Keresztény Szemle 2017 3 Szám
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Miskolci Keresztény Szemle A KÉSZ ökumenikus kulturális folyóirata . (XIII/.) szám SZERZŐK Dominik Duka Dr. Gedeon Magdolna Gróf Lajos Kézdi Beáta Koronkai Zoltán SJ Mirák Katalin Lothringer Éva Leszih Andor Makláry Ákos Ngoc József Pham Dinh SJ Papp András Szabó Ferenc SJ Üveges Tamás Dr. Vajda Norbert Dr. habil. Varga Gyöngyi Dr. Zlinszky János Dr. Zsugyel János Tartalomjegyzék BEKÖSZÖNTŐ Zsugyel János: Konszenzus és paritás (3) Tompa Mihály: A miskolci bíró (5) ÉVFORDULÓK Miskolc város fejező pallosai (7) Üveges Tamás: „Emlékezetben még boldog vagyok!” (11) ÜNNEPEK – ALKALMAK Gróf Lajos: Krisztus igazi átélése fokozatos szellemi munka (15) Dominik Duka OP: Példaképe az asszonyok eljövendő generációinak (23) Papp András: Az 1938-as budapesti XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikus eseményei I. (26) EGYHÁZAK, TEOLÓGIÁK, HITVALLÁSOK Koronkai Zoltán SJ: Boldogság és kereszt (31) Varga Gyöngyi: A Szentírás női olvasói és női olvasatai (46) EGYHÁZAK ÉS TÁRSADALOM Makláry Ákos: Személyesen Bayer Zsoltnak (53) Zlinszky János: A teremtésvédelem az egyház tanításában (55) Lothringer Éva: Családban élni ma – eszmények és nehézségek (60) „Hova menjek Isten nagyobb dicsőségére?” (71) Gedeon Magdolna: A liberális történelemhamisítás kritikája (75) Vajda Norbert: Egyházi szervezetek társadalmi szerepvállalása (77) EGYHÁZAK ÉS TÖRTÉNELEM P. Szabó Ferenc SJ: Krisztusért szenvedtek a börtönben (81) Mirák Katalin: „... esetleg jegesmedvéket legeltethet ...” (85) EGYHÁZAK ÉS KULTÚRA Miskolcon járt a hajléktalan Jézus szobra (90) Kézdi Beáta: Nem minden fi lm imádság (93) A Miskolci Keresztény Szemle a világhálón (95) ማ 2 ሞ Miskolci Keresztény Szemle 2017/3. (51. szám) BEKÖSZÖNTŐ Zsugyel János Konszenzus és paritás A negyedévente megjelenő Miskolci Keresztény Szemle immár 2005 óta jelen van a miskolci közéletben. Tudósít a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi rendezvé- nyeiről, beszámol a közérdeklődésre számot tartó egyházi eseményekről és évfordulókról, közli a miskolci gyökerű szerzők írásait. A folyóirat eljut a Keresztény Értelmisé- giek Szövetségéhez kötődő olvasótáborhoz, a négy meg- határozó keresztény felekezet gyülekezeteihez, az egyházi fenntartású oktatási intézményekhez, s így hatást gyakorol a város társadalmi és kulturális életére, véleményformáló közösségére. Ez az immár 12 évre visszatekintő múlt ko- rántsem tekinthető természetesnek, hiszen valamennyi Zsugyel János nyomtatott sajtótermék küzd a közelmúlt gazdasági válsá- ga miatti példányszám csökkenéssel, az internetes honlapok és közösségi oldalak létéből fakadó versenyhelyzettel. A Miskolci Keresztény Szemle folyamatos megjelenését a kiadás feltételeit meg- teremtő Eszmék és Értékek Alapítvány, valamint a szerkesztőbizottság munkáját vezető Gróf Lajos alapító főszerkesztő elkötelezett tevékenysége biztosította, aki meghatározó szerepet játszott az eddig megjelent 50 lapszám kiegyensúlyozott tartalmának összeállításában, a nyomdai előkészítés és lebonyolítás folyamatának koordinálásában, valamint a terjesztés lebonyolításában is. A szerteágazó, teljes em- bert követelő feladatok alól ez év őszétől ugyan mentesítését kérte, de a miskolci egyházi élet jó ismerőjeként továbbra is aktívan részt vesz szerzőként és szerkesztő- bizottsági tagként a folyóirat tartalmának alakításában. A főszerkesztői feladatok átvétele számomra is alkalmat teremt , hogy a lap meg- jelenésének folyamatosságát biztosító alapelveket áttekintsem. A folyamatosság, a bevált hagyományok követése a kereszténység lényegéből fakadó követelmény. A Miskolci Keresztény Szemle negyedévenkénti megjelenési gyakorisága összhangban van a közérdeklődésre számot tartó események számával, a helyi és helyi kötődésű szerzők tudósítói-alkotói kapacitásával. A szerény és visszafogott, de igényes és jól kezelhető forma igazodik anyagi lehetőségekhez és találkozik Olvasók elvárásai- val, így nem indokolt módosítása. A folyamatosságnak a formai megoldásokon túl azonban a tartalmi vetületére is gondolni kell. Beköszönt ማ 3 ሞ A címlapon olvasható, hogy a lap a KÉSZ ökumenikus és kulturális folyóirata. Az ökumenikus jelleg jó alkalmat teremt arra, hogy a különböző felekezeti kötődésű Olvasók megismerjék a miskolci történelmi egyházak tevékenységét, jelentősebb eseményeit együtt ünnepeljék, illetve értesüljenek ezekről. A kulturális jelleg pedig azt a kötelezettséget húzza alá, hogy a miskolci kulturális élet egyházi kötődésű eseményeiről tudósítsa a – nem csak az egyházi kapcsolatokkal rendelkező, hanem a keresztény értékek iránt érdeklődő – laikus értelmiséget is. Az ökumenikus elkötelezettség miatt szükséges a folyóirat belső arányainak ki- egyensúlyozott alakítása. A hagyományokhoz történő alkalmazkodás ebben is meg- felelő eligazítást nyújt. Arra kell törekedni, hogy a KÉSZ rendezvényeiről való tu- dósítás mellett valamennyi felekezet kiemelkedő eseménye helyet kapjon a lapban. A miskolci lakosság felekezeti megoszlásának realitásához igazodóan a katolikus és protestáns kötődésű írások közötti paritásra törekvés indokolt. Ez a paritás nem jelent feltétlenül számbeli egyenlőséget, hanem az értékes írások harmonikus együt- tesét, amely a korábbi lapszámokat is jellemezte. A miskolci keresztény élet keretében születő értékek közvetítése – valamint a konszenzus és paritás – jegyében született meg az 51. szám is. A szerzői aktivi- tás és az olvasói érdeklődés remélhetőleg további ötven lapszámon keresztül élteti majd. ማ 4 ሞ Miskolci Keresztény Szemle 2017/3. (51. szám) Tompa Mihály: A miskolci bíró Ki vagyon már téve Egyet üt. Reggelig Miskolc városába’, Nem sok van már hátra; Szép ifj ú asszony Kivel imádkozva A siralom-házba. Készül a halálra: Az egész életre Nincsen a fogolynál Nincs csak három napja. Csak a lelkipásztor . Fejét holnapután Az is megy, s ha eljön A pallos lecsapja. Utószor jön másszor. Mit cselekvék, mit nem? Lehajtja bús fejét, De nagy volt a vétke; Majd a mécsbe bámul; Fejére a törvény Lágy selyem-hajának Halált mondott érte. Dúsgazdag kontyárul Bámulók tolongnak Fekete fátyol csügg, Ajtaján napestig: Önmagának gyásza . S elítélt rabasszonyt Holnap mosódik le Jól, vagy rosszul festik. Piros vérben ázva. De egy ifj ú férfi Nem pihent már régen Tart oda legjobban. S erőt vészen rajta Ki amikor nézi: Elkínzott test, lélek Arca lángra lobban; Hosszú fáradalma; Szeret, vagy testvér. Míg az őrök csendben Ki oly nagyon szánja? Állnak a tornácon: Ez ifj ú ember a Ledűl és elnyomja Város főbírája. Zavaros mély álom. Míg ezek így mennek Most valaki nyit be Elmúlik a két nap; A siralom-házba; Csak egy éjszakád van Keresztül-vetődik Szerencsétlen szép rab! Előtte két dárda; Hosszú is, rövid is, De amint az őrök Hosszú gyötrelmével! Az arcát meglátják: De rövid, mivelhogy A főbíró elől Az utolsó éjjel. Elveszik a dárdát. (A vers folytatás a következő oldalon) Vers ማ 5 ሞ (A vers folytatása az előző oldalról) Az ifj ú a foglyot S szólt: ki vissza-rántál Merőn, némán nézte; E bűnös világhoz: Lehajolt kebléhez . Szerencsétlen ifj ú! S az nem vette észre. Öntetted elátkoz . És csókolva ajkát Bennem a halállal Sokáig egyvégben: Ültél ma nász-éjet . Édes álmát érzett A fagyos menyasszony Félalva, félébren . Még ma eljön érted! De hogy felserkent, s a Míg beszélt a rabnő Mámorból kitisztult: Reszketeg jós ajkkal: Kebléről borzadva Elrohan a biró . Ellöké az ifj út; Meghasadt a hajnal! Ki az? szólt remegve S mi nagy titkon történt Ki idejő orúl? A siralmas lakban: S halál leányának Örök által reggel Szerelmére szorul?! Véletlen kipattan. Azután megállott Elfut a tett híre, Merőn, mint a márvány S a népség fellázad: Révedez lelke Halálát kívánja Az eseten járván; Város bírájának! Szemében még a kéj A fagyos menyasszony Gyorsan hűlő lángja . Hamar eljött érte: Míg szívét a halál Rabasszony vérével Zord fagya elállja. Összefolvt a vére. A költő 200 éve, 1817 szeptember 28-án született. " ማ 6 ሞ Miskolci Keresztény Szemle 2017/3. (51. szám) ÉVFORDULÓK Miskolc város fejező pallosai IRTA ÉS 1906 ÁPRILIS 1ÉN FELOLVASTA: LESZIH ANDOR Amióta Káin megölte Ábelt, mindig voltak, vannak és lesznek gonosz emberek a földön. Rabolnak, gyilkolnak, pusztítanak szenvedélyből, pénzvágyból; a jézusi élet csak ábránd, merész gondolkozású jó emberek álma s a mindennapi életben való tülekedésünk mozgató ereje az „én” jelszava: aki bírja, az marja. A kép minden kor- ban ugyanaz; Káin mindig volt, kivétel legfeljebb csak ott van, ahol a büntetés ereje, szigora némiképp visszatartóztatta őket a bűntett elkövetésétől. A rég elmúlt időkben természetesen ez a büntetés is nagyobb, szigorúbb volt, mint ma, mikor az Ítélkező ember nem csak a merev paragrafusok helyes alkalmazását, de azt is szem előtt tartja, hogy a bűntett elbírálásánál a bűnös lelki állapota, az ösztönző és sarkaló körülmények is mérlegelendők, s az enyhítő körülményeket feltétlenül respektálni kell. Előadásom célja a régi Ítélkezés egyik érdekes eszközét, városunk fejező pallosait bemutatni, s azokról röviden a következőket elmondani: Miskolc város, a többi középkori nagyobb városokhoz hasonlóan, saját hatásköré- ben ítélkezési és pallosjoggal bírt. Erre két királyi privilégium is felhatalmazta. Az elsőt Zsigmond (1387–1437) király adta 1395. évi október 2-án, Modoron kelt oklevelében.1 A város kérelme folytán, annak hűségére való tekintettel, megengedi, hogy MISKOWCZ város a nyilvános tolvajokat, rablókat, ismert gonosztevőket határán belül elfoghatja, bilincsekbe verheti, kínozhatja, kerékbe törheti, szóval kivégezheti. A másik királyi levél II. Lajostól (1516–1529) származik, Budán 1519. június 16-án kelt2, s teljesen hasonló jogokkal ruházza