könyvszemle, 90 (1974) 317. A hat egészalakos portréból álló sorozatot zeti Galéria, 1988. 116. Akadémiai tanulmányára: Buzási 2016 (ld. 5. j.) a püspöki palota 1777. szeptember 1-jén, valamint 1778. június 5-én Nr. 541. A pécsi portrésorozat: 92,5/93×73/73,5/74 cm, ltsz. Fes-120– készült összeírásai tartalmazzák: Budapest, Magyar Nemzeti Levél- 125. Maximilian Franz osztrák főherceg portréja jelezve: „Z. Schreitter tár–Országos Levéltár (MNL OL) Urbaria et Conscriptiones (UetC) pinxit 1766”. A képek kapcsolódó irodalmával: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [27–32.] számokon.

8 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 8 2017. 11. 05. 21:32:43 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

2. François Landry: Augustus császár, rézmetszet, Párizs, 1700–1701 Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

3. Johannes Stradanus után Adriaen Collaert: Augustus császár, rézmetszet, Antwerpen, 1587–1589, Reprodukció Az említett portrésorokhoz hasonlóan a képzőművé- szeti berendezés főpapi rezidenciát megillető választé- kossága mérhető le azon a tizenkét metszeten is, ame- után. A pécsi metszetek kompozíciós eredete azonban lyek Julius Caesartól Domitianusig lovasszobor gyanánt ettől független, a sorozati előkép inventora ugyanis a ábrázolják a császári Róma első uralkodóit (2. kép). A rep- ﬂ amand származású, elsősorban Firenzében működött rezentatív sorozatot a Klimó halála utáni leltárak a ná- Johannes Stradanus (Giovanni Stradano) volt, a több dasdi püspöki nyaraló egyik szobájának díszeként írják metszetváltozatban is létező kompozíciókat pedig Ad- le, jelen formájukban, üveg alatt lévő keretezett met- riaen Collaerthez, a Stradanus-művek gyakori sokszoro- szetként.10 A téma a 16. század második felétől Sueto- sítójához lehetett kapcsolni (3. kép). Collaert lapjai 1587 és nius császáréletrajzai által lett népszerű, főképp Tizia- 1589 között Antwerpenben, Philipp Gallé kiadásában 33 no tizenkét festményének Sadeler-féle sokszorosítása cm körüli fólió méretben jelentek meg.11 Ennek három-

10 Az 1778. június 5-én felvett leltárban MNL OL UetC 190/41 (e), 446: „In Baroni Vannucci: Jan van der Straet detto Giovanni Stradano ﬂ andrus Residentia Ep(isco)pali Nadasdiensi” – „Cupra cum listis et vitris Ro- pictor et inventor. Milano–Roma, Jandi Sapi Editori, 1997. 416, No. 709. manorum Imperatorum 12”; 1777. szeptember 1., uo. UetC 190/41 (d), 330×220 mm; Friedrich W. H. Hollstein: Dutch & Flemish etchings, 397: azonos szöveggel, de darabszám nélkül. engravings and woodcuts 1450–1700, IV. Amsterdam, Hertzberger, 1951. 11 „Imperatorum Romanorum XII. A Svetonio descriptorum effi gies 204, No. 419–432; The New Hollstein Dutch & Flemish etchings, engra- resque gestae, iconibus ﬁ deliter expressae, editaeque, a Philippo vings and woodcuts 1450–1700. The Collaert Dynasty, Part V. Comp. by Gallaeo”, Stradanus sorozata Adriaen Collaert metszetében és Phi- Ann Diels–Marjolein Leesberg. Ouderkerk aan den Ijssel, Sound lipp Galle kiadásában (Paris, Bibliothèque nationale): Alessandra &Vision Publ., 2005. 150–153, No. 1178–1190; The New Hollstein Dutch

ars hungarica 43. 2017 | 1 9

2017_1 beliv.indd 9 2017. 11. 05. 21:32:43 BUZÁSI ENIKŐ

szorosa az egy métert közelítő pécsi sorozat, ami éppen- séggel kézjegyszerű jellemzője a metszeteket kibocsátó párizsi cég alapítója, Pierre Landry tevékenységének.12 Az irodalom hozzá, illetve kiadójához köti azokat a több dúccal kivitelezett nagy méretű metszeteket, amelyek- ről megjegyzi, hogy kevés maradt fenn belőlük. Ebből a szempontból is kivételes tehát a pécsi sorozat, amelynek más példányáról, sőt, magáról a sorozatról Landry irodalma, beleértve a műveit legnagyobb számban őrző Bibliothèque nationale metszetgyűjteményének kata- lógusát is, nem tud.13 A lapok 1700–1701 körül készül- hettek, egyes darabjait már az 1701-ben elhunyt Pierre Landry ﬁ ai, François és Gabriel jelezték kiadóként.14 Hogy a sorozat miképp jutott Klimó tulajdonába, arra nézve csak feltevéseink lehetnek, minthogy a kutatás nem tud arról, hogy a püspöknek ágense lett volna, olyan sem- miképp, aki párizsi képzőművészeti beszerzésekről gon- doskodott. Nem zárható ki, hogy eredete a Lotaringiai Ferenc császár révén Bécsbe került francia művészek- kel, illetve netán magával a püspököt nagyra becsülő uralkodócsaláddal hozható kapcsolatba. Visszatérve az egészalakos püspöksorozat pécsi festő- jére, Anton Hartelmayerre, az ő esetében nincs támpon- tunk arra, hogy Klimó pártfogásával került volna a bécsi akadémiára, de táplálja a gyanút, hogy onnan visszatér- ve a püspöknek dolgozott. Annál is inkább, mivel Boros László kutatásából tudomásunk van egy analóg helyzet- ről, amikor Klimó személyesen járt el a bécsi tanintéz- mény rektoránál egyik pártfogoltja akadémiai felvétele érdekében – akitől évekkel később a székesegyház nyolc imazsámolyára rendelt festményeket.15 A székesegyhá- zi térdeplők ma is meglévő képein olvasható Pater Do- nat-szignatúra ugyanis azt a festőt rejti, aki a pécsi püs- pökség eddig ﬁ gyelmen kívül hagyott Donad A. jelzésű, 4. Anton Donat: A pásztorok imádása, 1775 1775-re datált Jézus születése-jelenetét is készítette16 (4. kép). Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény Ennek felső része a többivel nem teljesen azonos ívvel

& Flemish etchings, engravings and woodcuts 1450–1700. Johannes Stra- Bibliothèque nationale, Département des estampes. Inventaire du fonds danus, Part II. Comp. by Marjolein Leesberg. Ouderkerk aan den français. Graveurs du XVIIe siècle, VI. Paris, Bibliothèque nationale de Ijssel, Sound & Vision Publ., 2008. 296–301, No. 308–320. Köszönöm France, 1973. 186–187, műveinek katalógusával, amelyben a 12 római Serfőző Szabolcsnak, hogy az ő felmérésébe tartozó metszetsorozat császár lovasportréja nem szerepel. közlését átengedte nekem. 14 François Landry, Párizs 1668 – uo. 1720. Jiméno 2008. (ld. 12. j.) 104, 12 Pierre Landry működése Párizsban 1654–1701 között adatolt: Thie- a kiadásában megjelent lapok adatai: 103. Működéséről továbbiak: me–Becker XXII. 1928. 303; legújabban: Frédéric Jiméno: Les Weigert 1973. (ld. 13. j.) 166–167. A pécsi sorozatban az ő kiadásával tailles-douces en tableau de Pierre Landry et de ses héritiers (1679– jelezve: Augustus, Claudius, Titus, Domitianus császár ábrázolása. 1720). Bulletin de la Société de l’Histoire de l’Art Français, 2008 (2009) Gabriel Landry, Párizs 1670 k. – uo. 1740. Jiméno 2008. (ld. 12. j.) 104, 81–107, itt az általa kiadott művek katalógusa: 99–102, életrajzi ada- a kiadásában megjelent lapok adatai: 99, 101, 102. A pécsi sorozat- tai: 104. ban az ő kiadásával jelezve: Galba császár portréja. 13 Különlegesen nagy méretű lapjairól Jiméno 2008. (ld. 12. j.) 84–87, 15 Boros 1985. (ld. 4. j.) 39, 43; Szántó Iván: Die Kunst Johann Norbert 94–95, továbbá Hermann Alexander Müller–Hans Wolfgang Sin- Baumgartners (1710–1773) Acta Historiae Artium, 45. 2004. 75. ger: Allgemeines Künstler-Lexikon, II. Frankfurt a. M., Rütten & Loe- 16 Olaj, vászon 90,5×47 cm, ltsz. Fes-078. Jelezve: „Donad. A / 1775”. ning, 1896. 436. (mint Pierre Landron); Roger-Armand Weigert: A kapcsolódó irodalommal: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [26.] sz.

10 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 10 2017. 11. 05. 21:32:43 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

5. Osztrák festő: Rebeka és Eliézer, 1770-es évek Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

záródik, így vagy a sorozat átalakított darabja, vagy nappal később, 1765 júliusában kelt beiratkozással ott más célra készült variáció. Mindenesetre alkotójában találjuk az akadémiai anyakönyvben Anton Donat ne- azt az Anton nevű ﬁ atal tehetséget azonosíthatjuk, aki vét, akit a bejegyzés a cseh határ közeli Alsó-Lausitzból Klimó 1765 januárjában, a bécsi kapucinus festőhöz, valónak ír.17 Donat tehát nem kötődött Pécshez, hanem Baumgartner Norberthez írt levelében szerepel, úgy, mint Klimó pártfogoltja, Bécsből dolgozhatott Magyar- mint Baumgartner segédje, akinek akadémiai képzé- országra, ahol az említett műveken kívül a szigetvári séről a püspök gondoskodni kíván. S valóban, pár hó- plébániatemplom oltárképeit ismerjük tőle.18 Ahogyan

17 Donat akadémiai tanulmányára: Buzási 2016 (ld. 5. j.) Nr. 93. A magyar képzőművészek lexikona. Budapest, Közoktatási Minisz- 18 Szerzetesi nevén tartja őt számon Garas Klára korszak-monográﬁ ája térium, 1915. 384; Allgemeines Künstlerlexikon. Die bildenden Künst- is legfontosabb magyarországi munkái, a szigetvári oltárképek kap- ler aller Zeiten und Völker, XXVIII. Hg. von Günter Meissner–And- csán: Garas 1955. (ld. 4. j.) 213. Pater Donat(us)ként: Thieme– reas Beyer. (A továbbiakban AKL). München, Saur, Becker IX. 1913. 425; Szendrei János–Szentiványi Gyula: 2001. 489.

ars hungarica 43. 2017 | 1 11

2017_1 beliv.indd 11 2017. 11. 05. 21:32:44 BUZÁSI ENIKŐ

Bécsben juthatott ahhoz a mintaképhez is, amelyet a mint az ifj ú II. Lajos páncélos képmását.20 A történeti Pásztorok imádása-jelenetben felhasznált. Ennek kompo- művekre szóló feladat előtt, 1786-ban pedig a székesegy- zíciója néhány mozzanatot leszámítva pontosan egyezik ház Corpus Christi-kápolnáját festette ki. Dorff maister François Boucher egyik alkotásával, amelyet a francia freskói a dóm 19. század végi átépítéskor elpusztultak, művész a királyi kegyencnő, Mme Pompadour Belle- de Szőnyi Ottó leírásából legalább a témájuk ismert. In- vue kastélyának kápolnája számára készített. Donat a nen tudjuk, hogy az oldalfalakra Mózes története került: Boucher-műhöz képest oldalfordítottan ábrázolt jele- az egyik jelenet Pászkavacsoráját ábrázolta, a másik nethez Étienne Fessard 1761-ben kivitelezett metszetét a mannagyűjtő zsidók között mutatta őt.21 A püspöki használta fel, amelyhez a másolásra alapozott akadé- gyűjtemény kevés ószövetségi témájú festménye közt miai képzés részeként, tanulmányai során juthatott. fennmaradt egy olajkép ugyancsak Mózes életének je- Az eddigiekben a művek eredeti őrzési helyére a püs- lenetével: az aranyborjút imádó népét látva összetöri pöki palota, a nádasdi püspöki nyaraló, valamint a mo- a törvénytáblákat22 (6. kép). A mindeddig ismeretlen és hácsi castellum berendezését rögzítő, Klimó halála utá- korábban restaurálatlan festmény nem jelzett, és erede- ni leltárak adtak egyedüli forrásként támpontot. Mint téről sem tudni. Erőteljes, élénk színei, kompozíciójának ahogy támpontot jelentenek abban a tekintetben is, kavargó, kissé kusza megoldása azonban igen rokon hogy mi nem található meg bennük. Egy jóval későbbi Dorff maister egyik művével, a szemináriumi kápolná- leltározás, az 1838-ban elhunyt Szepesy Ignác püspök ba Esterházy Pál László megbízására festett egykori után maradt javak összeírása a nádasdi, azaz mecsek- oltárképpel. A püspök védőszentjét ábrázoló Saul meg- nádasdi rezidenciából való sorozatként tüntet fel négy térése-jelenetet, amelyet ugyancsak a püspöki gyűjte- nagy méretű festményt, amelyeknek témáját is megad- mény őriz, az irodalom a székesegyházbeli freskókkal ja, s amelyek a püspöki palotában máig fennmaradtak.19 nagyjából azonos időre teszi.23 Az olajképek stílus- és (5. kép) A két méter feletti jelenetek, Rebekka és Eliézer festésmódbeli összefüggése mindkét esetben Dorff - találkozása, Salamon ítélete, valamint áldozata a moábiták maister szerzősége mellett szól, mi több, megengedi, istenének, feltehetően osztrák festőtől, továbbá egy más hogy az erősen nyújtott formájú és a kápolna falképei- kéztől származó Szent Jeromos, sehol nem szerepelnek nek formátumához igazodó Aranyborjú imádása-kompo- Klimó püspök hagyatékában. Ezért utóda, a stallumot zíciót a Corpus Christi-kápolna Mózes történetét elbe- 1780-tól betöltő Esterházy Pál László szerzeményének szélő falképeihez kapcsoljuk, a freskósorozat egy nem kell tartanunk őket, amit az 1770-es évekre jellemző, kivitelezett jelenetvázlatát, tervvariánsát feltételezve vélhetően észak-itáliai, velencei mesterek munkáit hasz- benne. Ezt annál is bátrabban tehetjük, mivel nem ez nosító képalkotó megoldások is alátámasztanak. lenne az egyetlen olajkép a festő œuvre-jében, ami fres- Esterházy püspök Dorff maister Istvánnak is egyik ké- kóhoz készült modello vagy utólagosan kivitelezett kis sői főpap mecénása volt. Az ő megrendelésére készítette formájú olajváltozat. Ilyen a ligvándi kastélyba, a sop- el 1787-ben a mohácsi püspöki nyaralóba az 1526-os moroni régi városháza tanácstermébe vagy a kiskomáromi hácsi, valamint az 1687-es nagyharsányi csata tragikus, plébániatemplomba készült mennyezetfreskók olajba illetve diadalmas eseményeit felidéző pannókat, vala- tett átirata.24 E művek ráadásul a ﬁ guramozgatásban

19 Olaj, vászon 185/188/186,5×247/251,5/226,5 cm, valamint 156×199 cm, lógus. Szombathely, Sopron, Eisenstadt, Zalaegerszeg, 1997–1998. ltsz. Fes-005, 006, 052, 053. A kapcsolódó irodalommal: Buzási Szombathely, Szombathelyi Képtár, 1997. 84–86. 2016. (ld. 3. j.) [37–40.] számokon. Forrás-előfordulásuk: Consignatio 21 Szőnyi Ottó: A pécsi székesegyház leírása az 1882. évi átépítés előt- Mobilium, Utensilium, et Instrumentorum Oeconomicorum in tri- ti állapotában. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, 1916. bus Episcopatus Quinque Ecclesiensis […] post mortem Excellentis- 3–4. sz. 46. simi ac Illustrissimi Domini Episcopi Quinque Ecclesiensis Ignatii 22 Olaj, vászon 85,5×124,5 cm. ltsz. Fes-214. A kapcsolódó irodalommal: L. B. Szepessy de Négyes per Fiscum Regium anno 1838 recepta sunt. Buzási 2016. (ld. 3. j.) [41.] szám. (Számozatlan lapon) Pécs, Egyházmegyei Levéltár, Püspöki Levél- tár, „513. Imago maior picta cum listra inaurata: Servum Abrahami 23 Olaj, vászon 162×122 cm, ltsz. Fes-060. A kapcsolódó irodalommal: cum Rebecca; similis S. Hyeronimum; porro Judicium Salamonis Buzási 2016. (ld. 3. j.) [42.] szám. et lapsum eius repræsentantes, ao ex Residentia Nádasdiensi huc 24 „Stephan Dorff maister pinxit” 1997. (ld. 20. j.) 180, 252, 12. sz. (Phae- translatae.” ton bukása, a ligvándi kastély mennyezetképének vázlata, 1773, 20 A két csatakép a mohácsi temetőkápolnában, II. Lajos képmása Sopron, Városi Múzeum); uo. 182, 264, 27. sz. (Schilson királyi biz- ugyancsak Mohácson, a Kanizsai Dorottya Múzeumban található. tos apoteózisa, a soproni régi városháza tanácstermében egykor Lásd legutóbb részletesen: Galavics Géza: Dorff maister István tör- volt mennyezetkép vázlata, 1782, Sopron, Városi Múzeum); uo. 90, téneti képei. In: „Stephan Dorff maister pinxit” Dorff maister István emlék- 274–275, 41. sz. (I. András visszaállítja a kereszténységet, a kiskomá- kiállítása. Szerk. Kostyál László–Zsámbéky Monika. Kiállításkata- romi plébániatemplom mennyezetképének vázlata, 1793, Sopron, Városi Múzeum).

12 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 12 2017. 11. 05. 21:32:44 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

6. Dorff maister István (?): Mózes összetöri a törvénytáblát, 1786 körül Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

és formakezelésben további egyezésekkel támogatják közöl, de azt igen, hogy a kép Pécsen készült. A városi az Aranyborjú imádása-jelenet attribúcióját. festők szintjén dolgozó mester a munkához metszet- Dorff maister másik műve, Esterházy püspökről évek- előképeket használt, amelyekből a Nepomuki-ﬁ gura kel később festett portréja viszont minden kétségen augsburgi művészektől származó pontos előzményét felül áll: a többször közölt kép, mint a leltározás során sikerült azonosítani: Johann Balthasar Probst 1740–1750 kiderült, szignált és 1791-re datált,25 módosítva ezzel a körül, Gottfried Bernhard Götz invenciója nyomán ké- festő és Esterházy 1788-ig adatolt művész–megrendelő szült rézmetszetét. kapcsolatáról tudottakat. Nincs nyoma annak, hogy a festmény honnan jutott Egyelőre nem sikerült megbízóhoz kötni a püspö- a püspökségre, és eredeti helyét sem tudjuk. Az egy- ki gyűjtemény raktárából előkerült Nepomuki Szent Já- házmegye jezsuita titulussal rendelkező templomai- nos-oltárképet, amelyen a restaurálásnak köszönhe- nak 19. századi canonica visitatiói nem adtak támpon- tően láthatóvá vált egy csupán innen ismert festőnév: tot. A legkézenfekvőbb, a török kiűzéséig dzsámiként Johann Peter Wagner.26 A szignatúra évszámot nem működött, majd a rend által egészen 1773-ban történt

25 Olaj, vászon 68×53,5 cm, ltsz. Fes-036. Jelezve: „Dorff maister pinxit 26 Olaj, vászon 175×129 cm, ltsz. Fes-134. Jelezve: „J. Peter Wagner Pinxit 1791”. A kapcsolódó irodalommal ld. Buzási 2016. (ld. 3. j.) [13.] szám. V. Eccl(es)iis”. A kapcsolódó irodalommal: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [75.] szám.

ars hungarica 43. 2017 | 1 13

2017_1 beliv.indd 13 2017. 11. 05. 21:32:44 BUZÁSI ENIKŐ

7. Sebastian Maisch: A pásztorok imádása, 1832 Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

feloszlatásukig használt későbbi belvárosi templom a mártíromság pálmaágával, mellette a sárkánygyík, nem jön szóba. Ott az egyházlátogatások a 18. század ezúttal a szent kezéhez kötözött lánc nélkül, továbbá végétől csak két jezsuita szent oltárát regisztrálják: Szent Boldizsár, kezében a mirhát tartalmazó edénnyel, Loyolai Szent Ignácét és Gonzaga Alajosét, ezeknek lábai mellett a nyitott, kincsekkel teli ládikával.27 Utóbbi- fennmaradt oltárképeit újabban a püspöki palotában nak nem volt önálló tisztelete Magyarországon, csupán helyeztük el. A székesegyház 1829-es vizitációja említ a Háromkirályoknak, mint a zarándokok és vándorok ugyan egy Nepomuki Szent János-oltárt, az azonban patrónusainak, Antiochiai Margit pedig éppenséggel adatoltan 1727-ben készült, Wagner oltárképe pedig a nem tartozott a barokk korban tisztelt szentek közé; rajta ábrázolt női viselet szerint az 1770-es évekre tehe- magyarországi ábrázolásait – főképp a tizennégy segí- tő. A jelenet alsó felében térdeplő két szent – fejük körül tőszent egyikeként – a középkorból ismerjük. Kettejük halványan sejlik a dicsfény – Antiochiai Szent Margit, közös megjelenése egy 1770-es évekre tehető – ráadá-

27 A kép első közlésében még téves témamegjelölés szerepel: Nepomu- pökség évezredes öröksége 2015. (ld. 2. j.) 70–71. A helyes meghatározás- ki Szent János Amerika és Afrika allegorikus alakjaival. Buzási Enikő: ra lásd az előző jegyzetben hivatkozott irodalmat. Festmények a pécsi egyházmegye gyűjteményéből. In: A pécsi püs-

14 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 14 2017. 11. 05. 21:32:44 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

sul jezsuita – oltárképen így nehezen magyarázható. Arra kell gondolnunk, hogy a szokatlan ikonográﬁ ára a megrendelők személyében keresendő a válasz, így az oltárkép talán az adományozók védőszentjeit ábrázolja. A püspökség festményei közül három pozsonyi prove- nienciát sejtet, a legkésőbbi műre alapozva, amely már a 19. században készült. A gyűjtemény talán legkülön- legesebb darabjáról van szó, egy poliondísszel keretelt betlehemi jelenetről, amelynek ritkaságértékéhez hoz- zájárul a tárgytípushoz képest szokatlanul nagy, 120 cm fölötti méret is28 (7. kép). A boulion-technikával körbevett olajkép restaurálásakor „Sebastian Maisch Pressburg 1832” szignatúra került elő. Maisch Pozsonyból iratkozott be a bécsi akadémiára, s onnan visszatérve festette művét, valószínűleg egy délnémet metszet alapján. Franz Anton Zeiller bajor festő ottobeureni mennyezet- freskója, mint távoli analógia, legalábbis ezt valószínű- síti. A mű készíttetőjére és későbbi sorsára a nagy mé- retű kép és a poliondísz szokatlan társításából, illetve a kísérő feliratok évszámaiból tudtunk következtetni. Az 1832-re datált festmény mélyített keretének hátán mesterjelzés olvasható 1876-ból, ami a polionkeretelés után történt keretbe foglalás készítőjét és idejét rög- zíti, igazolva, hogy a képet eredetileg nem ilyen célra szánták. Azt követően került üveggel fedett dobozke- retbe, hogy apácamunkával vették körül. A származás- történet ennek alapján köthető a pécsi Miasszonyunk 8. Franz Xaver Karl Palko (?): Mária Magdolna irgalmassága, 1745–1749 női kanonokrend apácáihoz, pontosabban a pozsonyi Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény Notre Dame-zárdához, ahonnan 1851-ben tizenketten jöttek át a Scitovszky püspök által alapított pécsi rend- házba. A pozsonyi alapítónővérek hozhatták magukkal példájához korai műre utal, közvetlenül Palko 1745-ben a festményt, amely – a keretbe helyezés dátuma szerint befejezett akadémiai képzését követő évekre, amit iga- – már Pécsen egészülhetett ki mai formájára. zol több egyidejű munka mellett a tanulmányok lezá- Ugyancsak pozsonyi eredetet feltételezek az Irgal- rásaként festett és akadémiai aranyéremmel díjazott masság hét cselekedetének egyikét feldolgozó Andachts- Judit és Holofernes-képpel való festői-formai rokonság bild, egy jelzetlen Mária Magdolna irgalmassága-kép ese- is.30 Palko Bécset követően 1749-ig Pozsonyban műkö- tében, amelyet a Sziléziából származó Franz Xaver Karl dött, ahol elsőként a trinitárius templom főoltárképét Palko művének gondolok29 (8. kép). A kép részben egy festette meg, de Pozsonyból dolgozott ez idő tájt a tatai Piazzetta-kompozíció metszetátvételére épül: Jézus kapucinusoknak is, a Mária Magdolna irgalmasságához tartása, jellegzetes arcéle, fedetlen vállának göcsör- fénykezelésben igen hasonló két retabulumfestményt tös csontjai a Piazzetta-műveket gyakran sokszoro- kivitelezve nekik. Lehet, hogy a pécsi kép gyűjtemény- sító Marco Pitteri 1742-ben metszett Szent Simonjából be kerülésének útja ezután sem lesz pontosítható, de származnak. Az erős kötődés a metszethez és Pittoni a pozsonyi eredetet és az összefüggést Palko ottani

28 Olaj, vászon 60×92 cm, kerettel: 92,5×124 cm, ltsz. Fes-129. A kap- Buzási 2016. (ld. 3. j.) [58.] szám. Ugyanott Palko korai időszakának csolódó irodalmat lásd Buzási 2016. (ld. 3. j.) [80.] szám. Sebastian irodalma. Mária Magdolna jelenetbeli szerepére Szilárdfy Zoltán Maischról: Thieme–Becker XXIII. 1929. 581; Anna Petrová: Umenie adott magyarázatot, akinek az ikonográﬁ ai értelmezést e helyütt is Bratislavy 1800–1850. Maliarstvo a sochárstvo. Bratislava, Slovenské köszönöm. vydavatel’stvo krásnej literatúry, 1958. 78. 30 Példányai: Moszkva, Puskin Múzeum; Budapest, Magyar Nemzeti 29 Olaj, vászon 92×73 cm, ltsz. Fes-086. A festő meghatározásával első Galéria; Salzburg, Carolino Augusteum. Az egyes példányok irodal- közlésként: Buzási 2015. (ld. 27. j.) 68–70. A kapcsolódó irodalommal: mát lásd az előző jegyzetben hivatkozott irodalomnál.

ars hungarica 43. 2017 | 1 15

2017_1 beliv.indd 15 2017. 11. 05. 21:32:44 BUZÁSI ENIKŐ

9. Leopold Kupelwieser: Immaculata, 1846 A pécsi székesegyház egykori Szent Flórián-oltárának predellaképe Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

10. Johann Nepomuk Ender: Mária, 1846 tevékenységével mindenesetre megtámogatja az a pé- A pécsi püspöki palota kápolnájának egykori oltárképe csi raktárból előkerült, újonnan restaurált oltárkép is Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény – egy Jézus Simon házában-jelenet –, amelynek kompo- zíciója ismét Palko egyik művéhez kapcsolódik.31 Ere- deti helye, rendeltetése nem ismert, viszont néhány Nem kizárt, hogy az apácamunkával keretelt Sebas- mellékalakot leszámítva megfelel a festő egyik korai, tian Maisch-képhez hasonlóan ez a két mű is Scitovsz- kabinetdarabként készült alkotásának, amelynek két ky János idejében került Pécsre, esetleg ugyancsak a változatáról is tudunk. Mindkettő aukción bukkant Miasszonyunk kanonokrend Pozsonyból odatelepedett fel, ahogy ismertek ugyancsak két példányban a pár- apácái révén, de ezt biztosan nem állíthatjuk. Minden- darabok is, Jézus és a gyermekek témával – amelyek esetre tény, hogy az 1838-ban hivatalba lépett püspök közül a szignált Bécsben, a Belvederében található.32 mecénási tevékenységéből több képet is őriz a gyűj- A püspökség képe színazonos Palko kis formátumú temény – ezek többnyire a székesegyház Pollack-féle művével, s minthogy az csak festett változatban léte- átépítés utáni berendezéséhez tartoztak. 1846-ban a zik, legalábbis az irodalom metszetmásolatáról nem főhajó négy pillére mellé emelt oszlopos márványoltá- tud, okunk van feltételezni, hogy az oltárképet Palko rokra az akadémián Kupelwieser tanítványaként vég- kompozícióját felhasználva, Pozsonyban készítette el zett festő, Boross János közvetítésével Scitovszky Bécs- ismeretlen festője. ben élő művészeknél oltár- és predellaképeket rendelt.

31 Olaj, vászon 206,5×114 cm, oltárkép, ltsz. Fes-225. A kapcsolódó iro- Dorotheum-árverésen bukkant fel, Jézus és a gyermekek témájú pár- dalommal: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [73.] szám. darabjával együtt. A freisingi saját kezű változat szignált párdarabja: 32 Az előzménynek tekinthető mű: Freising, Diözesanmuseum. Az iroda- Wien, Österreichische Galerie. Valamennyi példányról részletesen, lom által másolatnak gondolt, egyező méretű változat 1976-ban egy adatokkal és irodalommal lásd az előző jegyzetben idézett közlést.

16 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 16 2017. 11. 05. 21:32:45 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

A több hónapig húzódó művészválogatás és a velük való egyezkedés részletei Borossnak a püspökhöz írt leveleiben maradtak fenn, és Szőnyi Ottó közléséből ismerhetők.33 Eszerint Scitovszky Kupelwiesertől Szent Flórián-, Zichy Mihálytól Nepomuki Szent János- és Szent Család-ábrázolásokat, Johann Nepomuk Endertől pedig egy Szent Borbála-jelenetet rendelt. Mind a négy oltár- hoz egy-egy predellakép is tartozott, a Szent Flóriánhoz ugyancsak Kupelwiesertől egy Immaculata-kompozíció, amely az oltárképhez hasonlóan utóbb szintén a püs- pöki palotába került34 (9. kép). Ebbe a tárgyalássorozatba tartozott az akkor kiala- kított palotakápolna oltárára szánt kép festőjének ki- választása is. Scitovszky Endernek adta a megbízást, akinek előírta, miképp nézzen ki a mű: a levelezés szerint alázatosan imádkozó Boldogságos Szűz-képet rendelt festeni. Az eddig elveszettnek tartott ﬁ nom ele- ganciájú, szignált alkotás 1906-ig állt a palotakápolna oltárán, amikor is annak átalakításakor a hivatalban lévő püspök, Zichy Gyula, a püspökszentlászlói nyári rezidenciába helyeztette át. Később a pécsi püspöki palota egyik fogadóhelyiségében őrizték, s jelenleg a kiállításon látható35 (10. kép). A megbízássorozatból a bécsi mesterekkel tárgyaló Boross János is részesült: Ender Szent Borbála-oltárának predellájaként készült művét, az Ecce Homót eddig is számontartották, viszont az irodalomban feledésbe merült az a Szent Mór, amelyet Scitovszky a székesegy- ház 1849-ben kialakított Szent Mór-kápolnájába rendelt meg.36 A székesegyház berendezésének szétbontásakor egy vidéki temetőkápolna oltárképe lett, majd a török időszak végéig dzsámiként használt belvárosi plébá- niatemplom Szent Mór-kápolnájába jutott, ekkor már elfeledett provenienciával. Szőnyi Ottó leírása alapján azonban biztonsággal azonosítható mint a székesegy- 11. Karl Atzker: Jézus az írástudók között, 1866 házi kápolna egykori oltárképe, míg 1846-ban festett, A pécsi székesegyház Fájdalmas Szűz-kápolnájából kompozícióban tükörképes kis változata feltehetően Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény

33 Szőnyi Ottó: Boross János festő levelei Scitovszky pécsi püspökhöz a lyén: „Joh. Ender pin(xit)”. Ender újabb irodalmaként: AKL XXXIII. pécsi székesegyház oltárképei ügyében. Pécs-Baranyamegyei Múzeum 2002. 531−533; Gonda Zsuzsa: A bécsi dioszkuroszok. In: Johann Egyesület Értesítője, 1912. 3. sz. 147–161. Nepomuk Ender (1793–1854), Thomas Ender (1793–1875) emlékkiállítás. Ma- 34 Kupelwiesertől a Szent Flórián-oltárkép, 1846, olaj, vászon 210×174,5 gyar Tudományos Akadémia, Művészeti Gyűjtemény. Szerk. Papp cm, ltsz. Fes-051. Jelezve: „Kupelwieser 1846”. Buzási 2016. (ld. 3. j.) Gábor György. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet– [45.] szám, ugyanőtőle Immaculata, 1846, olaj, vászon, 57×46,5 cm, Balassi Kiadó, 2001 (részletes irodalommal); továbbá Buzási 2016. ltsz. Fes-012. Jelezve: „Kupelwieser 1846”. Buzási 2016. (ld. 3. j.) [46.] (ld. 3. j.) [44.] szám. szám, a képek korábbi irodalmával, valamint a székesegyházba 36 Olaj, vászon 185×96 cm. Jelezve: „Boros I.” Boross Nepomuk Jánosról ekkor készült további oltárképek adataival. Kupelwieserhez alap- újabb összefoglalásként a Szent Mór-oltárkép kisváltozatával: Művé- vetően lásd Robert Feuchtmüller: Leopold Kupelwieser und die szet Magyarországon 1830–1870. Szerk. Szabó Júlia–Széphelyi F. Kunst der österreichischen Spätromantik. Wien, Österreichischer Ver- György. Kiállítási katalógus, MTA Művészettörténeti Kutatócso- lag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst, 1970; AKL LXXXII. 2014. port–Magyar Nemzeti Galéria. Budapest, MTA Művészettörté- 297–298. neti Kutatócsoport, 1981. További irodalommal Buzási 2016. (ld. 35 Olaj, fa 52,5×42,5 cm, ltsz. Fes-082. Jelezve Mária ruhájának szegé- 3. j.) [47.] szám.

ars hungarica 43. 2017 | 1 17

2017_1 beliv.indd 17 2017. 11. 05. 21:32:45 BUZÁSI ENIKŐ

a Magyarországon akkor még ismeretlen ﬁ atal osztrák művész kiválasztása Daróczy Zsigmond kanonok dönté- se volt. Atzker, akinek ez a sorozat a legkorábbi tudott és mondhatjuk, legfontosabb munkája, nem sokkal e megrendelés előtt fejezhette be a bécsi képzőművé- szeti akadémiát, ahol láthatóan a nazarénus festészet befolyása alá került, feltehetően az akadémián oktató Joseph von Führich munkái révén. Hatásos és kvalitá- sos művei, amelyek Johann Lindner acélmetszeteiben a bécsi Sartori kiadónál 1867-ben önálló kiadványban is megjelentek,39 két évtizedig sem álltak a székesegyházi kápolnában; a dóm berendezésének 1882-ben történt szétbontásakor három képet vidéki templomok oltárain helyeztek el, három a püspöki palotába jutott. Utoljára hagytam az általam legjelentősebbnek gondolt művet, amelynek provenienciájáról végképp semmit nem tudunk. A kép egy nagy méretű Angyali üdvöz- letből származó, minden oldalán körbevágott részlet40 (12. kép). Hogy mikor és mi módon jutott a gyűjtemény- be, arra nincs adat. A palota 18–19. századi leltáraiban nem azonosítható, sem mai megcsonkított állapotában, sem eredeti témájával. Nem kizárt, hogy műkereske- delemből való 19. század végi, 20. század eleji szerze- mény, amely a püspöki gyűjtemény történeti egységé- hez nem kötődik szorosan. A különleges szövésű vászon hátoldali felirata rövidítve a kép témáját, valamint a 16. században élt, főképp freskóban alkotó bolognai Pros- 12. Lavinia Fontana: Az Angyali üdvözlet Máriája, 1580 körül pero Fontana nevét tünteti fel. A szignatúrának tűnő Pécs, Egyházmegyei Gyűjtemény írás azonban nem Prosperóé, hanem – közölt leveleiből, valamint egyik festményének írott részletéből azonosít- hatóan – festőként működő lányáé, Lavinia Fontanáé. azzal a festménnyel azonos, amely valamikor a püspöki Ahogy a kép gracilis festői-formai jellemzői is inkább a palota házi kápolnájában kapott helyet.37 korai éveiben apja mellett dolgozó Lavinia 1580 körüli 1866-ban készült a bécsi Karl Atzker hat nagy mére- munkáival, s nem Prospero nehézkes ecsetű kompozí- tű festményből álló sorozata a székesegyház Fájdalmas cióival egyeznek. Lavinia szerzőségét támasztják alá Szűz-kápolnája számára, de az eddigiekkel ellentétben olyan, korai kézjegynek számító jellemzők, mint az ele- nem püspöki megrendelésre38 (11. kép). A festőválasztás gáns, belső fénykörrel kísért glória, amely több művén körülményei nem ismertek, csak annyi tudható, hogy is feltűnik, de mindenekelőtt a lágy körvonallal formált

37 Olaj, vászon, 61×32 cm. Jelezve jobbra lent: „Boross”. Pécs, Janus Pan- III. Alkalmazott szentképek 16–21. század. (Devotio Hungarorum, 12.) nonius Múzeum, ltsz. 52.44. Művészet Magyarországon 1981 (ld. 36. Szeged–Budapest, JATE Néprajzi Tanszék, 2008. 550–551. j.) 216. sz., 93. képtábla. Feltehetően ezt a változatot említi Bo- 40 Olaj, vászon, 99×75 cm, ltsz. Fes-117. Jelezve hátul a vászon peremén: ross 1846 áprilisában, valamint májusában írt leveleiben: Szőnyi „SS. ann Prospero / Fontana”. Prospero Fontanáról monograﬁ kus 1912. (ld. 33. j.) 149, valamint 157. részletességgel: Vera Fortunati Pietrantonio: Pittura bolognese del 38 A sorozatról és megrendeléséről a korábbi irodalommal: Buzási ’500, I. Bologna, Graﬁ s Edizioni, 1986. 339–414. Lavinia Fontanáról: 2016. (ld. 3. j.) [48–50.] számok. Maria Teresa Cantaro: Lavinia Fontana Bolognese „pittora singolare” 39 A kiadványt említi Szőnyi 1916. (ld. 21. j.) 42; Boros László: A pécsi 1552–1614. Milano, Jandi Sapi Editori, 1989; Caroline P. Murphy: Lavi- székesegyház Pollack-féle átépítésének története. Baranyai Helytör- nia Fontana: A painter and her patrons in Sixteenth-century Bologna. New ténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs, Baranya Megyei Le- Haven, Yale University Press, 2003. A hivatkozott analógiákkal és to- véltár, 1982. 352, 121. jegyzet. A hatlapos sorozat négy metszetét közli vábbi irodalommal bővebben: Buzási 2016. (ld. 3. j.) [89.] szám. A fes- Szilárdfy Zoltán: A magánáhítat szentképei a szerző gyűjteményéből, tő meghatározásával első közlésként: Buzási 2015. (ld. 27. j.) 66–67.

18 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 18 2017. 11. 05. 21:32:45 A PÉCSI PÜSPÖKÖK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁNAK EMLÉKEI A 18–19. SZÁZADBÓL

jellegzetes, keskeny arctípus, amellyel legtöbb nőalak- mind apától, mind lányától magyar gyűjteményben az jának ugyanazt a tűnődő arckifejezést adja. Lehet szó egyetlen fellelhető, szignált alkotást őrzi. közös munkáról (amire van példa) de sokkal valószí- nűbb, hogy Lavinia művében egy Prosperótól származó kompozíció átvételét és feldolgozását dokumentálja a felirat, ami ennek okán a kép tárgyát – „Santissima An- Buzási Enikő nunziata” – is megadja. Bármelyikük is az alkotó, a pé- művészettörténész csi püspöki gyűjtemény az Angyali üdvözlet Máriájában [email protected]

Tárgyszavak Keywords Pécs, püspöki gyűjtemény, püspökportrék, egyházi festészet, Pécs, episcopal collection, bishop’s portrait, ecclesiastic 18. század, 19. század, Klimó György püspök, Esterházy painting, 18th century, 19th century, bishop György Klimó, László püspök, Scitovszky János püspök, Pierre Landry, bishop László Esterházy, bishop János Scitovszky, Pierre François Landry, Zacharias Schreitter, Stephan Dorff maister, Landry, François Landry, Zacharias Schreitter, Stephan Franz Karl Palko, Sebastian Maisch, Leopold Kupelwieser, Dorff maister, Franz Karl Palko, Sebastian Maisch, Leopold Karl Atzker, Johann Nepomuk Ender, Prospero Fontana, Kupelwieser, Karl Atzker, Johann Nepomuk Ender, Prospero Lavinia Fontana. Fontana, Lavinia Fontana.

ars hungarica 43. 2017 | 1 19

2017_1 beliv.indd 19 2017. 11. 05. 21:32:45 BUZÁSI ENIKŐ

Reminders of the art patronage of the Bishops of Pécs from the 18th and 19th centuries The identiﬁ cation and attribution of paintings in the diocesan collection of Pécs

The collection of paintings belonging to the Diocese of Pécs, Three paintings in the episcopal collection have their prove- a large part of which is unprocessed, was surveyed in 2012, nance, we believe, in Pozsony (Bratislava, Slovakia). We have resulting in greater transparency and enabling the collec- attributed a composition of the compassion of Mary Magda- tion to be analysed from the perspective of the history of lene, hitherto of unknown authorship, to Franz Karl Palko, as collecting. Only a fraction of the paintings are identifi able a work made during his time in Pozsony after his graduation with works on the inventories (1777/78, 1838) of the episcopal from the Vienna Academy; we also regard an altar painting on residences (Pécs, Mecseknádasd, Mohács); a substantial ma- the subject of Christ in the House of Simon as a work originating jority of the paintings originally performed an ecclesiastical from Pozsony, as it is a copy of an early composition by Palko function and derive mostly from the cathedral’s 19th-century (Diocesan Museum, Freising). It is possible that these works fi ttings, the old chapel in the episcopal palace, the convent were brought to Pécs during the bishopric of János Scitovszky of the Sisters of Notre Dame or the Franciscan monastery, (1838–1852). The bishop was responsible for relocating the Sis- and the seminary chapel; a few works were bought on the ters of Notre Dame from Pozsony to Pécs, and they brought art market in the late 19th or early 20th century in order to with them, among other works, an oil composition of the Ad- decorate the palace. The works commissioned by the bish- oration of the Shepherds by Sebastian Maisch, which was paint- opric and the painters engaged by them during the 18th cen- ed in Pozsony in 1832 and later decorated around the edges by tury reveal a preference for Viennese court artists and later nuns using the bouillon technique. for academic artists. When Pécs Cathedral was reconstructed in a neo-Roman- Among the works acquired by Bishop György Klimó (1751–1777), esque style at the end of the 19th century, several paintings the Habsburg family portraits mentioned in the 1778 inventory were moved for safekeeping to the episcopal palace: an altar of the palace in Pécs can be identifi ed with paintings by Zach- painting of Saint Florian and a Maria Immaculata by Leopold Ku- arias Schreitter (1737–1821), a pupil of Meytens. Also purchased pelwieser; three scenes from a set of six by Karl Atzker depicting by Klimó was a series of engravings of twelve Roman emperors, the Life of Jesus; and one of the few surviving religious works from the workshop of the Parisian engraving publisher Pierre by Johann Nepomuk Ender, a “Nazarene” Virgin Mary that was Landry, and his son, François, part of the collection at the epis- formerly an altar painting in the chapel of the episcopal palace. copal summer residence in Mecseknádasd. Klimó extended his patronage to Anton Donat, assistant to the Viennese Ca- With regard to a truncated Annunciation, of which only the fi g- puchin monk and painter Norbert Baumgartner, from whom ure of Mary survives, there is no information available about the bishop commissioned works for the cathedral sacristy. The its provenance or how it was acquired. The painting has long composition of the Adoration of the Shepherds, traceable to the been ignored or overlooked. The name of the Bolognese paint- precedent by François Boucher, was made at the same time er Prospero Fontana (1512–1597) is inscribed on its reverse (the as these commissions. inscription is the same age as the painting), but despite this, we have identifi ed it as an early work by his daughter, Lavinia Bishop Pál László Esterházy (1780–1799) may have purchased Fontana (1552–1614), who painted it around 1580, perhaps us- the three large scenes from the Old Testament that appear ing one of her father’s compositions. in the inventories of the summer residence in Mecseknádasd, the works of an as yet unknown Austrian painter; he may also have placed the commission for an oil painting of Moses Breaking the Tablets of the Law, which we have identifi ed as the Enikő Buzási work of the Viennese István (Stephan) Dorff maister (1741–1797), art historian who settled in Sopron. [email protected]

20 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 20 2017. 11. 05. 21:32:45 Bodnár Szilvia

Nürnbergi festőműhelyek öröksége A Praun-gyűjtemény rajzai a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeum Graﬁ kai Gyűjteményében őr- özvegyétől), valamint Paulus Koler leszármazottaitól zött művek egyik összefüggő, mintegy négyszáz német nagyszámú Dürer-rajzot vásárolt, amelyeket később és olasz rajzból álló egységének provenienciája egészen II. Rudolf császár szerzett meg az Imhoff -örökösöktől.4 az 1548 és 1616 között élt Paulus II. Praun nürnbergi se- A Praun család a 14. századtól élt Nürnbergben textil- lyemkereskedő gyűjtőtevékenységéig visszavezethe- kereskedőként, és tagjai sokáig nemesfémeket, üvegtár- tő.1 A főként 16. századi, és néhány ennél korábbi mű gyakat, déligyümölcsöt és fűszereket is forgalmaztak.5 együttesét 1804 körül Johann Friedrich Frauenholz nürn- A 15. században élt Hans Praun (1432–1492) nemzetközi bergi műkereskedőtől vásárolta meg Esterházy Miklós, kereskedelmi hálózatot épített ki, a drága selyemszö- majd az ő gyűjteményével a rajzok 1871-ben az Orszá- vetekre pedig Paulus apja, Stephan II. specializálódott.6 gos Képtárba, a Szépművészeti Múzeum megnyitása- Sikeres üzletemberként jelentősen növelte a családi kor, 1906-ban pedig a jelenlegi őrzési helyükre kerültek. vagyont, és jó néhány értékes műtárggyal ő alapozta A kollekció vizsgálata, Paulus Praun ízlésének, gyűjtői meg a gyűjteményt, amelyet Paulusra hagyott. Amikor érdeklődésének kutatása nyomán visszajutunk Dürer halála után Paulus Praun és ﬁ vérei átvették a cég irá- szülővárosába, mindössze fél évszázaddal az ő halála nyítását, már Bolognában is létezett kirendeltségük, utáni időszakba, amikor a Dürer-művek Európa-szerte és továbbra is az itáliai selyemtextíliákkal való jövedel- mind a főúri, mind a polgári műgyűjtemények legkere- mező kereskedésre szorítkoztak. Paulus Praunnak azok settebb darabjai közé tartoztak.2 A Praun által össze- után is sikerült megtartania bolognai pozícióját, hogy állított műtárgyegyüttes csupán egyike volt Nürnberg a selyemgyártás körüli titoktartási szigorítások és az jó néhány korabeli gyűjteményének,3 és Dürer művei itáliai kereskedők monopóliumra való törekvései során csak viszonylag kis számban voltak a textilkereskedő a Praun család egyes tagjait az olasz vetélytársak az ink- tulajdonában. Szemben Willibald Imhoff -fal, aki gyer- vizíció segítségével elűzték a városból.7 Paulus viszont az mekének keresztanyjától, Ursula Dürertől (Endres Dürer 1590-es évek végén Bolognába költözött, és ott is érte

1 Kunst des Sammelns: Das Praunsche Kabinett. Meisterwerke von Dürer bis Jahrhunderts in Nürnberg. In: Achilles-Syndram 1994a (ld. 1. j.) Carracci. Hg. von Katrin Achilles-Syndram, et al. Nürnberg, Ger- 13–24; Horst Pohl: Willibald Imhoff , Enkel und Erbe Willibald Pirckhei- manisches Nationalmuseum, 1994 (=Achilles-Syndram 1994a); mers. Nürnberg, Selbstverlag des Stadtrats, 1992; Hendrik Budde: Die Kunstsammlung des Paulus Praun. Die Inventare von 1616 und 1719. Die Kunstsammlung des Nürnberger Patriziers Willibald Imhoff unter Hg. von Katrin Achilles-Syndram. Nürnberg, Selbstverlag des besonderer Berücksichtigung der Werke Albrecht Dürers. Münster, LIT, Stadtrats zu Nürnberg, 1994 (=Achilles-Syndram 1994b); Katrin 1996. Achilles-Syndram: Die Zeichnungssammlung des Nürnberger Kauf- 4 Willibald Imhoff a nagyapjától, Willibald Pirckheimertől a könyvtá- manns Paulus II Praun (1548–1616). Versuch einer Rekonstruktion. Berlin, rát örökölte, de Dürer-műveket feltehetően nem. Budde 1996 (ld. 3. Technische Universität, 1995. (PhD-disszertáció, microﬁ che). j.) 125–128. 2 A Dürer-recepció kiterjedt irodalmából például legutóbb Anja Gre- 5 Achilles-Syndram 1994b (ld. 1. j.) XI. be: Dürer, die Geschichte seines Ruhms. Petersberg, Imhof, 2013. 6 Katrin Achilles-Syndram: „… und sonderlich von großen stuckhen 43–113, 280–290. nichts bey mihr vorhanden ist.” Die Sammlung Praun als kunst- und 3 Például Béatrice Hernad: Die Graphiksammlung des Humanisten kulturgeschichtliches Dokument. In: Achilles-Syndram 1994a (ld. Hartmann Schedel. München, Prestel, 1990; Peter Fleischmann: 1. j.) 37. Anmerkungen zum Patriziat und zu Kunstsammlungen des 16. 7 Uo. 38.

ars hungarica 43. 2017 | 1 21

2017_1 beliv.indd 21 2017. 11. 05. 21:32:45 BODNÁR SZILVIA

a halál 1616-ban. Mivel többnyire a lakókörnyezetében szerezte be a műtárgyakat, elsősorban nürnbergi és környékbeli, illetve itáliai, főként emiliai festményeket, szobrokat és rajzokat, metszeteket vásárolt. A Praun-gyűjtemény az eredetileg mintegy tízezer műtárgyával: festményekkel, szobrokkal, rajzokkal, sokszorosított graﬁ kákkal (ezek száma hatezer körüli volt), gemmákkal, valamint antik arany-, ezüst- és réz- érmekkel a legnagyobbnak számított Nürnbergben.8 A gyűjteményt Paulus Praun 1616-ban, röviddel a halála előtt Bolognából hazaszállíttatta Nürnbergbe, a család Weinmarkton, a Sebald-templom tőszomszédságában álló, reprezentatív polgárházába. Végrendeletében Pra- un egy jogi lehetőségre támaszkodva (ún. Vorschickung) örökre elidegeníthetetlenné nyilvánította a kollekciót, amelyet az örökösök ugyanebben a házban voltak köte- lesek megőrizni. E rendelkezésben tükröződött Praun- nak az a szándéka, amely már a gyűjtői tevékenységét is bevallottan motiválta: a kulturális javak felhalmozá- sával elő kívánta segíteni a Praun kereskedőcsalád tár- sadalmi felemelkedését, a nemesi cím megszerzését, és tagjainak lehetőséget akart biztosítani arra, hogy a jövőben tekintélyes politikai szerepet vállaljanak.9 Mivel Paulus leszármazottai alig érdeklődtek a képző- művészetek iránt, egy 1616-os, majd egy száz évvel ké- sőbbi, 1719-es leltárba vételen kívül nem sokat törődtek a műtárgyakkal, a végrendelet határozatát viszont a 18. 1. Albrecht Altdorfer: Szent Borbála, 1517 század végéig betartották, illetve a korábban a nagykö- Budapest, Szépművészeti Múzeum zönség elől elzárt műtárgyegyüttest a 18. század elejé- től nyilvánossá tették. A Praun házban 1797-ben Johann másolatokat is eredetikként tüntette fel, és egy-egy jól Wolfgang Goethe is látogatást tett.10 csengő név, például Düreré, Michelangelóé, Raff aellóé Amikor az 1770-es években az örökösök az egyre költ- vagy Tintorettóé sokszor indokolatlanul szerepel. Nem ségesebben fenntartható gyűjtemény értékesítéséről megbízhatóak az adatai a darabok provenienciájára vo- határoztak, megbízták a nürnbergi jogászt és polihisz- natkozóan sem: nagyobb műtárgyegyüttesről állította, tort, Christoph Gottlieb von Murrt, hogy készítsen a még hogy Dürer hagyatékából származik, jóllehet ez az ere- mindig a Weinmarkton őrzött kollekció darabjairól egy det csupán kevés esetben igazolható, és az sem igaz, aktuális jegyzéket, amely kinyomtatva segítheti majd hogy jó néhány mű egykor Wenzel Jamnitzer nürnbergi az eladást. Amint azt Katrin Achilles-Syndram megálla- ötvösművész tulajdonából került Praunhoz.12 pította, Murr elsősorban a korábbi, kéziratos leltárakra Murr tanácsára az eladást serkentendő a Praun család hagyatkozott, csak a gemmákat és az éremgyűjteményt a Prestel házaspárral fakszimile reprodukciókat készítte- dolgozta fel részletesebben, illetve az előzőeknél lénye- tett a legszebb rajzokról, amelyek két albumban jelentek gesen több információt közölt a rajzokról is.11 Értékíté- meg 1780-ban és 1782-ben.13 Az első mappa negyvennyolc leteiben Murrt az a tény is vezette, hogy a megbízói tíz rajzot tartalmazott, mindet a Praun-gyűjteményből, a százalék nyereséget ígértek neki az eladások után. Így a másodikban viszont a reprodukált műveket más kollek-

8 Rainer Schoch: „Die kostbarste unter allen nürnbergischen Kunst- für Geschichte der Stadt Nürnberg, 65. 1978. 317. kammern.” Glanz und Ende des Praunschen Kabinetts. In: Achil- 11 Achilles-Syndram 1994a (ld. 1. j.) 41. les-Syndram 1994a (ld. 1. j.) 25. 12 Uo. 41–42. 9 Achilles-Syndram 1994b (ld. 1. j.) XV. 13 Johann Gottlieb Prestel–Maria Catharina Prestel: Dessins des meil- 10 Fritz Schnelbögl: Goethe und Nürnberg. Mitteilungen des Vereins leurs peintres d’Italie, d’Allemagne et des Pays-Bas du cabinet de Monsieur

22 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 22 2017. 11. 05. 21:32:45 NÜRNBERGI FESTŐMŰHELYEK ÖRÖKSÉGE

teményből származó Szent Borbála-rajzáról (1. kép)14 írva azt feltételezte, hogy a művész erről a kompozícióról egy sajátkezű tükörképes rajzmásolatot is készített.15 Winzinger egy a berni Kunstmuseumban őrzött műre alapozta azt az elképzelését, hogy Altdorfer vonalról vonalra újra megrajzolta egy-egy művét – akár tükör- képesen is –, hogy a gyűjtők kívánságainak eleget te- gyen. Mivel Winzinger valójában Johann Gottlieb Pres- tel aquatintáját vélte Altdorfer eredeti rajzának (2. kép), elmélete teljesen megalapozatlan. Murr katalógusa több évtizedes munka eredménye- ként 1797-ben jelent meg Nürnbergben, francia nyelven.16 A szerző által feljavított művésznevek és előkelő provenienciák ellenére évekig nem jelentkezett olyan vevő, aki ajánlatával megközelítette volna a család vá- rakozásait. A gyűjteményt végül teljes egészében Jo- hann Friedrich Frauenholz és két társa vásárolta meg 1801-ben összesen 37 700 guldenért.17 Murr a metszeteket és a tizenegy dobozban tárolt rajzokat csak részben sorolta fel tételesen, bizonyos csoportokat pedig sommásan említett, például Hans Hoff mann százötvenkilenc rajzát.18 Frauenholz viszont az eladás esélyeit növelendő szükségesnek tartotta, hogy e két gyűjteményi egységet külön jegyzékekben mutassa be. A metszetekről 1802-ben, a rajzokról 1804- ben publikált egy-egy katalógust, ugyancsak franciául.19 Az 1804-es jegyzék döntőnek bizonyult a Praun-gyűj- 2. Johann Gottlieb Prestel: Altdorfer rajzának tükörképes reprodukciója, 1782 temény rajzainak rekonstrukciójában, ugyanis Katrin Budapest, Szépművészeti Múzeum Achilles-Syndram berlini kutató felfedezte, hogy a Szép- művészeti Múzeumban őrzött rajzok egy csoportjának ciók darabjaival vegyítették. Az aquatinta és rézkarc verzóján olyan szám található, amely megegyezik Frau- technikával nyomtatott graﬁ kákkal Johann Gottlieb enholz rajzkatalógusának sorszámával. Achilles-Synd- és Maria Catharina Prestel a rajzok hű visszaadására ram kutatásai előtt a budapesti gyűjteményben csu- törekedtek. Olyan sikerrel, hogy a szakirodalomban az pán azokról a darabokról lehetett biztosan tudni, hogy elmúlt évtizedekben is előfordult, hogy eredeti rajzként egykor Praun tulajdonában voltak, amelyek tételesen szerepelt egy-egy fakszimile reprodukció annak ellenére, szerepelnek Murr katalógusában, mert a Frauenholz hogy az tükörképesen adja vissza a másolt kompozíciót. rajzjegyzék alig volt ismert a szakirodalomban. Franz Winzinger például egy 1967-ben megjelent cikké- A számokkal megjelölt egyes rajzokon kívül Frauen- ben Albrecht Altdorfer Budapesten őrzött, a Praun-gyűj- holz katalógusában is előfordulnak sommásan említett

Paul de Praun à Nuremberg: Gravés d’après les originaux de même gran- 16 Christophe Theophile de Murr: Description du cabinet de Monsieur deur. Nürnberg, 1780; Uők: Dessins des meilleurs peintres d’Italie, d’Alle- Paul de Praun à Nuremberg. Nürnberg, Chez Jean Théophile Schneider, magne et des Pays-Bas tirés dedivers célèbres cabinets: gravés d’après les 1797. originaux de même grandeur. Frankfurt am Main, Hüsgen, 1782. 17 Achilles-Syndram 1994b (ld. 1. j.) XX. 14 Toll, fekete tinta, fedőfehér, zölden alapozott papír, 161×123 mm. 18 Murr 1797 (ld. 16. j.) 53, portefeuille Cc. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 23. Franz Winzinger: Alb- 19 Johann Friedrich Frauenholz: Catalogue des estampes avec une partie recht Altdorfer. Die Zeichnungen. München, Piper, 1952. No. 62. de dessins, de manuscripts et de livres qui se trouvent dans le cabinet ap- 15 Franz Winzinger: Studien zum Sebastiansaltar in St. Florian. In: partenant ci-devant à Monsieur Paul de Praun à Nuremberg. Nürnberg, Werden und Wandlung. Studien zur Kunst der Donauschule. Hg. von 1802; Uő: Catalogue d’une collection de dessins de peintres italiens, alle- Kurt Holter–Otto Wutzel. Linz, Oberösterreichischer Landesver- mands et des Pays-Bas qui se trouvent dans le célèbre cabinet de Mr. Paul lag, 1967. 68, 7. jegyzet. de Praun. Nürnberg, 1804.

ars hungarica 43. 2017 | 1 23

2017_1 beliv.indd 23 2017. 11. 05. 21:32:45 BODNÁR SZILVIA

3. Martin Schongauer után: Jézus születése, 15. század vége, Besançon, Musée des Beaux-Arts et d’Archéologie

rajzcsoportok, amelyek tartalmának rekonstrukciója nürnbergi műkereskedő már az eladás előtt kiemelt részben spekulatív.20 Achilles-Syndramnak végül négy- a mappákból, hogy azokat egyenként kedvezőbben százhatvanegy rajzot sikerült azonosítania a Frauen- értékesítse. Ennél nagyobb veszteség érte azonban a holz-katalógusban említett hétszáznyolc lapból Buda- gyűjteményt már abban az időben, amikor az Ester- pesten, illetve más gyűjteményekben. Az azonosított házy család birtokában volt. A kollekciót Miklós her- rajzok közül nem mindegyik található ma a Szépművé- ceg halála után gondozó kusztoszok egyike, Joseph Al- szeti Múzeumban, annak ellenére, hogy Esterházy Mik- tenkopf bécsi festő az 1850-es évek közepén negyven lós csaknem az egész műtárgycsoportot megvásárolta értékes festményt és jó néhány kiemelkedő kvalitású Frauenholztól. Egy-egy fontosabbnak ítélt darabot a rajzot, illetve metszetet lopott el, amelyeket eladott.21

20 Például Hans Hoff mann száz rajza: Frauenholz 1804. (ld. 19. j.) 24. 21 Altenkopf 1855. január 1-jétől 1856. július végi letartóztatásáig volt No. 73. a gyűjtemény kusztosza. A veszteségek között 61 Dürer-metszet, Lucas van Leyden 81 metszete és Rembrandt 98 rézkarca is szere-

24 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 24 2017. 11. 05. 21:32:46 NÜRNBERGI FESTŐMŰHELYEK ÖRÖKSÉGE

4. Ismeretlen művész: A selyemszál feldolgozása, 16. század második fele, Budapest, Szépművészeti Múzeum

Ezek az Esterházy-bélyegzővel ellátott művek ma rész- solattal azonosítható, amelynek a jobb alsó sarkában ben ismeretlen helyen vagy különféle gyűjteményekben látható Esterházy-bélyegző bizonyítja, hogy egykor Mik- vannak. Az egykor Hieronymus Boschnak tulajdonított, lós herceg tulajdonában volt (3. kép).23 Az NE betűkből ma műhelymunkaként számontartott A fösvény halála álló bélyeg mellett egy egyelőre azonosítatlan gyűjtőt című rajz például a Louvre-ban található, a bal alsó sar- rejtő P. jelű bélyegző is van. Mindeddig csupán három kában az Esterházy-bélyegzővel.22 A már ismert dara- rajz volt ismert, amelyen ugyanez a P. bélyeg szerepel, bok sorát egy további rajzzal egészíthetjük ki: a Murr mindhármat Altenkopf tulajdonította el az Esterhá- és Frauenholz katalógusában is Schongauer neve alatt zyaktól. Közülük kettő a Praun-kollekcióból szárma- külön sorszámmal, Jézus születése címmel feltüntetett zik: Dürer A három katona című lapja24 jelenleg a berlini tétel a ma Besançonban őrzött, Schongauer utáni má- Kupfestichkabinettben van, és ugyancsak Dürer műve

pelt. Altenkopf Heinrich Esterle bécsi zugkereskedőnek adta el a The 5th Centenary Exhibition. Ed. by Pilar Silva Maroto. Exhibition lopott műveket. Meller Simon: Az Esterházy képtár története. Bu- Catalogue, Madrid, Museo Nacional del Prado. London, Thames & dapest, Az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeum kiadása, 1915. Hudson, 2016. 283–291. No. 35. LXVIII–LXIX. 23 Toll, fekete tinta, 185×205 mm, Besançon, Musée des Beaux-Arts et 22 Fritz Koreny, unter Mitarbeit von Gabriele Bartz–Erwin Pokorny: d’Archéologie, Inv. D.278. Murr 1797. (ld. 16. j.) 57. No. 3. A tudomá- Hieronymus Bosch: die Zeichnungen. Turnhout, Brepols, 2012. 242. som szerint publikálatlan rajz fotója a Louvre rajzgyűjteményének No. 18. Koreny a Louvre-beli rajzot „a Prado-beli Szénásszekér fes- archívumában található. tőjének műhelye”-ként határozta meg. Vitatott azonban, hogy 24 Toll, sötétbarna tinta, 220×160 mm, Berlin, SMPK Kupferstichka- „a Prado-beli Szénásszekér festője” elkülöníthető-e Hieronymus binett, Inv. KdZ 2. Friedrich Winkler: Die Zeichnungen Albrecht Dü- Boschtól. A Pradóban 2016-ban megrendezett Bosch-kiállításon a rers, I. Berlin, Deutscher Verein für Kunstwissenschaft, 1936. No. 18; Szénásszekér triptichon Bosch sajátkezű műveként szerepelt. Bosch. Achilles-Syndram 1995. (ld. 1. j.) No. Z 238.

ars hungarica 43. 2017 | 1 25

2017_1 beliv.indd 25 2017. 11. 05. 21:32:46 BODNÁR SZILVIA

a ma Rotterdamban őrzött Címerpajzs kályha mellett ülő lőre ismeretlen előkép után másolt kompozíciók nem férﬁ val.25 Az előbbi rajz verzóján van az Esterházy-bélyeg tartoznak a gyűjtemény kvalitásos lapjai közé. A se- és a P. betű is, az utóbbin viszont a rektón úgy, hogy a lyemkereskedő Paulus Praun érdeklődését az ábrázolt NE gyűjtőbélyegre rápecsételték a P.-t. Ugyanez a betű téma kelthette fel a sorozat iránt. látható Leonardo egyik, ma a British Museumban őr- Katrin Achilles-Syndram alapos kutatásai után az zött lapján, amely különösen fájdalmas vesztesége az újabb Praun-eredetű művek azonosításán kívül azt Esterházy-kollekciónak. A rektóján és a verzóján egy- érdemes vizsgálni, hogy Paulus Praun már eddig tisz- aránt a Madonnát a macskával játszó gyermek Jézussal áb- tázott vásárlási forrásai mellett további rajzokról vagy rázoló rajz26 nem a Praun-gyűjteményből, hanem Cesare rajzcsoportokról is meg lehet-e állapítani, honnan ke- Poggitól került Esterházy Miklóshoz. A fekete P.-t itt is rültek a gyűjtő birtokába. A Budapesten őrzött, Pra- az Esterházy-bélyeg fölé helyezték: a betűt körülvevő untól származó négyszáztizenhét lap közül kétszáz- halvány négyzet nem ehhez, hanem a gondosan kitö- harminc a német iskolához tartozik, mindössze tíz rölt Esterházy-gyűjtőjegyhez tartozott. tulajdonítható németalföldi művészeknek, a többi pe- A besançoni Schongauer-másolat bal alsó sarkában dig itáliai mű. A német rajzok között – a továbbiakban a mű további sorsát tükröző bélyegzők láthatók. A kör- csupán erről a műtárgyegyüttesről lesz szó – több ösz- ben GJ jelű, amely Jean-François Gigoux (1806–1894) szefüggő csoport is elkülöníthető, ami arra utal, hogy tulajdonost fedi fel, mellette pedig a besançoni Szép- nem külön-külön, hanem nagyobb egységenként kerül- művészeti és Régészeti Múzeum bélyegzője a rajz mai tek Praunhoz. Hét rajz Schongauer-követők 15. század őrzési helyét jelöli. Gigoux kollekciója 1883-ban került a végi műve, részben az ő rézmetszetei utáni másolatok, besançoni múzeumba.27A műtárgypiacon időnként ma részben egyes kompozícióinak variációi.32 Idetartozott is felmerülnek Esterházy-bélyegzővel ellátott mester- az említett besançoni lap is. Egy következő csoportot rajzok, amelyeket nagy valószínűséggel Altenkopf tu- alkot Hans Lautensack 16. század közepi nürnbergi mű- lajdonított el a gyűjteményből.28 vész hét datált és szignált tájrajza – egy vázlatkönyv A Schongauer-másolat mellett a közelmúltban to- lapjai –, amelyek azért különlegesek, mert a művész vábbi huszonhárom tollrajzzal bővült a Katrin Achil- jelzett rajzai igen ritkák.33 Ugyancsak nagyobb egysé- les-Syndram által azonosított Praun-gyűjteménybe- get alkotnak Wolf Huber sajátkezű kompozíciói és az li rajzok listája.29 A Murr jegyzékében a német művek ő tájábrázolásai utáni másolatok, részben egyes kom- sorában, a Frauenholz-katalógusban meglepő módon pozícióinak variációi, összesen huszonkét mű.34 A két Jacopo Barbarinak tulajdonított rajzok között olvasha- legnagyobb összefüggő rajzcsoportot a Dürer-másoló- tó egy összefoglaló tétel a selyemkészítés folyamatát ként és -utánzóként ismert, a 16. század második felé- bemutató huszonegy rajzról.30 Valójában huszonhárom ben élt Hans Hoff mann ötven rajza35 és a század első műről van szó, amelyek a Szépművészeti Múzeumban felében alkotott Augustin Hirschvogel ötvenhárom – találhatók (4. kép). Az olasz vízjelű papírra31 készült, egye- vadászjeleneteket ábrázoló – üvegablakterve jelenti.36

25 Toll, sötétbarna tinta, 230×185 mm, Rotterdam, Museum Boijmans ságtörténeti kiállítás Amsterdamban. Magyar Művészet, 5. 1929. 326; van Beuningen, Inv. D. I. 135. Winkler 1936 (ld. 24. j.) I. No. 41 (rektó) Walter Endrei: La transformation de la soie vue à travers une série és 43 (verzó); Achilles-Syndram 1995. (ld. 1. j.) No. Z 239. d’esquisses du XVIe siècle. In: Mélanges en l’honneur de Fernand Brau- 26 Toll, barna tinta, 132×96 mm, London, The British Museum, Inv. del. [Toulouse] Privat [1973]. 207–220, 1–11. kép. 1856-6-21-1. Arthur Ewart Popham–Philip Pouncey: Italian Drawings 30 Murr 1797. (ld. 16. j.) 59, portefeuille Hh; Frauenholz 1804. (ld. 19. in the Department of Prints and Drawings in the British Museum: The j.) 27, No. 102; Achilles-Syndram 1995. (ld. 1. j.) 142. A szerző az is- fourteenth and ﬁ fteenth centuries, I–II. London, Trustees of the British meretlen helyen lappangó művek között sorolja föl a rajzsorozatot. Museum, 1950. No. 97. 31 Az 1618 leltári számú lap vízjele például körbe zárt kéz, a kör tete- 27 Frits Lugt: Les marques de collections de dessins & d’estampes. Amster- jén hatágú csillaggal. Hasonló Heawood No. 2544-hez (Róma, 16. dam, Vereenigde drukkerijen, 1921. No. L.1164. század második fele). Edward Heawood: Watermarks mainly of the 28 Legutóbb pl. ifj . Jan Brueghel Falusi jelenet című – Esterházy-bélyeg- seventeenth and eighteenth centuries. Hilversum, Paper Publications zővel ellátott – rajza a bécsi Dorotheum aukcióján szerepelt. Mas- Society, 1969. 3, 23. ter Drawings, Prints before 1900, Watercolours, Miniatures, 28. 04. 2014. 32 Achilles-Syndram 1994a (ld. 1. j.) No. 2. Wien, Dorotheum, 2014. Lot No.141. 33 Uo. No. 54–55. 29 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 1615–1637. (A rajzok tech- 34 Uo. No. 42–47. nikája: toll, barna tinta, több lapon vörös krétával kiegészítve. A 4. 35 Szilvia Bodnár: Hans Hoff manns Zeichnungen in Budapest. Acta képen reprodukált lap: 276×410 mm, ltsz. 1625.) Memorial book of the Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 32. 1986. 73–121. International Exhibition of Economic History. Amsterdam, De Bussy, 1929. No. 44, 45; Révész-Alexander Magda: Nemzetközi gazda- 36 Jane S. Peters: Augustin Hirschvogel: The Budapest Series of Hunts and

26 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 26 2017. 11. 05. 21:32:46 NÜRNBERGI FESTŐMŰHELYEK ÖRÖKSÉGE

5. Sebald Beham: Január, 1530–1540 körül 6. Sebald Beham után: Január, 1530–1540 körül Braunschweig, Herzog-Anton-Ulrich-Museum Budapest, Szépművészeti Múzeum

Egyértelmű, hogy műhelyhagyatékként kerültek Pra- pesten őrzött művek között van tizenkét kör alakú unhoz, amire a rajzcsoportok összetétele alapján lehet hónapábrázolás, amelyek Sebald Beham Braunsch- következtetni. Hoff mann művei között több vázlatos weigben, a Herzog-Anton-Urich-Museumban található kompozíció és befejezetlen darab is van, Hirschvogel rajzai38 alapján készült egyszerűsített, a körvonalakra terveinek műhelybeli alkalmazását a tervek nyomán szorítkozó másolatok.39 Beham kompozíciói hozzáve- festett üvegablakok is bizonyítják, amelyek közül ma tőleg 200 mm átmérőjűek, az egyszerűbb budapesti tizenhat azonosítható,37 de a lapokon látható pecsé- kópiák feleakkorák, 100 mm átmérővel. A Január hó- tek, foltok is mutatják, hogy a műhely használatában nap ábrázolásán egy kályha mellett békésen étkező voltak. A többi Praun-eredetű német rajz funkció sze- pár jelenete látható (5. kép). Az egyszerűsítés miatt a rinti vizsgálatából kirajzolódik, hogy további, közel másolatról lemaradt a gyerek és a kutya, közelebb ke- félszáz lap is üvegablakterv. Ezek közül jó néhányról rült a nőalak fejéhez a Vízöntő zodiákus jele, valamint a Budapesten őrzött korai német rajzok most folyó csökkent a távolság az asztal és a kályha között is (6. kutatása során bizonyosodott be, hogy az Augustin kép). A coburgi Callenberg-kastély hercegi gyűjtemé- Hirschvogel-rajzokhoz hasonlóan a nürnbergi Hirsch- nyében két kerek üvegablak található, amelyek Beham vogel üvegablakfestő-műhelyből származnak. Az egyik braunschweigi rajzai nyomán a Hirschvogel-műhely- rajzsorozat vizsgálata betekintést enged a Hirschvo- ben készültek 1540 körül.40 Mindkét jelenet, így a Ja- gel-műhely működésének gyakorlatába is. A Buda- nuár hónapé is, pontosan követi az előképet, és a mé-

Other Early Drawings. University of Wisconsin-Medison, 1976 schweig, Herzog-Anton-Ulrich-Museum, Inv. Z 11–22. Christian von (disszertáció, kézirat); Uő: Early Drawings by Augustin Hirschvogel. Heusinger: Die Handzeichnungssammlung, III. Braunschweig, Her- Master Drawings, 17. 1979. 359–392. zog-Anton-Ulrich-Museum, 1992. 287–288. 37 Szilvia Bodnár: Stained Glass Roundels after Augustin Hirschvo- 39 Toll, fekete tinta, átmérő: 100 mm. Budapest. Szépművészeti Mú- gel’s Budapest Series of Hunts / Augustin Hirschvogel budapesti va- zeum, ltsz. 266–277. Teréz Gerszi: Une série de dessins allemands dászatsorozata és a rajzok nyomán festett üvegablakok. Bulletin du du XVIe siècle représentant les travaux de mois / Egy hónapábrá- Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei, zolásokból álló német sorozatról. Bulletin du Musée Hongrois des Bea- 116–117. 2012. 69–82, 237–245. ux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 11. 1957. 51–60, 111–122. 38 Toll, fekete tinta, szürke lavírozás, átmérő: 200-208 mm. Braun- 40 Ewald Jeutter–Birgit Cleef-Roth: Licht und Farbe: eine Glasgemäl-

ars hungarica 43. 2017 | 1 27

2017_1 beliv.indd 27 2017. 11. 05. 21:32:46 BODNÁR SZILVIA

7. Sebald Beham után: Április, 1530–1540 körül 8. Hirschvogel-műhely: Április, 1530–1540 körül Budapest, Szépművészeti Múzeum Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

9. Sebald Beham után: Június, 1530–1540 körül 10. Hirschvogel-műhely: Június, 1530–1540 körül Budapest, Szépművészeti Múzeum Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

28 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 28 2017. 11. 05. 21:32:46 NÜRNBERGI FESTŐMŰHELYEK ÖRÖKSÉGE

11. Sebald Beham után: Július, 1530–1540 körül 12. Hirschvogel-műhely: Július, 1530–1540 körül Budapest, Szépművészeti Múzeum Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

13. Sebald Beham után: Augusztus, 1530–1540 körül 14. Hirschvogel-műhely: Augusztus, 1530–1540 körül Budapest, Szépművészeti Múzeum Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

ars hungarica 43. 2017 | 1 29

2017_1 beliv.indd 29 2017. 11. 05. 21:32:47 BODNÁR SZILVIA

15. Sebald Beham után: November, 1530–1540 körül 16. Hirschvogel-műhely: November, 1530–1540 körül Budapest, Szépművészeti Múzeum Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

retük is megegyezik. Hartmut Scholz a közelmúltban igazolja a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum- publikált egy szintén a Hirschvogel-műhelyben 1538- ban őrzött öt kerek üvegablak is, amelyeknek előképei ban és 1539-ben készült, német magángyűjteményben a budapesti kompozíciók (7–16. kép).42 Az április, június, lévő másik üvegablak-sorozatot is, amelynek darab- július, augusztus és november hónapokat ábrázoló, a jai ugyancsak Beham braunschweigi rajzai nyomán budapesti rajzokkal teljesen megegyező méretű ab- készültek. A coburgi kör alakú hónapábrázolásokkal lakok ugyancsak a Hirschvogel-műhely termékei az szemben ez a sorozat téglalap formájú, és ebben az 1530–1540 körüli időszakból. esetben mind a tizenkét jelenet szinte teljesen épen Egy másik, négy kerek és nyolc négyszögletes kom- fennmaradt.41 A rajzétól eltérő formátum miatt erről pozícióból álló, Sebald Beham köréhez köthető buda- a januári jelenetről is lemaradt a gyermek, de a többi pesti rajzsorozat43 ugyancsak a Hirschvogel-műhelyre részlet megegyezik az előképpel. Az üvegablakok léte- vezethető vissza, ugyanis fennmaradt az egyik lap nyo- zése bizonyítja, hogy Sebald Beham rajzai a Hirschvol- mán a 16. század második felében, a Hirschvogel-mű- gel üvegablakfestő-műhely mintalapjai közé tartoztak. helyben festett üvegablak, amely az említett kör ala- Nyilvánvalóan ugyanott másolta le a jeleneteket a mű- kú hónapábrázolásokhoz hasonlóan szintén a coburgi hely egyik ismeretlen mestere, és ezek a ma Budapes- Callenberg-kastély gyűjteményében van.44 A Lázár fel- ten őrzött kópiák is az üvegablaktervek közé kerültek, támasztását ábrázoló jelenet pontosan követi a buda- amelyek alapján további üvegablakok készültek. Ezt pesti rajz45 sűrű tömeget érzékeltető elrendezését, de

desammlung des 15. bis 19. Jahrhunderts aus dem Besitz der Herzöge von Renaissance, Barock, Aufk lärung: Kunst und Kultur vom 16. bis zum 18. Sachsen-Coburg und Gotha. Coburg, Stiftung der Herzog von Sach- Jahrhundert. Nürnberg, Verlag des Germanischen Nationalmuse- sen-Coburg und Gotha’schen Familie, 2003. No. 174–175. ums, 2010. No. 604. 41 Hartmut Scholz: Die mittelalterlichen Glasmalereien in Mittelfranken 43 Achilles-Syndram 1994a (ld. 1. j.) No. 17–28. und Nürnberg. (Corpus vitrearum medii aevi, X/1.) Berlin, Deutscher 44 Jeutter–Cleef-Roth 2003 (ld. 40. j.) No. 121. Verlag für Kunstwissenschaft, 2002. I. 525–532, II. 416–427. kép. 45 Toll, ecset, barna tinta, színes lavírozás, átmérő: 158 mm. Buda- 42 Áttetsző üveg, barna, fekete és ezüst-kloridos sárga festék, átmé- pest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 46. Achilles-Syndram 1994a rő: kb. 100 mm. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, Inv. (ld. 1. j.) No. 20. MM 737–739, MM 748–749. Daniel Hess–Dagmar Hirschfelder:

30 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 30 2017. 11. 05. 21:32:48 NÜRNBERGI FESTŐMŰHELYEK ÖRÖKSÉGE

az alakokat körülvevő tér tágasabb, és a két mű szín- von Sachsen-Coburg-Saalfeld közvetlenül Frauenholz- használata is eltér. tól vásárolta meg 1802-ben.46 Mindebből valószínűsíthető, hogy a Budapesten őr- Az Altenkopf okozta érzékeny veszteségek ellenére zött kétszázharminc Praun-provenienciájú német rajz- a Praun-provenienciájú rajzok a legértékesebb részét ból nem kevesebb, mint száz származhatott a Hirschvo- képezik a Szépművészeti Múzeum korai német rajz- gel-műhelyből. Praun feltehetően akkor szerezte meg anyagának. A mintegy négyszázötven darabra tehe- az üvegablakterveket, amikor a műhelyt 1553-tól vezető tő 15–16. századi német rajzegyüttesnek a fele dicséri Sebald Hirschvogel (aki Augustin Hirschvogel unokaöcs- Paulus Praun ízlését, gyűjtőszenvedélyét és Esterházy cse volt) 1589-ben bekövetkezett halálával a nürnbergi Miklósét, aki az 1804 körüli években megvásárolta a műhely feloszlott. Paulus Praun végrendeletének és a tizenegy doboznyi rajzgyűjteményt. végakaratot két évszázadon át hűségesen betartó Praun családnak köszönhető, hogy a gyűjtemény a 19. század elejéig zárt egységben fennmaradt. A több mint négy- száz, Budapesten őrzött német és olasz rajzon kívül Bodnár Szilvia PhD csupán még egy nagyobb egységről, háromszáztizenkét művészettörténész metszetről tudható, hogy ma a coburgi graﬁ kai gyűjte- Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény ményben van, mert e műveket Franz Friedrich Anton szilvia.bodnar @szepmuveszeti.hu

46 Christian Kruse: Druckgraphik aus dem Praunschen Kabinett im Kupferstichkabinett Franz Friedrich Antons von Sachsen- Coburg-Saalfeld. In: Achilles-Syndram 1994b (ld. 1. j.) 25–41.

ars hungarica 43. 2017 | 1 31

2017_1 beliv.indd 31 2017. 11. 05. 21:32:48 BODNÁR SZILVIA

The Legacy of Nuremberg Workshops Drawings from the Praun Collection in the Museum of Fine Arts, Budapest

Since the pioneering research of Katrin Achilles Syndram (pub- 16th century anonymous artist describing the process of silk lication of the inventories of the Praun collection; an exhibition manufacturing (fi g. 4). shown in Nuremberg in 1994 as well as the reconstruction of the drawing section of the collection published in 1995) it is On the other hand, it can be assumed that out of the 230 known that the cca. 10.000 objects assembled by the Nurem- German drawings coming from the Nuremberg collection berg businessman Paulus II Praun (1548–1616) were acquired around 100 must have once belonged to the Nuremberg glass by the art dealer Johann Friedrich Frauenholz in 1801. The art- painting workshop of the Hirschvogel family. Praun tended works (paintings, sculptures, drawings, prints, gems and coins) to acquire larger groups of works from various sources. There had been listed more or less detailed in two previous inven- has been no doubt that the 53 hunting scenes in Budapest by tories (1616 and 1719) and then in a book written by Christoph Augustin Hirschvogel came from the family’s glass painting Gottlieb von Murr in 1797. However Frauenholz realized that workshop, but some other drawings were never considered a new, more detailed catalogue of the prints and the draw- to have the same provenance. E. g. a cycle of drawings de- ings would considerably further their selling. So he published picting the twelve months copied after Sebald Beham’s com- the list of the prints in 1802 and that of the drawings in 1804. positions was even produced in the Hirschvogel workshop Soon the drawings were acquired by Count Miklós Esterházy. in order to save the motives. This is proven by the fact that With his collection, which was purchased by the Hungarian there exist glass paintings made after both the models, i.e. state in 1871, most of Praun’s drawings came into the Buda- after Sebald Beham’s drawings (now preserved in Brunswick, pest Museum of Fine Arts. Today more than 400 drawings fi g. 5) and after the much smaller and simplifi ed copies in are kept in Budapest with this early Nuremberg provenance. Budapest (fi gs. 6–16). Our knowledge of the collection can be supplemented with some new research results. On the one hand 24 drawings can be added to the list of works that once belonged to Praun: a copy after Martin Schongauer, The Nativity (fi g. 3), now in Be- Szilvia Bodnár sançon, which belongs to the group of works that were sto- art historian len by Joseph Altenkopf from the Esterházy collection in the Museum of Fine Arts, Department of Prints and Drawings mid 1850s, and a series of 23 drawings, kept in Budapest, by a [email protected]

Tárgyszavak Keywords Gyűjteménytörténet, Nürnberg, üvegablak-festészet, History of collections, Nuremberg, stained glass painting, Szépművészeti Múzeum, 15–16. századi német rajzművészet, Museum of Fine Arts, Budapest, 15th–16th-century German Paulus Praun, Esterházy Miklós, Martin Schongauer, drawings, Paulus Praun, Nicolaus Esterházy, Martin Albrecht Dürer, Albrecht Altdorfer, Sebald Beham, Augustin Schongauer, Albrecht Dürer, Albrecht Altdorfer, Sebald Hirschvogel Beham, Augustin Hirschvogel

32 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 32 2017. 11. 05. 21:32:48 Mikó Árpád

Jankovich Miklós (1772–1846) és gyűjteményei Variációk egy nagy témára

2002-ben, amikor a magyar közgyűjtemények alapí- gondolom, hogy a fontos témát Hekler forszírozta. tásuk kétszázadik évfordulóját ünnepelték, a Magyar Ugyancsak Entz Géza volt az első, aki Jankovich gyűjtői Nemzeti Galéria jubileumi kiállítása Jankovich Miklós pályáját 1939-ben elemezte.3 Úttörőként, kényszerűen (1772–1846) gyűjteményeinek áttekintését vállalta – az szűkös forrásbázison. Az eredeti, kézzel írott átadási egyik örökös jogán.1 Abban már akkor is megvolt a kon- leltárkönyvekből,4 Peregriny János képtárjegyzékeiből,5 szenzus, hogy őt tekinthetjük Széchényi Ferenc után a Fejér György 1817-ben megjelent cikkéből,6 valamint Nemzeti Könyvtár és a Múzeum második alapítójának, azokból a műtárgyakból kiindulva, amelyek a Magyar de mutatkozott némi idegenkedés életművével kapcso- Nemzeti Múzeumban és a Szépművészetiben számára latban. Ennek a hagyománynak súlyos szakirodalmi hozzáférhetők voltak. Nem csoda, hogy a kép egyolda- előzménye van. lúra sikeredett, és a magyar tárgyakat gyűjtő Jankovich Jankovich Miklós képző- és iparművészeti gyűjtemé- portréjának körvonalait erősítette meg. Ez a harmin- nyeivel elég későn kezdett foglalkozni a tudományos cas évek végén született kép évtizedeken át érvényben kutatás, miként magával a hazai gyűjtéstörténettel maradt; a gyűjtőt és gyűjteményét sikerült a művé- is. A ﬁ atal Entz Géza (1913–1993) Hekler Antalhoz írott szettörténet-írás előtt megoldott problémává, vagyis disszertációja – A magyar műgyűjtés történetének vázla- szinte teljesen érdektelenné tenni. Sokat javított ezen ta 1850-ig – az utóbbit dolgozta fel 1937-ben2 (hason- a helyzeten a Belitska-Scholtz Hedvig szerkesztette ló, átfogó igényű áttekintésünk azóta sincs), és úgy tanulmánykötet 1985-ben.7 Bár akkortájt számunkra,

1 Jankovich Miklós (1772–1846) gyűjteményei. Szerk. Mikó Árpád. Buda- argenti, Graeci, Romani et Medii Aevi, e collectione Spectabilis Do- pest, Magyar Nemzeti Galéria, 2002. mini Nicolai Jankovich Museo Nationali Hungarico resignati; Consi- 2 Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. Budapest, gnatio scyphorum phialarum, poculorum, scutellarum, cyathorum, [szerző kiadása], 1937. Reprintje, Bodó Sándor utószavával: Miskolc, calicum et cantharorum e collectione Spectabilis Nicolai a Jankovich 1996. (A Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszéké- Museo Nationali Hungarico resignato; Elenchus pignorum Nico- nek kiadványa). A reprintre Feld István volt szíves felhívni a fi gyelmem. lao-Jankovichianorum, e domo fi duciaria Pesthinensi relictorum, et ad proprietatem Musei Nationalis Hungarici a Spectabili Domino 3 Entz Géza: Jankovich Miklós, a műgyűjtő. Archaeologiai Értesítő, vendente resignatorum. Az ezekben szereplő sorszámok ma is ér- Ú. F. 52. 1939. 165–186. vényes leltári számok (a fegyvergyűjtemény kivételével, amit átlel- 4 Ezeket korábban (még 2001-ben is) a Magyar Nemzeti Múzeum Ré- tároztak), a gyűjteményben élő leltárkönyvként kezelték őket. Lásd gészeti Osztályán őrizték (én is ott tanulmányozhattam a sorozatot, még: Kiss Erika: Rómer Flóris és az ötvösség kutatása. In: Archaeolo- az osztályvezető, Gerelyes Ibolya szíves engedélyével és segítségé- gia és műtörténet. Tanulmányok Rómer Flóris munkásságáról születésének vel). Jelenleg a Központi Adattárban vannak: Collectio annulorum 200. évfordulóján. Szerk. Kerny Terézia–Mikó Árpád. Budapest, MTA Graecorum et Romanorum ab Hungaris usuatorum, aut in regno BTK, 2015. 152–155. Hungariae repertorum; – porro annulorum sigillarium Hungari- 5 Peregriny János: A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának festményei és corum: – denique annulorum luxus sexus utriusque Hungarico- grafi kai állaga, I–II. Budapest, Athenaeum, 1909. rum; Apparatus varii profani et sacri usus, e Collectione Spectabilis Domini Nicolai Jankovich Museo Nationali Hungarico resignati; Col- 6 Fejér György: T. Vadassi Jankowics Miklós’ Gyűjteménnyeiről, és a Ré- lectio armorum diversi generis Spectabilis Domini Nicolai Jankovich, giségei között találkozó két isméretlen Emlékekről, eddig meg nem Museo Nationali Hungarico resignatorum; Collectio imaginum, magyarázott Írásokról. Tudományos Gyűjtemény, 1. 1817. IX. 3–46. anaglyphorum, et monumentorum e lapide, ebore, ligno etc. ela- 7 Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772–1846). Tanulmányok. Szerk. boratorum, e collectione Spectabilis Domini Nicolai Jankovich Mu- Belitska-Scholtz Hedvig. (Művészettörténeti Füzetek, 17.) Buda- seuo Nationali Hungarico resignatorum; Ornatus pretiosi aurei et pest, Akadémiai Kiadó, 1985.

ars hungarica 43. 2017 | 1 33

2017_1 beliv.indd 33 2017. 11. 05. 21:32:48 MIKÓ ÁRPÁD

Lássunk erre példákat. Az Iparművészeti Múzeum kétszer is vett át nagyobb mennyiségben műtárgyakat a Nemzeti Múzeumtól, egyszer a 19. század vége felé (1877-ben), másodszor pedig az 1930-as évek második felében.9 Az Iparművészeti gyűjteményeiből került elő a legtöbb kapitális darab, amelyeknek eredeti prove- nienciája teljesen feledésbe merült. (Az átleltározáskor forrásként csak a Nemzeti Múzeum szerepelt.) Az eredeti kéziratos leltárkönyveket olvasva bukkantak elő a Jankovich-gyűjtemény elefántcsont faragványai, köz- tük olyan fő művek, mint a salernói antependium egyik táblája, A madarak és halak teremtése10 (1. kép) (ennek még Balogh Jolán sem tudta kideríteni eredeti provenienciá- ját11), vagy egy késő Karoling-kori Kálvária-tábla.12 Az ötvösgyűjtemény állandóan szereplő híres fő művei, mint például a Ludvig Krug kagylólap domborművekkel ékesített késő gótikus, fedeles díszserlege,13 egy szép- séges, 17. századi tengericsiga-serleg14 és egy tengeri csikópár, a lipcsei Elias Geyer munkája a 16. század leg- végéről,15 17–18. századi, elefántcsont köpenyes kupák,16 1. A madarak és halak teremtése, elefáncsont faragvány, 1084 körül egy elefántcsont serleg (ezt csak utóbb, 2010-ben azo- Budapest, Iparművészeti Múzeum nosítottuk),17 állatalakos díszedények18 és így tovább. (reprodukció: Jankovich Miklós 2002. 106.) Meglepetésképp jöttek elő a kerámia- és üvegtárgyak (ilyenekről korábban nem tudtunk), így egy siegburgi ﬁ atalabb muzeológusok számára – Mojzer Miklós és ónfedeles kőcserép edény,19 vagy egy elegáns, 17. szá- munkatársai barátai környezetében8 – jó ideje gyanús zadi cseh üvegkorsó.20 Kiváló darabok, amelyek nem volt, hogy a közgyűjtemények osztódása, racionalizá- Magyarországon készültek. Volt egy habán korsója is.21 lása sok mindent félresodorhatott Jankovich gyűjtemé- Néhány ilyes darab már korábban ismertté vált az Ipar- nyéből, és a régi művészetet is más összefüggésekbe művészetiből, így a 16. század utolsó negyedében, Nürn- láttuk illeszkedni, mint a harmincas évek végén látni bergben készült harangvirág serleg22 vagy a fedeles, tal- lehetett – mégis nagy meglepetés volt szembesülni pas szerpentinkő serleg,23 amelyek Jankovichhoz (utóbb 2001–2002-ben a gyűjtemény egykori sokféleségével hamisnak bizonyult) magyar provenienciával kerültek. és páratlan gazdagságával. A strucctojás serleget Marczibányi Istvántól szerezte;24

8 Mojzer Miklóson kívül elsősorban Mravik Lászlóra szeretnék utalni, 14 Uo. 157. (114. sz.) (Pandur Ildikó) aki nagyon sokat foglalkozott a magyarországi műgyűjtés történe- 15 Uo. 135–136. (80. sz.) (Pandur Ildikó) tével. Jankovich Miklós gyűjteménye iránt különösen erősen érdeklő- 16 Uo. 144–145. (93. sz.) (Békési Éva), 159–160. (117. sz.) (Békési Éva) dött, és a Magyar Nemzeti Galéria Jankovich-kiállításának is egyik kezdeményezője volt. Lásd Mravik László: Jankovich Miklós és a ma- 17 Mikó Árpád: Elefántcsontserleg Jankovich Miklós gyűjteményéből gyarországi műgyűjtés a 19. század első felében. In: Jankovich Miklós az Iparművészeti Múzeumban. Művészettörténeti Értesítő, 59. 2010. 2002. (ld. 1. j.) 341–399. 293–296. 9 Lásd Horváth Hilda: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének 18 Bagoly alakú palack: Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 131–132. (75. sz.) története. In: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei- (Pandur Ildikó); Szarvas alakú díszedény: Uo. 132–13. (77. sz.) (Pan- nek története. Szerk. Pataki Judit. Budapest, Iparművészeti Múzeum, dur Ildikó); Teve alakú díszedény: Uo. 134–135. (79. sz.) (Békési Éva); 2006. 24–25, 71–74. A kötet katalógusrésze is tudta hasznosítani a Medve alakú díszedény: Uo. 156. (111. sz.) (Pandur Ildikó) 2002-ben felismert és közzétett eredményeket. 19 Uo. 200–201. (180. sz.) 10 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 106–107. (53. sz.) (Marosi Ernő) 20 Uo. 201–202. (182. sz.) 11 Balogh, Jolán: Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der 21 Uo. 201. (181. sz.); Diána Radványi–László Réti: Ceramic Art of the Ha- Bildenden Künste in Budapest. IV–XVIII. Jahrhundert. I–II. Budapest, bans. Budapest, Novella Könyvkiadó, é. n. 151. (207. tétel) Akadémiai Kiadó, 1975. I., 32–34. (No. 6.) II., Abb. 7. 22 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 138. (83. sz.) (Békési Éva) 12 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 104–105. (51. sz.) (Marosi Ernő) 23 Uo. 128–130. (73. sz.) (Pandur Ildikó) 13 Uo. 123–125. (69. sz.) (Pandur Ildikó) 24 Uo. 143–144. (91. sz.) (Pandur Ildikó)

34 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 34 2017. 11. 05. 21:32:48 JANKOVICH MIKLÓS (1772–1846) ÉS GYŰJTEMÉNYEI

2. Ún. nagyváradi misekannák, 1510-es évek Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum

ars hungarica 43. 2017 | 1 35

2017_1 beliv.indd 35 2017. 11. 05. 21:32:48 MIKÓ ÁRPÁD

a fi ktív Báthory-eredet is tőle származott, és nem Jan- rövid írásában visszatért a témára.29 Információit több kovich „ötlete” volt. mű esetében Garas Klára pontosította 2002-ben.30 Ek- Néha a magyarországi proveniencia komoly tudomá- kor három helyről hordtuk össze a képeket egyetlen, nyos feladványt generál. Az ún. nagyváradi misekanna- tágas terembe: a Nemzeti Múzeumból, a Szépművésze- pár Totesz Izsák, Jankovich egyik állandó „beszállítója” ti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából. Sem a közvetítésével került Marosvásárhelyről a gyűjtőhöz művek kvalitása, sem összetételük nem volt méltatlan a (2. kép) ,25 és ha ezt az adatot nem rögzítették volna leg- gyűjtemény többi részéhez. A 19. század első harmadá- alább az átadáskor, nehezebben tudnánk a hazai ötvös- nak Magyarországán relatíve jelentős festménykollek- művészet történetébe beilleszteni. Totesz révén igen ciónak számított. Középkori fatáblák éppúgy akadtak sok ékszerhez jutott Jankovich, amelyek között olyan közöttük, mint 18. századi vászonképek, és néhányuk fő művek vannak, amilyeneket csak a fraknói Esterhá- a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításának be- zy-kincstárban találunk nagyobb számban.26 Ezeknek a cses darabja. Az attribúciók zöme természetesen má- készítési helyét olykor nem is lehet meghatározni (elég ra megváltozott; a listákat vezető Madonna-képet nem végiglapozni a katalógusokat), csak származásuk köti Raff aello festette (most Prospero Fontana attribúcióval őket Magyarországhoz. Ami nekünk bőven elég ahhoz, fut);31 az egykor Zsámboki János arcképeként regiszt- hogy a saját nemzeti patrimóniumunkba jussoljuk, de rált portré modellje ma ismeretlen, alkotóját viszont belegondolni is szédítő, hogy a magyarországi művészet Tintoretto környezetében vagy magában a mesterben történetének kora újkori arany ékszerei közül milyen látjuk.32 Azok a portrék, amelyek jobb híján magyarok hányad származik Jankovich gyűjteményéből. A kézzel maradtak, a Történelmi Képcsarnok törzsanyagához írott leltárkönyv proveniencia-adatai hol hihetők, hol tartoznak.33 Különös jelentőségű az a táblaképegyüt- kevésbé azok, erről sokat elmélkedtünk a 2002-es ka- tes, amelynek részletes leírására a nagy árvíz miatt talógusban.27 Az Izabella királynéval kapcsolatba hozott nem került sor, s amelyet a leltárkönyv szerint részben tárgyak esetében például akkoriban erősen kritikusak Magyarországon vásárolt.34 Ez a képeinek körülbelül voltunk, de ma már úgy véljük, hogy az opálos függő a harmadát tette ki. Ebben az időszakban már bőven (násfa) esetében a verbális tradíció hitelességét sincs kezdtek elszéledni a szétbontott, szétszedett szárnyas- okunk kategorikusan kizárni.28 Azt hiszem – és nem csak oltárok táblái a műkereskedelemben. (Gondoljunk MS ennek okán –, hogy a „magyar vagy egyetemes” kérdés Mester selmecbányai oltárának lille-i képére.35) E táblák föltevése a hazai használatú kora újkori ékszerek ese- közül azok, amelyekhez elődeink nem találtak egyete- tében meglehetősen felesleges. mes attribúciót, a Régi Képtár helyett a Régi Magyar Entz Géza 1939-ben megjelent Jankovich-cikke külö- nösen sokat foglalkozott a gyűjtemény képeivel, a Ca- 30 Garas Klára: Jegyzetek Jankovich Miklós képgyűjteményének törté- talogus Imaginum című leltárkönyv tételeivel. Pontosan netéhez. In: Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 16–18. érzékelte, hogy itt sem csupán a „magyar” képek fog- 31 Uo. 69–70. (15. sz.) (Tátrai Vilmos) lalkoztatták a gyűjtőt, hanem érdeklődése kiterjedt az 32 Uo. 72–73. (17. sz.) (Tátrai Vilmos) európai művészetre is. Entz Géza 1985-ben megjelent 33 Esterházy Miklós képmása, 1645: Uo. 80–81. (24. sz.) (Basics Beatrix); Lórántff y Zsuzsanna állítólagos képmása, 17. század: Uo. 85. (28. sz.) (Basics Beatrix); Absolon Dániel képmása, 17. század: Uo. 85–86. (29. 25 Uo. 164. (124. sz.) (Kiss Etele) Lásd újabban: Evelin Wetter: Objekt, sz.) (Basics Beatrix); Sigfried Kollonich képmása, 17. század (?): Uo. Überlieferung und Narrativ. Spätmittelalterliche Goldschmiedekunst im his- 86. (30. sz.) (Basics Beatrix); David Richter: II. Rákóczi Ferenc, illetve torischen Königreich Ungarn. Ostfi ldern, Thorbecke, 2011. 235. (Nr. 2.) felesége, Sarolta Amália hesseni hercegnő képmása, 18. század eleje: 26 Összességükben: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparmű- Uo. 87–88. (32. sz.) (Basics Beatrix); Koháry István képmása, 18. szá- vészeti Múzeum gyűjteményében. (Thesaurus Domus Esterhazyanae, zad első negyede: Uo. 88–89. (33. sz.) (Basics Beatrix) stb. I.) Szerk. Szilágyi András. Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2014. 34 A sokat, sokak által emlegetett szöveg magyarul és latinul: Uo. 47. 205–248. A töredékekről külön: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz (Mikó Árpád) művészet Magyarországon (16–17. század). Szerk. Mikó Árpád–Verő 35 „Magnifi cat anima mea Dominum.” MS Mester Vizitáció-képe és selmec- Mária. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2008. I. 340–347. bányai főoltára. Szerk. Mikó Árpád–Poszler Györgyi. Budapest, (Simonyi István katalógustételei) Magyar Nemzeti Galéria, 1997. 171–175. (III. sz.) (Poszler Györgyi). 27 Például Biczó Piroska: A „lelet” mint gyűjteményi tárgy. Provenien- Az, hogy a lille-i kép csakugyan a sorozat része (amint ezt Genthon cia-problémák. In: Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 24–29. István feltételezte), csak az után vált egyértelművé, hogy a festmény 28 Opálos függő, az ún. Izabella-násfa: Uo. 179–180. (148. sz.) (Kiss Eri- megérkezett Budapestre, s kicsomagoltuk. A katalógusba ez a fel- ka) Más eset a láncé, az ún. Izabella-láncé: Uo. 190–191. (163. sz.) ismerés már nem kerülhetett bele, de mára konszenzussá vált. Vö. (Kiss Erika) például: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Kalauz. Szerk. Gosz- 29 Entz Géza: A Jankovich-gyűjtemény festményeiről. In: Jankovich Mik- tonyi Ferenc–Veszprémi Nóra–Cseh Szilvia. Budapest, Vince Kiadó, lós 1985. (ld. 7. j.) 79–81. 2007. 27. (Mikó Árpád)

36 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 36 2017. 11. 05. 21:32:48 JANKOVICH MIKLÓS (1772–1846) ÉS GYŰJTEMÉNYEI

Gyűjteménybe kerültek;36 attól tartok, egyikük-má- sikuk örökre rébusz marad. Mindenesetre az a Szent Pál-tábla, amely ma Ulrich Mayer (Mair) műveként a Régi Képtár német szekcióját erősíti (kint szokott lenni az állandó kiállításon), eredetileg nem ebbe a részlegbe tartozott, és kiállítási pályafutását a 19. század végén magyar képként kezdte (3. kép).37 Jankovich gyűjtemé- nyének eme részében még óriási lehetőségek rejlenek. Azok a képek is új életre kelhetnek, amelyeket a 19. szá- zad végén – a modern szemléletű múzeumokban – le- sajnáltak. Így találtuk meg a Szépművészeti Múzeum 2002-ben még létezett, ún. selejtraktárában Jankovich több tábláját is, például Hunyadi Jánosnak azt a fi ktív – „Oláh Bajuszos formában lerajzolt, és Viaszfestékkel kőre mázolt” – portréját, amely egyébként Marczibányi Istvántól jutott hozzá,38 s amelyet oly lelkesen írt le a Kazinczy Ferencnek szóló levelében 1825-ben.39 Rossz helyre osztották be a Nemzeti Múzeumban, mert a Történelmi Képcsarnokban kellett volna hagyni. Éppoly kordokumentum ugyanis, mint sok más fi ktív portré a 17–18. századból. Persze, ami a Nemzeti Múzeum- ban maradt, arról a portréfi kció máig nem tudott le- kopni.40 Kerültek el innen táblaképek egyébként a 19. század végén vidéki múzeumokba is. Laurának – Pet- rarca múzsájának – képzeletbeli arcképe Temesvárra, a Délmagyarországi Múzeumba jutott.41 Temesvárott őrzik ma is, számontartva eredeti származását.42 (Jan- kovich vásárolt egy elefántcsont fésűt is, amelyről azt tartotta a hagyomány, hogy Lauráé volt.43) Az éremgyűjtemény az egyik leggazdagabb kollekció- ja volt Jankovichnak, és ez az a rész (a díszfegyvereké mellett), amely érintetlenül egyben maradt mind a mai napig.44 Gyakran említi a kutatás, hogy antik aranyait

36 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 50–51. (2. sz.) (Poszler Györgyi), 52–54. (3–4. sz.) (Török Gyöngyi); Uo. 55–61. (6–7. sz.) (Poszler Györgyi); Uo. 65–68. (11–13. sz.) (Török Gyöngyi); Uo. 79–80. (23. sz.) (Mikó Árpád) 37 Uo. 61–62. (8. sz.) (Fábri Eszter) 38 Uo. 100–101. (47. sz.) (Radványi Orsolya) 39 Idézi Entz 1937. (ld. 2. j.) 82. Forrás: Kazinczy Ferenc levelezése, XIX. Közzéteszi Váczy János. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1909. 163–164. (4375. sz.) (Pest, 1824. július 24.) 40 Ilyen például a ﬁ ktív Lórántff y Zsuzsanna-portré. 41 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 47. 2002-ben úgy tudtuk, háborús 3. Ulrich Mair: Szent Pál, 15. század utolsó harmada veszteség. Lásd a következő jegyzetet! Budapest, Szépművészeti Múzeum 42 Marius Cornea: Pictură europeană secolele XV-XX în Muzeul de Artă Ti- (reprodukció: Jankovich Miklós 2002. 61.) mişoara. Timişoara, Brumar, 2005. 18–19. (10. sz.) – Az adatot Székely Sebestyénnek köszönhetem. 43 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 205–206. (186. sz.) (Vadászi Erzsébet) 44 Válogatott aranyai: Uo. 306–317. (295–343. sz.) (Torbágyi Melinda Judit és Tóth Csaba)

ars hungarica 43. 2017 | 1 37

2017_1 beliv.indd 37 2017. 11. 05. 21:32:48 MIKÓ ÁRPÁD

Viczay Mihállyal elcserélte magyar régiségekért. A hír ezt tekintenénk a 19. századi hazai műgyűjtés zsinór- ősforrása Fejér György cikke a Tudományos Gyűjtemény- mértékének. Legfeljebb lakmuszpapírja lehet. Egyéb- ben, és 1817-ben pozitív volt a csengése.45 Ahogy emel- ként voltak Jankovichnak antik műtárgyai, egy már- kedett azonban a klasszikus antikvitások ázsiója, úgy ványbüszt (egy 2. századi női portré) és sok gemma. romlott később Jankovich megítélése. Nos, az egyik Előbbi a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításának „magyar régiség” – amit amúgy Viczay sem átallott Pray szép darabja (Jankovich özvegye ajándékozta a Nemzeti Györgytől megszerezni – a Margit-legenda volt, az a Múzeumnak),54 utóbbiak a második gyűjtemény árve- nyelvemlékünk, amelyet Ráskai Lea másolt a Nyulak rezésekor szóródtak szét, és egy részük – erre Szilágyi szigetén 1510-ben, és Árpád-házi Szent Margit legendá- János György hívta fel a fi gyelmem – a bécsi Kunsthi- jának a legfontosabb szövegforrása.46 Mellesleg eredeti, storisches Museumba jutott. Jankovichot nem érdekel- budai reneszánsz kötéstábláit is megőrizte.47 Jankovich te különösebben a klasszikus antikvitás. A középkortól hatvanöt darab görög és római aranypénzt adott érte. kezdve viszont minden, egészen a saját koráig. Gyűjtő Hasonló úton és áron került a Patrona Hungariae-násfa volt, nem teoretikus. is a tulajdonába.48 Maradt még neki így is elég antik és Jankovich Miklós nemcsak szenvedélyes – az eszte- bizánci aranya,49 a kora újkori magyar pénzeknek pe- lenségig szenvedélyes – műgyűjtő volt, hanem a reform- dig valóságos tárházát hozta létre, köztük a talán leg- kori literátus értelmiség tipikus képviselője is. Foglal- szebb magyar aranypénzzel, Apafi Mihály erdélyi feje- kozott tudományos kutatással, egyik alapítója volt a delem százdukátosával (1674).50 2002-ben kiállítottuk Tudományos Gyűjteménynek, szervezkedett a Nemzeti V. Ferdinánd harmincdukátos koronázási emlékérmét Színház ügyében és így tovább. Tudományos érdeklő- (Joseph Daniel Böhm műve, 1830),51 de csak nemrég dése bizonyára közrejátszott abban, hogy a Kamara derült ki róla, hogy mindössze egy darab készült arany- levéltárának selejtezésekor iratok tömegét mentette ból, vagyis ez épp az a példány, amelyet az uralkodó a meg a papírmalomtól, s ezek (és középkori oklevelei, koronázás után az oltárra helyezett, szinte az ordóban ezres nagyságrendben) képezték a Múzeum levéltári rögzített, kötelező adományként (Opferpfennig). Mikép- gyűjteményének alapjait. Feliratokat gyűjtött, rajzo- pen szerezte meg Jankovich a pozsonyi káptalantól, kat római kori és középkori sírkövekről, mert a múltnak nem fogjuk megtudni, de nem sokat várt vele, mert a ez a – literátus – része is érdekelte. Ennek a tevékeny- verdefényes, gyönyörű darab az első gyűjteménnyel ju- ségnek elengedhetetlen kelléke volt a könyvtár. Némi tott a Nemzeti Múzeumba.52 Nem ez volt az egyetlen pátosszal szólva, a mindenkori szellemi élet színtere. koronázási érme.53 Entz Géza ezt a hatalmas részt annak idején teljesen Hogy visszakanyarodjam, egyetlen pillanatra, az an- kihagyta, mert a szigorúan vett műgyűjtéstörténet- tik érmekhez: a kutatás egyik komoly buktatója, ha Jan- hez per defi nitionem nem tartozott hozzá. Az 1985-ben kovich gyűjteményeinek súlyát az antik művek gyűjté- megjelent tanulmánykötetben Berlász Jenő 1973-ban sével mérjük. Egyébként is félreértés volna, ha csupán írt cikkét közölték újra,55 így került pro forma művészet-

45 Fejér 1817. (ld. 6. j.) 22. Nemzeti Múzeum, 2016. 193. 46 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 238–240. (224. sz.) (Ács Pál) Legújab- 53 Például Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 315. (334–335. sz.) (Torbágyi ban: Lázs Sándor: Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század Melinda Judit). Lásd újabban: Soltész Ferenc Gábor–Tóth Csa- fordulóján. Az anyanyelvű irodalom kezdetei. Budapest, Balassi Kiadó, ba–Pálffy Géza: Coronatio Hungarica in nummis. A magyar uralkodók 2016. passim. koronázási érmei és zsetonjai. Budapest, MTA BTK Történettudományi 47 Sz. Koroknay Éva: Magyar reneszánsz könyvkötések. Kolostori és polgári Intézet–Magyar Nemzeti Múzeum, 2016. V. Ferdinánd felajánlási műhelyek. (Művészettörténeti Füzetek, 6.) Budapest, Akadémiai érme: 262–263 (261. sz.). Más, hasonló példák Jankovich Miklós gyűj- Kiadó, 1973. 67. (87. sz.) teményéből: II. Lajos: 60–61. (9–11. sz.); III. Ferdinánd: 109. (73. sz.); I. Lipót: 130. (93. sz.); I. József: 148. (110.); 167. (149. sz.); III. Károly: 186. 48 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 178–179. (147. sz.) (Kiss Erika) (175. sz.); Erzsébet Krisztina: 205. (207. sz.); Mária Terézia: 211. (210. 49 2002-ben csak az aranyakból válogattunk: Uo. 306–308. (295–306. sz.), 212. (214. sz.); 214. (217. sz.), 217. (225. sz.), 218. (228. sz.); Mária Lu- sz.) (Torbágyi Melinda Judit) dovika: 249. (254. sz.); Karolina Auguszta: 254–255. (255–256. sz.) 50 B. Sey Katalin–Gedai István: Éremkincsek. Budapest, Helikon Kiadó, 54 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 101. (48. sz.); Nagy Árpád Miklós: Clas- 1972. 40. (69. sz.) sica Hungarica. A Szépművészeti Múzeum Antik gyűjteményének első év- 51 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 317. (342. sz.) (Torbágyi Melinda Judit) százada (1908–2008). Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2013. 21., 52 Pálffy Géza–Soltész Ferenc Gábor–Tóth Csaba: Coronatus in regem 32. j. Hungariae… Medaliile de încoronare ale regilor Ungariei. / A magyar ural- 55 Berlász Jenő: Jankovich Miklós pályaképe és könyvtári gyűjtemé- kodókoronázások érmei. Szerk. Bertók Krisztina. Kolozsvár– nyei. In: Jankovich Miklós 1985. (ld. 7. j.) 23–78. (A tanulmány eredetileg Budapest, Muzeul Naţional de Istorie a Transilvaniei–Magyar az OSZK Évkönyvében jelent meg, 1973-ban.)

38 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 38 2017. 11. 05. 21:32:49 JANKOVICH MIKLÓS (1772–1846) ÉS GYŰJTEMÉNYEI

4. Chronica Hungarorum, 1473 kolofón: Andreas Hess, Buda, 1473. pünkösd előestéje (június 5.), Budapest, Egyetemi Könyvtár

történeti összefüggésbe Jankovich könyvgyűjteménye, Jankovich egyik legnagyobb korai trófeája is könyv amelynek csupán a nyomtatott anyaga az átadáskor volt, Hess András 1473-ban nyomtatott Budai krónikája, – az egyleveles nyomtatványokat is tekintetbe véve – az első Magyarországon nyomtatott könyv (4. kép).56 62 000 egységet számlált. 1791-ben kezdte el „üldözni” és 1796-ban szerezte meg, Ez a hatalmas szám Berlász következtetése. Ő tárta huszonnégy éves korában. Széchényi Ferenc könyvtárá- föl és írta meg részletesen a gyűjtemény történetét, de ban nem volt belőle példány. 2002-ben ezt is kiállítottuk, nem tudott elmélyülni a tartalmában. Jankovich gyűj- de akkor még nem lehetett pontosan tudni, miként ke- tési stratégiáját látva feltűnik, hogy nem egy 19. század rült át az Egyetemi Könyvtárba. Nemrég derítettük ki, végi értelemben vett Bibliotheca Hungarica összeállítása hogy Mátyás király budai palotájának ott őrzött vörös- volt a célja. A könyvgyűjtemény osztályaiból világossá márvány faragványaiért adta cserébe a Nemzeti Mú- válik: számára nem létezett külön Magyarország, ha- zeum 1874-ben.57 Jankovichnak corvinái is voltak – ebben nem az ország a nagyobb szomszédságával együtt; a is lekörözte Széchényit, akinek egy sem jutott –; már régi magyar művelődés az ország határain belül sem 1817-ben tulajdonában volt a Curtius Rufus-corvina,58 és önmagában, hanem teljes környezetével együtt. Miért később megszerezte – nem tudni, mikor és hogyan – lett volna másképp a többi gyűjteménnyel? az Illésházy-könyvtárból a Ransanus-kódexet.59 (5. kép)

56 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 263–264. (243. sz.) (Mikó Árpád) Mikó Árpád: Egy archeológus a művészettörténetben, I. In: Archaeo- 57 Farkas Gábor Farkas–Mikó Árpád: Régi kövek, régi könyvek. A Bu- logia és műtörténet 2015. (ld. 4. j.) 174–175. dai Krónika Jankovich-példánya és az Egyetemi Könyvtár régi kőgyűj- 59 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 224–226. (208. sz.) (Mikó Árpád) Újab- teménye. Művészettörténeti Értesítő, 62. 2013. 1–16. ban: Zsupán Edina: Egy archeológus a művészettörténetben, II. In: 58 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 223. (206. sz.) (Mikó Árpád); újabban: Archaeologia és műtörténet 2015. (ld. 4. j.) 198.

ars hungarica 43. 2017 | 1 39

2017_1 beliv.indd 39 2017. 11. 05. 21:32:49 MIKÓ ÁRPÁD

5. Pietro Ransano: A magyarok történetének rövid foglalata, 1489–1490 (Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum), Budapest, Országos Széchényi Könyvtár

Az Országos Széchényi Könyvtár 12. századi görög Tetraeu mú újkori kézirat csatlakozott ezekhez, köztük arab,64 angelionját is Mátyás király könyvtárából származónak török65 és örmény nyelvű munkák is. 1807-ben vásárolta tudta a gyűjtő,60 méghozzá úgy, hogy 1686-ban találták meg Ribay György evangélikus lelkész hagyatékát, ezt volna Budán, s innét került a Carpzow-gyűjteménybe, a szláv nyelvű kéziratokból és régi nyomtatványokból amelynek árverésén 1804-ben megvette – ugyanakkor, álló, különösen jelentős gyűjteményt.66 amikor Luther saját kezűleg írt végrendeletét is. A per- A nem magyar nyelvű kéziratok között olykor akad- gamenre nyomott Thuróczy-krónikájáról viszont Borsa tak hungaricumok, olykor nem. Az Országos Széchényi Gedeon mutatta ki, hogy a Corvinához tartozott.61 Kó- Könyvtár legszebb héber kódexe, a pazarul illuminált Mor- dexei között a latin nyelvű volt a legtöbb,62 de a szintén decháj könyve a híres pozsonyi rabbi, Mose Szofér, a Ha- nagyszámú német63 mellett holland, görög és héber tam Szofér tulajdonában volt,67 a másik szintén illusztrált nyelvű középkori kéziratai is voltak. Még nagyobb szá- kódexnek – Mózes öt könyve a Tárgúm Onkelosszal – nincs

60 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 248–249. (233. sz.) (Mikó Árpád) 65 Uo. 259, 262 (238., 242. sz.) (Dávid Géza) 61 Uo. 269–271. (250. sz.) (W. Salgó Ágnes) 66 Például egy egyházi szláv fordítású, díszes Evangéliumos könyv: Uo. 62 Uo. 217–228. (200–212. sz.) (Madas Edit, Sarbak Gábor, Mikó Árpád) 249–251. (234. sz.) (Liliya Berezsnaja) 63 Uo. 235–237. (220–222. sz. (Vizkelety András) 67 Uo. 255–259. (237. sz.) (Ormos István). A Hatam Szoférra legújabban: Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon. I–II. Pozsony, 64 Uo. 260–262. (239–241. sz.) (Ormos István) Kalligram Kiadó, 2012. I. 991–998, a kódex: 993.

40 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 40 2017. 11. 05. 21:32:49 JANKOVICH MIKLÓS (1772–1846) ÉS GYŰJTEMÉNYEI

magyar vonatkozása.68 Nem tudni, honnét került hozzá mai katolikus plébániatemplomnak középkori kelyhet az egyetlen Magyarországon őrzött hódoltsági defter, a adományozott.81 Rácalmáson volt a család kúriája.82 nógrádi szandzsák összeírása, mert a kézirat Isztambul- Az általa létrehozott mű egésze sokkal, de sokkal ból jutott vissza Európába.69 Került hozzá török kézirat a gazdagabb és bővebb, mint amit korábbi elemzői, mél- budavári nagymecset, vagyis a török kori Mátyás-temp- tatói alkottak róla. Gondolnunk kell arra, hogy hosszú lom könyvtárából,70 de volt Korán-kézirata possessor-be- élete során ő is változott. Az 1790-es években kezdett jegyzés nélkül is.71 Hosszasan lehetne sorolni a raritásokat, gyűjteni, és az másféle világ volt (Cornides Dániel, Pray amelyeknek semmi közük nem volt Magyarországhoz. György, Kovachich Márton György világa), mint ami Német kéziratai egy részét 1895-ben a Széchényi Könyv- negyven évvel később körülvette. És gondolnunk kell tár ezért adta át könnyű szívvel a Hunyadi-levéltárért arra is, hogy az ő reformkori magyarság- és hazafogal- cserébe. Ezek mai hollétét külön ki kellett deríteni.72 ma nem lehet azonos azzal, amit ezek a szavak jelen- Természetesen igyekezett minél több magyar nyelv- tettek az 1930-as évek végén, vagy amit jelentenek ma. emléket megszerezni, ilyen volt a Ráskai Lea által má- Fel sem tudjuk fogni, hogy a magyar kultúra mennyivel solt Krisztina-legenda73 és a Horvát-kódex,74 de főképp volna szegényebb, ha Jankovich az egyetemes kultúra a Margit-legenda, a nagybecsű szöveg legfontosabb emlékeit nem gyűjtötte volna, ha az egyetemes kultúra kézirata, amelyet már említettem.75 Hozzá jutott a Jor- emlékeit nem állítja a nemzet szolgálatába.83 dánszky-kódex elejéről levált töredék is.76 Hazai vonat- Amikor 2002-ben megrendeztük a Jankovich-kiállí- kozású kéziratai közül egyetlen csoportot emelek még tást a Magyar Nemzeti Galériában, e tanulságok zöme ki: módszeresen gyűjtötte a magyarországi reformáció látható volt a kiállításon is, és olvasható a katalógus- különféle ágazatainak teológiai irodalmát, kéziratokat, ban is. Nem állíthatnám, tizenöt évvel később, hogy a nyomtatványokat, amelyek közül olyan unikális, Szent- művészettörténet-írás jelentősen megenyhült volna háromság-tagadó forrás is akad, amelyet a kutatás csak Jankovich irányában, hogy ez a színes, emberi – olykor mostanában dolgozott fel teljes mélységében.77 A ka- esendően emberi – Jankovich-kép ott lenne a szakmai tolikus Jankovich toleráns volt; így adományozhatta köztudatban. A művelt nagyközönségre nem is merek Luther eredeti, saját kezűleg írt végrendeletét és több hivatkozni, hol vagyunk már ezektől az avult ideáktól! magyarországi vonatkozású iratot (pl. Melanchthon Kiss Erika – a Nemzeti Múzeum több évtizedes késle- leveleit) a pesti evangélikusoknak.78 A pesti reformá- kedését pótolva – elkezdte kiadni a leltárkönyvek ere- tus gyülekezet két 17. századi fedeles ezüstserleget ka- deti szövegét, gondosan jegyzetelve és kommentál- pott tőle,79 a kecskeméti reformátusok pedig Sylvester va.84 Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménytörténeti János Újtestamentumának eredeti, Sárvárott 1543-ban kiadványaiban Jankovich Miklós alakja is méltó helyé- nyomtatott példányát.80 Ma is őrzik. A rácalmási ró- re került.85 Azonosítottuk újabb műtárgyait.86 Maradt

68 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 253–255. (236. sz.) (Ormos István) Uo. 293–295. (272–274. sz.) (Balázs Mihály) 69 Uo. 259–260. (238. sz.) (Dávid Géza) 78 Böröcz Enikő: Jankovich Miklós és az Evangélikus Országos Levél- 70 Uo. 260–261. (240. sz.) (Ormos István); Mátyás-templom. A budavári tár. In: Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 30–31. A Luther-végrendelet: Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246–2013). Szerk. Farbaky Uo. 295. (275. sz.) (Böröcz Enikő–Czenthe Miklós), a bártfai tanács- Péter–Farbakyné Deklava Lilla–Mátéffy Balázs–Róka Eni- nak írt Melanchthon-levél: Uo. 277–278. (276. sz.) (Böröcz Enikő– kő–Végh András. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum–Buda- Czenthe Miklós) pest-vári Nagyboldogasszony Főplébánia, 2015. 144–145. (4.2. sz.) 79 2002-ben kiállítottuk a két adományt, de sajnos katalóguson kívül. (Ormos István) Mindkét darabot a kecskeméti Ráday Múzeumban őrzik, a Kálvin- 71 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 261–262. (241. sz.) (Ormos István) téri gyülekezet letétjeként. 72 Vö. Balázs Nemes: Die mittelalterlichen Handschriften des Miklós 80 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 277–279. (257. sz.) (Ács Pál) Jankovich im Spiegel zeitgenössischer Kataloge, I. Magyar Könyvszem- 81 Uo. 163. (123. sz.) (Szilárdfy Zoltán) le, 118. 2002. 387–410, különösen 392–394. 82 Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, III. Fejér megye kastélyai és kúriái. 73 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 237–238. (223. sz.) (Ács Pál) Budapest, Fo-Rom Invest Kft., 2005. 146–147. 74 Uo. 241–242. (226. sz.) (Ács Pál) 83 Lásd erről Marosi Ernő: Az elefántcsont torony. Egyetemes művé- 75 Lásd a 46. jegyzetet. szet a nemzet szolgálatában. In: Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 13–15. 76 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 240–241. (225. sz.) (Ács Pál); „Látjátok 84 Kiss Erika: Jankovich Miklós gyűjteményeinek leltárkönyvei a Ma- feleim…” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Szerk. gyar Nemzeti Múzeumban, I. Kora újkori ezüstművek. In: Folia Histo- Madas Edit. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2009. 266–267. rica, XXVII. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2011. 1–38. (26. sz.) (Kertész Balázs) 85 Horváth 2006. (ld. 9. j.) 24–25, 71–74. 77 Jankovich Miklós 2002. (ld. 1. j.) 284–285. (265. sz.) (Balázs Mihály); 86 Például egy hímzett játéktáblát (az Iparművészeti Múzeumban),

ars hungarica 43. 2017 | 1 41

2017_1 beliv.indd 41 2017. 11. 05. 21:32:49 MIKÓ ÁRPÁD

azonban probléma, kérdés, feladat épp elég. Túlmérete- sokszínű, magyar, de nem kirekesztő, toleranciát tük- zett együttes volt ez kezdettől fogva a hazai tudomány röző mű- és könyvgyűjteménnyel, amely nem szóródott számára; utoljára talán csak maga a gyűjtő volt képes szét szerte a világban, hanem zömében ma is itt van a átlátni, egységben látni az egészet. szemünk előtt, Budapesten. Nem arról van szó, hogy „rehabilitálni” kellene Jan- kovichot, ezt ma már szégyen volna felvetni is, hanem arról, hogy föl tudunk-e tenni értelmes kérdéseket az egyes műtárgyaival (úgy, hogy tudjuk, az övé volt), vagy – ami sokkal nehezebb – a gyűjteményeinek egészével kapcsolatban. Magunkra tudunk-e ismerni a segítségé- Mikó Árpád vel – ahogy szerintem nekünk,87 a jubileumi kiállítás al- művészettörténész kotóinak 2002-ben maradéktalanul sikerült –; tudunk-e MTA BTK Művészettörténeti Intézet ma bármit kezdeni egy olyan hatalmas, kulturálisan [email protected]

amelynek provenienciáját 2000-ben még nem tudtuk: Történelem Ildikó, valamint Cifk a Brigitta, Dobos Zsuzsa, Fábry Eszter, Gosz- – kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. tola Annamária, Nyerges Éva, Radványi Orsolya, Szigethi Ágnes, Szerk. Mikó Árpád–Sinkó Katalin. Budapest, Magyar Nemzeti Ga- Tátrai Vilmos, Urbach Zsuzsa), akárcsak a Régi Szobor (Eisler János, léria, 2000. 441–443. (VII-15. sz.) (Maros Donka); Bubryák Orsolya Verő Mária). Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában Kar- azonosította a Jankovich-kiállításról írott recenziójában: Ars Hungari- say Orsolya adott meg minden támogatást, a Régi Nyomtatványok ca, 32. 2004. 141–142. Tárában pedig W. Salgó Ágnes. A Zeneműtár publikálatlan színi- 87 A katalógus címnegyede hosszasan sorolja azoknak a neveit, akik az plakát-kolligátumát Belitschka-Scholtz Hedvig bízta a gondjainkra. anyag válogatásában vagy a katalógus tanulmányainak, tételeinek Az Országos Levéltárban Érszegi Géza baráti segítsége nélkül nem írásában részt vettek. Szeretnék néhányukról – sajnos nincsenek boldogultunk volna. Az Evangélikus Országos Levéltárban Böröcz már mind közöttünk – megemlékezni most, tizenöt év elteltével is. Enikő, a kecskeméti Ráday Múzeumban Fogarasi Zsuzsa sietett a A Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztálya munkatársain (Boda Zsu- segítségünkre; Szilárdfy Zoltán nélkül soha nem szereztünk volna zsanna, Buzási Enikő, Endrődi Gábor, Jávor Anna, Poszler Györgyi, tudomást a rácalmási kehelyről. Az, hogy a katalógus szerzőgárdája Török Gyöngyi) kívül különösen sokat segített a Nemzeti Múzeum- ennyire interdiszciplináris lett, nem kis részben Ács Pálnak és Székely ban Gerelyes Ibolya és Kiss Erika, valamint Basics Beatrix (Történel- Júliának köszönhető; a több mint négyszáz lapos kötet remek tipo- mi Képcsarnok), Kovács S. Tibor (Fegyvertár) és Torbágyi Melinda gráﬁ ája Lengyel János munkája volt. A kiállítás szép installációját a (Éremtár), az Iparművészetiben Horváth Hilda (Kisgyűjtemények) felejthetetlen múzeumi szakember, Héjjas Pál tervezte. A kiállítás és Pandur Ildikó (Ötvösgyűjtemény). A Szépművészeti Múzeumban – és katalógusa – a magyar múzeumügy kegyelmi időszakában a Régi Képtár azonnal egy emberként állt a kiállítás mellé (Ember született.

42 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 42 2017. 11. 05. 21:32:49 JANKOVICH MIKLÓS (1772–1846) ÉS GYŰJTEMÉNYEI

Miklós Jankovich (1772–1846) und seine Sammlungen Variationen über ein großes Thema

Die Jubiläumsausstellung, die 2002 aus dem Anlass des 200. stellt. Dank dieser komplexen Herangehensweise ist es gelun- Jahrestags der Gründung von ungarischen öff entlichen Samm- gen, das geistige Porträt des Kunstsammlers umzuzeichnen: lungen in der Ungarischen Nationalgalerie veranstaltet wurde, Es stellte sich heraus, dass seine Kollektionen nicht aus dem präsentierte die Kollektionen des ungarischen Kunstsammlers Blickwinkel des ungarischen Nationalismus des 20. Jahrhun- Miklós Jankovich. Neben dem Grafen Franz Széchényi kann derts, sondern aus der Perspektive der liberalen Aufk lärung Jankovich als zweiter Begründer der Ungarischen Nationalbi- zu bewerten sind. Jankovich hat nicht nur die Reliquien der bliothek und des Nationalmuseums betrachtet werden. Zwar ungarischen Geschichte, sondern auch die Reminiszenzen der erschien weder über den berühmten Kunstsammler, noch europäischen Kultur in seine Sammlungen integriert – mit über seine im Jahre 1836 vom Staat gekaufte Sammlung eine den letzteren beabsichtigte er den Horizont der ungarischen Monographie, doch können einige bedeutende Arbeiten er- Kunstsammler zu erweitern. In den seit der Jubiläumsaus- wähnt werden: vor allem eine 1939 herausgegebene Abhand- stellung vergangenen fünfzehn Jahren haben Jankovich und lung von Géza Entz und eine von Hedvig Belitschka-Scholtz seine Sammlungen in der ungarischen Kunstgeschichte ihre zusammengestellte Aufsatzsammlung aus dem Jahr 1985. würdige Position erlangt. Das Ungarische Nationalmuseum Jankovichs riesige, mehr als 60000 Bände beinhaltende Bi- begann die Inventarbücher mit textkritischem Apparat her- bliothek wurde vom ungarischen Historiker-Bibliothekar Jenő auszugeben. Es ist auch gelungen, weitere Kunstwerke, die Berlász rezensiert. Die Kunstwerke – Gemälde, Skulpturen, einst in Jankovichs Sammlungen zu fi nden waren, zu identi- Goldschmiedeobjekte – sowie die Bücher der Bibliothek sind fi zieren. Einige Probleme, Fragen und Aufgaben sind jedoch zurzeit – infolge mehrfacher Reorganisation der öff entlichen übriggeblieben. Sammlungen – sporadisch, in unterschiedlichen Museen und Bibliotheken aufzufi nden. Da die ursprüngliche Provenienz der Gegenstände meistens in Vergessenheit geraten war, waren die Organisatoren der Jubiläumsausstellung genötigt, auch Árpád Mikó die wichtigsten Kunstwerke der ehemaligen Sammlung Jan- Kunsthistoriker kovich neu zu entdecken. In der Ausstellung wurden nicht nur Ungarische Akademie der Wissenschaften, Forschungszentrum die berühmtesten Kunstwerke, sondern auch Handschriften, für Humanwissenschaften, Kunsthistorisches Institut Inkunabeln und weitere Raritäten der alten Bibliothek vorge- [email protected]

Tárgyszavak Schlagwörter Jankovich Miklós, műgyűjtés, 19. század, Magyar Nemzeti Miklós Jankovich, Kunstsammeln, 19. Jahrhundert, Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Országos Széchényi Ungarisches Nationalmuseum, Museum für Angewandte Könyvtár, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria Kunst, Széchényi Nationalbibliothek, Museum der Schönen Künste, Ungarische Nationalgalerie

ars hungarica 43. 2017 | 1 43

2017_1 beliv.indd 43 2017. 11. 05. 21:32:49 2017_1 beliv.indd 44 2017. 11. 05. 21:32:49 Mentényi Klára

Pauer János és Henszlmann Imre „Kőgyűjtés” Székesfehérváron a 19. században

Arra gondoltam, ezúttal a vége felől közelítek a témá- ségét. Érezhető az a törekvés is, hogy a kialakítandó hoz. A szóban forgó helyszín, az események és az össze- Romkerthez tartozó új kőtári gyűjteményt, amelyet függések könnyebb áttekinthetősége érdekében kissé kizárólag középkori töredékekből szándékoznak létre- megkavarom a kronológiát, s a bonyolult történetet hozni, ettől kezdve függetlenítsék az antik örökséget több mint fél évszázaddal későbbről, a Dercsényi Dezső birtokló múzeumi anyagtól. „Csak a kereszténykori tö- által 1938-ban berendezett székesfehérvári kőtár (ter- redékek kerülnének ide, míg a római kori kövek a szé- vező: Lux Géza) (1. kép) létrehozásától indítom.1 Talán kesfehérvári múzeum anyagát gyarapítanák.” Javasolta ily módon könnyebb rávilágítani azokra a – Székesfe- továbbá, hogy Henszlmann 19. századi ásatásait kö- hérváron gyakorlatilag a püspökség 1777. évi létrehozá- vetően a Nemzeti Múzeumba került székesfehérvári sától kezdődően megragadható, az elenyészett, nagy faragványokat – a többivel együtt – szintén ebben a hírű királyi templom hírmondóinak, kőmaradványainak kőmúzeumban mutassák be.3 Amúgy ezeket a fontos megőrzését folyamatosan tovább éltető – hagyomá- darabokat, közöttük a Szent István királynak tulajdo- nyokra, amelyekben a bemutatás célját és módszereit nított szarkofággal, a vörösmárvány sisakrelieff el, vagy illetően két egymástól sok szempontból távol álló tör- az állatküzdelmet ábrázoló tondóval (2. kép) – ideiglenes téneti korszakban, a 19. század második felében, illetve letétként – már egy évvel korábban visszavitték Fehér- a 20. század első negyedében ugyan jelentős szemlé- várra.4 Rajtuk kívül a Lux-kőtárnak nevezett lapidárium- letbeli különbségek érhetők tetten, lényegében mégis ba több helyről érkeztek faragványok. 1938 eleji, Shvoy csupán alig változtak. püspöknek szóló levelében Gerevich így írt: „A kőemlé- A Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) nevében keknek művészettörténeti szempontból jelentősebb két építész (Lux Kálmán és Kiss Dezső) által irányított, része a székesfehérvári püspökség tulajdonában van. régész és művészettörténész jelenléte nélkül zajló 1936– A püspöki palotában és annak kertjében körülbelül 20 1937. évi ásatások idején számos új kőfaragvány került darab olyan faragott kő van, mely a románkori bazilika napvilágra.2 Gerevich Tibor 1937. január 11-én Hóman maradványa s melynek hiányát a bazilika kőmúzeuma Bálint miniszternek szóló, hivatalos leveléből kiderül, megérezné.”5 hogy különleges sírleletek hiányában, éppen a kőtöre- Véleményét elsősorban a millenniumi kiállítás óta is- dékek előkerülésével igazolta a feltárások szükséges- mert román kori faragványokra alapozta. A püspökség

1 Dercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. (Magyarország 3 Gerevich Tibor Hóman Bálint miniszterhez írt levele: Az egykori Kul- művészeti emlékei, II. sorozat) Szerk. Gerevich Tibor. Budapest, turális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), majd Forster Központ (a to- Műemlékek Országos Bizottsága, 1943. 65–154; Mentényi Klára: vábbiakban: volt Forster Központ) Könyvtára. MOB-Irattár 19/a/1937. A kőfaragványok története 1936–1938-ban. In: Szent István király bazi- I. 11. A levél bizonyos részleteit már közölte Lővei Pál: Székesfehérvár, likájának utóélete. A középkori Romkert 1938-tól napjainkig. Szerk. Gärt- Romkert – 1936–1938. Építés–Építészettudomány, 29. 2001. 380–381. ner Petra. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2016. 39–47; 4 Marosi Arnold elismervényét lásd: Székesfehérvár, Szent István Király Gärtner Petra: Az idézet bűvöletében. Uo. 8–9. Múzeum (SZIKM), Adattár, Múzeumtörténet 1936–1938. 1936. no- 2 Prakfalvi Endre: A székesfehérvári ásatásokról. Kiss Dezső előadása vember 24. SZIKM Leltárkönyv, Gyarapodási napló IV/1. 258. tétel. 1938-ból. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszte- 5 Gerevich Tibor levele Shvoy Lajos püspökhöz: MOB-Irattár 117/1938. letére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest, Hild–Ybl Alapítvány, 2004. II. 15. 567–575.

ars hungarica 43. 2017 | 1 45

2017_1 beliv.indd 45 2017. 11. 05. 21:32:49 MENTÉNYI KLÁRA

1. Az új székesfehérvári kőtár északkeleti belső sarka román kori és gótikus faragványokkal Budapest, volt Forster Központ, Fotótár, ltsz. 1660. neg. (Fotó: Petrás István, 1941.)

töredékei közül válogató Gerecze Péter 1895. évi felvé- A püspökségen őrzött, többségében Henszlmann teleit őrző üvegnegatívok (3. kép) ebben az időben már Imre ásatásaiból származó középkori kövek egy részét, éppúgy a MOB gyűjteményében voltak, mint Gerevich pontosabban tizennyolc darabot 1911-ben Prohászka nagy összefoglaló művéhez, a Magyarország románkori Ottokár püspök átengedett az egy évvel azelőtt alakult emlékeihez Petrás István által frissen készített fényképek. Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület- Sajnos az egyik levélben említett lista, amelyet 1938-ban nek. A többi ott maradt, a nagy angyalszárnyas fejezet- a palotában és kertjében őrzött középkori faragványok- ről Foerk Ernő már 1912-ben megemlékezett. 1925-ben a ról vettek fel, egyelőre lappang. Egy másik azonban múzeum egyesület elnöke, Marosi Arnold a Fejérmegyei tartalmazza a – fenti megosztás szerint a múzeumba Naplóban cikksorozatot közölt A püspökkert köveiről. Eb- kerülő – kerti sétányt szegélyező huszonkét, illetve a ben nem csupán a sétányt díszítő hatalmas kőelemeket lépcsőházban tárolt további két római kori sírkőtöre- (4. kép) említette meg, de felsorolta a hátsó, délkeleti déket, egyikük mellett róla mintázott gipszmásolattal.6 kiszögellés, vagyis a Monostor bástya kert felőli falába

6 MOB-Irattár 193/1938. III. 9. A Gerevich által a püspöknek küldött, jegyzék a Szent István Király Múzeum (SZIKM) Adattárában maradt újabb levélben az ásatás mindig jelen lévő mérnöke, Kiss Dezső által fenn. Múzeumtörténet 1938–1939. Székesfehérvár, 1938. március 19. készített listát még nem sikerült megtalálni. A római kori farag- Egy következő dokumentum szerint április 6-án ezeket a múzeumba ványokról feltehetően ugyancsak Kiss Dezsőtől származó, gépelt szállították. SZIKM Adattár, Múzeumtörténet 1938–1939.

46 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 46 2017. 11. 05. 21:32:49 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

helyezett, érdekesebb római síremlékeket és középko- ri részleteket, köztük olyan vörösmárványból faragott 14. századi művekkel, mint például a Nagy Lajoshoz köthető királyalakos törzstöredék vagy a Katalin-sírkő (5. kép).7 Valószínűleg nem sejtette, milyen távolba nyú- lik vissza ez a történet.

Sélyei Nagy Ignác, Székesfehérvár első püspöke (1777– 1789) a prépostsági épület felújításán túl meg kívánta menteni az ősi koronázótemplom északi oldalán még álló, roskadozó kápolnákat, ez a törekvése azonban sajnos meghiúsult. A faragott kövek gyűjtése Székesfehér- váron a Szent István király által alapított prépostsági templom még fennálló északi kápolnasorának 1800-ban történt lebontásához kapcsolódott. Az új püspöki palotát jórészt ennek anyagából emelték. Milassin Miklós püs- 2. Állatküzdelmet ábrázoló tondó, 12. század első fele pök gyóntatója, a tudós Jakosics József már az 1780-as, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum (Fotó: Hack Róbert, 2011.) 1790-es években készíttetett rajzokat római kövekről, elsősorban a városfal Budai kapujába befalazott római valamint a Jakosics-gyűjteményben fennmaradt, gyenge eredetű emlékekről, a sorozatot azonban, talán a bon- minőségű rajzok alapján, eltekintve a szarkofágtól és tás idején, középkori darabok felmérésével is kiegészí- két római sírkőtől, kilenc további, késő gótikus síremlék tette. Minden bizonnyal ő és barátja, Jankovich Miklós maradványként (6–7. kép) értelmezhető dombormű kö- volt az, akiknek tanácsára a főpap 1803-ban elrendelte, zül csak két-két, Györgyi Bodó Miklós, illetve Nagylúcsei hogy a régi prépostsági épület falaiba a rómaiak mellett Orbán préposthoz köthető 15. századi címeres töredék középkori kőfaragványokat is illesszenek be, kétségkívül azonosítható. További négy darab sajnos elveszett, annyi megőrzés céljából. A tíz évvel később Urna romanaként azonban bizonyosnak látszik, hogy az ismert Anjou-kori említett sírláda ekkor már évszázadok óta a kertben áll- szarkofágfedlap-töredékek nem voltak közöttük.8 hatott. Vele együtt az értékes maradványokat József ná- Néhány évtized múlva, 1848-ban Varsányi János ak- dor 1814-ben valószínűleg kivétel nélkül a Nemzeti Mú- varelleket készített a szóban forgó kerítésfalban általa zeumba szállíttatta. Majer József ciszterci tanár leírása, látott kövek némelyikéről, amelyek az eltelt idő alatt

7 A SZIKM leltárkönyve (Törzskönyv II. A/2. 629-643. tétel) a Prohászka pest, MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, 1971. 15–17. A kápolnák- püspök által a múzeumegyesületnek átadott 18 darab azonosítha- ról szóló részt magyarul közli: Lauschmann Gyula: Székesfehérvár tör- tó, főleg román kori faragványt említi. A Fejérmegyei és Székesfehérvári ténete, II. A török kiűzésétől a 18. század végéig. 1688–1800. (Közlemények Múzeumegyesület jelentése 1910–1911. Székesfehérvár, Fejérmegyei és Székesfehérvár város történetéből). Szerk. Farkas Gábor. Székesfe- Székesfehérvári Múzeumegylet, 1912. 16, 25; A Fejérmegyei és Székesfe- hérvár, Székesfehérvár Város Levéltára, 1994 [1912]. 104; hérvári Múzeumegyesület jelentése 1912. Székesfehérvár, Fejérmegyei és Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a préposti residentia a Székesfehérvári Múzeumegylet, 1913. 16. Marosi Arnold: A múzeumi XVII. században. In: Székesfehérvár évszázadai, III. Szerk. Kralovánsz- lépcsőház kövei. Székesfehérvári Szemle, 1. 1931. 7–9. sz. 15–16; Marosi ky Alán. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1977. 132–137. Jakosics Arnold: A püspökkert kövei, I–III. Fejérmegyei Napló, 1925. február 1., József gyűjteményét a Magyar Ferences Levéltár és Könyvtár őrzi, 5. sz. 2; 1925. február 8., 6. sz., vasárnapi melléklet. Az Anjou-kori Collectae a P. Joseph Jakosics, XXXVII., Antiquitates (régi jelzet: 16 J2); faragványokról: 1925. február 15., 7. sz., vasárnapi melléklet. Lővei Pál: Római és középkori kőfaragványok 18. századi rajzai a fe- Az Anjou-kori síremléktöredékekről, valamint a múzeumnak 1911- rences levéltárban. Pavilon, 1990. 2–3. sz. 8–11. A Jakosics-gyűjtemény ben átadott kövekről: Mentényi Klára: A székesfehérvári Szűz Mária további rajzairól Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 14–19.; Mentényi 2011. (ld. 7. prépostsági templom román kori faragványai, I. A faragványok története j.) 45–49. és 12–14, 17. kép. Jankovich Miklós 1793–1795 táján tekintette a 19. században. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2006 meg a prépostságot és az északi kápolnákat. (kézirat, PhD-dolgozat). 27–31, 87–90. http://doktori.btk.elte.hu/art/ J** [Jankovich]: Budai várban talált régi gazdag sírboltról, és benne mentenyi/diss.pdf (letöltés 2017. június 17.); Szinte azonos szöveggel: hihetőleg helyheztetett Katalin Királyné, Podiebrad’ leánya tetemé- Mentényi Klára: Romanische Steinmetzarbeiten der Stiftskirche ről. Tudományos Gyűjtemény, 1827. 2. kötet, 46–47. Jankovich és Jakosics der Jungfrau Maria in Székesfehérvár. Die Geschichte der Skulpturen barátságáról Érdy [János]: Archaeologiai vázlat. Régi tárczájából. im 19. Jahrhundert. Acta Historiae Artium, 52. 2011. 43–44. 15–16. kép, Archaeologiai Közlemények, 7. (U. F. 5.) 1868. 54–59. A szarkofágról és a 59–65, 126–128. vele együtt a Magyar Nemzeti Múzeumba került római sírkő mellett 8 Sélyei Nagy Ignác püspök levele a Helytartótanácshoz, 1777. október az 1803-ban megőrzés céljából befalazott kőtöredékekről ugyancsak 19. Acta Cassae Parochorum, III. (Az MTA Művészettörténeti Kutató a székesfehérvári Majer József líceumi tanár leírásából értesülünk. Fa- Csoportjának Forráskiadványai, 7.) Szerk. Henszlmann Lilla. Buda- rádi Vörös Mihály, a székesfehérvári püspökség jószágigazgatójának

ars hungarica 43. 2017 | 1 47

2017_1 beliv.indd 47 2017. 11. 05. 21:32:49 MENTÉNYI KLÁRA

3. Román kori kőfaragványok a millenniumi kiállítás előkészítése idején Budapest, volt Forster Központ, Fotótár, ltsz. 3676 (Fotó: Gerecze Péter, 1896.)

újabb darabok behelyezéséről, s ezzel együtt a hagyo- szentté avatás idejére keltezett, az 1960-as években a mány tovább éléséről tanúskodnak. Időközben előkerült szarkofágfedél egyik darabjaként azonosított töredé- római sírkövek mellett megörökítette az István király- ket is. Írott forrás hiányában kérdéses, nem voltak-e hoz vagy Imre herceghez köthető, újabban az 1083. évi mellettük további faragványok.9

levele, 1813. december 10. Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár, Orszá- zeti Galéria. Szerk. Szabó Júlia–Majoros Valéria. Budapest, MTA gos Levéltár (MNL OL) N 24. 464. cs. Archivum Palatinale, József nádor Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992. Kat. 59/b-c, 112–113; Szentesi levéltára, Általános iratok, 1814. 29. A levél másolata a Székesfehérvári Edit: Varsányi János: Felmérési vázlatrajzok a székesfehérvári soro- Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban található, A/8. 60–61. zatból, 1848. december 9., illetve december 14. In: A Magyar A szarkofág és a római sírkő 19. századi történetéről Bubryák Orsolya: Tudományos Akadémia képzőművészeti kincsei. Budapest, MTA Művé- „E meditullio basilicae erutum”? Megjegyzések a Szent István- szettörténeti Kutatóintézet, 2004. 183–184, 184–186. ábra. A fedél- szarkofág provenienciájához. Ars Hungarica, 35. 2007. 5–28. és töredékekhez: Entz Géza–Szakál Ernő: La reconstitution de sarco- Bubryák Orsolya: Észrevételek a Szent István-szarkofág történeté- phage du roi Étienne. Acta Historiae Artium, 10. 1964. 215–228; Szakál hez. In: Szent István király bazilikájának utóélete. A középkori Romkert Ernő–Entz Géza: István király szarkofágja. István Király Múzeum Köz- 1938-tól napjainkig. Szerk. Gärtner Petra. Székesfehérvár, Szent István leményei (A. sorozat), 11. Szerk. Fitz Jenő. Székesfehérvár, István Király Király Múzeum, 2016. 23–28. A székesfehérvári késő gótikus építkezé- Múzeum, 1969. 5–13. ábrákkal. Tóth Sándor a szarkofágot és a fedél- sekről és kőtöredékekről Papp Szilárd: A királyi udvar építkezései Magyar- töredékeket az 1083. évi szentté avatás idejére keltezi: Tóth Sándor: országon 1480–1515. Budapest, Balassi Kiadó, 2005. 21–31, 161–173. A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez. A székes- 9 Varsányi János 1847–1848-ban a székesfehérvári kőfaragványokról fehérvári szarkofág és köre. In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántú- készített rajzai 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) lon 1000–1541. Kiállítási katalógus. Szerk. Mikó Árpád–Takács Imre. gyűjteményébe kerültek. Szentesi Edit: Varsányi János: Régiségta- Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1994. 82–88. Leírás és kutatás- ni rajzok, 1840–1850-es évek. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a történet: Tóth Sándor: Szent István-szarkofág. Sírláda és két fedél- képzőművészetek a XIX. században. Kiállítási katalógus, Magyar Nem- töredék. Ars Hungarica, 35. 2007. 29–50.

48 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 48 2017. 11. 05. 21:32:49 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

4. A székesfehérvári püspöki palota kertje, 1920-as évek Székesfehérvár, Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

Nyolc évvel későbbi, 1856-os tollrajzán (8. kép) ugyanis Michael Haas, aki ugyanezt a falszakaszt kevésbé való- sághűen, az egyes darabok elhelyezésénél inkább a kom- pozícióra koncentrálva ábrázolta, már hat római és hat középkori, összesen tizenkét faragványt szerepeltetett, köztük a két emlegetett Anjou-kori vörösmárvány dom- borművel, valamint a hozzájuk tartozó, hasonló anyagú, 5. A székesfehérvári püspöki palota kertjének kerítésfalába befalazott, egyik vakmérműves pillérrel.10 Mindezeket 1883-ban írt 14. század végi vörösmárvány szarkofágfedlap töredék, 1936 munkájában Henszlmann Imre – az akkortájt a Nem- Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Adattár zeti Múzeumban őrzött, kvalitásos sisakdíszes relieff el (9. kép) együtt – az általa egy évvel korábban a temp- talált díszesebb kőfaragványokat, s bővítette a gyűj- lom déli mellékhajójában megtalálni vélt Nagy Lajos- teményt. A ﬁ gurális síremlékeket (5. kép) ugyanerről a kápolnába helyezi, s hogy lényegében nem tévedett, területről nagy valószínűséggel szintén ő hozatta be. azt a 2002-ben ezen az oldalon, igaz, már a templomon Mellékesen megjegyzem, hogy a városmajor közeléből, kívül végzett feltárások igazolják. Az utóbb említett vö- pontosabban az ott folyó Gaja-patak mentén álló egy- rösmárvány felépítményről, amelynek három darabja kori sörfőző malomból és környékéről 2005-ben mi ma- is a kerítésfalba került (lehet, hogy Haas sem rajzolt le gunk is vitettünk be a meglévőkkel összefüggő (11. kép) mindent, ami ott volt?), Henszlmann megjegyzi, hogy vörösmárvány töredékeket a múzeum kőraktárába.11 „Pauer János püspök, amikor még csak püspöki titkár volt, e kődarabokat a város majorjában találta és, lelkes Az 1814-ben Ráckevén született, s korán árvaságra ju- régész voltában, mostani helyükön befalaztatta.” (10. kép) tott Pauer János a tudós Simonyi Pál székesfehérvári Tudatosan gyűjtötte ide egybe a városban és környékén prépost, kanonok házában nevelkedett. A Rómát járt

10 A 250×300 mm-es tollrajzot 1990-ben Szentesi Edit fedezte fel a 11 Nagy Lajos sírkápolnájáról Henszlmann Imre: Székesfehérvári Bundesdenkmalamt Österreich bécsi archívumában, négy évvel ké- ásatások. In: Reissenberger Lajos és Henszlmann Imre: A nagyszebe- sőbb azonban már nem volt a helyén. A tollrajz felirata: „Römische ni és székesfehérvári régi templom. Budapest, A Magyar Tudomá- Grabsteine in Stuhlweißenburg im hofe der bisch. Residenz. Haas” nyos Akadémia Archaeologiai Bizottsága, 1883. 70–85, az idézet Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem elő- helye: 82. (1. jegyzet); a prépostsági templom déli oldalán feltárt történetéből, I. Egy kérdés a Central-Commision magyarországi vo- Anjou-sírkápolnáról: Lővei Pál: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna natkozású anyagai ügyében. Műemlékvédelmi Szemle, 1. 1991. 2. sz. 49; művészettörténeti helye. In: Művészet I. Lajos király korában 1342– Szentesi 1992. (ld. 9. j.) 116. Haas Mihályról: Szentesi Edit: Az intéz- 1382. Szerk. Marosi Ernő–Tóth Melinda–Varga Lívia. Kiállítási ka- ményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. Műemlékvéde- talógus. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1982. 183–203; Bi- lem, 56. 2012. 9, 24. (20. jegyzet). A rajzon ábrázolt kövekről: Menté- czó Piroska: Az Anjou-temetkezések kutatástörténete. In: Magyar nyi 2006. (ld. 7. j.) 26–31; Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 58–65 és 56. 29. kép. királyi és főrendi síremlékek. Gótikus, baldachinos síremlékek a középkori

ars hungarica 43. 2017 | 1 49

2017_1 beliv.indd 49 2017. 11. 05. 21:32:49 MENTÉNYI KLÁRA

6. Jakosics József: Könyvet tartó ﬁ gurát ábrázoló, késő gótikus 7. Jakosics József: Kezében hosszú rudat(?) tartó, késő gótikus sírkőtöredék, 18. század vége sírkőtöredék, 18. század vége Budapest, Magyar Ferences Levéltár és Könyvtár, Collectae Budapest, Magyar Ferences Levéltár és Könyvtár, Collectae a P. Jakosics, XXXVII. 47. lap a P. Jakosics, XXXVII. 45. lap

Simonyi legfontosabb műve az 1817. évi Visitatio cano- tően gazdag, több száz ősnyomtatványt tartalmazó, nica jegyzőkönyvének terjedelmes első része, amely húszezer kötetre becsült, országos hírű könyvgyűjte- a város és a bazilika múltjáról szóló, máig kiadatlan, ményét.13 Ebben azonban építészeti vagy archeológiai fontos történeti forrásmunka.12 Ő maga és könyvtára témájú mű alig akad. 1210 darabból álló éremgyűjtemé- is hatással lehetett tanítványára, akinek tudományos nyét az 1871-ben alakult Fejérmegyei s Székesfejérvár munkássága végigkísérte egész életét. Még azelőtt, Városi Történelmi és Régészeti Egyletnek ajándékozta. hogy a hittudományokkal foglalkozott volna, elvégezte Az Egylet ezzel vett részt az 1879-ben rendezett székes- a bölcsészkart, majd fokozatosan hozta létre elképesz- fehérvári országos kiállításon. Mellesleg önálló munkát

Magyarországon. Szerk. Deák Zoltán. Budapest, Urbis Könyvkiadó, Pauer János a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja felett. 2004. 32–36; Biczó Piroska: A prépostsági templom déli oldalán In: MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Szerkeszti a főtitkár. feltárt gótikus kápolna. Uo. 48–56; Szabó Zoltán: Az oldalkápol- VI. kötet, 7. szám. Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1890. évi április na építészeti elemzése. Uo. 58–69; Lővei Pál: Az Anjou-síremlékek 28-án tartott összes ülésén. Budapest, Magyar Tudományos Akadé- újonnan előkerült töredékeiről. Uo. 72–85; Lővei Pál: Über neu mia, 1890. 7–9; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, X. Buda- entdeckte Fragmente der Anjou-Grabmäler in Székesfehérvár. pest, Hornyánszky, 1905. 528–533; Forintos Attila: A székesfehérvári Acta Historiae Artium, 52. 2011. 149–173. A 2004–2005-ben előkerült székeskáptalan. Adattár, 1777–2004. Székesfehérvár, Alba Civitas Tört. újabb vörösmárvány-sírkőtöredékekről Bartos György–Mentényi Alapítvány, 2005. 80–82; Simonyi Pál: Visitatio Canonica…, 1817. Szé- Klára: Székesfehérvár, Sörházi malom. Tudományos dokumentáció, kesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár. 2005 (kézirat). 13–14. A volt Forster Központ Tervtára, ltsz. 42009; 13 Pauer könyvtáráról Kuthy István: Emlékek a székesfehérvári püs- Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 27–29, 51. (53. jegyzet); Bartos György: pöki könyvtár multjából. Székesfehérvári Szemle, 7. 3–4. sz. 43–46; További székesfehérvári reneszánsz kori emléktáblák. In: Mátyás Sulyok János: A székesfehérvári Pauer-gyűjtemény. Magyar Könyv- király és a fehérvári reneszánsz. Székesfehérvár, Székesfehérvári Egy- szemle, 83. 1967. 1. sz. 191–199; Velenczei Katalin: A székesfehérvári házmegyei Múzeum, 2010. 95–97, 4–5. kép; Mentényi 2011. (ld. 7. püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa. Budapest, j.) 59, 62, 137–138. (51, 53. jegyzet) és 57–58. 33–34. kép. Országos Széchényi Könyvtár–Székesfehérvári Püspöki Könyvtár, 12 Pauer Jánosról Károly János: Fejér vármegye története, I. Székesfehér- 2008. IX–XIV; Tóvizi Ágnes: Kódextöredékek Pauer János székes- vár, Csitári Nyomda, 1896. 442–445; Kenessey Albert: Pauer János. fehérvári püspök inkunábulumaiban. Művészettörténeti Értesítő, 58. Vasárnapi Ujság, 26. 1879. 5. sz. 65–66; Czobor Béla: Emlékbeszéd 2009. 17–27.

50 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 50 2017. 11. 05. 21:32:49 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

8. Michael Haas: Kőfaragványok a székesfehérvári püspökkert kerítésfalának köveiről, 1856 Wien, Österreichisches Bundesdenkmalamt, Planarchiv

szentelt a régészeti gyűjteményeknek is.14 Megújíttatta lalkozott kifejezetten Székesfehérvárhoz kapcsolódó, a székesegyház belső terét, és szülővárosában, Rácke- középkori témákkal, magával a bazilikának nevezett vén a katolikus templomot, valamint új temetőkápol- prépostsági templommal és a benne koronázott ki- nát építtetett Sóstón, ahol ő maga is nyugodni kívánt15 rályokkal, királynőkkel. Kedvenc témája Kálmáncsehi (12. kép). Számos történelmi és régészeti tárgyú, neve- Domokos prépost és az általa alapított Szent Anna-ká- lés- és vallástörténeti tanulmányt írt, s több ízben fog- polna volt, amelyet azonban a mai székesegyház észa-

14 Érdy János: Székesfehérvár fémer emlékei. Magyar Történelmi Tár, 13. lési ünnepélyére Székesfejérvár 1866. nov. 25. Székesfehérvár, Számmer (második folyam első kötet) 1867. 165–176; Pauer János: Egy szerény Nyomda, 1866. 74; ehhez lásd még: Czobor 1890. (ld. 12. j.) 34; Szarka gyűjtemény ismertetése. Székesfejérvár, 1874. 37. és 38. sz. 230–231, Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, Szé- 236–237. Ötven érem rajzával. Jegyzék azon éremgyűjteményről, me- kesfehérvár Város Levéltára–Székesfehérvári Püspöki és Székeskápta- lyet Mlgos és Ft. Pauer János székesfehérvári püspök úr a fejérmegyei lani Levéltár, 2003. 105. A Hosszú-temetőben Pauer közbenjárásával és városi történelmi és régészeti egyletnek ajándékozott. A székes- emelt új kápolna Hübner Nándor tervei szerint épült 1872-ben. Székes- fehérvári országos kiállításra rendezte és lajstromozta Dr. Czobor fehérvár. Szerk. Entz Géza Antal. (Magyarország műemlékei) Buda- Béla. Székesfejérvárott, é. n. [1879]; Czobor 1890. (ld. 12. j.) 38; Pauer pest, Osiris, 2009. 332. Iratok: 1870. augusztus 8., május 20., novem- János: A régészeti gyűjtemények jelentősége. Székesfehérvár, 1874. ber 15., a temető rendezése és a kápolna előtt felállítandó feszület: 15 A székesfehérvári székesegyház munkálatairól: 1867. január 1., a Szent 1882. november 26. A ráckevei templom berendezésével kapcsolatos István-kápolna oltáráról és az orgona javításáról: 1867. [hónap és nap iratok: 1871. szeptember 13., 1872. május 3., június 11., június 19., július nélkül]; Pauer János: Emléklap a székesfehérvári székesegyház beszente- 9. A sóstói temetőben álló, Havranek Antal és Ferenc által tervezett

ars hungarica 43. 2017 | 1 51

2017_1 beliv.indd 51 2017. 11. 05. 21:32:50 MENTÉNYI KLÁRA

ki oldalán álló, gótikus épülettel azonosított. Fő mű- veként említhető a Historia dioecesis Alba-Regalensis ab erecta sedis episcopali 1777–1877 című könyve, amelyben a püspökség és az egyházmegye százéves történetét dolgozta fel.16 1858-tól – ez év január 17-én nevezték ki kanonokká –, levelező, majd 1863-tól rendes tagja volt az Akadémiának, utóbbit elsősorban az előző évi szé- kesfehérvári ásatás ügyének előmozdítása miatt érde- melte ki. Szalay László titkár már 1862. december 15-én kelt levelében tolmácsolta az Akadémia november 17-i ülésén jegyzőkönyvbe vett köszönetét. A székesfehér- vári püspöki levéltárban őrzött iratokból kiderül, hogy főként az aktuális régészeti munkákról, ezek előkészí- téséről, de más tudományos kérdésekről is gyakran értekezett Toldy Ferenccel, Szalay Lászlóval, Kubinyi Ágostonnal, Rómer Flórissal, stb.17 Az elpusztult prépostsági templom nagy múltját bi- zonyára jól ismerő pap tanár régiségek iránti szenvedé- lyét valószínűleg az 1847-ben elkezdett kútfúrás követ- kezményeként 1848-ban előkerült, majd feltárt királyi temetkezések keltették fel olyannyira, hogy már egy évvel később Székesfehérváron kiadott egy kis füzetet a A Székesfejérvárott fölfedezett királyi sírboltról. Ugyan az ásatást végző Érdy János 1853-as írásában kritizálta Pauer dolgozatát, ennek ellenére kétségtelen tény, hogy ő volt az, aki a királysírokat 1849-ben először azonosítot- 9. Anjou-sisakdíszt ábrázoló, faragott vörösmárvány tábla ta – minden bizonnyal helyesen – III. Béla és felesége, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum Châtillon Anna (Ágnes) személyével.18 A már említett (Fotó: Hack Róbert, 2011.) Varsányi János, akinek a temetkezésekről készült felmé-

Szent Kereszt-kápolnát Pauer saját költségén építtette 1887–1888- szédében fejtegette a Magyar Tudományos Akadémai gyűlésén, nov. 7-kén ban. A homlokzaton az ő címere látható. Székesfehérvár 2009. (ld. 1859-ben. Székesfehérvárott, özvegy Számmer Pálné betűivel, 1860. 15. j.) 337. Az említett egyházi épületekre vonatkozó, felsorolt irat- A székesfehérvári királyi templom előkerült maradványaival és azok anyagot lásd: Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, bemutatásával kapcsolatos, Pauer által írt leveleket lásd: Henszl- A 8–13, a Püspökség iratai, valamint Pauer János püspök hagyatéka, mann Imre levelezése és iratai, II. Közreadja: Szentesi Edit et al. (De 1545–1561 A. Ezúttal is köszönöm a levéltár vezetőjének, Mózessy Ger- signis, 3.) Budapest, Balassi Kiadó, 2016. 260–261. No. 539. (Szalay gelynek a kutatáshoz nyújtott folyamatos segítségét. Lászlónak 1862. május 2.), 262–263. No. 540.(Szalay Lászlónak 1862. 16 Pauer János: Memoria Basilicae B[eatae] M[ariae] V[irginis] a S[ancto] május 11.), 265. No. 542. (Szalay Lászlónak 1862. május 14.) A Pauer ál- Stephano conditae. Sz[ékes]Feh[érvár], 1854; Pauer János: Székes- tal kapott levelek: Toldy Ferenctől 1858. december 20., 1859. október Fehérvárott koronázott királynők. Történelmi értekezés a „Vörös- 28., 1874. március 28., Szalay Lászlótól 1862. december 15. (fogalmaz- marty-kör”-ben nov. 30. 1871-ben tartotta Pauer János cz. püspök és ványát lásd: Henszlmann Imre levelezése II. 2016. (ld. 17. j.) 352. No. 583.), kanonok, m. akad. tag. Székes-fehérvár, Klökner Péter, 1872; Pauer Kubinyi Ágostontól 1862. október 29., 1863. január 3., 1863. június 9., János: Történelmi fejtegetés hírlapilag támasztott kérdés fölött: Mi volt 1863. augusztus 21., 1868. május 8., Rómer Flóristól: 1866. szeptem- Domokos fehérvári prépost családi neve? (Mátyás király korából). ber 29., 1870. január 23., 1871. március 8., 1872. január 22., 1872. február A Magy. Tud. Akadémia ülésén october 10-én 1870-ben tárgyalta 26., 1876. augusztus 21. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Pauer János magyar akad. l. tag. Sz.-Fehérvárott, özvegy Számmer Levéltár, A 8–13, A püspökség iratai, valamint Pauer János püspök ha- Pálnénál, 1870; Pauer János: Vestigia Historica Basilicae Alba-Regal[en- gyatéka, 1545–1561 A. sis] B[eatae] M[ariae] Virg[inis] a S[ancto] Stephano rege conditae; item 18 Pauer János: A Székesfejérvárott felfedezett királyi sírboltról. Székes- Capellae Custodiatus S[anctae] Annae. Alba-Regiae, 1866. A Szent fehérvár, Nyomtatott özvegy Számmer Pálné betűivel, 1849; Érdy Anna-kápolnáról: 29–38; Pauer János: Historia Dioecesis Alba-Regalen- János: III. Béla király és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei. sis ab erecta sedis episcopali 1777–1877. Albae Regiae, typis Typographiae In: Magyarország és Erdély képekben, I. Szerk. Kubinyi Ferenc–Vahot Vörösmarty Colomanni Számmer, 1877. A Szent Anna-kápolnáról: Imre. Pest, Emich Nyomda, 1853. 45. Érdy ugyan csak az események XXI. fejezet, 67–77. után öt évvel publikálta eredményeit és a személyek azonosítását, 17 Akadémiai székfoglalója: Pauer János: Ősök emléke, vagyis: szerette-e de már a sírok megtalálását követően, 1848. december 27-én, Pesten, a magyar nemzeti történetét? voltak-e hajdan évkönyvei? Székfoglaló be- a Nemzeti Múzeumban a leletek bemutatásával együtt szakmai elő-

52 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 52 2017. 11. 05. 21:32:50 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

11. Gótikus vörösmárvány sírkőtöredék, levésett ﬁ gurával, hátoldalán 1800. évből származó építési felirattal Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum (Fotó: Bartos György, 2005.)

A színezett ceruzarajzot több más részlettel együtt 10. A püspökkert kerítésfalának részlete egy római sírkővel és a tartalmazó, lakkal bevont vastag, díszesen esztergált, vörösmárvány Anjou-síremlék építészeti töredékével, 1927 aranyozott falécek közé erősített lap, továbbá ennek Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Adattár párdarabja a kőfaragványok 19. századi történetének fontos szereplői. Közülük a már említett elsőn, a bal rési rajzokat köszönhetjük, a vörösmárvány táblákból oldalon látható egy helyszínrajz, amelynek „d” betűvel összeállított sírok fölött számtalan kőtöredéket, köztük jelölt pontján, az egykori templomtól délkeletre 1862 ta- jó néhány gótikus bordát örökített meg. Arról, hogy a vaszán új ház épült. Tervezője Szász Ferenc építész, va- templom területéről kőtöredékek is kerültek Pestre, a lójában csak építőmester, a városi Szépítő Bizottmány Nemzeti Múzeum tárgyjegyzéke tanúskodik: „Több ar- tagja, akit Pauer 1848 óta már biztosan ismert. Akkor chitekturai kőtöredéket hoztunk a Boldogasszony egy- ugyanis az ő feladata volt az artézi kút munkálatai köz- házából és Hunyady Mátyás kápolnájából”. Ha valóban ben megtalált első vörösmárvány koporsó kiemelése voltak közöttük az ásatásból származó leletek is, ezek a földből. Az épület alapozása közben előkerülő kőfa- minden bizonnyal elvesztek. Pauer egy megjegyzése, ragványok és összefüggő mozaiktöredékek iránti közös hogy kissé még korábban, nyáron, az artézi kút javítá- lelkesedésük teremtette meg azt az együttműködést, sakor „ásás közben a munkások töredék-oszlopokra, és amelynek révén egyáltalán elindulhattak a 19. századi nagy kőtáblákra akadtak”, pedig sajnos arra utal, hogy székesfehérvári ásatások. Az események gyorsan zaj- alapozásukkal együtt ekkor szedték fel a templom fő- lottak. Május 2-án Pauer kanonok levélben kereste fel hajójának délre eső, hiányzó 4. és 5. pillérét. Kérdés, az Akadémiát, értesítvén a tudós társaságot a kivételes részleteit tekintve is hihetünk-e annak az ábrázolásnak, leletről, s arról a szándékáról, hogy szeretné mindezt amely ezeket a sávalapra helyezett pilléreket a mel- egy előadás keretében megismertetni velük. Előadá- lékhajó felől, 15. századi, késő gótikus proﬁ lozásukkal sának eredetileg május 8-ra tervezett írásos vázlata együtt, alaprajzban mutatja19 (13. kép). fennmaradt a Püspöki Levéltárban. Erre az alkalomra,

adást tartott a témáról. Demeter Zsóﬁ a: Az 1848-as királysír-leletek ábrázoló ceruzarajz hátoldalán. A kis méretű rajzlap a volt Forster megtalálásának körülményei és visszhangja Székesfehérvárott. In: Központ Tervtárában található, ltsz. 7441. A rajz Rómer Flóris hagya- 150 éve történt. III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. Szerk. Cser- tékából került a MOB-hoz, s a minket érdeklő oldalra ő írta rá utó- ményi Vajk. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 1999. 26, lag: „fehérvári kiásott alaprajz”. Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 24–26. (44. 30–31; Szentesi 2004. (ld. 9. j.) 176–181. jegyzet); Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 54–56., 24. kép, 137. (44. jegyzet). Az 19 Varsányinak fennmaradt egy 1847-ben készített helyszíni vázlata az ásatáson készített, színezett ceruzarajzokat a Magyar Nemzeti Mú- épp akkor napvilágra került négykaréjos pillérről is a Budai kaput zeum (MNM) Régészeti Adattárának Érdy-hagyatéka őrzi. További

ars hungarica 43. 2017 | 1 53

2017_1 beliv.indd 53 2017. 11. 05. 21:32:50 MENTÉNYI KLÁRA

12. Valentiny János: Pauer János püspök idős korában a sóstói temetőkápolna rajzával, 1888. Székesfehérvár, Püspöki palota

14. Szász Ferenc I. rajzának részlete, 1862 A prépostsági templom egykori szentélyétől keletre épített lakóház alapozási munkái közben előkerült kőfaragványok Székesfehérvár, Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

13. Szász Ferenc I. rajzának részlete, 1862 A prépostsági templom 1848-ban kiszedett 4-5. déli pillére Székesfehérvár, Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

54 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 54 2017. 11. 05. 21:32:50 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

15. Szász Ferenc II. rajza, 1862. Díszes kiállítású, aranyozott fatartókkal készült, lakkozott felületű rajztekercs Székesfehérvár, Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

illusztrációként készültek Szász Ferenc díszes kivitelű széthordott, előkelő leletanyagáról és arról, hogy egyi- rajzai. Az első lap bal oldala a helyszín és a korábban kük fehérmárvánnyal fedett volt. A rajz jobb oldalát a előkerült királysírok építészeti jellegű bemutatására szóban forgó ház alapjaiból frissen előkerült kőfarag- szolgál. Az 1848-as leletek mellett – a téma ismerteté- ványok foglalják el (14. kép). Egy 12. századinak látszó, se céljából – szerepel rajta az 1839. évi csatornaásás- levéldíszes oszlopfő kivételével gótikus darabok, nagy kor megtalált hármas sír leegyszerűsített metszete és részük azonban sajnos ma már nincs meg.20 alaprajza is. Hogy melyik uralkodónké lehetett, máig Az ismerős töredékeket ábrázoló másik lap (15. kép) rejtély, egy írott forrásból azonban értesülünk utóbb feliratán május 13-i dátum olvasható, miatta Pauer

rajzok és vízfestmények Varsányi ajándékaként, 1864-ben a MTA-hoz Szvorényi József: Székes-Fejérvár. Új Magyar Múzeum, 1. 1850–1851, kerültek. Szentesi 1992. (ld. 9. j.); Szentesi 2004. (ld. 9. j.). A kőfa- 8. füzet, 422–425. A szóban forgó épületrész Kálmáncsehi prépost ragványok azon a színezett tollrajzon láthatók, amely metszetben kápolnájával történő későbbi azonosítása Balogh Jolán: A művészet ábrázolja a sírokat és a feltárt rétegeket. MNM Régészeti Adattára, Mátyás király udvarában, I. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 181–182. Érdy-hagyaték, a róla készült metszet: Érdy 1853. (ld. 18. j.) 43. Lásd Lásd még Fényi 1977. (ld. 8. j.) 132–136. (22, 24. jegyzet); Pauer meg- Biczó Piroska: Érdy János leletmentésének tudományos eredménye. jegyzése: Pauer 1849. (ld. 18. j.) 2. Az ekkor kiszedett pillérek rajzáról In: 150 éve történt 1999. (ld. 18. j.) 17–19. Az idézet: MNM, Érem-és Régi- Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 22–24; Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 51–54, 22. ségtár, gyarapodási naplók 1846–1856. 1848, 64. Ehhez Biczó Piroska: kép. A déli terület ásatási eredményeiről Biczó Piroska: A székes- A középkori és kora újkori kőfaragványok gyűjteménye. In: A 200 éves fehérvári Szűz Mária-prépostsági templom déli oldalának régészeti Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk. Pintér János. Budapest, feltárása. In: Károly Róbert és Székesfehérvár. Szerk. Kerny Terézia– Magyar Nemzeti Múzeum, 2002. 165. Hunyadi Mátyás kápolnája Smohay András. Székesfehérvár, Székesfehérvári Egyházmegyei a kortársak szerint a templom északi oldalán, keleten elhelyezke- Múzeum, 2011. 139–170; Biczó Piroska: Das königliche Marienstift zu dő, nagyobb, boltozott tér volt, amely a tőle nyugatra lévő, kisebb Székesfehérvár im Lichte der neueren Grabungen. Acta Historiae Ar- szakaszokkal együtt a 18. század folyamán, lebontásáig a középkori tium, 52. 2011. 5–29. prépostsági templom jogutódjának számított. Pauer mindenesetre 20 Az első díszes, prezentációra készített rajz feliratai „a. Helyiségen egyértelműen a király kápolnájának tartja (Pauer 1877. [ld. 16. j.] 43, 1339. Évben Feltalált Sírboltok, b. Helyiségen 1848. Évben Feltalált 60–61.), vélekedése sokáig irányadó marad. Publikációban először Sírboltok d. Helyiségen 1862. Évben Feltalált mosaik és ide Rajzolt

ars hungarica 43. 2017 | 1 55

2017_1 beliv.indd 55 2017. 11. 05. 21:32:51 MENTÉNYI KLÁRA

ehhez utólag illesztették hozzá az új leleteket bemu- tató, jobb oldali részt. A régi faragványokról tehát is- mét új felvétel született, a püspökkert kerítésfalában lévő darabok közül ezúttal nyolcat rajzolt le a mérnök, válogatva és tetszőleges csoportosításban. Rögtön feltűnik azonban, hogy római kő nem szerepel kö- zöttük. A már Haas munkáján jelen lévő Anjou-kori sírkőtöredékek mellett a hozzájuk tartozó díszes kö- nyöklőt, az ott szintén látható palmettás párkány- elemeket, továbbá a Varsányi és Haas által egyaránt bemutatott 11. századi szarkofágfedél-töredéket. Nem egyértelmű, hol tárolják azt a fi gurális saroktöredé- ket, amely Haas rajzáról hiányzik ugyan, de tizenhat évvel azelőtt Varsányi fi gyelmét már felkeltette. Róla 16. Sárkányos féloszlopfejezet az 1862. évi ásatást megelőző csupán a 20. század második felében derült ki, hogy leletegyüttesből, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum a vértesszentkereszti templom kapujának része volt. (Fotó: Gelencsér Ferenc, 2000.) Bárhonnan is került elő (talán a csákvári Esterházy csa- lád révén, ahol pályája kezdetén Pauer káplán volt?), május 19-re halasztotta előadását. Új rajz készítésére feltételezhető, hogy begyűjtésében a tudós pap vala- a munkálatok egy mélyebb rétegéből előző nap elő- milyen szerepet játszott.21 került, nagyobb méretű, fi gurális, illetve állatalakos A cél nem kérdéses: Pauer minden erejével a fi gye- kövek inspirálták a kezdeményezőket. El tudjuk kép- lem felkeltésére törekedett, nyilvánvalóan azzal a szán- zelni azt a sietséget, amivel az éppen csak kiemelt dékkal, hogy elérje a tervszerű ásatások megindítását. köveket rajzolta az építész. Ők találták meg a 12. szá- Május 18-án „az estvéli vonattal”, hóna alatt az összete- zadi sárkányos féloszlopfejezetet (16. kép), valamint kercselhető és kiakasztható rajzokkal Pestre utazott, és a ma is a Nemzeti Múzeumban lévő baziliszkuszos másnap megtartotta előadását az Akadémia osztály- nagy pillérfejezet-töredéket. Amekkora öröm ez, olyan ülésén, beszámolójának tartalmát közölte a Budapes- komoly veszteség, hogy a másik két darab: egy fura, ti Szemle. Egy külön erre a célra csináltatott dobozká- négylábú szörnyállatot ábrázoló, ugyancsak román ban összefüggő mozaiktöredékeket adományozott a kori, íves elem, továbbá egy angyalok által koszorú- Nemzeti Múzeumnak. Erőfeszítéseit siker koronázta, ba foglalt címert tartó, reneszánsz faragvány (17. kép) az Archaeológiai Bizottság felkarolta az ügyet, s há- (ilyesmi sajnos egyáltalán nem található a fehérvári rom tag már június közepén körülnézett a helyszínen. leletanyagban) azóta sajnos elveszett. A szóban forgó Június 24-én Kubinyi Ágoston elnök, Kubinyi Ferenc, lap függőleges illesztése arról is tanúskodhat, hogy a Rómer Flóris, Henszlmann Imre és Érdy János újból Fe- bal oldalon szereplő, általunk jól ismert töredékeket hérvárra utazott, ahol Pauer kanonok is csatlakozott Szász már néhány nappal korábban megörökítette, s hozzájuk. A küldöttség már másnap kérvényt fogal-

Kövek”. Pauer János megbízásából rajzolta Szász Ferenc, 1862. április »A Székesfejérvárott fölfedezett királyi sírboltról« c. munkájára vo- vége–május eleje. Anyaga: Összetekercselhető, kemény papírlapon natkozó levelek és jegyzetek”. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáp- színezett toll- és ceruzarajz, lakkbevonattal. Díszesen esztergált talani Levéltár, Pauer János püspök hagyatéka, 1561 A. végű, aranyozott farudak közé erősítve. Mérete: 62×38,5 cm, a ruda- 21 A második díszes rajz felirata „Székesfehérvárott 1862. május 13-kán zattal együtt: 75,5×40 cm. Székesfehérvár, Püspöki és Székeskápta- kiásott kövek”. Pauer János megbízásából közreműködésével Szász lani Levéltár, ltsz. nélkül; Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 37–43; Mentényi Ferenc, 1862. május 13–18. Összetekercselhető, kemény papírlapon 2011. (ld. 7. j.) 75–80, 52–53. 22–23. kép, 60. 36. kép, 68–69. 47–48. színezett toll- és ceruzarajz, lakkbevonattal. Díszesen esztergált kép; Szász Ferenc 1848. december 5-i feladatairól a városi jegyző- végű, aranyozott farudak közé erősítve. Mérete: 65,8×38 cm, a ruda- könyv (Protocollum) vonatkozó lapját (988. o.) közli Bradák Károly: zattal együtt: 78×39,4 cm. Székesfehérvár, Püspöki és Székeskápta- Fehérvár – fehér folt. Hol volt, hol nem volt királyaink koronázó és temet- lani Levéltár, ltsz. nélkül; Pauer 1862. május 11-én és 14-én ez ügyben kező városa? Pap Gábor bevezetőjével. Budapest, Design & Quality, Szalay Lászlónak írt újabb levelei Henszlmann Imre levelezése II. 2016. 1995. 50–51. A szóban forgó épület alapozása közben előkerült várat- (ld. 17. j.) 262–263. No. 540; 265. No. 542. A második rajzon szerep- lan leletekről Pauer 1862. május 2-án írt először Szalay Lászlónak, az lő faragványok ismertetése Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 32–37, 44–45, Akadémia akkori titkárának. Henszlmann Imre levelezése II. 2016. (ld. 17. 80–81; Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 65–75, 60–67. 37–40, 42, 45–46. kép. j.) 260–261. No. 539. Az 1682. május elején papírra vetett vázlatot egy Csákvári tartózkodásáról Czobor 1890. (ld. 12. j.) 11–12. félrevezető címmel ellátott előlap rejti „Anno 1849. Pauer Jánosnak,

56 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 56 2017. 11. 05. 21:32:51 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

17. Szász Ferenc II. rajzának részlete, 1862 Az ismert sárkányos féloszlopfejezet mellett négylábú állatot és feltehetően egy másik állat fejét (állatküzdelmet?) mutató, íves formájú, elveszett kőfaragvány. Alattuk reneszánsz sírépítmény vagy szemöldökpárkány szintén elveszett töredéke, angyalok által tartott, koszorúba foglalt címeres ábrázolással. Székesfehérvár, Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

mazott Farkas Imre püspöknek. Érthető, hogy III. Bé- számításaira, továbbá az 1848. évi sírleletre alapozott la és felesége sírjához hasonló, csodálatos leletekben elméleti konstrukciót adott elő, öntudatosan megraj- bizakodtak „Méltóságos Püspök Úr! Míg az angolnak zolva hozzá a királyi templom várható alaprajzát. A két Westminsterben, a Francziának Rheimsben, a német sikeres helyszíni szemlét és egyeztetést követően az Ar- birodalomnak Áchenben az orosznak Kremel-ben az chaeológiai Bizottság nevében Ipolyi Arnold örömmel Olasznak Mailandban, a Csehnek Hradschinban van- vette tudomásul, hogy Paueren kívül a szóban forgó új nak fényes Domjaik, mellyekben a nemzet a királyok lakóház tulajdonosai, Hoff mann, Gebhard és Szabady nagyságának, hatalmának, művészi izlésének minden urak az érdekes kőemlékeket szintén a Nemzeti Mú- emlékei együtt felhalmozvák, mi Magyarok királyaink zeumnak ajánlják fel, „valamint köszönetet mond Szász koronázási- és temetkezési Basilikáját, és abban volt, Ferencz helybéli építész úrnak, ki nem csak felvilágosító minden műkincset, drága tetemeikkel együtt lábaink- rajzokat készített a küldöttség számára, hanem értel- kal tapossuk.” mes vezetése által s az eddig történt felfedezések iránti A corvinák visszaszerzésével kapcsolatos isztambuli magyarázataival nagy segítségére volt.”22 útjáról hazaérkező Henszlmann Imre 1862. július 7-én Egy országos gyűjtés eredményeképpen még 1862 korábbi történetírók és helytörténészek leírásaira, illetve őszén megkezdődhetett Henszlmann Imre első ása-

22 Pauer Pestre indulásáról a Szalay Lászlóhoz, az MTA titkárához Érem-és Régiségtár, gyarapodási napló, 1861–1865. 1862. május 20. írt, 1862. május 11-i levelében esik szó. Henszlmann Imre levelezése II. 33. tétel: „Falak ékesítésére mozaik koczkák, különösen készített 2016. (ld. 17. j.) 262–263. No. 540. Az 1862. május 19-én az Akadémi- ládikába (Chatulle) zárva. Pauer János szfv-i kanonok küldeménye”, án tartott előadásról szóló beszámoló megjelent: Budapesti Szemle, lelőhely: „Székesfehérváron a fazekas téren, ház épitéskor”. Idézet 1862. 15. kötet, 48–49. sz. 190–191. Lásd Henszlmann Imre levelezése a Farkas Imre püspöknek írt levélből: Székesfehérvár Püspöki és II. 2016. (ld. 17. j.) 266–267. No. 543. A mozaik töredékekről MNM, Székeskáptalani Levéltár 9/A; Henszlmann július 7-i akadémiai elő-

ars hungarica 43. 2017 | 1 57

2017_1 beliv.indd 57 2017. 11. 05. 21:32:51 MENTÉNYI KLÁRA

18. Indadíszes párkány részlete vaddisznóval, 12. század Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum (Fotó: Kiss László, 2013.) 19. Henszlmann Imre (?): Akantuszleveles pillérfejezet töredéke állatpárral, 12. század tása. Az újabb királysírokat remélő feltárások egyedül Reprodukció: Henszlmann 1864. (ld. 22. j.) 136. a déli oldalon lévő városi területre, a Fazekas utcá- ra korlátozódtak, sajnálatos módon ugyanis Farkas Köztük van a mindeddig a Városháza udvari homlok- Imre püspök, akit pedig Pauer a lelkesítő szavakon zatába befalazott nagy méretű román kori tondó és túl mozaikszemekkel ugyancsak megajándékozott, a vörösmárvány Anjou-sisakdísz (9. kép), négy további kertjében nem engedélyezte a régészeti munka foly- vörösmárvány töredék, az ismeretlen városi lelőhellyel tatását. Henszlmann szerint „Ha a püspök az ásatást rendelkező, román kori vaddisznós faragvány (18. kép), udvarán nem engedi meg, attól tartok, czélunkat fé- végül mindössze egyetlen, a szóban forgó ásatásból lig sem fogjuk elérni”. Az Érdy idején megtalált sírok- származó, s ma is a Nemzeti Múzeumban található, tól keletre és nyugatra egy hosszú, keskeny sávban kisebb méretű falpillérfejezet. Bizonytalanságban ma- végzett ásatások mindössze két hónapig tartottak radunk a tekintetben is, melyek lehettek a 8. tételben (szeptember 15–november 12). Annak ellenére, hogy szereplő „különféle kőtöredékek”, ugyanis egyáltalán Henszlmann kiérlelt elméleti alapvetéssel és prekon- nem biztos, hogy azonosak voltak a két évvel később cepciókkal érkezett, számos nyereséggel jártak, a kő- megjelent, tekintélyes terjedelmű könyvében rajzban faragványok tekintetében azonban kevés eredményt is közölt (19. kép), további hat darab román kori, s ki- hoztak. Már november 18-án nyolc tételben érkeztek lenc darab gótikus faragvánnyal.23 leletek a Nemzeti Múzeumba. Pauer János a Szász Fe- A munka mérnök vállalkozója, a helyszíni feltárások renc által talált két nagy fejezetet küldte (hová lett a állandóan jelen lévő irányítója, aki önállóan és Henszl- másik két értékes darab?), maga Henszlmann csak mann-nal együtt is végzett felméréseket, Szász Ferenc. egy érctöredéket, magukat a köveket pedig a város. Ő készítette a Vasárnapi Ujságban megjelent acélmet-

adásáról beszámol a Budapesti Szemle, 1862 16. 50–52. sz. 190–191. 7-i ülésén felolvasott jelentésének és Henszlmann értekezésének Lásd Henszlmann Imre levelezése II. 2016. (ld. 17. j.) 292–294. No. 553. összefoglaló szövege megjelent: Sürgöny, 2. 1862. 157. sz. július 10. Az 1862. július 7-i akadémiai előadás teljes szövege folytatásokban „Tárcza” rovatában. A forrást Szentesi Editnek köszönöm. jelent meg a Vasárnapi Ujságban: Henszlmann Imre jelentése a 23 Az ásatásról első ízben Ipolyi Arnold számolt be. Ipolyi Arnold: Magyar székesfehérvári régiségekről. (Felolvastatott a m. Akad. júl 7-ki ülé- régészeti krónika. Archaeologiai Közlemények, 3. 1862. 171. („566. Székes- sében) Vasárnapi Ujság, 9. 1862. 28, 29, 30, 31. sz. 330–331, 342–343, Fehérvár”). Pauer kanonok Farkas Imre püspökhöz címzett levelének 354–355, 366–368., majd a szerző teljes terjedelmében beemelte piszkozata ugyanabban az iratkötegben maradt fenn, mint előadá- két évvel később megjelent könyvébe is. Henszlmann Imre: sának vázlata. (Lásd a 22. jegyzetben). „Az ide mellékelt skatulában A Székes-fehérvári ásatások eredménye. Pest, Heckenast, 1864. 28–45. egy kis ereklyével bátorkodom Méltóságodnak kedveskedni. Szerény Az Archaeológiai Bizottság 1862. július 1-jén elfogadta és felterjesz- maradványa ez a Sz. István kir. által 1004–1038-ig Székesfehérvárott tette jelentését az MTA vezetésének. Henszlmann Imre levelezése II. épített nagyszerű bazilika mozaik falazatának.” Székesfehérvári Püs- 2016. (ld. 17. j.) 289–291. No. 552. Az idézetet lásd a 291. oldalon. Az pöki és Székeskáptalani Levéltár, Pauer János püspök hagyatéka, 1561 Akadémia „philos., törv. és történettudományi osztályainak július A; Henszlmann Imre levele Kubinyi Ferencnek Székesfehérvárról, 1862.

58 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 58 2017. 11. 05. 21:32:51 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

21. Négykaréjos pillér fejezettöredéke, 11. század Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum (Fotó: Hack Róbert, 1995.)

színi mérések és vázlatok alapján megfestett, igen ér- tékes forrásnak számító összefoglaló felmérés éppúgy Szász munkája, mint a korábban említett, a régészeti munkákat megelőző, másik két rajz. Neki tulajdonít- ja a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága által Budapesten rendezett 1880. évi kiállítás kalauza is. Eszerint az 1862. évi ásatást bemutató, akvarellel 20. A főhajó déli pillérsorának és a déli mellékhajónak feltárt részlete, színezett tusrajzból két eredeti példány is született. 1862. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Adattár A Henszlmann Imre hagyatékából a MOB gyűjtemé- nyébe került akvarell mellett Szász – kétségkívül Pauer szetet, amely hamarosan színezett változatban is nap- János kérésére – még egy, vele mindenben megegyező világot látott. változatot festett. Arról a tényről, hogy ez is prezentá- Csupán a közelmúltban derült ki, hogy a Székesfehér- ciós anyagként készült, vagyis előadás illusztrációjá- vári Egyházmegye Levéltárában őriznek még egy harma- nak szánták, a többivel megegyező, fából esztergált, dik, azonos korú és hasonló megjelenésű, díszes farudak aranyozott rudak árulkodnak.24 közé erősített, lakkal bevont rajzot. Felirata: „Sz. István A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága Király által a Boldogságos Asszony tiszteletére épített által 1880-ban Budapesten rendezett kiállítás kalau- és 1862dik évben kiásott Bazilika romjainak tervrajza”. za nyomán pedig neki tulajdonítható az alap- s met- A címen kívül az ábrázolt részletek is megegyeznek a szetrajzot mutató, nagy méretű akvarell is. Egykori volt Forster Központ Tervtárában található változaton szerepét azóta méltánytalanul elfelejtették, s csak re- láthatókkal. A feltárt terület nézet-, metszet- és alap- mélhetjük, hogy alakját megőrizte az 1862-ből fenn- rajzát összefüggéseiben bemutató lap már az ásatást maradt egyetlen ásatási felvétel (20. kép). Közbevető- követően készült. A pontosnak bizonyuló, nyilván hely- leg érdemes megjegyezni: Pauer és Szász ekkor 48,

szeptember 16. Henszlmann Imre levelezése II. 2016. (ld. 17. j.) 314–317. No. Henszlmann 1864. (ld. 22. j.) 123, 136–139, 147, 151, 154–157, 166–167. 566. Az idézet a 316. oldalon. Kubinyi Ágoston 1862. október 18-án kér- A Magyar Nemzeti Múzeumban maradt falpillérfejezet: Budapest, te Farkas Imre püspököt, hogy a feltáró munkákat a kertben folytatni MNM, Régészeti Tár, Középkori kőfaragványok gyűjteménye, ltsz. lehessen. A püspök elutasító levelei: 1862. november 2., 1863. február 60.249.C. Az 1862. évi ásatáson előkerült kőfaragványokról Mentényi 15. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár 9/A; A Magyar 2006. (ld. 7. j.) 48–59; Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 84–99. Nemzeti Múzeum Régiség- és Kincstárába ajándok és szerzemény ut- 24 A volt Forster Központ Tervtárában őrzött akvarellel színezett tus- ján begyűlt tárgyak jegyzőkönyve 1861–1865-ig. 1862. november 18. 119. rajz mérete: 212,5×65 cm, ltsz. 7432. A székesfehérvári rajz mérete: tétel; Henszlmann-nak az ásatást követő cikksorozatairól és jelenté- 212×66,5 cm, a rudazattal együtt: 225,5×67,2 cm. Székesfehérvár, Püs- seiről: Henszlmann Imre levelezése II. 2016. (ld. 17. j.) 338–351. No. 580–582; pöki és Székeskáptalani Levéltár, ltsz. nélkül. Itt köszönöm meg a

ars hungarica 43. 2017 | 1 59

2017_1 beliv.indd 59 2017. 11. 05. 21:32:52 MENTÉNYI KLÁRA

22. Henszlmann Imre (?): Négykaréjos fejezettöredék az északi mellékhajóban feltárt szélső északi sír fej felőli oldalán, másodlagos helyzetben Reprodukció: Henszlmann 1876. (ld. 25. j.) 48.

Henszlmann 49 éves volt. Kortársak. Szász későbbi sorsa egyelőre ismeretlen, Pauer és Henszlmann azon- 23. Aranyozott levéldísz töredéke az Anjou-kápolna környékéről, 14. sz. ban mindössze egy év különbséggel, 75 éves korukban utolsó harmada, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum haltak meg. Szorosabb kapcsolat azonban nem alakul ki köztük, ezt az is jelzi, hogy Pauer hagyatékában mert nem találta meg a legnagyobb királysírokat, sem egyetlen Henszlmanntól származó, közvetlenül neki Károly Róbert, sem Nagy Lajos, sem Mátyás temetke- írt levelet sem találunk.25 zési helyét nem sikerült feltárnia. Közben pedig olyan A félbemaradt ásatások folytatását és kiterjesztését fontos részletek kerültek elő, mint a kanonoki kórus, a a templom főhajóját rejtő püspöki kertre az Akadémia főoltár alapjai, a Mátyás-szentély, vagy az északkeleti a megüresedett főpapi szék kapcsán már 1866-ban kez- torony az oldalkápolnákkal. Róluk keveset írt, szeren- deményezte, amikor azonban 1874-ben Pauer püspöki csére a helyi sajtóban más szemtanúk tudósításai mel- helynök lett, erre valóban sor kerülhetett. A feltárást lett fennmaradtak az ezúttal folyamatosan jelen lévő ﬁ nanszírozó Trefort Ágoston miniszter személyesen Czobor Béla alaposabb beszámolói is. Őt egyébként látogatta meg Székesfehérváron, ígéretet téve a mun- Pauerhez kötötte a szorosabb, gyermekkoráig vissza- kálatok utáni helyreállításra. Henszlmann ezúttal a két nyúló tanítvány–mester kapcsolat.26 éve felállított Műemlékek Ideiglenes Bizottsága elő- Faragványokkal Henszlmann ezúttal egyáltalán nem adójaként vezette a régészeti kutatást. Művezetéssel, foglalkozott. Mindössze egyetlen, ma is meglévő dara- vagyis a helyszíni munkák irányításával Zalay Alajos ki- bot ismertetett, egy négykaréjos pillér fejezettöredékét rályi főmérnököt bízták meg. Az ásatás ugyan a koráb- (21. kép), de csak azért, mert az északi mellékhajó Ár- binál nagyobb területre terjedt ki, ezúttal is csak két és pád-kori sírjainak egyikében került elő (22. kép). Német fél hónapig (augusztus 16–november 7.) tartott. Régé- nyelvű ásatási publikációjában ugyan lelkesen írt az szeti eredményeire nem térek ki, annyit azonban már északi mellékhajóban feltárt, általa Habsburg Albert- a jóval csekélyebb terjedelmű publikációk is elárulnak, nek tulajdonított sírból kikerülő fehérmárvány töredé- hogy Henszlmann nem volt elégedett. Elsősorban azért, kekről, azonban sem rajzot, sem leírást nem készített

levéltár vezetőjének, Mózessy Gergelynek és Bechtold Pannának az helyszínén jegyzetelő vagy rajzoló, hosszú kabátos, kalapos úr való- említett rajzok kapcsán nyújtott segítségét. színűleg Szász Ferenc. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani 25 Fekete János: Egy szó a székesfehérvári ásatások ügyében. Vasárna- Levéltár, A 8–13, A püspökség iratai, valamint Pauer János püspök ha- pi Ujság, 9. 1862. 46. sz., november 16. 544–545. A metszet az 54. olda- gyatéka, 1545–1561 A. lon látható. A színezett acélmetszet publikációja: Múltunk építőkövei. 26 Az Akadémia és a Székesfehérvári Káptalan között 1866-ban folyta- Szerk. Csurgai Horváth József–Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, tott levelezés előzménye egy Henszlmann által tartott beszéd a fel- Székesfehérvár Város Levéltára, 2001. 13. A volt Forster Központ Terv- tárások folytatásának szükségességéről. 1866. március 9. Levélfogal- tárában őrzik azt az akvarellt (ltsz. 7432), amely alaprajzban és met- mazvány az Akadémiától a Káptalannak, MTA Kézirattár 917/94/1866. szetben is ábrázolja az 1862-ben feltárt területen előkerült régészeti RAL K 1218/11; Eötvös József akadémiai elnök és Arany János titkár jelenségeket. A magyarországi műemlékek ideigl[enes] bizottsága által levele a Káptalanhoz, 1866. április 8. Ebben az Archaeológiai Bizott- hazai műemlékek rajzaiból rendezett kiállítás kalauza. Budapest, Egyete- ság március 19-i ülésén elhangzott előadásra hivatkozva kéri, hogy mi Nyomda, 1880. 13., 12. tétel. A jól ismert fénykép a SZIKM tulajdo- a püspöki kertben is lehessenek régészeti feltárások. Székesfehér- na, közli Dercsényi 1943. (ld. 1. j.) 3., 1. kép. A rajta látható, az ásatás vári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Acta Capitularia 1859–1867.

60 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 60 2017. 11. 05. 21:32:52 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

24. Henszlmann Imre (?): Román kori kőfaragványok rajza, köztük régebb óta ismert, nem az 1882. évi ásatáson előkerült darabokkal Reprodukció: Henszlmann 1883. (ld. 11. j.) 58.

róluk. Nem csupán a fennmaradt fényképen láthatók, 25. Anjou-kori, I. (Nagy) Lajosnak tulajdonított szarkofágfedlap- a különböző cikkek is hatalmas római kori kőtömbök- töredék a kerítésfalból történő kibontás után, 1938 ről számoltak be. A Nemzeti Múzeum nevében Pulsz- Budapest, volt Forster Központ, Fotótár, ltsz. 1694. neg. ky a helyszínen járva válogatta „azon romai köveket, melyeket a muzeum számára elküldendőnek vél: ezek hétig tartottak (szeptember 17–október 8.). Pauer János, elszállítandók a többi talált kövek pedig biztos helyen aki ekkor már negyedik éve a székesfehérvári püspöki őrizendők”. 1875. május 21-i levele alapján Zalay Alajos „a méltóságot viselte, ezúttal jóval távolabbról ﬁ gyelte az kiszemelt, és négy fa szekrénybe elhelyezett római kö- eseményeket. A feltárások során Henszlmann a püspö- vek”-et felküldte Pestre, amelyek Pulszky válasza alapján ki palota előtti téren megtalálni vélte a szerinte nyugat meg is érkeztek a múzeumba. Nemcsak a szekrényeken felé hosszabb templomhoz tartozó, Szent István ko- csodálkozunk, azon is, hová lettek a kövek. A gyarapo- ri délnyugati tornyot. Írott forrásokra támaszkodva a dási napló ugyanis csak Henszlmann által adományo- déli mellékhajóba lokalizálta Nagy Lajos sírkápolnáját, zott fémleleteket tüntet fel.27 amelynek déli végződését a hajófallal azonosította, s Az 1882. évi harmadik ásatásra újból a déli oldalon ke- körülötte további falakat is feltárt. Ezek közelében két rült sor, apropóját egy lakóház lebontása adta. A MOB szép Anjou-kori gótikus faragvány is előkerült, egy ara- megbízásából végzett munkálatok mindössze három nyozott levéldísz (23. kép) és egy vörösre festett liliom,

Trefort Ágoston levelei Pauer Jánoshoz: 1872. szeptember 19., 1874. magát. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Pauer június 20., 1874. július 7., 1874. október 30. Székesfehérvári Püs- János püspök hagyatéka, 1561 A. pöki és Székeskáptalani Levéltár, Pauer János püspök hagyatéka, 27 A négykaréjos pillérhez tartozó töredékről: Henszlmann 1876. (ld. 1545–1561A.; MOB-Iratok 1874/68. A volt Forster Központ Könyvtárá- 25. j.) 48. A faragványokról: Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 59–62; Men- ban. Az 1874. évi ásatásról Henszlmann Imre: Három nemzeti mű- tényi 2011. (ld. 7. j.) 99–101. Az ásatásról készült fényképet lásd a emlék. Budapesti Szemle, 1875. 7. kötet, 14. sz. 423–427.; Henszlmann 89. oldalon, 68. kép; római kövekről és egy sírban talált fehér már- Imre: Stuhlweißenburger Grabungen im Jahre 1874, I–IV. Pester Lloyd, ványtöredékekről írt Czobor Béla a Székesfejérvárban, 1874-ben: 1875. március 6., március 10., április 3., április 8. Henszlmann Imre: Czobor 1874b (ld. 25. j.) A Henszlmann által Habsburg Albertnek Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylü mű-emlékeinek rövid tulajdonított sír megégett fehérmárvány síremlék töredékeiről és ismertetése. Budapest, Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda, 1876; római faragványokról ír Czobor 1874a (ld. 25. j.) 794; Henszlmann Czobor Béla: A székesfehérvári ásatások. Új Magyar Sion, 5. 1874. 1875. (ld. 25. j.) március 6. Az idézet helye: Jegyzőkönyv a Székes (=Czobor 1874a) 792–796. A Székesfejérvár című hetilap rendszeresen Fehérvári Szt. István féle Basilika körüli ásatások beszüntetése beszámolt a püspökség udvarában folytatott ásatásokról és azok iránt. 1874. november 7. Székesfehérvár, Püspöki Levéltár, 9/A. eredményeiről. Székesfejérvár, 4. 1874. 33. sz., augusztus 16. 207; 34. Zalay Alajos 1875. május 21-én Pulszky Ferencnek írt levele: MNM sz., augusztus 21. 213; 35. sz., augusztus 30. 230; 36. sz., szeptem- Érem- és Régiségtár iktatott levelezése, 1875/201. Június 10-én ber 6. 225–226; 37. sz., szeptember 13. 231; 38. sz., szeptember 20. Hampel József „régiségtári és segédőr” írta a választ, hogy a „ró- 237–238; 39. sz., szeptember 27. 243; 40. sz., október 4. 248; 41. sz., ok- mai emlékkövek” megérkeztek. MNM Érem- és Régiségtár ikta- tóber 11. 253–254. Az október 18-i számba Czobor Béla ír összefog- tott levelezése, 1875/57. Eszerint ezek mégis Budapestre érkeztek, lalót „A püspöki kertben folytatott ásatások” címmel a 260. oldalon annak ellenére, hogy a leltárkönyvben az 1874–1875. évből csupán (=Czobor 1874b), de az ismertetés tovább folytatódott: október 25. kisleletekről szóló adatokat lehet találni. MNM Érem-és Régiség- 265–267; november 1. november 8. 278, november 15. 284. Czobor egy tár, gyarapodási naplók, 1874. október 3. 230. tétel, 1875. szeptem- Pauernek 1882. január 3-án írt levelében „legkisebb ﬁ ának” nevezte ber 21. 162. tétel.

ars hungarica 43. 2017 | 1 61

2017_1 beliv.indd 61 2017. 11. 05. 21:32:52 MENTÉNYI KLÁRA

26. A püspökkert kerítésfala a kőtöredékekkel az 1938. évi kibontás előtt Budapest, volt Forster Központ, Fotótár, ltsz. 159244. neg.

amelyek az ásatást követően, 1883. április 19-én a Nem- mettákat mutató töredék. Mivel pontos lelőhelyükkel zeti Múzeumba kerültek.28 kapcsolatban Henszlmann nem tájékoztatott, továbbá, 1883-as publikációját, a Székesfehérvári ásatásokat an- hogy a könyvben lerajzolt egy lokalizált, de az északi ol- nak ellenére, hogy a feltárásokat lezárni nem kívánta, dalon talált darabot is, egyáltalán nem lehetünk biztosak egyúttal korábbi eredményei összefoglalásának szánta. abban, hogy az említett faragványok 1882-ben, s nem Ami a köveket illeti, a régóta ismert, sőt már Haas raj- 1874-ben kerültek elő. Valószínűleg csupán mutatóba zán is szereplő palmettás párkányelemeken kívül még választott néhány darabot a püspökségen raktározott, négy eddig nem közölt, román kori faragvány rajza lát- már korábban feltártak közül. Különösen az egységes ható benne (24. kép), szerencsére mind fontos és meglévő motívumkinccsel rendelkező ún. szőlőleveles csoport darabok. Két különböző, gazdagon díszített nyíláskeret kapcsán tűnnek fel, s fogalmazhatók meg komoly két- elem egymásba hurkolódó indákból kinövő szőlőleve- ségek afelől, hogy Henszlmann megtalálásukon túl, bár- lekkel és állatﬁ gurával, egy vízszintes helyzetben ábrá- milyen mértékben is foglalkozott a kőfaragványokkal. zolt indás-palmettás, valamint egy összefonódó, éles Inkább csupán illusztrációként szolgáltak az általa mon- metszésű, háromtagú körfonatba írt, legyezőszerű pal- dandókhoz. 1862-ben, könyve szerint három idetarto-

28 Henszlmann 1883. (ld. 11. j.) 55–85. Nagy (I.) Lajos király sírkápolná- április 19. 38. tétel, 6. szám: „Középkori faragott kőtöredék, aranyoz- járól Uo. 70–85, a 16. ábrán alaprajzi rekonstrukcióval. MNM Érem-és va”, 7. szám: „Középkori faragott kőtöredék, liliomokat tüntet föl, Régiségtár, gyarapodási naplók, 1882. november 21. 136. tétel, 1883. átm. 12 cm”. Henszlmann 1883. (ld. 11. j.) 84., 20. ábra.

62 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 62 2017. 11. 05. 21:32:52 PAUER JÁNOS ÉS HENSZLMANN IMRE

zó darabot talált, most újabb kettőt publikált közülük, forma élt tovább azokban a természetesen már rende- 1895-ben azonban, amikor Gerecze először foglalkozott zettségre és az ismeretek szakszerű átadására törek- velük, még további tizenöt, csupán ásatási leletként ér- vő elképzelésekben, amelyek a 20. század harmincas telmezhető töredék volt a püspökség birtokában. éveiben létrejövő kőtárak, így a szóban forgó kerítés- Ami a püspökkert kerítésfalában lévő, ﬁ gurális dara- faltól alig kétszáz méternyire, Lux Géza által tervezett bokat illeti, ezek rajzát ugyan – őrzési helyük megjelölé- székesfehérvári alapjául is szolgáltak. sével együtt – ő is közli könyvében, de a törzstöredéket A faragott kövek megőrzésében és bemutatásában (25. kép) német lovagnak tartván, velük kapcsolatban a 18. század vége óta az a hagyománnyá váló felismerés tartózkodóan csupán azt jegyzi meg, „hogy Nagy Lajos él tovább, miszerint az ilyen jellegű emlékek, széthullott korában nálunk kitűnő szobrászati műhely létezett”.29 épületek és faragott szerkezetek becses maradványai Visszatérve a püspökség kerítésfalához, Pauer „ud- nem csupán gyönyörködtetésre való műtárgyak, ha- varában, ízléssel elhelyezett feliratos köveknek mu- nem az írott forrásokkal együtt, vagy azok hiányában zeumszerü gyűjteményét” a tudós érdeklődésű látoga- régmúlt idők történetének nélkülözhetetlen szemta- tók közül bizonyára sokan megtekintették a 19. század núi. Mások mellett ezt a szemléletet képviselték, eb- második felében, de még később, a 20. század elején is ben jártak elöl a korszak itt emlegetett tudós nagyjai. (26. kép). Kétségtelen tény, hogy Székesfehérváron – az Irigylésre méltó, ígéretes kezdet volt.30 évszázadok alatt szinte teljesen eltűnt, nagy múltú kirá- lyi koronázó- és temetkezőtemplom keltette kíváncsi- ság miatt – a római emlékek iránti érdeklődés mellett igen korán megkezdődött a középkori kőfaragványok gyűjtése és megörökítése is. Ebben egyértelműen az 1777-ben felállított püspökség játszotta a főszerepet, Mentényi Klára mint ahogyan sajnos az északi kápolnasor bontását művészettörténész szintén nekik köszönhetjük. Valójában ez a bemutatási [email protected]

29 Ezt követően készül a négy székesfehérvári ásatásról készített össze- na maradványaival együtt tárgyalja, mivel azonban konkrét módon sítő alaprajza. Felirata: A székesfehérvári királyi templom 1848, 1862, egyiket sem tudja Károly Róbert vagy Nagy Lajos személyéhez kötni, 1874 és 1882-ben kiásott maradványainak térképe. A volt Forster Köz- valójában csupán korukra és a sisakdíszes relieff el való hasonlósá- pont Tervtára, ltsz. 7434; A román kori faragványokról Henszlmann gukra mutat rá. A manapság Katalin hercegnőnek tulajdonított, 1883. (ld. 11. j.) 57–58, 58. 1–6. ábra; Mentényi 2006. (ld. 7. j.) 63–68; domborműves sírlapról, valamint a szarkofágfedlap királyalakos Mentényi 2011. (ld. 7. j.) 102–107; Gerecze Péter: Építészeti emlé- törzstöredékről van szó, lásd Lővei 2004 (ld. 11. j.) 80–84; Lővei 2011. keink az ezredéves kiállításon. Archaeologiai Értesítő, 16. 1896. 234–237; (ld. 11. j.) 161–169. Az idézet és a sírkőtöredékek rajzai Henszlmann Gerecze Péter: A pécsi székesegyház oltársátra és többi szobrászati 1883. (ld. 11. j.) 79. maradványa. Archaeologiai Közlemények, 20. 1897. 122–130. A Püspök- 30 Az idézetet lásd Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados kert kerítésfalában lévő Anjou-kori vörösmárvány sírkőtöredékeket ünnepére. Szerk. Károly János–Nyirák Sándor. Székesfehérvár, Vö- az általa ezúttal a templom déli oldalára lokalizált Nagy Lajos-kápol- rösmarty Nyomda, 1877. 270.

ars hungarica 43. 2017 | 1 63

2017_1 beliv.indd 63 2017. 11. 05. 21:32:52 MENTÉNYI KLÁRA

János Pauer und Imre Henszlmann „Steinsammeln“ in Stuhlweißenburg (Székesfehérvár) im 19. Jahrhundert

Der Beitrag befasst sich mit dem Sammeln und der Sammlungs- Jahr 1856 zeichnete Michael Haas die Steinmetzarbeiten im geschichte geschnitzter Steindenkmäler der mittelalterlichen, Auftrag der Wiener Central-Commission. Zudem war es János königlichen Krönungs- und Grabeskirche von Stuhlweißenburg Pauer, derzeit bereits Korrespondent der Ungarischen Akade- im 19. Jahrhundert. Infolge des Türkensturmes wurden die mie der Wissenschaften, der mit Zeichnungen (Arbeiten von Denkmäler der sukzessiv zerstörten Kirche zerstreut. Ferenc Szász) von besonders qualitätsvollen und interessanten, großformatigen Pfeilerkapitälen und weiteren Steinmetzarbei- Die Anfänge reichen bis zur Gründung des Bistums im Jahr 1777 ten das Interesse der Akademie der Wissenschaften weckte. zurück. Auf dem Grundstück der ehemaligen Kirche wurden Diese Fragmente wurden 1862 im Zuge von Fundament-Arbei- römische Denkmäler aufbewahrt, die Anfang des 19. Jahrhun- ten eines Hauses ausgegraben. Des Weiteren schenkte Pauer derts gefunden wurden. Darunter befand sich auch ein im 11. dem Ungarischen Nationalmuseum Mosaiksteine aus dem 11. Jahrhundert umbehauener, römischer Sarkophag, der später Jahrhundert. Letzten Endes begannen nach diesen Ereignissen als Sarkophag des Heiligen Stephans identiﬁ ziert wurde. Eben- die von der Akademie unterstützten archäologischen Aus- so blieben Bruchstücke erhalten, die unterschiedlichen Grab- grabungsprojekte des bekannten Archäologen, Imre Henszl- steinen und architektonischen Elementen zuzuordnen sind. Die mann. Der Beitrag liefert detaillierte Beschreibungen darüber, Mehrzahl dieser Fragmente wurde – mit sichtbarer Oberﬂ äche welche Steinmetzarbeiten im Zuge der drei aufeinanderfolgen- – in die Wand des damals noch stehenden Palastes des Probstes den Grabungen (1862, 1874, 1883) gefunden wurden, wie die eingelassen. Nach Abriss des Palastes gelangten die Relikte in Fragmente von ihrem Finder publiziert wurden und welche die Abgrenzungsmauer um den Garten des Bischofspalastes. Fundstücke später gewiss ins Ungarische Nationalmuseum Im Zuge der städtischen Bautätigkeiten nahm ihre Anzahl gelangen, beziehungsweise welche in Stuhlweißenburg blieben. an dieser Stelle immer mehr zu. Dies war überwiegend János Pauer zu verdanken, dem gelehrten Kanoniker und späteren Die Studie verfolgt eine umgekehrte Chronologie und beginnt Bischof. Er ließ Fragmente von zahlreichen bedeutenden, aus mit der kurzen Vorstellung eines 1938, das heißt, wesentlich rotem Marmor angefertigten Grabmälern des Anjou-Zeitalters später eingerichteten, heute jedoch ebenfalls nicht mehr exis- zum Bischofspalast transportieren und rettete diese dadurch. tierenden Lapidariums, das infolge einer zweijährigen Grabung entstand. Diese Präsentation versucht zu zeigen, dass das Die Studie beabsichtigt, die Person von János Pauer näher Konzept von Steinsammlungen, die in der ersten Hälfte des 20. zu beleuchten, dessen vielseitiges Interesse für die genannte Jahrhunderts eingerichtet und systematisiert wurden – gewiss Kirche sowie für die Lebensgeschichte weltlicher und geistlicher nicht nur im Fall von Stuhlweißenburg – im Wesentlichen auf Oberhäupter aus seinen sämtlichen kürzeren und längeren einer sich ab dem 19. Jahrhundert entstandenen Auff assung be- Schriften hervorgeht. Seine Sammlerleidenschaft beschränk- ruhen. Derzufolge sind wertvolle und rettungswürdige Relikte te sich nicht nur auf Steinmetzarbeiten, er brachte auch eine verfallener Bauten nicht nur als zu bewundernde Kunstwerke gewaltige Bibliothek und eine beachtliche Münzsammlung zu schätzen, sondern zusammen mit den schriftlichen Quel- zustande. len oder auch in Ermangelung Letzterer als unentbehrliche Zeugen der Geschichte vergangener Zeiten wahrzunehmen. Es war ein bedeutungsvolles Ereignis als 1848, während eines Brunnengrabens, die Gräber des ungarischen Königs Béla III. und seiner Gemahlin entdeckt wurden. Aus diesem Anlass bildete János Varsányi auch einige Fragmente der Mauer ab. Klára Mentényi Pauer veröff entlichte bereits im Folgejahr ein kleines Buch über Kunsthistorikerin die Grabung, deren Ablauf er persönlich verfolgen konnte. Im [email protected]

Tárgyszavak Schlagwörter Székesfehérvár, Pauer János, Henszlmann Imre, Stuhlweißenburg, János Pauer, Imre Henszlmann, művészettörténet, 19. századi archeológia, egyháztörténet, Kunstgeschichte, Archäologie im 19. Jahrhundert, középkori kőfaragványok, román kori szobrászat, gótikus Kirchengeschichte, mittelalterliche Steindenkmäler, szobrászat, kőgyűjtemény romanische Bildhauerei, gotische Bildhauerei, Steinsammlung

64 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 64 2017. 11. 05. 21:32:52 Gonda Zsuzsa

Modern graﬁ kák szerzeményezése a Szépművészeti Múzeumban Vásárlások a Roger Marx-gyűjtemény 1914-es aukciójáról

„Az 1914. év folyamán grafi kai gyűjteményünk rendkívüli értékesítése. A korszak ízlésformáló kritikusa a művé- mértékben gyarapodott úgy vételek, mint főleg ajándé- szeti ágak egyenrangúságának elkötelezett híve volt, és kok és hagyományok útján.” – írta Meller Simon, a Szép- gyűjteménye is ebben a szellemben formálódott (1. kép). művészeti Múzeum gyűjteményvezetője a Külföldi mo- Ezerötszáz metszetének az árverését még négy aukció dern metszetek kiállítás katalógusában.1 A decemberben követte, amelyeken a kitűnő kapcsolatokkal rendelke- megnyitott tárlat Majovszky Pálnak a múzeumba került ző szakember festményei, rajzai, szobrai, iparművésze- gyűjteményéből válogatott, amelyik az utolsó harminc év ti tárgyai, illetve érmei és plakettjei kerültek kalapács alkotásaiból állt össze, és amint Meller fogalmazott: „már alá, többek között Monet, Carrière és Toulouse-Lautrec eleve azzal a nemes szándékkal alakult, hogy a mi kollek- képei, Rodin szobrai, valamint Émile Gallé kerámiái.4 ciónk hiányait pótolja”.2 Hasonlóan nagyvonalú ajándéko- A metszetek árveréséről fontos lapokat vásárolt a jeles zó volt Podmaniczky Gézáné, aki a család egyik műked- francia gyűjtő, Jacques Doucet, de külföldi érdeklődők velő tagja által a 18. század végén létrehozott, főleg régi is voltak, például a budapesti gyűjteménnyel szoros metszetekből álló gyűjteményét ajánlotta fel a múzeum- kapcsolatokat ápoló, Max Lehrs vezette drezdai Kup- nak.3 Alfred Strölin és Loys Delteil párizsi műkereskedők ferstichkabinett. A Szépművészeti Múzeum több mint – a múzeum régi beszállítói – továbbra is fontos lapokat nyolcvan sokszorosított grafi kával gazdagodott, közöt- közvetítettek, rajtuk keresztül jutott a múzeumba né- tük Goya, Gauguin, Cézanne, Rodin és Toulouse-Laut- hány ritkaság Roger Marx (1859–1913) párizsi aukciójáról. rec alkotásaival. Daumier Arkhimédész című szénrajza 1914 áprilisában az Hôtel Drouot termeiben a mo- (2. kép) – amely a rajzok, pasztellek és akvarellek auk- dern sokszorosított grafi kák árverésével kezdődött cióján szerepelt – két évtizeddel később, 1935-ben Ma- Roger Marx rendkívüli gazdagságú kollekciójának az jovszky Pál adományának részeként került leltározásra.5

1 Külföldi modern metszetek, Dr. Majovszky Pál ajándéka. Kiállítási kata- Artlys, 2006; Critiques d’art et collectionneurs, Roger Marx et Claude lógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1914. 3. Petrovics Elek Roger-Marx 1859–1977. Catalogue d’exposition. Paris, Institut national köszönőlevele: Szépművészeti Múzeum, Irattár 635/1914. Ezúton d’histoire de l’art, 2006; Regards de critiques d’art: autour de Roger Marx szeretném megköszönni Csik Tamásnak az Irattárban nyújtott (1859–1913). Éd. Catherine Méneux. Actes du colloque, Paris, Institute segítségét. national d’histoire de l’art, 2006. Rennes, Presses Universitaires de 2 Külföldi modern metszetek 1914. (ld. 1. j.) 4. Rennes, 2008. 3 Az ajándékozó levél hatszázharminckét műről tesz említést (Szép- 5 Catalogue des tableaux, pastels, dessins, aquarelles par […] sculptures par művészeti Múzeum, Irattár 91/1914). Báró Podmaniczky László […] Faisant partie de la Collection Roger Marx. Galerie Manzi, Joyant, (1747–1803) gyűjteményében a metszetek mellett huszonhat rajz és Paris, 1914. 62. No. 117. Scène d’émeute címen. Geskó Judit kutatásai hatvannégy sziluettkép volt, százötven magyar történeti tárgyú la- szerint a rajzot (ltsz. 1935-2685) Paul Cassirer közvetítette Majovszky pot átadtak a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoká- Pálnak 1914-ben. Geskó Judit: Egy konzervatív a modernekért, Majovszky nak (Szépművészeti Múzeum, Irattár 487/1914). A múzeum 1917-ben Pál (1871–1935) 19. századi európai rajzgyűjteménye. Budapest, ELTE BTK mutatott be válogatást a kollekcióból. B. Podmaniczky László graﬁ kai Művészettörténeti Tanszék, 2001. (PhD-disszertáció, kézirat) 146; gyűjteménye. Kiállítási katalógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Édouard Manet A Rue Mosnier esőben (Rue de Berne) című, késői imp- 1917. resszionista rajza (ltsz. 1935-2735) is egykor Roger Marx tulajdonában volt, de már jóval az aukció előtt kikerült a gyűjteményből. Paul Cas- 4 Roger Marx, un critique aux côtés de Gallé, Monet, Rodin, Gauguin… Cata- sirer – aki 1908-ban vásárolta Jos Hesseltől – közvetítette Majovszky- logue d’exposition. Sous la direction de Catherine Méneux. Nancy, nak 1914-ben. Geskó 2001. 215. Musée des Beaux-Arts–Musée de l’École de Nancy. Nancy, Éditions

ars hungarica 43. 2017 | 1 65

2017_1 beliv.indd 65 2017. 11. 05. 21:32:52 GONDA ZSUZSA

1. Roger Marx dolgozószobája párizsi otthonában, 1910–1913 körül Reprodukció: Roger Marx 2006. (ld. 4. j.) 47.

Roger Marx 1859-ben Nancyban született, első kép- önálló kiállításához, amelyet Ambroise Vollard rende- zőművészeti tárgyú írásait a helyi lapok közölték. 1883- zett. Marx kritikáit a vezető művészeti lapok közölték, ban érkezett Párizsba, pár év múlva Jules-Antoine Cas- 1902-től pedig 1913-ban bekövetkezett haláláig a Gazette tagnary titkára lett. Hivatalnoki karrierje gyorsan ívelt des beaux-arts főszerkesztője volt. A sokoldalú szakem- felfelé: 1899-ben jutott pályája csúcsára, amikor a fran- ber gondolatai Magyarországra is eljutottak, a korabeli ciaországi múzeumok főfelügyelőjévé nevezték ki. Ott- szaksajtó elsősorban a modern érem- és iparművészet- honosan mozgott a művészek társaságában, barátai ről szóló írásait méltatta. A Magyar Iparművészet 1913-ban közé tartozott Toulouse-Lautrec, Maurice Denis, Ro- részletesen ismertette a „modern iparművészet francia din és Eugène Carrière, aki a portréját is megfestette. apostolának” Szociális művészet című tanulmánykötetét.6 Egyetlen stílusirányzat mellett sem kötelezte el magát, A „művészetet mindenkinek” gondolat jegyében Marx nem érezte összeegyeztethetetlennek a naturalisták kitüntetett ﬁ gyelmet szentelt a sokszorosított graﬁ - dicséretét a legmodernebb törekvések harcos támo- kának és a plakátművészetnek. Meggyőződése volt, gatásával. 1904-ben például ő írt előszót Matisse első hogy „ez a századvég, melynek oly sokszor keltik rossz

6 A Gazette des beaux-arts számait az Országos Képtár időszakától fog- Marx nagyhatású tanulmányának az ismertetése: N. n.: A szociális va folyamatosan megvásárolta a múzeum a könyvtára számára. művészet. Magyar Iparművészet, 16. 1913. 193–195.

66 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 66 2017. 11. 05. 21:32:52 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

hírét, melyet készek dekadensnek nevezni, az eredeti metszetet illetően nagyszerű korszak, igazi felvirágzás időszakaként fog fennmaradni”.7 Támogatta azokat a művészeket, akik belátták, hogy határozottan el kell határolódniuk a grafi ka reproduktív funkciójától annak érdekében, hogy a sokszorosított grafi kát a festményekkel és a szobrokkal egyenrangú- nak tekintsék. Ezt a célt szolgálta az Album de l’Estampe originale – Auguste Lepère jeles fametsző kezdeménye- zése –, amely 1888 májusában Roger Marx bevezető- jével jelent meg.8 A tíz sokszorosított grafi kából álló mappából eredetileg százötven példányt akartak kiadni, de minden valószínűség szerint nem nyomtattak ötvennél többet. Annak ellenére, hogy a felkért grafi - kusok az illusztrált sajtóban megjelent műveik révén viszonylag ismertek voltak, a közönség érdeklődése elmaradt. Összesen két mappa jelent meg, és a kiad- vány már az 1890-es évek végén ritkaságnak számított, még a párizsi Bibliothèque nationale gyűjteményéből is hiányzott, ezért a Szépművészeti Múzeum örömmel fogadta Karl Wilhelm Hiersemann lipcsei könyvkeres- kedőnek az első mappára vonatkozó vételi felajánlását 1905 októberében.9 2. Honoré Daumier: Arkhimédész („Ne zavard a köreimet”), fekete és Roger Marx jelentős szerepet vállalt a második barna szén, 423×389 mm, 1850 körül l’Estampe originale-sorozatban is, melyet André Marty Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény indított el. 1893 márciusától 1895 tavaszáig negyedéven- te tíz metszetből álló mappákat adott ki. Az előszóban lyek álltak. Marty és Marx egyaránt lelkes hívei voltak az Roger Marx így foglalta össze céljukat: „összehozni az angol Arts and Crafts mozgalomból eredeztethető kézmű- elismert mestereket a merész újítókkal, a háttérbe szo- veskultusznak, ami az első mappa Toulouse-Lautrec által rítottakkal és elnyomottakkal”.10 A sorozat innovatív tervezett, de Marx elvárásait is fi gyelembe vevő borítóján jellegét mutatja, hogy több művész (például Puvis de is kifejeződik (3. kép). Ancourt nyomdájában a prés mel- Chavannes, Paul Signac) ekkor készítette az első litog- lett egy tapasztalt, idős nyomdász áll, akinek erőfeszítése ráfi áját. Az 1888-as mappához képest a legnagyobb vál- az eredeti nyomat egyedi, mesterségbeli tudást követelő tozást éppen a színes litográfi a előretörése jelentette. előállítását hangsúlyozza a gépi sokszorosítás mecha- A pályakezdő Nabik hangsúlyos szerepeltetése egyér- nikusságával szemben. A híres táncosnő, Jane Avril – a telműen Roger Marx érdeme. A Szépművészeti Múze- modern közönség megtestesítője – elmélyülten tanul- um 1904 májusában vásárolta meg a teljes sorozatot, mányozza egy metszet levonatát. Marx úgy vélte, hogy amelyből Térey Gábor 1910-ben a Modern francia grafi kai a sokszorosított grafi kán keresztül szélesebb rétegekhez kiállításon mutatott be gazdag válogatást.11 juthat el a művészet, és a l’Estampe originale egyaránt al- A l’Estampe originale-sorozat kiválóan példázza, hogy a kalmas az ízlésfejlesztésre és egy új piac megteremtésére. sokszorosított grafi ka felvirágoztatása és az iparművé- A sokszorosított grafi ka felértékelődése tetten ér- szeti reformok mögött ugyanazok az eszmék és szemé- hető a Szépművészeti Múzeum szerzeményezéseiben.

7 Roger Marx gondolatait a Sociéte des Peintres-Graveurs 1891-es har- 9 Ltsz. Gf 97. Hiersemann vételi felajánlása: Szépművészeti Múzeum, madik kiállításának katalógusába írott bevezetőből idézi: Patricia Irattár 863/1905. Ezúton szeretném megköszönni Takács Etelkának Eckert Boyer–Phillip Dennis Cate: l’Estampe originale. Artistic Print- (Szépművészeti Múzeum, Könyvtár) a l’Estampe originale-mappák making in France 1893–1895. Exhibition catalogue. New Brunswick, provenienciájának meghatározásában nyújtott segítségét. The Jane Voorhees Zimmerli Art Museum, 1991 – Amsterdam, Van 10 Boyer–Cate 1991. (ld. 7. j.) 13. Gogh Museum, 1991–1992. Zwolle, Waanders Publishers, 1991. 13. 11 Szépművészeti Múzeum, Irattár 337/1904 és 385/1904. Ezt a soroza- 8 Boyer–Cate 1991. (ld. 7. j.) 10–13. tot is a lipcsei Hiersemann könyvkereskedés szállította.

ars hungarica 43. 2017 | 1 67

2017_1 beliv.indd 67 2017. 11. 05. 21:32:53 GONDA ZSUZSA

3. Henri de Toulouse-Lautrec: A l’Estampe originale borítója, színes litográﬁ a, 1893 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

A graﬁ kai gyűjteményt is felügyelő Térey Gábor már az körutazás vásárlásairól a Modern metszetek című, 1898 1897 júniusában rendezett első metszetkiállítás kata- novemberében megnyitott kiállítás adott számot. A ka- lógusában így fogalmazott: az „Orsz. Képtár metszet- talógus bevezetője a Roger Marx által is képviselt néze- osztálya legnagyobbrészt a herczeg Esterházy-család teket idézi. „A súlyt az eredeti compositiókra fektetjük, műszeretetének köszönheti egybeállítását, az pedig a melyeknél nem utánoz a művész, hanem teljes erede- század első évtizedeiben már megszünt gyűjteni […]. tiségében saját felfogását, önmagát adhatja.”13 Térey A jelenkor feladata e gyűjteményt a napjainkig elért érdemeit – a szerzeményezés, a metszetrendezés és a nagyszerű haladásig rendszeresen fejleszteni”.12 Mun- közönségnevelés terén – kortársai is elismerték. 1910- kájának első eredményéről, egy nagyszabású európai ben, amikor távozott a metszettár éléről, Feleky Géza

12 Térey Gábor: Az Országos Képtár metszet-kiállításának lajstroma. Kiál- kezdetei 1890–1914. Budapest, L’Harmattan–Magyar Nemzeti Galéria, lítási katalógus. Budapest, Országos Képtár, 1897. 3. Térey munká- Könyvpont Kiadó, 2013. 71–75. járól a metszetgyűjteményben lásd Radványi Orsolya: Térey Gábor 13 [Térey Gábor]: Modern metszetek kiállítása. Kiállítási katalógus. Bu- 1864–1927. Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, dapest, Országos Képtár, 1898. 4. A tárlat céljának a művészet széles Szépművészeti Múzeum, 2006. 28–31; Tóth Ferenc: Donátorok és körű terjesztését és a közönség nevelését tartotta. Térey a dinamiku- képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum modern külföldi gyűjteményének san gyarapodó modern anyagból még három kiállítást rendezett az kialakulása. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2012. 102–104; Föl- Országos Képtárban (Színes modern metszetek 1901; Nemzetközi modern di Eszter: A képzőművészet mostohagyermeke. A magyar művészgraﬁ ka metszetkiállítás 1903; Angol és amerikai modern graﬁ kai kiállítás 1904).

68 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 68 2017. 11. 05. 21:32:53 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

4. August Rodin: Henry Becque, hidegtű, 1885 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

méltatta a Nyugat hasábjain. „Tizennégy éven át gon- részük van a grafi kus művészetek iránt újabban mu- dozta és gyarapította Térey Gábor udvari tanácsos a tatkozó érdeklődés felébresztésében.”14 Feleky Géza a Szépművészeti Múzeum grafi kai gyűjteményét, ame- modern metszetek számát ekkor háromezer-kilenc- lyet most a kitűnő Meller Simon vezetésére bízott. Ke- százötven darabra becsülte. ze alatt növekedett és kicsinosodott a múzeumoknak A múzeum fő beszerzési forrását a legkiválóbb fran- ez a mostohagyermeke. Jóformán mindegyik újonnan cia és német műkereskedők jelentették. Térey, majd vásárolt lap jelzi a harcot az igazi amatőr fi nominyűsé- Meller Simon remek érzékkel válogatott az ajánlatok- ge és a tudós teljességre törekvése között. A küzdelem ból: megjelenése után két évvel, már 1899-ben a mú- kimenetelével nem lehetünk elégedetlenek. Csaknem zeumba került Käthe Kollwitz ciklusa, a Takácsok lázadása mind együtt vannak a művészet új hősei a városligeti Emil Richter drezdai műkereskedőtől.15 Jó kapcsolato- palota grafi kai osztályában […] Az összegyűlt kincseket kat ápoltak a korszak egyik leginnovatívabb metszet- nem valami ritkaságkamrában rejtegette Térey, hanem kiadójával, a kitűnő szemű és üzleti érzékű Ambroise váltakozó kiállításokon a nyilvánosság elé bocsátotta Vollard-ral, aki 1899-ben a Nabis művészek litografált kedves metszeteit. Ezeknek a kiállításoknak jelentős sorozataival jelentkezett, melyeket a múzeum 1912-ben

14 Feleky Géza: Szeptember. Nyugat, 3. 1910. 19. sz. 1399–1400. 15 Szépművészeti Múzeum, Irattár 492/1899. Ltsz. 1899-471–476.

ars hungarica 43. 2017 | 1 69

2017_1 beliv.indd 69 2017. 11. 05. 21:32:53 GONDA ZSUZSA

közvetlenül tőle szerzett be, és már abban az évben be- zeumnak szánta. Ezzel mentesítette a múzeumot a 19. mutatott belőlük néhányat A francia művészi kőnyomat századi rajzgyűjtés feladata alól. Így ott nagy anyagi kiállításon.16 A legújabb fejlemények sem kerülték el a erők szabadultak fel, amelyek a sokszorosított grafi - grafi kai gyűjtemény vezetőinek a fi gyelmét: már 1908- kák százainak a megvásárlására adtak lehetőséget”.20 ban megvásárolták Picasso Salome című hidegtűlapját, 1914 tavaszán a Roger Marx-aukció, melynek a mo- majd 1911-ben Henry Kahnweilertől a Vándorkomédiások dern francia sokszorosított grafi ka volt az erőssége, című sorozat további darabjainak és a művész leghíre- kitűnő lehetőséget nyújtott a hiányok pótlására és sebb korai lapjának, a Szegényes terítéknek az acélozás különleges lapok beszerzésére. A Szépművészeti Mú- előtti levonatait.17 Henri Matisse afrikai szobrok hatását zeumba került metszeteket az árverési katalógus, a tükröző női aktokat ábrázoló litográfi asorozata 1913- lapokon látható gyűjtőbélyegző, valamint a múzeum ban került a gyűjteménybe a párizsi Bernheim-Jeune irattárában fellelhető, Alfred Strölin, illetve Loys Delteil műkereskedésből.18 által benyújtott számlák és a vásárlásokkal összefüggő A múzeumi szakemberek segítő közreműködésével dokumentumok alapján rekonstruálhatjuk. 21 formálódott Bäcker Béla és Majovszky Pál modern met- Strölin közvetítésével három részletben összesen szetgyűjteménye, melyről először 1904-ben a Műbará- hatvannégy lap érkezett, de mindegyik számlát 1914. tok Körében rendezett kiállítás adott számot. Bäcker május 8-án keltezték. A 8143 frankos számlán felso- Bélának, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ügyvezető rolt ötvenkilenc grafi ka mindegyike Roger Marxé volt, igazgatójának grafi kai gyűjteménye revelációként ha- csakúgy mint a 365 frankért felajánlott három mű, míg tott a Képzőművészeti Társulat 1909-es nemzetközi az 5675 frankról kiállított számlán más provenienciájú grafi kai kiállításán. A gyűjtő megrendült egészségi álla- lapok is szerepeltek. 22 A nagy fokú bizalom jele, hogy potára hivatkozva két részletben –1909-ben és 1911-ben Meller abban állapodott meg a műkereskedővel, hogy – beszerzési áron bocsátotta a múzeum rendelkezésére a legnagyobb összegű számlát csak 1915 tavaszán és rendkívüli gyűjteményének több mint ötszáz lapját.19 Jól- nyarán fogja kiegyenlíteni. Az első világháború kitö- lehet Majovszky Pál, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz- résekor a német állampolgárságú Strölin Párizs elha- térium tanácsosa 1914-ben adományozta a múzeumnak gyására kényszerült, és 1915. február 8-i levelében New elsősorban angol és francia mesterek alkotásait tartal- York-i címére kérte az összeg folyósítását. A vételár ki- mazó modern metszetkollekcióját, gyűjtésének profi l- egyenlítése azonban nehézségekbe ütközött, mivel a ját már évekkel korábban megváltoztatta. 1908 táján kormány egy rendelettel megtiltotta az ellenséges ál- a 19. század legkiválóbb mestereinek a rajzait kezdte lamok polgárainak történő kifi zetéseket, és tévedésből gyűjteni, legintenzívebben 1911 és 1914 között vásárolt. Strölint is ebbe a kategóriába sorolták.23 Meller Simon A gyűjteményt feldolgozó Geskó Judit szerint „Majovszky határozott fellépése kellett az első, 5000 frankos részlet Pál rajzgyűjteményét kezdettől a Szépművészeti Mú- folyósításához. Loys Delteil, a kiváló metszetszakértő,

16 Vollard vételi felajánlását 1911 novemberében keltezte, a műveket Magyarországon. In: Monet és barátai. Kiállítási katalógus. Szerk. 1912 áprilisában fi zették ki. Szépművészeti Múzeum, Irattár 1992/1911. Geskó Judit. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2003. 29. Pierre Bonnard: Néhány kép Párizs életéből, ltsz. 1912-86; Maurice De- 21 Catalogue des estampes modernes composant la collection Roger Marx. nis: Szerelem, ltsz. 1912-88; Édouard Vuillard: Tájak és enteriőrök, ltsz. vente, Paris, Hôtel Drouot du lundi 27 avril au samedi 2 mai 1914; Ro- 1912-87; Meller Simon: A francia művészi kőnyomat. Kiállítási kataló- ger Marx gyűjtőbélyegzője: Frits Lugt: Marques de collections de des- gus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1912. No. 123–128, 130, 132, sins et d’estampes. Amsterdam, 1921. No. 2229; Szépművészeti 133–137; Jonathan Pascoe Pratt–Douglas Druick: Vollard’s Print Al- Múzeum, Irattár 701/1914 (Delteilre vonatkozó akta), illetve 732/1914, bums. In: Cézanne to Picasso. Ambroise Vollard, Patron of the Avant- 733/1914, 734/1914 (Strölinre vonatkozó akták). Garde. Exhibition catalogue. New York, The Metropolitan Museum 22 Roger Marx aukciójára Strölin számláin nincs utalás. A 8143 frankról of Art, Yale University Press, 2006. 189–196. kiállított számlán felsorolt ötvenkilenc grafi kát ltsz. 1914-747–805 17 Picasso Saloméja Carl Lebeau heidelbergi műkereskedő közvetíté- számon vették nyilvántartásba (Szépművészeti Múzeum, Irattár sével került a múzeumba. A Picasso szerzeményezésekről legutóbb 733/1914). Rodin és Renoir egy-egy rézkarcáért, valamint Sargent Bodor Kata: „megtartandónak vélem” Daniel-Henry Kahnweiler és a portrélitográfi ájáért (ltsz. 1914-806–808) összesen 365 frankot fi - Szépművészeti Múzeum Picasso-gyűjteménye. In: Picasso – Alakvál- zettek (Szépművészeti Múzeum, Irattár 734/1914). Strölin harmadik tozások, 1895–1972. Kiállítási katalógus. Szerk. Émilie Bouvard–Tóth számlájához tartozó vételi felajánlásból Grévedon és Corot lapjait Ferenc. Budapest, Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galé- visszaküldték, az 5675 frankért megvásárolt Daumier-, Isabey- és ria, 2016. 112–129. Rodin-lapok közül csak kettő szerepelt Roger Marx aukcióján (Dau- 18 Szépművészeti Múzeum, Irattár 1818/1913. Ltsz. 1913-1460–1471. mier: Szóval a sajtóval akartál kikezdeni! ltsz. 1915-41; Rodin: Henri Be- 19 Szépművészeti Múzeum, Irattár 1055/1909 és 597/1911. cque, ltsz. 1915-43). Lásd Szépművészeti Múzeum, Irattár 732/1914. 20 Geskó Judit–Molnos Péter: Francia impresszionista művek gyűjtése 23 Szépművészeti Múzeum, Irattár 202/1915 és 321/1915.

70 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 70 2017. 11. 05. 21:32:53 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

5. Camille Corot: Venus levágja Ámor szárnyait, rézkarc, 1869–1870 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

ars hungarica 43. 2017 | 1 71

2017_1 beliv.indd 71 2017. 11. 05. 21:32:53 GONDA ZSUZSA

az aukciós katalógus szerzője, 1622 frankot számlázott dott megszerezni.27 Mindezek fényében érthető, hogy az általa közvetített tizenhét grafi káért, Bonnard, Bra- fokozott fi gyelem irányult a Roger Marx-gyűjtemény cquemond, Goya és Ribot lapjaiért.24 aukciójára, amelyen Rodin minden egyes metszetének A Marx-gyűjteményből származó metszetek közül a több levonata is szerepelt. Rodin grafi kai munkássága legmagasabb árat, 4600 frankot (egy kvalitásos metszet csupán néhány évre korlátozódott, első, vázlatos lap- árának körülbelül a tízszeresét) August Rodin hidegtű jait 1881-ben Londonban készítette Alphonse Legros lapjáért – a színműíró Henry Becque portréjáért – fi - barátja útmutatásával, míg összetettebb kompozíciói zették, melynek értékét a szobrász dedikációja növeli: 1884 utánra datálhatók.28 Hidegtű nyomatainak nem A mon cher ami Roger Marx / A. Rodin. (4. kép) Rodin és tulajdonított különösebb jelentőséget, így azok 1889 Marx barátsága az 1880-as évek elején kezdődött, és a előtt gyakorlatilag ismeretlenek voltak, ebben az évben fi atal kritikus lelkes támogatása több megbízást ered- azonban a Victor Hugóról készített két lapjával szere- ményezett a szobrásznak: a Claude Lorrain-emlékmű- pelt Durand-Ruelnél az Exposition des Peintres-Graveurs vet a teoretikus szülővárosában Nancyban, valamint tárlaton. A sokszorosított grafi ka népszerűsítői fontos- Castagnary síremlékét Párizsban. Rodin hálából, mint- nak tartották, hogy ne csak a híres festők, de elismert egy baráti ajándékként készíthette el Marx portréjának szobrászok is kiállítsanak. Rodin grafi káit ettől kezdve gipsz, illetve terrakotta változatát, melynek személyes gyakran reprodukálták a művészeti folyóiratok, Ro- jellegét az is bizonyítja, hogy a művész életében nem ger Marx pedig a Gazette des beaux-arts 1902. márciusi szerepelt kiállításon.25 számában ismertette a műveit. Alfred Strölin két met- A Szépművészeti Múzeum is szoros kapcsolatban szetet közvetített az aukcióról: a Lelkek a tisztítótűzben állt Rodinnel, a modern szerzeményezések közül ki- című lapot, amelyikért csupán 225 frankot kért, vala- emelkedik öt szobrának megvásárlása, amit az 1800 mint a dedikált Henry Becque-portrét. Annak ellenére, utáni gyűjtemény 2012-ben kabinetkiállítással idézett hogy az utóbbi a l’Estampe originale-sorozat részeként fel.26 Térey Gábor 1900-ban, a párizsi világkiállítás alkal- 1904-től már megvolt a gyűjteményben, nem sajnálták mával fi gyelt fel Rodinre, és már a szoborvásárlásokkal a rendkívül magas vételárat az egyedi levonatért. Ro- párhuzamosan rajzok ajándékozásának a lehetőségét din 1883-ban mintázta meg a Chat Noir kabaré köréhez is felvetette, Rodin azonban nem volt nyitott az ötlet- tartozó író portréját, a hidegtű lappal a saját plaszti- re. 1903-ban Térey a Studio folyóiratban látott hidegtű káját népszerűsítette. nyomatok – Victor Hugo, illetve Henry Becque portréi A szerzeményezések között még egy dedikált lap ta- – felől érdeklődött. Sajnálattal vette tudomásul, hogy lálható: Camille Corot Venus levágja Ámor szárnyait című, ezek a művek nem elérhetők, majd három másik lap – a kiadásra nem került rézkarcát (5. kép) az életmű leg- Földgolyót görgető Ámorok, a Körtánc és a Bellona – levo- jobb ismerője, Alfred Robaut ajándékozta a kritikus- natát kérte. Erőfeszítéseiből kiderül, hogy jól ismerte nak a következő szavakkal: à mon ami Roger Marx / Alfred a szobrász mindössze egy tucat hidegtűből álló grafi - Robaut. A jeles művészettörténész még Delacroix első kai termését. Mivel Térey fáradozásai nem jártak siker- œuvre-katalógusának összeállításán dolgozott, amikor rel, örömmel vette Emil Richter ajánlatait: tőle került a összebarátkozott az idősödő Corot-val. Az 1905-ben gyűjteménybe 1901-ben a Rodin rajzairól és akvarelljei- megjelent négykötetes monográfi ája jórészt személyes ről készült fotogravűröket tartalmazó ún. Album Fenail- élményeken alapul.29 Corot 1869–1870 táján két rézkar- le, 1904-ben a Földgolyó, 1911-ben pedig a Bellona, vagyis cot, majd néhány év múlva egy festményt szentelt a azok a hidegtűk, amelyeket Térey a mestertől nem tu- Venus és Ámor témának.30 A művész elégedetlen volt

24 Szépművészeti Múzeum, Irattár 701/1914. Ltsz. 1914-809–825. 29 Alfred Robaut: L’œuvre complet de Eugène Delacroix: peintures, dessins, 25 A portrét a párizsi Musée Rodin őrzi. Rodin és Marx barátságára is gravures, lithographies, catalogé et reproduit par Alfred Robaut, com- kitér: Auguste Rodin, Eugène Carrière. Catalogue d’exposition. Ed. Mina menté par Ernest Chesneau. Paris, Charavay, 1885; Alfred Robaut– Oya. Paris, Musée d’Orsay, Flammarion, 2006. 107–108. Étienne Moreau-Nélaton: L’œuvre de Corot. Catalogue raisonné et illustré, précédé de l’histoire de Corot et de ses œuvres par Étienne Moreau- 26 Rodin és a Szépművészeti Múzeum. Kiállítási katalógus. Szerkesztette Nélaton. Paris, Floury, 1905; David Ogawa: Alfred Robaut, Étien- Tóth Ferenc. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2012. ne Moreau-Nélaton, and Writing Corot. Word & image, 22. 2006. 27 Térey erőfeszítéseiről Rodin graﬁ káinak megszerzése ügyében lásd: 327–329. Rodin és a Szépművészeti Múzeum 2012. (ld. 26. j.) 18–19. A katalógus 30 Corot, le génie du trait: estampes et dessins. Catalogue d’exposition. Függeléke (9.,12., 13.) közli Térey Rodinhez írott leveleit is. Sous la direction de Claude Bouvet. Paris, Bibliothèque nationale 28 Rodin sokszorosított graﬁ káiról: Michel Melot: L’Estampe Impressio- de France, 1996. 23. A festményváltozatot a bostoni Museum of Fine niste. Paris, Flammarion, 1994. 203–206. Arts őrzi.

72 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 72 2017. 11. 05. 21:32:53 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

6. Paul Cézanne: Fiatal lány feje, rézkarc, 1873 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

a rézkarc első, részletesebben kidolgozott változatával, 7. Camille Pissarro: Cézanne portréja, rézkarc, 1874 félbehagyta a munkát, és egy másik lemezre a háttér Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény vonalhálójának redukálásával karcolta fel ugyanazt a kompozíciót, de a maratásra ezúttal sem került sor. Co- sa kapcsán a művész Poussin iránti kultikus tiszteletéről rot a lemezeket Robaut-nak ajándékozta, aki elvégez- írt. Cézanne életében a sokszorosított grafi ka jelenték- tette a maratást, és mindegyik kompozícióból hét-hét telen szerepet játszott. Míg az 1873-ban Auvers-sur-Oise- levonat készült. Michel Melot, a Corot-rézkarcok fel- ban készített öt kísérleti jellegű rézkarcát barátoknak dolgozója nem ismerte a budapesti levonatot, az első szánta, az 1890-es évek végének három litográfi ája – változatnak mindössze két példányáról volt tudomása, két fürdőzők-kompozíció és egy önarckép – Vollard fel- egykoron azok is Robaut tulajdonában voltak, aki maga kérésére született, aki jól ismert kompozíciókat kívánt is jelentős gyűjtő volt.31 Majovszky Pál adománya révén sokszorosíttatni szélesebb közönség számára. A mú- két Delacroix- (Tanger falai, Vadlovat marcangoló tigris) és zeum közvetlenül a kiadótól vásárolta meg a Nagy für- két Corot-rajz került (Kecskével küzdő pásztor, Tájkép két dőzők és a Kis fürdőzők című lapokat, amelyek 1912-ben alakkal) Budapestre a Robaut-gyűjteményből.32 kerültek a gyűjteménybe.33 Logikus döntés volt tehát, Roger Marx elsők között ismerte fel Cézanne jelentő- hogy az aukcióról Cézanne egyik rézkarcát, a technikai- ségét: 1904-ben a Salon d’Automne retrospektív kiállítá- lag és művészileg egyaránt legizgalmasabbat, a leány-

31 Michel Melot: L’œuvre gravé de Boudin, Corot, Daubigny, Dupré, később a Hatvany-gyűjteményt gazdagította, és 1976-ban a BÁV Jongkind, Millet, Théodore Rousseau. Paris, Arts et Métiers Graphiques, aukciójáról került a múzeumba. 1978. 259. No. 10. 33 Vollard 1911. november 13-án állította ki a számláját több tucat fran- 32 A két Delacroix-rajz (ltsz. 1935-2692 és 1935-2691); a két Corot-rajz cia műért, amelyet 1912 áprilisában ﬁ zettek ki. Szépművészeti Mú- (ltsz. 1935-2681 és 1935-2680). A Robaut-gyűjtemény árverésén sze- zeum, Irattár 1992/1911. Nagy fürdőzők (ltsz. 1912-93), Kis fürdőzők (ltsz. repelt Corot Lovas a fák között című szénrajza (ltsz. K.76.10), amelyik 1912-94.) Lásd Geskó Judit: A budapesti Cézanne-rajzok, -akvarellek

ars hungarica 43. 2017 | 1 73

2017_1 beliv.indd 73 2017. 11. 05. 21:32:53 GONDA ZSUZSA

fejet vásárolják meg (6. kép). 1873 nyarán és őszén, az jében Térey büszkén hívta fel a fi gyelmet arra, hogy a Auvers-sur-Oise-ban élő lelkes amatőr rézkarcoló, Dr. gyűjtemény időközben három Velázquez-portré utáni Paul Gachet művész barátai – Pissarro, Armand Guillau- rézkarccal gazdagodott. Az év igazán nagy teljesítmé- min és Cézanne – rendelkezésére bocsátotta jól felsze- nye „a mester egyik legnevezetesebb és legjelesebb al- relt műtermét. Cézanne rézkarcának modellje az orvos kotásának”, Bermudezné portréjának a megszerzése volt.37 egyik szomszédja volt. A Marx-gyűjteményből származó A Marx-féle aukción vásárolt Goya-művek csak ár- lap a mindössze tizennyolc-húsz példányban nyomta- nyalhatták a mester grafi kai munkásságát átfogóan tott, ritkaságnak számító korai levonatok közé tartozik. reprezentáló kollekciót. A Delteiltől származó nyolc la- A lemez szélének lekerekítése után újranyomtatott, pért összesen 1220 frankot fi zettek: a Velázquez utáni valamivel kisebb méretű rézkarcok Ambroise Vollard rézkarcok teljesség igényű sorozata egy udvari bolond 1914-ben kiadott Cézanne-monográfi áját díszítették.34 portréjával (Barbarroxa) egészült ki, amelyhez az ún. Camille Pissarro Dr. Gachet biztatására kezdett el Lumley-kiadásból származó ritka levonatok társultak. mintegy tízéves szünet után ismét rézkarccal foglalkozni A Goya-rajongó John Savile Lumley madridi angol kö- (7. kép).35 Auvers-ben főleg kis méretű tájképekkel pró- vet megvásárolta a művész hét késői, a bordeaux-i évek bálkozott, de ebből az időszakból származik a Cézan- alatt készített kiadatlan kompozíciójának a lemezét, ne-portré is, amelyik az 1874-es olajfestmény fordított és 1859-ben nagyon kis példányszámban kinyomtatta állású változata, és amelyből mindössze tizennyolc-húsz azokat.38 Az aukciós katalógus is felhívta a fi gyelmet levonat készült. A népszerű portrét Pissarro halála után ezeknek a levonatoknak a szépségére és ritkaságára. újranyomtatták, reprodukciója számos művet illuszt- Strölin szintén különlegességet szállított: a harminc- rált, többek között Cézanne első önálló kiállításának három lapból álló, teljes Bikaviadal-sorozatot 2550 fran- katalógusát 1895-ben. kért. Roger Marx gyűjteménye az első kiadás különle- Roger Marx aukciójáról negyvenegy értékes Goya- gesen szép levonatait őrizte, melynek ritkaságértékét metszet került a múzeumba. A művész alkotásai iránt az adja, hogy a nyolcadik lap próbanyomat, melynek már Esterházy Miklós is érdeklődött. Miután a képtárat nyomtatására az akvatinta maratás előtt került sor, a Kaunitz-gyűjteményből származó párdarabokkal – és számozás sincsen rajta (8–9. kép). Meller Simon jól A köszörűssel és A vízhordó leánnyal – gyarapította, szük- ismerte Goya életművét, hiszen 1913-ban jelent meg ségét érezte, hogy a spanyol iskola a metszettárba is monográfi ája a művészről, melyben így írt: „A Tauro- bekerüljön. 1823-ban a bécsi Artaria műkereskedéstől maquiában végre maga a mozgás ábrázolása a főcél, megvásárolta Goya teljes Caprichos-sorozatának első s a jelenség lényegét a művész […] a pillanatnyi válto- kiadását (1803), összesen nyolcvan rézkarcot.36 A Szép- zások, a cikkázó mozdulatok örök hullámzásában ta- művészeti Múzeum kollekciója később a Nemzeti Múze- lálja. Ezen a nyomon indul egy félszázaddal későbben a umtól átvett sorozatokkal bővült – a Háború borzalmai, a francia impresszionizmus.”39 Bizonyára összefügg a so- Közmondások és a Bikaviadal posztumusz levonataival. Így rozat megszerzésével, hogy levelének tanúsága szerint Térey Gábor 1908-ban Goya grafi kai műveinek kiállításán Alfred Strölin egy Goya ihletésű Manet-rajzot vásárolt már mind a négy sorozatot bemutathatta. A nagy érdek- Majovszky Pál kérésére.40 Manet az akvarell bal olda- lődésre való tekintettel a megnyitó után egy hónappal lán látható fi gurákat a Bikaviadal-sorozat 19. lapjának újra kellett nyomtatni a katalógust, melynek bevezető- hátterében állók csoportjából vette át.41

és -grafi kák. In: Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő. Kiállítási 37 Térey Gábor: Francisco de Goya grafi kai műveinek kiállítása. Kiállítási katalógus. Szerk. Geskó Judit. Budapest, Szépművészeti Múzeum, katalógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1908. 9–10. 2012. 223–231. 38 Lásd függelék. Lumley-ról: Nigel Glendinning: Nineteenth-century 34 Cézanne és a múlt 2012 (ld. 33. j.) 292. No. 44. British envoys in Spain and the taste for Spanish art in England. The 35 Anne Röver: Camille Pissarro: Radierungen, Lithographien, Monotypien Burlington Magazine, 131. 1989. 122–123. aus deutschen und österreichischen Sammlungen. Ausstellungskatalog. 39 Meller Simon: Goya. Budapest, Eggenberger-féle könyvkereskedés, Bremen, Kunsthalle Bremen, 1990; Cézanne és a múlt 2012 (ld. 33. j.) 1913. 29. 296. No. 46. 40 Manet: A spanyol balett (Spanyol táncosok) című akvarelljét (ltsz. 36 A Köszörűst a Kaunitz-gyűjtemény 1820-as bécsi árverésén vásárol- 1925–1200) Majovszky Pál 1925-ben cserélte el a múzeummal. Lásd ták, míg párdarabját az Artaria műkereskedéstől 1822-ben. Lásd Szépművészeti Múzeum, Irattár 1189/1925. Nyerges Éva: Régi spanyol festmények. Budapest, Szépművészeti Mú- 41 „Zeichnen ist Sehen”. Meisterwerke von Ingres bis Cézanne aus dem Museum zeum, 1996. 15, 134–135; A Caprichos-sorozat szerzeményezéséhez: der bildenden Künste Budapest und aus schweizer Sammlungen. Hg. von Meller Simon: Az Esterházy Képtár története. Budapest, Országos Judit Geskó–Josef Helfenstein. Ausstellungskatalog. Kunstmuse- Magyar Szépművészeti Múzeum, 1915. 149. No. 571. um Bern–Hamburger Kunsthalle. Ostfi ldern-Ruit, Verlag Gerd Hatje,

74 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 74 2017. 11. 05. 21:32:53 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

8. Francisco Goya: A mór megsebesült, rézkarc (próbanyomat), 1814–1816 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

9. Francisco Goya: A mór megsebesült, rézkarc, akvatinta, 1814–1816 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

ars hungarica 43. 2017 | 1 75

2017_1 beliv.indd 75 2017. 11. 05. 21:32:54 GONDA ZSUZSA

11. Paul Gauguin: Léda (a Dessins lithographiques címlapja), litográﬁ a, 1889 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

fényképezés jelentette kihívással. A művész ugyanakkor pontosan tisztában volt azzal is, hogy egy-egy ismert kompozíciójának az elterjesztésében milyen fontos szerepet játszhat annak metszetváltozata. A halott Krisztus angyalok között az 1864-es Szalonon ki- 10. Édouard Manet: A halott Krisztus angyalok között, rézkarc, 1866–1867 állított festmény nyomán született (10. kép). Az egyik Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény legfontosabb művének rézkarcba fordítása komoly kihívás elé állította Manet-t, aki még soha nem dol- Roger Marx aukciójának idején Manet grafi kai mun- gozott ilyen nagy méretű lemezen, és többé nem is kásságát már jelentős alkotások képviselték Budapes- kísérletezett hasonlóval. Innovatív módon, változa- ten, ezért az ekkor vásárolt két rézkarc (Bracquemond tos vonalstruktúra alkalmazásával expresszív rézkar- portréja, A halott Krisztus angyalok között) hiánypótlás- cot hozott létre, amelyet csak a halála után adtak ki.42 nak tekinthető. Manet grafi káit német műkereskedők A Roger Marx-aukciót követően már csak egy Manet-lap (Emil Richter, Ernst Arnold) közvetítették Budapest- került a gyűjteménybe, a Miksa császár kivégzése című re, de Bäcker Béla gyűjteménye révén is több lap ke- litográfi a Ernst Arnoldtól, nyilvánvalóan tekintettel a rült a múzeumba. Manet 1861-ben alapító tagja volt a Majovszky Pál tulajdonában lévő kétoldalas rajzra, a Rézkarcolók Társaságának, amelyik az eredeti grafi ka Barikádra, amelynek verzóján a litográfi a egyik részle- népszerűsítésével elsőként próbált szembenézni a tének tükörképes másolata látható.43

1996. 166–167. No. 73. Manet és Goya kapcsolatára a korábbi iroda- 143–145. No. 51; Françoise Cachin: Manet. Catalogue d’exposition. lommal: Thomas Lederballe: Manets Goya. Grafi k / Prints. Exhibition Paris–New York, Galeries nationales du Grand Palais–Metropolitan catalogue. Copenhagen, Statens Museum for Kunst, 2014. Museum of Art, 1983. 205–207. 42 A rézkarc előképéül szolgáló festményt a New York-i Metropolitan 43 A rajz (ltsz. 1935-2734) és a litográfi a (ltsz. 1915-142; Harris 1970. [ld. Museum of Art őrzi. Jean C. Harris: Édouard Manet. Graphic Works, 42. j.] 151–152. No. 54.) összefüggéséről: Zeichnen ist Sehen 1996. (ld. 41. a defi nitive catalogue raisonné. New York, Collectors Editions, 1970. j.) 169–171. No. 74. A témáról részletesen: Manet. The Execution of Ma-

76 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 76 2017. 11. 05. 21:32:54 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

12. Henri Toulouse-Lautrec: Csábítás, litográﬁ a, 1899 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

ars hungarica 43. 2017 | 1 77

2017_1 beliv.indd 77 2017. 11. 05. 21:32:54 GONDA ZSUZSA

13. Pierre Bonnard: Imádság, litográﬁ a, 1895 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

Roger Marx csodálója volt Gauguinnek, lenyűgözte a binációja egyaránt tükrözi a japán fametszetek és az művész öntudatos individualizmusa, már 1891-ben, el- 1870–1880-as évek párizsi plakátjaink a hatását, de ez ső róla szóló írásában a „vízió és kifejezés szuverén ere- a különös sárga a Van Goghgal töltött arles-i időszakra, jét” dicsérte. Az aukcióról az ún. Volpini-sorozat került a híres Napraforgó-sorozatra is utalhat. A cinklemezek a múzeumba, amelyik a párizsi világkiállítás területén később Ambroise Vollard tulajdonába kerültek, aki 1900 lévő kávéházról kapta a nevét, ahol 1889-ben Gauguin körül fehér papíron a teljes sorozatot újranyomtatta, bemutatta a Pont-Avenben készített festményeit és amit tőle vásárolt meg a múzeum 1913-ban.45 Egy évvel grafi káit (11. kép).44 A tizenegy lapból álló litográfi aso- később mégsem szalasztották el az aukció által kínál- rozatán arles-i, pont-aveni és martinique-i motívumo- kozó kedvező lehetőséget az első kiadás megszerzé- kat egyaránt feldolgozott. Olcsó cinklemezre rajzolt, és sére, pontosan felismerve a két változat esztétikai és egyáltalán nem bánta, ha a rajzolás esetlegességei és értékbeli különbségét. Ambroise Vollard közvetítésé- az egyenetlen festékezés a nyomaton is megmaradnak. vel került Majovszky Pál gyűjteményébe Gauguin két A kompozíciókat élénksárga papírra nyomtatták, har- monotípiája is, a Férfi a Marquesas szigetekről, valamint minc-ötven példányban. A fekete és a sárga szín kom- a Noa-Noa illusztrációival szoros rokonságot mutató

ximilian. Painting, Politics and Censorship. Ed. Juliet Wilson-Bareau. cent Van Gogh, 1986; Elizabeth Mongan–Eberhard Kornfeld–Harold Exhibition catalogue. London, National Gallery–Mannheim, Kunst- Joachim: Paul Gauguin. Catalogue Raisonné of his Prints. Bern, Galerie Korn- halle, 1992–1993. London, National Gallery Publications, 1992. feld, 1988. 11–38. No. 1–11 A; Starr Figura: Gauguin. Metamorphoses. Exhibi- 44 Caroline Boyle-Turner: The Prints of the Pont-Aven School. Gauguin and his tion catalogue. New York, The Museum of Modern Art, 2014. 76–85. Circle in Brittany. Exhibition catalogue. Amsterdam, Rijksmuseum Vin- 45 Szépművészeti Múzeum, Irattár, 2109/1913. Ltsz. 1913-1480–1490.

78 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 78 2017. 11. 05. 21:32:54 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

jövetelek, vacsorák alkalmával a résztvevők legszűkebb köre számára készültek. Lautrec 1897-ben festette ba- rátjának, a Revue blanche folyóirat köréhez tartozó Paul Leclercqnek az ülőképmását, és ezzel a munkával pár- huzamosan tervezte a költő felkérésére az összegyűjtött verseit tartalmazó, L’Étoile rouge (A vörös csillag) című kötet borítóját, melynek litografált változatából jelenleg csupán három példány ismert. A budapesti levonatot a művész Henri Stern nyomdásznak és ivócimborájának dedikálta. Különleges ritkaság az 1914-es vásárlások kö- zül Lautrec egyik késői, kiadatlan litográfi ája, a Csábí- tás, amelyből mindössze hat levonat készült (12. kép). Roger Marx már 1892 táján felfi gyelt Bonnard-ra, ezért aukciója gazdag anyagot kínált a művész korai litográfi áiból. A Családi jelenetet 1892-ben harminc pél- dányban nyomtatták, megszerzését az is indokolhatta, hogy párdarabja – a kompozíció álló formátumú válto- zata – a l’Estampe originale-sorozat részeként már évek óta a gyűjteményben volt. 1914-ben Meller Simon há- rom Bonnard-litográfi át ajándékozott a múzeumnak, közöttük a Petit Solfège illustré-sorozat borítóját és hát- só borítóját, amely a művész és zeneszerző sógorának, Claude Terrasse-nak az együttműködéséből született.48 Ennek folytatása a címlappal együtt húsz litográfi ából álló Petites Scènes familières-sorozat, amelyet Bonnard 14. Honoré Daumier: Szóval a sajtóval akartál kikezdeni!, litográfi a, 1833 sógora zongoradarabjaihoz tervezett. Mielőtt a kot- Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény tákat kísérő litográfi ák album formában megjelentek volna (1895), minden kompozícióból húsz-húsz levona- Tahiti jelenet. A művész esztétikai, fi lozófi ai és vallási tot nyomtattak a közeli barátok számára. Roger Marx gondolatait tartalmazó önéletrajz 1912-ben jelent meg aukcióján ezek az értékes, kotta nélküli levonatok sze- magyarul Meller Simon bevezetőjével.46 repeltek, melyek közül négy került a múzeumba (13. kép). Roger Marx aukcióján a kritikussal baráti viszonyt Még ugyanebben az évben tárgyalások kezdődtek Paul ápoló Toulouse-Lautrec száznyolcvan litográfi ája sze- Cassirerrel, aki további tizenegy lapot közvetített, így repelt, ebből csupán hat került Budapestre, ami azzal csaknem teljes lett a sorozat.49 Bonnard ezzel a sorozat- magyarázható, hogy a múzeum ekkor már jelentős Lau- tal mozdult el legelső litográfi áinak dekorativitásától trec-kollekcióval rendelkezett.47 Az első vásárlásra 1901- egy festőibb, nagyobb spontaneitást mutató irányba. ben, a művész halálának az évében került sor, majd át- Az 1910-es évek elején gyakran szerepeltek Daumier meneti szünet után az 1910-es évek elején vett újabb litográfi ái a párizsi aukciókon, Delteil, Sagot és Strölin lendületet a szerzeményezés. A Marx-aukcióról néhány által Budapestre is eljutottak a művész kiváló papírra, ritkaság érkezett, mint például a kis példányszámban gyűjtők számára nyomtatott lapjai.50 1913–1914-ben kü- nyomtatott ún. menülapok, melyek vidám társas össze- lönösen dinamikusan gyarapodott a kollekció, talán ez

46 Gauguin: Tahiti jelenet (ltsz. 1935-2716) és Férﬁ a Marquesas szigetekről Graphic Art. Exhibition catalogue. New York, The Metropolitan Mu- (ltsz. 1935-2715) lapjának vásárlásáról: Geskó 2001. (ld. 3. j.) 189–192. seum of Art–Houston, Museum of Fine Arts–Boston, Museum of No. 58–59; Paul Gauguin: Noa-noa (fordította Majthényi György, Fine Arts, 1989–1990. New York, The Metropolitan Museum of Art, bevezette Meller Simon). Budapest, Athenaeum, 1912. 1989. 44–66. 47 Bodor Kata: Henri de Toulouse-Lautrec művei a Szépművészeti Mú- 49 Szépművészeti Múzeum, Irattár 619/1914, ltsz. 1915-24–27, 1914-30–33, zeum gyűjteményében. In: Toulouse-Lautrec világa. Kiállítási kataló- 1914-36–37. gus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2014. 159–183. 50 Gonda Zsuzsa: Így éltek ti. Honoré Daumier. A francia karikatúra 48 Szépművészeti Múzeum, Irattár 322/1914, ltsz.1910-90–92; Colta mestere. Kiállítási katalógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ives–Helen Giambruni–Sasha M. Newman: Pierre Bonnard: The 2013. 9–11.

ars hungarica 43. 2017 | 1 79

2017_1 beliv.indd 79 2017. 11. 05. 21:32:54 GONDA ZSUZSA

15. Edgar Degas: Édouard Manet portréja, rézkarc, 1864–1865 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

80 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 80 2017. 11. 05. 21:32:54 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

16. John Singer Sargent: Albert de Belleroche portréja, litográﬁ a, 1905 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Graﬁ kai Gyűjtemény

ars hungarica 43. 2017 | 1 81

2017_1 beliv.indd 81 2017. 11. 05. 21:32:54 GONDA ZSUZSA

a magyarázata, hogy a Marx-aukcióról csak egy emb- tanult, majd 1912-ben Londonban telepedett le. Mindkét lematikus korai remekmű származik: a sajtó szabadsá- helyen megosztotta műtermét John Sargenttel, akit a gát fenyegető Lajos Fülöpöt a présbe szorító nyomdász litografálás rejtelmeibe is beavatott. Sargent 1905-ös ábrázolása (14. kép). nagy méretű portréja a barátjáról már magabiztos tech- Az aukcióról szerzett grafi kák között érdekes cso- nikai tudásáról tanúskodik (16. kép). A mű készítésének portot alkotnak a művészportrék. Roger Marx legszű- pontos körülményeit Belleroche beszámolójából ismer- kebb baráti körének tagját, Eugène Carrière-t élénken jük.54 A British Museum három példánya közül az áb- foglalkoztatta egy művészpanteon gondolata, mely- rázoltnak dedikált lap feliratából pedig tudható, hogy lyel korának legjelesebb alkotói előtt kívánt tisztelegni. a portré első fázisából összesen hét levonat készült. A sorozatból csupán néhány nagy méretű litográfi a ké- A budapesti lap a huszonöt példányban nyomtatott szült el, közülük több már 1914 előtt bekerült a buda- második fázisnyomatok egyike. pesti gyűjteménybe, így Puvis de Chavannes, Verlaine és A Roger Marx-aukcióról a gyűjteménybe került leg- Rodin portréi.51 A Magyarországon is nagyon népszerű fontosabb metszetek arról vallanak, hogy egykori tulaj- svéd művész, Anders Zorn 1909-es budapesti kiállításán donosuk és a múzeumi szakemberek rokon nézeteket is több híresség portréja szerepelt, nagy részük már vallottak a modern metszetről. A belle épreuve (szép le- múzeumi tulajdonban volt (például Paul Verlaine, Carl vonat) felértékelődése, a limitált példányszámú, sor- Larsson, Auguste Rodin, Paul Trubeckoj). számmal ellátott, dedikált lapok iránti kereslet az egyedi Feltételezhető, hogy Meller Simon ezt a sort kíván- rajz és a sokszorosított grafi ka közti határ elmosódását ta folytatni. Az 1914-es aukcióról Pissarro már említett tükrözi. Marx is osztotta a kritikus Philippe Burty defi - Cézanne-portréjához hasonlóan kis példányban nyom- nícióját, miszerint a metszet nem más, mint „rajz több tatott művészportrékat választott. Manet 1865-ben példányban”. Az aukcióról származó metszetek vizsgá- karcolta rézbe barátjának, Félix Bracquemond-nak, a lata ugyanakkor a vásárlások nagymértékű tudatossá- Rézkarcolók Társasága alapító tagjának a portréját, aki gáról tanúskodik. A választások mögött mintaszerű, különös fi gyelmet szentelt a munkának, még a mara- követésre méltó szerzeményezési politikát fi gyelhetünk tást is felügyelte. A rézkarc felirat előtti változatából meg, amelyik nemcsak a grafi kai gyűjteménnyel, ha- mindössze néhány levonatot nyomtattak.52 Szintén az nem a múzeum egészével, sőt a magángyűjtemények 1860-as évek közepére datálható Degas három rézkarca kincseivel is párbeszédbe kívánt lépni. Manet-ról, kettő ülőportré és egy mellkép, mindegyikről csak csekély számú levonat készült. Degas négy fázis- nyomaton keresztül fejlesztette a mellképet, az utolsón a háttér sötét foltját akvatinta maratással hozta létre (15. kép). Először próbálkozott ezzel a technikával, nagy Gonda Zsuzsa valószínűség szerint Bracquemond segítségével.53 Degas művészettörténész és Roger Marx egyaránt nagyra tartotta a walesi szár- Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény mazású művészt, Albert de Belleroche-t, aki Párizsban [email protected]

51 Carrière „Panthéon”-járól: Anne Röver-Kann: Intimität der Gefühle. 53 Sue Welsh Reed–Barbara Stern Shapiro: Edgar Degas. The Painter as Eugène Carrière zum 100. Todestag. Ausstellungskatalog. Bremen, Printmaker. Exhibition catalogue. Boston, Museum of Fine Arts–Phi- Kunsthalle–Neuss, Clemens-Sels-Museum, 2006–2007. Bremen, ladelphia Museum of Art–London, Hayward Gallery, 1984–1985. Bos- Hachmannedition, 2006. 167–171; Ltsz. 1899-306, 1913-419, 1914-656. ton, Little, Brown & Co., 1984. 46–58. No. 17–19. 52 Harris 1970. (ld. 42. j.) 125. No. 42. 54 Albert Belleroche: The lithographs of Sargent. Print Collector’s Quarterly, 13. 1926. 31–45.

82 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 82 2017. 11. 05. 21:32:55 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

The Acquisitions of Modern Prints at the Museum of Fine Arts Budapest Acquisitions at the Auction of the Collection of Roger Marx in 1914

The paper examines the prints deriving from the collection of Drouot in April 1914. He was a keen supporter of the concept Roger Marx (1859–1913) in the context of the acquisitions of of l’estampe originale, and his collection was particularly rich in the Museum of Fine Arts, Budapest in the 1900s. At that time 19th century French prints. This major auction provided a good the keepers at the Department of Prints and Drawings (Gábor opportunity to fi ll some gaps in the collection of the Museum of Térey, Simon Meller) tried to modernize the collection adding Fine Arts. Cca 80 prints were acquired through Alfred Strölin and recent works to the comprehensive stock of Old Master prints Loys Delteil (See appendix). These prints can be identifi ed with and drawings of the Esterházy collection. The specialits of the the help of the auction catalogue, Marx’s collector’s mark and museum were in close contact with the leading German and the invoices of the dealers preserved in the archives of the mu- French art dealers and publishers (eg. Galerie Ernst Arnold, Paul seum. Remarkable etchings by Cézanne, Corot, Degas, Manet Cassirer, Emil Richter, Loys Delteil, Alfred Strölin). French prints and Rodin, lithographs by Bonnard and Toulouse-Lautrec bear of the 1890s played a distinguished role in the acquisition poli- a clear evidence that Roger Marx and the keepers of the muse- cy of the museum. The sets of colour lithographs by the Nabis um shared a common view on the importance of the modern artists published by Ambroise Vollard in 1899 were bought di- print. The appraisal of belle épreuve, as well as the annotated rectly from the dealer himself in 1912. The purchase of etchings and numbered impressions in limited editions refl ects that for by Picasso (the Salome in 1908, the Saltimbanques series in 1911) them the print became equal to drawing in signifi cance. The and lithographs by Matisse (1913) attests that even the most careful selection indicates that the curators took into account recent development of printmaking was highly appreciated. not only the collection of prints but the museum as a whole.

The new acquisitions were regularly presented in exhibitions. The experts of the museum also provided guidance and advice to collectors of modern prints, Béla Bäcker and Pál Majovszky. Zsuzsa Gonda art historian The auction of the collection of Roger Marx, the inﬂ uentatial art Museum of Fine Arts, Department of Prints and Drawings critic and editor of the Gazette des beaux-arts took place at Hôtel [email protected]

Tárgyszavak Keywords Roger Marx, 19. századi francia graﬁ ka, l’estampe originale, Roger Marx; 19th century French Printmaking; l’estampe gyűjteménytörténet 1890–1914, Szépművészeti Múzeum, originale; history of collecting 1890–1914; Museum of Fine Arts Graﬁ kai Gyűjtemény Budapest, Department of Prints and Drawings

ars hungarica 43. 2017 | 1 83

2017_1 beliv.indd 83 2017. 11. 05. 21:32:55 GONDA ZSUZSA

Függelék

Roger Marx metszetgyűjteményének (ld. 21. j.) árveréséről (Hôtel R M Kat. 136. Trois pièces. Très belles épreuves. Drouot, 1914. április 27. – május 14.) a Szépművészeti Múzeum 27 frank Grafi kai Gyűjteményébe került lapok jegyzéke. Az aukciós ka- talógusban (R M Kat.) gyakorta egy számon több tétel, illetve Paul Cézanne egy-egy metszet több levonata szerepel. A vételárakat az Irat- Fiatal lány feje, 1873 (6. kép) tárban őrzött számlák, illetve iratok alapján frankban adtam rézkarc, 135 × 108 mm meg, amennyiben ez hiányzott, a múzeumi leltárkönyvben ltsz. 1914-747 használt korona árfolyamot vettem át. Cherpin 4 R M Kat. 314. Très belle épreuve. Pierre Bonnard 105 frank Családi jelenet, 1892 színes litográfi a, 296 × 395 mm Camille Corot ltsz. 1914-809 Venus levágja Ámor szárnyait, 1869–1870 (5. kép) Bouvet 2 rézkarc, 234 × 158 mm R M Kat. 94. Très belle épreuve, imp. en couleurs. ltsz. 1914-748 Szomorú gondolatok, 1895 Delteil 10 litográfi a, 339 × 185 mm R M Kat. 374. Très belle épreuve, avec dédicace de Robaut. ltsz. 1914-810 320 frank Bouvet 8 R M Kat. 94. Honoré Daumier 11 frank Szóval a sajtóval akartál kikezdeni!, 1833 (14. kép) litográfi a rizspapíron, 230 × 207 mm Reggeli harangszó, 1895 ltsz. 1915-41 litográfi a, 231 × 347 mm Delteil 71 ltsz. 1914-811 R M Kat. 382. Très belle épreuve. Bouvet 20 250 frank Imádság, 1895 (13. kép) litográfi a, 232 × 347 mm Edgar Degas ltsz. 1914-812 Édouard Manet portréja, 1864–1865 (15. kép) Bouvet 10 rézkarc, hidegtű, akvatinta, 126 × 129 mm Vasárnap reggel, 1895 ltsz. 1914-749 litográfi a, 245 × 345 mm Delteil 16 (IV) ltsz. 1914-813 R M Kat. 393. Superbe épreuve. Bouvet 19 510 frank R M Kat. 102. Trois pièces. Très belles épreuves, signées. 20 frank Paul Gauguin Dessins lithographiques, 1889 (11. kép) Félix Bracquemond litográfi asorozat Alvó nimfa ltsz. 1914-683–793 rézkarc, 193 × 191 mm Mongan–Kornfeld–Joachim 1-11 A ltsz. 1914-814 R M Kat. 570. Suite de dix planches sur papier jaune, dans la cartonnage de Béraldi 164 (I) publication. Alvó nimfa 720 frank rézkarc, 235 × 189 mm ltsz. 1914-815 Francisco Goya Béraldi 164 (II) La Tauromaquia (Bikaviadal), 1814–1816 (8. kép) Nimfa és Ámor akvatintával kombinált rézkarcsorozat rézkarc, 185 × 230 mm ltsz. 1914-751–782 ltsz. 1914-816 Harris 204–236 Béraldi 165

84 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 84 2017. 11. 05. 21:32:55 MODERN GRAFIKÁK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

R M Kat. 577. Suite complète de 33 planches, avec la table typhographique. Félix Bracquemond portréja, 1865 Très belles épreuves du 1er tirage, à toutes marges. La planche 8 est un épreuve rézkarc, 165 × 111 mm d’état, avant le grain d’ aqua-tinte, et avant le numéro. ltsz. 1914-795 2550 frank Harris (1970) 42 R M Kat. 905. Très belle épreuve du 1er état. Très rare. Barbarroxa,1778–1779 210 frank rézkarc, akvatinta, 280 × 165 mm ltsz. 1914-817 Camille Pissarro Harris 12 Cézanne portréja, 1874 (7. kép) R M Kat. 580. Très belles épreuves. rézkarc, 266 × 215 mm 100 frank ltsz. 1914-796 Delteil 13 Hintázó öregember, 1825–1827 R M Kat. 953. Superbe épreuve du 1er état, numérotée (12). rézkarc, 185 × 165 mm 400 frank ltsz. 1914-818 Harris 32 Pierre-Auguste Renoir Hintázó öregasszony, 1825–1827 Kalaptűzés, 1894 körül rézkarc, 185 × 165 mm rézkarc, 121 × 84 mm ltsz. 1914-819 ltsz. 1914-806 Harris 33 Delteil 8 Az öreg torreádor, 1825–1827 R M Kat. 1033. Deux trés belles épreuves. rézkarc, 185 × 165 mm 100 frank ltsz. 1914-820 Harris 34 Théodule Ribot Maja világos háttér előtt, 1825–1827 Antoine Vollon portréja, 1860–1872 rézkarc, 190 × 120 mm rézkarc, 312 × 230 mm ltsz. 1914-821 ltsz. 1914-825 Harris 31 Beraldi vol. XI. pp. 195–196 Maja sötét háttér előtt, 1825–1827 R M Kat. 1037. Très belle épreuve. Rare. rézkarc, 190 × 120 mm 130 frank ltsz. 1914-822 Harris 30 Auguste Rodin R M Kat. 582. Cinq pl. Très belles épreuves (tirage de 1859). Rares. Henri Becque, 1885 (4. kép) 700 frank hidegtű, 157 × 201 mm ltsz. 1915-43 A fogva tartott bűnöst nem kell kínozni, 1825–1827 Delteil 9 (1) rézkarc, 115 × 85 mm R M Kat. 1090. Magniﬁ que et rarissime épreuve du 1er état, avec dédicace. ltsz. 1914-823 4600 frank Harris 27 Ha bűnös, haljon meg gyorsan, 1825–1827 Lelkek a tisztitótűzben, 1893 rézkarc, 115 × 85 mm hidegtű, 155 × 807 mm ltsz. 1914-824 ltsz. 1914-807 Harris 28 Delteil 11 (2) R M Kat. 58. Deux pièces. Très belles épreuves du tirage de 1859. R M Kat. 1095. Deux belles épreuves. 420 frank 225 frank

Édouard Manet John Singer Sargent A halott Krisztus angyalok között, 1866–1867 (10. kép) Albert de Belleroche, 1905 (16. kép) rézkarc, 395 × 320 mm litográﬁ a, 704 × 500 mm ltsz. 1914-794 ltsz. 1914-808 Harris (1970) 51 Dogson 4 (2) R M Kat. 904. Très belle épreuve. R M Kat. 1118. Deux très belles épreuves. 520 frank 40 frank

ars hungarica 43. 2017 | 1 85

2017_1 beliv.indd 85 2017. 11. 05. 21:32:55 GONDA ZSUZSA

Henri de Toulouse-Lautrec Férfi mellképe A Bois de Boulogne-ban, 1897 rézkarc, 200 × 140 mm litográfi a, 560 × 378 mm ltsz. 1914-804 ltsz. 1914-797 Beraldi vol. XII. pp. 234–239 Wittrock 185 R M Kat. 1397. Deux pièces. Très belles épreuves. R M Kat. 1260. Très belle épreuve. Très rare. 20 korona 290 frank Édouard Vuillard Csábítás, 1899 (12. kép) A Tuileriák kertje, 1895 litográfi a, 560 × 402 mm litográfi a, 280 × 375 mm ltsz. 1914-798 ltsz. 1914-805 Wittrock 319 Roger-Marx 27 R M Kat. 1272. Très belle épreuve. Fort rare. R M Kat. 1407. Très belle épreuve sur japon. 480 frank 34 korona, 14 fi llér

Menülap Adrien Hébrard számára, 1894 litográfi a, 560 × 381 mm Rövidítések ltsz. 1914–799 Wittrock 59 Béraldi R M Kat. 1313. Belle épreuve. Henri Béraldi: Les Graveurs du dix-neuvième siècle, I–XII. Paris, Conquet, 155 korona 1885–1892 Bouvet A svájci gárdista (menülap), 1896 Francis Bouvet: Bonnard. The Complete Graphic Work. New York, Gallery litográfi a, 470 × 380 mm Books, 1981 ltsz. 1914-800 Cherpin Wittrock 174 Jean Cherpin: L’œuvre gravé de Cézanne. Marseille, Arts et livres de R M Kat. 1316. Très belle et très rare épreuve du 1er état. Provance, 1972 488 korona Delteil Loys Delteil: Le peintre-graveur illustré, XIXe et XXe siècles, I–XXXI. Paris, L’Étoile rouge. (A vörös csillag című könyv borítója), 1898 (Chez l’auteur), 1906–1930 litográfi a, 310 × 356 mm Dogson ltsz. 1914-801 Campbell Dogson: The lithographs of Sargent. Print Collector’s Wittrock 289 Quarterly, 13. 1926. 45. R M Kat. 1328. Très belle épreuve du 1er état, avec dédicace à Stern. Harris (1970) 163 korona Jean C. Harris: Édouard Manet. Graphic Works, a defi nitive catalogue raisonné. New York, Collectors Editions, 1970 Yvette Guilbert a Colombine à Pierrot című dalt énekli,1894 Harris litográfi a, 378 × 280 mm Tomás Harris: Goya. Engravings and Lithographs, I–II. Oxford, Cassirer, ltsz. 1914-802 1964 Wittrock 68 Mongan–Kornfeld–Joachim R M Kat. 1344. Trés belle épreuve du 1erétat, timbrée (no15). Elizabeth Mongan–Eberhard Kornfeld–Harold Joachim: Paul 148 korona Gauguin. Catalogue Raisonné of his Prints. Bern, Galerie Kornfeld, 1988 Daniel Vierge Roger-Marx Szavaló férfi Claude Roger-Marx: The Graphic Work of Édouard Vuillard, San rézkarc, 210 × 138 mm Francisco, Alan Wofsy Fine Arts, 1990 ltsz. 1914-803 Wittrock Wolfgang Wittrock: Toulouse-Lautrec. Catalogue complet des estampes, I–II. Paris, ACR Edition, 1985

86 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 86 2017. 11. 05. 21:32:55 Verő Mária

Back Bernát, gyűjtő és mecénás

Back Bernát egyike a 19. század utolsó évtizedeitől fel- és szervezője volt 1919-ben a Horthy Miklós budapesti lendülő magyar gazdaság jellemző, bár kevéssé ismert bevonulását anyagilag támogató Antibolsevista Co- szereplőinek. Amint az alábbi rövid áttekintésből lát- mitének. 1924-től kormányfőtanácsos és németalföldi ható, azt is jellemzőnek mondhatjuk, hogy pályafutá- konzul, 1927 és 1939 között felsőházi tag (1. kép). Előbb a sát nemcsak gazdasági eredmények és közéleti ese- szegedi Fenyő téren volt lakása, majd 1920-tól a Sebes- mények világítják meg, hanem ahhoz a nem csekély tyén Endre által tervezett, mára átépített, Arany János számú csoporthoz tartozott, amelynek érdeklődése a utcai házba költözött (2. kép). Mint felsőházi tagnak, kultúra, elsősorban a képzőművészet területére is ki- Budapesten, az Olasz fasorban – ma Szilágyi Erzsébet terjedt. Vagyonának nem csekély részét nagy körülte- fasorban – is volt lakása. 1944-ben szegedi malmát a kintéssel szervezett gyűjteménygyarapításra fordította.1 bombázások elpusztították, ekkor végleg Budapestre 1871. november 4-én született egy morvaországi ere- költözött. A 20. század elején a Magyar Iparban publi- detű zsidó családban, amely a 19. század közepe táján kált, 1900-ban Szegeden jelent meg Engel Lajos nyom- költözött Bécsbe és Magyarországra. Apja Nyitra me- dájában Lisztkivitelünk és az őrlési forgalom című műve, gyei birtokosként tűnik fel, 1888-tól kezdve mint magyar 1921-től a Pester Lloydban jelentek meg írásai. A száraz nemes a begavári előnevet használta. Nagybátyja, Her- életrajzi adatok mellett munkásságát és érdeklődését a mann, 1848-tól Győrben malmot üzemeltetett, amely- csak részben rekonstruálható, nagyjából kétszáz körüli ből aztán a Győri Keksz és Ostyagyár alakult. Back Ber- tételt kitevő egykori műgyűjteménye jellemzi,3 amely- nát Bécsben folytatott közgazdasági tanulmányokat, nek ismert darabjai ma részben közgyűjteményekben, de aktív élete a Back Bernát és ﬁ ai Szegedi Gőzmalom részben magángyűjteményekben vannak.4 és Vízvezetéke Rt. tulajdonosaként nagyrészt Szeged- hez kötődik (a névben szereplő Bernát egyébként nem rá, hanem nagyapjára utal). Továbbá alapítója és társ- elnöke volt a Vidéki Malomiparosok Országos Egye- A gyűjtemény sületének, elnöke a Szeged-Csongrádi Takarékpénz- tárnak, a Közraktár és Malomipar Rt.-nek, a Szegedi Szegeden 1878-ban Irányi Sándor rajztanár nyitotta meg Kenderfonógyár Rt.-nek – a felsorolás nem teljes. Az az első képtárat. Az itt kiállított képek nem mondhatók első világháborúban tartalékos hadnagyként a fron- jelentősnek, két év múlva, a városból való távozása- ton szolgált, ahol több kitüntetést kapott.2 Alapítója kor a tulajdonos magával is vitte őket.5 Back Bernát a

1 Tanulmányomban őrzési hely és jelzetek nélkül hivatkozom azok- 3 A gyűjteményhez rövid bibliográﬁ a: Takács Gábor: Műgyűjtők Ma- ra a családi dokumentumokra, iratokra és levelekre, amelyeket a gyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Bibliográﬁ ai lexikon. leszármazottak szívességéből ismerhettem meg. A pótolhatatlan Budapest, Kieselbach Galéria, 2012. 59. források és fényképek felhasználásának engedélyezéséért Kamlah 4 A gyűjteménnyel kapcsolatos iratok – levelek és számlák – Back Jánosnak szeretnék köszönetet mondani. Bernát leszármazottjainak tulajdonában. Ahol nem jelzem külön, 2 Már 1915 júniusában érdeklődött Sigmund Röhrer, hogy bevonult-e. ott ezekre az iratokra hivatkozom. Erre 1916 februárjában került sor, decemberben került a frontra, 5 Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. A Móra Ferenc Múzeum Év- több kitüntetést kapott. Délmagyarország, 1917. január 3. 5; 1917. ápri- könyve, 1972–1973. 2. sz. 30. lis 13. 5; 1917. november 17. 6.

ars hungarica 43. 2017 | 1 87

2017_1 beliv.indd 87 2017. 11. 05. 21:32:55 VERŐ MÁRIA

századfordulón kezdett műalkotásokat gyűjteni. Tud- juk, hogy tervezte a gyűjtemény egyben tartását és látogathatóvá tételét: a szegedi Kárász utca 5. szám alatti Eisenstädter-ház első emeletén akarta a nyilvá- nosságnak bemutatni.6 A célnak megfelelő épület vagy épületrész kialakításához 1915-ben Carl Stöhr müncheni építésztől kért tanácsokat.7 Végül 1917-ben a Szegedi Műbarátok Körének szervezésében ki is állította mű- gyűjtése addigi eredményét – a katalógushoz Móra Ferenc írta a bevezetőt.8 Az első világháború vége felé, nem utolsósorban a román csapatok előrenyomulása miatt, a gyűjtemény budapesti múzeumnál történő biztonságba helyezését tervezte.9 1919. február 8-án Fejérpataky László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója értesítette a huszonhárom ládányi festmény és szobor sértetlen érkezéséről.10 Egy évvel később Back Bernát azt kérte, hogy a ládákat a Szépművészeti Múzeum- ban Petrovics Elek főigazgatónak adják át.11 Ettől kezdve a szobrászati gyűjtemény a Régi Szoborgyűjtemény 1921-ben megnyílt első állandó kiállításának fontos és állandó része volt (3. kép), a festmények legjelentősebb darabjai szintén a Régi Képtár állandó kiállításában kaptak helyet.12 1938-ban újabb tárlat nyílt Szegeden a Back Bernátnál maradt és újabban vásárolt, illetve a Szépművészeti Múzeumtól visszakért műtárgyakból,13 de a korábban tervezett Back Múzeum megvalósítása ekkor már nem volt napirenden. Több jellegzetes műtárgycsoportot különíthetünk el a gyűjteményben: középkori festményeket és szobro- 1. Back Bernát 1927 körül kat – közöttük két teljes szárnyasoltárt –, 17–18. századi magántulajdon (Fotó: Halmi) festményeket, köztük van Dyck, Murillo, Raeburn, Ca- naletto képeit, magyar festményeket és iparművészeti tárgyakat.14 Back Bernát érdeklődése a régi művészetek

6 Délmagyarország, 1912. szeptember 27. 4. 10 1919. február 8. Fejérpataky főigazgató levele a ládák érkezéséről. 7 Julius Böhler 1915. szeptember 29-i levelében van szó arról, hogy a 11 1920. április 16. Back Bernát kéri a Magyar Nemzeti Múzeum főigaz- tervezett „múzeum” tetőmegoldásához kérjen tanácsot Back szá- gatóját, hogy a huszonhárom láda műtárgyat adja át a Szépművé- mára a műkereskedő. Carl Stöhr (1859–1931) a kor neves bajor építé- szeti Múzeum főigazgatójának, Petrovics Eleknek. sze és építési vállalkozója volt. 1915. november 30-i levelében azt írja 12 1920. november 11-én kelt levelében (Szépművészeti Múzeum, Irat- Böhler, hogy az épülő tetőmegoldás biztosan örömet fog szerezni tár 262/1920) Petrovics felsorolja a kiállított műveket: a három van Backnak. Dyck, Magnasco, Moroni, Raeburn képei mellé rövidesen Cesare da 8 A Szegedi Műbarátok köre 1917 áprilisában alakult: Délmagyarország, Sesto, Bonifazio Veronese, Bartolomeo Veneziano, Pieter Nolpe és 1917. április 17. 6. A kiállítás katalógusa Lugosi Döme: Back Bernát Friedrich Pacher képe is a kiállításba kerül, a Modern Képtárban lesz kép- és szoborgyűjteménye. Szegedi Műbarátok körének kiállítása. Kiállí- a Waldmüller-portré, a szobrok pedig a rövidesen megnyíló Szobor- tási katalógus. Szeged, A Szegedi Műbarátok köre, 1917. kiállításban. A Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium államtitkára 9 1918. december 17-én Mihalik József a Múzeumok és Könyvtárak Or- 1921. március 31-én köszönte meg Back nagyvonalú gesztusát. szágos Felügyelősége nevében segítséget ígért Backnak a gyűjte- 13 Back 1936. január 15-én kérte Csánky Dénes főigazgatót, hogy küld- mény menekítéséhez. 1919. március 30-án írt a Délmagyarország arról je vissza Szegedre a ki nem állított műveket, ahol július 23-án nyílik a rendeletről, amely szerint a ferencesek és Back Bernát műkincseit a kiállítás. Délmagyarország, 1938. július 10. 7–8; a július 23-i szám (3.) leltárba kell venni, erre a feladatra Móra Ferencet, Joachim Ferencet is megemlékezik a megnyitóról. és Csányi Mátyást jelölték ki. Szalay Jánosnak a Délmagyarország 1969. 14 Ez utóbbiak azonosítása a fennmaradt iratok alapján szinte lehe- március 14-i számában közölt – tendenciózusan torzított – írása ezt tetlen, mivel elsősorban Back Bernát otthonának berendezéséül egész másképp írja le. Lásd még: Szelesi 1972–1973. (ld. 5. j.) 108. szolgáltak, és nem szerepeltek a különféle listákon.

88 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 88 2017. 11. 05. 21:32:55 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

2. Back Bernát szegedi lakásának szalonja, a falon Franz Stuck és Pieter de Neyn festménye magántulajdon

és műalkotások iránt nyilván családi hagyományon ala- Tiroli gótikus táblaképek és oltárok pult. Egy kis méretű képpel kapcsolatban – Egbert van Heemskerk Falusi zsánerjelenete a 17. század végéről15 – A levelezésből, feljegyzésekből úgy tűnik, hogy Back megjegyzi, hogy „apámtól örököltem” (von meinem Vater különösen intenzív érdeklődést tanúsított a középkori, geerbt). 1911 elején a szegedi sajtó többször tudósított mindenekelőtt a tiroli eredetű műtárgyak iránt, ame- arról, hogy Back Bernát művészeti kérdésekről tartott lyeket nemritkán személyesen kutatott fel, és részben előadásokat a Szegedi Képzőművészeti Egyesületben.16 a helyszínen vásárolt. Ismeretes, hogy 1907 nyarán In- Az alábbiakban e csoportosításnak megfelelően ismer- nichenben (San Candido) nyaralt, ahol egy Jakob Troyer tetem a gyűjtemény egységeit és kiemelkedő darabjait. nevű földművestől 2000 koronáért sikerült egy Friedrich

15 A kép a BÁV 45. képaukcióján (1978. május) szerepelt. 111. tétel, Kony- cember 13. és 1911. február 22. között az Uránia Színházban tartott habelső alakokkal. négyrészes előadás-sorozatot vetített és mozgó képekkel szintén a 16 A Délmagyarország 1910. november 13-án írt arról, hogy a szegedi ﬂ amand festészetről, a február 24-i (1–2.) és 25-i (1–2.) lapszámban művésztelepen a Szegedi Művészeti Egyesület alelnökeként tartott Művészet és esztétika címmel jelent meg írása. Back Bernát előadást a ﬂ amand festészet fejlődéséről, 1910. de-

ars hungarica 43. 2017 | 1 89

2017_1 beliv.indd 89 2017. 11. 05. 21:32:55 VERŐ MÁRIA

3. A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűjteményének 1921-ben megnyílt állandó kiállítása (Back Bernát gyűjteményéből a hinterkirchi oltár és egy késő gótikus Madonna) Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborgyűjtemény

Pachernek tulajdonított szárnyasoltár-töredéket vásá- igényt. A per az osztrák jogászok körében is érdeklődést rolni; mozgó szárny festett, külső oldalán Krisztus po- váltott ki. Paul von Grabmeyer ügyvéd az ítélet meg- kolraszállásának, a belső oldalon a Keresztlevételnek töre- hozatala után szabadkozott az iratok késedelmes kül- dékes, faragott jelenetével. Az oltár az 1480-as években déséért, amelynek okát is megjelölte: ügyvédtársai is készült, más darabját mindeddig nem azonosították. olvasni akarták azokat.19 Az ügy visszhangját jól mutatja Az eladó szerint egy panzendorﬁ kápolnából szárma- a Neues Wiener Tagblatt 1908. július 24-i cikke, amelynek zott17 (4. kép). szerzője a magyarok iránti nem csekély lenézéssel azt A műtárgy megvásárlása és Magyarországra hozatala írja, hogy az osztrák művészet emlékei inkább olyan kül- az osztrák műemlékvédők köreiben nagy port kavart. földi múzeumokba kerüljenek, mint a müncheni vagy Közvetlenül a vásárlást követően bíróságon támad- nürnbergi, semhogy „belföldre”, Bukovinába vagy Ga- ták meg a vételt, és a per egészen Bécsig gyűrűzött.18 líciába vigyék azokat. A Back számára kedvező ötödik ítélet kimondta, hogy Az oltártábláról 1909 végén Friedrich Wolff , Michael már csak azért sem volt jogtalan a vétel, mert az oszt- Pacher monográfusa20 kért fotót, 1910 januárjában jelzi, rák állam a korábban neki felajánlott képre nem tartott hogy a tisztítás utáni állapotról is szeretne képet ter-

17 Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 76.9. Friedrich Pacherről 18 A silliani kerületi bíróságra érkezett feljelentés. Az 1907. július 25-én újabban: Lukas Maderbacher: Friedrich Pacher. In: Michael Pacher tartott tárgyaláson Backot dr. Paul von Grabmeyer bozeni ügyvéd und sein Kreis. Ein Tiroler Künstler der Spätgotik, 1498–1998. Hg. von Ar- képviselte. A per egészen a bécsi legfelsőbb bíróságig jutott, amely tur Rosenauer–Cornelia Plieger–Leo Andergassen. Ausstellungs- 1908. február 15-én kelt ítéletével Back javára döntött. Az ítéletet ez katalog, Augustiner-Chorherrenstift, Neustift, 1998. Bozen, Südtiro- év április 23-án az innsbrucki bíróság is kihirdette. ler Kulturinstitut, 1998. 225–228. A vásárlás adatai későbbi periratból 19 Grabmeyer 1908. július 20-i levele. derülnek ki, nincsenek ezzel kapcsolatos feljegyzések Backtól. 20 Friedrich Wolff: Michael Pacher, I. Berlin, Stoedtner, 1909.

90 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 90 2017. 11. 05. 21:32:55 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

4. Friedrich Pacher: Krisztus pokolraszállása 6. A montani Segítőszentek-oltár (1909) magántulajdon (Reprodukció)

5. A montani Szt. István-kápolna a Segítőszentek-oltárral (1909) Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Bildarchiv, L 3390-D

ars hungarica 43. 2017 | 1 91

2017_1 beliv.indd 91 2017. 11. 05. 21:32:55 VERŐ MÁRIA

7. Az oltár középképe 8. A szárnyak restaurált(?) külső oldala magántulajdon magántulajdon

vezett publikációjához.21 Eszerint a vétel után közvetle- rolt Tirolban.24 Az eredetileg Obermontaniban (Mon- nül restaurálták is a képet.22 Az oltárszárnyat az újabb tani di Sopra), a vár alatt fekvő, de a várhoz tartozó szakirodalom is Friedrich Pacher és műhelyének alkotá- Szent István-kápolna jobb oldali mellékoltáraként fel- sai között tartja számon.23 Back Bernát műtárgyainak állított oltárt a lienzi Ambros Rohracher műkereskedőn 1918-as Budapestre menekítése után a Szépművészeti keresztül szerezte meg25 (5. kép). A kápolna oltáraira Múzeum kiállítására került, végül 1976-ban megvásá- a környék monográfusa, Karl Atz már 1889-ben fel- rolta azt a múzeum. hívta a ﬁ gyelmet,26 majd 1909-es könyvében az egyik 1908-ban Back Bernát újabb jelentős műtárgyat, egy oltár eladását is konstatálta27 (6. kép). Az 1491-ből való a Segítőszentek tiszteletére állított szárnyasoltárt vásá- főoltár és a Mária Magdolna tiszteletére állított má-

21 1910. január 10-i levél: ebből értesülünk a korábbi leveléről is, amely Innsbruck, Wagner, 2007. 55–56. nem maradt fenn. 25 Back Bernát feljegyzése szerint a vételár – restaurálással együtt 22 1921. június 18-án Petrovics Elek levelében értesítette Backot, hogy a – 5500 márkát tett ki, tehát az oltár 4500 márkába került. A „dar- Budapestre szállításkor, illetve a ládában való tároláskor a kép ket- stellend Maria und die 12 Nothelfer” feljegyzésre nincs magyarázat: téhasadt, ekkor ismét restaurálni kellett. Mária nem szerepel az oltáron. („Altar aus der Schlosskapelle in 23 Otto Pächt: Österreichische Tafelmalerei der Gotik. Augsburg, Fil- Obermontan / darstellend Maria und die 12 Nothelfer / gekauft im ser, 1929. 78; Elisabeth Herzig: Friedrich Pacher und sein Kreis. Studien Jahre 1908 / Preis mit Restauriren 5500 Mark.”) zu einer Monographie. Wien, Universität Wien, 1973 (disszertáció, kéz- 26 Idézi: Josef Weingartner: Die Kunstdenkmäler Südtirols, II. Bozen mit irat). 69, 73, 126. Umgebung, Unterland, Burggrafenamt, Vintschgau. Bearbeitet von Jo- 4 24 Most: Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 76.10. Az oltárról a sef Ringler. Innsbruck–Wien–München, Tyrolia Verlag, 1961 . 251. legutóbbi művészettörténeti értékelés: Leo Andergassen: Renais- 27 Karl Atz: Kunstgeschichte von Tirol und Vorarlberg. Innsbruck, Wagner, sancealtäre und Epitaphien in Tirol. (Schlern-Schriften, 325.) 19092. 744.

92 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 92 2017. 11. 05. 21:32:56 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

sik mellékoltár a bozeni (Bolzano) városi múzeumba került28 (9. kép). Az oltárok szétszóródásának története mögött az áll, hogy 1840-ben a várat régi tulajdonosai eladták. Az új birtokos, Jakob Stocker, a 20. század első évében ﬁ ára hagyta. 1908-ban Johann Stocker a birtokot Martin Ria- no Graf von Hülstnek adta el.29 Azt nem tudjuk biztosan, hogy a régi vagy az új tulajdonos volt-e az oltár áruba bocsátója, csak sejthetjük, hogy talán még az előbbi, mivel a vár 1840-es adásvételi szerződésének kivonatát is mellékelték, nyilván az oltár tulajdonjogának igazolá- sául.30 Ennek ellenére az ügy a helyi lakosok felháboro- dását váltotta ki,31 amelynek hangjai a Ferenc Ferdinánd katonai kancelláriáján belül működő műemlékvédelmi hivatalig és a sajtóig is eljutottak. A trónörökös levélben tudakolta a kereskedőtől, hogy kinek adta el az oltárt,32 a Zentralkommission folyóiratban pedig közlemény jelent meg ezzel kapcsolatban,33 de perre ezúttal nem került sor – talán éppen a Pacher-tábla miatt indított bírósá- gi eljárás sikertelenségén okulva. Urbach Zsuzsa kutatásai szerint34 a kápolna két mel- lékoltára 1752-ig a latschi (Laces) Spitalkirchében állt,35 ennek a templomnak a barokk berendezése miatt ke- rültek át a közeli várkápolnába. A szárnyasoltár csak festett táblákból áll, nyitott állapotban a középképen hat szent alakjával (Dorottya, Miklós, Katalin, Borbá- la, Lénárd és Margit) (8. kép), a szárnyakon táblánként ﬁ gurapárral (Balázs–Erasmus, Cyriacus–Kristóf, Acha- tius–György, Pantaleon–Vitus). Csukott állapotban a szárnyakon Szent Kristófnak és Szent Katalinnak az alakja látható. A predellát egy negyvennapos búcsú el- nyerésére buzdító imaszöveg alkotja, amelynek kagyló- díszes íve belenyúlik a középképbe. 9. A montani Mária Magdolna-oltár, Bozen, Stadtmuseum

28 Leo Andergassen: Montani. Kapelle St. Stephan, Obermontani, Unter- Zeit, denn Vieles ist nicht mehr zu verlieren.” Der Sammler, Blätter für montani. (Burgen, 9.) Regensburg, Schnell & Steiner, 2011. 34 (a fő- tiroli sche Heimatkunde und Heimatschutz, 2. 1908. 7–8. (April–Mai) 176. oltár múzeumba kerülése: 1943). 32 Ferdinand Alexander Brosch, Ferenc Ferdinánd szárnysegédjének le- 29 Uo. 4–5. vele valószínűleg Ambros Rohracherhez, 1908. május 25-én. 30 A kivonat a hagyatékban, amely a vár tartozékának mondja a ká- 33 „Obermontani, Schloßkapelle, Flügelaltar. Konserv. Innerhofer berich- polnát és külön említi annak felszerelését is. tet, daß der Altar (Fig. 12), welcher sich als Erzeugnis der nordtirolischen 31 Erről – műemlékvédelmi törvényt sürgetve –: „Zum Kapitel Heimat- Kunst aus dem zweiten oder dritten Jahrzehnt des XVI. Jhs. darstellt schutz. Schon wiederum ist Tirol um ein altes Kunstwerk ärmer und schon infolge der Mischung von spätgotischen Stilelementen mit geworden. Der bäuerliche Besitzer des Schlosses Obermontani im Ornamenten der Renaissance von großem kunstgeschichtlichen Inte- Vintschgau verkaufte einen wertvollen gotischen Flügelaltar aus resse ist, an einen Antiquar veräußert und von diesem trotz der sofort der zum Schlosse gehörigen St. Stephanskapelle an den Antiquar behördlicherseits eingeleiteten Schritte in das Ausland verkauft wurde.” Ambros Rohracher in Lienz. Genannter hatte nichts eiligeres zu tun, Mitteilungen der K. K. Zentralkommission für Erforschung ung Erhaltung der als den Altar, den er bei Nacht und Nebel von seinem bisherigen Kunst- und historischen Denkmale, 8. 1909. 41–42. hasáb. Standorte heimlich entfernt hatte, ins Ausland zu verkaufen. Der- 34 Urbach Zsuzsa: Der Latscher Nothelfer-Altar. Verloren und wieder- selbe ist daher für unser Vaterland unrettbar verloren. Angesichts gefunden. Veröff entlichungen des Tiroler Landesmuseums Ferdinandeum, solcher Vorkommnisse erheben wir neuerdings laut den Ruf nach 81. 2001. 73–91. einem Heimatschutz-Gesetz, damit endlich dieser Verschleppung 35 A templom ma is a helyén álló főoltára Jörg Lederer műhelyének alkotása. heimischer Kunst ins Ausland Einhalt getan werde. Es ist die höchste

ars hungarica 43. 2017 | 1 93

2017_1 beliv.indd 93 2017. 11. 05. 21:32:56 VERŐ MÁRIA

A montani oltár közvetlenül a megvásárlás után szerepelt,43 de nem került a Szépművészeti Múzeum Münchenbe, August Kraus „Kunstmaler und Gemälde- állandó kiállítására, ezért 1936-ban visszakérte Back,44 Restaurator”36 műhelyébe került, aki október végén és a gyűjtemény 1938-as bemutatóján ismét látható számlázta a restaurálás költségeit és a keretmű fes- volt Szegeden.45 tésének összegét.37 A restaurálás az 1909-ben készült Állapotával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a fotók tanúsága szerint kiterjedt és jelentős mértékű szárnyak mindkét oldalának előrajzra emlékeztető ké- beavatkozás volt:38 az oromzatban és az oltárszekrény peit nem tudjuk megnyugtatóan értelmezni. A koráb- oldalán lévő áttört faragványon kívül a predella hiányzó ban említett 1909-es fotókon a középkép és a szárnyak jobb oldalának pótlása ekkor készült. A fotók alapján a állapota hasonló: sérült festékréteg fedi őket. Egyetlen festmények állapota nem értékelhető. támpont van a táblák jelen állapotával kapcsolatosan: A Szegedre érkezett, restaurált oltár történetét még Back feljegyzése szerint a második világháború idején néhány évig élénk levelezés kíséri: Back Bernát az oltár budapesti, Olasz fasori lakásában megégett az oltár,46 mesterét szerette volna megtudni, az osztrák műem- és talán egy fel nem jegyzett, rosszul sikerült restau- lékvédelem pedig az oltár visszaszerzésén fáradozott rálás eredménye lehet az erősen átdogozottnak tűnő kitartóan.39 1909 elején Back Bernát a festő kilétét il- mostani állapot. Az 1990-es évek végén a múzeumban letően a berlini Königliche Museennél, személy szerint végzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a szárnyakon Max Friedländernél érdeklődött. Friedländer véleménye valójában nem eredeti előrajzot látunk, hanem a tel- szerint nem lehet Hans Pleydenwurff nürnbergi műhe- jesen elpusztult festményeket pótolták ilyen módon lyének alkotása, inkább a Reichenhallból a müncheni (8. kép). Ez a nehezen értékelhető állapot az oka, hogy képtárba került, 1521-es évszámot viselő oltár40 környe- kiállításokon is alig szerepelt.47 1938 és 1951 között a zetében keresné a mesterét41 (10. kép). A két montani gyűjtő szegedi, majd budapesti lakásában őrizte a mű- mellékoltár – a Mária Magdolna- és a Segítőszentek-oltá- vet,48 majd a Szépművészeti Múzeumba került előbb ra – a legutóbbi művészettörténeti meghatározások letétként, végül 1976-ban ezt is megvásárolta az állam. szerint Svábföldön készült, az 1520-as években, azonos 1909 nyarán még egy szárnyasoltárt vásárolt Ti- műhelyben. A festőt általában a Jörg Lederer kaufbeu- rolban Back Bernát. Egy kis hegyi falu, a Langtaufer reni szobrásszal kapcsolatosan emlegetett, az ő oltá- (Vallelunga)-völgyben fekvő Hinterkirch Szent Mik- rain Fassmalerként, festőként közreműködő Jörg Mack- lós-templomának főoltáráról van szó, amelyet helyé- kal azonosítják.42 Az oltár az 1917-es szegedi kiállításon ről már korábban eltávolítottak.49 Erre az eseményre

36 München, Georgenstrasse 5/1, Gartengebäude. mesterét, a Jörg Mack név nem feltétlenül tartható. Andergassen 37 A számla (1908. október 26.) a hagyatékban. A restaurálás 900 2007. (ld. 24. j.) 55–56. márkába, a keret igazítása és festése 150 márkába került, a járulé- 43 Lugosi 1917. (ld. 8. j.) No. 46. kos költség 13,91 márka, ez összesen 1063,91 márka. 44 Back Bernát levelének másolata Csánky Déneshez, a Szépművésze- 38 A templomhajót a csukott oltárral ábrázoló kép a bécsi Bundes- ti Múzeum főigazgatójához 1936. január 15. A később kézzel hozzá- denkmalamt fotótárában található, ez nyilván a Zentralkommis- írt megjegyzések szerint a „Salon”-ba került. sion kiadványában közölt, nyitott oltárt ábrázoló képpel egy időben 45 A Szegedi Képzőműves Céh Egyházművészeti és Világi képzőművészeti készült. Mitteilungen 1909. (ld. 33. j.) 41–42. hasáb, 12. kép. kiállításának képes tárgymutatója. Bev. Genal Tibor. Kiállítási kataló- 39 A levelezésben ennek nincs nyoma, csak egy feljegyzés utal a trón- gus. Szeged, Szegedi Képzőműves Céh, 1938. No. 10. örökös kezdeményezésére. 46 Back Bernát 1942. február 25-i listája. Egy Back Bernát ﬁ a, Károly ál- 40 München, Bayerisches Nationalmuseum, Inv. R 17. Véleményem tal aláírt szegedi jegyzőkönyv szerint, amelyet a Vallás- és Közokta- szerint ez a meghatározás ma is megfontolandó. tásügyi Minisztérium képviselői előtt vettek fel, 1945 nyarán látta a 41 Back levelének kézirata nem maradt fenn, csak Max Friedländer, a budapesti lakást, amely teljesen kiégett. kiváló német művészettörténész válaszát ismerjük, aki ekkor a Ge- 47 1967-ben kiállítva: Sz. Eszláry Éva–Mojzer Miklós: Ismeretlen mes- mäldegalerieben dolgozott, és egyúttal a Graphische Sammlung terművek. Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Kiállítási katalógus. igazgatója is volt. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1967. 6. (Dürer hatása alatt); ill. 42 Erich Egg: Gotik in Tirol. Die Flügelaltäre. Innsbruck, Haymon, 1985. Verő Mária: Gótikus szobrok. Kiállítási vezető. Budapest, Szépművé- 387. Urbach Zsuzsa a Dürer-körben keresi mesterét. Urbach 2001. szeti Múzeum, 1999. (ld. 34. j.) 88–89. A Szépművészeti Múzeum katalógusában Urbach 48 1951. június 16-án szállították be a múzeumba az előző évben 6833/1950 Zsuzsa szükségnévvel „Master of the Fourteen Auxiliary Saints and számon védett műalkotást. Oltványi Imre főigazgató 444/1951 számú the Magdalene Altarpiece in Latsch” illeti. Museum of Fine Arts Buda- letéti szerződése a Szépművészeti Múzeum Irattárában. pest. Old Masters’ Gallery. Summary Catalogue, III. German, Austrian, 49 Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborgyűjtemény, ltsz. 76.9. Leg- Bohemian and British Paintings. Ed. by Ildikó Ember–Imre Takács. utóbb: Verő Mária: Jörg Lederer: Szárnyasoltár. In: A Szépművészeti Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2003. 82. Legutóbb ismét a Le- Múzeum. Remekművek az ókortól napjainkig. Szerk. Czére Andrea. derer-műhely körében dolgozó festő munkájaként határozták meg Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2006. No. 33.

94 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 94 2017. 11. 05. 21:32:56 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

vagy az új főoltár felállításakor, a 19. század elején, vagy hivatala roppant udvarias, már-már hízelgő levelet kül- – és ez valószínűbb – a szentély meghosszabbításakor, dött a szegedi gyűjtőnek, amelynek lényege az átadás 1890-ben került sor.50 Az oltár előbb a közeli Schleis- időpontjának tudakolása volt.57 A levél hangnemének ben (Clusio) élő, Anton von Porta aranyműveshez ke- helyes megválasztására az üggyel kapcsolatos aktához rült, akitől aztán Back 20 000 koronáért megvette. Az fűzött utasításában Ferenc Ferdinánd maga hívta fel a adásvétel bizonylatát az oltár fotójának hátoldalára ﬁ gyelmet.58 Back Bernát válasza sajnos ismét hiányzik,59 írták, amely felvétel jól datált állapotdokumentum is de rövidesen Weckbecker báró arról értesítette, hogy a egyben51 (12. kép). Az 1909-es felvétel (11. kép), majd egy császári fegyver- és iparművészeti gyűjtemények igaz- későbbi, 1917-ből való fotó komoly eltéréseket mutat gatója, Julius von Schlosser60 kapott megbízást az át- (13. kép). A szekrény közepén álló szobor időközben ki- vételre.61 Néhány nappal később Schlosser nevében dr. cserélődött. A magyarázatot ismerjük: az oltár szek- H. J. Hermann múzeumi őr jelentkezett,62 de itt vége rényének eredeti középszobrát csak évekkel később, szakadt a levelezésnek. Nem tudjuk, mi lehetett az oka 1913-ban tudta megszerezni a gyűjtő.52 annak, hogy egyetlen további nyom sincs az ügyben. Az osztrák műemlékvédelem ezúttal is ébernek bizo- A tiroli oltár mindenesetre Szegeden maradt. nyult: alig egy hónappal a számla dátuma után, októ- Az érdeklődés azonban továbbra is megmaradt az ber 20-án már érdeklődtek a Zentralkommission emberei oltár iránt, amely időközben kiegészült a szekrény Backnál, hogy Szegeden óhajtja-e az oltárt őrizni, vagy Madonna-szobrával.63 1915-ben előbb Friedrich Dörn- hajlandó lenne-e azt eladni Bécsbe vagy esetleg a csá- höff er, a müncheni képtár igazgatója köszönte meg szárság másik városába, s ha igen, milyen áron.53 A le- az oltárról küldött fotókat,64 majd néhány hónap múl- vélre Back Bernát december 7-én válaszolt,54 amelynek va Julius Böhler müncheni műkereskedő és Sigmund tartalmáról az újabb bécsi levélből értesülünk: a gyűjtő Röhrer közvetítésével Berlinből, Wilhelm von Bodétól késznek mutatkozott a Kunsthistorisches Museumban érkezett a kérdés: hajlandó-e a hinterkirchi oltárt a letétként kiállítani.55 Ezt ott azért is fontosnak tartot- Deutsches Museumnak eladni65 (15a–b kép). Back ud- ták, mert megfogalmazásuk szerint így „egy olyan al- variasan, de határozottan visszautasította a kérést: kotás, amelyet valószínűleg Ausztriában Ausztria szá- személyes érzelmek kötik az oltárhoz, és csak akkor mára alkottak, végre hazai környezetbe kerül”.56 1910. adná el, ha számára hasonló jelentőségű műtárggyal január 29-én Ferenc Ferdinánd trónörökös műemléki tudnák pótolni – írta. Egyébként ígéretet tett rá, hogy

50 Weingartner 1961. (ld. 26. j.) 129. hauses betraute Herr Oberkämmerer haben nicht verfehlt, Seiner 51 Dátuma 1909. szeptember 4. k.u.k. Apostolischen Majestät diesfalls alleruntertänigst Meldung zu erstatten und haben Seine Majestät von Ihrer patriotischen Absicht 52 1913. április 21-i levél Anton Portától és fi vérétől: 3500 koronáért sze- mit Interesse huldvollst Kenntnis zu nehmen geruht.” A levél aláírója rezték meg a Madonnát a templomból – bár Back kész lett volna Wilhelm Freiherr von Weckbecker, aki 1898 óta állandó hivatalnoka 5000 koronát fi zetni – ehhez jön még a közvetítői díj (1000 korona), volt az Oberstkämmeramtnak. Theodor Brückler: Thronfolger Franz és a templom számára a szoborért cserébe faragtatott fi gura néhány Ferdinand als Denkmalpfl eger. Die „Kunstakten” der Militärkanzlei im Öster- száz koronás költsége. Egy boríték van még a hagyatékban Krispin reichischen Staatsarchiv (Kriegsarchiv). (Studien zu Denkmalschutz und Lederle hinterkirchi „Expositur” (nem plébánia rangú egyházközség Denkmalpfl ege, 20.) Wien–Köln–Weimar, Böhlau, 2009, 603. lelkésze) részére, rajta ceruzával „Mittelfi gur” – 1912. december? Nyil- ván a korábbi felzúdulások – főként az obermontani oltár vásárlása 58 Uo. 89. KNr. 10. miatt – arra késztették Back Bernátot, hogy Innsbruckból engedélyt 59 1910. február 8-án írta. kérjen a megfelelő hatóságtól a szobor megvásárlására (ennek má- 60 1866–1938, osztrák művészettörténész, Alois Riegl és Max Dvořak solata a Back-hagyatékban, 1913. július 17-i dátummal). A korábban a mellett a bécsi művészettörténeti iskola kiemelkedő képviselője. szekrényben álló, talán szintén késő középkori Madonna-szobor to- 1901 és 1922 között vezette a császári gyűjtemények fegyver- és ipar- vábbi sorsáról nem tudunk, az iratokból az sem derül ki, hogy a fény- művészeti gyűjteményét. képen az oltár tetején álló két barokk szobor a gyűjtőhöz került-e. 61 Hivatkozási száma „Z:457.” 1910. február 12. 53 A Zentralkommission fejléces papírján, „Z. 4958 ex 1909.” hivatkozási 62 „Direction der Sammlungen von Waff en und Kunstindustriellen Ge- számmal. Az elnök nevében aláíró személy neve olvashatatlan. genständen des Allerhöchsten Kaiserhauses” fejléccel, 1910. február 18. 54 A levél nincs meg, csak utalásból tudunk róla. 63 Az eredetileg ott álló, talán középkori szobor sorsáról nem tudunk. 55 A Zentralkommission fejléces papírján, „Z. 5735 ex 1909.” hivatkozási 64 München, 1915. február 12. Vele a Waldmüller-portré meghiúsult el- számmal, 1910. január 23-án. Ezt az elnök nevében „Jacoby” írta alá. adásával is kapcsolatban állt Back. 56 „[…] ein Kunstwerk, das anscheinend in Oesterreich für Oesterreich 65 Berlin, 1915. július 3. Az oltárnak Berlinbe való közvetítése Julius geschaff en wurde, in ein Milieu käme, das ihm wesensverwandt ist, Böhler müncheni műkereskedő útján történt. 1915. április 13-i le- und indem es umso kräftiger und fruchtbringender wirken würde.” velében Böhler fotót kér az oltárról, egyúttal 35-40 000 márkára 57 A levél hivatkozási száma „Z:171.” „Seine Exzellenz der mit der Verwal- értékelte, és elmondja, hogy az oltár eladása esetén az újonnan ala- tung der kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiser- pított berlini Deutsches Museumba kerülne.

ars hungarica 43. 2017 | 1 95

2017_1 beliv.indd 95 2017. 11. 05. 21:32:56 VERŐ MÁRIA

10. Max Friedländer levele, 1909 március magántulajdon

11. A hinterkirchi oltár adásvételi fotójának előoldala magántulajdon

96 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 96 2017. 11. 05. 21:32:56 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

12. A hinterkirchi oltár adásvételi fotójának hátoldala magántulajdon

13. Az oltár restaurálás után magántulajdon (Fotó: Magyar Filmiroda, 1930)

ars hungarica 43. 2017 | 1 97

2017_1 beliv.indd 97 2017. 11. 05. 21:32:56 VERŐ MÁRIA

14. A „megújított” oltárszárny elő- és hátoldala (Fotó: Boros Ildikó, 1999)

nem viszi az oltárt a monarchia határain túlra.66 Ezt nyének hátoldalán számos „hic fuit”-felirat, a predellán, követően – már az első világháború zajlik – megszűn- a domborművek mögött, „Grebner” (Grubner?) név be- tek a külföldi múzeumok vásárlási megkeresései, és tűi olvashatók. rövidesen a Szépművészeti Múzeumba került az ol- Az oltárt Georg Schuster müncheni szobrász – ma- tár, előbb letétként, majd 1976 óta törzsgyűjteményi ga is jelentős gyűjtő és műkereskedő – műhelyében darabként. restaurálták.68 Ennek a beavatkozásnak mértékére az A hinterkirchi oltár karéjosan záródó szekrényében 1909-es és a későbbi fotók összevetésével derült fény: három szobor áll külön fülkékben: középen Mária a Gyer- a Dürer B 121-es metszete alapján faragott Mária Mag- mekkel (eredetileg hasonlóan Lederer stubeni oltárához67 dolna mennybeemelése jelenetnél az első fotón lepel fedi angyalok tartottak koronát Mária feje fölött, a ﬁ gurák a szent testét. Ezt a restauráláskor eltávolították, és a rögzítésének nyoma a szekrény hátfalán jól látható), Dürer-metszet alapján Schuster újrafaragta a ruhátlan jobbján Szent Miklós, balján Mária Magdolna. A szár- testet69 (14. kép). Más példáit is ismerjük annak, hogy nyak belső oldala a szentek életének egy-egy jelenetét a 17–18. században a ruhátlan nőalakokat valamilyen bemutató dombormű. A szárnyak külső oldalán az An- technikával elfedték vagy eltávolították az oltárokról. gyali üdvözletet ábrázoló festmény van, míg a középen 1752-ben Tilman Riemenschneider münnerstadti főol- félkörösen kiemelkedő predellát Mária utolsó imájának tárának Mária Magdolna-főalakja esett áldozatul a ba- háromcsoportos domborműve díszíti. Az oltár szekré- rokk prüdériának.70

66 Csak a töredékes levélfogalmazvány van meg, dátum nélkül. Wilm–Hans Buchheit–Julius Böhler: Sammlung Georg Schuster. 67 Hildebrand Dussler: Jörg Lederer. Ein Allgäuer Bildschnitzer der München, Böhler, 1938. Back Bernát több szobrot vásárolt tőle. Spätgotik. Werkkat. von Theodor Müller–Alfred Schädler. (All- 69 A montani kápolnából származó, szintén Dürer metszete nyomán gäuer Heimatbücher, 66.) Kempten, Verlag für Heimatpﬂ ege, 1963. festett Mária Magdolna-oltárral ugyanez történt: ezen mind a mai A52, 93. kép. napig látható az utólag ráfestett ruházat. 68 Ezt Back Bernátnak Theodor Müllerhez írt 1929. április 16-i leveléből 70 Rainer Kahsnitz: Tilman Riemenschneider. Zwei Figurengruppen unter tudjuk. Georg Schuster (1869–1937), aki szobrász, restaurátor és időn- dem Kreuz Christi. (Patrimonia, 106.) München–Berlin, Bayerisches ként kereskedő is volt, jelentős német szobrászati gyűjteménnyel is Nationalmuseum–Kulturstiftung der Länder, 1997. 18. rendelkezett, amelyet 1938-ban Julius Böhlernél árvereztek: Hubert

98 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 98 2017. 11. 05. 21:32:57 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

15. a-b Wilhelm von Bode levele, 1915. július magántulajdon

ars hungarica 43. 2017 | 1 99

2017_1 beliv.indd 99 2017. 11. 05. 21:32:57 VERŐ MÁRIA

A hinterkirchi oltár első művészettörténeti értékelé- sét Theodor Müllernek köszönhetjük. A fi atal müncheni művészettörténész 1929 áprilisában, Erdélybe utazva látta Budapesten az oltárt, júliusi levelében már utalt rá, hogy Jörg Lederer művének tartja.71 Az oltár festett, külső szárnyképének mesterét mindeddig nem azo- nosították, de biztosan nem azonos a montani oltár festőjével.72 Müller 1932-ben, Jörg Lederer kaufbeureni szobrász működéséről szóló tanulmányában részletesen ismertette a művet, és 1515 körülre datálva elhelyezte a Lederer-œuvre-ben.73 A 16. század első felében dolgo- zó, termékeny délnémet „oltárkiadó”– amint Baxandall szellemesen nevezte őt74 – alkotásai főleg a protestan- tizmus képrombolása által nem érintett Tirolban maradtak fenn.75 Az 1917-es katalógusban szerepel egy közelebbről meg nem nevezett, 1400 körüli táblakép, amelyről a későbbiekben nincs említés.76 A lienzi Ambros Rohra- cher kereskedőtől Back szinte minden évben vásárolt Tirolból való műtárgyat. 1910-ben 700 márkáért egy Mária halálát ábrázoló domborművet, 1914-ben a „kis Pietàt” 300 koronáért, 1916-ban 1000 koronáért egy Krisztus keresztlevételét ábrázoló alkotást. A Mária halálát ábrázoló dombormű egykor egy kisebb oltár predellájában lehetett.77 A kompozíció köz- ponti fi gurája az ágyban fekvő Mária, akit karakteres arcú apostolok csoportja vesz körül. Mivel öt apostol hiányzik, azok nyilván külön faragványként álltak ere- 16. Biberachi mester: Mettercia deti helyükön, valószínűleg egy szárnyasoltár predel- magántulajdon lájában. A fi gurák festése az 1993-as restauráláskor ke- rült felszínre.78 1911-ben szerepelt a Szent György Céh által az Iparművészeti Múzeumba szervezett Kisplasz- tikai kiállításon, tévesen mint a győri székeskáptalan

71 Theodor Müller 1929. április 13-án írt Back Bernátnak, hogy szeretné sága, 1948. 121. 144. kép; Lepold Antal–Lippay Lajos: Esztergomi úti- lefényképezni az oltárt, április 16-án válaszolt neki Back, leírta az könyv. Esztergom, Buzárovits Gusztáv, é. n. [1938] XV. tábla. oltár általa ismert történetét, és felhívta Müller ﬁ gyelmét a mon- 73 Carl Theodor Müller: Jörg Lederer von Kaufbeuren und der Umk- tani oltárra is. Theodor Müller csak július 8-án jelentkezett újra, reis seiner Werkstatt. Münchner Jahrbuch für bildende Kunst, N. F. 9. mert Erdélyben tífuszt kapott, és sokáig betegeskedett. „A német 1932. 259, 264–265, 268–269, 274. 8, 14. kép, 9. jegyzet. 1936. március képzőművészeti akadémia ösztöndíjával Rosemann dr. és Müller dr. 25-én Csánky Dénesnek írt levelében összefoglalja az oltárral kap- érkezett Erdélybe, ahol Roth Viktor segítségével a szász művészetet csolatos véleményét és a múzeum több szobrára vonatkozó attri- tanulmányozta, Roth segítségének köszönhetően nagyon ered- búciós javaslatát, a levelet Csánky április 15-én köszönte meg (Szép- ményesen”. n. n.: Német műtörténészek Erdélyben. A Műgyűjtő, 3. művészeti Múzeum, Irattár 171/936). 1929. 321. Az 1905-ben született kutató később, 1948 és 1968 között 74 Michael Baxandall: Die Kunst der Bildschnitzer. Tilman Riemenschnei- a Bayerisches Nationalmuseum igazgatója volt, 1996-ban halt meg. der, Veit Stoss und ihre Zeitgenossen. München, Beck, 19852, 127. 1929-es magyarországi és erdélyi utazásának eredményeiről: Carl Theodor Müller–Heinz R. Rosemann: Deutsche Kunst in Siebenbür- 75 A Lederer-műhely működésének feldolgozása: Dussler 1963. (ld. 63. gen. Hg. von Victor Roth. Berlin, Deutscher Kunstverlag, 1934. j.) 45, 49–50, 52, 69, 76, 99–101. kép az 52. oldalon; Egg 1985. (ld. 42. j.) 378–387. 72 Stíluskritikai alapon leginkább az esztergomi Keresztény Múzeum Jézus születése képét említhetjük rokon alkotásként, de annak meg- 76 Lugosi 1917. (ld. 8. j.) No. 44. határozása is hiányos, általános. Genthon István (összeáll.): Esz- 77 Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz. 94.7.11. tergom műemlékei, I. Múzeumok, kincstár, könyvtár. (Magyarország 78 Kázik Márta restaurálta a Magyar Nemzeti Galériában, 1993-ban. műemléki topográﬁ ája, I.) Budapest, Műemlékek Országos Bizott-

100 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 100 2017. 11. 05. 21:32:57 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

tulajdonában lévő faragvány.79 Kiállították Back Ber- nát gyűjteményének mindkét szegedi bemutatóján,80 1919-ben azonban nem került be a Szépművészeti Mú- zeumba. Az 1940-es évekig a gyűjtő lakásában volt, majd eladta.81 1969-ben előbb a Szépművészeti Mú- zeumba,82 majd 1992-ben a Magyar Nemzeti Galériába került. A Pietà kis méretű dombormű, amely végig Back Bernát lakásában volt, 1948-ban 1500 forintért eladta. A Szépművészeti Múzeum 1968-ban a BÁV aukcióján vásárolta meg.83 A 16. század húszas éveiben faragott jelenetet sváb alkotásként katalogizálták, de beszer- zési helyének ismeretében beilleszthető a korszak tiroli emlékei közé is. A csak említésből ismert Keresztlevételről nem tudjuk, hogy festmény vagy dombormű lehetett-e. Az alkotás 1917-ben szintén szerepelt a gyűjtemény kiállításán,84 több adatunk nincs róla.85 Back Bernát később is nyaralt Tirolban. Utoljára 1927 áprilisában hallunk arról, hogy Meranban tartóz- kodott,86 de újabb műtárgyvásárlásról nem értesülünk.

Középkori szobrok

Back Bernát gyűjteményének egyik súlypontja kétségte- lenül a középkori német szobrok kollekciója volt, amely aránylag érintetlenül egyben maradt, és ma is a Szép- művészeti Múzeum szoborgyűjteményének erős egy- ségét képezi. Ide tartozik egy kis feszület, amelyet 1500 körül délnémet mester faragott,87 a 16. század húszas éveiben, bajor műhelyben készült Szent Kristóf-szobor,88 egy Szent Márton-alak frank műhelyből,89 két 16. század eleji Madonna-szobor.90 Az 1912-ben vett Metter- 17. Niclaus Weckmann: Lovagszent cia az 1500 utáni évtizedek egyik jelentősebb délnémet magántulajdon (Fotó: Magyar Filmiroda, 1930)

79 A kisplasztikai kiállítás lajstroma. A Gyűjtő, 1. 1912. 147. No. 163. kép 84 Lugosi 1917. (ld. 8. j.) No. 47. a 122. oldalon. Ennek a sajtóhibának a következtében szerepelt 85 Egy 1940 körüli feljegyzésben szó van a lakásban lévő műtárgyak a Magyar Nemzeti Galéria 1993-as kiállításán, amely a dunántú- között egy 1600 körüli „Krisztus levétele, csoportfaragás”-ról, lehet, li középkori emlékeket mutatta be, bár tiroli eredetét már akkor hogy ezzel azonos, de erről sem tudunk semmi többet. is egyértelműnek tartottam. Pannonia regia. Művészet a Dunántú- 86 Bielek Vilmos levele Back nevében, aki Meranban tartózkodik, 1927. lon 1000–1541. Szerk. Mikó Árpád–Takács Imre. Kiállítási kataló- április 22. gus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1994. 502–503. Kat. X-13. (Verő Mária). 87 1914-ben vette Georg Schustertől 2400 vagy 3000 márkáért. Ma: Szépművészeti Múzeum, ltsz. 76.11. Schusterről lásd 68. jegyzet. 80 Lugosi 1917. (ld. 8. j.) No. 45; Szegedi Képzőműves Céh 1938. (ld. 45. j.) No. 16. 88 1915-ben vette Georg Schustertől 1500 márkáért. Ma: Szépművé- 81 Erről egy megjegyzése tudósít. szeti Múzeum, ltsz. 76.3. 82 Fehér Istvánné gyűjteményének részeként (Régi Szoborgyűjte- 89 Egykor Hans Schwartz bécsi gyűjteményébe, Back 1912 augusztusá- mény, ltsz. 69.12 H). ban a frankfurti Goldschmidt-műkereskedésben vette 6500 márká- 83 A műtárgy a neves színésznő, Honthy Hanna gyűjteményének auk- ért. Ma: Szépművészeti Múzeum, ltsz. 76.8. cióján szerepelt. 20 éves a Bizományi Áruház Vállalat. Jubileumi aukció 90 Szépművészeti Múzeum, ltsz. 76.7, ezt az egykor Karl Hartmann (5. sz. Művészeti Nagyaukció). Budapest, 1968. december, No. 504. müncheni festő gyűjteményében lévő szobrot 1912-ben Hermann Most: Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborgyűjtemény, ltsz. 68.6.

ars hungarica 43. 2017 | 1 101

2017_1 beliv.indd 101 2017. 11. 05. 21:32:57 VERŐ MÁRIA

műhelyének œuvre-je szempontjából kulcsfontosságú91 kiállításon tűntek fel olyan szobrok,97 amelyek e véle- (16. kép). mény revideálásához vezettek, majd a Szépművészeti 1914-ben Sigmund Röhrertől 10 000 márkáért vásá- Múzeum mint eredeti középkori alkotást meg is vásá- rolt egy Mária halála-domborművet, amelyet Balogh Jo- rolta a szobrot Back Bernát örökösétől.98 lán az berlini Salomon-gyűjtemény egykori darabjával Személyes jellege miatt még egy kis méretű relief- azonosított.92 A fotót és a domborművet összehason- ről kell megemlékezni: ezen Szent Bernát látomásá- lítva azonban kiderül, hogy a megdöbbentő hasonlóság nak megfelelően a keresztről hajol le Krisztus az előt- ellenére sem azonos a két darab. Back Bernáté való- te térdelő szerzeteshez (amplexus-jelenet).99 A ciszterci színűleg a müncheni Gerhard von Orterer gyűjtemé- rend körében népszerű, Andachtsbilddé váló jelenetet nyéből származik.93 A középkori szobrászatban két mű metszeteken népszerűsítették,100 faragott ábrázolása ilyen fokú egyezése mindenesetre teljesen szokatlan. azonban nagyon ritka.101 Sigmund Röhrertől kapta aján- A budapesti mű az ezredfordulón elvégzett restaurá- dékképpen Back, nyilván védőszentjére való utalásul. lása alkalmával nem bizonyult hamisítványnak vagy másolatnak,94 a berlinit pedig csak fényképről ismerjük. A dombormű lokalizását a rothenburgi Mária koronázá- sa-oltár predellája segítheti, amelynek mesterét Tilman Festmények Riemenschneider tágabb környezetében kereshetjük.95 Mint barátjától és gyakori üzletfelétől, 1915-ben Back Első képeit – hangsúlyozom kell, hogy az általam ismert ismét Röhrertől vett jelentős szobrot: egy páncélos lo- iratok szerint – Back Bernát Münchenben vásárolta, vagot ábrázoló ﬁ gurát 12 000 márkáért (!) (17. kép). Ge- még a 19. század utolsó éveiben. Adolf Bayersdorfer,102 org Schuster még Magyarországra érkezése előtt res- az Alte Pinakothek kurátora több alkalommal is adott taurálta,96 kisebb kiegészítésekkel látta el. A Jörg Syrlin igazolást a vásárolni szándékozott képekkel kapcsolat- műveként megvásárolt alkotást azonban később „túl ban: először egy Szent Jeromost ábrázoló képről, majd szépnek” ítélték a művészettörténészek, és rövidesen a két Szent Családot ábrázoló festményről közölt szak- hamisítványok közé sorolták. Az 1993-as, Niclaus Weck- véleményt (az utóbbi jelenleg az esztergomi Keresztény mann ulmi szobrász munkásságát bemutató stuttgarti Múzeumban van103).

Einstein müncheni kereskedőtől vette 3500 márkáért, a másik: lungskatalog. Stuttgart, Württembergisches Landesmuseum, 1993. Szépművészeti Múzeum, ltsz. 76.10, ez 1909-ben Sigmund Röhrer- 98 Szépművészeti Múzeum, ltsz. 2001.1; Verő 1999. (ld. 47. j.) No. 49. től érkezett 5000 márkáért. 99 Szépművészeti Múzeum, ltsz. 76.12. Forrása: Acta Sanctorum Augusti, 91 Georg Schustertől vette 3500 márkáért. Szépművészeti Múzeum, IV. Collecta, digesta, commentariisque & observationibus illustrata ltsz. 76.4. A Biberachi mesterről: Martin Weinberger: Der Meister a Joanne Pinio, Guilielmo Cupero. Antwerpiae, apud Bernardum der Biberacher Sippe. Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst, 4. 1927. Albertum van der Plassche, 1739. XLVII. 210skk. és Maximilian Pfeif- 23–28; Gertrud Otto: Der Bildhauer Michael Zeynsler. Memminger fer: Einzel-Formschnitte des fünfzehnten Jahrhunderts in der königl. Bib- Geschichts-Blätter, Jahresheft 1952–1953. 7; Matthias Weniger–Jens liothek Bamberg, I. (Einblattdrucke des fünfzehnten Jahrhunderts, Ludwig Burg: Die Sammlung Bollert. Bildwerke aus Gotik und Renais- 19.) Strassburg, Heitz, 1909. 16. No. 22; Friedrich Lahusen: Der Ho- sance. Hg. Renate Eikelmann. (Kataloge des Bayerischen National- chaltar der ehemaligen Augustiner-Kirche St. Veit in Nürnberg. Freiburg museums, N. F. 2.) München, Hirmer, 2005. 86–91. Kat. 1. im Breisgau, Albert-Ludwig-Universität, 1957 (disszertáció). 67–71. 92 Skulpturen-Sammlung aus Berliner Privatbesitz. Versteigerungskatalog. 100 Wilhelm Ludwig Schreiber: Handbuch der Holz- und Metallschnitte Berlin, Rudolph Lepke’s Kunst-Auction-Haus, 1917. 24. No. 130; Ba- des 15. Jahrhunderts, III. Leipzig, Hiersemann, 1928. Kilenc példányát logh Jolán: A Régi Szoborosztály állandó kiállítása. Vezető. Budapest, sorolja fel: No. 1271–1273, 1275–1276, 1273b, 1276d, 1276e, 1276f. Szépművészeti Múzeum, 1966. 26. 101 Két további példáját ismerem: Regensburg, Museen der Stadt 93 A müncheni Dr. Gerhard von Orterer-gyűjteményből való. Dr. Matthi- Regensburg, alsó-bajor szobrász a 15. század második feléből (Re- as Weniger (München, Bayerisches Nationalmuseum) szerint (2007. gensburg im Mittelalter. Katalog der Abteilung Mittelalter im Museum június) 1913-ban a berlini múzeumnak küldte el a fotót Orterer, és der Stadt Regensburg. Hg. von Martin Angerer. Regensburg, Univer- ajánlotta fel vételre (Berlini archívumszáma – csak a levélnek – sitätsverlag, 1995. Kat. 22.17.), illetve Oberschönenfeld, Zisterzien- F 2593/12, a fotó hiányzik) a szobrot, akkor Theodor Demmler eluta- serinnen-Abteikirche: bajor-sváb szobrász, 1500-1510 (Hannelore sította a megvásárlását. Müller–Hanspeter Landolt: Hans Holbein der Ältere und die Kunst 94 1999–2000: Bogdándy Titusz restaurálta. der Spätgotik. Vorwort von Bruno Bushart. Austellungskatalog. 95 Justus Bier: Die Mariä-Krönungsaltar in St. Jakob in Rothenburg Augsburg, Rathaus, 1965. Kat. 265.) o./T. Städel-Jahrbuch, 6. 1930. 73–77. 102 München, 1896. november 9., december 9. és 1899. január 7. Adolf 96 Sigmund Röhrer levele, 1915. november 15. Bayersdorfer (1842–1901) az 1870-es évektől elismert szaktekintély Münchenben. 97 Meisterwerke Massenhaft, Die Bildhauerwerkstatt des Niklaus Weckmann und die Malerei in Ulm um 1500. Hg. von Gerhard Weilandt. Ausstel- 103 Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 74.1102.

102 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 102 2017. 11. 05. 21:32:57 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

18. Anthonys Van Dyck: Evangélista Szent János Budapest, Szépművészeti Múzeum

Festményvásárlásait Back Bernát a művészet szere- 19. Bartolomé Esteban Murillo: Szt. Ruﬁ na (most: Szt. Justa) tete mellett bizonyosan anyagi befektetésnek is szánta, (Reprodukció: Szegedi Műbarátok Körének kiállítása, Szeged 1917, 13. kép) sok közülük csak epizódszerepet játszott gyűjteménye történetében. Mivel a fényképezés is nehézkes volt,104 a képek megnevezése, attribúciója pedig többször válto- 1905 és 1915 között.106 Szoros kapcsolatukról a hagya- zott, nem lehet biztosan és teljességében rekonstruálni tékban negyvenhárom levél tanúskodik, ezeket az 1905 a gyűjteménynek ezt a részét.105 és 1931 közötti években keltezték.107 A festménygyűjtemény kiemelkedő darabjait, van Anthonys van Dyck, a 17. század első felének legje- Dyck Apostol-képeit, Murillo festményét, a Canalet- lentősebb ﬂ amand festője az 1610-es évek végén mes- tókat, Raeburn, Moroni alkotásait Julius Böhlertől, a tere, Peter Paul Rubens mellett több apostolsorozatot legnevesebb müncheni műkereskedőtől vásárolta Back festett.108 Ezek közül a festmények közül valószínűleg

104 Petrovics Elek és Back Bernát levélváltásai egy-egy Magyar Film- die Auﬂ ösung jüdischer Kunstsammlungen im „Dritten Reich”. In: irodától való fényképrendelés esetén: 1930. április 30., 1931. január Entehrt. Ausgeplündert. Arisiert. Entrechtung und Enteignung der Juden. 19. A Magyar Filmiroda 1931. január 20-án számlázta le a szobrokról Bearb. von Andrea Baresel-Brand. Magdeburg, Koordinierungs- készült felvételek árát: 44.8 pengő. stelle für Kulturgutverluste Magdeburg, 2005. 206–245. 105 A festmények újabb történetének felkutatásához nyújtott segít- 107 Ezek mindegyike Böhler levele, Back válaszaira csak következtetni ségért Lengyel Lászlónak (Szépművészeti Múzeum) tartozom tudunk, nincs másolata az általa írt leveleknek. köszönettel. 108 Margaret Roland: Some Thoughts on van Dyck’s Apostle Series. 106 A műkereskedésről: Richard Winkler: „Händler, die ja nur ihrem Canadian Art Revue, 10. 1983. 23–36. Beruf nachgingen.” Die Münchner Kunsthandlung Julius Böhler und

ars hungarica 43. 2017 | 1 103

2017_1 beliv.indd 103 2017. 11. 05. 21:32:58 VERŐ MÁRIA

a legkorábbi, művészileg is legjelentősebb az ún. Böh- érdeklődőket tájékoztatni.120 A képekre csak pontat- ler-sorozat. Ezeket a képeket a 18. század óta ismer- lanul emlékszik, 25-25 000 márkáért gondolja átvenni jük, akkor a genovai Palazzo Serra termeiben először őket.121 Szeptemberben már Petrovics Elek sajnálkozott Carlo Giuseppe Ratti írta le 1766-os könyvében, majd az eladási szándék miatt, egyúttal jelezte, hogy a pénz- ennek 1780-as újabb kiadásában (Dodici mezze ﬁ gure ügyminisztériumtól próbál annyi pénzt szerezni, hogy in tavola d’Appostoli, opere bellissima d’Antonio Vandik109). legalább az Evangélista Szent Jánost ábrázoló képet (18. A képeket 1914-ben Cellamare hercegnőtől, Nápolyból kép) – nyilván az általa legjobbnak tartottat – a múzeum vette meg Julius Böhler (róla kapta a nevét a sorozat).110 számára meg tudja venni (éppen Isztambulba készül, A sorozatból három portrét rövidesen Back Bernát vá- a hónap végéig ottani címén, a Pera Szállóban lehet el- sárolt meg. Sigmund Röhrer már 1915 áprilisában írt érni).122 A megoldást Back Bernát is megfelelőnek tar- arról Backnak, hogy Dörnhöff ertől, a müncheni Alte totta, Böhler 30 000 márkát kínált érte (!), ennyiért a Pinakothek igazgatójától hallott a képek megvételé- múzeumnak is átengedi. A másik két kép Münchenbe ről.111 Májusban szó volt a képek szállításáról, ami a há- küldését kérte Petrovicstól.123 Szeptember végén már borús viszonyok között sem gyors, sem pedig bizton- Böhlert értesítette az apostolfejek elküldéséről,124 de a ságos nem volt.112 Böhler ezután arról is tájékoztatta a szállítás Petrovics távolléte miatt késlekedett, aki csak gyűjtőt, hogy Gustav Krupp von Bohlen und Halbach október közepén érkezett haza.125 Az apostolok eladása báró113 vett tőle újabb darabot a sorozatból (Szent Péter tehát elhúzódott: Petrovics nem tudta megszerezni a és Szent Tamás képe, jelenleg magángyűjteményben).114 pénzt a Szent János-képre, időt próbált nyerni. Október Ugyanerről Sigmund Röhrer is írt júniusban Backnak, végén Back sürgette a képek Münchenbe küldését,126 ő az apostolsorozatot publikáló Rudolf Oldenburgtól115 majd december elején ismét,127 de csak karácsony előtt hallott Krupp báró vásárlásairól.116 Augusztusban még küldött Petrovics bizalmas tájékoztatást Backnak arról, mindig a szállítási gondokról írt Böhler, ugyanakkor hogy a Nemzeti Bank talán hajlandó megvenni az egyik tudatta, hogy már csak két apostolportré maradt ná- van Dyck-képet.128 1930. január 1-jén a vásárlás biztossá la.117 A számla Böhlertől csak 1918. január 1-jén érkezett, vált, de még mindig bizalmas információnak nevezte a három festmény ára 80 000 márka volt.118 1920-ban Petrovics a hírt.129 Valószínűleg a vétel hivatalossá vá- Petrovics levele szerint mindhárom apostol ki volt ál- lása pár nap alatt megtörtént, mert január 5-én már a lítva a Szépművészeti Múzeumban.119 1929 augusztu- müncheni szállítási költségekről esett szó Back Bernát sában merült fel először a festmények eladása, Böh- levelében.130 Ezzel véget is ért a három van Dyck-kép lernél érdeklődött Back, hogy visszavenné-e a képeket. másfél évtizedes együttes vendégszereplése a Szépmű- Böhler azzal hárította el a kérést, hogy éppen „nagyon vészeti Múzeumban. A két kép rövidesen Karl Habers- bevásárolt”, de a nála lévő fotók alapján hajlandó az tock berlini műkereskedőhöz került,131 akitől a Júdás Tádé

109 Carlo Giuseppe Ratti: Instruzione di quanto puὸ vedersi di più bello in nincs meg). Meg kell azonban jegyezni, hogy a gazdasági válság Genova in Pittura, Scultura, ed Architettura ecc. Genova, Ivone Gravier, hatására a Böhler-műkereskedés épp ebben az időszakban na- 1780. 152. gyon nehéz anyagi helyzetben volt. Lásd Winkler 2005. (ld. 106. j.) 110 Susan J. Barnes–Nora de Poorter–Oliver Millar–Horst Vey: Van 211–212. Dyck. A complete catalogue of the paintings. New Haven–London, Yale 121 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1929. szeptember 6. University Press, 2004. 67–74. 122 Petrovics Elek levele Back Bernátnak. 1929. szeptember. 111 Sigmund Röhrer levele Back Bernátnak. 1915. április 20. 123 Back Bernát levele Petrovics Eleknek. 1929. október 4. 112 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1915. május 8. 124 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1929. szeptember 29. 113 Gustav Krupp von Bohlen und Halbach (1870–1950), a nürnbergi per 125 Back Julius Böhlernek. 1929. október 12. huszonnégy fővádlottjának egyike. 126 Back Bernát levele Petrovics Eleknek. 1929. október 31. 114 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1915. június 7. 127 Back Bernát levele Petrovics Eleknek. 1929. december 5. 115 Rudolf Oldenburg: Studien zu van Dyck. Münchner Jahrbuch der Bil- 128 Petrovics Elek levele Back Bernátnak. 1929. december 21. denden Kunst, 9. 1914–1915. 224–240. 129 Petrovics Elek levele Back Bernátnak. 1930. január 1. A Szent Já- 116 Sigmund Röhrer levele Back Bernátnak. 1915. június 15. nos-kép a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába került, ltsz. 6377. 117 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1915. augusztus 2. 130 Back levele a Szépművészeti Múzeumba, Rónai titkárnak. 1930. ja- 118 Julius Böhler számlája. 1918. január 1. nuár 5. 119 Szépművészeti Múzeum, Irattár 262/1920 sz. (27. sz.): Petrovics Elek 131 Karl Haberstock (1878–1956) augsburgi születésű német műkereske- levele Back Bernátnak. 1920. november 17. dő, a hitleri műgyűjtés fő támogatóinak egyike, a linzi Hitler-múze- 120 Julius Böhler levele Back Bernátnak. 1929. augusztus 28. (szó van um jelentős szállítója, akivel más ügyben Back Bernát is kapcsolat- benne Back augusztus 10-i, az eladást kezdeményező leveléről, ez ban állt.

104 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 104 2017. 11. 05. 21:32:58 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

apostolt a Kunsthistorisches Museum vásárolta meg,132 míg a Szent Pált ábrázoló kép Fritz Beindorff hannoveri gyűjteményéből a Pelikan-cég műgyűjteményébe, majd a hannoveri Niedersächsisches Landesmuseum képtárába jutott, előbb letétként, majd 1983 óta ez is a törzsleltár részeként.133 Bartolomé Esteban Murillo Szent Rufi nát vagy Justát134 ábrázoló festményét (19. kép) 55 000 márkáért szintén 1915 elején vásárolta Back Bernát a van Dyck-képekkel együtt Böhlertől.135 A spanyol festő több alkalommal is megfestette Szent Rufi nát és Justát, a 3. századi sevillai vérta- núkat, akiket a fazekasok is védőszentjükként tiszteltek. Böhler a következő provenienciát adta a képhez:136 „aus dem Staford House (Duke of Sutherland in London)”,137 és a későbbi levelezésből kiderül, hogy a kép mellett ott volt a párja,138 a Szent Justát ábrázoló is. Back Bernát maga is utánanézett a szakirodalomban a kép történetének, és arra a következtetésre jutott, hogy Lord Gower adataival szemben139 a kép a madridi Altamira herceg gyűjtemé- nyéből származik. Ez a kép is a müncheni kereskedőhöz került vissza alig több mint tíz év múlva. 1928 augusztu- sától folyt a levelezés Böhlerrel a visszavásárlási árról és a szállítás feltételeiről. December 12-én értesítette Petrovics Elek a gyűjtőt, hogy erős ládát csináltatott a festmény- nek,140 Böhler pedig december 22-én írta, hogy megérke- zett hozzá a kép. A képpár – Szent Rufi na és Justa – most a dallasi Meadows Museumban van kiállítva.141 A legutóbbi időkben derült ki, hogy a dallasi képek a Rothschild-gyűj- 20. Francisco Goya: „Torero und Manola” teményből valók, és a korábbi történetük több helyen is magántulajdon pontosításra szorul.142 1915-ben egy Goya-képet is ajánlott Böhler Backnak.143 Habár még kölcsönt is hajlandó lett volna nyújtani a kereskedő a kép vételéhez, novemberben hallunk utol-

132 Wien, Kunsthistorisches Museum, Inv. 6809. 1881. No. 24. 133 Hannover, Niedersächsisches Landesmuseum, Inv. PAM 992. A két 140 Szépművészeti Múzeum, Irattár 1216/1928. kép története: Barnes 2004. (ld. 110. j.) 67. 141 Szent Ruﬁ na: ltsz. MM 72.6. Angulo Íñiguez 1981. (ld. 132. j.) II. 276– 134 Az 1938-as katalógusban közölt kép Szent Justát ábrázolja; a két, 278, 346–347., 143–144. kép. attribútumait tekintve azonos szent képének keveredése a Böhler- 142 http://artdaily.com/news/90666/Meadows-Museum-solves-mys- rel folytatott levelezésből is kiderül. tery-following-extensive-investigation-of-Murillo-paintings; http:// 135 1915. április 22-i számla, mellette a kép történetére vonatkozó www.smudailycampus.com/news/meadows-museum-con- adatok. ﬁ rms-two-spanish-paintings-once-stolen-by-nazis (letöltve 2017. 136 Legelső ismert tulajdonosa Villamanrique márki volt, Sevillában. május 25.) Úgy tűnik azonban, hogy az 1915 és 1929 közötti évek, Diego Angulo Íñiguez: Murillo, II. Catálogo crítico. Madrid, Espa- amíg a kép a Back-gyűjteményben volt, megelőzi a kényes idősza- sa-Calpe, 1981. 277. kot. Az viszont így kiderült, hogy 1929-ben a képek a párizsi Roth- schild-családhoz kerültek 95 000 márkáért, lásd Angulo Íñiguez 137 Böhler Sutherland herceg gyűjteményének 1913. február 11-i árveré- 1981. (ld. 132. j.) II. 277. sén (London, Christie’s) vette 2310 fontért a képpárt. Angulo Íñi- guez 1981. (ld. 132. j.) II. 277. 143 1915. szeptember 29. Böhler levele: nyolc napra félreteszi a képet, gyors választ kér. A kép, amelyről szó van, lásd Valerian von Loga: 138 1928. október 24. Böhler kérdezte Backtól, melyik kép van nála a Francisco de Goya. Berlin, G. Grote’sche Verlagsbuchhandlung, 19212 kettő közül. 217. No. 549. (Böhler a könyv első kiadására hivatkozik, és küldött 139 Ronald Gower: Great Historic Galleries of England, I. London, k. n., egy fotót is a festményről.)

ars hungarica 43. 2017 | 1 105

2017_1 beliv.indd 105 2017. 11. 05. 21:32:58 VERŐ MÁRIA

jára róla, így ez a kép aligha jutott el Magyarországra144 Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg a Szépművésze- (20. kép). Ezzel szemben az 1915-ös nagy vásárlások közé ti Múzeum számára, a Júdás Tádét ábrázoló Bécsbe, a tartozik néhány jelentős itáliai festmény. Az északolasz Szent Pál Hannoverbe került. Ugyanekkor vált meg Back Giambattista Moroni (1520 k.–1578) Férfi portréját a lon- a Murillo-képtől is. A Raeburn-portré öccséhez, Viktor- doni Kerr-Lawson-gyűjteményből145 24 000 márkáért hoz került Svájcba. vásárolta Böhlertől. A Burlington Magazine-ban közöl- ték a fotóját, innen ismerjük.146 A velencei festészetet a gyűjteményben Canaletto és Bellotto képeinek kis csoportja képviselte. A Bren- Sigmund Röhrer és Back Bernát barátsága ta folyó dolói zsilipjét ábrázoló festményt több válto- zatban is megfestette Canaletto. A Back-gyűjtemény Sigmund Röhrer müncheni gyűjtő és műkedvelő fes- kis méretű, fi noman festett, szignált példány 1915-ben tő 1861-ben a bajorországi Vachendorfban született, a 4800 márkáért érkezett Böhlertől Szegedre,147 jelenleg kremsmünsteri bencés gimnáziumban érettségizett, a Szépművészeti Múzeum őrzi.148 Párdarabja – legalább- majd Münchenben jogot és fi lozófi át tanult.153 Művészi is méretét tekintve – a velencei Campo San Giacomo ambícióit követve utazni kezdett Németországban és di Rialto pár évvel korábban, 1907-ben szintén 4800 külföldön. Talán ekkor járt először Egyiptomban – er- márkáért, és szintén Böhlertől került Backhoz. Ez a re utalnak kis akvarelljei az augsburgi múzeumban.154 kép budapesti magángyűjteményben van.149 Érdekes- A Backnál tíz évvel idősebb Sigmund Röhrer a müncheni sége, hogy nem a drezdai képtár közismert vedutájá- művészeti élet közismert fi gurája volt.155 Testvérei, kü- nak variációja,150 hanem egy olyan ideálkép, amelyet lönösen Lina húga, Bajorországban és Bécsben elismert Canaletto metszetsorozatából ismerünk,151 és amelyen festők voltak.156 Back Bernátnak a 19. században vásá- a templom homlokzata a valóságtól eltérő, a földszin- rolt képei közül kettő biztosan Sigmund Röhrer gyűj- ti oszlopos előcsarnok fölött is oszlopos-timpanonos teményéből való. Röhrer Back Bernát műgyűjtésének épületrészletet ábrázol. Az 1912-ben szintén Böhlertől, és mecénási működésének későbbi történetében is ki- 4000 márkáért beszerzett velencei veduta, amelynek emelkedő szerepet játszott. festője Canaletto vagy Francesco Guardi volt, a további Röhrer kezdetben főként középkori szobrokat és tábla- adatok ismerete nélkül nem azonosítható. képeket gyűjtött. Ezekből 1912-ben többet a Bayerisches Megemlítendő Sir Henry Raeburn (1756–1823) a gyer- Natinalmuseumnak ajándékozott.157 Ugyanekkor a mün- mek Margaret Campbellt ábrázoló képe is, ezt 50 000 cheni képtárnak adományozta José Antolinez 17. századi márkáért vette Böhlertől.152 spanyol festő képét.158 Az ajándékozás valószínűleg már 1929-ben a legértékesebb festményeitől megvált Back a „profi lváltás” jegyében történt, a 20. század első évti- Bernát. Mint említettük, Van Dyck Szent János apostolát zedeiben Röhrer úttörő jelentőségű német barokk és ro- Petrovics Elek kitartó küzdelmének eredményeképp a kokó gyűjteményt állított össze, amelyet még életében,

144 Böhler levele, 1915. november 15. (Rogers Found) 145 James Kerr-Lawson kanadai festő (1862–1939), aki a századforduló- 152 A londoni Lawrie-gyűjtemény aukciójáról való, oda az ábrázolt csa- tól Bernard Berenson szakmai támogatásával műkereskedőként is ládjának tulajdonából került. működött Angliában. http://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/ 153 Adolf Feulner: Die Sammlung Hofrat Sigmund Röhrer im Besitze der article/james-kerr-lawson/ (2017. május 25.) Stadt Augsburg. Augsburg, Filser, 1926. Előszó. 146 Tancred Borenius: An unpublished portrait by Moroni. Burlington 154 Lena Elashmawy (Kunstsammlungen und Museen Augsburg) köz- Magazine, 22. 1913. 344–349. lése 2015. január 29.: a múzeum több 1895-ös rajzot és vázlatot őriz 147 Legutóbb egy változata: Christie’s, London, 8 December, 2016. No. 33. Röhrertől, amelyeket ő Egyiptomban készített. 148 Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 78.14. A BÁV 45. képauk- 155 Backnak is több akvarellje volt Röhrertől: Hagymák és Sigurezza című ciójáról (1978. május, No. 15.) mint Bernardo Bellotto (?) alkotását képe 1940 körül Back lakását díszítette. vásárolták meg. „Te évszázadok kegyence” A festők és Velence. Szerk. 156 http://www.onb.ac.at/ariadne/vfb/bt_fk _malschulen.htm#anhang Barkóczi István. Kiállítási katalógus. Budapest, Szépművészeti (letöltve 2016. december 10.) Múzeum, 1996. 39. (Dobos Zsuzsa). 157 Közöttük a legjelentősebb egy Pietà, amelyet a Münchner Jahrbuch 149 Utoljára 2003-ban egy Kieselbach-aukción tűnt fel. der bildenden Kunst, 7. 1912. 236. ismertetett. 150 Canaletto. Ed. by Katharine Baetjer–Joseph G. Links. Exhibition 158 August L. Mayer: Die Erwerbungen Tschudis für die Alte Pinako- catalogue. New York, The Metropolitan Museum, 1989–1990. New thek. Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 7. 1912. 66–67., 7. kép. York, Abrams, 1989. Cat. 7. (Ugyanebben a folyóiratban Gábor Térey: Die Röhrer’sche Madon- 151 Például: New York, The Metropolitan Museum, Inv. 18.65.1 na mit Kind von Hans Baldung Grien, Uo. 147–150.)

106 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 106 2017. 11. 05. 21:32:58 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

21. Theobald Michau: Folyóparti táj magántulajdon

1924 végén az augsburgi múzeumnak ajándékozott,159 és zéstől – nem maradt fenn fogalmazványa, így ezeket amelyhez Adolf Feulner írt katalógust 1926-ban.160 sajnálatos módon nem ismerjük. Az 1900-as évek elejétől Röhrer és Back kapcsolata 1904-ben, a miltenbergi kastély árverésén162 Röhrer egyre szorosabbá és személyesebbé vált. Negyvenegy két 17. századi képet vásárolt Backnak (az egyik Theobald levelet ismerünk, amelyet Röhrer írt Backnak az 1904 Michau szignált képe, a másik Philipp Peter Roos [Rosa és 1925 közötti időszakban.161 Back válaszainak – elté- di Tivoli] Pásztor kecskékkel és kutyával című festménye), rően a több más levelezőpartnerével folytatott levele- ezeket aztán Kraus restaurátorral Münchenben „rendbe

159 Az Allgemeine Zeitung 1924. november 25-i számában Adolf Feulner szá- Augsburg. Allgemeine Zeitung, 477. 1924. november 25., 2; molt be az Augsburg városának tett adományról, majd december 15- A. G.: Die Sammlung Röhrer in Augsburg. Münchner Neueste Nach- én Röhrer maga is beszámolt az eseményről hosszú levélben Backnak. richten, 11. 1925. január 12. A múzeum megalapításáról maga Röhrer 160 Feulner 1926. (ld. 153. j.) is értesítette Back Bernátot, 1924. december 15-én írt levelében: „Meine Kunstsammlung besteht weiter als Hofrat Röhrer Museum 161 1904-től haláláig, 1930-ig folyamatosan leveleztek, nemcsak mű- der Stadt Augsburg für ewige Zeiten und ist das eigentlich eine alkotások ügyében, de voltak közös üzleti, sőt családi ügyeik is. Stiftung.” Sigmund Röhrer után testvérével, Carl Röhrerrel folytatódott a levelezés. Röhrer gyűjteménye Augsburgba került, fő erőssége a né- 162 Katalog der Kunstsammlungen Schloss Miltenberg am Main, I. Antiqui- met barokk szobrász. Lásd Adolf Feulner: Die Sammlung Röhrer in täten und Kunstgegenstände, Oelgemälde, vorwiegend alter Meister.

ars hungarica 43. 2017 | 1 107

2017_1 beliv.indd 107 2017. 11. 05. 21:32:58 VERŐ MÁRIA

22. Carl Schmidt, Bernhard Moritz, Sigmund Röhrer és Back Bernát, 23. Kép a Sínai-naplóból a sínai expedíció résztvevői, magántulajdon magántulajdon

tetette”163 (21. kép). 1905-ben Theodor Graf műkereskedő beszélnénk egy mindeddig homályban maradt szenve- antik tárgyaiból és múmiaportréiból vásárolt meg egy délyéről. Ez a szenvedély szellemi igényességét és tu- nagyobb kollekciót szegedi barátja számára164 – Fried- dományos érdeklődését bizonyítja. Back Bernát hagya- rich Wilhelm von Bissing (1873–1953)165 elől. Az 1910-es tékában fennmaradt egy könyvvé összekötött vaskos években több késő középkori alkotás érkezett Röhrer- naplókézirat, mellette ugyanennek egy korábbi fogal- től, köztük a már említett Mária halálát ábrázoló dom- mazványa, sok-sok javítással és kiegészítéssel. A napló bormű, a lovagszent, és egy Madonna, két alkalommal az 1914 tavaszán, az első világháború kitörését közvetle- két-két festményt Lucas Cranach műhelyéből, amelyen nül megelőző hetekben a sínai Szent Katalin-kolostor- angyalok vannak, kezükben Krisztus szenvedéseszkö- ban tett látogatásának részletes leírását tartalmazza. zeivel.166 Az árak, amelyet a szobrokért adott, nagyon A napló helyszínen fogalmazott jegyzeteken alapuló, magasak, több 10 000 márkás tétel van köztük. Ebben többéves munkával kidolgozott, végleges tisztázata az időben alig többért, 12 500 márkáért cserélt gazdát 1948-ban készült el. a ma a Szépművészeti Múzeumban őrzött Riemensch- Nem tudjuk, honnan ered Back Bernát érdeklődé- neider Madonna. A vásárlásokat egy nyilvánvalóan sze- se Egyiptom, az egyiptomi korai és későbbi kultúrák mélyes jellegű, kiváló dombormű egészíti ki, amelyet iránt. A naplóban írja, hogy kairói tartózkodásuk idején Back Bernát ajándékként kapott barátjától: ez a már felkeresett olyan városrészeket, amelyeket húsz évvel említett Szent Bernát látomása-kompozíció. korábban már meglátogatott, és elégedetten állapí- totta meg, hogy arab nyelvtudása is használható még. Nem találtam több nyomát annak, hogy miért járhatott Egyiptomban valamikor 1895 körül, talán távoli rokona A sínai expedíció vagy névrokona, a kereskedő és tudománytámogató su- rányi Back Fülöp meglátogatása lehetett a célja. Az első A gyűjteményt építő, az ország közéletében aktív nagy- magyar egyiptomi expedíció mecénása ekkor Kairóban iparos Back Bernát portréja hiányos maradna, ha nem élt. Az életéről kiadott dokumentum-gyűjteményben

Auktion in München in der Galerie Helbing unter der Leitung des Back Bernát tervei szerint megvette-e a Tátrában a villát. Kunsthändlers und gerichtlich vereideten Sachverständigen Hugo 164 1905. február 8. Röhrer levele: antik tárgyakat, köztük huszonegy Helbing in München, Donnerstag, den 1. und Freitag, den 2. De- múmiaportrét vásárolt, amelyeknek az értékét 5000 márkára be- zember 1904. München, Helbing, 1904. Lot. 360. és 400. (45, ill. 235 csüli, de neki sikerült 1500 márkáért megszereznie. márkáért). A 17. század végén, a 18. század első felében dolgozó, 165 Német egyiptológus, a 20. század fordulóján részt vett a kairói mú- konzervatív stílust képviselő ﬂ amand festő képe a BÁV 45. 1978-as zeum első katalógusának írásában, 1901-ben habilitált a müncheni aukcióján (No. 203.) került új tulajdonoshoz a családtól. A másik egyetemen. kép többet nem szerepelt az iratokban. 166 A feljegyzésekből úgy tűnik, hogy 1916-ban vett két angyalt 8000 163 Röhrer 1904. december 2-i levele. Ugyanekkor érdeklődik, hogy

108 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 108 2017. 11. 05. 21:32:58 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

24–25. Képek a Sínai-naplóból magántulajdon

azonban sem rokonságuknak, sem ismeretségüknek megteremtése miatt bővítették a kutatócsoportot lel- nincs nyoma.167 kes „amatőrökkel”. Az expedíciót nagyrészt a porosz Az 1914-es sínai expedíció a német tudománytörté- kultuszminisztérium és a Staatsbibliothek ﬁ nanszí- netben a kevéssé ismert vállalkozások közé tartozik. rozta, de a felszerelés és megélhetés költségeit Röh- A kezdeményezés II. Porphyrios érsektől, a Szent Kata- rer és Back állta. lin-kolostor apátjától eredt. 1912 novemberében Adolf Sigmund Röhrer egyiptomi érdeklődésének hátte- Harnackhoz, a Porosz Tudományos Akadémián műkö- réről sem tudunk sokat. Egykori gyűjteménye ma az dő Kirchenväter Kommission vezetőjéhez fordult, kér- augsburgi múzeum része, benne azokkal az akvarel- ve az akadémia közreműködését a sínai kolostor kéz- lekkel, amelyek 1895-ben Egyiptomban készültek. Más, iratainak katalogizálásában és lefényképezésében.168 Egyiptomra utaló anyag azonban nincs a múzeumi ha- Back részvétele az expedícióban Sigmund Röhrernek gyatékban. Aligha véletlen egybeesés, hogy a ﬁ atal Back köszönhető, aki mind a berlini tudósokkal, mind Back és Röhrer minden jel szerint azonos időben jártak elő- Bernáttal barátságban volt. Nyilván az anyagi háttér ször Egyiptomban.

márkáért, ezek szerepeltek az 1917-es kiállításon (No. 52–53.), majd 167 Vörös Győző: Sharuna – Gamhud. Az Osztrák–Magyar Monarchia régé- 1918-ban újabb kettőt 14 000 márkáért. A Szépművészeti Múzeum szeti missziója Egyiptomban (1907–1908). Surányi Back Fülöp (1862–1958) két darabot őriz: ltsz. 51.161–162. Röhrernek valószínűleg továb- öröksége. Budapest, Püski-Masszi Könyvesház, 2008. bi táblái is voltak az oltárból, ilyen lehet az 1919. december 19-én 168 „Kirchenväterkommission”: 1891-ben Adolf von Harnack és Theo- Böhlernek eladott, a Reichskreditgesellschaft esküvői ajándékként dor Mommsen vezetésével a Porosz Tudományos Akadémia által adta Hermann Göringnek. (http://www.bad.bund.de/DE/Off e- létrehozott szervezet, amely a latin és görög ókeresztény források ne Vermoegensfragen/Proveinenzrecherche/Provenienzen/Da- kiadását tűzte ki célul. [Vö. Stefan Rebenich: Die Altertumswis- ten/5000_5550.html – 2015. december) senschaften und die Kirchenväterkommission an der Akademie.

ars hungarica 43. 2017 | 1 109

2017_1 beliv.indd 109 2017. 11. 05. 21:32:58 VERŐ MÁRIA

26–27. Képek a Sínai-naplóból magántulajdon

Az expedíció tudományos stábját két tudós alkotta: zad elején milyen módon szerveztek meg egy sivatagi Carl Schmidt koptológus,169 klasszika-ﬁ lológus, Harnack karavánt, hogyan találkoztak Hermann Junker német tanítványa és Bernhard Moritz170 orientalista, aki 1896 egyiptológussal, aki éppen befejezte ásatását a bécsi és 1911 között a kairói Nemzeti Könyvtárnak volt a ve- múzeum számára a piramisok közelében, és akinek a zetője. Az expedíció tagja volt még egy Meurer nevű felszerelését megvásárolta Back, és felfogadta az egyip- kárpitos, aki a hivatalos fotós szerepét játszotta, és aki tológus arab szakácsát is. Komoly kihívást jelentett a nemcsak felvételeket készített, hanem az üvegnegatí- Kairó és a Sínai-hegy közötti út megtétele. Érdekes, vokat a helyszínen előhívta és kontaktmásolatokat ál- hogy Back végig gyalog ment, sem tevére, sem sza- lított elő róluk, amire a szélsőséges időjárási viszonyok márra, sem öszvérre nem volt hajlandó felülni. Vajon miatt volt feltétlen szükség. A napló közel kétszáz da- zarándoknak tekintette magát? Kultúrtörténeti értéke rabot számláló fotóillusztrációja azonban azt bizonyít- van a beduinokról adott leírásainak, később a kolostor ja, hogy az expedíció valamennyi tagja fényképezett, a életéről szóló beszámolóinak is. környezet és a mindennapi események elhivatott rög- Úgy tervezték, hogy 1914. május első napjaiban kezdik zítője volt Röhrer maga is (22. kép). meg a munkát a kolostor könyvtárában. Back, Röhrer A napló nemcsak a tudományos ismertetések és tör- és Meurer Triesztből hajózott Alexandriába, Kairóban téneti eszmefuttatások miatt érdekes, hanem az olyan csatlakozott hozzájuk Carl Schmidt. Moritz Kis-Ázsián részletek miatt is, amelyek a tudományos feldolgozá- és Törökországon keresztül utazott, neki állami diplo- sokból hiányoznak. Olyan világba vezetnek be, olyan máciai feladatai voltak útközben: a török és az arab leírásokat tartalmaznak, amelyek Agatha Christie regé- vezetőkkel tárgyalt Vilmos császár megbízásából.171 Je- nyeinek világával rokonok. Megtudjuk, hogy a 20. szá- lentését a berlini udvarhoz az elsőként hazatérő Back

Theodor Mommsen und Adolf Harnack. In: Die Königlich Preu- rendkívüli tanára volt. ßische Akademie der Wissenschaften zu Berlin im Kaiserreich. Hg. 170 Bernhard Moritz (1859–1939). Orientalista, a 19. század nyolcva- von Jürgen Kocka unter Mitarbeit von Rainer Hohlfeld–Peter nas éveiben hosszabb időt töltött Szíriában és Mezopotámiában, Th. Walther. Berlin, De Gruyter, 1999. 199–233; Adolf von Harnack: 1896 és 1911 között a kairói nemzeti könyvtár, a Khedive Könyv- Protokollbuch der Kirchenväter-Kommission der Preußischen Akademie tár vezetője. Az arab paleográﬁ áról írt művei máig használato- der Wissenschaften 1897–1928. Diplomatische Umschrift. Vorwort von sak. 1911-től a berlini Keleti Nyelvek Szemináriumának könyvtá- Christoph Markschies, bearb. von Stefan Rebenich. Berlin–New rát vezette. Hely- és nyelvismerete alkalmassá tette diplomáciai York, De Gruyter, 2000.] feladatok ellátására is. 169 Carl Schmidt (1868–1938). A kollégái által „Kopten-Schmidt”-nek ne- 171 „Forradalmasítási” terveikben a németek már korábban is számol- vezett tudós klasszikus ﬁ lológiát, héber nyelvet és összehasonlító tak az iszlám felhasználásával Franciaország, Oroszország és a nyelvészetet, majd Adolf Harnack tanítványaként patrisztikát és brit világbirodalom ellen; II. Vilmos már az 1906. és 1908. évi válság ókeresztény liturgiatörténetet tanult. 1909-től a berlini egyetem

110 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 110 2017. 11. 05. 21:32:58 BACK BERNÁT, GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS

28–29. Képek a Sínai-naplóból magántulajdon

juttatta el. Moritz az útvonal nehézsége, a tárgyalások felé vette az irányt. A kutatások első évadának eredmé- és betegsége miatt jelentős késéssel érkezett meg, ér- nyét feldolgozva a következő évben valamennyien visz- kezését követően Back az iratokkal együtt rövidesen sza akartak térni a Sínai-félszigetre, a környéken még hazaindult. Ezúttal a legveszélyesebb útvonalat válasz- ásatást is terveztek. totta: szárazföldön, a sivatagon keresztül gyalogolt A tudományos feljegyzések és a mintegy nyolcezer egészen Szuezig, ahol hajóra szállt. Június elején ismét fényképfelvétel szomorú sorsra jutott. Schmidt 1915- Európában volt. (23–29. kép) ben,172 majd Moritzcal közösen 1926-ban rövid beszámo- A munkának a háború kitöréséről szóló hír vetett vé- lót tett közzé a porosz akadémia kiadásában,173 amelyből get: Schmidt és Röhrer vízi úton, El-Torból nem minden az derül ki, hogy az expedíció tudományos anyaga meg- nehézség nélkül indult haza, Moritz ismét Törökország semmisült. A harmincládányi anyagot a szuezi német

idején is támogatott ilyen terveket. A döntő pillanatban, 1914. jú- Sitzungsberichte der königlich preussischen Akademie der Wissen- lius 29-én – még a háború kitörése előtt – pedig azonnal felkarolt schaften. 28. Januar. Öff entliche Sitzung zur Feier des Geburtsfes- minden hasonló ötletet. Megparancsolta a hazatérni szándékozó tes Sr. Majestät des Kaisers und Königs und des Jahrestages König konstantinápolyi német követnek, hogy a háború kitörése esetén is Friedricus, II. 1915, VI, Anhang, 2–4. (klny.) Dedikált különnyomata a maradjon állomáshelyén, hogy ott szítsa az Anglia elleni háborút és hagyatékban. felkelést. 1914. augusztus 2-án a pániszlám mozgalom támogatásá- 173 Hivatalos beszámoló az expedícióról: Carl Schmidt–Bernhard Mo- nak szándékával kötötték meg a német–török szerződést. ritz: Die Sinai-Expedition im Frühjahr 1914. Sitzungsberichte der Pre- 172 Bericht des wissenschaftlichen Beamten Prof. Karl Schmidt über ussischen Akademie der Wissenschaften, Gesamtsitzung vom 4. März eine Forschungsreise nach dem Katharinenkloster auf dem Sinai. 1926. 26–34. Alaposan jegyzetelt különlenyomat a hagyatékban.

ars hungarica 43. 2017 | 1 111

2017_1 beliv.indd 111 2017. 11. 05. 21:32:58 VERŐ MÁRIA

konzul felügyeletére bízták, amelyeket mint ellenséges részt emlékeztesse őt a saját expedíciójukra, másrészt javakat az angolok elkoboztak. A háború befejeztével a információkat kérjen az újabb eredményekről.179 Ezzel ládákat, előbb svéd közvetítéssel, majd két angol kop- párhuzamosan a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségétől tológus, George Horner174 és Stephan Gaselee közremű- kérte Adolf Keller címét.180 1953 májusában a The Bibli- ködésével kezdték keresni. 1921 áprilisában egy doboz cal Archaeologist című folyóiratban megjelent Kenneth Moritz naplóinak töredékével megérkezett Németor- Clark-tanulmány181 megérkezését azonban már nem érte szágba. Hosszas keresés után azonban az derült ki, hogy meg, január 7-én meghalt. A napló, benne közel kétszáz a többit mint „kémgyanús” anyagot az angolok meg- fotóval, azonban a kezünkben van. Azt hiszem, hogy semmisítették. Tudományos publikációt a kutatások gyűjteményének feldolgozása mellett ennek kiadása eredményeiből 1918-ban Bernhard Moritz tett közzé.175 állíthatja a legméltóbb emléket Back Bernát mecéná- A négy utazó az expedíció szerencsétlen vége után is si tevékenységének. kapcsolatban maradt egymással: folyamatos, bár nem túl gyakori levélváltásukat 1915 karácsonyáról való jó- kívánságok igazolják.176 Röhrer később is tájékoztatta magyar barátját a tudósok előadásairól, sőt arról is szó volt, hogy Budapesten is tartanak majd beszámolót. Az egyiptomi expedíciók, a sínai Szent Katalin-kolos- Verő Mária tor kutatása élete végéig foglalkoztatta Back Bernátot. művészettörténész Amikor 1950 márciusában amerikai tudósok expedíció- Magyar Nemzeti Múzeum járól olvasott,177 Kenneth Clarkhoz178 fordult, hogy egy- [email protected]

Röviden ismertetik az expedíció történetét, valamint az expedíció kozott. Részt vett az 1949–1950-es sínai expedícióban. tárgyi vesztesége mellett a tudományos veszteségről is szólnak. 179 Checklist of Manuscripts in the St. Catherine’s Monastery, Mount 174 George William Horner (1849–1930) angol biblikus tudós, az Újszö- Sinai. Microﬁ lmed for the Library of Congress 1950. Prepared under vetséget a kopt nyelv több dialektusában kiadta. the Direction of Kenneth W. Clark, General Editor of the Mount 175 Bernhard Moritz: Beiträge zur Geschichte des Sinaiklosters im Mit- Sinai Expedition 1949–50. Washington, Library of Congress, 1952. telalter nach arabischen Quellen. Abhandlungen der Königlich Preus- (http://lcweb2.loc.gov/service/gdc/scd0001/2012/20120109002c sischen Akademie der Wissenschaften, Jg. 1918. Philosophisch-historische h/20120109002ch.pdf – letöltve: 2017. január 6.); az expedíció ha- Klasse, Nr. 4. Berlin, Verlag der Königl. Akademie der Wissenschaf- sonló célt tűzött ki, mint az 1914-es. Az előzmények ismertetésénél ten, 1918. 3–62. A hagyatékban a Magyar Tudományos Akadémia nincsen szó a Schmidt–Moritz–Röhrer–Back-féle vállalkozásról, Könyvtárából való fotókópia. időben legközelebb egy, Andronikos atya által írt (1924) kéziratos katalógus áll hozzá (IX). 176 Bernhard Moritz: Ein Firman des Sultans Selim I. für die Venezianer vom Jahre 1517. (In: Festschrift Eduard Sachau zum siebzigsten Geburt- 180 Adolf Keller (1872–1963) svájci származású teológus, a 20. század stage gewidmet. Hg. von Gotthold Weil. Berlin, Verlag von Georg elején Kairóban volt lelkész, és ő is publikált az amerikai sínai expe- Reimer, 1915. 423–443.) tanulmányának dedikált („Hrn Baron Back dícióról az újságban. Korábban, 1898-ban járt Hermann von Soden mit vielen Grüßen 20/8/15 B.M”.), megjegyzésekkel ellátott példánya báró támogatásával a Szent Katalin-kolostorban, amelyről az Eine a hagyatékban. Sinai-fahrt című munkáját adta ki Svájcba való visszatérése után (Frauenfeld, Huber, 1901). Lásd Marianne Jehle-Wildberger: Adolf 177 Újságkivágások a New York Herald Tribune 1950. március 23-i, 25-i és Keller (1872–1963). Pionier der ökumenischen Bewegung. Zürich, Theolo- 27-i lapszámából (Ralph Chapman írásai), és ezek német fordítása gischer Verlag, 2008. 52–53. Back Bernát által. 181 Kenneth W. Clark: Exploring the Manuscripts of Sinai and Jerusa- 178 Kenneth Willis Clark (1898–1979), az egyesült államokbeli Durham- lem. The Biblical Archaeologist, 16. 1953. 2. 22–43. ben lévő Duke University professzora, görög paleográﬁ ával foglal-

112 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 112 2017. 11. 05. 21:32:59

Bernát Back, Sammler und Mäzen

Bernard von Back (1871–1953) wie er seinen Namen „Bernát Back nahm im Jahre 1914 noch an einer fast vergessenen Expe- Back“ in deutscher Form verwendete, war ein Großindustri- dition zum Katharinenkloster auf der Sinai Halbinsel teil. Die eller aus Szeged. Ab Anfang des 20. Jahrhunderts trug er eine Expedition wurde durch die Königlich Preußische Akademie der bemerkenswerte Sammlung mittelalterlicher Skulpturen und Wissenschaften organisiert, unter der Führung des Oriental- bedeutender Gemälde zusammen. Die Skulpturen – darunter isten Bernhard Moritz und des Koptologen Carl Schmidt. Die zwei spätgotische Flügelaltäre aus Südtirol (Hinterkirch und Reise hatten Back und sein Freund aus Augsburg, Sigmund Obermontani) – befi nden sich jetzt im Museum der Bilden- Röhrer fi nanziell stark unterstützt, und hatten die Expedition den Künste in Budapest, die Gemälde wurden später unter auch begleitet. Die Forschungen im Kloster wurden durch Fotos verschiedenen ungarischen und ausländischen Museen und und Aufzeichnungen erfasst, die aber infolge des Ausbruchs Privatsammlungen zerstreut. Das Gemälde von van Dyck, der des ersten Weltkrieges von den Engländern konfi sziert und Hl. Johannes Evangelist, ist glücklicherweise ebenfalls im Bu- vernichtet wurden. Im Besitz von Backs Familie blieb jedoch dapester Museum geblieben. Back hat die Kunstwerke von sein Tagebuch erhalten, das er in deutscher Sprache führte renommierten deutschen Kunsthändlern wie Julius Böhler und mit Fotos seiner Freunden illustrierte. und Georg Schuster gekauft. Diese Ankäufe sind in ihrer Kor- respondenz dokumentiert, dazu fügen sich noch einige Briefe Mária Verő von bedeutenden deutschen Kunsthistorikern (Wilhelm von Kunsthistorikerin Bode, Max Friedländer usw.), in denen die Bilder und Skulp- Ungarisches Nationalmuseum turen kunsthistorisch bewertet werden. [email protected]

Tárgyszavak Schlagwörter középkori szobrászat, szárnyasoltár, Back Bernát, Wilhelm mittelalterliche Skulptur, Flügelaltar, Bernát Back, Wilhelm von Bode, Max Friedländer, Julius Böhler, Bernhard Moritz, von Bode, Julius Böhler, Max Friedländer, Bernhard Moritz, Carl Schmidt, Sigmund Röhrer, Anthonys van Dyck, Carl Schmidt, Sigmund Röhrer, Anthonys van Dyck, Bartolomé Esteban Murillo, Sínai Szt. Katalin-kolostor, Bartolomé Esteban Murillo, St. Katharinenkloster auf dem Hinterkirch, Obermontani Berg Sinai, Hinterkirch, Obermontani

ars hungarica 43. 2017 | 1 113

2017_1 beliv.indd 113 2017. 11. 05. 21:32:59 2017_1 beliv.indd 114 2017. 11. 05. 21:32:59 Andrási Gábor

Műgyűjtés a művészetipar kontextusában Szempontok a 21. századi (kortárs) műgyűjtés értékeléséhez

A Financial Times a londoni műkereskedelmi vásár, a deg valóság elől a szépség és a szellem szféráiba való Frieze alkalmából és promóciójaképp kiadott Collecting kényszerű menekülés, az eszképizmus felemlegetése.2 (Gyűjtés) mellékletében megszólították a galerista Iwan Bizonyára mindezek a pszichológiai összetevők is Wirthet, a nemzetközi véleményformáló erejű Hauser & fontos szerepet játszanak a gyűjtői magatartások ki- Wirth galéria tulajdonosát, az ArtReview 2014-es Power alakulásában, de a mai, léptéket váltott és aktív gaz- 100-as listájának első helyezettjét. Wirth a vásárrész- dasági tényezővé, nagy volumenű termelői ágazattá vétel elsődleges céljaként a gyűjtői szenvedély felszítását fejlődött művészetiparban – még annak szerényebb nevezte meg, majd némi arroganciával hozzátette: olyan kapacitású lokális változataiban is – más szempontok emberekről van szó, „akik egy Picassóért jönnek, és egy kerültek előtérbe. A művészeti produktumok (beleért- 15. századi, aranyalapozású festménnyel mennek haza”.1 ve a műtárgyakat) olyan rendszert alkotnak, melynek elemeit ma már aligha nevezhetjük luxusnak, „szük- ségtelen” javaknak, hiszen a művészetipar léte és mű- ködése nemcsak a benne termelőkként résztvevőknek, A pszichológiai magyarázaton túl hanem a fogyasztás különböző szintjein megjelenő vásárlóknak is – eltérő mértékben és jelleggel – érde- A műtárgyvásárlói késztetések, szándékok és döntések ke. Az érdek kifejezésnek a művészet vonatkozásában irányíthatóságának, manipulálhatóságának a szenve- történő rendszeres használata talán szokatlan, de – ha délyhez, az irracionalitáshoz kötése a gyűjtői tevékeny- csak az imént említett művészetfogyasztók csoportjait ség értelmezésének egyik bevett módja: a pszicholó giai nézzük – közegükben az eminens érdekek olyan lánco- magyarázat. A jellemmagyarázó-moralizáló skála a szel- lata jelenik meg, amely az egyedi műtárgy személyes lemi magaslatokba emelkedő, személyiség- és közös- tulajdonlásától a kulturális javakhoz való széles körű ségnemesítő érzésektől egészen a bűnökig terjed; a hozzáférésig terjedő társadalmi magatartásformák- korlátokat nem ismerő szenvedély, a birtokvágy és a hoz kapcsolódik. kapzsiság megnyilvánulásáig. A puszta erényeken és A különböző mértékben aktív gyűjtők esetében – akik jellemhibákon túllépve – de még mindig a pszichológia a művészetipar fogyasztói piramisának3 felső harma- terepén maradva – némiképp szublimáltabban hang- dában foglalnak helyet – a műtárgy ﬁ zikai birtoklásá- zik a gyűjtői birtokvágynak az atavisztikus hiánnyal, a hoz, a felette való (esetenként nem teljesen korlátlan) szeretethiánnyal, valamint a tárgyakra átvitt, beléjük rendelkezés jogához mint konkrét gazdasági és politi- vetített értékkel történő magyarázata, akárcsak a ri- kai hatalmi tényezőhöz további érdekmotívumok tár-

1 Caroline Roux: A chance to grandstand. Financial Times, Collecting, 3 A művészetipar fogalmának, valamint az itt tárgyalt fogyasztói pira- 10–11. October, 2015. 3. missal analóg logikára épülő termelői piramis szintjeinek részletes 2 Werner Muensterberger: Collecting: An Unruly Passion. Psychologi- kifejtését lásd Andrási Gábor: A művészetipar az ezredforduló után. Bu- cal Perspectives. Princeton, Legacy Library, 2014; Philipp Blom: To Have dapest, ELTE BTK, 2015 (PhD-disszertáció, kézirat). doktori.btk.elte. And To Hold: An Intimate History Of Collectors and Collecting. New York, hu/phil/andrasigabor/diss.pdf. The Overlook Press, 2003.

ars hungarica 43. 2017 | 1 115

2017_1 beliv.indd 115 2017. 11. 05. 21:32:59 ANDRÁSI GÁBOR

1. Kiállítási enteriőr Mátrai Erik, Szalay Péter és Várnai Gyula munkáival Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, 2014–2015 (Fotó: Rosta József)

sulhatnak: A) a műtárgy kereskedelmi értékéből nyer- tározó szereplői –; valamint az állami megbízásokat, a hető proﬁ t igénye, B) a kultúra révén érvényesíthető közpénzek mozgását irányító politikusok és bürokraták. presztízsszempontok. 2. a műkereskedelem rendszeres vásárlói, akik egyszers- mind a művészeti network résztvevői (jól tájékozott, stratégiával és szakismeretekkel is rendelkező, vagy szakértőket alkalmazó gyűjtők csoportja). A fogyasztói piramis és a gyűjtők 3. alkalmi műtárgyvásárlók, rendszeres művészetfogyasz- tók (a műkereskedelem középső vagy alsó szintjeinek A művészetipar fogyasztói vertikumát – a termékek és vevői, akik többségükben a művészetipar egyéb lokális a vásárlói csoportok tömegessége alapján fentről lefe- és esetenként nemzetközi megnyilvánulásainak – mú- lé, az egyre szélesedő alap felé haladva – a következő zeumok, kiállítások, biennálék, vásárok, publikációk, szintek alkotják: stb. – visszatérő fogyasztói). 1. csúcsgyűjtők és befektetők (a vezető galériák, aukciós- 4. a művészetipar magas nívójú, de nem autopsziás házak és vásárok vevőkörét alkotó vezérfogyasztók és termékeinek rendszeres fogyasztói (a lokális szcénák és a a befektetési alapok kliensei); a múzeumok szerzemé- nemzetközi színtér mozgásait követő, a véleményfor- nyezéseit és a cégművészet, a corporate art szférájának máló termelők kiállítási és publikációs produktumait vásárlásait animáló döntéshozók (illetve döntéshozói vásárló, a művészeti célú turizmusban részt vevő, zöm- testületek) – az eddigiek a művészeti network megha- mel felső középosztálybeli vevők).

116 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 116 2017. 11. 05. 21:32:59 MŰGYŰJTÉS A MŰVÉSZETIPAR KONTEXTUSÁBAN

2. Kiállítási enteriőr, az előtérben Csörgő Attila, jobbra Albert Ádám munkáival Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, 2014–2015 (Fotó: Rosta József)

5. a múzeum- és kiállításipar termékeit fogyasztó tömegek kapcsolatban az egyik legfontosabb az identitás szem- (a klasszikus és a jelenkori elitművészetet refl ektálatlan pontja: a fogyasztói réteg individuumainak egyéni, illetve módon, populáris művészetként befogadó, marketing- csoportjainak kollektív önképe és önmeghatározása. nyomással múzeumba terelt szórakozó, zömmel alsó A művészettel (a művészet által) történő identifi káció középosztálybeli közönség; a nem művészeti célú tu- elsősorban a piramis 1. és 2. szintjéhez sorolható gyűj- rizmus alkalmi múzeumlátogatói). tőknél lép(het) fel az evidencia erejével. Az identitás- 6. a művészeti tömegnyilvánosság termékeinek fogyasztói képzés alapja azonban nem egyszerűen a művészet- (a művészeti vonatkozású tömegkommunikáció – print tel való rendszeres, napi, professzionális foglalkozás, és elektronikus média – refl ektálatlan közönségtömege). hanem az a momentum, hogy ezek a szereplők (több- 7. a puszta művészetgondolat fogyasztói (a művészet- ségükben) valamilyen módon – és változó konstellá- ipar általános és konszenzusos legitimációs bázisát je- cióban – a művészeti termelésben is involváltak. Minél lentő, a művészet kitüntetett társadalmi pozíciójára jelentősebb egy invesztíció a fogyasztói oldalon, a ve- vonatkozó értéknarratívákat és közhiedelmeket el- és vőnek-befektetőnek – amennyiben ezt ambicionálja befogadó tömegek). – annál több érdemi lehetősége nyílik a folyamatok A fogyasztói vertikum három szempont alapján alakítására-befolyásolására a termelői oldalon. Például tovább osztható-strukturálható, és az így keletkező a csúcsgyűjtők vagy a corporate art invesztícióban élen- viszonyrendszerek különböző módon tagolják a fo- járó vállalatai a múzeum- és kiállításiparban; a szakmai gyasztói piramis építményét. Témánkkal, a gyűjtőkkel networköt domináló személyek vagy csoportok a mű-

ars hungarica 43. 2017 | 1 117

2017_1 beliv.indd 117 2017. 11. 05. 21:32:59 ANDRÁSI GÁBOR

vészeti nyilvánosság formálásában vesznek részt – ér- pező és széles társadalmi presztízst élvező ideális vagy dekeiket érvényesítve. immanens művészetkép megrendülését idézheti elő.4 Második lehetséges, és a gyűjtőkkel evidensen kapcsolatba hozható szempont az autopsziához való viszony. Demokratikus társadalmi körülmények között virtuális, szellemi vagy szimbolikus módon természetesen a mű- A műgyűjtő új képe vészetfogyasztók teljes vertikuma birtokolhatja a mű- tárgyakban koncentrálódó hozzáadott – mégis egyfajta Amióta a tömegek populáris kultúraként fogyasztják immanenciaként eredeztethető – esztétikai és történeti az elitművészetet – és a média nyomására (időnként értéket. Az „eredeti”, egyedi műtárgyak fi zikai létében már itthon is) százezrek járnak múzeumba, kiállításra történő tulajdonlása és a velük való rendelkezés joga –, megváltozott a műtárgyakhoz való viszony. Ez alap- azonban csak a fogyasztói piramis felső három szint- jában érinti a műgyűjtést is, ami – hagyományosan – jére jellemző – eltekintve attól, hogy a köztulajdonban individuális (de legalábbis dinasztikus) tevékenység. lévő műtárgyak elvben a társadalmi közösség egésze, Ugyanis popularizálódott a műgyűjtés mítosza is; a régi így minden állampolgár tulajdonát képezik, és attól, vágású – jó szemű, magát szakértővé képző, művészek- hogy tömegével léteznek magántulajdonban átörök- kel diskuráló, velük baráti viszonyt tartó, az értékeket lött, a piacon inaktív műtárgyak is. Az autopsziá ban idejekorán felismerő – gyűjtő helyébe, vagy inkább elé- rejlő potenciál pedig – mint erre korábban már utal- be a tanácsadók javaslatait megfogadó, sikeres, nagy tam: hatalmi, politikai természetű. profi tot realizáló befektető és a médiasztár mecénás Harmadik szempont a művészetipar szerkezetéhez lépett. A hosszú távú, életcélszerű – és olykor valami- és termékeihez való tudatos-refl ektált, illetve (ön)tudat- lyen, a művészéhez hasonló extremitást, hóbortot is lan-refl ektálatlan viszony. Csak feltételezni lehet, hogy megengedő – szellemi tevékenység mítoszát a vezér- mindazok a fogyasztók – s köztük a gyűjtők is –, akik- fogyasztó mítosza váltotta fel. nek identitásképzésében a művészetvilág szerepet ját- A vezérfogyasztó nem idealista; az elitművészet szel- szik, és tényezőkként jelennek meg a termelésben is, lemi auráját nem feltétlenül kívánja átélni, „belsővé ten- tudatos-refl ektált kapcsolatot alakítottak ki azokkal ni”, nem akarja a művészet jegyében és hatására „éltét a folyamatokkal és jelenségekkel, amelyek közegében megváltoztatni”, hanem a kultúra produktumait olyan rendszeres aktivitást fejtenek ki. A tudatosság felté- termékeknek tekinti, amelyek a legtöbb hozzáadott ér- telének látszik az elvont művészetgondolat illúziót- tékkel – valamint erős, konszenzuális társadalmi presz- lan-kritikai szemlélete, mely önkritikát is feltételez: a tízzsel, legitimációval és kitüntetett médiafi gyelemmel problémátlan, fennkölt felszín és az alatta zajló való- – rendelkeznek a piacon. Ezek az értékek hatékonyan ságos, érdekérvényesítő akciókban történő részvétel kommunikálhatók a nyilvánosságban (ahol a legkisebb kettéválasztásának képességét, esetleg szándékát. ellenállást és gyanakvást a kultúra dolgai keltik; és még Paradox, hogy éppen a refl ektálatlan és tömeges mű- mindig a kulturális ágazatban találni a legtöbb, leglel- vészetfelfogás (és a ráépülő befogadás) őrzi mintegy kesebb, legjobban felkészült és egyben a legnaivabb visszfényként vagy kollektív emlékezetként az auto- írástudót és szakértőt), továbbá a művészeti befekte- nóm, instrumentalizálatlan, „felhasználói” szempont- tés legitimációs potenciálja talán a legszámottevőbb. ból ideális történeti-esztétikai művészetképet. Kérdés, És ezen a területen mozognak a legkevésbé professzio- hogy a jelenkori művészetipar manipulációi képesek-e nális és egzakt ellenőrzés mellett a „nép épülésére”, mű- dezavuálni, lerombolni ezt az „idealista” potenciált, vészeti termékek előállítására fordítható közpénzek is. hozzáadott értéket? Vagy az egyszer s mindenkorra A vezérfogyasztó beruházásaival előbb-utóbb for- adott, és kikezdhetetlen módon ab ovo belehelyezte- málni kezdi a művészeti színtér struktúráját, alakítani tett az elénk kerülő műtárgyakba? Julian Stallabrass folyamatait (a műtárgyak birtoklása és adásvétele mel- szerint a leleplezett és nyilvánosságra kerülő manipu- lett kiállítói és nemritkán kiadói tevékenységbe kezd), láció – mintegy öngyilkos módon – a művészetvilág ki- és a nyilvánosság elé lépő művészettámogató mecénás váltságos, megkülönböztetett helyzetének alapját ké- mítoszának megfelelően tematizálja a (számos esetben

4 Julian Stallabrass: A művészet ára és haszna. Ford. Hornyik Szoboszlai János. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Sándor. In: A gyakorlattól a diszkurzusig. Kortárs művészetelméleti szö- Képzőművészet-elméleti Tanszék, 2012. 179–201. veggyűjtemény. Szerk. Kékesi Zoltán–Lázár Eszter–Varga Tünde–

118 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 118 2017. 11. 05. 21:32:59 MŰGYŰJTÉS A MŰVÉSZETIPAR KONTEXTUSÁBAN

3. Kiállítási enteriőr Vojnich Erzsébet, Molnár Péter, Várhelyi Tímea és Szikora Tamás munkáival Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, 2014–2105 (Fotó: Rosta József)

maga generálta) médiavisszhangot is. Az új gyűjtő e lyamatainak alakításában, meghatározásában játszott sze- médiatudatos magatartása nyomán kialakul az egyén- rep elfogadtatása. re szabott – s ezúttal ténylegesen – magán („privát”) Minél jelentősebb tőke áramlik erre a területre, és mitológia, mely főbb motívumaiban persze sztereotip minél nagyobb fogyasztói tömegek érhetők el a mű- és uniformizált – éppen azért, hogy a közﬁ gyelemből vészet közreműködtetésével, annál inkább instrumen- a megcélzott és elvárt reakciókat váltsa ki. A vezérfo- talizálódik maga a művészet is. Az instrumentalizált gyasztót életútjáról, sikereiről faggatják, kikérik a véle- művészet kommunikációja nemcsak új szereplőket, ményét a művészet (és egyáltalán „az élet”) dolgairól, ő eszközöket és szempontokat „hív be” a szcénába, de pedig (többnyire) szerényen, de erőt mutatva válaszol visszahat a művészetről való hagyományos beszéd- a magánmítoszának megfelelően preformált kérdé- módra is. A régi gyűjtők és a régi vágású „művészeti sekre. Ezzel nem pusztán önmaga számára készíttet emberek” (Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei) még csak referenciát, hanem a köztudatot is az új műgyűjtőről tanulják ezt az új nyelvet. alkotott kép – a műgyűjtő új képe – elfogadására neveli. Ez a kép is individualisztikus vonásokból épül fel, mint a régi gyűjtőé, de fő motívuma már nem a mások által megfelelő időben vagy soha meg nem látott értékek Kortárs műgyűjtés – itthon megőrzése vagy rehabilitációja, és az ezért elnyerhető méltó jutalom (egyféle „jó közérzet a kultúrában” és az A fejlett művészetipar körülményei közepette – külö- – olykor számottevő – ﬁ nanciális elégtétel), hanem a nösen a kortárs művészeti szegmensben – megnő a jelen, a művészetipar társadalmi és politikai dimenziójú fo- gyűjtők, a befektetők és a művészeti tőkeemelést esz-

ars hungarica 43. 2017 | 1 119

2017_1 beliv.indd 119 2017. 11. 05. 21:32:59 ANDRÁSI GÁBOR

4. Kiállítási enteriőr Roskó Gábor és Király Gábor képeivel, Karácsonyi László szobrával Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, 2014–2105 (Fotó: Rosta József)

közlő cégek hatalma, de nemcsak a műkereskedelem lését segítik elő: korlátozzák a múzeumok demokrati- folyamataiban, hanem a közintézmények szerzemé- kus közfunkcióját, relativizálják szakértői-kánonképző nyezési és kiállítási politikája felett gyakorolt befolyás képességét, és aláássák a tekintélyét. Számos nemzet- terén is. Mindez a közszféra krónikus forráshiányával közi, elsősorban európai példa mutatja, hogy ezen a függ össze; avval a ténnyel, hogy a múzeumok nem területen elmosódtak a köz- és magánérdek határai.5 képviselnek versenyképes keresletet a magántőke mű- A közintézményeket magán- vagy céges műtárgyak, vészeti invesztíciójával szemben, és a múzeumok gyűj- kollekciók tárolására, bemutatására és kereskedelmi teménygyarapításaikhoz külső (magán és céges) támo- értéknövelésére használják fel. A művészet instrumen- gatásokra szorulnak. Az anyagiakért mintegy „cserébe” talizált formában politikai célok, művészettől idegen befogadják a szakmai mechanizmusok közegébe és a érdekek – például diplomáciai gesztusok, vagy a kö- döntéshozó testületekbe a likvid tőkét rendelkezésre bo- zösségre ártalmas termelés (kőolaj, alkohol, dohány) csátani képes gyűjtőket és a vállalatok képviselőit. Ezzel – elleplezésére vagy pozitív kulturális imázzsal történő szükségszerűen a magán- és céges érdekek érvényesü- álcázására szolgál.

5 Chin-tao Wu: Privatising Culture. Corporate Art Intervention since the 1980s. London–New York, Verso, 2003.

120 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 120 2017. 11. 05. 21:33:00 MŰGYŰJTÉS A MŰVÉSZETIPAR KONTEXTUSÁBAN

5. Kiállítási enteriőr, az előtérben Csákány István szobrával Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, 2014–2105 (Fotó: Rosta József)

ars hungarica 43. 2017 | 1 121

2017_1 beliv.indd 121 2017. 11. 05. 21:33:00 ANDRÁSI GÁBOR

Hazai körülmények között mindez – egyelőre – nem csán – ahol kizárólag csak 2010 és 2014 között kelet- merül fel ilyen élességgel. Bár a múzeumok szerzemé- kezett munkák szerepelhettek – nem kevesebb, mint nyezési potenciálját – a kortárs műtárgyak területén ötven gyűjtemény került képbe (végül közel negyven bizonyosan – már évek óta messze meghaladják a ma- képviseltette magát).8 Ezek a kollekciók természetesen gángyűjtők vásárlásai, ettől eltekintve a művészeti szín- meglehetősen különbözők – mind léptéküket, mind ak- téren és a múzeumi szférában a közpénzek dominál- tivitásukat és a nyilvánosságban elfoglalt helyüket te- nak.6 (Még a kereskedelmi galériák többsége is használ kintve. Egészen fi atal, néhány tucat művet tartalmazó fel Nemzeti Kulturális Alap- [NKA-]támogatásokat.) gyűjteménytől több ezer darabot számláló, több évti- A hazai corporate art képviselőinek jelentősége és akti- zedes múltra visszatekintő műtárgytömegig húzható vitása az utóbbi években – kezdetben a pénzügyi krízis, meg ez az ív. Megjegyzendő, hogy a tulajdonosok gyak- majd a kádercserék és a kiszámíthatatlan szabályozási ran kölcsönzik az egyes darabokat, nemritkán önálló környezet következtében – jelentősen visszaesett és/ kiállításokat is rendeznek anyagukból és intézménye- vagy háttérbe húzódott. sülésre is akad példa (Vass László-gyűjtemény, Veszp- A kortárs művészetbe itthon invesztált likvid tőke rém; Antal–Lusztig-gyűjtemény, Debrecen, Első Magyar mértéke még nem érte el azt a kritikus határt, hogy Látványtár, Tapolca-Diszel). Az intézményesülés mo- a kereskedelmi értékképzést és az ezt legitimáló-alá- dellje – hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz – a ma- támasztó legfontosabb – kánonképző és történet- gán(gyűjtemény) és a köz(pénz) kombinációjára épül. alakító – folyamatokat érdemben befolyásolja. Bár az A gyűjtői csoportok Magyarországon különböző laza, eff éle iniciatívák tekintetében vannak szándékok: a ve- informális közösségeket alkotnak. Így mindenekelőtt zető kereskedelmi galériák kezdeményezte kartellszerű pontosabban nem defi niált, kimondatlan érték- és vé- együttműködések, kurátori kiállítások, publikációk, leményközösségeket (a kortárs művészet fogalmának és művészettörténeti kutatások ezt az ambíciót tükrözik.7 nézetrendszerének, a „jó művészek” és a „fontos műtár- Azonban a nehézkesebb közintézményi (akadémiai, gyak” körének meghatározása során elfogadott, illetve egyetemi, múzeumi) és a gyorsabb, fl exibilisebb keres- elutasított szempontok alapján) és identitásközösségeket kedelmi és magánszféra tevékenysége közötti munka- (a pozitív gyűjtői szereptípusok – a társadalmi felelősség, megosztás vagy verseny arányai és egyensúlya még nem charity, mecenatúra, a piac életben tartása – alapján).9 alakult ki. Ugyanakkor a hazai kortárs műkereskedelem- Ezekhez társulnak, ezeket egészítik ki a kommunikációs nek nem a legitimációs defi cit az egyetlen problémája. és szabadidős közösségek (információcsere, networking, Ennél is súlyosabb nehézség, hogy a kortárs műveknek közös művészeti programok). Mindezek a magatartás- gyakorlatilag (néhány, elenyésző számú művész pro- minták egy – egyelőre inkább potenciális – átfogó érdek- dukciójától eltekintve) nincs másodlagos piaca: egy ilyen közösség elemei lehetnének, ha a gyűjtők (és invesztí- vásárlást követően a gyűjtő – némi túlzással – „életre cióikon keresztül a kortárs műkereskedelem) súlya az szóló” birtokviszonyba kerül a kiválasztott munkával. ágazatban elérné az említett „kritikus” mértéket, és ha A kortárs gyűjtői tevékenység ennek dacára sokak a hazai struktúra nem mutatna elvi megosztottságot. számára vonzó és élénk: az Új Budapest Galériában A hazai kortárs gyűjteményeknek ugyanis két alap- szervezett, magánkollekciókból válogatott kiállítás kap- vető típusa fi gyelhető meg: az egyik nyitott az aktuá-

6 2015-ben reményt keltő ellenpélda volt az állami pénzek nélkül, publikálása” céljából. http://acbgaleria.hu/acb_researchlab nemzetközi civil pályázati iniciatívák, valamint hazai magántámo- 8 Kortársak: gyűjtők és művészek – hazai és nemzetközi munkák magyar- gatók által ﬁ nanszírozott (mellettük jelentős önkéntes munkára is országi magángyűjteményekben 2010–2014, Új Budapest Galéria, 2014. épült) első OFF-Biennálé. december 19. – 2015. március 1. 7 A Bookmarks című kiállítás (2013–2015) az acb, a Kisterem és a 9 Ezzel szemben Boris Groys identitásvesztésként írja le a gyűjtői tevékeny- Vintage galériák; illetve a Beyond the obvious – Kortárs nőművészet séget: „Gyűjtőként mindenesetre az embernek nincs semmiféle meg- Közép-Kelet Európában (2015) a Deák Erika, az Inda és a Viltin galéri- határozott individualitása és identitása: a gyűjtő kizárólag a más, az ák együttműködésében valósult meg. A Körmendi Galéria 1998 és idegen, a még nem látott iránti érdeklődésén keresztül határozza meg 2011 között monográﬁ asorozatot adott ki az általa menedzselt és magát, ami saját identitását kioltja. A konzekvens gyűjtemény mindig forgalmazott, életművüket zömmel 1945 után kiteljesítő hazai mű- a más gyűjteménye, s ezáltal minden individuális ízlésen és emlékezési vészeknek; a MissionArt Galéria kontextualizáló igényű könyveket képességen túl alakul ki. […] a gyűjtemény az emlékezet elvesztésének és katalógusokat jelentet meg nagyobb szabású kortárs kiállításai színtere, hiszen a gyűjtemény fölöslegessé teszi az individuális emlé- (legutóbb: fe Lugossy László, Ujj Zsuzsi és Wahorn András) alkal- kezetet.” (Boris Groys: Öngyűjtők. Balkon, 2002. 11. sz. 12.) Ez az érvelés mából. Az acb Galéria 2016 elején jelentette be, hogy ResearchLab csak abban az esetben lenne tartható, ha létezhetne belső, immanens, néven „hálózatos kutatási” programot indít „a magyarországi neo- a priori, megkonstruálatlan és egydimenziójú identitás, amely mara- avantgárd és posztavantgárd életművek kutatása, bemutatása és déktalanul a „más” (vagy a „mások”) nélkül határozhatná meg magát.

122 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 122 2017. 11. 05. 21:33:00 MŰGYŰJTÉS A MŰVÉSZETIPAR KONTEXTUSÁBAN

lis diskurzusokra, a nemzetközi szerzeményezésre és a ideológiai alapú kultúrpolitika. A „kánonváltás” ismétel- szakértői véleményekre, a másik elsősorban nemzeti ten deklarált szándékát példátlan mértékű közpénzzel, összefüggésben és úgymond „stabil”, a divattól eltérő infrastruktúrával és adminisztratív potenciállal támoga- értékekben gondolkodik, jobbára függetlenítve magát tó kurzus a köztestületté emelt Magyar Művészeti Aka- az intézményes művészettörténettől és kritikától. Azon- démia (MMA) révén egy párhuzamos, de dominanciára ban az elvi alapon különböző gyűjtemények strukturáli- törő művészeti világot segített életre. Bár 2010 után – és san hasonlítanak egymásra: körkörös – és csak egészen a még az MMA stalluma előtt – a művészeti intézmények széleken, szórványszerűen, bizonyos művészek tekinte- élére került politikai kinevezettek nyilatkozatai sem nél- tében interferáló – rendszert alkotnak. Egyes vélemény- külöztek némi „kánonirigységet”, a színtér elviselte eze- formáló galériák, szakértők és tekintélyes gyűjtemények ket a korlátozottan érvényesülő ambíciókat. Az MMA holdudvarában nagyon hasonló felépítést és összetételt megtestesítette, autonómiának álcázott, valójában mutató kollekciók jönnek létre. Egy „körrel” kijjebb, a ideológiai célú, protekcionista és átláthatatlan ﬁ nanszí- már kisebb szatellitek ez utóbbi, a holdudvart alkotó rozás azonban egyszerre utasítja el a műkereskedelem kollekciókat veszik támpontul, és végül a legkülső kon- piaci logikáját, és írja felül a közpénzek elosztásának centrikus „körön” az alkalmi, de az eddigieket majdnem eddigi gyakorlatát, az NKA szakmai döntéshozásának mindenben követő műtárgyvásárlók helyezkednek el. – 2010 után ugyan erőteljesen korlátozott, de nyomai- „A művészeti piacnak, ha virágozni akar, ténylege- ban még demokratikus – metódusát. sen éppen azokra a gyűjtőkre van szüksége, akik azt veszik meg, amit mások is megvásárolnak” – állítja né- mi cinizmussal Piroschka Dossi.10 Mindez igaz lehet egy dinamikusan bővülő piacon, de a hazai, szűk kereszt- metszetű és erősen limitált növekedési potenciállal bíró ágazatban veszélyeket rejt – elsősorban a ﬁ atal, rapid módon „elhasznált”, a zárt gyűjtői kör igényeit már ki- Andrási Gábor elégített, érdeklődését elvesztett művészek számára. művészettörténész A magán- és közszféra még meg sem szilárdult szer- a Budapest Galéria kurátora, a Műértő című folyóirat főszerkesztője kezetét írja felül – vagy húzza keresztül – az új állami, [email protected]

10 Piroschka Dossi: Hype! Művészet és pénz. Budapest, Corvina, 2008. 46.

ars hungarica 43. 2017 | 1 123

2017_1 beliv.indd 123 2017. 11. 05. 21:33:01 ANDRÁSI GÁBOR

Collecting art in the context of the art industry Criteria for evaluating 21st-century (contemporary) art collecting

The study examines how contemporary artworks are collected contemporary art collecting in Hungary, the division of tasks in the context of the art industry that has consolidated itself between non-profi t and for-profi t institutions, and the impact since the turn of the millennium. It enumerates the altered mo- exerted on the structure of the art scene by the conservative tivations behind the act of collecting and casts light on several state cultural policy of recent years. criteria: the increasingly dominant role played by collectors in shaping artistic processes; the permeable borders between the private and the public spheres; the confl icts of interest and aspects of politics and power that lie in the background of the art scene; and the intent to infl uence and manipulate Gábor Andrási public opinion. The study analyses the specifi cs of the situa- art historian, curator at Budapest Gallery, tion in Hungary: the consequences of a narrow contemporary editor-in-chief of the monthly Műértő (Art Connoisseur) art market without secondary sales, the circular structure of [email protected]

Tárgyszavak Keywords művészetipar, kortárs műgyűjtés, fogyasztói piramis, új, art industry, contemporary art collecting, consumer pyramid, médatudatos gyűjtő, likvid tőke, másodlagos művészeti piac new, media-conscious collector, liquid assets, secondary sales

124 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 124 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Bibliográﬁ a Külföldön megjelent magyar művészettörténeti tudományos publikációk, 2012–2014

A magyar művészettörténészek külföldön megjelent tudo- Arhitectura religioasă 2012 mányos publikációiról az MTA Filozófi ai és Történettudomá- Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egy- nyok Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottsága házi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture of kezdeményezésére a 2003-ban megjelent művekkel kezdve Transylvania V. Coordonator: Szőcs Péter Levente. Satu Mare, háromévenként készül(t) bibliográfi a, hogy megkönnyítse a Editura Muzeului Sătmărean, 2012. tájékozódást művészettörténet-írásunk legnehezebben átte- kinthető teljesítményeiről. Az első összeállítást, amely a 2003 Bethlen 2014 és 2005 között megjelent közlemények adatait tartalmazza, Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene. A Bethlen Gábor trónra lépésé- az Ars Hungarica 2007. 1. száma közölte; a 2006 és 2008 közötti nek 400. évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. publikációk bibliográfi ája az Ars Hungarica 2011. 1. számában, Dáné Veronka–Horn Ildikó–Lupescu Makó Mária–Oborni a 2009 és 2011 közötti bibliográfi a a 2013. 4. számában jelent Teréz–Rüsz-Fogarasi Enikő–Sipos Gábor. Kolozsvár, Erdélyi meg (valamennyi letölthető az MTA BTK Művészettörténeti Múzeum-Egyesület, 2014. Intézet honlapjáról is). Az alábbi jegyzék az előbbiekhez is tartalmaz néhány kiegészítést. Azok a kiadványok, amelyeknek Cat. Bambini e il cielo 2012 több magyar szerzője van, rövidítve szerepelnek. Bambini e il cielo. Mostra a cura di Alessio Geretti–Serenella Castri. Catalogo a cura di Serenella Castri. (Catalogo della Intézmények rövidítései mostra, Illegio, Casa delle Esposizione, 28 aprile – 30 settembre 2012) Torino–Londra et al., Umberto Allemandi, 2012. MNG Budapest, Magyar Nemzeti Galéria Cat. Hungarian Aristocracy, Seoul 2013 Magnifi cent Life of Hungarian Aristocracy under the Reign of the SzM G / K / RSz Habsburg Dynasty, in the 17–19th Century. Ed. by Ro Myoung- Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafi kai Gyűjtemény / gu–Park Suhee–Hong Daehan. Exhibition catalogue. Seoul, Képtár / Régi Szobor Gyűjtemény National Palace Museum of Korea, 2013.

Kiadványok rövidítései Cat. L’Invention du Passé 2014 L’Invention du Passé. Histoires de cœur et d’épée en Europe 1802–1850. 1914 2014 Éd. Stephen Bann–Stéphane Paccoud. Lyon–Paris, Musée des „1914”. Ed. by Laima Slava. Riga, Latvian National Museum Beaux-Arts–Hazan, 2014. of Art, 2014. Cat. Mattia Corvino 2013 AKL Mattia Corvino e Firenze. Arte e umanesimo alla corte del re di Un- De Gruyter Allgemeines Künstler-Lexikon. Die Bildenden Künstler aller gheria. A cura di Péter Farbaky–Dániel Pócs–Magnolia Scu- Zeiten und Völker. Hg. von Andreas Beyer, LXXII–LXXVI. Berlin, dieri–Lia Brunori–Enikő Spekner–András Végh. Catalogo 2012; LXXVII–LXXIX. Berlin, 2013; LXXX–LXXXIII. Berlin 2014. della mostra, Firenze, Museo di San Marco, Biblioteca di Mi- chelozzo. Firenze, Giunti, 2013. Allegro Barbaro 2013 Allegro Barbaro. Béla Bartók et la modernité hongroise 1905–1920. Cat. Raff aello verso Picasso2012 Éd. par Claire Bernardi–Gergely Barki–Zoltán Rockenbauer. Raff aello verso Picasso. Storie di sguardi, volti e ﬁ gure. Catalogo Catalogue d’exposition, Paris, Musée d’Orsay. Paris, Éditions della mostra, Vicenza, Basilica Palladiana, 6 ottobre 2012 – 20 Hazan, 2013. gennaio 2013. A cura di Marco Goldin, red. Silvia Zancanella. [Treviso,] Linea d’ombra, 2012. Andrea Pozzo 2012 Andrea Pozzo (1642–1709). Der Maler-Architekt und die Räume der Cat. Tutankhamon Caravaggio Van Gogh 2014 Jesuiten. Hg. von Herbert Karner. (Österreichische Akademie Tutankhamon Caravaggio Van Gogh. La sera e i notturni dagli Egizi der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, Denk- al Novecento (Catalogo della mostra, Vicenza, Basilica Palladia- schriften, 436.) Wien, Verlag der Österreichischen Akademie na, 24 dicembre 2014 – 2 giugno 2015. A cura di Marco Goldin. der Wissenschaften, 2012. [Treviso,] Linea d’Ombra, 2014.

ars hungarica 43. 2017 | 1 125

2017_1 beliv.indd 125 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

CIHA Maribor 2012 Kat. Linz 2012 Art and Architecture around 1400. Global and Regional Perspectives Des Kaisers Kulturhaupstadt. Linz um 1600. Hg. von den Oberös- / Umetnost okrog 1400. Globalni in regionalni pogledi [CIHA col- terreichischen Landesmuseen, Peter Assmann. Redaktion: loquium, 2011]. Ed. by Marjeta Ciglenečki–Polona Vidmar. Christina Schmid. Ausstellungskatalog, Linz, Oberösterrei- Maribor, Faculty of Arts of the University of Maribor, 2012. chisches Landesmuseum–Schlossmuseum, vom 16. Mai 2012. bis 26. August 2012.) (Kataloge der Oberösterreichischen Lan- CIHA 2012 Nürnberg Abstracts 2012 desmuseen, N. S. 130.) Linz, Verlag Bibliothek der Provinz, 2012. CIHA 2012 Nürnberg. The Challenge of the Object / Die Herausforde- rung des Objekts. 33rd Congress of the International Committee of the Kniha Ivo Hlobila 2012 History of Art 15th–20th July 2012. Congress Program with Abstracts of Artem ad vitam. Kniha k poctě Ivo Hlobila. Ed by Helena Dáňová All Sections and Lectures. Hg. von G. Ulrich Grossmann–Petra –Klára Mezihoráková–Dalibor Prix. Praha, Artefactum, 2012. Krutisch. (31. Beiband zum Anzeiger des Germanischen Natio- nalmuseums) Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2012. Mélanges Barral i Altet 2012 Le plaisir de l’art du Moyen Âge. Commande, production et récep- CIHA 2012 Nürnberg Posters 2012 tion de l’œuvre d’art. Mélanges en hommage à Xavier Barral i Altet. CIHA 2012 Nürnberg. The Challenge of the Object / Die Herausfor- Paris, ePicard, 2012. derung des Objekts. 33rd Congress of the International Committee of the History of Art 15th–20th July 2012. Get in Touch – Objects, Places, ÖBL People. Post Graduate Program, Poster & Abstracts. CIHA 2012 Post- Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950. Wien, Verlag graduate Program Brochure. Ed. by Petra Krutisch et al. Nürn- der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, XIV. Lief. berg, Germanisches Nationalmuseum, 2012. 63. 2012; Lief. 64. 2013; Lief. 65. 2014.

CIHA 2012 Nürnberg Proceedings 2013 Raff aello 2014 CIHA 2012 Nürnberg. The challenge of the object: 33rd Congress of Raff aello: La Madonna Esterházy. A cura di Stefano Zuffi. Cata- the International Committee of the History of Art, Nuremberg, 15th– logo della mostra. Milano, Palazzo Reale, 2014. 20th July 2012 / Die Herausforderung des Objekts: 33. Internationaler Kunsthistoriker-Kongress, Nürnberg, 15.–20. Juli 2012. Congress Pro- Sacred Space 2014 ceedings. Hg. von G. Ulrich Grossmann–Petra Krutisch. (32. Sacred Space in Central and Eastern Europe from Middle Ages to the Wissenschaftlicher Beiband zum Anzeiger des Germanischen Late Modernity: Birth, Function, and Change. Ed. by Daniel Du- Nationalmuseums) Part 1–4. Nürnberg, Verlag des Germani- mitran–Ileana Burnichioiu. (Annales Universitatis Apulensis, schen Nationalmuseums, 2013. Series Historica, 18/I.) Alba Iulia, 2014.

Dictionnaire universel 2013 Táguló horizont 2013 Le Dictionnaire universel des Créatrices, I–III. Sous la direction Táguló horizont. Tanulmányok a ﬁ atal művészettörténészek marosvá- de Béatrice Didier–Antoinette Fouque–Mireille Calle-Gru- sárhelyi konferenciájának előadásaiból. Szerk. Kovács Zsolt–Orbán ber. Paris, des Femmes–Antoinette Fouque, 2013. I. A–G, II. János. Marosvásárhely–Kolozsvár, Maros Megyei Múzeum– G–P, III. P–Z. Erdélyi Múzeum-Egyesület–Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, 2013. Die Acht – A Nyolcak 2012 Die Acht – A Nyolcak. Ungarns Highway in die Moderne. Hg. von Ungarn – Bauten 2014 Gergely Barki–Evelyn Benesch–Zoltán Rockenbauer. Aus- Ungarn – Bauten der Aufbruchszeit 1945–60 / Hungary – Archi- stellungskatalog, Bank Austria Kunstforum. Wien–Berlin– tecture in the Era of Awakening. Ausstellungskatalog, Wien, München, Deutscher Kunstverlag, 2012. Aus stellungszentrum der Vienna Insurance Group AG, Wie- ner Versicherungsgruppe. Hg. von Adolph Stiller. (Archi- Die Acht – Der Akt 2012 tektur im Ringturm, XXXVI.) Salzburg–Wien, Müry Salz- Die Acht Der Akt. Red. Gergely Barki. Ausstellungskatalog, Ba- mann, 2014. lassi Institut–Collegium Hungaricum Wien. Wien, Botschaft von Ungarn in Österreich und Balassi Institut–Collegium Hun- Vector 2013 garicum Wien, 2012. Exhibiting the “Former East”: Identity Politics and Curatorial Prac- tices after 1989. A Critical Reader. Ed by Cătălin Gheorghe–Cris- Kat. Konstanzer Konzil 2014 tian Nae. Vector – Critical Research in Context. Universitatea 1414–1418, Weltereignis des Mittelalters. Das Konstanzer Konzil. Aus- de Arte “George Enescu” Iaşi, 2013. (http://www.arteiasi. stellungskatalog. Red. Karen Evers et al. Hg. vom Badischen ro/ita/publ/VECTOR_2013_web_ENG.pdf) Letöltés dátuma: Landesmuseum. Darmstadt, Theiss Verlag, Wissenschaftliche 2016. július 18. Buchgesellschaft, 2014.

126 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 126 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Aknai Katalin views/721-hungary-in-focus-forum) Letöltés dátuma: Keserű, Ilona; Nagy, Kriszta. In: Dictionnaire universel 2013. 2016. július 18. II. 2295–2296; 3117. The (ex)Eastern Bloc’s Position in the New Critical Theories Alföldy Gábor and in the Recent Curatorial Practice. In: Vector 2013. 43‒51. Frauendorf und die Gartenkultur des Karpatenbeckens. In: Frauendorf Gartenschätze – Das Werk Johann Evangelist Fürsts Whose Nostalgia is Ostalgia? An Eastern Europe and Former im Spiegel seiner Zeit. Hg. von Claudia Gröschel–Hermann Soviet Republics Survey Exhibition in the New Musem, New Scheuer. (Veröff entlichungen des Instituts für Kulturraum- York. In: Curating ‘Eastern Europe’ and Beyond: Art Histories forschung Ostbaierns und der Nachbarregionen der Univer- through the Exhibition. Ed. by Maria Orišková. Bratislava‒ sität Passau, 66.) Passau, Dietmar Klinger Verlag, 2012. 79‒92. Frankfurt am Main, Veda, SAS Publishing House, Slovak Academy of Sciences & Peter Lang International Academic Orangeries and other Greenhauses in Hungary in the 19th Publishers, 2013. 165‒171. Century. In: Orangeriekultur in Österreich, Ungarn und Tschechi- en. (Orangerienkultur, Schriftenreihe des Arbeitskreises Vigorous Flagging in the Heart of Europe: The Hungarian Orangerien in Deutschland e.V., 10.) Berlin, Lukas Verlag, Homeland under the Right-Wing Regime. E-fl ux journal (New 2014. 82‒112. York), 2014. no. 57. (http://www.e-fl ux.com/journal/vigorous-fl agging-in-the-heart-of-europe-the-hungarian-ho- András Edit meland-under-the-right-wing-regime/) Letöltés dátuma: Pozifl ia fostului bloc estic în noile teorii critice şi în practicile 2016. július 18. curatoriale recente. The ex-eastern bloc’s position in the new critical theories and in the recent curatorial practice. IDEA. Hungary ‒ A Post-Socialist Confl ict Zone. A report from Artă + societate / arts + society (Cluj Napoca), 2011. #40. 79‒96. Hungary. In: The Brooklyn Rail. Critical Perspectives on Arts, Politics and Culture. Special Issue on the State of Art Criticism Traume ich frei oder auf Befehl? Imaginierte Mannlichkeit in Europe. 2014. május, 66. im sozialistischen Ungarn / Do I dream freely or on com- mand? Imagined masculinity in Socialist Hungary. In: Der In the Heart of Europe: Hungarian Tapestry Art. 2014. TEx@ Nackte Mann / The Naked Man. Hg. von / Ed. by Stella Rol- ATA (http://americantapestryalliance.org/exhibitions/tex_ ling–Barnabás Bencsik. Nürnberg, Verlag für Moderne ata/in-the-heart-of-europe-hungarian-tapestry-art-2/) Le- Kunst, 2012. 91‒100. töltés dátuma: 2016. július 18.

Textiles that aspire to more than decorating houses: Intro- Apor Eszter ductory text. In: American Tapestry Biennial 9. Catalog. Ed. Cat. 016–019, 023, 071–072, 129, 131. In: Cat. Hungarian Aristoc- by Thomas Cronenberg. San Jose, California, American racy, Seoul 2013. 40–43/236–237; 48/238; 64–66; 104–105/246– Tapestry Alliance, 2012. 247; 172/256; 178/257 (koreai és angol kétnyelvű kiadvány).

Provincialiazing the West: Interview with Piotr Piotrowski. Balla Gabriella Artmargins online 2012. http://www.artmargins.com/index. Manifattura di Pesaro: Piatto con lo stemma di re Mattia e php/5-interviews/691-provincializing-the-west Letöltés dá- della regina Beatrice, con l’allegoria della Verginità; Mani- tuma: 2016. július 18. fattura di Pesaro: Piatto con lo stemma di re Mattia e della regina Beatrice, con l’allegoria della Fertilità. In: Cat. Mattia One must keep open the wound. Institutional critique from Corvino 2013. 176–177. Cat. 47; 178–179. Cat. 48. the sideline, from a woman’s perspective / Nyitottan kell őrizni a sebet. Intézménykritika a szélekről, női nézőpontból Barki Gergely / Ranu treba ponechat’ otvorenú. Inštitucionálna kritika z Die Aktgraﬁ ken der Acht (A Nyolcak). In: Die Acht – Der Akt periférneho pohl’adu, zo ženskej perspektívy. In: Dilemma. 2012. 20–44. Three Central-European Versions of Ilona Németh’s exhibition / Németh Ilona kiállításának három közép-európai változata / Tri (Rockenbauer Zoltánnal közösen:) Von der fauvistischen stredoeurópske varianty vystavy Ilony Németh. Ed. by Edit And- Anfängen zu den „Neuen Bildern”, 1905–1910; A Nyolcak rás. Bratislava, Kalligram, 2013. 181‒191; 261‒269; 340‒348. auf dem Vormarsch, 1911; Die letzten Tage von A Nyolcak, 1912–1919; Biograﬁ en: Róbert Berény, Béla Czóbel, Dezső Hungary in Focus: Conservative Politics and Its Impact Orbán, Lajos Tihanyi. In: Die Acht – A Nyolcak 2012. 28–71; on the Arts. Introduction. A Forum. Artmargins online 74–129; 132–177; 180; 184; 190; 194. 2013. (http://www.artmargins.com/index.php/5-inter -

ars hungarica 43. 2017 | 1 127

2017_1 beliv.indd 127 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

La première avant-garde hongroise: du fauvisme au groupe Faux ou original grec « hors normes » ?: La protomé Tysz- des Huit; Róbert Berény: Autoportrait en haut-de-forme, kiewicz reconsidérée. Numismatica e Antichità Classiche. 1907; Vilmos Perlrott-Csaba: Autoportrait avec statue, vers Quaderni Ticinesi (Milano), 43. 2014. 65–74. 1910; Róbert Berény: Dans la rue, 1906; Béla Czóbel: Jeune ﬁ lle au bord du lit, 1905; Béla Czóbel: Coin du marché, dit Art and Craft in Archaic Sparta. In: Heilbrunn Timeline of Art aussi Place Edgar-Quinet, 1905; Béla Czóbel: L’Homme au History, The Metropolitan Museum of Art, 2014. (http:// chapeau de paille, vers 1907; Béla Czóbel: Garçons assis, www.metmuseum.org/toah/hd/spar/hd_spar.htm) Letöl- 1907; Béla Czóbel: Nus dans la forêt, non daté (vers 1904 ou tés dátuma: 2016. július 18. 1907); Róbert Berény: Portrait de Leó Weiner, 1911; Róbert Berény: Femme assise dans un fauteuil, 1912; Róbert Berény: Bicskei Éva Idylle (Composition), 1911; Róbert Berény: Idylle, esquisse, Hóra, János Alajos. In: AKL LXIV. 2012. 479. 1911; Aux armes! Aux armes!, 1919. In: Allegro Barbaro 2013. 73–84; 132–133, 152–153, 154–155, 156–157, 198–199, 200–201, Hongrie – Artistes [XIXe siècle]. In: Dictionnaire universel 2013. 224–225, 226–227, 228–229, 234–235. II. 2015–2017.

The Steins and the Hungarians. RIHA Jornal: Journal of the Bodnár Szilvia International Association of Research Institutes in the Histo- Hans von Aachen: Rudolf II. [SzM G Inv. 310.]; Matthias ry of Art, 2014. 0090 (http://www.riha-journal.org/artic- Gundelach: Merkur und Herse [SzM G Inv. 81.]; Joseph He- les/2014/2014-apr-jun/barki-the-steins) Letöltés dátuma: intz: Allegorie [SzM G Inv. 82.]; Hans Hoff mann: Engelskopf 2016. július 18. [SzM G Inv. 139.]; Aegidius II. Sadeler: Kaiser Rudolf II [SzM G Inv. 65.321.]; Aegidius II. Sadeler: Hermathena (Cursus) Ka- Beke László iser Rudolf II [SzM G Inv. 33.171.]; Aegidius II. Sadeler: Diana CIHA – Object or Subject? In: CIHA 2012 Nürnberg Abstracts und Aktaeon [SzM G Inv. 4861.]; Tobias Stimmer „Justitia” 2012. 259. [SzM G Inv. 258.]; Hermann Weyer: Christus und Kreuz [SzM G Inv. 502.]. In: Kat. Linz 2012. 104–105. Kat. 1. 9; 254. Kat. CIHA – Object or Subject? In: CIHA 2012 NürnbergProceedings 6. 6.11; 254–255. Kat. 6. 6. 12; 255. Kat. 6. 6. 13; 265. Kat. 6. 2013. Part 4. 1486–1487. 6. 28; 265. Kat. 6. 6. 29; 266. Kat. 6. 6. 30; 270–271. Kat. 6. 6. 38; 272. Kat. 6. 6. 41. Bevezető. In: Sylvester Katalin. Kiállítási katalógus, Magyar Intézet, Párizs. 2013. (angolul és franciául is) Bodó Péter Sándy Gyula korai építészete. In: Táguló horizont 2013. A ﬁ lm by Ivan Ladislav Galeta: Water Pulu 1869–1896. In: 143–156. Krajolik nulte toč ke / Zero-point landscape / A nullpont tájké- pe. Ed. by Tihomir Milovac–Ivan Ladislav Galeta. Zagreb, Bolonyai Gábor Muzej suvremene umjetnosti, 2013. 124–136. Naldo Naldi: De laudibus augustae bibliothecae … In: Cat. Mattia Corvino 2013. 202–203. Cat. 60. Békés Enikő Maestro lombardo: Ritratto di Mattia Corvino; (Tóth Csa- Boreczky Anna bával közösen:) Ignoto maestro italiano: Medaglia di Gale- Motivwanderungen in Mitteleuropa oder die „Montage” im otto Marzio; Ritratti “all’antica” ed emblemi di Mattia Cor- Mittelalter. Das Beispiel der „hierarchischen” Verkündigung vino. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 62–63. Cat. 13; 107. Cat. aus den Budapester Concordantiae caritatis. In: Inspiration 22; 148–151. – Rezeption. Böhmische Buchmalerei des 14. und 15. Jahrhunderts. Hg. von Susanne Rischpler–Maria Theisen. (Codices Ma- Bencze Ágnes nuscripti, Supplementum VI.) Purkersdorf, Verlag Brüder The Coroplastic Collection of the Museum of Fine Arts in Hollinek, 2012. 33–44. Budapest. Newsletter of the Coroplastic Studies Interest Group (USA), 7 (winter). 2012. 19–20. (http://www.coroplastics- Vienna: 1413. The Workshop of the Budapest Concordantiae tudies.org/images/pdfs/CSIG%20News,%20January%20 Caritatis. In: CIHA Maribor 2012. 281–291. 2012.pdf) Letöltés dátuma: 2016. július 18. The Wanderings of King Apollonius of Tyre in the Realm of Physionomies d’une cité grecque: Développements stylistiques Imaginations. Late Medieval Visual Narratives from a Late de la coroplathie votive archaïque de Tarente. Naples, Centre Antique Perspective. In: Res gestae – res pictae. Epen-Illustra- Jean Bérard, 2013. tionen des 13. bis 15. Jahrhunderts. Hg. von Constanza Cipol- laro–Maria Theisen. (Codices Manuscripti, Supplementum IX.) Purkersdorf, Hollinek, 2014. 78–91.

128 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 128 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Branczik Márta Csorba Csilla Planning of standardized housing types in Hungary in 1948– Ács, Irén; Blüh, Irén (Irena Blühova). In: Dictionnaire universel 1960. In: Mass Housing. Architektúra & urbanizmus, Journal of 2013. I. 39; 562; Hongrie – Photographes [XXe–XXIe siècle]; architectural and town–planning theory (Bratislava), 46. 2012. Kandó, Ata (Görög Etelka); Kárász, Judit; Keleti, Éva; Lan- 3–4. 180–193. dau, Ergy (Erzsi); Laub, Juci; Máté, Olga; Plachy, Sylvia. In: Dictionnaire universel 2013. II. 2027–2028; 2246–2247; 2258; (Fehérvári Zoltánnal és Prakfalvi Endrével közösen:) Der 2283; 2451; 2481; 2821–2822; 3471; Révai, Ilka; Szilágyi, Lenke. MÁVAUT Busbahnhof auf dem Erzsébet tér / The MÁVAUT In: Dictionnaire universel 2013. III. 3649–3650; 4181. bus station on Erzsébet tér. In: Ungarn – Bauten 2014. 66–95. Dobos Zsuzsanna Brunner Attila Giovanni Battista Pittoni: Natività [SzM K Inv. 52.209]. In: Ödön Lechner: The Man, the Architect / Ödön Lechner: Cat. Bambini e il cielo 2012. 184–185. Cat. 12. l’home, l’arquitecte. coupDefouet (Barcelona), 23. 2014. 2–11. Giovanni Francesco Barbieri, detto Guercino: Flagellazione Bubryák Orsolya di Cristo [SzM K Inv. 4225]; Jusepe de Ribera „Il martirio di The Treasures of Countess Erzsébet Rákóczi (1654–1707). Sant’Andrea” [SzM K Inv. 523]. In: Cat. Raff aello verso Picasso In: Women patrons and collectors. Ed. by Susan Bracken– 2012. 221, 326. Cat. 13.; 239, 334. Cat. 29. Andrea M. Gáldy–Adriana Turpin. Newcastle upon Tyne, Cambridge Scholars Publishing, 2012. 83–100. Annibale Carracci, Cristo e la samaritana; Jacopo da Ponte, detto Jacopo Bassano, Salita al Calvario; Paolo Caliari, Kaiserkreuz für Kaisersberg: Ein Pfandleihgeschäft zwischen detto Beronese, Crociﬁ ssione; Ambroggio da Fossano, Kardinal Thomas Bakócz und dem Hause Habsburg. In: detto Bergognone, Compianto sul Cristo morto; Jacopo Wiener Archivforschungen: Festschrift für den ungarischen Ar- Robusti, detto Tintoretto, Ercole scaccia il fauno dal letto chivdelegierten in Wien, István Fazekas. Hg. von Zsuzsanna di Onfale. In: Cat. Tutankhamon Caravaggio Van Gogh 2014. Peres–Zsuzsanna Cziráki–Anna Fundárková–Orsolya 502. Cat. 31; 504. Cat. 34; 505. Cat. 36; 506–507. Cat. 38; Manhercz–Márta Vajnági. Wien, Institut für Ungarische 510–511. Cat. 45. Geschichtsforschung in Wien – Ungarische Archivdelegation beim Haus-, Hof- und Staatsarchiv, 2014. (Publikationen Ébli Gábor der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, 10.) 41–50. Universal Culture and National Identity: The Conﬁ gura- tion of National Museums in Nineteenth-Century Hun- Rahmenbedingungen für Kunst und Kultur im Königreich gary. In: Great Narratives of the Past. Traditions and Revisions Ungarn im 17. Jahrhundert. In: Barocke Kunst und Kultur im in National Museums: Conference Proceedings from EuNaMus, Donauraum, I. Hg. von Karl Möseneder–Michael Thimann– European National Museums: Identity Politics, the Uses of the Adolf Hofstetter. Michael Imhof Verlag, Petersberg, 2014. Past and the European Citizen, Paris 29 June – 1 July & 25–26 160–176. November 2011. Ed. by Dominique Poulot–Felicity Bo- denstein–José María Lanzarote Guiral. EuNaMus Report Csáki Tamás No. 4, Linköping University Electronic Press (Linköping Béla Lajta: a l’avantguarda de l’Art Nouveau de Budapest / Electronic Conference Proceedings, No. 78), 2012. 373–386. Béla Lajta. Avant-gardist of Budapest Art Nouveau. coup- http://www.ep.liu.se/ecp/078/ecp11078.pdf. Letöltés dá- Defouet (Barcelona), 22. 2013. 48–53. tuma: 2016. július 18.

El llegat d’Ödön Lechner en l’arquitectura del seu temps Ecsedy Anna / Ödön Lechner’s Legacy in the Architecture of his Time. Hofstädter (Hofstedter, Hoff stedter, Hofstetter), Christoph coupDefouet (Barcelona), 23. 2014. 26–35. Carl von. In: AKL LXXIV. 2012. 539.

Lajta Béla és Zenta. Helyismereti Almanach 7. Szerk. Molnár Andrea Cejka mit Recherchen von Anna Ecsedy: Der Tibor–Pejin Attila. Zenta, Dudás Gyula Múzeum- és Levél- Schlossgarten Draßburg. In: Historische Gärten und Parks in tárbarátok Köre, 2012. 83–123. Österreich. Hg. von Christian Hlavac–Astrid Göttche–Eva Berger. (Österreichische Gartengeschichte. Herausgege- Planning a modern market town with a historical atmos- ben von der Österreichischen Gesellschaft für historische phere. The reconstruction of Gyöngyös, Hungary after the Gärten. I.) Wien–Köln–Weimar, 2012. 26–32. ﬁ re of 1917. In: Cities & Societies in Comparative Perspective. 11th International Conference on Urban History. Prague, European Ember Ildikó Association for Urban History, 2012. (Megjelent a konferen- Otto van Veen: Allegorie auf den Umgang des Menschen cia digitálisan kiadott közleményei között.) mit Lastern und Tugenden [SzM K Inv. 78.2]; Philips de

ars hungarica 43. 2017 | 1 129

2017_1 beliv.indd 129 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

Marelier zugeschrieben: Blumenstrauss in einer Vase Fehérvári Zoltán [SzM K Inv. 6527]; Christiaen van den Perre (?): Stilleben (Prakfalvi Endrével közösen:) Ungarische Architektur 1945– mit Kostbarkeiten und Schuldbriefen (im Hintergrund 1959. Eine Skizze der Epoche / Hungarian architecture 1945– der Tod des reichen Mannes) [SzM K Inv. 61.5]; Tobias Ver- 1959. Periodization outline; (Branczik Mártával és Prakfal- haecht „Gebirgslandschaft” [SzM K Inv. 54.1774]. In: Kat. vi Endrével közösen:) Der MÁVAUT Busbahnhof auf dem Linz 2012. 192–193. Kat. 6. 1. 17; 201. Kat. 6. 2. 4; 202. Kat. 6. Erzsébet tér / The MÁVAUT bus station on Erzsébet tér; 2. 5; 245. Kat. 6. 5. 8. (Prakfalvi Endrével közösen:) Das Synchronisierungsins- titut des Pannonia Filmstudios / The Institute of Synchro- Endrődi Gábor nization of the Pannonia Filmstudios. In: Ungarn – Bauten Dürer’s Designs for the Fugger Epitaphs in Augsburg and 2014. 18–65; 66–95; 97–123. the Detours of the Autonomous Art of Drawing. In: CIHA 2012 Nürnberg Abstracts 2012. 182. Fényes Gabriella Bottega di Buda (?): Frammenti di pavimento in maiolica. Dürers Entwürfe für die Augsburger Fuggerepitaphe und In: Cat. Mattia Corvino 2013. 180–181. Cat. 50‒51. die Umwege der autonomen Zeichenkunst. In: CIHA 2012 Nürnberg Proceedings 2013. Part 3. 1016–1020. Ferkai András Villa Architecture between the Two World Wars. In: Great Faludy Judit villas of Hungary. Ed. by Antal Puhl. Prague, Foibos Bohe- Csaky, Mariane. In: Dictionnaire universel 2013. I. 1105; Háy, mia, 2013. 97–152. Ágnes; Hongrie – Art du textile [depuis 1970]; Kazovszkij, El (née Jelena Kazovszkaja). In: Dictionnaire universel 2013. City Analysis: Social Commitment or Cold Professionalism? II. 1935; 2015; 2280; Mark, Anna (née Anna Márkus); Schaár, The Case of Hungary. In: Atlas of the Functional City: CIAM 4 Erzsébet; Szíj, Kamilla. In: Dictionnaire universel 2013. III. and Comparative Urban Analysis. Ed. by Gregor Harbusch– 2787; 3879–3880; 4180–4181 Bruno Maurer–Muriel Pérez–Kees Somer–Daniel Weiss. Bussum, THOTH Publishers, 2014. 222–233. Farbaky Péter The Sterile Queen and the Illegitimate Son: Beatrice of In Search of a Forgotten Architect: Stefan Sebök 1901–1941 Aragon and John Corvinus’s Rivalry at Matthias Corvinus’s (book review). Centropa (New York), XIV. 2014. 2. 218–220. Court. In: Kniha Ivo Hlobila 2012. 419–428. Forgács Éva (Pócs Dániellel, Magnolia Scudierivel és Lia Brunorival kö- The Bauhaus and Hungary’s Émigré Artists’ Last Illusions zösen:) Introduzione alla mostra. In: Cat. Mattia Corvino of Modernity. In: Lilly Dubowitz: In Search of a Forgotten Ar- 2013. 17–19. chitect: Stefan Sebők 1901–1941. London, Architectural Asso- ciation, 2012. 179–189. Michael Wolgemuth–Wilhelm Pleydenwurff : Veduta della città di Buda; Pittore austriaco o dell’Italia settentrionale: Internationalists Spread Thin. The Hungarian Aspect 1920– Ritratto di Giovanni Corvino. Il ruolo della teoria e della 1922. In: Internationality and Internationalism in the European prassi dell’architettura rinascimentale nella rappresentanza Avant-Garde in the First Half of the Twentieth Century. Ed. by del potere di Mattia Corvino. In: Cat. Mattia Corvino 2013. Hubert van den Berg–Lydia Gluchowska. Leeuven, Pee- 56–57. Cat. 8; 334–335. Cat. 91; 118–125. ters, 2013. 145–164.

Farbakyné Deklava Lilla (Tyrus Millerrel közösen:) Modernist Magazines, Hunga- Maquette of the Church of Our Lady in Buda Castle: An ry. In: The [Oxford] Critical and Cultural History of Modernist Unrealized Plan Variant. In: CIHA 2012 Nürnberg Posters 2012. Magazines, III. Europe 1880–1940, 2. Ed. by Peter Brooker– 44–45. Andrew Thacker–Sacha Bru–Christian Weikop. Oxford, Oxford University Press, 2013. 1128–1156. Fehér Dávid A festészet árnyai (Batykó Róbert). In: Róbert Batykó. Ams- The Political Implications of the Avant-Gardes of Eastern terdam, Marian Cramer Projects 2014. o. n. Europe since 1945. In: Avantgarde und Modernismus. Dezent- rierung, Subversion und Transformation imliterarisch-künstle- Myšlienky o prenose. Poznámky ku konceptuálnemu ume- rischen Field. Hg. von Wolfgang Asholt. Berlin–Boston, De niu Gábora Attalaiho. Galéria 2012–2013. Ročenka Slovenskej Gruyter, 2014. 109–126. národnej galérie v Bratislave. 2014. 30–51. How the New Left Invented East-European Art. In: Blindheit und Hellsichtigkeit. Künstlerkritik an Politik und Gesellschaft der

130 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 130 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Gegenwart. Hg. von Cornelia Klinger. (Wiener Reihe. The- [SzM G Inv. 32.946]; Aegidius II. Sadeler: Triumph des Wis- men der Philosophie, 16.) Berlin, De Gruyter, 2014. 61–84. sens [SzM G Inv. 33.175]; Aegidius II. Sadeler „Narziss” [SzM G Inv. 30.073]; Aegidius II. Sadeler: Herkules und Omphale Romantic Peripheries. In: Decentering the Avant-Garde. Ed. by [SzM G Inv. 30.072]; Jan (Hans) Speckaert: Tod des Adonis Per Bäckström. Amsterdam, Rodopi, 2014. 55–74. [SzM G Inv. 1371]; Jan (Hans) Speckaert: Die Sintﬂ ut [SzM G Inv. 1371]; Frederick van Valckenborch: Andromeda [SzM G Modernism’s Lost Future. Filosofski Vestnik (Ljubljana), XXXV. Inv. 1417.]. In: Kat. Linz 2012. 248. Kat. 6. 6. 3; 255–256. Kat. 6. 2014. 2. 29–45. 6. 14; 256–257. Kat. 6. 6. 15; 257. Kat. 6. 6. 16; 266–267. Kat. 6. 6. 31; 267–268. Kat. 6. 6. 32; 268. Kat. 6. 6. 33; 269–270. Kat. Deconstructivist Constructivists in Hungary 1960–1990s. 6. 6. 36; 270. Kat. 6. 6. 37; 271. Kat. 6. 6. 39. Centropa (New York), XIV. 2014. 2. 273–281. Gonda Zsuzsa ARTPOOL. A Radically Open Wunderkammer of Experimental Hendrik Goltzius: Der Fahnenträger [SzM G Inv. 30.308]; Art. www.artmargins.com, 2014. Hendrik Goltzius: Demogorgon, der Vater der Götter in der Höhle der Ewigkeit [SzM G Inv. 30.368]; Hendrik Goltzius: Földi Eszter Tantalos [SzM G Inv. 30.385]; Hendrik Goltzius: Ikaros [SzM G Les Vierges et Les Tombeaux. Une coopération entre József Inv. 30.386]; Hendrik Goltzius: Phaëton [SzM G Inv. 30.387]; Rippl-Rónai, James Pitcairn-Knowles et Siegfried Bing. In: Hendrik Goltzius: Ixion [SzM G Inv. 30.388]; Pieter Perret: Bruxelles, convergeance des arts. Sous la direction de Malou Allegorie der Malerei (Apelles malt Alexander den Großen Haine–Denis Laoureux en collaboration avec Sandrine [SzM G Inv. 33.103]. In: Kat. Linz 2012. 250–251. Kat. 6. 6. 8; 251. Thiéffry. Bruxelles, ÉditionVrin, 2013. 53–69. Kat. 6. 6. 9; 252–253. Kat. 6. 6. 10a–d; 262–263. Kat. 6. 6. 24.

Gálos Miklós Gosztola Annamária Rom über den Alpen. Römische Referenzen des nördlichen Hans von Aachen: Bacchus mit Satyr [SzM K Inv. 996]; Bar- Manierismus. In: Kat. Linz 2012. 73–82. tholomäus Sranger: Diana (Luna) [SzM K Inv. 73.12]; Jan van Horst: Marktszene [SzM K Inv. 88.2]; Johann König: Die Hei- Gellér Katalin lige Familie mit der Heiligen Anna [SzM K Inv. 83.6]; Gillis Symbolista Mednyánszky (A szimbolista Mednyánszky / Mostaert: Im Bordell (Ruhe auf der Flucht nachÄgypten?) Mednyánszky, The Symbolist (szlovák, magyar és angol nyel- [SzM K Inv. 4067]; Nicolas Neufchâtel: Weibliches Bildnis vű katalógus). In: Mednyánszky zo zbierky Dr. Lea Ringwalda. [SzM K Inv. 358]; Joachim Beuckelaer zugeschrieben: Die Ed. by Július Barczi. Bratislava, SOGA, 2012, 42–54. Anbetung der Hirten [SzM K Inv. 4071]; Abraham Gowaerts: Waldlandschaft mit Fluss [SzM K Inv. 379]; Roelandt (Roel- Dénes, Valéria; Ferenczy, Noémi. In: Dictionnaire universel ant) Savery: Landschaft mit Löwen, die eine Kuh zerfleischen 2013. I. 1209; 1538; Gedő, Ilka; Gráber, Margit; Hongrie – Ar- [SzM K Inv. 62.14]; Frederick van Valkenborch: Pilger vor einer tistes [début du XXe siècle]; Korb, Erzsébet; Kovács, Margit; Waldkapelle [SzM K Inv. 60.14]; Frederick van Valkenborch: Kövesházi Kalmár, Elza; Modok, Mária. In: Dictionnaire uni- Bauernhäuser im Gewitter [SzM K Inv. 63.1]. In: Kat. Linz 2012. versel 2013. II. 1712; 1802–1803; 2017–2018; 2365–2366; 2377; 175. Kat. 6. 1. 1; 188.Kat. 6. 1. 14; 209. Kat. 6. 3. 5; 211–212. Kat. 2378–2379; 2975. 6. 3. 6; 212–213. Kat. 6. 3. 8; 215. Kat. 6. 3. 10; 218. Kat. 6. 4. 2; 241. Kat. 6. 5. 4; 243. Kat. 6. 5. 6; 244. Kat. 6. 5. 7a–b. San i vizija – Atila Šaši it Geza Čat. Álom és vízió – Sassy Attila és Csáth Géza. In: Putevi kulture – secesija / Kulturális Gödölle Mátyás utak – szecesszió (az azonos című konferencia tanulmány- Cat. 002–007, 010–015, 020, 064–065, 130. In: Cat. Hun- kötete) Subotica / Szabadka, k. n. 2014. 7–21. garian Aristocracy, Seoul 2013. 19–25/233–234; 32–39/235– 236; 44/237; 95–97/245; 173/256. (koreai és angol kétnyelvű Gergely Mariann kiadvány) Ungāru modernisma virzieni mākslā no 1900. gadalīdz 20. gs. 20. gadubeigām / Modern Hungarian Art Move- Gulyás Borbála ments from the Early 1900s to the End of the 1920s). In: Transformation of a Manuscript by George Bocskay: Imi- 1914 2014. 139. tating Roman Epigraphy as Writing Model Book. In: CIHA 2012 Nürnberg Posters 2012. 54–55. Gerszi Teréz Denys Calvaert, genannt Dionisio Fiammingo: Christi Him- „gegen den Bluedthunden und Erbfeindt der Christenha- melfahrt [SzM G Inv. 66.23]; Jan Harmensz. Muller: Merkur it”, Thematisierung der Türkengefahr in Wort und Bild an und Psyche [SzM G Inv. 32.933]; Jan Harmensz. Muller: Apollo den höﬁ schen Festen der Habsburger in der zweiten Hälfte [SzM G Inv. 33.932]; Jan Harmensz. Muller: Amor und Psyche des 16. Jahrhunderts. In: Türkenkriege und Adelskultur in Ost-

ars hungarica 43. 2017 | 1 131

2017_1 beliv.indd 131 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. Hg. von Robert Hornyik Sándor Born–Sabine Jagodzinski. (Studia Jagellonica Lipsiensia, Alternative Time Travelers: Post-Communism, Figurative- 14.) Ostﬁ ldern, Jan Thorbecke Verlag, 2014. 217–236. ness and Decolonization. In: Vector 2013. 70‒79.

Gulyás Dorottya Jékely Zsombor Szobrászat a magyarországi művésztelepeken a XX. század Artisti ﬁ orentini nel regno d’Ungheria nel periodo di re Si- elején. In: Táguló horizont 2013. 199–212. gismondo di Lussemburgo (1387–1437). In: Cat. Mattia Cor- vino 2013. 82–85. Ferenczy Béni bécsi tevékenysége / Béni Ferenczys Wiener Jahre. In: A Hagenbund magyarjai / 6 Ungarn aus Hagenbund. Les ateliers de peinture murale en Transylvanie autour de Ausstellungskatalog. Wien–Győr, Balassi Institut–Collegi- 1400. Ars Transsilvaniae (Cluj-Napoca–Bucuresti), 23. 2013. um Hungaricum –Rómer Flóris Művészeti és Történeti Mú- (Volum dedicata aniversarii Academicianului Marius Po- zeum, 2015. 74–91. rumb la 70 de ani) 31–54.

Haba Péter Masolino in Hungary. In: Renaissance Studies in Honor of Jo- Pavilion Architecture in Hungary between 1957 and 1970. seph Connors. Ed. by Machtelt Israëls–Louis A. Waldman. Structural Aesthetics, Technological Innovation, Politics. Florence–Cambridge (MA), 2013. (Villa I Tatti Series) 111–118, Centropa (New York), 13. 2013. 1. 64–82. 765–766.

(Simon Mariannal közösen:) Diffi cult Person for Socialism: Ein versunkene Welt. Kunst in Ungarn zur Zeit des Konzils Elemér Zalotay and his Strip Building. In: Architecture and von Konstanz; [Zwei] Wappenbriefe; Memmling-Teppich. the Paradox of Dissidence. Ed. by Ines Weizman. Routledge, In: Kat. Konstanzer Konzil 2014. 45–47; 310–311. Kat. 215 b-c; Abingdon–Oxford, 2013. 45–58. 353. Kat. 245.

Zur Geschichte des IPARTERV. In: Architektur und Konstruktion Modern Art: Collecting Art Nouveau at Budapest around 4: Technik & Systeme. Hg. von Markus Peter–Peter Märk- 1900. Uncommon Culture (Torun), 4. 2014. 1–2 (7–8). 112–119. li. ETH (Eidgenössischer Technische Hochschule), Zürich, 2013. 87–89. Jernyei Kiss János Pozzos Erbe im Spätwerk von Maulbertsch. Bildrhetorik, Autonomous universality. Attempts at systematization in Bildsyntax, religiöse Erfahrung in den Fresken der 1770er Hungarian industrial architecture in the early Kádár period. Jahren. In: Andrea Pozzo 2012. 123–128. Architektúra & Urbanizmus (Bratislava), 48. 2014. 3–4. 178–201. Ingeniosa divinae Providentiae symbola: Die Wand- und Hadik András Deckengemälde von Franz Anton Maulbertsch im Festsaal Einleitung / Introduction; Nationale und volkstümliche des Bischofspalastes in Szombathely / Steinamanger. Wiener Einﬂ üsse in der ungarischen Baukunst der 1940er und 1950er Jahrbuch für Kunstgeschichte, 42. 2014. 181–211. Jahre / National und Traditional inﬂ uences in Hungarian architecture in the 1940’s and 1950’s. In: Ungarn – Bauten „Deludat oculos”: Die Dekoration der Jesuitenkirche zu Szé- 2014. 11–15; 124–135. kesfehérvár. Ars (Bratislava), 47. 2014. 51–61.

Hessky Orsolya Junghaus Tímea München und die Kunst in Ostmitteleuropa 1850–1904. Zu Damian Le Bas. Dialog Pheniben. Kwartalnik Stowarzyszenia den München-Ausstellungen 1990–2010. Galéria 2009. Ročen- Romow w Polsce (Oświęcim), No 5. 2012. 64–73. ka Slovenskej národnej galérie v Bratislave. Bratislava, 2010. Europas Unerfülltes Versprechen: Das Unfertige Denkmal Orient vor der Schwelle – österreichische Künstler in Un- für die im Nationalsozialismus Ermordeten Sinti und Roma garn. In: Orient & Okzident. Österreichische Maler des 19. Jahr- Europas. In: Das Schwarze Wasser: Denkmal für die im Natio- hunderts auf Reisen. Hg. von Sabine Grabner. Ausstellungs- nalsozialismus ermordeten Sinti und Roma. Hg. von Lith Bahl- katalog. Wien, Österreichische Galerie Belvedere, 2012. man–Moritz Pankok–Matthias Reichelt. Berlin, Edition 119–127. Braus, 2012. 73–84.

Die Zeitschrift Jugend und ihre ungarischen Mitarbeiter. In: Kiba Lumberg: Czarny Motyl. Dialog Pheniben. Kwartalnik Ateny nad Izara. Malarstwo monarchijskie. Red. Eliza Ptaszyns- Stowarzyszenia Romow w Polsce (Oświęcim), No 7. 2012. 71–81. ka. Suwałki, Studia i szkice, 2012. 135–144.

132 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 132 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Roma – The “Unpredictable” European Outcast. In: Utopia katalog, Berlin–Ravensburg. Nürnberg, Verlag für Moderne of alliances, conditions of impossibilities and the vocabulary of Kunst, 2014. 249–261/424–429/452–457. decoloniality. Ed. by Editorial Group for Writing Insurgent Geneologies. Wien, Löcker Wissenschaft, 2013. 184–193. Reconciliation – The memory of the Roma Holocaust in Contemporary Art. In: Ethel Brooks–Artur Jaworski–Timea Serge Poliakoff , abstrakcja liryczna. Dialog Pheniben. Kwar- Junghaus–Jacek Maślankiewicz–Andrzej Mirga: Zaliki- talnik Stowarzyszenia Romow w Polsce (Oświęcim), No 9. 2013. erdo Drom: przerwana podróż / Interrupted Road: Małgorzata 70–83. Mirga-Tas, Krzysztof Gil, Marcin Tas. Warszawa, Okręg War- szawski Związku Polskich Artystów Plastyków, 2014. 36–40. Tibor Balogh pierwszy „artysta oﬁ cjalny”. Dialog Pheni- ben. Kwartalnik Stowarzyszenia Romow w Polsce (Oświęcim), Globalni nomadzi, wędrowni mieszańcy i wiara No 10. 2013. 74–81. współczesnego wyrzutka / Global Nomads, Wandering Hybrids and the Faith of the Contemporary Outcast. In: Obraz i podobieństwo. Rozważania o Romach w sztuce i Tajsa. Ed. Katarzyna Roj–Joanna Synowiec. Tarnów, BWA sztuce Romów. Dialog Pheniben. Kwartalnik Stowarzyszenia w Tarnowie, 2014. 93–122. Romow w Polsce (Oświęcim), No 12. 2013. 8–25. Kárpáti Zoltán “Yours Is an Optimistic Scenario” – A Conversation Bet ween Survival of a tradition: the Budapest Animal Model-Book Tímea Junghaus and Maria Hlavajova. In: Albert Atkin– [SzM G Inv.1918-482]. In: From pattern to nature in Italian Re- Huub van Baar–Damian James Le Bas–Delaine Le Bas– naissance drawings: Pisanello to Leonardo. Proceedings of the Zygmunt Bauman–Ethel Brooks–Ágnes Daróczi–Tonz international conference held at the Dutch University Insti- Gatlif–Cécile Kovácsházy–Alex Lykidis–Ian Hancock– tute for Art History, Florence, 6–7 May 2011 Ed. by Michael Sanja Ivekovic–Tímea Junghaus–Bonaventura Soh Bejeng W. Kwakkelstein–Lorenza Melli. (Italia e il Paesi Bassi, Ndikung–Regina Römhild–Salman Rushdie–Mike Sell: 9.) Firenze, Centro Di, 2012. 50–73. We Roma: A Critical Reader in Contemporary Art. Ed. by Daniel Baker–Maria Hlavajova. Utrecht–Amsterdam, BAK – basis Federico Barocci: Die Verkündigung [SzM G Inv. 71411]; Ugo voor actuele kunst, 2013. 184–205. da Carpi: Diogenes [SzM G Inv. 6153]; Battista Franco, Il Se- molei: Der Tag (Giorno) [SzM G Inv. 67.34]; Lelio Orsi: Die Romska sztuka wspolczesna – rewolta podporzadkowa- Erschaff ung der Welt [SzM G Inv. 58.1185]; Parmigianino, nych. In: Thomas Acton–Daniel Baker–Ethel Brooks– gen. Francesco Mazzola: Mariä Himmelfahrt, umgeben Tomasz Koper–Delaine Le Bas–Timea Junghaus–Tomasz von acht Szenen aus dem Marienleben [SzM G Inv. 1893]; Malkowski–Marcin Szcelina: Romano kher: O romskiej Parmigianino, gen. Francesco Mazzola: Die Auferstehung sztuce, estetyce i doświadczeniu. Ed. by Monika Weychert Christi [SzM G Inv. 6282]; Bartolomeo Passarotti: Die per- Waluszko. Warszawa, Zachęta–Narodowa Galeria Sztu- sische Sibylle [SzM G Inv. 1790]; Perino del Vaga, eigentlich ki, 2013. 39–46. Piero Buonaccorsi: Der heilige Georg mit dem Drachen [SzM G Inv. 1794]; Pontormo, gen, Jacopo Carucci: Vier Sänger Jolán Oláh: „Jesteśmy czymś więcej niż nasz ból”. Dialog [SzM G Inv. 1927]; Lorenzo Sabatini: Die Blendung des Poly- Pheniben. Kwartalnik Stowarzyszenia Romow w Polsce (Oświę- phem [SzM G Inv. 1968]; Francesco Salviati: Apollo und Pan cim), No 13. 2014. 72–85. [SzM G Inv. 2242]; Giovanni Battista Scultori: Mars und Ve- nus [SzM G Inv. 5269]; Niccolò Vicentino nach Pordenone: Sztuka aktywna Tamary Moyzes [interjú Tamarą Moyzes- Saturn [SzM G Inv. 6160]; Federico Zuccari: Allegorie des sel]. Dialog Pheniben. Kwartalnik Stowarzyszenia Romow w Glaubens [SzM G Inv. 2414]. In: Kat. Linz 2012. 247. Kat. 6. Polsce (Oświęcim), No 14. 2014. 70–81. 6. 1; 248–249. Kat. 6. 6. 4; 250. Kat. 6. 6. 7; 258. Kat. 6. 6. 17; 259–260. Kat. 6. 6. 20; 260. Kat. 6. 6. 21; 261. Kat. 6. 6. 22; Ceija Stojka. Auschwitz tylko śpi. Dialog Pheniben. Kwartal- 261–262. Kat. 6. 6. 23; 263. Kat. 6. 6. 26; 263–264. Kat. 6. 6. nik Stowarzyszenia Romow w Polsce (Oświęcim), No 16. 2014. 27; 268–269. Kat. 6. 6. 34; 269. Kat. 6. 6. 35; 271–272. Kat. 6. 66–85. 6. 40; 273. Kat. 6. 6. 42.

Auschwitz schläft nur – Die Kunst der Ceija Stojka / L’uso del disegno sottostante nella Madonna Esterházy. In: Auschwitz is Only Sleeping – The Art of Ceija Stojka / Raff aello 2014. 53–57. Auschwitz feri sovel – I Ceija Stojka taj laki arta. In: Ceija Stojka (1933–2013). Sogar der Tod hat Angst vor Auswitz / Even Keserü Katalin Death is Terriﬁ ed of Auswitz / Vi o merimo daral katar o Auswitz. Álarc nélküli bál. Korunk (Kolozsvár), III. folyam, 23. 2012. Hg. von Lith Bahlmann–Matthias Reichelt. Ausstellungs- 9. 29–45.

ars hungarica 43. 2017 | 1 133

2017_1 beliv.indd 133 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

A Kultúrpalota reprezentatív helyiségei. In: A Marosvásárhelyi Kiss Virág Kultúrpalota 1908–1913. Szerk. Oniga Erika. Marosvásárhely, A nagylózsi Szent István templom. Az opus spicatum fala- Maros megyei Múzeum–Dr. Bernády György Közművelődé- zástechnika román kori építészetünkben. In: Arhitectura si Alapítvány, 2013. 43–59. Az előcsarnok, A foyer-k; 69–87. religioasă 2012. 119–149. A lépcsőház, A tükörterem; 97. A könyvtár. Kollár Csilla Tradició i innovació: El Museu d’Arts Aplicades de Lechner / Manifattura ﬁ orentina su disegno di Antonio Pollaiolo: Folklore and Future: Lechner’s Applied Arts Museum. coup- Drappo del trono di re Mattia Corvino. In: Cat. Mattia Cor- Defouet (Barcelona), 23. 2014. 20–25. vino 2013. 64–65. Cat. 14.

Kísérletek az őselemekkel. Jakobovits Márta keramikus- Cat. 008–009, 024, 032–035, 037–038, 049–063, 095–098, művész Emlékezés című kiállítása elé. Várad, XIII/7. (112. 107, 127, 136–142, 144. In: Cat. Hungarian Aristocracy, Seoul 2013. szám) 2014. 52–65. 26–29/234; 49/238; 64–66; 68–70/241; 78–90/242–244; 126– 128/250–251; 142/253; 169/256; 183–187; 189/258–259. (koreai Kiss Erika és angol kétnyelvű kiadvány) Cat. 036, 040–048, 073–089, 132–135, 143. In: Cat. Hungarian Aristocracy, Seoul 2013. 67/240; 371–77/241–242; 106–121/247– Kopócsy Anna 249; 179–182/257–258; 188/259. (koreai és angol kétnyelvű Hongrie – Artistes [dans l’entre-deux-guerres]. In: Diction- kiadvány) naire universel 2013. II. 2018–2019.

The Way of Treasures: Augsburg–Vienna–Sárvár. In: Barocke Kovács Eszter Kunst und Kultur im Donauraum, I–II. Hg. von Karl Mösene- Manifattura di Faenza (?): Piatto di maiolica con lo stem- der–Michael Thimann–Adolf Hofstetter. Petersberg, ma dell’Ungheria. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 179. Cat. 49. Michael Imhof Verlag, 2014. II. 558–567. Kovács Imre „…Derekas inuentalasnak regestruma” – Bethlen Gábor kincs- On the XIXth-century Reception History of Saint Francis: tára és kincsei. In: Bethlen 2014. 655‒665. Liszt’s ‘Cantico del Sol di San Francesco d’Assisi’. In: Franz Liszt: Un musicien dans la société. Ed. par Cornelia Szabó-Kno- Kiss Etele tik–Laurence Le Diagon-Jacquin–Michael Saffle. Paris, So genannte Monomachos Krone des Konstantin IX. Mo- Hermann, 2013. 125–141. nomachos. In: Das goldene Byzanz und der Orient. Schriftlei- tung: Falko Daim. Ausstellungskatalog. Schallaburg, Schal- Kovács S. Tibor laburg Kulturbetriebsges. m. b. H. in Kooperation mit dem Domenico da Sutri – ser Bernardo di silvano: Stocco bene- Römisch-Germanischen Zentralmuseum Mainz, 2012. 238. detto del re ungherese Vladislao II. In: Cat. Mattia Corvino Kat. IV.2. 2013. 332–333. Cat. 90.

Brustkreuz; Fragmente eines Enkolpions; Corpus eines Krasznai Réka Kruziﬁ xes. In: Credo. Christianisierung Europas im Mittelalter, Revue Beaux-arts (1923–1944). In: Répertoire de cent revues II. Hg. von Christoph Stiegemann–Martin Kroker–Wolf- francophones d’histoire et critique d’art de la première moitié du gang Walter. Ausstellungskatalog, Paderborn. Petersberg, XXe siècle – INHA [az Institut national d’histoire de l’art on- Imhof Verlag, 2013. 549. Kat. 478, 479; 551. Kat. 482. line adatbázisa az AGORHA (Accès Global et Organisé aux Ressources en Histoire de l’Art) adatbázisközpontban]. The Holy Crown of Hungary; A magyar koronázási jelvé- A szöveg referenciakódja: INHA__OEUVRE__136522, © INHA. nyek. In: Cat. Hungarian Aristocracy, Seoul 2013. 18/263; 30. Internetes elérhetősége: http://www.purl.org/inha/agor- Cat. 001. (koreai és angol kétnyelvű kiadvány) ha/003/136522 [közzététel: 2012. június 18.]

Pektorálni relikviářovi kříz [Vésztő]; Hlavice berli [Feldeb- L’Exposition rétrospective de Károly Ferenczy (1862–1917) [ki- rő]; Mísa na omývání rukou [Bátmonostor]; Procesní kříž állításkritika]. Le Magasin du XIXe siècle (Lyon), 2012. 2. 173–175. [Csajág]; Procesní kříž [Szerecseny]; Svícen ve tvaru Sirény [Hajdúhatház]. In: Otevři zahradu rajskou. Benediktini v srdci Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása [recen- Evropy 800–1300. Ed. Dušan Foltyn–Jan Klípa–Pavlína Mas- zió]. Revue de l’art (Paris), 180. 2013. 2. 83. ková–Petr Sommer–Vit Vlnas. Výstavní katalog. Praha, Národní galerie v Praze, 2014. 33. Kat. I.15; 81. Kat. II. 9; 293. (Annabelle Mathiasszal és Rockenbauer Zoltánnal közösen:) Kat. VI. 11; 305. Kat. VI. 24; 306. Kat. VI. 25; 313. Kat. VI. 30. Abécédaire. In: Allegro Barbaro 2013. 241–252.

134 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 134 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Viktor Madarász, La Déploration de László Hunyadi (1859); Marosi Ernő Bertalan Székely, La Découverte du corps du roi Louis II Amour chevaleresque et salut dans deux peintures murales (1860); Sándor Liezen-Mayer, Les Reines Marie et Elisabeth gothiques de Transylvanie. In: Mélanges Barral i Altet 2012. sur la tombe du roi Louis le Grand (1862); Gyula Benczúr, 705–713. Les Adieux de László Hunyadi (1866) [műelemzések, leíró kartonok és művészéletrajzok]. In: Cat. L’Invention du Passé Susanne Rischpler–Maria Theisen (edd.), Inspiration – 2014. 283–285. Rezeption. Böhmische Buchmalerei des 14. und 15. Jahrhun- derts [könyvismertetés]. Umění (Praha), 60. 2012. 5. 425‒427. Liptay Éva Representations of passage in ancient Egyptian icono- A létező Szent Korona mitizálása. In: Mítoszaink nyomában. graphy. In: Body, Cosmos and Eternity. New Research Trends in Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Kolozsvár, Komp-Press Kiadó‒ the Iconography and Symbolism of Ancient Egyptian Coffi ns. Ed. Korunk, 2013. 37‒55. by Rogério Sousa. (Archaeopress Egyptology, 3.) Oxford, Archaeopress, 2014. 67–79. Restoration as an Expression of Art History in Ninete- enth-Century Hungary. In: Manufacturing Middle Ages. En- Lőrincz Viktor Olivér tangled History of Medievalism in Nineteenth-Century Europe. The Art Object as Object of Property Law. In: CIHA 2012 Nürn- Ed. by Patrick J. Geary–Gábor Klaniczay. Leiden‒Boston, berg Posters 2012. 74–75. Brill, 2013. 159‒187.

La symbolique juridique de la « Porta speciosa » de la ca- L’arte alla corte di Sigismondo di Lussemburgo. „Palatium, thédrale archiepiscopale d’Esztergom en Hongrie au XIIe multum romane referens antiquitatis”. In: Cat. Mattia Cor- siècle. Etudes d’histoire et des idées politiques (Toulouse), 19. vino 2013. 76–81. 2014. 241–260. Die Skulpturen von Buda im europäischen Kontext. In: The Myth of Originality, the Copy, Reproduction, and the 1414‒1418. Weltereignis des Mittelalters. Das Konstanzer Konzil, Multiple in Art History and the Western Legal Tradition – Essays, Hg. von von Karl-Heinz Braun, Mathias Herweg– A Comparative Approach. In: Between East and West: Repro- Hans W. Hubert–Joachim Schneider–Thomas Zotz. Darm- ductions in Art: Proceedings of the CIHA Colloquium in Naruto, stadt, Theiss Verlag‒Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Japan, 15th – 18th January 2013. Ed. by Osano Shigetoshi. 2013. 175‒181. Kraków, IRSA Publishing House, 2014. 207–216. Unvollendet oder überarbeitet? Die Skulpturen von Si- Lővei Pál gismunds Schloss in Buda; Vier Köpfe aus dem Budapes- Some Figural Stone Carvings from the 13th Century in Hun- ter Skulpturenfund. In: Kat. Konstanzer Konzil 2014. 48‒49; gary. In: Mélanges Barral i Altet 2012. 565–571. 79‒80. Kat. 17.a-d.

A gyulafehérvári székesegyház főszentélye [Corul catedralei Mentényi Klára din Alba Iulia] Papp Szilárd (red.), Budapest, Teleki László Terrakotta als Baustoff der Architektur in Westtransda- Alapítvány, 2012, 260 p. + ill. [könyvismertetés]. Annales nubien und auf dem Gebiet des heutigen Burgenlandes. Universitatis Apulensis, Series Historica (Alba Iulia), 17/II. 2013. In: Andreas Baumkircher Leben und Sterben im 15. Jahrhundert. 249–255. Hg. von Rudolf Kropf–Andreas Lehner. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 144.) Eisenstadt, Burgenlän- Pamiatkové, muzeálne a galerijné zbierky v Maďarsku so dischen Landesregierung, 2013. 62–64. slovacikálnym materiálom a ich katalógy a databázy. In: Juraj Šedivý a kolektív: Latinská epigrafi a. Dejiny a metodika Klassizisierend spätbarocke und klassizistische Bauarbeiten výskumu historických nápisov zo Slovenska. (Corpus Inscrip- am Batthyány-Schloss in Körmend. In: Die Familie Batthyány. tionum Slovaciae I.1 / Súpis nápisov zo Slovenska, I.1.) Bra- Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschlecht vom Ende tislava, Univerzita Komenského v Bratislave, 2014. 147–155. des Mittelalters bis zur Gegenwart, II. Hg. von Rudolf Kropf, Red. Martin Krenn. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Markója Csilla Burgenland, 146.) Eisenstadt, Burgenländischen Landesre- „Du kriegst eine Geschmiert, dass Du gegen die Wand gierung, 2014. 271–290. knallst…” Die Reanimation des Nádas-Erlebnisses – Über die Fotografi e „Selbstbildnis mit Windorgel.” In: Péter Ná- Mérai Dóra das: In der Dunkelkammer des Schreibens. Hg. von Mat- Gregorio di Lorenzo: Frammento di rilievo con fi gura mu- thias Haldemann. Zug, Kunsthaus Zug–Nimbus, Kunst liebre. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 142–143. Cat. 34. und Bücher, 2012. 126‒139.

ars hungarica 43. 2017 | 1 135

2017_1 beliv.indd 135 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

Mikó Árpád naissance. Éd. par Véronique Dasen–Jean-Michel Spieser. (Zuzana Ludikovával közösen:) Pohrebné miesta a náhrobné Firenze, Sismel–Edizioni del Galluzzo, 2014. 131–155. pamiatky Thurzovcov. In: Thurzovci a ich historický význam. Red. Tünde Lengyelová a kolektív. Bratislava, Spoločnosť Nagy Márta Pro Historia, 2012. 165–184. Church Images in a Saint Naum Engraving by Hristofor Ze- far. In: Sacred Space 2014. 183–194. Attribuito a Giovanni Dalmata (Ivan Duknović): Ritratti a bassorilievo di re Mattia e della regina Beatrice; Amanu- Nováky Ágnes ensi, miniatori e legatori alla corte reale di Buda. Note sui Herczeg, Klára; Herman, Lipót; Herpka, Károly. In: AKL LXXII. problemi della Biblioteca Corviniana; (Spekner Enikővel 2012. 136; 184; 324. Hibján, Sámuel; Hikisch, Rezső; Hild, közösen:) La successione del trono: gli Jagelloni all’ombra Adalbert–Reinand, Georg Ignaz–Johann, József–Károly, dei turchi. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 166–169. Cat. 42‒43; Wenzel; Hincz, Gyula. In: AKL LXXIII. 2012. 84; 145–146; 155– 308–313; 324–329. 157; 270–271. Hörger, Anton; Hofbauer, János; Hofrichter, József; Holló, László. In: AKL LXXIV. 2012. Horti, Pál; Hüb- Styl i napis. In: Latinitas Hungarica. Łacina w kulturzewęgier- ner, Jenő; Hübner, Tibor; Hültl, Dezső. In: AKL LXXV. 2012. skiej. Ed. Jerzy Axer–László Szörényi. Warszawa, Wydzial Ilosvai Varga, István; Istókovics, Kálmán; Iványi Günwald, Artes Liberales UW–Wydawnictwo DiG, 2013. 37–68. Béla. In: AKL LXXVI. 2012. Janzer, Frigyes; Járitz, Józsa. In: AKL LXXVII. 2013. Jovánovics, György. In: AKL LXXVIII. 2013. Mitra. In: Kat. Konstanzer Konzil 2014. 187. Kat. 117b. Kádár, Béla; Kaesz, Gyula; Kass, János; El Kazovszkij. In: AKL LXXIX. 2013. Keleti, Gusztáv; Kerényi, Jenő; Kernstok, Károly; Az erdélyi késő reneszánsz festészet kutatásának problé- Kígyós, Sándor; Kmetty, János In: AKL LXXX. 2014. Kont- mái. Adalékok Gyulafehérvári Pál deák (†1635) műveihez. raszty, László; Koós, Iván; Korniss, Dezső; Kovács, Margit. In: Bethlen 2014. 647‒654. In: AKL LXXXI. 2014. Kubinyi, Anna; Kuchta, Klára; Kulinyi, István; Kungl, György; Lajta, Béla; Lajta, Gábor; Lakatos, Nagy Árpád Miklós Artúr In: AKL LXXXII. 2014. Lammel, Ilona; Lantos, Ferenc; The Phoenix class. Comm. ad Bonner, SMA IV 60–61. In: Lányi, Dezső; Lebó, Ferenc; Lechner, Jenő; Lechner, Ödön; The Campbell Bonner Magical Gems Database, 2012. (http:// Lehnhardt, Sámuel. In: AKL LXXXIII. 2014. www2.szepmuveszeti.hu/talismans/pandecta/1105) Le- töltés dátuma: 2016. július 18. Nyárádi Anna-Mária The Heftel Research Project. In: CIHA 2012 Nürnberg Posters Daktylios pharmakites. Magical healing gems and rings in 2012. 98–99. the Graeco-Roman world. In: Ritual healing. Magic, ritual and medical therapy from antiquity until the early modern period. Ed. Ordasi Zsuzsanna by Ildikó Csepregi –Charles Burnett. (Micrologus / Libra- Prefazione. In: Un architetto ungherese a Roma. József Vágó ry, 48.) Firenze, Sismel–Edizioni del Galluzzo, 2012. 71–106. 1920–1926. A cura di Zsuzsanna Ordasi. Aracne, Roma, (http://classics.mfab.hu/pegasos/lexikon.php?id=91) Letöl- 2012. 7–9. tés dátuma: 2016. július 18. Il soggiorno romano di József Vágó. In: Un architetto un- (Véronique Dasennel közösen:) Le serpent léontoccéphale gherese a Roma. József Vágó 1920–1926. A cura di Zsuzsanna Chnoubis et la magie de l’époque romaine impériale. In: Ordasi. Aracne, Roma, 2012. 39–58. Ophiaca. Diff usion et réception des savoirs antiques sur les ophi- diens. Réd. Barbara Sébastien–Jean Trinquier. Anthropo- Prefazione; Aspetti architettonici dello sviluppo di Budapest zooligica, bulletin de l’Association l’Homme et l’Animal, Société de a cavallo dei secoli XIX e XX. In: Paolo Cornaglia: Budapest. Recherche Interdisciplinaire (Paris, Museum national d’Histoire Architettura, città e giardini tra XIX e XX secolo. Torino, Celid, naturelle), 47. 2012. 1. 291–314. 2013. 7–8; 41–45.

Die Gemme des Crescentinius Benignus. Judaica auf kai- Internazionalismi e nazionalismi nell’arte ungherese all’epo- serzeitlichen Amuletten. In: Im Licht der Menora. Jüdisches ca della Monarchia austro-ungarica. In: Storia, letteratura, Leben in der römischen Provinz. Hg. von Raphael Gross–Svend cultura dei popoli del Regno d’Ungheria all’epoca della Monarchia Hansen–Michael Lenarz–Patricia Rahemipour. Frankfurt, austro-ungarica (1867–1918). A cura di Roberto Ruspanti. Ales- Campus Verlag, 2014. 331–343. sandria, Edizioni dell’Orso, 2013. 287–302.

Étude sur la transmission du savoir magique. L’histoire Papp Gábor György post-antique du schéma anguipède (Ve–XVIIe siècles). In: Szárnovszky Ferenc. In: ÖBL XIV. Lief. 63. 2012. 118–119. Szász Les savoirs magiques et leur transmission de l’Antiquité à la Re- Gyula; Szécsi Antal (Anton); Sződy Szilárd; Telcs (Teltsch)

136 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 136 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Ede (Eduard). In: ÖBL XIV. Lief. 64. 2013. 121; 134, 165; 232–233. Les Artistes Musicalistes à Budapest. In: Henry Valensi Du Fu- Térey Gábor; Thék von Kisnarda Endre. In: ÖBL XIV. Lief. 65. turisme au Musicalisme. Catalogue de l’exposition:16 octobre 2014. 253; 289–290. au 13 décembre, 2014. Paris, Galerie le Minotaure, 2014. 9–17.

Papp Júlia Pataki Gábor Die häuslichen und gesellschaftlichen Räume des Famili- Der Rokoko-Akrobat – Lajos Bartas Kunst in den 40er Jahr- enlebens am Anfang des 19. Jahrhunderts im Spiegel zweier en. In: Lajos Barta. Hg. von Oliver Kornhoff, Red. Ulrich Buchillustrationsserien aus Wien. Wiener Geschichtsblätter, Winkler. Ausstellungskatalog, Arp-Museum Bahnhof Ro- 67. 2012. 3. 275–293. landseck. Wahlheimat am Rhein, Salon Verlag, 2013. 35–39.

„…ist erzürnt, leidet, wie die Büste des ’tragischen Schillers’…” Pattantyús Manga Heinrich Friedrich Füger: Das Porträt des János Batsányi. Nach einem Modell von Francesco Segala: Herkules [SzM Jahrbuch des Oberösterreichischen Musealvereines – Gesellschaft RSz Inv. 4894]; Nach Alessandro Vittoria: Neptun mit See- für Landeskunde (Linz), 158. 2013. 259–278. pferden [SzM RSz Inv. 4896]; Jacopo Sansovino, Umkreis: Maria mit dem Jesuskind und dem Johannesknaben [SzM The Practice of Collecting Antiques and Curiosities in RSz Inv. 54.335]. In: Kat. Linz 2012. 185. Kat. 6. 1. 11; 193. Kat. Transyl vania in the Eighteenth Century – Saxon Lutheran 6. 1. 18; 232–233. Kat. 6. 4. 14. Pastor Laurentius Weidenfelder and his Ties to Other En- thusiasts. Journal of the History of Collections (Oxford), 25. Manifattura italiana e di Buda: Frammento di tondo con 2013. 3. 373–389. ritratto di Giulio Cesare; Scultore lombardo: Bassorilievo rappresentante re Mattia Corvino (?). In: Cat. Mattia Corvino John Brampton Philpot’s photographs of ﬁ ctile ivory in 2013. 137. Cat. 30; 155. Cat. 38. the Hungarian National Museum. RIHA Jornal: Journal of the International Association of Research Institutes in the His- Perenyei Monika tory of Art, 2014. 0091. (http://www.riha-journal.org/ar- Képek füzére – Szabó Dorottya festészetéről / Şiragul tab- ticles/2014/2014-apr-jun/papp-philpot/) Letöltés dátuma: lourilor. Despre pictura lui Dorottya Szabó? / String of pain- 2016. július 18. tings. On the works of Dorottya Szabó. In: Szabó Dorottya. Kiállítási katalógus. Csíkszereda / Miercurea Ciuc, Új Krite- OPTIMO PRINCIPI RESTITUTORI DACIAE. Angaben zur rion Galéria, 2014. 1–4. bildlichen Darstellung eines politischen Topos aud dem 18. Jahrhundert. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde Peternák Miklós (Heidelberg), 37. (108.) 2014. 99–112. Convención e innovación. Notas sobre las ilustraciones en Orbis pictus. Estudios de Historia Cultural (Mexico City), 2007. Papp Szilárd (http://www.historiacultural.net/hist_rev_paternak.htm) Un Cristo attribuito ad Andriolo de Santi nello Szépművésze- Letöltés dátuma: 2016. július 18. ti Múzeum di Budapest. Arte Veneta (Venezia), 69. 2012. 10–21. Egology (?) – On the videos of Peter Rónai (+ Appendix). In: Passuth Krisztina Peter Rónai. Bratislava, FO Art, s.r.o., 2012. 257‒340. Le fauvisme dans les pays d’Europe centrale. In: Les migrations fauves. La diff usion du fauvisme et des expressionismes en Fragments /Examples On Science / Art / Collaborations And Europe centrale et orientale. Dijon, Éditions Universitaires de The Local / Social / Personal Context. (White Paper) SEAD Dijon, 2012. 9–14. (Science, Engineering, Art and Design) Network Initiative (under National Science Foundation Grant No.1142510). 2013. Moyens de transfert des idées d’avant-garde en Europe – (http://wp.me/P2oVig-nT) Letöltés dátuma: 2016. július 18. centrale dans les années vingt. In: Transferts, appropriations et fonctions de l’avant-garde dans l’Europe intermédiaire et du Pilkhoffer Mónika Nord. (Cahiers de la Nouvelle Europe). Paris, l’Harmattan, Irena Kossowska (editor): Reinterpreting the Past: Traditio- 2012. 19–28. nalist Artistic Trends in Central and Eastern Europe of the 1920s and 1930s. Centropa (New York), 13. 2013. 1. 101–104. Warum ist DER STURM für tschechische und ungarische Künstler so wichtig? In: Der Sturm: Zentrum der Avantgarde, Pócs Dániel II. Aufsätze. Hg. von Andrea von Hülsen-Elsch–Gergard (Farbaky Péterrel, Magnolia Scudierivel és Lia Brunorival Finckh. Wuppertal, Von der Heydt-Museum, 2012. 483–496. közösen:) Introduzione alla mostra. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 17–19. L’activisme hongrois. In: Allegro Barbaro 2013. 85–100.

ars hungarica 43. 2017 | 1 137

2017_1 beliv.indd 137 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

Giovanni Bessarione: De ea parte Evangelii…; Bottega di Prokopp Mária Andrea del Verrocchio (?): Frammenti della vasca di una Nuovi risultati di una ricerca: la carriera del Botticelli eb- fontana del Palazzo Reale di Buda; Medaglia di Taddeo be inizio in Ungheria, a Esztergom nel 1466. Rivista di Studi Ugoletti; Marsilio Ficino: Epistolarum ad amicos libi VIII; Ungheresi (Róma), Nuova Serie 11. 2012. 115–135. Copista sconosciuto: Ritratto equestre di Mattia Corvi- no; Dal Palazzo di via Larga al Castello di Buda: gli og- Die Fresken von Százd (Sazdice) im Königreich Ungarn um getti dello scrittoio di Lorenzo e il collezionismo di Mat- 1370. In: CIHA Maribor 2012. 141–149. tia Corvino; Il mito di Ercole: arte fi orentina al servizio della rappresentazione del potere di Mattia Corvino. In: Die hl. Agnes im Altarfresko Simone Martinis in der St. Eli- Cat. Mattia Corvino 2013. 108–109. Cat. 23; 144–147. Cat. sabeth-Kapelle in der Unterkirche von San Francesco in 35 A-B; 192–193. Cat. 54; 198–201. Cat. 58; 330–331. Cat. Assisi. In: Svatá Anežka Česká a velké ženy její doby (Die heilige 89; 206–209; 222–229. Agnes von Böhmen und die grossen Frauengestalten Ihrer Zeit). Red. Miroslav Šmied–František Záruba. (Opera Facultatis Poszler Györgyi Theologiae catholicae Universitatis Carolinae Pragensis: Emese Sarkadi Nagy: Local Workshops – Foreign Connec- Historia et historia artium; 14.) Praha, Univerzita Karlova, tions. Late Medieval Altarpieces From Transylvania. Studia 2013. 197–208. Jagellonica Lipsiensia, 9. Jan Thorbecke Verlag, Ostfi ldern, 2012 [könyvismertetés]. In: Certamen I. Előadások a Magyar Tu- Kultúránk kivételes kincse: A pusztatomaji trecento-táb- domány Napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. Szakosztályában. lakép. Aracs (Szabadka/Subotica), XIV/8. 2014. március 15. Szerk. Egyed Emese–Pakó László–Weisz Attila. Kolozsvár, 65–67. Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2013. 475–483. Radványi Orsolya Prajda Katalin Manetto di Jacopo Ammanatini, the Florentine Woodcar- Il valore della Madonna di Raff aello all’interno della colle- ver-Architect and Philippo Scolari’s Castle in Ozora. In: CIHA zione Esterházy. In: Raff aello 2014. 35–41. Maribor 2012. 83–87. Rákossy Anna Andrea Scolari váradi püspök (1409–1426) és fi renzeiek a Gustav Batthyány (1803–1883). Zur Biografi e eines unga- Zsigmond-kori Erdélyben. In: Táguló horizont 2013. 21–32. rischen Aristokraten. In: Die Familie Batthyány. Ein österrei- chisch–ungarisches Magnatengeschlecht vom Ende des Mittel- The Coat of Arms in Fra Filippo Lippi’s Portrait of a Woman alters bis zur Gegenwart. Tagungsband der 25.–27. Schlainiger with a Man at a Casement. Metropolitan Museum Journal Gespräche von 25.–29. September 2005, 24.–28. September 2006 (New York), 48. 2013. 73–80. und 17.–20. September 2007, I. Hg. von Martin Krenn. (Wis- sentschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 139.) Eisen- Prakfalvi Endre stadt, Burgenländischen Landesregierung, 2014. 235–244. Háztűznéző, Brautschau halten / The House and the Hearth Revisited. In: Katharina Roters: Hungarian Cubes. Subversive Die künstlerische Gestaltung des letzten ungarischen Krö- Ornaments in Socialism. Zürich, Park Books, 2014. 150–153, nungsfestes im Jahr 1916. In: Der erste Weltkrieg an der „Hei- 162–165. matfront”. Tagungsband der 33. Schlaininger Gespräche 22. bis 26. September 2013.Hg. von Evelyn Fertl. (Wissentschaftliche (Fehérvári Zoltánnal közösen:) Ungarische Architektur Arbeiten aus dem Burgenland, 148.) Eisenstadt, Burgen- 1945–1959. Eine Skizze der Epoche / Hungarian architec- ländischen Landesregierung, 2014. 423–440. ture 1945–1959. Periodization outline; (Branczik Mártával és Fehérvári Zoltánnal közösen:) Der MÁVAUT Busbahnhof Ridovics Anna auf dem Erzsébet tér / The MÁVAUT bus station on Erzsé- Meerschaum Pipes in Eighteenth- and Nineteenth-Cen- bet tér; (Fehérvári Zoltánnal közösen:) Das Synchronisie- tury Hungary. Journal of the Academie International de la Pipe rungsinstitut des Pannonia Filmstudios / The Institute of (Liverpool), III. Ed. by Peter Davey–Anna Ridovics. 2009. Synchronization of the Pannonia Filmstudios; Das meteo- (2012) 77–95. rologische Observatorium und die Sturmwarnstation von Siófok / The meteorological observatory and storm warning True or false, in the Wake of a Legend: the so called ‘Pipe of station at Siófok. In: Ungarn – Bauten 2014. 18–65; 66–95; the fi rst Meerschaum Carver’, Károly Kovács, in the Hunga- 97–123; 138–157. rian National Museum? Journal of the Academie International de la Pipe (Liverpool), IV. Ed. by Peter Davey–Anna Ridovics. 2010. (2012) 71–81.

138 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 138 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

(Bajnóczi Bernadettel, Nagy Gézával, Tóth Máriával, May „La peinture de genre historique n’existe pas.” Peinture Zoltánnal és Jiři Pajerrel közösen:) Mineralogy and micro- d’histoire et peinture de „genre historique” en Hongrie au structure of “glaze residues” and/or “glaze raw materials” XIXe siècle. In: Cat. L’Invention du Passé 2014. 219–227. from anabaptist pottery production centres in Moravia. In: Pangeo Austria 2012: Abstracts. Ed. by Gertrude Friedl– Rozsondai Marianne Hans Steyrer. Salzburg, Universität Salzburg, 2012. 19–20. Bibbia di Mattia Corvino; Senofonte: De republica; Giovanni Damasceno: Sententiae. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 172–173. Cat. 090–094. In: Cat. Hungarian Aristocracy, Seoul 2013. 122– Cat. 45; 318–319. Cat. 87; 320–321. Cat. 88. 124/249–250. (koreai és angol kétnyelvű kiadvány) Sallay Dóra Umeleckohistorický a archeometrický výskum habánskej (Luke Sysonnal, Rachel Billinge-gel és Caroline Camp- keramiky v státnych a súkromných zbierkach v Maďarsku. bell-lel közösen:) The reconstruction of Matteo di Giovanni’s In: Habani a Habánska keramika. Zbornik z medzinárodného od- Asciano altarpiece. Published online August 2013. Based on borného seminára, konanéha 3. septembra 2011 v Modre. Zost. Luke Syson: The Asciano Altarpiece, 1474. In: Luke Syson: Agáta Petrakovičova. Slávnosť hliny–Keramická Modra Renaissance Siena. Art for a City. Exhibition catalogue. London, 2011. III. Ročnik. Modor, SNM Múzeum Ľudovita Štúra v The National Gallery, 2007–2008. 124–131. (http://www.na- Modre, 2013. 68–78. tionalgallery.org.uk/paintings/research/meaning-of-making/matteo-di-giovanni-lost-altarpiece-for-sant-agosti- (Bajnóczi Bernadettel, Nagy Gézával, Tóth Máriával és Rin- no-asciano) Letöltés dátuma: 2016. július 18. ger Istvánnal közösen:) Archaeometric characterization of 17th-century tin-glazed Anabaptist (Hutterite) faience ar- Fra Angelico. Scenes from the Lives of the Desert Father. tefacts from North-East-Hungary. Journal of Archaeological Museum of Fine Arts, Budapest [K Inv. 7.]. Google Cultural Science (Amsterdam), 45. 2014. 1–14. Insitute, 2012. (https://www.google.com/culturalinstitute/ asset-viewer/scenes-from-the-lives-of-the-early-fathers/ Rockenbauer Zoltán VAHKpwvs_fh Z-A) Letöltés dátuma: 2016. július 18. La periode fauve d’Ödön Márff y et ses rélations avec le Fau- visme français. In: Les migrations fauves. La diff usion du fau- Giovanni di Paolo: Cristo e santi portacroce. In: “La fortu- visme et des expressionnismes en Europe centrale et orientale. na dei primitivi”. Tesori d’arte dalle collezioni italiane fra sette e Sous la direction de Sophie Barthélémy–Valérie Dupont. ottocento. A cura di Angelo Tartuferi–Gianluca Tormen. Dijon, EUD, 2012. 21–26. Catalogo della mostra, Firenze, Galleria dell’Accademia. Milano, Giunti, 2014. 222–224. Cat. 23. Die Anfänge der ungarischen Moderne: Die Acht (A Nyol- cak). In: Die Acht – Der Akt 2012. 2–9. Pellegrino di Mariano, Madonna col Bambino, e i Santi Cate- rina da Siena, Bernardino da Siena, Girolamo, Dorotea e due (Barki Gergellyel közösen:) Von der fauvistischen Anfän- angeli. In: Pandolfi ni Casa d’Aste. Capolavori da collezioni italia- gen zu den ”Neuen Bildern” 1905–1910; A Nyolcak auf dem ne, 28 ottobre 2014, Firenze, Pandolfi ni, 2014. 84–91. Cat. 15. Vormarsch, 1911; Die letzten Tage von A Nyolcak, 1912–1919; Biografi en: Dezső Czigány, Károly Kernstok, Ödön Márfy, Sarkadi Márton Bertalan Pór. In: Die Acht – A Nyolcak 2012. 28–71; 74–129; Activitatea lui István Möller şi semnifi caţia acesteia pentru 132–177; 182; 186; 188; 192. restaurarea monumentelor din Transilvania – István Möller’s Work and Its Signifi cance to the Conservation of Monu- Béla Bartók et le modernisme hongrois (1905–1920); Dezső ments in Transylvania. Transsylvania Nostra (Cluj-Napoca), Czigány: Autoportrait, 1909; Ödön Márff y: Autoportrait IV. 2010. 4. 17–23. constructif, 1914; Béla Czóbel: Sur une place, 1905–1906; Ödön Márff y: Jeune fi lle de Nyerges, dit aussi Jeune pay- Sarkadi Nagy Emese sanne de Nyerges, 1908; Sándor Bortnyik: Le Prince de bois, Local workshops – foreign connections: Late Medieval altarpieces 1919. (Krasznai Rékával és Annabelle Mathiasszal közösen:) from Transylvania. (Studia Jagellonica Lipsiensia, 9.) Ostfi l- Abécédaire; (Annabelle Mathiasszal közösen:) Chronologie. dern, Jan Thorbecke Verlag, 2012. In: Allegro Barbaro 2013. 45–62; 122–123; 130–131; 162–163; 202–203; 236–237; 241–252; 253–258. Összefüggések néhány segesvári falkép kapcsán. In: Arhi- tectura religioasă 2012. 339–358. Róka Enikő Le national et l’universel. Les âges d’or dans l’art hongrois In modo Transilvano? Aspects of Transylvanian Altarpiece (XIXe – début XXe siècle). Mil Neuf Cent. Revue d’histoire intel- Production. Annales Universitatis Apulensis, Series Historica lectuelle. Dernières nouvelles de l’âge d’or (Paris), 31. 2013. 71–99. (Alba Iulia), 16/II. 2012. (megjelent: 2013) 137–147.

ars hungarica 43. 2017 | 1 139

2017_1 beliv.indd 139 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

Despre un retablu aproape pierdut (Egy majdhogynem elve- G Inv. 1913-462]; Jean Mignon nach Luca Penni: Kleopatras szett retábulumról). In: Studii de Istoria Artei. Volum omagial Tod [SzM G Inv. 52291]; Pierre Milan (Pierre de la Cuffl e?) dedicat profesorului Nicolae Sabău. Coord. Vlad Toca–Bogdan nach Francesco Primaticcio: Jupiter im Kreis der Olympier Iacob–Kovacs Zsolt–Weisz Attila. Cluj-Napoca, Argonaut, [SzM G Inv. 52220]. In: Kat. Linz 2012. 247–248. Kat. 6. 6. 2; 2013. 62–80. 249. Kat. 6. 6. 5; 249–250. Kat. 6. 6. 6; 258–259. Kat. 6. 6. 18; 259. Kat. 6. 6. 19. Quo Vadis? Soarta polipticelor din Șumuleu-Cioboteni (Quo Va- dis? A Csíksomlyó-csobotfalvi retábulumok sorsáról). Ars Serfőző Szabolcs Transsilvaniae (Cluj-Napoca), XXIV. 2014. 61–74. Zur Geschichte des „Pozzismus” in Ungarn. In: Andrea Poz- zo 2012. 111–121. Sármány-Parsons Ilona Gartenstadt und Villenkolonien in Budapest im Zeitalter des »Directorem artificis Deum contuens in operibus manum Dualismus. Österreich in Geschichte und Literatur (Wien), hominum glorificare« – zeitgenössische Rezeption der 53. 2009. 1. 39–54. barocken Deckenmalereien der Wallfahrtskirche Šaštín. Ars (Bratislava), 47. 2014. 62–69. Martina Nussbaumer: Musikstadt Wien: Die Konstruktion eines Images. Freiburg im Breisgau, 2007 [könyvismertetés]. Sidó Zsuzsa Austrian History Yearbook (Minnesota), 40. 2009. 345–346. Géza Antal Entz (ed.): Székesfehérvár [könyvismertetés]. Centropa (New York), 12. 2012. 3. 329–330. Ludwig Hevesi. Beiblatt der Wiener Zeitung, 27. Februar 2010. Eszter Gábor: Az Andrássy út körül (Around Andrássy Ave- Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása [ismer- nue) [könyvismertetés]. Centropa (New York), 13. 2013. 1. tetés]. Centropa (New York), 12. 2012. 2, 209–211. 97–99.

Tímár Árpád: „Az utak elváltak”. A magyar képzőművészet Ancestry in Stone and Brick: The Count Károlyi Family’s új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja – Szöveg- Country Houses, with a Focus on Nagykároly. Centropa (New gyűjtemény [könyvismertetés]. Centropa (New York), 12. York), 13. 2013/ 2. 187–199. 2012. 3. 327–328. The „Díszmagyar” as Representation in the Andrássy Family Mihály Munkácsy in the Context of Viennese Art Criticism. in Late Nineteenth-Century Budapest. In: Luxury and Gender In: Munkácsy – Magic & Mystery Ausstellungskatalog. Wien, in European Towns, 1700–1914. Ed. by Marjo Kaartinen–Anne Künstlerhaus Vienna, 2012. 50–73. Montenach–Deborah Simonton. New York, Routledge, 2014. 206–223. Das Wiener Künstlerhaus und die ungarische Kunst im Zeit- alter Kaiser Franz Josephs. In: Das Wiener Künstlerhaus. Kunst Simon Mariann und Institution. Hg. von Peter Bogner–Richard Kurdiovs- Build More Bravely: High-Rise Hotels in the Budapest Lands- ky–Johannes Stoll. Wien, Lehner, 2014. [2015] 245–257. cape of the 1960s. Centropa (New York), 13. 2013. 1. 36–48.

Sasvári Edit (Haba Péterrel közösen:) Diffi cult Person for Socialism: Cultural repatriation as Political strategy. Victor Vasarely Elemér Zalotay and his Strip Building. In: Architecture and and Kádár-Era Hungary. In: Andreas Fogarasi: Vasarely Go the Paradox of Dissidence. Ed. by Ines Weizman. Abingdon– Home. Ausstellungskatalog. Galerie für Zeitgenössische Oxford, Routledge, 2013. 45–58. Kunst, Leipzig – Museum Haus Konstruktiv, Zürich. Leipzig, Spector Books, 2014. 63–74. Sisa József Introduction; Style and Comfort. Hungarian Country Hou- Eastern Europe Under Western Eyes. The “Dissident Bien- ses in the Age of Historicism. Centropa (New York), 13. 2013. nale”, Venice, 1977. In: Doing culture under state-socialism. Hg. 2. 106; 162–174. von Beata Hock. Comparativ. Zeitschrift für Globalgeschichte und vergleichende Gesellschaftsforschung (Universität Leip- Szkalnitzky Antal. In: ÖBL XIV. Lief. 64. 2013. 162–163. zig, Global and European Studies Institute), 2014. 4. 12–22. Budapest in der Gründerzeit – Architektur und Städtebau. Seres Eszter In: Jahrbuch des Bundesinstituts für Kultur und Geschichte der Jacques Bellange: Die drei Marien am Grab [SzM G Inv. Deutschen im Östlichen Europa. Band 21. Gründerzeit. München, 50004]; Léon Davent nach Francesco Primaticcio: Pomo- Oldenbourg Verlag, 2013. 119‒144. nas Garten [SzM G Inv. 52272]; Jean Duvet: Das Einhorn [SzM

140 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 140 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

„Das Vaterland hat bereits sein Haus”. Das ungarische Parla- Ed. par Jacques Dubois–Jean-Marie Guillouët–Benoît Van ment in Budapest. In: Parlamentarische Repräsentationen. Das den Bossche. Paris, Picard, 2014. 265–274. Bundeshaus in Bern im Kontext internationaler Parlamentsbauten und nationaler Strategien. Hg. von Anna Minta–Bernd Nico- Early Mendicant Architecture in Medieval Hungary. Cescon- lai. Bern, Peter Lang, 2014. 159‒178. texto: Debates (Coimbra), 6. 2014. 23–34. (http://www.ces. uc.pt/publicacoes/cescontexto/ﬁ cheiros/cescontexto_de- Somogyi Hajnalka bates_vi.pdf) Letöltés dátuma: 2016. július 18. “I am always trying to ﬁ nd the end of certain stories.” Niko- lett Erőss and Lívia Páldi in conversation about the works Székely Júlia of István Csákány; “Les statues meurent aussi”, Hajnalka Changing Topographies of Memories. In: CIHA 2012 Nürnberg Somogyi. In: István Csákány, catalogue. Ed. by Hajnalka Posters 2012. 134–135. Somogyi‒Beatrix Szörényi. Maastricht, Bonnefanten- museum, 2014. 6–20, 21–23. Székely Miklós Art Exhibitions Abroad as Communication Strategy: the Szabó Tekla Case of Hungary between 1914–1918. In: Dailės istorijos stu- The Bishop of Transylvania Represented on the Newly Res- dijos / Art History studies, vol. 5: Art and artistic life during the tored Frescoes from Viştea. In: CIHA Maribor 2012. 151–159. two world wars. Ed. G. Jankevičiūtė–L. Laučkaitė. Lietuvos kultūros tyrimų institutas, Vilnius, 2012. 37–55. The Gothic style frescoes beneath the western gallery of the church of Sântămărie-Orlea. Caiete ARA (ARA Reports, A National Historical Narrative in Universal Context – Bucureşti), 4. 2013. 107–126. The Historical Mural Cycle of the Hungarian National Museum. In: Great Narratives of the Past. Traditions and Szakács Béla Zsolt Revisions in National Museums: Conference Proceedings from Three Patrons for a Single Church: the Franciscan Friary at EuNaMus, European National Museums: Identity Politics, the Keszthely. In: Mélanges Barral i Altet 2012. 193–200. Uses of the Past and the European Citizen, Paris 29 June – 1 July & 25-26 November 2011. Ed. by Dominique Poulot‒Felicity Négykaréjos templomok az Árpád-kori Magyarországon. Bodenstein‒José María Lanzarote Guiral. EuNaMus Re- In: Arhitectura religioasă 2012. 7–34. port No. 4. (Linköping Electronic Conference Proceedings, No. 78.) Linköping University Electronic Press, 2012. 395– Santo Stefano Rotondo through the Glasses of the Renais- 404. http://www.ep.liu.se/ecp/078/ecp11078.pdf Letöltés sance – and without Them. In: Art History – the Future in dátuma: 2016. július 18. Now. Studies in Honour of Professor Vladimir P. Goss. Ed. by Maja Cepetić et al. Faculty of Humanities and Social Sci- Rebuilding History. The Political Meaning of the Hunga- ences, Rijeka, 2012. 216–256. (http://www.calameo.com/ rian Historical Pavilion at the 1900 Paris Universal Ex- read/0018495850460691d5f8c) Letöltés dátuma: 2016. jú- hibition. In: Cultural Diplomacy and Cultural Imperialism. lius 18. European perspective(s). Ed. by Martina Topić–Siniša Rodin. Frankfurt am Main–Berlin–Bern–Bruxelles–New York– Leo IX, Hungary, and the Early Reform Architecture. In: Oxford–Wien, Peter Lang AG‒European Academic Pub- La Reliquia del Sangue di Cristo: Mantova, l’Italia e l’Europa al lisher, 2012. 51–66. tempo di Leone IX. A cura di Arturo Calzona–Glauco Maria Cantarella. Verona, Scripta, 2012. 561–572. A magyarországi ipari szakoktatási rendszer a századfor- dulón, különös tekintettel Erdélyre. In: Táguló horizont 2013. Arquitectura románica en la Hungría Medieval. Románico 129–141. (Madrid), 16. 2013. 18–25. National Endeavour or Local Identity? Art Nouveau Town The Reconstruction of Pannonhalma: Archaism in 13th- Halls in Hungary. In: Art Nouveau Cities: between cosmopo- Century Hungary. In: Romanesque and the Past. Ed. by John litanism and local tradition. 1st coupDefouet International McNeill–Richard Plant. London, British Archaeological Congress (Barcelona, 2013. június 26–29.) (konferenciához Association, 2013. 171–180. kapcsolódó online publikáció)

Saint Francis in the Hungarian Angevin Legendary. Icono- Contemporary Art Museums in Central Europe Between graphica (Firenze), 12. 2013. 52–68. International Discourse and Nation (Re)building Strategies. Études du CEFREs (Praha), No17. 2014. 3–34. http://www.cef- Iconographie et transferts artistique dans la Hongrie du res.cz/IMG/pdf/Etudes_17_Contemporary_Art_Museums_2. XIVe siècle. In: Les transferts artistique dans l’Europe gothique. pdf Letöltés dátuma: 2016. július 18.

ars hungarica 43. 2017 | 1 141

2017_1 beliv.indd 141 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

Szőcs Miriam Tatai Erzsébet Nach Adriaen de Vries: Kaiser Rudolf II. [SzM RSz Inv. 5157]; Re- and Dematerialization of the Object (of Art) – through Venezianischer Meister im Stil des Girolamo Campagna: the Analysis of Hungarian Examples from the late 20th and Adonis [SzM RSz Inv. 7165]; Leonhard Kern: Die drei Garzien 21st Century. In: CIHA 2012 Nürnberg Abstracts 2012. 225. [SzM RSz Inv. 6145]; Antonio Susini: Herkules und Nessus [SzM RSz Inv. 5356]; Gianfrancesco Susini: Nessus und Deia- Re- and Dematerialization of the Object (of Art) – through nira [SzM RSz Inv. 5357]; Niederländischer oder Deutscher the Analysis of Hungarian Examples from the late 20th and Meister: Feuerböcke mit Darstellungen von Minerva und 21st century. In: CIHA 2012 Nürnberg Proceedings 2013. Part 4. Merkur [SzM RSz Inv. 51.938. – 51.939.]. In: Kat. Linz 2012. 1283–1286. 103. Kat. 1. 7; 178. Kat. 6. 1. 4; 182. Kat. 6. 1. 8; 186. Kat. 6. 1. 12; 187. Kat. 6. 1. 13; 195. Kat. 6. 1. 20–21. Benczúr, Emese; Eperjesi, Ágnes. In: Dictionnaire universel 2013. I. 472; 1431; Hongrie – Artistes [depuis 1945]. In: Dic- Szőke Annamária tionnaire universel 2013. II. 2019–2021; Szépfalvi, Ágnes. In: Miklós Erdély: The Original and the Copy + Indigo Drawings. Dictionnaire universel 2013. III. 4179. (The Honourable Mention Recipient of the 29th Biennial). In: Interruption. The 30th Biennial of Graphic Arts Ljubljana. From Pseudo-Emancipation to Outright Subjugation: The Exhibition catalogue. Ed. by Deborah Cullen. London– Representation of ‘Women’s’ Work in Contemporary Hunga- Ljubljana, Black Dog Publishing–The International Centre rian Women’s Art. In: Critical Cartography of Art and Visuality of Graphic Arts, 2013. 228–231. in the Global Age. Ed. by Anna Maria Guasch Ferrer–Na- sheli Jiménez del Val. Newcastle upon Tyne, Cambridge (Csutak Magdával közösen:) Csutak Magda: A nulla meg- Scholars Publishing, 2014. 179–194. közelítése. In: Csutak Magda: A nulla megközelítése. Kiállítási katalógus. Sepsiszentgyörgy, MAGMA, 2014. 1–3/6–8/9–11. Tátrai Júlia (magyar, román, angol nyelven) Claes Cornelisz Moeyaert: La coppa di Giuseppe ritrovata nel sacco di Beniamino [SzM K Inv. 1048]. In: Cat. Bambini Szücs György e il cielo 2012. 172–174. Cat. 3. Egy ember tollal, ecsettel. Plugor Sándor a Quadróban. Korunk (Kolozsvár), 2013. 1. 82–83. Jacob de Backer, Werkstatt: Allegorie des Gesichts [SzM K Inv. 93.1]; Jacob de Backer, Werkstatt: Allegorie des Geruchs Bohemians in Hungary, Hungarians in “Bohemia”. Ars (Bra- [SzM K Inv. 2003.3]; Cornelis Cornelisz van Haarlem: Das tislava), 45. 2012. 2. 170–182. Parisurteil [SzM K Inv. 5165]; Joachim Wtewael: Das Paris- urteil [SzM K Inv. 4281]; Gortzius Geldorp: Susanna und die Megőrzött lapok egy elveszett Plugor-szótárból. In: Plu- Ältesten [SzM K Inv. 86.3]; Willem Key: Susanna und die Äl- gor Sándor. Kiállítási katalógus. Szerk. Székely Sebestyén testen [SzM K Inv. 93.3]; Hendrick de Clerck: Ruhe auf der György. Kolozsvár, Quadro Galéria, 2012. [3–7.] (román, ma- Flucht nach Ägypten [SzM K Inv. 76.7]; Maarten van Heems- gyar, angol nyelven) kerck: Beweinung Christi [SzM K Inv. 4936]; Jan Brueghel d. Ä.: Äneas und die Sibylle von Cumae in der Unterwelt [SzM « Le ballon captif ». La vie culturelle hongroise dans les K Inv. 553]; Jan Brueghel d. Ä.: Paradieslandschaft mit dem premières décennies du XXe siècle. In: Allegro Barbaro 2013. 25–38. Einzug in die Arche Noah [SzM K Inv. 548]. In: Kat. Linz 2012. 176–177. Kat. 6. 1. 2–3; 181. Kat. 6. 1. 7; 194. Kat. 6. 1. 19; 197. Kat. Ungāru mākslinieki. Pirmajā pasaules karā / Hungarian 6. 2. 1; 199. Kat. 6. 2. 2; 221–222. Kat. 6. 4. 5; 227–228. Kat. 6. Artists’s Activity in the First World War. In: 1914 2014. 183. 4. 10; 236–237. Kat. 6. 5. 1; 238–239. Kat. 6. 5. 2.

(Murádin Jenővel közösen:) Genius loci. Teme şi motive pic- Tátrai Vilmos turale din Baia Mare / Festői témák és motívumok Nagybányán Garofalo (Benvenuto Tisi): Die Ehebrecherin von Christus / Painters’ Themes and Motifs in Baia Mare. Baia Mare / Nagy- [SzM K Inv. 165]; Michele di Ridolfo (Michele Tosini): Maria bánya, Electro Sistem, 2014. mit dem Leichnam Christi [SzM K Inv. 4242]; Giorgio Vasari: Die Hochzeit zu Kana [SzM K Inv. 172]; Aurelio Lomi: Bathse- „Keressük Dózsát!” Dózsa György alakja a magyar képzőmű- ba im Bade [SzM K Inv. 93.13]; Girolamo Siciolante da Sermo- vészetben. Székelyföld (Csíkszereda), XVIII. 2014. 11. 130–153. neta (?): Knieﬁ gur einer Frau mit nacktem Oberkörper [SzM K Inv. 478]; Agnolo Bronzino: Bildnis einer jungen Frau [SzM Takács Imre K Inv. 4222]; Mirabello Cavalori (?): Kopf einer jungen Frau A Marble Throne from Esztergom with a View to the “Re- [SzM K Inv. 809]; Battista Naldini: Die Kreuzigung Chris- naissance of the Twelfth Century”. In: Mélanges Barral i Altet ti [SzM K Inv. 74.6]; Girolamo Mazzola Bedoli: Die heilige 2012. 108–114. Familie mit dem hl. Franz von Assisi [SzM K Inv. 170]; Pieter

142 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 142 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

de Witte (Pietro Candido), Umkreis: Die heilige Familie mit Tóth Péter dem hl. Elisabeth und dem Johannesknaben [SzM K Inv. 491]; Tetraevangelion di Giano Pannonio. In: Cat. Mattia Corvino Pier Francesco Foschi: Die Ruhe auf der Flucht nach Ägyp- 2013. 114–115. Cat. 26. ten mit dem Johannesknaben [SzM K Inv. 164]; Francesco Montemezzano: Ecce Homo [SzM K Inv. L.3.427]; Michele di Török Gyöngyi Ridolfo (Michele Tosini): Maria mit dem Jesuskind und dem Maestro Danubiano (attivo in Ungheria): La Sacra Parente- Johannesknaben [SzM K Inv. 77.10]; Ventura Salimbeni: Die la di Dubravica [MNG]; Scultore Ungherese „Madonna col Verkündigung Mariä [SzM K Inv. 509]; Girolamo Siciolante Bambino” [MNG]. In: Cat. Bambini e il cielo 2012. 199–201. da Sermoneta: Die heilige Familie [SzM K Inv. 4217]; Neapo- Cat. 24; 226–227. Cat. 45. litanischer oder spanischer Maler: Die Kreuztragung [SzM K Inv. 4231]. In: Kat. Linz 2012. 180–181. Kat. 6. 1. 6; 183. Kat. Die Miniaturporträt des Franziskaners Matthias Borhy, Mi- 6. 1. 9; 190–191. Kat. 6. 1. 16; 199–200. Kat. 6. 2. 3; 203. Kat. nister Provinciae Hungariae S. Mariae, von 1595 / Miniature 6. 2. 6; 205. Kat. 6. 3.1; 208. Kat. 6. 3. 4; 213–214. Kat. 6. 3. 9; portrait of Matthias Borhy, minister of provinciae Hunga- 217. Kat. 6. 4. 1; 221. Kat. 6. 4. 4; 225. Kat. 6. 4. 8; 229. Kat. 6. riae S. Mariae from 1595. In: Kniha Ivo Hlobila 2012. 505–515. 4. 11; 230. Kat. 6. 4. 12; 231–232. Kat. 6. 4. 13; 233–234. Kat. 6. 4. 15; 235. Kat. 6. 4. 16. Das Votivbild des Johann Hutter, Stadtsenator von Eper- jes (um 1520). In: Refl exionen für Manfred Koller / Refl ections Terdik Szilveszter to Manfred Koller. Restauratorenblätter (Klosterneuburg), 31. Biserici greco-catolice de origine medievală din Sătmarul 2012. 134–139. istoric. In: Arhitectura religioasă 2012. 85–106. Tüskés Anna A Cantor, Schoolmaster and Painter: Findings about the The Cult of the Copies of the Czestochowa Image in 17th Lifework of Mihály Paholcsek of Oradea. Apulum, Acta Musei and 18th Century Hungary / Kult kopii obrazu Matki Bos- Apulensis series Historica et Patrimonium (Alba Iulia), L. 2013. kiej Czestochowskiej w XVII i XVIII wieku na Wegrzech. In: 331–349. Ex voto. Studia dedykowane Ojcu Janowi Golonce OSPPE. Ed. J. A. Ch. Roscicki–J. Jadczyk–R. Knapinski–J. Kowalczyk– Artists from the Balkans in the Service of Greek Catholic W. Kurpik–P. Mrozowski–J. Zmudzinski. Częstochowa, Bishops (18th century). In: Niš and Byzantium, Twelfth Sym- Jasnogórska Fundacja Pro Patria, 2012. 29–38/39–50, posium Niš, 3-6 June 2013, The Collection of Scientifi c Works XII. 645–650. Red. Miša Rakocija. Niš, 2014. 477–488. Kelemen Mikes in the Fine Arts. In: Literaturtransfer und In- Date privind istoria catedralei greco-catolice din Oradea. terkulturalität im Exil / Transmission of Literature and Inter- In: Şcoala Ardeleană (Ed. Remus Câmpeanu–Varga Attila– cultural Discourse in Exile / Transmission de la littérature et in- Florin Jula), VII/2013. Oradea, 2014. 99–108. terculturalité en exil: Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufk lärung / The Work of Kelemen Mikes in the Un Liturgikon rumeno proveniente da Nyíracsád. In: Imagine, Context of Europen Enlightment / L’œvre de Kelemen Mikes dans tradiţie, symbol: profesorul Cornel Tatai-Baltă la 70 de ani. Coord. le contexte des Lumière européennes. Hg. von Gábor Tüskés– Valentin Trifescu–Gabriela Rus–Daniel Sabău. Cluj-Napo- Bernard Adams–Thierry Fouilleul–Klaus Haberkamm. ca, Editura MEGA, 2014. 437–447. Bern–Berlin–Bruxelles–Frankfurt–New York–Oxford–Wien, Peter Lang Verlag, 2012. 404–432. Coexisting Traditions: the Conversion of the Jesuit Church of Uzhgorod into a Greek Catholic Cathedral. In: Sacred La storiografi a delle vere da pozzo veneziane. In: La storia Space 2014. 95–112. dell’arte a Venezia ieri e oggi: duecento anni di studi. Atti del con- vegno 5–6 novembre 2012. A cura di Xavier Barral i Altet– Tímár Katalin Michele Gottardi–Marina Niero. Ateneo Veneto (Rivista di Egy festményről: dialógus Lakner László Hitler beszél… című Scienze, Lettere ed Arti, Atti e memorie dell’Ateneo Veneto) képe kapcsán. Kalligram (Pozsony), XXI. 2012. május. 70–81. CC, terza serie 12/1. 2013. 265–276.

Tóth Csaba Pilgrimage Art in Eighteenth Century Transylvania: Icons, Attribuito a Tobias Wolff : Medaglia con il ritratto di Mattia Woodcuts and Engravings. In: Economy and Society in Central Corvino; Attribuito a Severin Brachmann: Medaglia con il and Eastern Europe: Territory, Population, Consumption. Papers ritratto di Mattia Corvino; (Békés Enikővel közösen:) Ig- of the International Conference Held in Alba Iulia, April 25th–27th, noto maestro italiano: Medaglia di Galeotto Marzio. In: 2013. Ed. by Daniel Dumitran–Valer Moga. Berlin–Münster– Cat. Mattia Corvino 2013. 61. Cat. 11; 61. Cat. 12; 107. Cat. 22. Wien–Zürich–London, Lit Verlag, 2013. 203–219.

ars hungarica 43. 2017 | 1 143

2017_1 beliv.indd 143 2017. 11. 05. 21:33:01 BIBLIOGRÁFIA

A Mikes-ikonográﬁ a csomópontjai. In: Táguló horizont 2013. zugeschrieben: Die Bohnenesser [SzM K Inv. 58.28]; Giovan- 213–230. ni Battista Moroni: Bildnis eines Mannes [SzM K Inv. 1102]; Denijs Calvaert: Die Bekehrung des Paulus [SzM K Inv. 1266]; The Cult of the Copies of Lucas Cranach’s Mariahilf in Paolo Farinati: Die Enthauptung der Heiligen Katharina van the 17th-century Hungary. In: Maria in der Krise: Kultpraxis Alexandrien [SzM K Inv. 849]; Prospero Fontana: Maria mit zwischen Konfession und Politik in Ostmitteleuropa. Hg. von dem Kind und den Heiligen Franz von Assisi und Katharina Agnieszka Gasior. (Visuelle Geschichtskultur, X.) Köln– von Alexandrien [SzM K Inv. 57]; Domenikos Theotokopou- Weimar–Wien, Böhlau Verlag, 2014. 179–196. los, genannt El Greco: Mariä Verkündigung [SzM K Inv. 3537]; Pauwels Franck, genannt Paolo Fiammingo, zugeschrieben: Representations of the Mary-Icon of Máriapócs in Engra- Die Flucht nach Ägypten [SzM K Inv. 77.5]; Nachfolger von vings. In: Sacred Space 2014. 153–182. François de Nomé: Jesus mit seinen Jüngern auf dem See [SzM K Inv. 70.4]. In: Kat. Linz 2012. 179. Kat. 6. 1. 5; 184. Kat. Ugry Bálint 6. 1. 10; 189–190. Kat. 6. 1. 15; 206. Kat. 6. 3. 2; 207. Kat. 6. 3. Tagung „Gabriel Bethlen und Europa”. Cluj-Napoca, 24. bis 3; 212. Kat. 6. 3. 7; 219. Kat. 6. 4. 3; 223. Kat. 6. 4. 6; 224. Kat. 26. Oktober 2013. Frühneuzeit-Info (Wien), 25. 2014. 293–296. 6. 4. 7; 226–227. Kat. 6. 4. 9; 240. Kat 6. 5. 3; 242. Kat. 6. 5.

Urbach Zsuzsa Végh András Notes on the Nassau Mendoza Passion Series by Barend van La costruzione del palazzo di Buda all’epoca di Mattia Corvi- Orley. Arte Cristiana (Milano), 100. 2012. 870/872. 225–240. no. Al conﬁ ne tra stile gotico e rinascimentale; Manifattura ungherese (?): Stemma di re Mattia Corvino; Manifattura Vajda László italiana e di Buda: Pilastro di balaustrata; Manifattura ita- Cat. 021–022, 025–031, 066–070, 105. In: Cat. Hungarian liana e di Buda: Frammento di piedistallo con iscrizione; Aristocracy, Seoul 2013. 46–47/237–238; 52–58/238–239; 98– Manifattura italiana e di Buda: Capitello di semi-colonna. 103/245–246; 141/252. (koreai és angol kétnyelvű kiadvány) In: Cat. Mattia Corvino 2013. 126–129; 60. Cat. 10; 136. Cat. 29; 138. Cat. 31;139. Cat. 32. Varga Ágota Albrecht Dürer: Ritratto di giovane [SzM K Inv. 142]. In: Cat. Zwei Ofenkacheln aus dem Königspalast von Buda. In: Kat. Raff aello verso Picasso 2012. 266, 342. Cat. 48. Konstanzer Konzil 2014. 244. Kat. 176.a-b

Zwölf wenig bekannte Passionstafel vom Anfang des 15. Veress Ferenc Jahrhunderts. Ein Vorschlag zur Rekonstruktion der Bild- La fortuna della Pietà vaticana nel Cinquecento: inﬂ usso, reihe in der Sammlung des Indianapolis Museum of Art. interpretazioni, copie e varianti. Arte Cristiana (Milano) 869. Aachener Kunstblätter, 65. (2011−2013) 2014. 45−55. 2012. 81–90.

Vécsey Axel Veszprémi Nóra Jacopo Robusti, detto Tintoretto: Cena in Emmaus [SzM Sándor Brodszky: Paesaggio vicino al lago Balaton, 1868; K Inv. 111]; Tiziano Vecellio: Ritratto del doge Marcantonio Károly Lotz: Temporale sulla Puszta, 1861. In: Verso Monet: Trevisani [SzM K Inv. 4223]; Raff aello Sanzio: Ritratto di gio- Storia del paesaggio dal Seicento al Novecento Catalogo della vane [SzM K Inv. 72]; Giovanni Battista Moroni: Ritratto di mostra, Verona, Palazzo della Gran Guardia, 26 ottobre 2013 Jacopo Contarini (Foscarini?) [SzM K Inv. 53.501]; Giorgione: – 9 febbraio 2014; Vicenza, Basilica Palladiana, 22 febbraio Ritratto di giovane [SzM K Inv. 94]. In: Cat. Raff aello verso – 4 maggio 2014). A cura di Marco Goldin. [Treviso,] Linea Picasso 2012. 232–233, 330. Cat. 23; 247, 335. Cat. 33; 267, 343. d’ombra, 2013. 424.Cat. 47; 432. Cat. 61. Cat. 49; 268, 343–344. Cat. 50; 268, 344. Cat. 51. The Emptiness behind the Mask: The Second Rococo in Die Kunst des Manierismus und die ungarischen Kunst- Painting in Austria and Hungary. Art Bulletin (London), 96. sammler. In: Kat. Linz 2012. 83–93. 2014. 4. 441–462.

Umkreis von Giovanni Battista Rosso, genannt Rosso Fio- Lajos Fülep: The task of Hungarian art history (1951) [angol rentino: Der Triumph des Apollo mit den vier Jahreszeiten fordítás jegyzetekkel és bevezetővel]. Journal of Art Historio- [SzM K Inv. L.3.210]; Hans Rottenhammer: Joseph und Po- graphy (Glasgow), 6. 11. 2014 (arthistoriography.wordpress. tiphars Weib [SzM K Inv. 94.7]; Jacopo Robusti, genannt com/11-dec14/ Paper 11/NV1) Tintoretto: Herkules stößt den Faun aus dem Bette der Omphale [SzM K Inv. 6706]; Nachfolger von Agnolo Bron- Kozina, Sándor. In: AKL LXXXI. 2014. 429–430. zino: Weibliches Bildnis [SzM K Inv. 162]; Vincenzo Campi

144 ars hungarica 43. 2017 | 1

2017_1 beliv.indd 144 2017. 11. 05. 21:33:01 KÜLFÖLDÖN MEGJELENT MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK 2012–2014

Véri Dániel Zwickl András Gothic Masterpieces in Modern Disguise. In: CIHA Maribor Ungarische Künstler und Künstlerinnen auf der Sonder- 2012. 325–332. bundausstellung 1912. In: 1912 – Mission Moderne. Die Jahr- hundertschau des Sonderbundes. Hg. von Barbara Schaefer. Tiszaeszlár: The Site of an Alleged Ritual Murder. In: CIHA Köln, Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud, 2012 Nürnberg Posters 2012. 150–151. 2012. 168–176.

Wehli Tünde Zsupán Edina Breviario di Domonkos Kálmáncsehi. In: Cat. Mattia Corvino Salterio di Beatrice d’Aragona. In: Cat. Mattia Corvino 2013. 2013. 314–315. Cat. 85. 170–171. Cat. 44.

Wessely Anna Review of ‘FashionEast: The Spectre That Haunted Social- ism’ by Djurdja Bartlett. Fashion Theory: The Journal of Dress, A Bizottság tagjai és a szerzők segítségével összeállította Body & Culture (London), 18. 2014. 2. 207–213. Róka Enikő és Lővei Pál

ars hungarica 43. 2017 | 1 145

2017_1 beliv.indd 145 2017. 11. 05. 21:33:01 arshungarica 43. évfolyam 2017 | 2

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet folyóirata

2017_2 beliv.indd 149 2017. 12. 30. 11:42:24 2017_2 beliv.indd 150 2017. 12. 30. 11:42:24 Tartalom

In memoriam

Marosi Ernő Tímár Árpád (1939–2017) 153 Tanulmányok

Tímár Árpád Interpretáció vagy legendagyártás 155 Megjegyzések Csontváry művészetének befogadástörténetéhez II. rész: 1911–1925.

Gosztonyi Ferenc „Esztétikai dolgok” 179 Művészettörténeti megjegyzések Fülep Lajos Az emlékezés a művészi alkotásban (1911) című tanulmányának kontextusához

Szeredi Merse Pál Kassák Lajos első kiállítása (1924) 189

Lantos Edit A Salzburgi vázlat és a csonkolt téglatest 215 Két esettanulmány Árkay Bertalan (1901–1971) és Csaba László (1924–1995) életművéből

Dokumentum

Tímár Árpád Fülep Lajos: Esztétikai dolgok, I. 234

Bardoly István Tímár Árpád munkásságának bibliográﬁ ája (1964–2017) 254

2017_2 beliv.indd 151 2017. 12. 30. 11:42:24 2017_2 beliv.indd 152 2017. 12. 30. 11:42:24 IN MEMORIAM

Tímár Árpád (1939–2017)

Először írok neve alá, a zárójel jobb felére is évszámot: Tí- megőrzéséről mint feladatról beszélünk, úgy gondolom, már Árpád, 1939–2017; ez még nem megy magától, de ezt ezt mindenekelőtt azért tesszük, hogy legközvetlenebb most már mindig így kell írni, ez visszavonhatatlan. 1959- szerettei, családja számára tegyünk legjobb tudományos ben, amikor az egyetemre jött, húszéves volt. Az azóta el- meggyőződésünkkel és szakértelmünkkel alátámasztott telt időben tagja volt egy közösségnek, amely ott alakult bizonyságot ennek értékéről. Ami a megértő társnak nyil- ki. Szorosabb vagy lazább kötelékben, de egymásra min- vánvaló, már magyarázatot igényel a gyermekek, s talán dig fi gyelemmel, egymás hollétét és hogyanlétét számon- bonyolultabban fejthető ki az unokák számára. Csak bíz- tartva, ennek a közösségnek tagjai többnek tettek eleget, hatunk abban, hogy ami apjuk, nagyapjuk munkássá- mint a kollegiális ismeretségnek vagy a barátságnak. Nem gában, erkölcsi és esztétikai ítéletében értékes volt, azt találok jobb szót, mint hogy egyívásúak voltunk, jártunk akarják és tudják majd követni. az egyetemre, használtuk, amire lehetett, de legtöbbet ta- Tímár Árpáddal a magyar művészettörténet-tudomány lán egymástól tanultunk, ha olykor talán fényesre csiszo- egyik legszorgalmasabb és legnagyobb művelőjét vesz- lódtunk is, ezt a polírozást egymáshoz súrolódva nyertük tette el. Kiindulópontját az alkotóművésszel való eleven el. Különös, hogy most, amikor visszavonhatatlanságról, kapcsolat jelentette. Ennek megfelelően kezdetben rend- a sors megmásíthatatlan könyörtelenségéről kell írnom szeres hírlapi műkritikákat is írt, és művelte a szemlélő íz- és szólnom, nem a borzadás tölt el, nem is a haláltánc lését és ítélőképességét leginkább próbára tevő műfajt. „hodie mihi, cras tibi” igaz, de semmi újat mondani nem Utóbb, 1968 után mindenekelőtt művész kortársainknak, képes búcsúkiáltása visszhangzik bennem, hanem annak az Iparterv-kiállítás nemzedékének műveiben és – tágabb belátása, hogy mindez számunkra is elnyerte aktualitá- művészetértelmezése jeleként – az Új Zenei Stúdió mun- sát, hogy ideje visszafelé számlálnunk hátralévő időnket. káiban ismerte fel törekvéseinek legfontosabb párhuza- Árpi, amikor utolsó döntésével megkísérelte a – ma már mait és támaszait. Azon ritka professzionalisták közé tar- tudjuk – lehetetlent, komoly szavakkal búcsút vett tőlünk, tozott, akik őszinte odaadással találták meg kortársaink nem zárva ki a folytatás lehetőségét. Most rajtunk van művészetében személyes örömüket is. Az 1970-es években a búcsú sora: el kell engednünk barátunk kezét, amikor a Művészet című folyóirat szerkesztésében vett részt, s hamvai egyesülnek a földdel, melyből vétetett, és helye- még 1981-től 1986-ig is vállalta a magyar Képző- és Ipar- sen tesszük, ha amennyire lehetséges, számba vesszük, művészek Szövetségének alelnöki tisztségét. mi az, amit nem akarunk elengedni, aminek megőrzésé- 1969-ben (jelezze itt az 1968/1969-es évszám a nagy re barátságunk és hivatásunk kötelez bennünket. Ezt a megrázkódtatások és lelkiismereti konfliktusok évét!) az hivatásunkat, amelyet fiatal felnőttként választottunk addig az MTA Filozófiai Intézetében dolgozó Tímár Árpád magunknak, s amely nemcsak baráti körünknek szolgált munkahelyet és -programot változtatott, a Művészettör- keretül, hanem a világban való tájékozódásnak, az emberi téneti Kutatócsoport munkatársa lett. Alapító főszerkesz- kapcsolatoknak, az értékeknek mércéjét is szolgáltatja, tőként 1973-tól 1980-ig szerkesztette az Ars Hungaricát, és ma nehéz változatlanul, hamisítatlanul megőrizni, hogy meghatározó szerepet játszott ez intézeti közlemények továbbadhassuk. Nehéz, mert ki akarják ütni kezünkből jellegének, stílusának, közös hangnemének kialakításá- azok, akik nem tulajdonítanak neki több értéket, mint szí- ban. Páratlan módon, 1997-ben ismét átvette az akkorra a nes labdának a játszótéren, és ha azt tapasztalják, hogy megfenekléshez közeledő folyóirat szerkesztését, s folytat- ragaszkodunk hozzá, annál inkább igyekeznek tönkreten- ta 2008-ig, amikor annak első folyama véget is ért. Kiad- ni. Ha Tímár Árpád hagyatékáról, s ennek az örökségnek ványok sorát írta, szerkesztette, a legfontosabbak közé

ars hungarica 43. 2017 | 2 153

2017_2 beliv.indd 153 2017. 12. 30. 11:42:24 IN MEMORIAM

tartozik a Magyar művészet 1919–1945 sok tekintetben mél- igyekvő forráskritikai sorozatnak része, amelynek során tatlanul feledett kötete. Még a Filozófiai Intézetben töl- Árpi 1999-ben Csontváry- (és egyben Lehel Ferenc-) rene- tött évek határozták meg a historiográfiai munkásságát szánszot diagnosztizált, és 2000-ben az Ars Hungaricában Henszlmann Imréről szóló szakdolgozatával kezdő Tímár a Csontváry-kutatásban fellelhető forráskritikai problémá- Árpád érdeklődését elsősorban Lukács György fiatalkori kat taglalta. Nemzedékünk nagy élménye és nagy kérdése munkássága és körének nézetei iránt. Popper Leó írásainak volt és maradt Csontváry művészete. Így vagy úgy szinte és személyiségének újrafelfedezése azok közé az eredmé- mindnyájunkat megérintett, volt, akit meg is betegített. nyek közé tartozik, amelyeket a pragmatikus történetírás Árpád minden bizonnyal a ráció fényénél, érzelmektől el Leopold von Ranke által meghirdetett alapelve szerint a nem homályosítva láttatja ezt a problémát. „Tulajdonképpen hogyan történt?” kérdésfeltevése jegyé- Az a kettős szeretet, amely kutatásaiban vezette, az ben ért el. 1970-től kezdve tevékenységének nem hangos 1970-es években az irodalomtudományi metodika tuda- nyilatkozatokkal meghirdetett, hanem rendszeres filo- tos követésére, az Irodalomtudományi Intézet textológiai lógiai munkával megvalósított legfőbb törekvése lett a műhelymunkájának elsajátítására és művészettörténeti szellemi történések hű rekonstrukciója, a tévedések és alkalmazására vezette. A „Tulajdonképpen hogyan tör- a hazugságok kiküszöbölése, a sérült vagy félrecsavart tént?” kérdésfeltevése és az igazmondás parancsa lebe- szövegek helyreállítása. gett szeme előtt, amikor az őt kezdettől a legerősebben Két „szeretet” irányítja innentől fogva a tevékenységét: foglalkoztató kornak – amelyben „Az utak elváltak” – a a bölcsességé általában filozófiai s jelesen a művészetfi- sajtóját választotta textológiai munkásságának tárgyául. lozófiai érdeklődésében, valamint az emberi gondolatok A sajtóból nemcsak a lekerekített vagy meghamisított közléséé a filológiában. E munkának, amely a 19. századi eseménytörténet ismerhető meg, hanem elfelejtett vagy kezdetektől fogva a jelenkorig kiterjedt a művészettör- letagadott szereplők, vélemények, írásművek is. Árpád az téneti gondolkodás egész történetére, itt csak két nagy 1900 körüli évek sajtójának és művészeti-kritikai életé- művét lehet emlékezetbe idézni. Már frissen végzett mű- nek legfontosabb ismerőjévé, tanújává vált. Segítsége hol vészettörténészként és filozófusként részt vett a Fülep nélkülözhetetlen, hol az egyetlen eredmény lett számos Lajos 85. születésnapjáról megemlékező Filozófiai Szemle vállalkozásban: akár Nagybányáról, akár a Nyolcakról, a szám munkáiban, és még az 1970-ben váratlanul meghalt nemzetközi impresszionizmus és posztimpresszionizmus Fülep elvei szerint rendezte sajtó alá 1974-ben és 1976-ban fogadtatásáról van szó. Ezeket más helyette nem tudta kiadott válogatott tanulmányai két részének három köte- volna megcsinálni. Szövegközléseiben a szubjektivitás, tét. 1988-ban jelenik majd meg a Fülep-filológia alapmű- a személyes vélemény egészen a háttérbe szorul. Közre- vének, az Egybegyűjtött írások méltatlanul ideiglenesnek adásuknak legfőbb motívuma az a meggyőződés, hogy ható kivitelben kiadott sorozatának első kötete, benne a recepció a művek életének fontos jelensége, tulajdon- a nyomtatásban publikált munkákon kívül a sokat vita- képpeni legfőbb formája. tott kéziratos hagyaték darabjaival is. Tímár élete utol- Az az elv mozgatta, amely Fülep utolsó éveinek tanítá- só évében elkészítette ennek a sorozatnak negyedik, az sában is fontos szerepet játszott, s amely esztétikájának 1931–1950 között írott cikkeket, tanulmányokat közlő kö- központi kategóriáját, a „konkrét szemléletet” érintette. tetét. A korrektúrát még láthatta, befejezése már nem az A most megjelenés előtt álló szövegben Tímár Árpád ol- ő teendője lesz. Időközben Csanak Dóra, Árpád legfonto- vasata szerint ezt találjuk: „A művészi (s ha szépnek ne- sabb segítsége és támasza, 1990 és 2007 között kiadta a vezzük, az) mindig a tökéletesen sajátos vagy különös, párhuzamos sorozat, Fülep Lajos levelezése mind a hét vagyis ami nem hanyagolható el vagy absztrakt-általá- kötetét. Az Egybegyűjtött írások tartalmazza az egész so- nosítható semmi, hanem az egész úgy van és úgy fontos, rozat talán leginkább várt, legtöbbet vitatott és legfonto- amint van. Minden más szféra megtűri vagy megkívánja sabb mű, a Művészetfilozófia első fogalmazványát. Amikor az általánosat; csak az esztétikai nem.” A generációjának a kézirat elkészült, Árpi e-mailben nekem is elküldte. Idé- ethoszát hozzánk közvetítő Fülep Lajos a sajátos vagy kü- zem a kísérő üzenetet 2016. április 19-éről: „Kedves Ernő lönös konkrét szemléletében foglalta össze azt, amit Ady bácsi! Küldöm tájékoztatásképp a IV. kötet szövegét és az Endre úgy fejezett ki, hogy „Vagyok, mint minden ember, V. kötet tervezett tartalomjegyzékét. TÁ.” Csak azért idé- fenség”. Ady verse a Szeretném, ha szeretnének címet viseli, zem, hogy láthassuk, hogyan festett nála, akinél sem sze- ezt igényelte tőlünk Tímár Árpád is. Őrizzük meg emlé- rényebbet, sem öntudatosabbat nem ismertem, egy győ- két szeretetünkben! zelmi jelentés. A másik mű, amely hamarosan megjelenik majd, Csontváryról szól, és annak a mítoszokat eloszlatni Marosi Ernő

154 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 154 2017. 12. 30. 11:42:24 Tímár Árpád

Interpretáció vagy legendagyártás Megjegyzések Csontváry művészetének befogadástörténetéhez II. rész: 1911–1925.1

Az a széles körű sajtóbeli érdeklődés és fi gyelem, amely tás lehetőségét, ezt írta: „Többször kísérleteztem és ma az 1910-ben rendezett, harmadik Csontváry-kiállítást már biztos érzéssel, egyenesen a tavaly elhunyt Henri nyomon követte, a következő években nem folytató- Rousseau képeit keresem; ő mindenesetre őszinte volt. dott. A művész 1910 után nem állította ki a műveit, fes- Nem is lehet róla mint hivatalos festőről beszélni; nem tői munkássága a nyilvánosság számára hozzáférhetet- tartozik semmiféle akadémiához, iskolához. […] naivi- lenné vált, nem került se közgyűjteménybe, se jelentős tását mindvégig megőrizte. […] Igen sokban hasonla- magángyűjteménybe egyetlen alkotása sem, képeiről tos a Csontváry Kosztka Tivadar megnyilvánulásához nem jelentek meg reprodukciók, nem adódott tehát al- és bennem egészen sajátos megismeréseket ébreszt ez kalom arra, hogy művészetét elemezzék-értelmezzék. a dilettantizmusban maradt és a mértéktelenségben is Élete hátralévő éveiben alig jelent meg róla valami a művészetet rejtő piktúra.”3 magyar sajtóban. A következő két évben csupán Csontváry írásművei Nagyon kevés nyoma van annak, hogy festőként egy- keltettek némi – de a korábbiakhoz nem mérhető – általán számontartották volna őt, bár egy-egy elismerő sajtóvisszhangot. Három műve jelent meg: egy rövid megjegyzés időnként napvilágot látott. Egészen kivéte- „olvasói levél” a Világ című napilapban4 – annak nincs les, fi gyelemre méltó az az értékelés, amelyet A Polgár nyoma, hogy erre refl ektált volna valaki – és két ön- című napilapban 1911-ben Rippl-Rónai József kiállítása álló kiadvány: 1912-ben az Energia és művészet. A kultúr kapcsán fogalmazott meg a kritikus: „Ha jól utána gon- ember tévedése5 című, 1913-ban pedig A lángész. Ki lehet dolok, hogy hány nagy magyar festő van jelenleg – nagy és ki nem lehet zseni”. 6 festő alatt európai viszonylatban számottevő művészt Az Energia és művészet című írását Csontváry 1912. má- értek – négy név jut eszembe. Kettő még keres: Kernstok jus 19-én fel is olvasta a Lágymányosi Kelenföldi Polgári és Csontváry Kosztka, a másik kettő már arrivée. Ezek: Kör rendezvényén, majd önálló füzetként is megjelen- Szinyei Merse és Rippl-Rónai.”2 Nem lehet tudni, kit rejt a tette. Az előadásról hírt adtak a napilapok,7 a kiadványt cikk alatti szignó, de az szinte teljesen bizonyos, hogy is több helyütt ismertették. ezt az egyedülálló véleményét a szerző sehol nem fej- Legkorábban a Világ című lapban jelent meg egy rö- tette ki részletesebben. vid, de jóindulatú híradás,8 amely azonban jelezte a Egy rövid utalás erejéig Bálint Rezső is megemlítette nyilván nagyon szokatlannak tartott mondanivalónak Csontváry nevét. Párizsból küldött tudósításában első- szóló távolságtartást is: „sajátos, egyénien megírt fü- ként vetette fel a Rousseau-val való párhuzamba állí- zet”-nek nevezte a kiadványt, „amelyben hellyel-közzel

1 A tanulmány első része: Tímár Árpád: Interpretáció vagy legenda- emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontvá- gyártás. Megjegyzések Csontváry művészetének befogadástörténe- ry-irodalomból. Vál. Gerlóczy Gedeon, szerk. Németh Lajos. Buda- téhez, I. rész. 1905–1910. Ars Hungarica, 23. 1995. 1. sz. 45–62. pest, Corvina, 1976. 52–53. 2 (K. M.): Rippl-Rónai József. Kiállítása a Művészházban. A Polgár, 1911. 5 Újraközölve: Uo. 54–59. március 12. 7. 6 Újraközölve: Uo. 60–65. 3 Bálint Rezső: Kiállítások Párizsban. A Ház, 4. 1911. 6–7. sz. 297. 7 Az Ujság, 1912. május 16. 23.; Pesti Hirlap, 1912. május 17. 6; május 18. 10. 4 A zseni tenyésztése. Világ, 1912. január 21. 17. Újraközölve: Csontváry- 8 Energia és művészet. Világ, 1912. június 9. 39.

ars hungarica 43. 2017 | 2 155

2017_2 beliv.indd 155 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

igen fi nom észrevételeket találunk”. Csontváry művészi sem vetődött, hogy abban a közösségben, ahol napjait rangja is kapott egy félmondatnyi elismerést: „a piktú- töltötte, s ahol nyilván jól érezte magát, kinevetnék, rában sok új és nemes revelációt tett”, de a hangsúly bolondnak, őrültnek tartanák.12 már áttevődött arra, hogy „az érdekes életű festő” írá- Ismertetésre méltónak tartotta Szász Zoltán azt is, sáról van szó. hogy „mit beszél, mit ír e kedves, ártatlan különc”. Nem Az Ujság című lap ismertetése9 viszont teljes értet- hallgatta el az írás meghökkentő furcsaságát, de ez nem lenségről és elutasításról tanúskodik: a „kezdetleges” akadályozta meg, hogy megértse a mögötte lévő szán- „füzetecske” publikálását lényegében azzal magyaráz- dékot: „ha bőbeszédűen és dagályosan is, de alapjában za, hogy „a nagy önbizalom késztette” Csontváryt arra, egészen helyes dolgokért lelkesedik Csontvári bácsi. hogy „zsengéjét kinyomassa”. A cikk nem említi, hogy A kultúrember tévedése szerinte az, hogy a természe- Csontváry festőművész (lehet, hogy a cikk szerzője nem tes, egyszerű élet helyett erkölcstelen, idegrontó életet ismerte a festőt, a keresztnevét is elvétette), az azon- él, alkohollal, kávéval, nikotinnal mérgezi meg magát ban mindenképp rögzítendő, hogy Csontváryt túlzott, s általában az anyagi örömöket túlságosan kedveli”. indokolatlan önbizalommal vádolta. Szász Zoltán nem tartotta ugyan eredetinek ezt a Csontvári próféta címen megértő, jóindulatú ismer- bírálatot – „ezek a tanok igen régiek” –, de Csontváry tetést közölt a füzetkéről a Pesti Hirlap.10 Ezt az írást hitét, elkötelezettségét nagyra becsülte: „Az a hallatlan – elismerésként – Csontváry is számontartotta, tőle lendületű, megváltó lelkesültség, mellyel Csontvári őket tudjuk, hogy a szignálatlan cikk szerzője Szász Zoltán11 terjeszti, ránk, ilyesmikhez már hozzászokott tévelygő volt. Szász Zoltán, Csontváry „jó ismerőse”, méltatta a kultúremberekre nemigen hat. De mindegy, Csontvári festő művészi teljesítményét is: „képei igen érdekesek egyénisége belevésődik emlékezetünkbe s nem is tu- […] alapjában festő s rengeteg nagyszámú telefestett dunk rögtön napirendre térni fölötte. Ez az ember né- négyzetméterek alkotója és őrzője […] [s] mint festő is hány évezerrel elkésett alak. Egy tipikus keleti próféta, grandiózus és szertelen” – az ismertetésben azonban a […] Alapjában helyes eszméket hirdet, lángoló, de zagy- jelenség, a fi gura került előtérbe. „Budapest szürke em- va stílben, szegényes, sőt nevetséges érveléssel, ámde berforgatagában ő egy kiemelkedő, egészen különálló szuggesztív, elragadó jóhiszeműséggel.” egyéniséget képvisel. […] Vándor, ha elhaladsz […] az A brosúra megjelenése alkalmat adott Bálint Rezső- Andrássy úti Japán-kávéház előtt s a művészasztalnál nek is, aki korábban már írt az 1910-es kiállításról, hogy ülő őszszakállú nagyságok s borotvált arcú ifj ak közt újra megfogalmazza véleményét a festőről, s természe- látsz egy furcsa, szikár, szakállas embert, aki ing helyett tesen írásművéről is.13 valami furcsa nyakkendőt hord meztelen keblén, nagyo- Míg a korábbi kritikák azt hangsúlyozták, hogy „nem kat csapkod az asztalra, lelkesen kiabál s olykor harsá- hasonlít senkihez; nincsenek előhírnökei neki, […] Csont- nyan fel-felkacag, akkor tudd meg, hogy ez az Energia váry művei előtt megállna a bíráló bizottság kisded esze, és Művészet írója, a népszerű, kedves Csontvári bácsi.” s semmiféle izmusba sem tudná őket beszorítani, mert Ez a leírás érdekes dokumentuma Csontváry külső Csontváry sajátos művészi egyéniség, aminő még nem megjelenésének, s egyben fontos bizonyítéka annak, volt s nem lesz”.14 – „Mintha soha modern festményt hogy 1912-ben valóban mindennapos vendége volt a nem látott volna, mintha minden hatástól függetle- Japán kávéház művészasztalának, de annak is, hogy a nül próbálkozott volna meg a festéssel,”15 – „A művész „népszerű” „kedves” fi gurát „szeretik”, s „érdekes, jóindu- járatlan úton jár, s ez az út teljesen az övé.”16 – most latú és ártatlan ember”-nek tartják. Azaz ekkor még fel viszont Bálint Rezső azt hangsúlyozta, hogy „a Csont-

9 Energia és művészet. Az Ujság, 1912. június 18. 18. gedett, majd a János kórházban meghalt. Barátságos, kedves ember 10 Csontvári próféta. Pesti Hirlap, 1912. június 21. 15. volt, a házban mindenki szerette, tisztelte.«” (Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa, II. A Janus Pannonius Múze- 11 Csontváry kiadatlan önéletrajza. Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. um évkönyve, 34. 1989. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 1990. 295–296.) 4. j.) 84. Szász Zoltán (1877–1940) író, újságíró, ekkor a Pesti Hirlap munkatársa. 13 (B. R.) [Bálint Rezső]: Csontváry igaza. A Kéve könyve, I. 1912. október [30–31.] 12 Gerlóczy Gedeon egyik visszaemlékezése szintén arról tanúskodik, hogy Csontváry hétköznapi környezete semmi kirívót nem talált visel- 14 Y-n [Yartin / Nyitray József]: Csontváry képkiállítása. Az Ujság, 1908. kedésében: „1919 októberében építési irodám részére műtermet keres- november 4. 10. tem. Így jutottam el az akkor Fehérvári út 34–36. számú, a Gárdonyi 15 (e. a.) [Elek Artúr]: Csontváry Tivadar festményei. Az Ujság, 1910. szobor mögötti sarokházba. […] A házfelügyelő a következőket közöl- május 29. 21–22. te: »Egy idős festőművész bérelte, s ő pár hónappal ezelőtt megbete- 16 Csontváry Kosztka Tivadar kiállítása. Világ, 1910. május 29. 17.

156 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 156 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

váry-féle művésztípus ma már olyan kialakult jelenség, tekezése”. Itt viszont megint nem esett szó arról, hogy hogy csak idő kérdése, amikor valaki komolyan és tel- Csontváry ismert festő, noha arról tudott a recenzens, jes odaadással közelről is meg fogja nézni ezt a tisztára hogy a szerző „már több hasonló irányú munkát írt”. mai produktumot”. Meg is nevezett egy művészt, akit Csontváry írásáról csupán annyi mondandója volt: „El- e típus képviselőjeként Csontváry rokonának tartott: mélete oda irányul, hogy vannak kiválasztottak, de az „Hogy csak találomra említsek a sok közül, meg kell egészséges és céltudatos nevelés is válthat ki jeles el- hogy említsem a francia Henri Rousseau nevét, […] bár méket. A tanulmány […] nyelve és magyarázó modora művészetükben teljességgel ellentétesek, […] emberi nem mentes zavarosságoktól és tévedésektől.” megnyilatkozásukban […] meglepően sok a hasonló.” Megjelent 1913-ban egy hosszabb beszámoló is Csont- Itt tehát ismét felvetette a Rousseau-val való össze- váry életének aktuális eseményeiről. Erről a cikkről a hasonlítás lehetőségét, amely azután – a rokonságot szakirodalom eddig nem vett tudomást, információit vitatva vagy azzal egyetértve – végigvonul a későbbi nem használta fel, pedig a cikk rendkívül tanulságos, Csontváryról szóló irodalmon. részletesen dokumentálja azt a radikális fordulatot, Bálint Rezső elismerte Csontváry festői erényeit, ami Csontváry közvéleménybeli megítélésében ekkor „egy-két tájképével […] mesterségbeli tudásról, […] igen bekövetkezett. előkelő és biztossággal tartott látásról tesz tanúságot”, Lippay Gyula18 írása a Budapest című napilapban jelent de szerinte fontosabb Csontváry „szerteágazó egyénisé- meg Csontváry itthon. Megjött a próféta19 címen. Előzmé- ge, mértéktelen elképzelései, melyekkel külön-külön és nyéhez tartozik, hogy a Pesti Hirlapban október elején határ nélkül akarja közvetíteni mindazokat a revelációit, megjelent egy rövid hír: „A Japán-beli művész-asztaltár- melyekkel a természeti jelenségek megajándékozták”. saságot Csontváry Tivadar festőművész Konstantiná- Csontváry írásművét problematikusabbnak ítélte: „a polyból értesítette, hogy keleti útja teljes eredménnyel gondolati kakofóniáknak” ez a gyűjteménye „sok röhejt végződött és kérte, hogy ezt a nyilvánossággal tudas- fakaszt – joggal, jogtalanul –, nem mindig a Csontváry sák. A művész, a világító színek feltalálója, a napokban igazán múlik, egy kevéssé mindig a röhögőkén is, akik megérkezik.”20 nemigen szeretnek látni is, ha röhögni akarnak”. Ennek a hírnek forrását képező levelezőlap anyagi Bálint nyilvánvalóan nem a „röhögők” oldalán állt: mivoltában is fennmaradt, a többször reprodukált do- „amilyen nemesen tiszta, igaz a tehetsége, olyan igaz kumentum eredeti szövege a következő: „Keleti utam és minden együgyűségében becsülendő az írása, […] teljes eredménnyel végződött. Ha jelen van Szinnyei Mert bár jó igaz, hogy szavakkal összerakott értelmi vagy dr. Lázár úgy kérem őket, hogy ezt a kormány- káoszt ritkán sikerül ilyen szórakoztató rendben ösz- nyal s a nyilvánossággal tudassák. Nehány nap múlva szehalmozni, és a selyemtenyésztésről való utópiája a viszontlátásra Csontváry.” A Pesti Hirlap híradása az is szinte egyedülálló a maga kuriozitásában – mégis eredeti szövegből elhagyta a Szinyeire, Lázár Bélára és felette becsülendő az a rajongás, mellyel a természet a kormányra utaló szavakat, nem lehetetlen, hogy ta- iránt érez […] ha nem is festette volna azokat a képeit, pintatból, s magyarázatként kiegészítette: „a művész, melyekért méltán becsülhetjük, úgy ezért a rajongásért a világító színek feltalálója”. megérdemli, hogy a művészt lássuk benne.” Lippay is ennek a hírnek a variációjával indította cik- Ez a reﬂ exió tehát már erőteljesebben utal arra, hogy két. Felvezető, ironikus hangú mondata azonban már a Csontváry hirdette gondolatok sokak számára nevet- egyértelműen jelzi a gúnyolódás szándékát: „a követke- ségesek, de azt is hangsúlyozza, hogy változatlanul ﬁ - ző hír remegtette meg a magyar hírlapolvasók lelkét”. gyelemre méltó festőnek tartja. A „sürgönnyé” átminősített szövegbe visszahelyezte a Az 1913-ban megjelent írás, A lángész jóval szerényebb „kormány” emlegetését, nyilvánvalóan azért, hogy az visszhangot keltett, eddig csupán egyetlen rövid ismer- aránytévesztést, a nagyotmondást, Csontváry magatar- tetés került elő,17 a Magyar Hirlap újságírója úgy vélte, tásának abszurditását hangsúlyozza. „Csontváry Koszt- hogy a „zseni tenyésztéséről Ostwald Vilmos, a jeles ka Tivadar, a kiváló festő, a világító színek föltalálója német tudós érdekes tanulmányt írt, […] Erre a tanul- Konstantinápolyból sürgönyzött a Japán-kávéházbeli mányra akar válasz lenni egy Csontváry nevű úr rövid ér- művész asztaltársaságnak, hogy útja teljes eredmény-

17 Csontváry: A lángész. Magyar Hirlap, 1913. március 8. 12. 19 L. Gy. [Lippay Gyula]: Csontváry itthon. Megjött a próféta. Budapest, 18 Lippay Gyula (1883–1941) hírlapíró, a Budapest, majd a Kis Ujság 1913. október 10. 7. munkatársa. 20 (Hír Csontváryról). Pesti Hirlap, 1913. október 4. 25.

ars hungarica 43. 2017 | 2 157

2017_2 beliv.indd 157 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

nyel végződött s jön hazafelé. Kéri, értesítsék erről a gura furcsaságát, hozzáteszi még: „Ezen kívül Csontváry kormányt és a közvéleményt.” Ebben a kontextusban feltaláló is. De ez még mind semmi. A festő, az író és a „a kiváló festő, a világító színek föltalálója” már egy- feltaláló csak a megnyilatkozás földi formái, a lényeg, a értelműen gúnyként hat, nem jelent pozitív, elismerő nagy, a fenséges lényeg az, hogy Csontváry – próféta.” értékítéletet. A „próféta” kifejezés jelentése itt megfordul. A szó- A továbbiakban Lippay arról számolt be, hogy fel- nak Csontváryval kapcsolatban korábban nem volt kereste a kávéházban a hazaérkezett Csontváryt, hogy pejoratív felhangja, nem tapadt hozzá a gúnyolódás megtudja, mi rejlik a „teljes eredmény” kifejezés mögött: szándéka. Szász Zoltán a „népszerű, kedves Csontvári „megkértük, mondja meg, mi az a teljes eredmény, amelyről bácsi”-t, az „érdekes, jóindulatú és ártatlan ember”-t sürgönyzött? […] De Csontváry mester nem felelt. Kér- nevezte prófétának. Lippay viszont már a fi gura, a ma- désünkre titokzatosan mosolygott és selymes prófétai gatartás abszurditását hangsúlyozza: „hogy miért pró- szakállát simogatta. Hallgatott, mint a sivatag szfi nxe, féta a Mester, erre a felmerülő kérdésre csak szánakozó s így ki vagyunk téve mi is, a kormány is, meg a közvé- mosollyal felelhetünk. Miért próféta valaki?! Hát azért, lemény is annak, hogy esetleg örök titok fog maradni mert arra rendeltetett a sors által, hogy embertársait az, amit Csontváry mester teljes eredményen értett”. oktassa s a tévelygő emberiség számára megmutassa A gúnyolódást Lippay Csontváry művészetének „be- azt az utat, amely az erény diadalán keresztül az üd- mutatásával” folytatta: „Mindenki tudja, ki az a Csont- vösséghez vezet!” váry. Ha azonban esetleg mégis akadna olyan együgyű Korábban, a kiállításáról szóló kritikák – bár különc- lélek, olyan megrögzött bűnös, aki még ma sem tudná, ségén sokszor fennakadtak – azt többnyire elismerték, kicsoda Ő, annak a következőkben adunk felvilágosítást: hogy „tiszteletreméltó idealizmus”, „naiv őszinteség”, „hit Csontváry elsősorban festőművész. Ezen a téren erő- és rajongás” vezérli a művészt. A bulvárlap kritikusa vi- sen készülődik a világrekord megjavítására. Tehetsége szont már-már bohócot csinál belőle: „Csontváry mester ugyanis akkora festmények festésére készteti, amekko- az idén is, mint minden esztendőben, a nyarat az arabs rákról a vászongyárosoknak eddig fogalmuk sem volt.” és szíriai sivatagokban töltötte, ott készülvén arra, hogy A méreten kívül tehát semmi mondanivalója nem volt a festményeivel megváltoztassa és megváltsa a szenvedő kritikusnak Csontváry művészetéről. Ennek is volt persze emberiséget. Az idén a sivatagban ünnepelte hatvanadik előzménye: Kézdi-Kovács „horribilis méretek”-ről beszélt születése napját, s most ragyogó jókedvben, friss egész- korábban.21 Ezt a jellemzést Lippay megtoldotta még egy ségben fogadja a hódolók üdvözlését a Japán-kávéház egészen bizarr feltételezéssel, amelynek valószínűleg teraszán. A művészek jelenleg azon fáradoznak, hogy rábírják semmi alapja nem volt, de nagyon jól hangzott: „Dol- a királyt, nevezze ki Csontváryt Budapest főpolgármesterévé, gozik egy olyan nagy képen, amely Budapest egyetlen ami ha megtörténnék, nagyszerű perspektíva nyílnék termében sem fér el, s így a művész arra határozta el meg a főváros fejlődése szempontjából.” magát, hogy a nyugoti pályaudvarban fogja kiállítani. Ennek a „színes” tudósításnak az ellentéte volt az a A vonatok azalatt az idő alatt, míg a kép a pályaudvarban lesz, szűkszavú, tárgyilagos, pontos adatokat (de értékelést nem fognak egészen befutni, hanem kívül fognak megállani.” nem) közlő lexikoncikk, amely 1915-ben jelent meg a Elindult tehát a versengés, ki tud bizarrabb történe- Magyar képzőművészek lexikona első kötetében.22 Az írás tet kitalálni Csontváryról. a pálya fontosabb állomásait, a kiállítások évszámát, az De nem kímélte Lippay Csontváry írásműveit sem: 1908-ban kiállított művek listáját és néhány Csontváry- „Másodsorban író Csontváry. Már több könyve jelent ról szóló cikk adatait sorolta fel. A lexikonszerkesztők meg, s ezek közt is kiválik az »Energia és művészet« cí- tehát – a kávéházi vélekedések ellenére – dokumen- mű hatalmas kötet, amely tíz (10) lapból áll. Erre önök tálásra méltó művészként foglalkoztak Csontváryval. azt fogják mondani ismét, hogy tíz lap még nem ha- 1918-ban Lázár Béla művészanekdotákat felsorakoz- talmas kötet. Nincs igazuk. Egyszerűen nincs igazuk. tató könyvében Csontváryról is megemlékezett. Az első Az a tíz lap fölér hatalmas kötetekkel, csupán meg kell történet az 1905-ös kiállításhoz kapcsolódik: „Egy dél- érteni mindazt, ami benne van.” után, mit sem sejtve, ülök a Baross-kávéházban, mi- Hogy mi van a tízlapnyi szövegben, azt már szóra kor elém áll egy – hogy is mondjam? – bohém külsejű sem méltatta az újságíró. De hogy tovább fokozza a fi - úriember, utazó sapka a fején, zsebkendő ing helyett

21 (k. k. l.) [Kézdi-Kovács László]: Csontváry kiállítása. Pesti Hirlap, 22 Szendrei János–Szentiványi Gyula: Csontváry Kosztka. Magyar képző- 1908. november 4. 10. művészek lexikona. Budapest, Közoktatásügyi Minisztérium, 1915. 332.

158 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 158 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

a nyakán s meghív az Iparcsarnokban rendezett külön szönő levelet. Azóta Csontváry túl boldog. Most eltűnt kiállítására. Elmondja, hogy patikus volt, de patikáját egy idő óta. Halhatatlan remekeit szaporítja? Óh jaj! – bérbe adta s festő lett, tanult Münchenben, volt Je- ki fogja őket megfi zetni a mai drágaságban? Ma már ruzsálemben, festette a baalbeki templomot, a jajcei talán tíz millió gyűjteményeinek vételára.” vízesést, villanyvilágított fákat, a keleti pályaudvart Ekkor tehát már nincs szó a képek elemzéséről, értel- éjjel, a görög színházat Taorminában, a tiroli vidéket, mezéséről, világító színekről, mindennel dacoló energiá- a jeruzsálemi panaszfalat – ez mind látható az Ipar- ról, lángoló idealizmusról, a természet és a művészet csarnokban.” Csontváry külső megjelenése leírásában szeretetéről, naiv őszinteségről, monumentalitásról, nagyon hasonló ahhoz, amit a róla fennmaradt fotó is dekoratív érzékről, csupán egy megmosolyogni vagy tanúsít. A képek felsorolása azonban nem pontos, a kinevetni való, együgyű kávéházi fi guráról. Nem árt kü- baalbeki templomot ábrázoló festmény később készült. lön hangsúlyozni, hogy ekkor sem a festményeit nevetik Hogy mi volt Lázár véleménye Csontváry művésze- ki, hanem magatartását, jobbító szándékú terveit, fur- téről, az közvetlenül nem derül ki könyvéből, csupán csa nyelvezetű írásműveit, a kávéházi ugratások során Csontváry önértékelését közli, nyilván úgy gondolta, rászedett naivitását. Az írást Pólya Tibor karikatúrája hogy a túlzások önmagukért beszélnek: „Csontváry illusztrálja. büszke volt alkotására. Európa legnagyobb művésze Az utolsó nagyobb írás, amely még Csontváry életé- ő, képei megfi zethetetlenek, két milliónál olcsóbban ben megjelent róla, Kaczér Vilmos23 riportja volt a Pesti nem eladók, vagy mind vagy semmi. Csontváry ezen- Futár című bulvárlapban.24 A cikk megírásának ürügyét kívül népboldogító, tele van az agya nagyszerű ideák- az adta, hogy a Tanácsköztársaság idején, egy a mű- kal, amiről röpívet adott ki, s mivel Sáros megyei, Szi- vészek helyzetére vonatkozó felmérés során feltűnést nyeivel való gyermekkori barátsága a Japán-asztalhoz keltő választ küldött be Csontváry a szakszervezethez. kapcsolta.” „»Csontváry, a világ legnagyobb érzés-plein-air festője.« Ez- A mondat utolsó fele azonban már félrevezető, tény- zel az eredeti aláírással érkezett be egy kérdőív ahhoz ként közöl olyan összefüggéseket, amelyek alaptalan a bizottsághoz, amely a festőművészek kataszterét ké- feltételezések. Egyrészt Szinyei és Csontváry valóban szíti. A kérdőívnek azt a pontját, hogy kit tart a világ közös vidékről származott, de annak semmi nyoma öt legjobb modern festőjének, röviden így töltötte ki nincs, hogy gyerekkori barátok lettek volna. Nem is le- Csontváry: »Minthogy én vagyok a világ legmodernebb fes- hettek volna, hiszen sem életkoruk, sem lakhelyük, sem tője, alattam sokan lehetnek.«”25 társadalmi helyzetük nem tette ezt lehetővé. Másrészt Csontváry válaszának híre művészkörökben nyilván meglehetősen rosszindulatú feltételezés, hogy Csont- nagyon hamar elterjedt, s a történet alkalmasnak lát- váry nem művészete jogán, hanem csupán Szinyei is- szott arra, hogy egy színes riportban a szélesebb olvasó- meretsége révén jutott be a művésztársaságba. Szász közönség érdeklődését is felkeltse. Kaczér Vilmos ripor- Zoltán méltatása azt tanúsítja, hogy Csontváryt – min- terként kereste fel Csontváryt otthonában, s egész sor den furcsasága ellenére – festőművésznek tekintették. életére, életkörülményeire vonatkozó kérdésre kerített Lázár második anekdotája a napisajtóból már ismert sort. Feladata nyilván az volt, hogy minél részleteseb- konstantinápolyi képeslap históriáját meséli el, a doku- ben bemutassa a meglepő választ adó fi gura különcsé- mentumot fakszimilében is bemutatja. Majd egy ko- gét. Ezt a feladatot kiválóan megoldotta a riporter, a rábban még nem publikált kávéházi történettel zárja a legapróbb részletekre is felfi gyelt, amelyek a jelenség Csontváry-fejezetet: „Csontváry soha sem beteg. Titka szenzációjellegét növelték. van. Mikor néhai királyunk megbetegedett, határta- Már a művész nevét is különösnek, furcsának tar- lan lojalitásból elárulta titkát. Felterjesztést intézett totta Kaczér: „vidéki színészeknek volt ilyen nevük haj- a kabinetirodához, kérve, hogy – tegyék ki őfelségét a dan”. Rejtőzködő életére utalt, hogy nem volt könnyű napra. Ez a gyógyulás titka. Várt választ, de nem jött. megtalálni Csontváry műtermét, lakcíme kollégái közt Az asztal megsajnálta és küldött neki egy távirati kö- sem volt közismert. „Telefonja nincs a mesternek, a la-

23 Kaczér Vilmos (1878–1953) újságíró, később A Toll című folyóirat igazolja: Kaczér Vilmos: Csontváry (1853–1919). A Toll, 1. 1929. augusz- szerkesztője. tus 18. 18. sz. 38–40. 24 (kv.) [Kaczér Vilmos]: Csontváry, a világ legnagyobb érzés-plein-air 25 Ennek a történetnek egy változatát – szemtanúként - később Her- festője. Pesti Futár, 12. 1919. május 2. 579. sz. 10–13. Kaczér szerzőségét man Lipót is megírta. Herman Lipót: A művészasztal. Budapest, Kép- egy tíz évvel későbbi, a riport körülményeiről írt visszaemlékezése zőművészeti Alap, 1958. 96.

ars hungarica 43. 2017 | 2 159

2017_2 beliv.indd 159 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

kásjegyzékből kihagyták, a Fészekben nem lehetett a maga takarít, főz, varr, talpal, készíti az ingeit, lábra- rengeteg cím között megtalálni, a Kelenhegyi úti műte- valóit párizsi plakátokból.” rem-bérházban tudtam meg Herman Lipóttól és Pólya Csontváry a továbbiakban műveiről mesél: „Ez Baal- Tibortól, hogy Csontváry a külső Fehérvári úton lakik. bek festménye – beszélte el Csontváry – mindenki is- Ott aztán egy pékné igazított útba, akinek Csontvá- meri, ez a világ legnagyobb plein air festménye.” Beszámol ry régi vevője. Éppen akkor tett félre részére egy deka a párizsi sikeréről is: „kivettem Párizsban egy nagy palo- kenyeret.” tát, egy kristálypalotát, s harminckilenc más művemmel Az „egy deka kenyér” megemlítése már egyben az el- együtt bemutattam. Pierre Weber drámaíró, a New-York ső adalék puritán, aszketikus életvitelének leírásához. Herald kritikusa ezekkel a szavakkal gratulált: »Ön en- Ezt kifejtve megtudjuk: „nem nagyok az igényei, a há- gem meglepett, a munka túlszárnyal mindent, ami a ború előtt – így mesélte nekem – vett két sült krump- világon létezik.«” Ez a beszámoló bővebb, mint az 1908- lit, négy krajcárért vajat, öt krajcárért egy roll mopszot as katalógus utalása.27 Megnevezi a kritikust, megem- vagy debreceni kolbászt, hozzá egy gyönyörű almát, ha líti a kiállított művek pontos számát és a helyszínt, a jól esett, egy teát is csinált otthon, s megvolt a vacso- „kristálypalotát”. rája. Jelenleg ennyi se kell, s pénzt takarít meg”. Ezt a Ezt követően budapesti elismeréséről is beszél Csont- leírást tekinthetjük a Csontváry táplálkozására vonat- váry: „Budapesten Yartin »Az Ujság«-ban és a »Világ«-ban kozó legendák első változatának, a későbbi variációk azt írta, hogy ilyen még nem volt és nem is lesz. Mi az – aszalt szilva, főtt kukorica, nyers savanyú káposzta energiát megértjük, de a kizsigereléshez, a kielemzés- – ezt csupaszították tovább. hez nincsen méltó tudásunk. Mert ha volna, akkor meg Csontváry különcségének következő, döntő bizo- is tudnánk csinálni.” nyítéka, hogy: „Eddig egyetlen egy képet sem adott el.” Ez Csontváry tehát valamilyen mértékig ﬁ gyelemmel a közvélekedés szerint nyilván az abszurditás netovább- kísérte a róla szóló írásokat, s az elismeréseket szá- ja. „Csontváry nem valami ifj ú óriás. Csontváry, teljes montartotta. Ennek a Yartinra vonatkozó megjegyzés- nevén Csontváry-Kosztka Tivadar, hatvanhat éves el- nek például a feljegyzéseiben is található egy bővebb múlt. [És] Eddig egyetlen egy képet sem adott el.” Miért fest változata.28 valaki, ha nem akarja eladni, ha nem akar díjat nyer- Büszkén sorolja a többi képét is: „sokkal színesebb ni – a közönség és a szakma szemében is a vételár, az naplementében a Taormina, görög színházzal, Etnával aranyérem, az állami vásárlás a „siker”, az elismertség és a világító, mély tengerrel. Itt van a nagy tarpataki víz- legfőbb mércéje. Ha viszont elég tehetős a művész, s esés, a Tarajkától nézve a Tátrát, a Szilágyi-monumen- nincs szüksége a művei értékesítéséből származó jö- tum mellett, itt vannak a cédrusok, az összes európai vedelemre, ha csak a maga kedvére fest, akkor nem vízesések, a jeruzsálemi panaszfalak. Van sok kairói, vehető komolyan, akkor csak műkedvelő. Pedig a fel- athéni képem”. Szóba kerül tulajdonképpen az is, hogy kínált összeg is szenzációs: „Egy festményéért egymil- miért nem láthatók Csontváry képei: „Ezek a festmények lió kétszázezer koronát ígértek. Ez olyan nagyméretű, rolnizva vannak, hogy össze ne ragadjanak, kiállítani hogy Budapesten nincs helyiség, amelyben ki lehetne nem lehet, mert a keretek százezer koronába kerülnek, állítani.” Ez a megjegyzés legnagyobb képére, a Baal- s nincs is Budapesten elég tág helyiség. A Műcsarnok- bekre vonatkozott. Megjegyzendő, hogy Kézdi-Kovács ban nincs hely, a nagy festményeknek harminc-negyven szerint hasonló kijelentést már első kiállításakor is tett: méter hosszú distancia kellene, távlat, hogy zavartala- „büszkén hirdeti, hogy nagy taorminai tájképét százezer nul láthassák, s nincs csak húsz-huszonöt méter, és a líráért sem adta oda”.26 közönség is elzár tíz métert.” A Műcsarnokra vonatkozó Csontváry életkörülményeiről is beszámol a riport, megjegyzés nem egyértelmű, nem tudni, hogy a „nincs itt említik először műtermének pontos címét: „A világ hely” azt jelenti-e, hogy Csontváryt elutasították (erre legnagyobb érzés-plein-air festője plein airban, a Fehér- van korábban is utalás, Kézdi-Kovács 1905-ös kritiká- vári úti Hadik-palota negyedik emeletének folyosóján jában azt írja: „A budapesti Műcsarnok és a »Nemzeti fogadott, ahol napfürdőt vett. Műtermébe nem veze- Szalon« azonban szűkkeblűen meggátolták azt, hogy tett be, mert aznap nem sepert még. Cselédje nincs, a »Csontváry« név világhíre az ő helyiségeikből indul-

26 (k. k. l.) [Kézdi-Kovács László]: „Csontváry”. Pesti Hirlap, 1905. szep- sa egyenesen kimondá, hogy minden a világon létező festmény túl tember 9. 6. van szárnyalva” Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 43. 27 „[…] tavaly Párisban történt kiállításomon a Newyork Herald kritiku- 28 Uo. 92.

160 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 160 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

jon ki.”29), vagy a nagyméretű képek számára nincs elég hangsúlyozza, hogy Csontváry teljes mértékben szakí- tér, vagy csupán azt, hogy akkor éppen az épület kato- tott a művészeti élet intézményrendszerével, kivonult nai kórházként működött, s egyáltalán nem fogadott a művészeti közéletből, vállalta a kívülállást, ami egy- kiállításokat. De a végeredményen, a képek rolnizott ben a függetlenségét is biztosította. Feltételezhetően állapotán ez persze nem változtat. pontosan tudta, hogy képeinek jó része sem mérete, Reálisan értékeli Csontváry kiállításainak visszhang- sem témája miatt nem illik bele az eladható műcsar- ját is: „Egyszer az Iparcsarnokban állítottam ki egy rész- noki képek sorába. letet, azonban a havazás megakadályozott, a publikum A riport szerint különös magyarázatot fűz Csontvá- nem jöhetett, csak pár művész. Aztán egy másik al- ry a kecskeméti földrengés élményéhez. Úgy érzi, az, kalommal, vakációkor, a régi Műegyetem helyiségei- hogy a földrengést megjövendölte – megrendelte? –, ben szellőztettem ki kissé.” Azaz, sem a kellemetlen igazolja „az isteni összeköttetést”.30 novemberi időjárás, sem a kiállítási évad utáni „vaká- Nagy terveiről is beszámol: „száz nagy műtermet ció” időszaka nem kedvezett igazán a szélesebb körű tervezett […] Lakással […] teljes ellátással, utazási költ- látogatottságnak. séggel”. „Másik eszmém az, hogy selyemtenyésztéssel Életrajzi mozzanatokat is felvázol Csontváry a ripor- fel lehetne az országot lendíteni. Fent voltam a nép- ternek, aminek az az újdonsága, hogy először beszél a biztosságnál, Kelen elvtárssal tárgyaltam. Azt szeret- nyilvánosság előtt elhivatásáról, bár még mindig elég- ném, ha ezt az évet nem veszítenénk el.” Különleges gé tartózkodón: „1880. október 14-én lettem jóslással, képességével büszkélkedik: „Bal szemem, ez a művészi szóbelileg a láthatatlan által kinevezve, kijelölve festő- szem olyan páratlan, hogy a napot ellenőrzöm műkö- nek, azt nem mondom meg, mi volt köztünk szóbeli, désében, erre nem képes senki sem, megvakítaná az erre nincs még szükség. 1884-ben megélhetés céljából embert, és én csinálom.” gyógyszertáros lettem, 1894-ben bérbe adtam a patikát, Sorjáznak tehát a különös, furcsa történetek, ame- s hatvan forint havi jövedelemmel beutaztam a világot, lyek azonban csak azt támasztják alá, hogy Csontváry negyven-ötven méteres festményeket cipeltem a Liba- valóban különc volt, de szó sem esik arról, milyen festő nonon, s az arábiai sivatagon keresztül, karavánokkal volt, mit alkotott valójában, volt-e valami alapja annak, hónapokig küszködtem az éhséggel és szomjúsággal, hogy „a világ legmodernebb”, „legnagyobb érzés-plein-air amíg megszoktam a koplaló életet. Ma tisztán saját festője”-ként mutatkozzon be. konyhámon élek, vegetáriánus konyhán.” A beszélgetés során Csontváry szóba hozza anyagi helyzetét: „Az állam soha nem vásárolt tőlem, s privátim sem adtam el, és nem is adhattam el, mert drága vol- Lehel Ferenc Csontváry-könyve tam, s nem volt keretem.” Ezt nem panaszként mondja, hiszen korábban is büszkén állította, hogy nem szorul rá Csontváry 1919. június 20-án meghalt, művészetének arra, hogy képeit eladja, annak is tudatában van, hogy befogadástörténete ekkor újabb fordulópontjához ér- árait magasra szabta, de az furcsa, hogy okként a kere- kezett. Hagyatékának nagy része – ha két lépésben is, tek hiányát is számontartja. Volt olyan kritikus, aki ezt de végül – Gerlóczy Gedeon tulajdonába31 került. Ezzel korábban is szóvá tette, de azt nem tudjuk, hogy Csont- teljesen új helyzet teremtődött, a szélesebb nyilvánosság váry akkor nem tudott, vagy nem akart konvencionális számára az életmű ismét hosszabb időre hozzáférhetet- keretezésre pénzt áldozni. A háború után már persze lenné vált. Köztulajdonban egyetlen alkotása sem volt, nyilvánvalóan nem tellett „százezer” koronás keretekre. életében reprodukció sem jelent meg képeiről, megis- Annak deklarálása, hogy az „állam soha nem vásá- mertetésük, nyilvánosságra kerülésük a továbbiakban rolt tőlem, s privátim sem adtam el” ugyanakkor azt is nagy mértékben azon múlott, hogy mi a szándéka Gerló-

29 Kézdi-Kovács 1905. (ld. 26. j.) lelkesedésem átragadt rá is és elhatároztuk, hogy közösen fele-fele 30 „Kigúnyoltak, követelték, hogy ha próféta vagyok, igazoljam az isteni arányban megvásároljuk az árverésen a képeket. Ez be is követke- összeköttetést földrengéssel. Ha csak ez kell, ha ez fog meggyőzni, zett […] A nagy darabokat nekem kellett elhelyeznem, a kisebbeket jönni kell, jönni fog. Alig értem Münchenbe, már künn volt a plakát dr. Kosztka István őrizte meg, 1928-ban dr. Kosztka István elvesztette a kecskeméti földrengésről. Erre rögtön visszafordultam. Nem győz- kedvét a képekkel szemben és azt az ajánlatot tette, hogy vegyem át tek eleget álmélkodni a Japánban.” a vételáron. Ez meg is történt.” Zombori Lajos: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa, I. A Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 34. 1989. 31 Gerlóczy egy 1959-es visszaemlékezése szerint először csak a nagy- Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 1990. 290. méretű képek kerültek hozzá: „Dr. Kosztka Istvánnal megismerkedve

ars hungarica 43. 2017 | 2 161

2017_2 beliv.indd 161 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

czynak. Azt nem tudjuk, hogy gondolt-e a képek – vagy lyóiratban.37 Az érdeklődés felkeltését célzó rövid cikk egy részük – eladására, de kiállításukat, bemutatásu- alkalmazkodik a lap jellegéhez, már az írás címe úgy kat bizonyára tervezte. Nyilván ezért sem zárkózott el mutatja be a művészt: „A kelet tragikus festője”, s ter- attól, hogy valaki foglalkozzon a művekkel. Emlékezé- mészetesen zsidó tárgyú képét állítja középpontba: se szerint nem ő kérte fel Lehelt, hogy írjon Csontváry- „Legmegrázóbb kompozíciója »A zsidók vallási disputája ról, a kezdeményező Lehel volt. „1921-ben Lehel Ferenc a jeruzsálemi panaszfalnál«. Gyengédség, fanatizmus és festőművész és művészettörténész felkeresett, mert a exaltáció jellemzik a művet, amelybe a nem-zsidó festő Kosztka családtól megtudta, hogy én vásároltam meg annyi megérzést és zsidó átszellemültséget tudott bele- a Csontváry hagyatékot. Tanulmányt és könyvet akart vinni. Káprázatosan gazdag koloritja sajnos nem látszik írni Csontváry művészetéről és a reprodukciók részé- a reprodukcióból.”38 Itt Lehel azt is fontosnak tartotta re a képek lefotografálásához engedélyemet kérte.”32 kiemelni, hogy „leginkább a Kelet kötötte le […] Különös- Gerlóczy jellemzése annyiban helytálló, hogy Lehel képpen a zsidók érdekelték. Már gyermekkorában is az Ferenc valóban festőnek készült, 1903 és 1907 között Ótestamentum foglalkoztatta inkább, mint az új. Hát- a budapesti főiskola növendéke volt, Nagybányán is rahagyott önéletrajzának végén hosszasan foglalkozik több nyarat töltött. Pályafutásának elején, a Könyves a zsidók történetével. A hagyomány néhány adatának Kálmán nevezetes 1907-es kiállításán a modern ﬁ atalok valószínűségét vitatja földrajzi tapasztalatai alapján.” közt ő is kiállított,33 bölcsészeti tanulmányokat azonban Ebben a rövid, vázlatos pályaképben már több, Le- nem folytatott. A festéssel hamar felhagyott, érdeklő- hel számára fontos elem sorra kerül: „elhagyatottság”, dése elsősorban a modern törekvésekkel kapcsolatos „éhhalál”, „hóbortosság”, „a Láthatatlan sugallata”, „a művészetelméleti kérdések felé fordult. Tanulmányo- New-York Herald kritikusa”. Mindezeket készülő köny- kat, könyveket írt e tárgykörben. Szerény terjedelmű, vében részletesebben kifejti majd. Megindokolja azt is, de témaválasztásánál fogva úttörő kezdeményezésnek miért kell Csontváryval foglalkozni: „A hóbortossága tekinthető a Magyar művészet a törökvilág idején (1913) miatt kinevetett festőt sokan ismerték, de senki nem című könyve, ennek alapján nem teljesen alaptalan a ismerte meg. Bolondnak nézték, de nem az őrült váteszt művészettörténész minősítés sem. tekintették benne, hanem egyszerűen a hóbortos kép- Hogy mikor és mi keltette fel érdeklődését Csont- zelődőt.” Arra is magyarázatot ad, mért nem volt sike- váry iránt, nem tudjuk. Korábban, 1921-ben megjelent res, és mért feledték el oly hamar: „senkit sem bilin- írásait megelőző publikációiban Csontvárynak még a cselt le alkotásaival annyira, hogy életre-halálra saját neve sem fordul elő. A modern művészet sorsát, alaku- ügyeként harcoljon érte. Nem tudták megbocsátani lását áttekintő könyvében,34 A Keresők című fejezetben „a »dilettantizmusát«”. művészet bomlásá”-ról, „a művészet csődjé”-ről beszél, Ez a cikk természetesen csak ízelítőt ad arról, mi volt „ennek a csődnek utolsó, legizgalmasabb fejezete a »ke- Lehel véleménye Csontváryról. Megjegyzendő azonban, resők« sorstörténete. A »keresők« balsorsa valóban egy hogy néhány apró részlet nem került bele a könyvbe. kor tragédiája”.35 Törekvéseik kudarcát, a megtorpanást, Ilyen például az utolsó szénrajzok érzékletes leírása: a visszafordulást emlegeti, a „megtért keresők” közt Pi- „Azok, akik halála után bejuthattak a műtermébe, ott casso mellett a magyar vezérek, Kernstok, Grünwald, látták az őrült Csontvári Tivadart teveháton ülve, ki- Vaszary nevét sorolja.36 Lehetséges, hogy a csalódás, a feszített mellel, gőgösen hátraszegett fejjel az óriási kiábrándulás légkörében Csontváry felfedezésével va- turulmadár szemébe nézve, amely karddal karmai közt lamiféle ellenpéldát talált Lehel. vezeti be a magyarokat az új hazába. Ez volt utolsó szén- Első Csontváryról szóló publikációja 1921 novembe- vázlata. Vele szemben ugyancsak szénnel silány papíron rében jelent meg a Mult és Jövő című zsidó kulturális fo- a szeretett király, akitől soha nem kapott meghívást,

32 Romváry 1990. (ld. 12. j.) 296. 36 Uo. 47–49. 33 Két kritika megemlíti egy-egy kiállított művét. „Az utak elváltak.” 37 Lehel Ferenc: Csontvári Tivadar. A kelet tragikus festője. Mult és Jövő, A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhang- 11. 1921. november. 364–365. ja. Szöveggyűjtemény, I. 1901–1908. Vál. Tímár Árpád. Pécs–Budapest, 38 A cikk mellett ugyanis két fekete-fehér reprodukciót is publikáltak. Janus Pannonius Múzeum–MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Az egyik a Zarándokok a libánoni cédrusfánál, a másik a Zsidók a jeru- 2009. 263, 272. zsálemi szentfal előtt című kép fotója volt. Ez volt az első alkalom, 34 Lehel Ferenc: A romantikától az ekszpresszióig. Egy művészettörténeti hogy Csontváry-festmény reprodukciója megjelent. Megjegyzen- monstredráma. Budapest, Meteor, 1921. dő, hogy Lehel itt is, a későbbiekben is nagyon szabadon variálta a 35 Uo. 31. képcímeket.

162 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 162 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

tehát képeslapról lemásolva: Ferenc József ült íróasztala A cím sugallta művészettörténeti megközelítéssel el- előtt.” Az is megemlítendő, hogy itt csupán az a hatá- lentétben, már a bevezető fejezetben – amelynek címe rozott kijelentés szerepel, hogy Csontváry „az expresz- Egy ismert festő, akit föl kell fedezni – egyértelművé válik, szionizmus magyar előfutára”, ez némileg eltér az utóbb hogy a szerző nem szakmunkát írt, hanem a nagykö- megjelent könyvtől, ott címként az került előtérbe, hogy zönségnek szóló, érdekes történetekkel teletűzdelt, szí- „A posztimpresszionista festés magyar előfutára”. nes művészéletrajzot. A közönség érdeklődését kívánta A Csontváryról elkészült nagy tanulmány először a felkelteni, ennek érdekében használta fel a szenzáció- Független Szemle című folyóiratban jelent meg,39 majd keltés „legkorszerűbb” eszközeit. hamarosan önálló könyvként is, 1921 karácsonyán.40 Divat lett az elfeledett vagy félreismert, mellőzött A folyóiratbeli cikk és a könyv szövege igen nagy mér- művészek felfedezése – erre utal a bevezető első mon- tékben megegyezik. A könyv néhány bekezdéssel, né- data: „A hét minden napján, hol az egyik újság, hol a hány mondatnyi kiegészítéssel bővebb csak, ezek a bő- másik, szenzációs hírt közöl egy-egy művésztehetség vítmények azonban sok fontos információt hordoznak. fölfedezéséről.” Ezt követően sorra jönnek – vázlato- A kétféle – csaknem teljesen egyidejű – publikáció azon- san felsorolva – Csontváry életének azok a mozzanatai, ban nem utal egymásra,41 pedig a folyóiratbeli bemu- amelyek „fölfedezésre” érdemesek, amelyek érdeklődésre tatás célja nyilván a művész és a megjelenés előtt álló számíthatnak: „nemrégen éhen halt”, „Párizsban, Mün- monográfi a iránti érdeklődés fölkeltése volt. Ezt a célt chenben annak idején teljes munkásságát kiállította, szolgálta az is, hogy a folyóirat hét fontos kép repro- sőt Pesten is, kétszer is”, „a kritikusok meghódoltak zse- dukcióját is közölte. nijének”, a „Japán-kávéház művészasztalának minden- A Független Szemle publikációjának címe egyszerűbb: napos vendége volt. Az újságok anekdotarovatában Csontváry Tivadar. A könyvben alcím is olvasható: A posz- gyakran szerepelt”, „az eszelős Csontváry Tivadar az a timpresszionista festés magyar előfutára. Ez a megfogal- zseni, akinek egy fölülről jött sugallat adta az ecsetet mazás mindenképp a művészettörténeti elhelyezés igé- a kezébe és akinek energiája természetfölötti volt”, aki nyét jelzi, s azt a látszatot kelti, hogy a könyv kifejti „mint legtökéletesebb alkotása, a Libanon csúcsán me- majd az életmű posztimpresszionista jellegét, és bebi- redő magányos cédrus, olyan magányosan és szűzen zonyítja Csontváry előfutár voltát. Az alcím egyébként élte életét”, „a hóbortos Tivadar, aki Tisza Istvánnal, Fe- több szempontból is problematikus. Az a kifejezés, hogy renc Józseff el és Vilmossal levelezett” (3–4).43 „posztimpresszionista”, mind a könyv megjelenése ide- Lehel e rövid, néhány soros bekezdésben felépít egy jén, mind napjainkban meglehetősen parttalan, nem Csontváry-fi gurát: magányos, eszelős, hóbortos zseni, mond szinte semmi konkrétumot azon túl, amit szó természetfölötti energiával megáldva, akit fölülről jött szerint jelent, azaz, hogy nem impresszionista, hogy sugallat irányít. A könyv feladata a továbbiakban ennek túl van rajta, hogy időben későbbi. Az „előfutár” minő- a képnek a részletes kidolgozása, megalapozása, a kö- sítés pedig teljesen alaptalan. Amit Csontváry alkotott, zönség érdeklődését felkeltő szenzációs történetekkel az időben nem előzte meg a posztimpresszionizmus való feldúsítása. Ekkor kerül végleg a különös, furcsa, fénykorát, születési évét, életkorát tekintve kortársa őrült zseni fi gurája az érdeklődés előterébe, ez határozza volt ugyan a legnagyobbaknak,42 de művészi tevékeny- meg a Csontváryról szóló diskurzust hosszú évtizedek- ségét nagyon későn kezdte, fő műveinek keletkezése re; az, hogy mit alkotott, s főleg, hogy az miért jó, mi idején Párizsban már a fauvizmus és a kubizmus irány- a művészi-esztétikai értéke, jóval hátrább sorolódik.44 zata uralkodott. Másrészt nem volt elődje, példaképe Az első nagy – Kosztka Mihály élete című – fejezetben semmilyen törekvésnek, hiszen nem volt tanítványa, kiindulásként Lehel az 1908-as katalógusban megjelent nem volt követője, utánzója sem. életrajzot közli, majd hozzáteszi, hogy „Nem sokkal

39 Lehel Ferenc: Csontváry Tivadar, I–II. Független Szemle, 1. 1921. 11. sz. 42 A három „ősatya” életrajzi adatai: Paul Cézanne (1839–1906), Paul 384–395. és Uo. 12. sz. 442–452. Gauguin (1848–1903), Vincent van Gogh (1853–1890), ehhez képest 40 A könyv Csontváry Tivadar. A posztimpresszionista festés magyar elő- vö. Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919). futára címen, „Amicus kiadása 1922” dátummal jelent meg, az első 43 A továbbiakban az idézetek helyét – a Lehel-könyv oldalszámait – recenzió azonban már 1921 decemberében olvasható volt, ami arra zárójelben közöljük. utal, hogy a könyvet az általános gyakorlatnak megfelelően már ka- 44 A szenzációkeltés buzgalmában sajnos már az első néhány sorba is rácsony előtt piacra dobták. belekerültek ténybeli tévedések: Münchenben nem volt kiállítása 41 Sem a folyóirat nem tünteti fel, hogy a szöveg a megjelenés előtt álló Csontvárynak, Pesten viszont három is, az pedig talán túlzás, hogy könyv része, sem a könyv nem hivatkozik a folyóirat előzetes publi- Vilmos császárral „levelezett”. kációjára, jegyzeteket, forrásokat egyáltalán nem közöl.

ars hungarica 43. 2017 | 2 163

2017_2 beliv.indd 163 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

részletezettebb az Önéletrajza45 sem, amelyet a hábo- A plein airt azután »napszín«-re magyarította, végül még- rú alatt mintegy két nyomtatott ívnyi terjedelemben is napút-ban állapodott meg)” (10). írt”(6). Ezt a minősítést a továbbiakban gyakorlatilag Ugyancsak elhárítja azt a lehetséges ellenvetést, megcáfolja, hiszen sokszor és hosszan ebből a „nagy” hogy a „kinyilatkoztatás legendáját […] az öregkor pók- Önéletrajzból idéz. Rákényszerül, mert az 1908-as ön- hálós emlékezete […] utólag költötte”. Lehel szerint az, életrajzban – a párizsi siker történetén kívül – semmi hogy Csontváry „küldetéséről” életében nem beszélt, szenzációs momentum nincs. éppen „bámulatos”, „emberfölötti” energiájáról, aka- Lehel Csontváry jellemzését azzal kezdi, hogy auto- raterejéről tanúskodik, „amellyel az életét programja didakta voltát hangsúlyozza: „Kosztka Tivadar abból a számára beosztotta és e különös beosztás mellett ki- fajtából való, amely bármelyik mesterség mellett köti le tartott” (10–11). az életét, minden körülmények közt valami rendkívülit Lehel azt is sejteti, hogy ebben a „beosztásban”, csinál. A nagy autodidakták és selfmademanek csa- Csontváry élettervében a tizennégyes számnak kü- ládjába tartozik; […] Az eff éle ember […] elhanyagolja lönleges szerepe van: „a kinyilatkoztatás után 14 évig azokat a tanulmányokat, amelyek az általános művelt- nem fogott festéshez – hanem anyagi függetlenítésén ségre vonatkoznak. […] alapjában mindvégig képzet- munkálkodott. Mint Jákób kétszer hét évig dolgozott len marad” (6–7). Ennek azonban némileg ellentmond, Ráchelért, úgy kuporgatott ő ugyanennyi ideig, hogy amit a továbbiakban az Önéletrajzból idéz, az ugyanis aztán majd teljesen szabadon élhessen hivatásának” (11). Csontváry széles körű érdeklődéséről, tudásvágyáról, Az igaz, hogy Csontváry 1880-ra datálta az égi szózat olvasottságáról tanúskodik: „behatóan foglalkoztam a történetét, és csak 1894-ben kereste fel Hollósy Simon vegytannal, az ásvány és földtannal, a krisztallográﬁ a müncheni iskoláját, de azt, hogy tudatosan várta vol- és a napszínelemzéssel, továbbá az ismeretlen vegyü- na ki a tizennégy évet, nem tudhatjuk, az viszont vitat- letek meghatározásával. […] nekiestem a kutatásnak, hatatlan, maga Csontváry állítja, hogy már korábban elsősorban az egyetemi könyvtárnak, s amint a külön- is festett, sőt ezeket az „iskola előtti tanulmány”-okat féle szakmák könyveit éjjel-nappal forgatom, a világ kiállításra is méltónak tartotta.46 Lehel Csontváry uta- statisztikája kerül a kezembe és ott hazánk szegény- zásait is a tizennégyes számhoz köti: „Tizennégy évig sége ötlik a szemembe” (7). járta ezután a világot” (12). Itt azonban már az évek szá- Hosszú idézetként szerepel a „szegedi árvíz katasztró- ma sem stimmel, hiszen azt bizonyosan tudjuk, hogy fája”(8), hiszen ennek sincs más forrása, mint a nagy Ön- Csontváry még 1913-ban is elutazott keletre. életrajz. A Csontváry-legenda központját alkotó „fölülről Hosszan idézi Lehel Csontváry római utazásáról, él- jött sugallat”, az elhivatás története is teljes egészében ményeiről szóló beszámolóját (11). Ez önmagában is Csontváry-idézetként van előadva (8–10). Már-már ci- érdekes, színes, a Hollósy-iskolában készített rajz si- nikus félreszólásnak hat, ahogy Lehel indokolja ennek keréről szóló leírást azonban már megtoldja egy olyan a leírásnak a hitelességét: „Ekképp lett Csontváry festő. történettel, amely nem szerepel az Önéletrajzban: „a Higgyük el, hogy ekképp lett, mert ez így csontvárys. Pinakothékába sietett […] letette festményét Böcklin Így fantasztikusan naiv, ahogy ő a sugallat jelenetét lábához és úgy mérte össze erejét az alpesi gigászéval” ravaszul leírta.” Ezt a ravaszságot külön is megmagya- (12). Annyiban korrekten jár el Lehel, hogy nem Csontvá- rázza Lehel, egyben megpróbálja előre megcáfolni a ry-idézetként közli ezt a szöveget, de a történet forrá- lehetséges kétkedő ellenvetéseket: „»Te leszel a világ sát persze nem nevezi meg. (Csontváry ugyanis csak a legnagyobb […] festője.« A […] fölé pedig utólag ceru- Werthmüller Mihályról készült rajzról beszél, festmény- zával e szót írta »napút«, ami plein airt jelent. (Csont- ről, Böcklinről szó sincs. Arról se tudunk, hogy Raff ael- váry ugyebár nem érthette meg a sugallat idegen sza- lón kívül bárkit le akart volna győzni. – Ez a bővítmény vát, mert akkor még nem tudhatta, hogy mi a plein air. egyébként a folyóirat-változatban még nem szerepel.)47

45 Az „Önéletrajz” lelőhelyéről, hozzáférhetőségéről Lehel nem közöl sem- 46 Az 1908-as katalógus 39–43. számú tételeinél szerepel az 1893-as év- mit, utóbb Gerlóczy azt írta megjegyzésként a Csontváry kiadatlan ön- szám. Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 118. életrajza publikálásakor: „Az önéletrajzot az elveszett eredetiről régeb- 47 Böcklin szerepeltetése talán azzal magyarázható, hogy Lehel rendben készült másolat alapján közöljük.” Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. kívül nagyra értékelte művészetét: „Böcklin volt az a tündöklő zseni, 4. j.) 66. – Gerlóczy 1959-es visszaemlékezése szerint: „Lehel Ferenc sok akinek művészete nem korlátozódott egyik irányzatra sem, akinek mindent tartott meg, amikor az anyagot átnézte, […] Az eredeti napló dús lelkében felhalmozódott mindaz, amit a romantikusok, natura- is Lehel kezén tűnt el és lappang, szerencsére ezt még annak idején le- listák, impresszionisták és szimbolisták összevéve produkáltak.” gépeltettem és így megvan másolatban.” Zombori 1990. (ld. 31. j.) 291. Lehel 1921. (ld. 34. j.) 26.

164 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 164 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

Lehel tovább „színesíti” azt a történetet is, amelyben meglepetésében […] Ezzel az eredménnyel búcsúztam Csontváry kairói élményeiről számolt be. Az Önéletrajz- el a hosszú vajúdás után Taorminától.”50 ban ez olvasható: „Tanulmányozás közben ráakadtam Nem lényegtelen változtatások ezek, lehet, hogy a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára. Lehel úgy vélte, a zseniális Csontváry ideálképéhez a E felfedezésemről úgy a kultuszministeriumot, mint Hol- „könnyedén megfestette” megállapítás illik, Csontváry lósy festőt Münchenben táviratilag tudósítottam.”48 Ezt azonban nem szégyellte, hogy „hosszú vajúdás után” ért nem idézi szó szerint Lehel, a távirat szövegét viszont el eredményt, mint ahogy korábbi taorminai látogatá- – ami nem szerepel az Önéletrajzban! – ismerni véli: sa kapcsán azt is bevallja, hogy „a nagy monumentális „»pleinair erfunden tschontwaari«; így szólt a Hollósy feladatra még gyenge voltam […] egy két méter hosszú- sürgönye, amelyet éjjel kézbesítettek, amiért a mester ságú napkeltében készült festménnyel célt nem érek, s nem tudott aztán újra elaludni” (12). Ez megint Lehel ezzel a világ elé nem léphetek”.51 bővítménye, forrását persze itt sem nevezi meg, de ez Az sem mindegy, hogy műterem helyett sátrat említ is olyan érdekes, színes történet, amely hatásosnak bi- Lehel. Csontváry korábbi taorminai útja kapcsán azt írja: zonyult, szívesen idézgetik napjainkig.49 „De mert a taorminai görög színház az Etnával rendkívül A távirat szövegének hitelessége természetesen erő- nagy távlatot követelt, nagyobbat a tátrai vízesésnél, sen vitatható. Hogy így volt-e, azt egyedül Hollósy Si- hosszabb tanulmányozás miatt évi lakást béreltem ki, mon tanúsíthatná, az viszont mindenképp kétséges, de kisebb részletek megfestése után – a nagy motívum- hogy Csontváry a „napút színeinek világító fokozat”-át hoz hozzá nem nyúlhattam.”52 A helyszínen felállított röviden plein airnek fordította volna. S miért kellett né- sátor feltételezése nyilván azt kívánja sugallni, hogy a metül táviratoznia Hollósynak? kép teljes egészében a szabadban, közvetlenül a mo- Lehel következő „kiegészítése” a taorminai látkép ke- tívum előtt készült. letkezésének körülményeiről szól: „Két hely volt, ahová Két tengeri kalandot is megemlít Lehel. Ezek nem kóborlásaiból mindig visszatért: a Lomnici csúcs és az idézetként szerepelnek, csupán Lehel meséli el a törté- Etna panorámájának emléke […] az Etnát egy húsz négy- neteket. Az első szerint: „A korintuszi öbölben egy ízben szögméteres vásznon könnyedén megfestette. Nagy a szél vásznát belesodorta a tengerbe. Utána rohant a sátort vert a hegyoldalon, ahonnan a legfönségesebb hullámokba, ahonnan alig lehetett kimenteni.” Ennek kilátás nyílik a színház mögött a tengeröbölre, amelyet a történetnek nincs nyoma az Önéletrajzban. A másik a hóval borított Etna zár le, tömör füstkévét bocsátva kaland egy viharos tengeri utazás, amikor „ugyancsak magából. Ebben a sátorban állította föl a vásznat, itt halálos veszedelemben forgott. Ekkor ládáját magához festett, mert a készülő képet nem volt szabad senkinek kötözve várta a sorsát” (13). Ennek leírása megtalálható látnia” (12). Lehet, hogy Lehel a történetnek ezt a vál- az Önéletrajzban is, sokkal részletesebben, színeseb- tozatát érdekesebbnek gondolta, Csontváry azonban ben.53 Miért nem idézte Lehel, nem tudható. nem ezt írja: „Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négy- A baalbeki motívum megtalálásának történetét vi- zetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyi- szont ismét a nagy Önéletrajzból veszi át Lehel. Csont- tottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt váry a győzelem, a siker nyugtázásával zárja a damasz- kuszi kaland leírását: „a kritika röviden, határozottan

48 Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 81–82. szintén korrigálta a helytelennek tartott kifejezést: „nagyon termé- 49 Genthon István is idézte könyvében: „Kairóból a következő tartamú szetesnek kell tartanunk, hogy Csontváry táviratilag értesítette erről sürgönyt menesztette Hollósynak: »Pleinair erfunden. Tschontwary.” Hollósy Simont, a plein airnek elkötelezett egykori tanárát. (Ennek a Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjain- sürgönynek a szájhagyomány által ránk hagyott szövege, a »plein air kig. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1935. 241. Pataky Dénes szin- erfunden«, valószínűleg tévedés vagy hamisítás, az eredetiben »ge- tén felidézte a történetet: „Kairóból diadallal táviratozta meg egykori funden« szerepelhetett. Csontváry a napfény sokat keresett színeinek tanárának, Hollósynak Münchenbe […] a nagy eseményt: »Plein air a megtalálásáról ír az önéletrajz idevonatkozó részében, s nem fel- erfunden, Tschontwary«.” Pataky Dénes: Csontváry. Budapest, Cor- találásáról)”. Perneczky Géza: A rejtőzködő Csontváry. Holmi, 5. 1993. vina, 1975. 18. Németh Lajos is megemlíti: „»Plein air erfunden« – így 3. sz. 342. És persze az is különös, hogy a „ráakadtam” szó fordítását szólt a távirat.” Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. Budapest, vitatták, azt viszont fenntartások nélkül elfogadták, hogy Csontváry Corvina, 1971. 105. Az a különös, hogy a nem ismert, csak feltételezett a „napút színeinek világító fokozat”-át plein airnek fordította. táviratszövegről még vitatkoztak is a szerzők. Rabinovszky Máriusz a 50 Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 82. Lehel-könyv recenziójában „kijavítja” a német szöveget: „Hollósy mes- 51 Uo. 79. tert egy ízben éjjel háromkor verték fel álmából: sürgős sürgöny ér- 52 Uo. 79. kezett Palesztinából. Plein air entdeckt – Tschontwari.” Rabinovszky Márius: Csontváry. Magyar Írás, 2. 1922. 2. sz. 47–48. Perneczky Géza 53 Uo. 80.

ars hungarica 43. 2017 | 2 165

2017_2 beliv.indd 165 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

kimondta, hogy ez a munka a világot túlszárnyalta” (13). forrás is említi, ám a látótölcsér lehet, hogy csak Lehel A „párizsi siker”, amit Csontváry mindkét életrajzában, találmánya. De kétségtelenül „csontvárys” (14). Elme- valamint feljegyzéstöredékeiben is többször megem- sél Lehel egy konﬂ iktust is a művészasztal ügyvédjével, lít, kétségtelenül fontos eleme a róla kialakult korabeli aki megsértette Csontváryt: „Csak egyetlen egy ember képnek. Az 1908-as kiállításról írt kritikák többféleképp akadt, aki egy pillanatra felhőt borított az isteni de- méltatták ezt a „dicsekvést”, az az értelmezés azonban, rűre, amely e hóbortosnak lelkében honolt.” Ez is egy amelyet Lehel adott erről, alaptalan és félrevezető: „a apró trükk a történet színezésére: „csak egyetlen egy Newyork Herald kritikusának ítéletét megerősítették a ember akadt” – ha ezt szó szerint vesszük, vajon ki és pesti lapok kritikusai is, akiknek éppen úgy volt szívük, mivel tudná ezt bizonyítani. A mondat egyébként ar- hogy össze ne törjék az öreg gyermek rajongó hitét. ra is szolgál, hogy megismételje a „hóbortos” együgyű A nagy világoskékszemű ártatlan pedig nem vette ész- minősítést (14–15). re a hódolatban a gúnyt, amelyet esetlen rajzú primitív A Pesti Futár riportja is említi Csontváry visszaem- panorámái fölött űztek” (13). Ez egyrészt azt sugallja, lékezését a kecskeméti földrengésre. Ezt Lehel kerek hogy a kritikusok valamennyien elfogadták – látszó- történetté fogalmazza át, hogy igazolja vele Csontvá- lag – a párizsi véleményt, amelyet abszurditása alapján ry önmaga „természetfölötti” energiájába vetett hitét: gúnynak szántak, másrészt feltételezi azt, hogy a mű- „A hitetleneket isten haragjával intette. A kételkedőktől vész annyira naiv, együgyű volt, hogy a gúnyt észre sem felbosszantva ingerülten földrengéssel fenyegetőzött. vette. Könyve zárófejezetében egyébként Lehel ennek És mit tett Isten; három napra Kecskeméten földrengés ellenkezőjét állítja: „Csontváryt nem értették meg. Ki- pusztított, amely a zsidótemplomot és a Lechner vá- állításának alig támadt visszhangja Párizsban úgy mint rosházát elég jelentékenyen megrongálta. Csontváry, Berlinben és itthon” (47). aki közben Münchenbe utazott, úgy hivatkozott erre, A sajtó reagálásának ez az egymásnak is ellent- hogy biztos tudatában fenyegetése végzetes követ- mondó, de mindenképp leegyszerűsített összefogla- kezményének menekült Németországba” (15). (A Pesti lása semmiképp sem felel meg a tényeknek, az egykorú Futár szerint épp ellenkezőleg, a földrengés hírére tért sajtóvisszhang nem tekinthető sem szegényesnek, sem vissza Budapestre.) egységesnek, akár gúnynak, akár hódolatnak értelmez- Annak sincs természetesen semmiféle bizonyítéka, zük a kritikusok megnyilvánulásait. Párizsi visszhangról hogy „teljesen visszavonult a Fehérvári úti műtermébe, – a sokat idézett Weber-nyilatkozaton kívül – valóban hova soha senkit sem bocsátott be” (16). De ez a teljes nem tudunk, Berlinben nem is lehetett sikere, hiszen magány is fontos eleme lesz a Csontváryról kialakuló meg sem valósult a tervezett bemutatkozás, a buda- képnek. A könyv zárófejezetében Lehel visszatér erre a pesti, 1910-es kiállításról azonban sokan írtak, sokféle körülményre: „Csontváry Tivadar alakját éppen az eme- minősítés előfordult, elismerés, bírálat, fanyalgás, ér- li Übermensch-sé, hogy teljesen magányos volt, hogy tetlenség egyaránt. Voltak nyíltan, egyértelműen eluta- egyetlen követője sem akadt. Csakis az az igazán ere- sító, kegyetlenül bíráló vélemények, volt olyan írás is, deti művész, aki nem vesz senkitől és nem ad senkinek: amelyik valóban gúnyolódott a párizsi sikeren, de voltak magának fest” (50). őszintén elismerőek is, amelyek „a hatalmas, mindennel Sort kerít még Lehel a később sokat emlegetett sürgö- dacoló energiát”, „a művészet fanatikus szeretetét”, a nyök, levelek történetére: „országra szóló reformterve- művész „tiszteletre méltó idealizmusát”, „dekoratív ér- zeteket küldözgetett a fővárosnak, az országgyűlésnek, zékét”, „naiv őszinteséget”, „a természetnek, a formák- hőn szeretett királyának és annak hű szövetségesé- nak és különösen a színeknek naiv, primitív, de érdekes hez. A király egészsége mindig különös érdeklődése felfogásá”-t, „a fényhatások fanatikusá”-t, a „világítási tárgya volt, annyira, hogy egyszer sürgönyt menesztett eff ektusok helyes visszaadásá”-t és „a színek kitűnő el- a kabinetirodának, amelyben napkúrát ajánlott őfelsé- osztásá”-t méltányolták. A többségük éppen Csontváry ge gyógyítására” (17). (Itt viszont még nem szerepel a tájképeit értékelte legtöbbre, ezeket Lehel – érthetet- távirat legendás szövege: „a császárt a napra kitenni”.) len módon mintegy alájátszva az elutasító kritikáknak Megemlít még egy korábbi sürgönyt is: „»Jövök. Tivadar – „esetlen rajzú primitív panorámák”-nak minősítette. festő«, […] ezt a parlamentnek izente volt annak idején A következő Lehel-féle történet szerint Csontváry Raguzából” (18). „látogatójának, akit mindig személyesen kalauzolt, lá- Részletesen leírja Lehel Csontváry utolsó napjait is, tótölcsért nyomott a markába, hogy azon szemlélje bőségesen kiszínezve a körülményeket: „A telet azelőtt az eleven természetet”. A személyes kalauzolást több is fűtés nélkül húzta ki és nyers savanyú káposzta volt

166 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 166 2017. 12. 30. 11:42:24 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

a tápláléka. Ám most már arra sem telt.” (Vajon hon- szerepel a »Népvándorlás«, melyet 40 négyszögméterre nan tudjuk ezt?) „akik halála után mégis bejutottak a tervezett, de nyilván még vázlatot sem készített róla.” hónapok óta sepretlen műtermébe” – ez lett a riport Honnan tudunk akkor róla, honnan tudjuk a címét s a „aznap nem sepert még” félmondatából – döbbenten méretét (22)? szembesültek az utolsó szénrajzzal: „Ott ült teveháton Keresi Lehel Csontváry elődeit, mintaképeit: „Érdekes Csontváry Kosztka Mihály Tivadar, a Kelet festője, di- volna tudni, hogy Csontvárynak mi volt a véleménye csőséges őrületének teljében, […] A szénrajzokon, az Van Goghról és Gauguinről, kiket, legalábbis már 1910 összegöngyölt vásznakon és a tábori ágyon kívül ebben körül bizonyára ismert.” Ezeket a neveket csupán kér- a műteremben csak hihetetlen garmadában halmo- désként veti föl, azt viszont határozottan állítja, hogy: zódó kukoricacsutkát és szilvamagot találtak” (17–19). „Csontváry […] a Szépművészeti Múzeum legjobb képé- Az életrajzi fejezet azzal zárul, hogy Lehel megis- nek a norvég Normann nagy vásznát mondta, melyet métli a könyv alcímében adott történeti minősítést: egy hatalmas kopasz sziklás hegy tölt be” (23). Itt sincs Csontváry „a posztimpresszionista festés előfutára”, persze hivatkozás a forrásra, nem tudhatjuk, szóbeszéd aki azonban még nem érte el, hogy Van Goghhoz és vagy elveszett feljegyzés az alapja. Egyébként Lehel- Gauguinhez hasonlóan „halhatatlanként” ünnepeljék. nek ez a felvetése nem keltett feltűnést, sokáig nem Szóba kerülnek a hagyatékot fenyegető veszélyek is: is talált követőre a szakirodalomban. Jellemző, hogy a „Alkotásai egy pillanatra közel voltak a sorshoz, hogy legutóbbi kiállítás alkalmával került ez a feltételezett fölszabdalva festővászonnak adják el. Most egy rak- hatás-lehetőség előtérbe, ekkor viszont már határo- tárban várják a Csontváry-probléma megoldását, hogy zottan azt állítva, hogy Csontváry „feljegyzéseinek ta- kapnak-e egy múzeumot, esetleg egy-egy milliárdos núsága szerint”.54 halljába jutnak-e, vagy pedig patkány futkosson köz- Csontváry fejlődésének felvázolása során több pon- tük továbbra is” (19). Ez is nyilván hatásvadász túlzás, ton bíráló megjegyzéseket is megfogalmaz Lehel: „né- hiszen tudjuk, hogy Gerlóczy Gedeon Csontváry műveit metes stíljét még sokáig megtartotta. A dalmát part- megfelelő körülmények között tárolta, gondosan őrizte. vidéki képein még német bélyeg van, […] Selmecbányai A következő fejezet – Csontváry fejlődése címen – a látképén […] nemcsak megvilágítása nyugtalanít, föl- művész pályaképét rajzolja meg. A magyar és német fogása sem egységes” (24). Elismeri viszont a haladást nyelvű katalógus alapján műtárgylistát is közöl Lehel, „bosnyák” képein: „Ekkortól fogva kerüli a szokványos legkésőbb készült képnek az 1908-ra datált Egy marokkói megvilágítást és hajszolja a raﬁ náltat. […] színei üdék, ember című képet tartva, de megemlíti a befejezetlen ragyogók és nem lisztesek” (25). Ez az elemzés és érté- „szénrajzkartont” is (20–22). kelés azonban sem terjedelmében, sem megalapozott- Ezt követően egy rendkívül talányos bekezdés követ- ságában nem haladja meg a korábbi – elismerő – sajtó- kezik a lappangó képekről. „Az iparcsarnoki katalógus- kritikákat. De még ezt a szerény elismerést is megtoldja ban Csontváry említést tesz egyéb képeiről és tanul- Lehel egy súlyos kifogással: „Legnagyobb baja azonban mányairól, melyeket padlásra tett.” Nos, ilyen mondat az, hogy képei befejezetlenek maradnak. […] ez a be- nincs a katalógusban. Lehel ritkán utal a forrásaira, itt fejezetlenség nem az impresszionisták vázlatossága, viszont úgy tesz, mintha hiteles információt közölne. […] Csontváry képei abbahagyott munkának tűnnek Még különösebb a folytatás: „A gácsi gyógyszertár pad- és nem vázlatnak.” (25.) lásáról lehet itt szó, ahonnan egyszer talán elő fog ke- Lehel nyilván elfogulatlanságát, távolságtartását rülni »Hunyadi János a nándorfehérvári ütközetben« és kívánja bizonyítani azzal, hogy Csontváry legjelentő- a »Mózes a sinai hegyen«”. Honnan tudja Lehel, hogy mi sebb képeivel kapcsolatban is megfogalmaz valami került a padlásra, hogy mi a pontos címe a két képnek? kifogást: „egységtelen és befejezetlen Csontváry első A képekről egyébként olyan leírást ad, amely arra utal, monumentális műve, a »Tátra«” (26). „»A taorminai gö- hogy látta is a műveket. Még rejtélyesebb a következő rög színház romjai« mögött emelkedő Etna kulissza-egét mondat: „Hagyatékában még följegyzésképpen sem hat méter hosszban egy sárgával mázolta be Csontváry

54 Gulyás Gábor szerint „Csontváry vonzódott a mediterrán és a kö- Csontváry. Budapest, Várgondnokság Nonproﬁ t Kft., 2015. 39. Gulyás zel-keleti tájakhoz, ugyanakkor tájképfestészetére egy északi kor- állítását Fodor Zoltán kiállítás- és katalógus-bírálatában részletesen társa is hatott. A Münchenben, Düsseldorfban és Párizsban is kiállító cáfolta. Fodor Zoltán: „…Neve, ha van, csak áruvédjegy…” Néhány gon- norvég Adelsteen Normann (1848–1918) egyik nagy vásznát a magyar dolat a 2015-ös budapesti Csontváry-kiálltásról és a tárlat katalógusköteté- festő – feljegyzéseinek tanúsága szerint – többször is lelkesen tanul- ről. Medgyesbodzás, [a szerző kiadása], 2015. 20–21. mányozta a budapesti Szépművészeti Múzeumban.” Gulyás Gábor:

ars hungarica 43. 2017 | 2 167

2017_2 beliv.indd 167 2017. 12. 30. 11:42:24 TÍMÁR ÁRPÁD

[…] az egészet átszelte egy merev vonalban futurista alakjait fejből festette. Deformációjának nagyrészt ez egyensúlytalansággal rézsútosan nehezkedő sötétlila a magyarázata” (32). felhővel” (27). Nem ért egyet azzal sem, hogy „Csontvá- De végül Lehel is belebonyolódik annak feltétele- ry legfőbb büszkeségét legnagyobb képe, a »Baalbek« zésébe, hogy Cézanne jelentősen hatott Csontváry- képezte. Ám bármilyen elismerésre méltó teljesítmény ra: „Primitív stíljének fejlődésében Csontváryt nem is 32 négyzetméter fölületen a színeket harmóniában kerülte el az ellentétes hatás sem, melyet Cézanne tartani, nem ez a monstruózus tájkép a Csontváry leg- konstruktív szelleme fejtett ki a posztimpresszioniz- kimagaslóbb alkotása. A »Cédrus« is, a »Zarándoklás« is mus kibontakozásában. Utolsó festményét, a »Marok- teljesebbek” (29–30). kói tanító«-t ilyen konstruktív fölfogással ábrázolta. […] Vannak tehát olyan művek is, amelyeket fenntartá- A »Marokkói férfi « tiszta kubista mű, de 1908-ban készül- sok nélkül dicsér: „legszebb, legkáprázatosabb a »Ma- vén megelőzte Picasso kubizmusát. Csontváry azon- gányos cédrus« bizarr alkonyata”. A Zsidók disputája cí- ban nem ment bele abba, hogy értelmetlen kubusokat mű képről azt emeli ki: „olyan átszellemültséget vitt hasogasson egymásba” (33). Ez a rövid gondolatmenet ezekbe a drámaian eltorzult arcokba és degeneráltan persze nem elégséges ahhoz, hogy Csontváryt kubis- is néhol bájos alakokba, amit más expresszionista alig tának tekintsük. Lehel nyilván Csontváry modernsé- közelít meg” (27). gét, korszerűségét akarja hangsúlyozni azzal, hogy Azt a nem túl szellemes, meglehetősen átlátszó trük- kubistának minősíti a képet, de ennek az érvelésnek köt is beveti Lehel, hogy olyan vélemények cáfolatával így nincs értelme. Abban viszont bizonyára igaza van is színesíti a méltatását, amelyeket soha nem írtak le Lehelnek, hogy Csontváry nem akarta kubusokra ha- Csontváryról: „A »Panaszfal« kompozíciójában Munká- sogatni az ábrázolt alakot, ám a „tiszta” kubizmusnak csy »Ecce Homo«-jának hatását vélik föltalálni. Másokat éppen ez a lényege. Breughel képeire emlékeztet az alakok zsúfoltsága és Az Apoteózis című vázlat leírásakor azonban már Lehel átszellemült naivitása. Egyéb képeit innen is, onnan is felsorol minden olyan hatást, amelyet néhány oldallal is származtatják. Akit eddig rendszertelen dilettáns- korábban cáfolt: „Futuristás félkörben hajló fatörzsek nak tartottak, kinek munkája semmire sem hasonlít, ívelődnek […] Csúcsos sátrak táborának kubista jellege Csontváry most egyszerre olyan beállításba kerül, hogy nincs hangsúlyozva. Lovak dugják össze fejüket, me- mindenkitől átvesz vonásokat, melyeket nem tud ösz- lyek Marc és Chagall képein lesznek tipikussá. Gauguin szeilleszteni. Munkácsy, Segantini, Gauguin, Van Gogh, szimbolikus férfi ai és Matisse meztelenjei zsúfolódnak Breughel, preraff aeliták, bizánciak, hinduk vonásai meg- s előttük kecses japán kócsagok díszelegnek. És ott van találhatók nála, csak Csontváry maga nem található maga Van Gogh a karton közepén, felmászott egy te- sehol; az ő egyéniségének nincs nyoma” (27–28). ve hátára” (34–35). Felveti Lehel azt a kérdést is, hogy Csontváry vajon Ezt a leírást használja fel Lehel, hogy levonja belő- „természet után” festett-e, vagy „valamilyen színes nyo- le a számára legfontosabb következtetést: „Őrült volt matról másolta-e a kulisszának csúfolt tájképeit”. Lehel Csontváry, nincs benne kétség, hogy őrült volt. Saját válasza határozott és egyértelmű: „Csontváry azon- ünneplését így csak tébolyodott képzeli el. […] Csont- ban nem használt fotográfi át vagy egyéb mintát […] váry örültsége folytán csavarta ki a csecsemő lábát, de ábrázolásában olyan naivitást árul el, mely fotográfi a expresszionista érzésvilága folytán rajzolta a kicsavart használata mellett nem nyilatkozhatnék meg” (30). Ez lábat expresszionista és nem rokokó vagy reneszánsz persze csupán deklarálása egy álláspontnak, azt „be- stílben. […] Csontváry Tivadar őrült expresszionista te- bizonyítani”, hogy nem használt semmilyen mintát, hetség volt” (35). előképet akkor sem lehetne, ha maga Csontváry té- Itt viszont Lehel a leghatározottabban expresszionis- telesen cáfolná ezt a vádat. Írásaiban, feljegyzéseiben tának minősíti Csontváryt, ennek megfelelően a könyv ezzel azonban nem foglalkozik. A szakirodalom annál pontosabb alcíme az is lehetne: „az expresszionizmus inkább, a probléma újra és újra előkerül.55 Lehel szerint előfutára”. Ehhez persze még sok érv, sok képelemzés az is „nyilvánvaló, hogy Csontváry nem használt modellt, kellene a kicsavart lábú csecsemőn kívül.

55 A Vihar a nagy Hortobágyon című alkotás előképeiről például Galavics ter: Csontváry. Legendák fogságában. Budapest, Népszabadság Zrt., Géza önálló tanulmányt írt (Galavics Géza: Csontváry, a Hortobágy 2009. 46–48, 52–54, 64, 66, 71–72, 74), legutóbb pedig Perneczky Géza és a fotográfus. Ars Hungarica, 33. 2005. 1. sz. 55–88), Molnos Péter szentelt önálló tanulmányt az előképeknek (Perneczky Géza: Csont- könyvében is egész sor „képeslap-előzmény” található (Molnos Pé- váryról – az interneten szörfölve. Enigma, 24. 2017. 90. sz. 8–18).

168 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 168 2017. 12. 30. 11:42:25 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

A fejezetek sorába itt Lehel – a folyóirat-publikáció- kor nevezi Csontváryt posztimpresszionistának, mikor ban és a könyvben egyaránt – egy közjátékot illeszt be, expresszionistának. Sőt, még az is érthető, miért sorol Dialógus a posztimpresszionizmusról címen. A könyvben annyi hiányosságot, ügyetlenséget, torzulást Csont- ez a párbeszéd – amely nyilván a szerzőnek a korabeli váry képeivel kapcsolatban. De lehet-e akkor jelentős művészeti irányzatok sokféleségében való tájékozott- művésznek tekinteni Csontváryt? Lehel ezt úgy old- ságát hivatott demonstrálni – egy kis keretjátékot kap. ja meg, hogy visszacsempészi, az őrült művészeknek A két beszélgető a Műcsarnok „első nagytermében”, adományozza a hitelességet, az őszinteséget: „amit a egy elképzelt – remélt? – kiállítás megnyitása előtt a posztimpresszionisták ábrázolnak, azt csak őrült lát- Baalbek-kép közelében tartózkodik s vár, „míg a mun- hatja úgy” (40). Ennek alapján talán érthető, miért kások a többi termekkel elkészülnek. (Végre meg fog olyan fontos számára, hogy egyértelműen kijelentse: nyílni Csontváry hagyatéki kiállítása)” (36). „Őrült volt Csontváry, nincs benne kétség, hogy őrült Ez az elképzelt jelenet rendkívül fontos abból a szem- volt” (35). pontból, hogy egyértelművé teszi, volt igény – talán A Csontváry jelentősége című zárófejezet lenne hiva- konkrét szándék is – hogy Csontváry műveit bemu- tott arra, hogy elemzését összefoglalva elmondja Lehel, tassák egy hagyatéki kiállításon. A keretjáték záróje- mért tartja felfedezésre, önálló monográﬁ ában való lenete Lehel személyes szerepét hangsúlyozza ebben: bemutatásra méltónak Csontváryt. A könyv beveze- „hónapokat áldozott, hogy ezt a kiállítást összehozza” tője azt a célt tűzte ki: „föl kell fedezni” valakit, akit a (46). De a valóságban ez akkor nem valósult meg – a kortársak ismertek ugyan valamennyire, de valódi sze- Műcsarnokban egyébként a mai napig nem rendeztek repét, jelentőségét, történeti helyét nem ismerték fel. Csontváry-életmű-kiállítást. A zárófejezet is ehhez a problémához tér vissza: „Csont- Magában a párbeszédben nem foglalkoznak a vi- váryt nem értették meg. […] a talaj teljesen munkálatlan tatkozók Csontváryval, ez a fejezet Lehel „művészeti volt. Bolondnak nézték, nem a művészt látták benne, csőd-elméleté”-ről szól (37), azokról az elképzelésekről, de nem is az őrült váteszt, hanem éppen csak a hóbor- amelyeket korábbi cikkeiben, könyveiben is kifejtett. tos bolondot” (47). Lehel megállapításának mindkét fe- A képzeletbeli vitapartner álláspontja röviden az: „Bár- le hangsúlyos: nemcsak művészként kell elfogadtatni milyen anarchikus állapotban van a művészet, szó sincs Csontváryt, fel kell ismerni „őrült vátesz” voltát is. a hanyatlásáról” (37). Lehel viszont a hanyatlás, a pusz- Ennek megfelelően a zárófejezet – bár gondolatme- tulás állomásait sorolja: „Az elmúlt századig a művé- nete felettébb csapongó – egyrészt Csontváry művészi szet hagyományos formakultuszát iskolák ápolták. […] rangját, művészettörténeti helyét próbálja meghatároz- A XIX. századdal lett úrrá az anarchia […] a nyolcvanas ni, másrészt az „őrült vátesz” fogalmát akarja körülírni. évektől fogva a festői irányzatok hatványosan szapo- Lehel művészettörténeti „csőd-elmélete” szerint a rodtak […] dudvaként fölburjánzottak, mindegy, hogy tízes évek magyar „keresői” még jó irányban haladtak, milyen gyűjtőnéven hívják az egészüket: posztimpresz- megpróbáltak visszatérni a régi művészet nagy stíljé- szionizmusnak vagy expresszionizmusnak, akárhogy. hez: „A keresők mozgalmának tartalma a lineáris stíl […] a posztimpresszionizmus a művészek teljes impo- kikristályosítása lett volna.”56 Ez az elképzelés rokon tenciájára vezetett: a primitivizmus után a dadaizmus- azzal, ahogy Kernstok megfogalmazta célkitűzéseiket: hoz” (37–38); „amit Önök forradalomnak hívnak, […] az törekvésük kezdete „egy hosszú nagy útnak, amelyen csak az egységes stíl kihalása után támadt anarchia” tradíciókból kiindulva megyünk előre, hogy keressük (46). Az „egységes stílt” felváltó anarchia jellemvoná- és megtaláljuk azokat az új nagy értékeket, amelyek sai közé tartozik az őszinteség hiánya, a megjátszott, lényegileg nagyon is rokonok lesznek minden idők jó „aff ektált” ügyetlenség, a „bizonytalanság, határozat- művészetével”.57 Csontváry azonban Lehel szerint „nem lanság, a lendület és szabatosság hiánya […] némi dur- volt »kereső«, […] ő nem a stílt kereste. Semmi körül- vaság, csiszolatlanság, otrombaság, félszegség, idom- mények közt nem gondolt a stílre a naturalizmus58 ro- talanság, torzulat” (39). E fejtegetések alapján érthető, vására. A stílt a naturalisták kitörülték a szótárukból és hogy Lehel számára nincs igazi jelentősége annak, mi- ő a naturalistáktól kölcsönözte a szótárát” (56). Nem is

56 L. F. [Lehel Ferenc]: Márff y Ödön „Studio”-beli kiállítása.A Hét, 32. 58 Egyébként nem előzmény nélküli Csontváry naturalistának minősítése 1921. február 10. 5. sz. 78. sem: „Csontváry mindent lefest, ami elé kerül. […] Az utánzás a célja, a 57 Kernstok Károly: A kutató művészet. Nyugat, 3. 1910. január 16. megtévesztő utánzás.” Feleky Géza: Csontváry képei. Nyugat, 3. 1910. 2. sz. 95. Vö. Az utak elváltak 2009. (ld. 33. j.) II. 288. június 16. 12. sz. 863–864. Vö. Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 152–153.

ars hungarica 43. 2017 | 2 169

2017_2 beliv.indd 169 2017. 12. 30. 11:42:25 TÍMÁR ÁRPÁD

fogadták maguk közé a keresők, nyilván ők sem érez- ihletettség és a naivitás viszonyának útvesztőiben, ke- ték rokonnak Csontváry művészetét.59 resi a Tolsztoj művészetszemléletével való rokonságot Úgy tűnik, Lehel Csontváry művészettörténeti he- (50), megfogalmazza azt a kérdést, lehet-e „ítéletei és lyét a háború után kiteljesedett expresszionizmus kö- megjegyzései mögött […] egy többé-kevésbé egységes rében találja meg. Úgy véli, Csontváry művészetének és önálló világnézetet keresni” (52), sőt még az a kérdés befogadása elől ekkor hárultak el az akadályok, ekkor is felvetődik: „Vajon megtörténhetik-e, hogy írásának változtak meg gyökeresen a körülmények: „azóta na- megbecsülésére egyszer sor kerül, miként festésének gyot fordult a világ. Egy évtized alatt ragályszerű ter- is várni kellett erre” (53). jeszkedéssel és fokozódó szilajsággal döngette homlo- Úgy tűnik azonban, hogy Lehel számára Csontváry kával az expresszionizmus faltörő kosa a hagyomány ﬁ gurája, személyisége, sorsa fontosabb, mint alkotá- rendszervárát. Ma Csontváry képei ellenállás nélkül sainak időszerűvé válása. Szerinte „Csontváry művésze- elfoglalnák Berlint” (48). te megközelítőleg sem faszcináló annyira, mint élete, Ez a besorolás persze nem kölcsönöz túlságosan nagy […] energiája is inkább a drámaírót bilincseli le, mint a presztízst Csontvárynak, hiszen Lehelnek a modern mű- kritikust” (48). Ez a következtetés – ez az állásfoglalás – vészet hanyatlását felvázoló rendszerében az expresz- döntő fontosságú Csontváry befogadástörténete szem- szionizmus már-már a mélypont előtti utolsó stáció: „a pontjából. Akár úgy értelmezzük, hogy Lehel meglátott stílkereső kalandor út eltartott egy negyed századig. valami reálisan meglévő lehetőséget – a bulvárszenzáció Ezalatt bejártak futurizmust, kubizmust, szimultaniz- lehetőségét – a Csontváry-jelenségben, akár úgy, hogy must, orﬁ zmust, Blauer Reiterek felfedezték az aktiviz- nem ismerte fel vagy félreértette Csontváry festésze- must, szimfonikus festést és az expresszionizmust […] tének valódi jelentőségét. Álláspontját ugyanis olyan ám ahelyett, hogy megtalálták volna a stílt, amelyet az hatásosan képviselte, hogy hosszú időre befolyásolni utódok átvegyenek tőlük, hát a meglévő stílusukat is tudta a Csontváryról formálódó képet. elvesztették”.60 A Dialógus azután megnevezi a hanyat- A végső következtetések levonása előtt Lehel ismét lás végpontját is: „A posztimpresszionizmus a művészek körbejárja a számára legfontosabb problémát: „Őrült teljes impotenciájára vezetett: a primitívizmus után a volt Csontváry vagy nem volt őrült?” Gondolatmenete dadaizmushoz” (38). ezekben az elmélkedésekben is meglehetősen csa- A csapongó gondolatmenet közepette találhatók pongó, nemegyszer ellentmondásos. A kiinduló tézis persze pozitívabb megállapítások is az expresszioniz- rendkívül határozott ítélet: „cáfolhatatlan a Csont- musról: „Az expresszionizmust fájdalommal szerethet- váry őrültsége”. A kínálkozó bizonyítékokat azonban jük, elgörbült szájjal, könnyel szemünkben mellünkre sorra elveti: „ami munkáin jellegzetes, az nem őrült- szoríthatjuk, de nem átkozhatjuk el, nem tagadhatjuk ségéből folyt […], őrültsége nem is volt olyan súlyos, meg. […] A művészet ezen új vonásait Csontváry a leg- hogy döntően befolyásolhatta volna munkájában. elsők közt fejezte ki” (49). (Ebben az összefüggésben van […] Különcsége pedig a titkolózáson kívül mindössze valamelyes értelme annak, hogy Csontváryt az expresz- abban merült ki, hogy határtalanul önhitt volt, […]. szionizmus előfutárának nevezi.) Ha ő mégis deformálta alakjait, ez semmi egyébnek Az „őrült expresszionista tehetség” kiegészül még nem folyamánya, mint hogy belső esztétikai vágya azzal, hogy „Csontváry Tivadar alakját éppen az eme- ösztönözte erre. […] A deformációnak nincs köze az li Übermensch-sé, hogy teljesen magányos volt” (50). őrültséghez.” (Korábban a „háttal ülő csecsemő” elő- Nyilván nem véletlen, hogy Lehel legrészletesebben a recsavart lába az őrültség döntő bizonyítéka volt.) „magányos cédrus”-t elemezte, „(amellyel magát szim- Itt tehát Lehel eljutott annak felismeréséhez és ki- bolizálta)” – igen érzékletesen, pontosan leírva a kép mondásához, hogy a Csontváry-művek tulajdonsá- színvilágát (49–50). gait, esztétikai minőségeit nem lehet az őrültséggel Lehel végül is határozottan kimondja, hogy „Csontvá- magyarázni, művészi szándékait, feladatvállalását, ry Tivadar úgy, amint volt, éppen úgy, amint volt, egyik „belső esztétikai vágyát” kellene feltárni. Erre azon- előfutára az expresszionizmusnak”. Az expresszionizmus ban ebben a könyvben nem került sor, s a könyv egé- ismérveinek összegyűjtése közben hosszasan bolyong szének hatásaként az a kérdés került végül előtérbe: a mesterségbeli felkészültség és a dilettantizmus, az őrült volt-e Csontváry.

59 „De nem vették elég komolyan az itthoni »keresők« sem, még 1911- 60 Lehel Ferenc: A „keresők”. A Hét, 31. 1920. január 22. 4. sz. 61. ben sem” (47).

170 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 170 2017. 12. 30. 11:42:25 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

Lehel végső, külön bekezdésben kiemelt konklúzióját is sikeres volt, hiszen a bírálók fenntartások, ellenve- viszont értelmezhetjük úgy, hogy minden lehetséges tések nélkül elfogadták sarkalatos megállapításait az kifogás, fenntartás ellenére Csontváry művészi nagysá- „őrült” festőről. gát is vitathatatlannak tartja: „Dilettáns, tudatlan, szó- Ha a reagálások megjelenésének sorrendjét követjük, szátyár bolond, őrült volt, akármit mondjanak, […] de elsőként Bálint Aladár61 ismertetésével kell kezdenünk, monumentalitásban valóban túlszárnyalt mindenkit a ami már 1921 karácsonyán megjelent. Tanulságos, ho- posztimpresszionisták között” (57). gyan foglalja össze a könyv mondandójának lényegét: A kötet azonban mégsem Csontváry művészi nagy- „nagy festő, félbolond, aki, ha ecsetjét a kezébe vette, ságának deklarálásával végződik. Lehel felveti még a húszméteres vásznon alul nem adta: bejárta Szicíliát, felelősség kérdését, Csontváry sorsát ugyanis tragi- Görögországot, Szíriát; eleme volt a rendkívüliség, sza- kusnak, teljesítményét végső soron kudarcnak tekinti. vai, írásai zavarosak voltak, munkáit kiröhögték, ő ma- „Csontváry tragédiájáért nem lehet senkit sem felelőssé ga pedig éhen halt. Aszkéta életet élt, degenerált volt, tenni, sem a társadalmat okolni. A hiba egyedül benne mint a Kelet látóemberei, saját bevallása szerint valami rejlett. De nem festői defektusa volt a hiba, amely ku- titkos sugallat nyomta kezébe a festőszerszámot, testi darcát maga után vonta” (57). füleivel hallotta a felsőbb szózatot.” Az tény, hogy Csontváry magányosan, elszegényedve Ezt a képet Bálint Aladár azonban kiegészíti azzal, halt meg. Hogy ezt tragédiának tartjuk-e, értelmezés amit ő gondol Csontváry művészetéről: „Csakugyan kérdése, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy ezt nagy festő volt, nagyszabású, rendkívüli, magában Csontváry is tragédiaként élte meg. Művészi teljesítmé- álló, társtalan tehetség, aki elszigetelten állott a ma- nyét pedig bizonyosan nem tartotta kudarcnak, hiszen gyar művészetben, ügyetlen, bizonyos fokig dilettáns, kitűzött célját elérte. Lehel nyilvánvalóan a társadalmi megbotlott oly föladatokon, amelyeket játszva lép át rangot, elismerést, az anyagi sikert hiányolja: „olyan a másodéves rajztanár-jelölt. Ámde a művészi tudat, jólétben élhetett volna, mint az arriváltak”, de „a siker- a kifejezés ereje oly erővel, akkora feszültséggel és he- hez több élelmességre és üzleti szellemre van szükség, vületben sistergett benne, és mutatkozott műveiben, mint mesterségbeli képességre. […] Élhetetlenségének, hogy e hibák, e tökéletlenségek eltörpültek a nagy- önadminisztrálási fogyatékosságának következménye vonalúság kétségtelen jelei mellett. Csontváry érezte lett aztán, hogy halálakor összes hátrahagyott művének rendkívüliségét, mániákusa volt hivatásának és önnön értéke ócska ponyva árában állapítatott meg” (57–58). nagyságának, hallatlan fáradalmak között dolgozott, Ez a könyv zárómondata. Ez a magyarázat, ezek az lemondás, értetlenség nem térítette le őt pályájáról, „üzleti szellemet”, legjobb indulattal is csak valamifé- és oly merész föladatokra vállalkozott, amelyek súlyá- le műkereskedői szemléletet tükröző zárómondatok ról, ha tudott volna, hozzájuk sem fogott volna. Oly joggal felvetik azt a kérdést, végül is mit fedezett fel színharmóniákat teremtett, amelyek elkápráztatják Lehel, mit értett meg Csontváry egyéniségéből, jelle- a szemlélőt; iskolázott, józan festő még álmában sem méből, művészi habitusából, ethoszából, műalkotá- merészkedik oly magaslatok elérésére, mint ahol Csont- sainak lényegéből? váry a maga szent naivitásában – mint a szakadékok fölött sétáló gyermek – biztos léptekkel járt, kelt. »Za- rándokok« című vászna, amelynek egy óriási cédrusfa a középpontja, páratlan festői munka.” Lehel Ferenc könyvének visszhangja Farkas Zoltán62 is átveszi Lehel több alapvető megál- lapítását, aki „érdekes kis füzetet írt Csontváry Tivadar- Lehel Ferenc könyvének tekintélyes visszhangja volt, az nak, a félig-meddig őrült, félig-meddig nagy tehetségű ismertetések, bírálatok szinte mind hasznosnak, szük- és mégis együgyűen tökéletlen festőnek szomorú élet- ségesnek ítélték, hogy Csontváry életéről, művészetéről történetéről”. Elfogadja, hogy Lehel expresszionistának végre könyv íródott. Lehel kitűzött célját tehát annyiban tartja Csontváryt, „a képmellékletek […] valóban e mel- mindenképp elérte, hogy Csontváry neve, híre széles lett tanúskodnak”. Bár a színek ismerete nélkül bajos körökben ismertté vált. Az is jól mérhető, milyen kép „végleges véleményt” alkotni, azt mindenképp fontos- alakult ki a könyv nyomán Csontváryról. Lehel ebben nak tartja hangsúlyozni, hogy „Csontváryt pusztán a

61 B. A. [Bálint Aladár]: Csontváry Tivadar. Népszava, 1921. december 25. 62 F. Z. [Farkas Zoltán]: Csontváry Tivadar művészete. Szózat, 1921. de- 10. cember 29. 7.

ars hungarica 43. 2017 | 2 171

2017_2 beliv.indd 171 2017. 12. 30. 11:42:25 TÍMÁR ÁRPÁD

bolond megjelöléssel nem lehet elintézni. Éppen ezért dők, élelmes spekulánsok némelyike.”) Másrészt nem mentől hamarébb hozzáférhetővé kell tenni a szegény fogadja el az „őrült vátesz” meghatározást, arra céloz, éhen halt rajongó képeit. Kiállításuk alkalmasint a róla hogy Csontváry viselkedése valamiféle szerep felválla- alkotott vélemény erős revíziójához fog vezetni”. Farkas lásaként is felfogható: „Erős a gyanúm, hogy az öreg Zoltán tehát a kiállítás ötletét is támogatja, jogosnak, kópé titokban mulatott rajtunk, amikor elhittük neki indokoltnak tartja. szertelenségeit.” Az őrültté nyilvánítás a megértés, a Az Uj Nemzedék című lap63 rövid ismertetése tulajdon- valódi magyarázat hiányát takarja: „Vannak jelenségek képpen egyetlen tanulságot vont le Lehel írásából: „a irodalomban és művészetben, amelyekkel szemben za- könyv igen érdekes adaléka az úttörők örökös martiroló- varba jön a műbírálat, nem tudván hamarosan eliga- giájának, […] Csontváry […] néhány esztendővel ezelőtt zodni a furcsasággal szemben. Ilyenkor segítségünkre halt meg a legszörnyűbb nyomorúságban, egész életén van a mentő szó: őrült! Ennek a szónak megvan a maga át a félreismert tehetségek végzete üldözte. Úttörő volt, külön hangsúlya, amelyben némi elismerés is lappang, új csapáson haladt, amelyet nem tudott megérteni a természetesen még több visszahorkanás és elutasítás.” megszokottsághoz láncolt tömegízlés, de hiányzott A szokatlan téma választását azzal magyarázza a bírá- belőle az újítóknak az a szükséges képessége, amely ló, hogy „Lehel Ferenc […] piktúrán keresztül vajúdik a ki tudja erőszakolni a meghódolást megértés nélkül is”. művészet törvényeinek elméleti megismerése felé, […] E szerint a könyv tehát nem több mint egy közhely, egy A fi atal szerzőben tombol a sablon gyűlölete és az újnak toposz illusztrációja. szenvedélyes keresése, szinte forradalmi tiltakozásban A Magyar Hirlap néhány sornyi ismertetője64 is köz- vajúdván. Nyilván ennek a hangulatnak kitörő tüne- helyeket ismételget, első helyen azt emeli ki, hogy a te ez a könyv”. Szerzőjének azt tanácsolja, hogy mél- könyv „Egy különös, különc, félig őrült, félig lángelmé- tóbb témát válasszon: a könyv „kitűnő kvalitásai azt az jű magyar festőről, a háború alatt nagy nyomorban óhajt ébresztik bennünk, vajha a szerző – leszűrődött elpusztult Csontváry Tivadarról” szól, de méltányolja higgadtsággal, induktív módszerrel és nem a deduktív azt is, hogy „gazdag képanyaggal mutatja be Csontvá- erőszakosságaival – művészetünknek komoly értékű ry félreismert művészetét”. Rendkívül nagyra értékeli jelenségeivel foglalkoznék”. viszont – a kritikák közt egyedüliként – a könyv teore- Csergő Hugó66 a Pesti Naplóban méltatta a kötetet. tikus színvonalát. Részletes indokolás nélkül deklarálja Szerinte elsősorban a festő alakjáról, személyiségéről csupán: „egyúttal pompás és fi noman körvonalazott rajzolt kép érdemel fi gyelmet: „erről a többé-kevésbé au- képét adja a posztimpresszionista törekvéseknek, és todidakta művészről írván, egy nem mindennapi ember egy sikerült dialógusban mély perspektíváit tárja fel szokatlan és érdekes élettörténetét adja Lehel Ferenc, korunk művészeti vajúdásainak”. kellemes és vonzó stílusban”. (Az életrajz erényeinek A 8 Órai Ujság bírálata65 viszont több fontos kérdésben hangsúlyozása persze egyben a teoretikus elmélkedések eltér a többi recenziótól. Gergely István, a cikk szerző- elutasítását is jelenti.) Szimpatikusnak tartja Csontvá- je egyrészt feleslegesnek, indokolatlannak tartja, hogy ryt, de nem az őrületet, hanem sorsának tragikusságát könyvet írjanak a festőről – akit egyébként úgy mutat hangsúlyozza: „Egy különös magyar tehetség kálváriája be, szaporítva a legendák sorát, hogy ő az a „különös” döbbenti meg”. Sorsának alakulásában Csergő is nagy piktor, „aki a Szaharát életnagyságban akarta lefesteni, szerepet tulajdonít „élhetetlenségének”: „noha Csontvá- amint egyszer paradoxonokat hajszolva a Japán-asztal- ry, a szegény, zavaros fejű, zilált külsejű, ösztövér piktor nál kifejtette” –, szerinte erre a könyvre „senkinek sincs híres fi gurája volt a kávéházi művész-asztaloknak, so- szüksége, még Csontvárynak sem”. (Ez az álláspont kan talán csak Lehel Ferenc írásaiból fogják megtudni, éles ellentéte annak, amit Bálint Aladár fogalmazott hogy élt itt közöttünk egy festő, akiben a talentum is- meg: „Örömmel, szeretettel fogadtuk ezt a könyvet. teni szikrája lobogott, s aki éhen halt ebben a nagy vá- Fejtegetéseit, amelyek Csontváry életének lefolyásáról rosban, mint a szemérmes koldus, aki nem tud és nem szólnak és művészetének elemeit tisztázza, hasznos- akar alamizsnát kérni”. nak és szükségesnek találjuk. Ez a festő valóban meg- A folyóiratokban megjelent ismertetések nagyobb érdemel egy könyvet, inkább, mint a festő-kiskereske- igénnyel készültek, a kötelező elismerő-dicsérő mon-

63 Egy félreismert magyar festőről. Uj Nemzedék, 1922. január 1. 9. 65 (Gergely István): Lehel Ferenc: Csontváry Tivadar. 8 Órai Ujság, 1922. 64 Lehel Ferenc: Csontváry Tivadar. Magyar Hirlap, 1922. január 14. 6. január 25. 6. 66 (-ő.) [Csergő Hugó]: Csontváry Tivadar. Pesti Napló, 1922. január 29. 7.

172 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 172 2017. 12. 30. 11:42:25 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

datokon túl alkalmat találtak a szerzők arra is, hogy – A Mult és Jövő című folyóirat68 ismertetője Csontváry Csontváry fi gurájának felidézése mellett – mondjanak életének tragikusságát hangsúlyozza: „Csontváry Tiva- valamit művészetéről is. dar a legtragikusabb sorsú művész. Az, hogy a festőt, Rabinovszky Máriusz67 a Magyar Írásban ismertette a muzsikust, költőt életében nem méltányolják és »nem könyvet. Ő fi atalabb volt annál, hogy ismerhette volna fedezik fel«, szomorú, de még nem tragikum. De hogy személyesen Csontváryt, amit viselkedéséről, külső meg- az alkotóművészt futóbolondnak tartsák és művészetét jelenéséről, „ádámcsutkás szikár” alakjáról ír, nyilván tel- különcködő hóbortnak, több a tragikumnál, szomorúbb jes mértékben Lehel elbeszélésére – valamint a könyvben a halálnál.” A művek közül – nyilván témája alapján – a publikált Pólya Tibor karikatúrákra – támaszkodik: „mű- „Panaszfal”-at emeli ki az írás. „Érdekes, hogy Csontváry vészkörökben közismert fi gura,” „prófétai tanok hirdetője, nem zsidó létére mily szeretettel festette a jeruzsálemi mint olcsó élcelődések önmagától kínálkozó céltáblája, szent falat, és mennyire belemélyedt művészetével a fal udvari bolondja bohémek kávéházi törzsasztalának”. Mű- körül imádkozó zsidók áhítatába.” veiről azonban lelkesen áradozik: „Húsz és harminc négy- Bálint Aladár69 a Nyugatban visszatér a könyv ismer- zetméteres vásznakat festett tele csodálatos tájakkal és tetésére. Írásában személyes emlékeit is felidézi: „1908- csodálatos emberekkel, óriási sziklákkal, cédrusokkal ban ismertem meg Csontváry Kosztka Tivadart, amikor és pálmákkal, hegycsúcsokkal és vizekkel.” Rabinovsz- a városligeti Iparcsarnok pajtaszerű nagy termeiben ky nem az őrültséget helyezi előtérbe, hanem a kreati- közszemlére tette 20-30 méteres vásznait. Félig-meddig vitást, a művészi fantázia megnyilvánulásának tekinti bolondnak tartottam e Van-Gogh-fejű öreg piktort és a szokatlan megoldásokat: „Fantáziája lázálomszerű, többedmagammal megmosolyogtam nem egy képét.” de minden különössége mellett hatalmasan konstruk- Bálint 1908-ban kezdő újságíró volt, érdeklődő fi atal- tív. Nagylendületű, bizarran tekergő vonalakban látott ként felkereste a szokatlan helyen látható kiállítást is, tájai gyakran kelet-ázsiai befolyást sejtetnek. Torzulá- azt azonban nem említi, hogy írt volna erről a tárlatról, sig merész és mégis oly félelmetesen megkapó ember- s eddig nem is került elő ilyen cikk. Az 1910-es Múzeum formájú lényeit mintha valamely bizánci mozaikfestő körúti kiállításról viszont már írt a Népszavában, s akkor szelleme által megszálltan alkotta volna. Később az ar- a „vaskos tudatlanságok” mellett azt is elismerte, hogy cok szuggesztív torzulásaiban, a testek anyagtalan és „ez az ember amit fest, azt meggyőződéssel festi”. Arról alaktalan elmosódásában médiumok rajzaira, materia- viszont akkor nem írt, hogy „félig-meddig bolondnak” lizációs fényképekre emlékeztet. – Ám tébolyában rend- tartotta volna Csontváryt, most – talán nem függetle- szer uralkodott, rendszer, amely múlhatatlan értékeket nül a könyv hatásától – szükségesnek érezte, hogy ne teremtett, értékeket, amelyek után hiába törekszik tu- kerülje meg ezt a problémát. datos eltökéltségével a mai expresszionista fi atalság.” A Nyugat-cikk nagyobb része azonban a Csontváry-ké- Rabinovszky recenziója egyébként tanulságos do- pek méltatásáról szól. A megmosolygott képek mellett kumentuma annak, hogy a Lehel elindította legendák „megdöbbentett, a nagy alkotások súlyával nehezedett hogyan „fejlődnek” tovább, hogyan kelnek önálló élet- reám vásznainak túlnyomó többsége. Már magában re, alig valamivel első megjelenésük után. A Hollósynak véve az a mindenen felül kerekedő hatalmas energia, küldött távirat történetét – Csontváry őrültségét bizo- ami őt ily szokatlanul nagy méretekre ösztökélte, nem nyítandó – Rabinovszky így írja le: „Hollósy mestert egy tévesztette el a hatását. […] e hatalmas lepedőknek ízben éjjel háromkor verték fel álmából: sürgős sürgöny festékkel való befedése önmagában véve is nagy és ne- érkezett Palesztinából. Plein air entdeckt – Tschontwa- héz feladat. Az arányok felfokozása sem sikerül bármily ri. Ez volt ő, az eszelős, az elmebeteg, a próféta.” Hogy nyápic legénynek, és ha valaki állandóan és olthatatlan miért változtatta meg a könyv szövegét Rabinovszky, sóvárgással nagy felületek benépesítésére vállalkozik, nem tudható. Nyilván nem voltak más forrásai, csak az rendszerint az érzések és ennek megfelelően az ered- ismertetett könyvre támaszkodhatott, mért lett még- mények is monumentálisak”. is Kairóból Palesztina, mért korrigálta a távirat német Csontváry monumentalitását Lehel is hangsúlyozta: szövegét, miért tartotta fontosnak az éjszakai időpon- „monumentalitásban valóban túlszárnyalt mindenkit tot órára pontosítani? a posztimpresszionisták között” – de ugyanakkor egy

67 Rabinovszky Márius: Csontváry Tivadar. (Lehel Ferenc könyve.) Ma- 68 Lehel Ferenc: Csontvári Tivadar. Mult és Jövő, 12. 1922. március [3. sz.] 112. gyar Írás, 2. 1922. 2. sz. 47–48. 69 Bálint Aladár: Két új művészeti könyv. Nyugat, 15. 1922. február 1., 3. sz. 222–223. Vö. Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 159–160.

ars hungarica 43. 2017 | 2 173

2017_2 beliv.indd 173 2017. 12. 30. 11:42:25 TÍMÁR ÁRPÁD

sor kifogást is megfogalmazott: a befejezetlenséget, nista festés két emberileg és művészileg egyaránt kü- „a stíl egységének hiányát”, a „futurista egyensúlyta- lönös érdekességű alakjáról: a neoprimitív Csontváry lanságot”. Bálint hozzá képest sokkal egyértelműbb, Kosztka Tivadarról és a »dekadens« Gulácsy Lajosról”. fenntartásai ellenére kimondja, hogy „nagyvonalúságra Az újabb könyvekről azonban már nincs olyan jó véle- törő, nagyot akaró, rendkívüli festő volt Csontváry, az ménye, mint a korábbiakról. Úgy látja, „Lehel Ferenc egykori patikus, és nem habozom leírni azt sem: nagy régebbi munkáiban erős érzéket mutatott a művészet festő volt. – Aszkétaságban eltöltött életével pecsételte korszerű problémái iránt, és érdeklődése mindig túl- meg nagyságát, teremtőakaratát, […] Rendkívüli ember ment a művészet egyéni vagy véletlen esetlegességein. volt, szerette a rendkívüliséget mindenben. […] Képein Meg tudta látni a korra jellemző momentumokat, meg bosszantó ügyetlenségek mellett zseniálisan megsejtett tudta látni és láttatni a művészi erőknek és a társadal- és megoldott részletek ejtették bámulatba a szemlélőt. mi erőknek oszthatatlan egységét és kölcsönhatását, […] Olyan színharmóniákat teremtett, a narancssár- nyomozta a mai művészettragédia okozóit, […] látta gának, kéknek, pirosnak és barnának oly harmóniáját a lényeget, és abból bátran levonta a konzekvenciá- teremtette meg, melyre a világ egyik festőiskolájában kat. […] mindig megvolt a nagy értéke ebben az őszin- sem tanítják meg az embert”. Bálint elismeri Lehel „fa- te etikusságban és habozás nélküli bátorságban. – Az natikus” szorgalmát, de elméleti próbálkozásait eluta- új könyvekben ezek az erények eltűntek”. sítja: „Meggyőző írásának egyetlen szépséghibája az Az, hogy Hevesy „neoprimitív”-nek nevezi Csontvá- »Intermezzo« fejezet, e dialógus formájában megcsinált ryt, természetesen azt is jelenti, hogy elutasítja Lehel kritikai elmélkedés a posztimpresszionizmusról. Eről- elmélkedését az „őrült vátesz” expresszionizmusáról. tetett és felesleges.” Hevesy egyébként nem tulajdonít nagyobb jelentősé- Időrendben Az Ujság című napilapban megjelent is- get Csontváry „őrültségének”. mertetés70 következik. Ez újra a bulvárszenzációra tereli Hevesy elismeri, hogy a „Csontváry- és Gulácsy-könyv a fi gyelmet. Már az írás címe jelzi, mit tart a bíráló lé- stílusa tisztább és szebb, a téma megformálásban össze- nyegesnek: „Két bolond piktor.” Ekkor jelent meg ugyanis fogottabb és egységesebb, mint az előző elméleti mun- Lehel Ferenc Gulácsyról szóló könyve, s kínálkozott a káké. De a kollektív látás eltűnt, hogy két festő egyéni lehetőség, hogy a két művész életének és művészeté- szempontú beállításának adjon helyet”. Hevesy végül nek párhuzamos jelenségeit összevesse a kritikus. „Mind is a művészettörténeti megközelítést hiányolja: „Még a kettő az irrealitások s a maguk teremtette fi xa ideák csak nem is egyéni stíluselemzést és stílusevolúció be- egzotikus birodalmában élte s éli le életét. Csontváry mutatást ad Lehel, mert könyveinek úgy terjedelemben, mamut-vásznakat festett. Harminc-negyven méteren mint jelentőségben túlnyomó nagy részét regénysze- alul nem is igen adta. Gulácsy maga teremtette mars- rűen megírt életrajz alkotja. A magyar festés két furcsa lakókról festette meg majdnem minden utolsó képét.” alakjának életrajza: egy bolondé és egy őrülté. Érdeke- Az alapvető közös vonás, hogy mindketten őrültek. sen, de sokszor érdekesség hajhászóan, mindenesetre „Két őrült ember élete még akkor is érdekes, ha nem plasztikus erőteljességgel megírva. A hatáskeresés el- művészek, […] Lehel Ferenc […] a két művész életének sősorban a személyi érdekességre van alapítva, és csak éppen ezt a problémáját kapja meg. Keresi bennük az kisebb részben különös és fantasztikus piktúrájukra, őrültséget, mielőtt még megőrültek volna, de nem té- amelynek pedig inkább szubjektív, alkotójuk életéhez veszti szem elől a lángészt sem, mikor a nagy elborulás viszonyuló beállítását, mintsem tudományos elemzését már megtörtént. De a két őrült-lángeszű festő egyéni kapjuk.” Hevesy tehát határozottan elutasítja Lehelnek életén túl Lehel Ferenc könyvei mindenekelőtt a poszt- azt a tézisét, hogy Csontváry alakja, élettörténete ér- impresszionizmus vajúdó problémáját keresik.” dekesebb, fontosabb, mint művészete. Hevesy Iván71 is egyszerre ír mindkét Lehel-könyv- Hevesy „neoprimitív”-nek nevezi Csontváryt, s ezt ről. A Független Szemlében megjelent cikk méltányolja a minősítést valamivel részletesebben ki is fejti abban a szerző korábbi érdemeit, „érdekes, nagy elvi jelentő- a tanulmányában, amelyet a posztimpresszionizmus ségű munkák szerzőjé”-nek tartja Lehelt, aki „két újabb történetéről írt. „Sokban emlékeztet Rousseau művé- munkával gazdagította a magyar nyelvű művészeti iro- szetére a magyar Csontváry Kosztka Tivadar piktúrája. dalmat. Monográfi ákat írt a magyar posztimpresszio- Épp oly primitív és áhítatos világlátásában, együgyű,

70 Két bolond piktor. Az Ujság, 1922. október 26. 4. 71 Hevesy Iván: Lehel Ferenc könyvei. Független Szemle, 2. 1922. 11. sz. 276–277.

174 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 174 2017. 12. 30. 11:42:25 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

de szuggesztív a perspektívában és a térfölépítésben, Kállai Ernő Csontváry művészetéről egyszerű és bensőséges, meseszerű és legendaszerű ábrázolási módjában. Amiben alatta áll Rousseau-nak: Csontváry művészete befogadástörténetében különleges motívumainak és kifejezőeszközeinek szegénysége és helyet foglal el Kállai Ernő könyve, az 1925-ben megjelent sokszor a zagyvaságig menő stíluskevertsége. Óriá- Új magyar piktúra.74 Kállai hatalmas feladatra vállalko- si méretű képei között »Zarándoklás a cédrusfához«, zott, „az újabb magyar piktúra fejlődéstörténetének és »Zsidók panaszfala« és »Mária kútja« a legsikerültebb.”72 stíluskritikai elemzésének” szánta a könyvet, „rámutatva Fülep Lajos73 már három könyvről írt recenziót, mivel a sajátosan magyar stílusjelenségek nemzeti és társadal- 1923-ben Lehel Cézanne-könyve is megjelent. Fülepet mi összetevőire”.75 A magyar festészet sokszínűségének, elsősorban a könyvekben lévő dilettáns elmélkedések formai gazdagságának leírása érdekében Kállai a nem- irritálták: „mindegyik könyvébe sző bele »elméletet« zetközileg használt, elismert stíluskategóriák – expresz- […] »Elméleti fejtegetések« nélkül ugyanis ő sem lehet szionizmus, kubizmus, konstruktivizmus, újklassziciz- el, bár nem tudja hova tenni őket. Sajnos, ezekben az mus – mellett több, a magyar sajátosságokat jobban »elméleti fejtegetésekben« nincs semmi köszönet. Jobb megközelítő, pontosabban lefedő kifejezést is alkotott: volna, ha nem volnának. Mert amúgy Lehel egész kel- „szerkezetes naturalizmus”, „expresszív naturalizmus”, lemes elbeszélő, aki valóságos novellákat kanyarít ki „lírikusok”, „az életteljesség festői”.76 Az a különös, hogy – ha nem tudnók, hogy éltek, akikről ír, csakugyan azt ebben a fogalmi hálóban szinte minden magyar művész hihetnők, hogy merőben kitalált novella-alakok. Saj- megtalálta a helyét, egyedül Csontváry kapott külön, nos a műkedvelősdi ezen a téren is elragadja, s Cézan- nevével jelzett fejezetet.77 „Gulácsy legproblematikusabb ne-nak még az életrajzát is tudatosan és önkényesen képeit is szervesen be lehet illeszteni a modern szim- átdatálja a novella kedvéért”. Fülep Cézanne életrajzát bolikus hangulatfestés európai fejlődésvonalába. Nem nyilván alaposabban ismerte, ezért ott szigorúbb volt, így vagyunk Csontváry Kosztka Tivadar alkotásaival. […] a Csontváry- és Gulácsy-könyvnél elnézőbb: „Elemé- művészetének semmi köze sincsen az impresszionizmus- ben akkor van, mikor olyan festőknek, mint Gulácsy hoz. […] az impresszionizmust felváltó irányok európai és Csontváry furcsaságait rajzolja, kedvesen, frissen, stílustörekvéseitől is merőben elüt.” Nem sorolható az bursikóz modorban, de persze olykor itt is túllő a célon, egykorú, absztrakció irányába fejlődő törekvések közé mintha azt gondolná: »bolondokról írok, bolondozha- sem: „művészetében nyoma sincsen a tárgyi ábrázolás- tok«. De akárhogy is, jó, hogy ezek a visszaemlékezé- tól a tér, szín és forma elvont szerkezeti vagy expresszív sek föl vannak jegyezve.” De Lehel végső következte- problémái mögé való visszavonulásnak”. tését – azt, hogy a modern művészet egész korszakát A különállás, a sehová nem tartozás deklarálásának az őrültség megnyilvánulásaként mutatja be – Fülep voltak persze előzményei. Nyitray József már 1908-ban elutasítja: „S ha csak emlékezések volnának, nagyon leírta Csontváryról: „Nem is hasonlít hozzá senki, s ő jó volna. Valósággal pirulásra késztet azonban, mikor sem hasonlít senkihez; […] semmiféle izmusba sem” le- egész korszakot egy szóval intéz el, ami nagyon meg- het beszorítani, „sajátos művészi egyéniség, aminő még tetszett neki. Skizofréniás!” nem volt s nem lesz”.78 Bálint Aladár is azt hangsúlyozta, Megjegyzendő, hogy Fülep csupán Lehel könyvét hogy „magában álló, társtalan tehetség, aki elszigetel- minősíti, Csontváry művészetéről semmit nem mond. ten állott a magyar művészetben”.79 Lehel viszont szük- Feltételezhető, hogy ekkor még csak a kisméretű, feke- ségesnek érezte, hogy besorolja valahová, elhelyezze a te-fehér reprodukciókat ismerte, annak semmi nyoma, modern festészet történeti folyamatában, végső soron hogy a korábbi, három budapesti kiállítás valamelyikét, az expresszionizmus előfutárának tekintette Csontváryt. vagy a Gerlóczynál lévő képeket eredetiben látta volna. Ez Kállai számára elfogadhatatlan volt. Határozottan cá-

72 Hevesy Iván: A posztimpresszionizmus művészete. Az új primitívek. 123–216 – a Csontváry-fejezet a 184–188. lapokon), a fejezet megje- Gyoma, 1922. In: Uő: A modern képzőművészet útjai. Budapest, Aqua, lent a Csontváry-emlékkönyvben is: Csontváry-emlékkönyv 1976. (ld. 4. j.) 1993. 105. 161–165. 73 Fülep Lajos: Műkedvelők bővedje. Ars Una, 1. 1923. december, 3. 75 Kállai Ernő: Összegyűjtött írások, I. Budapest, Argumentum, 1999. 123. sz. 123. Vö. Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások, III. Budapest, 1998. 76 A könyv fejezetcímei a tartalomjegyzékben, Uo. 5. 257–260. 77 Uo. 184–188. 74 Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Budapest, Amicus, 1925. A könyv- 78 Y-n [Nyitray József]: Csontváry kiállítása. Az Ujság, 1908. november 4. nek több új kiadása is van: Budapest, Gondolat, 1990; benne van az Összegyűjtött írások első kötetében is (Budapest, Argumentum, 1999. 79 B. A. [Bálint Aladár]: Csontváry Tivadar. Népszava, 1921. december 25. 10.

ars hungarica 43. 2017 | 2 175

2017_2 beliv.indd 175 2017. 12. 30. 11:42:25 TÍMÁR ÁRPÁD

folta, hogy Csontváry expresszionista volna: „Rajongása Kállai az értékek, pozitívumok mellett súlyos hiányos- […] egészen más természetű, mint az expresszionisták ságokat is felró Csontvárynak. Úgy véli, hogy „Csontváry egocentrikus rajongása.” megrészegült az óriási panorámáktól, és áradozva fes- A besorolhatatlanság önmagában természetesen nem tette vásznára a nagyszerűbbnél nagyszerűbb perspek- indokolná, hogy önálló fejezetet kapjon Csontváry, Kál- tívákat. […] miközben majdnem teljesen elhanyagolta lai számára a művek esztétikai minősége, jelentősége, a bekalandozott területek gazdaságos belső kiképzését, rangja teszi megkerülhetetlenné a vele való foglalko- megművelését. […] a kiműveletlen dilettantizmusnak zást. Képei „monumentális látomások igézetével hat- ezekben a festéksivatagjaiban […] bámulatosan meg- nak […] természetlátását hallatlan rajongás hevítette oldott mesterségbeli oázisok is akadnak”. A „nyers, bár- […] Nem a naturalizmus józan természetélvezete vagy dolatlan technika” megnyilvánulásait Kállai magyar sajá- az impresszionizmus levegő- és fénytünemények után tosságnak tekinti. „A magyar ugaron született Csontváry futkosó elevensége ez, hanem a szárnyaló, föllengő kép- ennek az ugarnak a fellengős, nagyzoló képzeletét és el- zelet áradása, mely akkor is a maga fönséges vagy legen- hanyagolt, szegényes alanyiságát vitte vászonra. […] Az dás káprázatait festi, mikor künn áll a természeti »mo- űr, mely Csontváry fellengős képgondolatai és a képek tívum« előtt. Csontváry képei annyira látomásszerűen tökéletlen technikai részletmegoldásai között tátong, hatnak, hogy egészen elfelejtetik a motívumot. […] majd nagyon is rávall a »napszínfeltaláló« magyar eredetére.” minden munkája mindmegannyi festői megdicsőülése A bírált részletek ellenére Kállai talál olyan műveket egy-egy már természettől fogva is rendkívüli, kiválasz- is, amelyeket fenntartás nélkül a legnagyobbra értékel, tott motívumnak”. kvalitásaikat egyébként szintén magyar sajátosságnak De Kállai szerint nemcsak a magyar művészet tör- tartja: „ennek a piktúrának érdekes egyéni kvalitásai is ténetében társtalan Csontváry, „ilyen határtalanul ka- kétségkívül magyar eredetre vallanak. […] Csontváry fes- landozó motívumos művészetre kevés példa van a mai tői képzelete a szó legtisztább és legszebb értelmében Európában” is. Korábban is felvetődött már, hogy van való legendákat és mondákat tudott alkotni”. Kállai két valami hasonlóság Csontváry és Henri Rousseau mű- Csontváry-kép, a Zarándoklás és a Mária kútja reproduk- vészete között. Kállai is úgy látja, „nagyon kínálkozik az cióját közli, megállapításai ezekre vonatkoznak. „Tisztán Henri Rousseau-val való egybevetés. De az eredmény vizuálisan és irodalmilag szétfejthető vonatkozásaikban csak annyiban értékes, amennyiben az ellentétek révén egyaránt rendkívüli, igézetes képek ezek. A valósághoz éles világot vet Csontváry Kosztka képzeletének keleti, ragaszkodó és a valószerűtlen részletek különös egy- magyar voltára”. A magyar sajátosságokat ugyanis – sége teszi őket olyan csodálatossá.” A Zarándoklás című programjának megfelelően – Csontváry művészetében képet külön kiemeli: „Nem hiszem, hogy a mindeneken is keresi Kállai. túli kimagasló, időtlen monumentalitásnak és diadal- A két művész összehasonlításakor a mesterségbeli mas életerőnek valaha is ennél a képnél nagyszerűbb felkészültségben, a művészi kultúrában, a részletek ki- festői látomása akadhasson. […] Ez a hatás Csontváry dolgozottságában látta Kállai a lényegi különbséget. festői alkotásainak rendkívül pregnáns dekorativitásán Rousseau a „nyugat-európai civilizációk kispolgárának múlik, melyben nemcsak a nagyvonalú, lendületes rajz- állhatatos, munkás türelmével, józan rendszeretetével, nak, hanem az erős ellentétekre tagolt színskálának is csínérzékével és meghitt, családias otthonosságával ren- jelentős része van.” Nem tudjuk, hol és mikor látta Kállai dezkedik be a maga látott, elképzelt és megfestette kis a képeket, a két kép színvilágának leírása azonban köz- világában”. „Csontváry Kosztka ezzel szemben a szerte- vetlen élményről tanúskodik, egyértelmű, hogy nemcsak lenül föllengző képzelet festője. […] patetikus magyar reprodukcióról ismerte a két Cédrust. A Magányos cédrus öntudata a maga belső világának külső megtestesülését képen „a smaragdzöld égboltozat egyfelől kékes-violá- óriási látványosságokban, panorámákban élte. Fellengős ba, másfelől fehérbe olvad. Ebben az áttetsző atmosz- lelkének festői objektivációi minden eleve is tervszerű férában citrom- és narancsszín felhők lebegnek, lentről rend, mérték és egyensúly híján tódultak a vászonra. pedig égbe nyúló havasok nyújtogatják szikrázó, vakí- […] A kész munkák ilyenformán sem a természeti hűség, tó csúcsaikat a magasba. Gyönyörű a Zarándoklás tiszta sem kompozíciós rend, sem expresszív koncentráltság kobalt ege is, alkonyati rózsaszínek és tűzpirosak égő értelmében nem nevezhetők egységes alkotásoknak. kontrasztjaival és a távoli lányok enyhítő, hűvös fehér- Mégis egységesek, mint ahogy egységes a keleti tündér- leplűségével. […] Ez a felfokozott színskála, a koncepció mesék naiv, költői képáradata vagy a keleti miniatűrök dekoratív lendülete és meseszerű, legendás fantasztiku- fantasztikus dekorativitása.” ma magyar eredetre vall”.

176 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 176 2017. 12. 30. 11:42:25 INTERPRETÁCIÓ VAGY LEGENDAGYÁRTÁS

Kállai végső soron – fenntartásai, a felsorolt vélt hibák, létezik sem az „őrült zseni”, sem a naiv, minden kávéházi hiányosságok ellenére – igen magasra értékeli Csontvá- ugratásnak bedőlő, együgyű, savanyúkáposztán élő kü- ry művészetét: „gyöngéivel és nagyszerű értékeivel min- lönc. Csontváryt, a jelentős, „eredeti, egyéni” művészt denképp keleti művészet, és túl ezen: föltétlenül eredeti, Kállai könyvében műalkotásai reprezentálják. egyéni. Nemcsak magyar, de európai viszonylatban is Kállai nagyon fontos utat jelölt ki ezzel: lehet Csontvá- kétségtelenül egyik legérdekesebb jelensége az impresz- ry művészetéről pusztán esztétikai és művészettörténeti szionizmust követő művészi mozgalmaknak.” kategóriák segítségével értekezni, a művek értelmezésé- Kállai álláspontjának jelentősége abban rejlik, hogy hez, értékeléséhez nem szükséges sem a kávéházi folk- radikálisan szakít Lehel megközelítési módjával, félretol lórt, sem a pszichiáterek utólagos diagnóziskísérleteit minden megalapozatlan állítást, mellőz minden színes, felhasználni. Más kérdés, hogy ennek a megközelítési érdekes történetet, anekdotát. Számára egyáltalán nem módnak nagyon kevés követője akadt.

Árpád Tímár Interpretation or the Creation of a Legend? Notes on the History of the Reception of Csontváry’s Art, Part II: 1911–1925.

This study is a continuation of the author’s work on the history fi rms that, rather than a scholarly treatise, the author concen- of the reception of Tivadar Kosztka Csontváry, the fi rst part trated on composing a vivid, popular biography of the artist, of which was published in Ars Hungarica; part II now reviews interspersed with interesting anecdotes. Lehel placed greater writings about the painter that appeared between 1911 and 1925. importance on Csontváry’s personality and destiny than on his artworks, and in this regard it is irrelevant whether the author The wide-ranging press attention and interest that accompa- regarded the Csontváry phenomenon as an opportunity for nied Csontváry’s third exhibition, held in 1910, subsided in the tabloid sensationalism, or whether he simply misunderstood years that followed. Hardly a word was written about him the true signifi cance of Csontváry’s painting. Lehel stated his in the Hungarian press for the rest of his life. There are very viewpoints so eff ectively that for many years he had a pro- few traces to indicate that he was appreciated as a painter at found infl uence on the commonly held perception of Csontváry. all, apart from the occasional word of acknowledgment. Only Csontváry’s written works received a modicum of press cov- Ferenc Lehel’s book was positively received, and Csontváry’s erage, but even these short articles tended to emphasise the name and reputation became well known in broad sections of idea that these were the writings of a “painter who has led an society. The author’s assertions about the “crazy” painter were interesting life”. Journalists now began to compete with each accepted by critics without question or objection, and the leg- other to see who could come up with the most bizarre story end he had created soon assumed a life of its own, which con- about Csontváry. Previously, reviews of his exhibitions had tinued to “evolve”. Reviews that refl ected on Csontváry’s paint- often touched upon his eccentricity, although the focus had ings rather than the man himself were few and far between. remained fundamentally on his art. Now, however, Csontváry was increasingly treated as a gossip column sensation. The fi rst signifi cant attempt at repositioning the artist came in 1925, when Ernő Kállai published his volume of essays titled After Csontváry’s death on 20 June 1919, the history of the New Hungarian Painting (Új magyar piktúra). Despite a few res- reception of his art took a new turn. Much of his legacy now ervations, Kállai greatly admired Csontváry’s art, and he depart- passed into the hands of a private collector. A young and am- ed radically from the approach taken by Lehel. In Kállai’s view bitious art writer, Ferenc Lehel, was granted access to Csont- Csontváry was neither a “crazed genius” nor a naïve, “tragic-fated” váry’s legacy, which formed the basis for his monograph of the eccentric. He esteemed Csontváry as an important, “original artist, which was initially published as a study, before being and singular” artist, and everything about him in his book con- issued as a self-standing volume in time for Christmas 1921. centrated exclusively on his artworks. Kállai’s volume showed that Csontváry could be discussed solely in terms of aesthetic Although the volume was clearly conceived as an outline of and art historical categories. The fact that this approach was Csontváry’s place in art history, the concluding chapter con- followed by only a few later authors is another matter entirely.

Tárgyszavak Keywords Csontváry Kosztka Tivadar, recepciótörténet, Tivadar Csontváry Kosztka, reception history, tudománytörténet art historiography

ars hungarica 43. 2017 | 2 177

2017_2 beliv.indd 177 2017. 12. 30. 11:42:25 Fülep Lajos ifj úkori fényképe, Firenze, 1907 Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár, Ms 4598/1

178 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 178 2017. 12. 30. 11:42:25 Gosztonyi Ferenc

„Esztétikai dolgok” Művészettörténeti megjegyzések Fülep Lajos Az emlékezés a művészi alkotásban (1911) című tanulmányának kontextusához

Tímár Árpádnak (1939–2017)

1. Bevezetés készül a fi renzei Circolo di Filosofi ában.4 Fülep La memoria nella creazione artistica című előadása 1911. január Fülep Lajos 1907 és 1914 között állami ösztöndíjjal Olasz- 29-én hangzott el, a vitára február 11-én került sor. Az országban élt. Ekkor írt művei közül talán az (egyik) leg- előadás olasz nyelvű – a magyar verziónál jóval rövi- fontosabb Az emlékezés a művészi alkotásban.1 A határo- debb – szövege a Bollettino della Biblioteca Filosofi cában zott Croce-bírálata és Bergson-hivatkozásai miatt sokat nyomtatásban is megjelent.5 idézett és több tudomány képviselői által is elemzett tanulmány először 1911 márciusában, a Fülep, Lukács 1.1 „Esztétikai dolgok I.” György és Hevesi Sándor által szerkesztett A Szellem cí- mű fi lozófi ai folyóiratban jelent meg.2 Fülep eredetileg Jelen tanulmányban nem célom Az emlékezés gondolat- egy Idő és örökkévalóság című szöveget akart A Szellem menetének, téziseinek részletes ismertetése, logiká- első számában publikálni.3 Végül azonban nem ezt írta jának végigkövetése, ezért bevezetésképp csak jelzés- meg. A változásról egy 1910. decemberi levelében tájé- szerűen utalok a szöveg két, egymással szembeállított koztatta szerkesztőtársát, Lukácsot, hozzátéve, hogy a kulcsfogalmára. Fülep Croce esztétikájának és főképp tervezett munka „nagyon is hosszú lett volna”. Helyette intuícióelméletének bírálatából bontotta ki a saját, az egy másik, Az emlékezés szerepe a művészi tevékenységben emlékezés mindent meghatározó – és művészetről lévén című, „művészet-pszichológiai” tárgyú, „rövidebb expo- szó: formáló – jelentőségére hivatkozó, sok tekintetben zét” ígért. Majd megemlítette azt is, hogy döntése több Bergsont idéző, „művészet-pszichológiai” alapozású, de szempontból is praktikus, hiszen a témáról előadásra a metafi zikát megcélzó, teoretikus álláspontját. Alap-

* A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. diszpozíciója, illetve a Művészet, természet, forma. Fülep itáliai évei- 1 Fülep Lajos: Az emlékezés a művészi alkotásban (1911). In: Uő: Egy- nek két tanulmányában című fejezetek); Lőrincz Csongor: A szép begyűjtött írások II. Cikkek, tanulmányok 1909–1916. Szerk. Tímár Árpád. mint az emlékezés produktuma. Fülep Lajos és a klón. In: Az olvasás Budapest, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995. 124–153. rejtekútjai. Műfajiság, kulturális emlékezet és medialitás a 20. századi magyar irodalomtudományban. Szerk. Bónus Tibor–Kulcsár-Szabó Zol- 2 Az emlékezésről, rövidebben-hosszabban, szinte mindenki szót ej- tán–Simon Attila. Budapest, Ráció, 2007. 117–153; János Kelemen: tett, aki Fülepről írt. Néhány fontosabb „monografi kus” vagy na- Lukács and Fülep: Two Hungarian Critics of Benedetto Croce. In: Uő: gyobb terjedelmű tétel a tanulmány „interdiszciplináris” irodal- The Rationalism of Georg Lukács. New York, Palgrave Macmillan, 2014. mából, a teljesség igénye nélkül, időrendben: Takács József: Fülep 107–112; Kaposi Márton: Benedetto Croce intuíció-felfogása és magyar ér- Lajos Croce-kritikája. In: Tudományos ülésszak Fülep Lajos születésének telmezői. Szeged, JATEPress, 2017. 43–51. századik évfordulójára. Szerk. Németh Lajos. Pécs, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1986. 21–25; Sturcz János: Természet és 3 Lukács György Popper Leónak ([Firenze, 1910.] október 9.). In: Dialó- művészet viszonya Fülep Lajos korai művészetfi lozófi ájában. In: gus a művészetről. Popper Leó írásai. Popper Leó és Lukács György levele- Uo. 65–69; Máté Zsuzsanna: „Szép eszéről, szép lelkéről…” Tanulmányok zése. Szerk. Hévízi Ottó–Tímár Árpád. Budapest, MTA Lukács Archí- a fi atal Fülep Lajosról és művészetfi lozófi ájáról. Szeged, JGYTF, 1995. vum–T-Twins, 1993. 367. 42–67; Kelemen János: Fülep Croce-kritikája. Pro Philosophia Füzetek, 4 Fülep Lajos Lukács Györgynek [Firenze, 1910. december 13.]. In: Fülep 1997. 1–2. sz. 39–50; Keserü Katalin: Emlékezés a kortárs művészet- Lajos levelezése, I. 1904–1919. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, MTA ben. Budapest, Noran, 1998. 13–29; Márfai Molnár László: Jelentés a Művészettörténeti Kutató Csoport, 1990. 192. dialógus nyomában. Tanulmányok a fi atal Fülep Lajos művészeti írásairól. 5 La memoria nella creazione artistica. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 557–570. Budapest, Argumentum, 2001. 64–76, 77–87. (A művészi alkotás lelki Magyarul: 588–601 (Sajó Tamás fordítása.)

ars hungarica 43. 2017 | 2 179

2017_2 beliv.indd 179 2017. 12. 30. 11:42:25 GOSZTONYI FERENC

– néhány, a feltételezhető összefüggéseket bemutató példa segítségével – kísérletet. Az „Esztétikai dolgok I.” feliratú, Firenzében vezetett füzet fogalmazványtöre- dékeit Tímár Árpád olvasta ki és készítette elő kiadás- ra.8 A fekete borítós füzet Az emlékezés tanulmányhoz köthető, és valószínűleg 1910-ben, illetve talán 1911 leg- elején írt szövegeket tartalmaz. Ezek egy része, egy az egyben vagy kisebb módosításokkal, Az emlékezésbe is bekerült. A kéziratos füzet azonban, a teljes vagy rész- leges egyezéseken túl, az 1911-es tanulmánynál jóval szerteágazóbb, tartalmilag is bővebb, jóllehet kevésbé strukturált és mozaikszerűbb fejtegetéseket tartalmaz. Továbbá, ami a legfontosabb, és már elsőre feltűnik: Cro- ce neve elő sem fordul benne, annál többször Bergsoné. Fülep Az emlékezés bevezetőjében maga is jelezte: „E tanulmány tulajdonképpen tömör – tán túlságosan tömör – összefoglalása, kivonata idevágó jegyzeteim- nek, s ezért meglehetősen száraz, de hiányos is, mert többnek ki kellett maradnia belőle, mint amennyi el- fért benne.”9 Az Esztétikai dolgok töredékei a legnagyobb valószínűséggel a Fülep által említett „idevágó” jegyzetekkel azonosíthatók. Természetesen nem zárha- tó ki annak a lehetősége sem, hogy még továbbiak is előkerülhetnek. Sőt, talán egy másik feltevés is meg- kockáztatható. Az emlékezés és a ﬁ renzei füzet szövegei is többször érintik az „idő és örökkévalóság” kérdését. Véleményem szerint a hosszabb ideje formálódó Idő és örökkévalóság lehetett az a tágabb keret, amelyből Fülep, a szükséges átalakítások után, átemelhette Az emléke- zés rövidebb és lényeges új elemeként a Croce-kritikára A Szellem, 1911 kihegyezett szövegébe az odaillőnek gondolt részeket. Nem azt állítom tehát, hogy a füzet az Idő és örökkéva- lóság kézirattöredékeit tartalmazza, csak azt, hogy egy vetően Croce azon alaptételét vitatta, miszerint „a mű- olyan szövegmátrix, amelyben mindkettő: a végül soha vészet intuíció és semmi más”.6 Fülep ezt, álláspontját meg nem valósult és az 1911-ben megjelent szöveg is, már a tanulmánya címében is jelezve, másként látta: virtuálisan: mint lehetőség, megtalálható. Ebből a sok- „Vizsgálódásaink során az egész művészi tevékenysé- rétű és rétegzett, 1910 körüli alaphelyzetből kiindulva get […] az emlékezésből fogjuk levezetni.”7 próbálom bemutatni – csak egy lehetséges megoldás- Tanulmányomban egy új, az Ars Hungarica jelen szá- ként – Az emlékezés fő célját és programját, illetve „a” mában először közölt Fülep-forrás bevonásával, Az em- kontextust: a vele egy időben íródó szövegek egymást lékezés újraértelmezésére, újrapozícionálására teszek kölcsönösen megvilágító összefüggéseit.10

6 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 125. nem tehetek mást, mint hogy mindenért köszönetet mondva, e most 7 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 126. már visszavonhatatlanul elkésett írásomat az emlékének ajánlom. 8 A füzet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs 9 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 124. Központ Kézirattárában őrzött Fülep-hagyaték része (Ms 4578/3). (Szö- 10 Fülep Olaszországban írt szövegei, ahogy ezt korábbi munkáimban vegét Tímár Árpád átiratában lásd az Ars Hungarica jelen számában, a igyekeztem bemutatni, szorosan összefüggenek egymással. Jelen tanul- továbbiakban: Esztétikai dolgok I. 2017.) A kiolvasott kéziratot évekkel mányban, mivel ebben az esetben ezeket tartottam a legfontosabbnak, ezelőtt kaptam Tímár Árpádtól, azzal a megjegyzéssel, hogy használ- csak néhány párhuzamra koncentrálok. Jóllehet további, olykor alapve- jam fel, ha a Fülep-kutatásaimban Az emlékezés tanulmányhoz érek. tő összefüggések más, egykorú Fülep-szövegekkel is kimutathatók Ki tudja, meddig halogattam volna még a megírását. Most pedig már (e tekintetben talán a legfontosabb a könyvnyi Nietzsche-tanulmány).

180 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 180 2017. 12. 30. 11:42:25 „ESZTÉTIKAI DOLGOK”

2. A pozíció tartalmáról és az egyes fejezetek készültségi fokáról egyik, 1909. júliusi levelében a következőket olvashat- Előbb azonban érdemes megvizsgálni Fülep pozíció- juk: „Könyvemen állandóan dolgozom. Jelenleg írom az ját. Fülep jó pár évvel később, 1925-ben bevezetőt írt a első fejezetet (egyéb részletek már készen vannak, de szerkesztő-irodalmár Giovanni Papini Krisztus-köny- most végleges formát adok az egésznek elejétől végig), véhez. Papini 1911-ben a Circolóban rendezett vitán is amely S. Francescóról szól. […] Ezután a Dante-fejeze- részt vett. Fülep ekképp idézte fel az előadást és annak tet fogom formába önteni […]. Azután összeállítom a fi renzei, szellemi kontextusát: „Valami estetico-fi lozófi ai striktebbe művészeti fejezeteket: Giotto, a stílus etc.”14 előadást tartottam a Bibliotecában, s mivel a Croce-fé- Az egyes fejezetek az „igazi” individualizmus koncep- le esztétika ismeretét föltételezhettem a közönségnél, ciójára felfűzve mutatták volna be, Assisi Szent Ferenc- kritikájából indultam ki; ebben az időben az ifj ak rendben, Dantéban és Giottóban modellezve, a keresztény- szeresen ostromolták Croce fi lozófi áját, s mindenre volt ség (Fülepnél mindig következetesen: „keresztyénség”) emberük, csak esztétikusuk nem volt; az előadásnak nagy és a kultúra viszonyát. Fülep defi nitív, a keresztény indi- közönségsikere volt, de különösen az ifj ak örültek a kri- vidualizmus lényegének meghatározására tett kísérletei tikának, mely, úgy vélték, végre leszámolt Croce túlsá- több verzióban is fennmaradtak. Az egyik legkidolgo- gosan népszerű és megtévesztő elméletével…”11 Nem- zottabb és a tervezett könyv másik két főszereplőjét is csak a Papini-előszóból, de Az emlékezés szövegéből, az említő változat, a San Francesco fejezet kéziratai között olyan, részben önleíró kulcsszavakból, mint például az található: „Abban tehát, hogy Krisztus mondta: mindent „esztétikai tevékenység”, „esztétikaíró” stb., illetve a el kell hagyni s engem követni – nincs az individualiz- fi renzei füzet címéből is jól látszik, hogy Fülepet 1910 mus lerombolása, ellenkezőleg kezdete, mert fölszaba- körül valóban az „esztétikai dolgok” foglalkoztatták és dítja az Ént, a lelket. […] A história igazolja is ezt, mert – nem tudhatjuk, hogy merő praktikumból vagy meg- azok, akik legigazabban tudtak lemondani mindenről, s győződésből, hosszabb távra tervezve – az „esztéta” a leghívebben tudták követni Krisztust, akik legjobban szerepmintát próbálgatta. (Innen nézve már inkább megértették őt, egyúttal a legnagyobb egyéniségek is, jellemzően találó, mintsem lekicsinylően sértő, jóllehet mint San Francesco – aki egyenesen kezdete az indivi- szerzője feltehetően az utóbbinak szánta, Lukács 1910. dualizmus új fejlődésének. (Dante, Giotto, renaissance októberi megjegyzése Fülepről: „nagy embernek hiszi etc.) S ezek nem e követés és Krisztus dacára egyéni- magát – pedig csak fi nom aestheta”.)12 ségek, hanem kizárólag őáltala, az általa nyert teljes fölszabadulás, magukra találás, erőik koncentrálása és fokozása által.”15 Fülep az individualizmus-könyvön még évekig, a 3. A kontextus befejezés egyre csekélyebb reményével dolgozott. Pedig egyik 1910-es levelében még arról írt, hogy Fülep az olaszországi évek alatt szinte végig egy, az könyve 1911-ben megjelenik.16 Nem így történt. 1911 individualizmus és a stílus kérdéseit tárgyaló köny- májusában a jó barát, Gyenes Viktor is megkérdez- vön dolgozott.13 A kötet terve már Firenzébe érkezése te: „Dante, Giotto készülnek-e?”17 Fülep Gyenesnek előtt megszületett, de a koncepcióban jelentős válto- dedikálta – valószínűleg a Firenzében töltött közös zás következett be, amikor Fülep 1907–1908 fordulóján hetek emlékére – Az emlékezés tanulmányt. Gyenes a megtért. Ezután az individualizmus bírálója helyett az levélben erre reagált („már kb. 2 hét óta készülődöm „igazi” individualizmus hirdetője lett. A könyv tervezett neked megírni, hogy az Emlékezés… nagyon-nagyon

11 Fülep Lajos: A „Storia di Cristo” szerzőjéről (1925). In: Uő: Egybegyűj- Tudományegyetem Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék, 2016. 259–278. tött írások. III. Cikkek, tanulmányok 1917–1930. Szerk. Tímár Árpád. Bu- 14 Fülep Lajos Koronghi Lippich Eleknek (Striano Ronta, [1909. július dapest, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1998. 278. (Kiemelés 9.]). In: Fülep 1990. (ld. 4. j.) 148. tőlem – G. F.) 15 Fülep Lajos: [San Francesco]. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 468–469. (Ki- 12 Lukács György Popper Leónak ([Firenze, 1910.] december 9.). In: Dia- emelések az eredetiben.) lógus a művészetről 1993. (ld. 3. j.) 368. 16 Fülep Lajos Koronghi Lippich Eleknek [Firenze, 1910. január vagy ok- 13 Egy korábbi tanulmányomban bővebben foglalkoztam a kötettel és tóber 18.]. In: Fülep 1990. (ld. 4. j.) 152. a Dante fejezettel: Gosztonyi Ferenc: Fülep Lajos Dantéja. In: „Elhall- 17 Gyenes Viktor Fülep Lajosnak (Nagybecskerek 1911. május 24.). In: Fü- gatom, hogy rájöhess magadtól”. Az Isteni színjáték forrásai és hatása. lep 1990. (ld. 4. j.) 234. Szerk. Draskóczy Eszter–Ertl Péter–Pál József. Szeged, Szegedi

ars hungarica 43. 2017 | 2 181

2017_2 beliv.indd 181 2017. 12. 30. 11:42:25 GOSZTONYI FERENC

büszkévé tett rád”).18 Leveléből ugyanakkor közvetve De ne szaladjunk ennyire előre. Az összefonódó szá- az is kiderül, hogy Fülep 1910-ben, Az emlékezésen és lak felfejtését, szétszálazását talán érdemes Az emlékezés az individualizmus-köteten, nyilván kisebb-nagyobb egyik leghíresebb és művészettörténeti szempontból is a megszakításokkal, de egy időben, párhuzamosan legjobban értelmezhető kijelentésének vizsgálatával kez- dolgozott. deni. A sokszor hivatkozott idézetből kiderül, hogy Fülep A könyv végül sosem jelent meg. A külön-külön is 1910–1911-ben is a (kortárs) művészet problémáiból indult kötetnyi Dante- és San Francesco-fejezettöredékeket ki. 1906-os párizsi művészeti élményei óta (Cézanne, 1995-ben Tímár Árpád adta ki a kéziratos hagyaték- Gau guin) következetesen antinaturalista, illetve antiimp- ból, Fülep egybegyűjtött írásainak második kötetében. resszionista álláspontot képviselt. Az impresszionizmust A Giotto-fejezetből, mai tudásunk szerint, nem ma- megtagadó Gauguinben és főképp Cézanne-ban a jövő, radt fenn semmi. az eljövendő új stílus és világnézet hírnökeit ünnepelte. Ugyanebből a művészeti-világnézeti pozícióból be- szélt 1911-ben is. Az emlékezésben elfoglalt álláspontja e tekintetben is egyértelmű. Nem lehet ugyanis nem 4. A kölcsönös megvilágításról felfi gyelni arra, bármennyire is szakszerű és találó a Croce-kritika, és jól megalapozott a vele szembeállí- Annak, hogy Az emlékezés mikor, milyen nagyobb munka tott emlékezésteória, hogy Fülep a gondolatmenete közben íródott, jelentősége van. Jóllehet ennek következ- abszolút csúcspontján kilépett a tudományos beszéd ményei – és főképp: nyomai – nem is annyira az 1911-ben megszokott, adatoló, érvelő kereteiből, amikor hallga- megjelent szövegben, mint inkább az előzményben, az tói és olvasói előtt, mintegy végső kegyelemdöfésként, előkészítő jegyzetekben mutatkoznak meg. Helyeseb- „leleplezte”: az impresszionizmus művészetfi lozófusa- ben: Az emlékezés szövegének és az individualizmus-kö- ként és -fi lozófi ájaként azonosította Crocét és eszté- tet töredékeinek az ismeretében, e kettő elemeit, az tikai rendszerét. Fülep szerint ugyanis: „Az esztétikák, Esztétikai dolgokban egymásból következő, egymást köl- mint a teóriák általában, nem előzik meg, hanem köve- csönösen feltételező, szinte szétválaszthatatlan, kon- tik az élet mozgalmait. Croce esztétikája is harminc év cepcionális egységben ismerjük (újra) fel. előtt virágzott művészi mozgalomnak késői epilógusa: az impresszionizmusé. Csakugyan az »impresszió« szó 4.1. „Antinaturalizmus” (1.) fordul elő leggyakrabban könyvének lapjain. Az impresz- szionizmus kiirtotta a művészet formáit, nem tűrvén Talán megkockáztatható a kijelentés, miszerint Az em- meg mást, mint az impressziót s azonmód kifejezését, lékezést tárgyaló szakirodalomban a teljes joggal nagyra továbbá a komplementer színek optikai receptjét, s a értékelt Croce-bírálat intenzitása és érvényessége, illet- neoimpresszionizmus dilettantizmusában lyukadt ki ve a Bergson-citátumokra irányuló fi gyelem némileg el- s múlt ki – Monet-től jövet megérkezvén Signac, Lu- fedte a tanulmány rendkívül rétegzett, és tegyük hozzá: ce, Cross stb.-hez a piktúrában. Medardo Rossóhoz és nem csekély olvasói erőfeszítést igénylően „bonyolult” másokhoz a szobrászatban. Nagyon múlandó s esen- szövegének fő célját és témáját: a „forma problémája- dő művészet, s ilyen az esztétika is, mely az övéihez ként” megértett művészet, illetve a perspektíván tágítva: hasonló elvekre épül.”21 Fülep, aki 1906–1907-ben több „a művészet metafi zikai jelentőségének kérdését”.19 Pedig Gauguin- és Cézanne-cikket is publikált, illetve 1908- Az emlékezés – művészettörténeti szempontból legalább- ban megírta az itáliai évek első programadó esszéjét, is – főképp ebből az alapállásból értelmezhető, illetve az Új művészi stílust,22 a folytatásban már a kiutat is értelmezendő. Az emlékezés ugyanis – véleményem sze- bemutathatta: „Az említett művészek után azonban rint – Fülep antinaturalista metafi zikai esztétikájának a volt alkalmunk megismerni azokat, akiknek művészete „prolegomena”-ja, a művészet (végül kifejtetlenül maradt) megtagadása az impresszionizmusnak s a vele rokon metafi zikai jelentőségének kérdésére végig tekintettel esztétikának, akiknek művészete az antikokéval azo- levő, pszichológiai megalapozása.20 nos elveket vall magáénak – Cézanne-ra, Gauguinre,

18 Uo. 233. 151–152. (A művészet metaﬁ zikai jelentősége.) 19 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 125. (Kiemelés az eredetiben.) 21 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 135–136. 20 A probléma rövid felvetése Az emlékezés legvégén: Fülep 1911. (ld. 1. j.) 22 Az összefüggésekhez: Gosztonyi 2016. (ld. 13. j.)

182 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 182 2017. 12. 30. 11:42:25 „ESZTÉTIKAI DOLGOK”

Maillolra és Maréesra gondolok. Az ő művészetük újra zegben (tartós ott-tartózkodásra berendezkedve), visszahelyezte örökükbe a formákat, amelyekkel min- elmondhatta, illetve újrafogalmazhatta az őt Párizs den esztétikának számot kell vetnie, ha azt akarja, hogy (1906) óta foglalkoztató művészeti, művészetfi lozófi ai köze legyen a művészethez, s nem akar az ürességben gondolatokat. Ezzel is magyarázható, hogy Fülep nem aláhullani.”23 Hasonló névsort és érvelést találunk, ter- elégedett meg Croce „szakszerű” kritikájával, hanem mészetesen Croce és Bergson említése nélkül, Fülep az Esztétikát, az intuícióelméletet bírálva, valójában az 1910-es Rippl-Rónai-cikkében is.24 impresszionizmust és annak (önkényesen kijelölt) esz- A már említett „esztétikaírói” szereptípusra vissza- tétikáját diszkreditálta. Az olasz nyelvű előadást követő utalva érthető, hogy Fülep ebben az új, az impresszioniz- vitában részt vevő fi lozófus, Giorgio Fano jól érzékelte mus utáni művészetre épülő, nem naturalista, hanem e beállítás tendenciózusságát, és szóvá is tette: „Fülep „természetellenes”: „szimbolista”,25 új esztétika, illetve nem Crocét győzte le, hanem a maga által alkotott ki- művészetfi lozófi a kidolgozásában részt kívánt venni. csavart képzetet. Mintha csak azt mondaná, hogy az (Mint ahogy a „művészetfi lozófi a” is mint életfeladat – Estetica csupán az impresszionizmus néven közismert természetesen az évtizedek során jelentős változásokkal művészeti mozgalom elméleti összefoglalása!”28 Fano – mindvégig megmaradt.) Ezt bizonyítják Fülep beszé- megérezte, ha Fülep image- és pozícióteremtő szándé- des magyarázatai és szóhasználata is. Fülep tulajdon- kait nem is feltétlenül értette, hogy itt, ebben a számára képpen az impressziót „azonmód kifejező” intuícióval bizarr egybemosásban állt az előadás lényege és célja. szembeállított, emlékezésalapú művészi kifejezésben Az Esztétikai dolgokban minderről, az impresszioniz- is – a művészi teremtés módját és eredményét egyszer- mussal kapcsolatos problémákról további, konkrétabb re értve rajta – a naturalista (impresszionista) – anti- példákat is találunk. Fülep 1906-ban, Párizsban írt cik- naturalista (antiimpresszionista) ellentétpárokat, sőt: keiben elemezte először „primitívként”, Giotto analó- művésztípusokat modellezte. Fülep a „magasabb rendű” giájára, Cézanne-t.29 A fi renzei füzetben egy fontos, új művészetet is az emlékezésből vezette le: „Az emlékezés elemmel gazdagítva, már az emlékezésteória összefüg- magyarázza meg a művészet leglényegesebb tényező- gésében, visszatért ehhez az elképzeléshez. Jegyzetei jét, a formát, s a forma teremtését, a kompozíciót.”26 legelején rögzítette, miszerint „a primitív rajz mindig Beszédes, ahogy az idézet folytatásában tulajdonkép- csak kontúr, mert az a legminimálisabb eszközökkel fe- pen az emlékezés folyamatát is az impresszionista „at- jezi ki egy fi gurának egységes voltát”.30 Majd jóval ké- moszféra” és „káosz” elleni küzdelemként, az abból való sőbb, nevesítve, Cézanne-ra és bergsoni fogalmakra szabadulásként írta le: „végül a fi gura kontúrjait feloldó („souvenir-image”, „image-souvenir”) hivatkozva konk- s beléje áradó atmoszféra ellen való erőfeszítéssel meg- retizálta is ezt: „Cézanne-nál – primitív – erősen látni az konstruáljuk az egész alakot oly módon, hogy a káoszt emlékkép működését a kontúrokban, épp ellentéte az mindjobban lehántjuk, letisztítjuk róla […]”27 impresszionistáknak.”31 De a füzet fejtegetései szerint Ebben a jóval általánosabb összefüggésben Fülep a „régiek” lokális színei is az emlékezés kontextusában számára Croce alakja, esztétikája és intuícióelmélete múlják felül az impresszionisták „pillanatnyi” megoldá- is inkább csak ürügy, „lokális” aktualitás volt, akin, il- sait: „A régiek lokális színei. Az emlékezet éppen azokra letve amelyen mint médiumon keresztül, a fi renzei kö- emlékezik és nem a refl exekre, nüánszokra stb.”32 Fülep

23 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 136. Aurier Le symbolisme en peinture: Paul Gauguin (1891) című szimbolis- 24 Fülep Lajos: Rippl-Rónai József. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 121. ta „manifesztumára” vezethetők vissza. Fülep az Aurier-szöveg egy részét lefordította. Vö. Gosztonyi Ferenc: A szimbolista Fülep (II.). 25 Vö. Fülep 1911. (ld. 1. j.) 139: „a kifejezés sohasem azonos a lelkiálla- Legyen Ön is szimbolista!, avagy „Le symbolisme en peinture: Paul pot közvetlen intuíciójával, nem födi azt teljesen, hanem legföljebb Gauguin”. Enigma, 16. 2009. 61. sz. 30–43. egy részét adja vissza, helyesebben annak összefoglalása, szintézise, szimbóluma, jelképe.” (Kiemelés az eredetiben.) Illetve vö. még Eszté- 26 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 142. tikai dolgok I. 2017. 238–239: „A szó az a költészetben, ami a vonal a 27 Uo. képzőművészetben. A legkarakterisztikusabbnak fogalmi absztrak- 28 Fülep 1995. (ld. 1. j.) 595. ciója, {absztrakció – ez a lehetővé tevője a művészi tevékenységnek; 29 Vö. Gosztonyi Ferenc: A magyar Cézanne-recepció korai történetéből: mindkettő természetellenes, szimbolikus. Komplex dolgokat a legvégső- Fülep és Popper (1906–10). In: Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő. re egyszerűsíteni, a legkarakterisztikusabbra. (A vonal leírja, a szó – Szerk. Geskó Judit. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2012. 179–190. mint fogalmat, mely kivonata a legjellemzőbbnek, legáltalánosabb- nak – magában rejti.)” (Kiemelés az eredetiben.) A { jel egy, az idézett 30 Esztétikai dolgok I. 2017. 235. (Kiemelés az eredetiben.) résznél hosszabb betoldás kezdete. Fülep elképzelései naturaliz- 31 Esztétikai dolgok I. 2017. 252. musról és antinaturalizmusról (szimbolizmusról), végső soron Albert 32 Uo.

ars hungarica 43. 2017 | 2 183

2017_2 beliv.indd 183 2017. 12. 30. 11:42:25 GOSZTONYI FERENC

az Esztétikai dolgokban, az előbbiekkel összhangban, nak ez a perszonálissá válása olyan volt – a természetnek olyan az emlékezésből levezetett, formáló, antinaturalista legyőzése –, hogy abból később művészet támadhatott.”38 művész ellentéteként a naturalista (impresszionista) Mit jelent, hogyan értendő mindez? Fülep az individua - művésztípust is körülírta: „A naturalista (s az impresz- lizmus-kötetben – a reliefalap analógiájára – dolgozta szionista) az a művész, aki nem tud emlékezni, hanem ki a főszereplőkhöz igazított speciális: a metafi zikai ala- mindent azon mód vesz, ahogy előtte van: nem tudja pot jelentő „háttér” fogalmát. A San Francesco-kézira- eltávolítani magától.”33 tokban olvasható az egyik összefoglaló megjegyzése: „A keresztyénség szerint: minden emberi léleknek vég- 4.2. „Antinaturalizmus” (2.) telen és örök háttere van: Isten lelke. Minden emberi akaratnak és hatalomnak végtelen és örök háttere van: Az Esztétikai dolgok szövegfolyama is az antinaturaliz- Isten akarata és hatalma. Minden emberi szeretetnek mus tárgyalásával kezdődik. Fülep, mintegy felütés- végtelen és örök háttere van: Istené. Minden emberi képpen a relief problémájából vezette le a „nem ter- szenvedésnek végtelen és örök háttere van: Krisztusé. mészetes” művészet kérdését: „A tisztán kétdimenziós Minden emberi egyéniségnek végtelen háttere van: Krisz- geometria, az, hogy el tudunk képzelni embereket, akik tusé. Krisztusnak végtelen és örök háttere van: Isten.”39 kizárólag két dimenzióban mozognak, teszi lehetővé a A következőkben azt mutatom be, hogy mi követ- relief létrejöttét. […] Tehát a művészet már csírájában kezik mindebből a művészetre nézve. Ugyancsak a állásfoglalás a természettel szemben.”34 A folytatásban San Francesco-töredékekben olvasható a következő a (kortárs) konklúzió is egyértelmű: „csak művésziet- levezetés: „Krisztusnál egy személyes esetből válik ál- len időkben lehet jelszó a naturalizmus, mint végcél.”35 talános; a vallás személyes dolgok összessége. Ugyan- A reliefből elindított gondolatmenetet a művészet így személyes dolgok összessége a stílus a művészet- metafi zikai összefüggéseinek kérdéseit felvető bejegy- ben. Személyes dolgok, melyek személytelenné válnak. zések követték. Az egyidejű szövegek összetartozásá- Ilyen személyes dolgokból vált háttér: architektúra. De ra, egymást kölcsönösen megvilágító kapcsolataira jó mivel a stílusban személyes dolgok váltak személyte- példa a következő idézet. A fi renzei füzetben Fülep már lenné, azért a stílus eleven dolog, nem személytelen evidenciaként kezelte az ilyen és ehhez hasonló kije- általánosság – fejlődésképes, hajlékony – szabadság. lentéseket, nem fejtette ki a magyarázat híján megle- A stílus a legnagyobb szabadság – mert aki a stílusban hetősen talányos utalásokat: „A művészet, mint a vallás, tud mozogni, egyszerre mozog személyes és személy- imperszonálissá válása az individuumnak, megváltása önma- telen dolgokban.” Majd mindezt, speciális „hátterüket” gának önmagától. A művészet és a vallás nem zárják ki is meghatározva, a tervezett kötet két másik: művész egymást. Eredetük közös.”36 A gondolatmenethez – az főszereplőjére alkalmazva is megfogalmazta: „Giotto eredeti kéziratban „megcsillagozva” – kérdések is tar- személytelen háttere: személyes tapasztalatok: stílus, toztak: „A teljes diff erenciálódás vajon javunkra válik?” architektúra. Dante személytelen háttere: lélek mint Majd ezt követte az 1906-os párizsi út után mindenho- olyan – absztrakt lélek.”40 va befurakodó kérdés, így, zárójelben: „(Cézanne-ban Fülep egyik legfontosabb, így például Az emlékezés nincs-e vallás?”)37 A homályos részek magyarázatáért tanulmány jegyzeteiben is hivatkozott, másutt csak az individualizmus-kötet fejezettöredékeihez érdemes a szóhasználatból kikövetkeztethető forrása – a relief fordulni. Már csak azért is, mert az előbbieket követő problémája esetében is – a szobrász-teoretikus Adolf levezetésben Fülep – művészeti kontextusban – Assisi Hildebrand Das Problem der Form in der bildenden Kunst Szent Ferencet is szóba hozta: „Az, hogy Krisztus vagy (A forma problémája a képzőművészetben, 1893) című San Francesco nem voltak művészek, vagy a művészet könyve volt. Hildebrand 1901-ben könyve harmadik ki- hívei, nem mond semmit: bennük is perszonálissá vált a adásához írt egy új előszót, amely minden későbbi ki- világ, de nem esztétikailag hajtott ki belőlük. De a világ- adásban is megjelent.41 Ebben az új, nagyon gyorsan

33 Esztétikai dolgok I. 2017. 242. 38 Uo. (Kiemelés az eredetiben.) 34 Esztétikai dolgok I. 2017. 234. 39 [San Francesco]. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 506. 35 Uo. 40 [San Francesco]. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 505. (Kiemelés az eredeti- 36 Uo. (Kiemelés tőlem – G. F.) ben.) A Dantéra vonatkozó speciális „háttér” értelmezéséhez: Gosz- tonyi 2016. (ld. 13. j.) 37 Uo. 41 Adolf Hildebrand: Das Problem der Form in der bildenden Kunst. Dritte

184 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 184 2017. 12. 30. 11:42:25 „ESZTÉTIKAI DOLGOK”

ismertté vált és hivatkozott bevezetőben találjuk meg mályos és kétes dolgot tisztáznom.”43 A kéziratok híján az „architektúrát” (az „architektonikust”) és a stílust, természetesen nem tudhatunk semmi bizonyosat afe- az előbb idézetteket és a még ezután következőket is lől, hogy az előbbi utalások mire vonatkozhattak. Egy megvilágító jelentésben. Ezt a könyvet és bevezetőjét 1910-es feljegyzésében Adolfo Venturi és Henry Thode tekinthetjük az „architektúra mint háttér” esetében assisi attribúcióit bírálta.44 Fülep azonban nem foglal- Fülep közvetlen, inspiráló forrásának, gondolatmene- kozott sem ekkoriban, sem később attribúciós kérdé- te kiindulópontjának. Hildebrand szerint ugyanis „Az sekkel. A fennmaradt fi renzei feljegyzésekből azonban architektonikus alakitás az, ami a természet művé- talán mégis kiolvasható, hogy Fülep mire gondolhatott, szi kutatásából magasabb rendű műalkotást teremt. amikor úgy vélte, hogy hozzá tud járulni a „Cimabue és Az tehát, amit az imitatív szóval jelöltünk, magából a Giotto-fölfogás”, az Assisi-kérdés tisztázásához. természetből vett formavilágot ábrázol, mely csak ar- Az Esztétikai dolgokban találhatók az alábbi, alapve- chitektonikus átdolgozásában válik teljes műalkotás- tően hildebrandi alapú, de az „individuum”-könyv ta- sá. Ezzel lép csak be szobrászat és festészet a minden nulságait (a „háttérről”) is tartalmazó fejtegetések, me- művészetek közös légkörébe, a puszta naturalizmus lyekből a Giottót – és a Giotto-fejezet rekonstrukcióját világából az igazi művészet világába.” Pár sorral koráb- – érintő konklúzió miatt, hosszabban idézek: „Minden ban pedig, hogy az esetleges félreértéseket elkerülje, művészi kép vagy szobor utal az architektúrára, mint az jó előre leszögezte, hogy amikor „architektonikusról” általános és legkevésbé naturalisztikus valamire, mint a beszél, nem „az architektúra szó rendes speciális” je- természet leghatározottabb fölülmúlására. Minél natu- lentésére gondol.42 ralisztikusabb egy kép vagy szobor, annál több szüksége van arra, hogy architektúra legyen benne. (Az architektúra az az 4.3. Giotto általános, ahova minden egyéni dolognak el kell érkez- ni, az az abszolút, amivé minden relatív dolognak át kell Az eddigiekből, illetve az Esztétikai dolgok egyik hosszabb alakulnia.) A korai dolgoknak (ducento, trecento; korai passzusának segítségével az individualizmus-kötet „el- görög dolgok) még nincs olyan szükségük architektú- veszett” Giotto-fejezetének a „rekonstrukciója” is meg- rára, ott még az architektúra inkább külsőség – képek kísérelhető, mert, mint látni fogjuk, a tervezett kötet berámázása, beosztása; vagy fi gurák, mint oszlopok, és a fi renzei füzet Giottót érintő elképzelései teljesen Chartres –, mert ezekben úgysincs meg a széjjelhullás megegyeznek, így a bővebben kifejtett utóbbiból az veszélye, ezekben megvan a stílus ereje és általános- elveszett és csak elszórt utalásokból ismert előbbire, sága, mint gerinc, s az ember előttük úgysem gondol illetve annak alapkoncepciójára is következtethetünk. a természetre, nem jutna eszébe őket a természettel Fülepet Giotto művészete már Firenze előtt is érde- mérni; később azonban mind több szüksége van az ar- kelte. (Korábban már utaltam az 1906-os párizsi cik- chitektúrára; s minden igazi művészi fejlődés ebben az kekben megjelenő Cézanne–Giotto-párhuzamra.) Fü- irányban történik: görögök, renaissance. A művészet lep Olaszországba érkezve is Giottóval kezdett először önmaga gondoskodik arról, hogy egy mezőre ne kerül- intenzívebben foglalkozni. 1908 novemberében ekképp jön a természettel. (A bizonyítéka a mai művészietlen összegezte első fi renzei évének eredményeit: „Az én fi - időnek az architektúra hiánya.)”45 A levezetés végére renzei tanulmányimnak első fázisa jelenleg a vége felé pedig épp egy Giottót érintő tanulság mint példa ma- közeledik, […]. Firenzén kívül tanulmányaim főhelye Ra- radt: „Giottónak már architektonikusabbnak kell lennie, venna, Perugia és Assisi volt, s az utóbbi helyen végleg mint Cimabuénak, mivel naturalisztikusabb.”46 Valószí- kikerekítettem stúdiumaimat, melyekre könyvem Giot- nű, hogy ilyesmikre vagy pont erre gondolt Fülep, ami- to-fejezetéhez szükségem volt. Azt hiszem, a Cimabue kor az idézett 1908. novemberi levelében arról írt, hogy és Giotto-fölfogás tisztázásához néhány új szemponttal tervezett könyve Giotto-fejezetében új szempontokkal fogok hozzájárulhatni. Azt hiszem egyáltalán, hogy az járulhat hozzá a vitás kérdések megoldásához. (Mint assisi két S. Francesco templomban sikerült egy pár ho- ahogy azt sem lehet kizárni, hogy Fülep, a Giotto-szak-

verbesserte Auﬂ age. Strassburg, Heitz & Mündel, 1901. Magyar fordí- In: Fülep 1990. (ld. 4. j.) 128–129. (Kiemelés az eredetiben.) tása: Uő: A forma problémája a képzőművészetben. Ford. Wilde János. 44 Fülep 1910-es kéziratos feljegyzései idézve: Fülep 1990. (ld. 4. j.) 125. Budapest, Politzer Zsigmond és Fia Könyvkereskedése, 1910. 4. jegyzet. 42 Hildebrand 1910. (ld. 41. j.) 5–6. Vö. Hildebrand 1901. (ld. 41. j.) 6. 45 Esztétikai dolgok I. 2017. 238. (Kiemelések az eredetiben.) 43 Fülep Lajos Koronghi Lippich Eleknek [Firenze, 1908. november 30.]. 46 Uo.

ars hungarica 43. 2017 | 2 185

2017_2 beliv.indd 185 2017. 12. 30. 11:42:25 GOSZTONYI FERENC

irodalom említett kritikájához kapcsolódva, egy ideig ségnek; belőle szakadt ki mindenik s valamit mindenik hitt abban, hogy ezek a felismerései az assisi attribú- megőrzött eredetéből. Az építészet a végbemenéstelen ciós vitákban is hasznosíthatóak lesznek.) tér; a zene a tértelen végbemenés. E kettő kombináció ja Mindenesetre Fülepet ezek az elképzelések vezették egyfelől a költészet, másfelől a képzőművészet.”49 képzeletben vissza egy újabb esszéje fejtegetéseinek Fontos a (metaﬁ zikai) „háttérrel” kapcsolatos elem- csúcspontján (Mai vallásos művészet, 1913), az Accade- zések lezárásaképp azt is megemlíteni, hogy Fülep az mia termeibe, hogy ott összehasonlítsa Cimabue és a egyik, a ﬁ renzei jegyzetfüzet lapjain megőrzött gondo- műveinek növekvő „naturalizmusa” miatt szükségsze- latmenetében magát az emlékezést is „háttérként” írta rűen „architektonikusabb” Giotto Maestàit: „Ah, az a le: „

Giotto-Madonna a ﬁ renzei Accademiábanmily masszív születik a művészet. Hanem abból az erőfeszítésből, a mellette lévő Cimbaue-Madonnához képest – mily mellyel az ember látott, megélt dolgokat vissza akar jólesik most rágondolni!”47 Nem von le semmit a sze- hívni, s hogy megjelenítse magának, ﬁ xírozza, leraj- mélyes élmény hiteléből, de a jelenet „eredetije”, akár zolja magának, megmintázza, énekli stb. Éppen ezért tudatosult ez 1913-ban Fülepben, akár nem, Berenson fogalmi a művészet eredete s nem intuitív.> Az intuíció Firenze-könyvében olvasható.48 csak a fogalmon (és emlékezésen) mint háttéren szület- hetik meg: meghaladja, de föl is tételezi a fogalmat.”50 4.4. „Szintézis” (egy példa)

Önmagában sem érdektelen Fülep Hildebrand-recepció- jának és a belőle fakadó következményeknek a vizsgála- 5. Idő és/vagy örökkévalóság ta. De 1910 körül ennél izgalmasabb és részben a szob- rász-teoretikust is érintő összefüggéseket találhatunk Az emlékezés tanulmányt lezáró metafi zikai fejezet terje- Fülep szövegeiben. Az eddig követett szálak ugyanis delme mindössze néhány bekezdés. Fülep későbbre ígér- az Esztétikai dolgok egyik, szempontunkból különösen te, jóllehet ezt tartotta munkája lényegének, A művészet érdekes gondolatmenetében találkoztak. Nem sokkal metafi zikai jelentősége című rész bővebb kifejtését. Fülep az idézett, Giotto és az „architektúra” összefüggéseit a zárlatra tartogatta a már többször említett szereptí- tárgyaló rész után a jegyzetek, töredékek szókincse is pusnak megfelelő összefoglalóját is. Először a „szépet” átalakult. A Fülep által használt nyelvet ettől fogva, defi niálta: „a szép valamely jelenség formájának örökkéva- legalábbis részben – akárcsak az 1911-ben publikált szö- lóság-jellege”.51 Majd az „esztétikát”: „Az örök formáknak vegben –, már a szavak szintjén is átszőtték a bergsoni ezt a jelenségvilágát a művészet teremti meg az örök referenciák. Az eddig elmondottak egyfajta „szintézise- ideavilág mellé. Így egészíti ki a művészet a fi lozófi át ként” is értékelhető, ahogy a most következő citátum- és vallást, s csak ebben a hármasságában válik teljessé ban Hildebrand sajátos, antinaturalista „architektúrája”, az emberi szellem ideális világa. Annak a fi lozófi ának, amely, mint láttuk, az „igazi” individualizmuskoncepció mely az örökformájú jelenségekkel foglalkozik, neve szerint a Giotto mögötti személytelen „hátteret” adja, a esztétika.”52 Majd a „metafi zikai jelentőség” kérdésére fi renzei füzet egyik bejegyzésében, Az emlékezés (vagy: is – legalább utalásszerű – választ adott: „A művészet az Idő és örökkévalóság) kontextusában új, speciális: berg- az emberi lélek ugyanazon metafi zikai hajlamából sar- soni olvasatot kapott: „Az összes művészeteknek két jad, mint a létre célzó fi lozófi a és vallás.”53 Láttuk, hogy határuk van: az egyik az abszolút, a tiszta végbemenés Fülep szándékai szerint e három összetartozó együtt (durée pure) a zene; a másik az abszolút, a tiszta tér: az tárgyalása programszerűen az individualizmus-kötet- építészet. E kettő közt játszódik le költészet és képző- ben valósult volna meg. művészet. Az építészet, mint kizárólag tér, sík és vonal Az 1910 körüli évek, a tervek ellenére, sok szempont- a metafi zikai háttere minden képzőművészeti tevékeny- ból átmenetinek bizonyultak. Nemcsak a tervezett

47 Fülep Lajos: Mai vallásos művészet (Montecassinói följegyzések). In: háttér” kiemelése tőlem – G. F.) Fülep 1995. (ld. 1. j.) 182. 50 Esztétikai dolgok I. 2017. 241. (Kiemelés tőlem – G. F.) A <> jelek közötti 48 Vö. Bernhard Berenson: The Florentine Painters of the Renaissance. rész az eredeti kéziratban áthúzva. New York–London, G. P. Putnam’s Sons, 1896. 13–14. Nincs ebben 51 Fülep 1911. (ld. 1. j.) 152. (Kiemelés az eredetiben.) sem ellentmondás: Berensonra nagy hatást gyakorolt teoretikus- 52 Uo. ként Hildebrand, akit Firenzében személyesen is megismert. 53 Uo. 49 Esztétikai dolgok I. 2017. 238. (Kiemelések az eredetiben, a „metaﬁ zikai

186 ars hungarica 43. 2017 | 2

2017_2 beliv.indd 186 2017. 12. 30. 11:42:25 „ESZTÉTIKAI DOLGOK”

könyvek nem készültek el, de a művészetre irányuló felvetette. Nem kizárólagosan, csak mint az érem egyik kérdésfeltevés is részben módosult. Bergson fi lozófi á- oldala. A művészetfi lozófi át felváltották a „művészet- jának megismerése, az „idő” fi lozófi ai problémája, e te- történet-fi lozófi ai gondolatok”.55 De ez már egy követ- kintetben is döntőnek bizonyult. Fülep talán legkedve- kező történet. sebb szerzőjéről, Dantéról írta: „Dante, ki »az emberi dolgoktól az isteniekhez, az időtől az örökkévalósághoz, Firenzétől az igaz és szent sereghez tért meg«, bámu- lattal telik el a paradicsom gyönyörűségeinek láttára.”54 Fülep, ha nem is az ellenkező utat járta be, de a kettőt, az időt és az örökkévalóságot, saját céljaira tekintettel, kísérletet téve együtt látásukra, szintetizálta. Ebből kö- Gosztonyi Ferenc vetkezett, többek között, a Magyar művészet (1923) egyik művészettörténész korrelációja is. Az idő, a „tartam” fi lozófi ai tapasztalata Eötvös Loránd Tudományegyetem, Művészettörténeti Intézet ugyanakkor a történeti magyarázat szükségességét is [email protected]

54 Fülep Lajos: Dante. In: Fülep 1995. (ld. 1. j.) 264. Vö. Isteni színjáték, 55 Vö. Fülep Lajos: Magyar művészet. Budapest, Athenaeum R. T., 1923. 14. Paradicsom, XXXI. 37–40.

ars hungarica 43. 2017 | 2 187

2017_2 beliv.indd 187 2017. 12. 30. 11:42:25 GOSZTONYI FERENC

“Issues of aesthetics” Some remarks on the context of Lajos Fülep’s essay Memory in Artistic Creation (1911)

Lajos Fülep (1885-1970) was perhaps the most important Hun- (Memory in Artistic Creation) was also published in 1911, in the garian art critic of the fi rst two decades of the 20th century. He fi rst issue of A Szellem. In this essay, before presenting his own was one of the fi rst in East Central Europe to recognize the theory, Fülep sharply criticized Croce’s aesthetics. Instead of signifi cance of the art of Cézanne and Gauguin. Fülep fi rst met Croce’s theory of “intuition”, Fülep emphasized the fundamen- Cézanne’s works in Paris in 1906 in the Salon d’automne. As a tal role of “memory” in artistic creation. Fülep named Croce’s result of this experience, his theoretical position became defi - system as the “late epilogue” of Impressionism. He rejected nitely anti-naturalist and anti-impressionist. In Impressionism Croce’s Estetica, but referred repeatedly and positively to Berg- he not only saw a style but rather a world view. From 1907 to son’s books (e.g. Essai sur les données immédiates de la conscience 1914 Fülep lived in Italy, until 1913 in Florence and then in Rome. and Matière et mémoire). In the struggle against impressionist His stay was supported by a scholarship from the Hungarian aesthetics Fülep’s other important source was the book of the State. During these years he became interested in philosophy, sculptor-theoretician Adolf Hildebrand (Das Problem der Form in aesthetics and art history. According to his own biographical der bildenden Kunst). According to Fülep’s plans, he wanted to be notes Fülep took a religious turn in late 1907 and early 1908. the art philosopher of a new anti-impressionist aesthetics. In During his stay in Florence he worked on a volume of essays. the present issue of Ars Hungarica, a new Fülep text, edited by This book would have dealt with the problem of individualism Árpád Tímár, appears for the fi rst time. This previously unpub- and style, but it fi nally never appeared. Fülep planned three lished manuscript, a booklet with the inscription “Esztétikai main chapters: San Francesco, Dante, Giotto, but only the frag- dolgok” (“Issues of aesthetics”), contains Fülep’s preparatory ments of two chapters have survived (San Francesco, Dante). notes for Memory in Artistic Creation. The present paper aims His thesis was that contrary to contemporary individualism to reconstruct the “original” context of the Memory essay with (criticized by Fülep) the “true individualism” of the Middle Ages the help of this new source. In my opinion, almost all of Fülep’s had religious “metaphysical background”. His examples were texts written in Italy were based on three basic problems: the the protagonists of his book: Saint Francis of Assisi, Dante and questions of the “metaphysical background”, anti-naturalism Giotto. In 1911 Fülep co-edited with Georg Lukács and Sándor and the issue of the “true individualism”. Hevesi a philosophy journal entitled A Szellem (The Spirit). The subtitle was: Metaphysics, ethics, religion, philosophy, aesthetics. Fülep was also a member of the Biblioteca Filosofi ca in Florence. There he gave two lectures in Italian: Nietzsche in 1910 and La Ferenc Gosztonyi memoria nella creazione artistica in 1911. La memoria appeared in art historian the Bollettino della Biblioteca Filosofi ca in the same year. The Hun- Eötvös Loránd University, Institute of Art History garian version of the paper, Az emlékezés a művészi alkotásban [email protected]

Tárgyszavak Keywords Fülep Lajos, Benedetto Croce, Henri Bergson, Lajos Fülep, Benedetto Croce, Henri Bergson, tudománytörténet art historiography