A Szatmári Svábok Deportálástörténete (2/1. Kötet)
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Boros Ernő: A szatmári svábok deportálásának története Második kiadás Az elő kiadás „Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj” 1945- 1949: a szatmári svábok deportálástörténete címmel a Csíkszerdai Status Könyvkiadónál jelent meg, 2005-ben. Az első kiadás megjelentetését a MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA támogatta. Borító: Vénig László ISBN 978-973-0-09617-0. Nagykároly, 2010 Tartalomjegyzék Miért?................................................................................................5 Nagykároly város............................................................................59 Nagykároly-Grosskarol-Carei....................................................... 59 A nagykárolyi deportáltak névsora...............................................79 Csanálos község - Csanálos...........................................................81 Csanálos - Schinal - Urziceni........................................................ 81 A csanálosi deportáltak névsora.................................................. 107 Petii község - Mezőpetri és Kisdengeleg....................................113 Mezőpetri - Petrifeld - PetreŞti....................................................113 A mezőpetri deportáltak névsora................................................. 137 Kisdengeleg - Beschened - DindeŞtiu-Mic................................ 147 Akisdengelegi deportáltak névsora.............................................153 Szatmárnémeti municípium..........................................................155 Szatmárnémeti - Satu Mare..........................................................155 A szatmárnémeti deportáltak névsora..........................................161 Remetemező község - Barlafalu.................................................. 165 Barlafalu - Burlescht - Borleşti.................................................. 165 A barlafalui deportáltak névsora...................................................173 Nagytarna község - Nagytarna.................................................... 175 Nagytama - GroBtama - Tama Mare..........................................175 Szántó község - Tasnádszántó.................................................... 183 Tasnádszántó - Santen - Sántán.................................................. 183 A tasnádszántói deportáltak névsora........................................... 193 Ákos község - Gánáspuszta.........................................................195 Gánáspuszta - Ganaş.................................................................... 195 A gánáspusztai deportáltak névsora............................................205 Terem község - Mezőterem........................................................ 215 Mezőterem - Terem - Tiream..................................................... 215 A mezőteremi deportáltak névsora..............................................235 Mezőfény község - Mezőfény..................................................... 239 Mezőfény - Fienen - Foieni........................................................ 239 A mezőfényi deportáltak névsora................................................275 Kaplony község és Kálmánd község.......................................... 285 Kaplony és Kálmánd....................................................................285 Kaplony - Kaplau - Cápleni....................................................... 285 A kaplonyi deportáltak névsora................................................... 305 Kálmánd - Kalmandi - Cămin.................................................... 308 Akálmándi deportáltak névsora..................................................343 Mérk község és Vállaj község..................................................... 353 M érk-M erk..................................................................................353 Vállaj Walt lei............................................................................. 354 Amérki deportáltak névsora........................................................ 385 A vállaji deportáltak névsora....................................................... 389 Miért? A szatmári svábok kálváriája, az a történelmi esemény, amelyről a jelen könyvben olvasható dokumentumriport-sorozat szól, a XX. század közepén, 1945 eleje és 1949 vége között játszódott le. De rövid történelmi visszatekintőre is szükség van ahhoz, hogy az olvasó megértse, miért hurcoltak el Szatmárból kényszermunkára a Szovjetunióba a második világháború végén kb. 5000 ártatlan embert, elsősorban 16-35 év közötti nőket és 16-45 éves békés civil férfiakat. Amint azt dr. Vonház István A szatmármegyei német telepítés című, 1931-ben megjelent könyvéből tudjuk, a történelmi Szatmár megyébe 1712 és 1838 között német nyelvterületről valamivel több, mint 8 ezer sváb személy érkezett, akik 31 helységben telepedtek le. A szóban forgó helységek közül három, Mérk, Vállaj és Zajta a Magyar Köztársaság, illetve Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területén található. A többi 28, azaz (a telepítés kronológiai sorrendjében) Nagykároly, Csanálos, Csomaköz, Mezőfény, Nagymajtény, Krasznabéltek, Kaplony, Erdőd, Mezőpetri, Gilvács, Kálmánd, Királydaróc, Tasnád, Turterebes, Szakasz, Krasznasándorfalu, Krasznaterebes, Nagyszokond, Szinfalu, Alsóhomoród, Barlafalu, Szaniszló, Józsefháza, Nántű, Kisdengeleg, Nagymadarász, Mezőterem és Tasnádszántó 1920 óta – az 1940-1945-ös időszakot nem számítva – Romániához, illetve közigazgatásilag a romániai Szatmár megyéhez tartozik. Annak idején, amikor a történelmi Szatmár megye területén letelepedtek, a szatmári svábok természetesen németül beszéltek. Egy részüknek – alsóhomoródiak, szakasziak, kisdengelegiek, barlafaluiak, krasznasándorfaluiak, krasznaterebesiek, nagyszokondiak többsége – máig a német maradt az anyanyelve. 1 Ám éppen ezeknek a falvaknak a 1 Fastanz (Bauer) Theresia: Kisdengelegen mindig svábul beszéltünk. Galiger (Munkácsiné) Jolán, Sándorfalu: — Kislány koromban Sándrán szinte mindenki svábul beszélt. Bauholzer (Linsenboldné) Rosalia, Szakasz: Odahaza a családban csak svábul beszéltünk, az utcán svábul meg románul. 5 lakosai a második világháborút követő évtizedekben szinte valamennyien Németországba települtek. Ugyanakkor például a Nagykároly, Tasnád környéki településeken élő szatmári svábok – kaplonyiak, csanálosiak, kálmándiak, mezőfényiek, nagymajtényiak, gilvácsiak, királydaróciak, mezőteremiek, mezőpetriek, szaniszlóiak, csomaköziek, tasnádiak, tasnádszántóiak stb. – többsége fokozatosan elmagyarosodott. 2 Ami alatt az értendő, hogy az etnikai különbözőségük tudatát többé-kevésbé megőrizték ugyan, de anyanyelvet cseréltek, magyar ajkúakká váltak, az általuk legjobban beszélt nyelv a magyar lett. 3 Igaz ugyan, hogy a román hadsereg a második világháború legvégén, 1944. augusztus 23. után a németek ellen fordította a Lorenz Egli, Barlafalu: Mivel a mi falunkban ezt a nyelvet kevesen használták, rosszul beszélek magyarul. Egyformán jól beszélek viszont németül meg románul. 2 Midla (Seresné) Rozália, Túrterebes: Csak azért, hogy azok elvigyenek bennünket, sváboknak állítottak be az oroszok előtt. Lehet, hogy az őseink valamikor régen tényleg svábok voltak, de a mi időnkben, ebben a faluban én senkit nem hallottam svábul beszélni. P. Gajdos Vince, volt kaplonyi plébános 1984-ben kelt kéziratából: Kaplony népe sváb eredetű ugyan, azonban minden egyes lakója magyar anyanyelvűvé lett, és magyar nemzetiségűnek vallja magát. Óberli (Baumgartnerné) Gizella, Kaplony: 1944-ben mielőtt a front ideért volna, Kaplonyból senki nem menekült ekhós szekéren Németország felé, mint más helységekből. Itt nem volt svábizálás. 3 Amíg Magyarország, pontosabban az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgárai voltak, a hatóságok bizonyos mértékig mesterségesen ösztönözték a magyar nyelvi közegben élő szatmári svábok elmagyarosodását. Ennek legfőbb magyarázata abban keresendő, hogy, miután a magyarság erősen megsínylette a XVI–XVII. századbeli török hódoltságot, a háborúk, az éhínség, a pusztító járványok, a lakosság elhurcolása következtében nagy kiterjedésű magyarlakta alföldi területek váltak néptelenekké, ezeket a területeket a töröktől az osztrák Habsburgok hódították el, és – tudatosan gyarmatosító, magyartalanító politikát folytatva – különböző etnikumú népességekkel telepítették be. Becslések szerint a Habsburgok a XVIII. században kb. 400 ezer szerbet, 1,2 millió németet és 1,5 millió románt telepítettek Magyarországra. Ennek az „oszd meg és uralkodj” elvre alapozott gyarmatosító, betelepítő politikának a következtében vált néprajzi szempontból tarkává a Trianon előtti Magyarország – amit a korabeli magyar vezetők a más népek kortárs vezetői által akkoriban alkalmazott módszerekhez képest igen enyhe intézkedésekkel igyekeztek ellensúlyozni. A román nacionalisták például Trianon után összehasonlíthatatlanul agresszívebb románosítási, illetve magyartalanítási politikát folytattak. 6 fegyvert, aminek következtében a győztes fél oldalán fejezte be a háborút. Azonban ezt megelőzően a románok végig a leendő vesztesek szövetségeseiként, a szovjetek ellen harcoltak. A háború végén tehát legyőzöttnek számítottak. Ennek megfelelően a szovjetek nem is mulasztották el benyújtani a számlát Romániának, amiért a román hadsereg Hitler oldalán megtámadta a volt Szovjetuniót, és aktívan részt vett az ország lerombolásában. A szeptember 12-én, Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben az állt, hogy Románia, mint volt ellenséges és legyőzött ország, a (majdani) békeszerződés aláírásáig (amire, mint ismeretes, 1947-ben került sor) elvesztette az állami szuverenitás gyakorlásának a jogát. A következmények