• Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS” Richard I. Cohen Nosztalgia és „a gettóba való visszatérés” „Mivel meggyôzôdésem, hogy minden mûvész ereje saját népéhez való kötô- désébôl ered, ezért jómagam a zsidóság festôje lettem. Örökkön a judaizmus dicsôítésének és magasztalásának látomása ûz. Fel akarom tárni szépsé- gét és nemességét; azt szeretném, hogy tradícióink és intézményeink, me- lyek errôl a hatalmas vallásos odaadásról és tiszteletrôl szólnak, megis- merhetôek legyenek a nem zsidók számára is.” Kaufmann Izidor levele a Múlt és Jövôhöz 1917. február 22. 1878-ban Isaac Strauss, a gazdag francia zsidó, zép-európai zsidóság fejlôdésnek. Elôször állí- III. Napóleon Vichy udvari báljainak népszerû tottak ki zsidó vallási tárgyakat mint történeti, zeneszerzôje 82 darab zsidó kegytárgyat állított esztétikai jelentôséggel bíró mûtárgyakat, elsza- ki a párizsi világkiállításon. Ez, a maga nemé- kítva azokat vallásos, gyakorlati közegüktôl. ben elsô ilyen kiállítás alapozta meg a párizsi Ezzel a kiállítással természetesen a zsidó élet Cluny Múzeum Judaikagyûjteményét és indí- egy másik aspektusa is tárgyiasult, a modern totta el a zsidó mûremekek gyûjtése és tanulmá- zsidó tapasztalatban mindig jelen levô dialekti- nyozása iránti érdeklôdést. kus kényszer érvényesítette magát. „A judaiz- Mi késztette Isaac Strausst, aki felnôtt élete mus idôszerûtlennek” nyilvánításával (Ger- legnagyobb részét a zsidó közösségtôl távol töl- shom Sholem kifejezése) vagy másként, a szent tötte, egy ilyen „különös gyûjtemény” (ez a kiál- profanizálásával a ragaszkodás és a nosztalgia lítási katalógus szerkesztôjének megfogalmazá- érzései felszabadultak és megerôsödtek, az sa) létrehozására? A nagy hagyományú stras- egyénnek lehetôséget adva, hogy ismét kapcso- bourgi zsidó családból származó Strauss 1827- latba kerülhessen az amúgy rendkívül távoli ben Párizsba költözött, ezután mindenféle és zsidó világgal. -fajta mûalkotásokat kutatva beutazta Európa Az utóbbi években a kutatók felülvizsgálták a számos országát. Csak jóval késôbb kezdett el XIX. századi nyugat-, közép-európai zsidó mo- zsidó mûalkotások után kutatni. dernizációs folyamat mértékét, ennek ideológiai Lehet, hogy Strauss számára ez volt a vissza- alapjait és az emancipáció korábbi recepcióját. térés saját gyermekkorába? A sabbati gyertya- Szemben a korábbi történészek klasszikusnak tartók, kiddus serlegek, fûszertartók, hanukai számító megállapításaival, az új megközelítések mécsestartók vagy megillák zsidó mûalkotások- – árnyalatnyi különbségekkel – megkérdôjelez- ként való gyûjtése talán felidézte a strasbourgi ték azt az általánosan elfogadott tételt, hogy a gyermekévek emlékeit, és megerôsítette múltjá- zsidó közösségek a francia forradalmat köve- val való azonosulását. Strausst talán az késztet- tôen gyorsan és egyetemesen felbomlottak, mi- te erre a kutatásra, amit Gaston Bachelard „a vel sok adat bizonyította a hagyományos zsidó gyermekkor emlékének” nevez, amit a felnôtt közösségek továbbélését a késôbbi idôszakban szembeállíthat a fakó világgal. is.1 A kutatók azon fáradoztak, hogy feltérké- Isaac Strauss személyes felismerésén túlme- pezzék az adott országok különbözô területei- nôen a kiállítás mérföldköve és tanúbizonysága nek eltérô fejlôdését, és rámutassanak arra, volt a francia forradalmat követô nyugat- és kö- hogy micsoda különbségek voltak a városi elit és •19• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS” melynek élete egyáltalán nem volt olyan egysí- kú, mint ahogy ezt a mítosz tendenciája hangsú- lyozza. Sokakban szorongást, üresség érzetét keltette a viszonylag lassú mozgású zsidó közös- ség felcserélése a lüktetô európai városokra, fô- városokra. Sokan megpróbálták ezt az érzést úgy ellensúlyozni, hogy „elrakták” az elhagyott világuk bizonyos részeit. A zsidóság fejlôdésének kiegyensúlyozottabb megközelítései szemmel láthatóan visszautasít- ják Karl Marx, Emile Durkheim és a hozzájuk hasonlóak elméleti megközelítéseit. Ezek a kü- lönféle indíttatású elméletek egyetértenek ab- ban, hogy egy társadalom meghatározott irá- nyultsága elkerülhetetlenül teljes változást idéz elô a társadalomról és a kultúráról vallott elfo- gadott nézetekben. Ezek az optimista társada- Moritz Daniel Oppenheim: Zsidó harcosok visszatérése lomtudósok hittek a modernizációban, mely a szabadságharcból, 1833–1882 megszabadítja az egyént béklyóitól, és létrehoz- za a fejlett civilizációt. Edward Shils és mások a vidéki tömegek között. A gazdasági tevékeny- modernizációról vallott elméletei ezeknél jóval ség, a demográfiai megoszlás, a családszerkezet, keserûbbek. Shils feltételezése szerint még a a vallásosság, a kitérések mértékének vizsgálata legradikálisabban modernizált társadalom is alapján arra hívták fel a figyelmet, hogy sok te- megôrzi a hagyomány bizonyos elemeit; a kétfé- rületen a tradicionális zsidó élettel való draszti- le erô kölcsönhatása sokkal valószínûbb, mint kus szakítás csak a XIX. század közepén, inten- megszûnése, más szavakkal egy ilyen társada- zívebben pedig még annál is késôbb következett lom egyes területein durva modernizáció megy be.2 Ez a megközelítés – mely az integrációt lép- végbe, máshol viszont a tradíció egyes elemei- csôzetes és inkább szórványos folyamatnak te- nek alkalmazkodása és megôrzése figyelhetô kinti – egybecseng a falusi zsidóság fejlôdésével. meg.4 Ez a megközelítés, továbbá azoknak a A kutatók szerint a vidéki zsidóság erôteljesebb történészeknek a gondolatmenete, akik széle- modernizációja, az ethosz és a kulturális értékek sebb spektrumúnak és hosszabb ideig tartónak átalakulása csupán a XIX. század második felé- látják a zsidó modernizáció folyamatát, képezik tôl következett be.3 Az érvek azonban egy csep- ennek a résztanulmánynak a hátterét, melyben pet sem kisebbítik azt a vonzerôt, amit az integ- megvizsgáljuk a nyugat- és közép-európai zsi- ráció gyakorolt a zsidó közösségek elit rétegére, dóság kulturális útját abban az idôszakban, és nem kérdôjelezik meg az egyetlen generáció amikor a modernizáció izgalmában újra felfede- alatt bekövetkezett elszakadásuk és adaptáció- zik és újjáteremtik a tradicionális zsidó világot. juk rendkívüli gyorsaságát. A gettó elhagyása, Még pontosabban, azt szeretnénk feltárni, hogy egyes, elsôsorban jómódú zsidó családok gyer- ebben az új miliôben miként nyúltak ismét mekeinél természetesen együtt járt azzal a vissza a gettó világához, melyet ôk vagy szüleik vággyal, hogy mielôbb átvegyék az adott euró- hagytak el. A gettóhoz való visszatérés megle- pai társadalom nyelvét, kultúráját, erkölcsét és pôen sok embernél, a legkülönbözôbb formák- idônként még a vallását is. Ez a magatartás – el- ban figyelhetô meg a XIX. és a XX. század fo- sôsorban a németországi zsidóság körében – lyamán. Strauss judaikagyûjteménye csupán szülte azt a meggyôzô mítoszt, hogy a zsidó létet egyetlen példa, mely viszont – általánosságban a nem zsidó kultúra és társadalom felé való nyi- – egybecseng azzal a jelenséggel, melyet a pszi- tottság teszi tönkre. Késôbb jelentôs zsidó kö- chológus Erik Erikson írt le. Szerinte: „a felnôtt zösségek kiszínezték a hagyományos zsidó élet emberek kollektív szükséglete, hogy a felnevelke- visszavonhatatlan repedéseirôl, a zsidó kultúra dés komplex folyamata és a végsô hanyatlás kö- elemeinek pusztulásáról rajzolt képet. Ezek a je- zött szertartásosan azonosuljanak azokkal, lenségek, bármilyen színesek és meggyôzôek, akikkel felnevelkedtek és azokkal, akiknek a vi- mégsem kizárólagos jellemzôi egy közösségnek, lágába beléptek”.5 •20• • Richard I. Cohen • NOSZTALGIA ÉS A „GETTÓBA VALÓ VISSZATÉRÉS” Erikson arra mutatott rá, hogy minden felnôtt ben egyaránt távoli helyhez vagy a szülôföldhöz életében eljön egy pillanat, amikor az egyént va- kötôdik. A „hely” centrális feladata, hogy egy- lami arra készteti, hogy kapcsolatot keressen szerre kijelölje és felidézze a nosztalgiát, mely múltjával, hogy ezáltal legyôzze az idô múlása bizonyos eseményekhez, adott személyekhez és miatti szomorúságát. A nyugat- és közép-euró- egy meghatározott létezô helyhez kötôdik.8 pai zsidóság számára ez a pillanat az 1830-as Amikor a nosztalgiát orvosi problémának tar- évektôl a XIX. század második feléig tartott, tották, akkor az orvos a kezelés részeként ter- különösen intenzíven ott, ahol az európai integ- mészetesen elôírta a vágyott hely tényleges fel- ráció a leggyorsabban haladt. Ez a keresés a keresését. A romantika még súlyosabbá tette a kultúra különbözô területein jelentkezett, de szülôföldhöz való kötôdést, és meggyászolta a mindenütt az a vágy mozgatta, hogy visszahoz- nosztalgia forrásától számûzöttek végzetét. zák számukra az immár lezárult közösségi lét- Csak tovább fokozta a sóvárgást, hogy a régi nek egy kis darabkáját. Ennek a világnak bár- életmód és annak tapasztalatai a világból kiszo- miféle érintése enyhítette a könyörtelen moder- rulva véglegesen eltûntek; hisz az adott hely- nizáció okozta üresség érzését és integrálta az színre való visszatérési kísérletek sem enyhítet- elfeledett (vagy elpusztult) múltat a jelennel. A ték a veszteségérzést, tehát a nosztalgia gettó lett a világ mérföldköve, az „autentikus” leglényegét. Azonban nem csak orvosi értelem- zsidó tapasztalat örökké csábító látványossága. ben próbálták enyhíteni a nosztalgia kínjait: tár- Az általunk vizsgált személyiségeknél, akik a gyakat szuvenírekké változtattak – ahogy ezt modern „felvilágosult” világot sohasem utasítot- Susan Stewart fogalmazta meg –, és ezeknek ták el teljesen, ám megelôzô tapasztalataik to- „kettôs funkciójuk lett: (…) hitelesítették a vábbra is kiindulási