Acta 11. Kötet (2018.)
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
AZ ÓSZÖVETSÉG ÉS A REFORMÁCIÓ Tanulmányok a héber nyelvű Ószövetség és a protestantizmus kapcsolatának múltjából és jelenéből Acta. Debreceni teológiai tanulmányok A Debreceni Református Hittudományi Egyetem kiadványsorozata 11. kötet Főszerkesztő és felelős kiadó: dr. Kustár Zoltán, rektor AZ ÓSZÖVETSÉG ÉS A REFORMÁCIÓ Tanulmányok a héber nyelvű Ószövetség és a protestantizmus kapcsolatának múltjából és jelenéből Szerkesztette: Kustár Zoltán – Németh Áron Debreceni Református Hittudományi Egyetem Debrecen, 2018 Kustár Zoltán – Németh Áron (szerk.:) Az Ószövetség és a reformáció. Tanulmányok a héber nyelvű Ószövetség és a protestantizmus kapcsolatának múltjából és jelenéből Acta. Debreceni teológiai tanulmányok 11. kötet Főszerkesztő és felelős kiadó: dr. Kustár Zoltán, rektor ISSN: 2416-3570 ISBN: 978-615-5853-05-0 Kiadja: Debreceni Református Hittudományi Egyetem Debrecen, 2018 © Debreceni Református Hittudományi Egyetem. Minden jog fenntartva A konferencia megszervezését az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a „Reformáció Emlékbizottság támogatásai 2017. évben” című pályázati program keretében (azonosítószám: REB-17-KONFERENCIA) támogatta. Technikai szerkesztő: Szilágyiné Asztalos Éva Nyomdai kivitelezés: Kapitális Nyomdaipari Kf., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ 7 A REFORMÁCIÓ ÉS AZ ÓSZÖVETSÉG Jutta Hausmann: Luther Márton és az Ószövetség 11 Kustár Zoltán: Kálvin János és az Ószövetség 21 Zsengellér József: Az ószövetségi kánon és a reformáció 39 Benyik György: A Vulgata a katolikus egyházban, különös tekintettel a Tridenti Zsinat bibliai kánonra vonatkozó vitájára 77 Balogh Csaba: Az igaz hitből él? Hitvita és exegézis – Habakuk 2,4b reformáció korabeli magyarázataiban 105 MAGYAR PROTESTANTIZMUS ÉS AZ ÓSZÖVETSÉG A 16–17. SZÁZADBAN Koltai Kornélia: 16–17. századi magyar Ószövetség-fordítások 127 Enghy Sándor: A reformáció és a rabbinikus írásmagyarázat – – Martin Bucer Zsoltár-kommentárjának fényében 157 5 Balla Ibolya: Adalékok a héber nyelv és az Ószövetség oktatásához a magyarországi református kollégiumokban a 16–17. században 175 Németh Áron: „Midőn tehát zsidóul mondatik…” Ószövetség-használat és héber flológiai érvelés a 16. század magyar református hitvallásaiban 201 Győri János: Az Ószövetség szerepe a 16–17. századi magyar református prédikációkban 237 ÓSZÖVETSÉG ÉS A KORTÁRS MAGYAR PROTESTANTIZMUS Kiss Jenő: Az Ószövetség helye a mai magyar nyelvű református igehirdetésben 255 Varga Gyöngyi: Az Ószövetség a mai protestáns gyermek- és ifúsági katechézisben 279 Arany János: Ószövetségi témák és textusok a 20. század magyar egyházi zenéjében 291 VÉGSZÓ GYANÁNT Bölcskei Gusztáv: Az egyház és az Ószövetség. Múlt és jövő 311 A KÖTET SZERZŐI 319 ELŐSZÓ A Debreceni Református Hittudományi Egyetem a reformáció kezdetének jubileumi, 500. évfordulójára meghirdetett emlékév szakmai rendezvényei- hez – többek között – tudományos konferenciákkal járult hozzá, olyan témá- kat fókuszba állítva, melyek az utóbbi évtizedekben nem, vagy csak marginá- lisan jelentek meg a magyar egyházi diskurzusban. Ilyen téma az Ószövetség és a keresztyén/keresztény egyház kapcsolata is. A kérdést egyrészt az egyházban időnként újra és újra felszínre törő, az Ószövetséget immár mellőzhető üdvtörténeti előfutárnak tekintő nézetek miatt kell és szükséges minden nemzedéknek kritikai vizsgálódás alá vonnia. Ugyanakkor az elvi elfogadás álláspontjára helyezkedett korok és egyházak is jó, ha Ószövetség-használatuk valós gyakorlatát időről időre mérlegre te- szik: a bibliai kánonnak ez, a zsidó vallás szent könyveivel megegyező része milyen helyet tölt be teológiai érvrendszerében, igehirdetői gyakorlatában, a katekézisben, illetve az általa is formált társadalom általános műveltségében. Egyetemünk Ószövetségi Tanszékének munkatársaiként ezért dolgoz- tunk ki egy olyan tematikát, amelytől azt reméltük, hogy az Ószövetség és a reformáció kapcsolatáról vertikális és horizontális dimenzióban egyaránt átfogó képet rajzolhat a tervezett tudományos előadások mentén: az ószövet- ségi tudománytörténeti és exegetikai témák mellett így helyet kaptak a prog- ramban a rendszeres teológia, a gyakorlati teológia, a hebraisztika, a magyar irodalom- és művelődéstörténet, sőt a kortárs egyházi zene szempontjai is. A tervezett témák mindegyikéhez igyekeztünk annak legjobb magyar szak- értői közül előadót találni. A felkérésekre a kollégák egyöntetű lelkesedés- sel válaszoltak, s olyan tizennégy fős előadói kör állt belőlük össze, amely nemcsak az interdiszciplináris, de az ökumenikus dimenziókat is garantálni tudta: közöttük két erdélyi református, egy német és egy magyar evangélikus, 7 valamint egy római katolikus teológus, továbbá egy hebraista, egy irodalom- történész és egy egyházzenei szakember is szerepelt. A konferencia 2017. április 11–12. között zajlott Debrecenben. A 20–30 perces referátumok 1–2 órás tematikus blokkokban hangzottak el, melyeket diszkusszió követett. A rendezvényen egyetemi kollégák és kutatók mellett diákjaink és oktatóink, valamint érdeklődő lelkészek vettek részt. A kon- ferencia akkreditált továbbképzési kurzusként kapott helyet a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézetének képzési prog- ramjában, a Kossuth Rádió „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – a református egyház félórája című műsorában pedig 2017. május 17-én beszélgetés hang- zott el a konferencia szervezőivel és egy további előadójával. Hálásan kö- szönjük az előadóknak a tartalmas szakmai közleményeket, a résztvevőknek a kitartó fgyelmet, az inspiráló szakmai beszélgetéseket, a segítőknek pedig a sokrétű közreműködést. Különösen is hálásak vagyunk, amiért valamennyi előadó vállalta, hogy előadását tanulmánnyá dolgozza át, és azt jelen konferencia-kötetünk rendel- kezésére bocsátja. Hálásan köszönjük a Debreceni Református Hittudományi Egyetemnek, hogy a konferenciát befogadta, e kötet megjelentetését pedig – az Acta. Debreceni Teológiai Tanulmányok sorozatába fölvéve – lehetővé tette. Köszönjük az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek, közvetve pedig a Reformáció Emlékbizottságnak, hogy a Reformáció Emlékbizottság támoga- tásai 2017. évben című pályázat keretében a rendezvényt anyagilag támogat- ta (pályázati azonosítószám: REB-17-KONFERENCIA-0004). Végezetül kívánjuk a Kedves Olvasónak, hogy lelje örömét ebben a kötet- ben! Kívánjuk, hogy tanulmányaiból szakmailag gazdagodjon, s megerősöd- jön az Újszövetség bizonyságtételében: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a meg- jobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,16–17) Debrecen, 2018. február 28. a szerkesztők A REFORMÁCIÓ ÉS AZ ÓSZÖVETSÉG Jutta Hausmann: Luther Márton és az Ószövetség Luther több mint 32 éven át tartott biblikus előadásokat, ezen belül mindössze 3–4 éven keresztül újszövetségieket. Ebből is látszik, hogy az Ószövetséget a legkevésbé sem tekintette elhanyagolható részletkérdésnek. Előadásainak zöme a Zsoltárokkal foglalkozik, ahogy ez az évszámokból is jól kitű- nik: 1515-ben, 1518–1521-ben és 1532–1535-ben a Zsoltárokról adott elő. A Zsoltárok mellett a Genezis könyvével is behatóan foglalkozott, erről tanús- kodnak az 1535–1545 közti előadások, valamint az 1519–1521-es, 1524-es és 1527-es Genezis-prédikációk. Említést érdemelnek továbbá az 1523–1524-es Deuteronómium-előadások. Az újszövetségi textusok csak a prédikációkban kerülnek igazán előtérbe. 1. Az eredeti nyelv újrafelfedezése és a bibliafordítás Luther számára döntő jelentőségű volt az az elhatározás, hogy Jeromos nyo- mán a héber Bibliát részesíti előnyben a Septuagintával, ill. a Vulgatával szemben,1 mivel eredeti nyelven akarta megérteni a Bibliát.2 Az Ószövetség jobb megértésének érdekében Reuchlin De rudimentis hebraicis című nyelv- tanát, valamint a hét bűnbánati zsoltár szintén tőle származó elemzését tanulmányozta.3 Csak ezután kezdett hozzá a görög nyelv elsajátításához. Eleinte még nem rendelkezett a héber nyelv kellő ismeretével, így a zsoltá- rok latin szövegéből indult ki – elsősorban Jeromos héber ősszövegre visz- szamenő Psalterium Hebraicum-ából. Görög fordításokat is használt, például 1 Luther kánonválasztásával (hogy ti. szolgálja-e Krisztust) kapcsolatban lásd Helmer: Hermeneutic, 51. 2 A téma szempontjából a legfontosabb iránymutatással Raeder munkái szolgálnak. 3 Raeder megállapítja: „Luther – legalábbis az első zsoltárelőadások idején – az Ószövetség nyelvére szent nyelvként tekintett, amelyben lényeges hitigazságok és mély, lelki titkok rejtőztek.”, lásd Raeder: Das Hebräische, 2. [Itt és a folytatásban a német forrásokat, ha- csak azt külön nem jelöltük, a tanulmány fordítójának, Szűcs Kingának saját fordításában közöljük – a szerkesztők.] 11 Jutta Hausmann a Septuagintát.4 Fontos szem előtt tartanunk azonban, hogy az ősszöveget használó fordítások a héber szöveget gyakran értelmező módon és nem szó szerint adják vissza. Azt sem tudjuk bizonyosan, hogy vajon Luther rendelke- zésére állt-e a teljes héber szöveg. Az első, 1515-ös zsoltárelőadások (Dictata super Psalterium) idején is nagy valószínűséggel már volt teljes héber Bibliája, a második, 1518–1521-ben tartott sorozat (Operationes in Psalmos) idején viszont már biztosan, mégpedig egy Bresciából származó 1494-es nyomat formájában. Ettől függetlenül már a Dictata super Psalterium keletkezésének idején is használta alkalmanként a héber alapszöveget.5 A Római levélről szóló 1516-os előadás zsoltáridézetei a héber Biblia ismeretéről tanúskodnak. Ebből arra következtethetünk, hogy Luther már 1516 előtt használta