DOCSLIB.ORG

SZÍNHÁZ Irving Wardle: Az Átfésült Sweeneynek Élesebb a Borotvája Independent on Sunday, 1993

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
SZÍNHÁZ Irving Wardle: Az Átfésült Sweeneynek Élesebb a Borotvája Independent on Sunday, 1993 zul később az önkorbácsoló voyeur és a grand guignol-beli szörnyeteg fintoraiba. Figyelmet ér- demel Barry James is, akinek altisztjére Dickens is büszke lett volna. LONDONI NEMZETI SZÍNHÁZ Irving Wardle: Az átfésült Sweeneynek élesebb a borotvája Independent on Sunday, 1993. jún. 6. SONDHEIM-WHEELER: SWEENEY TODD 1981-ben a Drury Lane-en a vérgőzös grand- guignol szellemesség és a búvópatakszerű tár- lái úgy surrognak, mint a végzet óraütései, a ze- sadalmi problematika mind eltemetődött a A kritikai visszhangból ne előre lendíti a cselekményt, s egyszersmind „showbiz" lakkrétege alatt. Most Declan Donnel- annak jellegét is megadja a gyerekkori rigmusok lannak sikerült (lekaparnia a rossz minőségű ken- Stephen Sondheim sötét, briliáns és parodisztikus visszhangjával, a londoni utca zsi- cét, és az egész szerkezetet a csontvázára csu- vérfagyasztó musicalje egy szín alatt komédia, vajával és a dies irae-vel. Bármennyi forrásból paszítania. (Sajnálom, hogy rossz vicceket kell melodráma és maróan gunyoros merít is ez a zene, mégis elsőrendűen e színjá- elsütnöm, de az ember nehezen vonja ki magát a társadalompszichológia. Aki ezt a receptet tékhoz tartozik, és az ember szinte érzi szájában pikáns és pajzán vérfagyasztás hatása alól.) És valószerűtlennek érzi, menjen el a Cottesloe-ba, az ízét. most döbbenünk csak rá, micsoda különleges ahol a mű természetes otthonára lelt. Azt A túldíszített és alulnépesített Drury Lane-beli remekművet alkotott Stephen Sondheim. hiszem, a tizennégy évvel ezelőtti londoni változathoz képest az első különbség, hogy Jack Tinker: Borotvaéles élmény bemutató csak azért nem volt igazi siker, mert a Donnellan a kórust beleolvasztja a környezetbe. Daily Mail, 1993. jún. 3. mű elveszett a Drury Lane hatalmas üregében; Kezdetben esti sokaságként találkozunk velük, itt viszont Sondheim fürge szelleme és tövises, amint ki-ki siet a maga útjára, és eközben úgy elegáns intelligenciája közelről élvezhető. üt-köznek össze, úgy keresztezik egymás útját, A himlőhelyes és szemölcsös képű Alun Arms- Szemtől szembe Alun Armstrong bosszúálló mintha A-tól Z-ig egész London ott nyüzsögne a trong nem olyan „glamorous" Sweeney, mint volt Sweeneyjével szállhatunk le a viktoriánus szen- színpadon. Később a borotválási verseny nézői- tizenhárom évvel ezelőtt Denis Quilley, aki most vedély, bűn és jogtiprás alvilágába. Polonius tra- vé alakulnak, majd mohó vendégekként tódul- kissé talán túl hűvös és kedélyes gazemberként giko-komiko-politiko-musicalnek nevezné a mű- nak Mrs. Lovett húspástétomboltjába (miközben bukkan fel. Armstrong játékából azonban éle- vet, amely afféle goyai stílusú képregény egy Sweeney odafenn gondoskodik a friss hússzál- sebben tetszik ki, hogy mennyire áldozata a rég- kannibál társadalomról, ahol az ember felfalja az lítmányokról), aztán Fogg tébolydájának lakói múlt gazságnak, amelyet elkövettek ellene. Van embert, és a hasznot valaki más zsebeli be. lesznek. De a leghatásosabbá akkor válnak, benne valami megalázott, viharvert sérültség, Sweeney először elcsábított és halálba kergetett amikor néma tanúkként figyelnek a sötétből, amely jól illik a környezet realizmusához, és ami- feleségéért és lelencházba adott lányáért akar majd a borzadály pillanataiban közelebb tömö- kor végre felhagy a kétségbeesett önmarcango- bosszút állni tizenöt éves ausztráliai száműzetés rülnek. lással, és sima, komplikálatlan derűvel fog hozzá után, ahová a csábító, Turpin bíró igaztalan mó- Wheelernek Christopher Bond színdarabjából sorozatban elkövetett gyilkosságaihoz, kétség- don küldte, de lassan beleszeret a bosszúba ma- adaptált librettója egy bosszúálló hősről szól, aki kívül vérfagyasztó lesz. Kiváló partnerre is lelt gába: így fajul a társadalmi igazságtétel mohó, az egész emberiségnek hadat üzen. A szö- Julia McKenzie pástétomkirálynőjében, aki még kéjes gyilkolási mániává. (Lehet, hogy a Swee- vegben a Jakab-kori tragédia egyesül a XIX. akkor sem vedli le lenéző cinizmusát, amikor már ney Toddban az első antimarxista musicallel van századi melodrámával és a brechti parabolával - zöld selymekben pompázik, tollbokréták díszle- dolgunk?) Donnellan koncepciójában azonban meg- nek a fején, és komikus módon kérkedik gazdag- Declan Donnellan rendezését az erőfeszítés- semmisítő erejű válasz lesz a Broadwayn uralko- ságával és hírnevével, mint a Fleet Street az évi től mentes gördülékenység jellemzi; szardoni- dó camp viktoriánus kultuszra. Hogy népszín- díjnyertes vendéglátója. kus és mérgezett humorú mesemondó, mesteri- ház, az bizonyos, és egyes számai, mint például Sondheim zenéje még soha nem tanúskodott en szervezi meg az egymásba fonódó jelenete- a kedélyes kannibálduett, megmaradnak a szán- ilyen kísérteties képzelőerőről, dalszövegei soha ket, a melodráma komédiává oldódik vagy hor- dékolt camp humor szintjén. Többnyire azonban nem voltak sötétebben sziporkázóak. Zenéje hol rorrá dermed, és mindez pontos tükörképe a a vigyor lehervad az ember szájáról. Mrs. Lovett- derűs, hol lázasan zaklatott, sőt, időnként mind- sondheimi meseszövés kifinomultságának és nek első látásra az volna a dolga, hogy feloldás- kettő egyszerre. Ki más merné úgy ábrázolni an- arcátlan szellemességének. A kemény és rideg ról, könnyed változatosságról gondoskodjék, de tihősét, hogy az a torkok elnyiszálása közepette zene, amely népszerű dallamokat színez kese- Julia McKenzie játékában épp az a vérfagyasztó, szerelmi dalt énekel? És ki más merne népszerű rűre, Sondheimet Kurt Weill örökösévé avatja. A ahogy banális, köznapi megalkuvásokra készen, operát írni magáról a gonoszról? félelmetes Turpin bírót Denis Quilley alakítja, Ju- a szűk látókörű polgári tisztesség szabályaihoz Benedict Nightingale: lia McKenzie Mrs. Lovettje pedig éber és finom- ragaszkodva matat és buzgólkodik boltjában, Vérben úszó társadalomtörténet kodó ragadozó, aki egyre tarkább tollazatban mialatt a kéményből zöld színű füst száll a ma- The Times, 1993. jún. 3. pompázik, ahogy az üzletmenet fellendül, és gasba. közben gyilkosan meghitt kedélyességet áraszt. Az sem kétséges, hogy a társulatban a leg- The Sunday Times, 1993. jún. 6. jobb hangja neki van; a legédesebben azonban Stephen Sondheim és Hugh Wheeler magukévá mégis Alun Armstrong Sweeneyje -- ez a minden tették a filozófiát, miszerint a világ kétfajta em- A Cottesloe-ban a mű kamaraoperaként születik Monte Cristo-i cifrázatot nélkülöző rögeszmés berből áll: azokból, akik esznek és azokból, aki- újjá, minimálisra redukált díszlettel és négy főre törvényen kívüli hős - dalol, amikor szerelmet ket megesznek, majd ezt a metaforát átgyúrták (főleg fuvósokra) zsugorított zenekarral. Eltűn- vall rég nem látott beretvásdobozának. Denis nyers realitássá. tek a Broadway közönségmanipuláló taktikái, és Quilley, a Drury Lane-beli Sweeney, most ünne- Gyilkos hajlandóságú hősük, a Fleet Street-i helyükre karcsú, céltudatos zenés dráma került, pélyes és méltóságteljes Turpin bíróként jelenik amelyben minden szál exponálva van. A nyitó meg újra; sólyomszerű profilja bámulatosan tor- balladától kezdve, amelynek kisszekundos trio- borbély elvágja vendégei torkát, majd testüket nyi emberi melegséggel is meg tudja bolondítani Weill botrányszagú szenzációt keltett Berlinben a egy aknába dobja, hogy a földszinten a megda- a figura alkimiáját. Ritmusérzéke páratlan, éne- Mahagonny város felemelkedése és bukása rált hús titkon bekerüljön Mrs. Lovett London- ke és szövegejtése pedig nemcsak élvezetet című művel. szerte elismert húspástétomos süteményeibe. szerez, de páratlan előnyt is jelent, amikor A musicalek általában az emberi jóság édes Julia McKenzie játékának árnyalt finomságá- Sondheim élesre fent dalszövegeivel kell tejében úsznak, és szerencsés befejezés fejeli val kordában tartja a szerepben rejlő groteszk megbirkózni. meg őket. A Sweeney azonban, amely Harold vonásokat, és ugyanakkor mégis több humort Clive Hirschhorn: Pengeéles komédia Prince látványos Drury Lane-beli rendezésében hoz ki belőle, mint elődei, Angela Lansbury és Sunday Express, 1993. jún. 6. 1980-ban megbukott, vérben és zsigerekben Sheila Hancock tették. Mi több: még egy csipet- fürdik, és savanyú-keserű szájíz marad utána. Hatvan év óta nem született ilyen sötét, vad és Donnellan rendezésében a musicalből kama- sokkoló musical, mint Stephen Sondheim Swee- rajellegű Jakab-kori bosszúdráma lesz, amely fi- Julia McKenzie (Mrs. Lovett) ney Toddja. Ha hasonlót keresünk, vissza kell noman súrolja a grand-guignolt és a black co- és Alun Armstrong (Sweeney Todd) mennünk 1930-ig, amikor Bertolt Brecht és Kurt medyt, és szenvedélyét a brechti szatíra táplálja a nagyvárosról, ahol a szegényekre és a gyen- gékre pusztulás vár. Hasonló szellemben fogant Nick Ormerod színpadképe is, amelynek moz- gatható barna falai, ajtói és magasba tornyosuló homlokzatai egy, a lélek legsötétebb éjszakájába süppedt Londont idéznek. Donnellan hangsúlyosan emeli ki Sweeney vízióját, aki Londont egyszerre látja emésztőgö- dörnek és selejtes állatkertnek, ahol a féreggé vált emberek képletesen is, szó szerinti értelem- ben is szétmarcangolják és felfalják embertársa- ikat. Nicholas de Jongh: A démoni borbély kése élesebb lett The Evening Standard, 1993. jún. 3. A Sweeneyt mindenekelőtt két dolog avatja nagy musicallé. Először is az az erkölcsi komplexitás, amelynek révén a hőst állandóan mozgó fókusz- ból szemlélhetjük: az egyik percben igazságtevő erő, a másikban eszelős gyilkos. Amikor tizenöt évi száműzetés után megfogadja, hogy bosszút áll az őt és családját romlásba döntő bírón, a ki- fosztottak és megalázottak szócsöve lesz: Tour- neur Vendice-e, társadalmi küldetéssel.
Load more

Recommended publications
  • ANNUAL REVIEW 2015 -16 the RSC Acting Companies Are Generously Supported by the GATSBY CHARITABLE FOUNDATION and the KOVNER FOUNDATION
    ANNUAL REVIEW 2015 -16 The RSC Acting Companies are generously supported by THE GATSBY CHARITABLE FOUNDATION and THE KOVNER FOUNDATION. Hugh Quarshie and Lucian Msamati in Othello. 2015/16 has been a blockbuster year for Shakespeare and for the RSC. 400th anniversaries do not happen often and we wanted to mark 2016 with an unforgettable programme to celebrate Shakespeare’s extraordinary legacy and bring his work to a whole new generation. Starting its life in Stratford-upon-Avon, Tom Morton-Smith about Oppenheimer, we staged A Midsummer Night’s a revival of Miller’s masterpiece Dream in every nation and region Death of a Salesman, marking his of the UK, with 84 amateurs playing centenary, and the reopening of Bottom and the Mechanicals and The Other Place, our new creative over 580 schoolchildren as Titania’s hub. Our wonderful production of fairy train. This magical production Matilda The Musical continued on has touched the lives of everyone its life-enhancing journey, playing involved and we are hugely grateful on three continents to an audience to our partner theatres, schools and of almost 2 million. the amateur companies for making this incredible journey possible. Our work showcased the fabulous range of diverse talent from across We worked in partnership with the the country, and we are proud of the BBC to bring ‘Shakespeare Live! From increasing diversity of our audiences. the RSC’ to a television audience of 1.6m and to cinema audiences in People sometimes ask if Shakespeare 15 countries. The glittering cast is still relevant. The response from performed in the Royal Shakespeare audiences everywhere has been a Theatre to an audience drawn from resounding ‘yes’.
    [Show full text]
  • Shakespeare on Film, Video & Stage
    William Shakespeare on Film, Video and Stage Titles in bold red font with an asterisk (*) represent the crème de la crème – first choice titles in each category. These are the titles you’ll probably want to explore first. Titles in bold black font are the second- tier – outstanding films that are the next level of artistry and craftsmanship. Once you have experienced the top tier, these are where you should go next. They may not represent the highest achievement in each genre, but they are definitely a cut above the rest. Finally, the titles which are in a regular black font constitute the rest of the films within the genre. I would be the first to admit that some of these may actually be worthy of being “ranked” more highly, but it is a ridiculously subjective matter. Bibliography Shakespeare on Silent Film Robert Hamilton Ball, Theatre Arts Books, 1968. (Reissued by Routledge, 2016.) Shakespeare and the Film Roger Manvell, Praeger, 1971. Shakespeare on Film Jack J. Jorgens, Indiana University Press, 1977. Shakespeare on Television: An Anthology of Essays and Reviews J.C. Bulman, H.R. Coursen, eds., UPNE, 1988. The BBC Shakespeare Plays: Making the Televised Canon Susan Willis, The University of North Carolina Press, 1991. Shakespeare on Screen: An International Filmography and Videography Kenneth S. Rothwell, Neil Schuman Pub., 1991. Still in Movement: Shakespeare on Screen Lorne M. Buchman, Oxford University Press, 1991. Shakespeare Observed: Studies in Performance on Stage and Screen Samuel Crowl, Ohio University Press, 1992. Shakespeare and the Moving Image: The Plays on Film and Television Anthony Davies & Stanley Wells, eds., Cambridge University Press, 1994.
    [Show full text]
  • The Royal Hunt of the Sun Free Download
    THE ROYAL HUNT OF THE SUN FREE DOWNLOAD Peter Shaffer | 112 pages | 25 Jan 2007 | Penguin Books Ltd | 9780141188881 | English | London, United Kingdom The Royal Hunt of the Sun All rights reserved. Color: Color Technicolor. Parents Guide. There have been numerous suns over the years, but when the play was first staged it was a large metal contraption, with huge 'petals' that opened up and outwards. Royal National Theatre. Archived from the original on 9 June He does The Royal Hunt of the Sun, and is strangled. Hernando de Soto. Director Trevor Nunn makes full use of the large Olivier auditorium; scenes interlace, actors fill every inch of the stage — and occasionally the aisles — and music and mime play a large part in the proceedings. Edit page. Alun Armstrong's Pizarro is a stocky slogger who finds himself almost homo-erotically entranced by Paterson Joseph's muscularly fey and unearthly Atahuallpa. Read more. The conversion attempt fails, however, prompting the Spanish churchman to demand Atahualpa be captured and held for ransom. The expedition The Royal Hunt of the Sun predominantly in the name of gold, religion and belief; all Incas being heathens who must be brought before God. Felipillo as Sam Krauss Percy Herbert The play critically studies these two themes throughout the discovery of Atahualpa — the Inca Sun God — and massacre of the The Royal Hunt of the Sun themselves. Looking for some great streaming picks? They're all something. Hernando de Soto Leonard Whiting You must be a registered user to use the IMDb rating plugin. From Wikipedia, the free encyclopedia.
    [Show full text]
  • Xerox University Microfilms 300 North Zeeb Road Ann Arbor, Michigan 48106 I
    INFORMATION TO USERS This material was produced from a microfilm copy of the original document. While the most advanced technological means to photograph and reproduce this document have been used, the quality is heavily dependent upon the quality of the original submitted. The following explanation of techniques is provided to help you understand markings or patterns which may appear on this reproduction. 1. The sign or "target" for pages apparently lacking from the document photographed is "Missing Page(s)". If it was possible to obtain the missing page(s) or section, they are spliced info the film along with adjacent pages. This may have necessitated cutting thru an image and duplicating adjacent pages to insure you complete continuity. 2. When an image on the film is obliterated with a large round black mark, it is an indication that the photographer suspected that the copy may have moved during exposure and thus cause a blurred image. You will find a good image of the page in the adjacent frame. 3. When a map, drawing or chart, etc., was part of the material being photographed the photographer followed a definite method in "sectioning" the material. It is customary to begin photoing at the upper left hand corner of a large sheet and to continue photoing from left to right in equal sections with a small overlap. If necessary, sectioning is continued again — beginning below the first row and continuing on untii complete. 4. The majority of users indicate that the textual content is of greatest value, however, a somewhat higher quality reproduction could be made from "photographs" if essential to the understanding of the dissertation.
    [Show full text]
  • The Development of the Role of the Actor-Musician in Britain by British Directors Since the 1960’S
    1 The Development of the Role of the Actor-Musician in Britain by British Directors Since the 1960’s Francesca Mary Greatorex Theatre and Performance Department Goldsmiths University of London A thesis presented in fulfilment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy (PhD) 2 I hereby declare that the work presented in this thesis is my own. Signed: ……………………………………………. 3 Acknowledgements This thesis could not have been written without the generosity of many individuals who were kind enough to share their knowledge and theatre experience with me. I have spoken with actors, musical directors, set designers, directors, singers, choreographers and actor-musicians and their names and testaments exist within the thesis. I should like to thank Emily Parsons the archivist for the Liverpool Everyman for all her help with my endless requests. I also want to thank Jonathan Petherbridge at the London Bubble for making the archive available to me. A further thank you to Rosamond Castle for all her help. On a sadder note a posthumous thank you to the director Robert Hamlin. He responded to my email request for the information with warmth, humour and above all, great enthusiasm for the project. Also a posthumous thank you to the actor, Robert Demeger who was so very generous with the information regarding the production of Ninagawa’s Hamlet in which he played Polonius. Finally, a big thank you to John Ginman for all his help, patience and advice. 4 The Development of the Role of the Actor-Musician in Britain by British Directors During the Period 1960 to 2000.
    [Show full text]
  • En Garde 3 50 Cents
    EN GARDE 3 50 CENTS ®Z7\ ER ED THREE T-o^yneny "R/cc-er <dc-e R h a magazine of personal opinions, natter and comment - especially about Diana Rigg, Patrick MacNee and THE AVENGERS CONTENTS: TACKING ..........................an editorial .... ,pg.U by ye editor HIOFILE ON DIANA RIGG pg,? by warner bros. IROFIIE ON PATRICK MACNEE •pg.11by warner bros. THE AVENGERS ....... .a review • .......................... pg«l£ by gary crowdus TWO SEASONS - AND A HAIF ... a listing pg ,22 by ye ed TO HONOR HONOR ... .a section for honor, , pg,33 compiled by ed YOU HAVE JUST BEEN MURDERED , ,a review ........................... pg.U8 by rob firebaugh NEWS AND NOTES , , . « • .various tidbits. , • • • • pg .50 by ye editor Front Cover shows a scene from Art Credits; "The Master Minds" , 1966 show. Bacover shows sequence cut out "Walt" • , pages 11 and lb for Yankee audience. R. Schultz . , . pages 3, U, 7, 15, 18, 19,22, 35, E2, and $0 This magazine is irregularly published by: Mr, Richard Schultz, 19159 Helen, Detroit, Michigan, E823E, and: Mr. Gary Crowdus, 27 West 11th street New York City, N.Y., 10011 WELKCMMEN First off, let me apologize for the unfortunate delay in bringing out this third issue* I had already planned to bring this fount of Rigg-oriented enthusiasm out immediately after the production of #2. Like, I got delayed. Some things were added to #3, some were unfortunately dropped, some never arrived, and then I quickly came down with a cold and broke a fingernail* Have you ever tried typing stencils with a broken fingernail? Combined with the usual lethargy, this was, of course, very nearly disastrous* But, here it is* ' I hope you like it.
    [Show full text]
  • Dd Shrewstudyguide.Pdf
    HOFSTRA UNIVERSITY DEPARTMENT OF DRAMA AND DANCE THE TAMING OF THE SHREW William Shakespeare STUDY GUIDE Written and compiled by James J. Kolb, Professor of Drama HOFSTRA/DRAMA 1997 A Study Guide to Hofstra University’s Department of Drama and Dance Production of The Taming of the Shrew by William Shakespeare March 1997 Table of Contents The New Cambridge Shakespeare version of The Taming of the Shrew, edited by Ann Thompson, is the text used in the About Shakespeare 2 current production. It is published in paperback by Cambridge University Press, 40 West 20th Street, New York, Title Page of the First Folio Edition New York 10011-4211 of Shakespeare’s Plays 2 ISBN # 0 521 29388 X ($10.95) Shakespeare’s Coat of Arms 3 Shakespeare’s Plays 3 Shakespeare’s Theatre 4 HOFSTRA/DRAMA Department of Drama and Dance Summary of the Story 5 Hofstra University (516) 463-5444 The Sources of the Story 5 The Date of Composition and Special Problems With the Text of The Taming of the Shrew As Related to The Taming of a Shrew 6 A Few Critical Comments 7 The cover engraving is taken from James Edmund Harting’s About the Play on Stage 10 The Birds of Shakespeare (1871). It depicts hawks in training being carried to the field in “the cadge,” carried by “the Notable Lines 15 cadger.” See page 8 of the Study Guide for some additional comments about falconry. About the Play in Other Forms 16 The idea and format of this study guide is by Peter Sander.
    [Show full text]
  • The Routledge Companion to Directors' Shakespeare Glen Byam
    This article was downloaded by: 10.3.98.104 On: 26 Sep 2021 Access details: subscription number Publisher: Routledge Informa Ltd Registered in England and Wales Registered Number: 1072954 Registered office: 5 Howick Place, London SW1P 1WG, UK The Routledge Companion to Directors’ Shakespeare John Russell Brown Glen Byam Shaw Publication details https://www.routledgehandbooks.com/doi/10.4324/9780203932520.ch3 Nick Walton Published online on: 26 Apr 2010 How to cite :- Nick Walton. 26 Apr 2010, Glen Byam Shaw from: The Routledge Companion to Directors’ Shakespeare Routledge Accessed on: 26 Sep 2021 https://www.routledgehandbooks.com/doi/10.4324/9780203932520.ch3 PLEASE SCROLL DOWN FOR DOCUMENT Full terms and conditions of use: https://www.routledgehandbooks.com/legal-notices/terms This Document PDF may be used for research, teaching and private study purposes. Any substantial or systematic reproductions, re-distribution, re-selling, loan or sub-licensing, systematic supply or distribution in any form to anyone is expressly forbidden. The publisher does not give any warranty express or implied or make any representation that the contents will be complete or accurate or up to date. The publisher shall not be liable for an loss, actions, claims, proceedings, demand or costs or damages whatsoever or howsoever caused arising directly or indirectly in connection with or arising out of the use of this material. 3 GLEN BYAM SHAW Nick Walton Glen Byam Shaw’s direction was commonly perceived as being ‘assured and unobtrusive’, ‘blessedly straightforward’, ‘a model of sensitive presentation’, and above all ‘sympathetic to the players and the play’. His direction was also said to possess a ‘Mozartian quality’, ‘a radiance’ and an ‘unobtrusive charm’.
    [Show full text]
  • WEST SIDE STORY at La Scala
    rt• s News for friends of Leonard Bernstein Spring/Summer 2000 The Leonard Bernstein To Our Collection Online Readers )$'. Leonard Bernstein Collection - Netscape ll!!I~ £i n typically exuberant fashion, file fdit )!iew Lao y,!indow !:!elp ILeonard Bernstein has taken a ~~drif.~l bold posthumous leap into the Search Guide Print Security 21st Century. Ever the multi­ media artist, Bernstein now has ~ Instant Message @) Internet d Lookup O New!.Cool @) RealPlayer a groundbreaking Internet AiW#!WMMAW11#11JM!AM-WMMiWiWM!AM•MMWl&WM;W#S presence through his archives, made available online by the Library of Congress. When the idea for this project was first being discussed eight years ago, C~onard it almost seemed like science fiction: the Bernstein archives accessible from a home computer? ~e-rnste-io Really? As usual, Bernstein turns out to be on the cutting edge. Colle-ctio At the same time that new media are being explored, it's ca.1920-1989 good to see the old media being Music Division, Library of Congress preserved, as the Grammy Foundation is doing with the Search by Keyword I Browse by Title Index I Name Index I Subject Index restoration of Bernstein's Omnibus kinescopes. And in another showing in an old medium - that creaky by Mark Eden Horowitz photographs, 1,100 pieces of dence, photographs, audio and dinosaur, television - we saw correspondence, 177 scripts from video recordings, fan mail, two WEST SIDE STORY leap to life hen WEST SIDE the "Young People's Concerts," conducting suits worn by Bernstein, in a crackling series of commer­ STORY debuted in 74 scripts from the "Thursday batons, and other types of materials.
    [Show full text]
  • J C Trewin Papers MS 4739
    University Museums and Special Collections Service J C Trewin Papers MS 4739 The collection contains both personal papers and material collected by Trewin relating to the English stage. The latter includes theatre programmes 1906-1989, theatre posters 1783-1936, photographs (original and reproduction) of productions 1905-1970, issues of theatrical periodicals 1906-1986, albums of press cuttings, and other miscellaneous material. There are also letters collected by Trewin to and from Constance and Frank Benson, and eighteen letters and postcards (three original and fifteen facsimile) from George Bernard Shaw. The personal material includes many letters written to Trewin over the course of his career on theatrical and literary subjects. Major correspondents (with more than ten letters) include Enid Bagnold, Guy Boas, Charles Causley, Christopher Fry, Val Gielgud, Paul Scofield, Robert Speaight and Ben Travers. Other correspondence includes letters of congratulation on the presentation of Trewin's OBE in 1981, and letters of condolence written to Wendy Trewin on the death of her husband. There is also material relating to Trewin's biography of Robert Donat and a legal dispute with the playwright Veronica Haigh which arose from it. The collection contains drafts and typescripts of some of Trewin's work, over fifty notebooks, and drafts of an account by Trewin's father of his early years at sea. The Collection covers the year’s 1896-1990. MS 4739/1/1 Letter from Constance Benson (wife of Shakespearian actor Frank) to Mr Neilson. 22 September, undated 1 file MS 4739/1/2 Letter from Constance Benson to Sir Archibald Flower, of the Stratford brewing family who were supportive of the early Stratford theatres.
    [Show full text]
  • OLIVER TWIST, Turning Charles Dickens’ Timeless Adventure About an Orphan Boy Into a Thrilling and Humorous Tale of Good Fighting Evil
    Academy Award®-winning filmmaker Roman Polanski (“The Pianist”) brings his rich, imaginative cinematic vision to one of literature’s classic stories with OLIVER TWIST, turning Charles Dickens’ timeless adventure about an orphan boy into a thrilling and humorous tale of good fighting evil. From the wretched environs of a cruel workhouse system to the teeming streets of a newly industrialized London and its twin strata of poverty-ridden desperation and moneyed comfort, Dickens immortalized youthful peril and triumphant survival in his legendary novel. Along the way he gave us such memorable characters as the street gang leader Fagin, the fleet-footed pickpocket artist the Artful Dodger, the pompous Mr. Bumble, and the notorious criminal Bill Sykes. Now, one of the movies’ great visionaries, behind such pulsing masterworks as Rosemary’s Baby and Chinatown, offers up his version – the first feature adaptation in over 35 years – and the streets of 19th century London come alive in all their vividness, danger and unexpected goodness. After an extensive search, Polanski chose 11-year-old London schoolboy Barney Clark in the all-important title role. A student of The Anna Scher Theatre, a world-renown community theatre in Islington, London, Clark has previously appeared in the film The Lawless Heart, the British wartime television drama “Foyle’s War” and the television Court drama “The Brief”. With Ben Kingsley as Fagin, a host of talented British character actors have been cast to bring this Dickens classic to life: Jamie Foreman is Bill Sykes, Leanne Rowe is Nancy, Ian McNeice is Mr. Limbkins, Edward Hardwicke is Mr.
    [Show full text]
  • July 2012 at BFI Southbank
    12/31 July 2012 at BFI Southbank Christopher Nolan season The Vanishing Screenplay: Jean-Claude Carrière Masters of Japanese Cinema: Kaneto Shindo & Kozaburo Yoshimura Part Two Patricio Guzmán: The Power of Memory The Aristocracy on TV The Lacey Rituals: Films by Bruce Lacey & Friends Seasons: x Christopher Nolan This season showcases the rapid rise of Christopher Nolan, from his modest debut feature Following (1998) and breakthrough hit Memento (2000) to his current position as a hugely powerful Hollywood director of blockbusters such as Inception (2010) and the hugely anticipated The Dark Knight Rises (2012). x Two Masters of Japanese Cinema: Kaneto Shindo & Kozaburo Yoshimura Part Two Part Two of the season concentrates on Yoshimura’s output from his later years at Daiei in the 1950s and 60s. Shindo’s career as director and writer extended to 2010. He sadly passed away in May 2012 and this season will be the first world retrospective of Shindo’s work. The season will include screenings of Onibaba (1964) and Kuroneko (1968), still arguably Shindo’s best known films in the West. x The Vanishing Screenplay: Jean-Claude Carrière The season focuses on the career of Jean-Claude Carrière - a screenwriter, but also a novelist and essayist, cartoonist and sometime director and actor. His screenplays underpin some of the great international films of the late 20th century (Belle du Jour, 1967; The Tin Drum, 1979 and Cyrano de Bergerac, 1990). x Extended Run: The Discreet Charm of the Bourgeoise (Dir Luis Buñuel 1979) NEW PRINT 1-12 July Newly restored for its fortieth anniversary, this sly, slippery comedy of bourgeois manners remains one of the finest achievements of Luis Buñuel’s dazzlingly creative late period.
    [Show full text]