id1370812 pdfMachine by Broadgun Software - a great PDF writer! - a great PDF creator! - http://www.pdfmachine.com http://www.broadgun.com

131

KITAIBELIA IX. évf. 1. szám pp.: 131-142. Debrecen 2004

Florisztikai adatok a Gödö llõi-dombság területérõl I. 1 1 2 CSÁKY Péter – SZÉNÁSI Valentin - KUN András

(1) Duna-Ipoly NP Ig., Budapest, 1021, Hûvösvölgyi út 52. (2) MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót, 2163

Bevezetés

A Gödöllõi-dombvidék flóra- és vegetációkutatása viszonylag hosszú múltra tekinthet vissza. Az eltelt több mint két évszázadban azonban változó intenzitással folyt a terület botanikai feltárása. A tájegység növényzetének egyedisége és jelentõsége csak az 1950-es és 60-as években kezdett körvonalazódni. Ekkor derült fény például az átmeneti (az Alföld és a Középhegység hosszan elnyúló találkozása) jellegbõl adódó különleges vegetáció (hûvös kontinentális erdõssztyepp növényzet) meglétére is (FEKETE 1963, 1965). Ezt az idõszakot sajnos nem követte további intenzív feltáró munka, így az értékek egy része mára eltûnt, illetve az akkor, illetve késõbb felvetõdött kérdésekre nem születettek meg a válaszok. Ezért örvendetes az a tény, hogy az utóbbi évtizedben felgyorsult a kutatások üteme. Így többek között biztosítva a tudományosan megalapozott útmutatást az aktív természetvédelem számára. Jelen közleményünket egy sorozat elsõ részének tekintjük, amelyet a Gödöllõi-dombság növényzetét szisztematikusan feldolgozó munka keretében újabbak követnek majd. Ezzel szeretnénk csatlakozni Schmotzer András és Vidra Tamás által a dombvidék déli részében (-Irsai-dombság) elkezdett munkához (SCHMOTZER-VIDRA 1998).

Természetföldrajzi jellemzés

A Gödöllõi-dombság a Gödöllõ-Irsai (Ceglédberceli)-dombvidék részeként az Északi-középhegységhez tartozik. A dombságot Ny-DNy-i irányból a Pesti hordalékkúp-síkság, ÉK-rõl a Kosdi-dombság és a Galga- völgy, K-rõl a Hatvani-sík és a Tápióvidék, DK-rõl pedig a Monor-Irsai-dombság kistájak határolják (MAROSI-SOMOGYI 1990). A vizsgált terület csekély magasságú, nagy részében fiatalkorú rétegekkel borított harmadkori képzõdmény. Az Alföldet borító utolsó (pannóniai) tenger visszahúzódása után a kiszáradt tengerfenék összetöredezett és hatalmas vetõdések mentén megemelkedett, illetve megsüllyedt. Az így kialakult tagolt felszín délkeleti irányba dõlt. A völgyek bevágódása már a pliocén végén megkezdõdött és gyorsan haladt elõre a puha pannóniai rétegekben, mert az uralkodó északnyugati szél iránya megegyezett az erózió irányával (így a térfelszín platós dombvonulatokra darabolódott szét). Az erózió mellett a deflációnak is fontos szerep jutott a térszín kialakításában. A pusztítás mellett jelentõsebb hatású volt az építés (a völgyek Dunából származó futóhomokkal történõ feltöltése révén). Ez a táj a mai állapotában ÉNy-DK-i irányú párhuzamos völgyekbõl (ez alól csak a Besnyõ- és Rákos-patak völgyeinek egyes részei kivételek), és ugyancsak párhuzamos, helyenként platójellegû, az eredeti térfelszín maradványának tekinthetõ dombvonulatokból álló, öregedõ állapotban lévõ dombság. A Gödöllõi-dombság legnagyobb átlagmagasságú dombcsoportja Gödöllõ és Valkó környékén van, melybõl a róla egykor lefutó patakok erodáló hatása tagolt felszínt alakított ki. A völgyek ma szárazak, csak idõszakonként folyik bennük víz. A vidék legmagasabb része a nyugati szegély (átlag 270 méter tszf-i legmagasabb pontok: Juharos-tetõ 306 méter, Margita 344 méter, Boncsok 317 méter, Kálvária-hegy 302 méter, Bajtemetés 300 méter), amely kelet felé fokozatosan átmegy a Hatvani-sík és Galga-völgy átmeneti területének átlagosan 130 m magas hullámos síkjába. Az erõsen változatos domborzatú területen nagy a relatív magasság különbség. A kistáj vízfolyásainak egy része a Tisza felé gravitál (Egres-patak. Aranyos-patak, valkói Malom-patak, Galga- és Tápió-patakok), a többi patak pedig a Dunába torkollik (Szõdrákosi-patak, Rákos-patak). A dombság tengeri-üledék alapzatára (pannóniai homok, homokkõ, homokos márga) nagy területeken és tekintélyes vastagságban (50-200 méter) folyami eredetû durva homok települt. Benne található sajátos elhelyezkedésû agyagrétegek miatt keresztrétegezett homoknak nevezik ezt a réteget. Ez a homok egyes helyeken lencsésen összecementálódott, kemény padokat hozva létre. Emellett néhány magaslaton, a felszínen maradtak újharmadkori kõzetek (pl.: mogyoródi Gyertyános – édesvízi mészkõ) is. A pleisztocénben homok (vasas, agyagos homok, kötött és fotó homok) és lösz (a legtöbb helyen homokkal keveredve) rakódott le a területen. (TIMKÓ 1907, WIEGANDNÉ 1935, MAROSI-SOMOGYI 1990) A táj talajainak képzõdése szoros összefüggésben van a dombság jelenlegi felszínének kialakulásával. Az itt található talajok alapvetõen két alapkõzeten, homokon (különbözõ eredetû és tulajdonságú) és löszön 132 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

(mindenhol több-kevesebb mértékben homokkal keveredve) képzõdtek. A rozsdabarna erdõtalaj, a Ramann- féle barnaföld, az agyagbemosódásos barna erdõtalaj, karbonátos futóhomok és a karbonátos földes váztalaj a legjellemzõbb talajtípusok ezen a vidéken. A völgyekben és a dombok lábánál a víz mozgásának következtében tõzeges láptalajok, valamint öntés réti talajok is kialakultak. (JÁRÓ 1954, 1963, MAROSI- SOMOGYI 1990, ÓNODI 2000) A terület éghajlati viszonyai Köppen klímabeosztásában Cfbx képlettel jellemezhetõk, az itt és a Duna vidékén még érezhetõ szubmediterrán színezetû éghajlati jellegnek megfelelõen. A területre hulló csapadék mennyisége közepesnek mondható, átlagosan kb. 580 mm. Jellemzõ a csapadékeloszlásban a kora nyári maximum, és a nyár közepén észlelhetõ száraz periódus. A Gödöllõi-dombság évi középhõmérséklete 9,3 C. A terület központi részén a nyári hónapokban mért alacsony hõmérsékleti értékek a Középhegység felé mutatnak kapcsolatot, míg a hõmérséklet szélsõ értékei már alföldi jellegû kilengésekhez hasonlóak. A kistáj a makroklímájában még kimutatható szubmediterrán csapadékeloszlás mezoklimatikus léptékben hûvösebb és egyben kontinentális hõmérsékleti jelleggel párosul. (VÁLÓCZI 1955, FEKETE 1965) A Gödöllõi-dombság az Északi-középhegység flóravidékén (Matricum) belül a Nógrádi (Neogradense) flórajárásához tartozik. A flórajárás többi részétõl eltérõen itt már erõteljesen érzõdik a területet nyugatról és keletrõl is határoló Alföld klimatikus, a vegetációt és flórát is nagymértékben befolyásoló hatása. Az eredeti igen változatos vegetáció viszonylag csak kis kiterjedésben maradt fenn az ember évszázados környezet átalakító tevékenysége folytán. A természetes erdõvegetáció maradványai (pl.: Carici pilosae-Carpinetum, Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris, Dictamno-Tilietum cordatae, Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris, Corno-Quercetum pubescenti-petraeae, Festuco-Populo-Quercetum roboris, stb.) a Dombság központi részein, a homok- és löszpusztarét fragmentumok elszórva a peremi területeken találhatóak. A terület vízfolyásai mentén, több helyen értékes ligeterdei, lápi és mocsári vegetáció (pl.: Aegopodio-Alnetum, Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae, Succiso-Molinietum hungaricae, Caricetum appropinquatae, stb.) maradt fenn. A táj virágos növényei között elõfordulnak a középhegységek gyakoribb, de itt már ritkaságnak számító fajai (pl.: Fagus sylvatica, Circaea lutetiana, Gentiana cruciata, Galeobdolon luteum, Carduus collinus, Carex digitata, Erysimum odoratum, stb.) mellett a pannon alföld jellegzetes képviselõi (pl.: Erodium hoefftianum, Colchicum arenarium, Dianthus serotinus, Syrenia cana, Festuca vaginata, Alkanna tinctoria, stb.) is.

A térség botanikai kutatásának története

A Gödöllõi-dombságban a flórakutatás megindítása Kitaibel Pál nevéhez fûzõdik. Az 1796. és 1815. évi máramarosi, 1813. évi bártfai, 1810. és 1817. évi mátrai útjain érintette Bag-Gödöllõ- térségét, s tõle származnak egyes ritka erdei, lápi és homoki növényfajok (pl. Melica altissima, Linum hirsutum, Cicuta virosa) elsõ adatai, de az erdõk akkori állapotáról is készített feljegyzéseket, és említést tett több telepített fa- és cserjefaj elõfordulásairól (GOMBOCZ 1945). Kitaibel még további négy útja (1813: bártfai út, 1815: második máramarosi út, 1810 és 1817: mátrai utak) során érintette a területet és olyan fajok elõfordulásáról tesz említést (Bag, Gödöllõ, , Maglód, Pécel térségébõl), mint pl. a Salvia aethiopis, Prunella grandiflora, Brassica elongata, Linum hirsutum, stb. (LÕKÖS 2000). Kitaibel után Sadler közöl adatokat a XIX. század elsõ felébõl (SADLER 1825). Õt követi Anton Kerner "Vegetationsverhältnisse" címû közleménysorozatában (KERNER 1875) megjelent érdekes florisztikai adatok (pl. Carduus collinus) tartalmazó munkája. A Gödöllõi-dombság florisztikai kutatásának elsõ szakaszát Borbás Vince “Pest megye flórája Sadler óta és újabb adatok”, valamint “Budapestnek és környékének növényzete” címû munkái zárják (BORBÁS 1871, 1879). E két munkában értékes adatokat találunk a területre vonatkozóan. Az 1900-as évek elsõ felében a florisztikai kutatások üteme lelassult, bár az ország csaknem összes jelentõs botanikusa járt a területen. A flóra feltárásának intenzívebbé válása az 1950-es évektõl következett be. Ezen idõszakban készült el a dombvidék (a Monor-Irsai dombsággal együtt) rövid, de átfogó florisztikai és növényföldrajzi jellemzése Kárpáti Zoltántól (KÁRPÁTI 1952). Zólyomi Bálint 50-es évek végén írt löszvegetációról szóló összefoglalója is tartalmazott a dombságra vonatkozó adatokat (ZÓLYOMI 1958). Ugyanebben az évtizedben igen sok adatot közölt Kovács Margit és Priszter Szaniszló is. (KOVÁCS-PRISZTER 1956, 1957). Kovács Margit a florisztikai kutatások mellett a Dombság higrofil vegetációjával is mélyrehatóan foglalkozott. Tõle származnak a Gödöllõi-dombság magassásos, zsombékos, lápréti és mocsárréti növénytársulásainak leírásai, melyek napjainkban is a hidro- és higrofil vegetáció kutatását célzó munkák kiindulási alapjait képezik, s referenciaértékük is felbecsülhetetlen. (KOVÁCS 1954, 1957, 1958, 1962, 1963). 1953-tól megindult a Gödöllõ környéki rétek és legelõk ökológiai, cönológiai kutatása is (MÁTHÉ- JEANPLONG 1954, MÁTHÉ 1956). Ezen kutatások mellett mikroklimatológiai, növényzeti struktúra- és CSÁKY P. – SZÉNÁSI V. - KUN A.: Florisztikai adatok a Gödöllõi-dombság területérõl I. 133 gyökérmorfológiai, valamint legelõ- és rétgazdálkodás megalapozó vizsgálatok keretében többen foglalkoztak a dombság flórájával (PETRÁNYI 1955-56, PRÉCSÉNYI 1961, DÉVÉNYI 1965, KOLTAY 1978). Az 1960-as évektõl megkezdõdött az addig kevéssé ismert erdõtársulások feltárása is. Több erdész kutató is dolgozott a területen (JÁRÓ 1954, BIRCK – HORVÁTHNÉ 1955), fõleg gazdasági célú termõhely feltárási és erdõtipológiai munkát végeztek. Botanikai és természetvédelmi szempontból egyaránt kiemelkedõ jelentõségûek Fekete Gábor és munkatársainak kutatásai. Ezek összegzését az 1963-ben elkészült „Erdõvegetáció tanulmányok a Gödöllõi-dombvidéken” címû kandidátusi értekezés, illetve a Magyar Tájak Növénytakarója sorozat keretében megjelent 5. kötet (FEKETE 1963, FEKETE 1965) tartalmazta. Ezekben a munkákban megtalálható a dombságból elõkerült két, tudomány számára új hûvös kontinentális erdõssztyepp társulás (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris, Dictamno-Tilietum cordatae) leírása mellett, a többi jellegzetes erdõ alapos, részletekbe menõ jellemzése is. Az 1970 és 80-as években a flóra- és vegetációkutatás kisebb intenzitással folyt tovább. Jeanplong-Tóth által készített (JEANPLONG-TÓTH 1976), a dombvidék egészére vonatkozó és teljességre törekvõ munka mellett a fóti Somlyó-hegyre irányult a legtöbb figyelem (KOVÁCS-FEKETE 1982, SEREGÉLYES 1991). A Gödöllõi Dombvidék Tájvédelmi Körzet 1990-ben történt megalakulása után – részben a természetvédelem igényeinek következtében – újabb lendületet kapott a kutatás. Az Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének (Vácrátót) munkatársai Isaszeg térségében hosszabb távú vizsgálatokat folytatnak löszgyepekben (FEKETE-VIRÁGH 1997, HAYEK-VIRÁGH 1997, BARTHA et al. 1998, VIRÁGH- BARTHA 1998). Emellett az Magyar Természettudományi Múzeum kutatói, valamint a Szent István Egyetem (Gödöllõ) Növénytani Tanszékének munkatársai és hallgatói is foglalkoztak a terület növényzetének kutatásával. A dombvidék déli részén (Monor-Irsai-dombság) található löszvidék flórájáról Schmotzer András és Vidra Tamás jelentetett meg összefoglaló cikket a közelmúltban (SCHMOTZER-VIDRA 1998).

Eredmények

Az alábbiakban közreadott florisztikai adatok a szerzõk 1993 és 2001 között végzett terepbejárásai során kerültek rögzítésre. A nevezéktan és a sorrend Simon (2000) nomenklatúráját, illetve felsorolását követi. Az elõfordulási adatok mellett mindenütt igyekeztünk jelezni az élõhelyet és annak állapotát is.

Pteridophyta Polystichum aculeatum (L.) Roth: Maglód (Túzberek), telepített kocsányos tölgyesben egy Botrychium lunaria (L.) Sw. In Schrad.: Isaszeg tõ. A területrõl ez idáig még nem jelzett faj. (Szarkaberek), Brachypodium pinnatum Dryopteris carthusiana (Vill.) H.P. Fuchs: Isaszeg, erdõssztyeppréten. A dombságra nézve új faj. Maglód, Gödöllõ, Vácegres és Mende, nedves Ophioglossum vulgatum L.: Veresegyház (Bitang), gyepszintû, árnyas lombos erdõkben és zártabb degradált meszes talajú kékperjés lápréten több telepítésekben sok helyen, néhol jelentõs száz tõ. Irodalmi adatát nem találtuk. borításértékkel. Érdekes, hogy a napjainkban Pteridium aquilinum (L.) Kuhn: Domony (Fekete- tapasztalható gyakori és esetenként nagy erdõ), Tölgyes hárserdõben néhány egyedszámú elõfordulásai ellenére irodalmi adata négyzetméteres polikormon. A dombságra nézve csak a közelmúltból van. új faj. Polypodium vulgare L.: Isaszeg (Katona-pallag), Equisetum sylvaticum L.: Vácegres (Egres-patak), gyertyános tölgyesben néhány tõ. Domony gyertyános égerligetben nem sok. A dombságban (Fekete-erdõ), hársas lejtõerdõben. A már ritkának számító karakteres Fagetalia fajok dombságban ritka. egyike. Irodalomból nem ismert az elõfordulása. Thelypteris palustris Schott: Mogyoród Dicotyledonopsida (Álomhegy-tó), degradált nádasban, valamint Actea spicata L.: Bag (Gyúi-forrás), hegyvidéki magassásos és fûzláp állományban szórványosan gyertyános-tölgyesben pár tõ a forrás körül (Házi Judit közlése). Aegopodium podagraria-val együtt. Pécel Athyrium filix-femina (L.) Roth: Isaszeg (Felsõ- (Szilvás-völgy), idõszakos vízfolyás mentén Tápió-patak), égeres mocsárerdõben néhány tõ. található Corylus avellana cserjésben több tõ. Vácegres (Egres-patak), gyertyános égerligetben Vácegres (Kéry-erdõ), gyertyános-tölgyesben egy tõ. Egy másik igényes Fagetalia elem, amely szórványosan. Irodalmi adatát nem találtuk. a dombság száraz-hûvös klímáján már szinte lápi Anemone sylvestris L.: Kerepes (Küdõi-hegy), jellegû termõhelyen tud csak fennmaradni. Új a löszpusztaréten több száz tõ. Gödöllõ (Peres), területre. Corno-Quercetum degradátumában (M. 134 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

Csizmadia Gábor szóbeli közlése). Bag Ribes nigrum L.: Vácegres (Egres-patak), (Oroszló), felnyíló koronaszintû molyhos Aegopodio-Alnetum-ban, kb. 0,3 méter átfolyó tölgyesben. vízben. Isaszeg (Rákos-patak), egykori égerláp Anemone ranunculoides L.: Gödöllõ (Mária- maradványában, szintén kb. félméteres besnyõ), gyertyános tölgyesben és a helyére vízállásban. Kerepes (Szilas-patak), töltés erõsen telepített tölgyesben pár tõ. Egy igényesebb bolygatott növényzetében. Új a területre. mezofil lomberdei faj, melynek az irodalomból is Ribes rubrum L. subsp. sylvestre (Lam.) Syme: csak néhány adata ismert. Gödöllõ (Babat), degradált gyertyános Pulsatilla grandis Wender.: Isaszeg (Katona égerligetben, forrás mellett. Isaszeg (Rákos- pallag), lösztölgyesben. Kerepes (Küdõi-hegy) és patak), egykori égerláp maradványában a Domony (Bárányjárás) löszpusztaréteken néhány vízparton, valamint égeres mocsárerdõben a tõ. A vadak kifejezetten szeretik, a még meglévõ patakparton. Vácegres (Egres-patak), Aegopodio- néhány töves populációk rohamosan Alnetumban patakparton. Vácegres (Kéry-erdõ), fogyatkoznak. gyertyános-tölgyesben. A Ribes nigrum-mal Clematis recta L.: Domony (Fekete-erdõ), hársas történõ együttes elõfordulásaik esetén a két faj tölgyes szegélyében pár tõ. Fót (Somlyó-hegy), cserjecsoportjai gyakran szomszédosak északias kitettségben tenyészõ melegkedvelõ egymással. Új a területre. tölgyesben. Parnassia palustris L.: Szada (Ivacsok), Ranunculus trichophyllus Chaix: Gödöllõ Veresegyház (Bitang) és Mogyoród (Álomhegy- (Máriabesnyõ), degradált gyertyános égerligetben tó) nedves láprét degradátumban viszonylag egy kisebb állománya. Dány (Kókai-ág), nagyobb számban. Gödöllõ (Máriabesnyõ), meanderezõ patak medrében kis számban. Succiso-Molinietum-ban néhány tõ. A Parnassia Domony (Egres-patak), kubikgödörben. A palustris területünkön egykor jóval gyakoribb Gödöllõi-dombság területén egykor gyakoribb volt. Kovács Margit még szinte minden volt, mára a lecsapolások hatására erõsen jelentõsebb vízállásos területen megtalálta megritkult. kisebb-nagyobb állományait, míg napjainkra csak Ranunculus cassubicus L.: Bag (Oroszló), a fent sorolt termõhelyeken maradt fenn néhány gyertyános tölgyesben tenyészõ bükkfák tövében kisebb populációja. néhány tõ. A dombság területérõl korábban nem Ononis pusilla L.: Pécel – Sülysáp és Isaszeg, volt ismert. bolygatott, helyenként felnyíló löszgyepekben Thalictrum aquilegiifolium L.: Gödöllõ, mezofil nagyobb számban. Ennek a szubmediterrán erdõállományokban, valamint egy helyen növénynek területünkrõl eddig nem volt ismert akácosban néhány tõ. Bag (Oroszló), juharos- irodalmi adata. Mi több hasonló karakterû (pl. gyertyános tölgyesben egy példány. Galgahévíz Colutea arborescens) fajjal együtt találtuk. (Bika-tó), gyertyános tölgyesben több. A Trifolium ochroleucum Huds.: Kerepes (Küdõi- dombság területén ritka faj. hegy), löszgyepben. Gödöllõ (Perõc-oldal) Rosa spinosissima L.: Isaszeg (Szarka-berek), xerotherm gyepekben. Szórványos adatai az degradált löszgyepben. Kerepes (Küdõi-hegy), 1970-es évekbõl származnak (JEANPLONG-TÓTH löszgyepben és maradvány lösztölgyes 1976), s ma is ritkának számító faj. szegélyében. Trifolium medium Grufbg.: Gödöllõ (Bolnoka), Rosa agrestis Savi: Mende (Kratyinka), Isaszeg telepített tölgyes szegélyében. Pécel (Templom- (Szobor-hegy), töviskés állományban egy domb), Astragalus onobrychis és Ononis spinosa nagyobb bokor. dominanciájú túllegeltetett Salvio-Festucetum- Rosa elliptica Tausch: Gödöllõ (Perõc-oldal) és ban. A faj a Gödöllõi-dombság területén Mende (Kratyinka), xerotherm gyepekben néhol valószínûleg eléggé szórványos elõfordulású nagyobb számban. lehet, irodalmi adatát csak Kernernél találtuk, Rosa micrantha Sm. Ex Borrer in Sow.: Kerepes ugyanakkor herbáriumi revízió során egy ritka (Küdõi-hegy), löszgyepben. Mende (Kratyinka), alfaja (subsp. sarosiense) is elõkerült Salvio-Festucetum-ban. Pécel (Erdey-dûlõ), területünkrõl (HENDRYCH 1995). degradált löszgyepben. A dombság területérõl Trifolium diffusum Ehrh.: Gödöllõ (Perõc-oldal), korábban nem volt ismert, hasonlóan a Rosa Astragalo-Festucetum-ban néhány tõ. agrestis és a R. elliptica fajokhoz. Elõfordulását szintén csak KERNER említi. Prunus fruticosa Pall.: Fót (Somlyó-hegy), Astragalus asper Wulf. in Jacquan.: Mogyoród felhagyott kõbánya peremén egy kisebb csoport. (Sikáros), degradált meszes kékperjés lápréten Kerepes (Küdõi-hegy), Aceri-Quercion egy tõ. A dombságra nézve új faj. erdõmaradvány szegélyében. CSÁKY P. – SZÉNÁSI V. - KUN A.: Florisztikai adatok a Gödöllõi-dombság területérõl I. 135

Hippocrepis comosa L.: Gödöllõ (Perõc-oldal), származik. A Gödöllõi-dombságot környezõ Kerepes (Küdõi-hegy) és Isaszeg (Szarka-berek), kistájakon szinte mindenhol fellelhetõ. löszpusztagyepek felnyíló részein ritka. Cephalaria transsylvanica (L.) Schrad.: Gödöllõ Thymelaea passerina (L.) Coss. et Germ.: Isaszeg (Haraszt), letermelt lösztölgyes vágásterületén. Új (Szarka-berek), legeltetett löszgyep foltokban a területre. elszórtan. Kerepes, degradált homoki gyepben. Scabiosa canescens W. et K.: Csomád (Öreg- Nagytarcsa, gyomos szárazgyepben. hegy), Domony (Bárányjárás), Kerepes (Küdõi- Circaea lutetiana L.: Isaszeg (Felsõ-Tápió), hegy), Isaszeg (Szarka-berek) és Pécel Angelico-Alnetum-ban. Szintén egy igényesebb (Bajtemetés) jó állapotú és degradált löszgyep Fagetalia elem, mely a dombság klímajellegébõl foltokban helyenként tömeges. adódóan mocsaras termõhelyen tud csak Linum flavum L.: Pécel (Isaszegháti-dûlõ), fennmaradni. Kerepes (Küdõi-hegy), Salvio-Festucetum-ban Polygala amarella Cr.: Mogyoród (Álomhegy-tó, nem ritka. Koltay Gábor munkájában (KOLTAY Sikáros), zsombékok közti semlyékekben, 1978) egy nagytarcsai adata szerepel, azt valamint Molinietum-ban két helyen igen ritka. megerõsítjük. Cornus mas L.: Vácegres (Kéry-erdõ), gyertyános Linum tenuifolium L.: Kerepes (Küdõi-hegy) és tölgyesben elszórtan. Isaszeg (Katona-pallag), Isaszeg (Szarka-berek), Salvio-Festucetum-okban több telepített példány az erdõ szélén. A elszórtan. Gödöllõ (Máriabesnyõ), Corno- dombságra nézve új faj. Quercetum tisztásain, több helyen. Chaerophyllum aromaticum L.: Pécel (Locsod), Megfigyelhetõ, hogy míg a Linum flavum inkább egykori égerliget helyén maradvány jelleggel, kontinentális jellegû vegetációban található, fõleg magaskórósokban (Urtica dioica addig a L. tenuifolium elõfordulása a dominancia). Termõhelyi igényeit, szubmediterrán jellegû társulásokra korlátozódik. cönoszisztematikai spektrumát tekintve a Circaea Geranium palustre Torn.: Domony (Egres-patak), lutetiana-hoz nagyban hasonlít. Egyetlen eddig Succiso-Molinietum-ban három tõ. Míg Kovács ismert aktuális adata vegetációtörténeti Margit munkáiban még viszonylag gyakran szempontból is jelentõs. említi, addig napjainkra ezen az egy termõhelyen Bupleurum commutatum Boiss. et Balansa: maradt fenn egy három töves állomány. A faj Erdõkertes (Háromház) és Gödöllõ, Festucetum területünkön gyakorlatilag a kipusztulás szélére vaginatae állományokban szórványosan. került. Aegopodium podagraria L.: Domony és Vácegres Erodium hoefftianum C. A. Mey.: Vácegres (Egres-patak), Aegopodio-Alnetum-ban (Egres-patak), nagymértékben degradált homoki helyenként nagyobb számban. Vácszentlászló gyepben (amelyre egyéves fajok dominanciája (Gyúi-forrás) és Vácegres (Kéry-erdõ), jellemzõ) szórványos. gyertyános tölgyesekben szórványos. Gentiana cruciata L.: Isaszeg-Pécel, túllegelt Selinum carvifolia L.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), löszpusztaréteken több helyen. Kerepes (Küdõi- Succiso-Molinietum-ban. Irodalomból két adata hegy), déli kitettségû felnyíló, Bothriochloa ismert, de mindkét helyrõl kipusztult. A ischaemum dominálta gyepben több. Bag Molinietum-ok egyik igényesebb kísérõjének (Oroszló), molyhos tölgyes tisztásán három tartjuk. példány. Irodalomból Koltay Gábor említi a Peucedanum palustre (L.) Moench: Szada kerepesi területtel szomszédos Nagytarcsáról (Ivacsok), kékperjés lápréten nem sok. Jelenleg (KOLTAY 1978), így az õ adatát megerõsítjük. ez az egyetlen ismert lelõhelye a Gödöllõi- Gentiana pneumonanthe L.: Gödöllõ dombságban. (Máriabesnyõ), Õrbottyán (Úr rétje) és Laserpitium prutenicum L.: Gödöllõ Veresegyház (Bitang), kékperjés lápréteken (Máriabesnyõ), kékperjés lápréten kis számban. szórványosan. A Selinum-mal azonos helyen található, láprét Menyanthes trifoliata L.: Isaszeg (Rákos-patak), szegélyében. A területre vonatkozó irodalmi degradált Caricetum elatae és Caricetum adatát nem találtuk. appropinquatae állományokban, valamint Laserpitium latifolium L.: Szada (Margita), elnádasodott Caricetum acutiformis-ban. felnyíló száraz tölgyesben. Jelenleg ez az Õrbottyán (Úr rétje), benádasodott egyetlen ismert termõhelye a területen. magassásosban néhány tõ. Minden elõfordulása Galium boreale L.: Isaszeg (Felsõ-Tápió), csak egy-két négyzetméteres területre másodlagos mocsárréten. A Gödöllõi- korlátozódik és a közeli jövõben valószínû a dombságból irodalmi adatát nem ismerjük, s az itt kipusztulásuk. A Kovács Margit által leírt Rákos- ismertetett adata is a dombság DK-i peremérõl menti állományok túlnyomó része a lecsapolások következtében megsemmisült, a fennmaradt 136 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

állománytöredékek szárazon álló, leégetett ez az egyetlen ismert populáció a dombság zsombékosokban vegetálnak. területén. Alkanna tinctoria (L.) Tausch: Domony (Bega- Orobanche cumana Wallr.: Pécel, patak), homoki legelõn. Szada (Ivacsok), napraforgótáblákban helyenként tömeges. Festucetum vaginatae állományban. Vácegres- Brassica elongata Ehrh.: Kerepes (Küdõi-hegy), Erdõkertes (Egres-patak), Festucetum vaginatae löszgyepben. Bag (Harminchányás), Aceri- állományokban. Quercion erdõ-gyep komplexben. A területen Onosma areneria W. et K.: Gödöllõ (Perõc-oldal, ritkának számító faj. Szárítópuszta) és Szada (Ivacsok), homokpusztai Reseda luteola L.: Pécel (Isaszegháti-dûlõ), gyepekben szórványos. fajgazdag Salvio-Festucetum állományban Echium maculatum L.: Kerepes (Küdõi-hegy), néhány tõ tenyészett a kilencvenes évek közepén. löszgyepben szórványosan. Domony (Faház-tetõ) Az utóbbi években nem találtuk. melegkedvelõ tölgyes szegélyében (Horváth Zsolt Viola rupestris F. W. Schm. var. arenaria (DC.) szóbeli közlése), valamint (Bárányjárás) Beck: Csomád (Öreg-hegy), Domony löszpusztaréten néhány tõ. (Bárányjárás), Gödöllõ (Perõc-oldal), Kerepes Nepeta nuda L.: Kerepes (Küdõi-hegy) (Küdõi-hegy) és Pécel (Hársas), elsõdlegesen löszpusztaréten. Isaszeg (Mártonberek), erdõ homok-, de löszpusztaréteken is szórványosan. szegélyében pár tõ. Pécel (Vár-hegy), északi Viola suavis M. B.: Isaszeg-Pécel, löszgyepekben kitettségben élõ löszpusztaréten egy kisebb eléggé ritka. Legtöbb helyen a Viola odorata és állomány. A dombságban igen ritka. Viola cyanea fajokkal alkotott hibrid populációi Prunella grandiflora (L.) Scholler: Kerepes találhatók. Irodalmi adatát nem találtuk. (Küdõi-hegy) és Pécel (Szelek teteje), Viola montana L.: Gödöllõ (Perõc-oldal), Brachypodium pinnatum dominálta gyepekben galagonya cserjés szegélyében. Jelenleg ez az egy igen ritka. elõfordulása ismert. Prunella laciniata (L.) Nath.: Csomád (Öreg- Hypericum montanum L.: Gödöllõ (Szentlélek- hegy), Kerepes (Küdõi-hegy), Isaszeg (Szarka- oldal), hársas lejtõerdõben és telepített cseres berek) és Gödöllõ (Perõc-oldal), száraz állomány szegélyében néhány egyed. Szada gyepekben. A dombságban nem gyakori. (Margita), telepített tölgyállomány szélén. A Phlomis tuberosa L.: Csomád (Öreg-hegy) plató dombságból csak kevés lelõhelyrõl jelentették ezt helyzetû akácos szegélyében egy kisebb a fajt. A jelzettek közül a legtöbb helyen már nem állomány. Mogyoród (Gyertyános), plató található meg. helyzetû melegkedvelõ tölgyes szélén Campanula cervicaria L.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), szórványosan (Füri András szóbeli közlése). Succiso-Molinietum szegélyében. A dombságra Calamintha sylvatica Bromf.: Gödöllõ nézve új faj. (Máriabesnyõ), juharos-gyertyános tölgyes Aster amellus L.: Domony (Faház-tetõ), termõhelyére telepített tölgyesben néhány tõ. A pusztafüves lejtõsztyeppben néhány tõ. Kerepes faj területünkön igen ritka, és ez idáig nem volt (Küdõi-hegy), Salvio-Festucetum-ban ritka. adata. Filago arvensis L.: Domony (Egres-patak), erõsen Atropa bella-donna L.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), legeltetett mezofil gyepben. vágásterületeken rendkívül ritka. Irodalmi adatát Pseudognaphalium luteo-album (L.) Hill. et Burtt.: nem találtuk. Domony (Egres-patak), erõsen legeltetett mezofil Pseudolysimachion spurium (L.) Rausch. subsp. gyepben. foliosum (W. et K.) Harle: Domony (Fekete- Helichrysum arenarium (L.) Moench: Kerepes erdõ), tölgyes hárserdõ, illetve akácos (Küdõi-hegy), Salvio-Festucetum állományban. szegélyében pár tõ. Isaszeg (Nyír-kúti nyiladék), Isaszeg, (Szarkaberek) Bothriochloa ischaemum erdõszegélyi szárazgyepben. Isaszeg dominálta gyepben. Csomád és Gödöllõ, zárt és (Szentgyörgyi-erdõ), erdõszegélyi szárazgyepben. felnyíló homokpusztagyepekben. A faj egykor gyakoribb volt, mára erõsen Achillea ochroleuca Ehrh.: Gödöllõ (Babat), a megritkult, jelentõs természeti érték. völgy alsó harmadában található erdei tisztásokon Digitalis lanata Ehrh.: Isaszeg (Kereszthegyi-dûlõ) tenyészõ homokpusztaréteken kisebb degradált Salvio-Festucetum-ban kb. 150 töves állományok. Isaszeg (Márton-berek), telepített állománya. belterületén a 3-as út fenyves szegélyében. Szada (Ivacsok) és töltésén tenyészõ mezofil gyepben néhány tõ. A Erdõkertes (Egres-patak), Festucetum vaginatae dombságra nézve új faj. állományokban szórványosan. Lathraea squmaria L.: Gödöllõ (Pulykatetõ), Inula germanica L.: Gödöllõ (Látó-hegy), gyertyános tölgyesben egy helyen. Fekete Gábor melegkedvelõ tölgyes tisztásán nagyobb is csak innen említi (FEKETE 1963). Így jelenleg számban. Pécel (Hársas) és Mende (Kratyinka), CSÁKY P. – SZÉNÁSI V. - KUN A.: Florisztikai adatok a Gödöllõi-dombság területérõl I. 137

löszgyepekben igen ritka. Eddig csak a fóti irodalmi adatát (FEKETE 1965) nem sikerült Somlyó-hegyrõl és a dombvidék déli részérõl megerõsítenünk. (Monor-Irsai-dombság) volt ismert ez faj. Dianthus superbus L.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), Inula oculus-christi L.: Csomád (Öreg-hegy), Domony (Bega-patak), Vácegres (Egres-patak), pusztafüves lejtõsztyeppréten szórványosan. Succiso-Molinietum-okban elszórtan igen kevés. Domony - Gödöllõ, melegkedvelõ tölgyesek A dombság területén kipusztulás szélére tisztásain kis számban konstans. Isaszeg sodródott faj. (Kereszthegyi-dûlõ), degradált Salvio- Dianthus serotinus W. et K.: Dány (Hideg-lapos), Festucetum-ban három tõ. erõsen degradált homoki legelõn néhány tõ. Petasites hybridus (L.) G.M.: Sülysáp (Sápi- Domony (Egres-patak), homoki legelõ patak), egykori Aegopodio-Alnetum szegélyében. Moód (Berek-tetõ), Vácegres – maradványaként egy nagyobb állomány. A Erdõkertes (Háromház), Festucetum vaginatae Gödöllõi-dombság déli peremén, az Alföld állományokban nem ritka. határán a faj elõfordulása fontos adalék a Dianthus deltoides L.: Bag (Oroszló), telepített közelmúltban még létezett, napjainkra tölgyes szegélyében pár tõ. Gödöllõ (Babat), megsemmisült növénytakaró ismeretéhez és talán degradált mezofil réten néhány tõ. Isaszeg (Senki vegetációtörténeti jelentõsége sem lebecsülendõ. erdeje), vadföld szegélyében egy kisebb A dombságra új. populáció. A dombságra nézve új faj. Jurinea mollis (L.) Rchb.: Kerepes (Szilasliget) és Dianthus collinus W. et K.: Kerepes (Küdõi-hegy), Pécel (Szelek teteje), homok- és löszpusztarét Salvio-Festucetum-ban jelentõs számban. felnyíló részein több. Isaszeg (Katona-pallag), Gödöllõ (Máriabesnyõ, Perõc-oldal) és Domony lösztölgyes felnyíló részén egy kisebb állomány. (Bárányjárás, Faház-tetõ), cserjések és tölgyes Carduus collinus W. et K.: Gödöllõ (Istrázsa- foltok szélein. Isaszeg (Katona-pallag), hegy), Corno-Quercetum tisztásain. Isaszeg lösztölgyes szegélyében néhány tõ. Fót (Kõ- (Katna pallag), degradált molyhos tölgyes hegy), Csomád (Öreg-hegy) és Pécel (Szelek állományban. A dombságban ritka. teteje), Brachypodium pinnatum Cirsium palustre (L.) Scop.: Pécel (Felsõ- erdõssztyeppréteken helyenként sok. A vizsgált Hosszúrét), Szada (Ivacsok), Mogyoród területen kis számban általánosan elterjedt. (Álomhegy-tó) és Veresegyház (Bitang), nedves Corispermum nitidum Kit.: Erdõkertes – Vácegres lápréteken fûzláp degradátumokban. Vácegres (Háromház) és Szada (Ivacsok), Festucetum (Egres-patak), Aegopodio-Alnetum szegélyében. vaginatae állományokban. Nem gyakori a dombságban. Hottonia palustris L.: Mogyoród (Álomhegy-tó), Scorzonera purpurea L.: Domony (Bárányjárás) és lassú folyású patakban. A vizsgált területrõl nem Gödöllõ (Máriabesnyõ, Perõc-oldal), találtuk irodalmi adatát. melegkedvelõ tölgyesek szegélyében, pusztafüves Polygonum graminifolium Wierzb.: Gödöllõ lejtõsztyeppben valamint löszpusztaréten (Máriabesnyõ), Corno-Quercetum szegélyében. szórványosan. Valkó (Kõmalom), Irodalmi adatát nem találtuk. homokpusztaréten több. Polygonum bellardii All.: Erdõkertes (Háromház), Taraxacum palustre (Lyons) Symons: Mogyoród Festucetum vaginatae állományában elszórva. (Sikáros), másodlagos felszínen kialakult nedves Isaszeg (Senki erdeje) és Dány (Nagyhát-erdõ), láprét állományában pár tõ. Pécel (Rákos-patak), maradvány pusztai tölgyes jellegû foltokban és kékperjés lápréten néhány egyed. A faj felnyíló-pusztuló cseres telepítésekben területünkön az ötvenes, hatvanas években még maradványként, néhol nagyobb számban. viszonylag gyakori volt, napjainkban azonban a Ulmus laevis Pall.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), kipusztulás szélére került. degradált égeres szegélyében az egykori Sonchus palustris L.: Bag (Egres-patak), volt keményfaligetek hírmondójaként. ártéren, degradált magaskórós-sásos komplexben. Fagus sylvatica L.: Bag (Oroszló), Gödöllõ Pécel (Templom-domb), degradált (Máriabesnyõ) és Vácszentlászló magaskórósban. Vácegres (Egres-patak), (Harminchányás), Querco petraeae-Carpinetum- gyertyános égerliget szegélyében. Veresegyház ban több helyen néhány példány. A faj (Malomközi rétek), másodlagos nádasban. A faj õshonossága vitatott, de a spontán elõfordulást elõfordulásai alapján meglehetõsen zavarástûrõ, alátámasztja az a tény, hogy egyrészt a fellelhetõ de ennek ellenére területünkön nem gyakori. idõs fák mind a terület mikroklimatikusan Irodalmi adatát nem találtuk. leghidegebb részeire koncentrálódnak, illetve, Monotropa hypopitys L.: Gödöllõ (Nagy-Komlós) karakteres Fagetalia elemek (pl. Carex alba és Isaszeg (Katona-pallag), telepített cseres és (jelenlegi ismeretek szerint ez a faj kipusztultnak tölgyes állományokban két helyen. Kevés tekinthetõ), Carex pilosa, Monotropa hypopytis, 138 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

Galeobdolon luteum, Ranunculus cassubicus, Ornithogalum pannonicum Chaix: Fót (Somlyó- stb.) kísérték, kísérik õket. hegy), melegkedvelõ tölgyes és pusztafüves Salix triandra L.: Gödöllõ (Babat), másodlagos lejtõsztyeppben helyenként tömeges. A dombság Salicetum cinereae állományban egy nagyobb területérõl eddig nem közölt faj. bokor. Isaszeg, Kistó, egykori láp szegélyében. Iris graminea L.: Gödöllõ (Szentlélek-oldal), cser Érdekes módon a Gödöllõi-dombsággal és kocsánytalan tölgy telepítésében néhány tõ. A foglalkozó irodalmak nem említik a fajt dombságra nézve új faj. területünkön. A dombság peremén, fõleg a Iris sibirica L.: Pécel (Felsõ-Hosszúrét) és Rákos-patak Pesti-síkságon átfolyó részein Õrbottyán (Úr rétje), Succiso-Molinietum egykor jóval gyakoribb volt, napjainkban állományokban több kis sarjtelep. Sülysáp (Felsõ- azonban már ott is csak szórványosan fordul elõ. Tápió), Succiso-Molinietum degradátumában öt kis sarjtelep maradvány jelleggel. Új a dombságra Monocotyledonopsida nézve. Triglochin palustre L.: Mogyoród (Sikáros), Iris humilis Georgi subsp. arenaria (W. et K.) A. másodlagos felszínen kialakult Carex davalliana- et D.: Szada (Ivacsok), Astragalo-Festucetum-ban lepidocarpa állományban, nagyobb számban. A néhány tõ. faj Kovács Margit tabelláiban még gyakran Juncus subnodulosus Schrank: Veresegyház szerepel, mára azonban csak a fenti helyrõl (Bitang), Succiso-Molinietum-ban ismerjük élõ állományát. maradványjelleggel. Szada (Ivacsok), Cladietum Veratrum album L.: Gödöllõ (Máriabesnyõ), mariscii és degradált Caricetum davallianae Succiso-Molinietum-ban. Bag (Egres-patak), állományban. Mogyoród (Sikáros), másodlagos degradált mezofil réten. Mogyoród (Álomhegy- felszínen. Irodalomból, fõleg Kovács Margit tó), Veresegyház (Bitang), degradált fûzlápban és munkáiból tudható, hogy a nagy szittyó egykor meszes talajú lápréten sok. Vácegres (Egres- jóval elterjedtebb volt. Mára a fennmaradt patak), Aegopodio-Alnetum állományában és populációk kis számúak, illetve állományt sehol szegélyében. Az adatok egy részét az 1950-es, sem alkotnak. 60-as években publikálták, ezek pontos Cephalanthera rubra (L.) Rich.: Pécel lokalizálása azonban lehetetlen. (Vadalmás), hegyvidéki gyertyános tölgyesben Colchicum arenarium W. et K.: Gödöllõ (Babat, szórványosan. Isaszeg (Katona-pallag), telepített Perõc-oldal), meszes talajú homokpusztán és tölgyesben egy virágzó tõ. völgyalji homokbuckákon tenyészõ akácosban. Epipactis microphylla (Ehrh.) Scwartz: Bag Domony (Bega-patak), nyílt és zárt (Oroszló) és Pécel (Vadalmás), gyertyános- homokpusztagyepben, valamint akácosban tölgyesben. Kerepes (Bolnoka), cseres-tölgyes szórványosan. Erdõkertes (Háromház) és Szada szegélyben. Gödöllõ (Látó-hegy), Stipa (Ivacsok), nyílt és zárt homokpusztagyep közti pulcherrima állományban egy tõ. Isaszeg átmeneti állományokban. (Királyút) és Maglód (Túzberki-erdõ), telepített Allium atropurpureum W. et K.: Vácszentlászló tölgy és cser állományokban elszórtan néhány tõ. (Bika-tó), útszélen, Agropyron repens A dombságra nézve új faj. dominanciájú gyepben. Irodalmi adatát nem Limodorum abortivum (L.) Sw.: Gödöllõ (Látó- találtuk. hegy), fiatal cseres telepítés alatt és pusztafüves Allium angulosum L.: Pécel (Rákos-patak), lejtõsztyeppréten kb. 30 tõ. A dombságra nézve Succiso-Molinietum-ban, Pastinaco- új faj. Arrhenatheretum-ban. A faj területünkön még az Listera ovata (L.) R.Br.: Gödöllõ (Babat), erõsen 1950-es, 60-as években is gyakori volt, mára ez degradálódott Salix cinerea állományban néhány az egyetlen ismert állománya maradt. tõ. Új faj a dombságra. Allium moschatum L.: Csomád (Öreg-hegy) és Gymnadenia conopsea (L.) R.Br.: Gödöllõ Domony (Bega-patak), meszes talajú (Máriabesnyõ), Succiso-Molinietum-ban néhány homokpusztán és degradált homoki gyepekben tõ. Új a dombságra. igen ritka. Orchis coriophora L.: Isaszeg (Kereszthegyi- Allium marginatum Janka: Domony (Bárányjárás), dûlõ), Pécel (Hársas) Salvio-Festucetum Kerepes (Küdõi-hegy) és Isaszeg (Szarka-berek), gyepekben. Salvio-Festucetum-ban szórványosan fordul elõ. Orchis tridentata Scop.: Pécel (Templom-domb), Ornithogalum pyramidale L. Bag (Nagy-völgy), Salvio-Festucetum degradátumában. erdõszegélyben egy tõ. Isaszeg (Katona-pallag), Blysmus compressus (L.) Panzer: Domony (Egres- fenyõtelepítés szegélyében 1996-ig egy virágzó patak), mezofil gyepben néhány tõ. példány, amely azóta az ismételt keresések ellenére sem került elõ. CSÁKY P. – SZÉNÁSI V. - KUN A.: Florisztikai adatok a Gödöllõi-dombság területérõl I. 139

Eleocharis palustris (L.) R. et Sch.: Sülysáp (Sápi- ág), a patak mentén, nagyobb területen patak), vizenyõs földút bakhátán egy nagyobb állományalkotó. Isaszeg (Rákos-patak), egykori állomány. A faj területünkön ritka. égerláp maradványában egy-két zsombék. Eleocharis uniglumis (Link) Schult.: Mogyoród A Carex appropinquata és C. paniculata fajok (Sikáros), másodlagos Juncus subnodulosus egykori és jelenlegi elterjedése igen érdekes képet állományban nem sok. Irodalmi adatát nem mutat. Az irodalmi adatokat átnézve alapján a C. találtuk. appropinquata az 1950-es, 60-as években Schoenus nigricans L.: Veresegyház (Ivacsi láprét) lényegesen gyakoribb volt, a C. paniculatá-nak és Erdõkertes (Vasútállomás), Succiso- gyakorlatilag csak egy-két termõhelye volt Molinietum-ban néhány zsombék maradvány ismert. Ma ugyanezen helyeket végigjárva szinte jelleggel. A vizsgált területen elõfordulása ilyen mindenhol a Carex paniculata van jelen, sokszor kis számban nagyon érdekes. Nem lehet tudni, a legmostohább helyzetekben is megjelenik, míg hogy a Gödöllõi-dombságban állomány (és a C. appropinquata állománytöredékei gyors társulás) alkotó is volt, vagy csak kísérõként ütemben zsugorodnak, illetve a legtöbb egykor fordult elõ. A többi, lápréti társulásalkotó fajnak közölt termõhelyérõl mára kipusztult. (pl. Juncus subnodulosus, Carex davalliana) Carex elata All.: Kerepes (Szilas-patak), kisebb-nagyobb állományai fennmaradtak, illetve Caricetum elatae-paniculatae komplexben, kisebb az irodalmi adatokból következtetni lehet arányban, mint a C. paniculata. Vácegres (Egres- elõfordulásaik jellegére, cönológiai helyzetükre, patak), Angelico-Alnetum-ban egy zsombék. míg a Schoenus nigricans elõfordulására utalást Isaszeg (Rákos-patak), Caricetum elatae kisebb, sem találtunk. A faj a dombság határai mentén gyepes megjelenésû állományában. Gödöllõ több helyütt is jelen van, igaz mára már csak kis (Máriabesnyõ), Caricetum elatae állományban. egyedszámban. Pécel (Rákos-patak), Succiso-Molinietum-ban Cladium mariscus (L.) Pohl: Szada (Ivacsok) és maradvány jelleggel. A zsombéksásos Mogyoród (Sikáros, Álomhegy-tó), nedves és állományok területünkön valószínûleg sohasem meszes talajú lápréteken. Agresszívan voltak túl gyakoriak, inkább a fenti két faj terjeszkedik. Új a területre nézve. helyettesíthette ezeket. Jelenlegi és irodalmi Carex davalliana Sm.: Mogyoród (Sikáros, elõfordulásaiból is erre lehet következtetni, Álomhegy-tó), Szada (Ivacsok) és Veresegyház amelyekbõl kitûnik alárendeltebb szerepe. (Bitang, Ivacsi láprét), Caricetum davallianae Carex halleriana Asso: Kerepes (Küdõi-hegy), degradátumban és másodlagos felszíneken löszgyepben pár tõ. Vácegres (Kéry-erdõ), helyenként sok. Isaszeg (Rákos-patak), Succiso- melegkedvelõ tölgyesben tömeges. A dombságra Molinietum-ban maradvány jelleggel néhány nézve új faj. zsombék. Egykor minden jelentõsebb patak Carex pseudocyperus L.: Isaszeg (Rákos-patak), mentén kiterjedt állományai tenyésztek, ezekbõl egykori égerlápban, gyékényes dominanciájú mára egy-két négyzetméteres foltok maradtak. állományrészeken kis számban. Pécel (Rákos- Carex appropinquata Schum.: Isaszeg (Rákos- patak), degradált fûzláp szegélyében pár patak), társulásának egy nagyobb, de erõsen zsombék. Kovács Margit idejébõl nincs adata, degradált állománya. Domony (Egres-patak), tehát valószínûleg erre az idõszakra már erõsen Succiso-Molinietum-ban maradvány jelleggel. megritkulhatott. A fenti három zsombékalkotó Gödöllõ (Besnyõ-patak), kis kiterjedésû fajhoz képest nehezebben viseli el a szárazságot, Caricetum elatae, és Caricetum appropinquatae erõsebben kötõdik a lápi termõhelyekhez, talán állományokban. Mogyoród (Álomhegy-tó), ezzel magyarázható ritkasága. Irodalmi adatát másodlagos nádasban, kis számban. nem találtuk. Carex paniculata Jusl.: Domony (Egres-patak), Carex sylvatica Huds.: Bag (Oroszló), hegyvidéki Succiso-Molinietum-ban maradvány jelleggel. gyertyános-tölgyesben. Csomád (Öreg-hegy), Vácegres (Egres-patak), Aegopodio-Alnetum-ban Brachypodium pinnatum gyepben. Gödöllõ és Phragmitetum communis-ban. Isaszeg (Felsõ- (Erzsébet park), Dictamno-Tilietum cordatae Tápió), Angelico-Alnetum-ban típusalkotó. maradványában. Isaszeg (Lassú-völgy), Querco Gödöllõ (Babat), elnádasodott Caricetum petraeae-Carpinetum-ban. paniculatae állományban. Kerepes (Szilas-patak), Carex viridula Michx.: Mogyoród (Kis rét, Caricetum elatae-paniculatae komplexben kisebb Álomhegy-tó), lápterületeket lecsapoló árkok állománya. Sülysáp (Sápi-patak), Caricetum oldalában a nyílt agyagos-iszapos felszínen pionír acutiformis-ban maradványként. Gödöllõ (Rákos- jelleggel. patak, Fiókrákos), patakmenti degradált mezofil Carex flava L.: Sülysáp, kubikgödörben egy kis réteken, illetve egy helyütt ingógyepben sarjtelep. Irodalomból két adata ismert 1954-bõl, maradványként néhány zsombék. Dány (Kókai- (Isaszeg, Gödöllõ, KOVÁCS M. 1962), a mostani a 140 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

harmadik, s egyben a faj jelenleg egyetlen ismert szórványosan. A dombságban valószínûleg termõhelye is a területen. gyakoribb faj. Carex lepidocarpa Tausch: Mogyoród Stipa tirsa Stev.: Csomád (Öreg-hegy), északias (Álomhegy-tó, Sikáros), Szada (Ivacsok) és kitettségben tenyészõ löszpusztaréten nem sok. Veresegyház (Bitang), másodlagos felszíneken, Fót (Somlyó-hegy), felhagyott kõbánya peren Caricetum davallianae állományban, valamint az néhány tõ. Kerepes (Ökör-telek), löszpusztaréten utóbbi degradátumában helyenként jelentõs több helyen tömeges. számban. Stipa dasyphylla Czern.: Fót (Somlyó-hegy), Carex rostrata Stokes: Kerepes (Szilas-patak), felhagyott kõbánya peremén pár tõ. A dombság Caricetum elatae-paniculatae komplexben a két területére nézve új faj. faj zsombékjainak tövén kis számban. Stipa borysthenica Klokov: Domony, Erdõkertes, Területünkön a Carex pseudocyperus fajjal Fót, Szada és Vácegres meszes talajú körülbelül azonos igényû, és hasonlóképpen ritka homokpusztákon helyenként tömeges. Ðrbottyán is. Véleményünk szerint jelentõs természeti érték. (Boszorkány-hegy), Festucetum vaginatae Irodalomból Soó említi (1964-80) Gödöllõi- állományban Stipa pennata-val együtt. Kerepes dombvidék néven (beazonosítható helymegjelölés (Küdõi-hegy), degradált homoki gyepben. nélkül). Gödöllõ (Perõc-oldal, Szárítópuszta), meszes Carex vesicaria L.: Gödöllõ (Besnyõ-patak), talajú homokpusztán és homoki legelõ degradált gyertyános égerligetben egy kisebb szegélyében. Isaszeg, Festucetum vaginatae állomány. Szintén igen ritka faj a vizsgált maradvány foltokban és homokpusztaréteken. A területen, irodalmi adata is csak egy ismert, fajnak eddig nem találtuk irodalmi adatát, pedig ugyancsak Soónál és szintén konkrét különösen az Isaszeg és Valkó között húzódó helymeghatározás nélkül. homokhátságon, illetve Gödöllõ homokkal fedett Festuca gigantea (L.) Vill.: Vácegres (Egres- részein ma is viszonylag gyakori. A patak), degradált Aegopodio-Alnetum-ban. Pécel terepbejárások során sok átmeneti jellegû, Stipa (Locsod), egykori égerliget helyén pennata felé hajló példánnyal találkoztunk, maradványjelleggel. Gödöllõ (Máriabesnyõ), melyek határozása olykor nem volt degradált égeres állományban. Isaszeg problémamentes. (Szentgyörgyi-erdõ), kocsányos tölgyes Stipa pulcherrima C. Koch: Gödöllõ (Látó-hegy), telepítésekben. Irodalmi adatát nem találtuk. pusztafüves lejtõsztyeppben kisebb állomány. Az Festuca × wagneri Degen, Thaisz et Flatt em Soó: irodalomból ismert másik két lelõhely közüll Pécel (Szilvás-völgy), homokpusztaréten. jelenleg csak a Somlyó-hegyrõl (Fót) leírt Kerepes (Küdõi-hegy), zárt homokpusztagyepben állománya van meg.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk az irodalom és az adatok összegyûjtésében nyújtott segítségért Fekete Gábornak (Budapest), Füri Andrásnak (Budapest), Házi Juditnak (), Horváth Zsoltnak (Gödöllõ), M. Csizmadia Gábornak (Kartal) és Virágh Klárának (Vácrátót), valamint Facsar Gézának (Budapest) a rózsák meghatározásában adott segítségéért.

Summary Floristic data of the territory of Gödöllõ Hills I. P. CSÁKY - V. SZÉNÁSI - A. KUN

The first results of the floristic investigation of Gödöllõ Hills (Central-, ) are presented. 141 vascular taxa were recorded (63 of them are protected or strictly protected). 52 species were new to Gödöllõ Hills. Most noticeable among them are the occurrence of Astragalus asper, Carex halleriana, Cornus mas, Iris sibirica, Hottonia palustris, Limodorum abortivum, Petasites hybridus, Ranunculus cassubicus and of Stipa dasyphylla. Besides the floristic data, the geographical features and the history of the floristic investigations of the studied area were also compiled.

Irodalom

BARTHA S. – FEKETE G. – MOLNÁR E. – VIRÁGH K. BIRCK O. - HORVÁTH Ené (1955): Erdõtípus- – OBORNY B. (1998): Funkciós csoportok térbeli vizsgálatok a gödöllõi erdõgazdasági tájban. – szervezõdése löszgyepekben. Poszter Erdészeti Kutatások 2: 101-120. összefoglaló. – Kitaibelia 3(2): 315-316. CSÁKY P. – SZÉNÁSI V. - KUN A.: Florisztikai adatok a Gödöllõi-dombság területérõl I. 141

BORBÁS V. (1871): Pest megye flórája Sadler KIRÁLY G. (1999): Vörös ribiszkék – Ribes rubrum (1840) óta és ujabb adatok. – Math. és Term. agg. – Tilia 7: 132-143. Tud. Közlem. 9: 15-54. KOLTAY G. (1978): Florisztikai, cönológiai és BORBÁS V. (1879): Budapestnek és környékének produkcióbiológiai vizsgálatok középhegységi növényzete. – M. orvosok és természetvizsgálók legelõn (Nagytarcsa). – Szakdolgozat, Gödöllõ 72. 1879. évi vándorgyûlésére készített Budapest pp. monographiája. Egyetemi Nyomda, Bp. 117-294. KOVÁCS M. (1954): A Gödöllõ-Máriabesnyõ környéki DÉVÉNYI P. (1965): Ökológiai és cönológiai rétek botanikai felvételezése, ökológiai és gazdasági tanulmányok Gödöllõ környéki homoki szempontok figyelembevételével. – Agrártud. Egy. gyeptársulásokban. – Doktori értekezés. Szeged Agron. Kar. Kiadv. 1: 3-22. 83. pp. KOVÁCS M. (1957): A nógrádi flórajárás FEKETE G. (1961): Les groupments forestiers a Magnocaricion társulásai. – Bot. Közlem. 47: 135- arbres feuillus des forest steppes fraiches 155. continentales en Hongrie. Rapport preliminaire. – KOVÁCS M. (1958): Magyarország láprétjeinek Acta Botanica Hung. 7: 229-233. ökológiai viszonyai (talaj és mikroklíma viszonyok). FEKETE G. (1963): Erdõvegetáció tanulmányok a – MTA Biol. Csoport Közlem. 1: 387-454. Gödöllõi-dombvidéken. – Kandidátusi értekezés. KOVÁCS M. (1962): Die Moorwiesen Ungarns. – Bp. Bp. 228. pp. Akadémiai Kiadó. FEKETE G. (1965): Die Waldvegetation im KOVÁCS M (1963): A Filipendulo-Geranietum Gödöllõer Hügelland. – Akadémiai Kiadó, Bp., palustris hazai állományainak áttekintése. – Bot. 223 pp. Közlem. 50(4): 157-165. FEKETE G. - VIRÁG K. (1997): Félszáraz KOVÁCS M. - FEKETE G. (1982): A Fóti Somlyó Brachypodium pinnatum gyepek kompozíciós vegetációja. - Bot. Közlem. 69: 19-31. differenciációja. Poszter összefoglaló. – KOVÁCS M. - PRISZTER Sz. (1956): A nógrádi Kitaibelia 2(2): 276. flórajárás (Neogradense) érdekesebb növényei. – Bot. HAYEK ZS. - VIRÁGH K. (1997): Gödöllõi- Közlem. 46(3-4): 309-311. dombvidék Brachypodium pinnatum KOVÁCS M. - PRISZTER SZ. (1957): Kiegészítések és gyeptípusainak florisztikai és cönológiai elválása. adatok “A Magyar Növányvilág Kézikönyve”-hez. – Poszter összefoglaló. – Kitaibelia 2 (2): 277. Bot. Közlem. 47: 87-93. HÁZI J. (1997): Vegetáció térképezés Észak Pest- KUN A. (1996): A Gödöllõi-dombvidék Tájvédelmi megyében. – Szakdolgozat, Bp. 44. pp. Körzet bõvítésére tervezett területek botanikai HENDRYCH R. (1995): Trifolium sarosiense in állapotfelmérése. – Kutatási jelentés. Ungarn, Rumänien und Jugoslawien. - Preslia KUN A. (1999): Botanikai állapotfelmérés a Gödöllõi- (Praha) 66(4): 305-321. dombvidék Tájvédelmi Körzetben és a bõvítésre GOMBOCZ E. (1945): Diara itinerum Pauli tervezett területein. – Kutatási jelentés. Kitaibelii I-II. MTM, Bp. 1082 pp. LÁNG S. (1967): A Cserhát természeti földrajza. – Bp. JÁRÓ Z. (1954): A valkói termõhelyfeltárás Akadémiai Kiadó eredményei. – Az Erdõ 3: 40-49. LÕKÖS L. (ed., 2002): Diaria itinerum Pauli Kitaibelii JÁRÓ Z. (1954): A valkói termõhelytérképezés III. (1805 – 1817). – Hungarian Natural History eredményei. - Erdészeti Kutatások 3: 3-29. Museum, Bp. 460 pp. JÁRÓ Z. (1963): A Gödöllõi Dombvidék erdõinek MAROSI S. – SOMOGYI S. (ed., 1990): Magyarország termõhelyi-talajtani vonatkozásai. – In FEKETE kistájainak katasztere. – II. Kötet. Bp. MTA G.: Erdõvegetáó tanulmányok a Gödöllõi- Földrajztudományi Kutató Int., p. . dombvidéken. – Kandidátusi értekezés, Bp. 90 MÁTHÉ I. (1956): Vegetációtanulmányok a nógrádi pp. flórajárás területén, különös tekintettel rétjeinek, JEANPLONG J. - TÓTH S. (1976): A Gödöllõ-Monori legelõinek ökológiai viszonyaira. – MTA Agrártud. dombvidék növényvilága. – Kézirat, Gödöllõi Oszt. Közlem. 9(1-3): 1-56. Helytörténeti Gyûjtemény. MÁTHÉ I., JEANPLONG J. (1954): Ökológiai vizsgálatok KÁRPÁTI Z. (1952): Az Északi hegyvidék nyugati a Gödöllõi Egyetemi Tangazdaság babatpusztai részének növényföldrajzi áttekintése. – Földrajzi legelõjén. – Agrártud. Egy. Agron. Kar. Kiadv. 1: 3- Értesítõ 1: 289-314. 13. KERNER A. (1875): Die Vegetationverhältnisse des ÓNODI G. (ed., 2000): Ökológiai Modellközpont mitteleren und östlichen Ungarns und Babat. – Tanulmányterv, Szent István Egyetem. angrezenden Siebenbürgens. – Innsbruck 536 pp. PETRÁNYI I. (1955-56): A fóti legelõ geobotanikai KEVEY B. – KIRÁLY G. (1999): Fekete ribiszke – viszonyai tekintettel a legelõ hozamára és gazdasági Ribes nigrum L. – Tilia 7: 154- hasznosítására. – Diplomamunka. 142 KITAIBELIA 9 (1) : 131-142. 2004.

PRÉCSÉNYI I. (1961): Sûrûség (densitas) vizsgálat vidékének agrogeológiai viszonyai. – M. Kir. Festucetum vaginataeban. ATE. Földtani Int. évi jelentése. Mezõgazdaságtudományi Kar Közleményei. 307- VÁLÓCZI L. (1955): Gödöllõ éghajlata. – Bp. 311. p. Mezõgazdasági Kiadó, Agrártud. Egy. SADLER J. (1825): Flora comitatus pestinensis. Pest Agrárközgazdasági Kar Kiadványai I: 3. SCHMOTZER A. - VIDRA T. (1998): Flórakutatás a VIRÁGH K., BARTHA S. (1998): Koalíciós struktúra Monor-Irsai-dombság löszvidékén. – Kitaibelia átrendezõdések a löszsztyepprétek kialakulása felé 3(2): 321-328. tartó szukcesszió során. – Poszter összefoglaló, SEREGÉLYES T. (1991): Fóti Somlyó Kitaibelia 3(2): 337-338. Természetvédelmi Terület növényzete és VIRÁGH K. – KUN A. – KRASSER D. – ASZALÓS R. botanikai értékei. – In HOLLÓSY E. (ed.,1993): (2001): A Gödöllõi Dombvidék Tájvédelmi Körzet és Fóti Somlyó TT természetvédelmi, fenntartási és a bõvítésre tervezett területei erdõssztyepp fejlesztési tervet megalapozó tanulmány. MME, mozaikjainak botanikai és természetvédelmi Bp. 38 pp. felmérése és értékelése. – Kutatási jelentés, Duna- SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Adattár. határozója. II. kötet: Harasztok – Virágos növé- WIEGANDNÉ PÉTERFFY E. (1935): Gödöllõ földrajza. – nyek. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 846 pp. Bp. Z B. (1937): Pollenelemz SOÓ R. (1964-80): A magyar flóra és vegetáció ÓLYOMI ési vizsgálatok a rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I-VI. – Rákos-patak völgyében. – Elõadás-kivonat. – Bot. Akadémiai Kiadó, Bp. Közlem 34: 62. SZABÓ L., et al. (1973): Gödöllõ és közvetlen ZÓLYOMI B. (1958): Budapest és környékének környéke természeti, földrajzi és közgazdasági természetes növénytakarója. – In PÉCSI M. (ed.): viszonyai. – Tudományos Értesítõ. Budapest természeti képe. – Akadémiai Kiadó, Bp. SZÉNÁSI V. (1999): A Gödöllõi-dombvidék pp.: 509-642. Tájvédelmi Körzet patakmenti vegetációjának ZÓLYOMI B. (1957): Der Tatarenahorn-Eichen botanikai állapotfelmérése. – Kutatási jelentés, Lösswald der zonalen Waldsteppe. – Acta Bot. Acad. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Adattár. Sci. Hung. 3: 401-424. TIMKÓ I. (1907): Budapest dunajobbparti ZÓLYOMI B. – FEKETE G. (1994): The Pannonian loess környékének, továbbá Gödöllõ - Isaszeg steppe – differentiation in space and time. – Abstracta Bot. 18 (1): 29-41.