Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet Őstörténeti és Régészeti Tanszék
Újabb adatok a késő középkori – kora újkori magyar kerámia megismeréséhez a füzéri vár leletanyagának vizsgálata alapján
Farkas Ádám ME-BTK, történelem-régészet BA konzulens: Dr. Pusztainé Fischl Klára, tanszékvezető, ME-BTK, Történettudományi Intézet, Őstörténeti és Régészeti Tanszék Miskolc 2017.
Tartalomjegyzék
Köszönetnyilvánítás ...... 3 Bevezetés...... 4 A füzéri vár története ...... 6 Építéstörténet ...... 19 A vizsgált leletanyag...... 25 A leletek tipológiai, készítéstechnikai vizsgálata ...... 34 Archeometriai vizsgálat ...... 42 Összefoglalás ...... 50 Angol nyelvű összefoglaló (Summary) ...... 51 Felhasznált irodalom ...... 53 Képek, táblák ...... 55
2
Köszönetnyilvánítás
Itt szeretném kifejezni köszönetemet Dr. Pusztainé Fischl Klárának, aki segítette a dolgozat elkészültét és hasznos tanácsokkal látott el. Köszönet illeti továbbá Gál Viktort, a Herman Ottó Múzeum régészeti Tár munkatársát a leletanyag rendelkezésemre bocsátásáért, szakmai segítségnyújtásáért, tanácsaiért. Az archeometriai vizsgálat elvégzésében és a kapott eredmények kiértékelésében nyújtott segítségét köszönöm Dr. Kristály Ferencnek, a Miskolci Egyetem Ásványtani és Földtani Intézete kutatójának. Köszönöm továbbá a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem Ásványtani és Földtani Intézete további munkatársainak a vizsgált leletanyag kutatásában és feldolgozásában nyújtott segítségét.
3
Újabb adatok a késő középkori – kora újkori magyar kerámia megismeréséhez a füzéri vár leletanyagának vizsgálata alapján
Bevezetés
Északkelet-Magyarország területén, a Zempléni-hegység keleti oldalán fekszik hazánk legészakabbi tája, a Hegyköz medencéje. Itt található egy sziklacsúcson Füzér vára, amely országunk egyik legkorábbi magánföldesúri erőssége. Azért választottam ezt az építményt, illetve leletanyagát dolgozatom kutatási témájának, mert úgy gondolom, hogy a középkor és a kora újkor magyar várépítészete és a várakban zajló élet jól vizsgálható a Hegyközben és annak környékén elhelyezkedő várak múltjának kutatásával. Ennek a célnak Füzér tökéletesen megfelel, mert, mint látni fogjuk, a várat földrajzi elhelyezkedése alapján egyértelműen védelmi, értékmegőrző és birtokigazgatási céllal emelték, illetve a környéket elkerülték a nagyobb háborúk, ostromok és az oszmán előrenyomulás.
Kutatásom konkrét tárgya a vár késő középkori – kora újkori, részben restaurált, válogatott kerámiaanyaga. Emellett nem lenne teljes a vizsgálat a történeti források figyelembevétele nélkül. Ebben a tekintetben Füzér esetében szerencsés a helyzet, ugyanis részletes írott források, oklevelek, inventáriumok maradtak fenn elsősorban a vár 17. századi mindennapi életére vonatkozóan.
Magának a leletanyagnak a bemutatása előtt fontosnak tartom Füzér és környezete történetének, illetve a vár építéstörténetének összefoglalását az eddigi kutatások és levéltári források alapján, hogy a vár és a hozzá tartozó birtokok életét és fontosabb eseményeit magunk elé képzelhessük. Majd a kutatástörténet összegzése kerül sorra. Ezután áttekintem a vizsgált kerámiaanyag előkerülésének körülményeit és az esetleges párhuzamait. Ebben a tekintetben azonban messzemenő következtetéseket nehéz levonni. Mint ahogy arra Simon Zoltán rámutatott, és még fogok is utalni rá, a Füzér környékén található, hasonló korú építmények régészeti anyaga sajnos még alig kutatott. Emellett pedig a várban megmaradt és feltárásra került kerámiaanyag nagyrészt egyszerű használati kerámia hulladéka. Ebből a szempontból az a tény is fontos, hogy a várat nem ostrom pusztította el, hanem mielőtt
4 felgyújtották, minden mozdítható értéket kiürítettek belőle1. Végül a kiértékelt leletanyagra vonatkozó archeometriai vizsgálat eredményeit teszem közzé. Remélem, hogy mindezek alapján sikerül hozzájárulnom a középkori-kora újkori magyar várak történetének jobb megismeréséhez, és az olvasó is elképzelést tud majd arról alkotni, hogy milyen lehetett egy több, mint négy és fél évszázadig fennálló magyar vár mindennapi élete.
1 Simon 2000, 8-9., 18.
5
A füzéri vár története
Füzér vára az Eprejes-Tokaji hegység keleti részén fekvő Hegyköz medencéjének vulkanikus sziklacsúcsán helyezkedik el (1. ábra). Ez a tájegység a történelmi Abaúj vármegye területén található, jelenleg pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti sarkában fekszik. A Hegyköz területéről elmondható, hogy nagyrészt erdő borítja, ennek megfelelően földművelésre kevéssé alkalmas. Az itt megtelepedők elsősorban az erdőből, állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből biztosíthatták megélhetésüket. A vár középkori és újkori történetét részletesen Feld Isvtán és Juan Cabello foglalta össze2, Simon Zoltán pedig 2000-ben összegezte a 16-17. század mindennapi életének addig előkerült emlékeit3.
Az őskor
Az eddigi régészeti kutatás alapján Füzér várának környéke az újkőkor óta biztosan lakott. A neolitikum mellett bronzkori és vaskori leletek is előkerültek. Az alsóvár (ahol bronzkori sánc nyoma is megmaradt) feltárásakor felszínre került kelta ezüstpénz fémjelzi a terület őskori életét4.
Az Árpád-kor
A környékre vonatkozó írásos források csak a 13. század második felében jelennek meg, ezért ha a korábbi időszakok történéseit vizsgáljuk, a régészeti eredmények mellett csak a helynevekből kikövetkeztethető településtörténeti megállapításokat tehetünk5. Ez alapján az államalapítás korában szlávok élhettek a környéken, akikkel a fokozatosan betelepülő magyarság keveredett. Ekkor az Aba-nemzetség szállta meg a Hernád völgyét, és mivel az uralkodó, István szövetségesei közé tartoztak, a király csak a terület egy részét sajátította ki. Füzér és környéke, az erdős részek azonban az Abák kezén maradtak. A 11- 12. századi eseményekről kevés információval rendelkezünk, de a 13. század második
2 Feld-Cabello 1980. 3 Simon 2000. 4 Rudolf 2016. 5 Feld-Cabello 1980. 6-7.
6 felében elterjedt írásos forrásoknak köszönhetően láthatjuk, hogy az Abák nemzetsége ekkorra már több, mint húsz ágra bomlott és hatalmas birtokokkal rendelkezett6. Ezek alapján nagy eséllyel mondható, hogy a füzéri várat is az Abák valamelyik ága építette. Ez valószínűnek tűnik egy 1270. évi oklevél alapján is, amely arról szól, hogy Füzér várát és a hozzá tartozó uradalmat a Kompolt nembeli Vak Andronicus adta el II. András királynak. Ha ezt az adatot hitelesnek fogadjuk el, akkor kijelenthető, hogy a vár a tatárjárás előtt már állt. Ezt a tényt az is bizonyíthatja, hogy a szóban forgó uradalmat észak és nyugat felől is Aba-birtokok határolták (Gönc és Szalánc), kelet és dél felől pedig már Zemplén vármegye7. A kora Árpád-korban, a patrimoniális királyság idején kiépült a vármegyerendszer, a kialakuló vármegyék közigazgatási központjai az ispánsági várak lettek. Ezek többsége fa- föld sáncokkal megerősített központ volt. Ekkoriban igen kevés kővár épült, mert egyrészt költséges beruházásnak számított, másrészt pedig építtetője akár a királlyal is szembefordulhatott volna egy ilyen vár birtokában. Az is igaz, hogy hatalmas birtokok és bevételek voltak szükségesek egy kővár fenntartásához, amellyel ekkor még inkább csak a király rendelkezett.
Ez az állapot II. András uralma alatt változott meg. Ő ugyanis nagy kiterjedésű királyi birtokokat adományozott el híveinek. Így egyre több megerősödő magánföldesúrnak nyílt lehetősége kővár építésére, akik a védelmi funkció mellett meglátták a várakban rejlő hatalmi potenciált is. II. András fia, IV. Béla próbált gátat szabni a királyi birtoktest zsugorodásának, viszont közismert a tatárjárás után az ország védelmének erősítése céljából meginduló tevékenysége, mellyel új kővárak építését szorgalmazta. Ezek az új építmények azonban elsősorban az építtetők hatalmát szolgálták, politikai tekintélyt jelentettek akár más földesurakkal, akár a királlyal szemben. Ennek kapcsán fontos még kiemelni, hogy ezek a magánföldesúri várak a hatalmi tényezőn kívül leginkább a birtokok közigazgatásában töltöttek be fontos szerepet8.
Ezek alapján megállapítható, hogy Füzér a legkorábban megépült magánföldesúri várak közé sorolható. Mint már említettem, valószínűleg az Abák emelték, úgy, mint számos más várat Abaúj és Heves megyében9. Ezután tehát II. András vette meg Füzért, viszont nem a stratégiai helyzete miatt. A Zemplén vármegyéből Kassa felé vezető út innen
6 Feld-Cabello 1980. 8. 7 Feld-Cabello 1980. 8-9. 8 Horváth 2009. 76-77. 9 Feld-Cabello 1980. 12-13.
7 távolabb futott. Ebből is látszik, hogy ezeknek a magánföldesúri váraknak az elhelyezkedése arra szolgált, hogy birtokosát és vagyonát megóvja. Azért vehette meg a király a füzéri uradalmat, hogy növelje a szomszédos pataki erdőispánság királyi birtokainak területét10.
A későbbiekben IV. Béla a füzéri uradalmat leányának, Anna boszniai és macsói hercegnőnek adta 1262-63 körül. Ez a birtoklás rövid volt, mert 1264-ben fegyveres konfliktus robbant ki a király és fia, István ifjabb király között. Mivel Anna az apja pártjára állt, István sok birtokot elfoglalt tőle, többek között Füzért is. A király a pápához fordult segítségért, aki egyházi büntetést kilátásba helyezve szólította fel Istvánt a jogtalanul megszerzett birtokok visszaadására. Ebben az oklevélben szerepel Füzér várának eddigi legkorábbi egykorú említése11. IV. Béla hadjáratot indított az elvesztett várak visszaszerzésére. Anna hercegnő ostrommal elfoglalta a pataki várat, a király pedig Füzért ostromolta meg, viszont István hű embere, a Rosd-nembeli Mihály ispán megvédte azt12. 1270-ben, miután István trónra került, Füzér várát és a hozzá tartozó birtokokat szolgálataikért Mihálynak és testvérének, Demeternek adományozta. A király oklevelében részletes leírás található a birtokba való bevezetéshez kapcsolódó határjárásról, amiből rekonstruálható lehet a birtokhoz tartozó olyan falvak elhelyezkedése is, amelyek azóta már elpusztultak13.
A két testvér birtoklásának vége nem húzható meg egyértelműen. Annyi biztos, hogy 1285-re már egyikük sem élt, és Mihály egyik fia is elesett a kunok elleni hód-tavi csatában14. Ebben az időszakban már javában tartott az ún. „kiskirályságok”, tartományuraságok kialakulása, éppen az új kővárakkal megerősített birtokokon. Egy-egy főúr sikeresen hajtotta befolyása alá a környező birtokok gyengébb nemeseit, egyházait, városait. Abaúj megyében közéjük tartozott Aba Amadé, aki testvérei halála után érdemeiért nagy jutalmakat kapott IV. László királytól: megkapta egész Ung vármegyét, Nádor lett, illetve Abaúj, Zemplén és Szepes megye ispánja. Tartományúri törekvései miatt a király ostromot indított gönci vára ellen. Erre Amadé taktikát váltott, és látszólag megbékélt a királyi hatalommal, és most már arra törekedett, hogy jogilag látszólag támadhatatlanul vonjon fennhatósága alá minél nagyobb birtokokat. III. András újra ki is
10 Feld-Cabello 1980. 14. 11 Feld-Cabello 1980. 14. 12 Feld-Cabello 1980. 15. 13 Feld-Cabello 1980. 15-17. 14 Feld-Cabello 1980. 23.
8 nevezte nádorrá, így 1301-re szinte teljesen megszilárdította hatalmát Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Ung és Bereg megyékben15. Gönci várában rendezte be udvartartását. Arról, hogy Füzért is bírta volna, nincsen közvetlen információnk, csak valószínűsíthető.
Ezután Amadé Anjou Károly híve lett, sőt a nápolyi trónigénylő 1304-1308-ig a gönci várban tartózkodott. A várat a kassaiak megostromolták, de Amadé várnagya megvédte azt a támadóktól. A nagyúr ezután is támogatta a hatalmát kiépítő Károlyt, viszont saját uralmának kiterjesztésére is törekedett. Kassa városát is befolyása alá szerette volna keríteni, azonban a polgárok zavaros körülmények között megölték. A király rábírta Amadé fiait, hogy tegyenek le jogtalan hatalmukról, viszont ők a megegyezést nem tartották be, megostromolták a sárosi várat és Kassa ellen indultak ostromra. Ezt a király már nem tűrhette, és fegyveres beavatkozás mellett döntött. Ennek lett az eredménye az 1312-es rozgonyi csata, ahol a kassai-királyi erők arattak győzelmet. Ezzel megszűnt az Abák tartományurasága, Füzér pedig újra királyi birtok lett. Mint már volt róla szó, az nem állapítható meg egyértelműen, hogy korábban elfoglalták-e a várat az Abák, vagy csak uralmuk elismerésére kényszerítették-e a birtokosait. Az azonban biztos, hogy a birtok jövedelmei őket gazdagították. A rozgonyi csata után a vár Károly kezére került, de az nem dönthető el, hogy ostrommal foglalta volna el a király hadvezére, Drugeth Fülöp, vagy ellenállás nélkül adta fel Amadé-párti várnagya16..
Az Anjou-kor
I Károly és Nagy Lajos hosszú és nyugodt uralmuk alatt a királyi várak Károly által kiépített rendszerére támaszkodhattak. Már a tartományuraságok és az interregnum időszakában kialakult a várnagyok általi igazgatás, tehát az adott főúr bizalmi emberét ültette egy-egy, a birtokához tartozó vár élére, hiszen ő maga csak egyetlen várat tudott igazgatni. A várnagy nagyrészt az úr kíséretéből, famíliájából került kiválasztásra.
Ez a rendszer Károly alatt annyiban változott, hogy a királyi várakat az uralkodó hívei honorbirtokként kapták, tehát tisztségül. Ez azt jelentette, hogy a várnagy annak a fejében, hogy megkapta a szolgálati birtokot, köteles volt azt karbantartani, erősíteni és akár növelni is. Emellett jogi ügyekben (peres ügyek, birtokiktatások, úriszék) is a királyt képviselték, a nevében jártak el.
15 Feld-Cabello 1980. 23-24. 16 Feld-Cabello 1980. 24-25.
9
Az Anjou-kor királyai a legtöbb hívük birtokait és tisztségeit igyekeztek megosztani, hogy ne tegyenek szert túl nagy hatalomra. Ettől csak a Drugethek esetében tettek kivételt, ugyanis a már említett Drugeth Fülöp a korábban Aba Amadé által uralt területek igazgatását kapta meg. Ő szepesi és abaújvári ispán volt, később királynői tárnokmester, 1322-től haláláig pedig az ország nádora. A várainak egy részét adományként kapta meg, másik részét pedig honorbirtokként. Valószínűleg Füzér is ezek közé tartozott. A Drugethek fiú örökös nélküli kihalta után Nagy Lajos ennek a nagy birtoktestnek a nagy részét visszavette, csupán három vár jutott az oldalági örökösök kezére17.
Füzér vára a 14. században tehát királyi vár volt a Drugethek kezén, akik helyettesüket küldték ide várnagynak. 1320-1330-ig a sokszor füzérinek is nevezett Lampert fia Mihály mester volt a várnagy az oklevelek szerint. Az ő idejében hozhattak létre a füzéri uradalomban új irtásfalvakat, miután az uralkodó néhány beregi falut visszaadott a Lónyaiaknak. Ez az akció ellensúlyozta azt is, hogy időközben az uradalomban több Árpád-kori település elnéptelenedett18. Később az Anjou-kor folyamán még többször megemlítették Füzér alvárnagyait.19
Az Anjou-kor után Luxemburgi Zsigmond került a trónra. Ő 1387-92 között birtokainak több, mint felét eladományozta az őt szolgáló főuraknak. Ezzel a nagybirtokosok túlsúlyba kerültek a királlyal szemben. A kedvezményezettek közé tartozott a Rátót-nemzetségből származó Ilsvai Lesták, Zsigmond udvarmestere is, aki 1387-ben más várakkal együtt Füzért is zálogba vette20. A király később igyekezett a megerősödött arisztokráciával szemben egy hozzá hű bárói csoportot létrehozni idegenekből és köznemesekből. Ide tartoztak a Perényiek is, akik 1389-ben, miután Zsigmond visszaváltotta Ilsvai Lestáktól, örök adományként kapták a füzéri várat és tartozékait21.
17 Feld-Cabello 1980. 27-28. 18 Feld-Cabello 1980. 28. 19 Simon 2006. 8.; Feld-Cabello 1980. 29. 20 Feld-Cabello 1980. 32. 21 Feld-Cabello 1980. 32.
10
A Perényiek kora
A család ősei az egyik Hernád-völgyi német hospesfalu, Perény lakói közül a 13. században emelkedtek a köznemesek közé. Birtokuk fekvése miatt először az Abák, majd a Drugethek familiárisai voltak. A III. András idejében élt Orbán egyik, István nevű fiától származik a család nádori ága, mely majdnem két évszázadig birtokolta Füzért22.
István fia, Péter bekerült a király kíséretébe, majd regéci királyi várnagy lett. Így figyelhetett fel rá Zsigmond király, aki uralkodása kezdetétől kegyeibe fogadta. Előbb a fontos diósgyőri váruradalmat kapta meg, amely egyúttal több vár várnagyságát és öt megye ispánságát is jelentette. Legidősebb fia, Miklós a királyi udvarban kapott méltóságot, pohárnokmester lett. E tisztségek ellátásához természetesen megfelelő birtokokra is szükség volt. A király ezért 1387-ben a zempléni Terebes várát adta nekik, mely ettől kezdve, a család fő székhelye lett23.
1388-ban apja halálával Miklós lett a diósgyőri várnagy, majd szörényi bán lett. A pohárnokmesterségben öccse, János követte. Imre, a legfiatalabb testvér a királynő udvari apródja lett. A testvérek együtt kapták ekkor Füzért és uradalmát, majd a török elleni harcokban tanúsított érdemeiért csak Miklós a délvidéki Érdsomlyó várát. Ezt azonban a király 1392-ben elcserélte a füzéri uradalommal határos Patak és Újhely városaira és a közöttük fekvő várra. Miklós és János csak néhány évig élvezhették ezt a jelentős vagyont, ugyanis a nikápolyi csatát a három testvér közül csak Imre élte túl24.
Így ezután Imre lett a család feje. Kezdetben ő is csak pohárnokmester volt, de ez a tisztség biztosította számára a királyi tanácsban való részvételt. A török trónviszályt kihasználva, utazásai során kapcsolatot teremtett a szultán ázsiai ellenfeleivel. 1403-ban, amikor a régi arisztokrácia magukat mellőzöttnek érző tagjai felkeltek Zsigmond ellen, mint diósgyőri várnagy, ő szórta szét Patak mellett a környék lázadó nemeseinek csapatait. Hálául a király megjutalmazta híveit a felkelők javaiból. Imre Borsod megyében kapott tekintélyes birtokokat, ahol felépítette Csorbakő várát. Később emellett még Lubló, majd helyette a sárosi Újvár és Podolin birtokosa lett25.
22 Feld-Cabello 1980. 33. 23 Feld-Cabello 1980. 33. 24 Feld-Cabello 1980. 34. 25 Feld-Cabello 1980. 34.
11
Élete végéig Zsigmond legfőbb hívei közé tartozott, 1404-től ő lett a király titkos kancellárja. 1408-ban természetesen bekerült a Sárkány-rendbe. Úgy tűnik, hogy bár a család fő székhelye a terebesi Parics-vár volt, Imre később az általa építtetett Csorbakőt részesítette előnyben. Zsigmond 1405-ben Imre és unokaöccsei számára erősítette meg 1389. évi adományát. Így Füzért és Terebest közösen birtokolták. A közös birtokok ügyeinek intézője kezdetben Imre volt, így 1406-ban ő tiltakozott az ellen, hogy a füzéri várbirtok jobbágyaitól jogtalan adót szedjenek.26
Füzér vára ekkor a Perényi-család uradalmi központjai közül csak az egyik volt. Élén a várnagy állt, aki majdnem ugyanazt a jogkört gyakorolta, mint Anjou-kori elődei. Füzér azért nem lehetett a család egyik székhelye, mert Terebes vára sík vidéken épült, vizesárkokkal körülvéve. Ennek megfelelően könnyen átépíthető, rendezhető volt a kiszolgáló épületeivel együtt. Emellett könnyebben megközelíthető, kényelmesebb lakhely lehetett Füzérnél. Csorbakő vára egy alacsonyabb dombon állt, Patak magasabb hegyre épült, de jelentős települések közelében emelkedett. Füzér átalakítására, korszerűsítésére jóval kevesebb tér állt rendelkezésre27.
Abaúj vármegye 1427-ből fennmaradt adójegyzékéből kiderül, hogy a füzéri várbirtok, ekkora már elérte legnagyobb kiterjedését. Az egész Hegyközt, és dél felé a majdnem Újhelyig terjedő területet is magába foglalta. 1389 óta a két Regmecet és Vilyt is a várhoz számították, később még Bózsvát, Mátyás- és Mikóházát is megszerezték a Perényiek. Alsóregmec és Mikóháza voltak a legnagyobb települések hasonló portaszám a régi tartozékok közül csak Nyíriben található28.
1429-ben a néhai Imre János és István nevű fiai lettek Füzér, Újvár, Csorbakő és Terebes birtokosai. A következő időszak vezető egyénisége János lett, aki kölcsönös örökösödési szerződést kötött testvérével, Istvánnal együtt a Perényiek másik ágával Terebes és Füzér váraira. A két testvér asztalnokmesterként Zsigmondot uralma végéig támogathatta. Utóda, Albert király 1438-ban Jánost tárnokmesterré nevezte ki. Ekkor előbb Fülek várát vette zálogba Erzsébet királynétól, majd Sáros várát kapta a királytól29
Perényi Jánost Ulászló király megerősítette tisztségében, de közben az özvegy Erzsébet királyné híve, a cseh Giskra rengeteg északi várat foglalt el és bevette Perényi
26 Feld-Cabello 1980. 34-37. 27 Feld-Cabello 1980. 37-38. 28 Feld-Cabello 1980. 38. 29 Feld-Cabello 1980. 38-39.
12 várát, Sárost is. A király nem bírt Giskrával, Perényi ennek hatására a zsoldosvezérhez közeledett. Így 1444-ben már Giskra szövetségeseként tárgyalt a lengyelekkel. Ezért viszont a király ellene fordult és hadsereget küldött ellene, majd Pálóczi Simon ugyanebben az évben elfogta. Kiszabadulása után a Pálócziak ellen fordult, elfoglalta két várukat, Dédest és Ajnácskőt, majd Patak városát. Eközben Pálóczi László a füzéri várat vette be. Végül a két család 1446-ban kiegyezett egymással30.
A várnai csata után. Giskra a hét főkapitány egyike lett, és Hunyadi János sem tudta őt legyőzni. Perényi ezért a cseh oldalán maradt. De amikor 1448-ban a husziták elfoglalták a sárosi Újvárát, szembefordult Giskrával és Hunyadi mellé állt.
1452-ben, V. László trónra lépése után Giskra és a husziták folytatták a rablásokat, ezért Perényi Jánosnak továbbra is küzdenie kellett velük. 1455-ben adományként kapta a királytól Füzér várát és tartozékait, ezek Füzéralja, Komlós, Nyíri, Kápolna, Kajata, Biste, Pusztafalu, Kuthyn, Radvány, Pálháza, Alsóregmec, Felsőregmec, Vily, Mikóháza, Verenye (vagy Vereng) voltak31. Perényi később, Hunyadi László lefejezése után ismét Giskrával együtt lett főkapitány, és ebben a tisztségében kötött fegyverszünetet Kassán Szilágyi Mihállyal, a Hunyadi-párt vezérével. 1458-ban halt meg, Mátyás királlyá választását alig néhány nappal élte túl. Székhelye végig Terebes volt, a terebesi templomban is temették el32.
Perényi Jánosnak három fia volt, közülük apjuk halála után István lehetett a család feje. Perényi István 1459-ben, mint zempléni főispán, már a Mátyás-párti főurak között tartózkodott Budán. A husziták elleni harcok végső fázisában is részt vett. Perényi Istvánt ezután a király kisebb udvari méltóságokba (asztalnok-, majd főlovászmester) emelte. 1464-ben részt vett Mátyás koronázásán, majd 1465-ben testvéreivel együtt új adományként kapta tőle Füzért és uradalmát. Az 1467. évi erdélyi főúri lázadás idején éppen nem töltött be semmilyen tisztséget. A király külpolitikájának, a régi arisztokráciából álló királyi tanács visszaszorításának és más, a főúri érdekeket sértő törekvéseknek 1471-ben a Vitéz-féle összeesküvés lett az eredménye. Perényi István is a felkelők között volt. Testvérével, Miklóssal együtt, már a határnál fogadta a trónra meghívott lengyel Kázmért. Perényi István Kázmérral vonult Buda felé, de végül még ebben az évben visszatért Mátyás hűségére. A király megbocsátott neki, és a Kázmér
30 Feld-Cabello 1980. 39-40. 31 Simon 2000. 12. 32 Feld-Cabello 1980. 40.
13 mellett továbbra is kitartó Miklós összes vagyonát (Füzért is) a két másik testvérnek, Istvánnak és Péternek adta33.
1472-ben Mátyás Perényi Istvánt tárnokmesterré tette, de a jó viszony nem tartott sokáig. Néhány év múlva, a testvérek megkísérelték önállósítani uralmukat az északkeleti felvidéken. Perényi István 1479-ben cseh és lengyel zsoldosokkal pusztított a határvidéken. Később, 1481 Körül a gazdag királyi város, Kassa polgárain hatalmaskodott. Végül Mátyás a katonai leszámolás mellett döntött. Először csak a kassaiakat küldte Sztropkó ellen. Közben meghalt Miklós, de István, most már az ő váraiból is folytatta rablásait. Füleken ágyútűzzel fogadta a király emberét, Sárosba és Újvárra idegen katonaságot akart fogadni. Mátyás 1483 őszén királyi sereget küldött ellene. Katonái a városoktól kapott ágyúkkal sorra elfoglalták István várait, végül már Terebest ostromolták. Füzéren nem tudunk ostromról. Lehetséges, hogy várnagyai Terebes eleste után önként átadták a várat a királynak34.
Mátyás az elkobzott birtokok egy részét később visszaadta a lázadó István egyetlen, Imre nevű fiának. 1490-ben így Imre Terebes, Füzér, Csorbakő és Újvár birtokosa volt. Birtokai elhelyezkedéséből következhetett, hogy először az újabb lengyel trónigénylőt, János Albertet támogatta. De még 1490-ben Ulászlóhoz pártolt, aki asztalnokmesterré tette. A következő években egyre nagyobb befolyásra tett szert az udvarban, a király bizalmasa, az udvari párt arisztokratáinak egyik vezetője lett. 1504-ben először Abaúj vármegye örökös főispáni címét kapta meg, majd az országgyűlés nádorrá választotta35. 1506. február 22-én II. Ulászló király új adományként adta Perényi Imrének többek között Füzér várát és tartozékait36. 1509-1511 között, a király sziléziai útja idején Imre nádor lett az ország teljhatalmú kormányzója, majd később horvát-dalmát bán és országos főkapitány is. 1514-ben a király őt bízta meg a Hegyalja védelmével a felkelő parasztok ellen37.
Imre nádor 1519-ben bekövetkező halála után az örökségét két fia, Péter és Ferenc kapta meg. Néhány hónappal később kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek ecsedi Báthori Istvánnal és Báthori András fia Andrással, ebben szerepelt a füzéri vár is38. A
33 Feld-Cabello 1980. 51. 34 Feld-Cabello 1980. 52. 35 Feld-Cabello 1980. 53. 36 Simon 2000. 12. 37 Feld-Cabello 1980. 53. 38 Simon 2000. 12.; Feld-Cabello 1980. 56.
14
Perényiek azonban néhány év múlva már a Báthoriak ellen szövetkeztek, és Péter Szapolyai Jánossal együtt lett koronaőr39.
Perényi Péter a mohácsi csatából szerencsésen megmenekült, testvére, Ferenc azonban életét vesztette. 1526 novemberében Péter részt vett Szapolyai fehérvári koronázásán, ahol az új király erdélyi vajdává tette. Ezután a szokás szerint a koronázási jelvényeket a visegrádi várba kellett volna visszavinnie, Perényi viszont másképp tett. Szerémi György ezt írta erről: „És Perényi Péter azonnal vígan elrohant Budára, nem várta meg a királyt végig. És Budáról nyomban Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen"40. A rendelkezésre álló adatok szerint a koronát majdnem egy évi őrizhették a várban41. Időközben Perényi átállt Ferdinánd oldalára. Erre válaszul Szapolyai csapatai több Perényi által birtokolt várat elfoglaltak, így Füzér környéke is a két király évekig tartó harcának színhelye lett. Azt nem tudjuk, hogy Füzér várát is megtámadták-e, az azonban biztos, hogy 1529-ben Szapolyai emberei felégették a vár alatti istállókat42.
Ferdinánd trónra lépése után a korona visszatért Visegrádra. A továbbra is koronaőrnek meghagyott Perényi hamarosan ismét magához vette, és siklósi várában őriztette, mely távolabb esett a Szapolyai uralta vidéktől. Amikor azonban 1529-ben a fokozódó török veszély miatt Siklósról az új székhelynek kiszemelt Patakra költözött, útközben családjával és a koronával együtt a János-pártiak fogságába esett, akik kiadták a töröknek. Csak 1533-ban érkezett meg Patakra, ahol azonnal hozzálátott új rezidenciájának kialakításához és várainak megerősítéséhez43. 1533-tól ismét János király híve volt, majd 1538-ban ő kérte meg János számára Izabellát, a lengyel király leányát, és kísérte Magyarországra. Ebben az időben lett a reformáció híve és terjesztője. János király halála után Péter ismét Ferdinánd pártjára állt, aki valószínűleg kevéssé bízott benne, mert 1542- ben törökkel való összejátszás vádjával fogságba vetette. Bár Perényi 1546-ban megesküdött, hogy ha belzavarok törnek ki, átadja várait (többek között füzért is) Ferdinándnak azok minden ágyújával, hadieszközeivel és lőporával együtt, csak 1547 végén szabadult ki, és néhány hónappal később meghalt44.
Ezután fia, Perényi Gábor lett az örökös, aki először János Zsigmond pártjára állt, és csak 1563 körül egyezett ki a királlyal. Ekkor tárnokmester, országbíró és titkos tanácsos
39 Feld-Cabello 1890. 57. 40 Feld-Cabello 1890. 57. 41 Simon 2000. 42 Simon 2000. 13. 43 Feld-Cabello 1980. 58.; Simon 2000. 13. 44 Feld-Cabello 1980. 58.; Simon 2000. 13.
15 lett Miksa udvarában. Ennek fejében szerződést kötött az uralkodóval, hogyha fiú örökös nélkül halna meg, birtokait a kincstár kapja meg. Gábor is a reformáció híve volt, 1563-ban épp a füzéri várban tudunk egy hitvitáról elnöklete alatt45.
Már a 15. század végén megkezdődött a füzéri uradalom falvainak elzálogosítása, amely a 16. században folytatódott. Például 1561-ben Alsóregmecet kapták meg Perényi Gábor familiárisai. A zálogosításra valószínűleg azért volt szükség, mert Perényi 1561- 1563 között Patakon és Füzéren is építkezett. Arról is tudunk, hogy Perényi Gábor egy alkalommal az őt üldöző Némethy Ferenc elől Füzérre menekült, és betegsége alkalmával is felvitette magát a várba. Ezek alapján úgy tűnik, hogy kedvelhette Füzért46.
Perényi Gábor 1567-ben, fiú utód nélkül hunyt el. Ezzel véget ért a Füzért közel két évszázadig birtokló család története. A korábban Miksával kötött szerződés miatt a Kamara még Gábor halála előtt próbálta megbecsülni az uradalom értékét. Azonban az 1519-es kölcsönös örökösödési szerződés okán a Báthoriak is igényelték a birtokot47.
A 15-16. század fordulóján már egyértelműen átalakult Füzér szerepe a korábbi időszakokhoz képest. A főurak, a nemesség egyre inkább a könnyen megközelíthető, újonnan épített vagy régebbi várak átépítésével kialakított kastélyokban, várkastélyokban töltötték idejük nagy részét, a Perényiek esetében ide sorolható például Siklós és Ónod vára. A nehezen megközelíthető hegyi várak, mint például Füzér lakóhelyfunkciója háttérbe szorult, ezután elsősorban börtön-, vagy értékmegőrző erősségekké váltak, illetve katonai funkciót is kaptak48.
A Báthoryak és a Nádasdiak kora
Perényi Gábor halála után, örökségére a Kamara érdeklődése mellett más igénylők is jelentkeztek. A Balassák rokoni kapcsolataikra hivatkozva támadták a Miksával kötött szerződést, a Báthoriak és az Erdődiek örökösödési szerződés jogán vezették volna be magukat a birtokokba. A másik Perényi-ágból János és György, és az elhunyt özvegye és lánya mindezeket ellenezték49. A hosszú pereskedés csak az 1590-es években zárult le, azonban 1568-ban ecsedi Báthori Miklós és György 55 ezer forintért adománylevelet
45 Feld-Cabello 1980. 58. 46 Simon 2000. 13. 47 Feld-Cabello 1980. 58.; Simon 2000. 13. 48 Feld-Cabello 1980. 55. 49 Feld-Cabello 1980. 66.
16 vásároltak Füzér várára és uradalmára. Báthori György halála után Füzéri birtokát fia, István örökölte, Miklós részét csak annak 1584-es halála után kapta meg István. A Báthoriak birtoklása idején a füzéri uradalomból egyre több falvat adtak zálogba, távoli rokonoknak, familiárisoknak, officiálisoknak50.
Ebben az időszakban egy hosszú pereskedés zajlott a Füzér és Regéc közötti erdők hovatartozásának kérdésében. Ez az ellentét odáig fajult, hogy 1600-ban a füzériek megostromolták a Rákóczi Zsigmond által védett regéci várat. Az ostrom sikertelen volt, és az ellentétek Báthori István országbíró halálig megmaradtak. 1605-ben Báthori örökös nélkül hunyt el. A végrendeletében Füzért Nádasdy Ferenc özvegyére, Báthori Erzsébetre és gyermekeire hagyta51.
Báthori Erzsébet vagyonát végrendeletében három gyermekére, Nádasdy Annára (Zrínyi Miklósné), Katalinra (Homonnai Drugeth Györgyné) és Pálra hagyta. Homonnai még Báthori Erzsébet életében önkényesen elfoglalta az uradalmat, de 1614. június 6-án végül Nádasdy Pál kapta meg Füzért. 1620-ban és 1623-ban részletes inventárium készült a vár javairól, az 1623-1626 közötti évekről pedig fennmaradtak Datz Márton füzéri számtartó számadásai52. Nádasdy Pál birtoklása alatt egyetlen említésre méltó eseményről tudunk. Nádasdy 1928-ban írt két, Füzérre küldött embere számára írt instrukciójából úgy tűnik, hogy Bethlen Gábor 1626-os hadjárata alatt foglalhatta el Füzért átmenetileg az egyik csapata, a védők harc nélkül feladták nekik a várat.53
1633-ban, Nádasdy Pál halála után gyermekei, Ferenc és Anna Mária örökölték a füzéri várat. Az örökösök 1641-ben osztoztak meg a birtokaikon. Nádasdy Ferenc folytatta a várhoz tartozó falvak elzálogosítását, 1654-ben zálogba adta Füzér várát és a megmaradt uradalmát Mosdóssy Imrének és feleségének. Előtte részletes inventárium készült a várról. 1665-ben is készült egy ilyen összeírás, amelyet 1668-ban lemásoltak, mert ekkor tolcsvai Bónis Ferenc kapta meg a várat és a maradék négy falut évi 3500 forint haszonbér fejében54.
A Wesselényi-összeesküvésben való részvételük miatt Nádasdyt és Bónist is letartóztatták, birtokaikat a kincstár javára kobozták el. A füzéri javakat 1670. június 22-én foglalták le, ekkor inventárium is készült. Ezt követően a szepesi kamara leváltotta a
50 Simon 2000. 13-14. 51 Simon 2000. 14. 52 Simon 2000. 14. 53 Simon 2000. 14. 54 Feld-Cabello 1980. 71., 89.; Simon 2000. 14.
17 magyarokból álló őrséget, és német muskétásokat helyeztek a várba. Az ezt követő években a bujdosók rendszeresen zaklatták, fosztogatták a környéket55. 1676 szeptemberére a várbeliek már nem merték elhagyni a várat. A szepesi kamara beszámolt a tarthatatlan helyzetről a kassai főkapitánynak, Strasoldonak, aki végül nem a lázadóktól tisztíttatta meg a környéket, hanem parancsot adott a vár „elrontására”. A feltárások alapján úgy tűnik, hogy Füzér várát más környékbeli várakhoz hasonlóan, felgyújtották56. Ezzel a vár minden szerepe megszűnt, és amikor a Károlyi család 1686-ban megkapta a királytól a Hegyközt és környékét, székhelyük Radvány lett57. A romok falainak köveit a falubeliek a házaik építőanyagaként használták fel. A 19. századból fennmaradtak a vár ábrázolásai. 1934-36-ban a Károlyi család költségén állagmegóvást hajtottak végre a romokon Lux Géza tervei alapján58.
Valószínű, hogy a vár késői, Perényi Gábor halála utáni időszakában birtokosai már igen keveset, vagy egyáltalán nem tartózkodtak benne, amikor a környéken jártak59. Leginkább az ország más részein található rezidenciáikon vagy a 16. században épült60, a várhegy alatt elhelyezkedő, kényelmesebb udvarházban tölthették idejüket, a vár pedig egyre inkább mindössze terményraktárként és börtönként szolgált 61.
55 Simon 2000. 15-16. 56 Simon 2000. 16.; Feld-Cabello 1980. 90-91. 57 Feld-Cabello 1980. 89. 58 Simon 2000. 16.; Feld-Cabello 1980. 90-103. 59 Simon 2005. 64. 60 Simon 2000. 144. 61 Feld-Cabello 1980. 71., 88.; Simon 2000. 145.
18
Építéstörténet
A Simon Zoltán 2006-os monográfiájában található kép alapján megállapíthatók a füzéri vár fontosabb építési periódusai (2. ábra). A vár a 13. század elején, mint láttuk, nagy eséllyel még a tatárjárás előtt egy olyan sziklatömbön épült fel, amely minden oldalról szinte megközelíthetetlen. Kocsiút sem vezetett a várba, azzal csak az alatta lévő párkányig lehetett eljutni. Onnan sziklába vájt lépcsőt alakítottak ki, amely felvezetett a várba. A hegytető egy 40x70 m-es, szabálytalan formájú terület. Ezt, valószínűleg a 13. század elején egy 1,5 m vastag és 5-6 m magas, szabálytalan ovális alakú, néhol külső támpillérekkel erősített kőfallal vették körül (2. ábra)62. Ennek építőanyaga egyrészt a helyszínen helyben bányászott riolit és andezit volt, másrészt füzérkomlósi riolit-, és andezittufát használtak fel63. A vár keskeny kapuja az északkeleti oldalon nyílt, ennek csak az alsó része maradt fenn. Az északkeleti oldalon megmaradt falszakasz tanúsága szerint a vár legkorábbi időszakában, a 13. században a falak belső oldalán védőfolyosó futott körbe, amelyről meg lehetett közelíteni az egykori kilövőállásokat vagy védőpártázatokat64. A legkorábbi lakóépület, a palota, a délnyugati sarokban emelkedett. Pontos felépítése nem deríthető ki a fennmaradt nyomok alapján. Lehetséges, hogy az egyik helyiségnek két emelete is volt, míg a többinek a pincén kívül csak egy65. A várudvar délnyugati részén létrehoztak egy négyzet alaprajzú kutat és egy kör alaprajzú ciszternát. Az nem bizonyított, hogy ezek az Árpád-korban már megvoltak, de valószínű, hogy a kút készült el hamarabb.(2. ábra, 3. ábra)66. A várban az Anjou-korban folyó építkezésekről nincs közelebbi tudomásunk. Kisebb javítások természetesen történtek a várban. A ma is álló, a Perényiek birtoklása idején épült kápolna alépítményének falában előkerült építészeti részletek alapján annak a helyén már korábban is állhatott egy gótikus kápolna67. Természetesen a Perényiek birtoklása idején zajlottak a legfontosabb építkezések a füzéri vár területén. A 15. század elején kibővült, illetve átépítésre került a déli palotaszárny68 (2. ábra, 3. ábra). A feltárások alapján valószínű, hogy a vár eredetileg
62 Feld-Cabello 1980. 18. 63 Simon 2000. 67. 64 Feld-Cabello 1980. 18. 65 Feld-Cabello 1980. 20; az Árpád-korra (és a későbbi korokra is) vonatkozó rekonstrukciós elképzelések: http://pazirik.hu/projekt/fuzeri-var-2/, Hozzáférés időpontja: 2017. április 4. 66 Simon 2006. 46-48. 67 Simon 2000. 59-60.; Feld-Cabello 29. 68 Simon 2006. 37-38, 40.
19 kétemeletes kaputornyát 1500 körül építették69. Ugyanekkor épült a kaputoronyhoz kapcsolódó, négy helyiségből álló északkeleti épületszárny (2. ábra, 3. ábra). Ezek az épületek gazdasági feladatokat láttak el70. A kutatások alapján ugyanekkor, a 15-16. század fordulóján épült fel a füzéri vár legszebb építménye, a késő gótikus stílusú kápolna (2. ábra, 3. ábra). Ez a déli várfalhoz kapcsolódva épült fel a korábban itt állt, már említett, valószínűleg a 15. század elején készült kápolna helyén. A Perényiek ekkori hatalmi helyzete a mérnöki bravúrral a szikla szélére felépített, díszes kápolna alapján jól elképzelhető71. 1500 körül mindezek mellett kiépült az északnyugati palotaszárny (2. ábra, 3. ábra). A régészeti feltárások alapján ennek a helyén korábban szabadon álló kemencék helyezkedtek el, amelyeket a konyha és a sütőház felépítéséig használtak72. Az 1530-as években, mint láttuk, Perényi Péter igyekezett megerősíteni és korszerűsíteni várait az új hadi és védelmi igényeknek megfelelően. Ennek nyomát láthatjuk Füzéren is. Ebben az időszakban épült fel a párkánynak nevezett, kőfallal körülvett elővár a vártól keletre eső hegynyeregben. A bejáratát felvonóhidas kapu és szárazárok védte. Területén a 17. századi leltárak szerint istállók és pincék álltak73. A rendelkezésre álló források szerint a Füzér várában épült erődítések létrehozását az itáliai építőmester, Alessandro Vedani irányította74. A kaputorony megerősítését, védelmét szolgálta az ekkor felépült óolasz kapubástya (2. ábra, 3. ábra), amelyre azért volt szükség, mert a harci eszközök fejlődése miatt ekkor már felmerült a lehetősége annak, hogy a várat tűzfegyveres ostrom érheti. A füzéri vár bejárata elvileg belőhető volt a szomszédos Kopaszka nevű hegyről75. A 16. század közepe körül alakították ki a virágoskertet az északkeleti épületszárny és az északnyugati palotaszárny között (2. ábra, 3. ábra)76. Az 1560-as években megerősítették a legjobban támadható keleti várfalat, a kapubástyától majdnem a kápolnáig egy méter vastag köpenyezést építettek rá, majd négy lőrést alakítottak ki rajta (2. ábra, 3. ábra). A fal belső oldalán pedig egy földfeltöltést alakítottak ki az ágyútűzzel szembeni nagyobb stabilitás érdekében. Ugyanekkor történt az északi és a déli palotaszárnyak várfalának megerősítése, illetve külső árnyékszékek építése. Mindezek
69 Simon 2006. 20. 70 Simon 2006. 25-29. 71 Feld-Cabello 1980. 42-49.; Simon 2006. 42-45. 72 Simon 2006. 30. 73 Simon 2006. 16. 74 Simon 2000. 13. 75 Simon 2006. 18.; Feld-Cabello 1980. 55-56. 76 Simon 2006. 29.
20 mellett a vártól nyugatra kiálló sziklapadon is felépítettek egy védőművet lőrésekkel (2. ábra, 3. ábra)77. A 16. század második felében és a 17. században nagyobb építkezések már nem zajlottak a füzéri várban. 1644 után a kapubástya nagy részét elfalazták (2. ábra, 3. ábra), így a kaputorony keleti homlokzata előtt maradt egy dongaboltozattal fedett keskeny tér a bejáratnak. A falazásra azért volt szükség, mert a bástya falait megmagasították és egy új emeletet hoztak létre rajta78. Látható, hogy Füzér várát a 16. században a haditechnika fejlődésének köszönhetően igyekeztek ellenállóbbá tenni az ostromokkal szemben. Azonban, mint láttuk, a várat története során komolyabb ostrom nem érte. Szerepe inkább reprezentáció, illetve értékmegőrzés és raktározás volt, különösen a késői időszakában, a 17. században. A fennmaradt inventáriumok alapján ugyanis ekkor már a vár legtöbb helyiségét különféle termények és egyéb javak raktározására használták, birtokosai pedig egyre kevesebbet fordultak meg benne. A források alapján úgy tűnik, hogy a várban nagy létszámú katonaság soha nem állomásozott79.
77 Feld-Cabello 1980. 59-62. 78 Feld-Cabello 1980. 72. 79 Simon 2000. 126-127.
21
Kutatástörténet
A füzéri várral a 20. század előtt keveset foglalkozott a tudomány. A 19. században Ligeti Antal és Greguss János készítettek metszeteket és ábrázolásokat. Komáromy András 1886-ban közzétette a vár 1665-ös leltárának teljes szövegét80. Pettkó Béla már 1911-ben, a Károlyi család levéltárában való kutatás után közölte az 1620-ban felvett inventárium szövegét81. Füzér várára nézve hasznos információk találhatók Kemény Lajos Abaúj-Torna vármegye 16-17. századi történetét feldolgozó 1914-ben megjelent munkájában82. Az 1930-40-es években jelentek meg Lux Géza építész tanulmányai, amelyekben a szerző a vár kápolnáját és a kaputornyot elemezte, illetve készített hozzájuk helyreállítási terveket. 1936-ban Lux Géza tervei alapján megindult a kaputorony visszaépítése, ami 1937-re leállt83. További építkezés nem történt, viszont megakadályozták, hogy a kápolna és a kaputorony állapota tovább romoljon. Gerő László is foglalkozott Füzérrel több, várépítészettel foglalkozó művében84.
A vár tervszerű régészeti kutatása 1977-ben kezdődött meg, a munkálatokat Feld István és Juan Cabello irányította. Ennek eredményeiről két rövid jelentés85 és egy kismonográfia86 készült el. A régészeti leletek részletes közlése csak a kályhacsempék esetében készült el, ezt Gyuricza Anna végezte el87. Fontos még megemlíteni Détshy Mihály 1970 és 1996 közötti tanulmányait, amelyekben a füzéri vár késői történetére vonatkozó részletes adatok találhatók88.
1992-től 1998-ig Simon Zoltán vezetésével újra régészeti feltárás történt a várban, az újra meginduló helyreállítás miatt. Az eredményekről egyetemi szakdolgozat készült, és három kisebb közlemény jelent meg89. 2000-ben látott napvilágot Simon Zoltán monográfiája90, amely részletesen tárgyalja a füzéri vár 16-17. századi történetét és
80 Simon 2000. 17. 81 Simon 2000. 17. 82 Simon 2000. 17. 83 Feld-Cabello 1980. 92-101.; Simon 2000. 17. 84 Simon 2000. 17. 85 Simon 2006. 17. 86 Feld-Cabello 1980. 87 Simon 2000. 17. 88 Simon 2000. 17. 89 Simon 2000. 18. 90 Simon 2000.
22 régészeti leletanyagát. A 2005-ös cikke91 és a 2006-ban megjelent könyve92 pedig az időközben lezajlott új ásatások eredményeit tartalmazza.
Közben folyamatosan haladt Füzér várának rekonstrukciója. 2004-2006 között Oltay Péter építész tervei alapján a Felsővárban a kápolna, a keleti kaputorony, a sütőház és a konyha részleges rekonstrukcióját végezték el, 2009-ben pedig elkezdődött az Alsóvár helyreállítása93. 2013-ban megindult az Alsóvár, 2014-ben a Felsővár részleges rekonstrukciója. Ennek során elvégezték a vár palotaszárnyának visszaépítését. A pince és a vezérszint részben az inventáriumok alapján, részben múzeumi funkciókkal készült el, a padlás pedig modern szerkesztésű kiállító terem funkcióval94.
2015-ben a palotaszárny helyreállításához kapcsolódóan Miskolczi Melinda és Gál Viktor vezetésével régészeti feltárást végeztek a Rimay-ház területén és közben folyamatosan zajlott a kút és a ciszterna kitisztítása95. A vár újjáépítése folyamatosan zajlik a Nemzeti Várprogram keretében (12. ábra). A várudvaron jelenleg található, a korábbi munkálatok során keletkezett földhalom elhordása után remélhetőleg még kerülhetnek elő új leletek a felsővár területéről.
Füzér várának rekonstrukciója felveti a kérdést, hogy az mennyire tekinthető szakszerűnek. A régészeti feltárás megkezdésekor a falak már erősen leromlott állapotban voltak, és például a palotaszárnyak lakószintjeiből alig maradt valami, így régészeti megfigyelés csak a pinceszintek esetében történhetett96. Ezek alapján nehezen elképzelhető a hiteles rekonstrukció. Viszont az a tény, hogy a 17. századból részletes inventáriumok maradtak fenn a várban őrzött tárgyakról, segíthet az egykori belső berendezések visszaépítésében, bemutatásában. Még ha a régészeti és a történeti források bősége alapján nagyjából képet is alkothatunk a füzéri vár mindennapi életéről, arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy bármilyen visszaépítés csak egy a több elképzelhető verzióból. Az is fontos szempont, hogy a helyszíni információkból nem kideríthető építészeti részletek más várak párhuzamai alapján való felépítése is lehet megoldás, de egyértelmű, hogy az egykori valóságot így lehetetlen visszaidézni.
91 Simon 2005. 92 Simon 2006. 93 Rudolf 2016. 94 Rudolf 2016. 95 Miskolczi Melinda 2015. Füzér – Vár régészeti lelőhely feltárási dokumentációja. Bp. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/34011, 2017. április 4. 96 Simon 2000. 18.
23
Tudományos szempontból még akkor is fennáll annak a veszélye, hogy régészeti információt veszítünk, hogyha csak szinte kizárólagosan a fennmaradt források alapján végeznek el egy részleges vagy teljes rekonstrukciót. Füzér esetében is látható ez a probléma, ugyanis a részletes régészeti kutatást megnehezíti, hogy a feltárás területeit nagyrészt a folyamatosan zajló helyreállítás igényei jelölik ki. Így volt ez már a vár kutatásának korábbi szakaszaiban is97, és így van ma is. Az is belátható, hogy egy modern visszaépítés mindenképpen azzal jár, hogy az adott építmény művészettörténetileg, régészetileg már nehezen, vagy egyáltalán nem vizsgálható tovább.
Természetesen érthető, hogy a turisztikai szempontok is szerepet játszanak egy régészeti lelőhely, építmény bemutatásakor, viszont az örökségvédelmi, régészeti szempontokat is figyelembe kell venni. Úgy gondolom, hogy egyik véglet sem vezet jó útra. Sem a várromok további pusztulásának engedése, sem a nyakló nélküli rekonstruálás, főleg, ha nem is lehet megkülönböztetni az eredeti részletet a modern kiegészítéstől. Szerintem a megoldás valahol a két szélsőség között keresendő.
Azt gondolom, hogy a füzéri várban van arra esély, hogy az egykori valóságot megközelítő rekonstrukció történjen, azonban látni kell, hogy a hiteles visszaépítés nem oldható meg, és örökségvédelmi szempontból a helyén kell kezelni az ilyen próbálkozásokat. Emiatt természetesen fontos lenne, hogy amennyiben egy vár területén újjáépítés történik, azt előzze meg alapos régészeti kutatás, hogy a lehető legtöbb információt tudjuk átadni az utókornak a kutatott objektumról.
97 Simon 2000. 18.
24
A vizsgált leletanyag
Az alábbiakban bemutatom az általam vizsgált, a füzéri feltárások során előkerült kerámiákat, majd az előkerülési helyük összefoglalása következik. Végül egy tipológiai, készítéstechnikai elemzésre kerül sor, Ezzel kapcsolatban meg kell említenem néhány problémát, amelyekre Simon Zoltán mutatott rá. Az első az, hogy, mint már korábban említettem, a füzéri régészeti kutatás színtereit a folyamatosan haladó helyreállítás területei jelölik ki, így részletes tudományos vizsgálat sok esetben nem végezhető98. Emellett az a körülmény is fontos, hogy a palotaszárnyak lakószintjeiből alig maradt meg valami, tehát a lakószintek kutatása nagyrészt találgatásokon alapul, és a megmaradt pinceszinteken elvégzett régészeti megfigyelések legtöbbször csak kiegészítik a történeti források adatait99. További nehézség, hogy a várban a feltárások előtt a palotaszárnyak területét található pincéket vastag, néhol 4 méteres laza, leletszegény omladékréteg fedte. Emiatt a feltárás az udvar kivételével inkább építészeti egységenként haladt. A helyiségek omladéktól való megtisztítása után, ott, ahol ennek szükségét látták, az utolsó járószintbe vágott árkokkal történt a kutatás. A probléma az, hogy ezzel a módszerrel csak a vár életének utolsó fázisáról derül ki információ, és a leletanyag is javarészt 16-17- századi100. Emellett felmerül még egy fontos probléma. A füzéri vár élete során szándékosan elvégzett feltöltésekhez a sziklafelszínen nem volt elég föld, így lentről is hoztak fel földet hozzá. Ebben a várhoz eredetileg nem tartozó földben a várhoz nem tartozó leletanyag keveredett a fent lévővel. Erre példa a 17. században emelt ágyúállás feltöltéséből előkerülő bronzkori és Árpád-kori kerámia101. Továbbá a különböző időszakokból származó boltozatok leszakadása után a felettük lévő feltöltésekben található cserepek egymással, és a helyiségekben maradt cserepekkel összekeveredve kerültek elő. Így nehéz a 15. és a 16. századi, vagy a 16. és 17. századi egyszerű használati kerámia egymástól való szétválasztása102. Az alábbiakban a dolgozatban vizsgált kerámiák leírása következik. Az általam kiválasztott leleteket nem leltári számok szerint csoportosították, hanem dobozonként és azon belül zacskónként csomagolták el. Az egyes leletek könnyebb visszakereshetősége érdekében ezt a módszert fogom követni. Tehát a leírás módja a következő:
98 Simon 2000. 18. 99 Simon 2000. 18. 100 Simon 2000. 18. 101 Simon 2000. 18. 102 Simon 2000. 18.
25
Lelet vagy több leletből álló egység táblájának száma (a későbbiekben az egyes táblákra ezzel a számmal fogok hivatkozni); doboz száma; zacskó száma; máz (ha van) színe; anyag színe; lelet neve; előkerülés ideje; előkerülés helye; egyes darabok leírása: darab száma; darab neve; magasság; szélesség; átmérő; vastagság.
Rövidítések: M - magasság; Sz - szélesség; D - átmérő V - vastagság
I. tábla: 16. doboz, 1. zacskó: kívül metélt-mázas, fehér anyagú kerámiakorsó töredékei; Előkerülés ideje: 2002.08.13. Előkerülés helye: ágyúállás K-i vége
I/1: sárga-zöld-fehér kívül metélt-mázas fehér kerámia válltöredék M: 7cm; Sz: 9,4 cm; D: nyak: 8 cm; V: nyak: 0,9 cm, váll: 0,7 cm
I/2: zöld-fehér színű kívül metélt-mázas fehér anyagú kerámiatöredék M: 3,8 cm; Sz: 5 cm; V: 0,7 cm I/3: sárga-zöld-fehér-kék kívül metélt-mázas fehér anyagú kerámiatöredék M: 3cm; Sz: 3,1 cm; V: 0,3 cm
I/4 : sárga-zöld-fehér-kék kívül metélt-mázas fehér anyagú kerámiatöredék M: 3,9 Sz: 5 cm; V: 0,5 cm
I/5: sárga-zöld-fehér-kék kívül metélt-mázas fehér anyagú kerámiatöredék M: 3,6 Sz: 4,7 cm; V: 0,4 cm
1/6: zöld kívül metélt-mázas kerámia fehér anyagú kerámiatöredék M: 3,4 cm; Sz: 3 cm; V: 0,35 cm
II. tábla: 17. doboz, 1. zacskó: egyfülű, kihajló kettős peremű, vállon körbefutó, párhuzamos, sekély mélységű hornyokkal díszített, barna anyagú, kiegészített fazéktöredék égésnyomokkal; Előkerülés ideje: 1992.07.11. Előkerülés helye: Deákház földszinti árnyékszékakna M: 17cm; Sz: 16,7 cm; D: száj: 15 cm; nyak: 11,4 cm; váll: 17,2 cm; V: 0,4 cm
26
III. tábla: 17. doboz, 2. zacskó: kívül és belül zöld ónmázas, sárgásfehér anyagú, szederdíszes kerámiakorsó összeragasztott darabjai; Előkerülés ideje: 1992.07.11. Előkerülés helye: Deákház földszinti árnyékszékakna;
3/1: két darab zöld ónmázas, sárga, szederdíszes kerámiatöredék összeillesztve M: 11,3cm; Sz: 14,5 cm; D: has: kb. 15 cm; V: 0,4 cm
3/2: zöld ónmázas, sárga, szederdíszes kerámiatöredék és zöld mázas, szürke szederdíszes fenéktöredék összeillesztve M: 5,5cm; Sz: 5 cm; V: 0,4-0,5 cm
3/3: zöld ónmázas, sárga, szederdíszes kerámiatöredék M: 6 cm; Sz: 3 cm; V: 0,4 cm
IV. tábla: 17. doboz, 3. zacskó; Előkerülés ideje: 1992.07.11. Előkerülés helye: Deákház földszinti árnyékszékakna
IV/1): belül zöld mázas, kívül vörössel festett sárgásfehér anyagú, kiegészített füles fazék M: 26cm; Sz: 16 cm; D: száj: 21 cm; has: 26 cm; V: 0,5-0,6 cm
IV/2): belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, 17. századi, összeragasztott/kiegészített fazéktöredékek, talán 2 darabhoz tartoznak
IV/2/a): belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, kiegészített pohár M: 9cm; Sz: 9 cm; D: has: 9 cm; V: 0,2 mm
IV/2/b): belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, összeragasztott nyaktöredék; M: 4,8 cm; Sz: 8 cm; V: 0,3-0,4 cm
IV/2/c) (kép): 5 db belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, összeragasztott és nem összeragasztott fazéktöredék M: 4, 3, 3, 2 cm; Sz: 8, 3, 2, 2 cm; V: 0,3 cm
27
V. tábla: 17. doboz, 4. zacskó: zöld belső mázas, sárgásfehér anyagú, 17. századi, kiegészített fazéktöredékek; Előkerülés ideje: 1992.07.11. Előkerülés helye: Deákház földszinti árnyékszékakna M: 17 cm; Sz: 18 cm; D: száj: 17 cm, nyak: 14 cm, has: 18 cm; V: 0,3-0,4 cm
VI. tábla: 17. doboz, 5. zacskó: zöld-sárga-fekér-fekete kívül metélt-mázas, világossszürke anyagú kancsó darabjai; Előkerülés ideje: 1996.08.08. Előkerülés helye: Ablakos fal előtti pince 21. ároktól Ny-ra, omladék alja
VI/1: zöld-sárga-fekér-fekete kívül metélt-mázas, világosszürke anyagú kancsó darabja M: 6cm; Sz: 9 cm; V: 0,5 cm
VI/2: zöld-sárga-fekér-fekete kívül metélt-mázas, világosszürke anyagú kancsó darabja M: 11cm; Sz: 7 cm; D: 7-8 cm; V: 0,5 cm
VI/3: 6 db zöld-sárga-fehér kívül metélt-mázas, világosszürke anyagú kancsó töredék és egy sárga metélt-mázas, világosszürke anyagú fül töredéke M: 1-2 cm; Sz: 1-2 cm és M: 3 cm; Sz: 4 cm; V: 0,5 cm
VII. tábla: 18. doboz: belül mázas és festett, világosbarna és szürke anyagú kerámiatöredékek; Előkerülés ideje: 1996.09.04. Előkerülés helye: D-i szárny NY-i pince omladék alja
VII/1: belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, összeillesztett peremtöredékek M: 4 cm; Sz: 12,6 cm; D: száj: 12,6 cm, nyak: 8,6 cm; V: 0,3 cm
VII/2: világoszöld mázas, szürke anyagú díszedény peremtöredéke és világoszöld mázas, szürke anyagú díszedény töredék M:3 cm; Sz: 4,5 cm; M: 2 cm; Sz: 3 cm; D: kb. 12 cm; V: 0,3 cm
VII/3: 9 db kívül zöld mázas, sárgásfehér anyagú kerámiatöredék M: 1,5-5 cm; Sz: 1,5-5 cm; V: 0,3 cm
28
VIII. tábla: 26. doboz, 1. zacskó: sárga-zöld metélt-mázas, fehér anyagú, füles edény töredékei; Előkerülés ideje: 2004.10. …; Előkerülés helye: Kápolna előtti pince DNy-i árok
VIII/1: sárga-zöld metélt-mázas, fehér anyagú edénytöredék fül nyomával; M: 6,5 cm; Sz: 10 cm; V: 0,5 cm
VIII/2: 13 db sárga-zöld metélt-mázas, fehér anyagú edénytöredék M: 5,3 cm; Sz: 7,2 cm; M: 1,5-2,5 cm; Sz: 2-5,5 cm; V: 0,5 cm
IX. tábla: 26. doboz, 2. zacskó: belül zöld mázas, vörös anyagú restaurálandó tál töredékei és egyéb mázas és festett, kívül égett kerámiatöredékek; Előkerülés ideje: 2004.10. … Előkerülés helye: Kápolna előtti pince DNy-i árok
IX/1: 2 db belül zöld mázas, barna anyagú, felálló peremű, égett tál töredék M: 7 cm; Sz: 13 cm; M: 7 cm; Sz: 15 cm; D: száj: 21 cm; nyak: 18 cm; V: 0,4 cm
IX/2: 8 db belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, kihajló peremű, égett tál töredék M: 1-4 cm; Sz: 1,7-9 cm; V: 0,4 cm
IX/3: 3 db vörössel festett, fehér anyagú kerámiatöredék M: 2-6,5 cm; Sz: 2-4 cm; V: 0,3 cm
IX/4: 5 db vegyes színű (1 db belül zöld és 1 db belül sárga mázas, kívül égett), egy szürke, egy vörös anyagú (vörössel festett) kerámiatöredék és egy belül sárga mázas, vörös anyagú fenéktöredék M: 2-6 cm; Sz: 2,5x6 cm; V: 0,3-0,4 cm
29
X. tábla: 33. doboz 1. zacskó: vörössel festett, szürke felületű, világosbarna anyagú füles fazék összeragasztott töredékei; Előkerülés ideje: 1992.05.14. Előkerülés helye: lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése M: 11 cm; Sz: 15 cm; D: száj: 17 cm; V: 0,4-0,5 cm
XI. tábla: 33. doboz, 2. zacskó: belül zöld mázas, egyfülű, fehér anyagú pohár kiegészített töredéke; Előkerülés ideje: 1992.05.14. Előkerülés helye: a lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése M: 11 cm; Sz: 9,4 cm; D: száj: 7,2 cm; nyak: 5,8 cm; has: 7 cm; fenék: 5 cm; V: 0,3 cm
XII. tábla: 33. doboz, 3. zacskó: belül sárga mázas, vörössel festett, rovátkolt díszítésű, fehér anyagú, füles főzőfazék kiegészített darabjai; Előkerülés ideje: 1992.05.14. Előkerülés helye: a lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése M: 19,2cm; Sz: 17,5 cm; D: száj: 13 cm; nyak: 12 cm; has: 15 cm; fenék: 8,6 cm; V: 0,5 cm
XIII. tábla: 33. doboz, 4. zacskó: belül zöld és sárga mázas, vöröses anyagú kerámiatöredékek; Előkerülés ideje: 1992.05.14. Előkerülés helye: a lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése
XIII/1: belül sárga mázas, vörös anyagú, összeillesztett főzőfazék töredékei M: 10,2 cm; Sz: 13,1 cm; D: fenék: 8,8 cm; V: 0,4 cm
XIII/2: 5 db belül sárga mázas, vörös anyagú kerámiatöredék M: 4-13 cm; Sz: 4-10 cm; V: 0,4 cm
XIII/3: 11 db belül zöld mázas, vörös anyagú kerámiatöredék M: 2-8,1 cm; Sz: 1,8-12,5 cm; V: 0,4-0,5 cm
30
XIV. tábla: 33. doboz, 5. zacskó: barna mázas, fehérrel festett, vörös anyagú, füles foltokban égett főzőfazék kiegészített darabjai; Előkerülés ideje: 1992.05.14. Előkerülés helye: a lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése M: 11,8 cm; Sz: 8,8 cm; D: száj: 13,2 cm; nyak: 10 cm; has: 16 cm; fenék: 8,4 cm; V: 0,4 cm
XV. tábla: 34. doboz, 1. zacskó: narancssárga mázas, és mázatlan, vörös anyagú fenéktöredékek; Előkerülés ideje: 1994.09.09. Előkerülés helye: É-i szárny nagy pince, Ny-i pincerész (LXXI szelvény) omladék
XV/1: narancssárga mázas, vörös anyagú, összeillesztett fenéktöredékek; M: 5 cm; Sz: 12 cm; D: fenék: 8 cm; V: 0,5 cm
XV/2: narancssárga mázas, vörös anyagú fenéktöredék M: 6 cm; Sz: 6 cm; V: 0,5 cm
XV/3: mázatlan, vörös anyagú fenéktöredék M: 5cm; Sz: 7 cm; V: 0,4 cm
XVI. tábla: 34. doboz, 2. zacskó: mázatlan, vörössel festett, vörös anyagú edény összeillesztett peremtöredékei; Előkerülés ideje: 1994.09.20. Előkerülés helye: É-i szárny nagy pince, Ny-i pincerész (LXXI szelvény) omladék M: 12 cm; Sz: 25 cm; D: száj: 17 cm; V: 0,4 cm
XVII. tábla: 42. doboz, 1. zacskó: 2 darab fazék töredékei: egy kiegészített, belül zöld mázas, átégett, szürke anyagú fenék és egy 15-16. századi, a vállon bepecsételt díszítésű, sárgásfehér anyagú, égett perem összeillesztett töredékei; Előkerülés ideje: Előkerülés helye: 1992.05.14-15. Sütőház omladék
XVII/1: belül zöld mázas, átégett, szürke anyagú Árpád-kori fenék töredékei kiegészítve M: 7 cm; Sz: 11,4 cm; D: : fenék: 8 cm; V: 0,4 cm
31
XVII/2: a vállán bepecsételt díszítésű, sárgásfehér anyagú, égett perem összeillesztett töredékei M: 8 cm; Sz: 19 cm; D: száj: 16 cm; nyak: 13 cm; V: 0,4 cm
XVIII. tábla: 42. doboz, 2. zacskó: belül zöld mázas, sárgásfehér anyagú, függesztőfüles, felálló peremű, restaurált tál; Előkerülés ideje: 2004.09.22. Előkerülés helye: Tárház alatti pince M: 6,6 cm; Sz: 30 cm; D: száj: 29 cm; fenék: 14,4 cm; V: 0,3-0,4 cm
XIX. tábla: 43. doboz, 1. zacskó: barna és zöld mázas peremtöredékek és egyéb mázas kerámiatöredékek; Előkerülés ideje: 2004.09.22. Előkerülés helye: Tárház alatti pince
XIX/1: belül zöld mázas, vörös anyagú, kívül égett, összeillesztett peremtöredék; M: 4 cm; Sz: 8 cm; V: 0,3 cm
XIX/2: belül barna mázas, vörös anyagú peremtöredék; M: 2 cm; Sz: 5 cm; V: 0,3-0,4 cm
XIX/3: 1 db zöld-fekete-barna mázas, szürke anyagú díszedény töredék és 1 db szürke-fekete-barna mázas, szürke anyagú díszedény töredék; M: 3 cm; Sz: 3,5 cm; M: 4cm; Sz: 3 cm; V: 0,3 cm
XIX/4: zöld mázas, szürke anyagú kerámiatöredék; M: 2 cm; Sz: 2 cm; V: 0,3 cm
XX. tábla: 43. doboz, 2. zacskó: függőleges bekarcolt vonalakkal sávokra osztott, vállán vízszintes bekarcolásokkal díszített sárga mázas, sárgásfehér anyagú kancsó kiegészített töredékei; Előkerülés ideje: 2004.09.22. Előkerülés helye: Tárház alatti pince; M: 12,5 cm; Sz: 13,6 cm; D: nyak: 3 cm; váll: 4 cm; has: 13,6 cm; V: 0,4-0,5 cm
32
XXI. tábla: 177 vagy 48. doboz: mázatlan, vörössel festett, bepecsételt díszítésű, vörös anyagú, restaurált füles kancsó; Előkerülés ideje: 1994 vagy 1997. Előkerülés helye: virágoskert (LXXX szelvény) M: 30 cm; Sz: 18 cm; D: nyak: 6,8 cm; has: 18 cm; fenék: 8 cm; V: 0,4 cm
XXII. tábla: ép habán típusú, zöld mázas, sárgásfehér anyagú füles kancsó; Előkerülés ideje: 2015.08.11. Előkerülés helye: ciszterna alja M: 18 cm; Sz: 18 cm; átmérő: száj: 9,8 cm; nyak: 8,7 cm; has: 15 cm; fenék: 7 cm; V: 0,4 cm
A leletek előkerülési helye (4. ábra):
I: ágyúállás K-i vége II, III, IV, V, VI: Deákház földszinti árnyékszékakna VII: D-i szárny NY-i pince omladék alja VIII, IX: Kápolna előtti (Öreg palota alatti) pince DNy-i árok X, XI, XII, XIII, XIV: a lőréses várfal melletti árnyékszékakna betöltése XV, XVI: É-i szárny nagy pince, Ny-i pincerész (LXXI szelvény) omladék XVII: Sütőház omladék XVIII, XIX, XXII: Tárház alatti pince XX: virágoskert (LXXX szelvény) XXI: ciszterna alja
33
A leletek tipológiai, készítéstechnikai vizsgálata
A vizsgálat során nagyrészt a Simon Zoltán vezette ásatásokról származó ásatási dokumentációt használtam fel, illetve a tipológiai vizsgálathoz a 2000-es monográfiájában található anyagközlést és leírást103. Az alábbiakban a kiválasztott leletanyagot a különböző kerámiatípusokat elkülönítve mutatom be. A lelőhely körülményeiről érdemes tudni, hogy az ásatási dokumentációk alapján a legfelső rétegek, tehát az omladékok a füzéri vár pusztulásakor, tehát a 17. században keletkezhettek. Az árnyékszékek, mint még fogok utalni rá, valószínűleg a vár pusztulásáig végig használatban lehettek, így esetükben is döntően 17. századra datálható betöltésekről beszélhetünk.
Mázatlan cserépedények
Az első kategória a mázatlan főzőedények, fazekak csoportja. A leltárakban ezekről nem esik említés, csak a fém főzőedényekről, amelyek az ásatásokon nem kerültek elő. Cserépedények viszont igen, így látható, hogy a leltározásnál ezeket a darabokat olcsóságuk miatt nem tartották érdemesnek feljegyezni. Az előkerült leletanyagban a mázatlan kerámia döntő többségben van, még a 17. századi rétegekből előkerült anyagban is csak kb. 10 % arányban van mázas kerámia104. A vörös anyagú, mázatlan főzőedények igénytelenek, durva anyagúak, vastag falúak és a díszítésük általában a vállon körbefutó hornyokból áll. Ilyen például az északi épületszárnyban elhelyezkedő Deákház nyugati árnyékszékaknájából, 16-17. századi leletkörnyezetből előkerült mázatlan, vörös anyagú, egyfülű, kihajlóan kettős tagolású105 peremmel rendelkező fazéktöredék (II tábla). A legtöbb perem ennél a csoportnál ilyen típusú, viszont ismertek inkább szögletes peremű darabok is106. Ezt a lelettípust a korábbi évszázadoktól kezdve a 16-17. században használták, amit bizonyít, hogy a korábbi időszakokra datálható rétegek mellett két olyan árnyékszékaknából is került elő ilyen
103 Simon Zoltán 1992-1998, 2002, 2004. Füzér – Vár régészeti lelőhely feltárási dokumentációja. Bp. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/34011, 2017. április 4.; Simon 2000.133-140; 209-232 - ábrák 104 Simon 2000. 134. 105 Simon 2000. 135. 106 Simon 2000. 207-210. képek
34 típusú leletanyag, amelyekről tudjuk, hogy a 16. században épültek, és nem keveredett korábbi anyag a betöltésükhöz107. Egy másik típus a szürke anyagú, mázatlan cserépedények csoportja. Ezekről nagyjából ugyanaz állapítható meg, mint a vörös anyagú edényekről, például hasonló peremkiképzésűek. Viszont ezek aránya jóval kisebb a leletanyagban108. Erre a típusra példa egy vállán két vörös csíkkal festett, szürke felületű, fényesre égetett, sárga anyagú füles fazék perem- és fültöredéke (X tábla). Ennek a típusnak távolabbi párhuzamait tudom ismertetni. Elsősorban Budán és a Dunántúlon ismerünk olyan edénytípusokat, amelyek az Ausztriából behozott redukált égetésű, sokszor grafitos, permbélyeges kerámia formáját követik. Például a budai domonkos kolostorból és a solymári várból kerültek elő szürke, redukált égetésű példányok, amelyeket a szakirodalom a 15. század elejére keltez109. Ezenkívül vörös vagy vöröses anyagú példányok is ismertek például Sopronból, Tatáról és Fülöpjakabpusztáról110. További analógiaként a budai Vízivárosból előkerült kora újkori redukált égetésű folyadéktároló edények hozhatók még szóba111. Ennek kapcsán Nádai Zsófia megállapította, hogy a redukált égetésű edények a jó minőségű nyugati, ausztriai import mellett a Balkán területéről jutottak be hazánkba112. Én úgy gondolom, hogy a füzéri vár esetében nagyobb esély van a nyugati befolyás lehetősőgére a vár 16-17. századi birtokosai miatt, hiszen a Báthoriak és a Nádasdyak birtokai az ország nyugati és északi felében feküdtek. A kereskedelmi kapcsolatok feldírítéséhez és az erre a típusú leletanyagra való információk bővítéséhez további vizsgálat szükséges. A következő típus a sárgás anyagú, mázatlan cserépedények csoportja. A számuk a leletanyagban elég kevés. Ezek legtöbbször vörösessárgák vagy szürkéssárgák. a Sütőházban lévő kemence körül, 16-17. századi használati kerámia társaságában kerültek elő egy sárgásfehér anyagú, pecsétlőhengerrel bepecsételt díszítésű főzőfazék peremtöredékei (XVII/2 tábla). Ilyen technikával díszített, sárga anyagú fazekak ismertek az ozorai várkastélyból113, bár az ottani darabok kettős négyzetsorral díszítettek, a füzéri példányon pedig átlós négyzetek és függőleges sávok váltakoznak. Emiatt, a peremforma különbözősége és a földrajzi távolság miatt ez nem feltétlenül közvetlen párhuzam, de az anyagok színe és a fazekak formájának hasonlósága miatt érdemes megemlíteni.
107 Simon 2000. 135. 108 Simon 2000. 135. 109 Parádi 1963, 224, 244. Feld-Gerelyes 1985. 169. 110 Feld-Gerelyes 1985. 169. 111 Nádai 2014. 112 Nádai 2014. 47. 113 Feld-Gerelyes 1985.
35
Megemlíthető még a mázatlan cserépedények fehér anyagú csoportja, ilyen darab nagyon kevés került elő, viszont finom anyagú, vékony falúak114. Az általam vizsgált leletek között három ilyen típusú, vörössel festett töredék található (IX/3 tábla). A füzéri vár északi palotaszárnyában található Deákháznak máig fennmaradt a két árnyékszékaknája. A keletiből nem került elő leletanyag, viszont, mint már volt róla szó, a nyugati, földszinti akna betöltéséből több, vizsgált lelet is előkerült (II, III, IV, V, VI tábla). Ennél a betöltésnél fontos megemlíteni, hogy az itteni leletanyag az ásatási megfigyelések alapján korábbi anyaggal nem keveredett, így a használati kerámia datálásának szempontjából fontos leletcsoportról van szó115. Erről a helyről a legfontosabb leletek egy szederdíszes korsó töredékei (III tábla), és egy üvegserleg, amelyek párhuzamai a 15. század végén jelennek meg a budai anyagban, így Füzéren valószínűleg a 16. században használták116. Mivel az árnyékszéképítmény legkorábban a 16. század végén épülhetett, ezek a darabok lehetnek a betöltés legkorábbi darabjai117.
Mázatlan, festett cserépedények
Ehhez a típushoz tartozik a már tárgyalt, redukált égetésű darab (X tábla) és a IX/3, a XVII/2 és a XXI tábla darabjai. Általánosságban elmondható erről a csoportról, hogy a legtöbb vörös anyagú, de szürke, sárgásfehér, fehér anyagúak is előfordulnak118. A faluk vékony, anyaguk finom. A díszítés általában a nyak alatt körbefutó vörös, vízszintes sávokból, vagy a csíkok alatt egy széles hullámvonalból áll.
Mázas cserépedények
A mázas cserépedényeknek két csoportja különíthető el: fehér-sárgásfehérek és vörös anyagúak. Mindkét csoport jellemzője a finom anyag, a vékony fal, a zöld, barna és sárga mázszín, néha az edény külső oldalának festése. A két csoport peremformái hasonlóak. Mindkét csoport töredékei kizárólag az omladékból, az ágyúállásról, az
114 Simon 2000. 135-136. 115 Simon 2000. 37. 116 Simon 2000. 39. 117 Simon 2000. 36-41. 118 Simon 2000. 136.
36
árnyékszékaknákból és az északi várfal külső oldaláról kerültek elő119. Egy zöld belső mázas, két sorban csipkézett peremű, fehér edény (V. tábla) párhuzama az ozorai várkastélyból ismert, azonban Füzéren az előkerülés helye alapján az csak a 17. században használhatták120. Az ilyen típusú edényekre a bemutatott anyagbeli példák a következők: A IV, V, VII/1, VII/3, IX/3, IX/4, XI, XII, XIII, XIV, XV, XIX/1, XIX/2, és a XIX/4 táblák. Mint már volt róla szó, a füzéri vár 16-17. századi használati kerámia-leletei között döntő többségben vannak a mázatlan edénytöredékek. Mázas kerámia 16. századi rétegekből szinte egyáltalán nem került elő121. Ebből adódóan a mázas edények valószínűleg csak a 16. század második felétől kezdtek el terjedni Füzéren. Fontos még megemlíteni, hogy kívül-belül mázas kerámia a főzőedények között nem található, csak a díszkerámiánál (III, XIX/3 táblák) és az asztali edényeknél (XVIII tábla)122. A vizsgált anyagban megemlíthető még egy belül zöld mázas, égett fenéktöredék (XVII/2 tábla), amely másodlagosan lehet átégett, mert a Sütőházban lévő kemence környékén került elő. A kemence az ásatási megfigyelések alapján csak a 16-17. század fordulója körül épült.
Asztali edények
Az ásatások alapján úgy tűnik, hogy kevés cseréptányért használtak a várban, mert csak néhány tál- vagy tányértöredék került elő. Ezek legtöbbje belül mázas, és leggyakrabban zöld mázas tálak darabja (IX/1, XVIII, táblák). Díszes tálakat alig ismerünk a várból. Leletkörülményeikről elmondható, hogy, a mázas kerámiához hasonlóan, biztosan 16. század eleji rétegekből ezek sem kerültek elő123. A vizsgált anyagból ide tartozik még egy füles pohár töredéke, amely a belül zöld mázas, fehér anyagú edények típusába tartozik (XI tábla).
119 Simon 2000. 136. 120 Feld-Gerelyes 1986. 167. 121 Simon 2000. 134. 122 Simon 2000. 135. 123 Simon 2000. 138.
37
Díszedények
A várban előkerült mázas cserépkorsókról elmondható, hogy általában zöld, barna vagy sárga mázasak. Füzéren hiányoznak az ún. vászonkorsók és egy kivétellel a redukált égetésű, szürke korsók a leletanyagból124. Az egyik ilyen előkerült edény a korábban már említett zöld mázas, szederdíszes díszkorsó (III. tábla). A szederdíszes, kör alakú lapocskákat utólag, de még a mázazás előtt ragasztották fel a korsóra125. Ennek a díszítésnek Óbudáról126 és az ónodi várból127 is ismertek párhuzamai 15-16. századi kontextusból. Egy másik, mázatlan, egyfülű, vállán és fülén vörössel festett, nyakán és vállán bepecsételt, függőleges vonalkákkal díszített, vörösessárga anyagú, a lelet kontextus alapján talán 15-16. századi kancsó töredékei a virágoskertből bukkantak elő (XXI tábla). A Tárház alatti pincéből is előkerültek egy függőleges bekarcolt vonalakkal sávokra osztott, vállán vízszintes bekarcolásokkal díszített sárga mázas, sárgásfehér anyagú kancsó kiegészített töredékei (XX tábla), amelynek díszítése a metélt-mázas technika felé mutat. Füzéren napvilágra került néhány díszes kerámiaedény kisebb töredéke (XIX/3 tábla). Azonban a várban fellelhető díszkerámia fontosabb képviselői az ún. metélt- mázas128 edények. Ennek a típusnak a legfontosabb jellemzője, hogy fehér színű, nagyrészt soványítatlan vagy finom szemcséjű homokkal soványított agyagból készült gyorskorongon. A felületükön bekarcolásokkal geometrikus, stilizált növényi vagy állati elemekből álló mintát alakítottak ki129. Az így mezőkre felosztott felületet különböző színű mázzal töltötték ki, és lehetett ólom- vagy ónmázas is egyszerre. A bekarcolt mintákat plasztikus rátét- és bepecsételt díszítésekkel egészíthették ki. A rátétdíszeknél jellegzetes az ún. „sárkánytaraj”, egy fogazott szalag, amelyet függőlegesen helyeztek el a korsók testére, fülére helyezhettek el. Az utóbbi díszítés jellemző például a Szécsényben előkerült leletanyagban130, azonban Füzéren ilyen díszítésű töredék eddig még nem került elő. Az ágyúállás keleti végében (I tábla), az ablakos fal előtti pincében (VI tábla) és a déli szárny nyugati pincéje omladékának alján (VIII tábla) azonban felszínre kerültek három metélt- mázas edény darabjai. A VI táblán lévő darabok egy magas, karcsú, széles szájú kancsó
124 Simon 2000. 139. 125 Simon 2000. 139. 126 Bertalanné 1998. 222. XVI. tábla 127 Tomka 2000. 128 Mordovin Maxim 2016-os tanulmányában mutatta be a kerámiatípus terminológiájával kapcsolatos vitákat, én az általa ajánlott metélt-mázas formát használom. 129 Mordovin 2016. 319. 130 Mordovin 2016. 319, 327-328.
38 töredékei, a kancsók egyik alcsoportjának képviselője131. Hasonló edények a már említett szécsényi anyag mellett a budai királyi palotából is ismertek132 A másik két edény töredékei inkább széles szájú, de hasas, öblös típusra utalnak, csak a VIII-nak maradt meg fültöredékes darabja, de nagy eséllyel a másik kettőnek is volt füle. A díszítésük bekarcolt stilizált levél- és virágmintákból tevődik össze, zöld, vörös és fekete mázzal díszítve. Az I- es és VI-os tbálán lévő darabokon található virágmintához hasonlóról tudunk például a szécsényi anyagban is133. A Füzéren előkerült metélt-mázas töredékek a 17. századi rétegekből származnak. Az ezzel kapcsolatos kronológia felállítását segíti a jóval bőségesebb szécsényi leletanyag, ott a biztosan keltezhető darabok a 16. század második felétől kerültek földbe, a többségük viszont 17. századi rétegekből származik134. A metélt- mázas kerámiák párhuzamát az ónodi várból és Óbudáról135 is ismerjük136. Tomka Gábor megállapította, hogy a ez a technika a német és lengyel területeken a 15-16. század fordulóján jelent meg, és a 16. század közepére vált általánossá a használata. Ezek alapján Füzéren a 16. századi használat nagy bizonyossággal állítható, és talán a 17. században is tovább használták ezt az edénytípust. Végül a Füzéri vár egyik legszebb lelete következik. A kerek alaprajzú, déli palotaszárnyhoz közelebbi ciszterna aljáról 2015-ben épen előkerült habán típusú, zöld mázas, füles kancsó (XXII. tábla). A ciszternát egy előkerült feliratos kávaelem alapján 1622-ben átalakították137. A magyarországi habán kerámiát összefoglalóan először Layer Károly vizsgálta 1927-ben138, teljes körűen, a készítéstechnikát is bemutatva pedig Katona Imre dolgozta fel 1974-ben139. Egy 2011-ben megjelent tanulmány a sárospataki ágyúöntő műhelyben feltárt 17. századi habán kerámialeletek mázának mikroszerkezetét és összetételét vizsgálta archeometriai eszközökkel140. Az ónmázas kerámia, vagyis a fajansz készítését Közép-Európában, így Magyarországon is az újkeresztények (habánok) zárt közösségekben élő, anabaptista vallású mesterei terjesztették el a 16. század végén141. Az ónmázas technikát a 8-9.
131 Mordovin 323. 132 Í. Melis 1984. 206. 133 Mordovin 2016. 329. 7. kép 1, 2, 3. 134 Mordovin 2016. 330. 135 Bertalanné 1998. 211. 136 Tomka 137 Gál 2012. 138 Layer 1927. 139 Katona 1974. 140 Bajnóczi et al. 2011. 141 Katona 1974. 81, 83; Bajnóczi et al. 2011. 2.
39 században a mai Irak területén kezdték el használni, majd a technika a 10-11. században Egyiptomon és Észak-Afrikán át Spanyolországba jutott, végül a 13. szézadban Itáliába142. Itt a következő évszázadokban a majolika készítésének kapcsán fejlesztették ezt a máztípust. Mátyás király budai udvarába is elhozták az ónmázat az itáliai mesterek. A 16. században az itáliai technika elterjedt egész Közép-Európában. A Svájcból, dél- Németországból és Tirolból elmenekült anabaptisták is ennek a hagyományait vitték tovább143. 1529 körül, Jakob Hutter elképzelései nyomán megalakultak az első ház- és vagyonközösségben élő telepek. A hutteriták dél-Tirol, Ausztria és Morvaország felől érkeztek hazánkba. Először észak- és nyugat-Magyarországon telepedtek le, majd tömegesen az 1620-as fehérhegyi csatát követően, amikor Morvaországból kiutasították őket. Innen 1620-22-ben Bethlen Gábor fejedelem hívta őket Alvincre. 1645-ben I. Rákóczi György Nyitráról telepítette egy csoportjukat Sárospatakra144. Mindezek alapján látható, hogy az anabaptista fazekasmesterek kereskedelmi hálózata Füzért is elérte, ennek remek példája a fentebb említett habán típusú kancsó, amely az 1640-as évektől a vár 1676-os pusztulásáig használatban kellett, hogy legyen. Bár a legtöbb habán edényt különböző színekkel díszített, fehér színű mázzal készítették145, ez a példány zöld mázzal rendelkezik, vízszintes hornyok futnak végig a vállán, és díszítetlen (XXII. tábla). A Katona Imre által bemutatott habán korsók közül néhánynak a formája hasonlóságot mutat a füzéri darabbal, azonban a mázszínük különböző és mindegyiken található festés is, illetve a szájuk kisebb átmérőjű146. Ringer István foglalkozott a sárospataki habán kerámiaművességgel doktori disszertációjában147. A Sárospatakon előkerült habán töredékek alapján megállíptotta, hogy a habán fazekasok a fehér, kék és mangánlila szín mellett türkizzöld alapmázú fajanszedényeket is gyártottak148. A füzéri várban megtalált habán korsó színe ettől az árnyalattól eltér, de lehetséges, hogy a sárospataki műhelyből származik. Havasy Orsolya is közölt habán töredékeket a budai várból149, illetve Somodi Zoltán fehér és kék alapú töredékeket150. Ezekben viszont a füzéri korsón látható mázhoz hasonló színű nem került elő.
142 Bajnóczi et al. 2011. 2. 143 Katona 1974. 18-41.; Bajnóczi et al. 2011. 2. 144 Bajnóczi et al. 2011. 2. 145 Katona 1974, 64. 146 Katona 1974. 30, 31, 47, 52, 71, 186. képek 147 Ringer 2014. 148 Ringer 2014. 149 Havasy 2013. 150 Somodi 2016.
40
A habán fazekasok munkájuk során kétféle anyagot használtak: fazekasagyagot és márgás agyagot, mert az ónmáz csak a márgás agyagon tart repedezés nélkül. Az ónmáz előállítása során először fémónt (cint) és fémólmot olvasztottak össze, majd kemencében hevítették. Ennek során kalcin (ón-ólomhamu, vagyis ón-dioxid és ólom-oxid keveréke) keletkezett. A kalcint homokkal és konyhasóval, esetleg még kevés borkővel összekeverték és agyagtálakban a kemence legmelegebb helyén összeolvasztották (frittelték). Az így kapott frittet vízzel keverték és ezzel az anyaggal mázoltak151. A zöld mázat fémréz égetésével keletkező réz-oxid hozzáadásával állították elő152, vagy „kevert rezet” használtak, amely réz-oxid, ólom-oxid és antimon-oxid égetett keveréke153. Az előbbi anyag enyhén kékes árnyalatú zöld színt eredményez, az utóbbi pedig tiszta zöld színt ad154. Szerencsére fennmaradt Szerencsi Mihály sárospataki fazekasmester 1809-ben készült receptkönyve, amelyet Wartha Vince 1892-ben megjelent, Az agyagipar technológiája című könyvében mellékletként közölt155. Ebben sok újkeresztény recept található. Ezek között is a fehér színű máz van többségben. Valószínű, hogy ezeket a felvidéki, az erdélyi és a nyugat-magyarországi habán mesterek is ismerték. Azonban a fennmaradt receptek szerinti mázak nagy részét a színes edények mázazásához használták, nem a fehér ónmázas majolika készítéséhez156. Ebből látható, hogy a pataki és erdélyi habánoknál a fehér ónmázas edények mellett elterjedtek voltak a színes mázas termékek, mint amilyen a füzéri darab is. A Füzéren előkerült habán típusú kancsó pontos anyagi összetételének, készítési technikájának megállapításához további, műszeres analitikai vizsgálatok szükségesek.
151 Katona 1974, 63-64. 152 Bajnóczi et al. 2011. 14.; Katona1974. 64. 153 Bajnóczi et al. 2011. 14. 154 Bajnóczi et al. 2011. 14-15. 155 Katona 1974. 64. 156 Katona 1974. 65.
41
Archeometriai vizsgálat
Fontosnak tartottam, hogy a dolgozatom keretein belül a bemutatott füzéri kerámiákból néhány kiválasztott darabot archeometriai vizsgálatoknak vessek alá. Fő kérdésként az vetődött fel, hogy milyen ásványokból tevődnek össze a díszedények és az egyszerűbb, használati kerámiák nyersanyagai, és ezek milyen arányban származnak a vár közvetlen környezetéből. Arra is kerestem a választ az előállítási technológia szempontjából, hogy milyen hőmérsékleten égették ki a vizsgált anyagot. Egy másik fontos motiváció volt a kutatás elvégzéséhez, hogy Simon Zoltán kiemelte azt a körülményt, hogy Füzér és a régió késő középkori–kora-újkori kerámiájának feldolgozottsága és publikáltsága sajnos minimális157. Ezen az állapoton szeretnék változtatni a füzéri leletanyag vonatkozásában. A korábban bemutatott, a füzéri várban előkerült késői kerámiaanyagból 7 darabot választottam ki a műszeres analitikai vizsgálat elvégzéséhez. Ezek a következők: zöld ónmázas, sárga, szederdíszes kerámiakorsó (3); belül zöld mázas, sárgásfehér fazék (4); sárga-zöld metélt-mázas, fehér anyagú, füles edény (8); vörössel festett, szürke felületű, világosbarna anyagú füles fazék (10); belül sárga mázas, vörös anyagú, összeillesztett főzőfazék (13); barna mázas, festett, vörös anyagú, füles főzőfazék (14); narancssárga mázas, vörös anyagú fenéktöredék (15).
Vizsgálati módszer
Azokból a leletekből, amelyeknél kisebb töredékek is elérhetők voltak, 1-1 kisebb darabot választottam ki roncsolásos vizsgálat elvégzéséhez. Az ásványos összetétel és így az előállítás részleteinek kiderítése céljából röntgen-pordiffrakciós (XRD) vizsgálatnak vetettük alá az egyes darabokat. A töredékeket porcelánmozsárban 63 mikron részecskeméret alá porítottam, majd achátmozsárban 4-5 mikron alá. Az így kapott mintákból Az XRD mérések egy Bruker D8 Advance készülékkel történtek, Cu-Kα sugárforrással (40 kV, 40 mA generátor beállításokkal). A készülék Göbel tükörrel előállított párhuzamos nyaláb geometriában üzemel, szimmetrikus 2,5°-os axiális Soller résekkel. A rögzítést Vantec-1 helyzetérzékelő detektorral (PSD) végzi, 1°-os detektor
157 Simon 2000. 18.
42 ablaknyílással. A mérések a 2-70 °(2θ) szögtartományban, 0,007 °(2θ)/24 sec rögzítési közökkel készültek158. A röntgen diffrakciós vizsgálat lényege a következő: A röntgensugarak kristályokon áthaladva diffrakciót (elhajlást) szenvednek, mivel a hullámhosszuk összemérhető a rácssíkok közötti távolsággal159. A szabályos kristályrácson erősítés csak kitüntetett irányokban jelentkezik, egyéb irányokban kioltás tapasztalható. Az erősítés feltételeit a Bragg-egyenlettel lehet leírni. Ez kifejezi a röntgensugár hullámhossza, a rácssíkok közötti távolság és az elhajlási szög közötti összefüggést. A röntgensugarak elsősorban az atomok elektronjaival lépnek kölcsönhatásba. A sugárzásból néhány foton ütközik az elektronokkal, és eltérülnek az eredeti irányuktól. Így az atom elektronfelhője másodlagos sugárforrásként viselkedik, a tér minden irányába sugározza a röntgenfotonokat. Ez a röntgenszórás. Ha a röntgensugarak nem veszítenek energiájukból, a folyamat rugalmas szórás. Ha a sugarak rugalmatlanul szóródnak, akkor az energiájuk egy részét az elektron felveszi. A diffrakciós kísérletekben csak a rugalmas szórást vizsgáljuk160. Polikristályos (porszerű) minták XRD vizsgálatánál nagyszámú apró szemcsét (10-50 mikronnál kisebb) helyezünk amorf anyagból készült mintatartóba (üvegcsőbe vagy üveglapra). A diffrakciós mintázat rögzítéséhez monokromatikus (egyszínű) röntgensugárzás használatos. A nagyszámú, rendezetlen apró kristályszemcse miatt mindenféle orientáció előfordul, elegendő egy szöget változtatni egy szögmérőbenben („egykörös goniométer”). Minden szögnél lesz kristálydarabka, amelyre vonatkozóan éppen teljesül majd a Bragg-egyenlet, de ezeknek az eredője csak kitüntetett irányokban eredményez kimagasló intenzitásokat a detektorban. A létrejött mintázatot röntgen detektor rögzíti. Ez a módszer egyszerű kristályok azonosítására alkalmas161. A jellegzetes mérési csúcsok alapján lehet azonosítani a vegyületeket (5-11. ábra). Ez esetünkben a PDF (Powder Diffraction File) adatbázisban található ásványok közötti kereséssel történt.
Fogalommagyarázat
A vizsgálati eredmények bemutatása előtt szeretném tisztázni a kerámiák anyagának összetételére vonatkozó, kevésbé közismert fogalmakat, az értékelés érthetőségének
158 A készülék működésének leírása: https://www.bruker.com/products/x-ray-diffraction-and-elemental- analysis/x-ray-diffraction/d8-advance/overview.html, Hozzáférés időpontja: 2017. április 04. 159 Galbács 2013. 160 Galbács 2013. 161 Galbács 2013.
43 megkönnyítése céljából. A magyarázat Bognár László162 és Szakáll Sándor163 ásványtant tárgyaló művei alapján készült. Albit: a földpátok plagioklász csoportjába tartozó nátrium alumínium szilikát, szokás tektoszilikátnak is nevezni. Triklin rendszerben kristályosodik. Lemezes, pikkelyes, táblás néha prizmás kristályokban, apró szemcsékben jelenik meg. Színtelen, fehér, szürkés, zöldes vagy vöröses megjelenésű. Fontos magmatikus kőzetalkotó ásvány. Hidrotermás képződése is előfordul. Alumínium-szilikát: a kaolin (vagy porcelánföld) fő alkotóeleme. Általában fehér, puha agyag formájában fordul elő. Alumínium, szilícium, és oxigén alkotja. Amorf anyagok: olyan anyagok, amelyek szilárd halmazállapotúak, de nem szabályos kristályos szerkezetű a felépítésük. Amorf anyag például a szurok, viasz, bitumen, paraffin, és a műanyagok többsége és az üveg. Anatáz: más néven titán-oxid vagy oktaedrit, tetragonális kristályrendszerű, az oxidok kvarcváltozatai ásványcsoportjának tagja. Dolomit: egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, ezek a kőzettípusok együttesen a karbonátos kőzetek. Ha a kőzetben több a kalcit, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról. Hidrotermás: a hidrotermális szakasz egy geológiai kifejezés, a magma utókristályosodásának utolsó szakasza. A víz kritikus hőmérséklete, azaz 374 °C alá hűlt oldatok kristályosodási fázisa. Illit: elsősorban alumínium-szilikátokból álló, talajképző, háromrétegű, szürkés vagy fehér színű agyagásvány. Az illit a domináns agyagásvány az agyagpalában és az iszapban. Kalcium-oxid: más néven égetett mész. egy széles körben használt szervetlen vegyület, melynek kristályai kalcium- és oxigénionokból épülnek fel. Tiszta állapotban szabályos kockákban kristályosodik. Fehér színű, korrozív, lúgos kémhatású por. Általában mészkő hevítésével állítják elő (mészégetés), mivel hő hatására a kalcium-karbonát kalcium-oxidra és szén-dioxidra bomlik. Földpátok: a szilikátok egyik ásványcsoportja. Tagjai a földkéreg térfogatának kb. 60%-át alkotják, így a legfontosabb kőzetalkotó ásványok. Ide tartozik többek között a káliföldpát (ortoklász).
162 Bognár 1984. 163 Szakáll 2007.
44
Kaolinit: a kaolinitfélék a fillo- vagy rétegszilikátok alosztályának agyagásványok alcsoportjába tartozó ásványcsoport. A neve az első lelőhelyeinek egyikéből származik (Kao Ling, Kína). A csoport ásványai elsősorban földpátok és más alumínium-szilikátok lebomlásával képződnek. Elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek (pl. riolit) kaolinosodnak. Ez a legtűzállóbb agyagféle és kiváló tüzelési tulajdonságai vannak. Magyarországon a Tokaj-hegységben vannak telepei. Kvarc: a szilícium-dioxid egyik szerkezeti változata. A földkéreg egyik legelterjedtebb ásványa. kvarcszemcsékből áll többek között a puszták, sivatagok, folyóvizek és részben a tengerek homokja, kavicsa és a homokkő. A kerámiagyártás és az üveggyártás alapanyaga. Maghemit: a vas-oxidok közé tartozó ásvány. Főleg magnetitből képződik mállási vagy oxidációs úton. Kontinentális üledékekben, kőzetekben és talajokban elterjedt sárga színű pigmentanyag. Magnézium-oxid: a magnézium oxigénnel alkotott vegyülete, általában fehér por formájában fordul elő. A magnézium égetésével állítják elő. Köznapi elnevezése magzézia vagy égetett magnézia. Mikroklin: a tektoszilikátok alosztály alkáli földpátok csoportjába tartozó ásvány. Színtelen, fehér, szürkésfehér, rózsaszín, sárgás vagy húspiros színű. Megtalálható magmás, metamorf és üledékes kőzetekben is. Mullit: a szilikátok osztályába tartozó ásvány. Színtelen, szürke, vagy fakórózsaszín megjelenésű. Olvadáspontja 1840 oC, ezért tűzálló anyagként használják. Muszkovit: egy kálium-alumínium hidroszilikát, vagyis kálium- és alumíniumtartalmú szilikátásvány. A rétegszilikátok közé sorolt csillámfélék egyike. Gyakori kőzetalkotó ásvány. Kiváló szigetelő és hőálló tulajdonságokkal rendelkezik. Ortoklász: lásd földpátok. Szilikátok: szilikát anion alapú ásványok, amelyek az ásványrendszertani osztályozások szerint önálló ásványosztályt alkotnak. Mivel a földkéreg anyagának mintegy 75%-át szilikátásványok alkotják, a kőzetalkotó ásványok legfontosabb csoportja. Az ismert ásványfajok számának nagyjából harmada szilikát. Közös jellemzőjük a szilícium-oxid jelenléte. Szillimanit: a szilikátok osztályába tartozó ásvány. Elnevezése Benjamin Silliman amerikai vegyész nevéből származik. Metamorf kőzetekben és vulkáni kkőzetek agyagzárványaiban.
45
Szmektit: kevert szerkezetű agyagásványok. Ide tartozik pl. a montmorillonit. Szerkezetük csillámszerű, régetes. Fő jellemzőjük, hogy sok vizet képesek megkötni anélkül, hogy szerkezetük összeomlana. Így nagy a duzzadóképességük és jól megkötik a szerves és szervetlen anyagokat. Vízzel keveredve stabil kolloidot alkotnak, így többek között a kerámiakészítés fontos összetevői lehetnek.
Kiértékelés
A jobb áttekinthetőség érdekében a mérések alapján kikövetkeztetett adatokat (alkotó ásványok, égetési hőmérséklet, nyersagyag) táblázatban is összefoglaltam, alább a részletes elemzés következik. A zöld ónmázas, sárga, szederdíszes kerámiakorsó (3) esetében azt mutatja a vizsgálat eredménye (5. ábra), hogy a kvarc az egyik leggyakoribb alkotó ásványa. Muszkovitból található még jelentősebb mennyiség az anyagban, az egyéb ásványok kis arányban vannak jelen. Kaolinit, illit és szmektit jelenlétét sem mutatta ki a mérés, ebből az következik, hogy magas hőmérsékleten, biztosan 560 oC felett égették ki a nyersanyagot, vagy már a nyersanyagban sem volt kaolinit, illit vagy szmektit. A kérdés eldöntéséhez ki kell deríteni, hogy vannak-e alumínium-szilikát maradványok a cserépben, további vizsgálatok szükségesek. A kis mennyiségben kimutatható kalcit valószínűleg a cserepek betemetődése után képződött, a pórusterekben kivált mészkő lehet. A mérés alapján a mintában egy kevés ortoklász és anatáz (titán-dioxid) is észlelhető, ez arra utal, hogy hidrotermás úton keletkezett az alapanyagot adó agyag. Az ilyen módon képződött agyagokban gyakran illitből áll az agyagásvány, azonban ez, mint már említettem, az égetés során eltűnhetett. Az eredmények alapján mikroklinnek (amely 900 oC felett kristályosodna ki) nincs nyoma az anyagban. Ehhez érdemes még hozzátenni, hogy a mintában jelentős amorf anyag tartalommal számolhatunk, ez is arra utal, hogy az agyag dehidratálódott az égetés során, viszont ahhoz nem volt elég magas a hőmérséklet, hogy új anyag kristályosodjon ki belőle. Mindez arra utal, hogy az égetési hőmérséklet 600-900 oC közé tehető. Dolomit, magnézium-oxid, kalcium- és magnézium-szilikátok sem mutathatók ki az anyagban. Kis mennyiségben még kimutatható maghemit (köbös kristályrácsú vas- oxid). Mindezek alapján összefoglalóan elmondható, hogy hidrotermás-illites anyagból tevődik össze a vizsgált edény, és 600-900 oC közötti hőmérsékleten égették ki. Mivel rendelkezésünkre állnak adatok Füzérradványban illites agyagbányáról, Telkibányán és
46
Hollóházán pedig az ércteléreket kísérő, hidrotermális eredetű agyagos kőzetek középkori és újkori bányászatáról164, feltehető, hogy egy közeli műhelyben állították elő ezt a díszkerámiát. Az alacsony égetési hőmérséklet alapján ezt a díszedénytípust korábbra keltezhetjük, mint a várban előkerült metélt-mázas kancsókat. Használatát, mint ahogy a tipológiai vizsgálatnál korábban utaltam rá, akár már a 15. század végétől, 16. század elejétől feltételezhetjük. A második minta, a belül zöld mázas, sárgásfehér fazék töredéke (4). Az XRD vizsgálat szerint (6. ábra) ugyanazok az ásványok a fő alkotók, mint a 3-as minta esetén. A fő ásvány a kvarc, illit viszont nem található benne, csak muszkovit. Vas-oxid és kalcium-, illetve magnézium szilikát található még meg kis mennyiségben. Az előállítás technikájáról megállapítható, hogy ugyanabból a nyersanyagból, ugyanazzal az eljárással készült, mint a 3-as minta, esetleg magasabb hőmérsékleten égethették ki. Érdemes még megemlíteni a kvarc nagy mennyiségét, ami arra utal, hogy kvarchomokkal vagy más kvarcdús törmelékkel soványították az agyagot. A harmadik elem az egyik sárga-zöld metélt-mázas, fehér, füles edény (8). Erről elmondható (7. ábra), hogy hasonló az előző kettő mintához, de muszkovit és illit sem mutatható ki benne. További különbség, hogy látható az anyagban mullit jelenléte. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nyersanyag volt kaolinit, csak az az égetés során elbomlott és mullit kristályosodott ki belőle (az előző két mintában nem található mullit). A mintában több mikroklin mutatható ki, mint ortoklász, ez alapján kis mennyiségben káliföldpát kristályosodhatott ki az égetés alatt. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az égetési hőmérséklet biztosan elérte a 900-1000 oC-ot, de csak rövid ideig, kevesebb, mint egy óráig. Az is feltételezhető, hogy a kiégetésnél a kerámia a kemencének egy magasabb hőmérsékletű pontján helyezkedhetett el, azért alakult ilyenné az összetétele. A következő darab a vörössel festett, szürke felületű, világosbarna törésfelületű füles fazék mintája (10). Itt egy kevés mullit kimutatható az anyagban, viszont mikroklin nem fejlődött ki, inkább az ortoklász jelenléte jellemző. Ebből az következik, hogy az égetési hőmérséklet a 900 oC-ot nem érte el. A kerámia alapanyaga ugyanaz volt, mint az eddigi minták esetén. Látható még egy kevés muszkovit és illit maradványa. Ezek együttesen arra utalnak, hogy az edényt 800-900 oC között égették ki (8. ábra). Az ötödik darab egy belül sárga mázas, vörös, összeillesztett főzőfazékból vett minta (13). Az eredmények itt azt mutatják (9. ábra), hogy itt is a kvarc van jelen a legnagyobb
164 Mátyás 492.
47 mennyiségben. Nem található az anyagban mullit, muszkovitmaradványból viszont több fogható meg. Kisebb mennyiségben albit (egy nátrium-alumínium-szilikát) és kalcium- oxid is található. Ez arra utal, hogy esetleg a soványítóanyag más lehetett, mint az előző daraboknál, viszont az alapanyag ugyanaz. Az égetési hőmérséklet ebben az esetben 800- 850 oC körül lehetett. Az egyéb anyagok jelenléte véletlenszerű is lehet, például a műhelyben kerülhetett bele, ahol a fazék készült. A soron következő minta egy barna mázas, festett, vörös, füles főzőfazék (14). Az eredmények szerint (10. ábra) ennek a darabnak a nyersanyaga szintén hasonló az előzőekhez. Ebben a mintában nincs albit, a kalcium-oxid jelenléte is bizonytalan. Viszont muszkovitből és illitből nagymennyiségben találunk benne. Kimutatható továbbá a szillimanit az anyagban. Ez az alumínium-szilikát illitből vagy szmektit-típusú agyagásványokból keletkezhet. Úgy tűnik, hogy az alapanyagból kezdett ez az új anyag kikristályosodni az égetés során. Mikroklin jelentéle nem volt látható, de nagy mennyiségben megtalálható benne muszkovit és illit. Itt az égetési hőmérséklet 850-900 oC körül lehetett, vagy ha soványítóanyagként korábbi, szillimanit-tartalmú cseréptörmeléket használtak fel, akkor alacsonyabb hőfokon történhetett az égetés. Az utolsó vizsgált darab egy narancssárga mázas, vörös, fenéktöredék (15). Ennek összetétele a vizsgálat alapján (11. ábra) a 13-ashoz hasonló. Ebben is található albit. Ennél az anyagnál a soványítóanyag eredete kérdéses. Esetleg iszapolt agyag durvább törmelékes maradványát használhatták. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy a legtöbb késő középkori és kora újkori cserépedényt helyi nyersanyagokból állították elő a várat körülölelő falvak mesterei, az anyagot valószínűleg a Füzérradványnál, illetve Telkibányánál, Hollóházánál, érckutató bányászok által felfedezett hidrotermás agyagos kőzetekből nyerték165. Részletesebb eredmények felmutatásához további vizsgálatok szükségesek a füzéri és a környező várak, települések középkori-kora újkori kerámiaanyagban.
165 Mátyás 1979. 490-492.
48
mintát adó egység lehetséges fő ásványok égetési hőmérséklet száma nyersanyag
kvarc, muszkovit, illit, kalcit, hidrotermás, illites 3 600-900 oC ortoklász, anatáz, agyag, kaolinit? maghemit
kvarc, muszkovit, vas-oxid, kalcium- 4 600-900 oC illites agyag magnézium - szilikát kvarc, mullit, 8 mikroklin, 990-1000 oC kaolinites agyag ortoklász kvarc, mullit, muszkovitos, illites 10 ortoklász, 800-900 oC agyag muszkovit, illit kvarc, muszkovit, 13 800-850 oC muszovitos agyag albit kvarc, muszkovit, muszkovitos, illites 14 illit, kalcium-oxid 850-900 oC (?) agyag (?), szillimanit, kvarc, muszkovit, 15 800-850 oC muszkovitos agyag albit
1. táblázat: a füzéri várban előkerült redukált égetésű, mázas, és díszkerámiák röntgen -diffrakciós (XRD) analízisének eredményei
49
Összefoglalás
Végső soron elmondható a füzéri várban előkerült középkor végi és kora-újkori kerámiaanyagról, hogy kimutatható az egyszerű, mázatlan, díszítetlen vagy egyszerű hornyokkal díszített használati kerámia többsége a 16-17. századi leletanyagban, bár a vár késői életében, a 16. század végétől már egyre nagyobb teret kapott a mázas edények beszerzése és használata. A régi formák és a durván kidolgozott konyhai kerámia ilyen szívós továbbélése véleményem szerint részben a vár és a térség földrajzi helyzetével magyarázható. Erre a központi fekvésű városoktól, váraktól, és fontos kereskedelmi utaktól távolabb eső vidékre később jutottak el a főúri udvarok mindennapi életében, így a kerámiahasználatban is bekövetkező változások. Az is árnyalja az ezzel kapcsolatos képet, hogy, mint végigkövettük, a 16. század második felétől magában a várban alig tartózkodhattak birtokosai, csupán kis létszámú őrség állomásozott benne. A kerámiaanyag archeometriai elemzése során úgy tűnik, hogy a 16-17. századi leletanyag nagy részét, legalábbis az egyszerű használati kerámiát a Füzért környező falvak állíthatták elő helyi nyersanyagokból. A történeti forrásokban viszont az látható, hogy a Füzértől kissé távolabb eső, nagyobb fazekasközpontokból szerezték be az edények többségét. Datz Márton számadáskönyvében olvashatunk arról, hogy 1525-26-ban több, cserépből készült főzőedényt (fazekakat és fedőket) vásároltak a vár, és valószínűleg a majorság és az udvarház számára is166. Legtöbbször Göncön vásároltak be, háromszor Újhelyben, egyszer-egyszer pedig Kassán és Szepsiben. Elképzelhető, hogy az egyszerűbb használati kerámia egy részét helyi, Füzér környéki mesterek készíthették, a mázas és díszkerámiát pedig inkább a nagyobb központokból szerezték be. A kérdés eldöntéséhez a füzéri vár kerámiaanyagára és a környékbeli, eddig még nem kutatott anyagra vonatkozó további történeti, régészeti és egyéb vizsgálatok (agyagnyerő helyek felkutatása, fúrásminták beszerzése) szükségesek. Így még több részletet megtudhatunk a Hegyköz és a környék kereskedelmi hálózatairól, kerámiaművességéről.
166 Simon 2000. 134.
50
Summary
My thesis work is about the late medieval and early modern ceramics from Füzér castle. This castle is located in north-eastern Hungary, Borsod-Abaúj-Zemplén county, Hegyköz, a small mountain. It was built in the 13th century according to chartered data confirmed by the archeological observations. The building was one of the first private landlordial castles. Füzér vas a possession of hungarian landowners such as Perényi, Báthori and Nádasdy families. In 1526, after the battle of Mohács, Péter Perényi took the hungarian holy crown to Füzér and hide it in a safety place in the fortress. The stronghold dindn’t have to endure serious sieges due to its peripheral geographical location. Although, in the 16th century became fortified by the italian architect, Alessandro Vedani. The building got ruined in 1676, when Stasoldo, the general captain of Chamber Kassa, gave a command to destroy it because of the rebels int hat area. Based on these facts, Füzér castle had mostly storage and authoritial functions. Fortunately there are detailed inventory documents preserved of the equipment of the castle, promarily from the 16-17th century. However, in these we have less information about the usage ceramics in Füzér, but in the excavations had found a lot of them. The examined material includes simple usage pottery and decorative ceramics as well mostly from 16-17th century. An undamaged, green glazed haban type jug was unearthed as the most interesting find in 2015. I carried out typological and archeometrial investigations to find out the habitat, the raw material and the technology of production of the analyzed ceramics. The results of the examination are that most of the ceramics originate from the surrounding settlements. This is also confirmed by the historical data namely the majority of pottery was bought in the nearby villages, cities. We also know some clay extraction places close to them. The examined material are predominantly wheel-thrown coarse pottey. It is important to know thet there are archaisms in the production of ceramics in the neighborhood of Füzér. Several types of pottery was used long by the staff of the fortification. Therefore, typological investigation do not guarantee much more information about dating of the ceramics. An other problem is that medieval and early modern pottery are even poorly explored in this region of the county. For the reasons previously shown, I chose fragments of a decorative pot, other glazed ceramics and a fragment of a painted gray vessel for archeometrial analitycs to know more about the sources of raqw materials and the technology of manufacture. The method of
51 examination was in this case x-ray diffraction (XRD). The investigation proved that the tested ceramics were likely produced from local raw material, for example clay mined near to Füzérradvány, Telkibánya and Hollóháza. The firing temperature was different by the each pieces, but it roughly could have been between 600-1000 oC. The conclusion is that typological examination of late medieval-early modern pottery in Füzér castle can bring some new results, but the consequences of excavation and the mixed finds causes difficulties, particularly in dating. In this situation, as I described, more results are expected by archeometry. We have only partial information at the moment, but further research is needed to receive additional results.
52
Felhasznált Irodalom
BAJNÓCZI ET AL 2011 – Bajnóczi Bernadett, Nagy Géza, Tóth Mária, Ringer István, Ridovics Anna: A sárospataki ágyúöntő műhelyben feltárt 17. századi habán kerámialeletek mázának mikroszerkezete és összetétele. Archeometriai Műhely 2011/1. BERTALANNÉ 1998 – Bertalan Vilmosné: XV-XVI. századi díszedények Óbudáról. In: Budapest régiségei XXXII (1998) 211-242. BOGNÁR 1987 – Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat kiadó. Bp., 1987. FELD-CABELLO 1980 – Feld István, Juan Cabello: A füzéri vár. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1980. FELD-GERELYES 1986 – Gerelyes Ibolya, Feld István: Hódoltság kori leletegyüttesek az ozorai várkastélyból. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1986. 161-182. GALBÁCS 2013 – Galbács Gábor: Illusztrált segédanyag a modern műszeres analitikai kémia oktatásához. Digitális tankönyvtár. Főoldal> TÁMOP-4.1.2 A1 és a TÁMOP-4.1.2 A2 könyvei > Könyvek > Egyéb; http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0025_vegy_4/ch07 s03.html Hozzáférés időpontja: 2017. 04.07. GÁL-MLAKÁR 2013 – Gál-Mlakár Viktor: Jelentés a füzéri várhegy 2012. évi régészeti kutatásairól. In: Castrum 2013/1—2, 125—128. HAVASY 2013 – Havasy Orsolya: Kék alapszínű habán edények a budai várból. XXXI OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) szekció, Régészet tagozat Miskolczi Melinda 2015. Füzér – Vár régészeti lelőhely feltárási dokumentációja. Bp. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/34011, Hozzáférés időpontja: 2017. április 4. SIMON 2000 – Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században. Borsod Abaúj Megye Régészeti Emlékei 1. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 2000.
53
SIMON 2005 – Simon Zoltán: A füzéri vár az újabb kutatások tükrében. In: Castrum 1 (2005/1) 47-66. SIMON 2006 – Simon Zoltán: Füzér vára. Vártörténeti Kismonográfiák 1. Históriaantik Könyvesház Kiadó, Bp., 2006. Simon Zoltán 1992-1998, 2002, 2004. Füzér – Vár régészeti lelőhely feltárási dokumentációja. Bp. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/34011 Hozzáférés időpontja: 2017. április 4. http://pazirik.hu/projekt/fuzeri-var-2/ Hozzáférés időpontja: 2017. április 4. HORVÁTH 2009 - Horváth Richárd: Várak és uraik a késő középkori Magyarországon. Vázlat a kutatás néhány lehetőségéről. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor és Rácz György. Bp.–Piliscsaba, 2009. 63–104. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 40. – Analecta Mediaevalia III. MORDOVIN 2016 - Mordovin Maxim: Egy kora újkori díszkerámia-típus Szécsényből. 2016. Í. MELIS 1984 – Írásné Melis Katalin: XV-XVI. századi díszedények a budai királyi palotából. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1984. 205- 222. LAYER 1927 – Layer Károly: Oberungarische Habaner Fayencen. Berlin, 1927. KATONA 1974 – Katona Imre: A habán kerámia Magyarországon. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1974. MÁTYÁS 1979 – Mátyás Ernő: A Tokaj-hegységi ásványbányászat bányaföldtana. In: Földtani Közlöny (1979) 109. 488-506. NÁDAI 2014 – Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények. In: A múltnak kútja. Fiatal középkoros régészek V. konferenciájának tanulmánykötete. Szerk.: Rácz Tibor Ákos. Szentendre, 2014. RUDOLF 2016 – Rudolf Mihály: Élő történelem – A füzéri fellegvár rekonstrukciója. 2016. szeptember 1. építészfórum.hu. Hozzáférés időpontja: 2017. április 4.
54
SZAKÁLL 2007 – Szakáll Sándor: Ásványrendszertan. Miskolci Egyetem, 2007. TOMKA 2001 – Tomka Gábor: Az ónodi vár. In: Ónod monográfiája (Szerk.: Veres László – Viga Gyula). Ónod, 2000 (2001) 157-209.
Képek
1. ábra: A füzéri vár elhelyezkedése Magyarország térképén (forrás: google térkép; terkepek.net)
55
2. ábra: A füzéri vár alaprajza az építési periódusokkal (forrás: Simon 2006. hátsó belső borító)
3. ábra: A füzéri vár helyiségeinek elnevezése (forrás: képek, rajzok, tervek és vélemény a füzéri várról Oltay Péter a 2009-es füzéri építészeti konferencián elhangzott előadásának a képei segítségével. Kovács István kőrestaurátor alaprajza. http://www.koh7.hu/4_kritika/090214_fuzer_konferencia/08_tortenet/historia.html hozzáférés időpontja: 2017.04.07.)
56
4. ábra: a vizsgált leletek előkerülési helye a Füzéri vár területén
57
1
2
0 5 cm 3
5
4
6
I. tábla 58
0 10 cm II. tábla
59
1
2
0 10 cm
3
III. tábla
60
2/a
2/b
2/c 1
IV. tábla
61
V. tábla
62
1
0 5 cm
3 2
VI. tábla 63
1
2
0 10 cm
3
VII. tábla
64
1
2
VIII. tábla
65
1
2
4 0 5 cm
3
IX. tábla
66
0 10 cm
X. tábla
67
0 10 cm
XI. tábla
68
0 10 cm
XII. tábla
69
2
1
3
0 10 cm XIII. tábla
70
0 10 cm
XIV. tábla
71
1
2
0 10 cm
XV. tábla
72
0 10 cm
XVI. tábla
73
2
1
0 10 cm
XVII. tábla
74
0 10 cm
XVIII. tábla
75
1
2
3
4
0 5 cm
XIX. tábla
76
0 10 cm
XX. tábla
77
0 10 cm
XXI. tábla
78
0 10 cm
XXII. tábla
79
5. ábra: 3-as minta XRD vizsgálatának eredménye
6. ábra: 4-es minta XRD vizsgálatának eredménye
80
7. ábra: a 8-as minta XRD vizsgálatának eredménye
8. ábra: a 10-es minta XRD vizsgálatának eredménye
81
9. ábra: a 13-as minta XRD vizsgálatának eredménye
10. ábra: a 14-es minta XRD vizsgálatának eredménye
82
11. ábra: a 15-ös minta XRD vizsgálatának eredménye
12. ábra: a füzéri vár 2016-ban. (forrás: http://polgarportal.hu/ujjaepult-a-fuzeri-var/ Hozzáférés időpontja: 2017.04.07.)
83