2018 • Január LI

2018 • január LI. évfolyam, 1. szám, megjelenik havonta HU–ISSN 0039–8136 Szerkesztőség: Boros Kinga, Herczog Noémi, Králl Csaba, Rádai Andrea (www.szinhaz.net), Tompa Andrea (főszerkesztő), Váradi Nóra (szerkesztőségi titkár). Nyomdai előkészítés: Kiss Tibor Noé. Olvasószerkesztő: Molnár Zsófia. Borítóterv: Miron-Vilidár Vivien. Felelős kiadó: Tompa Andrea. A SZÍNHÁZ folyóirat alapítója a Magyar Színházi Társaság. KIADJA A SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY Koltai Tamás

Báb és színpad A BÁB fókusz meghívott szerkesztője: Papp Tímea 2 nálatok meg lehet csinálni, nálunk nem Kolozsi Angélával, Kuthy Ágnessel, Tengely Gáborral és Veres Andrással Papp Tímea beszélgetett 6 Czenkli Dorka: A radar alatt Kis magyar bábszínházi látkép 8 Gimesi Dóra: Mozgatók és mozgatottak Avagy alapvetések és példák középhaladó bábszínházi nézőknek 12 Hutvágner Éva: Animáció vagy báb? Formák és tendenciák 15 Határátlépők Nánay István páros interjúja Fabók Mariann-nal és Bercsényi Péterrel 18 A vizualitás mint lényeg Rendezők tervezőikről

kritika 22 Molnár Zsófia: Falstaff pólója IV. Henrik I-II. – Örkény Színház. Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával 25 dézsi Fruzsina: Legyen könnyű a hatalom Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 28 Urbán Balázs: Kék szemű kékvérűek és humanoidok Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Kolibri 30 Határátlépések és találkozások Turbuly Lilla interjúja Novák Jánossal 34 rádai Andrea: Mi újság, sütik? A Kolibri Színház három előadása

BALEtt és bőrszín 36 Horeczky Krisztina: Bőrre megy – diszkrimináció és rasszizmus a balettben Arthur Mitchelltől Misty Copelandig 40 Maul Ágnes: A balett színe és fonákja Dance Theatre of Harlem: Színpompás Harlem – Müpa

világszínház 43 Ellenállni az időnek Alkotómunka és függetlenség: Bojana Kunst. Berecz Zsuzsa és Cserne Klára interjúja 46 Kiss Krisztina: Kordráma: egyén és társai A székelyudvarhelyi dráMA fesztivál

A címlapon XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.

A Színház Alapítvány szerkesztősége: 1027 Budapest, Jurányi u. 1. E-mail: [email protected]. Adószám: 19673776-2-43. Bankszámlaszám: 10402166-21624669-00000000. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Postacím: 1900 Budapest. Előfizetésben megrendelhető az ország bármely postá- ján, www.posta.hu webshop-ban vagy [email protected] címen. báb és színpad nálatok meg lehet csinálni, nálunk nem

Kolozsi Angélával, Kuthy Ágnessel, Tengely Gáborral és Veres Andrással Papp Tímea beszélgetett

Négy alkotó, akiknek jelentős szerepe volt a magyar bábművészet 2000-es évek- ben zajló megújításában. Kinőtték a „fiatal tehetség” skatulyát, ők ma a derékhad és a mainstream: bábszínházak arculatát, művészi irányát határozzák meg, dol- goznak szerte az országban, tanítanak. Máshonnan indult pályáik íve közel pár- huzamos, útjaik időnként metszik egymást. Egyszerre gyakorlatiasak, realisták, reménykedők, de hurráoptimizmus nincs bennük.

– A szakmában nagyjából egyszerre, körülbelül egy évti- Ami közös bennük: az ország szinte mindegyik hivatá- zede indultatok. Mennyire tekintett rátok másképp az akkori sos bábszínházában és több független társulattal dol- középgeneráció? Összezártak, vagy inkább nyitottak felétek? goztak már, készítettek gyerek- és felnőttelőadásokat, Voltak elvárások veletek szemben? Volt annak nehézsége, hogy tanítottak/tanítanak a Színház- és Filmművészeti Egye- alapvetően más megközelítésű (báb)színházkultúrákból érkez- temen, előadásaik itthon és külföldön jelentős szakmai tetek haza? díjakat nyertek. Kuthy Ágnes: Meczner János, Gosztonyi János és Len- Kolozsi Angéla szabadúszó színész, író, rendező. A gyel Pál biztatására mentem Berlinbe, és reméltem, hogy új Budapest Bábszínház bábszínészképző stúdiójában szellemiség érkezik velem haza, ami érdekes lehet. Kint óriá- tanult, volt a Ciróka és a Griff Bábszínház tagja, dolgo- si mestereket láthattam és ismerhettem meg: bábos vonalról zott a Tintaló Társulással. A Színház- és Filmművészeti Frank Soehnlét, Ilka Schönbeint, a színházi oldalról Michael Egyetem drámainstruktor szakán végzett. Blattner Gé- Thalheimert, Robert Wilsont, Frank Castorfot. Itthon nem za-díjas. Kuthy Ágnes a Ciróka Bábszínház főrendezője. A Ko- volt rendező-utánpótlás, vártak minket, kíváncsiak voltak libri Színház és a Budapest Bábszínház stúdiójának el- ránk. A kezdet nehéz volt. A német bábosoknál nem az ok- végzése után Berlinben, az Ernst Busch Színművészeti okozati, egyben lineáris történetmesélés és a hiteles, realista Főiskolán tanult bábrendezést, később színháztörté- figurák megalkotása a lényeg. A képzésben nagyobb hang- netet. súlyt kap, hogy minél mélyebb rétegeit kifürkésszék annak, Tengely Gábor a Vaskakas Bábszínház főrendezője. A mit tud az anyag, és ez milyen asszociatív érzelmi képet, vi- Kolibri Színház stúdiójából indult, a Színház- és Film- zualitást indít el a bábosban, és ebből születik az előadás, a művészeti Egyetemen szerzett bábszínész diplomát. filozófiája. Hazajöttem, és az egyik első próbafolyamatomban, 2012 óta már csak rendez. Az SZFE-n 2017-ben végzett a Man címűben a budapesti színművészetiről frissen kikerült bábszínészosztály egyik osztályfőnöke volt. Blattner Gábor is benne volt színészként. Folyamatosan a miértekre Géza-díjas. kérdezett rá. Nem tudtam felelni neki. Aztán még nagyon sok Veres András a Mesebolt Bábszínház művészeti ta- nácsadója. A lengyelországi Białystok színházi akadé- miértre nem tudtam felelni. Sztanyiszlavszkij fogadott itthon, miáján végzett bábszínészként és bábrendezőként. és neki nem tudott a bontakozó brechti lelkem válaszolni. Rendszeresen dolgozik lengyelországi bábszínházak- Veres András: A Kolibri Színház stúdiója után Csató Ka- ban is. Gyakran ő maga alkalmazza színpadra az iro- tával és Micsa Mónikával nagyjából magánakcióban mentünk dalmi alapanyagot saját előadásaihoz, de más alkotók el Lengyelországba. Amikor hazajöttünk, nem éreztem elvá- előadásaihoz is készít adaptációkat, ír szövegkönyve- rást, vagy azt, hogy másképp tekintenének ránk. Talán azért, ket. Blattner Géza-díjas. mert igazából nem ismertem az itthoni bábos közeget, és ők sem tudtak rólunk. Nem importálni akartam a tanultakat, hanem megnézni, abból mi használható, mi integrálható ebbe a színház nem annyira formai, mint inkább színészközpontú. színházkultúrába. Amikor befejeztük az akadémiát, két igaz- Inkább azzal kellett küzdenem, hogy „minden le legyen írva a gató volt, Kovács Géza és Meczner János, akik szinte látat- szövegben”: ami egy Wyspiański-szövegnél, egy Kantor- vagy lanban lehetőséget adtak. Az első nehézségek számomra sze- egy Grotowski-előadásnál adott, asszociáció, érzelmekre épí- rintem nem abból adódtak, hogy Lengyelországból jöttünk, tő expresszivitás, sajátos szöveglogika és szimbólumszerű lé- hanem abból, hogy egy frissen végzett rendező tapasztalat- tezés, azt tapasztaltam hiányként. lan. A miértekkel nekem nem volt problémám, mert a lengyel – Ti pedig azok voltatok, akik a miértekre akartak választ.

2 báb és színpad

Színészként milyen volt szembesülni ezekkel az egészen más iskolás korosztályt, ami azt eredményezi, hogy mindkettőnek utakkal? készülnek előadások, gyakorlatilag nonstop játszunk. Tavaly Kolozsi Angéla: Ágival együtt tanultunk, ezért nem volt 468 előadásunk volt, korosztályilag fele-fele arányban. Ez megrázó a találkozás, az új munkamódszer, az új nyelv. Az rengeteg energiát vesz ki a művészekből és a műszakból, de Androgün volt az első közös munkánk Berlin után, nem rém- enélkül nem tudnánk fenntartani magunkat. lik, hogy nehezen ment volna. V. A.: Alapvetően rendszerhibáról van szó, amelynek része K. Á.: Emlékszem rá, hogy épp az Androgünnél egészen a rendező, aki agyonvállalja magát, a tervező, akinek van, hogy az utolsó pillanatig nem hittétek el, hogy bármi értelme van négy bemutatója van egy nap, de ugyanez igaz a zeneszerzőre, az előadásnak. Nem tudtátok, mit miért csináltok, nem voltak a vendégszínészre is. A bérletrendszer biztonságot ad, viszont lélektani realizmussal végigvitt figurák. Aztán a kecskeméti rizikós, mert ha egy előadás nem tetszik a pedagógusnak, az bábszínházi szemlén nagy siker volt, megtörtént az áttörés. egészről von le konzekvenciát, és nem vesz a következő évad- Tengely Gábor: Az egyetem nekem sokkolóbb volt, mint ra bérletet. Egyre nagyobb szerepet játszik a költségvetésben a a pályakezdés. Összejött egy osztálynyi ember, akik jobbá- jegybevétel és a tao, ami arra kényszerít, hogy állandóan játssz. ra valahogyan már a pályáról érkeztek, és úgy kellett tenni, Több a bemutató, mint az egészséges lenne, sőt létrejönnek mintha nyiladozó szemű csecsemők lennénk. Én ebben ke- olyan értelmezhetetlen helyzetek is, mint az árnyjáték szabad- véssé voltam rugalmas. Csak sokkal később vált számomra téren vagy a strandra eladott előadás. Egyébként az sem mind- nyilvánvalóvá, hogy az én színészi pályám tévedés. Hogy egy, hova készül az előadás: egy kisszínpadi produkció ovisok- Ági, Kata vagy András mennyire volt új vagy más formailag? nak elmegy harmincszor, az iskolásoknak a nagytermi tízszer. Egyetemistaként jártunk nemzetközi bábfesztiválokra, ahol Létrehozni viszont ugyanannyiba kerül, sőt. sokféle előadást láttunk, így a sokféle gondolkodás részévé – Felkérésre dolgozó független alkotóként ezt a nyomást vált a világképünknek. Az Ági által említett Man volt az első hogy éled meg? olyan produkció a pályám során, amely nem kész szöveg- K. A.: Általában nyáron tudok jól kijönni belőle, akkor van könyvre, hanem egy témára épült: közösen gyúrtuk az anya- idő arra, hogy hosszabban, műhelyszerűen próbáljunk, pél-

gokat előadássá. Nagyon élveztem, de nyilván ez egy egészen dául úgy, hogy a Budapest Bábszínház helyet biztosít. Akkor más alkotói folyamat… megszülethet valami. A Kutyafül, macskakő, egérút esetében V. A.: …ami kőszínházi körülmények között elképzelhe- kezdetben csak annyit tudtunk, hogy szeretnénk együtt dol- tetlen. gozni, de lefektetett szöveg nem volt. Az a maximum öt nap, T. G.: Négy hét próbaidőszak alatt mit engedhetsz meg amit egy vidéki színházban a színpadi próbákra kapunk fő- magadnak? Hat-nyolc-tíz hét helyett. próbahéten, csak annyira elég, hogy megszokjuk a teret, a fény V. A.: Nekem volt már három is. és a hang beálljon. Évad közben nagy a taposómalom. Fontos, – Most a felkért rendező beszél belőletek. És amikor egy hogy legyen erős közöm a darabhoz, az emberekhez. Az egyik színház főrendezőjeként a másik oldalon ültök? félelmem az, hogy munka közben jövök rá, még sincs… Az K. Á.: Akkor képviselni kell a színház és a nézők érdekeit, előkészítés az alapanyag megtalálásával és a tervezői konzultá- és nem felejtheted el azt a szellemi szabadságot sem, amely cióval minimum két hónap, és ha ez elég alapos, akár 19 nap a rendezőnek jár, miközben a nézői elvárás nem feltétlenül alatt is sikerül színpadra tenni az előadást 12 színésszel. találkozik a felkért rendező ízlésvilágával. Ez nagyon nehéz – Össze kell raknotok a következő évadot. A saját ízlés, a helyzet, mert a bérleteseid elvesztését kockáztatod, ha ros�- művészi koncepció és a cél adott, de ki jár még a fejetekben: a szul döntesz. Ezért igyekszünk szétválasztani az óvodás és az fenntartó, a pedagógus?

3 báb és színpad

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

T. G.: A fenntartóknak többnyire csak annyi az elvárása, Nálunk ezzel nincs gond, a társulat remek kondícióban van. hogy ne csökkenjen a nézőszám, és nőjön a saját bevétel. De a kérdésre válaszolva: mi Győrben már az évadtervezés- K. Á.: Egy évad összeállításakor a gyerekek járnak a fe- kor megpróbálunk a XXI. századi Magyarországon releváns jemben; 4 évig tanultam gyermeklélektant, tudom, hol tart problémákkal foglalkozni. egy kis- és egy nagycsoportos. Igyekszem megtalálni a kor- V. A.: Nem tudatos ez, de nálunk gyakran vannak az uni- osztályhoz legjobban illő témát és rendezőt. (Azoknál a ren- verzum megfejtését középpontba helyező történetek, ami dezőknél, akik „óvodásoknak” szóló darabot akarnak csi- persze nem zárja ki, hogy ne legyen aktuális az előadás. Ez nálni, általában elakadok.) Törekszem arra, hogy változatos biztosan abból adódik, hogy a mi generációnk valamire rá- legyen a repertoár. Legyen magyar szerző és külföldi, kortárs csatlakozott, a Meseboltban például ilyenformán továbbél és klasszikus, és legyen állatmese. Minden mesében legyen Kovács Gézáék Maskarás Együttesének hagyománya. korosztályi vagy értékrendi probléma. A pedagógusokkal na- T. G.: Meggyőződésem, hogy kérdezni kell tanítani. Utá- gyon jó a kapcsolat Kecskeméten, a főpróbákon és az előadás lom az üzenet, tanulság, nevelés szavakat; a színháznak in- után mindig meghallgatjuk őket, megfontoljuk a véleményü- kább kérdéseket kell feltenni, ha már a szülő nem feltétlenül, ket, de alapvetően bíznak bennünk. az iskolarendszer pedig egyáltalán nem tanít kérdezni. T. G.: A Vaskakas Bábszínházban mi szerencsések va- K. Á.: Egy személyes történettel tudom megfogalmazni, gyunk, mert nem kell elvárások mentén dolgoznunk, nem mit képvisel a Ciróka. Amikor hazajöttem Berlinből, a pro- kell attól félnünk, hazamegy-e a néző egy-egy rizikósabb fesszorom a kezembe adott egy darabot, és annyit mondott, témájú előadás közben. Győrben kifejezett igény van arra, hogy ezt a legfinomabb, legérzékenyebb közegbe próbáljam hogy ne csak a cuki, nyuszikás-farkasos-mókusos bábjátékot eljuttatni. Ez a Gabi és a repülő nagypapa volt. A szövegköny- kapják – ez szuper dolog! Hogy mára ilyen a helyzetünk, az vet öt színháznak küldtem el. Egy kivétellel mindenhol eluta- köszönhető a szülők és a pedagógusok nyitottabbá válásának, sítottak, hiszen a gyerekeknek a halálról nem beszélünk, még és két évtizedes igazgatói periódusa alatt Kocsis Rozi kifeje- akkor sem, ha az egész történet az élet szépségéről szól, és egy zetten progresszív műsorpolitikai döntéseinek. ilyen pillanaton keresztül próbálja megfogalmazni a halált. Az – Bábfesztiválokon szokott előjönni az a mondat, hogy „ezt egyetlen kivétel Kiszely Ágnes volt, aki saját bevallása szerint nálatok meg lehet csinálni, nálunk nem”. Milyen a kecskeméti, nem tudta, hogyan fogadja majd a közönség az előadást, de a győri, a szombathelyi közönség, és mi a Ciróka, a Vaskakas, azt mondta, lássunk neki. Az a bátorság, hogy igent mondott, a Mesebolt credója? számomra bizalmat és biztonságot jelentett. Rettegve ültük V. A.: Én könnyű helyzetben vagyok, mert Kovács Géza végig az előadást, hogy mi fog történni. A darab végén néma ezt a Mesebolt kapcsán már megfogalmazta. Feladatunk csönd volt, és szipogás. És sok meleg ölelés. Azóta minden nemcsak a szórakoztatás, hanem annál jóval több, hiszen egy évadban bemutatunk egy problémafeltáró darabot, amelyben komplex kifejezésmódról van szó, amelynek szerves része az vagy valami aktuális társadalmi kérdés vagy egy korosztályi elgondolkodtatás is. A közízlést nem kiszolgálni, hanem for- probléma kerül középpontba. Ezekhez az előadásokhoz a pe- málni kell, ami pedig komoly harc. Közhely, tudom, de a mi- dagógusoknak foglalkoztatófüzetet adunk. Persze ellenpélda nőség minden területen nagyon fontos. Össze tud jönni, csak is akad, a válásról szóló Csomótündérrel elveszítettünk egy nagyon nehéz. Színész nélkül viszont egyáltalán nem megy. A egyházi iskolát, mert szerintük a szórakoztatás a dolgunk. Meseboltnak szerintem ez a színész- és társulatközpontúság – A tematikai változáson túl akár az esztétikában, a szöveg- az érdeme. Hogy az itt játszók nem jönnek zavarba attól, ha től a zenén át a látványig, a formáig terjedően milyen változá- egy világra rácsodálkozó földimalacot kell játszani, de attól sok zajlottak az elmúlt évtizedben? sem, ha egy misztériumjátékot próbálnak. T. G.: Én mindenre a bátrabb jelzőt használnám. T. G.: Kimondhatjuk, hogy ennek a három színháznak K. Á.: Ami összefüggésben van azzal is, hogy jóval nyitot- karakteres arculata van a társulatok szempontjából. Hiszek tabbá, elérhetőbbé vált a világ. Egyre több előadást látunk élő- abban, hogy a színészen sok múlik. A képességeken túl azon ben vagy a YouTube-on, egyre több diák megy külföldre. Össze- is, hogy mellé, mögé tud-e állni ügyeknek, előadásoknak. mosódnak a művészetek határai, így bátrabban kísérletez min-

4 báb és színpad denki. Biztos, hogy ma nem mondanak hosszú monológokat a kisiskolásoknak készült előadások, és egyre több helyen van az bábok, mint húsz évvel ezelőtt. A mai bábszínészek a mozgatá- ez alatti korosztálynak szóló repertoár, hívhatjuk csecsemőszín- son túl táncolnak, hangszerrel kísérik magukat. A technikai fej- háznak, babaszínháznak, aprók színházának, emellett készül- lődés eredményeképpen a látványvilág, a hangzás is korszerűbb. getnek ifjúsági produkciók. A felnőttelőadásoknak mennyire K. A.: Kezdetben sokat találkoztam olyan darabokkal, van létjogosultsága? amelyekben egyszerűen nem volt helyzet, és színészként ma- V. A.: Szombathelyen a város és a színház méretét és a kö- gamnak kellett valamit kioperálnom a szövegből. Ma ez sze- zönség összetételét figyelembe véve gazdasági öngyilkosság a rencsére nem jellemző. Akik bábszínpadra írnak, helyzeteket felnőttelőadás, mert mindenben ugyanannyiba kerül, mint írnak, és már a sűrítés sem jelent problémát. egy gyerekelőadás, de játszani nem tudod. Ennek ellenére V. A.: Én, bevallom, ezt a minőségi változást nem érzéke- négy volt kvázi repertoáron. Szerintem egészségtelen, ha csak lem. Lengyelországban kiadnak antológiákat az évad gyerek- gyerekelőadást csinál színész, rendező, mert bizonyos csator- és ifjúsági darabjaival, azokban már csak a nagy számok tör- nák egyszerűen berozsdásodnak. És nem csak olyan témák vénye alapján is akad használható. Nagyon jó, hogy elindult vannak a fejemben, amelyeket gyerekekkel akarok megosz- a dráMAI mesék sorozat, mert látom, hogy olvassák, látom, tani. De mivel bábszínházzal foglalkozom, azokat bábokkal hogy élednek újjá szövegek. tudom artikulálni. K. A.: Azért a parttalan, helyzetet és jellemet csak nyo- T. G.: Én iszonyú szerencsés vagyok, mert több felnőttelő- mokban tartalmazó párbeszédektől csak történt elmozdulás! adást készíthettem, de erre általában szökőévente egyszer van K. Á.: Ezzel abszolút egyetértek, ugyanakkor mégis író- lehetőség. Nincs rá igény, nincs rá piac, hogy más nyelvet hasz- hiányban szenvedünk. Azt kell megérteniük az élő színházra nálj. Ha ebben a szakmában dolgozol, ezt el kell fogadnod. dolgozó drámaíróknak, hogy ez egy másfajta, jóval sűrítet- – Vannak előadások, jórészt fővárosi művészszínházakban, tebb nyelv. Van, aki ezt el tudja sajátítani, és megérti, hogy a ahol bábbal nem foglalkozó rendezők használnak bábot. Értő rendező azért húz ki egy mondatot, mert a vizualitás elmond- kezekbe kerülnek? ja az érzést, és nem kell illusztrálni a szöveggel. K. Á.: Én kecskeméti példát tudok hozni. Ott segítséget – Író nincs elég, ezt akkor kimondhatjuk. És bábrendező kértek tőlünk. meg bábszínész? T. G.: Közben meg mi sem kérünk segítséget, ha nem T. G.: Olyan, aki jó? paravános játék van, hanem bejön két színész, és egymással K. Á.: Diplomás? Olyan, akit a rendszer tőlünk 2018-tól beszélgetnek. elvár? K. A.: Nem értek egyet azzal, hogy mi nem kérünk segít- – Olyan, akivel te egy nyelvet beszélsz. Olyan, akire rábízod séget. Például a mi generációnk hozta be a koreográfusokat a a társulatot, és akit szívesen adsz egy rendező kezébe. bábszínházba. K. A.: Inkább az a kérdés szerintem, hogy amikor egy adott T. G.: Az, hogy a műfajok fuzionálnak, abszolút üdvöz- produkció próbáin összetalálkoznak, akkor mi az összetétel, lendő. Mindenkinek meg kell találnia az útját, azt, hogy a hogyan működnek együtt. Bár én híres vagyok arról, hogy a különböző formanyelveken a lehető legpontosabban fogal- legmagabiztosabb csapatot is el tudom bizonytalanítani. mazzon. A Vaskakas repertoár szempontjából fúziós színház, K. Á.: Óvodás gyermekek nyelvén értő, irántuk érdeklődő amelynek a nevében ott a báb. De ez sosem cél, inkább esz- rendezőre is szükség van, fontos volna a képzésben erre na- köz. Van előadás, amelyikben több a bábozás, van, amelyik- gyobb hangsúlyt fektetni. Bábszínész sincs elég. Az egyetem- ben kevesebb, és van, amelyikben nincs. ről négyévente kijövő osztályok – tisztelet a kivételnek – vagy – És az még akkor bábszínház? Vannak, akik szerint ez már Budapesten, vagy kőszínházakban kötnek ki. Folyamatos hi- maximum csak bábos színház. ány van a fiatal fiúból és a naivából. V. A.: Jó, akkor legyen bábos színház. Szavakon fölösleges V. A.: Ha havonta jönnének ki diplomás bábszínészek, ak- lovagolni. Bábszínházi elmélet, szakirodalom magyar nyel- kor is nehezen mennének le vidékre. ven nincs. Azok a viták, amelyek a bábszínház mibenlétéről – Hol a bábszínház helye a színházhoz képest? Akár a nagy szólnak, teljesen parttalanok, mert nincs közös szókincs, on- színházi piramisban, akár bábszínházi, akár helyi viszonylatban. nantól kezdve pedig mindenki személyes véleményekkel és K. A.: Én inkább azt érzékelem, a gyerekszínház hol van sejtésekkel vagdalkozik. Lengyelországban egyre gyakrabban a nagyszínházhoz képest. És nincs jó helyen. A legigényeseb- használják a műfajra az „életre keltett forma színháza” kife- ben válogató nagyszínházi igazgatóknál is azt látom, hogy a jezést. Ez egy ilyen vitát rövidre tud zárni, vagy mederbe tud gyerekelőadás az, aminek a költségvetéséből vagy a próbaide- terelni. jéből le lehet faragni, miközben a nézőszámban igen jelentős – Beszéljünk még egy dologról, ami a bábnál elő-előjön: szerepet kapnak ezek a produkciók. hogy ez egy kevésbé férfiközpontú műfaj. Arányaiban több a – Ezt hogy éled meg? színházvezető vagy rendező nő, mint a nagyszínházakban. Ez K. A.: Nagyon rosszul, rettenetesen frusztráló, de én befelé sztereotípia? Könnyebb nőként érvényesülni bábrendezőként, robbanok. Próbálok abból főzni, ami van. Bár nem biztos, hogy bábszínház-igazgatóként? helyes színházi magatartás az, hogy elfogadom a helyzetet. K. A.: Nem nehéz. Nekem különösebb ambíció nélkül si- V. A.: Ha vidéken dolgozom, mindig elmegyek a helyi került. (Nagy nevetés a többiek részéről.) nagyszínházba megnézni, mit játszanak gyerekeknek. Biztos T. G.: Nem merül ez föl. Nem annyira fontos téma, hogy van kivétel, de láthatóan büntetés rendezőnek, színésznek. Le- milyen nemű a bábszínház igazgatója, mert nem annyira fon- gyen vicces meg hangos, körülbelül ennyi az instrukció meg tos az intézmény. az elvárás. Raktárból összeszedett díszletek, jelmezek. Nem K. Á.: Kovács Géza, Pályi András, Rumi László, Meczner rendeztem még gyerekelőadást nem bábszínházban, de nem is János, Novák János, Sramó Gábor, Éry-Kovács András, Veres nagyon szeretnék. Nem hiszem, hogy egy nyelvet beszélnénk. András, Tengely Gábor, Markó Róbert, Halasi Dániel, Somo- – A bábszínházban öröktől fogva ott vannak az ovisoknak, gyi Tamás… Biztos, hogy több a nő?

5 báb és színpad

czenkli dorka a radar alatt

Kis magyar bábszínházi látkép

Összetett, folyton alakuló a magyar bábszínházi közeg, amely talán épp jelenleg megy nagy változásokon keresztül. Megújul a műfaj, és miközben a szakma egyre nagyobb figyelmet igényel, csak az a kérdés, megkapja-e.

Báb a világ körül A one man show laza füzérként kapcsolódó történetei vagy adaptációi szavak nélkül is beszédesek: Sarkadi a bábmozga- Úgy alakult a honi színháztörténet elmúlt évtizedeiben, hogy tás kifejező erejét használja egy-egy elbeszélés megjelenítésé- Magyarországon főként gyerekeknek szánt műfajként azono- hez. A bábműfaj sajátos értelmezésével egyedi irányt képvi- sítják az emberek a bábszínházat. A tévhit közkeletűvé vált. sel. „A marionettes olyan, mint az öttusázó – vallja magáról Máshol, például Bécsben vagy Salzburgban nem csupán a Sarkadi Bence –, nem a legjobb színész, mert nem ő játszik, kiskorúakat célozza a bábos műfaj, Prágában pedig van csak hanem a báb, nem a legjobb képzőművész, nem a legjobb me- marionettekkel játszó, csak felnőtteknek szóló bábszínház – chanikai mérnök, nem a legjobb fafaragó, de mindenhez kell bár ezek egyértelműen turistaattrakciók. Az ázsiai kultúrában annyira értenie, hogy életre keljen a báb.” egészen másként jelenik meg a báb. Bár a hazai értelmezés átalakulóban van, lassan a nézői köztudatba is kezd beszivá- rogni, hogy a „báb nem korosztály, hanem műfaj”, a szcénát A tabudöntögetés terepe még mindig nyomja a beskatulyázás súlya. Túlzás nélkül igaz, hogy ahol az ember társadalmat alko- Bár hazánkban jó ideje már, hogy a bábszínház a felnőtt tár- tott, megjelentek a bábok. A bábos művészeti forma egyidős a sadalom látókörének perifériájára szorult, újabban az önálló színházművészet egészével, vagyis gyökerei több ezer évre ve- műfaj átalakulása révén egyre nagyobb hangsúly helyező- zethetők vissza, eszerint a legkorábbi nyomok i. e. 2000 tájáról dik az élő színházzal (és a társművészetekkel, zenével, kép- Kínából származhatnak, ezt követően az i. e. XI. században a zőművészettel, mozgásszínházzal) való együttműködésre, a bábfigurák elárasztották Indiát, majd Európában is megjelen- báb szerves beilleszkedésére. Tapasztalható jelenség, hogy a tek. Kezdetben misztikus, mágikus szertartások elemei vol- bábszínház fokozatosan, a határokat feszegetve beszivárog az tak, majd a profán, korai bábjátszás részeivé váltak. Korsza- élő színház produkcióiba, és a kettő megtermékenyítő köl- konként változott a bábszínház értelmezése, ám rendre vol- csönhatásából kialakul egy úgynevezett vegyes technika. Sőt, tak a műfajnak olyan vonulatai, amelyek korra való tekintet a szakma több szereplője szerint egyre többször észrevehető nélkül szórakoztattak. A vásári bábjáték mint forma például a bábos formanyelv megjelenése akkor is, ha konkrét bábok mindig a társadalmi változásokra reflektált, és mintha soha nem tűnnek fel az adott előadásban. ki nem ment volna a divatból, újra meg újra reneszánszát Egy jó gyerekelőadásnak különböző szintjei vannak, az éli. Magyarországon például Kemény Henrik elhíresült Vitéz alkotók tudatosan törekszenek arra, hogy ne csak kimondot- László-játékának hagyományát viszi tovább napjainkban is tan gyerek-, hanem családi előadásokat hozzanak létre – véli Barna Zsombor, Fabók Mariann, Pályi János és Tatay Zsolt. Asbóth Anikó, a debreceni Vojtina Bábszínház igazgatója, a Bár az egyszemélyes bábszínházi formákat gyakran azo- Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke. Eközben megfi- nosítjuk a vásári jelleggel, azok művelői ritkán tűznek maguk gyelhető, hogy egyre kortársibb szemlélet hatja át a bábszín- elé az elődökhöz hasonló célt. Lénárt András 1995-ben alapí- házi szakmát: olyan témákkal, problémákkal foglalkoznak a totta a Mikropódium Családi Bábszínházat. A magyar palet- szcéna alkotói, amelyek korábban kevésbé voltak jelen, vagy tán különlegesnek szánta a kicsinek titulált színházat, amely- tabunak számítottak. Ilyenek a válás, a gyászfeldolgozás, a re leginkább tényleg a nevében jelzett apró mérete jellemző: drogprevenció vagy épp a társadalom alakulásával létrejövő mind a színpad, mind a bábok parányiak, egy egész előadás mozaikcsaládok. elfér egy kis bőröndben. Lénárt bábjai a világ számos pontján Lehetőségei szerint egyre több bábszínház törekszik az if- meséltek már el szöveg nélkül, közvetlen közelről története- júsági és/vagy felnőttelőadások létrehozására is, kifejezetten ket, érzéseket, hangulatokat. Hozzá hasonlóan Sarkadi Ben- ilyen – hogy csak egy-egy példát említsünk – a győri Vaskakas ce is bejárta a világot saját készítésű faragott marionettjeivel. Bábszínház és az Orlai Produkció A hullaégető, vagy az előb-

6 báb és színpad bi Anyajegy című előadása. Eközben vidéken a bábszínházak helyzete nagyon más, mint a fővárosban, a Budapest Bábszín- ház például több játszóhellyel rendelkezik, és nem kénytelen kiszolgálni egy egész város vagy régió (gyerek)közönségét, hisz vannak versenytársai. A befogadói korosztályok bővítése jórészt a legkisebbek felé is irányul: sorra születnek a csecse- mőszínházi, „apróknak szóló” előadások szinte mindegyik bábszínházban, ahogy a tantermi színházi előadások és szín- házi nevelési programok száma is növekszik. Egyre több a regényadaptáció, a magyar és idegen nyelvű kortárs mese, de sok klasszikus mesét is újra meg újra elő- vesznek a színházak, új fordításban vagy új adaptációban – fűzi hozzá Bereczki Csilla rendező, aki a Színház- és Film- művészeti Egyetem színházrendező szakának bábrendező szakirányán egyfajta valutaként kapta a bábot mint műfajt. Technikafüggősége okán a szcéna klasszikus történetekkel, Zárójelben az alapítás/hivatásos együttessé válás időpontja és nem klasszikus drámákkal operál, jó esetben korosztályos problémákat dolgoz fel, miközben szimbiózisra törekszik a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalommal. Kellenek a húzócí- amatőr együttesként működtek. Ebből alakult meg 1981-ben mek a bábos kőszínházakba – hangsúlyozza Nagy Orsolya, első vidéki bábszínházként a pécsi Bóbita Bábszínház, majd a győri Vaskakas Bábszínház dramaturgja. Ahhoz, hogy egy sorra alakult utána a többi. És bár a pécsiek a vidéki báb- produkció, a bérletes előadás eladható legyen, nem árt, ha a színházi együttesek közül elsőként kaptak hivatásos bábszín- pedagógusok vagy a szülők már ismerik a forrásanyagot. Sok házi státuszt, jó ideig a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként olyan történetet hallani, hogy valaki gyerekkorában rossz működtek, önálló bábszínházként csak 2004 óta léteznek. A gyerek- vagy bábelőadást látott, és egy életre elment a kedve kecskeméti Ciróka Bábszínház története az 1950-es évekre a színháztól. Többek szerint a színházi alkotóknak személyes nyúlik vissza, amikor Báron László képzőművész, tanár báb- felelőssége is van a kínálat kialakításában, ami azért fontos, szakkört alapított a Kecskeméti Szakmunkásképző Iskolában. mert a cél az, hogy minél több ember eljusson bábszínházba, A bábkör amatőr csapatként működött, majd 1986-ban a Ka- illetve minél több gyerekhez eljusson a színház. tona József Színház része lett, ekkortól hivatásos bábművész- Az, hogy eltűnt a paraván, izgalmas, több értelmezési ré- ként dolgoztak a tagjai, majd 1991-ben a Ciróka önálló, városi teget ad az előadásnak: a mozgató és a mozgatott közötti vi- fenntartású bábszínházzá vált. szonyrendszer kitágul, a játék akár három szinten is folyhat, A szakma különböző szereplői szerint a következő évek- báb és báb között, színész és színész között, színész és báb ben generáció- és vezetőváltásra kerül sor, aminek már most között. „A bábnál a legtöbb esetben szervesen alakul, hogy is érezhető jelei vannak. Több vezető fiatalabb alkotókat vesz milyen tartalomhoz milyen formát választunk. Mivel általá- maga mellé, kvázi kineveli az utódját, mindenesetre bepillan- ban irodalmi alapanyagból indulunk ki, ezért ahhoz keressük tást enged a színházvezetői szerepbe – így látja Spiegl Anna a legjobban passzoló technikát. Ritkább, ha a technikából le- bábszínész, a Budapest Bábszínház társulatának tagja is. het kiindulni, bár az egy sokkal kísérletezőbb terep” – avat be Nagy Orsolya, aki szerint a dramaturg funkciója is változik a bábos közegben. „A bábos dramaturg ismeri a technikákat, és A lehetőségek és korlátok műfaja azokat, illetve a képekben való fogalmazást, a báb sűrített jel mivoltát szem előtt tartva készíti el az adaptációt.” A bábszínészek elhelyezkedési lehetőségei jók, sőt a színhá- zak több színészt szeretnének foglalkoztatni: a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2000 óta négy-öt évente indul Formai és strukturális keretek bábszínész szakirányú színművész képzés, 2008-ban pedig elindult a bábrendező szakirány is. Asbóth Anikó szerint, aki „Nem feladata a bábszínháznak, hogy tükrözze az élő szín- sok igazgatói pályázat bíráló bizottságában vesz részt, a tizen- házat vagy az embert – jelenti ki Asbóth Anikó. – Autonóm két hivatásos hazai bábszínház kevés vezetői pozíciót kínál a műfaj, amely nem másol.” A húszas évek elején már Blattner fiataloknak. „Azt látom, kevés a jelentkező, kevés az alkalmas Géza, a modern bábjátszás megteremtője is önálló, nem a ember, mert kevésbé vonzóak az igazgatói helyek.” Ennek az nagyszínházakat másoló színházat csinált, a bábok életéből is lehet az oka, hogy néhány helyen olyan bebetonozottság hozott létre előadásokat, de a 60-as, 70-es években az Állami van, hogy a potenciális jelentkezők úgy gondolják, nem rúg- Bábszínház (a Budapest Bábszínház elődje) Kísérleti Stúdió- hatnak labdába, vagy nem tudják felmérni, a politika men�- jában sem az élő színház mintáiból indultak ki. Különleges nyire akarja az adott helyen ott tartani a már meglévő vezetőt. fejlődési úton megy keresztül a bábszínházi közeg – teszi hoz- „Ez akkor is így van, ha közel sem vagyunk annyira a politika zá Asbóth Anikó. Ez jellemezte a XX. század korábbi évtize- fókuszában, mint a nagyszínházi igazgatók, ilyen értelemben deinek alakulását is, de mivel az elmúlt 20-30 évben jött létre nem vagyunk kiszolgáltatva. Budapest elszívó hatása viszont valamennyi vidéki bábszínház, ez határozza meg még a jelent olyan erős, hogy nem feltétlenül akarja valaki feladni a pes- is. A legtöbb vidéki városban azok az amatőr létből indult ti művészlétet egy vidéki színház igazgatóságáért” – mondja csoportok kaptak lehetőséget a profivá váláshoz, amelyeket Asbóth Anikó. egy-egy alkotó team hívott életre. Kós Lajos egy csapat fia- Miközben ott a március 21-i bábszínházi világnap, ami tallal alapított bábszínházat 1961-ben Pécsen, majd húsz évig nagy lehetőség a széles körű összefogásra, hogy minél válto-

7 báb és színpad

zatosabb formában jusson el minél több emberhez a műfaji léra is az vihető, ami az adott helyszíneken elfér. Díjakban, sokszínűség, a báb sokszorosan hátrányos helyzetben van. különösen államiakban nem bővelkedik a szakma, pedig iga- Kisebb a kritikusi figyelem is a bábszínházi szféra iránt, vi- zán nagy szükség lenne a különböző generációk ösztönzésére, déki közegben meg főleg. Magyarországon lényegében nincs elismerésére. Egy időben a Jászai Mari-díj fókuszába kerültek nemzetközi bábszínházi fesztivál. A Ciróka Bábszínházban bábosok, de aztán az állam 2002-ben inkább megalapította minden évben megrendezésre kerülő Magyarországi Báb- a Blattner Géza-díjat, amelyet a kezdeti évente kettő helyett színházak Találkozójára a társulatok maguk választják ki a már csak kétévente egy szakmabelinek ítélnek oda. Bár a bemutatni kívánt produkciót, de erre a seregszemlére ugyan- szakma különböző szereplői kisebb-nagyobb elánnal folya- úgy, ahogy a Marczibányi téri Művelődési Központban két- matosan fellépnek a mostoha bánásmód ellen, törekszenek az évente esedékes Gyermekszínházi Szemlére vagy a Kaposvári elismerések, lehetőségek megteremtésére, a műfaj szélesebb ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Bienná- körű elfogadtatására, úgy tűnik, a változás nem elég gyors.

gimesi dóra mozgatók és mozgatottak

Avagy alapvetések és példák középhaladó bábszínházi nézőknek

Bábszínházi dramaturgként pályám elején szembesültem a maírói, de rendezői és tervezői feladat is. A választott bábtechni- ténnyel, hogy ebben a műfajban nincsenek, vagy nagyon ritkán ka a munka kezdetétől hatással van a szövegkezelésre, a drama- fordulnak elő kanonizált szövegek, egy az egyben elővehető és turgiára és az értelmezésre, ezért ideális esetben a rendező, a ter- színpadra állítható darabok. Magyarországon jelenleg tizenkét vező és az író az ötlet megszületésétől kezdve szorosan együtt- állandó épülettel rendelkező és több független bábszínház mű- működik. A bábszínházi szöveg egyik legfőbb erénye, ha nem ködik, melyek évadonként 2–5 bemutatót tartanak. Jól látható csupán figyelembe veszi, de alapvetőnek tekinti, és dramaturgiai tehát: minden évadban elképesztő mennyiségű új bábdarabra szinten is beépíti a választott bábtechnika adottságait. Ugyanez van szükség. Ezen új darabok elenyésző hányada eredeti (te- azonban csapda is lehet: a bábszínházi szöveg így csak egy adott hát eleve bábszínpadra szánt) mű, kis részük már megírt élő technika, egy adott koncepció keretein belül értelmezhető. színházi dráma bábos feldolgozása, legtöbbjük pedig az adott előadáshoz készülő mese-, novella- vagy regényadaptáció. Ez utóbbi esetben a bábszínházi alkotó több út közül vá- Bábdramaturgiai alapkérdések laszthat. Munkatársaival szoros együttműködésben maga adaptálja a kiválasztott történetet, tehát a szövegkönyv író- Báb és bábos, mozgató és mozgatott számtalan módon hathat jaként vesz rész a munkafolyamatban; felkér egy kortárs írót egymásra a színpadon. Akár egy figura személyiségének kü- vagy egy dramaturgot az adaptáció elkészítésére, akivel a szi- lönböző aspektusait testesítik meg, akár a valóság és a képzelet nopszis megírásától kezdve együtt dolgozik, a szöveget bábos kettősségét hordozzák, akár alá-fölérendeltségi viszonyban áll- szempontok szerint is terelgetve; vagy egy már elkészült fel- nak egymással, a báb és önálló szereplőként is megjelenő moz- dolgozást alakít (tehát ebben az esetben is átigazít, formál) a gatójának közös színpadi jelenléte erős drámai gesztus, amely- többi alkotóval közösen meghatározott bábos koncepcióhoz. nek segítségével kifejezhető egy személyiség vagy egy helyzet Ezért lehetséges, hogy még a legismertebb történetekből kettőssége. A bábszínház mozgató és mozgatott különválasz- is újabb és újabb adaptációk készülnek. Esetenként jó, sőt ki- tásával képes egyetlen képbe sűríteni az ideát és az igazságot, a váló szövegek kerülnek bábszínpadra, ám ezek a darabok – múltat és a jelent, a cselekvést és annak következményét. néhány kivételtől eltekintve – általában mégsem élnek tovább, A modern bábdramaturgia egyik alapvető kérdése mozga- nem mutatják be őket máshol, más rendezői koncepcióval. tók és mozgatottak, a színészek és a bábok egyidejű jelenléte, A jelenség oka nem más, mint a kortárs bábművészet viszonya, kölcsönhatása a színpadon. A rendezőnek és a dra- talán legfőbb műfaji sajátossága: a rendezői, tervezői és írói maturgnak meg kell határoznia, kik az animátorok, milyen tí- munka szétválaszthatatlan összefonódása. pusú hatalommal rendelkeznek bábjaik felett, ők irányítják-e A kortárs bábszínházi szöveg megalkotása nem csupán drá- a történetet, vagy maguk is egy történet részei, mozgató és

8 báb és színpad

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

mozgatott kommunikál-e egymással, és ha igen, milyen mó- maturgiai megoldások, amelyeket több alkotó is előszeretet- don. Bábos és bábja együtt ad ki egy figurát, vagy különböző tel használ. A helyzetet ugyan bonyolítja, hogy a különböző szerepeket jelenítenek meg? Milyen báb–bábos viszonyt su- országokban más és más preferenciák érvényesülnek, mégis gall a választott történet? Ugyanazon történetnek számtalan kimondhatjuk, hogy a „kevert fajú” bábszínház lassan kiter- különböző aspektusa lehetséges attól függően, mely szereplők melte (és esetenként ki is fárasztotta) saját alkategóriáit. jelennek meg mozgatóként, és melyek báb alakban. A munka kezdetén három alapkérdés merül fel. Milyen forma (bábos vagy élő, homogén vagy vegyes technika) illik Bábdramaturgia – működésben leginkább a kiválasztott történethez? Láthatók-e a bábosok, és ha igen, milyen szerepet szánunk nekik? Báb és bábos vi- A következőkben az elmúlt tizenöt év magyarországi bemu- szonya mennyiben határozza meg a történetmesélés módját? tatóinak kontextusából mutatom be azon leggyakoribb (tehát A bábművészet dinamikusan változik: a hagyományos akár tipikusnak is mondható) eseteket, amikor az élő szereplő technikák és az új formák folyamatosan keverednek, hat- és az életre keltett figura viszonya határozta meg az adaptáci- nak egymásra, új trendek születnek és merülnek feledésbe. ót. Olyan gyakorlati példákat hozok, amelyek szövegkezelé- Ugyanígy változnak a dramaturgiai alapvetések is: ami a XX. sét, dramaturgiai megoldásait alapvetően befolyásolta a vá- század közepén forradalmi és újszerű volt, mára nagyrészt lasztott bábtechnika és a mozgató–báb viszonyrendszer; kö- túlhaladottá vált. A gyerekeket megcélzó darabok és a felnőt- zülük kettő – Repülési lecke kezdőknek, Olympos High School teknek szóló művészbábszínház között elmosódtak a határok, – adaptációját én készítettem. a mozgató látható megjelenésével új dramaturgiai problémák és lehetőségek merültek fel. Gyerekmese–felnőttmese Henryk Jurkowski már a hatvanas években „harmadik útként” írta le az új irányzatot, amely lassan felváltotta Két egymástól teljesen különböző (és mégis azonos) történet a titokszínházat, leleplezve a báb mögött a mozgatót. Míg a játszódik le az ESZME Repülési lecke kezdőknek1 című elő- tradicionális technikák műfaji sajátosságai jól körülírhatók, adásában. Az egyik egy állatmese: a mogorva fekete kandúr az ún. „kevert fajú” bábszínház – éppen sokféleségének kö- szönhetően – nehezen kategorizálható, hiszen ehhez végtelen számú alkotó végtelen számú alkotói vízióját kellene rend- 1 Luis Sepúlveda – Gimesi Dóra: Repülési lecke kezdőknek, rendező: Tengely Gábor, ESZME –Vaskakas Bábszínház, 2010. A darab Luis Sepúlveda A si- szerbe helyeznünk. Ám a gyakorlat azt mutatja, az évtizedek rályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni című meseregényének során mégis kialakultak bizonyos mintázatok, népszerű dra- bábszínpadi adaptációja.

9 báb és színpad

akarata ellenére kikölt, majd nagy nehézségek árán felnevel gálja a Színház- és Filmművészeti Egyetemen bemutatott és repülni tanít egy elárvult sirályfiókát – ez a bábok szintjén Olympos High School2 című Odüsszeia-feldolgozásában. A zajló történet, sok humorral, a többi macska által képviselt középiskolásoknak szóló előadásban az olümposzi istenek valós veszéllyel, feszültséggel, majd a végén a felszabadító unatkozó gimnazisták (karaktereik az amerikai tinifilmekből repüléssel. Már az egészen kicsi gyerekek számára is érthető, ismert sztereotípiáknak felelnek meg), akik bábként mozgat- olvasható, végigizgulható történet, amelyet el lehetne játsza- ják a szertárból eltulajdonított halandó görög hősöket. Egye- ni titokszínházi eszközökkel, láthatatlan mozgatókkal is. Ám dül Odüsszeusszal nem tudnak mit kezdeni, neki ugyanis az előadásban láthatók a mozgatók, sőt szerepet is játszanak: saját, feketébe öltözött mozgatója, szabad akarata van. Az amikor nem az állattörténetet nézzük, két nő, az idős anya és istenek segítik vagy hátráltatják a hőst, de sorsát igazán nem felnőtt lánya életébe pillanthatunk be. Ujvári Janka és Kolo- tudják befolyásolni: Odüsszeuszt saját döntései, hibái és eré- zsi Angéla emberszereplőként a gyerekek számára érthetetlen nyei vezetik végig az úton, ellentétben az istenek által irá- nyelven, olaszul beszélnek. Viszonyrendszerük mégis világos, nyított többi bábfigurával. Az előadás két síkja folyamatosan hiszen éppen az történik velük, ami a macskával és a sirál�- reflektál egymásra, egyszerre mutatva meg a dolgok színét lyal: a lány lassan a saját lábára áll, kirepül, édesanyja pedig és fonákját: ami az isteneknek egyetlen ellógott tanóra, az elengedi őt. Egy fájdalmas embertörténet szövi át meg át az Odüsszeusznak több évtizedes bolyongás, ami nekik uzson- állatmesét: nem keretjáték, hanem párhuzamos univerzum. namaradék, az a phaiákok földjén fényes lakoma, ami nekik A két nő nem az állattörténet eljátszása által talál megoldást csupán a sánta osztálytárs megtréfálása, az a bábvalóságban a saját élethelyzetére, hanem attól függetlenül, mellette. A két Odüsszeusz társainak halálát jelenti. A két dimenzió (színé- történetszálat csak az köti össze, hogy ugyanazok a színészek szek és bábok, istenek és emberek) az előadásban paradox játsszák. Mintha ugyanannak a két figurának, ugyanannak a módon helyet cserél: a hús-vér színészek által játszott felelőt- viszonynak mutatnák meg az emberi és állati (vagy valóságos len, flegma, minden tét nélkül élő halhatatlanok papírmasé és mesebeli) megfelelőjét. figuráknak tűnnek a rongyból csomózott, végtelenül egysze- rű, de gazdag érzelmi skálán mozgó báb szereplők, Odüssze- Halandók és halhatatlanok usz és Pénelopé mellett.

Bibliai vagy mitológiai történetek bábszínpadi adaptációinak A játszó ember gyakori megoldása, hogy az élő szereplőként megjelenő ter- mészetfölötti erők (angyalok, ördögök, szellemek, istenek, Az előző előadásban az ember válik játékszerré a természet- démonok) mozgatják a bábként színre lépő embert. A drámai fölötti erők kezében, ám máskor éppen ő az, aki eljátszik az konfliktus így jellemzően a színészek által életre keltett halha- élettelen tárgyakkal. Játékának többféle célja is lehet: bebizo- tatlanok között bontakozik ki, a játék tétje pedig általában az ember lelke, vagy sorsának irányítása. 2 Olympos High School – Odüsszeia egy részben, rendező: Tengely Gábor, Tengely Gábor kifejezetten a szabad akarat kérdését vizs- SZFE, 2011.

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

10 báb és színpad nyítani, megmutatni valamit, elmesélni egy történetet, vagy képet sugallja), addig figurája Piroska olvasatában félelme- egyszerűen csak elütni az időt. Ezekben az előadásokban az tes, csupa fog szörnyeteg. Ugyanez azonban fordítva is igaz: ember (a színész) határozott, egyedi karakterrel rendelkezik, miközben Piroska a saját elbeszélésében csodálkozó szemű, játszótársaihoz bonyolult viszonyrendszer fűzi, míg a báb ártatlan, szimpatikus kislány, a Farkas verziójában veszedel- inkább demonstrációs eszközként jelenik meg. Bábosok és mes, vandalizmusra hajlamos, antipatikus kamasz. A darab bábok drámája különválik – a bábos nem részese, csak moz- trükkje, hogy – ismereteinkkel ellentétben – az előadás vé- gatója, előadója a bábtörténetnek, amely viszont sok esetben gén már éppen a Farkasnak adnánk igazat (hiszen az őt játszó visszahat az embertörténetre is. színész valóban szimpatikus, nyugdíjas öregúr, és a története A győri Vaskakas Bábszínházban bemutatott, Parti Nagy is hihető), amikor egy váratlan fordulatnak köszönhetően a Lajos meséiből készült A pecsenyehattyú és más mesék3 keret- szemünk láttára tör ki belőle a vadállat. A végkifejlet már az játékkal indul: nyolc ember kényszerűségből egy zárt térben ismert mesét követi, a Farkas végleg megbűnhődik. reked (az előadásból nem derül ki pontosan hol, de a szín leginkább valamiféle óvóhelyre hasonlít). Az akaratuk elle- A mesemondó hatalma nére összezárt szereplők – a Dekameron szerkezetét követ- ve – mesélni kezdenek: történeteiket személyes tárgyaikkal, A nem vásári bábjátékos konvencióra épülő egyszemélyes foglalkozásuk kellékeivel játsszák el. Az alkalmazott bábszín- produkciók külön kategóriát képeznek a bábművészeten be- házi konvenciónak köszönhetően a tárgyak bármivé átlénye- lül. Ezekben az előadásokban a színész mesemondó is, egy gülhetnek: az egyszerű megoldásoktól kezdve (tollseprűből történet tudója (amely történetről menet közben kiderülhet, kakas, gombokból kincs) az egészen összetettekig (a szegény hogy a mesélőről magáról szól). Az egyedül közönség elé álló ember lakomájáról szóló mesében egy vekni kenyér és egy mesélő-játszó ember alakjáról könnyedén asszociálhatunk a üveg kovászos uborka játssza el az összes mesehőst, miköz- régi mesemondókra, a mesemondás egykori performatív jelben szereplőink is megebédelnek). Az előadás legnagyobb legére. Ha ez az ősi forma kortárs történetekkel párosul, érde- találmánya éppen ez a minden pillanatban hangsúlyozottan kes kontraszt jön létre. jelen lévő kettősség: minden mese, minden játékötlet, min- Veres András cigány meséből írt darabja, a Tündérke- den felhasznált tárgy a karakterek jelleméből és viszonyai- resztanya5 hétköznapian kényelmetlen alaphelyzetből indít: ból következik. A tárgyakkal elmesélt sztorik visszahatnak a egy guberáló nő lép színre, kacatokkal teli, ócska babakocsit mesélőre és a hallgatókra, az eljátszott történetek hatására a tol maga előtt. Első megszólalása kifejezetten goromba: nem kezdeti bizalmatlan légkör fokozatosan oldódik barátságok- is akar mesélni, úgyse hallgatja meg senki, körülötte rohan a ká és szerelmekké. A dráma tehát nem a bábok, hanem az világ. Amikor aztán a kacatok közül előkerülő tárgyak (nagy- élő szereplők szintjén bontakozik ki, mégsem marad hiány- részt ócska játék babák) segítségével mégis mesélni kezd, a érzetünk, mert a hol humoros, hol izgalmas tárgyjátékok ki- szemétkupacból nemcsak a szegény cigányasszony otthona és egészítik és ellenpontozzák az emberek sorsát, így adva teljes családja képződik meg, de a mesebeli Rézország, Ezüstország, képet a világról, amelyben sokféle ember és sokféle történet Aranyország is. A hajléktalan asszony Tündérkeresztanyává fér meg egymás mellett. lényegül át, ő irányítja ezután a szegénységbe született Zsiga gyerek sorsát. Teszi ezt szerepe szerint (a keresztanya dolga A mesemondás tétje terelgetni keresztgyermekét az életben), transzcendens segí- tőként (tündér) és mesemondóként. A darab legérdekesebb A meseszövés, a narráció különös módon drámai cselekvéssé megoldása éppen ehhez a „háromszoros hatalomhoz” kötő- is válhat, ha a mozgatóval azonos mesélő maga is szereplője, dik: Zsiga ugyanis olykor mozgatója (mesélője, teremtője, része a történetnek, ha az ő további sorsát is a bábos cselek- keresztanyja) kifejezett akarata ellenére cselekszik. Ám sze- mény alakulása határozza meg. Ez a dramaturgiai fogás kü- rencsére helyén van az esze és a szíve: a saját erejéből győzi le lönösen jól működhet az olyan mesék esetében, ahol egy fél- az akadályokat, transzcendens segítség nélkül. Tipikus dra- reértés vagy korábbi vétség miatt nehéz helyzetbe került hős maturgiai probléma az egyszemélyes előadásoknál a mesélő, sorsa függ a történettől, amelyet felidéz. játszó ember omnipotens volta (hiszen ha a mesélő mindenre Kiélezett drámai helyzet, egy bírósági tárgyalás adja a hatással van, elvész a mesemondás tétje) – Veres András ezt a visszaemlékezés apropóját Tasnádi István Farkas és Piroska4 nehézséget kiválóan oldja meg a hebrencs Zsiga önállósításá- című, iskolásoknak készült darabjában. A Bíró, az alperes val. A Csató Kata által rendezett egyszemélyes előadást Csá- Farkas és a felperesek, Piroska és a Nagymama is élő sze- kányi Eszter játszotta. Játékában termékeny kontrasztot alko- replőkként jelennek meg a közönség (vagyis az esküdtszék) tott a guberáló nő realista alakja a rendkívül költői történettel előtt, hogy a tárgyalás során felgöngyölítsék, mi is történt va- és az egyszerű, szinte jelzésszerű tárgyhasználattal. A mese lójában azon a szép nyári napon. Tasnádi az ismert történet végén Zsiga feleségül veszi a hozzá anyagában is hasonlító, fá- egymásnak ellentmondó változataival játszik: Piroska, a Far- ból faragott Arany Királylányt, Zsuzsit: a mesebeli happy end kas és a Nagymama verziója egészen másképpen hangzik. Az igazából hétköznapi boldogság. A hajléktalan asszony pedig, előadásban mindig az mozgatja a bábokat, aki éppen mesél aki kéretlenül és kedvetlenül kezdett mesélni, igazából terem- – ennek megfelelően a figurák is máshogy néznek ki a külön- tő, mesemondó tündér. böző szereplők interpretációjában. Míg a Farkas saját magát szelíd, vegetáriánus nyugdíjasként festi le (és a bábja is ezt a Szemelvények a szerző Háromdimenziós hősök című doktori értekezéséből

3 Parti Nagy Lajos: A pecsenyehattyú és más mesék, rendező: Pelsőczy Réka, Vaskakas Bábszínház, 2010. 4 Tasnádi István: Farkas és Piroska, rendező: Tengely Gábor, Ciróka Báb- 5 Veres András: Tündérkeresztanya, rendező: Csató Kata, Orlai Produkci- színház, Kecskemét, 2008. ós Iroda – Harlekin Bábszínház, 2010.

11 báb és színpad

hutvágner éva animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe „[A] bábszínház kifejezés […] sok galibát okoz, és ezért kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, mi- is hiszem, hogy jó lenne, ha legalább mi bábosok helyettesí- ért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különál- tenénk valami mással […]. Elsősorban, azt hiszem, hogy az lása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus animációs előadás művészetének kellene nevezni, vagyis olyan vagy akár az intézménystruktúra számára. Magától értetődő, művészetnek, amely az egy személy általi mozgatáson, animá- mert az (egyébként a „műfajra” hatalmas erővel, terméke- láson alapszik, aki felvállalja a bábművész szerepét vagy egy nyítőleg ható) ellentétező megfogalmazás és a jelen bábmű- másik személy (aki a képzőművész szerepét vállalja fel) által vészetének érzékelhető kezdőpontja ugyanoda vezethetnek elkészített tárgy mozgatójának a szerepét” – tágítja ki Cristian minket. És magától értetődő a bábművészetnek a közelmúlt Pepino Maeterlincktől Argheziig című írásában1 a bábművészet kizárólag felülről irányított színházi struktúrájában elfoglalt fogalmát, amely immár képes lefedni a XXI. század tényleges, szerepe okán, és magától értetődő a tankönyvstátuszba ke- sokszínű példáinak sorát. Az animálás folyamatának központ- rült szakkönyvek megfogalmazásainak ismétlődése miatt is. ba helyezése azért is fontos, mert megszünteti az átmenetekben Ennek ellenére a színház alapvető logikájának mond ellent megfogalmazható színházi előadásokban nem tapasztalható a műfajtipológiai szétválasztás: a színpad jeleinek (legyünk báb/nem báb ellentétet és a megfogalmazás korlátait. Kitágítja pontosabbak és költőibbek: a színpadi mondat főneveinek, az értelmezés körét a különböző technikai megoldások irányá- a szerepeknek) nincs anyagbeli meghatározása. A jelentés- ba, így értelmezhetővé válik az animációs film színházi és szín- mező minden esetben az aktuális előadás szabályaihoz iga- házon kívüli használata, vagy általában a mozgókép megjelené- zodva, de legalábbis tradíciók és trendek mentén teremt- se a színházban, a tárgyszínház, a csecsemőszínház, a maszkos tetik meg. Tehát Hamlet, Misi mókus vagy a Királyfit és a játék, az animált, testre húzott állatjelmez, a mozgatott, szere- Királylányt elválasztó mozgó, megbabonázott Erdőt jelölő, pet kapó díszlet; de az animációs színház részeként tekinthe- szabadon behelyettesíthető X lehet élő anyag és némi smink tünk a szereplők mögött mozgó, vetített háttérre is – sőt, talán – de lehet fa, fém, szalma, papír és némi festék is akár. Ez az előbbieket a színpadi smink felé nyitva az animációs színház azonban mit sem változtat azon, hogy a néző egy Misi mó- egy variációjaként megfoghatóvá válik az egyre gyakrabban kusról vagy Hamletről szóló előadást néz. Az, hogy a szín- használt „bábos gondolkodás” fogalma is, ami a színház egé- padra állított hordozóanyag anatómiailag vagy esztétikailag szét vonja az animáció keretei közé. mennyire hasonlít a megcélzott jelhez, a kortárs színház- és A fogalmi hálóink átrendezése több, talán elkülöníthető, performanszművészet (vagy néhol inkább az antropológia) kézzelfogható tendencia miatt vált egyre fontosabbá. A báb- kérdésévé vált. Mivel azonban a jelek befogadását a színházi színházak és a kőszínházakon kívüli alkotók egyre inkább kü- előadás szabályainak (nézői) elfogadása előzi meg, csak szél- lönböző határátlépéseikben fogalmazzák meg saját stílusukat, sőséges színházi kísérletek vezethetnek a reprezentáció fo- jellegzetességüket, a bábszínházakon kívül mind gyakrabban lyamatának nyílt színen való megtöréséhez. A színpadi test médium, anyagfüggetlen. 1 In Art Limes 13, 3. sz. (2016): 71–89; fordította Novák Ildikó.

12 báb és színpad találkozunk animációs elemekkel, sőt tradicionális bábjáté- Bábszínház A csillagszemű juhásza) a már említett (4) „bábos kos technikák alkalmazásával, és mert az újdonság a periféri- gondolkodás” jelenik meg – a tárgyak, eszközök és a szereppel án keletkezik, a kortárs színházi gyakorlat koprodukciók lét- felruházott bábok közti határvonal átjárható, az előadás szerep- rehozásával nyit az újfajta esztétikai látásmódokra. Emellett a lői többnyire lélektani vagy realista színházi formanyelvet egy- hagyományos művészetértelmezés alapfogalmai is elmozdul- általán nem működtető karakterek, akiket erősen külső jegyeik tak, magukkal rántva a műfajelmélet stabilitását. határoznak meg, sőt, a kívülről befelé való szerepépítés magá- Példáim a fenti átértelmezés, átrendeződés szerepének val hozza a figura változásainak korlátait is. Fontos megemlí- érzékeltetését célozzák, segítségükkel pedig egy sajátságos teni azokat a koprodukciókat, amelyek egy bábszínház és egy vertikális narratívát kívánok létrehozni: a kortárs animációs másik intézmény együttműködésével jönnek létre, mint példá- színház példatárát vagy tablóját, amely az intézményi kerete- ul a Vaskakas Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda A hul- ket is figyelembe véve az animációs színház jelhasználatának laégetője, vagy akár Az iglic, a Budapest Bábszínház és a Katona mikéntjére fókuszál. József Színház közös produkciója, amelyben testkiegészítéssel Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbá vált a bábszín- vagy protézisanimációval működtetett alakok jelennek meg házak (1) homogén (Mikropódium: Stop!, Ziránó Színház: az emberi testet csak jelmezzel, maszkkal, erős festéssel kiegé- Pulcinella szerelmes) vagy heterogén (a Bóbita bábszínházban szítő karakterek mellett. Ez utóbbi előadás érdekessége, hogy vagy a Budapest Bábszínházban Az ember tragédiája) tech- bár közel sem volt első a meglepő társulások és a bábszínházi nikát használó előadásai mellett olyan előadások beemelése, nyelv kibővítésének sorában, a kritika nem reflektált az előadás ahol (2) a báb és az őt mozgató színész különálló szerepet kap bábos (animációs) jellegére. Ugyanígy az (1)–(3) kategóriába (kultikus példa a Blind Summit Theatre 2011-ben bemutatott sorolható a csecsemőszínház, hiszen intézménytörténetileg a és nemzetközi turnéján Magyarországra is eljutott The Table bábszínház hagyományosan az óvodás korúak, azaz a legkisebb című előadása), esetleg (3) e kettő különleges elegye (gondol- korosztály színháza (ez volt az Állami Bábszínház a kultúrpo- junk csak azokra az előadásokra, amelyekben a báb és színésze litika által meghatározott célközönsége az 50-es években), így egy térben, hasonló öltözékben jelenik meg, mint a Budapest aztán egyenes út vezetett oda, hogy a bábszínházak (elsőként Bábszínházban a Semmi figurái és színészei, ami különleges vi- az alapvetően nem bábszínház Kolibri 2006-ban) vállalták fel a szonyt rajzol fel köztük; példánkban ez talán úgy fogalmazható legkisebbeknek szóló előadások létrehozását. meg a legegyszerűbben, hogy a bábot mozgató színész bábjá- De mi a helyzet a kimondottan bábszínházi intézménye- nak gyerekkora és ártatlansága). Továbbra is maradva a ma- ken kívül létrehozott előadásokkal? A nemzetközi trendeket gukat bábszínházként definiáló színházaknál, azok bizonyos (hazai és kortárs előadásokkal) behozó szerep a Trafónak jut, előadásaiban (ilyen a Vaskakas Pinokkiója vagy a Budapest amely évtizedek óta ad helyet újszerű kezdeményezéseknek, HIRDETÉS

13 báb és színpad

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

besorolhatatlan, formabontó előadásoknak. Kálmán Eszter kitart, mára kétpólusúnak tekinthetjük a színházat: az ifjúsági itteni (4) animációs színházi bemutatói (N, mint Nosferatu; korosztálynak játszott bábelőadások adják az egyik, a felnőttek Justine – avagy az erény meghurcoltatása; A tó) vagy (1) a kor- számára tartott előadások a másik oldalt. A Stúdió K jellegzetes társ tárgyszínház úttörőinek fellépései (mint Laurent Bigot látványvilágát a Németh Ilona által alkalmazott (2) bábfigurák és az ő zenei, kissé rémisztő tárgyszínháza, esetleg a vele egy adják. Németh Ilona készítette a bábokat a Szikszai Rémusz napon ugyanott látott Teatro delle Briciole Pop-up című pa- rendezte (2) Emberszag felnőtteknek szóló előadásához is: a pírszínháza) nyilvánvalóvá teszik, hogy a Trafó az Európában Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Szkéné Színház és a Füge turnézó bábegyüttesek javának meghívásával óriási hatást fejt által bemutatott animációs-színházi előadásban a bábok hátsó ki a bábszínházi alkotókra, de főleg a nézőkre. A befogadótér mozgatású, ember nagyságú figurák, akik az ember helyét, a definíciójában benne foglaltatik a színházi gondolkodás fo- darab jelenének emberképét hivatottak kijelölni. lyamatos szélesítése. Utolsó példa (5) az animációs színház illúziókeltő látvány- Mindeközben az elmúlt 10-15 évben mind a drámai kő- elemeire támaszkodó előadások halmaza. A nyugati színházi színházakat, mind a zenés színházakat elérte az animációs hagyományban (és filmiparban) az animációs színházra töb- színház szabadságának szele. Az animált tárgyak játékának bek között mint kifinomult mutatványos technikára támasz- előadásról előadásra külön értelmet adhatunk, (2) az eszköz kodnak – ennek létjogosultságát olyan híres és közkedvelt felemelkedik, szerepet kap. Gondolhatunk itt a Kokoschka ba- animációs előadások jelzik, mint a Broadway-musical Orosz- bájára (Gergye Krisztián Társulata), ahol ember nagyságú bá- lánkirály vagy a londoni Nemzeti Színházból indult War Horse. bokkal, vagy éppen emberi testet bábtestként mozgató, tán- Magyarországon is egyre gyakoribb a szórakoztató színházban coló szereplővel találkozhatunk: báb és bábosa viszonyának, a profi animátorokat alkalmazni, mint például a vígszínházi Óz, mozgatásnak-mozgatottságnak (egyébként a kortárs bábszín- a csodák csodájában, ahol a színlapon külön bábrendező és ház elméletét leginkább foglalkoztató) kérdéseit járja körül bábtervező is szerepel. Végül pedig említésre kell kerüljön azon a táncos-koreográfus. De gondolhatunk az Örkény Színház előadások sora, amelyekben árny vagy vetítés segítségével kerül apró, sematikus-mechanikus (dobozoló) figuráira a Tótékban, szerepbe az animáció, mint például a Tünet Együttes Az éjszaka illetve a Jónás könyvére, amit Csuja Imre bábfigurával, de nem csodái vagy a Vígszínház Toldi című produkcióiban. bábszínészként ad elő. A nem bábszínházi kezdeményezésű, Általában is elmondható: animációs technikát alkalmazni de animációs színházi előadások általában a mozgató és moz- a jelenkor színházának egyik fő tendenciájává vált, és bár van- gatott viszonyára kérdeznek rá, ezáltal a szabadság, az aláren- nak rendezők, alkotócsoportok, akiknél ez esztétikai-gondo- deltség, a szabad akarat kifejezésére alkalmas metaforaként lati elvvé lépett elő, a színházi formák közti átjárás soha nem tekintenek az animálás folyamatára. volt még ennyire nyitott. Talán már tényleg csak intézmények A Stúdió K már csak a múltja miatt is érdekes szerepet fog- nevében és szórólapokon él külön életet a báb, miközben az lal el a sorban. Indulásának politikai oldala közismert, és bár animációs színház végtelen szabadságával és átjárhatóságával különböző életkorokra nyitott műsorpolitikája a mai napig hódít a színpadokon?

14 báb és színpad Határátlépők

Nánay István páros interjúja Fabók Mariann-nal és Bercsényi Péterrel

Mindketten 2008-ban végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Fabók Mariann a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahonnan hat év után kilé- pett, azóta saját bábszínházával járja az országot. Bercsényi Péter a Budapest Bábszínházban töltött hét évad után szabadúszó lett, és számos, elsősorban független társulatnál játszik.

– Mikor találkoztak utoljára? – Amikor elvégezte az egyetemet, többször nyilatkozta, Fabók Mariann: Talán másfél éve… hogy azért is szeretne színházba, és nem bábszínházba szerződ- Bercsényi Péter: …amikor az eddigi bábosztályok össze- ni, mert az előbbiből lát átlépési esélyt az utóbbiba, de fordítva jöttek az egyetemen, a Padláson. alig. Létezik-e egyáltalán visszalépés a mostani helyzetéből a – Emlékeznek még az osztályuk tagjaira? társulatos színházakba? És ezt, Péter, magától is kérdezem, bár B. P.: Persze. Nagy Viktória, Gombai Nagy András… a jelenlegi munkái is lazán értelmezett társulatokban születnek. F. M.: Karádi Borbála, Vesztl Zsófia, Gémes Antos… B. P.: A Vádli, ahova talán leginkább kötődöm, valójában B. P.: Jankovics Péter, Lendváczky (Papp) Zoltán. kvázi társulatként létezik. – Végzéskor eléggé szétszóródtak. – Gyakran játszik Alföldi Róbert rendezéseiben, amelyek B. P.: Bizony. Csak hárman lettünk bábosok, Karádi, Nagy szintén egy laza közösséget alkotó stábbal készülnek. Viki meg én. Gémes a Magyar Színházba ment, Papp Zoli a B. P.: Ez tulajdonképpen igaz, bár ennek a megtartó ereje Maladype társulathoz, Jankovics Bodó Viktorhoz. mintha mostanában gyengülne. Megvolt a legutóbbi bemu- F. M.: Én a Miskolci Nemzeti Színházba szerződtem, tatónk, A félelem megeszi a lelket, és azóta nincs újabb ajánla- Andris és Zsófi szabadúszóként kezdett. tom. Ez azonban egyáltalán nem zavar. Nem félek, hogy nem – Azóta viszont Péter otthagyta a Budapest Bábszínházat, lesz munkám, mert a színészi feladatok mellett sok mindent Mariann meg a kőszínházat a családi bábjátszásra cserélte. csinálok: bábszínész hallgatóknak zenés mesterséget tanítok F. M.: Nálam több tényező hatására következett be ez a az egyetemen, rendezek itt-ott, egyre többet szinkronizálok. váltás. Miskolcon nagyon jól éreztem magam. Amikor oda- Sőt, a szinkronszínészi feladatok mellett egyre jobban érdekel szerződtem, féltem ugyan, hogy egy nagy intézménybe, egy a szinkronrendezés is. gyárba kerülök, de akkor egyedülálló, fiatal, fanatikus és – Ennyire megfogta a szinkron? szerepéhes voltam. Évente három-négy szerepet játszottam. B. P.: A színészetből legkorábban épp a szinkron érdekelt. Elsősorban a drámai oldalamat használták, és meglepődtek, Kiskoromban kazettára vettem fel a 101 kiskutyát az unoka- amikor látták, hogy a bábos előadásaimban egy csupa vidám- testvéreimmel. Leírtam, szerepet osztottam, és számítógépen ság figurát alakítok. Ennek ellenére vígjátéki szerepet ritkán vágtam a felvett anyagot, zajokat tettem bele. Később rájöt- kaptam. De bármilyen szép lehet a társulati lét, azt mégis bi- tem, hogy ezt színpadon is lehet csinálni. Aztán azon dilem- zonyos mértékű rabságnak éltem meg, amelyben mindent alá máztam, hogy színész vagy zenész legyek-e. S egyszer csak kell rendelni a színház irányításának. Amikor férjhez men- bejött a képbe a báb. tem, a Zsámbék (mostani lakóhelyem) és Miskolc közötti in- De visszatérve az eredeti kérdéshez, a társulati vagy nem gázás fenntarthatatlan lett. társulati lét kérdését nem érzem relevánsnak. Nem foglalkoz- Másfelől még a kőszínházi időszakomban született meg az tat. Szeretek azokkal dolgozni, akikkel most hoz össze sors. első két önálló előadásom, A halhatatlanság országa és A szé- Azt pedig kifejezetten szerencsésnek tartom, hogy eljöttem kely menyecske meg az ördög, amelyeket eleinte ritkán játszot- a Budapest Bábszínházból, mert ott szinte mindent elját- tam, de aztán egyre több felkérést kaptam, és a kétféle elfog- szottam már, amit lehetett. Rájöttem: nem nekem való az a laltságot egyre kevésbé lehetett egyeztetni. Tehát meg kellett kiszámíthatóság, hogy egy új darabban megint eljátszhatom hoznom a döntést: elengedem a társulatos színházat. Eddig a királyfit vagy a kismackót. Nekem az a jó, ha valami meg- úgy tűnik, jól határoztam, mert bábszínházunk iránt nagy az talál. Ha olyan feladat jön, ami érdekel, akkor elvállalom, ha érdeklődés. Közben megszületett kislányunk, Boróka, így fel nem érdekel, nem. S ha valami rosszul sül el, akkor magamat sem merül bennem, hogy mostanában visszatérjek bármilyen szidhatom: én döntöttem rosszul. Amit nagyon akartam, az társulathoz. Nőként és anyaként nem tudom elképzelni a kő- többnyire nem úgy sült el, ahogy elterveztem. Mindent egy- színházi létet. Pedig érzem, lenne még mit eljátszanom egy bevetve alapvetően szerencsés vagyok, Fortuna eddig ott állt prózai színházban, de hogy erre sor kerül-e valamikor, azt az utam szélén, és segített. Ha viszont egy hajó elment, az a most nem látom előre. Titanic volt, azért nem fáj a szívem.

15 báb és színpad

– Akkor tulajdonképpen hasonlóképpen látják magukat és a helyzetüket. B. P.: Félreértés ne essék, vannak, akiknek nem jelent problémát a társulati lét kötöttsége vagy, ahogy Mancsi H IRD E TÉ S mondja, rabsága. F. M.: A rabságot az időbeli kötöttségre értem, de az is tény, hogy egy színházban az embernek el kell játszania olyan szerepeket is, olyan rendezői koncepciókban, amelyekkel esetleg nem ért egyet, mégis teljes szívvel adnia kell hozzá a testét, a lelkét, az arcát. Ebből a szempontból is szabadabb forma a jelenlegi. De hangsúlyozom: nem voltam elégedetlen a miskolci feladataimmal. B. P.: Én sem az enyéimmel! F. M.: Még olyan előadásokhoz is gyönyörű élményeim fűződnek, amelyekkel nem mindenben értettem egyet. Talán az egyik legmeghatóbb élményemet az Ármány és szerelem- nek köszönhetem. Miller Lujza gyerekkori álmom volt, és minden este végigélhettem a csodát: már halottként a földön fekszem, lassan veszem a levegőt, hogy a mellkasom ne nagyon mozogjon, hallom a partnereim szövegét, és a nézők egyre hangosabban szipognak, fújják az orrukat, szem nem marad szárazon. A legnagyobb elismerés egyike akkor ért, amikor a nézőteret megtöltő kamaszközönség az előadás vé- gén egyszerre felállva tapsolt meg bennünket. Az is fantasz- tikus érzés, amikor a hatalmas nézőtéren feszült figyelmet, pisszenés nélküli csendet tud teremteni az ember. – Tud-e ekkora örömöt adni a szabadúszó életforma? F. M.: Ebben a színházformában is gyönyörű pillanatok születnek. Amikor egészen intim közelségbe kerülök a gyerek és felnőtt nézőkhöz, amikor pakolás közben odajönnek hozzánk, akár könnyes szemmel, beszélgetnek. Amikor egy anyuka azzal keres meg: a férjét megüti a guta, ha meghallja, hogy itt léptem fel, mert ő csak a Fabók Mancsi színházába hajlandó a gyerekkel elmenni. Vagy amikor székelyföldi tur- nén vagyunk – ettől nagyon féltem, mert mit fognak szólni a nézők ahhoz, hogy én, a tősgyökeres budapesti színésznő szé- kely nyelvjárásból formált nyelven mesélek. Akkor nyugod- tam meg, amikor Kézdivásárhelyen azok, akik az előadás után gratuláltak, a kocsink rendszámát látván elcsodálkoztak, hogy nem odavalósi vagyok. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. – Nehezen hiszem, hogy ennyire idilli lenne vándorló szí- nészi életük! F. M.: Persze, ennek az életnek is vannak árnyoldalai és nehéz percei, hiszen egyszerre kell sofőrnek, díszítőnek, kel- lékesnek, gazdasági igazgatónak, szervezőnek, színésznek és rendezőnek lenni. És nem mindenhol sikerül áttörni a fala- kat, előfordul, ha nem is sokszor, hogy egy előadásunk nem úgy működik, ahogy szerettük volna. Furcsa, de mostanában is elégedetlenséget, vagy inkább valami türelmetlenséget, várakozásteli állapotot élek meg, mert ez a Fabók Mancsi mesemondó lány lassan nyolcszáz előadást játszott le. A székely menyecskéből például 456-ot! Rátaláltam erre a mesemondó karakterre, de én nem kizáró- lag ez a mindig jókedvű, tájszólásban beszélő figura vagyok. Egyre jobban vágyom arra, hogy valami mást is csináljak. – Talán e keresés is benne van a legutóbbi bemutatójukban? F. M.: Lehet, hiszen ez kicsit más, mint a korábbi hat elő- adásunk. A két ember balladája elsősorban felnőtteknek szól. Olyan népballadákból szerkesztettük az öt szakaszra tagolt előadást, amelyek férfi és nő a születéstől a halálig tartó, cik- likus kapcsolatát demonstrálják. Ezeket a balladákat férjem- mel és alkotótársammal, Keresztes Nagy Árpáddal nemcsak

16 báb és színpad elmondjuk, elénekeljük és elzenéljük, hanem két szuszék és a különböző élethelyzeteket szimbolizáló maszkok segítsé- gével valamiféle, talán szertartásjátéknak nevezhető színházi előadássá igyekszünk formálni. Nagy próba lesz, hogy ezt a munkánkat hogyan tudjuk forgalmazni, lehet-e ezt is – a me- sélős előadásainkhoz hasonlóan – különösebb hírverés nélkül bevinni a köztudatba. – Úgy tudom, Mariann pesti, Péter viszont vidéki származá- sú. Hogyan találkoztak a színházzal, miért épp bábosok lettek? B. P.: Pécsen születtem, de három hónapos koromban átköltöztünk Fegyvernekre, ott nőttem fel. Iskolai irodalmi színpadon szerepeltem, szavaltam. Szolnokon jártam dráma- tagozatos gimnáziumba. Igazi színházat először Szolnokon, tizennégy évesen láttam. Bábszínházat pedig tizenkilenc éve- sen, a Diótörőt, a Budapest Bábszínházban. Vicces volt, amikor több évvel később, a színház színészeként belekerültem ugyanebbe a produkcióba. És az akkori stúdiósok Lüszisztra- téját látva határoztam el, hogy bábozással akarok foglalkozni. – Említette, hogy sokáig vacillált a színház és a zene között. B. P.: Kilenc évig tanultam zongorázni, de valójában au- todidakta módon kerültem közel a zenéhez. Nekem mindig zene szól a fejemben. Ennek kerestem és keresek kiélési le- hetőséget. Azt mondhatom, hogy értem és érzem a zenét, vagy másképpen: zenés, de nem zenész vagyok. Kórusokban is énekeltem. Nemrég az Á la cARTe kórus munkájában is részt vettem, mert arra voltam kíváncsi, hogy szólisták mi- ként tudnak együtt, karként működni. Izgalmasnak találtam, hogy milyen más az a munka, amit Philipp György végez az énekesekkel, mint amikor Fegyverneken vagy Szolnokon az iskolai karban énekeltem. Zenét tehát igazából nem tanultam. Mint ahogy bábmozgatást sem. – És az egyetemen? B. P.: Ott visszaigazolták, hogy jól gondolom azt, mit lehet egy bábbal kezdeni. Persze sok elméleti és technikai hiányos- ságomat pótolhattam, de például azt, hogy miként nézhet egy báb, Lénárt András tanárunk mint meglévő, de szunnyadó tudást bányászta elő belőlem. Gyerekként már rendszeresen babáztam olyan kendővel, amelyiknek az egyik csücskére cso- mót kötöttem, ám csak az egyetemen tudatosodott bennem, hogy ez egy ismert bábos technika. F. M.: Én már akkor színész akartam lenni, amikor még nem is láttam színházat. Pedig a kisgyerekkori színházi él- ményeim nagyon rosszak voltak. Óvodás koromban minden előadáson féltem. Budafokon, a Nádasdy Művészeti Iskolában viszont már verseket mondtam, színjátszottam. Farkas Ágnes rendező-tanár ismertetett meg a színpadi jelenlét örömével. És 2000-ben a litván Eimuntas Nekrošius Hamletje olyan ha- tást tett rám, hogy végleg eldöntöttem: színész leszek. – Maga még nem készített egyszemélyes előadást, igaz? B. P.: Nem, de már készülődik bennem valami ilyesféle. Ehhez az kell, hogy ne a sértettség beszéljen belőlem, hanem elmondjak egy történetet egy fiúról, aki fel akar nőni, de folyamatosan női szerepeket játszik, meg kismackót és herceget, de nagyon szeretne férfi színészként megszületni. Képes vagyok-e erre? Vagy a szakma nem hagyja, hogy ez bekövetkez- zen? Ezeket a kérdéseket boncolgatnám egy zenés, szórakoz- tató és nem önsajnáló előadásban, bizonyítva, hogy nemcsak tűsarkúban vagy affektálva tudok hiteles lenni. A Budapest Bábszínház Kabaréjában ez sikerült, hiába voltam tűsarkú- ban. Szeretnék több ilyen feladatot. – Egy másik feladatot is vállalt: Győrben megrendezte A Rézhegyek királynőjét. XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

17 báb és színpad

B. P.: Ez volt az első rendezésem. Váratlanul és kicsit fel- tó választja ezt az utat, illetve nő a független és nem független készületlenül ért a lehetőség. Azt találtam a legnehezebbnek, formációk közötti kooperáció. Hogyan látják az alternatív lét- hogy azokat kellett instruálnom, akik addig színpadi kollegá- forma perspektíváját? im voltak, és arra kellett figyelnem, hogy ne magamat akar- B. P.: Ennek is, mint mindennek, anyagi eredete van. A jam megsokszorozni, hanem lehetőleg belőlük, az ő egyé- bábosok, éppen úgy, mint a prózai csoportok, akkor tudnak niségükből, alkatukból, ötleteikből merítsek. Végül zenére létezni és hatékonyan működni, ha összeállnak, mert a csa- mozgatott bábelőadás született. Azt elég jó visszaigazolásnak patmunka tart fenn mindannyiunkat. Például a Kutyaharapás tartom, hogy a produkció Győrben közönségdíjas lett. Azóta mögött négy vagy öt koprodukciós partner áll. Szociális szín- már rendeztem a Magyar Nemzeti Galéria Mini Textúra című házi hálónak lehetne ezt nevezni. Ugyanakkor minden talál- projektjében, majd a KIMI-ben egy Hamupipőkét. kozás friss véráramlást hoz egy-egy összeszokott társulatba is. – Mariann, maga önmagát rendezi. Másokat nem akar? Ez viszont művészileg fontos. F. M.: Több helyen felkértek már, legutóbb a Ciróka Báb- F. M.: Nekem ebben nincs kellő tapasztalatom, mert Mis- színházban, de nem vállaltam. Végtelen megtiszteltetés, hogy kolc nagyon zárt szisztéma, a Fabók Mancsi Bábszínháza meg bíznak bennem, de nem érzem, hogy embereket képes lennék egy egészen más struktúrát képvisel, és egyszemélyes intéz- rávenni közös színházcsinálásra, ez egy külön képesség. Jelenleg ményként részesül az EMMI és az NKA támogatásában. De különben sem jöhet szóba egy akkora feladat, mint a rendezés. abban egyetértek Péterrel, hogy egy új tag mindig felrázza a – Mindketten megtapasztalták a kőszínházi működési for- társulatokat, tehát a területek közötti átjárás egyértelműen mát, és aztán önállósultak. Úgy tűnik, egyre több színházi alko- hasznos.

a vizualitás mint lényeg

Rendezők tervezőikről

A báb olyan műfaj, amelyben fokozott mértékben igaz, hogy tervező és rendező munkája szimbiotikus: a rendező gondolkodása elválaszthatatlan a báb tervezői kivitelezésétől, képességeitől. Hogy mi az, amit csak képi formában, tehát szöveg nélkül érdemes elmondani, és mi ennek a leghatékonyabb módja. Talán ezért adja végül rendezésre a fejét sok tervező. Rendezőket kérdeztünk kedves terve- zőikről, arról, hogy miért fontos számukra a közös munka.

Boráros Szilárdról Markó Róbert vező lesz – szegénylegény volt csak. Viszont már ekkor is úgy hívták: Boráros Szilárd. (E kettős identitás, a szláv és a magyar, Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tervező. (Ez a történet Boráros művészetének is megkérdőjelezhetetlen sajátja. Azon- látszólag népmese. E műfaj évezredekig a felnőtteké volt, nem ban – számomra megdöbbentő módon – szó nincsen arról, pedig a gyerekeké. Azzal együtt történetünk főhőse, ez a bi- hogy a tervezői világ valamiféle kisebbségiséget képviselne akár zonyos tervező pályafutásának zömében mesékkel dolgozik: itt, akár ott: ehelyett igen magabiztosan szintetizálja a két kul- azok igen erősen szimbolikus belső képiségét alkotja külső túrából azokat az elemeket, amelyeket arra érdemesnek tart.) képiséggé. Ha tetszik: materializálja. Nagyobb feladatot nehe- Egyszer csak egy forgószél fölkapta ezt a Boráros Szilár- zen tudnék elképzelni.) dot, és nem tette le máshol, mint annak a mesebeli ország- Egy mesebeli országban született, amit úgy hívtak: Cseh- nak, Csehszlovákiának a fővárosában, amit úgy hívtak: Prága. szlovákia; annak is egy mesés tájékán, a Csallóközben. Persze Élt, éldegélt ez a Boráros Szilárd ebben a Prágában, mígnem ekkor még mit sem tudott arról ez a tervező, hogy egyszer ter- egyszer csak találkozott egy óriással, akit úgy hívtak: Alois

18 báb és színpad

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

Tománek. Volt ennek az óriásnak egy akadémiája, ahol bá- ságot alapítani, ezúttal Zalaegerszegre. Aztán – hogy miért, az bokat tervezni és készíteni tanított szegénylegényeket – kel- megint másik mese – továbbmentek, egy másik királyságot lett neki egy éppen olyanforma, mint ez a Boráros Szilárd, a maguk ízlésére formálni, ezúttal Szombathelyre. Aztán azt fogta, maga mellé vette. (A prágai akadémia, a DAMU Eu- mondta a Boráros Szilárd a táltos paripának: én eddig jöhet- rópa egyik legjelentékenyebb művészképző intézménye, a tem veled, kicsi lovam, most már a magam ura leszek. És sa- bábművészképzés terén feltétlenül – arról meg, hogy a cseh ját királyságot alapított, azt pedig úgy nevezte el: Magamura. bábszínház szerepe kiemelkedő jelentőségű az európai báb- (Ugye, hogy megmondtam!) művészetben, talán felesleges is szólni. Alois Tománek Podoby Ez a Magamura mindig ott volt, ahol a Boráros Szi- loutky [A báb formái] című könyve pedig az egész kontinens lárd. Meg a tündérkirálynő felesége, a Milada. Meg a három báboktatásának egyik alapműve. Magyarul nem olvasható.) tündérkirálykisasszonyuk, akik időközben születtek erre a vi- A Boráros Szilárd az inasévek alatt kitanulta az óriástól meg lágra, és akiket úgy neveztek: Laura, Emma, Júlia. De főleg egy a társaitól – mert laktak más óriások is azon az akadémián – a mesebeli falucskában volt ez a Magamura tündérkirályság, azt szakma csínját meg bínját. Volt aztán játékkészítő, tanár, báb- meg úgy hívták: Hottó. Annak a Hottónak a legeslegszélén állt játékos, gólyalábas, színházigazgató – mikor hogy. (Boráros a Boráros Szilárdnak a palotája, és annak a palotának az ajta- szerteágazó tehetsége a színház számos szegmensében próbált ja mindig nyitva volt hívott és hívatlan vendégnek egyformán, utat törni magának: előadói vénája a színészetben, szervezői és és abban a palotában mindig kapott egy karika kolbászt, egy vezetői vénája a színházigazgatásban, képzőművészi vénája a falás kenyeret meg egy pohár bort mindenki, aki arra tévedt. tervezésben és a kivitelezésben. Mindeme képességek együttál- (Megint nem tűnik lényegesnek, és megint az: a hely. A ház, lása előbb-utóbb színházalapításhoz vezet…) benne a műhely, előtte a diófa, mögötte a pince. Az alkotás ide- Egy szép, habár fölöttébb esős napon ennek a mesebe- ális és személyes tere. És a faluban az évente, tulajdonképpen li Csehszlovákiának a mesebeli fővárosában egy bőrig ázott költségvetés nélkül megrendezett Bábparádé – amelynek lét- tündérkirálylányra lett figyelmes ez a Boráros Szilárd, azt a rehozásában a szintén hottói illetékességű Ziránó Színház je- tündérkirálylányt meg úgy hívták: Milada. Volt neki vezeték- lentőségét sem kell letagadni –, amely Bábparádé hazánk egyik neve is, mi tagadás, furcsa egy vezetéknév volt az, de ez nem legizgalmasabb bábműhelye. Független színházi fesztiválja.) is csoda: ez a Milada ugyanis egy olmützi tündérkirálynak Eddigre már a szegénylegényből lett tündérkirályról tudta volt a lánya. A Boráros Szilárd nem teketóriázott, feleségül mindenki, hogy tervező. Vagy három tucat mesebeli város- kérte a tündérkirálylányt, az meg hozzá is ment haladékta- ban dolgozott Pécstől Győrig, Miskolctól Debrecenig, Var- lan, és ettől egyszeriben szegénylegényből tündérkirállyá vál- sótól Zágrábig. Tervezői világát sokszínűnek mondták. Ez tozott a Boráros Szilárd maga is. (Talán furcsának tűnik egy a világ népinek kortárs volt, kortársnak népi. Magyarosnak szaklapban Boráros családi életének felemlegetése. Ugyanak- szlávos, szlávosnak magyaros. Nagyvonalúnak minuciózus, kor biztosan állítom: a nyugodt családi háttér teszi komplex minuciózusnak nagyvonalú; ösztönösnek spekulatív, speku- világegésszé Boráros alkotóművészetét. Mindenkinek az al- latívnak ösztönös. Éppen ezért ismerte föl mindenki, aki csak kotóművészetét. A színház legalább olyan fontos, mint az élet; egyszer is látta. de az élet mindig fontosabb, mint a színház.) Rendíthetetlen munkabírással, soha nem sietve teremtgette Most már hol alapítson saját tündérkirályságot ez a ezt a sokszínű világot ez a Boráros Szilárd. Közben pedig maga Boráros Szilárd a tündérkirálynő feleségével, a Miladával? mellé vett szegénylegényeket, hogy segítse, tanítsa, pallérozza Fogta, elutazott egy másik mesebeli országba, amit úgy hív- őket, egyengesse az útjukat. Hogy esetleg szegénylegényből tün- tak: Magyarország. Itt találkozott egy táltos paripával, azt úgy dérkirályok, táltos paripák, óriások lehessenek majd egyszer. hívták: Kovács Géza. Nosza, a maguk ízlésére formáltak egy És hogy el-elmeséljék olykor ennek a tervezőnek, a királyságot ezek ketten (meg még néhányan) Kecskeméten. Boráros Szilárdnak a hiteles történetét. (Bárhová is születik Aztán – hogy miért, az másik mese – továbbmentek, új király- egy fiatal élet, ugyanazok a próbák várnak rá az életében a

19 báb és színpad

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

születéstől a felnőtté válásig: útnak indulás, elválás a szülők- szi feladatok ellenére – és azokkal együtt – mégsem a színé- től, barátok és közösségek megtalálása, saját egyéni mintá- szet volt a fő tevékenysége, hanem maga a műfaj. zatok kialakítása, az intimitás megtapasztalása, végül az el- Az sem véletlen, hogy amikor a Budapest Bábszínházhoz köteleződés. Nem magamtól tudom: Boldizsár Ildikótól. Ő szerződtette Meczner János, aki az egyetemen is osztályvezető se [csak] magától tudja: a népmeséktől. És akkor ugyanoda tanára volt, nemcsak színészként jelent meg a színlapon, ha- jutottunk vissza, ahonnan elindultunk. Itt a vége, fuss el véle!) nem tervezőként is, majd rendezőként olyan előadással rob- bant be 2013-ban a bábos és – nyugodtan mondhatom – az általános színházi köztudatba, mint a Semmi. Ahogy Janne Hoffer Károlyról Csizmadia Tibor Teller regénye fontos a kamaszok gondolkodására gyakorolt hatása miatt, ugyanúgy fontossá vált ez az előadás a műfaj Előre is elnézést kell kérnem az olvasóktól, mert a következő gazdagságát bemutató eszköztára okán. Olyan előadás szüle- sorok végtelenül szubjektívek, személyesek, ilyen módon leg- tett, amelyet a kritikusok az év gyerek- és ifjúsági előadásának alább annyira szólnak az írás szerzőjéről, mint írása tárgyáról. választottak. A produkciót nemcsak rendezőként, de terve- Hoffer Károllyal a felvételin találkoztam először, 2008- zőként is jegyezte, és nagyrészt azzal a csapattal vitte sikerre, ban. Érettebbnek tűnt a többieknél, életkoránál fogva is, akikkel együtt tanult az egyetemen. Abban is áttörést jelentett ugyanakkor látszott nyitottsága, tanulni vágyása. Korábbi, ez az előadás, hogy megmutatta ennek a generációnak az al- rajztanári végzettsége szinte ideális volt ahhoz a döntéshez, kotó erejét, azt a potenciált, amely az egyetemi képzés során, hogy a bábszakmát válassza. Direkt írok bábszakmát, és nem az egymásra épülő bábszínészosztályok tapasztalataiban sű- bábszínészetet, mert első pillanattól kezdve látszott, hogy bár rűsödött meg. Hogy nem egyszeri sikerről volt szó, azt olyan színész szakra jelentkezett, őt a bábműfaj egésze, a színészet, előadások létrehozása bizonyította, mint a kritikusok által egy előadás látványvilágának kialakítása és a rendezés is ér- szintén díjjal jutalmazott Az időnk rövid története. dekelte. Ennek a generációnak a művészi erejét hívtam segítsé- „Előélete” és gondolkodása az osztály egyik megha- gül én is a Márton László által írt Trisztán és Izolda történet tározó tagjává tette, azzal együtt, hogy az akkor induló bábszínpadra állításakor. Károly tervezte a bábokat, de más, a bábrendezőképzés egyik fő szempontja volt, hogy a rendező szcenikára vonatkozó ötletei is segítettek nekem abban, hogy és a színész szak, különösen az első két évben, minél több felü- egy ilyen nagy formátumú művet színpadon, bábszínpadon leten találkozzon. A vizsgák közül az egyik legemlékezetesebb valósíthassak meg. volt homokrajza az írásvetítőn: ahogy egy teljes emberéletet Hoffer Károly szakmai története nincs befejezve, inkább futtatott végig pár percben, az a bábműfaj változatosságáról, a most kezdődik. A következő lényeges, oktatói állomása az csodáról is szólt, amelyet a gyerek és a felnőtt is átélhet. Nem lesz, amikor az általa, általunk felnőni segített következő mű- véletlen, hogy amikor az osztály vizsgaelőadásaként Huxley vészi generáció a pályára kerül. Akkor lehet igazán lemérni, Szép új világát mutattuk be, ő a nagyhatalmú, mindenki fölött hogy az a tudás, amely folyamatosan fejlődik benne és alakul, álló Mustapha Mond világellenőr szerepét kapta. De a színé- hogyan ölt testet a tanítványokban.

20 báb és színpad

Michac Gáborról Ellinger Edina remek példa arra, milyen nagyszerűen működik alkalmazott művészként és alkotótársként, hogyan képes – félretéve a mű- Gábor vizuális világával először nem mindennapi, mi több, vészi egót – egyetlen pillanat alatt ráhangolódni a rendezőre. nem is színházi körülmények között találkoztam. Néhány Amikor felmerült számomra egy szólóelőadás létrehozá- éve a Nagykörúton hazafelé tartva, az autóból megláttam egy sa, egyrészt biztos voltam abban, hogy Tengely Gábor ren- plakátot, rajta egy gyönyörű bábbal. Tengely Gábor akkor dezi, másrészt nagyon szerettem volna, ha a látványt Michac rendezte a Csongor és Tündét a Nemzeti Színházban, a plakát Gábor tervezi. A csomótündérben ugyanis van tündér, Gábor pedig ezé az előadásé volt. Azonnal megírtam egy SMS-ben világáról pedig, ahogy említettem, egy furcsa tündérvilág jut Tengely Gábornak, mennyire szépnek, kifejezőnek tartom a eszembe, és a történet a hétköznapisága ellenére elemelt. Kez- bábot, és érdeklődtem, ki tervezte. Emlékezetes maradt az detben még nem alakult ki a technika, a tárgyjáték, ezért az előadás, csakúgy, mint egy másik Tengely-rendezés, a győ- első tervek egyike a jelmezem volt, ami nekem sok kapaszko- ri Vas Laci!. Ott csillant fel a szemem arra, amiben Michac dót adott a karakterhez. Amikor kialakult az előadás rendsze- Gábor egyedülálló: a folk XXI. századi használatára, múlt re, és elkészült a pop up iroda, több órás körültekintő, színek- és jelen, tradíció és mainstream ötvözésére, a népi motívu- re, méretekre, egymáshoz való arányokra koncentráló váloga- mok megőrzésére és hiteles újragondolására, futurisztikus, tás után lettek meg a báb tornacipők, amelyekkel játszom. Ám a mangák világát is idéző figurákkal egy XXI. századi furcsa a csomótündérnek pontosan tucatnyi díja is van, ez pedig 12 tündérvilág megteremtésére. Nem állítom, hogy a figuráiról karakteres, részletgazdag, játékos, szellemes fricskákkal teli először a bájos jelző jut eszembe, mert a karakterei erősek, díj. A néző valószínűleg nem látja teljesen ezek kidolgozott- van bennük egyfajta sötétség vagy szomorúság, de ha a ren- ságát, de számomra nagy öröm a velük való játék. dező tudatosan választja a történethez az ő világát, tökéletes Rendezőként, azt hiszem, élete legnehezebb feladatát ad- lesz a színpadi harmónia. tam neki a Gingallónál. Az Igazgyöngy Alapítvány tanulóinak Évekig követtem a pályáját, láttam részletes, művészi mó- munkáiból, kétszáz gyerekrajz motívumaiból kellett kiválo- don kidolgozott bábterveit, díszletmakettjeit, jelmezrajzait, és gatnia az előadás témáihoz illő részleteket, azokat a figurá- egy nagyon izgalmasan gondolkodó látványtervezőt ismer- kat, amelyek bábbá konvertálhatók, miközben a kiválogatott tem meg munkái által. Mielőtt együtt dolgoztunk, a Budapest karakterekhez nem nyúlhatott hozzá. A cél ugyanis az volt, Bábszínházban két nagyszínpadi produkcióban dolgozott. A hogy Szalóki Ági tiszta zeneisége találkozzon a gyerekek naiv Hókirálynőben, ahol a bábokban tökéletesen sűrítette a sze- világával. Gábor pontosan megértette, miről van szó, ebben replők tulajdonságait, és A csillagszemű juhászban, ahol a az esetben mit jelent a koherens világ, és alkalmazott művész- nem sztereotip gyerekszínházi jelmezek akár kifutón is meg- ként a produkció érdekében feladta a saját elképzeléseit. jelenhetnének, hiszen a népi motívumokat, összhangban a És néhány praktikus faktort sem felejthetünk el. Mivel rendezői koncepcióval, úgy gondolta újra, hogy az az előadást több mint 100 báb van a Gingallóban, és ezeket rövid idő alatt meg- és elemeli, a ruhák részletgazdagsága pedig a színészt kellett legyártani a műhelyekben, a tervezésnél és a munka segíti a szerepformálásban. irányításánál figyelembe kellett vennie a színház működését, Közvetlen kapcsolatba azonban csak két éve kerültem vele: a megvalósíthatóságot. Jelmezeiben egyre öltöztetőbarátabb, először színészként, aztán rendezőként. Érdekes, hogy alap- azok tartósak, minőségiek, kompromisszumok és olcsóság vetően egyik produkció sem jellemző rá, de mindkét előadás nélküliek.

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

21 kritika

molnár zsófia faLSTAFF PÓLÓJA

IV. Henrik I-II. – Örkény Színház

Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával

Olajozottan működő színpadi gépezet, viszonylagos egyszerűség, nem mindig tiszta/tisztázott szerepek és játék. Mácsai Pál rendezése leginkább logikai felad- vány két részben – jó esetben az észre hat, az érzelmekre nem.

A IV. Henrik még Shakespeare királydrámái közül sem a leg- alkudott meg. Értsd: a fekete falakon némafilmes inzertekhez ha- népszerűbb színpadon, ami némileg érthető, hiszen az első rész sonló vetítések jelzik a helyszíneket, ami ügyes és szükséges meg- önmagában nem elég kerek, a másodikban pedig sok a töltelék, oldás, hiszen gyakorlatilag minden jelenetváltásnál kilométere- azzal dolgozni kell. Emellett a figurák, a konfliktusok és a jelle- ket ugrálunk a palota és a kocsma, a csatatér és valamilyen főúri mek sem annyira markánsak, mint például a III. Richárdban, bár rezidencia között, ahol szimultán történnek az események. Míg a egy érdekes figura azért itt is akad, még ha az nem is a címsze- király a tanácsadóival tárgyal, a trónörökös a Disznófő kocsmá- replő – csak köznépi pandanja, aki a világirodalomban később ban veri el az időt, míg Percy őrgróf és öccse az ifjabb Percy elé nagyobb karriert csinált, mint a koronás fő a történelemben. A tárja a trónfosztó cselszövést, Falstaff és társai (Henrik herceget kettős darab, legalábbis ebben az egyszerre korszerű és korsze- is beleértve) útonállókká avanzsálnak. Ami a díszletet illeti, ott rűtlen színrevitelben, történelmi tablónak vagy tananyagnak nincs hiányérzet, pedig csak egy asztal, egy terebélyes bőrkana- sem elegendő, példázatnak is gyengécske: a történelmi tényeket pé, néhány szék és pár apró kellék áll a színészek rendelkezésére, maga alá temeti a sok-sok alakoskodás, köpönyegforgatás és de mindez bőven megteszi. szerepcsere, az időtlen jelmezek és a filmstúdiószerű díszlet pe- A dramaturgia kérdése már csavarosabb, mert míg az I. rész dig ledobja magáról a historikus távlatot. Mácsai rendezésében gyakorlatilag húzások és változtatások nélkül vezettetik elő, ad- igazán csak egy dolog világos: az ember a pénzért/hatalomért/ dig a másodikban akad több üdvösen praktikus döntés, bár a földért/szeretetért stb. sok mindent hajlandó megtenni, egy-két játék második része több húzást is elbírna. A darab és a szín- kivételtől eltekintve mindenki lop, csal és hazudik, kicsiben vagy revitel kapcsán is nyilván a sokat emlegetett szerepösszevoná- nagyban, ön- vagy államérdekből. sok a legérdekesebbek. A duplázások (helyenként triplázások) nagy részét megoldja maga a drámaíró azzal, hogy az udvari és Kovács Dezső: Az egy-két kivételt sem könnyű megtalálni a kocsmanép soha nem találkozik szemtől szemben. Egyedül a itt, ahol az amoralitás az eszmény, a csalás a mindennapi fogadósnő és a főbíró szerepét kellett az eredetihez képest kis- túlélés eszköze, s ennek próbál megfelelni majdnem min- sé csonkítani, hogy Pogány Judit ne kerüljön szembe önmagá- den szereplő. De vannak fokozatok, átmenetek, időnként val a második részben. A színházi második felvonásban viszont szórakoztató egybecsengések a figurák cselekedetei kö- megmaradt két vidéki, Kopár bíró uradalmán játszódó jelenet, zött, már amennyiben a rendezői, színészi hangsúlyok amelyeket talán érdemesebb lett volna beáldozni, ugyanis sem ezt láthatóvá teszik. a dramaturgia, sem a jellemábrázolás (Falstaffé) szempontjából nincs különösebb jelentőségük; a nézőnek az az érzése, hogy csu- Az alaphelyzet mindenesetre fontos: a koronabirodalomban pán azért maradtak benne az előadásban, hogy egyrészről meg- nem nyugszanak a kedélyek, noha Anglia királya, IV. Henrik idézzenek egy bevett shakespeare-i fogást (lásd mesteremberek), végre békét akarna. A küzdelem eleve két színtéren zajlik: az ud- másrészről Znamenák is kapjon egy szórakoztató bravúrszámot, varban, tárgyalóasztal mellett, és a csatatéren, ahol (még) a király Darvas Ferenc pedig egy pillanatra kibújjon Csöndes hallgatag- színeiben az ifjú Henry Percy, Szélvész jeleskedik. Csakhogy a ságából. Ráadásul a falusi toborzás intermezzóját sem sikerül nemesség kevély és büszke, hát még az ifjúság – nagy átok ez egy igazán poénra futtatni, mert a beszélő nevű újoncok (Rozsdás, országnak, amely így ismét polgárháborúba sodródik. És ez még Hűvös, Sebes, Vékony és Maczkó) megszólaltatása inkább idét- csak az udvar, egy társadalmi réteggel lejjebb, ahová a trónörökös len, mint pihentető, azt pedig már eddig is tudtuk, láttuk, hogy befészkelte magát, ugyanúgy dúl a belviszály. Van tehát politikai mindenki megvesztegethető. ellentét, generációs vita és társadalmi feszültség bőven. A szerepösszevonások – amelyek logikája feltehetően a trón- Egy (két) ilyen szertágazó, sok szálon és két párhuzamos sí- örökös kettős életéből adódik – többször kifejezetten szellemes kon futó darabot nem könnyű előadássá összerántani, de Mácsai fogásokra adnak lehetőséget: szép például, amikor Polgár Csaba, igazán csak a látványvilágon egyszerűsített, dramaturgiailag nem miután Szélvész Percyként elesett, Mortonként viszi saját halál-

22 kritika hírét. Ahogyan a fentebb már megidézett Pogány Judit szerepei rálja azokat a konfliktusokat, amelyektől élettelivé, élve- is gyönyörűen kiegészítik egymást: IV. Henrik (és később fia) zetessé és részben követhetővé válik a sokszor széttartó tanácsosaként egyszerre szigorú és engedékenyen igazságos fő- cselekmény. Színészalkat és szerep Falstaff megformálá- bíró, Falstaff mellett a méltatlanul szeretett férfiért bármire kész, sakor simul harmonikusan össze, anélkül, hogy a játékos keménykezű, de a lábáról könnyen levehető asszony. Akinél ez a kilépne a drámaíró által megszabott keretek közül. Mind- fajta egyenes megfeleltetés még működik, az Takács Nóra Diá- ezt jótékonyan szolgálja Nádasdy Ádám üdítően kortársi, na: egyik figurája a királyt annak idején trónra segítő Worcester a beszélt nyelvhez közelítő fordítása. grófé, id. Percy öccséé, a másik a harctól végül távol maradó id. Percy feleségéé – az első tényleges nadrágszerep, a másodiknál a Nagy Zsolt alakítása csupa kérdőjel. Kocsmatölteléknek túl ficsú- nadrágviselet jelzésértékű, amikor összeesküvés bűnében több- ros (ki gondolta volna, hogy egyszer ide jutunk), trónörökösnek szörösen vétkes férje ülepe alá tolja a gyávaság kerekeken guru- nem elég érett, de ez utóbbi minőségében még mindig hihetőbb, ló „trónusát”. Csakhogy az ilyesfajta megfeleltetések egy adott mint megjátszott részegségében. Azt a tanulságot vele kapcsolat- ponton túl nem működnek, a további kisebb szerepek leosztása ban mindenesetre biztosan levonhatjuk, hogy nem a ruha teszi pusztán gyakorlati döntések sorának tűnik. az embert. Tulajdonképpen jelzi ő, hogy a „Rikiség” csak szerep, A dupla főszerep Csuja Imréé, aki többször nyílt színen vált tudja, hogy feladata van, még csak gyávának sem lehet nevezni, egyikből a másikba. Ugyanakkor ez nagy váltást nem jelent, hi- mert amint szorul a helyzet, fegyvert ragad – olyan, mintha a zül- szen a két figurában valóban sok a közös, csak a regiszter más. lés alaposan kicentizett marketingfogás lenne, hogy amikor majd IV. Henrik – bár ahogy a végén elárulja: „Görbe utakon jutottam trónra kerül, nagyobb legyen a hatás. A rendezés talán egyetlen én a koronához” – nem rossz uralkodó, a bűne nem is ez, hanem igazán határozott értelmezésbeli döntése Poins folyamatos sür- az, hogy nem mutatja ki elég bőkezűen a háláját: azok fordulnak gölődése az ifjú Henrik körül, mintha hivatalból rendelték volna ellene, akik a fejére tették a koronát; ahogyan Falstaff sem kötélre ki mellé, hogy tartsa rajta a szemét, vigyázzon rá: Znamenák a való gazember, inkább kisstílű csaló, aki nem is annyira hazu- legelső jelenetben néma szereplőként ott van a tárgyalóteremben, dik, mint nagyokat mond, mindemellett felettébb önreflexív és majd végig Nagy Zsolt sarkában lohol, de úgy, hogy lehetőleg ne önironikus ember, ami roppant szerethetővé teszi. Neki is meg- keltsen feltűnést. Falstaff gyanúját még így is magára vonja, vagyis van a maga udvara, ahol csak látszólag nem ő a király, de közben feltehetően idegen a kocsmai közegben, de védelmező pozíciójá- úgy manipulálja híveit (leginkább Pogány Juditot), hogy azok ból nem kibillenthető. Nem mellesleg legszebb jelenete, amikor észre sem veszik, bárkit meglágyít. Haragudni egyszerűen nem Henriket átöltözteti, felkészíti az udvari szerepvállalásra. lehet rá. Csuja Falstaffként karakteresebb, a bohócfigurát jobban A tékozló fiú ellenpontja a lánglelkű, de a trónörökössel szem- érzi, mint az utódlása miatt aggódó uralkodóét, sőt Falstaffként ben igen éretten gondolkodó, határozottan ítélkező Szélvész Per- jobban viseli gondját a trónörökösnek, mint igazi apjaként: Hen- cy, aki bármekkora hadvezér és hős, annak áldozatául esik, hogy rikkel, illetve – Nádasdy Ádám fordításában becézve – Rikivel nagyravágyóan helyre akarja hozni apja és nagybátyja bűnét („Ti való szerepjátékukban a saját szemére is hányja, hogy „te vitted egy jogtipráshoz asszisztáltatok?”). Polgár Csaba nagyszerűen hoz- rossz útra az ifjú herceget”. Egyébként ez a szerepjáték, amikor za a fejlett igazságérzettel rendelkező, türelmetlenségében gúnyos Rikivel eljátsszák, milyen lesz a hazatérés az udvarba, Csuja egyik és macsó, monomániás figurát, aki rendszerint képtelen uralkodni nagy pillanata: nyeglébb és lazább, mint Nagy Zsolt valaha. az indulatain, és ez is lesz a veszte. És ha már Polgár Csabánál tar- tunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az előadásban neki is K. D.: Nem kisebbítve Csuja kettős szerepformálásnak ér- jut egy bravúrszám: Paplanos Dollyként maga a tökély, olyannyira, tékét, megjegyezném, hogy Falstaff figurája Shakespeare- hogy Falstaff búcsújelenetének lényegét – miszerint a vén bohóc nél is plasztikusabb, „testesebb”, mint az uralkodóé. És kénytelen beismerni, hogy bizony öregszik – agyon is csapja, de ez hát Csuja, a virtigli komédiás hogy ne formálná nagyobb egyáltalán nem az ő hibája és aránytévesztése. élvezettel a bővérű kocsmatölteléket, az érzéki élvezetek- nek hódoló vagányt, mint a hűvös és szigorú Henriket. K. D.: És hamar előáll a szerepkettőzések nagy veszélye: Jószerével ő viszi a hátán az előadást, legalábbis ő gene- az egyébként remek Percy-figurát bizony „felülírja” a já-

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

23 kritika

tékban Paplanos Dolly ugyancsak vérbő alakja: a szerző, Shakespeare, s a színész, Polgár Csaba is nagyobb élvezet- Mi? William Shakespeare: IV. Henrik I-II. tel merül alá a figura dévaj bohócériájának bemutatásá- Hol? Örkény Színház ban, mint Szélvész Percy amúgy igencsak összetett jelle- Kik? Csuja Imre, Nagy Zsolt, Pogány Judit, mének kibontásában. Nem beszélve arról, hogy Dolly és Znamenák István, Polgár Csaba, Kaszás Gergő Falstaff duettje az előadás egyik legélvezetesebb jelenet- sora: a két csélcsap mihaszna bizony lubickol a móriká- m.v., Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Kókai lásban, az ugratásban, a szerepjátékban. Dús életismeret- Tünde, Zsigmond Emőke, Ficza István, Dóra tel formálják meg figuráikat, amelyek ekként sokféle színt Béla, Jéger Zsombor, Novkov Máté / Díszlet: csempésznek a játékba. Izsák Lili / Jelmez: Benedek Mari / Zene: Darvas A szerepértelmezések terén Kaszás Gergő id. Percyként nem Ferenc, Herczeg Tamás, Kákonyi Árpád / Dal- (mert ott alakítása a helyén van és konzekvens), de a Lövő nevű szöveg: Máthé Zsolt / Dramaturg: Ari-Nagy bűnöző bőrében okoz azért még némi fejtörést: ki ez a figura, Barbara / Rendező: Mácsai Pál aki időnként besétál, fog egy lámpát, és ráveti a fényét egy ilyen- olyan nőre, mint valami pornófilmrendező? Erre egyelőre nincs megoldásunk. Hogy a szolgálataiért, segítségéért, szeretetéért mindig minden- A színpadon egyébként mindenki pontosan és alázatosan teszi ki viszonzást vár? Hogy odafent és odalent is egyaránt vannak a dolgát kisebb-nagyobb szerepeiben – ahogy a háttérben időn- gazemberek és nemes jellemek? Vagy azon érdemes tovább gon- ként megszólaló zenekar is, noha közreműködésük, valljuk be, alig dolkodni, hogy ki áruló, és ki nem? Idősebb Percy, aki úgy forog, észrevehető. Ez nem értékítélet, csak szomorú megállapítás, hogy mint a szélkakas, és még a saját fiát is képes a sorsára hagyni? És a részben cserélődő zenészek jelenléte a kocsmai jelenetek felveze- ifjabb Percy az-e? És a könnyen megvesztegethető Falstaff? Vagy tésétől eltekintve inkább puszta divatos formalitás marad. a frissen megkoronázott V. Henrik, akire a zárójelenetben a saját Amellett, hogy a színészi teljesítményeket igazán nagyra ér- testvérei is gyanakodva pillantgatnak a szemük sarkából? Esetleg tékeljük, még ha a rendezés egyes alakítások amplitúdóját a lé- annyi az egész, ami Csuja Imre pocakjáról könnyen dekódolható: nyegtől inkább a poén felé viszi is – és még csak ez sem elmarasz- az élet olyan, mint egy hatalmas óriáskerék, csak forog körbe- talás, mert Dido búcsúja walesiül és Glandower mint botcsinálta körbe – egyszer fent, egyszer lent? Sovány mondandó. druida főpap ugyanabban a jelenetben telitalálat –, nem hagy nyugodni az előadás miértje. Határozott döntések nincsenek, Jászay Tamás: Lehetetlen és reménytelen, s mint ilyen, csak szórványos hangsúlyok, (főleg a második részben) zeng- rendkívül tiszteletre méltó vállalás az Örkény Színházé. A zetes tételmondatok, amelyeket akár áthallásként is értelmezhe- nálunk alig játszott drámáról Mácsai Pál rendezése után tünk. Akár. Ha nagyon akarunk. Természetesen ilyen a színlapon sem fogjuk azt gondolni, hogy kihagyhatatlan reperto- szereplő idézet: „Egy napon majd a bűn, mint meggyűlt kelés, árdarabja egy magára valamit adó művészszínháznak. kifakad és folyni kezd a genny” – hát igen, a világ állapotja év- Mert nem az, ez szinte biztos. De vajon lehetne, lehetett századok óta változatlan; vagy a tenyérbemászó érsek (Vajda Mi- volna az? Számomra épp az a legbosszantóbb ebben az lán) utalgatása az „ostoba tömeg”-re, vagy például ez: „Kösd le a egészben – és nyilván csalódást okozok szerkesztőnek, nyughatatlan lelkeket külföldi ellenség képével, s elfelejtődik az olvasónak, de Molnár Zsófia cikkével nem fogok, mert itthoni gond.” De honnan jutunk el hová? A tárgyalóasztaltól a nem tudok vitatkozni, minden meglátására helyeslően halálos ágyig? A kocsmától a trónteremig? Már aki, persze, mert bólintok, kommentáromban legfeljebb néhány megjegy- van, aki marad, ahol addig lébecolt, mint Falstaff, aki protezsáltja zését aláhúzom –, hogy itt most talán ennek a lehetősége trónra jutásával kiváltságokat remél, de hatalmat nem, csak élet- csúszott ki a kezünkből. Hogy miért? Azért, mert belát- járadékot kap, hisz mindannyian láthattuk, milyen ingatag jel- ható időn belül fővárosi színház nem fogja újra műsorra lem. Mi ennek a bő három órának a veleje? tűzni a darabot, az egészen biztos. A Shakespeare-összes- ből a IV. Henrik is ki van pipálva, kérjük a következőt K. D.: A „honnan jutunk el hová” problematikája alig- (persze Nádasdy Ádámtól, ha egy mód van rá, célzok itt hanem az előadás egyik legfőbb dilemmája. A kérdéssel gonoszul a Víg rémületes Rómeó és Júliájára és vitatható tulajdonképpen a szerzőhöz és a rendezőhöz egyaránt le- Othellójára az utóbbi évekből). A hazai színházi emléke- hetne fordulni. Utóbbihoz talán azért is, mert ha már volt zet amúgy érthető módon nem sok (fontos) előadást tart olyan merész, hogy a két egész estés drámát egy színházi számon a IV. Henrikből, pláne nem olyat, amikor mind- estébe sűrítette, miért nem volt még merészebb, radikáli- két részét eljátszották. A 80-as években több premierje sabb, bátrabb stb., s miért nem húzta még inkább „csont- akadt, majd az utóbbi fél évtizedben is fel-feltűnt a da- ra” a színjátékot, s miért vállalta föl, hogy bizonyos kap- rab, érdekes módon mindig vidéken: Kaposvár, Miskolc. csolódási pontok, konfliktustípusok, viszonyrendszerek Időben e két „korszak” közé esett Zsótér Sándor 1999-es ennek megfelelően vázlatosak vagy elvarratlanok marad- szegedi (!) Falstaffja. Szerencsés vagyok, hogy vagy fél janak. Ámbár azzal talán még nagyobb kockázatot vállalt tucatszor láttam ezt a szűk színházi szakmán kívül nagy- volna, ha valóban két estén játszatja a kétestés drámát. A jából mindenkit hidegen hagyó, csodálatos előadást (Ki- szerző szándékairól pedig csak sejtéseink lehetnek, illet- rály Levente! László Zsolt!), amelyben kristálytiszta logi- ve a Shakespeare-szakirodalom sok mindent föltárt már, kával, erőteljes képekben mutatta meg magát a shakes- ám a végső, vélhetőleg egészen prózai motivációk való- peare-i konstrukció. A darab egy angol nyelvű elemzé- színűleg megmaradnak már a jótékony színháztörténeti sében olvastam azt a megfontolásra érdemes gondolatot, homályban. miszerint a kétrészes IV. Henrikben Shakespeare a maga feltalálta, több ízben sikerrel kipróbált királydráma-re- Hogy a nép, még ha az urak időnként leereszkednek is közé, ceptet bizonyos értelemben a tökéletességig fejlesztette jobb, ha tudja, hol a helye? Hogy semmi sem fekete és fehér? (végre egy kis vitaszerűség: az alapanyagról és színházi

24 kritika

[fel]használhatóságáról jobb véleménnyel vagyok, szem- War című előadása ennek a sztorinak a folytatását nyújt- ben Molnár cikk eleji megállapításaival). Az ifjú Henrik ja, amikor az V. Henriket, a VI. Henriket és a – virtuális emelkedése, Falstaff alászállása, az udvari és az azon kí- sorozat okkal legnépszerűbb darabját, a – III. Richárdot vüli, azzal ellentétes, tehát azt kiegészítő világ pulzáló, egy estén, két részben, öt óra alatt ledarálja. Szó sze- konfliktusos bemutatása életes, változatos kor- és kórké- rint, hiszen az ő felismerésének lényege a shakespeare-i pet rajzol. Kell, mert érdemes figyelni az egymást ellen- dramaturgia és az amerikai politikai tévésorozatok (pl. pontozó, kommentáló részletekre, a fenti és a lenti világ House of Cards) hasonlósága, ebből születik a különálló komplementer felépítésére. (Érdekes lett volna Molnár darabokat egymással összefűző vörös fonal. Igen, ott is alapos kritikájában többet olvasni a két világ nyelvi épít- vannak unalmas és fárasztó részek, mégis van egy olyan kezéséről: Nádasdy fordítása érvényes válaszokat ad a főcsapás, amelyet végig kedvvel és érdeklődéssel követ a kérdésre, azon kívül az új fordítás megszületése a bemu- néző. Persze, némelyik megoldás „csak” ötlet (a rendezői tató egyik, ha nem épp leghasznosabb következménye.) ötletektől ments meg, uram, minket), de összességében Az olvasó-néző egyik dolga a komoly(kodó) nagypolitika mégis ezek jól átgondolt szövevényétől lesz hiteles, átél- és a komolytalan kocsmai világ egyezéseinek azonosítá- hető, a szó legnemesebb értelmében szórakoztató ez a(z sa és lajstromozása. Fárasztó kötelesség, időt, energiát és ál)történelmi, kiszámítható káosz. Ha úgy tetszik, akkor figyelmet igénylő munka. Meggyőződésem, hogy e mai attól, hogy az elénk tárt tágas panorámán vannak lankás szemmel nézve egyszerre korszerűtlen (lásd felgyorsult tájak, szelíd dombok, meg olykor ködös hegycsúcsok és világ stb.) és nagyon is aktuális (lásd a hatalomban ülők veszélyes szurdékok. Az Örkény előadása épp a szorgos ma is olyan vállalhatatlanok, mint négyszáz vagy hatszáz és szakértő kezek megrajzolta tájkép változatlanságával éve stb.) dráma csak akkor képes valódi erényeit megmu- és tagolatlanságával hagy maga után kiáltó hiányérzetet: tatni, ha olyan markáns rendezői koncepció társul hozzá, a távolban apró alakokat látunk, akik a kopár síkságon mint anno Zsótéré volt, aki Falstaffot nemcsak előadása kitartóan, ám különösebb cél nélkül vonulnak hol balra, címébe emelte, hanem az ironikus történelmi naprend- hol jobbra. Ám a nagy odaadással teljesített masírozás szer középpontjába is helyezte. Balgaság volna egymással önmagában még kevés: attól bizony ez még puszta or- semmilyen kapcsolatban nem álló előadásokat hason- szág marad. lítgatni, egy szempontból mégis indokolt más produk- ciók idecitálása, és hozok gyorsan egy külföldi példát is Molnár Zsófia az előadást október 14-én és november 8-án, mondandóm igazolására. Ivo van Hove monstre Kings of Kovács Dezső október 15-én, Jászay Tamás október 28-án látta.

dézsi fruzsina legyen könnyű a hatalom

Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

Marosvásárhelyen bemutatni az Egy lócsiszár virágvasárnapját hogy Sütő munkásságát egyenesen folytathatatlannak találja, Szász nem csupán színházi esemény, hanem egyszersmind kulturális László azonban az életmű mítoszainak újraépítése mellett tette le – mondhatni nemzeti – ünnep. Sütő András itt ugyanis nem el- a voksát, és bár erre valóban voltak kísérletek az elmúlt években, sősorban a romániai magyar dráma nagykorúsodását masszívan egyik sem mondható igazán revelatívnak. A Sütő-drámák színre- elősegítő író, hiszen a városhoz való kötődése jól ismert arcot tár- vitelét, különösen az Egy lócsiszár…-ét az alapszöveg problémáin sít a kultuszhoz. Az azonban egyelőre tisztázatlan kérdés, hogy a túl tovább nehezítik a korábbi sikerprodukciók, gondoljunk csak közönség nosztalgiából is erősen táplálkozó szeretetén, illetve a a Zsámbéki Gábor rendezte kaposvári ősbemutatóra vagy Harag reformáció 500. évfordulóján túl van-e pontosan megfogalma- György főrendezői székfoglalójára Kolozsváron – ez utóbbi előadás zott célja és – főként – jelentősége a dráma mai színrevitelének. tíz évig meghatározó pontja volt az intézmény repertoárjának. Ilyen Kétségtelen, hogy a Sütő-életmű jelentős szerepet játszik az er- múlt után még meghatározóbbá válik az újat mondás kényszere, délyi kulturális emlékezet formálásában, a kollektív múlt filozófiai csakhogy ezzel párhuzamosan az alapszöveg az új színházi irányza- mélységeket is megnyitó értelmezésében, ezt húzza alá a 2014-ben tok és trendek fényében folyamatosan veszít érvényességéből. „(M)ilyen gazdagok vagyunk?” címmel megrendezett kétnapos Maga a dráma Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című el- marosvásárhelyi konferencia is. Vida Gábor itt ugyan kijelentette, beszélése nyomán igyekszik felderíteni a hatalom és az ebből eredő

25 kritika

zsarnokság természetrajzát. Az alapszituáció viszonylag könnyen felvázolható: az igazságban feltétlenül hívő lócsiszár két lovát jog- Mi? Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja talanul lefoglalják, a törvényes út szolgálata feleségének életébe ke- Hol? Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa rül, ennek következtében fordul ő maga a fennálló hatalom ellen. Miklós Társulata A két mű között azonban jelentős különbségek fedezhetők fel, ezek Kik? Bokor Barna, Gecse Ramóna, Kovács Bo- közül – a történelmi háttér mellett – legkiugróbb Nagelschmidt karakterisztikája: a Sütő-szöveg Kolhaas mellé rendeli egyen- tond, Szabó János Szilárd e.h., Simon Boglárka rangú társként, egy-egy értelmezés pedig azt is megengedi, hogy Katalin, Ördög Miklós Levente, Tollas Gábor, Nagelschmidt éppen olyan kulcsszereplő, méghozzá pozitív kulcs- Gáspárik Attila és mások / Díszlettervező: Kupás szereplő, akárcsak az igazságáért küzdő lócsiszár. Dialógusaikban Anna / Jelmeztervező: Hotykai Evelin / Koreográ- erőteljes nyíltsággal csap össze két létszemlélet: Kolhaas Luther fus: Györfi Csaba / Zeneszerző: Boros Csaba / Márton elveihez igazítja értékrendjét, míg Nagelschmidt Münzer Tamás messzemenően radikális nézeteit visszahangozza. A törté- Rendező: Sebestyén Aba net elején majdhogynem egyértelmű, hogy itt Kolhaas Mihálynak van igaza, érvelése újra és újra megsemmisíti a felhorgadó Mün- zer-indulatot, de a dráma minden mozzanatával azt kiáltja, hogy de egyedüli öröksége végül mégis csak a magány marad. Végig- amíg a szereplők nem egyesülnek egyféle, oszthatatlan igazságban, nézi Kolhaas, Nagelschmidt és Mária akasztását, a gyász fájdalma addig az olyan szavak, mint béke, tisztesség, szabadság, kiüresedett pedig monomániaként artikulálódik: lassan az egész színpadot hangsorokként várják, hogy valaki ismét jelentést tulajdonítson beteríti lucfenyőivel, vigyázva, hogy meg ne sértse a gyökereket nekik. Ekképpen válik szükségessé az, hogy a gyökeresen eltérő – de hiába az újult erő iránti vágy, ha egyszer már nincs mibe ka- nézetek ne egyszerűen kizárják, hanem bekebelezzék a másikat – paszkodni. A bűnhődés univerzalitása ugyancsak Sebestyén Aba és ez adja a dráma fő feszültségforrását is. rendezésének sajátossága, itt nincs felmentés a bűnrészeseknek, Az a didaktikus szépelgés viszont, amely a dialógustechniká- tettlegesen vagy metafizikai síkon előbb-utóbb mindenkit elér ból fakad, kényelmetlen helyzetbe hozza mind az alkotókat, mind egy magasabb rendű, arctalan hatalom keze. Az, hogy az igazság a közönséget, hiszen a mai néző zsigerből utasít el minden nyílt hol van mindebben, majdhogynem feltárhatatlan. nevelői szándékot. Kissé különös hát, hogy a Marosvásárhelyi Ugyancsak a rendezői koncepció érdeme, hogy a karakterek Nemzeti Színház alkotógárdája nem kísérli meg a dráma gyö- többsége nem csupán egy példázat papírmasészerű szereplője, keres újraértelmezését, ahogyan a szöveg maivá tételét sem, de egy szigorú kereteken belül meghatározható elvrendszer szócsö- szerencsére elgondolkodik azon, hogy Kolhaas Mihály igazságke- ve, hanem hús-vér ember. Mária (Simon Boglárka Katalin) és resése mellett milyen más történetek bújnak meg a sorok között. Nagelschmidt (Kovács Botond) nyilvánvaló vonzalma már ere- És ez máris több, mint amire számíthattunk. Sebestyén Aba ren- dendően magasabb érzelmi amplitúdót hoz az előadásba, ezt pedig dezésében nem Kolhaas Mihály (Bokor Barna) a főszereplő, ha- tovább fokozza, hogy ezúttal Lisbeth (Gecse Ramóna) és Kolhaas nem gyermeke, Henrik (Takács Örs). Henrik az előadásban végig kapcsolatát sem fojtják meg a szokásos drámai és romantikus kli- aktív szereplőként van jelen, harcol apja rég elveszett igazságáért, sék: szerelmük már-már bibliai tisztasága nyílt érzékiséggel páro-

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

26 kritika sul, ösztöneik fel-feltörnek, testük és lelkük mohón táplálkozik egy- semmit sem láthatunk. Gáspárik kívülről láttatja az ügyészt, éles más testéből-lelkéből – ilyesformán pedig a Lisbeth elvesztéséből karikatúrát rajzol róla, azaz tudatosan eltartja magától a szerepet, fakadó elviselhetetlen fájdalom is hitelesebben mutatkozik meg. méghozzá olyan fokú modorossággal, amely megsemmisít minden Az előadásban Kolhaas két fekete lova is testet ölt (Kocsis belső feszültséget. Mellettük már-már apró melléfogásnak tűnik Anna, Tóth Jess), a halál nagyköveteiként vonulnak végig a törté- Ördög Miklós Levente Tronkai Vencelének teljes jellegtelensége: a neten. Ők egy egészen más, túlvilági dimenzióban mozognak, lá- nagy kavalkádban csak akkor eszmélünk rá, hogy ki is a hírhedt tomásszerű megjelenéseik azt erősítik, hogy a lócsiszár ügye nem báró, amikor Kolhaas Mihály kötéllel rántja magához. a földi életben dől el. Párkák módjára uralják az eseményeket – Felüdülés azonban, hogy Henn János Luther Mártonja nem kár, hogy a rendezés nem aknázta ki teljes mértékig a narrációs mozdíthatatlan szentségként jelenik meg, hanem egyszerű, gon- technikában rejlő lehetőségeket. Az oratorikus zenei kíséret (ze- dolkodó emberként – ezt a szerepértelmezést aláhúzza a ren- neszerző Boros Csaba) és a díszlet (Kupás Anna munkája) foko- dezés is, Luther ugyanis a közönség soraiból indítja érvelését –, zatos szétesése – Kolhaas világának monumentális metaforája – ám önreflexivitásával végül mégiscsak a többiek fölé emelkedik. ugyancsak ezt a szakralitást hangsúlyozza, amelynek csúcspontja Több szempontból is érdekes a Kolhaas Mihállyal folytatott vitá- mégiscsak a nyitány: a szereplők apró fakockákból templomot ja, amelyben ugyancsak a gyermek kerül középpontba. Mintha a építenek, közösen, együttes erővel, boldogan, egymásra figyelve. krétaköri dilemmát látnánk filozófiai szintre emelve, ám itt még És ez a kis templom már az első jelenetben összeomlik, bukásra úgy tűnik, hogy Henriknek megadatik a szabad útválasztás lehe- predesztinálva az egész fennálló világot. tősége. A kisebb szerepekben szerényen helytállnak a többiek is, Igencsak problematikus azonban, hogy az egymás mellé he- Lisbeth Gecse Ramóna megformálásában végre nőként él a szín- lyezett színházi nyelvek képtelenek összhangban létezni – ahe- padon, finomkodástól mentes kacérsága, szeretetteljes játékossá- lyett, hogy egyik kiegészítené a másikat, folyamatos érvénytele- ga kellemes színt visz az előadás folyamába, igazán egyenrangú nítésnek lehetünk szemtanúi. Az előadás alapvetően a magyar partnere azonban nem akad Bokor Barnának. kisrealista játékparadigmába illeszkedik, jól ismert, kodifikált A darab minden hibájával és aránytalanságával együtt persze gesztus- és szimbólumrendszerrel dolgozik. Ugyanakkor ennek korántsem érdemtelen, ám hiába a korszerűsítésre való imponá- kontrasztjaként megjelenik a román színházra jellemző teatra- ló törekvés, a szálak összehangolása és a jelentésrétegek feldúsí- litás, a vizuális ingerek előtérbe helyezése. Ez utóbbi formanyelv tása, az Egy lócsiszár virágvasárnapja nem adja meg magát, nem főként azoknál a szövegszinten elemelt, lírai részeknél szerez ér- hajt térdet a modernizáció előtt. Ennek fő oka a történetvezetés vényt magának, amikor a didaktikusság eléri legmagasabb fokát. egysíkúságában keresendő: Kolhaas Mihály a mészárlások elle- A példázat sűrűségét több alkalommal kontakttánccal oldják, és nére felmagasztosulva veszti életét, ez a végső heroikus mozzanat bár olykor ez is öncélúnak tűnik, az összeférhetetlenség a máso- pedig több mint visszás. Sebestyén Aba rendezése arra a kérdésre dik felvonásban, Tronkai Vencel báró esti dorbézolásánál dom- sem ad megnyugtató választ, hogy érdemes, sőt lehet-e minden borodik ki igazán. A kezdőkép vizualitása sokat ígér, a hatalmi ízében mai hangon megszólaltatni Sütő drámáját, és főképp, bagázs gátlástalansága minden egyes momentumnál igazolást hogy a vérbe fojtott parasztforradalom meg tud-e még mozdítani nyer, és Hotykay Evelyn jelmezei is szépen emelik ki a miliő vég- bennünk valamit – márpedig ez a válasz volna az, amely valódi letes túlzásait. Ömlik a kokain, lekerülnek az ingek, egyre han- tétet adhatna a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásának. gosabban szól a zene – az élvhajhászás tökéletes megtestesülése lehetne mindez, ha Antónia nővér megjelenésével az absztrakció nem fordulna át egyszerű, már-már zavarba ejtő közönségesség- XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX be. Az apáca meggyalázása minden olyan eszköztárat mozgósít, amely szembemegy a korábbi jelenetek ábrázolásmódjával, ezért egyszersmind hitelteleníti is azokat. A testnyelv közhelyekből való építkezése nem a profanizálásra, hanem az ízlés félresiklásá- ra rímel, és bár az előadás egység(esség)e már korábban is meg- megrepedezett, itt törik végleg szilánkokra. Hasonló disszonancia fedezhető fel a színészi alakításokban is. Kolhaas Mihály az előadás legbiztosabb pontja, Bokor Barna értőn és precízen festi fel a szelíd, megingathatatlannak látszó ló- csiszár alakját, aki foggal-körömmel ragaszkodik az észérvekhez, ám a személyes – mondhatni „bánki” – sérelem végül mégis arra készteti, hogy a ráció helyett az igazságkeresés véres útját válas�- sza. Kiszolgáltatottsága ekkor válik nyilvánvalóvá és kollektívvá: ha őt, Kolhaas Mihályt egyetlen legyintéssel félresöpri a hatalom, akkor mi vár a kisemberekre? Bokor Barna remekül érzékelteti a kétségbeesés felé sodródó, majd haragját korlátok nélkül megélő lócsiszár kálváriáját. Az őt ellenpontozni kívánó Nagelschmidt azonban igencsak egyoldalú figurává válik, ugyanis Kovács Botond a nyers harsány- ságon kívül semmiféle eszközhöz nem nyúl a karakter árnyalásának érdekében. A magát szabadsághősként definiáló Nagelschmidtből csak az artikulálatlan düh marad, megszólalásainak ironikus éleit egy az egyben elnyomja az indulatos kiáltozás, így nem tud érzel- mi-gondolati ívet befutni, ez a fajta hektikus stagnálás pedig sú- lyosan rányomja a bélyegét az egész előadásra. Gáspárik Attila ala- kítása azonban még ennél is kevésbé illeszkedik a rendezői és írói szándékhoz: a hatalmasok játékát hibátlanul űző Müllerből szinte

27 kritika

urbán balázs kék szemű kékvérűek és humanoidok XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változ- klasszikus humor helyébe az irónia lép, szerepet kap a teátrá- tatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az lis reflexió is. A szereplők tablója olyan figurákkal egészül ki, alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a akiknek Figaro történetében nincs szerepük. Az egyes felvo- változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. nások szándékosan lassan indulnak, ki-kizökkentik a nézőt; Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyan- a második felvonás eleje szinte azt ígéri, hogy egy új történet is „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának tör- indulhat el. A mesterséges intelligencia, az álomfejtés temati- ténetét. kájával eljátszanak az alkotók; az ezekhez tartozó sablonkész- A nyitókép megfelelően sejtelmes; pontos funkciója, jelen- letet hol ironikusan, hol komolyan használják. A színpadi tör- tése csak jóval később, a játék vége felé körvonalazódik. Figaro ténéseket helyenként hosszú videobejátszások szakítják meg. két, világítóan kék szemű humanoid alkalmazott segítségével A történéseket ugyanakkor nemcsak az emlékutazás foglalja lép vissza emlékeibe a jövőből. Maga a jövő a gépiesített világ keretbe, hanem Almaviva gróf ceremóniamesteri funkciója disztópiája, ahol az Éden vállalat tulajdonosa, Almaviva gróf is, amely akarva-akaratlanul folytonosan visszautal a színházi mozgatja a szálakat és a humanoidokat. Ahogy alámerülünk alapszituációra: a történetet akár úgy is értelmezhetjük, hogy az emlékekben, nagyjából lepereg Beaumarchais darabjának mindvégig Almaviva színházában járunk. története, ezt azonban gyakran akasztják meg különböző Gondolom, a tényleges vagy potenciális nézők között közjátékok, amelyek közvetlenül vagy áttételesen kapcsolód- vannak, akik eleve elutasítanak egy ilyen színpadi olvasatot, nak a mesterséges intelligencia ötletadó problematikájához miként nyilván olyanok is, akik vonzódnak a játéktradíció- (helyenként annyira áttételesen, hogy én már nem is látom kat felülíró rendezői eljárásokból, ötletekből kialakuló szín- a kapcsolatot). A történetnél sokszor fontosabb a reflexió, a házi formákhoz. Magam ez utóbbiak közé tartozom, mégis

28 kritika

szások színvonala. A nem rövid vetítések nemcsak tartalmi- Mi? Figaro házassága avagy egy őrült nap em- lag, de vizuálisan is közhelyesek – az első felvonás ijesztően léke lassú indulása is főként ennek következménye. És maga a szö- Hol? Nemzeti Színház veg is hasonlóan közhelyes. Sényi Fanni sorskomédiája volta- Kik? Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Kristán Attila, képpen sorra vesz minden olyan lehetséges témát, amelyről Barta Ágnes, Söptei Andrea, Szarvas József és részben a beaumarchais-i történet, részben a rendezői ötlet alapján beszélni lehetne – hatalommal való visszaélés, szexu- mások / Beaumarchais Egy őrült nap avagy ális zaklatás, a „felső körök” előjogai, a mesterséges intelligen- Figaro házassága című drámája nyomán írta, cia alkalmazásának lehetőségei, emlékezet és valóság ambi- dramaturg: Sényi Fanni / Zeneszerző, zenei valens viszonya stb. –, hogy azután mindegyikről csupán né- szerkesztő: Katona Dávid / Díszlettervező: hány kézenfekvő általánosságot mondjon el. Nem gondolom Dobre-Kóthay Judit / Jelmeztervező: Bajkó persze, hogy az előadásnak minderről komolyan és mélyen, Blanka-Alíz / Video: Nagy Bianka / Operatőr: akár filozofikusan, akár morális indulattal feltétlenül beszél- nie kellene; azt is el tudnám fogadni, ha mindezekről tudo- Grátz Márk / Ötlet, zenei szerkesztő, rendező: mást sem vevő gátlástalan blődli keveredne ki az anyagból, de Sardar Tagirovsky erre irányuló határozott alkotói szándékot sem érzek. Vagy- is azt gyanítom, hogy a szöveg közhelyességében a rendezői intenció elmosódottsága, határozatlansága (is) tükröződik. csalódás számomra a bemutató. Sardar Tagirovsky általam Ami nem hozza könnyű helyzetbe a színészeket sem. Az epi- látott korábbi – egyébként ettől karakteresen eltérő – rende- zodisták közül azok maradnak meg inkább az emlékezetben, zéseinek is közös nevezője volt a tradicionális (vagyis realisz- akik határozott színészi gesztusokkal építenek egyszínű, mar- tikus játékmódot lehetővé tevő) szöveg ütköztetése a lineá- káns figurákat: Söptei Andrea szkeptikus, a többiek emelke- ris történetmesélést elhagyó, gazdagon teátrális formával. E dett őrültségeit földhözragadt cinizmussal kommentáló Mar- törekvés éppúgy eredményezett már egészen következetesen cellinája, Katona Kinga természetes együgyűséget és ösztönös felépített, magával ragadóan szuggesztív produkciót (a sepsi- rafinériát vegyítő Fanchette-je, no meg Rácz József ironikus szentgyörgyi Az úrhatnám polgár), mint kisebb zökkenőivel színészparódiája. A főszereplők számára viszont a szöveg együtt is átütő erejű, társulatépítői funkcióval is bíró bemu- kevés támogatást nyújt ahhoz, hogy megteremtsék, majd tatót (a nagyváradi Az eset), vagy igen egyenetlen, de világos különböző tartalmi-stiláris elvárások mentén ki is fordítsák koncepció mentén építkező, utolsó felvonásában kivételesen (átértelmezzék, illetve idézőjelek közé tegyék) a szerepsablo- szép képeket és erős színészi pillanatokat tartalmazó előadást nokat. Talán nem véletlen, hogy közülük a legmeggyőzőbb (a nemzeti színházi 6). A Figarót annak ellenére kudarcnak teljesítményt Barta Ágnes (Suzanne) nyújtja, aki a legkevésbé érzem, hogy a rendezői formátum ebben is egyértelműen szakad el a talpraesett, éles eszű szobalány vígjátéki kliséjé- tükröződik. Megmutatkozik például a jéghideg atmoszfé- től – éppen csak némi kortársi életérzést és tapasztalatot vetít ra megteremtésében, és abban is, ahogyan ezt a hangulatot belé. Szűcs Nelli energiától duzzadó színészi alkatától mintha mégis árnyalja a fanyar, néha groteszkbe hajló humor. Vagy eleve távolabb állna már maga az alapklisé, a grófnő magá- abban, ahogy a rendező eljátszik a befogadói elvárásokkal: a nyosan, szeretethiányosan szenvedő alakja is, a szerepformá- cselekményt megakasztó közjátékok rendre azzal kecsegtet- lás méltánylandó lendülete pedig önmagában nem szünteti nek, hogy új irányba terelik az eseményeket, majd követke- meg, de nem is teszi jelentésessé ezt a diszkrepanciát. Kristán zetesen nem elégítik ki ezt az elvárást. Ennek is nagy szerepe Attila sérülése és ebből adódóan visszafogottá vált mozgás- van abban, hogy az előadás a szándékosan lassított tempó el- készsége, amelyet erős színpadi jelenlét ellensúlyoz, eleve lenére sem nélkülözi a feszültséget. Invenciózus a produkció kontrasztot képez a hiperaktív beosztott sablonjával, de játéka hangzás- és látványvilága is. A zenének nemcsak hangulat- mintha túlságosan is beleragadna ebbe a kontrasztba; Figaro teremtő funkciója van; esetenként zenei ötletek adják vissza már-már kívülállónak tűnik (amit nem könnyű értelmezni, frappánsan a szereplők lelkiállapotát (zeneszerző: Katona Dá- ha a látottakat saját emlékeinek felidézéseként értelmezzük). vid), máskor a teátrális kontextusra utalva – akár önironikus Almavivának pedig egyszerre kellene betöltenie a hatalmával gesztusként, akár a befogadói elvárások fricskázásaként ér- sokszorosan visszaélő főúr, a jövőnkkel üzletelő manipulátor telmezhető módon – a Mozart-opera dallamait halljuk. És a és a színpadi játékmester funkcióját, de Schnell Ádám csak a látvány sem csak a futurisztikus hangulat vizuális leképezése: figura önhitt arroganciáját mutatja meg, igen egysíkúan. Dobre-Kóthay Judit díszletének párhuzamosan elhelyezett Lehetne minderre azt mondani, hogy a rendező ezúttal mozgójárdái számos pragmatikus funkciót képesek betölteni, túl sokat markolt, de én a koncepcionális bizonytalanság és a dinamikusabbá teszik a játék egészét, és a gépiesített világ ne- közhelyesség alapvető okát inkább abban látom, hogy a két- gatív utópiájához tapadó képzettársítások sorát nyitják meg. ségtelenül izgalmas alapötletet nem sikerült termékeny szim- Néhány színre kerülő bútordarab (a központba helyezett biózisba hozni magával az alapművel. Merthogy az emlék- látványos kanapé vagy az önnön terítőjében végződő, azzal utazás sorskomédiája kis túlzással szinte bármely klasszikus eggyé váló asztalka) pedig önmagában is különleges látvá- drámára rávetíthető volna – nem derült ki számomra, hogy nyosság. Bajkó Blanka-Alíz jelmezei a múlt és a jelen divatjait miért éppen a Figaró házassága választatott ki ehhez. Nem is meg-megidézve asszociáltatnak egy lehetséges jövőre. A tudhatom, miként készült az előadás, és persze az is előfor- harmadik felvonásban pedig a rendező képalkotói tehetsége dulhat, hogy Sardar Tagirovsky fejében hosszú évek óta ebben is pregnánsan megmutatkozik: az élethű emberfejek alatt em- a formában él a darab, de a bemutató azt a képzetet hívja elő ber méretű, csontjaik helyett belső szerveiket és vérpályájukat belőlem, hogy a rendező egy ötletszerűen született koncepci- is láttató bábuk megjelenése hátborzongatóan komikus. ót próbált a drámához illeszteni. Csak éppen e műveletre nem Ám a színpadi látványtól jócskán elmarad a videóbeját- maradt elég idő, kedv és/vagy invenció.

29 KOLIBRI határátlépések és találkozások

Beszélgetés Novák Jánossal

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház idén ünnepli a huszonötödik születésnap- ját. Az intézmény élén a kezdetektől Novák János áll. Azzal fogadott, hogy a nagy összegzéseket szeretné elkerülni, mivel úgy gondolja, a huszonöt éves létezés önmagában is elég érv a színház létjogosultsága mellett. De annak örül, hogy az évforduló lehetőséget teremt új, kísérletező előadásokra és szakmai találkozá- sokra is. NOVÁK JÁNOSsal TURBULY LILLA beszélgetett.

Már a kezdet kezdetén sem jelentett visszalépést vagy XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX megalkuvást, hogy gyerekeknek játsszak. Úgy gondoltam, hogy itt összeérhet az a sok minden, amivel addig „felnőtt” színházakban is foglalkoztam: zeneszerzés, rendezés, előadá- sokban való közreműködés. Eldöntöttem: belevágok. Akkor jött be ez a kuratóriumos, pályázatos világ, amelyhez én nem értettem. Író barátaim, Fábri Péter és Kárpáti Péter segítettek a pályázat elkészítésében. Amikor kineveztek (először csak két évre), ott álltam vezetői és gazdasági tapasztalat nélkül. Emlékszem az első napra, amikor bejöttem az irodába. Egy beépített szekrény polcain Sztálin összes műve fogadott, és egy titkárnő, aki azzal köszöntött, hogy ő nem az én titkár- nőm, csak itt dolgozik. – Ez a Jókai téri épület is a Bábszínházhoz tartozott? – Igen, ez volt az utazó tagozat játszóhelye. Játszani ugyan ritkábban játszottak itt, mert az országot járták. Nem is úgy működött a hely, mint egy önálló színház. A közreműködők az Andrássy úti anyaszínházból sétáltak át ide az előadások- ra, a nézők között törtek utat maguknak az öltözőkhöz, bár a paravános játék miatt csak ritkán kellett jelmezt ölteniük. Az akkori díszítők az előtérben ültek a sörösrekeszeken, fújták a füstöt, és az előadásra érkező gyerekek feje fölött kérték ki a büfében a konyakot. Meg kellett teremteni a színházszerű – Azért nézzünk egy kicsit vissza! A Kolibri a Budapest működés lelki és anyagi alapfeltételeit. A gazdasági leválás Bábszínházból vált ki. Miért került erre sor, és miért pályázott sem volt egyszerű, végül egyharmad-kétharmad arányban annak idején? osztoztunk a Budapest Bábszínházzal az állami támogatáson. – A fenntartó döntött arról, hogy az Állami Bábszínház Az osztozás után úgy kellett új repertoárt építeni, hogy annak utódjaként két intézményre ír ki vezetői pályázatot. Volt egy nem volt anyagi fedezete a megítélt költségvetésben. Évekbe fiatal csapat, amely szeretett volna önállósodni, leválni az ak- telt, mire áldozatok árán, a társulat és a fenntartó megérté- kori anyaszínházról. Ketten közülük – Székely Andrea és Orosz sével, támogatásával sikerült kiegyenlíteni a kezdeti mínuszt. Klaudia – megkerestek, hogy pályázzak. Tisztában voltam vele, Szakmai szempontból sokat jelentett, hogy egy évtized- hogy az itthoni szakmai hierarchiában a gyerekszínházat, báb- del a Kolibri megalakulása előtt kijuthattam Svédországba. színházat sokan marginális területnek gondolják, de ez nem Revelatív hatású volt ez az út, pedig nem úgy indult, ahogy bántott, nem zavar most sem. Talán a Kolibri működésének is reméltem. Meghívóink cseppet sem voltak kíváncsiak arra, köszönhető, hogy a gyerekelőadások minősége és elfogadottsá- milyen videókat szeretnénk megmutatni saját előadásainkról. ga sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ők azt akarták, hogy mi – Korcsmáros Gyuri az akkori gye-

30 KOLIBRI rekszínház igazgatója volt, engem talán a Bors néni rendezője- gyerekeknek nem szabad lebutítani a „komoly” műfajokat. ként ismertek, Pogány Juditot mint a nemzetközi hírű kapos- Folyamatosan arra törekszünk, hogy örömteli összművészeti vári színházi csoda képviselőjét, aki Pinocchio alakításával élménnyel érzékenyítsük, tegyük a mélyebb tartalmak iránt is vált országszerte ismertté –, magyar gyerekszínházi szakem- befogadóvá a közönségünket. berek lássuk, hogy milyen is az új, svéd gyerekszínház. Egy hét – A Visszatérőt ifjúsági előadásként játsszák, de felnőttelő- alatt körbelátogattuk Svédország minden jelentősebb gyerek- adásnak is tekinthető. színházi műhelyét. De jártunk egy erdei színházban is (ahová, – Ebből a szempontból is felidézzük a kezdeteket, hiszen mérgemre, csak mezítláb lehetett bemenni), ahol egy olyan eleinte voltak felnőtteknek szóló előadásaink, köztük olyan si- monodrámát játszottak, amelyben egy nem túl megnyerő kerek, mint a Monty Python Gyalog galopp című filmjének első külsejű színész volt a jegyszedő, a beeresztő, a műszak, a fény- színházi adaptációja, amelyet több éven át Megyeri gyalog ga- és hangtechnikus – és a főszereplő. Duzzogtam, és eleinte ke- lopp címmel játszottunk. Ma már ifjúsági darabnak mondanám véssé figyeltem a játékra, aztán fordult a kocka, egyszer csak azt az előadásunkat is, de a felnőttdarabokkal akkor hagytunk megéreztem, hogy itt valami felkavaróan jót látok. Ennek az fel igazán, amikor rátaláltunk az ifjúsági korosztályra. Ezzel előadásnak az ihletésére készült el nálunk a Kúnos László ál- nemcsak új közönségréteget hódítottunk meg, de művészeink tal zseniálisan Kukacmatyira magyarosított előadásunk, ame- számára is új kifejezési lehetőséget teremtettünk. A stilizált lyet rögtön az első évadunkban mutattunk be Bán Jánossal, és gyerekszínházi, bábszínészi eszköztárat realistább, szociológi- azóta is töretlen sikerrel játsszuk. Akkori bemutatónkkal új ailag és lelki tartalmaiban is hiteles játékstílussal bővíthették. játszóhelyet is avattunk: ez lett a Kolibri Fészek. Akkoriban a Mára mindebből az a legfontosabb, hogy minden korosztály- nagyszínházi gyerekelőadásokkal szemben a kamaraszínházi, hoz a saját nyelvén, a számára legadekvátabb színházi eszköztá- szobaszínházi forma még újdonságnak számított. Lázadoz- rat igénybe véve szólhatunk. A rendszerváltás körüli évek egyik tak is az óvónők: nem azért vesznek színházjegyet, hogy egy fontos színházi leleménye volt, hogy a gyerekeknek másként is szobányi teremben, párnákon üljenek a kicsik, hiszen azt az lehet játszani, mint az addig elvárt volt. A marginalitásból ki- óvodában is megtehetik. Aztán divatba jött ez a játszóhelyünk törve lassanként elfogadottá vált, hogy erre a területre mint a is, köszönhetően az előadásoknak, társulatunk és a meghívott magyar színházi élet fontos szeletére nézzen a szakma és a kö- művészek művészi munkájának. A Kolibri kezdettől fogva zönség. Ezt a lassan érlelődő szemléletváltást tükrözi, hogy az arra törekszik, hogy a magyar klasszikusok és kortársak mel- előadó-művészeti törvény kiemelt fontossággal említi a gyer- lett az itthon még kevésbé ismert külhoni szerzők műveit is mek- és ifjúsági színházi előadások, a színházi nevelési progra- műsorra tűzze. A legfontosabb szempont, hogy olyan törté- mok támogatását. A megújulást a 70-es évek végén a hivatalos neteket mutassunk be, amelyeket magukénak érezhetnek a intézményi kereteken kívül létrejött első alternatív gyerekszín- gyerekek, a családok, a pedagógusok, majd később az ifjak is. házi bemutatók alapozták meg. Ezek közé tartozott itthon Tí- Az első évadban ezt a szándékot tükrözte, hogy a Kukacmatyi már Béla Ágacskája, de említhetem saját munkámat, a Dajka mellett olyan sikeres előadásaink voltak, mint a Locspocs és Margittal, Kútvölgyi Erzsébettel, Verebes Istvánnal és Horváth a Bolygó Hollandi vagy a Pilinszky-mesékből készült A nap Péterrel létrejött Bors nénit is, amelyet nagy szerencsémre Mol- születése. Ezek az előadások alapozták meg a máig épülő, a nár Piroskával és a színház művészeivel játszhatunk tovább, korosztályokat fejlődésüknek és érdeklődésüknek megfelelő- lassan huszonöt éve, a Kolibri Színházban. en, differenciáltan megszólító repertoárunkat. A folyamatos művészi megújulásban, továbblépésben sokat – Az akkori kezdő csapat éppen a beszélgetésünk előtti na- segítettek nekem a külföldi utak, fesztiválok. Bővítették a látó- pon mutatta be a Visszatérő című előadást, Czukor Balázs körömet, példát adtak arra, hogy mi az, amit érdemes nálunk rendezésében. Ebben a saját életükről vallanak, kendőzetlenül, is bemutatni, és mi az, amit szerencsésebb elkerülni a jövőben. sokszor megrendítő őszinteséggel. Mindig azt figyeltem, mi alapozza meg a darabok bemutatását – Egy újabb határátlépés volt ez az előadás. Most, a premi- a saját országukban, mit akarnak velük az alkotók elmonda- er után úgy látom, helyesen döntöttünk, hogy vállalkoztunk ni a gyerekeknek, miért fontosak bennük a tartalmi és formai rá. A vegyes életkori összetételű közönség előtt tartott bemu- újdonságok, és hogy milyen hagyományokat tartanak megőri- tató nagy siker volt. Őszintén bízom benne, hogy a fiatal cél- zendőnek. A gyerekek – akárcsak a felnőttek – az otthonossá- közönség is jól fogadja majd, hiszen készült hozzá az élményt got és a meglepetést egyszerre keresik egy előadásban. Tart- feldolgozó drámafoglalkozás is. Talán 25 évenként vállalható hatatlanná vált az az álláspont, hogy csak azért nézzen meg a egy ilyen, a saját életünk eseményeire alapozott, őszinte ön- gyerek egy nem neki való, művészileg értéktelen előadást, mert vallomásokból építkező előadás – akkor is, ha nem illeszkedik annak mondandója a felnőttek szerint fontos. A lényeges tar- magától értetődően az eddigi kolibris keretekbe. Drukkolok, talmak megjelenítésének előfeltétele, hogy az alkotók számára hogy visszaigazolódjon a befektetett munka és a művészi is fontos tartalmakat akarjunk megjeleníteni, ugyanakkor érvé- érzékenység, és ez az előadásunk is rátaláljon közönségére. nyes színházi nyelven fogalmazzunk. Ha nincs ilyen szándék, a Lesz még egy hasonló bemutatónk az idei ünnepi évadban, közreműködők számára rémálommá válhat a gyerekekkel való Vidovszky György rendezésében a „Mondj egy mesét!”. Eb- találkozás. Az efféle – nem átgondolt – előadások főszerepét a ben a társulat fiatalabb tagjai beszélnek a gyerekkorukról, je- figyelmet véglegesen szétverő, pisszegő nézőtéri nénik és peda- leneteket improvizálva a felmerült témákra. A jubileumi évad gógusok játsszák, akik maguk sem hiszik el – és ezt saját példá- tiszteletére egy kortárs báboperával is készülünk, koproduk- jukkal igazolják is –, hogy érdemes volna a színpadra figyelni. cióban az Armel Operafesztivállal: Déry Tibor Az óriáscsecse- A Kolibrinek talán ez lett mára a legnagyobb értéke: mi mő című műve nyomán készült a librettó, zenéjét a nemzet- differenciáltan szólunk a közönségünkhöz, életkorukhoz iga- közileg is elismert Vajda Gergely komponálta. Erősen bízom zítjuk a művészi eszközeinket, ha kell, megtanulunk a digi- abban, hogy a kortárs zene éppen úgy sikerre vihető nálunk, tális generációk nyelvén beszélni – ezt szolgálják a Platform mint a korábbi, máig műsoron tartott klasszikusopera-feldol- 11+ és a Platform Shift+ együttműködési programok kereté- gozásaink. Meggyőződésem, hogy sem a felnőtteknek, sem a ben Vidovszky György rendezte új magyar darabok. Fontos,

31 KOLIBRI

hogy szót értsünk a fiatalokkal, különösen akkor, ha komoly Mi, felnőttek, közel kerülünk a gyermekeinkhez, és közben – netán tabunak számító – problémákra szeretnénk felhívni önmagunkat is jobban megismerjük. Első magyar csecsemő- a figyelmüket. Az ifjúsági előadásokban különösen lényeges a színházi bemutatónk alkalmával rátaláltunk egy olyan korosz- hitelesség. Arra törekszünk, hogy ifjúsági előadásaink nézői tályra, amely addig nem kapott neki való színházi előadást, hozzájuk hasonló fiatalokkal találkozzanak a színpadon, hogy és közben egyfajta színházi alapkutatásként a színházi nyelv a szereplők öltözködése, testbeszéde, az előadás zenei világa megteremtésének, megújításának is alkotó részesei lettünk. olyan legyen, amit a fiatalok a magukénak érezhetnek. Egy Szívós Károly, Török Ágnes, Bodnár Zoltán és Tisza Bea kö- kamasznak a korosztályára jellemző gondokban kell segítsé- zös alkotása, a TODA olyan jól sikerült, hogy sorban álltak a get nyújtani, ehhez pedig a felnőttdarabokhoz képest egy-egy jegyekért itthon, de a külföldi turnéinkon is. Az előadás sike- problémára kell fókuszálniuk az alkotóknak. Gyevi-Bíró Esz- re ugyanakkor évekre frusztrált bennünket. A kimondatlan ter irányításával színházi nevelési programot is tudunk aján- kérdés az volt, hogyan lehet ezt a minőséget megismételni. lani repertoárunk legtöbb előadásához. Merre tovább? Mi legyen a következő lépés? A Small Size – – Volt-e ellenállás a szülők vagy a pedagógusok részéről a Performing Arts for Early Years nemzetközi program segítsé- számukra szokatlan ifjúsági előadásokkal szemben? Azért kér- gével ma már a második négyéves periódusban élvezzük az dem, mert ön is ott volt azon a fórumon, amelyet két éve Zala- együttműködésből fakadó előnyöket. Az azóta született, legki- egerszegen kellett tartani a Kövek című ifjúsági előadás kapcsán, sebbeknek szóló előadások, a szakmai konferenciák, fesztivál- miután egy szülő feljelentette a színházat az előadás miatt a pol- szereplések új impulzusokat adtak a továbblépéshez. Idén újra gármesternél. lehetőségünk nyílt arra, hogy a megszokott időkereten túl, két – A Köveket nálunk a darab írója, az eredeti bemutató szí- éven át dolgozhassanak művészeink új bemutatónkon. Tisza nész-rendezője, Stefo Nantsou állította színpadra. A szakma Bea és Ruszina Szabolcs Mi újság? című darabjának szeptem- és a fiatalok is nagyon szerették, de az úttörő vállalkozásnak berben volt a premierje. számító produkciót másfél év múltán mégis le kellett vennünk – A Kolibri volt a tantermi színházi előadások hazai úttö- a műsorról, mert csak lassan szokott hozzánk az ifjúsági kö- rője is a Klamm háborújával Scherer Péter előadásában. Mi- zönség. Pár évvel később, mikorra kibővült az ifjúsági reper- közben azonban egyre többen vágtak bele ebbe a műfajba, a toárunk, és a közönség is megkedvelte újabb, nem kevésbé Kolibriben mintha visszaszorultak volna ezek az előadások. felkavaró előadásainkat, újra műsorra tűztük a Köveket, és ak- – Ennek szakmai és gazdasági oka is van. Ha bemegyünk kortól máig töretlenül ível a darab és az előadás sikerszériája. az osztályterembe, a gyerekek „munkahelyére”, ritualizáljuk az Sok múlik az időzítésen és a szervezésen. Ha új produkcióba iskolát. Szerintem erre akkor van elegendő indok, ha olyan da- kezdünk, még siker esetén is türelmesnek kell lennünk. Egy rabot találunk, amelynek az osztályterem a természetes közege. fecske nálunk sem csinált nyarat, de mikor kibővült a választé- A Klamm háborúja ilyen volt. Ha újra találunk ilyen darabot, kunk, keresni kezdték az ifjúsági előadásainkat, kiszélesedett a akkor újra lesz tanteremszínházi előadásunk. A másik ok, hogy színházunkban tudatosan választó nézők köre. Közönségszer- a Kolibrinek minden korosztályról gondoskodnia kell. Figye- vezőink mindig őszintén elmondják az érdeklődőknek, hogy lembe kell vennünk, hogy az „új” korosztályok ne a „régiek” milyen problémát érintenek az új előadásaink, hogy a szülő kárára terjeszkedjenek a műsorunkban. A mesejátékok, gye- vagy pedagógus ne érezhesse becsapva magát. Volt úgy, hogy rekoperák kezdettől fogva megújult színházi nyelven szólnak a pedagógusban az előadás témája azért ébresztett ellenállást, nézőinkhez: a gyerekekhez, a családokhoz. Legnépszerűbb elő- mert maga is érintett volt (válásról, válási árvákról volt szó). adásaink közé tartoznak a Macska voltam Londonban, a Dok- Ez is jelzi, hogy mi, felnőttek, szülők, nevelők és művészek is tor Proktor és a Holdkaméleonok, az Emília és az angyal, akit változunk, nevelődünk. De felmerülnek korosztályi kérdések Körmöczi Györgynek hívnak vagy tavalyi bemutatónk, a Mági- is. Előfordult, hogy mi magunk voltunk túl óvatosak a korosz- kus állatok iskolája című mesejátékok. Ezekkel kell osztozniuk tály meghatározásakor. A Médea gyermekei című darab 9–11 az ifjaknak és a legkisebbeknek szánt előadásoknak a repertoá- évesek számára készült, de annyira tartottunk a darabban fel- runkban. Az egyensúly megteremtése műfajok és korosztályok merülő konfliktusok nézői fogadtatásától, hogy először csak között gazdasági és művészi szempontból is létfontosságú. idősebbeknek mertük játszani. Ez hiba volt, mert a nagyka- – Egy tavalyi ifjúsági előadás, a Bűn és bűnhődés kapcsán maszok számára gyerekesnek tűntek az előadásban szerepelte- több kritikuskollégában is felmerült, hogy az előadás etikai ag- tett tárgyi szimbólumok, a szereplők viselkedése, a problémák gályokat vet fel. A fiatalok az általam látott előadáson is azt megfogalmazása. És amikor végül elkezdtük 9–11 éveseknek hitték, hogy egy valódi, a börtönből csak az előadás idejére ki- játszani, életre kelt a játék. A konfliktusok őszinte megbeszé- engedett gyilkos vallomását hallják, nem ismerték fel Raszkol- lése, a tabuk ledöntése nem vájkálás, nem a gondok felelőtlen nyikov történetét. Kovács Gergely rendkívül erős, szuggesztív elmélyítése, éppen ezért nem is traumatizál, ellenkezőleg: fel- alakítása szimpátiát, sajnálatot, együttérzést váltott ki belőlük, szabadít, oldja a nézői szorongásokat. De a Médea gyermekei- az emberhez viszonyultak, nem egy színházi karakterhez. Ami- hez hasonlóan jártunk a 0–3 éves korú nézőkhöz szóló, akkor kor pedig kiderült az igazság, volt, aki dühöt, csalódást érzett. még kísérletinek számító csecsemőszínházzal is. Magam is – Nagyon erős előadásnak gondolom Czukor Balázs ren- ellenálltam a kezdetekkor, könyörögtem a Glitterbird európai dezését, akiben töretlen a bizalmam, ezért is hívtam újra ren- uniós pályázat szervezőinek, hogy legalább négy év legyen az dezni. Az elmúlt évadban betegség miatt fél évre kiestem a alsó nézői korhatár, hogy be tudjuk illeszteni az akkori reper- mindennapi munkából, így ezt az előadást csak néhány hó- toárunkba a tervezett bemutatót. Aztán hamarosan Saulusból nappal a bemutató után láthattam. Amikor beültem, a né- Paulusszá váltam, mert egy werkfilmen a szülőkkel érkező, zőket kísérő pedagógus lelkes volt a határátlépéstől, mert az karon ülő, totyogó nézőkből álló közönség viselkedését figyel- előadás megmozgatta az egyébként passzívnak, zárkózottnak ve megtapasztalhattam, hogy a jó csecsemőszínházban igenis érzett tanítványait, akik szinte „beleszerettek” a „gyilkosba”, létrejön a színházi varázskör: a kicsik és a felnőttek igazi kö- kitárulkoztak, működésbe lépett a rajongás, a nézői, női ön- zönségként viselkednek, minden résztvevőt boldogít a játék. feláldozás. Csak később szembesültek azzal, hogy nem való-

32 KOLIBRI ságot, hanem fikciót, színházi előadást néznek. Joggal érezték – Hogy áll a lehetséges új játszóhely, a Városligeti Színház ezért becsapva magukat. Azt gondolom, hogy a színház csak ügye? addig a határig mehet el, különösen, ha ifjaknak játszik, ahol – Valóban felmerült, hogy ha megépül, gyerekszínház lesz még biztos a néző és az előadó védettsége. Az elvárásokat belőle. Mi is benne vagyunk a terveket előkészítő csapatban. meghaladó határátlépésnek lehet katartikus hatása, de nem Ha megvalósul, akkor egy több teremből álló, jó techniká- okozhat maradandó lelki problémát. Szerintem az előadás vé- val felszerelt, a Városligetre nyitott színház lesz. A végleges gén feltett körkérdés időzítésén múlik a dolog. Ha csak azután döntés még nem született meg, egyelőre csak a szakmailag jól kérdezik meg a nézők véleményét, amikor lelepleződött már, előkészített terv létezik. Nem titok, hogy gyerekszínházi mű- hogy a főszereplő nem igazi gyilkos, nem megtérő bűnös, ha- vészként azt szeretném, hogy egyszer valóra váljon ez a terv. nem szerepet játszó színész, akkor nem kerülnek félreérthe- – Azzal kezdte, hogy a nagy összegzéstől tartózkodnak. Ja- tő helyzetbe a fiatal nézők. Nagyon ritka, hogy igazgatóként nuár végén azonban lesz egy showcase programjuk. döntsek ilyen kérdésekben, de a készülő produkciók alkotó- – Bár bemutatjuk majd a legfontosabbnak gondolt előadá- ival a rendszeres, őszinte konzultációt fontosnak gondolom. sainkat, méghozzá a ránk jellemző korosztályos bontásban, Próbálok folyamatosan együtt gondolkodni a kollégáimmal. mégsem egy hagyományos showcase-re készülünk. Az ünne- – A Kolibritől talán száz méterre tavasszal megnyílt a pi program központi gondolata a találkozás. Találkozni sze- Hatszín Teátrum, amely szintén gyermekszínházként határoz- retnénk mindazokkal, akikkel az elmúlt 25 évben kapcsolat- za meg magát, bár egyre több felnőtteknek szóló előadást is be- ban álltunk. Azokkal, akik nézőként, fenntartóként szerettek, fogad. Konkurenciát jelent ez a Kolibrinek? támogattak minket, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt – Folyamatosan nyílnak a gyerekeknek is játszó színházak dolgozhattunk, azokkal, akik művészi szárnybontogatásukat a közelünkben. Mi a konkurenciának is tudunk tapsolni, ha jó nálunk kezdték, és azokkal, akik szerzőként, dramaturgként, a színház, mert az nekünk is jó. Ha a közönség valódi értékkel vendégművészként, kritikusként, kutatóként, könyvkiadó- találkozik, maradandó élményt kap, kedvet kap a színházba ként és fesztiválszervezőként a miénkhez hasonló törekvé- járáshoz, és annak mi is érezzük a hasznát. Az viszont elszo- sekkel éltek az elmúlt évtizedekben. Mivel nagyon fontosak morított, hogy a Hatszín Teátrum úgy reklámozta magát, mint számunkra a nemzetközi kapcsolataink, showcase progra- amely hiányt pótol, mintha az ő színrelépésük előtt nem lett munkat a Small Size és Platform Shift+ minifesztiváljaként is volna Budapesten gyerekszínház. Huszonöt éve itt vagyunk, hirdetjük. Az együttműködéseknek hála nemzetközi előadá- tőlük egy sarokra… Budapest különben több gyerekszínhá- sok is lesznek a programban. zat is meg tudna tölteni nézőkkel. Persze van némi hullámzás – Legutóbb 2015-ben nevezték ki igazgatónak. Budapesten a közönség érdeklődésében, megérezzük például a síszünetet, nincs másik jelenleg is aktív színházigazgató, aki ennyi időt töl- a kirándulásokat, de a bérleteink segítenek kiegyenlíteni ezt a tött volna egy színház élén. Szeretne újrapályázni, vagy gondol- hullámzást. Előadásaink többségére pár nap alatt fogynak el a kodik-e azon, ki lehetne az utóda? jegyek. Vannak olyan előadásaink, amelyekre csak előjegyzés- – Sok tehetséges fiatal van a színházunkban és a környe- sel tudunk jegyet adni. De arra biztatok mindenkit: érdeklőd- zetünkben, de még nem tudom, mi lesz, ha lejár a mandátu- jenek, mert mindenki sorra kerül. Ma már mindhárom játszó- mom. Egyet biztosan érzek, szeretem azt, amit csinálok, hi- helyünkön nagyobb nézőteret is meg tudnánk tölteni. Legha- szek a munkámban és a társulatomban, tehát ahogy eddig, a marabb ifjúsági programunk előadásai érdemelnének nagyobb jövőben is mindent megteszek azért, hogy a Kolibri előadásai játszóhelyet, hogy több nézővel, rentábilisabban, művészeink hitelesen szóljanak a közönséghez. Most úgy gondolom, sze- és műszaki dolgozóink túlterhelése nélkül játszhassunk. retnék alkotóként és vezetőként is tovább dolgozni.

HIRDETÉS

33 KOLIBRI

rádai andrea mi újság, sütik?

A Kolibri Színház három előadása

A Kolibri Színház jubileumi évadának első három bemutató- maga is rájön, hogy tényleg sokkal jobb pizsamában heverni ja valamelyest mind rendhagyó. Az első kettő, a Mi újság? és a szőnyegen, és kavicsokat rakosgatva állatmentőset játszani. a Rövidzárlat a színház repertoárján már korábban meglevő Mindeközben pedig folyamatosan rácsodálkozunk, hogy műfajokon belül kísérletez, míg a harmadik, a Visszatérő egé- mi mindent lehet csinálni papírból. A két szereplő is egyre szen messzire tekint: különleges eszközökkel létrejött előadás, bonyolultabb – de házilag is elkészíthető, utánozható – cso- mely a társulat alapító tagjait vonta be az alkotófolyamatba. A dákat varázsol a színpadra. Hiszen a papír tud zizegni, su- három produkció alapján úgy tűnik, hogy a biztonságosabb hogni, elrejti a bújócskázókat; itt-ott bele kell tépni, lehajtani, terep jobban áll a színháznak. Tegyük hozzá: a kísérletezés- összegyűrni, és máris kész a tévékészülék, a hajóskapitány nek, az új módszerek kipróbálásának hosszú távon, a társulat kalapja, az olimpiai láng, a sárkány, a legújabb modell egy kondíciója szempontjából mindig van jótékony hatása. divatbemutatón. Tisza Bea és Ruszina Szabolcs egyre össze- A társulat repertoárján túlnyomórészt most is története- tettebb szerepjátékokba bonyolódik bele, egy ponton túl már ket – színdarabokat és könyveket – feldolgozó előadások sze- igazi clownok, akik papírba csomagolják a világot – vagy ab- repelnek, melyek azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy ból csomagolják ki? Igazi, családi színház: a játék, a teremtés a színház a legkisebbek felé is nyisson. Így amikor a Kolibri derűjével és önfeledtségével. 2005-ben létrehozta – egyébként az ország – első csecsemő- A 12–15 éveseknek ajánlott Rövidzárlat groteszk öniróni- színházi, azaz 0-tól 3 éves korig szóló előadását, a TODÁt, ájával tűnik ki, mely a színpadi megvalósítás szintjén is mar- kénytelen volt eltávolodni a történetektől, a későbbi darabok kánsan megnyilvánul. Az előadás nem csak az éjjel-nappal a esetében olykor már a szöveget is mellőzték. A Mi újság?-ban telefonhoz ragasztott ujjal és tekintettel élő tinédzsereken, ha- az a különleges, hogy a két alkotó, Tisza Bea és Ruszina Sza- nem a felnőtteken is jól elveri a port. A történet ugyanis az- bolcs lényegében a csecsemőszínházban alkalmazott módsze- zal foglalkozik, hogy él ma (vagy fog élni mindjárt, holnap), rekkel hozott létre előadást – óvodásoknak. (A csecsemőszín- a digitális korszakban egy család. Hogy mennyire függnek a házi jelző persze a Kolibri alkotói koordinátarendszerében kütyüiktől, hogy mennyire befolyásolják döntéseiket az appok, értendő, hiszen az eljárás nem kizárólag ebben a műfajban hogy mennyi hely marad az életükben az emberi kapcsolatok- használatos, és nevezhetnénk, teszem azt, improvizáció vagy nak. Az iróniát és a némiképp objektív rálátást pedig egy egé- projekt alapú színháznak is.) Ez pedig azért örvendetes, mert szen különleges szemszög biztosítja. A szöveg ugyanis (melyet a gyerekszínház már a kiscsoportosokat is intenzíven a törté- Vidovszky György, Horváth Péter és Kristiina Jalasto ötletéből netekre kondicionálja, ami önmagában nem baj, csak akkor, Eck Attila írt) a sütik, azaz a cookie-k nézőpontját veszi alapul. ha egyeduralkodó a módszer. Ők azok, akik – tudománytalan megfogalmazás következik – A Mi újság?-ban nincs se történet, se szöveg: a semmiből hajdúszoboszlói szállásokat ajánlanak, miután szállást foglal- születik a színház. Azért ez így nem teljesen igaz, hiszen a tunk Hajdúszoboszlón, akik megjegyzik, hogy már betettük a színpad tele van a kék kukába szánt hulladékkal: újság-, cso- webes kosarunkba a szívecskés fülvédőt, de még nem fizettük magoló-, selyem-, krepp-, sütőpapírral, vécépapír-gurigákkal ki, és akik akkor is kutyatápreklámokat dobnak fel böngészés stb. Adott még két overállba öltözött alak – vélhetően az FKF közben, ha mi úgy emlékszünk, hogy legfeljebb telefonbeszél- munkatársai –, egy férfi és egy nő. A férfi kötelességtudóan getések alkalmával árultuk el másoknak, hogy lett egy kutyánk. bepakolná a szemetet a kék kukába, a nő azonban mindunta- A történet szerint a Smart Kommandó süti tagjai a 100%- lan letérne a munkája szabta útról, folyton elcsábul a játékkal, ig felokosított otthonban lakó Faludi családot figyelik, és játéklehetőségekkel kecsegtető anyagtól: a papírtól. Először megkísérlik őket boldoggá tenni. Ez a helyzet pedig megte- labdát gyúr napilapból, aztán fecniket tép le, melyek aztán remti a magunkon való röhögés és a tárgyilagos szemlélődés hópiheként bukdácsolnak a levegőben. A férfi először csak lehetőségét: a cookie-k bizonyos emberi érzéseket, motivá- egy-egy pillanatra „lazul el”, és szinte azonnal visszarántja a ciókat és helyzeteket ugyanis egyáltalán nem értenek – mi, való világ, a kötelesség, de idővel egyre jobban felenged, és ő nézők annál inkább, ráadásul tudásunk az általuk szolgálta- is belemerül a játékba. Így a két szereplő egymással való évő- tott információval is gyarapszik. Például elhangzik az, hogy dése is a humor forrása. Az is üdítő, hogy kapcsolatuk nem a a tizenkét éves Faludi Erik rövidtávúmemória-zavarban férfi-női sztereotípiák mentén rajzolódik fel – mint az oly sok szenved, ugyanis naponta 17–25 alkalommal is megnézi egy gyerekelőadásra jellemző –, sokkal inkább megidézi szülő és osztálytársnője adatlapját a közösségi oldalakon… Az pedig gyerek viszonyát. Ráadásul itt nem a szülő tanít meg valamit külön vicces csavar, hogy a sütiket emberek alakítják (Kra- a gyereknek: a gyerek a domináns, a jó fej, ő húzza be a má- usz Gábor, Nizsai Dániel, Blahó Gergely m.v., Alexics Rita, sikat a saját világába. Mint amikor az ember hússzor rászól Fehér Dániel), a hús-vér szereplőket viszont bábok, akiknek a gyerekére, hogy öltözzön már fel, mert indulni kell, aztán a környezetét, a helyszíneket ráadásul green box technikával

34 KOLIBRI

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

jelenítik meg. Vagyis az emberek világa groteszk módon vir- lők által hozott, családdal, szülőkkel kapcsolatos történetek- tuálisabb, mint a sütiké. ből állította össze a rendező és Surányi Nóra. Ebből is adódik, Ezek az alakok ráadásul eleinte nem is túl szimpatikusak, hogy az embernek hiányérzete marad, szívesen megismer- a bábok is (Inga Vares munkái, a kivitelező Mátravölgyi Ákos) kedne jobban, mélyebben egy-egy sorssal. A snittszerű, frag- ehhez mérten lettek megtervezve: karikatúraszerű, karakteres mentumos jelenetek némelyikén túl nagy a súly, hiszen kevés alakok, ember nagyságú fejjel, és a fejet szinte félbevágó, mély eszközzel kell sokat mondaniuk. Emiatt a Visszatérő néhol ki- szájjal (ami technikailag is hasznos, de a bábok groteszkségé- fejezetten melodramatikusnak vagy patetikusnak hat, amivel hez is hozzájárul). És a kritikus mennyiségnél épp kicsivel töb- szemben a megcélzott korosztály, a 15–18 évesek kegyetlenül bet böködik a telefonjukat, és épp kevesebbet törődnek egy- gyanakvóak, olykor ki is nevetik a lelküket és életproblémái- mással, vagyis úgy vannak kitalálva, hogy nevetni is tudunk kat kendőzetlen őszinteséggel feltáró szereplőket. rajtuk, de azért magunkra is ismerünk bennük. Aztán amikor Azok a jelenetek az igazán emlékezetesek, melyekben nem a sütik egyre nagyobb galibát okoznak, a bábok egyre esen- (csak) a történetet kell összerakni, hanem a szereplők érzel- dőbbek, szánnivalóbbak – és ezzel párhuzamosan testet ölte- meit, motivációt is nekünk kell hozzátenni a sztorihoz, és nek a színpadon is. Először csak Erik, aztán a végére a többiek amelyek nem szorítkoznak pusztán az események eljátszására, is: amikor kimúlik körülöttük az okos készülékek által vezérelt hanem esztétikai megoldásokat is alkalmaznak. Például az a világ, a bábok mozgatói jönnek be, és a család leül társasoz- jelenetsor, melyben az elvált apa beszélget Skype-on a lányá- ni. Ám nem ezzel az idilli képpel zárul az előadás, hanem egy val, aki még gyermekkorában az Egyesült Államokba költözött sokkal félelmetesebbel: a négyéves Andika, aki telefont kapott az anyjával. Egy szó sem esik róla, mégis roppant fájdalmas, szülinapjára, „végre” bejelentkezik a virtuális világba… ahogy folyamatosan eltávolodnak egymástól, ahogy egyre ke- A Visszatérő című előadás a 2003-ban végzett legendás vésbé tudnak apaként és gyerekként részt venni a beszélgeté- Máté–Horvai-osztályból alakult AlkalMáté Trupp módszere- sekben. Vagy amikor szinte ugyanazok a fordulatok hangza- ihez hasonlóan jött létre. A rendező, Czukor Balázs maga is nak el egy szerelmespár két tagjának a szájából: először akkor, tagja a minden nyáron összeálló társulatnak, bár az ő életéből amikor még előttük a családalapítás, a tervezés, és később, még nem készült előadás. A Kolibri produkciójában az ala- amikor már belefáradtak a közös életbe… A Down-kóros test- pító tagok, vagyis az idősebbek vettek részt, a fiatalabb szí- vérről szóló jelenetekben pedig az a szép, ahogy a történteket nészeknek januárban lesz a bemutatója „Mondj egy mesét!” az ép kisfiú szemszögéből látjuk, akinek a számára terhes, ne- címmel. Érthető, hogy a két jubileumi előadáshoz két külön héz ügy az öcs jelenléte, de egyúttal le is nyűgözi a mássága. „merítést” álmodtak meg a szervezők, és biztosan vannak ér- A színészi alakításokat elnézve többször eszembe jut, hogy vek az életkori felosztás mellett, de bennem azért motoszkál mennyire más eszközök szükségesek ehhez az előadáshoz, néhány kérdés. Mi lett volna, ha vegyes a társaság? Vajon mást mint amikor mesehősöket kell eljátszani. A Kolibri tagjai nem tudnak a fiatalabb és az idősebb színészek? És ha (bizonyá- egyenletes színvonalon oldják meg ezt az új helyzetet, ami ra) így van, nem színesítették volna egymást ugyanabban az nem is csoda, hiszen közülük jó néhányan nyilván elszoktak a előadásban? Vajon miben más az idősebbek élettapasztalata? mélyvíztől, és a rutin ezúttal nem segítheti őket. A Visszatérő Az AlkalMátéhoz képest lényeges különbség, hogy itt nem mindenesetre izgalmas kísérlet, és talán valami új kezdete is egyetlen személy életében merülünk el. Az előadást a szerep- az újdonságokra egyébként nyitott Kolibri Színházban.

35 BALETT ÉS BŐRSZÍN

horeczky Krisztina bőrre megy – diszkrimináció és rasszizmus a balettben Arthur Mitchelltől Misty Copelandig

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

„Öt év múlva erről a témáról – a táncosok bőrszínéről – ték ki az akkor 75 éves New York-i American Ballet Theatre nem fogunk beszélni” – mondta 2014-ben a faji integráció (ABT) történetének első fekete első magántáncosnőjévé. Azaz egyik leghangosabb szószólója, Virginia Johnson, az 1969-ben később lett a prominens, világhírű amerikai balett-társulat- alapított New York-i Dance Theatre of Harlem (DTH) egy- nak színes bőrű vezető táncosnője, mint hogy az Egyesült kori első magántáncosnője/principalja, 2009-től művészeti Államok megválasztotta fekete elnökét, Barack Obamát ‒ aki- igazgatója.1 A tánc-, kivált a balettszcénán belüli, a bőrszínhez vel Copeland majd egy asztalnál nyilatkozik a rasszizmusról köthető egyenlőtlenség, kirekesztés, rasszizmus rendszeresen a Times magazinnak 2016-ban. Azonban nem ő az első, és terítékre kerül az angolszász szeriőz és szaksajtóban – főleg főként nem az erre legméltóbb fekete balett-táncos(nő), aki az elmúlt négy-öt évben. A roppant hatósugarú PR-marke- eljutott a baletthierarchia csúcsára egy nagyobb amerikai és/ ting- és reklámerővel, míg ennél jóval szerényebb művészi vagy európai együttesben. Miként a DTH előtt is létezett az fegyvertárral bíró Misty Copeland celebritássá válásának kö- USA-ban fekete klasszikusbalett-együttes: az afroamerikai vetkezménye, hogy mindezzel az utóbbi két esztendőben az gyerekeknek az 1940-es években balettiskolát létrehozó, Jo- elektronikus és az internetes médiumok, a bulvár- és a női seph Rickard alapította First Negro Classic Ballet2 (1946/47– magazinok („glossy”) is kiemelten foglalkoztak. A mélynövé- 1959), továbbá a hivatalosan 1957-től működött, rövid életű sű afroamerikai balerinát 2015 júniusában – 32 esztendősen, New York Negro Ballet. 14 éves tagság és többek között hat stressztörés után ‒ nevez- A Dance Theatre of Harlemet Karel Shookkal életre hívó Arthur Mitchell (1934–) 1956-ban lett a George Balanchine 1 „Behind ballet’s diversity problem”, Pointe Magazine, 2014. május 21., http://www.pointemagazine.com/behind-ballets-diversity-problem- 2 1947 – First Negro Classic Ballet Company, http://mobballet.org/index. 2412811909.html. Virginia Johnson (1955–) a Pointe Magazine alapítója, php/2017/06/15/1947-first-negro-classic-ballettalley-beatty-and-betty- 2000-től 2009-ig főszerkesztője. nichols-performed-lew-christensens-blackface/.

36 BALETT ÉS BŐRSZÍN

„Mint ahogy a tánc a nonverbális kommunikáció egyik formája, a professzionális balett világában fellelhető rasszizmus nagy része is nonverbális. A balettban legáltalánosabb fehér és rózsaszín felszerelés direkt a fehér táncosok sápadt bőrszínéhez illeszkedik. Még az esetleges fekete cipők és ruhák is a fehér bőrszínnel való kontrasztot szolgálják. A fekete táncosoknak ezeket kell megvásárolniuk és olyan árnyalatra befesteniük, amely nem üt el a bőrtónusuktól. Sok társulat harisnyanadrág viselésére kötelezi a balerinákat, ami ha rózsaszín, borzalmasan áll a fekete táncosokon. Az viszont, hogy hogyan néznek ki a ruhájukban, nagyban befolyásolja, hogy mennyire tartják kecsesnek őket. A testszíntől elütő jelmez elvesz a táncos karcsúságából, kevésbé tehetségesnek tünteti fel, ami még jobban felerősíti azokat a sztereotípiákat, miszerint a fekete balerinák nem eléggé méltóságteljesek – vagyis nem megfelelőek a baletthoz. Ez egy olyan visszajelzés, amin nagyon könnyen változtathatnánk, de azért nem kerül rá sor, mert vonakodunk megtörni a hagyományt.”

és Lincoln Kirstein verbuválta New York City Ballet (NYCB) Wilson 1961-től 1965-ig tartozott a DNB-hez, Serge Lifar első színes bőrű principalja,3 a társulat második fekete tagja- neki készítette az Othellót. A DNB-ben 2017-ben nevezték ként. Balanchine neki és kedvenc prímabalerinájának, Diana ki szólistának a DTH egykori legfiatalabb tagját, a Sierra Le- Adamsnek készítette 1957-es, Agon című műve pas de deux- one-i Michaela DePrince-t. Janet Collins (1917–2003) sírva jét, melyet bár számos helyen eltáncoltak a világban, először fakadt, és nem lett a Ballet Russe de Monte Carlo tagja, ami- 1968-ban adhattak elő amerikai kereskedelmi televízióban, kor 1932-ben, Los Angelesben azt szabták föllépése feltéte- Johnny Carson The Tonight Show-jában. 1987-ben lett az léül, hogy fesse az arcát és a testét fehérre. Collins az első ABT történetének első fekete principalja a Broadway-csillag- fekete táncos, sőt, az első fekete nő, aki a New York-i Met- ként is ismert Desmond Richardson, aki előtte a New York-i ropolitan Opera (Met) színpadára lépett, 1951-ben – mint a Alvin Ailey American Dance Theater principalja volt, ma a Met első teljes foglalkoztatottságú fekete művésze, majdani Complexions Contemporary Ballet társalapítója és egyik mű- prímabalerinája.5 vészeti igazgatója. Ellentétben több, a föntiekben is említett európai társulat- Társadalmi, történelmi és kulturális okokból is magától tal, nagyobb, főleg vezető amerikai balettegyüttesnek csupán értetődő, hogy a főként a színes bőrű (balett-)táncosnőket4 az 1970-es évek közepétől válhatott tagjává fekete balerina. érintő diszkrimináció elsősorban az USA, nem annyira Eu- Debra Austin 19 évesen, 1975-ben lett a NYCB első fekete tán- rópa tánc- és balettéletének jellemzője. Ugyanakkor a világ cosnője, egyben ő az első afroamerikai táncosnő, akit nagyobb legrégebbi balett-társulatának, az 1669-ben alapított, saját amerikai balett-társulat, a Pennsylvania Ballet, principallá iskolát fenntartó Paris Opéra Ballet-nek nincs színes bőrű nevezett ki. Lauren Anderson 1990-ben lett a Houston Ballet tagja – és a táncosok majd mindegyike francia. Az NYCB első magántáncosnője. Az 1980-as években volt a NYCB tagja hajdani principalja, Benjamin Millepied táncos-sztárkoreo- Andrea Long, Myrna Kamara és Cynthia Lochard. A társu- gráfus többek között azért mondott le két év után, 2016-ban lat egyetlen fekete tagja 1995-től 2003-ig Aesha Ash volt, a balettigazgatói posztjáról, mert égető gondnak véli, hogy a karban. Távozása után szóló- és principalszerepeket táncolt balettegyüttesek összetétele nem tükrözi a társadalmi sokfé- a Béjart Ballet Lauseanne-ban, majd az Alonzo King’s LINES leséget. Amikor jelezte a menedzsment felé, hogy összeférhe- Ballet-ben. Jelenleg két afroamerikai balerinája van a 85 aktív tetlen az elveivel egy 150 fehér bőrű táncosból álló kompániát tagot számláló társulatnak, mindkettő a közel 50 tagú kar- vezetni, azt felelték: „pedig ez adja a társulat erejét”. Nincs ban. 2006-ban lett a Boston Ballet első magántáncosnője Tai fekete tagja a több mint 230 táncost foglalkoztató Bolsoj Ba- Jimenez; ez idáig ő a DTH egyetlen volt táncosa és principalja, lettnek sem, amelynek szinte az összes tagja orosz, noha az aki kiemelkedő amerikai balett-társulatnál ilyen magasra ju- iskolájában az elmúlt években több külföldi, sőt, színes bőrű tott a ranglétrán. növendék végzett, köztük az afroamerikai balerina, Precious Az American Ballet Theatre történetének első színes bőrű Adams, aki a londoni English National Ballet (ENB) „first balerinája a szólószerepeket táncoló Anne Benna Sims, aki artist”-jaként elvileg szólista szerepekre hivatott, és az ABT 1978-as tagsága előtt a Geneva Ballet, a Ballett Frankfurt és kartáncosa, Gabe Stone Shayer. a New York-i Eglevsky Ballet művésze volt. Az ázsiai és afro- 1955-től 1961-ig volt a Ballet Russe de Monte Carlo mű- amerikai Nora Kimball az 1980-as évek közepétől erősíthette vésze Raven Wilkinson (1935–); ő az első afroamerikai ba- a balettkart, később a Netherlands Dance Theatre, a Ballett lerina, aki nagyobb balettegyüttes tagja lehetett. A NYCB, az Frankfurt és a Stuttgart Ballet szólistájaként folytatta pályá- ABT és a Metropolitan Opera Ballet után 1967-ben csatla- ját, dolgozott William Forsythe-tal is. Az ABT-ben – melynek kozott a Dutch National Ballet-hez (DNB), ahol hét évet töl- csak a balettkara 58 fős ‒ Copelanden kívül egy fekete táncos tött. A társulat szólistája, Sylvester Campbell hívta a holland van: a szólista Calvin Royal III. A Houston Ballet-nál egy fe- együtteshez; a többször „fekete Nurejev”-nek is nevezett kete szólista működik: Harper Walters. A társulatnak 10 ázsiai táncos 1972 és 1975 között állandó vendége volt a Maurice tagja van – közöttük két principal és három első szólista. Az Béjart irányította, brüsszeli Ballet du XXe siécle-nek. Billy erős ázsiai ‒ kivált japán – jelenlét, továbbá az ázsiai és a ku-

5 A Metben 1944-ben lépett föl először fekete művész: Louis Armstrong 3 1995-ben lett a társulat – második – amerikai fekete principalja Albert adott koncertet zenésztársaival, köztük Billy Holidayjel. 1955-ben debü- Evans (1968–2015). A NYCB jelenlegi egyetlen afroamerikai principalja tált Verdi Az álarcosbáljában Marian Anderson (1897–1993), aki állandó Taylor Stanley. tagja lett a Metnek, noha sosem lépett föl ott többé, valamint a bariton 4 A diszkrimináció és a rasszizmus a balettéletben elsősorban a (fekete) Robert McFerrin (1921–2004) Verdi Aidájában. 1965-ben Verdi Don balett-táncosnőket érintő probléma. Ezért is, hogy lényegileg az összes Carlosában lépett a publikum elé Grace Bumbry (1937–). Az ünnepelt írás majd kizárólag a balerinákkal foglalkozik. Ettől függetlenül enyhén operadívák Európa legrangosabb operaházaiban és az USA-ban számos szólva nem hemzsegnek a társulatokban a fekete férfiak sem. kiemelt helyen megmutatkoztak, mielőtt meghívást kaptak a Metbe.

37 BALETT ÉS BŐRSZÍN

„A legtöbb néző, amikor balettelőadásra megy, egy perc figyelmet sem szentel annak, hogy fehér táncosokat fog látnia színpadon. Csakis akkor törődik a táncos bőrszínével, ha az történetesen fekete. Hiszen a fekete táncos annyira szembeötlő és szokatlan a balettszínpadon, hogy az feltűnő. Aesha Ash, egy fekete balerina, aki hivatásszerűen táncolt a New York City Ballet-ban, majd szólistaként a Béjart Ballet Lausanne-nál, úgy érzi, hogy a támogatók nem szeretnék, ha az afroamerikaiak előrébb jutnának a balettban. A legtöbb társulat maximum egy-két fekete balerinát szerződtet, és ha azokat a helyeket már betöltötték, a többi fekete balerinának már nem sok esélye van. Christopher McDaniel, a Los Angeles Ballet egyik fekete férfi táncosa szerint van egy „félhivatalos kvóta”, amely megakadályozza a társulatokat abban, hogy több fekete táncost szerződ- tessenek. Ez, ahogy Ash is fogalmaz, onnan eredeztethető, hogy a társulatok nem szeretnék elidegeníteni az adományozókat. A fekete táncosokból szinte soha nem lesznek vezető táncosok, még akkor sem, ha megfelelő technikai jártassággal rendelkeznek. Mindez azt példázza, hogy míg a fehér balerinákat normálisnak, addig a fekete táncosokat másnak tekintjük. Ezzel nemcsak a bőrszínük felett ítélkezünk, hanem arról is meggyőződést teszünk, hogy a fekete táncosok teste másként épül fel és mozog.”

Részletek a „Racism in ballet” című cikkből, rövidített, szerkesztett változat, fordította Králl Janka, https://womensbodypolitics.wordpress.com/2015/03/29/racism-in-ballet/

bai első magántáncosok, szólisták feltűnő túlreprezentáltsága Az egykori táncos, Rachel Moore 2004-től 2016-ig ült az fekete pályatársaikhoz képest általános a nagyobb és/vagy ko- ABT vezérigazgatói székében. Úgy gondolja, sokak szemé- moly presztízsű balett-társulatokban. A müncheni Bayerisches ben a „ballet blanc” (fehér balett) a fehér hattyúkkal, fehér Staatsballett első magántáncosa a színes bőrű, kubai Osiel villikkel, fehér szilfidekkel, fehér árnyakkal rokon értelmű az Gouneo és Carlos Acosta unokaöccse, Yonah Acosta, aki a „exkluzivitással”, és történelmi sajátosságok okán is egyet je- londoni ENB-ben is principal volt. A londoni Royal Ballet-nak lent a Mariinszkij Balett 1950-es évekbeli esztétikájával. Car- (RB) a nagyszerű, amerikai Eric Underwood – a DTH és az los Acosta, a londoni Royal Ballet egykori balettcsillaga, volt ABT hajdani tagja ‒ 2017-ben történt távozásával nincs feke- principalja szerint jó néhányan azt gondolják, a fehér hattyúk te táncosa. Principaljuk a színes bőrű, brazil Thiago Sorel. A között egy színes bőrű balerina megtörné a harmóniát. Birmingham Royal Ballet első magántáncosnője a Kanadában 1992 januárjában delikát esemény helyszíne volt a Covent felnőtt trinidadi Céline Gitten, principal Tyron Singleton. Garden: a Royal Ballet Giselle-jében Virginia Johnson lépett föl a címszerepben, Albrechtként Solymosi Zoltánnal, a társu- 6 XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX lat akkori első magántáncosával. Johnson táncolta a hősnőt a DTH 1984-es, reveláció erejű, Laurence Olivier-díjjal kitünte- tett Creole Giselle-jében is. Misty Copeland 2015 áprilisában debütált a Kennedy Centerben Odette/Odilia szerepében a Washington Ballet A hattyúk tava-produkciójában, Siegfried hercegként Brooklyn Mackkel. Ők az első fekete balett-tán- cosok a világon, akik nagyobb balett-társulat XIX. századi, kanonikus romantikus balettjének főszerepeiben lép(het) tek színpadra. A kortárs táncélet egyik legismertebb alakja, a bangladesi gyökerű brit Akram Khan az English National Ballet-nak készítette el 2016-ban az első egész estés balettjét, az indiai kathakot ötvözve a balettel. A kritika által is ünnepelt Giselle – címszerepben a művészeti igazgató és principal spa- nyol Tamara Rojóval ‒ az 1841-es mű újrafogalmazása, amely egyben reflektál Európa legsúlyosabb politikai problémájára, a menekült- és bevándorlóügyre: a ruhagyár bezárásával mun- kanélkülivé lett, migráns Giselle sorstársaival együtt egy hatalmas fal mögött él, elszeparáltan a társadalomtól. A fekete balett-táncosokat érintő egyenlő bánásmód hiá- nyát igazolja, hogy noha sokan kerülnek ki közülük a két legrangosabb amerikai balettegyüttes iskolájából, az 1934-ben alapított School of American Ballet-ből (SAB) és a 2004-ben verbuvált Jacqueline Onassis Kennedy Schoolból, vagy akár a londoni RB iskolájából is, kevesen lesznek/lehetnek tagjai a társulatoknak, és ennél is kevesebben törhetnek ki a karból. George Balanchine missziójának tekintette, hogy a SAB-ban fele-fele arányban legyenek fekete és fehér növendékek. Első fekete tanítványuk – 1943-tól ‒ korai múzsája, Betty Nichols volt, akivel másik társulatában, a Ballet Societyban dolgozott

6 „Moments in time”, Pointe, 2014. május 21., http://www.pointemagazine. com/issuesjunejuly-2014moments-time-2412811924.html.

38 BALETT ÉS BŐRSZÍN együtt. A NYCB történetében Mary Hinkson (1930–2014) az Black alapítója, a trinidadi-brit Cassa Pancho a Black Junior első fekete táncosnő, akire Balanchine darabot írt, az 1960-as Schoolt fekete és ázsiai gyerekeknek, Carlos Acosta támo- Figure in the Carpetet. Hinkson – akit vendégként hívtak meg gatásával. A feketék oktatására, képzésére 2011-ben hozta a NYCB-produkcióba ‒ az 1950-es években a Martha Gra- létre a Beauty of Ballet projektet a NYCB, 2013-ban pedig a ham Dance Company principalja volt, az elsők között bontva Project Pliét az ABT. le a faji korlátokat. A feudális viszonyok, a privilegizáltság és a kasztrend- Az első, feketéknek létrehozott tánciskola az USA-ban szer, az évszázadokkal ezelőtti muzeális állapotok fenntartá- az 1919-től Harlemben működő, Ella Gordon-féle Gordon sa-konzerválása a legfőbb oka a feketéket a bőrszínük miatt School of Dance volt. A szegregáció miatt is meghökken- sújtó esélyegyenlőtlenségnek a balettszcénán belül. A hát- tő, de az 1940-50-es évek Amerikájában több, mára legen- rányos és faji alapú megkülönböztetést, mely szilárd gátja a dás (magán)iskola fogadott fekete tanítványokat. 1941-től társadalmi mobilizációnak is, a hitelességgel („autentikus- a washingtoni Jones-Haywood Dance School, 1945-től a ság”), a hagyományőrzéssel, az előkelőséggel („exkluzivitás”), New York-i School of Dance and Theatre, melynek anyja a status quóval indokolják a multikulturális XXI. században az afroamerikai táncszínház legendája, Katherine Dunham a „kultúra szentélyeiben”. Vagy éppen az eleve elrendeléssel: (1909–2006) táncos-koreográfus, együttesalapító. Az ame- mondván, fekete embertársaink anatómiai okokból nem al- rikai klasszikusbalett-képzés úttörője, Marion Cuyjet Phila- kalmasak a balett-táncosi hivatásra ‒ ellentétben az ázsiaiak- delphiában alapított, 1948-tól 1971-ig működő iskolájának, kal. Noha a világ legrangosabb balett-társulatai lassacskán, a Judimar School of Dance-nek7 számos fekete növendéke de színpadra engedtek modern és kortárs darabokat, a korral volt. Így Judith Jamison (1943–), az 1958-ban alapított Al- csekély kapcsolatot tartó, uniformizálódó, ám az emancipá- vin Ailey American Dance Theater ikonikus táncosa, Ailey cióval máig adós műfaj nem foglalkozik az időszerű, a nézőt halála után, 1989-től 2011-ig művészeti igazgatója. Továb- netán gondolkodásra serkentő kérdésekkel. Ellenben a telje- bá a The Philadelphia Dance Companyt (PHILADANCO!) sítőképesség határait is túllépő technikai kunsztokkal igen, és gründoló Joan Myers Brown (1931–) és a New York Negro szinte kizárólag azokkal. Több mint ötven éve, hogy a feke- Ballet hajdani principalja, a SAB-ban végzett Delores te balett-táncosok – kivált a nők – leginkább Európában, és Browne. Korunkban, 2002-ben hívta életre a londoni Ballet ott is főleg a modern/kortárs társulatokban helyezkednek el, építenek karriert. Ezért teljes korszakváltásnak kell(ene) kö- 7 „Why Philadelphia was an early hub for black ballerinas”, Dance Magazine, vetkeznie ahhoz, hogy Virginia Johnsonnak igaza legyen, és

2017. október 23., http://www.dancemagazine.com/philadelphia-blacks- néhány év múlva ne beszéljünk a bőrszínről a táncéletben.

in-ballet-2498575619.html. XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

39 BALETT ÉS BŐRSZÍN

Maul Ágnes A balett színe és fonákja Dance Theatre of Harlem: Színpompás Harlem – Müpa

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

Arthur Mitchell, akinek feketeként elsőként sikerült neves amerikai balett-társu- latnál vezető táncossá felküzdenie magát, 1968. április 4-én éppen Brazíliába készül, hogy az amerikai kormány felkérésére ott alapítson balettiskolát, ám megtudja, hogy Martin Luther Kinget megölték. És Brazília helyett hazaindul. Mert otthon van feladata.

Pályája csúcsán van, elérte az akkori lehetetlent, Balanchine balett-társulata, a Dance Theatre of Harlem (DTH). Felvil- koreografál neki főszerepeket, és ő becsukja maga mögött a lanyoz, ha belegondolok, milyen lehetett az a korszak, az a New York City Balett ajtaját, hogy egy harlemi templom alag- kulturális közeg, amelyben megszületett, milyen elhivatottság sorában tucatnyi fekete gyereknek tanítson klasszikus balet- dolgozhatott azokban, akik sikerre vitték. tet. Majd nem sokkal később már több mint négyszáznak. És Aztán elképzelem, hogy ebből a felemelően borzongató lett egy társulat, Amerika első csak feketékből álló klasszikus érzésből közvetlenül is eljut hozzám valami, itt és most, Buda-

40 BALETT ÉS BŐRSZÍN pesten 2017-ben, amikor a társulat először Magyarországon egymás mellett lebegnek spicc-cipőjükön. Ők hárman a tán- is bemutatkozik. Persze ez már nem az a társulat, hiszen eltelt toríthatatlan fekete Nő megtestesítői – aki büszkén, ordítva, közben csaknem fél évszázad, és volt (2004 és 2012 között) a hozzá hasonlókat támogatva, magányosan küzdve mene- nyolc év, amikor az együttes nem is működött, így öt éve az tel, túlél. Feláll, ha földre kerül, szárnyal, ha hagyják. Dianne új művészeti vezetőnek, Virginia Johnson egykori príma- McIntyre, aki nemcsak fekete táncosként és modern hangvé- balerinának gyakorlatilag a semmiből kellett újraépítenie a telű koreográfiáival, de másfél évtizedig működtetett Sounds társulatot. Koncepciója szerint a korábbihoz képest jóval ki- in Motion nevű stúdiójával is sokat tett a kulturális diverzi- sebb létszámmal, könnyen utaztatható előadásokkal, sok-sok tásért, Change (Változás) című munkájában ugyan allegori- turnéval teszi hosszú távon profitábilissá az együttest. Az első kus képekkel, mégis kristálytisztán, érthetően üzen: „Keep kelet-európai körútjára érkező társulat valójában még most is the straight and narrow way” (Tovább az egyenes és keskeny alakul, hiszen a hazánkba érkező táncosok jó egyharmadának úton), ahogy a darab alatt elhangzó spirituáléban is ismétlik. csatlakozását alig két hónapja jelentette be a DTH. Az estét egy újabb Darell Grand Moultrie-darab zárja. Talán ennek is, de a kevésbé szerencsésen kiválasztott Míg az Equilibrium (Brotherhood) szikár és szűkszavú, addig kezdő koreográfiának biztosan köszönhető, hogy a nyitány Moultrie erre az estére ütemezett másik koreográfiája áradó, számomra inkább leforrázó, mint felemelő. Bájos citromsár- bőbeszédű, nagyszabású. Az egész társulatot mozgató Har- ga tütük és fűzők, a táncosok személyiségét elfedő kötelező lem on My Mind egy színes, szélesvásznú jazztabló, amelyet a széles mosolyok, kellem, báj, szépelgés Brahms Változatok harlemi születésű koreográfus leplezetlen lokálpatrióta rajon- egy Haydn-témára című műve apropóján. A kétnapos ven- gással fest meg. Az atmoszférát gazdag zenei mix adja, amely- dégszereplés általam látott első napjának Színpompás Har- ben ugyanúgy helyet kapnak a dzsessz és a társulat hőskorát lem címmel illetett programját egy iskolásan klasszikus ko- megidéző legendás muzsikusok (Jesse Stone, Fats Waller, Duke reográfia indítja, a jobbára ártalmatlan kategóriából. Robert Ellington, Richard Rogers & Lorenz Hart) és ma élő dzsessz- Garlandnak, a társulat egykori táncosának, jelenlegi rezidens zenészek (Wynton Marsalis, Chris Botti). Drámai tangó, lati- koreográfusának Brahms variations című, közel húszperces nos lüktetés, pillanatot megállító trombitaszóló, hollywoodi darabja azt ígéri, hogy a Napkirály udvarát idézi, de Harlem csillogást idéző szimfonikus hömpölygés, melankolikus blues vagányainak bemutatásával, ám utóbbira maximum néhány, találkozik egymással. Hol a Broadwayn érezzük magunkat, a klasszikus elemek közé becsempészett csípőmozdulat utal. hol egy füstös bárban, hol egy titkos mulatóban, hol egy sötét A francia balett bölcsőjének számító XIV. Lajos udvarába sikátorban. A váratlan hangulati váltások nem engedik lan- teleportálni a fekete táncosokat akár jó geg is lehetne, de a kadni a figyelmet, a számos műfajban koreografáló Moultrie neoklasszicista jegyekkel tarkított, Balanchine előtt udvari- figyelemre méltó profizmussal teszi egymás mellé, vagy épp asan tisztelgő barokk balettimitáció valahogy túl komolyan állítja egymással szembe a különböző mozgásnyelveket: óriás veszi magát ahhoz, hogy mindezt provokációként fogjam fel. balettugrások kápráztatnak el, szinte titokban becsempészett Demonstrálhatná a koreográfia a táncosok technikai tudását huncut riszálások szórakoztatnak. Egy-egy lezseren előadott is, de a kivitelezés nem mindig precíz, az összhang gyakran latinos csípőkörzéssel kezdődő mozdulat precíz arabeszkben bicsaklik. Feladatmegoldást látunk inkább, mint táncot. Az végződik, szigorúan, spiccre emelkedve. A koreográfia, amely alkatát, izomzatát, mozgáskultúráját, színpadi jelenlétét te- egyszerre biztosítja a táncosoknak az önfeledt és szabad (felsza- kintve is sokféle táncosból álló társulat ledobja magáról a ba- badító) mozgást, és követeli meg tőlük a klasszikus balett utol- lettnek ezt a historizáló, uniformizáló formáját. De kik ezek a só ujjpercig beszabályozott szigorát, izgalmas játéktér a társulat táncosok? Mit akar ez a társulat, mit képvisel 2017-ben? Hol tagjainak. Az őket jellemző alkati, mozgásbéli sokféleség, ami a radikalizmus, a társadalom és a művészet falainak lebontása egész eddig zavaró volt számomra, ebben a koreográfiában tö- melletti elköteleződés? Ma is elegendő lenne maga a gesztus, kéletesen működik, sőt plusz töltetet kap az előadás attól, hogy hogy fekete táncosokat teszünk a színpadra? Van idő a mor- az Ausztráliától Brazílián keresztül Dél-Koreáig számos helyről fondírozásra. A nagy szüneten kívül is hosszú percek telnek érkező táncosok látványosan mást és mást hoznak magukkal el, mire egy-egy koreográfia után ismét felmegy a függöny (a ebbe a társulatba, és amellett, hogy összhangra törekednek, színházban töltött két órának a fele várakozással telik), pedig szabad teret is kapnak ahhoz, hogy megmutassák ezt. díszlet híján nem kell átrendezni a színpadot sem. Végül is valami ilyesmiről szól az a küzdelem, mozgalom A neves klasszikus- és kortárstánc-társulatok, de a pop- is, amely fél évszázada kezdődött ennek a társulatnak az ala- szakma ikonjai (például Beyonce) által is előszeretettel foglal- pításával. Elfogadtatni, hogy a balett mindenkié, a sokféleség koztatott Darrell Grand Moultrie férfi trióra komponált rövid nem gátja, hanem motorja lehet a műfaj fejlődésének. A rend- – ötperces –, de frappáns etűdje, az Equilibrium (Brotherhood) szer részévé, ugyanakkor a műfaj alakítójává válni. Amely következik. A geometrikus kompozíciókra épülő, egyenes ugyan használja (felhasználja, kihasználja) a különlegest, hi- testvonalakkal dolgozó, a táncosok fizikumát hangsúlyozó le- szen szüksége van a sztárokra, de mégis könyörtelenül kivet tisztult koreográfiában is kiütközik a szinkronitás hiánya. Bár magából mindent, ami más, mindenkit, aki nem felel meg a összecsiszoltabb munkát kívánt volna meg a három táncostól szabályainak (mert más a bőrszíne, a magassága, az izomzata, (Marquis Floyd, Da-Von Doane, Saverio Pescucci), de szikár- vagy festett a haja, netán tetoválása van stb.). ságával, jól időzített tempóváltásaival, és az amerikai hegedű- A Müpa erre az estére készített programfüzete illuzórikus művész és zeneszerző, Kenji Bunch zongorára, hegedűre és üzenettel nyugtatja meg a közönségét. „A világ mára, a DTH- fuvolára írt vibráló zenéjével ez a darab végre lendületet ad nak is köszönhetően, valóban megváltozott: a balett műfaja az estének. »színvak« lett. Többé már nem számít, ki milyen bőrszínnel A három férfi után három nő veszi birtokba a színpadot. lép színpadra” – írják. Amanda Smith, Stephanie Williams, Yinet Fernandez sza- Nézőpont kérdése. Világszerte ünnepelték a hírt két éve, badjára engedett afrofrizurával jelenik meg, alig hallható, hogy Misty Copelandet az American Ballet Theatre magán- vészjósló, lassú harangkondulások kísérik, ahogy szorosan táncosává nevezte ki. A társulat 75 éves történetében első fe-

41 BALETT ÉS BŐRSZÍN

kete nőként. 46 évvel az első fekete balett-társulat alakulása gyar közönség most nem láthatta), és aki nyelvtudás nélkül után.... Kérdés, ki is a színvak, ha Alison Stroming még ma, egyenesen Rio de Janeiro szegénynegyedéből érkezett New 2017-ben is arról posztol a turné kezdetén az Instagramra, Yorkba, csendesen hozzátette, az ő szemszögéből ez a kevés hogy most pedig neki kell állnia az összes spicc-cipőjét házi változás is nagy változás. Mert bizony amerikaiként és fekete- barkácsban befesteni, mint ahogy teszi ezt a legtöbb nem fe- ként balerinává válni nehéz, de a harmadik világ országaiból hér táncos. Mert ők még azok számára is láthatatlanok, akik- indulva egyelőre szinte lehetetlen. nek a bőrszínükhöz passzoló cipőket kellene gyártaniuk. S milyen érdekesen – és tegyük hozzá, új eszközökkel is – Dianne McIntyre egy interjúban elmondja, hogyan válasz- íródik itt előttünk a tánctörténelem: a társulatnak, amely talán totta koreográfiája címéül a változás szót. Amikor elkezdett annak köszönhetően is alakult 48 évvel ezelőtt, hogy Arthur dolgozni a társulattal, megkérte a női táncosokat, beszéljenek Mitchell végül nem ment el Brazíliába balett-társulatot alapíta- azokról a szituációkról, amelyekben kizárólag a bőrszínük ni, két sztártáncosa is épp ebből az országból érkezett a Dance miatt csukódtak be előttük az ajtók. Nem meglepő módon Theatre of Harlemhez. Ingrid Silva és Alison Stroming divat- sorjáztak a történetek, és az amerikai születésű táncosok arra magazinok lapjaira kerülnek, inspiráló kisfilmek teszik egyre jutottak, hogy bizony nem sok minden változott az elmúlt év- ismertebbé nevüket a YouTube-on, és bármit, amit életükről, tizedekben. A tehetsége és története miatt a celebbalerinaság karrierjükről, a balettről, annak előítéletességéről vagy épp terén lassan Misty Copeland nyomdokaiba lépő Ingrid Silva, egyre nyitottabbá válásáról megosztanak az Instagramon, azt aki ötödik évadát kezdte a DTH társulatánál (ám sajnos a ma- a világ minden táján több mint hetvenezer követőjük láthatja.

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

42 világszínház ellenállni az időnek

Alkotómunka és függetlenség: Bojana Kunst

BOJANA KUNST szlovén filozófus, dramaturg, performanszkutató. A gießeni Justus Liebig Egyetem tanára, ahol a Choreography and Performance című nem- zetközi programot vezeti. Mun- káiban többnyire feminista performanszelméletekkel, valamint a művészet, a kapitalizmus és az intézményrendszer viszo- nyával foglalkozik. BERECZ ZSU- ZSA és CSERNE KLÁRA beszélge- tett vele.

Cserne Klára: Amikor Magyarországon jártál, azzal fejezted nyek nem képviselnek igazi értékeket. Tehát aprólékosan fel kell be a Müsziben1 tartott előadásodat, hogy mit kellene, vagy mit le- térképezni ezt a viszonyrendszert, és megtalálni az eszközöket het csinálni itt és most, a jelenlegi helyzetben, de nem válaszoltad ahhoz, hogy másképp dolgozzunk ezeken a kereteken belül. meg ezt a kérdést, úgyhogy ezt szeretnénk most körüljárni újra. Cs. K.: Kiket érint egyáltalán ez a probléma? Kiknek szól ez Először is: hogyan írnád le a jelenlegi helyzetet? az egész kérdésfelvetés? Autonóm művészeknek? Alkotóknak? Ci- – Nagyon speciálisak a magyar politikai viszonyok, és azon vileknek? belül a művészeti intézmények helyzete is az. Biztos, hogy az – Olyan személyeknek, akik szeretnének közösen csinálni itteni szituációt nem lehet ugyanazokkal a szempontokkal ele- valamit. Közösségeket, együttműködéseket létrehozni, intézmé- mezni, mint ha Belgiumról vagy Németországról beszélnénk. nyesülési folyamatokban részt venni, és itt nem feltétlenül hivata- Ez a fajta általánosítás nagyon ártalmas is lenne. Közép-Euró- los intézményekre gondolok. A lényeges kérdés, hogy mit szeret- pában jelenleg a populista politika szembehelyezkedik a sza- nének együtt csinálni az emberek, értve ezt a csinálást tágabban, bad gondolkodás és véleménynyilvánítás, és általában véve az mondjuk a művészeti alkotóprojekt fogalmaként. Azt hiszem, európaiság alapvető eszméivel. Engem az foglalkoztat, hogyan nagyon sok embernek más vágyai vannak, mint egy rövid távú lehet ebben a közegben egyfelől megvédeni ezeket az értékeket, projekt vagy pusztán egy művészeti alkotás létrehozása. másfelől kritikusan viszonyulni ahhoz a narratívához, amelybe A paradoxon fókuszában tehát az a kérdés áll, hogy egyál- beágyazódtak az utóbbi három évtizedben. talán hogyan dolgozzunk együtt, és hogyan szervezzük meg a Van egyfajta paradoxon abban, ahogyan a régóta fennálló, közös munkánkat. Arra gondolok, hogy hogyan tehetünk fenn- nagy művészeti intézmények a rendszerváltás után fokozatosan tarthatóvá egy csoportot, hogy azt csinálhassa, ami miatt létre- elkezdtek átalakulni, a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni. Az a jött, ne pedig folyamatosan menedzselnie, prezentálnia és rep- furcsa ellentmondás van kialakulóban, hogy ha egy művésze- rezentálnia kelljen magát. Hogy milyen más intézmények lehet- ti intézmény átgondolatlan, neoliberális, kereskedelmi, piaci ségesek azokon kívül, amelyeket hagyományosan ismerünk, és alapú működését kritizálja egy művész, akkor szinte egy plat- amelyek saját vagy más előadások, kiállítások sorát mutatják be. formra kerül a legnagyobb politikai közhelyekkel, megismétli a Cs. K.: Mit jelent ebben az esetben a fenntarthatóság? A mun- jobboldali narratívát, amely szerint ezek a művészeti intézmé- kának ez a módja nem termelés, nem tervezés-gyártás-bemutatás ciklusokból állna? És mi a helyzet a pénzügyekkel? 1 Bojana Kunst 2017. szeptember 7-én és 8-án tartott workshopot és nyil- – Egy olyan struktúrát kell elképzelni, ahol az érték nem vános előadást a MŰegyetem című szabadegyetem keretében, illetve a egy végső termék formájában jelenik meg. De fontos, hogy ez Müsziben „Artists, their Work and Institutions” címmel.

43 világszínház

a forma nem azonos a munkabemutató, a work-in-progress, a egyfelől a nacionalizmus dominálja, másfelől pedig a neoliberá- workshop meg más, hasonló elemekből álló, divatos prezen- lis pragmatizmus. Ezek robbanékony elegyet alkotnak. tációs műfajokkal sem, mert ezek is nagyon problematikusak. Ebben a helyzetben nem lehetséges a kilépés, vagy a vissza- Például olyan, hosszabb időtartamú formátumokra gondolok, térés ahhoz az állapothoz, ahogyan a szocializmus alatt a művé- amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek különböző időkben szek éltek. A szocializmus alatt voltak olyan társadalmi szférák, különféle dolgokba kapcsolódhassanak be. Amelyeket nem kell szigetek, ahol lehetséges volt a túlélés. Például portásként vagy vagy lehet azonnal felcímkézni és értékelni, hanem maga a kö- földmérőként dolgoztál, és közben csináltad az alkotásaidat. Így zös munka képviseli bennük az értéket. Sok szó esik a művészek tudott a művészet egy párhuzamos nyilvánosságot létrehozni. munkakörülményeiről, de ezek sokszor valamilyen, művésze- De most, ha nem vagy benne a rendszerben, egyszerűen bele- ten kívül eső diskurzus szintjén maradnak. zuhansz a bizonytalanságba, a prekariátusba.2 Amikor újfajta Talán nem a régiek helyett új intézmények alapításáról, ha- művészeti intézmények vagy infrastruktúrák kialakításának nem új infrastruktúrákról, egy olyan rizomatikus felület létre- szükségességéről beszélek, akkor azt a kérdést feszegetem, ho- hozásáról kellene gondolkodnunk, amely különböző kezdemé- gyan tudunk közösen túlélni, és egy másfajta nyilvános szférát nyezéseket tud kiszolgálni, változékony és rugalmas módon. kialakítani. Mert ami a jelenleg zajló politikai változások miatt széthullóban B. Zs.: A könyvedben3 beszélsz a lustaságról, és arról, hogy az van, az éppen a szociális infrastruktúránk, amely lehetővé ten- is az engedetlenség egy formája lehet. né, hogy az emberek együttműködjenek egymással, hogy legye- – A lustaságnak ez a koncepciója felforgató módon erősít nek kapcsolataik. meg egy olyan állítást, amelyet egy ilyen helyzetben nem sza- Berecz Zsuzsa: Beszéljünk az időről, mert folyton az idő hi- badna megfogalmazni. Hogyan segíthet pont a lustaság éppen ányával szembesülünk, amikor a saját struktúráinkat meg kell akkor, amikor a munkáról beszélünk? Itt kezdődik a forrada- szerveznünk. Nincs elég időnk az alkotómunkához, az élethez. lom. Ahogyan átalakul az érzékelésünk, ahogy a vágyaink meg- Hogyan lehet azt, amit javasolsz, úgy elképzelni, hogy ez ne a sa- változnak. A lustaság az idő ritmusával szembeni ellenszegülés. ját magunk kizsákmányolásának egy újabb formája legyen? A történelem során a lustaság általában egyéni döntés maradt, – Nagyon fontos kérdés. Az, hogy nincs időnk, valójában csak és morális elítéléshez vezetett, miközben közösségi, tudatos egy tünete annak, ahogyan dolgozunk. A szubjektivitás rendsza- hozzáállás is lehet. Egyszerre esztétikai és politikai döntés. bályozása, a politikai képzelet megfegyelmezése zajlik egyfoly- CS. K.: Hogyan lehetne meghatározni az ilyen, egyszerre esz- tában. A politikai képzelet szabályozása pontosan az időbeliség tétikai és politikai jellegű, személyes kötődéseken alapuló gyakor- kormányzásán keresztül történik. El vagyunk adósodva ebben a latokat? folyamatos ideiglenességben, és ez az adósság elszívja előlünk a – A lustaság ebben a felfogásban nem kevesebbet csinálást jelen időt. Az eredmény: nincs időd a jelenben a jelenről gondol- és kevesebbel való megelégedést jelent. Inkább egy másfajta ter- kodni, mert előrelátónak kell lenned, és már rögtön a jövődön melési módot, másfajta időbeliséget. kell spekulálni, a következő projekteden, a beadandó pályázato- Számomra a legnagyobb kérdés, hogy hogyan lépjünk ki ab- kon, a határidőkön. Azért nehéz kilépni ebből a gondolkodás- ból buborékból, amelyben dolgozunk. Hiszen az a prekariátus, módból, mert a saját szubjektív érzékelésünkre is befolyással van. amiben művészként élek, nagyon más, mint azé, akinek sem- CS. K.: Olyan ez, mintha az alkotók, a művészek lennének mije nincs. Nagyon fontos, hogy ne essünk a hamis szolidaritás az üzemanyagok, és ezeket fogyasztják a nagy intézmények, hogy csapdájába. Inkább a saját területünk kapcsán változtassuk meg fenntartsák magukat. Nem kellene engedelmeskednünk nekik? Ez a vélekedéseket, ott keressük a politikus cselekvés lehetőségeit. lenne a forradalom? A művészet a társadalom hőmérője is, hiszen amikor válság ala- – Talán nem úgy néz ki, mint egy forradalom, de lehet, hogy kul ki, és a jobboldal megerősödik, akkor azonnal a művészeket azzá alakul, ha egyre több és több ember áll ellen az időbeliség re- támadják. zsimjének. Valójában mindez már javában zajlik, a szemünk előtt, Személy szerint nem értek egyet azzal, hogy ma elsősorban csak hát nem valami vidám formában. Az időbeliség, a folyama- elnyomott csoportokkal kellene dolgoznunk, nekik kellene segí- tosan gyorsuló munkatempó sokszor az érzelmi életünkben tör- tenünk. Ha a struktúrát magát változtatjuk meg, amelyben dol- ténő robbanás formájában törik meg. Ilyen a depresszió is. Ahogy gozunk, annak lehet politikai hatása a szegények életére is, mert Ann Cvetkovich nagyszerű könyvében leírja, a depresszió nem az az egész rendszer megváltozásához vezethet. Nagyon szkep- valami egészségügyi probléma vagy betegség, hanem az ember tikus vagyok azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy a művészet mentális és testi szembeszegülése az ideiglenességgel, az átmene- meg tudja változtatni közösségek életét. tiséggel, az egyre gyorsuló idővel. Sokan úgy írják le a depressziós CS. K.: Ha azt mondom, hogy művészként segíteni tudok a élményeiket, mintha lelassulna, megállna vagy megfagyna az idő. nálam elesettebbeken, akkor arisztokrata szerepet játszom, le- CS. K.: Ki számít egy ilyen társadalmi rendben egészségesnek ereszkedem a szegényekhez. Ez visszavezet ahhoz a kérdéshez is, vagy normálisnak? Aki képes anyagilag fenntartani magát? Aki hogy nekem mik a vágyaim, nekem mire van szükségem a túlélés- elég ügyesen tud előre tervezni és tartalékolni? hez. Milyen más, ettől eltérő szerepek lehetségesek még? – A fő kérdés nem a jövő elképzelése, hanem a jelennel kap- – A pedagógiai szerepmodell is gyakori, és nem kevésbé csolatos képzelet átalakítása. A jelenünket meghatározza egyfelől problémás. Amikor egy előadás készítője úgy érzi, ő birtokolja a politikai felnőtt korba lépés ideológiája, amelyet a kormányok a tudást, amelyet majd átad a tudatlan, felvilágosulatlan közön- nacionalista maszlaggal leöntve úgy fogalmaznak meg, hogy eddig elnyomtak minket, de most végre a kezünkbe vehetjük a sa- ját sorsunk irányítását. Ugyanakkor azt is látnunk kell, mennyire 2 A prekariátus a 2005-2006-os franciaországi diáktüntetések egyik köz- ponti fogalma volt, Spanyolországban is több mozgalom tűzte zászlajára, táplálta ezt az ideológiát a rendszerváltás utáni átmenet idősza- vagy említhetnénk még a EuroMayDay mozgalmat a 2000-es évekből. kában a Nyugat is. Ahogyan Európa nyugati fele a mintegy gyer- Értelmezéséhez l. Szépe András tanulmányát, http://fordulat.net/pdf/19/ mekkorban ragadt Kelet-Európához viszonyult, az előkészítette F19_Szepe.pdf. a terepet az olyan „erős apák” számára, mint Orbán Viktor. A 3 Artist at Work. Proximity of Art and Capitalism, Zero Books, John Hunt helyzetünket tehát különösen nehezíti, hogy a jelen képzeletét Publishing, 2015. A szerző itt Mladen Stilinović műveiből kiindulva ér- telmezi a lustaság fogalmát.

44 világszínház

XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX

ségnek. De mi történne, ha Rancière4 javaslatát megfontolva a politikája. Hasznos-e még egy olyan játék, amelynek a szabályain közönségre már eleve emancipált, tájékozott társaságként te- nem tudunk változtatni? kintenénk? Lehet, hogy ez az új nézőpont már a színház kere- – Az nem igazi részvétel, ha nem tudod megváltoztatni a tein túlra vezetne. szabályokat. Ráadásul egy ilyen esemény nem is igazi nyilvá- Németországban a menekültválság kirobbanása óta nagyon nosságot teremt, hanem csak annak a szimulációját – hiszen sok művész foglalkozik a menekültek helyzetével menekültek nincs benne igazi konfliktus. Ha van konfliktus, az szabályozott közreműködésével. Különösen divatos ez a stabilan támogatott keretek között megy végbe, így aztán nem mutatja meg a társa- állami, városi színházak körében. Ez egyfelől nagyon érdekes, dalmi térben valóban jelen lévő ellentmondásokat, összecsapá- hiszen a saját témáikat közelebb hozzák a német közönséghez, sokat és feszültségeket. Nem tudjuk meg belőle, hogyan kellene másfelől azonban a krízist és annak szereplőit használja ki ez a kezelnünk ezeket az ellentéteket. dömping, a közönség műsorként nézi a kisebbségi, kiszolgálta- Cs.K.: A valós konfliktus jelenléte hiányzik a közösségi al- tott helyzetet. kotásokból? Mert ugyanez hiányzik a politikai életből, illetve a Természetesen ezeket a dolgokat mindig az adott kontex- művészek és művészeti intézmények közötti kommunikációból is. tusban kell elemezni. Amikor a poznańi Malta Festival a vá- – Nagyon kevés szó van arról, hogy milyen konfliktusok ros főterére telepített egy nagy kiállítást, amely menekültek zajlanak, ráadásul folyamatosan, minden európai társadalom- történeteit mutatta meg, azt egyfelől persze lehet úgy is nézni, ban. Ez Németországra ugyanúgy igaz, mint Közép-Európára. hogy a helyzetet zsákmányolták ki, másfelől viszont egy olyan Fogalmunk sincs, hogyan kellene beszélnünk a szélsőséges, Eu- országban, ahol ilyen történeteket egyébként nem lehet olvas- rópa-ellenes, bevándorlóellenes pártokkal. A morális kirekesz- ni, nagyon is jelentős dolog volt. A művészet ambivalens, több tés nem megoldás. A konfliktus nem fog magától megszűnni. mindent jelent egyidejűleg. Lehet valami nagyon szolidáris és CS. K.: De nagyon nehéz a valós konfliktust tetten érni és mű- befogadó, de közben kizsákmányoló és leegyszerűsítő is. Fon- vészetként bekeretezni. A színház éppen erre a konfliktus nélküli tos, hogy az adott munka ne váljon társadalmilag tudatos mű- állapotra épít: az előadó lehet bármilyen provokatív, azt a kö- vészeti termékké, amelyet újra és újra el lehet adni. A társadalmi zönség el fogja viselni, mert amit az előadó csinál, arra más sza- kérdésekre reagáló művészet sokszor (ön)kizsákmányoló vagy bályok érvényesek, mint arra, amit a nézők csinálnak. Csakhogy elnyomó munkamódszerekkel jön létre. Soha nem szabad tehát ezeket a szabályokat a nézők többsége nem tudatosítja, hanem csak produktumként elemeznünk ezeket a munkákat. csak követi mint hagyományos viselkedésmódot. B. Zs.: Magyarországon sok művész igyekszik ma nyilvános – A konfliktus létrehozása, kiprovokálása a színházban na- helyzeteket, fórumokat teremteni elnyomott, periférián élő, szín- gyon nehéz, de azért lehetséges. A Via Negativa nevű szlovén házba nem járó csoportokkal. Ezek a projektek általában peda- csoport például folyamatosan konfliktusokat provokál az elő- gógiai eszközöket használnak, hogy létrehozzák azt a közös teret, adásaiban, a nézőnek pedig el kell dönteni, mit kezd az adott amelyben a beszélgetés lezajlik. Bármennyire sikeresen dolgoz is helyzettel. Ezekben a performanszokban maguk az előadók is fel egy ilyen témát az előadás, a keretek általában zártak ma- veszélyhelyzetbe sodorják magukat. Egy másik példa, ha az radnak. Kérdés, hogy milyen közösséget teremt ez, mi az előadás adott előadás témája frusztrál egy adott társadalmi csoportot, felháborítja őket, nem értenek vele egyet, és megpróbálják meg- 4 L. például: Jacques Rancière, A felszabadult néző. Fordította Erhardt akadályozni az előadás lezajlását. Ilyen történt Oliver Frljić hor- Miklós, Budapest: Műcsarnok, 2011. vát rendező előadásaival nemrég Horvátországban és Lengyel-

45 világszínház

országban. Volt, hogy a nacionalista tüntetők megjelenésével az CS. K.: De mekkora része a műalkotásnak maga a biztonsági előadás maga nem is valósult meg, de az a társadalmi helyzet, intézkedés? Attól válik valami alkotássá, hogy nem szabad hoz- amely kialakult, egyfajta reflexióját adta a témának. zányúlni? CS. K.: És mi történik a közönséggel, ha – direkt vagy véletle- – Igen, pontosan. Ebbe a szabályrendszerbe általában kér- nül – konfliktus alakul ki köztük a színházban? Az egyetlen biz- dés nélkül beleegyezik a közönség. tonságos helyzet, ahogy nem okoznak kárt egymásban és maguk- CS. K.: Általában véve igaz ez a volt szocialista országokban ban, az a nyugodt üldögélés. Ha felállnak, és mindenki elkezd azt uralkodó viszonyokra, hogy a készen kapott szabályrendszerbe csinálni, amit akar, akkor hirtelen egy hatalmas, felkészületlen, kérdés nélkül beleegyezünk. összezárt tömeg jön létre egy elsötétített teremben. Ez rengeteg – A félelem nagyon fontos történelmi tényező a hivatalok- emberi test, tömeg, amely nagyon rendetlen. Mire kell ilyenkor kal, nagy intézményekkel kapcsolatban – és ez igaz a művészeti felkészülni? intézményekre is. Ismeretlen szabályok, végeláthatatlan vára- – A biztonsági intézkedések fejlődésével vált hivatalosan egy- kozás hosszú folyosókon, és a rejtőzködő, kiismerhetetlen ha- általán lehetségessé az, hogy interaktív alkotások is bekerülhesse- talmak az ajtók mögött. Ilyesmiket képzelünk magunkban. nek a múzeumokba. Amikor Robert Morris a hetvenes évek ele- A kelet-európai művészeti intézmények ténylegesen más- jén a Tate Modernben csinált interaktív kiállítást,5 abból botrány képp működtek, mint a nyugatiak. Nyugaton az intézmények lett, mert többen megsérültek. Majd húsz évvel később a kiállítást válságba kerülhettek, megszűnhettek, nálunk azonban nem. megismételték, és bár ott már csak apró sérülések fordultak elő, Nyugaton a válság, a szubjektivitás formálódása téma lehetett mégis felháborodás tört ki. Ez az eset tökéletesen megmutatja, a közéletben, keletebbre nem. Nálunk ezek a témák a párhu- mennyire szabályozott a részvételiség egy ilyen helyzetben. zamos félnyilvánosság területén merültek csak fel. Ezek a té- nyezők mind befolyásolják a képzeletünket, és azt, ahogyan a 5 Bodyspacemotionthings (1971). szabályokhoz viszonyulunk.

kiss krisztina kordráma: egyén és társai

A székelyudvarhelyi dráMA fesztivál

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház immár kilenc menű, és jóval nagyobb büdzséből finanszírozott fesztivál, éve szervezi a dráMA kortárs színházi találkozót, rendszerint Temesvár pedig egy könnyen megközelíthető város. Szé- az évadkezdések környékén. A rendezvény elsődleges célja, kelyudvarhelyre nem egyszerű eljutni, ennek ellenére min- hogy kortárs magyar és román drámákat, illetve kortárs szín- den évben képviselteti magát a magyarországi, illetve néha házi nyelveket ismertessen meg, külön hangsúlyt fektetve a a román színházi szakma is – bár utóbbi elenyésző számban, román színházi szféra közelebb hozására – elsősorban a helyi várat magára az áttörés. közönséghez, ugyanakkor a magyar szakmához is. Az elmúlt Az előző évekkel ellentétben az idei előadás-kínálat ke- három év fesztiváljain ez úgy valósult meg, hogy a zömében vésbé adott hangsúlyos szerepet a magyar–román nyelvi és magyar kínálatot két-három román előadással egészítették ki. etnikai különbségeknek, és az ezzel járó konfliktusos együtt- Az erdélyi magyar színházaknál egyre gyakoribbak a kortárs élésnek. Pozitívumként könyveltem el, hiszen akár ez is mu- román drámák színrevitelei, amint azt a dráMÁn is láttuk (és tathat egy haladási irányt az egymás mellett élés kérdésében, ennek fordítottja is igaz: az erdélyi román társulatok előszere- azonban a témát még mindig lehet boncolgatni. Ha lenne tettel játszanak például Székely Csaba-darabokat). kivel, hiszen az egyik szakmai beszélgetésen is felmerült mel- Mondhatni, ez a fesztivál családi körben zajlik, hiszen lékes témaként a (helyi) nézők passzivitása és érdektelensége számos visszatérő vendéggel találkozhatunk nap mint nap, a román színház iránt. Vannak, akik elvből nem mennek el ismerőssé válnak az eddig csak köszönő viszonyban levő kol- román előadást nézni. Szervezőként nem könnyű ezzel az at- légák. Ez a közvetlen és barátságos közeg a romániai magyar titűddel kompromisszumokra jutni. színházak által rendezett fesztiválok közül még a Temesvári A fesztiválprogram korpusza nem egyetlen témára épül, Eurorégiós Színházi Találkozó sajátja, bár az nagyobb volu- ha mégis megpróbálnék ilyenket megnevezni, olyan univer-

46 világszínház zális témákat mondhatnék, mint ember és közösség, ember és értelmetlen kicsinálásába torkollik. A harmadik részben az társadalom, ember és hatalom, ember és magánya. erőszak, a szabadulás reménye és a félelem között ingadozó, Elsőként az udvarhelyi színház új művészeti vezetője, Za- kútba esett ismerősök (és ellenségek) között lezajló játszmák- kariás Zalán által rendezett Migránsooook, avagy túlsúlyban nak vagyunk tanúi. Az utolsóban a Marsra látogatunk, ahol a bárkánk című előadást emelném ki. Az első gondolatom az az emberek fertőző lények, akiket el kell távolítani, ahogyan a volt az előadás után: „Végre!” Végre jelen van a társadalmi ér- velük rokonszenvező marslakókat is. A négy darab egymásba zékenység, végre színházban is foglalkozunk a hétköznapi té- fonódását zenés intermezzók biztosítják: a színészek egy ro- mákkal. Mondom ezt akkor is, ha az előadás nem feltétlenül mán gyerekdalt adnak elő, előbb ártatlan, gyermeki módon, színházi megvalósításában, inkább problémafelvetés és megkö- majd folyamatosan átváltva erőszakosabb hangnembe, már- zelítés szempontjából jelentett élményt. Matei Vișniec kortárs már koncerthangulatot teremtve. román szerző drámáját magyar nyelven első alkalommal vitték A hatalom, illetve az erőszak témaköréhez csatlakozik színre. A darab maga Vișniec zsurnalisztaként gyűjtött adatai a Szatmárnémeti Harag György Társulat előadása, a Visky és saját tapasztalatai alapján született, a migráció megítélésének András írta és rendezte Pornó is. Számomra mint a rend- különböző perspektíváit kínálja, meghagyva a néző számára az szerváltás utáni generáció tagja számára lassan kiégni látsza- önálló állásfoglalás jogát. A töredékes szerkezetű drámában nak a kommunista rezsimmel foglalkozó emlékidézések. Ha megszólalnak a hajón menekülők, a már más országban élő vonzani kezd egy adott alkotás, keresem azt a különlegeset menekültek, az európai országok lakói és a politikum, emellett és egyedit, ami mégis lebilincsel benne. Azon túl, hogy igen a közel-keleti nők szemszögébe is betekintést nyerünk. Zakari- személyes történetből indul ki (alcím: Feleségem története), a ás Zalán rendezésében a térkezelés is segít abban, hogy a néző Pornó nagyon precízen felépített és fájdalmasan intim han- kimozduljon a komfortzónájából. A színpadra épített néző- gulatot teremt maga körül. Ez elsősorban Albert Csilla erős téren senki nincs biztonságban, egy hajó fedélzetén vagyunk színpadi jelenlétének és a cselló kiegészítő, kísérő hangjának mindnyájan – a menekültek. De ha süllyed a bárka, ki az, aki köszönhető, melyek a lecsupaszított színpadi eszközhaszná- önként vízbe ugrik, kockáztatva európai jövőjét? Az előadás lattal együtt egy magszerű egészt hoznak létre. A Securitate lezárása mély nyomot hagy: a színészek a nézőkkel szemben, titkos dokumentumait (videoanyagok, hanganyagok) látjuk, sorban ülnek, eldobható telefonok hevernek előttük. Nincs hagyományos tapsrend, a néző kivonul a teremből, miközben összeszorul a torka a vízbe fúlt menekültek után maradt játék- XXXXXXXXXXXXXXXXXX. Fotó: XXXXXXXXXXXXXX és ruhatenger (ha úgy tetszik, szemét) között lépdelve.1 A fesztivál másik ősbemutatója a Tasnádi-Sáhy Péter rendezte Kapufa és Öngól című előadás, melyet a nagyváradi Szig- ligeti Színház tűzött műsorára. Az azonos címet viselő darabot Körmöczi-Kriván Péter írta a fesztivál saját drámapályázatára, a dráMÁzatra. A pályázatot 2011 óta kétévente hirdetik meg, három kategóriában: Debüt, drámaÍRó, draMAutor. A szerve- zők a beérkezett írásokból kötetet is megjelentetnek, lehetősé- get adva a bemutatkozásra kortárs magyar és román szerzők számára egyaránt. Körmöczi-Kriván Péter Debüt-díjas alko- tásában egy tizenéves fiú monológja áll a középpontban. Szó esik a focicsapathoz tartozás jelentette konfliktusokról (a be- mutató maga is egy udvarhelyi iskola tornatermében zajlott), a mindent elsöprő, tragikus szerelemről, illetve a halál erőltetett bagatellizálásáról, aminek szó szerinti megtestesülését is látjuk (Sam, az idegeken és húrokon játszó vérrög). A dráMA visszatérő alkotói közé tartozik Székely Csaba és Sebestyén Aba, akiknek legutóbbi találkozásából született a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társula- tának előadása, a :P Patru piesuțe despre dușmani / Idegenek – Négy politikai gyerekdarab, melynek negyedik része kifejezetten a társulat számára íródott. A picit hosszúra nyújtott elő- adás izgalmas felnőttmeséket mutat be, melyeknek tanulságai bárhová és bármikorra áthelyezhetők – hiszen hatalom és egyén viszonya, az egyén hatalomtól megrészegült viselkedé- se, az idegengyűlölet nem áll távol mindennapjainktól. Négy nagyon különböző részt látunk. Az elsőben gyerekek ülnek a játszótéren, területüket, a körhintát (mely nem mozog) védve ellenségeket gyártanak. Majd sivatagi állatok hatalmi játszmái kerülnek terítékre, míg végül a hatalomvágy egymás teljesen

1 A Migránsooookhoz tematikában hasonló előadást mutatott be nemrég a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház O.M.G. (Obiecte Modificate Genetic – Genetikailag módosított organizmusok) címmel, ahol doku- mentarista jelleggel közelítettek rá a migráció egy konkrét eseményére.

47 világszínház

halljuk néha, az abszurdumra pedig ráerősít az előtérben fel- jelzett előadásban tipikus, mindenki életében fellelhető családi állított masszív installáció: szülőszék, alatta fekete vödörrel. szituációkkal találkozunk, fűszerezve humorral és tragikomi- Az előadásban a hatalom–ember sokat emlegetett megrendít- kummal. A részvétel már az előtérben kezdődik. Érkezéskor hetetlen ellentéte rajzolódik ki, ahol az ember ártatlanul válik szüleink keresztnevét kell fehér lapokra felírnunk, melyeket áldozattá, magányossá, megsemmisültté. aztán a második felvonás elején papírgalacsinokkal dobálunk A Tomcsa Sándor Színház egy másik előadásában ugyan- meg, amennyiben egyetértünk az elhangzó mondatokkal. Így csak feltűnik a „társasági” magány kérdése. A Tóth Árpád által kicsit mindenki a másik titkának tudójává válik. A hosszan rendezett, Gianina Cărbunariu által írt STOP THE TEMPO! sorolt kijelentések előbb a gyűlölettel és annak rokon értelmű című előadás egy kocsma- és felolvasószínházi sorozat része- szavaival leírható, majd pozitív töltetű, megbocsátó érzéseket ként indult, azonban a fesztivál alatt nem kocsmai közegben, fedtek fel – így a dobigálás egyfajta felszabadító élményként ért, és nem felolvasásként találkoztunk vele. A nézők az előtérben miután ezúttal teljes értékű résztvevőként voltam jelen. rendezett széksorokban ülve tekintették meg az előadást, na- A dráMA 9 alatt a késő délutáni, illetve az esti előadások gyon közel a színészekhez, akik szövegkönyv nélkül játszot- mellett a hagyományossá vált dráMÁzás, azaz szakmai be- tak. Cărbunariu drámája erős kapaszkodópont számukra, szélgetés-sorozat is folyt (a közönségtalálkozó szót nem hasz- hiszen ha az előadás ritmusa feszes, a szöveg dinamikája és nálnám, mivel a közönség is többnyire a szakma képviselői- humora viszi a hallgató-nézőt. A háromszereplős darabban ből állt). Ezenkívül a fesztivál sajátja a T.E.A. – Találkozás egy három életunt, magányos figurával találkozunk, illetve ta- alkotóval, ahol Körmöczi-Kriván Péterrel, Sebestyén Abával, lálkoznak ők is egymással, hogy adrenalinéhségüket a bulik Biró Rékával és Deák Katalinnal lehetett beszélgetni mun- pezsgésében kitöltsék – a biztosítékok szó szerinti kiütésével. káról, szakmáról, életről. Számomra a legjelentősebb talál- A közös titok a trendiség, a másként-lenni-trendi életforma. kozás mégis az a kerekasztal-beszélgetés volt, amely "A szín- Az egymás melletti monológokat hang- és fényeffektek vált- ház időszerűsége" címmel volt meghirdetve, és amely Matei ják, a vallomásosság felpörög, míg végül, bár hiába próbálják Vișniec közreműködésével zajlott. A szerző tulajdonképpen megállítani a tempót, a tempó állítja le őket. A próbálkozás mindenről beszélt, ami csak belefért ebbe a keretbe, színházi hiábavaló volt, de a három szereplő egy kis ideig a közösség fejtegetése nemcsak inspirációként, de motivációként is szol- érzésével, vadul és valamire várva élte életét. gálhatott a jelenlevő alkotók számára. Többek között olyan té- Az ember egy alkalom után tudja, hogy melyek azok az mákat érintett, mint például az anyanyelv újrafelfedezése; az előadások, amelyeket nem néz meg újra, és melyek a tényleg általa megtapasztalt külföldön létezés, és ezáltal a visszatérés maradandók. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade új szemüvege; hogyan lehet egyszerre megbékélni a jóval, és a című előadása az utóbbi kategóriába tartozik. A produkció, tehetségen keresztül a rossz ellenébe menni. mondhatni, családterápiás – akár a létrehozását nézzük (mély- Ilyen találkozókra és eszmefuttatásokra invitált a kilence- interjúk és improvizációk alapján készült szöveg), akár az itt dik dráMA, mely nemcsak tematikai, de műfaji kóstolóként és most születő közösségi élményt. A Vargyas Márta rendező, is szolgált: milyen alkotásokat hoznak létre ma (nemcsak, de illetve Biró Réka és Deák Katalin dramaturgok nevével fém- főleg) az erdélyi színházak és kortárs szerzőink.

E számunk szerzői

Berecz Zsuzsa (1980) dramaturg, fordító, művészeti és közösségi programok szervezője, Budapesten él Czenkli Dorka (1989) újságíró, színháztörténész, doktorandusz, Budapesten és Vácon él Cserne Klára (1991) író, rendező, dramaturg, élőszereplősjáték-tervező, az Átváltozó Egyesület elnöke, doktorandusz (MOME) Csizmadia Tibor (1953) rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Budapesten él Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, egyetemi hallgató, Budapesten és Marosvásárhelyen él Ellinger Edina (1980) bábszínész, rendező, a Budapest Bábszínház igazgatóhelyettese, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a doktori iskola hallgatója, Budapesten él Kiss Krisztina (1995) mesterképzéses hallgató teatrológia-impresszárió szakon, Marosvásárhelyen él Horeczky Krisztina (1971) újságíró-kritikus, Budapesten él. Hutvágner Éva (1988) az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, az ELTE Összehasonlító Irodalomtudomány Doktori Iskola hallgatója, Budapesten él Gimesi Dóra (1983) a Budapest Bábszínház dramaturgja, író, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Budapesten él Jászay Tamás (1978) kritikus, a Revizor kritikai portál szerkesztője, Szegeden él Maul Ágnes (1979) grafikus-kritikus, Budapesten él Markó Róbert (1984) a győri Vaskakas Bábszínház művészeti vezetője, rendező, Győrben él Molnár Zsófia (1974) kritikus, műfordító, Budapesten él Kovács Dezső (1956) szerkesztő, kritikus, Budapesten él Nánay István (1938) kritikus, tanár, színháztörténész, Budapesten él Papp Tímea (1975) kritikus, kulturális menedzser, Budapesten él Rádai Andrea (1979) szerkesztő, kritikus, műfordító, Budapesten él Turbuly Lilla (1965) író, szerkesztő, Náprádfán él Urbán Balázs (1970) kritikus, Budapesten él