Líbia Egységét
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Besenyő János – Marsai Viktor Országismertető L Í B I A - 2012 - AZ MH ÖSSZHADERŐNEMI PARANCSNOKSÁG TUDOMÁNYOS TANÁCS KIADVÁNYA Felelős kiadó: Domján László vezérőrnagy az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka Szerkesztő: Dr. Földesi Ferenc Szakmai lektor: N. Rózsa Erzsébet és Szilágyi Péter Postacím: 8000 Székesfehérvár, Zámolyi út 2-6 8001. Pf 151 Telefon: 22-542811 Fax: 22-542836 E-mail: [email protected] ISBN 978-963-89037-5-4 Nyomdai előkészítés, nyomás: OOK-Press Kft, Veszprém Pápai út 37/A Felelős vezető: Szathmáry Attila Minden jog fenntartva ELŐSZÓ 2011 februárjában az addig Észak-Afrika egyik legstabilabb államának tartott Líbiában pol- gárháború tört ki a 42 éve hatalmon levő diktátor és a megbuktatására törő felkelői csoportok között. Nyolc hónapos harcok után – a NATO intenzív légicsapásainak is köszönhetően – Muammar al-Kaddáfi elnök rendszere megbukott, a vezér elesett a Szirt körüli harcokban, a Nemzeti Átmeneti Tanács pedig bejelentette az ország felszabadulását. A polgárháború azon- ban nem múlt el nyomtalanul a társadalomban, és olyan korábbi ellentéteket szított fel az ország régiói és törzsei között, amelyek veszélyeztethetik a stabilitást és Líbia egységét. Hazánk élénk fi gyelemmel követte nyomon a líbiai eseményeket. Az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként a tripoli magyar nagykövetség képviselte az EU-t az országban, hazánk aktiválta a Polgári Védelmi Mechanizmust, illetve segített az EU-s és harmadik országokba tartozó állam- polgárok repatriálásában. Bár Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter hangsúlyozta, hogy hazánk nem szándékozik részt vállalni a harci cselekményekben, késznek mu- tatkozott egy orvoscsoport bevetésére, amelyre végül nem került sor.1 Az események eszkaláló- dása után az EUFOR LIBYA műveletbe azonban két orvos tisztet delegált a Magyar Honvédség.2 Líbia azonban e sorok írásakor (2012. május) is súlyos belső problémákkal küzdött, és sokak számára kérdéses volt, vajon képes lesz-e egyedül megbirkózni ezekkel? Bár az ENSZ politikai tanácsadó missziót működtet az országban, abban az esetben, ha a törzsek, régiók közti feszült- ségek nem csökkennek, félő, hogy hosszú távon ezt akár katonai komponenssel is ki kell majd egészíteni. Ma még nem látszik pontosan, hogy a Líbiában zajló folyamtok hová vezetnek. Az azonban nagy bizonyossággal állítható, hogy az új Líbia megteremtése még a legjobb esetben sem képzelhető el külföldi szerepvállalás nélkül, gondoljunk itt akár a közigazgatás vagy a jog- államiság helyreállítására, akár a reguláris haderő kiépítésére, illetve a milíciák – legalább rész- leges – lefegyverzésére. Az elmúlt közel másfél év tapasztalatai alapján pedig két olyan szervezet látszik, amely szerepet vállalhat/hajlandó vállalni ebben: az ENSZ és az EU. Ebben a kötetben arra vállalkoztunk, hogy egy országismertető keretében bemutassuk Líbia földrajzi viszonyait, gazdaságát, társadalmi és kulturális sajátosságait, történelmét, majd ezt köve- tően értelmezzük a polgárháború körülményeit és az azt követő hét hónap történéseit. Nem titkolt szempontunk volt olyan gyakorlati információkat is beépíteni írásunkba, melyek az esetlegesen Líbiába vezényelt katonák, rendőrök, diplomaták, civil munkatársak mindennapjait biztonságo- sabbá és élhetőbbé teszik. Reméljük, hogy munkánkkal hozzájárulhatunk az ő sikereikhez is. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a kötet két lektorának, Dr. N. Rózsa Erzsébetnek és Szilágyi Péternek önzetlen munkáját. Szakértelmükkel, tapasztalataikkal nagyban hozzájá- rultak e könyv jobbá tételéhez. Az esetleges fogyatékosságokért, hibákért természetesen min- dennemű felelősség a szerzőké. 2012. május 30. Besenyő János – Marsai Viktor 1 Erzsébet N. Rózsa: Libya and the Hungarian EU Presidency. http://www.kulugyiintezet.hu/pub/ displ.asp?id=TVYBGH. Megtekintve: 2012. május 30. 2 Besenyő János őrnagy a „Magyar Honvédség jövőbeni afrikai szerepvállalása, a kultúrantropológia lehetséges szerepe” című előadásában elhangzottak a Magyar Hadtudományi Társaság és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző kar által szervezett Kultúrantropológia lehetőségei a nemzetközi Műveletek támogatásában konferencián (2012. 05. 31). 3 FÖLDRAJZI KÖRNYEZET FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az afrikai kontinensen, a Földközi-tenger déli partján elterülő Líbia 1 759 540 km² te- rületével Algéria, Kongó és a Dzsuba függetlenné válása után a harmadik helyre visszacsú- szó Szudán után a földrész negyedik, Földünk 17. legnagyobb kiterjedésű állama.1 Északon a Földközi-tenger, keleten Egyiptom, délkeleten Szudán, délen Csád és Niger, nyugaton Algéria, északnyugaton pedig Tunézia határolja. A 4 348 km-es szárazföli és az 1 770 km-es tengeri ha- társzakasz2 átjárhatósága ellentmondásos. Bár dél felé a Szahara homoksivataga, illetve észa- kon a Földközi-tenger természetes záróvonalat képez, megfelelő eszközökkel, tapasztalattal és elhatározással ezek leküzdhetők. A terület több ezer éves történelme is arra mutat rá, hogy a tenger és a sivatag legalább annyira összekapcsolta Észak-Afrika lakosait a Mediterráneum más partjszakaszain, illetve a Fekete-Afrikában élő népekkel és civilizációkkal, mint ameny- nyire elválasztotta őket egymástól. Az elmúlt évezredekben ez a térség a népek átjáróházául és olvasztótégelyéül szolgált, ahol berberek, föníciaiak, görögök, rómaiak, vandálok, arabok, bizánciak és fekete-afrikaiak keveredtek egymással, termékenyítették meg és alakították egy- más kultúráját. A közelmúltban – sajnos negatív felhangokkal – Líbia közvetítő szerepére jó például szolgáltak a Kaddáfi -rezsim által felbérelt nigeri, csádi és más afrikai államokból ér- kező zsoldosok, akik a diktátor bukásáig folyamatosan áramlottak Líbiába, állítólag a líbiai tit- kosszolgálat által szervezett transzportokban napi 300-2 000 USD-t keresve.3 De az ellenkező irányba is megfi gyelhető volt a mozgás, amikor a Líbiából menekülők százezrei – zömében külföldi, egyiptomi, tunéziai és más vendégmunkások – keltek át a határon a szomszédos államokba a szélrózsa minden irányába, legyőzve a Szahara és a Mediterráneum homok- és vízsivatagait. Elhelyezkedése miatt az ország az elmúlt években fontos szerepet töltött be korunk egyik legfőbb biztonságpolitikai kihívásának kezelésében, az Európa felé érkező afrikai migrációs nyomás mérséklésében. Az autoriter rendszer belső szervezettségének és erőszakszervezetei erejének köszönhetően képes volt megszervezni a Földközi-tenger megfelelő ellenőrzését és ezzel védelmezni Európa ,,puha altestét”. Cserébe az öreg kontinens szemet hunyt Kaddáfi uralmának antidemokratikus volta felett. Az Európai Unió a térség stabilitását tartotta az el- sődleges stratégiai célkitűzésének. Ebben a migráció mellett nyilvánvalóan az AQIM (Al- Qaida in the Maghreb, al-Káida az Iszlám Maghrebben) és más iszlamista terrorcsoportok elleni küzdelem is szerepet játszott, amelyben a térség autoriter rezsimjei mindig is készséges partnereknek bizonyultak, hiszen ezek a csoportok az ő pozíciójukat is fenyegették.4 Részben 1 Lásd az ENSZ 2003-as népesedési statisztikáját. http://unstats.un.org/unsd/demographic/products/ dyb/DYB2003/Table03.pdf. Megtekintve: 2012. január 26. 2 CIA World Factbook. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ geos/ly.html. Megtekintve: 2012. január 26. 3 Ld. Gaddhafi amasses army of African merceneries. http://www.alarabiya.net/ articles/2011/03/03/140004.html. Megtekintve: 2012. január 26. 4 Ld. Marsai Viktor – Szijj Dóra: Afrika és terrorizmus. Az al-Kaida jelenség a fekete kontinensen. Afrika Tanulmányok, V. Vol.1, 23-33. o. 4 ezzel is magyarázható volt, hogy az európai államok – különösen a diktátor 2000-es évek elejéhez köthető, mérsékeltebb politikára való váltása után – meglehetősen baráti viszonyt ápoltak az országgal.5 Az sem volt véletlen, hogy a felkelés kezdetén a rezsim azzal a fenye- getéssel igyekezett távol tartani Európát a konfl iktustól, hogy megszünteti a tengeri határok ellenőrzését, szabad utat engedve a bevándorlóknak.6 Azt, hogy Kaddáfi nem csak a levegőbe beszélt, jól szemléltette, hogy az arab tavasz eseményeinek hatására 2011 augusztusáig 48 000 menekült érkezett az európai kontinens kapujának számító, a tunéziai partoktól 113, Líbiától 618 km-re fekvő Lampeduza szigetére – melynek menekülttábora eredetileg 800 fő fogadására lett kialakítva.7 LÍBIA NAGY TÁJAI Fontos leszögeznünk, hogy a líbiai állam jelenlegi földrajzi kiterjedésében – Afrika legtöbb államához hasonlóan – nem szerves történelmi fejlődés, hanem az európai gyarmatosítás ered- ménye. A terület az évszázadok során különféle államok és birodalmak részét – esetenként is- ten háta mögötti peremvidékét – képezte, és elsősorban az 1911-es olasz megszállás után kez- dődött meg a térség erősebb integrációja, amely először a korábbi Kireneikát és Tripolitániát, majd Fezzánt is érintette.8 Az olasz gyarmatosítók voltak azok, akik 1934-ben a három tarto- mányt – az ókori görög elnevezést9 felélesztve – Olasz Líbia néven kezdték el emlegetni, és a függetlenné válás után az új államalakulat is átvette ezt a nevet.10 Líbia három nagy tájegységét a földrajzi tényezők alapvetően jól elhatárolják egymástól. Az egyébként barátságosabb éghajlatú két nagy tengerparti egység, a keleti Kireneika és a nyugati Tripolitánia közé zordabb sivatagos terület ékelődik be, míg Fezzán a Szahara és az életet jelentő oázisok távoli és vad birodalma. Az előbb említett három régió egészen a mo- dern időkig különálló egység volt, és nem alkotott egységes entitást. A régiók kulturálisan és történetileg is élesen elkülönülnek egymástól,