Zempléni Harangok
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
OFFICINA MUSEI 18. Patay Pál Millisits Máté közreműködésével Zempléni harangok Miskolc, 2009 OFFICINA MUSEI 18. Sorozatszerkesztő VERES LÁSZLÓ Szerkesztette VIGA GYULA Technikai szerkesztő FEKETÉNÉ BÍRÓ EDIT Lektor LENGYELNÉ KISS KATALIN Fordítás FRIEDRICH ALBRECHT A borítón az erdőhorváti rk. templom 1653-ban öntött harang koronájának részlete. A kötet megjelenését támogatták: Zemplén történelmi egyházainak főpásztorai: Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, P. Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke és Ternyák Csaba, az Egri Főegyházmegye érseke. A Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Múzeumért Alapítvány. ISSN 1217–033X ISBN 978–963–9271–84–5 Felelős kiadó: DR. VERES LÁSZLÓ, megyei múzeumigazgató Készült a Kapitális Kft. nyomdaüzemében, Debrecen Felelős vezető: KAPUSI JÓZSEF Zempléni harangok ógrád, Szatmár és Bereg után1 a Bodrog mentének egykori és jelenlegi harang- N jairól adunk tájékoztatást, azzal, hogy ez a vidék is értékes adatokat szolgáltat a magyarországi harangöntés történetének megismeréséhez. Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő há- rom községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak – akko- ri kifejezéssel élve – bekebelezve. Ezek a községek már korábban is, sőt évszázadok óta ide gravitáltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Református Egy- ház közigazgatását illetően sohasem a Tiszántúli, hanem a Tiszáninneni Egyházke- rülethez tartoztak. Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet – Külsőt és Belsőt – alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. Ennek a – amint az a nevéből is kitűnik – hegyekkel körülzárt medencé- nek a Ronyva és a Bodrog, nem pedig a Hernád felé van kijárata, így közlekedésileg, gazdaságilag, különösen amióta a trianoni határ elválasztotta Kassától, ugyancsak az egykori Zemplén felé húznak. Az adatok gyűjtése nem történt folyamatosan. A szerző Zemplénben elsőnek a kesznyéteni harangokat írta össze 1959. május 19-én, egy régészeti leletbejelentés végett végrehajtott kiszállása során. Ezt követően is, valahányszor megfordult vala- melyik községben, igyekezett az ottani harangok adatait feljegyezni. Így 1975-ben és 1976-ban Tiszalúcon ásatván a közeli Sajó és Hernád menti községeket járta be. Az 1711 előtt öntött harangok ismertetése céljából2 Kárpáti Lászlóval (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) 1982. szeptember 2-án és 3-án kereste fel az ezekkel rendelkező templomokat. A XVIII. és XIX. századi erdélyi vándorló mesterek harangjainak összeírása3 végett 1993. május 24–26-án járt több helységben. Majd 1999. május 31-én Lengyelné Kiss Katalinnal, az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeumának (Budapest) igazgatójával, augusztus 5–6-án Huszics Györggyel (Öntödei Múzeum) a 150 éven át működött kisgejőci műhely harangjait kutatva4 tett körutakat a kérdéses területen. Ezekhez az utakhoz hol a miskolci Herman Ottó Múzeum, hol a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Vármúzeuma bocsátott gépkocsit rendelke- zésére. Minthogy a Herman Ottó Múzeum szándékává tette Borsod-Abaúj-Zemplén megye harangjainak összeírását, 2000-ben megkezdődött a rendszeres adatgyűjtés. E feladattal Patay Róbertet bízták meg, aki a fegyvertelen katonai szolgálatát a múze- umban teljesítette. Április 10–12-én a szerzővel együtt számos hegyaljai és hegyközi 1 Patay 1958.; Patay 1998a.; Patay 1999a. 2 Patay 1989. 3 Patay 1998b. 4 Patay 2008. 5 községet járt be, majd önmaga több bodrogközit is. Szolgálatának leteltével azon- ban nem lett véglegesítve, ami miatt a további adatgyűjtés elmaradt. A munka folytatását – amivel az szinte befejezést is nyert –, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosa, Turok Margit tette lehetővé. Még az 1950-es években védetté nyilvánított egyházi műtárgyak ellenőrzése végett megtett zempléni körútjai alkalmából (2006. VII. 31–VIII. 1., VIII. 7–8., XI. 6–8.) a gépkocsiján he- lyet biztosított a szerzőnek és Millisits Máténak (Öntödei Múzeum), akik így felke- reshették azokat az egyházakat, amelyekben adatfelvételt addig nem végeztünk. A még így is kimaradt néhány harangot Millisits Mátéval 2007. augusztus 1-jén (a Herman Ottó Múzeum gépkocsiján), illetve Pocsainé Eperjesi Eszterrel (Sárospa- taki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei) augusztus 5-én kereste fel a szerző. Utoljára pedig Ringer István (Rákóczi Vármúzeum, Sárospatak) volt szíves vállalni néhány hiányzó adat begyűjtését. A 110 települést számláló területet a szerző saját erejéből képtelen lett volna bejárni, ezért ezúton fejezzük ki őszinte köszönetünket mindazoknak, akik lehetővé tették gépkocsi rendelkezésre bocsátásával, hogy a településeket hiánytalanul felke- reshettük. Így Veres Lászlónak és Viga Gyulának, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójának és helyettesének, Dankó Katalinnak, a Magyar Nemzeti Múzeum sá- rospataki Rákóczi Múzeuma igzgatójának, Lengyelné Kiss Katalinnak, a Magyar Mű- szaki és Közlekedési Múzeum Öntödei Múzeuma igazgatójának, és nem utolsó- sorban Turok Margitnak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosának. Ugyancsak hálás köszönettel tartozunk mindazoknak a kollégáknak, akik a helyszíni adatfelvételek során a szerzőnek segítségére voltak, illetve azt ellátták, mint Huszics György, Kárpáti László, Patay Róbert, Pocsainé Eperjesi Eszter, illetve Millisits Máté és Ringer István, akik, minthogy a szerző az utolsó években az előrehaladott életkora miatt nem vállalhatta a tornyok megmászását, magukra vállalták ezt a feladatot. Zemplén harangállományáról volt már a rendszeres helyszíni bejárásokat megelőzően, ha nem is részletes, de átfogó képünk. A Református Egyház Zsinati Irodája ugyanis még 1958-ban kérdőívek útján összeíratta az egyes egyházak műtár- gyait. A megválaszolandó kérdések közül három a harangokra vonatkozott. A Zsi- nati Levéltár 5 lehetővé tette a szerzőnek, hogy az ott őrzött kérdőívekről az adatokat kijegyzetelje. A katolikus egyházi hatóságok a szerző kezdeményezésére 1982-ben ugyancsak kérdőívek útján számba vették az egyházközségek harangjait. (A Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspökség már 1965-ben.) Ugyanezt elvégezték az evangélikus egyházkerületek is, még 1959-ben. Az így nyert előzetes adatok birtokában hajtottuk végre a helyszíni adatfelvé- teleinket. Ezek során minden harangot, amelynek létezéséről tudomást szereztünk, felkerestünk. Sajnos néhány esetben megfelelő létra hiányában a harang nem volt megközelíthető (pl. Vágáshuta rk.). 6 Ugyancsak megközelítési nehézségek miatt 5 Budapest, Kálvin tér 8. 6 Karcsán a szerző – noha addig már közel ezer templomtoronyban járt – nem merészkedett a műemlék templom melletti – oda nem illő – modern, toronymagasságú, nyílt vas állványzaton a haran- gokat megközelíteni. 6 több esetben a harang felirata is csak hiányosan volt leolvasható (pl. Bekecs rk., Pálháza gk.). Bejártunk 110 települést, amelyek azonban helységegyesítések következtében, vagy külterületi lakott hely voltukból kifolyólag napjainkban 91 közigazgatási hely- séget alkotnak. Felkerestünk 165 templomtornyot (68 rk., 71 ref., 25 gk., 1 ev.), 11 templom, illetve kápolna mellett álló tornyot, illetve haranglábat (6 rk., 3 ref., 1 gk., 1 ev.), 21 egyéb haranglábat (13 rk., 1 ref., 7 gk.), 15 temetőben lévő haranglábat, illetve temetőkápolnát. Ezen kívül találtunk 1 iskolában és 3 múzeumban egy-egy harangot. Számba vettünk tehát összesen 398, a helyszíni kiszállások idején meglévő harangot. De bármennyire is igyekeztünk minden harangot felkeresni, minden bizonnyal akad – talán több is – amelyről nem szereztünk tudomást és így kimaradt az állo- mányt ismertető jegyzékünkből. Elsősorban temetőkben lehetnek ilyenek, amelyek az egyházak jelentéseiben nem szerepeltek, sem a kiszállásaink során a helybeliek nem hívták fel rájuk a figyelmünket. Szám szerint azonban ez nem lehet sok és nem valószínű, hogy közöttük akár korából, akár művészi kiviteléből, vagy más okból kifolyólag különösebb jelentőségű példány lenne, amely az állomány kiértékelését akár mennyiségi, akár minőségi tekintetben befolyásolná. A helyszíni bejárások során az egyházközségek illetékes személyei (lelkész, gondnok, harangozó stb.) készséggel támogatták a munkánkat és lehetővé tették, hogy a harangokat megtekinthessük, felirataikat leírhassuk, adataikat feljegyezhessük és le is fényképezhessük őket. Segítségükért, amely lehetővé tette e tanulmány létre- jöttét, fogadják ezúton az őszinte köszönetünket. Ameddig nem meghatározott céllal (pl. az 1711 előtt öntött harangok publiká- lása) gyűjtöttük a harangok adatait, addig megelégedtünk az öntő nevének, az öntés helyének, a gyári számának (ha volt), valamint az alsó átmérője méretének feljegyzé- sével. Az 1711 előtt öntött harangokról már részletekre kiterjedő feljegyzés, úgy- szintén fényképfelvétel is készült, sőt a feliratukat ledörzsöléssel le is másoltuk, és a publikációban 1:4 arányban kicsinyítve közöltük is. Újabban (kb. 1990 óta) a haran- gokon található feliratokat betűhűen írjuk le. Legújabban pedig kitérünk a dom- borművekre, díszítésekre is. Amennyiben a körülmények a helyszínen (toronyban) megengedték, igyekeztünk róluk fényképet is készíteni.7 Igyekeztünk a plébániák, paróchiák irattárát (amennyiben volt ilyen) ugyan- csak áttekinteni, hogy adatokat nyerjünk az egykori, ma már nem létező harangokról is. Természetesen ott, ahol nem volt lelkész, ez nem volt keresztülvihető.