NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 153

ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY () HAZAI ROVARFAUNÁJÁHOZ

Varga Ildikó 1,* , Keresztes Balázs 1,* és Poczai Péter 2 *Szerzôk egyenlô arányban 1Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 57. 2Department of Biosciences, University of Helsinki, PO Box 65 FIN-00014 Helsinki, Finland e-mail: [email protected], [email protected]

A fehér fagyöngy (Viscum album) örökzöld, évelô, hemiparazita növény, mely mára egész Európában elterjedt és jelentôs mértékben elszaporodott. Megtelepedése általános gyengültségi ál - lapotot idéz elô a gazdanövényénél, mely végsô soron hozzájárul az erdészeti leromlási spirálhoz. A fehér fagyöngy mechanikai eltávolítása mellett a biológiai védekezés egyik eredményes ágense lehet a Phaeobotryosphaeria visci hiperparazita fagyöngykórokozó, vizsgálatainkat azonban kiterjesz - tettük a fehér fagyöngy ízeltlábú-katenáriumára is, esetleges további ágensek felkutatása céljából. Vizsgálataink során összesen 22 ízeltlábúfajt gyûjtöttünk (4 Sternorrhyncha, 5 Heteroptera, 5 Coleoptera, 5 Hymenoptera, 2 , 1 Diptera), melyek közül 8 kizárólag a fagyöngyön élô specialista. A fajok közül néhányat elsôként mutattunk ki a növényrôl. Ezek közé tartozik egy, még határozás alatt álló levéltetûfaj is, mely az eddigi vizsgálatok alapján az Aphis fabae sensu stricto csoportba tartozik. A szakirodalmi adatok, valamint a saját tapasztalataink alapján több kártevô együttes és töme - ges jelenléte lehetne csak eredményes e hemiparazita növény visszaszorításában. A zöld részek kár - tevôi közül a fagyöngy-levélbolha (Cacopsylla visci), a fagyöngy-pajzstetû (Carulaspis visci), illet - ve a Hypseloecus visci poloskafaj, míg a fás részek kártevôi közül a loranthi üvegszárnyúlepke-faj és a fagyöngyszú (Liparthrum bartschti) tûnik perspektivikusnak. Kulcsszavak : Viscum album , Ixapion variegatum , biológiai védekezés

A fehér fagyöngy ( Viscum album Linnaeus, hektárra tehetô, mely az utóbbi idôben folyama - 1758) a fagyöngyfélék (Lopanthaceae) családjá - tosan emelkedik (Hirka 2011). ba tartozó (Der és Nickrent 2008) örökzöld, éve - A fagyöngy elleni eredményes védekezés lô, epifita, hemiparazita növény, mely hausztó- eddigi egyetlen módszere a bokrok mechanikai riumai segítségével vizet és ásványi anyagokat eltávolítása. A biológiai védekezés egyik pers - szív el a gazdanövényétôl (Zuber 2004). A he- pektivikus ágense lehet a Phaeobotryosphaeria miparazita világszerte több mint 450 fásszárú visci (Kalchbr.) A.J.L. Phillips & Crous, 2008 növényen képes megtelepedni, Európában a le - hiperparazita gombafaj (Varga és mtsai 2012), hetséges gazdafajok száma eléri a 384-et vizsgálatainkat azonban kiterjesztettük a növény (Barney és mtsai 1998). ízeltlábú katenáriumára is. A növény tömeges elterjedése nem csupán A fehér fagyöngyön elôforduló ízeltlábúfa - hazai erdeinket veszélyezteti, de jelentôs káro - jokat csupán néhány szerzô vizsgálta Európá- kat okoz parkjainkban, valamint út menti fasor - ban. A tanulmányok közül kiemelkedik Schu- okban is. Az országon belül nem homogén az el - macher (1918) és Hellrigl (2006) munkája, illet - terjedése, mivel egyes helyeken szinte egyálta - ve Nagy-Britanniában is megjelent több kisebb lán nem, másutt pedig tömegesen fordul elô. tanulmány, melyeket Briggs (2011) foglalt ösz - A hazai fertôzött területek nagysága közel 3000 sze. Schumacher (1918) összesen 21 fajt írt le a 154 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 növényrôl, melybôl 6 kizárólagosan a fagyön- azok gyakoriságát, valamint begyûjtöttük az gyön fordul elô (4 Hemiptera és 2 Coleoptera). egyes fajok példányait késôbbi meghatározás Hellrigl (2006) vizsgálatai során szintén 21 fajt céljából. Az egyes károsított növényi részeket figyelt meg a növényen, melybôl 8 fagyöngy- izolátorokba helyeztük, a kinevelt állatokat szin - specialista (3 Hemiptera, 3 Coleoptera, 1 tén meghatároztuk. A bizonyítópéldányok rész - Lepidoptera, 1 Diptera), 13 faj pedig másodla - ben a Pannon Egyetem Georgikon Karának Nö - gosan jelent meg a növényen. Mára összesen vényvédelmi Intézetében, részben a Magyar Ter - 37 fajt figyeltek meg a fehér fagyöngyön, ebbôl mészettudományi Múzeumban találhatók. 12 specifikusan a fagyöngyhöz köthetô (5 Hemiptera, 4 Coleoptera, 2 Lepidoptera, 1 Dip- Eredmények tera), 25 faj pedig másodlagosan jelenik meg. Hazánkban a fehér fagyöngy ízeltlábú- Vizsgálataink során összesen 22 ízeltlábú katenáriumával foglalkozó átfogó tanulmány fajt (4 Sternorrhyncha, 5 Heteroptera, 5 Coleop- még nem született, bár egy rövid közleményben tera, 5 Hymenoptera, 2 Lepidoptera, 1 Diptera) Horváth (1917) néhány szipókás kártevô rovart gyûjtöttünk vagy neveltünk ki (1. táblázat). már megemlít. Jelen kutatás fô célja nem csupán A 12 specifikusan fagyöngyhöz köthetô faj kö - a hazai szakirodalom hiánypótlá - sa, hanem egyes fajok biológiai 1. táblázat védekezésben betöltött lehetséges A vizsgálataink során megfigyelt fajok szerepének tanulmányozása is. Rend Család Faj Psyllidae Cacopsylla visci ( ) Anyag és módszer  Sternorrhyncha Aphididae Aphis fabae sensu stricto () Vizsgálatainkat 2011. július (Növényi tetvek) Coccidae Pulvinaria vitis elsô és utolsó dekádjában végez - Diaspididae Carulaspis visci () tük Keszthelyen, amit megelôzött Hypseloecus visci () egy 2010. év augusztusi országos Miridae Pinalitus viscicola () fagyöngy-mintavételezés is. Az Heteroptera Campyloneura virgula ( ) ízeltlábúak begyûjtését 11 külön - (Poloskák)  bözô gazdanövényfajon élô fa - Anthocoridae Anthocoris nemoralis gyöngybokrokról kopogtatással Pentatomidae Pentatoma rufipes () végeztük, továbbá károsított fa - Anobiidae Gastrallus laevigatus gyöngyágakat késôbbi kinevelés Laemophloeidae Leptophloeus hypobori () Coleoptera céljából is begyûjtöttünk. A bok - Corylophidae Sericoderus lateralis ( ) (Bogarak)  rokat teleszkópos ágvágóval vá - Apionidae Ixapion variegatum () lasztottuk le. A vizsgálatba bevont Curculionidae Liparthrum bartschti () gazdanövények (abc sorrendben) Braconidae Heterospilus sp. a következôk voltak: Acer pla- (Doryctinae) Ecphylus sp. tanoides , A. pseudoplatanus , A. Hymenoptera (Hártyás- Eupelmidae Eupelmidae sp. saccharinum , Betula pendula , szárnyúak) Malus domestica , Pinus nigra, Formicidae Camponotus truncatus Populus nigra , Salix alba , Sorbus Lasius brunneus () aucuparia , Tilia cordata és Lepidoptera Synanthedon loranthi () (Lepkék) Robinia pseudoacacia. Torthricidae woodiana () A kopogtatás során vizuálisan Diptera Sciaridae Sciaridae sp. értékeltük a jelenlévô fajokat és (Kétszárnyúak) azok elôfordulásának mértékét, ( ): fagyöngy-specialista faj; ( ): fagyöngyre nézve új faj; felvételeztük a fajok kárképeit és   (): Magyarországon fagyöngyre nézve új faj NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 155 zül összesen 8 fajt sikerült biz - tosan azonosítanunk. Egyes fa - jok még határozás alatt állnak. A vizsgálataink során be- gyûjtött fontosabb fajok a kö - vetkezôk voltak.

Növényi tetvek rendje (Sternorrhyncha) Európában 7 ide tartozó fajt írtak le a fehér fagyöngyrôl, melybôl két faj a fagyöngy spe - ciális kártevôje. A polifág 1. ábra . Cacopsylla visci imágói és kárképe fehér fagyöngyön Lepidosaphes ulmi (Linnaeus, Fotó: Varga Ildikó és Keresztes Balázs 1758) (Diaspididae), valamint a fôleg szilfán ( Ulmus -fajok) elôforduló Erio- közölték (Fauna Europaea 2011). Hazánkban elô - coccus spurius (Modeer, 1778) (Eriococcidae) ször 1890-ben Horváth gyûjtötte Simontornyán kártételét egy-egy alkalommal jelentették sárga fagyöngyrôl (Horváth 1917). Évi két nem - (Hellrigl 2006), míg a Chionaspis salicis zedéke fejlôdik, mind lomb-, mind tûlevelû gaz - (Linnaeus, 1758) (Diaspididae) kártételét több danövényeken elôforduló fagyöngyökön nagy alkalommal is leírták fekete nyáron ( Populus egyedszámban képes megjelenni, ahol a levelek nigra ) élô fagyöngyrôl, illetve egy alkalommal szívogatásával és mézharmat termelésével okoz - hazánkból is jelentették sárga fagyöngyrôl hat károkat (Buhr 1965). (Lindinger 1912). A polifág Coccus hesperidum A 2010. évi országos mintavételezés és a (Linnaeus, 1758) (Coccidae) fajt olajfán ( Olea 2011-es évi gyûjtések során is találkoztunk ve - europaea ) élô vörösbogyójú fagyöngyrôl le, nagyobb populációkat Keszthelyen Populus (Viscum cruciatum ) jelentették elôször, majd nigra és Acer -fajokon fedeztünk fel, itt kárképe Hellrigl (2004) is beszámolt fehér fagyöngyön is tömeges volt. való megjelenésérôl. Vizsgálataink során e fajokat nem, de mind - Valódi levéltetûfélék családja (Aphididae) két speciálisan a fagyöngyön elôforduló faj mel - A 2011. júliusi gyûjtés során nagyobb lett még a Pulvinaria vitis (Linnaeus, 1758) levéltetûtelepeket (2. ábra) találtunk több madár - (Coccidae) gyapjas pajzstetût is megtaláltuk. berkenyén ( ) élô fagyöngybok - rokon, melynek pontos faji azonosítása folyamat - Levélbolhafélék családja (Psyllidae) ban van. Nagy valószínûséggel azonban a meleg Fagyöngy-levélbolha – Cacopsylla visci idôjárás, vagy más környezeti tényezôk követ - (Curtis, 1835) keztében kialakult törpenövésû egyedek voltak az Aphis fabae csoportból, persze a lehetôségek kö - A fagyöngy-levélbolha (1. ábra) a növény zül a legvalószínûbb, hogy jelentôs génáramlás egyik speciális kártevôje, 3,8–4,1 mm nagyságú, van a csoport ( Aphis fabae sensu stricto) néhány az imágók általában világoszöldek, de elôfor - tagja között, hasonlóan az Acyrthosiphon pisum dulnak barnás színezetû egyedek i s. Elôször komplex esetéhez (Eastop 2012, szóbeli közlés). Angliából jelentették (Curtis 1835), mára szinte A levéltetûfaj pontos azonosítása céljából egész Európából ismert faj: Magyarország, újabb gyûjtéseket szeretnénk elvégezni, amit a Franciaország, Belgium, Olaszország, Német- morfológiai vizsgálatok mellett a citokróm-c ország, Svájc, Ausztria, Csehország, Szlovákia, oxidáz 1-es alegységének (COI) szekvenciájára Ukrajna, Moldova és Lengyelország területérôl is alapozott azonosítással is kibôvítenénk. 156 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012

egyedszámban, míg a 2010. évi or - szágos fagyöngy-mintavételezés során Pécsett, ezüstjuhar ( Acer saccharinum ) fasoron élô fa - gyöngybokrokon figyeltük meg. Utóbbi esetben olyan nagy volt a fertôzöttség, hogy a gazdanövé - nyeken lévô valamennyi fa - gyöngybokor már távolról is fe - hérlett a pajzstetvek tömegétô l.

Teknôspajzstetûfélék családja 2. ábra. Levéltetûvel erôsen fertôzött fagyöngyhajtások (Coccidae) Fotó: Keresztes Balázs Szôlô-gyapjaspajzstetû – Kagylóspajzstetûfélék családja Pulvinaria vitis (Linnaeus, 1758) [syn: (Diaspididae) Pulvinaria betulae Linnaeus, 1758] Fagyöngy-pajzstetû – Carulaspis visci (Schrank, 1781) Csupán kislevelû hársról ( Tilia cordata ) begyûjtött fagyöngybokrok esetében találtuk meg A fagyöngy-pajzstetû (3. ábra) a fagyöngy a Pulvinaria vitis (Linnaeus, 1758) gyapjas- legrégebb óta ismert speciális kártevôje. Coccus pajzstetûfajt, mely fôleg Alnus -, Betula-, Populus - visci néven írták le Ausztriából (Schrank 1781), , Salix - és Vitis -fajokon fordul elô (Pellizzari mára Spanyolország, Franciaország, Német- 1997). Hazánkban mindössze egyetlen alkalom - ország, Ausztria, Olaszország, illetve Magyar- mal figyelték meg egy kisebb populációját sárga ország területérôl is jelentették (Fauna Europaea fagyöngyön Sárvár közelében (Tubeuf 1908). 2011). A korábbi szakirodalmi források gyakran A faj károsítása alacsony egyedszáma miatt nem összekeverték, vagy a Carulaspis juniperi tekinthetô jelentôsnek. (Bouche, 1851) boróka-pajzstetû szinonimája - ként kezelték, amit Lindinger (1934) tisztázott. Poloskák rendje (Heteroptera) A 2011. júliusi mintavételezések során csupán A szakirodalom 5 poloskafajt említ a fehér fa - közönséges nyírrôl ( Betula pendula ) gyûjtött fa - gyöngyrôl, melybôl vizsgálataink során 3 fajjal ta - gyöngybokrokon találkoztunk vele alacsonyabb lálkoztunk, valamint két további fajjal egészítettük ki az eddigi adatokat. A virágpoloskák (Anthocoridae) kö - zül sem a mezei vir ágpoloskát (Anthocoris nemorum Linnaeus, 1761), sem a specifikusan hemi- parazitán elôfordu ló fagyöngy virág - poloska ( Anthocoris visci Douglas, 1889) fajt nem sikerült begyûjtenünk. Utóbbit Angliából jelentették elôször, ma már Spanyolország, Franciaor- szág, Belgium, Hollandia, Német- ország, Csehország, Macedónia és Ausztria területén is megtalálható, ha - 3. ábra. Carulaspis visci fagyöngy levelén és hajtásán zai elterjedésére eddig egyetlen iroda - Fotó: Varga Ildikó lom sem utal (Fauna Europaea 2011) . NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 157

Mezeipoloskafélék családja (Miridae)

Hypseloecus visci (Puton, 1888)

A fajt Puton (1888) írta le Sthenarus visci néven Francia- országból, hazánkból Horváth (1917) jelentette. Európában továb - bá Spanyolország, Ausztria, Svájc, Ukrajna, Németország, Belgium, Hollandia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Görög- 4. ábra. Hypseloecus visci imágói és szívogatása ország, Moldova és Macedónia te - Fotó: Keresztes Balázs rületérôl is kimutatták (Fauna Europaea 2011). Az imágók (4. ábr a) 3–3,6 mm zsán párhuzamos sötét sáv figyelhetô meg hosszúak (Wagner 1973), barnásfeketék, a nôsté - (5. ábra [A]). Tojás alakban telel, évi két nem - nyek rendszerint oválisak, míg a hímek hosszúká - zedéke fejlôdik (Briggs 2011). Vizsgálataink so - sak és kissé nagyobbak a nôstényeknél (Gibbs és rán az elôzô fajnál valamivel alacsonyabb Nau 2005). Tojás alakban telel, évi egy nemzedéke egyedszámban találtuk meg különbözô fafajok fejlôdik, az imágók júliustól augusztusig repülnek (pl. Acer -, Betula -, Tilia -, Salix -fajok) fagyöngy - (Wagner 1973). bokrain. Vizsgálataink során minden gazdanövényrôl kimutattuk, jelentôs mennyiségben találtuk Acer - Campyloneura virgula (Herrich-Schäffer, 1835) fajokon, itt kártételük is jól megfigyelhetô volt. A szívogatások helyén kialakuló apró kifehéredô E vegyes táplálkozású poloskafaj (5. ábra foltok fôleg a fiatalabb hajtásokon jelentek meg, [B]) egyedeivel leggyakrabban különbözô nagyobb egyedszám esetén a foltok összefoly - lombosfafajokon ( Alnus -, Corylus -, Betula -, nak, a kisebb levelek lehullanak (4. ábra). -fajok) találkozhatunk. 3–5 mm nagy - ságú imágói július és augusztus között jelennek Fagyögy mezeipoloska – Pinalitus viscicola meg, csápjuk a testüknél is hosszabb (Wheeler (Puton, 1888) és Henry 1992). A faj fehér fagyöngyön való je -

A P. viscicola elsô példá - nyait Párizs mellôl, almán élô fagyöngybokrokról gyûjtötték (Schumacher 1918), hazai meg - jelenésérôl már Horváth (1917) is beszámolt. Mára szinte egész Európából jelentették, Spanyol- ország, Finnország, Ausztria, Svájc, Ukrajna, Németország, Belgium, Hollandia, Csehor- szág, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia és Macedónia terüle - tén is honos (Fauna Europaea 2011). Az imágó 4,1–4,4 mm 5. ábra. Pinalitus viscicola (A) és Campyloneura virgula (B) imágói nagyságú, zöldes színezetû, paj - Fotó: Keresztes Balázs 158 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 lenlétérôl eddig egyetlen szerzô sem számolt be, 1797) és a Noxius curtirostris (Mulsant & Rey, így elsôként mutattuk ki. Vizsgálataink során al - 1861) fajokról ír. Az álszúfélék (Anobiidae ) mán és madárberkenyén élô fagyöngyrôl gyûj- családjából a keményfájú fafajokon elôforduló töttük néhány példányát. Hedobia pubescens (Olivier, 1790) és az álta - lunk is gyûjtött Gastrallus laevigatus (Olivier, Virágpoloskák családja (Anthocoridae) 1790), a ormányosbogárfélék (Curculionidae) családból az egész Európában elterjedt, fôleg Fakó virágpoloska – Anthocoris nemoralis nyitvatermôkön ( Pinus -, Picea -, Abies -fajok) (Fabricius, 1794) megtelepedô Carphoborus minimus (Fabricius, 1801) szúfajt említi. A cincérfélék (Ceram- Valamennyi vizsgált gazdanövényen nagy bycidae) családjából a szakirodalom említi a egyedszámban találtuk meg ezt a ragadozó po - Pogonocherus hispidus (Linnaeus, 1758), P. loskafajt is, mely nagy valószínûséggel – az ovatus (Goeze, 1777), P. eugeniae (Ganglbauer, Anthocoris visci -hez hasonlóan – a fagyöngy- 1891), illetve a Clytus arietis (Linnaeus, 1758) levélbolhákat fogyasztotta. Fehér fagyöngyön fajokat (Schumacher 1918). Hellrigl (2006) to - való elôfordulásáról Hellrigl (2006) is beszámol, vábbi 3, a fagyöngyön is megjelenô cincérfajról valamint Horváth (1917) korai kutatása során is számol be: Mesosa curculionoides (Linnaeus, kimutatta több fehér fagyöngy bokrról. 1761), Acanthoderes (ma: Aegomorphus ) claviceps (Schrank, 1781) és Stenostola ferrea Címerespoloskafélék családja (Schrank, 1776). A karimásbogárfélék (Dasy- (Pentatomidae) tidae) családjából a Dasytes plumbeus (Müller, 1776) és D. caeruleus (De Geer, 1774) fajokat Vöröslábú címerespoloska – Pentatoma rufipes fenyôn, a szegélyeslapbogár-félék (Laemo- (Linnaeus, 175 8) phloeidae) családjából a Cryptolestes corticinus (Erichson, 1846) fajt almán élô fagyöngyrôl je - A fagyöngyön másodlagosan megjelenô lentették (Hellrigl 2006). fajok közül a vöröslábú címerespoloskát ta - A fagyöngy-specialista Agrilus viscivorus láltuk a legnagyobb egyedszámban a 2011. jú - Bilý, 1991 fagyöngydíszbogárral (Buprestidae) lius végi gyûjtés során, bokronként 5–10 nem találkoztunk, de hazánkból már ismert. El - egyed fordult elô. Ezt a fajt szintén elsôként sô példányát Merkl Ottó 1994-ben a szigetközi mutattuk ki a fehér fagyöngyrôl. Leggyakrab - Feketeerdôn gyûjtötte, azóta amatôr bogarászok ban erdôszéleken, parkokban találkozhatunk rendszeresen gyûjtik és kinevelik (Merkl 2012, vele, egész Európában gyakori faj. A fiatalabb szóbeli közlés). A monofág faj lárvái a fagyöngy egyedek elsôsorban lombos fákon (pl. hajtásának kérge alatt fejlôdnek, bábozódni a fás Quercus -, Alnus -, Corylus -fajok) szívogatnak, részbe húzódnak (Muskovits és Hegyessy az imágók kisebb rovarokat, hernyókat is el - 2002). Európában Ausztria, Csehország, Szlo- fogyasztanak (Tóth 1999). Tömeges felszapo - vákia, Görögország, Szerbia és Montenegró, va - rodása esetén gyümölcsökön is táplálkoznak lamint Bulgária területérôl is jelentették (Fauna (Otten 1956). Europaea 2011).

Bogarak rendje (Coleoptera) Álszúfélék családja (Anobiidae)

A fagyöngyön élô 4 specialista faj közül Simított álszú – Gastrallus laevigatus (Olivier, 1790) vizsgálataink során hárommal találkoztunk, Hellrigl (2006) azonban 15 további másodlago - A fehér fagyöngyön elôforduló két san megjelenô fajról is beszámol. Az orros- Gastrallus -faj közül a G. knizeki (Zahradnik, bogárfélék (Anthribidae) családjából a hazánk - 1996) a növény speciális kártevôje, a G. ban is honos Rhaphitropis marchica (Herbst, laevigatus félélôsködô növény mellett Corylus -, NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 159

Fagus -, Quercus -, Ulmus - és Laburnum -fajokban holzkäfer) élôhelyére, táplálkozására utal. is elôfordul. A két faj rendkívül hasonló, csupán A Sericoderus- fajok többnyire különbözô gom - néhány éve különítették el ôket egymástól bafajok (Zygomycetes, Hyphomycetes) micéli - (Zahradnik 1996). A G. laevigatus egész Euró- umát fogyasztják (Bowestead és Leschen 2002). pában elterjedt, kivéve Nagy-Britanniát, Bul- E szûznemzéssel szaporodó faj mindössze gáriát, Szlovéniát, Moldovát és Skandináviát, míg 1–1,2 mm, sárgásbarna színezetû, Európában és a G. knizeki -t csak Franciaország, Németország, Észak-Amerikában is honos (Majka és Cline Csehország, Szlovákia és Ausztria területérôl je - 2006), kutatásunk során elsôként jeleztük fa - lentették (Fauna Europaea 2011). A kopogtatás és gyöngyrôl. Imágói és lárvái egy-egy nevelésre kinevelés során egy-egy G. laevigatus példánnyal szánt fagyöngyágból nagyobb tömegben kerül - találkoztunk. Kis egyedszáma miatt a faj nem te - tek elô. Életmódja miatt legfeljebb másodlagos kinthetô a fagyöngy jelentôs kártevôjének. fagyöngykárosítónak számít.

Szegélyeslapbogár-félék családja Cickányormányosfélék családja (Apionidae) (Laemophloeidae) Fagyöngy-cickányormányos – Ixapion Füge-szegélyeslapbogár – Leptophloeus variegatum (Wencker, 1864) hypobori (Perris, 1855) A fagyöngy-cickányormányos (6. ábra) a A 2011 nyarán begyûjtött fagyöngyágakból hemiparazita növény egyik legjellegzetesebb a Leptophloeus hypobori imágóját (7. ábra [C]) specialista kártevôje. 2,1–2,8 mm nagyságú, sikerült kinevelnünk, melynek lárvái való- szárnyfedôinek tövi egyharmada drapp színe - színûleg – a többi fákon, kéreg alatt élô zetû, egyébként egyöntetûen sötétbarna (Green szegélyeslapbogárhoz hasonlóan – különbözô, és Meiklejohn 2004). A faj elsô példányát fás részekben élô fajokra (pl. Sericoderus , Tirolban (Ausztria) gyûjtötték, színezete miatt Liparthrum stb.) vadászhattak. Hazánkban eddig az Apion bicolor nevet kapta (Grendler 1857), egyetlen példányát fogták 1900-ban, melyet majd Wencker (1864) Apion variegatum néven Merkl (2006) közölt faunára új fajként, valamint újra leírta. Késôbb kiderült, hogy a két faj meg - 1899-ben gyûjtötték nagy számban, a bécsi egyezik (Bedel 1886). Práterben nyárfán elô fehér fagyöngyrôl (Lohse A faj egész Európában elterjedt: Anglia, 1969). Vizsgálataink során elsôként mutattuk ki Észtország, Spanyolország, Franciaország, Magyarországon ezt a fajt fehér fagyöngyrôl, mely nem azonos a Hellrigl (2006) által gyûjtött Cryptolestes corticinus (Erichson, 1846) szegélyeslapbogár-fajjal.

Pontbogárfélék családja (Corylophidae)

Selymes pontbogár – Sericoderus lateralis (Gyllenhal , 1827)

A pontbogarak családja széles körben elter - jedt, ennek ellenére méretüknél fogva (0,5–1,8 mm) igen kevéssé ismert csoport (Majka és Cline 2006). A család angol neve (minute fungus beetles) is a fajok parányi mivoltára, vagy éppen jellegzetes formájú elôhátára 6. ábra. Ixapion variegatum imágója (hodded beetles), míg német neve (Faul- Fotó: Varga Ildikó 160 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012

Csehország, Németország, Lengyelország, Szlo- közölte, egyetlen példány alapján, melyet a Kis- vákia, Olaszország, Svájc (Fauna Europaea Balatonnál egy nyárfára épített gólyafészekbôl 2011), valamint Magyarország területérôl is je - rostáltak. Késôbb Kovács és Hegyessy (1993) lentették (Györffy 1956, Podlussány 1996). Mosonmagyaróvárról, Podlussány és György Foster és mtsai (2001) szerint az I. variegetum a (2008) pedig Bazsiról (Veszprém megye) is em - nyugat-európai elôfordulási területén kis egyed - lítik. Az imágó 1–1,5 mm-es, barnásfekete számban van jelen, bár számuk gyarapszik, ami - színû, hengeres testû, felületét szürkés pikkely - kor a fagyöngy erôsebb stressznek van kitéve, szôrök takarják, melyek a szárnyfedôkön párhu - vagy pusztulóban van. Briggs (2011) szerint azon - zamos sorokban futnak (7. ábra [A]). A 2011 ban az egyedek szívesebben választanak egészsé - nyarán fekete nyárról ( Populus nigra ) begyûjtött ges bokrokat a táplálkozás és peterakás céljából, fagyöngyágakból 2011. november végén repül - így valójában a cickányormányosok hatására tek ki az elsô imágók, ezután folyamatosan je - gyeng ül le a fagyöngybokrok egészségi állapota. lentek meg az újabb egyedek, melyek röp- Bár több szerzô is fôleg almáról említi nyílásai a hajtásokon jól megfigyelhetôk voltak (Schumacher 1918, Hellrigl 2006), ennek elle - (7. ábra [B]). A begyûjtés során a fekete nyár nére a 2011 júliusi elsô gyûjtés során nagyobb hajtása teljesen egészséges, míg a hemiparazita számban volt jelen Populus -, Acer - és egyéb fa - elhalt állapotban volt. Elképzelhetô tehát, hogy fajokon is, míg két héttel késôbb egyetlen pél - a szúbogarak nagyszámú jelenléte vezetett a fa - dány sem került elô. Mindez a faj életmódjára gyöngy pusztulásához, azonban az sem zárható vezethetô vissza, hiszen az imágók nyár elején ki, hogy egy már eleve legyengült növényen je - jelennek meg, majd rövid táplálkozás után he - lentek meg a kártevôk. lyezik el tojásaikat a növény hajtásaira, közvetlen a csúcsi rügy tövébe. A lárvákat fôleg jú - liusban, a bábokat augusztusban találhatjuk meg, ekkorra a haj - tásvégek is elszáradnak (Briggs 2011). Mivel az imágók minden esetben az elôzô évben kifejlôdött hajtásokra helyezik tojásaikat, ezért nem tûnik perspektivikus - nak a fehér fagyöngy elleni véde - kezésben, hiszen a hajtás e kis ré - 7. ábra. Liparthrum bartschti imágója (A), szének pusztulása után a növény járatai és röpnyílása (B), valamint a Leptophloeus hypobori imágója (C) igen gyorsan regenerálódik. Fotó: Varga Ildikó és Keresztes Balázs

Ormányosbogárfélék családja Hártyásszárnyúak rendje (Hymenoptera) (Curculionidae) Míg Schumacher (1918) egyetlen, a rendbe Fagyöngyszú – Liparthrum bartschti tartozó fajt sem említ, addig Hellrigl (2006) már (Mühl, 1891) 3 hangyafajról is beszámol. A Leptothorax affinis (Mayr, 1885) és Crematogaster scutella- A fagyöngyszút Magyarországon kívül csu - ris (Olivier, 1792) (Formicidae: Myrmicinae) fa - pán Ausztria, Szlovákia (Fauna Europaea 2011) jokon kívül a Camponotus truncatus (Spinola, Olaszország (Ratti 2000), Oroszország (Petrov 1808) kapuzáró hangyafajjal (Formicidae: 2005) és Törökország (Öymen 1992) területérôl Formicinae) is találkozott, utóbbit mi is többször mutatták ki. Hazánkból elôször Endrôdi (1959) megfigyeltük. A hangyák leggyakrabban a fa - NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 161 gyöngyhajtásokban lévô elhagyott járatokba akkori vizsgálatait nem terjeszti ki a faj pontos költöznek be, melyben szerepet játszhat a kü - meghatározására. Hellrigl (2006) már két speci - lönbözô levélbolhák mézharmattermelése is. ális kártevôjét is említi. A rend fontos képviselôi a fürkészdarazsak is, de e fajokról azonban igen kevés információ Szitkárfélék családja (Sesiidae) áll rendelkezésünkre. Míg a növényi tetveket fô - leg a fémfürkészek (Chalcidoidea), addig a bo - Fakínszitkár – Synanthedon loranthi Králí ek, garakat fôleg valódi fürkészek (Ichneumonoidea) 1966 parazitálják. Hellrigl (2006) az Asynapta viscicola gubacsszúnyogból egy fémfürkészt A fakínszitkár szinte egész Európában elter - (Eulophidae), a Gastrallus knizeki lárváiból pe - jedt, mindössze Anglia, Ukrajna, Portugália és dig gyilkosfürkészfajok (Braconidae: Bra- Skandinávia területérôl nem jelentették (Fauna chistinae: Foerstria puber ; Foerstria -faj, Poly- Europaea 2011). Hazánkban szinte mindenütt degmon -faj) több példányát is kinevelte. elôforduló gyakori faj, tápnövénye a fehér fa - gyöngyön kívül az európai sárga fagyöngy. Parazitoid fürkészdarazsak Az imágó áprilistól augusztusig repül. A S. loranthi mellett elvétve lehet találkozni a Vizsgálataink során egy fémfürkészt Synanthedon conopiformis (Esper, 1782) fajjal is, (Eupelmidae-faj) kopogtatással gyûjtöttünk, két mely bár egész Európában elterjedt, hazánkban gyilkosfürkészt (Braconidae: Doryctinae: lokálisan (pl. Gödöllôi-dombság, Visegrádi-hegy - Heterospilus -faj, Ecphylus -faj) pedig a Gast- ség) fordul elô. Utóbbi fô tápnövényét a Quercus - rallus laevigatus és Liparthrum bartschti által fajok alkotják, néha azonban megfigyelhetô sár - károsított, nyárfáról gyûjtött fagyöngyhajtások - ga és fehér fagyöngyön is (Fazekas 2003). Vizs - ból neveltünk ki. A fürkészdarazsak határozása gálataink során már csak a bábingekkel és a lár - folyamatban van. vák elhagyott járataival (8. ábra) találkoztunk kislevelû hársról ( Tilia cordata ) és különbözô Hangyafélék családja (Formicidae) Acer -fajokról származó fagyöngybokrokon.

Vizsgálataink során nagyobb egyedszámban Sodrómolyfélék családja () találtuk meg a Camponotus truncatus (Spinola, Fagyöngy-tükrösmoly – Celypha woodiana 1808) hangyafajt is, mely a fakínszitkár (Barrett, 1882) (Synanthedon loranthi Králí ek, 1966) lárvái által elhagyott járatokba költözött be. E hangyafaj mel - A fagyöngy-tükrösmoly szintén egész Euró- lett a homoki hangya ( Lasius brunneus Latreille, pában elterjedt: Franciaország, Svájc, Belgium, 1793) néhány példányát is kineveltük, amely a Németország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, többi Lasius -fajjal ellentétben általánosan a fa tör - Lengyelország, Románia, Görögország, Olasz- zsén és lombkorona szintben lakónak mondható, ország, valamint Magyarország területérôl is je - ahol önálló járatokat is készít (Somfai 1959). lentik (Fauna Europaea 2011). Az imágó elülsô Az utóbbi fajt elsôként jelezzük fagyöngyrôl. szárnyszegélyhossza 15–17 mm, júniustól au - gusztusig repül, ekkor helyezi el a tojásait a fa - Lepkék rendje (Lepidoptera) gyöngy leveleire. A lárvák zöld színûek, fekete fejtokkal. A fiatal lárva a levélben telel, tavasszal Schumacher (1918) több Coleoptera, folytatja a táplálkozást, majd bebábozódik. Hemiptera és a Sternorrhyncha rendbe tartozó Az imágó nyár elején hagyja el a bábkamrát és fajról is beszámolt, a Lepidoptera renddel vi - augusztusig repül (Simpson 2005). McGill szont csak érintôlegesen foglalkozik. Megemlí - (2009) szerint a C. woodiana almán és egyéb fa - ti ugyan, hogy vélhetôen egy szitkárfaj jokon elôforduló fagyöngyökön is megjelenik, (Sesiidae) is károsítja a fehér fagyöngyöt, de az míg a sorfákon megtalálható bokrok közül szíve - 162 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012

Összefoglalás, következtetések

Vizsgálataink során összesen 22 ízeltlábú fajt gyûjtöttünk, me - lyek közül 8 a fehér fagyöngyön élô specialista ( Cacopsylla visci, Carulaspis visci, Hypseloecus visci, Pinalitus viscicola, Ixapion variegatum, Liparthrum bartschti, Synanthedon loranthi, Celypha woodiana ). Fagyöngyre nézve el - sôként mutattunk ki 2 poloskafajt (Campyloneura virgula , Penta- 8. ábra . Synanthedon loranthi bábinge és járatai Fotó: Varga Ildikó toma rufipes ), 1 bogárfajt (Sericoderus lateralis ) valamint 1 sebben választja a magasabban lévô, vagy csúcsi hangyafajt ( Lasius brunneus) , il - egyedeket. Bár a fasoron tagadhatatlanul több fa - letve egy levéltetûfajt, mely az Aphis fabae sensu gyöngybokor van, mint egy szoliter fán, mégis lé - stricto csoportba tartozik. Vizsgálataink során el - nyegesen kevesebb moly fejlôdik a sorfákon, sôként mutattuk ki Magyarországon fehér fa - mint a magányos gazdanövényen. Vizsgálataink gyöngyrôl a füge-szegélyeslapbogár ( Lepto- során csupán egyetlen lárvát gyûjtöttünk kis- phloeus hypobori ) fajt. A Gastrallus laevigatus és levelû hárson élô fagyöngybokorról. Liparthrum bartschti által károsított, nyárfáról gyûjtött fagyöngyhajtásokból 2 gyilkosfürkész- Kétszárnyúak rendje (Diptera) fajt (Braconidae: Doryctinae: Heterospilus -faj, Ecphylus -faj) neveltünk ki, valamint 1 fém- Schumacher (1918) egyetlen, a rendbe tar - fürkészfajt (Chalcidoidea: Eupelmidae-faj) ko - tozó fajt sem közöl a fehér fagyöngyrôl, pogtatással gyûjtöttünk. Hellrigl (2006) vizsgálatai során az Asynapta A fehér fagyöngy ízeltlábú-katenáriumának viscicola (Skuhravá, 2007) gubacsszúnyogfaj vizsgálata és az irodalmi adatok tanulmányozá - (Cecidomyiidae) megjelenésérôl számol be. sa alapján elmondható, hogy a fehér fagyöngy A fajt Dél-Tirolból (Olaszország) jelentették visszaszorításában csak több kártevô együttes és V. album subsp. austriacum -ról. A lárvái a fa - tömeges jelenléte lehetne eredményes. gyöngy 3–8 mm átmérôjû hajtásaiban élnek, A zöld részek kártevôi közül a fagyöngy- évi 2–(3) nemzedéke fejlôdik (Skuhravá és levélbolha ( Cacopsylla visci ), mely szívogatá - Hellrigl 2007). Az Asynapta genusz tagjai nem sával és mézharmat termelésével károsít, illet - gubacsképzô, fitofág fajok, melyek lárvái leg - ve a Hypseloecus visci poloskafaj jöhet szóba, gyakrabban narancssárgák, 5–8 mm nagyságú - mely szívogatása nyomán levélhullás tapasz - ak, Európából 15 fajuk ismert (Hellrigl 2006). talható. Alkalmas lehet továbbá a fagyöngy- Vizsgálataink során kislevelû hársról gyûjtött pajzstetû ( Carulaspis visci ) is, bár megfigyelé - fagyöngyrôl egyetlen Diptera-példányt neveltünk seink alapján a faj tömeges megjelenése is csak ki. A morfológiai jegyek alapján a faj a Sciaridae igen csekély károkat okozott. Mivel a hemi- családba tartozik, melyet a jellegzetes szárnyere - parazita növény igen gyors növekedésû, vala - zettség mellett, az összes lábon megfigyelhetô mint elpusztult hajtásait és leveleit is nagyon hosszú elsô lábízek is bizonyítanak (Skuhravá gyorsan pótolja, a fás részek kártevôi tûnhet- 2012, szóbeli közlés). Európában több mint 600 nek eredményesebbnek. E kártevôk közül a fajuk ismert, lárváik szaprofágok vagy miko- fakínszitkár ( Synanthedon loranthi ) mellett a fágok, fôleg magas szerves anyag tartalmú fagyöngyszú ( Liparthrum bartschti ) tûnik pers - közegben fejlôdnek (Surhone és mtsai 2010). pektivikusnak. NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012 163

Természetes körülmények között e fajok ala - vations on its European and conservation status. csony egyedszámú jelenléte ritkán okozza a fa - Ent. M. Magazine, 137: 95–105. Gibbs, D. and Nau, B. (2005): Hypseloceus visci (Puton) gyöngybokrok pusztulását, a zöld részeken (Hemiptera, Miridae) a mistletoe bug new to megjelenô károsítást a növény gyorsan kiheveri, Britain. Brit. J. Ent. Nat. Hist., 18: 159 –161. a fagyöngyszú pedig gyakran csak az elöregedô Green, H. and Meiklejohn, J. (2004): Mistletoe bugs and weevil: Ixapion variegatum in Worcestershire. és pusztulófélben lévô hajtásokon jelenik meg. Worc. Rec., 17: 24–25. Grendler, V. M. (1857): Die Käfer von Passeier. Zeit. Ferd. Köszönetnyilvánítás Innsbruck, 2: 108–,-159. Györffy J. (1956): Cickányormányosok – Apionidae. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), X. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani dr. kötet, 3. füzet. Akadémia Kiadó, Budapest Basky Zsuzsának és dr. Victor Eastopnak a levél- Hellrigl, K. (2004): Faunistik der Pflanzenläuser in Südtirol – Trentino (Homopt., Sternorrhyncha). Forest. tetûfaj határozásában nyújtott segítségéért, dr. Observ., 1: 55–100. Merkl Ottónak a Gastrallus laevigatus és Lepto- Hellrigl, K. (2006): Unterschuchungen über Insekten der phloeus hypobori fajok meghatározásában illetve a Misteln in Südtirol ( Viscum album : Loranthaceae). többi bogárfaj ellenôrzésében nyújtott segítségéért, Forest. Observ., 2: 43–68. Hirka A. (szerk.) (2011): A 2010. évi biotikus és abiotikus dr. Gallé Lászlónak a Lasius brunneus faj ellenôr - erdôgazdasági károk, valamint a 2011-ben várható zéséért, dr. Marcela Skuhravának a árnyékszú- károsítások. ERTI, Budapest, 120–121. nyog (Sciaridae) faj határozásában, valamint Horváth G. (1917): Fagyöngyön élô rovarok. Rovartani La - pok, 24 (9-12): 180–181. dr. Kondorosy Elôdnek az egyes poloskafajok hatá - Kovács T. és Hegyessy G. (1993): Új és ritka bogarak rozásában, ellenôrzésében nyújtott segítségéért. (Coleoptera) Magyarországról. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis, 18: 75–79. IRODALOM Lindinger, L. (1912): Die Schildläuse (Coccidae) Europas. Nordafrikas und Vorder-Asiens, einschliesslich der Barney, C. W., Hawksworth, F. G. and Geils, B. W. Azoren, der Kanaren und Madeiras. Stuttgart, Ulmer (1998): Hosts of Viscum album . Eur. J. For. Path., Lindinger, L. (1934): Die Schildlaus-Arten P. Fr. Bouchés 28: 187–208. und ihre Deutung (In German). Ent. Jahrbuch, 43: Bedel, L. (188 6): Note relative à la provenance et la 153 –169. synonymie de L’ Apion variegatum Wenck. Ant. Lohse, G. A. (1969): 68. Familie: Anobiidae. In: Freude, Soc. Ent. France., 6: 67–68. H., Harde, K. W. und Lohse, G. A. (eds.): Die Bowestead, S. and Leschen R. A. B. (2002): Corylophidae Käfer Mitteleuropas, Bd. 8. Teredilia, Heteromera, Le Conte, 1852. In: Arnett, R. H., Thomas, Jr. Lamellicornia. Goecke & Evers, Krefeld M. C., Skelley, P. E. and Frank, J. H. (eds.): Majka, C. G. and Cline, A. R. (2006): New Records of American beetles, Vol. 2: Polyphaga: Scara- Corylophidae (Coleoptera) from the Maritime baeoidea through Curculionoidea. CRC Press, Provinces of Canada. Coleopt. Bull., 60 (2): Boca Raton, USA. 390 –394. 105–111. Briggs, J. (2011): Mistletoe ( Viscum album ); a brief review of McGill, J. (2009): Survey for the Mistletoe Marble its local status with recent observations on its (Celypha woodiana )in 2009. Butterfly Conserv. assosiations and conservation problems. Proc. Rep. 9–29. Cotteswold. Natur. Fld. Club., 45 (2): 181–193. Merkl, O. (2006): New beetle species in the Hungarian fa - Buhr, H. (1965): Bestimmungstabellen der Galler (Zoo- und una (Coleoptera). Folia ent. hung. 67: 19–36. Phytocecidien) an Pflanzen Mittel- und Nord- Muskovits J. és Hegyessy G. (2002): Magyarország dísz - europas. Fischer, Jena, 2: 763–1572. bogarai (Coleoptera: Buprestidae). Jewel Beetles of Curtis, J. (1835): British Entomology. Vol. 12, London. Hungary. Grafon Kiadó, Nagykovácsi. Der, J. P. and Nickrent, D. L. (2008): A Molecular Otten, E. (1956): Heteroptera. Wanzen, Halbflüger. In: Phylogeny of Santalaceae (Santalales). Syst. Bot., Blunck, H. (ed.): Handbuch der Pflanzen- 33 (1): 107–116. krankenheiten. 5 Teil, 4 Lief. Parey, Berlin, 1–149. Endrôdi, S. (1959): Szúbogarak – Scolytidae. Magyar- Öymen, T. (1992): The Forest Scolytidae of Turkey. I. Ü. ország Állatvilága (Fauna Hungariae), X. kötet, 9. Orman Fakültesi Dergisi Seri A, 42: 77–91. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest Pellizzari, G. (1997): Grapevine. In: Ben-Yon, D. and Fauna Europaea Online Adatbázis (2011): http://www. Hogdson, C. J. (eds.): Soft Scale Insects - Their faunaeur.org/ Biology, Natural Enemies and Control. World Crop Fazekas, I. (2 003): Az Északi-középhegység üvegszárnyú Pests. 7B: 330. lepkefaunája. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 27: Petrov, A. V. (2005): Fauna of the bark beetles (Coleoptera: 289–309. Scolytidae) of Daghestan. Russ. Ent. J., 14 (3): Foster, A. P., Morris, M. G. and Whitehead, P. F. (2001): 217–222. Ixapion variegatum (Wencker) (Coleoptera: Podlussány A. és György Z. (2008): A Mátra Múzeum Apionidae) new to the British Isles, with obser- bogárgyûjteménye. Coleoptera: Curculionoidea: 164 NÖVÉNYVÉDELEM 48 (4), 2012

Anthribidae, Apionidae, Attelabidae, Curculio- Surhone, L. M., Tennoe, M. T . and Henssonow, S. F. nidae, Nanophyidae, Rhynchitidae, Scolytidae, (eds.) (2010): Sciaridae . Betascript Publishing Urodontidae. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis, 32: Tóth J. (1999): Erdészeti rovartan. Agroinform Kiadó, 183–200. Budapest Podlussány, A. (1996): Magyarország ormányosalkatú bo - Tubeuf, C. v. (1908): Über die Bezeichnungen zwischen garainak fajlistája (Coleoptera: Curculionoidea). unseren Misteln und der Tierwelt. Nat. Zeit. f. Folia ent. hung., 57: 197–225. Forst. u. Land., 6: 47–68. Puton, A. (1888): Descriptions de six espèces nouvelles Varga, I., Taller, J., Baltazár, T., Hyvönen, J. and Poczai, d’Hémiptères. Rev. d’Ent. 7: 362 –368. P. (2012): Leaf-spot disease on European mistletoe Ratti, E. (2000): Note Faunistiche ed Ecologiche sui (Viscum album ) caused by Phaeobotryosphaeria Cucuidi Italiani (Coleoptera Cucujidae). Boll. Mus. visci : potential candidate for biological control. civ. St. nat. Venezia, 50: 103–129. Biotechnol. Lett. DOI:10.1007/s10529-012-0867-x. Schrank, F. P. v. (1781): Enumeratio Insectorum Austriae. Wagner, E. (1973): Die Miridae Hahn, 1831, des Augustae Vindelicorum, 550. Mittelmeerraumes und der Makaronesischen Schumacher, F. (1918): Die Insekten der Mistel und Inseln. Entomol. Abh. Mus. Tierk. Dresden, 39 verwandter Loranthaceen. Nat. Zeit. f. Forst. u. Suppl. Land, 195–238. Wencker, J. A. (1864): Apionides, tribu des Curculionides. Simpson, T. (2005): Celypha woodiana , a rare and localized Abeille, 1: 109 –270. to look out for. Worc. Rec., 19: 19–18. Wheeler, A. G. and Henry, T. J. (1992): A Synthesis of the Skuhravá, M. and Hellrigl, K. (2007): Asynapta viscicola Holarctic Miridae (Heteroptera): Distribution, sp. n., a new gall midge species (Diptera: Biology and Origin, with Emphasis on North Cecidomyiidae) associated with Viscum album America. Ent. Soc. America. Lanham, USA. (Loranthaceae) in South Tyrol (Italy). Acta. Zool. Zahradnik, P. (1996): New species of Gastrallus from Univ. Comen., 47 (2): 195-202. Europe (Coleoptera: Anobiidae). Klapalekiana, 32: Somfai E. (1959): Hangyaalkatúak – Formicidae. Magyar- 267 –269. ország Állatvilága (Fauna Hungariae), XIII. kötet, Zuber, D. (2004): Biological flora of Central Europe: 4. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest Viscum album L. Flora. 199: 81–203

DATA TO THE HUNGARIAN INSECT FAUNA OF EUROPEAN MISTLETOE (VISCUM ALBUM)

Ildikó Varga 1,* , B. Keresztes 1,* and P. Poczai 2 *Authors with equal contribution. 1Institute of Plant Protection, Georgikon Faculty, University of Pannonia, Deák str. 57. H-8360 Keszthely Hungary. 2Department of Biosciences, University of Helsinki, PO Box 65 FIN-00014 Helsinki, Finland. E-mail: [email protected], [email protected]

The European mistletoe ( Viscum album ) is an evergreen, perennial, epiphytic, hemiparasitic shrub, which is widely distributed in Europe. Its occurrence induces extremely sensitive health of host trees further contributing to the phenomenon of forest decline spiral. Besides mechanical pruning a hyperparasitic fungus ( Phaeobotryosphaeria visci ) could be a successful candidate to develop an effective biocontrol agent against V. album . We were extensively aware of the insect community of European mistletoe in light of finding another potential agent. We collected and identified 22 insect species (4 Sternorrhyncha, 5 Heteroptera, 5 Coleoptera, 5 Hymenoptera, 2 Lepidoptera, 1 Diptera) from which eight are specialists restricted only to European mistletoe ( Cacopsylla visci, Carulaspis visci, Hypseloecus visci, Pinalitus viscicola, Ixapion variegatum, Liparthrum bartschti, Synanthedon loranthi, Celypha woodiana ). Species associations with this plant are reported here for the first time for two Heteroptera ( Campyloneura virgula, Pentatoma rufipes ), one Coleoptera ( Sericoderus lateralis ), one ant species ( Lasius brunnes ) as well as for an aphid belonging to the Aphis fabae sensu stricto group, respectively. Species assotiation with this plant is reported for the first time in Hungary for the Leptophloeus hypobori species. Based on our observations and literature review only the mass occurrence of different pests would have the potential to effectively control this hemiparasite. From the pests of the green plant parts the mistletoe associated psyllid ( Cacopsylla visi ), mistletoe scale ( Carulaspis visci ) and the mistletoe bug, Hypseloecus visci , while from the pests of the woody parts a clearwing , Synanthedon loranthi and a bark beetle, Liparthrum bartschti look perspective in light if biological control. Keywords: Viscum album , Ixapion variegatum , biological control Érkezett: 2012. március 7.