A Szabadhídvégi Alsópleisztocén Fauna
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
M. ÁLL. FÖLDTANI INTÉZET ÉVI .JELENTÉSE AZ 1976. ÉVRŐL A SZABADHÍDVÉGI ALSÓPLEISZTOCÉN FAUNA K ro lo pp E n d r e Az Ádánd és Szabadiad vég (korábban Városhídvég, Mezőhídvég) közti út mellett, a Sió közelében emelkedő Kavicsos-domb „klasszikus” ősmaradvány-lelőhelyeink közé tartozik. Az itt mélyített kavics- és homokgödrökből gyűjtött Mollusca-faunát W e iss (1909) és K ormos (1910) dolgozta fel. Munkájuk eredményeként 38 faj jelenlétét tudták megállapítani. A Földtani Intézet Múzeumában jórészt meglevő anyaguk revíziója során ez a szám 34-re csökkent, ugyanakkor az anyagból további 4, általuk nem közölt fajt sikerült kimutatnom. Az előkerült emlős szórványleleteket K a d ic (1910) ismertette. Az őslénytani adatok alapján a folyóvízi képződmény korát a legfelső pliocénbe (W e is s ), illetve a pleisztocén legaljára (K ormos, K a d ic ) helyezték. Az utóbbi korbesorolást fogadta el L óczy (1913) is. 1969-ben kavicsfejtés közben csontmaradványok kerültek elő. A bejelentés alap ján B éc sy L.-val végzett terepbejárás és próbagyűjtés során az eddig közölt fajok mellett pleisztocén faunánkból eddig nem ismert alakok is előkerültek és az iszapolás a gerinces fauna pontosabb besorolását biztosító apróemlős-anyagot is szolgáltatott. A lelőhelyről a későbbi évek során két alkalommal kisebb mennyiségű, végül 1975-ben nagyobb mennyiségű üledéket gyűjtöttem iszapolás céljára. A Sió völgye fölé 30 m-re kiemelkedő Kavicsos-domb (130 m) folyóvízi üledéksorának alsó része mintegy 2 m vastagságban feltárt közéjiszemű kavics, amelyre 2—3 m vastag, helyenként homoklencséket és homokrétege ket tartalmazó aprókavics, majd kb. 1 m vastag homokos kőzetliszt települ. A folyóvízi rétegsort fedő löszt a legtöbb helyen eltávolították, így ennek ma már csupán néhány cm vastag maradványait találjuk. A folyóvízi rétegsorból a gyűjtés az üledéktípusok szerint elkülönítve tör tént. Ahogy várható volt, a faunában mutatkozó különbségek csupán fácies- jellegűek, így az összevont faunalistákat közlöm. A Mollusca-fauna az alábbi fajokból áll : U n ió sp. indet. Viviparus acerosus zsigmondyi (H alav.) Corbicula flum inalis (Mü l l .) Viviparus contectus (Mil l .) Sphaerium rivicola (L á m .) Viviparus böckhi (H a la v.) Pisidium amnicum (Mü l l .) Bithynia tentaculata (L.) Pisidium clessini N e ü m . Bithynia leachi (Sh e p p .) Pisidium milium H eld Bithynia ( — Neumayria) crassitesta Pisidium obtusale C. P f r . B römme P is id i u m cf. subtruncatum Malm Prososthenia sp. indet. P is id i u m sp. indet. Lithoglyphus naticoides (F é r .) Theodoxus prevostianus (C. P f r .) Fagotia acicidaris (F é r .) Vdivata cristata M ü l l . Fagotia esperi (F é r .) Valvata piscinalis (Mü l l .) Lymnaea stagnalis (L.) Valvata naticina Mk e . Stagnicola palustris (Mü l l .) 298 K r o l o p p F . Radix peregra peregra (MÜLL.) Vallonia pulchella (Mü l l .) Radix peregra ovata (D r a p .) Vallonia enniensis (Gr b d l .) Galba truncatida (Mü l l .) Vallonia costata (Mü l l .) Ferrissia pleistocaenica K ro lo pp (n. sp.) Chondrula tridens (Mü l l .) Planorbarius corneas (L.) Iphigena densestriata (R m .) Planorbis planorbis (L.) Glausilia pum ïla C. P f r . Anisus spirorbis (L.) Clausiliidae indet. Anisus leucostomus (Mil l .) Helicodiscus cf. singleyanus (P il s b r y ) Anisus vorticulus (T ro sch .) Discus ruderatus (F é r .) G y r a u lu s cf. la e v is (Al b .) Punctum pygmaeum (D r a p .) Armiger crista (L.) Parmacella kormosi K ro lo pp (n. sp.) Segmentina nitida (Mü l l .) Nesovitrea hammonis (Ström .) Acroloxus lacustris (L.) Zonitoides nitidus (Mü l l .) Garychium minimum Mü l l . Zonitidae indet. Succinea oblonga D r a p . Euconulus fulvus (Mü l l .) S u c c in e a cf. eleg á n s RlSSO Daudebardia sp. indet. Gochlicopa lubrica (M ü l l .) Limacidae indet. Granaria frumentum (D r a p .) Bradybaena fruticum (M ü l l .) Vertigo pygmaea (D r a p .) Helicopsis striata (Mü l l .) Vertigo moulinsiana (D u p .) T r ic h ia sp. indet. Vertigo antivertigo (D r a p .) Monachoides vicina (R m.) Vertigo angustior J e f f . Perforatella bidentata (Gm e l .) Pupilla muscorum (L.) Perforatella dibothryon (K im .) Truncatellina cylindrica (F é r .) Euomphalia strigella (D r a p .) TruncateUina callicratis (Sa c ch i) H e lic ig o n a sp. indet. Orcula doliol.um (B r u g .) Cepaea vindobonensis (F é r .) Gastrocopta serotina L ozek Helix lutescens R m . Gastrocopta moravica (P e t r b o k ) Helicidae indet. Az előkerült néhány Ostracoda-teknőt К. D i e b e l (Berlin) határozta meg. Levelében (1970. VIII. 11.) a következő meghatározásokat közli : „Gandona compressa (Коен) Cyclocypris ovum (J u r in e ) Gandona negleeta Sars Metacypris cordatum B r . e t R ob G a n d o n a sp. juv. «Gyclocypris ef. trieb e li K e m p f » Gyclocypris laevis (O. F. M ü l l e r ) 'lE u c y p r is sp.” A gerinces mai'ad vány о kát K r e t z o i M. határozta meg, aki a régi anyag revízióját is elvégezte, így a teljes listát közölhetem: „Siluridae indet. Allophaiomys sp. (deucalion—pliocaenicus Cyprinidae indet. átmenet) Pisces indet. M ic r o m y s (?) sp. D e s m a n a cf. n e h r in g i K ormos ? Mustelidae indet. Grocidura kornfeldi K ormos Archidiskodon meridionalis (N e s t i) Mimomys pusillus Mé h e l y Stephanorhinus etruscus (F a lco n er) M im o m y s sp. (pliocaenicus — savini át Allohippus stenonis (Cocch i) menet) Cervidae sp. (kicsi) Cervidae sp. (nagy)” A Kavicsos-domb ősmaradványainak zömét a puhatestű anyag teszi ki. A Mollusca-fauna nagyobb része — mint pleisztocén faunáinknál általá ban — messze elterjedt, közönséges, ma is élő fajokból áll. Jellegét azonban nem ez adja, hanem az a 10 kihalt vagy faunaterületünkön nem élő faj, amely a faunának több mint 12%-át jelenti, továbbá azok a déli, délkeleti elterjedési! fajok, amelyek hazánk és a környező területek alsópleisztocénjére jellemzők. Ezek közül a fajok közül néhány részletesebb ismertetésre szorul: A szabadhidvégi alsópleisztocén faund 290 Corbicula fluminalis (Müll.) I. tábla 1 — 2. K ormos lelőhelyünkön egyetlen példányt gyűjtött, ezt mint a faj első magyarországi előfordulását közli (Kormos 1910). Weiss anyagában a revízió alkalmával további 1 példányt találtam, míg saját gyűjtéseim 6 példányt eredményeztek. A faj ma Európában nem él, az idősebb pleisztocén üledékek ből azonban számos helyről előkerült (Zilch — J aeckel 1962). Nálunk főleg az alföldi mélyfúrásokból ismeretes (Krolopp 1977). Prososthenia sp. I. tábla 11. K ormos Szabadhídvégről két kihalt Hydrobiidát közöl (Prososthenia sepul- chralis, Hydrobia longaeva), ezek azonban ugyanannak a fajnak az egyedfej lődés különböző stádiumában levő alakjai. H alaváts (1888) a szentesi mély fúrásból Hydrobia slavonica néven említi, azóta számos alföldi mélyfúrás anya gából előkerült (K retzo i —K r o lo pp 1972, Hydrobia sp.) és ugyanez a faj szerepel a kőröshegyi alsópleisztocén-végi faunában is (K r e t z o i—K ro lo pp 1977). Pontos rendszertani besorolása és leírása csak megfelelő összehasonlító anyag beszerzése után válik lehetővé. Ferrissia pleistocaenica n. sp. I. tábla 15—17. Diagnózis:Kis termetű Ferrissia-faj, kiemelkedő, jobbra hajló csúcs résszel, a csúcsi résznek a sűrű radiális vonalak megszakadása folytán létrejövő rácsozottságával. Leírás: A héj hátrafelé (a csúcs felé) keskenvedő ellipszis alakú. A csúcsi rész a ház hossztengelyéhez viszonyítva szöget zár be, így a csúcs kissé jobbra mutat. A csúcs széles, tompa, de jelentősen kiemelkedő. A mögötte levő héjrészlet kissé bemélyedt, ami fokozza a csúcs kiemelkedését. A csúcsi részen finom, sűrű radiális vonalak láthatók, amelyeket ezekre merőleges irányú bemélyedések tagolnak úgy, hogy végeredményben igen sűrű, háló zatos, rácsos skulptura jön létre. Ez a skulptura a példányok nagyobb részénél a héj koptatottsága miatt alig észlelhető. Méretei (mm-ben): hosszúság szélesség magasság sz/h arány 1. 3,0 1,94 1,17 0,64 (legnagyobb példány) 2 . 2,44 1,61 0,83 0,66 (holotípus) 3. 2,06 1,22 0,72 0,59 A nagyobb héjak szélesebbek (sz/h arányuk 0,60 fölött), a kisebbek álta lában keskenyebbek (sz/h arányuk 0,60 alatt). Csak „ancyloid’’ stádiumú pél dányai ismeretesek. Stratum typicum: Alsópleisztocén folyóvízi üledéksor apróka vicsos— homokos fáciese. 300 K r o l o p p Б . Locus typicus: Szabadhídvég mellett, a Kavicsos-domb kavics bányája (Fejér megye). Anyag: A holotípus a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának típusgyűjteményében (Q 6949), 6 paratípus ugyanitt a negyedkori gyűjte ményben (Q 6950), 2 paratípus a Senckenberg Múzeumban (SMF) található. A lelőhelyről összesen mintegy 200 példány került elő. Derivatio nominis: A genus pleisztocén előfordulására utaló név. Megjegyzések: A Ferrissia pleistocaenica igen hasonlít a recens - és újabban a franciaországi felsőpliocénből is közölt (Wa u tiee 1975) — F. wautieri (Mir .) alakhoz. Az általam vizsgált recens példányoktól jobban kiemelkedő és erősebben jobbra tolódott csúcsrésze, tompább csúcsa és háló zatos skulpturára bomló csúcskörüli radiális vonalkázottsága különbözteti meg. Az európai faunából az utóbbi években kimutatott F . wautieri őshonos ságának kérdéséhez figyelemre méltó adat a genus pleisztocén előfordulása. Eddig ugyanis Európában csak a harmadidőszakból ismertünk Ferrissia-fajo kat (Watjtier 1975). A F. pleistocaenica alsópleisztocén előfordulása arra mutat, hogy a recens adatoknak legalábbis egy részét a pleisztocén lehűlés elől Dél-Európába húzódó, majd onnan ismét E felé nyomuló genus képviselőinek ítélhetjük (K rolopp 1969, 1973a). Gastrocopta serotina L ozek I. tábla 14. A fajt mint jellegzetes alsópleisztocén alakot a csehországi Ctineves, a szlovákiai Pelsőc (Plesivec) és az ausztriai Krems mellől közli L ozek (1964b). A Budakalászról előkerült Gastroeopta-faj, melyet L ozek korábban ezzel az alakkal azonosított (Lozek 1964a), kétségtelenül egy másik fajhoz tartozik. Gastrocopta moravica (Petrbo k ) I. tábla 13. A P etrbok (1959) által Vertigo-ként leírt fajnak egyetlen példánya volt ismeretes a csehországi Hlubnáról, a tágabb értelemben vett alsópleisztocénbe sorolt üledékből.