• Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Richard I. Cohen Nosztalgia és „a gettóba való visszatérés”

„Mivel meggyôzôdésem, hogy minden mûvész ereje saját népéhez való kötô- désébôl ered, ezért jómagam a zsidóság festôje lettem. Örökkön a judaizmus dicsôítésének és magasztalásának látomása ûz. Fel akarom tárni szépsé- gét és nemességét; azt szeretném, hogy tradícióink és intézményeink, me- lyek errôl a hatalmas vallásos odaadásról és tiszteletrôl szólnak, megis- merhetôek legyenek a nem zsidók számára is.”

Kaufmann Izidor levele a Múlt és Jövôhöz 1917. február 22.

1878-ban Isaac Strauss, a gazdag francia zsidó, zép-európai zsidóság fejlôdésnek. Elôször állí- III. Napóleon Vichy udvari báljainak népszerû tottak ki zsidó vallási tárgyakat mint történeti, zeneszerzôje 82 darab zsidó kegytárgyat állított esztétikai jelentôséggel bíró mûtárgyakat, elsza- ki a párizsi világkiállításon. Ez, a maga nemé- kítva azokat vallásos, gyakorlati közegüktôl. ben elsô ilyen kiállítás alapozta meg a párizsi Ezzel a kiállítással természetesen a zsidó élet Cluny Múzeum Judaikagyûjteményét és indí- egy másik aspektusa is tárgyiasult, a modern totta el a zsidó mûremekek gyûjtése és tanulmá- zsidó tapasztalatban mindig jelen levô dialekti- nyozása iránti érdeklôdést. kus kényszer érvényesítette magát. „A judaiz- Mi késztette Isaac Strausst, aki felnôtt élete mus idôszerûtlennek” nyilvánításával (Ger- legnagyobb részét a zsidó közösségtôl távol töl- shom Sholem kifejezése) vagy másként, a szent tötte, egy ilyen „különös gyûjtemény” (ez a kiál- profanizálásával a ragaszkodás és a nosztalgia lítási katalógus szerkesztôjének megfogalmazá- érzései felszabadultak és megerôsödtek, az sa) létrehozására? A nagy hagyományú stras- egyénnek lehetôséget adva, hogy ismét kapcso- bourgi zsidó családból származó Strauss 1827- latba kerülhessen az amúgy rendkívül távoli ben Párizsba költözött, ezután mindenféle és zsidó világgal. -fajta mûalkotásokat kutatva beutazta Európa Az utóbbi években a kutatók felülvizsgálták a számos országát. Csak jóval késôbb kezdett el XIX. századi nyugat-, közép-európai zsidó mo- zsidó mûalkotások után kutatni. dernizációs folyamat mértékét, ennek ideológiai Lehet, hogy Strauss számára ez volt a vissza- alapjait és az emancipáció korábbi recepcióját. térés saját gyermekkorába? A sabbati gyertya- Szemben a korábbi történészek klasszikusnak tartók, kiddus serlegek, fûszertartók, hanukai számító megállapításaival, az új megközelítések mécsestartók vagy megillák zsidó mûalkotások- – árnyalatnyi különbségekkel – megkérdôjelez- ként való gyûjtése talán felidézte a strasbourgi ték azt az általánosan elfogadott tételt, hogy a gyermekévek emlékeit, és megerôsítette múltjá- zsidó közösségek a francia forradalmat köve- val való azonosulását. Strausst talán az késztet- tôen gyorsan és egyetemesen felbomlottak, mi- te erre a kutatásra, amit Gaston Bachelard „a vel sok adat bizonyította a hagyományos zsidó gyermekkor emlékének” nevez, amit a felnôtt közösségek továbbélését a késôbbi idôszakban szembeállíthat a fakó világgal. is.1 A kutatók azon fáradoztak, hogy feltérké- Isaac Strauss személyes felismerésén túlme- pezzék az adott országok különbözô területei- nôen a kiállítás mérföldköve és tanúbizonysága nek eltérô fejlôdését, és rámutassanak arra, volt a francia forradalmat követô nyugat- és kö- hogy micsoda különbségek voltak a városi elit és

•19• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

melynek élete egyáltalán nem volt olyan egysí- kú, mint ahogy ezt a mítosz tendenciája hangsú- lyozza. Sokakban szorongást, üresség érzetét keltette a viszonylag lassú mozgású zsidó közös- ség felcserélése a lüktetô európai városokra, fô- városokra. Sokan megpróbálták ezt az érzést úgy ellensúlyozni, hogy „elrakták” az elhagyott világuk bizonyos részeit. A zsidóság fejlôdésének kiegyensúlyozottabb megközelítései szemmel láthatóan visszautasít- ják Karl Marx, Emile Durkheim és a hozzájuk hasonlóak elméleti megközelítéseit. Ezek a kü- lönféle indíttatású elméletek egyetértenek ab- ban, hogy egy társadalom meghatározott irá- nyultsága elkerülhetetlenül teljes változást idéz elô a társadalomról és a kultúráról vallott elfo- gadott nézetekben. Ezek az optimista társada- Moritz Daniel Oppenheim: Zsidó harcosok visszatérése lomtudósok hittek a modernizációban, mely a szabadságharcból, 1833–1882 megszabadítja az egyént béklyóitól, és létrehoz- za a fejlett civilizációt. Edward Shils és mások a vidéki tömegek között. A gazdasági tevékeny- modernizációról vallott elméletei ezeknél jóval ség, a demográfiai megoszlás, a családszerkezet, keserûbbek. Shils feltételezése szerint még a a vallásosság, a kitérések mértékének vizsgálata legradikálisabban modernizált társadalom is alapján arra hívták fel a figyelmet, hogy sok te- megôrzi a hagyomány bizonyos elemeit; a kétfé- rületen a tradicionális zsidó élettel való draszti- le erô kölcsönhatása sokkal valószínûbb, mint kus szakítás csak a XIX. század közepén, inten- megszûnése, más szavakkal egy ilyen társada- zívebben pedig még annál is késôbb következett lom egyes területein durva modernizáció megy be.2 Ez a megközelítés – mely az integrációt lép- végbe, máshol viszont a tradíció egyes elemei- csôzetes és inkább szórványos folyamatnak te- nek alkalmazkodása és megôrzése figyelhetô kinti – egybecseng a falusi zsidóság fejlôdésével. meg.4 Ez a megközelítés, továbbá azoknak a A kutatók szerint a vidéki zsidóság erôteljesebb történészeknek a gondolatmenete, akik széle- modernizációja, az ethosz és a kulturális értékek sebb spektrumúnak és hosszabb ideig tartónak átalakulása csupán a XIX. század második felé- látják a zsidó modernizáció folyamatát, képezik tôl következett be.3 Az érvek azonban egy csep- ennek a résztanulmánynak a hátterét, melyben pet sem kisebbítik azt a vonzerôt, amit az integ- megvizsgáljuk a nyugat- és közép-európai zsi- ráció gyakorolt a zsidó közösségek elit rétegére, dóság kulturális útját abban az idôszakban, és nem kérdôjelezik meg az egyetlen generáció amikor a modernizáció izgalmában újra felfede- alatt bekövetkezett elszakadásuk és adaptáció- zik és újjáteremtik a tradicionális zsidó világot. juk rendkívüli gyorsaságát. A gettó elhagyása, Még pontosabban, azt szeretnénk feltárni, hogy egyes, elsôsorban jómódú zsidó családok gyer- ebben az új miliôben miként nyúltak ismét mekeinél természetesen együtt járt azzal a vissza a gettó világához, melyet ôk vagy szüleik vággyal, hogy mielôbb átvegyék az adott euró- hagytak el. A gettóhoz való visszatérés megle- pai társadalom nyelvét, kultúráját, erkölcsét és pôen sok embernél, a legkülönbözôbb formák- idônként még a vallását is. Ez a magatartás – el- ban figyelhetô meg a XIX. és a XX. század fo- sôsorban a németországi zsidóság körében – lyamán. Strauss judaikagyûjteménye csupán szülte azt a meggyôzô mítoszt, hogy a zsidó létet egyetlen példa, mely viszont – általánosságban a nem zsidó kultúra és társadalom felé való nyi- – egybecseng azzal a jelenséggel, melyet a pszi- tottság teszi tönkre. Késôbb jelentôs zsidó kö- chológus Erik Erikson írt le. Szerinte: „a felnôtt zösségek kiszínezték a hagyományos zsidó élet emberek kollektív szükséglete, hogy a felnevelke- visszavonhatatlan repedéseirôl, a zsidó kultúra dés komplex folyamata és a végsô hanyatlás kö- elemeinek pusztulásáról rajzolt képet. Ezek a je- zött szertartásosan azonosuljanak azokkal, lenségek, bármilyen színesek és meggyôzôek, akikkel felnevelkedtek és azokkal, akiknek a vi- mégsem kizárólagos jellemzôi egy közösségnek, lágába beléptek”.5

•20• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Erikson arra mutatott rá, hogy minden felnôtt ben egyaránt távoli helyhez vagy a szülôföldhöz életében eljön egy pillanat, amikor az egyént va- kötôdik. A „hely” centrális feladata, hogy egy- lami arra készteti, hogy kapcsolatot keressen szerre kijelölje és felidézze a nosztalgiát, mely múltjával, hogy ezáltal legyôzze az idô múlása bizonyos eseményekhez, adott személyekhez és miatti szomorúságát. A nyugat- és közép-euró- egy meghatározott létezô helyhez kötôdik.8 pai zsidóság számára ez a pillanat az 1830-as Amikor a nosztalgiát orvosi problémának tar- évektôl a XIX. század második feléig tartott, tották, akkor az orvos a kezelés részeként ter- különösen intenzíven ott, ahol az európai integ- mészetesen elôírta a vágyott hely tényleges fel- ráció a leggyorsabban haladt. Ez a keresés a keresését. A romantika még súlyosabbá tette a kultúra különbözô területein jelentkezett, de szülôföldhöz való kötôdést, és meggyászolta a mindenütt az a vágy mozgatta, hogy visszahoz- nosztalgia forrásától számûzöttek végzetét. zák számukra az immár lezárult közösségi lét- Csak tovább fokozta a sóvárgást, hogy a régi nek egy kis darabkáját. Ennek a világnak bár- életmód és annak tapasztalatai a világból kiszo- miféle érintése enyhítette a könyörtelen moder- rulva véglegesen eltûntek; hisz az adott hely- nizáció okozta üresség érzését és integrálta az színre való visszatérési kísérletek sem enyhítet- elfeledett (vagy elpusztult) múltat a jelennel. A ték a veszteségérzést, tehát a nosztalgia gettó lett a világ mérföldköve, az „autentikus” leglényegét. Azonban nem csak orvosi értelem- zsidó tapasztalat örökké csábító látványossága. ben próbálták enyhíteni a nosztalgia kínjait: tár- Az általunk vizsgált személyiségeknél, akik a gyakat szuvenírekké változtattak – ahogy ezt modern „felvilágosult” világot sohasem utasítot- Susan Stewart fogalmazta meg –, és ezeknek ták el teljesen, ám megelôzô tapasztalataik to- „kettôs funkciójuk lett: (…) hitelesítették a vábbra is kiindulási pontként szolgáltak, az azo- múlt vagy régmúlt tapasztalatait, egyúttal rossz nosulás egyes formái sohasem illeszkedtek sza- hírbe hozva a jelent”9. Az ilyen tárgy el tud vin- bályosan a felvilágosult modernizáció kereteibe. ni az autentikus világba áthidalva az ürességet, Nyilvánvalóan így látta közös vállalkozásukat mely elválasztja a múltat az értelmetlen jelentôl. Georges Stenne, akivel Strauss létrehozta a fent A költészet és a zene is rendelkezik ilyen képes- említett kiállítást, és aki a kiállítási katalógus séggel: amikor késôbb mások újraolvassák, új- elôszavát írta. Stenne Strausshoz hasonló utat rahallgatják ezeket a mûveket, akkor felidézôd- járt be. Elzászban született és nevelkedett, majd nek ugyanezek az érzelmek.10 Erikson „kiegye- ô is Párizsba költözött, ahol számos irodalmi zésrôl” szóló tanításában bukkant fel a gyer- körhöz és folyóirathoz csatlakozott, színdara- mekkor visszahozására tett kísérlet, ami itt tel- bokat írt és képzômûvészettel is foglalkozott. jes érzelmi töltettel jelentkezik. Straussal ellentétben Stenne a zsidó hitközség- A történelmi és közösségi múlttal való új- gel fenntartotta a kapcsolatot. Bizonyára von- raazonosulás az Európán végigsöprô XIX. szá- zotta ôt gyûjteménye, mely növelte népszerûsé- zadi romantikus újjászületés része és hozomá- gét az elzászi zsidók és saját családja körében. nya volt, mely változatos formákban fejezôdött Stenne, aki számos gyenge regényében (pl. ki a politikában, a társadalomban és a kultúrá- Perle, La Dime) ábrázolta a az iparosodás és mo- ban. A nyugat- és közép-európai zsidóság ro- dernizáció elôtti vidéki zsidó családok romlat- mantikus, nosztalgikus keresése a komplex és lan életét, szükségszerûen nevezte „vallásos sokszor egyenlôtlen emancipációs, integrációs mûvészetnek”6 Strauss gyûjteményét. folyamat elôrehaladtáig természetesen késleke- A jelenség értelmezôi úgy vélik, hogy ez a dett. A kultúra területén majdnem fél évszázad- nosztalgia belsô kapcsolatban áll mind az idô- dal a francia forradalmat követôen történt meg vel, mind pedig a személyes, érzelmi dimenziók- az elsô lépés az „eltûnt világ”, a felbomló zsidó kal. Akár a jelen szomorúsága, akár „az új tár- közösségek leírására. sadalomhoz való alkalmazkodás tökéletlensé- ge”7 az oka, megszületik a nosztalgia, ami nem más, mint vágyakozás, hogy megérinthessük, AZ ELTÛNÔBEN LÉVÔ ZSIDÓ VILÁG átélhessük a múlt fantomját – nem a valóságát, KÉPI ÁBRÁZOLÁSA hanem valamiféle utópikus képmását, egy kép- zeletbeli igaz, autentikus, tiszta világot, szem- Hosszabb idô kellett, hogy elteljen, mielôtt a ben a jelen valóságával. A múlt, avagy a múlt múltba való visszatérés igénye megszületett vol- fantomja, sokszor a valós világtól térben és idô- na, hiszen a mûvészeket elôször teljesen lekö-

•21• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

tötte a tradicionális zsidósággal és ennek hagyo- oldalon pedig két kerub – a kereszténység és a mányaival való saját szakításuk, meg kellett zsidóság – öleli át egymást.14 Ebben a korszak- küzdeniük az új környezettel, amelybe „vetôd- ban nemcsak a vallásos témák, hanem a zsidó- tek” (a Heidegger-féle Geworfenheit értelmé- ság mindennapi életének eseményei sem érde- ben)11. Solomon Alexander Hart, a XIX. száza- kelték a zsidó származású mûvészeket, noha di zsidó származású angol festô Visszaemlékezé- olyan európai életképfestôk, mint például seiben találó képet festett errôl a dilemmáról: Georg Emanuel Opitz amúgy megörökítették a „Szerettem volna elkerülni azt a látszatot, hogy mindennapi élet jeleneteit.15 Az életképfestészet kizárólag vallásos szertartások festôje vagyok. azonban a környezettel szembeni nagyobb Meg voltam gyôzôdve, hogy ennél sokkal ár- könnyedséget tételez fel, mellyel a zsidó mûvé- nyaltabban tudom kifejezni az emberi érzelme- szek ekkor még egyáltalán nem rendelkeztek. A ket és az erôs, drámai cselekményeket”12. Sok zsidó származású, esetleg kitért festôk a zsidó vallásos témájú, elsôsorban vallásos szertartást társadalom felvilágosult rétegébôl származtak, ábrázoló festmény maradt fenn Harttól, ám a elismertségre tettek szert, és megvetéssel for- fenti idézetbôl mégis az derül ki, hogy neki is az dultak a gettók felé, ahonnan kiemelkedtek és volt legbelsôbb vágya, hogy az új közegben ér- amit igyekeztek elfelejteni.16 Sokuk számára a jen el sikereket, mint a többi zsidó mûvész, aki portréfestészet volt a közvetlen átmenet; általa szakított a hagyományokkal, és olyan pályát vá- ki lehetett térni a súlyos vallási témák elôl, mun- lasztott, mely korábban a zsidók számára elkép- kájukat többé-kevésbé megfizették, ráadásul ez zelhetetlen lett volna. Hart nem híres zsidó fes- lehetôséget adott arra is, hogy megfeleljenek hi- tô akart lenni, aki olyan különleges témájú ké- vatásuknak egy megfelelô portré dicsôségével. peket fest, melyek csak a társadalom egy töre- A kortárs zsidók, elôször a legfelsôbb réteg, déke számára bírtak volna tényleges jelentôség- majd a középosztály tagjai gyakran rendeltek gel. Hart és a hozzá hasonló mûvészek éppúgy portrékat. Szemmel láthatóan szívesen válasz- vágytak az egyetemes érzelmek és helyzetek áb- tottak zsidó származású mûvészt; feltehetôen az rázolására, mint az ó- és újszövetségi témák be- ilyen kapcsolat mindkét félnek megnyugtató mutatására, melyekben kifejezhették saját belsô volt.17 A XIX. század elsô felének felvilágoso- vallásos küzdelmeiket. dott mûvészei elsôsorban az elismerésre méltó Ha szemügyre vesszük két kitért német zsidó külszín megteremtésére törekedtek; egyetlen származású festô: Philipp Veit (1793–1877) és zsidó származású festô sem bukkant fel ekkor, Eduard Bendemann (1811–1889) életmûvét, aki elsôsorban a zsidó életet akarta volna akkor nem nehéz észrevenni a túlfûtötten érzel- megörökíteni. A XIX. század második felében mes vallásos témájú képek dominanciáját. Veit azonban az elvakult integrációs törekvések festménye, a Mózest elrejti anyja, valamint Ben- alábbhagytak, és számos festô fordult a zsidó demann gyakran reprodukált képe, A Babilon fo- témák felé Európa számos országában. Az an- lyónál (1832)13 jól tükrözik, miként dolgozták fel gol Simeon Solomon (1840–1905) és a német ezeket a témákat a nazarénus mozgalom szem- Moritz Oppenheim (1800–1882) voltak az úttö- szögébôl. Veit és Bendemann megközelítése rôi a zsidó élet közvetlen ábrázolásának. Mind- nem egyedülálló; a Németországban és Angliá- ketten az eltûnôben lévô zsidó múltat kutatták. ban élô zsidó származású festôk ritkán építették Solomon képein a közhelyek nyomorúságos zsi- be bibliai témájú képeikbe a zsidó tradíció vagy dója jelenik meg, kinek élete meglehetôsen bol- a midrasok nézôpontját. Úgy tûnik, hogy a ko- dogtalan és sivár. Az Oppenheim által bemuta- ra XIX. században a biblikus témák feldolgozá- tott vallásos zsidó világ középpontjában a csa- sai, az ószövetségi történeteké is, elsôsorban a lád áll, képein a melegség és a báj a középosz- keresztény nézôpontot tükrözték. tálybeli tisztelettel párosul. És nem ôk voltak az Az elsô generáció zsidó mûvészei képtelenek egyetlenek, Európa más országaiban is megje- voltak hitelesebb képet festeni a zsidóság életé- lentek a hasonló témákat feldolgozó zsidó fes- rôl, mivel teljesen elvakították ôket az emanci- tôk.18 páció nyújtotta lehetôségek. Ezt a legbeszéde- Solomon karrierje meglehetôsen viharos volt, sebben Abraham Abramson medálja, A vesztfá- nagy ígéretként indult, de élete végére kétség- liai zsidók felszabadulása (1808) fejezi ki. Az érme beesés és társadalmi kirekesztettség jutott osz- egyik oldalán egy nôalak – a zsidóság szimbólu- tályrészéül. Ifjú éveiben a preraffaeliták közé ma – a Megbékélés oltára elôtt térdel, a másik került (ez összevethetô a német Nazarénus

•22• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Solomon Alexander Hart: A törvény örömünnepe a zsinagógában, 1850 csoporttal, mely sok ottani zsidó mûvészre – volt, melyben keresztények mutatták be a zsidó többek között Oppenheimre is – nagy hatást életet. Solomon sorozata ezzel szemben az elsô gyakorolt), Solomon Dante Gabriel Rossetti olyan kísérlet volt, amikor egy zsidó mûvész mûtermében tanult. Az 1850-es évek végén ábrázolta a zsidó szokásokat és szertartásokat a kiállítása volt a londoni Királyi Képzômûvésze- tisztán vallásos kereteken kívül. A hagyomá- ti Akadémián. Az 1860-as években fordult a nyos zsidó könyvekben, például haggadákban, zsidó témák felé19, bibliai témákat éppúgy fel- illusztrált kéziratokban bôven találhatók ehhez dolgozva, mint a vallásos zsidó élet jeleneteit. hasonló ábrázolások, de ezek egy szûk közön- 1862-ben egy londoni könyvkiadó megjelentet- ségnek szóltak egy zárt világról. Ezzel szemben te a rajzairól készített fényképek és fametsze- Solomon képeit elsôsorban – ha nem is kizáró- tek sorozatát. Tíz szertartást örökített meg, lag – egy sokkal szélesebb kultúrájú közönség- kezdve a szombati gyertyagyújtástól a „süvet”, nek szánta, zsidóknak és nem zsidóknak (úgy, a gyászhétig, közte a fô zsidó ünnepekkel. So- mint Bodenschatz), s az ô könyve is több volt, lomon sorozata úttörô volt a maga nemében, mint vallásos zsidó könyv. ezt csupán a Bodenschatz által kiadott Solomon hátborzongató rajzai, melyek a Once Kirchliche Verfassung (1748–49)20 elôzte meg, a Week és a Leisure Hour magazinokban jelentek melynek a Picart-féle átdolgozott kiadása nem meg, felhívták a figyelmet az akkori zsidó szo- volt ismeretlen, még Angliában sem. kásokra. Sztereotip, meglehetôsen elutasító vé- Bodenschatz könyve azon ritkaságok egyike leménye volt Solomonnak a zsidó életrôl: öreg,

•23• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

némiképp rongyos, vallásos zsidók rezignáltan, bizonyítva, hogy nem ismerte fel: a mûvész egy melankolikusan végzik vallásos tevékenységü- erôsödô, a korszak zsidósága körében egyre ket, kevés reménnyel az eljövô generációjában. népszerûbb kulturális áramlatot: a pusztulónak Mintha valahogy minden piszkos lenne ezeken látott zsidó világgal való dialógust képviselte. a képeken; a férfiak egész testét beborító ima- Sokan, mint Solomon is, ezt a világot hiányos- kendô azt a benyomást kelti, hogy itt régmúlt nak és haldoklónak látták, mások, mint Moritz emberek imádják ôsi istenüket. A körülmetélést Oppenheim, az inspiráció forrását találták meg ábrázoló festménye sokkal kevésbé érdekes és benne, s pusztulását bizonyosfajta aggodalom- bájos, mint Picart-é vagy más holland mûvésze- mal figyelték. ké. A kép fókuszában a rítushoz tartozó szék Moritz Oppenheim pályája úgy indult, mint a áll, de Solomon meglehetôsen hátrányosan áb- többi zsidó származású mûvészé az 1820–30-as rázolja a körülmetélést végzôket (a szék jobb évekbeli Németországban. A Nazarénus cso- oldalán) és a többieket. Kulturális és generációs porttal tanult Rómában, kiemelkedôen szép szakadék választja el a modernebb ruhát viselô portrékat festett zsidó és nem zsidó kiválósá- zsidókat a tradicionális viseletûektôl, akik fur- gokról, illusztrált irodalmi, történelmi és bibliai csa módon olyanok, mintha teljesen más kultú- tárgyú munkákat, miközben ô is saját zsidó rából és idôbôl jöttek volna. Komolytalanság- múltjával hadakozott.24 A kora XIX. századi nak nincs helye ezen a boldog ünnepségen; a zsidó származású mûvészekkel ellentétben szertartáson egyetlen gyermek sincs jelen, mint Oppenheim nemcsak hogy megôrizte zsidósá- ahogy Solomon többi olajképérôl és metszetérôl gát, hanem személyesen részt vett a közösség is hiányoznak. A haldokló civilizációnak nin- életében, és személyes kapcsolatban állt kora csenek örökösei. Képein úgy fest, mintha ezek a vezetô zsidó egyéniségeivel (többek között régi szokások kizárólag idôs férfiak tulajdonai Gabriel Riesserrel és Adolphe Crémieux-vel). lennének.21 Nem csoda, hogy ez a kép, mely a Az akkori németországi zsidó társadalom leg- megkövült zsidó világot ábrázolja, felháborítot- különbözôbb áramlatainak képviselôi együttér- ta a legnevesebb angliai zsidó hetilapot, a Jewish zéssel fogadták a jól ismert Zsidó önkéntes hazaté- Cronicle-t, mely a tradicionális zsidóság védgátja rése címû festményét. A képen egymás mellett volt az asszimiláció egyre áradó tengerében. Ez ábrázolja az éppen hazatért, hazafias lázban égô az orgánum, mely eddig elragadtatva figyelte ifjút és a hagyományos zsidó családot. A fest- Solomon karrierjének alakulását, és azt várta, mény 1833-ban készült, abban az idôben, ami- hogy a zsidó hagyományokat még pozitívabban kor a németországi zsidók státusának kérdése fogja majd ábrázolni, most az idealizálás képes- folyamatos, nyilvános vita tárgya volt.25 A nézôt ségének hiánya és a zsidó szertartások hamis megérinti az a melegség és részvét, ami a sebe- ábrázolása miatt szidalmazta.22 Érdekes módon sült katona felé árad, aki a sabbati ünnepi étke- hasonló hangú kritikát jelentetett meg róla a zésre ért haza családjához. A katona nénjei ér- kortárs kritikus, Forrest Reid, aki azt állította, deklôdve szemlélik sebesülését és sisakját, az hogy „Az összes rajz telis-tele atmoszférával – apa félbehagyta a tanulást vagy a vallásos szö- különös, szomorú, egzotikus és idegen hangu- veg magyarázatát, s karján pihenteti fejét, az lattal. (…) Valamiféle nosztalgia, honvágy, lelki anya kedves mosollyal fordul fiához. A katona betegség hatja át ezeket.”23 Reid a festô nosztal- elfordul, szemmel láthatóan nincs tudatában giájáról klinikai értelemben beszélt – ez volt az mindennek, de az édesanya jelenléte – ahogy általánosan elfogadott ebben a korszakban –, és ezt a történész Ismar Schorsch megjegyezte – érzékenyen rátapintott Solomon tradicionális kétségtelenül tiszteletet parancsoló. Oppen- neveltetésébôl fakadó belsô küzdelmére. A so- heim elsô kísérlete a kortárs zsidó téma megje- rozat forrása természetesen a mûvész saját, sze- lenítésére kifejezi a szociokulturális gondolat mélyes zsidó identitása volt, melytôl fokozato- közlése miatti saját aggodalmát. A képen egy- san eltávolodott, ugyanakkor számtalanszor szerre van jelen a tekintély, a tradíció és a haza- vissza is tért hozzá a következô évtizedekben, fiság. Ezek a zsidók hûségesek otthonukhoz, hogy a zsidó szertartásokat érzékenyen, mindig családjukhoz és az országukhoz. Végül majd a melankóliától áthatva ábrázolja. Személyes festmény, amikor egy generáció múlva bekerül rosszérzése beleolvadt a reményvesztett zsidó- Oppenheim híres, a hagyományos zsidó csalá- ság ábrázolásába. A Jewish Chronicle elutasította dot bemutató sorozatába, további jelentôséggel a zsidó élet Solomon-féle értelmezését, ezzel is fog gazdagodni.

•24• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Mielôtt azonban áttérnénk arra a sorozatra, udvariasságát kívánta kifejezni, aláhúzva a két mely méltán felkeltette a legkülönfélébb tudó- szimbolikus jelentôségû német zsidó közti egy- sok figyelmét, meg kell említenünk Oppen- re szorosabb barátságot.28 Mendelssohn, aki po- heimnek egy korábbi vállalkozását, melyhez új- zitív vagy negatív értelemben, de szimbolikus ra visszatért. Az 1856-ban készült festményen jelentôséggel bírt a legkülönfélébb ellentétes Johann Caspar Lavater és Moses Mendelssohn ideológiai áramlatokhoz tartozó zsidók számá- 1763-as találkozását örökítette meg. A festmé- ra29, a képen teljes nyugalommal védi saját ma- nyen a svájci teológus a zsidó filozófussal vitá- gát és hitét, s mint a Bildung (a személyiség fej- zik; ez utóbbi kereszténységrôl s fôleg Krisztus- lôdése) és a Bildungsbürgertum (polgári kultúra) ról vallott nézetei a beszélgetést egyfajta „multi- megtestesítôje kerekedik felül. A festmény historikus” jelenetté transzformálják. Gotthold egyértelmûen megérintette a német zsidókat. Ephraim Lessing, a német felvilágosult gondol- Jól példázza ezt többek között Louis Katzen- kodó és drámaíró – Mendelssohn közeli barátja stein (1822–1907), a kevésbé ismert kortárs fes- – a két ülô alak mögött áll, és Lavatert nézi. A tô is, aki pár évvel késôbb kétszer is – apró vál- vitázók közeli barátságára utal az asztal köze- toztatásokkal – lemásolta a képet.30 Oppenheim pén lévô sakktábla, de itt most Lavatert valami nyilvánvalóan felismerte, hogy a zsidó tárgyú „sérelem” megzavarta. Lavater nagy lendülettel történelmi tablófestészet nem az ô területe, nem igyekszik meggyôzni Mendelssohnt az elôtte lé- fejezi ki pontosan az ôt ekkor leginkább izgató vô nyitott könyv cáfolhatatlan igazságáról; ami belsô és külsô társadalmi kérdéseket. Belsô ta- egyértelmû utalás Charles Bonnet La pasztalatainak sokkal direktebb szembesítésére palingénésie philosophique címû munkájára, amit vágyott. Néhány évvel késôbb, 1862-ben egy hat évvel az eredeti találkozásukat követôen (elveszett) rajzzal fejezte ki a Mortara-ügy Lavater fordított és ajánlott Mendelssohnnak miatti aggodalmát és részvétét (A Mortara gyer- azzal, hogy vagy cáfolja meg a kereszténység mek elrablása31), de Oppenheim ebben az idôben fensôbbségének bizonyítékait, vagy térjen át. már keményen dolgozott azon a sorozatán, Oppenheim számtalan különbözô eseményt áb- mely meghatározó élménye volt a német zsidó- rázol együtt a képen. Valószínûleg nem ismerte ság több generációjának. A sorozat, a Jelenetek pontosan az események menetét, hiszen Lessing egy tradicionális zsidó család életébôl reflektorfény- nem volt jelen az 1763-as berlini találkozón, ek- be állította Oppenheimt, hivatkozási pontjává kor Lavater meg sem próbálta meggyôzni Men- vált mindazoknak, akik a kulturális inspiráció delssohnt a kereszténység igazáról, csupán forrásaként kívánták értelmezni a zsidó múltat. 1769-ben használta fel Bonnet munkáját erre a Az „elsô zsidó festô”-ként emlegetett Oppen- célra. Lessing azonban tudott arról a fájdalom- heim biedermeier stílusban festett, képeit a ról és csalódásról, amit Lavater késôbbi ajánla- Gemütlichkeit (szívélyesség) életérzése hatja át.32 ta okozott.26 A vallásos zsidó életet meleg, kellemes, sokgye- Nem meglepô, hogy történelmi témájú képé- rekes családi élményként ábrázolta. A gyerme- hez Oppenheim Mendelssohnt választotta, s kek az idôsekre néznek, tôlük várva az irányí- nem pedig Spinozát, a XIX. századi festészet tást, az ihletet, viszont ôk lesznek a tradíció to- leggyakrabban ábrázolt zsidó gondolkodóját.27 vábbvivôi, ahogy ez a Sabbat este címû képen is Mendelssohn, aki képes volt a tradicionális gya- jól látható. Oppenheim ábrázolásaiban a zsidó korlatot sikeresen összekapcsolni saját korával, tradíció jól megfér a foglalkozási követelmé- nyilvánvalóan sokkal közelebb állt Oppenheim nyeivel, a külsô társadalommal való viszonyból saját személyes fejlôdéséhez, mint Spinoza, aki pedig hiányzik a szorongás és a kényelmetlen- kihívást jelentett a zsidó vallás számára, s akit ség. Oppenheim tudatosan ábrázolja a zsidó kiközösített az amszterdami hitközség. Men- szertartásokon nyíltan bámészkodó nem zsidó- delssohn és Lavater összecsapását a mûvész ott- kat (például a Szukkotot ábrázoló vagy a honos környezetben ábrázolja, ami lehetôséget Jahrzeit címû képen), és integrálja ôket a zsidó ad a zsidó udvariasság kifejezésére, ami itt némi társadalmi viselkedés keretébe (erre példa a Fa- kényszerrel párosul. Mendelssohn, szokásához lusi házaló címû kép). Ez utóbbi képen híven, kipával a fején filozófiáról és vallásról vi- Oppenheim azt ábrázolja, milyen könnyen tázik ellenfelével. Egy asszony nyit be a kony- össze lehet kapcsolni a tradíciót a társadalmi fe- hából, tálcán frissítôt hoz. A festô Lessing jelen- lelôsséggel. Az üzleti útra induló apa odaadóan létével és a sakktáblával Mendelssohn polgári megérinti az ajtón levô mezüzét, jelezve, hogy

•25• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Kaufmann Izidor: Halljad, Izrael, 1910–15 távozik otthonából, kisfia pedig néhány garast ményét: ezek a képek talán újra felkeltik az ér- ad egy szegény keresztény gyereknek. Olyan deklôdést a zsidó élet iránt, és mintegy a zsidó ez, mintha Oppenheim összefoglalná a XIX. vallásosság útmutatójául szolgálhatnak.35 (Az századi keresztény festôk szerepét, akik megüt- „ortodox” ábrázolás szemmel láthatóan nem gá- köztek azon, hogy a zsidók milyen nyíltan ter- tolta Steint abban, hogy a szélesebb közönség jeszkednek keresztény negyedeikben. figyelmébe ajánlja Oppenheim munkáit, ez egy- Oppenheim az 1850-es években kezdte el so- bevág az ortodox szertartások állandósága irán- rozatát, ám Heinrich Keller, a frankfurti könyv- ti vonzalmával.36) A sorozat egyfajta „közös áru- kiadó felkérésére egy másik „vállalkozásban” is cikk” lett, mely a teljesen emancipált nyugat- és elkötelezte magát.33 Képeirôl grisaille (szürke- közép-európai zsidóság számára szimbolikus je- fekete-fehér) másolatot készített, hogy meg- lentôséggel bírt: Lehetôséget nyújtott számukra könnyítse a fotómásolat készítését. 1866-ban arra, hogy passzívan azonosuljanak eltûnt múlt- hat ilyen reprodukció készült el, amit késôbb jukkal, egyfajta büszkeséggel tekintsenek ôseik- tovább bôvítettek.34 1882-ben jelent meg a húsz re, és úgy tekintsenek a gettóra, mint nosztalgi- képrôl készült teljes gyûjtemény egy különlege- kus emlékeik autentikus helyszínére. sen szép kidolgozású kötetben, Leopold Stein Lassan egész iparág szervezôdött Oppenheim neológ rabbi szerkesztésében. A gazdag zsidó vallási témákat feldolgozó alkotásai köré. Ün- megrendelô számára készült kötet elôszavában nepségeket, esküvôket ábrázoló képeivel díszí- Stein minden egyes képhez megjegyzést fûzött, tett ónedényeket készítettek Németországban mely megismertette az olvasót a számára isme- és Hollandiában, ezeket számtalan zsidó ház- retlen zsidó hagyományokkal és szokásokkal. A tartásban a komód mellett a lakás középpontjá- megjegyzések lelkes hangja tükrözi Stein véle- ban helyezték el. Nagy számban gyártottak

•26• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

sabbat esti jelenetet (és az áldásokat) megjelení- zoló festmény a szertartás komolyságát hangsú- tô sabbati tálcákat, valamint széder esti szertar- lyozza, a résztvevôk hatalmas tömegének tiszte- tást ábrázoló szédertálakat. A sorozat darabjai- letteljes imáját – a tradicionális szertartásokon ról készült jó minôségû képeslapokat több kötelezô – imakendôs katona vezeti. A második kiadó (Keller és mások) is megjelentette, ezek képen (melynek címe: Jom kippur Metzben, 1870) Németország határain túlra is eljutottak. De a katonák árkokban, tüzérségi ágyúk közt lát- mindezen túlmenôen – Schorsch hívja fel erre a hatók, sokuk kezében fegyver van, és így hall- figyelmet – a németországi zsidó könyvkiadás gatják, amint egy katonatársuk, sisakban és történetében, jó ötven évig, az újabb és újabb imakendôben, felolvas a Tórából. A festmény kiadások egyedülálló sikert hoztak Oppen- teljességgel katonai atmoszféráját megtörik a heimnek.37 kép alján felbukkanó civil ruhás zsidó alakok A zsidó élet egyre erôteljesebb modernizáció- képmásai. A legtisztábban egy szakállas, cilin- ja és urbanizációja, a zsidó polgárosodás és a deres férfi látható, kinek jelenléte teljesen indo- polgári igény arra, hogy otthonaikat jó ízléssel, kolatlan, hacsak arra nem gondolunk, hogy szép elrendezéssel díszítsék,38 továbbá a nosz- Junkernek, Oppenheimhez hasonlóan, társa- talgikus érdeklôdés az „autentikus” zsidó világ dalmi mondanivalója volt ezzel a kétféle szolgá- – azaz a gettó – iránt arra ösztönözött vállalko- lat egyesítésével kapcsolatban. zókat és cégeket, hogy foglalják el az új piacot Junker két festménye egyszerre fejezte ki a és kutassák fel a zsidó vallásos szertartások kü- polgári öntudatot és a büszke identitásvállalást; lönféle ábrázolásait. A dekoratív ruhába bújta- nem csoda, hogy Heinrich Keller – Oppenheim tott judaizmus piacképes vezetô árucikk lett, ezt kiadója – és még sokan mások tömegesen, ké- példázza a Picart-féle (elôször 1723-ban megje- peslap formában reprodukálták. A képek nép- lent) zsidó életképsorozat újrafelfedezése. Eb- szerûségének az az ígéret az alapja, hogy a zsi- bôl is otthonokat díszítô óntányérsorozat lett, a dók boldogan büszkélkedhetnek vonzó szárma- téma, Oppenheim sorozatához hasonló, de szé- zásukkal, még akkor is, ha ennek az egyén min- lesíti a választékot. Természetesen a hamisított dennapi életéhez alig van már köze. A kol nidré judaika is megjelent, jó szemû kereskedôk felis- estét ábrázoló eredeti képen szemmel láthatóan merték a régiségkereskedelemben rejlô üzleti nem több, mint 150 katona szerepel. Ezt kiszí- lehetôségeket, amikor a múlt eredeti tárgyait nezve, textíliára nyomott faliképként tömegesen mohón kutatták.39 Ebben a közegben teljesen reprodukálták mint emléktárgyat, ám ekkor érthetô a német zsidó nagypolgárság érdeklôdé- már közel 1200 zsidó katonával. Ez a falikép se Hermann Junker két (iker)festménye, a számtalan zsidó otthont díszített.41 Ha meg Metzi jom kippur (1870) iránt. Hermann Junker akarjuk érteni, miért vált népszerûbbé ez a fest- (1838–1899) Oppenheim hatása alatt számos mény, mint ikerpárja, akkor figyelembe kell képet festett mestere híres sorozatának példáját vennünk Marion Kaplan tanulmányának kö- követve.40 A fent említett két festmény, melyek vetkeztetéseit, mely a birodalmi Németország mitologizálva ábrázolják a francia–porosz há- polgárosodó zsidó asszonyainak szerepét vizs- ború idején lezajlott jom kippuri istentiszteletet, gálja. Tanulmányában Kaplan felhívja a figyel- rendkívül mély jelentéssel bírtak a német zsidó- met, hogy a zsidó asszonyok fô feladata az ott- ság számára. Az emancipációs folyamat lényege honi világ, a lakás alakítása volt, sok esetben a fejezôdött itt ki, hangsúlyozva, hogy a zsidók „zsidóság” megôrzése is az ô hatáskörükbe tar- igenis alkalmasak a harctéri szolgálatra, hogy tozott. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy ôk készek fegyvert ragadni Németországért, sôt voltak azok, akik efféle tárgyakat vásároltak. A akár életüket is áldozni az anyaföldért. A két rendezettséget és tiszteletet parancsoló kol képpel a mûvész a közhelyszerû német antisze- nidré istentisztelet valószínûleg sokkal nagyobb mita véleményt akarta cáfolni, mely szerint a vonzalmat gyakorolhatott rájuk, mint a kép zsidók alkalmatlanok lennének a katonai szol- párjának kaotikus tömege. A férj polgári gálatra vagy felmentetnék magukat. Junker ké- imázsának kialakítása is a nôk feladata volt, pei azt hangsúlyozzák, hogy a zsidók képesek nyilvánvaló, hogy az elôbbi kép ennek a célnak egyszerre eleget tenni vallási kötelességeiknek is jobban megfelelt, mint ikerpárja.42 A kol és szolgálni hazájukat. A képeken több száz zsi- nidré-festmény varázsát némileg megtépázza dó imádkozik a kol nidré esti és a másnapi isten- annak a zsidó ôrmesternek a visszaemlékezése, tiszteleten Metz falainál. A kol nidré estét ábrá- aki nosztalgiával idézte fel a nap vallásos han-

•27• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

gulatát. Beszámolója rávilágít arra is, hogy egyes idegen elemek miként kerülhettek a nyo- matokra. „Soha, egyikünk sem imádkozott olyan szenvedélyes odaadással még a legcsodá- latosabb otthoni zsinagógában sem, mint abban a kicsiny, rendetlen szobában, melynek ajtaja leszakadt, ablakai betörtek és falait golyók lug- gatták.”43 A zsidó ôrmester meghitten idézte a két kis egymásba nyíló helyiség átmeneti han- gulatát (a rusztikus közeg „autentikus” imádsá- gát összevetette a modern, elegáns, polgári zsi- nagógákban való imádkozással), addig Junker kol nidré-festménye tágas, nyílt teret ábrázol, s képén jóval többen szerepelnek, mint az ôrmes- ter visszaemlékezésében. A kettô közti ellentét ismét felhívja figyelmünket arra, hogy miként válhattak zsidó otthonokat tömegesen díszítô szuvenírré a nyomatok, képeslapok, óntálak és sabbati tálcák. A tömegesen elôállított, értékte- len dísztárgyak az „autentikus tapasztalat jelei- ként” funkcionáltak. Az volt a feladatuk, hogy újra elbeszéljék az 1870-ben történteket, ám új- raalkotva azt, úgy, „hogy már sok köze ugyan nem maradt a hajdani résztvevôk valós élmé- nyeihez, ám a tulajdonos, a birtokos »használt Moritz Daniel Oppenheim: Esküvô, 1861 cikk« tapasztalataivá lettek”44. A szükségtelen, használati érték nélküli tárgyat, melyet a termé- Izidort (1853–1921), akiknél – Oppenheimhez szetébôl adódóan kielégíthetetlen nosztalgikus hasonlóan – a vallásos téma volt az inspiráció igény szült, értékessé tette a valós eseménnyel forrása. való kapcsolata és az, hogy egy adott közegben Kaufmann esete különös fénnyel világítja meg a vágyakozás nyelvén szólt. Más szavakkal, a mûvész és közönsége közti kölcsönhatás mi- minden ilyen tárgy a maga módján, a nosztalgia benlétét. Aradon született (ez a magyar város táptalaján kapcsolatot hoz létre a tulajdonos és hajdan az Osztrák–Magyar Monarchia katonai a megjelenített élmény vagy esemény között. Az és kereskedelmi központja volt). 1875-ben 1870-es istentisztelet emlékére készített nyomat Kaufmann Bécsbe költözött, ahol pályáját port- tervezôje pontosan tudta, mivel lehet a nosztal- réfestôként kezdte. Huszon-egynéhány évvel gikus érzelmeket felkelteni. Nem véletlen, hogy késôbb beutazta Magyarország, Csehország és a kép négy sarkában német nyelven, versbe Szlovákia, Galícia, Ukrajna és az Oroszország- szedve olvasható az események leírása, továbbá hoz csatolt Lengyelország stetljeit, hogy meg- hogy a képen héber és német nyelvû idézet ol- örökítse a modernizáció által alig érintett ha- vasható: Malachias 2:10: „Vajon nem egy gyományos zsidó világot.46 Kaufmann lassan el- atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ismert, kifinomult zsánerképfestô lett, kinek ké- ugyanaz az Isten teremtett-e minket?”45 peit az útjain megismert zsidók inspirálták. Az értéktelen tárgy azonban nem elégítette ki Festményei tartalommal töltötték meg a közép- az összes polgárosodó zsidó igényét, így nem fe- európai, elsôsorban bécsi burzsoá zsidó mecé- lelt meg azoknak, akik szívesen vásároltak és nások életében érzett ûrt. A megrendelôknek, örömmel kiterjesztették a mûvészeti tárgyak akik egyébként hajlamosak voltak elzárkózni a iránti vonzalmukat olyan festményekre is, me- keleti zsidóság (az Ostjuden) problémái elôl, lyek felidézik gyermekkoruk világát. Ezek kö- megmaradt a szûnni nem akaró vágyuk, hogy zül a feltehetôen módosabb zsidó polgárok kö- megérintsék múltjuk „düledezô” világát.47 Kauf- zül kerültek ki a XIX. század végi, XX. század mann mûvészete jól példázza a kialakulóban lé- eleji mecénások. Ôk támogatták többek között vô párbeszédet a gyermekkor színtereihez ha- Lazar Krestint (1868–1938) és Kaufmann sonló világba vágyó mûvész és a ma zsidó meg-

•28• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

rendelôi között, akik ugyanennek a tûnôben lé- a képeknek a játékossága teljesen eltér azoktól vô világnak képeit dédelgették magukban. A a képektôl, melyeken zsidó istentiszteletet vagy polgárosodott, városi zsidók a képek megvásár- imádkozókat örökít meg. A vallásos áhítat ma- lásával valamiképpen békét köthettek a képe- gányosságát Kaufmann több képen is hangsú- ken megjelenített hagyományokkal, különleges lyozza. A Nehéz talmud szakasz címû (XIX. szá- figurákkal; a részletek tulajdonképpen másod- zad végén készült) festményen egy magányos lagos jelentôségûek voltak.48 De milyen volt az a jesivanövendék a hideg, sivár helyiségben szo- világ, amit Kaufmann megörökített? A zsidó morúan álmodozva elvesztette a tanulás fonalát élet melyik oldala ragadta meg a festôt és mi vagy a Halljad, Izrael (Hearken Israel) imádko- nyûgözte le a megrendelôket? zó és meditáló idôs férfiakat és gyermekeket áb- Oppenheimmel szemben Kaufmannt a zsidó rázol. Ez utóbbi az északi szimbolisták stílusát ünnepek feldolgozása kevésbé érdekelte, az ô fô idézô festmény, melyet a zsidó képzômûvészek törekvése az volt, hogy bemutassa a kelet-euró- legnagyobb, 1907-es tárlatán50 mutattak be, a pai zsidóság belsô szellemiségét mindennapi gyülekezet összes tagját magányos szigetként életükön és spirituális törekvéseiken keresztül. ábrázolja, amint mindenki mélyen elmerült gon- Kaufmann képein az érzelmek és a részletek ki- dolataiban vagy imájában51. A mûvészt az imád- dolgozásával intenzíven megszólaltatja mind az kozó zsidók belsô világa érdekli, s érzékenyen érzelmeket, mind pedig a vallásos odaadást, ábrázolja gesztusaikat, érzelmeiket és külsejü- ugyanakkor feltûnik a gettóbeli élet humánu- ket. Kaufmann-nak ily módon sikerül elkerül- mának kifejezett nagyrabecsülése is. Kaufmann nie a zárt zsidó közösség ábrázolásainak szte- mindennapi életbôl merített képei részvétet és reotípiáit, utat engedve az ellentétes érzelmek- melegséget árasztanak. A rabbi látogatása címû nek és eltalálva az autentikus ábrázolást keresô kedves képén, melyet megvásárolt a bécsi Csá- zsidó kortársak ízlését. szári Képtár, egyszerû, szegényesen bútorozott Kaufmann – Oppenheimhez hasonlóan – el- stetlbeli otthont ábrázol, melyben alig van más, kötelezte magát a zsidók és nem zsidók párbe- mint néhány könyv, a falon pedig egy modern széde mellett. Egyértelmûen ír indíttatásáról: mizrah-tábla és a kôtáblákat tartó Mózest ábrá- „Mindig arra törekszem, hogy a zsidó kultúrát zoló kép, a kettô között egy tükörrel. A kôtáb- magasztaljam és dicsôítsem. Fel akarom tárni lákkal ábrázolt Mózes képe Kaufmann több ké- szépségét és nemességét, és szeretném hogy tra- pén is felbukkan, feltehetôen arra utalva, hogy dícióink és intézményeink, melyek errôl a hatal- gyakran találkozott ezzel az ábrázolással az ál- mas vallásos odaadásról és tiszteletrôl szólnak, tala felkeresett vidéki zsidó otthonokban. Az megismerhetôek legyenek a nem zsidók számá- egyszerûség nem befolyásolja a meghitt jelene- ra is.”52 Ennek a missziónak az érdekében 1899- tet: egy rabbi, elegáns haszid öltözetben, felke- ben Kaufmann létrehozott egy „Sabbati szobát” resi társát, akinek jelen lévô kisfiát tanulmá- a bécsi Zsidó Múzeumban, melynek berendezé- nyairól faggatja. A félénk gyermek nem mer vá- sét a következô években folyamatosan tovább laszolni a tiszteletre méltó látogató kérdésére, alakította. Ez Kaufmann saját mûvészi tervét is noha édesapja szeretettel felé fordul, megfogja segítette, ám a szoba megérintette a látogatókat, kezét és együttérzéssel próbálja beszédre bírni a keletieket és nyugatiakat, zsidókat és nem zsi- gyermeket. Kaufmann idillikusan ábrázolja a dókat egyaránt, a visszatérô megjegyzések pe- jelenetet, feloldva a konfliktust és félelmet. A dig mintha a mûvész általános célkitûzését rabbi és a gyermek találkozása visszatérô témá- visszhangozták volna. Samuel A. Weissenberg, ja a XIX. századi zsidó életképfestészetnek, a Jelizavetgradban született antropológus és ezek a mûvészek újra elbeszélik a vidéki falusi orvos, aki kitartóan kutatta az „autentikus” zsi- élet egy-egy mindennapi eseményét. Kaufmann dóságot, megjegyezte, hogy a szoba hangulata a azonban a vidéki zsidó életnek nem csak a tra- múlt csodálatos érzését közvetíti, „mintha gyer- dicionális jeleneteit örökítette meg. A Sakkozó- mekkorába lépne be az ember, körülnézünk, kat (Schachspieler) ábrázoló képen a két orto- hogy megtaláljuk nagyszüleinket és boldog dox férfi élvezettel játszik, az Üzleti titkokban szombatot kívánjunk nekik”53. Kaufmann been- (Geschäftsgeheimnisse) melegséggel ábrázolja gedte a nézôket a személyes emlékek világába, a két házalót, akik éppen valami kellemes titkot ami talán több, mint amire vágyott, de ami osztanak meg egymással, s harmadik társuk – a gyakran megesik. Nem meglepô, hogy egy so- háttérben – próbálja kihallgatni ôket.49 Ezeknek rozatnyi festménye is hasonló folyamaton esett

•29• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

át: 1925-ben megjelent egy különleges repro- zsidó irodalmi szövegekkel három generációval dukciós mappa, melyhez meleg hangú, emelke- korábban). Lévyt nem érdekelték az elzászi zsi- dett elôszót írt Bécs fôrabbija, Dr. Zevi Chajes, dóság modernizációs törekvései, azok, akik és Hermann Menkes szakmai értékelést fûzött 1870-ben tömegesen (körülbelül a zsidó lakos- hozzá. Képeslapok, hamisítványok és másola- ság egyharmada) elvándoroltak a három nagy- tok természetesen gyorsan követték a mappát54, város: Strasbourg, Mulhouse és Colmar vala- melynek hatása mind a mai napig változatlan. melyikébe. Lévyt kizárólag a hagyományos val- Itáliában, a fizikai gettó születési helyén lási életet élô vidéki zsidók érdekelték, a zsidó egyetlen mûvész sem látott mûvészi témát a get- otthonok, a családok, az imádságok, a vallásos tó világában. Franciaországban viszont a XIX. szövegek tanulmányozása és a hagyományosan század második felében, amikor a modernizáció betartott rítusok. Ugyanakkor nem zárkózott el felgyorsult és Párizs lett a fô mozgatója a zsidó teljesen a zsidók világi ügyeinek ábrázolásától kulturális és szociális változásoknak, megjelent (ellentétben a modernizálódó francia zsidóság a zsidó világ nosztalgikus ábrázolása is.55 Fran- mindennapjaitól), így készített néhány rajzot ciaország keleti vidéke, Elzász-Lotaringia, Pá- munkájukat végzô zsidókról is. Lévy figurái – rizzsal éles ellentétben, figyelemre méltóan al- elsôsorban a férfiak – általában kócosak, teste- kalmazkodott a modernizációhoz, megôrizve a sek és híjával vannak minden eleganciának, hal- hagyományos életmódot a század nagyobbik fe- ványan emlékeztetve az antiszemita ábrázolá- lében.56 A legtöbb párizsi zsidó Elzászból szár- sok karakteres zsidó portréira. Lévy asszonyai mazott, így ez a vidék látszik gyermekkori em- általában nehézkesek, tipikus elzászi fôkötôt vi- lékeik színterének. Az egész korszakban folya- selnek és valamilyen házimunkát végeznek. matos Párizsba tartó migráció a század közepé- Másrészt viszont elégedettnek és vidámnak lát- re jelentôsen felgyorsult kitolva az emlékezés és szanak azon a képen, melyen az anya az áldá- nosztalgia újjászületését a késôbbi évtizedekre. sokra tanítja gyermekét, valamint a pészahi Két mûvész, Edouard Moyse (1827–1908) és edények kaserolását ábrázoló képen. Végsô so- Alphonse Lévy (1843–1918) kötelezte el magát ron melegség és elégedettség uralja Lévy zsidó emellett, bár az utóbbi életmûve kapott na- ábrázolásait. A Sabbati sétán és több más rajzán gyobb figyelmet és elismerést. Lévy az elzászi azt illusztrálja a festô, hogy az osztatlan elége- Marmoutier-ban született, s Párizsban tanult dettség légkörében az idôsek és ifjak mily szívé- Jean-Léon Gérˆome-nál és Charles Emile lyesen találkoznak egymással, az öregek átad- August Durand-nál (aki Carolus-Duranként ják vallásos tanításaikat a fiataloknak, a külön- vált ismertté), akik a leghagyományosabb festô- bözô generációk szabadon érintkeznek a külön- iskolákat képviselték.57 Lévy rajzai kezdetben bözô alkalmakon. Akár kívülrôl, akár belülrôl különbözô szatirikus és polemikus lapokban je- nézi, konfliktusmentes, idilli képet fest a válto- lentek meg. Megbízást kapott Léopold von zások középpontjától távol élô zsidóság belsô Sacher-Masoch és Léon Cahun történeteinek, a életérôl. La vie juive (1886) illusztrálására, s ô visszatért Az ideális, avagy autentikus világ és a társa- az autentikus zsidóság franciaországi tárházá- dalmi valóság közti ellentét, mely egyre jobban hoz, hogy bemutassa a zsidó életet. A mûvész meghatározta a korszak zsidóságát, Lévy kö- számára – sok más kortársához hasonlóan – egy zönségét nem befolyásolta. Bernard Lazare – a ilyen lehetôség egyedülálló volt, hisz visszatér- franciaországi zsidó anarchista, majd, az 1890- hetett saját múltjához és saját emlékeihez, es évektôl, cionista – szerint, Lévy rajzainak ugyanakkor kísérlet is volt ez arra, hogy mások- ereje és hatása abban a felismerésben rejlik, nak is hozzáférhetôvé tegye. Lévy saját, szemé- hogy a zsidók, ellentétben azzal, amit az anti- lyes nézôpontját ajánlotta, amikor megörökítet- szemiták sulykolnak, nem mind milliomosok. te az elzászi zsidóság életét, „ez – írta – egy el- Lazare szerint ezek a tények egy olyan ember zászi fiú tisztelgése az eltûnôben lévô, pusztuló, meggyôzôdésébôl származnak, aki tudja, hogy egyszerû és népies szokásoknak”58. Lévy a vidé- „egy igazi zsidót (le juif véritable) – nem olyat, aki ki zsidó élethez való különleges kapcsolatának az antiszemita legendákban él – hiába keres- és elkötelezettségének adott hangot, s attól tar- nénk az Operabálon egy fôhercegnôvel az olda- tott, hogy ha nem örökíti meg ezt a világot, ak- lán”59. Ez az „igazi zsidó”, az autentikus zsidó él kor örökre feledésbe merül (mint ahogy a az elzászi gettókban, ott, ahol Lévy járt. Lazare, Wissenschaft des Judentums elôhírnökei tették a aki egyre többet foglalkozott az általa korábban

•30• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

lenézett askenázi zsidók helyzetével és vallásos- musból. Az irodalmi életben bekövetkezett vál- ságával, azt mondta Lévyrôl: „a festô is hozzá tozást a zsidók körében erôsödô messianiszti- hasonló vállalkozásba kezdett az eltûnt vagy el- kus mozgalom erôsödésének jeleként fogadta tûnôben lévô gettóbeli élet kiszínezésével, fel- Hess. Erre a jelenségre támaszkodva akarta élesztésével”60. Lazare úgy érezte, hogy a zsidó igazolni a zsidó-nacionalista elkötelezettség lét- burzsoázia, akinek része volt abban, hogy eltû- jogosultságát, ám ekkor be kellett látnia, hogy nôben az a világ, hátat fordít Lévy képeinek, de tulajdonképpen egyetlen általa említett író sem ha megvizsgáljuk, hogy Lévy rajzairól mennyi adott hangot saját politikai nézetének. Hess reprodukció, képeslap készült a századfordulón nem csüggedt. Szokásos bölcsességével meg- Franciaországban, akkor azt kell mondanunk, szervezett egy különbözô nézeteket valló írók- hogy Lazare véleménye túlzás. A Lévy munkái- ból álló csoportot (melyhez késôbb még többen ban megjelenô nosztalgia nem volt teljesen ide- csatlakozhattak), azt hangsúlyozva, hogy a gen a Párizsban élô zsidók körében, ám hogy markáns különbségek ellenére egy dologban az milyen mértékben volt elterjedt és mennyire összes résztvevô egyetért – mindnyájan büsz- volt megalapozott ez az érzés, azt nehezen lehet kén, pozitívan viszonyulnak a zsidósághoz. felmérni.61 Amihez még azt tenném hozzá, hogy mindnyá- Az az érzés, mely meghatározta Alphonse jan erôsen vágytak arra, hogy felnôtt életükbe Lévy és a korábban említett többi zsidó mûvész integrálják a gettóbeli vagy gyermekkori élmé- tevékenységét, hogy feladatuk az eltûnôben lé- nyeiket, osztozva az Erikson-féle „kollektív igé- vô zsidó világ megörökítése, nemcsak a képzô- nyen”, hogy valamiképpen megbéküljenek ne- mûvészetben jelentkezett. veltetésükkel. Hasonló motiváció sarkallt egy másik elzászit, Hogy a városközpontok felé való vándorlást a Daniel Staubent (más néven Auguste Widalt), zsidó közösségekben végbement alapvetô kul- az írót, hogy felkeresse több mint húsz éve elha- turális változások indították el, vagy csupán az gyott szülôhelyét, és leírja a már majdnem telje- idôk változása hozta ezt magával, az vitatott sen elfeledett „ôsöreg zsidóság” életét. Stauben kérdés63, de a XIX. század szakértôi egyetérte- munkája, a Scènes de la vie juive en Alsace s ennek nek abban, hogy a városi központok moderni- meghatározó sietsége belesimult a XIX. század zációja hatalmas pusztítást végzett a zsidó kö- közepének nyugat- és közép-európai zsidó mû- zösségek belsô életében. Azonban az urbanizá- vészeket magával ragadó, kiterjedt irodalmi ciós folyamatnak egy alig értékelt következmé- áramlatába. Az irodalmi életképmûfaj sok zsidó- nye is volt: az egyének kénytelenek voltak az el- nak adta meg a lehetôséget arra, hogy elkötelez- veszett gyermekkor élményétôl (amit fentebb a hessék magukat a változó világban, miközben a Heidegger-féle Geworfenheit fogalmával jelöl- mûvészi erôfeszítéseikre bízzák a segítséget. tem) eltávolodva újonnan megteremteni az in- Stauben szavaival: „Megpróbáljuk a lehetô leg- tegrált „egészt”. Berthold Auerbach (1812–1882) jobban bemutatni az ôsi zsidóság még meglévô és Alexandre Weill (1811–1899) életrajza jól formáit, mely, ó jaj, már a pusztulás határán példázza ezt az általánosnak mondható jelen- van… Ez, mint minden ilyen korú, már sok he- séget. lyen el is pusztult. Ezért gyorsan fel kell még je- Mindketten falusi zsidó családból származ- gyeznünk a legjellemzôbb vonásokat.”62 Ez a kul- tak, tradicionális zsidó oktatásban részesültek turális fejlôdés rávilágít a zsidó asszimilációs fo- és mindketten rabbinak készültek. Két évtize- lyamat újraértékelésére, amihez hozzájárult az den belül azonban mindketten eltávolodtak a 1848-as forradalmak leverése, de a vágyakozás is mindennapi vallási gyakorlattól, miután meg- a modernizáció elôtti gettóbeli élet elemei után. mártóztak a német egyetemek világában. Mind- ketten az 1830-as években kezdték irodalmi pá- lyájukat, mely a következô tizenöt évben külön- A GETTÓ IRODALMI ÁBRÁZOLÁSA bözô irányba fejlôdött, de mindketten arra töre- kedtek, hogy megtalálják a zsidó múlt és a mo- Moses Hess, a német szocialista és ôs zsidó- dern civilizáció metszéspontját. Mindkettôjüket nacionalista, az 1862-ben megjelent Róma és Je- magával ragadta a 48-as forradalom, majd, a li- ruzsálem hat levelében örömmel üdvözölte a fel- berális eszmék bukása után csüggedten tértek világosult zsidók körében egyre népszerûbb vissza az irodalomhoz. áramlatot, azt, hogy ihletet merítenek a judaiz- A pályakezdô Auerbach figyelmét zsidó té-

•31• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

mák és problémák kötötték le: hosszú elbeszé- modern társadalomban. Az önéletrajzírás, az lést írt Spinozáról és Ephraim Kuhról, a zsidó egyéni történet végiggondolása az önvizsgálat költôrôl, tanulmányokat írt a kortárs Gabriel fontos formájává vált a német (és egyéb) zsidók Riesserrôl és Gotthold Solomonról.64 Weillt in- számára a XIX. században.67 Feltehetôen egy kább a politika érdekelte, különbözô német fo- bizonyos fokig az önéletrajzírás enyhítette a lyóiratokban publikálta politikai eszmefuttatá- gyors identitásváltás okozta belsô szorongást. sait. Auerbach egy idô után fokozatosan eltávo- Ludwig Kalisch például úgy kezd önéletrajzá- lodott a nyíltan zsidó témáktól, ugyanekkor ban (Bilder aus meiner Knabenzeit) a gyermekkori Weill egyre többet foglalkozott a zsidóság tár- tapasztalatainak felidézésébe, hogy szembeállít- sadalmának filozófiai kérdéseivel. Mindketten ja a modern, vagy legalábbis maskil (azaz a zsi- elôszeretettel foglalkoztak ugyanazzal a problé- dó felvilágosodás hatása alatt álló – a ford.) ok- mával – az elzászi és a fekete-erdei apró falvak tatást, melyben a legtöbb gyermek a mártíroló- paraszti életének irodalmi ábrázolásával –, telje- gia meghamisított hagyományát tanulja, azzal, sen új módon fordultak a zsidó élet hagyomá- amelyben ô részesült a lengyelországi Les- nyos gyökerei felé. A parasztnovellák (Dorfno- nóban.68 Kalisch célkitûzése az volt, hogy be- vellistik) – ahogy Heine némi lenézéssel nevezte mutassa ezt a különleges zsidó világot a modern ezeket a történeteket65 – kétségtelenül zsidó al- német zsidó olvasóknak, ennek érdekében szí- kotások voltak, de a szerzôk a maguk saját vesen újra feldolgozott olyan démoni története- egyéni módján vizsgálták az ôsi és a modern vi- ket, mint például a Gólem legendája. A történe- lág közti feszültséget. tekkel határozott üzenetet kívánt közvetíteni ol- Weill, akit Heine a legtehetségesebbnek tar- vasóinak. Azt, hogy a modern német zsidóság, tott a paraszti témák ábrázolói közül, nem csak mely fokozatosan beolvadt a német társadalom- a zsidó parasztsággal foglalkozott. Azokban a ba, ezzel elvesztette ezt a zárt világot, s most történetekben viszont, melyekben zsidók szere- igyekszik valamiféle folytonosságot találni saját pelnek, állandó feszültség vibrál a sajátos elzá- múltjával. Szinte ugyanerre a következtetésre szi hagyományok és a városi élet szokásai kö- jutott 1822-es beszédében69 Eduard Gans, a zött. A Couronne címû novellában az elcsépelt, Zsidó Kulturális és Tudományos Egyesület el- tanító és tanítvány közti szerelmi történet köré nöke: „Az élénk intellektusú zsidók még sokáig rajzolta a hagyományos, elzászi zsidó ünnepe- a népek közötti erjedés erôteljes tényezôi lesz- ket. Nemcsak a közösségen belüli gazdasági és nek.. …Ez nem fog megszûnni, csupán az em- társadalmi különbség, hanem a generációs el- berek közé fognak vegyülni, s majd ôk írják az lentétek is foglalkoztatták. Jellegzetes példája emberiség történetének legfényesebb lapjait.”70 ennek, amikor az ifjabb generáció egyik tagja a A zsidóság képes arra, hogy beolvadjon a na- történet során botrányos, az asszimilációt pon- gyobb társadalomba. Ez a képesség ekkor szük- tosan kifejezô módon, megjegyzést tesz a Jeru- ségessé tette, hogy a kortársak felismerjék a zsi- zsálemet említô pészahi imára: „Ezt az imát – dó múlt különlegességét, mely a belsô tartás mondja a házigazda fia – át kellene írni. Egy forrása marad még akkor is, amikor valaki sza- cseppet sem vágyom visszatérni Jeruzsálembe. kít ezzel. A zsidóknak nem kellett többé szé- Azt javaslom, hogy Jeruzsálem helyett mond- gyenkezve letagadni múltjukat. junk inkább Párizst!”66 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Ale- Falusi történeteit a pusztulóban lévô múltról xandre Weill egy még ennél jelentôsebb lépést tett tanúvallomásnak tekintette Weill, ezért kö- is tett. A Mózesrôl és a mózesi törvényekrôl telezônek érezte, hogy minél hitelesebben ábrá- szóló írásaiban nemcsak a judaizmus modern zolja ezt Életrajzában (Ma Jeunèsse – 1870) társadalomban betöltött központi szerepét mér- felidézi, hogy milyen sok fontolgatás elôzte meg legeli, hanem a kereszténységet is bírálja folya- a kompozíció kialakítását, és hangsúlyozottan matos antiszemita megnyilvánulásaiért.71 Az kiemeli, hogy csakis egy zsidó, aki ifjú éveit 1860-as évek intenzív vers- és prózatermése el- talmudi tanulmányokkal töltötte, képes egy sôsorban a két vallás történelmi összecsapásá- olyan gyermekkori világot felidézni, mely isme- val foglalkozik, az ismétlôdô durva megnyilvá- retlen a külvilág számára és visszahozhatatlan. nulásokban egyértelmûen a kereszténységet ta- Ezzel a múltértelmezéssel – meghaladva az ön- lálta vétkesnek Weill. A témával kapcsolatos életrajzok szokványos önigazolását – meghatá- bátor kijelentései, melyekben hangot adott an- rozta saját és kortársai egzisztenciális státusát a nak az egyre erôteljesebb véleménynek, mely

•32• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Kaufmann Izidor: Áldás a szombati gyertyánál, 1900–1910 megkérdôjelezte azt a társadalmat, mely az jezéseként a rabbi megerôsíti, hogy ezzel a cse- 1848-as forradalmakat követôen elmulasztotta lekedettel Istent a legnemesebb módon szolgál- a zsidók teljes integrálását, visszhangra talált az ta. Az erkölcsi üzenet világos: a rokonlelkek ba- elkötelezett, modern zsidóság körében (közéjük rátsága még akkor is lehetséges egy zsidó és egy tartozott többek között Ludwig Geiger és keresztény között, ha a zsidó hûséges marad Heinrich Graetz).72 múltjához, hitéhez.73 Ezen túlmenôen Auer- A Weill-megközelítés éles ellentétben áll bachot itt kétséget kizáróan saját gyermekkori Berthold Auerbach vidéki történeteivel. Miként emlékei s apja halála inspirálták, amikor a tör- idézte meg az integrációban, emancipációban ténetben felidézi a fekete-erdei nem zsidó pa- bízó Auerbach saját múltbéli tapasztalatait? A rasztok életét, s egy olyan közösséget ábrázol, Lederherz jó példa erre. Herz, a zsidó házaló, mely engedte a zsidóság bizonyos mértékû in- akit mindenki Lederherzként ismert, összeba- tegrációját.74 Azonban az ideális, megbízható rátkozott a nem zsidó Lipp-pel, aki ismeretsé- társadalomba való nosztalgikus visszatérés ma- gük kezdetén meg akarta ôt téríteni. Bár Leder- gában foglalja ennek dialektikus tagadását is: az herz erre nem volt hajlandó, a barátság megma- integráció elképzelhetô a gyermekkor fantázia- radt. Késôbb, amikor Lederherz haldoklott, ba- világában, a felnôttek modern urbanizált világa rátjához, Lipphez fordult segítségért. Lipp szí- azonban együtt jár mindenféle nehézséggel.75 vesen segített a betegnek felvenni a tefillint, és A zsidó irodalmárokat természetes módon egy rabbival közösen felolvasta a legszentebb magával ragadta az 1840-es évek Nyugat-Euró- zsidó imát, a „Halljad Izrael”-t. A történet befe- páján végigsöprô liberalizmus, és sokan bekap-

•33• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

csolódtak a korszak különbözô nacionalista Auerbach és Weill parasztábrázolásaihoz ha- mozgalmaiba. Mélyen hittek abban, hogy ez az sonlóan Kompert történetei és figurái is egysze- irányvonal fogja meghozni a zsidóság egyenjo- rûek, egysíkúak, szinte banálisak. Kompert is gúságát. Magától értetôdôen örömmel üdvözöl- érzékenyen ábrázolja, s emberi dimenzióit ték a forradalom kitörését 1848-ban.76 Leopold hangsúlyozza a nyomorúságos fizikai gettónak, Kompert (1822–1886) sajátos módon adott melyet Alphonse Lévy kellemes, vonzó negyed- hangot ennek a véleménynek azt állítva, hogy dé varázsolt rajzain. Kompert idillikus gettójá- az a forradalom, amely megtagadja a zsidó tö- ban nem kap helyet a zöldellô fa, a madárdal, a megek egyenjogúságát, az bukásra van ítélve. szabadban való játék, ezek helyett az éles, szi- Az elvárosiasodott Kompert számára – aki kár zsidók legnagyobb öröme a család és a val- Csehországból származott – a szegény zsidó lás. Franzos a regénybeli Barnowot (melynek testesítette meg a judaizmus lényegét: „Ôk a mintája a kelet-galíciai Chortkow) kibírhatatla- zsidóság lényege, ereje, ôk a mi judaizmusunk. nul fojtogató helyként ábrázolja, ezzel szemben A bennünk lakozó szépség, kifinomultság és ih- Kompert vonzódik a gettóhoz és annak egzisz- let ezekbôl a beteg és meggyötört lelkekbôl tenciális küzdelméhez. Nem rémiszti az állandó származik. Ôk még birtokolják azt a spirituali- mozgás, mint a Jahrzeit címû története fiatal el- tást és szellemiséget, melyet mi már elveszítet- vágyódóját, s nem csábítja a kereszténység, tünk a világgal való konfliktusaink során.”77 mint Rander gyermekeit, ugyanakkor a gettó vilá- Kompert ebben a pár mondatban tömören ga autentitásával hatott rá. Kompert saját fejlô- összefoglalta, hogy mit adott a városiasodás és désének ezen a pontján idealizált képet festett a modernizáció, hogy milyen elképzelések szület- a gettóról, de ugyanakkor felismerte a zsidó vi- tek az igazi, autentikus szellemiségrôl, amely a lág gazdasági átalakulásának szükségességét városi élet realitásán kívül, azok közt maradt (Am Pfluge, 1855), bár úgy vélte, hogy nem a na- fenn, akik továbbra is a modernizáció által érin- cionalizmus fogja a zsidóságnak „újjáépíteni Je- tetlen világot birtokolják. Kompert idealizált ruzsálemet”.81 képet rajzolt az 1848-as forradalom elôtti zsidó A Jeruzsálem iránti nosztalgia és vágyakozás, gettók életérôl, ám a jövô útját az emancipá- melyet az európai tudatban megváltozott Pa- cióért folytatott küzdelemben látta. Csak az lesztina-kép, valamint a korszak romantikus tá- emancipáció kárpótolhatja azoknak az áldoza- jékozódása táplált, sokak számára egy újabb tát, akik megtestesítik a zsidóság tiszta szelle- kiindulási pontot jelentett.82 Ilyen figura volt a mét. Kompert történeteiben a cseh zsidóság get- bécsi Ludwig August Frankl (1810–1894), aki tóbeli életét örökítette meg, nagy sikert aratva írásaiban a korszak legkülönbözôbb zsidó té- mind a zsidók, mind pedig a nem zsidók köré- máit feldolgozta. Komparthoz hasonlóan ô is ben. Német nyelvû könyvei megjelentek hollan- alapos zsidó nevelésben részesült, és ô is az iro- dul, angolul, franciául és csehül is.78 Történetei dalmi tevékenység és az 1848-as forradalomban egyértelmûen visszhangra találtak a városiaso- való részvétel mellett (Der Universität címen je- dott zsidóság körében; megtalálhatták bennük a lentetett meg írást) egész életében aktív tagja nosztalgikus emlékezet forrását azok, akik vá- maradt a zsidó hitközségnek. Romantikus, zsi- gyakoztak, de el is határolódtak a gettótól. Már dótárgyú írásai – az ô Sonntagsblätterében jelen- sokan felhívták arra a figyelmet, hogy a né- tek meg 1846-ban Kompert gettótörténetei – a metországi zsidók egyformán vágytak arra, forradalom elôttrôl származtak, de a forrada- hogy „erôs, »germán« külsejük legyen szemben lom bukásának következményei csak fokozták az antiszemiták által festett sovány, beteges get- a téma iránti érdeklôdését. Frankl elmélyülten tó-zsidó portréjával”, ugyanakkor arra is, hogy ábrázolta a bibliai és posztbiblikus szereplôket, betoppanjanak emlékeik és képzeletük ama rej- életükre mint a zsidó történelmi végzet összeg- tett zugába, melyet – egy idealizált síkon – a zésére tekintett. Rachelrôl, Józsefrôl, Saulról, gettó testesített meg.79 Kompert történetei nagy Mózesrôl, Jochanan ben Zakkairól, Chanina hatást gyakoroltak a zsidó írókra (többek kö- ben Teradyonról és Moses Mendelssohnról ké- zött Karl Emil Franzosra, Daniel Staubenre és szített portréiban a szimbolikus zsidó karaktert Leopold Weiselre), akik a gettót – pozitív és ne- rajzolta meg. gatív értelemben egyaránt – úgy ábrázolták, Frankl zsidó érdeklôdése egy másik irányba is mint a kollektív zsidó tudatalatti meghatározó mutatott. A XVI. századi zsidó Prágában ját- elemét.80 szódó hátborzongató költeménye (Gedicht in

•34• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

sieben Gesänger, Bécs, 1862) a Gólem misztikus mek esszét írt Wihlrôl. Többek között azt írja: tradíciójához nyúl, a Libanon címû verse, melyet „ô a szív és a hit költôje, de mindenekelôtt líri- egy képzeletbeli zsidó családdal közösen írt kus, aki a zsidó vallásból és általában a zsidóság („elsôsorban fiataloknak”), szándéka szerint a sok-sok tragédiájából és halhatatlan nagyságá- zsidókról, a zsidóságról és Jeruzsálemrôl szóló ból meríti ihletét”.87 univerzális óda volt.83 Magától értetôdô, hogy Maga Stauben más úton járt, amikor ideali- Frankl végül Jeruzsálembe utazott. 1856-ban zálva megidézte az elzászi falu, Bollwiller életét Elisa Herz megbízta, hogy apja emlékére hoz- és szokásait. George Sand munkáinak – külö- zon létre Jeruzsálemben egy haladó szellemû nösen a La Mare au Diable, 1846 – hatására az iskolát. Az aktív emberbarát Herz Simon von 1850-es években visszatért szülôfalujába, Laemel, a bécsi gyáros és filantróp lánya volt. Bollwiller-be, majd egy népszerû irodalmi fo- Útját követôen Frankl elkészítette a palesztinai lyóiratban, a Revue des Deux Mondes-ban kezdte zsidó közösség átfogó leírását, melyben feltárta el visszaemlékezéseit publikálni. Arra töreke- a különbözô, egymás mellett élô civilizációk bo- dett, hogy minél részletesebben bemutassa az nyolult viszonyát és a köztük lévô állandó fe- elzászi zsidók vallási életét, kiemelve különleges szültséget. Az askenázi közösségrôl (a „régi hagyományaikat – a nyelvet, a viseletet és kéz- Jishuvról” – azaz a régi palesztinai zsidó koló- mûveshagyományokat –, és hogy felkutassa niáról – a ford.) készített sztereotip leírásai a ezek rejtett jelentését. A sabbati gyertya meg- kortárs zsidó írók gettóval kapcsolatos elôítéle- gyújtása számára az egész hét elôítéleteinek, tét tükrözik, feltehetô, hogy ezek hatására ké- gondjainak és aggodalmainak eltüntetését jelen- szültek.84 Ezért feltûnô, hogy a Jeruzsálemhez tette; vendégszeretetük pedig a palesztinai ôsök való fizikai és spirituális ragaszkodás néhány hagyományát idézte fel. A hagyományos gyász, esetben összefonódott az üdvösebb zsidó élet a shüvet a generációk óta üldözött zsidók egye- spirituális keresésével, ami késôbb Moses Hess dülállónak érzett gyászát szimbolizálja.88 Külö- munkáiban fog visszatérni. nösen megérintette a zsidó szolidaritás megnyil- A német zsidó költô, Ludwig Wihl is azok kö- vánulása, mely áthatja az összes ünnepet; az, zé az irodalmárok közé tartozott, aki mély meg- hogy a rövid vidámság pillanataiban sem feled- gyôzôdéssel nézett Jeruzsálemre, és a legkülön- keznek meg a kevésbé szerencsés testvéreikrôl. félébb módokon idézte fel a hazájától megfosz- A bollwiller-i visszatérés megerôsítette Stau- tott vándorló nép tragikus végzetét. A Nyugati- ben a Kelet – az ô esetében Elzász – iránti ra- keleti fecske címû versében Jeruzsálem elveszté- jongását. Nála is felbukkan a modernitás és a sét gyászolja. Mivel Wihl számára Jeruzsálem gettóbeli teljes élet közti ellentét, mely magával részben egy megszentelt emlék, részben pedig a ragadta ôt is. Wihl érzéseit ismételve azt írta: nemzeti érzés forrása volt, mégis a költô megré- „Visszafelé Párizsba, az úton felidéztem Goethe mül a gondolattól, hogy Jeruzsálem muszlim Kelet-Nyugati Divánja nyitó versét, s azt gondol- kézen maradt. Kijelentette, hogyha fegyvere tam magamban, hogy milyen édes dolog néha lenne, akkor felkelést szervezne Jeruzsálem fel- elhagyni bajos és izgatott világunkat, hogy szabadítására. A kortárs Pierre Mercier hívta visszatérjünk és tisztelegjünk ôseink földjén és fel a figyelmet arra, hogy Wihl legnagyobb köl- Európa közepén magunkba szívjuk az öreg Ke- teményét, melyben a zsidók saját haza iránti vá- let tiszta levegôjét”89. Érdekes az is, hogy a szü- gyakozásának adott hangot, ugyanakkor írta, lôföldje iránti nosztalgia mellett Stauben ekkor amikor a szlávok, az olaszok, a románok is nem- fedezte fel a kortárs zsidó írók kedvencét, a prá- zeti identitásukért küzdöttek.85 Wihl költészete gai Gólem misztikus legendáját. A legendára felöleli a teljes történelmet az ókortól a közép- már Jacob Grimm is felfigyelt a század elején, koron át a felvilágosodás koráig magasztalva a az ô Gólem-feldolgozásán keresztül átszivárgott zsidóságot, sôt a zsidó népet az európai írástu- a német romantikus irodalomba, hogy ott hírne- dók által dicsôített görögséghez hasonlította. vet szerezzen. A Gólem vándormotívum miti- Csodálkozunk-e azon, hogy a zsidó-nacionalis- kus ereje megnôtt, Stauben pedig helyet talált ta Moses Hess, aki felfigyelt a zsidó irodalom számára a romantikus újjászületés által újra fel- változására, boldogan fogadta Wihl költésze- fedezett középkori mítoszok, figurák és legen- tét?86 De Hess nem az egyetlen: Daniel dák között. A misztikus múlt újjáélesztése arra Stauben, aki azon fáradozott, hogy Kompert bátorította a zsidó írókat, hogy ôk is keressenek munkáit Franciaországban népszerûsítse, re- hasonló zsidó meséket és személyiségeket. Ez a

•35• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

népi irodalom, részben a Gólem iránti helyi ér- és az összes említett író számára – elzarándo- deklôdés, részben Kompert és Frankl inspirá- koltak otthonába, számon tartották mûveit. ciójára, a cseh zsidó írók körében jelentkezett Heine élete vége felé ezek a kapcsolatok valami- az 1830-as években.90 képpen még sokkal fontosabbak lettek mindkét Ennek a zsidó írócsoportnak minden tagja né- fél számára.93 Az írók számára Heine nem egy- metül vagy franciául írt, egyikük sem tért ki, sôt szerûen a zseniális költôt és írót jelentette, ha- sokan életük végéig a hitközség tagjai marad- nem vezércsillaguk volt, kinek zsidó gyökerei tak. Jól ismerték egymás írásait, sokan szemé- folytonos izgalmat jelentettek, s aki hozzájuk lyesen is ismerték egymást, egyfajta zsidó iro- hasonlóan megvetette a modern zsidó burzsoá- dalmi kört alkottak, mely kapcsolatban állt a ziát. Heinével kapcsolatos megnyilvánulásaik, korábban említett mûvészekkel.91 Sokuk ko- vele való kapcsolatuk éles ellentéte volt a kora moly sikert ért el a saját mûfajában, de egyikük XIX. századi német zsidó írók (példaként csu- sem tudott betörni az európai irodalmi életbe, s pán Moritz Saphirt, Robert Ludwigot és Mi- szinte egyikük sem hatott az ezt követô zsidó chael Beert említjük) aggodalmas és feszült vi- irodalomra. Történelmi jelentôségüket máshol szonyával.94 Heine megváltozott viszonya a zsi- kell keresnünk. Írásaikban azoknak a nehézsé- dó írókhoz egyenes következménye volt késôb- geknek adtak hangot, mely együtt járt azzal, bi belsô fejlôdésének, szimbolikusan fejezve ki a hogy elhagyták a zsidó világ menedékét és tes- zsidó írók társadalmi státusában bekövetkezett testül-lelkestül beléptek az európai urbanizált változást, azt, hogy többé már nem a keresztle- társadalomba. A gettóba való ilyen vagy olyan vél a belépôjegy az európai civilizációba, s hogy visszatérésük nyilvánvalóan jelzi, hogy egy többé már nem kötelezô a zsidó írónak csak zsi- szilárd kiindulási pontot kerestek az új közeg- dó témákhoz nyúlnia, s hangot adni a zsidó ben. Írásaik értô zsidó olvasókörre találtak, múlthoz való kötôdésnek.95 Moses Hess opti- amibôl arra lehet következtetni, hogy a nosztal- mizmusának kétségtelenül volt alapja. gia széles körû kulturális jelenség volt. A modernizáció tehát megtette hatását a zsidó Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a nosz- közösség életére, ám a hagyományos vallásos talgikus irodalmat – noha széles körben hódí- zsidó életmód gyors visszaszorulása közepette tott – mindenhol örömmel üdvözölték volna. is voltak olyanok, akik szükségét érezték a zsi- Ezt a fajta irodalmat legfényesebb napjaiban is dó múlttal való kapcsolat ápolásának. Ilyen em- sokan kritizálták. A kritikusok közé tartoztak a berek voltak: Isaac Strauss, Moritz Oppen- német zsidóság olyan vezetô egyéniségei, mint heim, Isidor Kaufmann, Alphonse Lévy és Ale- például a két jelentôs történelmiregény-író, xandre Weill. Ôk, felismerve az „autentikus” Ludwig Philippson és Marcus (Meyer) Leh- zsidó lét és koruk modern zsidó élete közötti man. Lenézték a zsidó életképeket, attól tartva, egyre mélyebb szakadékot, e fejlemények kivál- hogy a zsidó szépirodalom halálát fogják okoz- totta ambivalens érzéseiktôl vezettetve saját ni, ráadásul attól féltek, hogy szereplésükkel egyedi létezésüknek gyermekkori emlékeikhez negatívan befolyásolják a németországi zsidó- való visszatérésük révén adtak formát. A judai- ság helyzetét. Mindazonáltal a németországi kagyûjteményekkel, a vallásos zsidó életképi zsidó lapokban a gettótörténetek túlsúlya két- megjelenítésével, a családi együttlétek, sôt a Je- ségtelen volt, becsléseink szerint közel a fele a ruzsálembe való visszatérés elképzelése révén XIX. századi folyóiratokban megjelent novel- felidézhetôvé és megôrizhetôvé vált az egyre láknak és regényeknek ebbôl a típusból szárma- halványodó múlt. Embereink ebbéli erôfeszíté- zott. Ez már önmaga is szignifikánsan jelzi, mi- sei nem álltak nagyon távol a zsidó társadalom- lyen hatásköre, mekkora társadalmi súlya volt tól, hisz tulajdonképpen a modern zsidóságnak ennek az irodalomnak.92 a történelmi múlt iránti tiszteletén alapultak. A XIX. századi nosztalgikus irodalom legbri- Végeredményben ezek a kulturális törekvések a liánsabb alkotása Heinrich Heine mûve, a zsidó hagyomány iránti ama kötôdés megnyil- Gestänisse (1854). Heine visszatérése a zsidó- vánulásai, melynek révén az európai társada- sághoz és fôleg a Bibliához, továbbá a judaiz- lomba való integrálódás és a zsidó léthez való mus és Mózes szerepének az erkölcsi világrend ragaszkodás egyszerre volt lehetséges. pilléreiként való újraértelmezése megingatta korábbi görög kultúra és filozófia iránti rajon- ANGOLBÓL FORDÍTOTTA: gását. Heine rendkívül fontos volt Oppenheim MARGITTA NÓRA

•36• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

Jegyzetek vábbá Alfred Werner: Jewish Artists of hte Age of Emancipation, in Jewish Art: An Illustrated History, ed. Cecil Roth. Rev. Ed. Edi- 1 Lásd Jonathan Frankel: Assimilation and the Jews in Nineteenth- ted by Bezalel Narkiss (New York: McGraw Hill, 1961); Century Europe: Towards a New Historiography? In Jonathan Grenkel Jerusalem: Massada Press, 1971. 200–201. o.; hasonló vélemé- and Steven J. Zipperstein eds., Assimilation and Community: The nyek más zsidó származású mûvészekrôl: lásd Joseph Gutmann: Jews in Nineteenth-Century Europe (Cambridge: Cambridge Is There a Jewish Art? In the Visual Dimension: Aspects of University. Press, 1992), 1–37. o., néhány további példa az újfaj- Jewish Art, ed. Clare Moore (Boulder, Colo.: Westview Press, ta megközelítésre: Jacob Katz, ed., Toward Modernity: The European 1993) 13–14. o. Jewish Model (New Brunswick, N. J.: Transaction Books, 1987); 13 Gutmann: Is There a Jewish Art? 11. o. az újraértékelésre néhány példa: Pierre Burnbaum és Ira Katz- 14 Abramsonról és érmeirôl lásd Daniel M. Friedenberg: Jewish nelson, Emancipation and the Liberal Offer, in Pierre Birnbaum és Medals from the Renaissance to the Fall of Napoleon (1503–1813) (New Ira Katznelson eds., Paths of Emancipation: Jews, States, and Citizen- York: Jewish Publication Society, 1970), 40–41. o. ship (Princeton: Princeton University. Press, 1995), 4–36. o. 15 Walther Scheidig, Die Leipziger Messe: Mit Bildern von 2 Például Paula E. Hyman: The Emancipation of the Jews of Alsace Georg Emanuel Opitz (Leipzig, 1938); Hansjorg Krug, Georg 4: Acculturation and Tradition in the Nineteenth Century (New Haven: Emanuel Opitz (1775–1841), Philobiblion 16 (1972). 227–59. Yale University. Press, 1991); Jay R. Berkovitz, The Shaping of Opitz munkáit lásd még: Klaus Metscher and Walter Fellmann, Jewish Identity in Nineteenth-Century France (Detroit: Wayne State Lipsia und Merkur: Leipzig und seine Messen (Leipzig: VEB University. Press, 1989); David Sorkin: The Transformation of F.A. Brockaus Verlag, 1990) passim. German Jewry (1780–1840) (New York: Oxford University. 16 Lásd George L. Mosse, Jewish Emancipation: Between Press, 1987); és Steven M. Lowenstein: The Mechanics of Change Bildung and Respectability, in The Jewish Response to German (Atlanta, Ga.: Scholars Press, 1992). Culture: From the Enlightenment to the Second World War, ed. 3 Lásd Eugen Weber: Peasants into Grenchmen: The Modernization Jehuda Teinharz és Walter Schatberg (Hanover, N.H.: of Rural France, 1870–1914 (Stanford: Stanford University. Press, Universityerity Press of New England, 1985), 1–10. o. 1976); Peter McPhee: The French Revolution, Peasants, and 17 Ezekrôl a kevéssé ismert mûvészekrôl és témáikról lásd Salli Capitalism American Historical Review 94 (1989): 1265–80; Kirschstein: Jüdische Graphiker aus der Zeit von 1625–1825 (Berlin: Weber elméletét több francia történész is megkérdôjelezte azt ál- der Zirkel, 1918) lítva, hogy a „franciává válás” folyamata teljesen befejezôdött a 18 Ugyanebben az évben kezdett el zsidó témákat feldolgozni XIX. század közepére. munkáiban a holland Maurits Leon (1838–1865). L. Christiaan 4 Lásd Edward Shils: Tradition (Chicago: University. Of Chi- Roosen. Maurits Leon: The Making of a Jewish Artist, Jewish Art cago Press, 1981); és az etnikumokkal, nacionalizmussal és ezek 16/17 (1990/1): 46–52; valamint a francia – nancyi születésû – zsidóságra gyakorolt hatásával foglalkozó elméleteket vizsgálja: Edouard Moyse (1827–1908) is ezekben az években kezdte kiál- Frankel: „Assimilation and the Jews” 21–23. o. lítani zsidó tárgyú munkáit. Lásd G. Kutna, Juedische Kuenstler 5 Erik H. Erikson: „Reflections on Dr. Borg’s Life Cycle” in in Paris, Ost und West 7 (1907): 86–94; Les Juifs lorrains du Erik Erikson, ed., Adulthood (New York: W.W.: Norton, 1978) ghetto à la nation 1721–1871: Exclusion. Intégration (Metz, 20. o. 1990); Az Izrael Múzeum Grafikai Részlegének 54. tárlójában 6 Stenne Elzászban született 1826-ban. Részt vett a zsidó hit- Moyse több zsidó rítust ábrázoló munkája is látható. község különféle tevékenységeiben, egyik alapítója volt az 19 Alfred Rubens. A Jewish Iconography, 2nd ed., rev. (Lon- Alliance Israélite Universityerselle-nek és gyakran publikált a kü- don: Nonpareil, 1981) 2–3. o.; Steven Kolsteren, Simeon Solo- lönbözô zsidó folyóiratokban. A romantikus nosztalgia jegyében mon and The Song of Songs Journal of Jewish Art 11 (1985); középkori zsidó legendákat adott közre a La vérité israélite-ben 47–59. Solomon munkáiból az utóbbi idôkben rendezett kiállítá- (1861/2). Lásd Freddy Raphaël és Robert Weyl: Regards nouveaux sok bizonyítják: megújult iránta az érdeklôdés. L. többek között: sur les juifs d’Alsace (Strasbourg: Libraire Istra, 1980), 227–32. o.; Solomon: Egy család portréi (London, 1985), Simon Reynolds: The Paula Hyman: Traditionalism and Village Jews in 19th-Century Vision of Simeon Solomon (Stroud: Catalpa Press, 1985); a Western and Central Europe: Local Persistence and Urban Burmingham Museum and Art Gallery szintén bemutatta mun- Nostalgia, in The Uses of Tradition: Jewish Continuity in the káit 1986-ban; részletesebb tanulmányt írt Gayle Marie Seymour: Modern Era, ed. Jack Wertheimer (New York: The Jewish The Life and Work of Simeon Solomon (1840–1905) (Ph.D. diss., Theological Seminary of America, 1992) 191–201. o. University. Of California, Santa Barbara, 1986). Sajnos Seymor 7 Jean Starobinsky: The Idea of Nostalgia: Diogenes 54 csupán a zsidó szertartásokat ábrázoló munkáival foglalkozik. (1966): 101 20 Lásd a könyv 1. fejezetében. 8 Lásd Edward S-Casey érdekes tanulmányát: The world of 21 Ezek a gondolatok az Ariès családi portré interpretációit kö- Nostalgia, Man and World 20 (1987): 361–84. Hálás köszönetem vetik. Lásd Philippe Ariès, Centuries of Childhood, trans. Robert Vera Schwarcz, a Weslyan University. professzor asszonyának, Baldick (New York: Knopf, 1962), part 3; továbbá Diane O. amiért felhívta figyelmemet Casey cikkére. Hughes, Representing the Family: Portraits and Purposes in 9 Susan Stewart, On Longing: Narratives of the Miniature, the Early Modern Italy, Journal of Interdisciplinary History 17 Gigantic, the Souvenir, the Collection (Balimore: The Hohns (1986): 7–38. Hopkins University. Press, 1984), 139. o. 22 Jewish Chronicle (London, 1. August 1862):8. Solomon 10 Vladimir Hankélévitch: L’Irréversible et la nostalgie (Paris: nem zsidó kortárs kritikusai is azt tanácsolták a festônek, hogy Glammarion, 1974), 375–86. o.; továbbá Michael S. Roth, Dying maradjon meg a zsidó témáknál, mely az ô igazi erôssége. Lásd of the Past: Medical Studies of Nostalgia in Nineteenth-Century Kolsteren: Simeon Solomon, 58. o.; Seymour: Life and Work of Grance, History and Memory 3 (1991) 5–29. Simeon Solomon 47. o. Lásd még Solomon: A Family of Portraits, 11 Hans W. Loewald: Psyhoanalysis and the History of the 11. o. Individual (New Haven: Yale University. Press, 1978) 19–22. o. 23 Idézet Reinoldstól, Vision of Simeon Solomon, 9–10. o.; 12 Solomon Alexander Jart: Reminiscences of Solomon Hart, ed. részletesebb elemzés és életrajz: Seymour, Life and Work of Simeon Alexander Brodie (London: Wyman and Sons, 1882), 13. o., to- Solomon, passim. Ebben fényképek láthatók Simeon késôbbi zsidó

•37• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

tárgyú munkáiról. Lásd még Solomon: A Family of Portraits, cat. nach Original-Gemälden von Moritz Oppenheim (Frankfurt: H. No. 57. Keller Verlag, 1882). A képekrôl szóló bevezetôjének tömörített 24 Moritz Oppenheim, Erinnerungen, ed. Alfred Oppenheim változatát lefordították angolra és önállóan kiadták: L. Stein, (Frankfurt: Grankfurter Verlags. Anstalt A.G., 1924) Family Scenes from Jewish Life of Fromer Days: From Original 25 Lásd Ismar Schorsch, „At as Social History: Oppenheim Oil Paintings by M. Oppenheim (New York: M. Samelson, n.d.) and the German Jewish Vision of Emancipation”, az Izrael Mú- 36 Stein életérôl lásd Harry W. Ettelson, Leopold Stein, Year zeum katalógusában, Moritz Oppenheim: The First Jewish Book of the Central Conference of American Tabbis 21 (1911): Painter (Jerusalem: The Israel Museum, 1983), 31–61. o.; újra- 306–27. Ettelson nem említi Stein Oppenheimmel való együttmû- nyomva: Ismar Schorsch. From Text to Context: The Turn to ködését, noha ez egyértelmûen meghatározó volt Stein késôbbi History in Modern Judaism (Hanover, N. H.: Universityersity életére. Stein szertartásokkal kapcsolatos nézete egybecseng a Press of New England, 1994), 93–118. o.; az idézet az 1983-as korszak másik reformegyéniségének, Aron Bernsteinnek a meg- kiadásból származik. Lásd még Alfred Werner. Oppenheim and közelítésével. A „radikális reformer” Bernstein tiszta szívbôl ra- Kaufmann: Gine Genre Painters, Families and Feasts: Paintings jongott a hagyományos társadalom rítusaiért és szokásaiért, az by Oppenheim and Kaufmann (New York: Yeshiva Uni- 1850-es évek vége felé két regényt is szentelt a gettó idealizált vi- versityersity Museum, 1977), 5–15. o. lágának. Lásd Michael A. Meyer Aron Bernstein – The Enigma 26 Oppenheim beszámolóját lásd: Erinnerungen, 90. o. Az ügy of a Radical Religious Reformer, Proceedings of the Ninth World részletesebb ismertetését lásd: Alexander Altmann: Moses Men- Congress of Jewish Studies, division B, vol.3 (Jerusalem: Vorld delssohn: A Biographical Study (London: Routledge and Kegan Union of Jewish Studies, 1986) 9–16. o. Paul, 1973), 201–242. o. Ruth Gay: The Jewish of Germany: A 37 Schorsch, Art as Social History, 31., 59. o.-tól. Az óntálakra Historical Portrait (New Haven: Yale Universityersity Press, példa: Israel Múzeum Gyûjteménye, nos. 136/50, 136/86; Richard 1992), a 104. oldalon tévesen állítja a szerzô, hogy „valós találko- D. Barnett, ed. Catalogue of the Permanent and Loan Collections zás” nem jött létre. of the Jewish Museum (London: H. Miller, 1974), no. 465; Jana 27 Mostanában kezdtek felfigyelni és összegyûjteni a XIX. szá- Doleselova, The State Jewish Museum Collection of Wedding zadi zsidó mûvészek Spinozáról készített portréira. A Spinozát Dishes and Plates, Judaica Bohemiae 13 (1977): 29–43, plate 4. így vagy úgy megörökítô mûvészekrôl lásd: Maurits Leon in 38 L. Marion Kaplan, The Making of the Jewish Middle Class: Roosen. „Maurits Leon”, 51. o.; lásd még Mark Antokolszkij Women, Family, and Identity in Imperial Germany (New York: szobrát, Jüdischer Almanach 5663 (Berlin, 1902), 219. o.; Oxford Universityersity Press, 1991), 30–34. o. Samuel Hirszenberg szintén megörökítette a rabbikkal vitázó fi- 39 A társadalmi áramlatok egyedülálló metszéspontján, ahogy lozófust. fent említettük, alkalmas volt a pillanat a korai judaika- 28 Alexander Altmann, „Moses Mendelssohn as the Archety- hamisítványok megjelenésére. Erre példa: Vivian B. Mann, pal German Jew” in Reinharz and Schatzberg, Jewish Response „Forging Judaica: The Case of the Italian Majolica Seder to German Culture, 20. o. Plates”, in Art and Its Uses: The Visual Image and Modern 29 Altmann, Moses Mendelssohn, 17–31. o. Jewish Society, Studies in Contemporary Jewry, ed. Ezra 30 Katzenstein festményét, a Beim Schachspielt (Sakkozók) Mendelsohn, vol. 6 (New York: Oxford Universityersity Press, 1861-ben mutatta be. Lásd Marianne Heinz: Bestandkatalog der 1990), 201–26. o.; ugyanerrôl világosan ír Michael E. Keen, Gemälde des 19. Jahrhunderts (Kassel: Neue Galerie, Staatliche Jewish Titual Art in the Victoria and Albert Museum (London, und Stadtische Kunstsammlungen Kassel, 1991), 102. o. Heinz HMSO, 1991), 9–10. o. nem biztos abban, hogy Katzenstein Oppenheimet követte-e. 40 Csupán képeslap formában láttam ezt a festményt. Lásd Adolph Kohut, Berühmte israelitische Männer und Frauen in der Gérard Silvain, Images et traditions juives: un millier de cartes postales Kulturgeschischte der Menschheit (Leipzig-Reudnitz: A. H. (1897–1917) pour servir à l’histoire de la Diaspora (Paris: Astrid, Payne, 1901) vol. 2, ebben Katzensteinnek egy másik képe látha- 1980), oldalszámozás nélkül. Junker felismerhetôen feldolgozott tó, ennek címe: Lessing und Lavater bei Moses Mendelssohn, ezen a ké- számos Oppenheimnél látott témát, például az ünnepek bemuta- pen Lessing is ülve figyelmesen hallgatja Lavater érvelését. A tása ilyen. sakktáblát itt egy székre tették, és konyhában lehetett látni az 41 Scholars (in: Art as Social History, 160–163. o.) volt az elsô uzsonnát készítô asszonyt. olyan tudós, aki felismerte a nyomat alapvetô szociokulturális je- 31 Lásd Erinnerungen, 41. o.; Walter Cahn: Moritz Oppen- lentôségét, és feltárta ennek mitikus természetét, noha a szerzô heim: Jewish Painting and Jewish History, Orim 1 (1985): nem tudta ki az eredeti festô. A nyomatot számtalan változatban 77–85. publikálták, legutolsó: Gay, Jews of Germany, 163. o. A legtöbb 32 Lásd például Alfred Werner: „Oppenheim: A Rediscovery,” zsidó mûvészeti gyûjtemény rendelkezik másolattal ebbôl. Midstream 20 (1974): 46–57; Elisheva Cohen, Moritz Daniel 42 Kaplan, Making of the Jewish Middle Class, chap. 1. Oppenheim, Bulletin des Leo Baeck Instituts 53/4 (1977/78): 43 L. Hirschberg, Ein Jom Kippur im Kriegslager, Allgemeine 42–74; idem, Moritz Oppenheim: The First Jewish Painter, The Zeitung des Judentums, 18 October 1870, 824. o., idézi Schorsch Israel Museum News 14 (1978) 86–93; a Moritz Oppenheim: az elsô in: Art as Social History, 162. o.; a teljes szöveg, némi változtatás- zsidó festô címû kiállítás katalógusa; Henry Wasserman, „Jews sal: Gay. Jews of Germany, 163. o. Meglehetôsen érdekes, hogy and Judaism in the Gartenlaube” Leo Baeck Institute Year Book Oppenheim Hahrzeit címû képén a zsidók egy olyan helyiségben 23 (1978); 51–52. imádkoznak, mely nagyon hasonlít Hirschberg leírásához. 33 Alfred Oppenheim „Utószó”, in Oppenheim, Erinnerungen, 44 Az idézet forrása: Stewart, On Longing, 135. o. 115–116. o.; a mûvészi vállalkozására vonatkozó megjegyzést 45 Szerintem feltehetô, hogy a nyomaton látható négy bekere- lásd: Svetlana Alpers, Rembrandt’s Enterprise: The Studio and tezett vers nem szándékosan utal az imakendôre. the Market (Chicago: Universityersity of Chicago Press, 1988). 46 Kiváló Kaufmann életrajz szerzôje, G. Tobias Natter, 34 Lásd az 1876-os frankfurti kiadásban a festmények költôi Biography (341–59. o.) és Scribblings and Sugared Water (11–42. o.), leírását J. Schwanthalertôl. mindkettô in: Tabbiner. Bocher. Talmudschüler. Bilder des Wie- 35 Stein (1810–1882) aktívan részt vett a reformmozgalom ner Malers. Isidor Kaufmann, 1853–1921, ed. G. Tobas Natter rabbikonferenciáin az 1840-es években. Lásd: Familien-Leben (Vienna: Jüdisches Museum der Stadt Wien, 1995).

•38• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

47 Werner, Families and Feasts, passim; Alfred Tubens, A Franckhische Verlaghandlung, 1847). A legújabb Heine-kutatá- History of Jewish Costume (London: Weidenfeld and Nicolson, sok felhívják a figyelmet arra, hogy a bevezetôvel a Weill által 1973), 111–112. o. gyakorolt nyomását igyekezett Heine csökkenteni. Például: S. S. 48 Követem Pierre Bourdieu, La distinction: critique social du Prawer, Heine’s Jewish Comedy: A Study of His Portraits of jugement (Paris: Editions de Minuit, 1979) Jews and Judaism (Oxford: Clarendon Press, 1983), 493–97. o. 49 A Sakkjátékosok (1886) és az Üzleti titok (XIX. század vége) 66 Idézet Alexandre Weilltôl, Mes romans, vol. 1. (Paris, címû képek Natter, Tabbiner, Bocher, 180–81. és 188–89. o.-on Dentu, 1886), 373–74. o. Weillrôl lásd Joël Friedemann, Ale- láthatók. xandre Weill: écrivain contestaire et historien engagé 50 A Nehéz talmudi szakasz Natter Tabbiner, Bocher, 252–53. o. (1811–1899) (Strasbourg: ISTRA, 1980). látható; a Halljad Izraelt elôször Der Versöhnungstag címen adták 67 Monika Richarz, ed. Jewish Life in Germany: Memoirs közre. Lásd Natter, Tabbiner, Bocher, 274. o. The Ausstellung from Tree Centuries (Bloomington: Indiana Universityersity Jüdischer Künstler kiállításról lásd az 5. fejezetet. Press, 1991). 51 Norman Kleeblatt és Vivian B-Mann. Treasures of the Je- 68 Ludwig Kalisch, Bilder aus meiner Knabenzeit (Leibzig: E. wish Museum (New York: Universityerse Books, 1986), 168. o. Keil, 1872). Munkája részletekben megjelent a lipcsei Gartenlau- (Kleeblatt címszó alatt); Natter, Tabbiner, Bocher, 274–75. o. béban. A Gartenlaubéról, valamint a vitatott témákról lásd: Hen- 52 Bernhard Purin idézi: „Isidor Kaufmann kicsiny világa: A ry Wasserman, Jews, Bürgertun and Bürgerliche Gesellschaft in sabbati szoba a bécsi Zsidó Múzeumban, Natter, Tabbiner, a Liberal Era in Germany (1840–1880) (héberül) (Ph.D. diss. Bicher, 145. o. The Hebrew Universityersity, n.d.) esp. 115–118., 131–136. o. 53 Natter, Tabbiner, Bocher, 141. o. 69 Ennek a fontos beszédnek angol fordítását lásd: Paul 54 Reprodukció: Natter, Tabbiner, Bocher, 325–39. o. Mendes-Flohr and Jehuda Reinharz, eds., The Jew in the Mo- 55 Az olaszországi helyzetrôl lásd Emily Braun: „From the dern World: A Documentary History (New York: Oxford Risorgimento to the Resistance: One Hundred Years of Jewish Universityersity Press, 1980), 190–93. o. Artists in Italy” in Vivian B. Mann ed., Gardens and Ghettos: The 70 Kalisch, Bilder, 63., 221. o. Ezekkel a témákkal foglalkozó Art of Jewish Life in Italy (Berkley: Universityersity of zsidó írók listája: Walter Jacob: A Bibliography of Novels and California Press, 1989) 144. o. Braun kiemeli: „a zsidó mûvészek Short Stories by German Jewish Authors 1880–1914, Studies in határozottan kerülik a gettó ábrázolását, mintha sohasem tekinte- Bibliography and Booklore 6 (1963): 75–92. Richarz, Jewish Life nének oda vissza”. in Germany, 19. o., megjegyzése a memoárirodalom fontosságá- 56 Hyman, Emancipation of the Jews in Alsace, passim; Vicki ról: „Még azok is, akik késôbb elfordultak a judaizmustól, a csa- Caron, Between France and Germany: The Jews of Alsace. ládi ünnepeket, a sabbat estét erôs pozitív érzelmekkel ábrázol- Lorraine, 1871–1918 (Stanford: Stanford Universityersity Press, ják. Ezek az ünnepek a legmélyebb gyermekkori emlékeket idé- 1988) Michael Burns, Dreyfus: A Family Affair, 1789–1945 zik fel, és az emlékezés segít a vallásosság megôrzésében.” (New York: HarperCollins Publishers, 1991) 71 A La Matricide-ben írja Weill: A zsidóság gyûlölete a keresz- 57 E. Haymann, Alphonse Lévy: peintre de la vie juive (Stras- ténységbôl ered. Belenevelik a gyermekbe, benne van a nevelte- bourg and Geneva, 1978); Norman L. Kleeblatt, Illuminating tésben. A legjobb keresztények tele vannak elôítéletekkel, amikor Jewish Lifestyles on Opposite Banks of the Rhine: Alphonse a zsidókról van szó. És mi kárhozatra ítéltetünk a legkisebb em- Lévy’s Alsatian Peasants and Moritz Oppenheim’s Frankfurt beri vétségért. Burghers, Jewish Art 16/17 (1990/1): 53–63. Lásd Aagathina ma femme! Mes grandes juives de l’histoire 58 Ennek az átfogó sorozatnak egyes darabjaival illusztrálták (Paris: Dentu, 1879), 102–3. o. Ez nem jelenti azt, hogy Weill tör- Léon Cahun: La vie juive-jét (Paris: Monnier, de Brunhoff, 1886). téneteiben állandó feszültség lenne a zsidók és nem zsidók között. Többet is Scènes familiales juives (Paris: Juven, n.d., ca. 1903) cí- A Kella címû történetben például olyan szoros barátság szövôdik men adták ki. A fenti idézet is ebbôl az utóbbi kiadványból szár- a szereplôk között, és a zsidó Kalman életét is feláldozná a nem mazik. Összehasonlítható a hasonló témát zsidóellenes szempont- zsidó Tonyért. ból feldolgozó Edouard Coypel, Le judaïsme esquisse des moeurs 72 Véleményét – franciául – kiegészítik a francia zsidó sajtó juives (Mulhouse: Brustlein, 1876), továbbá Silvain, Images et szerzôinek írásai 1848-tól. A XIX. és XX. századi zsidó-keresz- traditions juives. tény viszony változásaival mostanában kezdenek megfelelôen 59 Bernard Lazare, „Bevezetés” Lévy, Scènes familiales juives. foglalkozni a történészek. 60. Lévy, Scènes familiales juives-bôl idéz Kleeblatt: Illuminating 73 Auerbach levele Karl E. Franzoshoz: in: Margarita Pazi, Jewish Lifestyles, 63. o. Berthold Auerbach and Moritz Hartmann: Two Jewish Writers 61 Lásd a New York-i Jewish Theological Seminary Prints of the Nineteenth Century, Leo Baeck Institute Year Book 18 Department of the Library egyre bôvülô gyûjteményét. (1973): 204. 62 Daniel Stauben, Scènes de la vie juive en Alsace (Paris: M. Lévy, 74 Sorkin, Transformation of German Jewry, 152–55. o. Errôl 1860) az életképrôl általában: Wilhelm Stoffers, Juden und Ghetto in 63 Például Jacob Toury: Deutsche Juden’ in Vormarz, Bulle- der deutschen Literature bis zum Ausgang des Weltkriegs (Graz tin des Leo Baeck Instituts 8 (1965): 65–82; Lowenstein, H. Stiasnys Söhne, 1939), ez annak ellenére értékes forrás, hogy Mechanics of Change, 9–28., 133–52. o.; Sorkin, Transformation több antiszemita megjegyzést és bizonyíthatatlan állítást tartal- of German Jewry, 149–55. o. Franciaországról: Michael R. maz. Marrus, The Politics of Assimilation (Oxford: Oxford 75 Jacob Katz, Berthold Auerbach’s Anticipation of the Universityersity Press, 1971); Christine Piette, Les juifs de Paris German-Jewish Tragedy, Hebrew Union College Annual 53 (1808–1840): la marche vers l’assimilation (Québec: Les Presses (1982) 215–40. de l’Universityersité Laval, 1983). 76 1848-ról és a zsidóság politikai elkötelezettségérôl remek ér- 64 Anton Bettleheim, Verthold Auerbach: Der Mann sein tékelés: Reinhard Rürup, The European Revolutions of 1848 and Werk, sein Nachlass (Stuttgart: J. G. Cotta, 1907) Jewish Emancipation, in Revolution and Evolution: 1848 in 65 Heinrich Heine bevezetôje Alexandre Weill, Sittengemälde German-Jewish History, ed. Werner E. Mosse, Arnold Paucker aus dem elsassischen Wolksleben, 2nd ed., vol.1 (Stuttgart: and Reinhard Rürup (Tübingen: J.C.V: Mohr, 1981), 1–53. o.

•39• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS”

77 Idézi: Jacob Shatzky, Jewish Ideologies in Austria During 88 Vö. L. Herzberg-Frankel kevésbé együtt érzô, de még min- the Revolution of 1848, in Freedom and Reason Studies in dig pozitív ábrázolásával (Polnischen Juden: Geschichten und Philosophy and Jewish Culture in Memory of Morris Raphael Bilder (Vienna: A. Hilberg 1867), amely hasonló témák körül fo- Cohen, ed. Salo W. Baron, E. Negel, and Koppel S. Pinson rog némileg más hangsúlyokkal. Nála a „meshumed”, a kitért éles (Glencoe, Ill.: Free Press, 1951) 434. o. ábrázolása utal arra a felbolydulásra, melyet a kereszténység nö- 78 Például a munkájára érkezô együtt érzô válaszok a korszak vekvô népszerûsége a hagyományos zsidó családokban keltett. zsidó sajtójában, idézi Hyman, Traditionalism and Village Jews, Lásd még Léon Holländers, Moschek, moeurs polonaises (Paris, 198–201. o. 1859). Vö. Steven E. Aschheim, Vrothers and Strangers: The 79 Ez egy véletlenszerûen kiválasztott idézet Kaplantól, East European Jew in German and German Jewish Conscious- Gender and Jewish History, in Frankel and Zipperstein, ness, 1800–1923 (Madison: Universityersity of Wisconsin Press, Assimilation and Community, 209. o. Schorsch, Art as Social 1982) 3–31. o. History, 164–65. o. is ugyanennek adott hangot. 89 Stauben, Scènes de la vie juive, 194. o., in: La vérité israélite 80 Kompart munkájának hatását az asszimilálódott zsidókra il- (1861), Stauben hozzájárult ennek mesés természetéhez. Ebben lusztrálja a cseh fordítás, melyet cseh zsidó akadémikusok jelen- az összefüggésben érdekes, hogy egy irodalmi alkotás, mely a zsi- tettek meg a Kalendar Cˇeskozˇidovsky, 1881/2, ed.: August Steine. dó hitközségi iskolák kötelezô olvasmánya lett (Isaac Lévy, Isaïe A csoport lelkérôl, Hillel J. Kievalról lásd: The Making of Czech ou le travail, 2nd ed., Paris: Libraire du culte israélite, 1862) a fa- Jewry: National Conflict and Jewish Society in Bohemia, lusi életképmûfajt didaktikus céllal használja fel. Azt üzeni a szer- 1870–1918 (New York: Oxford Universityersity Press, 1988) zô, hogy fel kell emelkedni a falusi létbôl, és francia polgárként 27–35. o. kell újjászületni. 81 A „Rander gyermekei” végén Kompart a vagány szájába ad- 90 Aron Bernstein gettóban játszódó regényei is roppant ér- ja azt a megjegyzést, hogy „mindazok után, ami történet, Jeruzsá- deklôdést mutatnak a misztikus mesék iránt. Meyer, Aron Bern- lemnek újjá kell épülnie”, annak ellenére, hogy az egész történet stein, 12. o. A Gólem képzômûvészeti és irodalmi megjelenésérôl: során elutasítja ezt a lehetôséget, aminek indoka a zsidóság örök- Emily D. Bilski, Golem! Danger, Deliverance and Art (New lött kiegyensúlyozatlan foglalkozási struktúrája. York: The Jewish Museum, 1988). 82 Shmuel Ettinger és Israel Bartal, The First Aliyah: 91 Például Wihl és Oppenheim jól ismerték egymást; Ideological Roots and Practical Accomplishments, in The Oppenheim olvasta Kompert munkáit, ha személyes kapcsolat- Jerusalem Cathedra, ed. Lee I. Levine. Vol. 2 (Jerusalem and ban nem is álltak egymással. Feltételezésem szerint a társadalmi Detroit: Yad Izhak Ben Zvci Institute and Wayne State háló szélesebb volt, és ha kutatnák, akkor érdekes személyiségek Universityersity Press, 1982), 197–210. o. Benjamin Disraeli kü- különös kapcsolataira derülne fény. lönös regényeiben, melyekben a judaizmust dicsôíti és a keleti gyö- 92 A romantikus történelmi regények hátterérôl: Bernard kereket hangsúlyozza, szintén hozzájárult ehhez a hangulathoz. Lewis, History: Remembered, Recovered, Invented (New York: Nem véletlen, hogy a földbirtokos arisztokráciával azonosuló an- Saimon and Schuster, 1975), chap.1; a XIX. századi németorszá- gol konzervatív nézôpontból ô is a „modern zsidó” jellemzôket: a gi zsidó sajtóról, a zsidó irodalom legfôbb terjesztôjérôl: Itta kozmopolitizmust, ateizmust és asszimilációt bírálta. Shedletzky, Literaturdiskussion und Belletristik in den jüdischen 83 Ludwig A. Frankl, Libanon: Ein Poetisches Familienbuch, Zeitschriften in Deutschland 1837–1818 (Ph.D. diss., The 3rd ed. (Vienna: A. Pichler, 1864), továbbá Nach der Zerstörung: Hebrew Universityersity, Jerusalem, 1986). Hebraïsche Elegieen (Vienna: Auer, 1856), Ahnenbilder 93 Például Karl Emil Franzos, író, akinek nevét csak megemlí- (Leipzig: Leiner, 1864) és Rachel: Romantischen Gedichte tettük, több mint húsz cikket publikált Heinérôl. Lásd: Alexander (Vienna, 1842) Malycky, A Note on the Writings of Karl Emil Franzos on 84 Israel Vartal, Old Yishuw and New Yishuw: Image and Heinrich Heine, Studies in Bibliography and Booklore 6 Reality, in The Jerusalem Cathedra, ed. Lee I. Levine, vol. 1. (1962/3), 73–74. Alexandre Weill hosszú visszaemlékezést írt (Jerusalem and Detroit: Yad Izhak Ben-Zvi Institute and Wayne Heinérôl, de ezt mostanában már megbízhatatlannak tartják: State Universityersity Press, 1981) 216–18. o. Sammons, Heinrich Heine, 251 o. és – a Heinével való kapcsola- 85 Pierre Mercier, Louis Wihl (Paris: L. Hachette, 1860) 25. o. táról – Vallentin, Poet in Exile, 272., 299. o.; Prawer, Heine’s 86 Wihl és Hess kapcsolatáról: Simon Schwarzfuchs bevezetô- Jewish Comedy, passim; Sammons, Heinrich Heine, 344. o. Hei- je, in: M. Hess, Rome et Jerusalem (Paris: Albin Michel, 1981), ne és Oppenheim szoros kapcsolatáról: Erinnerungen, 91. o.; 21., 29. o. Wihl és Heine viharos kapcsolatáról: Antonina Vallen- Moritz Oppenheim. The First Jewish Painter, passim. tin, Poet in Exile: The Life of Heinrich Heine, (New York: Vi- 94 Lothar Kahn, Heine’s Jewish Writer Friends. Dilemmas of king Press, 1970), 272–74. o.; továbbá Prawer, Heine’s Jewish a Generation, 1817–33, in The Jewish Response to German Comedy, 728. o.; Jeffrey L. Sammons, Heinrich Heine: A Mo- Culture: From the Enlightenment to the Second World War, ed. dern Biography (Princeton: Princeton Universityersity Press, Jehuda Reinharz and Walter Schatzberg (Hanover, N. H.: 1979), passim. Universityersity Press of New England, 1985), 120–136. o. 87 Eredeti kiadás: Archives israélites (1852); reprint: Stauben, 95 Példaként lásd Fanny Lewald érdekes történetét. Fanny Scènes de la vie juive, 271. o. Wihl költészetére különféle válaszo- Lewald 17 évesen kitért, de regényei azt tükrözik, hogy folyama- kat kapott, errôl in: Der Orient; valamint Salo Baron, The Impact tos belsô harcot vív a judaizmussal és a kitérés problémájával. of the Revolution of 1848 on Jewish Emancipation, Jewish Lásd: Deborah Hertz, Work, Love and Jewishness in the Life of Social Studies ii (1949): 248, n. 78. Stauben egy csokorra való Fanny Lewald, in From East and West: Jews in a Changing Kompert-történetet lefordított és jegyzettel látta el. Vö. Léon- Europe, 1750–1870, ed. Frances Malino and David Sorkin (Ox- Velle antikeresztény költeményével: Le juif (Paris: Dentu, 1860). ford: Basil Blackwell, 1990), 202–20. o.

•40•