View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE

provided by Repository of the Academy's Library

Magyarország futrinkái Szél Gyõzõ, Retezár Imre, Bérces Sándor, Fülöp Dávid, Szabó Krisztián és Pénzes Zsolt

Bevezetés és történeti áttekintés taxonómiájával foglalkozó népes szakembergárdának el- térõ álláspontjuk kifejtésére. A nagy testû futrinkák (Carabus-fajok) méretük, feltûnõ Jelen munkánkban a Magyarországon élõ 28 Carabus- megjelenésük, nem utolsósorban pedig szépségük miatt faj, illetve 62 alfaj hazai elterjedését mutatjuk be. A fajok mindig is kitüntetett figyelemben részesültek. Viszonylag könnyebb azoníthatósága érdekében határozókulcsot is könnyen gyûjthetõk és azonosíthatók, ezért a legtöbb bo- mellékeltünk (5. fejezet). A kulcsban szereplõ anatómiai gárgyûjteményben helyet kapnak, elterjedésükrõl éppen képetek ismertetése a 2. fejezetben (alaktani áttekintés) ol- ezért aránylag sokat tudunk. Fajaik elõkelõ helyen szerepel- vasható, melyet kilenc ábra egészít ki. A határozást segíti nek a hazai és nemzetközi védett listákban, vörös könyvek- elõ a tárgyalt taxonok zömét bemutató 42 színes habitus- ben, de nem hiányoznak az Élõhelyvédelmi Irányelv fotó. További 12 színes kép a bogarak hímivarszervébõl (Habitat Directive) függelékeibõl sem. Gyakori alanyai az készült preparátumot (a hímvesszõt és a belsõ zsákot) áb- általános faunisztikai és monitoring vizsgálatoknak, ugyan- rázolja, azoknál a fajoknál, illetve alfajoknál, ahol ennek akkor elõszeretettel alkalmazzák õket közösségszerkezeti az azonosításban jelentõsége lehet. A fajok és alfajok el- vizsgálatokban is, hiszen érzékenyen reagálnak a különféle terjedését a 6. fejezetben, a fajokról és alfajokról szóló környezeti paraméterekre, másrészt a talajcsapdázással részletes ismertetésben mutattuk be. A lelõhelyadatok szerzett kvantitatív adataik statisztikailag is jól értékelhe- szempontjából elsõsorban a Magyar Természettudományi tõk. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban vetik õket Múzeum gyûjteményét vettük figyelembe, de sok adat alá morfometriai méréseknek és genetikai kutatásoknak. származik Retezár Imre, Muskovits József és Muskovics Amíg világszerte jelenleg összesen mintegy 877 András magángyûjteményébõl, valamint a gyöngyösi Carabus-fajt tartanak nyilván, addig Európában 132 fajuk Mátra Múzeumból is (Hegyessy & Szél 2002). A lelõhe- él, a hazai fajok száma pedig 28 (Deuve 2007, Szél 1985, lyek ismertetésén túlmenõen röviden jellemeztük a bogarak Turin et al. 2003). Már a fajok számát tekintve sincs töké- élõhelytípusait, a néhány példányban elõkerült ritkaságok letes egység a szerzõk véleménye között a nemzetközi iro- esetében pedig többnyire bõvebb ismertetést is közöltünk. dalomban, az alfajok esetében pedig a legújabb összefoglaló A futrinkák természetvédelmi vonatkozásairól a 4. fejezet- munkák szerzõi (Deuve 2007, Turin et al. 2003) kétszintes ben adtunk rövid áttekintést. A Morphocarabus csoport hierarchiát alkalmaznak az általuk közölt alfajneveknél. fajain, illetve alfajain végzett vizsgálataink eredményeirõl Az elsõ csoportba azok a taxonok kerülnek, amelyek mind a 7. fejezet szól. földrajzi elterjedésük, mind alaktanuk tekintetében jól jel- A szubgenerikus besorolás, a taxonok sorrendje, a ne- lemezhetõk („major subspecies”), míg a második csoport vek helyesírása szempontjából Turin et al. (2003) monu- tagjainak („minor subspecies”) elterjedése és morfológiai mentális munkáját vettük alapul. Ez a sorrend erõsen eltér elhatárolása nem egyértelmû. Ez utóbbi „helyi formák” a korábban általánosan elfogadott rendszerekétõl, ahol pontosabb státusa még tisztázásra vár, egy részük minden elsõként a bõrfutrinka (Carabus coriaceus), utolsóként pe- bizonnyal a szinonimák listáját fogja gazdagítani. Bár az dig a kárpáti futrinka (Carabus linnei) állt. Az alfajok szá- alfajoknak ez a „kétszintes” tárgyalásmódja nem egyeztet- mának megállapításában részben Csiki (1946) monográfi- hetõ össze a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexé- ája, illetve saját elképzelésünk öltött testet. nek szabályaival, kétségtelenül bizonyos fokú szabadságot Az alábbi áttekintésben a Carabus genusra vonatkozó biztosít a Carabus genus fajait gyûjtõ, illetve az azok legfontosabb munkákat tárgyaljuk.

1 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Carl von Linné a Systema Naturae X. kiadásában leírja Retezár Imre 1984-ben többéves gyûjtõtevékenysége a Carabus genust, amelyet a mainál szélesebb értelemben alapján tisztázza az igen problematikus változó futrinka használ, és benne öt, mai értelemben vett Carabus-fajt so- (Carabus scheidleri) földrajzi alfajait, és elsõ ízben vá- rol fel (coriaceus, granulatus, hortensis, nitens, violaceus). lasztja el biztonsággal a hozzá rendkívül hasonló zempléni A bevezetésbõl megtudhatjuk, hogy maga a Carabus, illet- futrinkától (C. zawadzkii). Megadja az alfajok határozó- ve görögösen „karabos” kifejezés görögül „szarvas boga- kulcsát, a belsõ zsákról ábrákat, a szárnyfedõrõl fényképe- rat” jelent. Linné a híres munkájában közölt genusnévvel ket közöl. Függelékként csatolja az alfajok vonalas area- azokat a viszonylag hosszú csápú bogarakat jelölte, melye- térképét (Retezár 1984). ket ma a futóbogárfélék (Carabidae) családjába sorolunk. 1996-ban jelent meg Karel Hurkaº tollából a Szlovák és Carl Gustaf Thomson 1875-ben az addig egységes Cseh Köztársaság futóbogarait tárgyaló kötet (Hurkaº Carabus genust subgenusokra osztja fel, és ki is jelöli e sub- 1996). Nagy elõnye e munkának, hogy a szlovák fauna jó genusok típusfajait. Ludwig Ganglbauer 1892-ben a külsõ átfedésben van Magyarország faunájával, és sok ökológi- morfológiai bélyegek figyelembevételével határozókulcsot ai adatot is tartalmaz. A 2003-ban Ivan Löbl és Aleš ír, amelyben a felosztás elsõ lépése az ajaktapogató máso- Smetana szerkesztésében megjelent Palearktikus Bogárka- dik ízén található serték számbavétele. A határozást igen jó talógusban a Carabus genusról szóló rész öt szerzõ: Yves és részletes rajzanyag segíti, a rajzokat számos további Bousquet, Boleslav Brezina, Anthony Davies, Jan Farkac munka átvette. Edmund Reitter 1896-ban önálló munkát és Aleš Smetana munkája. E munka szempontunkból elsõ- szentel a Carabusoknak. Szinte minden bélyeg aprólékos fi- sorban a taxonok neveinek az eredeti betûzés figyelembe- gyelembevételével készíti el határozókulcsát, mely azután vételével történõ precíz megadása miatt fontos. E katalógus minden további rendszerezõ munka alapját képezi. szerzõi messzemenõen figyelembe vették a legfrissebb, Csiki Ernõ 1905-1908-ban és 1946-ban két fõ mûvében autentikusnak tekintett szakirodalmat, és ezek ismeretében elsõként foglalkozik kimondottan Kárpát-medencei, illetve döntöttek az egyes fajok és alfajok státusáról, illetve adták ezen belül a mai értelemben vett hazai fajokkal. Határozó- meg elterjedési területüket. Álláspontjuk nem mindig kulcsa a Ganglbauer-Reitter-féle rendszer alapján íródott; a egyezik a már említett K. Hurkaº 1996-ban megjelent Carabusok két csoportja az ajaktapogató sertéinek száma könyvében olvasható felfogással. A Carabus-fajok eseté- szerint különül e1. E munkák részletesen tárgyalják a föld- ben például a Morphocarabus subgenusba tartozó aluten- rajzi alfajokat (Csiki ezeket változatoknak nevezi) és az sis, comptus, hampei, incompsus és rothi nevû taxonokat aberrációkat. A jelen munka fajokról és alfajokról alkotott egyetlen faj, a rothi alfajaiként tárgyalják. A scheidleri– felfogásában is leginkább Csiki álláspontja érvényesül. zawadzkii páros összevonásakor is a szintetizáló elv vezé- Stefan von Breuning 1932 és 1937 között publikált, relte a szerzõket. 1600 oldalt is meghaladó monográfiája, amely az összes A Pensoft Publishers és a hollandiai székhelyû tekinté- akkor ismert Carabus-fajt tartalmazza, kétségtelenül máig lyes European Invertebrate Survey gondozásában 2003- az egyik legjelentõsebb összefoglalása e témának. Breuning ban impozáns kivitelû könyv látott napvilágot az Európá- a fajokat a lárvák rágói alapján osztja két csoportra (brevi- ban élõ Carabus-fajokról (Turin et al. 2003). A munka és longimandibulares). A két fõ csoport subgenusokra, összegezi és rendszerezi a témában napjainkig felhalmo- azok pedig szekciókra oszlanak. A további kategóriák a zódott óriási tömegû információt, kezdve a nevezéktantól, faj, alfaj, „natio”, „morpha” és „aberratio”, amelyeket a az elterjedési adatokon át a konzervációbiológiai problé- szerzõ maga definiál. Óriási elõnye e munkának többek mákig. Az új adatokat is közlõ 512 oldalas, nagyméretû közt az összes fajról közölt elterjedési térkép, amelyet ma könyv fõleg a három szerkesztõ, Hans Turin holland, is szinte minden, a Carabus genusról szóló tanulmányban Ljubomir Penev bolgár, illetve Achille Casale olasz ento- alapul vesznek (Breuning 1932-1937). mológusok munkája. Érdekes, hogy a fajok elhatárolása C. L. Blumenthal 1976-ban igen tömören tárgyalja a kö- szempontjából felfogásuk mennyire eltér a szintén 2003- zép-európai Carabusokat a Die Käfer Mitteleuropas soro- ban megjelent palearktikus katalógus álláspontjától. zatban. Nagy elõnye munkájának, hogy a nemzetközi nó- A violaceus–germari, vagy a variolosus–nodulosus párok menklatúra szabályainak megfelelõen alfaj alatti (infraszub- esetében például a Turin-féle könyv önálló fajokról beszél, specifikus) taxonokról nem szól, és erõsen lecsökkenti az amíg a Löbl-Smetana-katalógus szerint a C. variolosus alfajok számát. Határozókulcsának felépítése eltér az eddig önálló faj, a nodulosus pedig ennek alfaja. De említhet- ismertetettektõl; a szerzõ elsõsorban a gyors és könnyû ha- nénk a Morphocarabus subgenus Kárpát-medencei fajait is. tározhatóságot tartotta szem elõtt (Freude et al. 1976). Amíg a Carabus-kézikönyvben az excellens, scheidleri, Igen jelentõsek Ryosukeê Ishikawa publikációi, melyek rothi, zawadzkii, hampei, comptus és kollari különálló fa- a bogarak hímvesszõjében található belsõ zsák kitinizált jok, a palearktikus katalógus szerint csak az elsõ három képleteivel foglalkoznak. A szerzõ e képzõdményeket sok- taxonnak van faji rangja, a többi alfaj. A biogeográfiai fe- kal fontosabbnak tartja a külsõ morfológiai bélyegeknél. jezet értékes részét képezi az a száz szelvénytérkép, me- A belsõ zsák sajátosságainak figyelembevételével számos lyek Európa kisebb tájegységeinek jellemzõ Carabus- subgenust az addiginál pontosabban definiál, illetve genus fajait mutatják be a magasság, illetve a növénytársulás rangra emel (Ishikawa 1973, 1979). függvényében. Hazánkból a szerzõk az Aggteleki-karszt,

2 Magyarország futrinkái

illetve a Szatmár-Beregi-sík faunáját jelenítik meg ilyen egyenes, hátul beöblösödhet és felhajolhat, több-kevesebb módon. sertét hordozhat. A hátulsó szögletek erõsen, gyengén, Nem régen, 2004-ben jelent meg a Die Käfer vagy egyáltalán nem kihúzottak. A melltû nyúlványa ol- Mitteleuropas sorozatban a futóbogarakat tárgyaló máso- dalról nézve egyenes vagy domborúan lehajló. Az utótor dik kötet felújított kiadása (Müller-Motzfeld 2004). Az új elülsõ oldallemeze hosszúkás vagy széles. kiadás messzemenõen figyelembe veszi az idõközben meg- A szárnyfedõ alakja, valamint külsõ szegélye, amely jelent revíziókat, alapvetéseket és szakkönyveket. hátul, a csúcs közelében ép vagy kivágott (nõstény), illet- Oldalszámában, ábraanyagában jóval meghaladja elõdjét. ve öblös (hím) sokszor faji bélyeg. A Carabus-fajok hatá- Nemcsak a határozáshoz szükséges ismeretek és ábrák rozása szempontjából legfontosabb képletek a szárnyfedõ szempontjából bõvült a korábbi kiadáshoz képest, hanem közterei. A közterek, amelyek a szárny erezetébõl szár- jóval több adatot olvashatunk az egyes fajok elterjedésérõl, maznak, tulajdonképpen hosszanti kiemelkedések, melyek jellemzõ élõhelyeikrõl, ritkaságukról is. A Carabus genus- között bemélyedések (barázdák) találhatók. Az õsi formák ról szóló fejezet Erik Arndt és Jürgen Trautner munkája. közterei azonos szélességûek, számuk 16, és minden ne- Nem hagyható említés nélkül a francia entomológus, gyedik közteret gödrök szakítanak meg. Ezeket elsõrendû Thiery Deuve munkássága, aki számos összefoglaló dol- köztereknek nevezzük, számuk többnyire három. A közte- gozatot közölt a Carabus genusról, és az utóbbi 25 évben rek számozását a varratnál kezdjük, így pl. az elsõ elsõren- összesen 191 Carabus-fajt (ezenkívül számos alfajt és dû köztér a varrattól számított negyedik kiemelkedés. több subgenust) írt le a tudomány számára, sokszor társ- Ez az õsi köztér-elrendezõdés triploid, mert két elsõrendû szerzõként. 2004-ben megjelent katalógusában tömören köztér között három másik köztér: egy másodrendû és két összefoglalja a genusra vonatkozó hatalmas morfológiai, harmadrendû van, és homodinám, mert a közterek egyforma taxonómiai és történeti ismeretanyagot. Emellett 1200 szélesek. A közterek száma a triploid homodinám formák- taxon esetében közli a hímivarszerv vonalas ábráját és az hoz képest növekedhet a harmadrendû közterek megdup- általa említett 96 subgenus típusfajainak színes habitusfo- lázódásával. Ez a pentaploid forma jellemzõ a kárpáti fut- tóját (Deuve 2004). rinka (Carabus linnei) (34. ábra) egyes példányaira. Ha a harmadrendû közterek száma a háromszorosára növek- szik, kialakul a heptaploid elrendezõdés, mely az arany- Alaktani áttekintés pettyes futrinka (C. hortensis) (37. ábra) és a selymes fut- rinka (C. convexus) (38-39. ábra) esetében fordul elõ. A köz- Ebben a fejezetben a nagy testû futrinkáknak csupán a terek számának növekedése az elsõrendû közterek osztó- határozás szempontjából fontos testrészeit tárgyaljuk. dásával is megvalósulhat. Ilyenkor „sokbordájú” alakok A fej felsõ részén a felsõ ajaknak (labrum) és a rágónak jönnek létre, mint a sokbordájú futrinkánál (C. hampei) (mandibula), az alsó részén az állkapcsi (palpus maxil- (62. ábra). Ebben az esetben a bordák száma meghaladhatja laris) és az ajaktapogatónak (palpus labialis) van jelentõ- a 30-at is, ami a számfeletti elsõrendû bordákkal együtt sége. A felsõ ajak lehet kétkaréjú (4. ábra), vagy háromka- megjelenõ új, másod- és harmadrendû közterekkel magya- réjú (3. ábra). Ha a középsõ karéj sokkal rövidebb a szél- rázható. A közterek száma csökkenhet is az õsi típushoz sõknél, akkor kétkaréjúnak tekintjük. A rágók alakja igen képest. A harmadrendû közterek eltûnésével alakul ki a változatos (7–8. ábra), két alaptípus különböztethetõ meg: „cancellatus-típus” (C. ullrichii, C. granulatus, C. cancel- hosszú és rövid. A hosszú rágó belsõ szegélye ívelt, míg a latus) (20-21., 26-27. és 29-31. ábra), ha pedig a másod- rövidé nagyrészt egyenes, csak a végén törik meg. Az ösz- rendûek is eltûnnek, az „auratus-típushoz” jutunk (aranyos szes fajétól jelentõsen eltér az alhavasi futrinka (Carabus futrinka, C. auratus, illetve feketebordás aranyfutrinka, irregularis) rágója, melynek külsõ szegélye jól láthatóan C. auronitens) (28., 51. ábra). A cancellatus-típusnál az el- megtörik (8. ábra). Az állkapcsi tapogató utolsó íze lehet sõrendû közterek láncszerûek, a másodrendûek ép bordák, széles, lapos, vagy keskeny, lehet barázdált, vagy sima. míg az auratus-típus esetében csak három ép elsõrendû Az ajaktapogató utolsó íze szintén lehet széles és lapos, borda található a szárnyfedõn. vagy keskeny, az utolsó elõtti ízen pedig lehet két (2. ábra) A közterek olykor szabálytalan ráncolattá alakulnak át, vagy több serte (1. ábra), az utóbbi esetben a serték két kü- az elsõrendû közterek azonban valamilyen formában (pl. gö- lön csoportban helyezkednek el. dörsor) felismerhetõk, mint a bõrfutrinka (C. coriaceus) A fej alsó részén az áll (mentum) és a torok (gula) lénye- (48-50. ábra) esetében. Elõfordul, hogy az összes köztér gesek a határozás szempontjából. Az áll háromkaréjú kép- apró szemecskékké módosul, melyek többé-kevésbé pár- let, középsõ, rendszerint hegyes karéja egy- vagy kétfogú. huzamos sorokba rendezõdnek, a szárnyfedõ hátsó részén A torok elülsõ része, melyet elölrõl az áll, hátulról pedig az pedig gyakran finom ráncolattá egyesülnek, mint a szegé- állkapcsok sarokízének alsó részét összekötõ képzeletbeli lyes futrinka (C. marginalis), illetve a dunántúli és a keleti vonal határol, oldalról nézve duzzadt vagy lapos. kékfutrinka (C. germarii, C. violaceus) esetében (40., 46. és Az elõhát (pronotum) alakja szintén fontos faji bélyeg. 47. ábra). Majdnem sima a domború futrinka (C. glabratus) Lehet széles (harántos) vagy közel négyzet alakú, elõre szárnyfedõinek felszíne, de néha a szemecskék sorai felis- vagy hátrafelé keskenyedõ. Az oldalszegély ívelt vagy merhetõen heptaploid elrendezõdésûek (36. ábra).

3 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

1. ábra Ajaktapogató utolsó elõtti íze több sörtével 6. ábra Toroklemez sertét hordozó ponttal 2. ábra Ajaktapogató utolsó elõtti íze két sörtével 7. ábra Rágó (C. intricatus) 3. ábra Háromkaréjú felsõ ajak 8. ábra Rágó (C. irregularis) 4. ábra Kétkaréjú felsõ ajak 9. ábra Belsõ zsák (Morphocarabus) 5. ábra Toroklemez sertét hordozó pont nélkül

4 Magyarország futrinkái

Nemritkán az elsõrendû közterek teljesen laposak, gö- vül (amely félkör, körszelet, elliptikus, illetve háromszög dörsorokból állnak. A másod- és harmadrendû közterek lehet) fontos a belsõ zsák falához való illeszkedés módja ilyenkor majdnem simák, legfeljebb jelentéktelen ráncola- is (Szél 1985). tot alkotnak. E típus egyik képviselõje a ligeti futrinka (C. nemoralis) (32. ábra); ennél a fajnál a másod- és har- madrendû közterek ráncolatainak száma legtöbbször hét. Élõhely, életmód Csak elsõrendû gödörsorokkal rendelkezik a magyar fut- rinka (C. hungaricus) (41. ábra). Általánosságban megál- A hazai Carabus-fajok zöme a hegy- és dombvidék er- lapítható, hogy a szárnyfedõ õsinek feltételezett tagolatlan deiben, erdõszélein és tisztásain él, kisebb részük sztyepp- bordaszerû köztérmintázata láncszerûvé, gödörsorrá, lakó, mint az érdes futrinka (C. scabriusculus) és a magyar szemcsesorrá vagy szabálytalan felszíni vésetté (skulp- futrinka (C. hungaricus), mely utóbbi fajok jól alkalmaz- túrává) módosulhat. kodtak a száraz élõhelyekhez. Specializált életmódot foly- A hímivarszerv egyes részei fajonként eltérõen módo- tat a vízifutrinka (C. variolosus) és a dunántúli vízifutrin- sultak. A pénisz kitinizált, csõszerû képlet, alakja többé- ka (C. nodulosus), melyek olykor a víz alatt vadásznak, kevésbé görbült (52-57. ábra). A határozás szempontjából vagy ott keresnek menedéket ellenségeik elõl. A szárnyas általában csak a csúcsi (disztális) része érdekes. A csúcsi futrinka (C. clathratus) szintén erõsen kötõdik a nedves- rész lehet hegyes és hosszú, tompa és rövid, rajta különfé- vizenyõs területekhez, a mezei futrinka (C. granulatus) le bemélyedések lehetnek. Itt található a változó nagyságú pedig többnyire szintén a vízhez közeli ligeterdõk lakója. ivarnyílás, ahol a belsõ zsák egy darabja látható. A belsõ Igen széles tûrésû faj a ragyás futrinka (C. cancellatus), zsák a pénisz belsejében húzódó rugalmas képlet, a hími- amely a síkvidéki fátlan régióban éppúgy elõfordul, mint a varvezeték (ductus ejaculatorius) folytatása (58-63. ábra). hegyvidéken, erdõkben. Az alhavasi futrinka (C. irregu- Párzás során maga a belsõ zsák a pénisz ivarnyílásán át laris), a feketebordás aranyfutrinka (C. auronitens) viszont kesztyûujjszerûen kitüremkedik úgy, hogy belsõ felszíne specializált szervezetek, szûk tûrésû fajok, melyek csak kívülre kerül. A belsõ zsák határozás szempontjából érde- meghatározott élõhelyeken, hegyvidéki bükkösökben, kes kitinizált képletei nyugalmi helyzetben a belsõ felüle- illetve fenyvesekben képesek fennmaradni. A gyakori fa- ten találhatók, ezért csak kitüremített állapotban vizsgál- jok egy része településeken, házak közelében is sokszor hatók. A határozásban felhasználható kitinizált bélyegek a felbukkan, mint a bõrfutrinka (C. coriaceus), keleti kék- következõk: ligula, párzódarab, pigmentfolt és lacinia. futrinka (C. violaceus). Ezek a fajok vadászat közben, a A ligula nyugalmi helyzetben a belsõ zsák disztális ré- zsákmányt követve olykor lakásokba is betévedhetnek. szén található. A legtöbb fajnál csupán a belsõ fal apró, Hazai areájukat tekintve vannak szûk elterjedésû fajok, boncoláskor szinte nem is látható területe, míg más fajok- mint a pompás futrinka (C. obsoletus), mely kizárólag az nál erõteljes kitinfoggá alakul, mely az ivarnyíláson ke- Aggteleki-karszton, a Cserehátban és a Zempléni-hegy- resztül kinyúlhat (11. ábra). Alakja lehet tûszerû, mint a ségben él, vagy a szegélyes futrinka, mely csak a Dunán- szárnyas futrinka (C. clathratus) esetében (58. ábra), vagy túl kevés pontján honos. Nagy elterjedésû többek között a lapos, mint a kék laposfutrinkánál (C. intricatus) (59. ábra). mezei futrinka (C. granulatus), mely az egész országban A fajok azonosításában e képlet kisebb jelentõségû. szinte mindenütt megtalálható. A párzódarab nyugalmi helyzetben a ligulától proximálisan A Carabus-fajok zömmel ragadozó életmódot folytat- helyezkedik el. Jellemzõ sajátsága, hogy csak a belsõ részé- nak, külsõ emésztésûek, áldozatukra emésztõnedvet fecs- vel rögzül a belsõ zsák falához, alakja változatos. Oldalról kendeznek, majd az elõemésztett folyadékot felszürcsölik. nézve sokszor erõsen kiemelkedõ. E képlet elsõsorban az Mind az imágók, mind a lárvák inkább éjszaka aktívak, Eucarabus subgenus fajainál fordul elõ (60. ábra). táplálékukat (férgek, rovarok, csigák, esetleg dögök) szag- A pigmentfolt a belsõ zsák falának megvastagodott, lás, illetve tapintás útján találják meg. A specializáltabb, pigmentált része. A párzódarabbal homológ, elhelyezke- hosszú rágójú fajok nagyobb mértékben csigafogyasztók, dése is azzal azonos. A laciniától (ld. késõbb) való távol- mint a rövid rágójúak. Természetes táplákékuk pontos sága, ezenkívül szélessége, hosszúsága fontos bélyeg. Oldal- összetételét nehéz megadni, mert generalista ragadozók ról nézve többé-kevésbé megvastagodott. Pigmentáltsága, lévén szinte minden útjukba kerülõ állati eredetû táplálé- alakja egy populáción belül is változó lehet, ezért faji, il- kot elfogyasztanak, a fogságban tartott példányok pedig letve alfaji elkülönítésekhez csak nagyobb számú egyed felvágottakon és almán is jól tarthatók. A fajok egy része összehasonlító vizsgálata esetén használható. E képlet a a talajban, imágóalakban vészeli át a telet, amíg más fajok Morphocarabus- és Trachycarabus-fajoknál fordul elõ lárvaalakban telelnek át. Fejlõdésük alapvetõen két típus- (9. és 61-63. ábra). ba sorolható. A tavaszi szaporodásúak esetében a petébõl A lacinia a belsõ zsák nyugalmi helyzetben proximális, kikelõ lárvák még a nyár végén, õsszel bábozódnak, és az illetve felsõ részén helyezkedik el. Csak a felsõ részével abban az évben kikelõ imágók telelnek át. Az õszi szapo- nõtt a belsõ zsák falához, egyébként eláll tõle. Ez a legfon- rodásúaknál a peterakás õsszel zajlik, és a lárvák telelnek tosabb kitinképlet az említettek közül, mivel alakja a leg- át, az új generációhoz tartozó imágók pedig a következõ állandóbb egy-egy fajon, illetve alfajon belül. Alakján kí- nyár elejére fejlõdnek ki. A nappalt vagy a számukra ked-

5 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

vezõtlen idõszakot többnyire földön heverõ farönkök, kö- valamint számos habitusfotó egészíti ki. vek, fakéreg alatt vagy a talajban vészelik át. Jellemzõ, • 1 (14) Az ajaktapogató utolsó elõtti ízén több mint két hogy a lárvák az imágóknál sokkal rejtõzködõbbek, hiszen serte van, melyek mindig két sorban, vagy csoportban he- a gyakori vagy közönséges fajok lárvái is csak ritkán ke- lyezkednek el (1. ábra). rülnek szem elé. (Valójában sokkal több lárva van, mint • 2 (3) A felsõ ajak jól láthatóan háromkaréjú (3. ábra), a kö- imágó, hiszen a lárváknak csak egy bizonyos százalékából zépsõ karéj olyan hosszú, mint a szélsõk. A csáp tûízén nincs lesz kifejlett egyed.) serte, az állfog kéthegyû. Nagy termetû, fekete, szárnyfedõ- je ráncolt, a hímek elsõ lábfejének csak 3 íze szélesedett ki. Hímvesszõje igen erõteljes, közepén jól láthatóan megvasta- Természetvédelmi vonatkozások godott (57. ábra). Habitus: 49-50. ábra. 33-43 mm. coriaceus Linnaeus, 1758 Hazánkban a 2001-ben megjelent természetvédelmi • 3 (2) A felsõ ajak kétkaréjú (4. ábra). A csáp tûízén van serte. törvény szerint három futóbogárfaj: a beregi sokbordájú • 4 (5) Az elõhát oldalszegélyén nincs sertét hordozó pont. futrinka (C. hampei), a magyar futrinka (C. hungaricus) és A szárnyfedõkön a közepüktõl a csúcsig terjedõ varrat- a zempléni futrinka (C. zawadzkii) fokozottan védett, amíg melletti barázda található. Teljesen fekete, a fej és az a többi Carabus-faj védett. A fokozottan védett fajok esz- elõhát igen finoman és sûrûn pontozott, a szárnyfedõ fino- mei értéke ma 100.000 Ft, míg a védetteké 2000 és 50.000 man és sûrûn szemcsézett, kissé zsírfényû. A szárnyfedõn között változik, ritkaságuktól és veszélyeztetettségüktõl 3 sor lapos gödör található, egyébként majdnem sima. Ha- függõen (KöM 2001). Az Élõhelyvédelmi Irányelvben a bitus: 41. ábra. 22-28 mm. három fokozottan védett fajon kívül a vízi futrinka (C. vari- hungaricus Fabricius, 1792 olosus) is megtalálható. A magyarországi Vörös Könyv- • 5 (4) Az elõhát oldalszegélyén sertét hordozó pont van. ben a következõ fajok szerepelnek: alhavasi futrinka (C. irre- • 6 (9) A toroklemezen kétoldalt nincs sertét hordozó pont (5. gularis), feketebordás aranyfutrinka (C. auronitens), kárpáti ábra). Az ebbe a csoportba tartozó két faj külsõ bélyegeik futrinka (C. linnei), szegélyes futrinka (C. marginalis), alapján nem különíthetõ el egymástól. Felületük kék vagy ibo- szentendrei változó futrinka (C. scheidleri distinguendus). lyafényû, olykor majdnem fekete, az elõhát és a szárnyfedõ ol- A szentendrei változó futrinkáról kiderült, hogy – a Vörös dalszegélye élénk ibolyavörös, kék, aranyoszöld vagy ritkáb- Könyv állításával szemben – nem áll a kipusztulás szélén, ban élénkzöld. A szárnyfedõ egyenletesen szemecskézett. hanem erõs populációi élnek Budapest határában és a Pes- • 7 (8) A hímvesszõ vége keskeny, hengeres és kissé csa- ti-síkság számos pontján (Varga et al. 1989). vart, oldalán a csúcs mögött soha nincs hosszanti árok (55. Az egyes Carabus-fajok, mint például a vízifutrinka ábra). Elterjedési területe a Dunántúl. Habitus: 46. ábra. (C. variolosus), a dunántúli vízifutrinka (C. nodulosus) 23-34 mm. megritkulásának okai feltehetõleg a bogarak számára ked- germarii Sturm, 1815 vezõ élõhelytípusok eltûnésében, degradációjában, felda- • 8 (7) A hímvesszõ vége lapított, baltaszerû és kissé befelé rabolódásában, az inszekticidek használatában keresendõ. görbülõ, oldalán kisebb-nagyobb hosszanti árok húzódik Az ember által végzett gyûjtõtevékenység a nagyobb elter- (56. ábra). Hazánkban kizárólag a Dunától keletre fordul jedési területû, széles tûrésû, erõs populációval rendelkezõ elõ. Habitus: 47. ábra. 25-35 mm. fajokat biztosan nem veszélyezteti, mivel esetükben violaceus Linnaeus, 1758 egyedszámuk éves fluktuációja jelentõsen meghaladja a • 9 (6) A toroklemezen kétoldalt egy-egy sertét hordozó talajcsapdák által fogható egyedek mennyiségét. A szûk pont van (6. ábra). elterjedésû, kis egyedszámú, esetleg speciális életterû és • 10 (11) Az állkapcsi és az ajaktapogatók utolsó íze felül életmódú fajok populációit ezzel szemben az intenzív barázdált, széles és lapos, az utolsó elõtti íz végén van ser- gyûjtés könnyen végveszélybe sodorhatja. te. A rágó feltûnõen hosszú és hegyes (7. ábra). Teste hosszúkás, lapos, szárnyfedõi hátrafelé kissé kiszélesed- nek, felületüket 3-3 szakadozott, láncszerû borda díszíti, A hazai Carabus-fajok határozókulcsa közöttük szabálytalan, szakadozott bordaszerû kiemelke- dések találhatók. Színe felül kék, ibolyakék, vagy zöldes- A határozókulcs összeállításánál elsõsorban a könnyû kék. A belsõ zsák ligulájának vége nyúlványszerû, és használhatóságot igyekeztünk szem elõtt tartani, vagyis a gyakran kiáll (59. ábra). Habitus: 44. ábra. 26-35 mm. nehezen látható, vagy erõsen szubjektív módon értékel- intricatus Linnaeus, 1761 hetõ bélyegek alkalmazását kerültük, vagy ha erre nem • 11 (10) Az állkapcsi és az ajaktapogatók utolsó íze felül volt lehetõség, más, szembetûnõ jellegzetességet is meg- sima, az utolsó elõtti íz végén nincs serte. adtunk. Az ivarszerveket elválasztó bélyegként csak ritkán • 12 (13) A test lapos, a melltû nyúlványa hátrafelé dom- használtuk fel, mivel e szervek a száraz példányokon csak borúan lehajló. A rágó viszonylag széles, külsõ szegélye nehézkes eljárások (fõzés, boncolás) után vizsgálhatók, tompaszögben megtörik (8. ábra). A fej többé-kevésbé másrészt pedig – az esetek jelentõs részében – nem szük- megvastagodott. Színe felül rezes vagy bronzbarna, az ségesek az azonosításhoz. A határozókulcsot néhány rajz, elõhát, valamint a szárnyfedõk oldalszegélye élénk rézvö-

6 Magyarország futrinkái

rös. A szárnyfedõn három, szabálytalan lefutású gödörsor gásvörös, a lábfej és a csáp hátulsó része barna. A hímvesz- található az elsõrendû köztereknek megfelelõen. Habitus: szõ vége feltûnõen hosszú, fokozatosan elvékonyodó 45. ábra. 17-29 mm. (52. ábra). Habitus: 28. ábra. 21-26 mm. irregularis Fabricius, 1792 auratus Linnaeus, 1761 • 13 (12) A test domború, a melltû nyúlványa egyenes. • 25 (24) A szárnyfedõn ép és éles bordaszerû kiemelkedé- A rágó külsõ szegélye ívelt. A fej nem megvastagodott. Szí- sek és szakadozott láncok találhatók. Felül többnyire réz- ne kékesfekete, az elõhát és a szárnyfedõk oldalszegélye vörös vagy rezeszöld, olykor sötétbarna vagy szinte teljesen mindig lilás árnyalatú. A szárnyfedõ közterei finomak, az el- fekete. Az elsõ csápíz és a combok gyakran vörösek. (A ha- sõrendû közterek láncszerûek, míg a többi bordaszerû, éles, sonló köztérmintázatú C. ullrichii elõháta harántosabb, közöttük a pontsorok láthatók. Habitus: 35. ábra. 22-28 mm. felülete fényesebb, elsõ csápíze és lába mindig teljesen fe- problematicus Herbst, 1786 kete. A szintén hasonló C. granulatus lapos testû, elõhátá- • 14 (1) Az ajaktapogató utolsó elõtti ízén két (igen ritkán nak és szárnyfedõjének oldalszegélye párhuzamos.) Habi- három) serte van (2. ábra). tus: 29-31. ábra. 17-32 mm. • 15 (18) Az ajaktapogatók végíze baltaszerû. cancellatus Illiger, 1798 • 16 (17) A szárnyfedõ finoman szemecskézett, egyébként • 26 (19) A szárnyfedõ külsõ szegélyén a csúcs elõtt nincs csaknem sima. Teste felül fénytelen fekete, olykor, külö- kimetszés vagy beöblösödés, a szárnyfedõ mellfedõje fo- nösen a friss példányokon kissé vörhenyes-ibolyás árnya- kozatosan keskenyedik el. latú, az elõhát és a szárnyfedõk oldalszegélye élénkzöld • 27 (30) A szárnyfedõ felülete durván ripacsos, az elsõ- vagy rezes fémfényû. Habitus: 40. ábra. 20-25 mm. rendû közterek erõs kiemelkedésekbõl és az õket megsza- marginalis Fabricius, 1794 kító gödrökbõl állnak. A hímek elülsõ lábfejének csak • 17 (16) A szárnyfedõ finoman és sûrûn bordázott, az elsõ- három íze szélesedett ki. Az ide tartozó két faj színe telje- rendû bordákat apró pontok szakítják meg, melyek olykor sen fekete. alig láthatók. Teste felül fekete, selymesen fénylõ, kissé kék, • 28 (29) A szárnyfedõn lévõ gödrök és kiemelkedések ibolyakék vagy zöldeskék árnyalatú. Habitus: 38-39. ábra. élesen elhatárolódnak. A hímvesszõ vége tompa és rövid 14-20 mm. (54. ábra). Nálunk az Északi-középhegység néhány pont- convexus Fabricius, 1775 ján fordul elõ. Habitus: 43. ábra. 23-30 mm. • 18 (15) Az ajaktapogatók végíze egyszerû. variolosus Fabricius, 1787 • 19 (26) A szárnyfedõ külsõ szegélyén a csúcs elõtt a nõs- • 29 (28) A szárnyfedõn lévõ gödrök és kiemelkedések ténynél kimetszés, a hím esetében beöblösödés van, a nem határolódnak el élesen. A hímvesszõ vége hegyes szárnyfedõ mellfedõje ez elõtt hirtelen végzõdik. (53. ábra). Nálunk a Dunántúl néhány pontján fordul elõ. • 20 (21) Az elõhát oldalszegélyén, a közepe elõtt csak Habitus: 42. ábra. 25-32 mm. egyetlen sertét hordozó pont van. A szárnyfedõn 3-3, feltû- nodulosus Creutzer, 1799 nõen nagy, rézvörös csillogású gödrökbõl álló sor látható, • 30 (27) A szárnyfedõ felülete sima, vagy pontsorokból, közöttük többé-kevésbé kiemelkedõ láncok vannak. A test bordákból, illetve láncokból álló, többé-kevésbé kiemel- felül fekete, olykor némileg bronzfényû. Hártyás szánya kedõ közterek vannak rajta. A hímek elsõ lábfejének négy többnyire jól fejlett. A belsõ zsák ligulája hosszú és hegyes íze kiszélesedett. foggá alakult, mely gyakran jól láthatóan kiáll a hímvesszõ • 31 (32) A szárnyfedõn csak három, erõsen kiemelkedõ végébõl (58. ábra). Habitus: 10. ábra. 25-36 mm. hosszanti borda van. Teste felül aranyoszöld, az elõhát clathratus Linnaeus, 1761 rézvörös, a varrat és a bordák feketék, az elsõ csápíz, to- • 21 (20) Az elõhát oldalszegélyén 2-4 sertét hordozó pont van. vábbá a combok és olykor a lábszárak töve is barnásvörös. • 22 (23) A negyedik csápíz a csúcsán sûrûn szõrözött. Habitus: 51. ábra. 22-33 mm. A felsõ mell-lemez hosszabb, mint széles. Az elsõrendû auronitens Fabricius, 1792 köztereket láncok alkotják, köztük legfeljebb kicsi gödrök • 32 (31) A szárnyfedõ sima, vagy a pontsorok, bordák és vannak. A láncok között kiemelkedõ ép bordák húzódnak. a barázdák száma jóval több, mint három. Felül sötét vagy zöldes rézvörös, olykor inkább zöldes ár- • 33 (44) Az elõhát oldalszegélyén három sertét hordozó nyalatú. Szárnyfedõi laposak. Csápjai és lábai feketék, pont van. combja néha vörös. Vannak jól fejlett hártyás szárnyú • 34 (39) A 2-3. csápíz a tövén nem, vagy csak alig össze- egyedek, míg másoknál a hártyás szárny félig vagy telje- nyomott. A szárnyfedõk vállszöglete kiálló, lekerekített, sen csökevényes. Habitus: 20-21. ábra. 16-25 mm. tompaszögû. A hímvesszõ vége egyenes. granulatus Linnaeus, 1758 • 35 (36) Erõteljes, domború faj. A szárnyfedõ bordái fel- • 23 (22) A negyedik csápíz a csúcsán szõrtelen. A felsõ tûnõen kiemelkedõk, elsõrendû köztereit láncok, a másod- mell-lemez szélesebb, mint hosszú. rendûeket ép bordák képezik, a köztük elhelyezkedõ lapos • 24 (25) A szárnyfedõn csak három hosszanti, igen széles harmadrendû közterek erõs harántrecézetet mutatnak. Szí- bordaszerû kiemelkedés van. Felül tompafényû zöld, a bor- ne felül többnyire rézbarna vagy réz-vörös, a megfigyelés dák és a szárnyfedõ oldalszegélye sokszor barnás-rezes. irányától függõen olykor zöldes. Az elõhát erõsen harán- A tapogatók, az elsõ négy csápíz, a comb és a lábszár sár- tos, a varrat melletti bordák mindig erõsek, vastagok,

7 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

sohasem tartanak össze a szárnyfedõk csúcsa felé, a var- elõ. Belsõ zsák: 63. ábra. Habitus: 16-17. ábra. 30-35 mm. rattól való távolságuk viszonylag nagy. Belsõ zsákja jel- zawadzkii Kraatz, 1854 legzetes szklerotizált képletet (párzódarab) mutat (60. ábra). • 43 (42) A szárnyfedõ elsõrendû köztereinek száma való- Habitus: 26-27. ábra. 24-30 mm. jában öt, de gyakran csak négy látható. A szárnyfedõ ullrichi Germar, 1824 összes köztereinek száma 16-18. A közterek finom és éles • 36 (35) Keskenyebb, laposabb fajok. A szárnyfedõ bor- bordák, az elsõrendûeket ugyan apró gödrök tagolják, de dái gyengén kiemelkedõek. sohasem válnak láncszerûvé, mint a Carabus scheidleri, il- • 37 (38) Az elõhát közel négyzet alakú, oldalszegélye ha- letve C. zawadzkii egyes alfajai esetében. Színe felül leg- tározottan öblös és kissé elkeskenyedõ, a hátsó szögletek gyakrabban tompa rézszínû vagy kékesfekete. Hazánkban kihúzottak. A szárnyfedõ köztereinek lefutása kissé sza- a Szatmár-Beregi-síkon fordul elõ. Belsõ zsák: 62. ábra. bálytalan, a közterek alig vagy közepesen kiemelkedõk, a Habitus: 11. ábra. 20-35 mm. harmadrendûeken nincs harántrecézet. Felül feketéskék, hampei Küster, 1846 aranyoszöld vagy rézvörös. Habitus: 24-25. ábra. 23-28 mm. • 44 (33) Az elõhát oldalszegélyén egy vagy két sertét hor- obsoletus Sturm, 1815 dozó pont van. • 38 (37) Az elõhát harántos, oldalszegélye gyengén öblös, • 45 (50) A három utolsó haslemezen keresztirányú baráz- a hátsó szögletek szélesen lekerekítettek. A szárnyfedõ el- da van. sõrendû közterei láncszerûek, a másod- és harmadrendûek • 46 (47) Az elõhát harántos, oldalai hátul nem öblösödnek ép bordák és harántrecézetet mutatnak. Színe felül legin- be, a hátsó szögletek erõsen kihúzottak. A közterek gyengén kább rézvörös, de lehet kékes vagy lilás fémfényû, esetleg kiemelkedõk, az elsõrendû köztereket nagyobb és mélyebb fekete. Habitus: 22-23. ábra. 14-22 mm. gödrök tagolják, a többi köztér hátrafelé irányuló szemecs- arvensis Herbst, 1784 kéket visel, a szárnyfedõ felülete így érdes, kissé ráspoly- • 39 (34) A 2-3. csápíz a tövén erõsen összenyomott. szerû. Színe felül fekete, néha gyengén bronzos-barnás ár- A szárnyfedõk vállszöglete ívesen lekerekített. A hím- nyalatú, de sohasem kékes; kissé fényes. A szárnyfedõk to- vesszõ vége egyenes. Az ide tartozó három faj olykor csak jásformák. Az elõhát oldalperemén elöl csak egy serte van. a hímvesszõ belsõ zsákjának vizsgálatával különíthetõ el Habitus: 18-19. ábra. 15-26 mm. biztosan. Elterjedésük vikariáló típusú. scabriusculus Olivier, 1795 • 40 (41) A szárnyfedõ elsõrendû köztereinek száma há- • 47 (46) Az elõhát négyzet alakú, oldalai hátul kissé be- rom; összesen 13-14 köztér van a szárnyfedõn. A belsõ öblösödnek, a hátsó szögletek kevésbé kihúzottak. zsák laciniája oldalról nézve hegyes szögben illeszkedik a • 48 (49) A szárnyfedõ felülete sima, igen apró hosszanti belsõ zsák falához. A közterek teljesen laposak és erõsen szemecskéket visel. Teste nagyon domború. Színe felül fe- kiemelkedõk egyaránt lehetnek, köztük számos átmenet kete, az oldalszegély olykor kissé kékes árnyalatú. Habi- van. Az elsõrendû közterek jól felismerhetõen elkülönülnek tus: 36. ábra. 27-33 mm. a többitõl. A kiemelkedõ közterû alakoknál az elsõrendû glabratus Paykull, 1790 közterek lánctagjai hosszú téglalap alakúak, a másod- és • 49 (48) A köztereket finom és szabályos bordák alkotják, harmadrendû közterek gödrei kisebbek az elsõrendûeknél. az elsõrendûeket (és a közvetlenül szomszédos bordákat) Gyakran az összes köztér töredezett vagy rendszertelenül feltûnõ, nagy gödrök tagolják, melyek élénk rézszínûek rovátkolt. Színe rendkívül változó: sötétkék, lila, kékes- vagy ritkábban zöld fémfényûek. Az elsõrendû közterek zöld, rézvörös, zöld fémfényû egyaránt lehet. Hazánkban között 7-7 finom borda található. Színe fekete vagy a Dunántúlon, valamint a Duna-Tisza közén és az Északi- barnásfekete, a szárnyfedõk oldalszegélye többnyire gyen- középhegységben az Aggteleki-karsztig és a Cserehát déli gén ibolyás fémfényû. Habitus: 37. ábra. 25-30 mm. részéig fordul elõ. Belsõ zsák: 61. ábra. Habitus: 12-15. hortensis Linnaeus, 1758 ábra. 24-33 mm. • 50 (45) A három utolsó haslemez sima. scheidleri Panzer, 1799 • 51 (52) A torok elülsõ része harántirányban nem duzzadt. • 41 (40) A szárnyfedõ elsõrendû köztereinek száma négy A köztereket finom bordák alkotják, az elsõrendûek (és a vagy öt; a szárnyfedõn összesen 15-18 köztér található. közvetlenül szomszédos bordák) nagy gödrökkel tagoltak. • 42 (43) A szárnyfedõ elsõrendû köztereinek száma négy, Az elsõrendû közterek között 5-5 finom borda található. Szí- de a negyedik gyakran alig, vagy nem is látható. Ilyenkor ne felül zöldes vagy barnás rézvörös, a csáp töve és a lábszár a harmadik elsõrendû köztér és a szárnyfedõ oldalszegélye barnásvörös. Szárnyfedõje lapos. Az elõhát hátsó szögletei közötti távolság elég nagy, hogy képzeletben még egy hegyesen kihúzottak. Habitus: 34. ábra. 14-23 mm. köztér elhelyezhetõ legyen. A szárnyfedõ összes közterei- linnei Duftschmid, 1812 nek száma 15-16. A lacinia oldalról nézve pásztorbotsze- • 52 (51) A torok elülsõ része harántirányban duzzadt. rûen rögzül a belsõ zsák falához. A közterek teljesen lapo- A köztereket nem finom bordák alkotják. sak és kiemelkedõek egyaránt lehetnek. Színe felül kék, • 53 (54) A szárnyfedõ elsõrendû közterei többé-kevésbé kékesfekete, rézvörös, bíborvörös illetve zöldes fémfényû. láncszerûek, a köztük lévõ bordák szabálytalanok, ránco- Hazánkban az Északi-középhegységben a Cserehátban és san összefolynak és szakadozottak. Felül fekete, az elõhát a Zempléni-hegységben, illetve a Bodrogközben fordul és a szárnyfedõk oldalszegélye többnyire kissé ibolyás ár-

8 Magyarország futrinkái

nyalatú. Habitus: 33. ábra. 20-28 mm. Elterjedése: Kárpátalja, a Keleti- és a Déli-Kárpátok, a montivagus Palliardi, 1825 Mezõség, valamint az Erdélyi-szigethegység és a • 54 (53) A szárnyfedõ elsõrendû köztereit mély gödrök Szatmár-Beregi-sík. szakítják meg, a többi köztér lapos és szemecskézett. Felül Élõhelye: A sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt elõfor- sötét, majdnem fekete. A tipikusan színezõdött példányok dul, számos alfaja ismert. elõháta kissé ibolyás árnyalatú, míg a szárnyfedõk enyhe Magyarországi alfaja: hampei ormayi Reitter, 1896 – be- bronzos csillogást mutatnak. Habitus: 32. ábra. 23-30 mm. regi sokbordás futrinka nemoralis O. F. Müller, 1764 Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az eredetileg Beregszászról (ma Ukrajna) leírt alfaj sokáig csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekérõl és A magyarországi fajok és alfajok Nagyarról volt ismert (Szél 1987). 1986-tól napjainkig – részletes ismertetése részben az intenzív gyûjtõtevékenység következtében – számos újabb lelõhelye vált ismertté. Ezek a helyek a kö- 1. alnem: Limnocarabus Géhin, 1876 vetkezõk: Tarpai-hegy, Tarpai-erdõ (Tarpa); Kaszonyi- Fajnév: Carabus clathratus Linnaeus, 1761 – szárnyas hegy (Barabás), Sár-Éger-mente (Kishódos); Szabó-füzes futrinka (Tiszabecs); Dédai-erdõ, Beregszászi-erdõ (Beregdaróc). Elterjedése: Európától – a Brit-szigeteket is beleértve - a A legtöbb példány eddig a Kaszonyi-hegyrõl került elõ. Kaukázuson és Szibérián keresztül Koreáig és Japánig. Az eddigi tapasztalatok alapján a beregi sokbordás futrin- Élõhelye: Alacsonyabb fekvésû, nyílt, nedves-vizenyõs ka sokféle élõhelyen megtalálható. Ezüsthársas-tölgyes- helyek. Ha nem is kötõdik olyan erõsen a vízhez, mint a ben, gyertyános-tölgyesben, felhagyott gyümölcsösben, Hygrocarabus fajok, nagyobb távolságra ritkán távolodik akácosban egyaránt elõkerült, de löszös talajon telepített el tõle. Az egyedek többsége szárnyas és röpképes. Fény- szõlõültetvényben, nyílt növényzetben és ártéri füzesben re is repül. is észlelték jelenlétét (Ködöböcz 2005). Magyarországi alfaja: clathratus auraniensis J. Müller, Habitus: 11. ábra. Belsõ zsák: 62. ábra. 1902 – balkáni szárnyas futrinka Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elsõsorban az Fajnév: Carabus scheidleri Panzer, 1799 - változó futrinka Alföldrõl és a Dunántúlról ismerjük, nagyobb számban a Elterjedése: A Bajor-erdõtõl és Csehországtól Ausztrián Fertõ, a Kis-Balaton, a Kiskunsági Nemzeti Park, illetve a és hazánkon keresztül az Eperjes-Tokaji hegyláncig. Bátorligeti Természetvédelmi Terület térségébõl került Élõhelye: A sík és a dombvidéken erdõkben, erdõszéle- elõ. Leginkább láperdõkben, fûz- és égerligetekben, mo- ken, tisztásokon, nedves réteken egyaránt megtalálható. csaras erdõkben, nádasokban gyûjtötték, ahol nádkévék, 800 m-nél magasabbra nem hatol fel. fatuskók, korhadó fák laza kérge alól került elõ. Magyarországi alfajai: Habitus: 10. ábra. Belsõ zsák: 58. ábra. • scheidleri baderlei Mandl, 1965 – mosoni változó futrinka Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az ausztriai 2. alnem: Morphocarabus Géhin, 1876 Parndorf térségébõl leírt alfajt hazánkban a Felsõ-Sziget- Fajnév: Carabus hampei Küster, 1846 – sokbordás futrinka köz és a Mosoni-síkság erdeibõl mutatták ki (Kovács &

10. ábra Habitus: C. (Limnocarabus) clathratus auraniensis 13. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) scheidleri jucundus Müller, 1902 , Olaszliszka, (3× eredeti nagyság) Csiki, 1906 , Budai-hegység: Petneházi-rét, (3×) 11. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) hampei ormayi 14. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) scheidleri vertesensis Reitter, 1896 , Barabás, (3×) Retezár, 1974 , Vértes hegység: Szentgyörgyvár-puszta, (3×) 12. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) scheidleri scheidleri 15. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) scheidleri pseudo- Panzer, 1799 , Kõszegi-hegység: Stájerházak, (3×) preyssleri Breuning, 1932 , Börzsöny hegység: Királyrét, (3×)

9 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Hegyessy 1993). Tipikus élõhelyei a gyertyános-kocsányos fõként erdõ melletti nedves réteken, kaszálókon él. tölgyes a Halászihoz tartozó Derék-erdõben, illetve a tölgy- • scheidleri praescheidleri Mandl, 1965 – mecseki változó kõris-szil ligeterdõ a mosonmagyaróvári Lóvári-erdõben. futrinka • scheidleri distinguendus Csiki, 1906 – szentendrei változó Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elterjedésének futrinka súlypontja a Mecsek, északi határa a Kaposvár-Dombóvár Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Pesti-síkságon vonal, dél-nyugati irányban lehúzódik az Ormánságig. (pl. Cinkota: Naplás-tó) és a Duna-Tisza köze egyes pont- Hegy- és dombvidéki erdõkben, zömmel bükkösökben és jain (Inárcs, Szolnok, Baja) él. A Szentendrei-szigeten eddig tölgyesekben, de olykor patak menti galériaerdõkben is ismert lelõhelyei Tahitótfalu, illetve Pócsmegyer. A ré- gyûjtötték. A Mecsekben helyenként (pl. Mánfa: Meleg- gebbi gyûjtések alapján leginkább nedves rétekrõl ismer- mányi-völgy) igen gyakori. jük, de a Szentendrei-szigeten homoki akácosban találták • scheidleri pseudojucundus Retezár, 1974 – gerecsei vál- több példányát 2007-ben. A magyarországi Vörös Könyv tozó futrinka tévesen mint eltûnt alfajt említi (Varga et al. 1989). Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Gerecse hegység • scheidleri helleri Ganglbauer, 1892 – szlovák változó erdeiben fordul elõ, elsõsorban melegkedvelõ tölgyesekben. futrinka Az alfaj típuspéldányainak lelõhelyei a következõk: Magyarországi elterjedése és élõhelye: Hazánkból csu- Tardosbánya, Vértestolna, Bikolpuszta, Tarján (Retezár 1974). pán néhány elõfordulási adata ismert Komárom és • scheidleri pseudopreyssleri Breuning, 1932 – simahátú Szécsény térségébõl. Az alfaj elterjedésének súlypontja változó futrinka egyébként Szlovákiára esik, ahol a Nyitra, Garam és Vág Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Északi-kö- folyók menti nedves réteken fordul elõ (Retezár 1984). zéphegységben a Börzsönytõl a Cserehátig fordul elõ. • scheidleri jucundus Csiki, 1906 – pompás változó futrinka A Sajó mentén délen, illetve a Hernád jobb partján megje- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Budai-hegy- lenik a Cserehátban is (pl. Szikszó és Alsóvadász térségé- ségben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben fordul elõ, ben), ahol találkozhat a zempléni futrinka (C. zawadzkii) ahol fõleg cseres- illetve gyertyános-tölgyesekben gyûjtöt- egyedeivel. Fõként bükkösökben, gyertyános-tölgyesek- ték. Helyenként, pl. a budapesti Petneházy-réten, a Hárs- ben, de gyakran patakok mentén, füzes-bokros állomá- hegyen és Fenyõgyöngyén igen gyakori. nyokban, illetve nyílt helyeken is gyûjtötték. Habitus: 13. ábra. Belsõ zsák: 61. ábra. Habitus: 15. ábra. • scheidleri pannonicus Csiki, 1906 – pannon változó futrinka • scheidleri scheidleri Panzer, 1799 – nyugati változó futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúl ke- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Alpokalján leti részén fordul elõ, elõfordulásának északi határa a Séd- (fõleg a Kõszegi- és a Soproni- hegységben) él, ahol elsõ- patak-Velencei-tó vonal, a Váli-víz mentén eljut a Vértesig. sorban bükkösökben, tölgyesekben, vegyes erdõkben fog- Kelet felé a Dunáig terjed, délen a Kaposvár-Dombóvár ták (Nagy et al. 2004). vonalig, de a Duna mentén Mohácsig is elhatol. Elterjedé- Habitus: 12. ábra. sének nyugati határa nem ismert pontosan. Az elûzõ alfaj- • scheidleri subparvulus Mandl, 1965 – kis változó futrinka tól (scheidleri jucundus) ökológiai igényeiben is eltér: Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az alfaj eredeti

16. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) zawadzkii dissimilis 19. ábra Habitus: C. (Trachycarabus) scabriusculus lippii Csiki, 1906 , Zempléni-hegység: Bohó-rétek, (3×) Dejean, 1826 , Mezõhegyes, (4×) 17. ábra Habitus: C. (Morphocarabus) zawadzkii ronayi 20. ábra Habitus: Carabus (Carabus) granulatus granulatus Csiki, 1906 , Garadna, (3×) Linnaeus, 1758 , Velem, (4×) 18. ábra Habitus: C. (Trachycarabus) scabriusculus scabrius- 21. ábra Habitus: Carabus (Carabus) granulatus granulatus culus Olivier, 1795 , Pusztavacs, (4×) Linnaeus, 1758 , Vajdácska, (4×)

10 Magyarország futrinkái

leírásában a szerzõ Diósjenõt említi, a példányokat felte- Habitus: 17. ábra. hetõleg a Diósjenõ és Rétság között elterülõ patak menti Magyarországon minden alfaja fokozottan védett, eszmei nedves réteken gyûjtötte. További lelõhelyei a Szõd kör- értékük 100 000 Ft. nyéki nedves rétek. 3. alnem: Trachycarabus Géhin, 1878 • scheidleri vertesensis Retezár, 1974 – vértesi változó futrinka Fajnév: Carabus scabriusculus Olivier, 1795 – érdes futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: A típuspéldá- Elterjedése: Ausztriától Csehországon, Szlovákián és ha- nyok lelõhelyei: Pátrácos-tetõ (Csákberény) és Mindszent- zánkon keresztül Moldáviáig, illetve Ukrajnáig (Podólia), puszta (Retezár 1974). Elõfordul a Vértesben, valamint az délen Bosznia és Hercegovina, illetve Bulgária, Görögor- Északi- és a Keleti-Bakonyban (pl. Bakonybél, Zirc, Ugod szág és Törökország. térségében). A C. scheidleri pannonicus elterjedési terüle- Élõhelye: A síkság, illetve a domb- és hegyvidék kötött tétõl a Séd-patak völgye választja el. Hegyvidéki erdõk- talajú, száraz területei, elsõsorban nyílt gyeptársulások. ben, fõként bükkösökben gyûjtötték. Magyarországi alfajai: Habitus: 14. ábra. • scabriusculus lippii Dejean, 1826 – nagy érdes futrinka Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 10 000 Ft. Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Hajdúság, Fajnév: Carabus zawadzkii Kraatz, 1854 – zempléni futrinka Nyírség és a Körös-Maros köze meleg, száraz lösz és ho- Elterjedése: A Keleti-Beszkidek, valamint a Kárpátok tér- moki gyepjeiben fordul elõ. sége a Lõcsei-hegységtõl a Máramarosi-havasok északi ré- Habitus: 18. ábra. széig, beleértve az Északi-középhegység bizonyos részeit. • scabriusculus scabriusculus Olivier, 1795 – kis érdes futrinka Élõhelye: A hegy- és dombvidéki erdõk, galériaerdõk. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Nagy számban Magyarországi alfajai: került elõ a Dunántúlról (Bakony, Budai-hegység) és az • zawadzkii dissimilis Csiki, 1906 – keleti zempléni futrinka Északi-középhegységbõl, ahol többnyire szántóföldeken, Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Zempléni- száraz legelõkön, illetve dolomitlejtõkön gyûjtötték, de hegység bükköseiben és tölgyeseiben (többnyire az erdõ- bükkösbõl is van adata (pl. Miskolc: Lyukas-gerinc, 850 m). szélen), füzes patakvölgyeiben illetve a Bodrog menti ke- Kevés példány származik a Duna-Tisza közérõl (Ócsa), ményfa-ligeterdõkben került elõ. Nagy számban él a illetve a Gödöllõi-dombságról (Mende). Többnyire erõsen Zempléni-hegység északi részén Rostalló környékén bük- kötött (agyagos, löszös stb.), olykor köves talajú helyeken kösben, illetve a Sátoraljaújhelyhez tartozó Long-erdõben fordul elõ (Szél 1996). (Bodrogköz), tölgyesben. Érdekes, hogy a Háromhutához Habitus: 19. ábra. tartozó Pengõ-kõn fenyvesbõl került elõ. Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük Habitus: 16. ábra. Belsõ zsák: 63. ábra. 2000 Ft. • zawadzkii ronayi Csiki, 1906 – nyugati zempléni futrinka 4. alnem: Carabus Linnaeus, 1758 Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Cserehát pata- Fajnév: Carabus granulatus Linnaeus, 1758 – mezei futrinka kok menti nedves rétjein, valamint a Hernád menti galéria- Elterjedése: A palearktikus régió, kivéve Spanyolorszá- erdõkben észlelték jelenlétét. Úgy tûnik, hogy kevésbé got. Észak-Amerikában is megtalálható, oda azonban gyakori az elûzõ alfajnál. Európából hurcolták be.

22. ábra Habitus: C. (Eucarabus) arvensis austriae 25. ábra Habitus: C. (Eucarabus) obsoletus obsoletus Sokolár, 1907 , Kõszegi-hegység: Stájerházak, (4×) Sturm, 1815 , Zempléni-hegység: Rostalló, (4×) 23. ábra Habitus: C. (Eucarabus) arvensis carpathus 26. ábra Habitus: C. (Eucarabus) ulrichii intercessor Born, 1902 , Erdõbénye, (4×) Sokolár, 1912 , Budai-hegység: Hársbokor-hegy, (4×) 24. ábra Habitus: C. (Eucarabus) obsoletus obsoletus 27. ábra Habitus: C. (Eucarabus) ulrichii planitiae Sturm, 1815 , Zempléni-hegység: Rostalló, (4×) Csiki, 1929 , Jászfelsõszentgyörgy, (4×)

11 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Élõhelye: A C. clathratushoz hasonlóan nedvességkedve- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Mátrában, az lõ faj, rendszerint sík vidéken – olykor a domb- és hegyvi- Aggteleki-karszton és a Zempléni-hegységben fordul elõ dékeken is –, nyílt területeken, víz közelében él. Egyes (ez utóbbi helyen a leggyakoribb), de ismeretes egy egri példányai szárnyasok. lelõhelyû példánya is, melyrõl nincsenek további adataink Magyarországi alfaja: granulatus granulatus Linnaeus, (Szél 1996). A Magyar Természettudományi Múzeum 1758 – mezei futrinka gyûjteményében található egy „Bátorliget, dr. Erdõs, Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elsõsorban ned- 1959. VII. 1., Coll. dr. J. Erdõs” cédulájú példánya is. En- ves réteken, fûz- és égerligetekben gyûjtötték. Nagy nek ellenére jelenlegi alföldi elõfordulása valószínûtlen- mennyiségben került elõ a Kis-Balaton és a Velencei-tó nek látszik. Jóval ritkább az elûzõ alfajnál. Elsõsorban a környékérõl, a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park, hegyvidék magasabb pontjain, fõként fenyvesekben fog- valamint a Hanság és Szigetköz területérõl. A hegyvidé- ták. Az Aggteleki Nemzeti Parkban a különféle fenyvese- ken csak kevés helyen és kis számban fogták. ken kívül gyertyános-tölgyesben, kövek alól, egyeléssel Habitus: 20-21. ábra. gyûjtötték (Szél 1999). Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. Habitus: 23. ábra. 5. alnem: Eucarabus Géhin, 1876 Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 10 000 Ft. Fajnév: Carabus arvensis Herbst, 1784 – sokszínû futrinka Fajnév: Carabus obsoletus Sturm, 1815 – pompás futrinka Elterjedése: Nyugat-Franciaországtól Japánig, beleértve Elterjedése: A Kárpátok (Szlovákia, Ukrajna: Kárpátalja, a Brit-szigeteket és Skandináviát is. Elterjedésének déli Románia: Erdély). határa Európában az Alpok. Élõhelye: Hegyvidéki erdõk; az alacsonyabb és magasabb Élõhelye: A domb- és hegyvidéki erdõk, de az erdõhatár régiókban egyaránt megtalálható. Gyakran az erdõhatár feletti zónában is gyûjtötték. felett gyûjtötték. Magyarországi alfajai: Magyarországi alfajai: • arvensis austriae Sokolác, 1907 – osztrák sokszínû futrinka • obsoletus obsoletus Sturm, 1815 – pompás futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elõfordul az Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Zempléni- Alpokalján (Õrség, Kõszegi-hegység, Soproni-hegység) hegységben, az Aggteleki-karszton, valamint a Cserehát- és a Bakonyban. A hazai példányokat az esetek túlnyomó ban (Martonyi-tömb) fordul elõ. Nálunk fõként bükkös- többségében korhadt erdeifenyõk belsejébõl, illetve a ké- ben, égeresben, szurdokerdõben, gyertyános-tölgyesben, reg alól gyûjtötték jegenyefenyves-lucosokban és mészke- ültetett fenyvesben gyûjtötték. Az Aggteleki-karszton szá- rülõ erdeifenyvesekben. A Bakonyban, Ugod mellett cse- mos zsombolyból is elõkerült (Szél 1999). res-kocsányos tölgyesben, ugyancsak korhadt erdeifenyõ- Habitus: 24-25. ábra. ben fogták. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Habitus: 22. ábra. Fajnév: Carabus ulrichii Germar, 1824 – rezes futrinka • arvensis carpathus Born, 1902 – kárpáti sokszínû futrinka Elterjedése: Közép-Európa.

28. ábra Habitus: C. (Tachypus) auratus 31. ábra. Habitus: C. (Tachypus) cancellatus ungensis Linnaeus, 1761 , Szeged, (4×) Csiki, 1906 , Zempléni-hegység: Rostalló, (4×) 29. ábra Habitus: C. (Tachypus) cancellatus adeptus 32. ábra Habitus: C. (Archicarabus) nemoralis nemoralis Kolbe, 1913 , Budapest: Merzse, (4×) Müller, 1764 , Velem, (4×) 30. ábra Habitus: C. (Tachypus) cancellatus tibiscinus 33. ábra Habitus: C. (Archicarabus) montivagus blandus Csiki, 1906 , Hortobágy, (4×) I. Frivaldszky, 1865 , Gödöllõ, (4×)

12 Magyarország futrinkái

Élõhelye: A sík- illetve a hegy- és dombvidék lomberdei- mert. A folyók árterületén fõként keményfaligetekben él. ben él. Olykor fényes nappal is látható. Helyenként lakott területeken sem ritka. Magyarországi alfajai: Belsõ zsák: 60. ábra. • ulrichii baranyensis Sokolác, 1908 – baranyai rezes futrinka Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 2000 Ft. Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dél-Dunántúl 6. alnem: Tachypus Weber, 1801 (a Balatontól délre fekvõ területek) erdeiben honos. A Me- Fajnév: Carabus auratus Linnaeus, 1761 – aranyos futrinka csekben sokféle erdõtársulásban, gyümölcsösökben, vala- Elterjedése: A Pireneusoktól Franciaországon és az Alpo- mint nyílt helyeken is elõkerült (Tallósi et al. 2006). kon keresztül a Berlin-Szilézia-Csehország vonalig. • ulrichii intercessor Sokolác, 1912 – nagy rezes futrinka Behurcolt példányai az északi mérsékelt övben sokfelé Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Budai-hegy- felbukkantak, így pl. Észak-Amerikában, Írországban, ség, a Pilis és a Börzsöny erdeiben, erdõszélein, tisztásain Norvégiában. él. Elsõsorban tölgyesekben fordul elõ. Élõhelye: Ez a Nyugat-Európában gyakori faj többnyire Habitus: 26. ábra. az alacsonyabb régiókban, erdõszéleken, mezõkön, ker- • ulrichii planitiae Csiki, 1929 – alföldi rezes futrinka tekben él, de felhatol az alhavasi zónáig. Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Kiskunság, Kö- Magyarországi alfaja: auratus auratus Linnaeus, 1761 – rös-Maros köze és a Kis-Sárrét erdeiben fordul elõ. A Kö- aranyos futrinka rös (Doboz: Szanazug), illetve a Tisza mentén (Lakitelek: Magyarországi elterjedése és élõhelye: Hazánk területé- Tõserdõ) folyóparti keményfa-ligeterdõben gyûjtötték. rõl összesen három példány ismeretes, melyek a Magyar Habitus: 27. ábra. Természettudományi Múzeumban találhatók. Lelõhelycé- • ulrichii sokolari Born, 1904 – kis rezes futrinka duláikon a következõ olvasható: „Sopron, 1929, Gyõrffy”; Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Nyugat- és az „Mátra, 1946, Homonnay”; „Szeged, Tisza-part, Seyffert”. Észak-Dunántúl erdeiben honos, kivéve a Budai- és a Pi- A szegedi példányt Csiki Ernõ határozta meg, vagyis ez is lis hegységet. Vas megyében tölgyesekbõl, bükkösökbõl, meglehetõsen régi keletû. A Kárpát-medencébõl, de hatá- patakparti égeresbõl, gyümölcsösbõl, de nádasból, sásos- rainkon kívüli területrõl származik az a két máramarosi ból és mezõgazdasági területrõl (vörösherésbõl) is ismert példány, melyeket Pisó Kornél gyûjtött 1885-ben. Az ara- az elõfordulása. nyos futrinka jelenleg feltehetõleg nem él Magyarország • ulrichii ulrichii Germar, 1824 – közönséges rezes futrinka területén, de a három hazai példány hitelesnek látszik, így Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Északi-kö- az elõfordulási adatok nem hagyhatók figyelmen kívül. zéphegység (a Börzsöny kivételével), a Gödöllõi-dombság Habitus: 28 ábra. Hímvesszõ: 52. ábra. és a Nyírség erdeiben él. Az Aggteleki Nemzeti Parkban Nem szerepel a magyarországi védett fajok listáján (2001). gyertyános-tölgyesbõl és fenyvesekbõl került elõ (Szél Fajnév: Carabus cancellatus Illiger, 1798 – ragyás futrinka 1999), a Bükk hegységben inkább bükkösbõl (Szél 1996). Elterjedése: Európa (kivéve a Brit-szigeteket és Spanyol- Az Észak-Alföldön különféle nyílt és zárt társulásokból is- országot), Szibéria, Mongólia.

34. ábra Habitus: C. (Orinocarabus) linnei transdanubialis 37. ábra Habitus: C. (Oreocarabus) hortensis hortensis Kenyery, 1983 , KÕszegi-hegység: Írott-kõ, (4×) Linnaeus, 1758 , Leányfalu, (4×) 35. ábra Habitus: C. (Mesocarabus) problematicus problematicus 38. ábra Habitus: C. (Tomocarabus) convexus convexus Herbst, 1786 , Kõszeg, (4×) Fabricius, 1775 , Bakonybél, (4×) 36. ábra Habitus: C. (Oreocarabus) glabratus glabratus 39. ábra Habitus: C. (Tomocarabus) convexus kiskunensis Paykull, 1790 , Zempléni-hegység: Rostalló, (4×) Ádám & Merkl, 1986 , Táborfalva, (4×)

13 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Élõhelye: Igen változatos környezeti feltételek között for- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Észak- és Nyugat- dul elõ: sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt megtalálha- Dunántúl erdeiben, valamint nyílt területein honos. Vas me- tó, az alföldi nedves réteken éppúgy, mint a hegyvidéki gyében gyertyános-tölgyesben, gyümölcsösben, vízparti nö- zárt bükkösökben. vényzetben és különféle mezõgazdasági területeken (pl. Magyarországi alfajai: vörösherésben) egyaránt megtalálták (Nagy et al. 2004). • cancellatus adeptus Kolbe, 1913 – kis ragyás futrinka • cancellatus tibiscinus Csiki, 1906 – alföldi ragyás futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Pesti-síkság és Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Hortobágy, a Kiskunság láperdeiben, füzeseiben, nedves rétjein ho- Nagykunság, Bihari-síkság, Kis-Sárrét és Körös-Maros nos. Nádasokban is elõfordul. köze folyómenti galériaerdeiben, nedves rétjein fordul elõ Habitus: 29. ábra. (Retezár 1997). • cancellatus budensis Csiki, 1926 – budai ragyás futrinka Habitus: 30. ábra. Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Budai-hegy- • cancellatus ungensis Csiki, 1906 – felvidéki ragyás futrinka ség és Pilis hegység erdeiben, erdõszélein fordul elõ. Fõ- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Zempléni-hegy- ként cseres-tölgyesekben gyûjtötték. ség, Bodrogköz, Szatmár-Beregi-sík és a Szamosköz terüle- • cancellatus durus Reitter, 1896 – északi ragyás futrinka tén fordul elõ. A Szatmár-Beregi-sík térségében igen gyako- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Északi-kö- ri, olykor tömeges elõfordulást mutat a természetes erdõtár- zéphegység erdeiben él, kivéve a Zempléni-hegységet. sulásoktól a gyepeken, parlagokon át a szántóföldekig. A Bükki Nemzeti Park területén 250 és 850 méteres ma- Habitus: 31. ábra. gasság között találták patakmenti égeresben, magashegyi Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük bükkösben és hegyi legelõn. A Börzsönyben, Királyréten 2000 Ft. tölgyesben találták (Szél 1996). 7. alnem: Archicarabus Seidlitz, 1887 • cancellatus maximus Haury, 1880 – nagy ragyás futrinka Fajnév: Carabus montivagus Palliardi, 1825 – balkáni Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dél-Dunántúl futrinka erdeiben, erdõszegélyein él. A Szekszárdi-dombságon Elterjedése: Csehország, Szlovákia, Románia, Magyaror- (Bátaapáti környékén) zárt bükkelegyes gyertyános-töl- szág, Jugoszlávia, Bulgária. Elterjedésének nyugati hatá- gyesbõl, medvehagymás-tölgyesbõl, irtásrétrõl (ezüsthár- rát a magyar Duna-szakasz képezi. sas-tölgyes termõhelyén), valamint bokorerdõbõl egyaránt Élõhelye: Domb- és hegyvidéki erdõk, elsõsorban tölgye- elõkerült (Tallósi et al. 2006). sek lakója. • cancellatus muehlfeldi Géhin, 1885 – bihari ragyás futrinka Magyarországi alfaja: montivagus blandus I. Frivaldszky, Magyarországi elterjedése és élõhelye: Bátorliget kör- 1865 – kis balkáni futrinka nyékén fordul elõ, ahol erdõkben (homoki tölgyesekben) Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Gödöllõi- és nedves réteken gyûjtötték. dombságon (Mende, Isaszeg), Kerecsenden és az Északi- • cancellatus soproniensis Dejean, 1826 – soproni ragyás futrinka középhegység több pontján gyûjtötték, többnyire tölgye-

40. ábra Habitus: C. (Tomocarabus) marginalis 43. ábra Habitus: C. (Hygrocarabus) variolosus Fabricius, 1794 , Nagybajom, (3×) Fabricius, 1787 , Zempléni-hegység: Rostalló, (3×) 41. ábra Habitus: C. (Pachystus) hungaricus hungaricus 44. ábra Habitus: C. (Chaetocarabus) intricatus intricatus Fabricius, 1792 , Budai-hegység: Tétényi-fennsík, (3×) Linnaeus, 1761 , Kõszegi-hegység, (3×) 42. ábra Habitus: C. (Hygrocarabus) nodulosus 45. ábra Habitus: C. (Platycarabus) irregularis cephalotes Creutzer, 1799 , Kõszegi-hegység: Stájerházak, (3×) Sokolár, 1909 , Kõszegi-hegység: Stájerházak, (3×)

14 Magyarország futrinkái

sek szegélyébõl került elõ. Kerecsenden és Mendén, ahon- Habitus: 32. ábra. nan a legtöbb egyede származik, tatárjuharos lösztölgyes- Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. ben, a Bükkben pedig, szilikát alapkõzeten, karsztbokor- 8. alnem: Mesocarabus Thomson, 1875 erdõkben fogták (Szél 1996). Egyetlen budapesti példánya Fajnév: Carabus problematicus Herbst, 1786 – láncos ismeretes, mely a Cinkotai-kiserdõbõl származik, a gyûj- futrinka tés ideje 1988. IV. 7. (Merkl 1996). A Zirci és a Magyar Elterjedési területe: Európában él, elterjedésének déli Természettudományi Múzeum gyûjteményében összesen határa Észak-Olaszország, keleti határa a Kárpátok. négy „Inota, 1965. VIII. 10., Szõke” lelõhelycédulájú pél- Élõhelye: Hegyvidéki tölgyesek, bükkösök, lucosok. dánya található. Egy ötödik példányon azonos dátum kísé- Erdélyben a havasi legelõk övében is gyûjtötték. Mandl retében a Veszprém: Tekeres-völgy lelõhely áll, a gyûjtõ szerint e tipikus erdei faj Közép-Európa északi felében a Bezsilla László, Szõke Lajos gyûjtõtársa. A példányokon domb- és hegyvidék, illetve a síkság lakója, és a szárazabb a C. scabriusculus (det. Tóth L. 1968) áll, de a kézírás helyeket kedveli. Csehországban és Szlovákiában elsõsor- alapján egyértelmû, hogy a téves azonosítás más személy- ban tûlevelû erdõkben találták. tõl származik. Ilyen módon érthetõ, hogy az adatok nem Magyarországi alfajai: szerepelnek a Bakony futóbogarairól szóló összefoglaló • problematicus holdhausi Born, 1911 – kis láncos futrinka munkában (Tóth 1973). Mivel a kis balkáni futrinka du- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Bükk hegység nántúli adatát semmiféle egyéb megfigyelés nem bizonyít- erdeiben fordul elõ. Többnyire mészkerülõ tölgyesekben, ja, a térségben való elõfordulása megerõsítésre szorul. bükkösökben illetve fenyvesekben (pl. Bükkszentlélek) Habitus: 33. ábra. fogták (Szél 1996). Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. • problematicus problematicus Herbst, 1786 – nagy láncos Fajnév: Carabus nemoralis O. F. Müller, 1764 – ligeti futrinka futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: Soproni-hegy- Elterjedése: A Pireneusoktól a Moszkva-Leningrád vona- ség, Kõszegi-hegység, Keszthelyi-hegység és a Bakony lig, beleértve a Brit-szigeteket és Svédország déli részét. erdei. Elsõsorban fenyvesekbõl ismert. Elõfordulásának déli határa az Alpok és Dalmácia. Észak- Habitus: 35. ábra. Amerikába és Közép-Ázsiába behurcolták. Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 10 000 Ft. Élõhelye: A domb- és hegyvidékek erdei. 9. alnem: Orinocarabus Kraatz, 1868 Magyarországi alfaja: nemoralis nemoralis O. F. Müller, Fajnév: Carabus linnei Duftschmid, 1812 – Linné-futrinka 1764 – ligeti futrinka Elterjedése: Észak-Olaszország, Ausztria, Német- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A domb- és Lengyel-síkság, Szudéták, Galícia, Podólia illetve a Kár- hegyvidék erdeiben élõ, helyenként igen gyakori faj, mely pátok íve. az Alföldrõl hiányzik. Tipikus élõhelye a ligetes, meleg- Élõhelye: A hegyvidék lakója, elsõsorban bükkösökben kedvelõ tölgyes. és fenyvesekben él.

46. ábra Habitus: C. (Megodontus) germarii exasperatus 49. ábra Habitus: C. (Procrustes) coriaceus praeillyricus Duftschmid, 1812 , Budai-hegység: Hársbokor-hegy, (3×). Szél, 1993 , Nagybajom, (3×). 47. ábra Habitus: C. (Megodontus) violaceus rakosiensis 50. ábra Habitus: C. (Procrustes) coriaceus rugifer Csiki, 1905 , Budapest: Cinkota, (3×). Kraatz, 1877 , Kétegyháza, (3×). 48. ábra Habitus: C. (Procrustes) coriaceus coriaceus 51. ábra Habitus: C. (Chrysocarabus) auronitens kraussi Linnaeus, 1758 , Leányfalu, (3×). Vacher de Lapouge, 1898 , Kõszeg, (3×).

15 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Magyarországi alfajai: Élõhelye: Hegyvidéki erdõk, elsõsorban bükkösök és • linnei linnei Duftschmid, 1812 – kárpáti Linné-futrinka fenyvesek. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Hazai elõfordu- Magyarországi alfaja: glabratus glabratus Paykull, 1790 lását egyetlen adat bizonyítja: „Zempléni-hegység, Hegy- – domború futrinka alja, Kemence, 1955. VII. 24. leg. Erdõs”. Feltehetõleg je- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúlon lenleg nem tagja faunánknak (Szél 1985). (Alpokalja, Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis) és az Északi- • linnei transdanubialis Kenyery, 1983 – alpesi Linné-futrinka középhegységben gyûjtötték, elsõsorban a hegyvidék ma- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Nálunk csak a gasabb régióiban, zárt bükkösökben és szurdokerdõkben. Kõszegi-hegységben fordul elõ, ahol jegenyefenyves Habitus: 36. ábra. lucosban gyûjtötték. A hazai példányok zöme az Írott-kõ Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. csúcsa közelében, talajcsapdákból került elõ. Viszonylag Fajnév: Carabus hortensis Linnaeus, 1758 – aranypettyes kevés pédányt fogtak fakéreg alatt. Érdekes, hogy Csiki futrinka 1946-ban megjelent monográfiájában a C. linnei hazai elõ- Elterjedése: Nyugat-Franciaországtól a Volga vonaláig. fordulásáról nem tesz említést, jóllehet 1936-ban és 1937- A Brit-szigetekrõl hiányzik, megtalálható viszont Skandi- ben a faj már elõkerült Kõszegrõl. návia jelentõs részében. Elterjedésének déli határa az Habitus: 34. ábra. Alpok, Crna Gora és Bulgária. Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 10 000 Ft. Élõhelye: Hegy- és dombvidéki változatos erdõtársulások. 10. alnem: Oreocarabus Géhin, 1876 Magyarországi alfaja: hortensis hortensis Linnaeus, Fajnév: Carabus glabratus Paykull, 1790 – domború futrinka 1758 – aranypettyes futrinka Elterjedése: Franciaországtól az Uralig, beleértve a Brit- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúlon és szigeteket és Skandináviát is. Elterjedésének déli határa az Északi-középhegységben fordul elõ, fenyvesekben, ele- Hercegovina, illetve a Duna vonala a Fekete-tengerig. gyes erdõkben és sokféle lombos erdõben. Élõhelyén

52. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Tachypus) auratus 58. ábra Belsõ zsák: C. (Limnocarabus) clathratus auraniensis Linnaeus, 1761. Müller, 1902. 53. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Hygrocarabus) 59. ábra Belsõ zsák: C. (Chaetocarabus) intricatus intricatus nodulosus Creutzer, 1799. Linnaeus, 1761. 54. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Hygrocarabus) vari- 60. ábra Belsõ zsák: C. (Eucarabus) ulrichii ulrichii olosus Fabricius, 1787. Germar, 1824. 55. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Megodontus) ger- 61. ábra Belsõ zsák: C. (Morphocarabus) scheidleri jucundus marii exasperatus Duftschmid, 1812. Csiki, 1906. 56. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Megodontus) vio- 62. ábra Belsõ zsák: C. (Morphocarabus) hampei ormayi laceus rakosiensis Csiki, 1905. Reitter, 1896. 57. ábra Pénisz oldal- és háti nézetben: C. (Procrustes) cori- 63. ábra Belsõ zsák: C. (Morphocarabus) zawadzkii dissimilis aceus praeillyricus Szél, 1993. Csiki, 1906.

16 Magyarország futrinkái

többnyire nagy egyedszámban fogható, különösen a Nyu- Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft. gat-Dunántúl savanyú talajú erdeiben. Az eddigi megfi- 12. alnem: Pachystus Motschulsky, 1865 gyelések alapján úgy tûnik, hogy a Zempléni-hegységben Fajnév: Carabus hungaricus Fabricius, 1792 – magyar nem él. Úgyszintén hiányzik az alföldi erdõkbõl (Retezár futrinka 1997, Szél 1996). Elterjedése: A Kárpát-medencétõl az Urálig terjedõ Habitus: 37. ábra. sztyepp és erdõssztyepp-zóna. Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. Élõhelye: Hegyvidéki és alföldi száraz gyepek. 11. alnem: Tomocarabus Reitter, 1896 Magyarországi alfaja: hungaricus hungaricus Fabricius, Fajnév: Carabus convexus Fabricius, 1775 – selymes futrinka 1792 – magyar futrinka Elterjedése: A Pireneusoktól a Nyugat-Szibériai-alföldig, Magyarországi elterjedése és élõhelye: Nálunk csak a körülbelül a 62. szélességi körig terjed. A Brit-szigetekrõl törzsalak (nominotipikus alfaj) él. Elterjedésének súly- hiányzik. Elterjedésének határát délen Olaszország, pontja, illetve lelõhelyeinek zöme a Duna-Tisza közére Görögország, Kis-Ázsia, Örményország képezi. esik, beleértve a Szentendrei- és a Csepel-szigetet is. Élõhelye: A síkság, illetve a hegy- és dombvidék erdei. Ismert síkvidéki elõfordulásai ezen kívül a Nyírség, a Kis- Magyarországi alfajai: alföld (Gönyõ, Komárom-Esztergomi-síkság). Ezeken a • convexus convexus Fabricius, 1775 – kis selymes futrinka helyeken meszes, illetve savanyú homoktalajokon, füves Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúl me- pusztákon, legelõkön, akácosok és fenyvesek szegélyén leg, száraz erdeiben, erdõszegélyein él. Gyakran találták fordul elõ. A magyar futrinka másik jellegzetes élõhelytí- sziklagyepekben, lejtõsztyeppekben. pusát a dolomiton kialakult száraz, nyílt élõhelyek (lejtõ- Habitus: 38. ábra. sztyeppek, sziklagyepek) képezik a Keleti-Bakonyban, a • convexus kiskunensis Ádám & Merkl, 1986 – kiskunsági Gerecsében és a Budai-hegységben (Szél et al. 2006). selymes futrinka Habitus: 41. ábra. Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Pesti-síkság és Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. a Kiskunság nyílt és zárt homoki erdeiben található. Tipi- 13. alnem: Hygrocarabus Thomson, 1875 kus élõhelye a homokon kialakult nyárasok és tölgyesek Fajnév: Carabus nodulosus Creutzer, l799 – dunántúli ligetes állományai (Ádám & Merkl 1986). vízifutrinka Habitus: 39. ábra. Elterjedése: Franciaország északi részétõl Svájcon, • convexus simplicipennis Dejean, 1826 – kárpáti selymes Észak-Olaszországon és Ausztrián át a volt Jugoszláviáig, futrinka illetve hazánkban a Duna vonaláig. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Északi-kö- Élõhelye: Dombvidéki vízparti élõhelyek. Vannak adatok zéphegység, Szatmár-Beregi-sík, Nyírség és a Körös-vi- 1500-2000 m körüli elõfordulásáról is. dék erdeiben honos. A Bükki Nemzeti Parkban 250 és 900 Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúl m között, különféle erdõtársulásokban fogták, de száraz és hegy- és dombvidékein fordul elõ szórványosan, és min- nedves rétekrõl is elõkerült (Szél 1996). Békés megyében denhol kis egyedszámban. Jellemzõ élõhelye a patakmen- sziki tölgyesben gyûjtötték néhány példányát. ti égerliget, ahol a nap nagy részét vízparti kövek, fadarab- Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük ok alatt tölti. Megzavarva rögtön a vízbe menekül. Telelni 2000 Ft. korhadó égertuskókba és -törzsekbe vonul. Legtöbbször Fajnév: Carabus marginalis Fabricius, 1794 – szegélyes telelõ példányait fogták, a menedékhelyül szolgáló fatör- futrinka zsek szétverésével. Elterjedése: Északon és nyugaton a Német-Lengyel-sík- Habitus: 42. ábra. Hímvesszõ: 53. ábra. ságig, délen Magyarországig és Romániáig, keleten, a Ke- Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. let-európai-síkságon a Volga-menti-hátságig terjed. Fajnév: Carabus variolosus Fabricius, 1787 – kárpáti vízi- Élõhelye: Savanyú homokon kialakult erdõtársulások. futrinka Magyarországi alfaja: marginalis marginalis Fabricius, Elterjedése: Bulgáriától a Szerémségen (Szerbia) át a Kár- 1794 – szegélyes futrinka pátok ívéig, illetve a Szudétákig (Lengyelország). A Kárpá- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elsõ példányát tok területén, fõleg Erdélyben, helyenként gyakorinak Dudich (1932) találta Darányban, homoki legelõn, egy ita- mondható. tókút vályújában. Hazánkban csupán a Magas-Bakonyból Élõhelye: Az elûzõ fajhoz (Carabus nodulosus) hasonlóan (pl. a fenyõfõi õsfenyvesbõl) és Belsõ-Somogy savanyú a hegy- és a dombvidék vízparti élõhelyein fordul elõ. homokos vidékeirõl (pl. Nagybajomból) ismert. Példánya- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Bár vannak ré- inak zömét homoki akácosban, talajcsapdával fogták, de gebbi adataink a Börzsönybõl és a Mátrából (Narozsny elõkerült almaültetvénybõl is. Eddig ismert magyarorszá- 1938), jelenleg egyetlen biztos lelõhelye a Zempléni- gi lelõhelyei: Bakonybél, Bakonygyirót, Barcs, Böhönye, hegységben található (Rostalló, Kemence-patak). Közvet- Buzsák, Darány, Fenyõfõ, Középrigóc, Nagybajom, Tás- lenül a patakok mentén, elsõsorban égeresekben él. Élet- ka, Veszprémvarsány (Kutasi 2004). módja az elûzõ fajéval megegyezik. Habitus: 40. ábra. Habitus: 43. ábra. Hímvesszõ: 54. ábra.

17 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Elterjedése: Franciaország keleti részétõl Nyugat-Szibé- 13. alnem: Chaetocarabus Thomson, 1875 riáig, beleértve az Appennini-félszigetet, a Balkánt, a Brit- Fajnév: Carabus intricatus Linnaeus, 1761 – kék laposfutrinka szigeteket és Skandináviát is. Elterjedési területén több he- Elterjedése: Közép- és Nyugat-Európa, délen a Pireneu- lyen érintkezik a germarii és purpurascens Fabricius, 1787 sokig, az Alpokig, keleten a Havasalföldig, északon Kö- fajokkal. zép-Svédországig. A Brit-szigetekrõl hiányzik. Élõhelye: Széles ökológiai tûrõképességének megfelelõen Élõhelye: Középhegységi és dombvidéki tölgyesek, bük- az alföldi erdõktõI a havasi rétekig megtalálható. kösök, szurdokerdõk és fenyvesek. Magyarországi alfajai: violaceus betuliae Csiki, 1940 - Magyarországi alfaja: intricatus intricatus Linnaeus, nyírségi keleti kékfutrinka 1761 – kék laposfutrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Bodrogköz, a Magyarországi elterjedése és élõhelye: Hegy- és dombvi- Szatmár-Beregi-sík, a Szamosköz, a Nyírség és a Kis-Sárrét dékeinken szinte mindenhol gyûjtötték, de érdekes módon erdeiben és rétjein honos. Sokféle élõhelyen megtalálták. Debrecenbõl és Isaszegrõl is elõkerült. Sehol sem töme- • violaceus pseudoviolaceus Kraatz, 1886 – hamis keleti ges. Sokszor található korhadó fák belsejében, illetve a ké- kékfutrinka reg alatt. Gyakran felmászik a fatörzsekre is. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elõfordul az Észa- Habitus: 44. ábra. Belsõ zsák: 59. ábra. ki-középhegységben. A hegy- és dombvidék erdõs tájain él. Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. A Bükki Nemzeti Parkban 250 és 900 m között szinte min- 14. alnem: Platycarabus Morawitz, 1886 denféle erdõ- és gyeptársulásból elõkerült (Szél 1996). Fajnév: Carabus irregularis Fabricius, 1792 – alhavasi • violaceus rakosiensis Csiki, 1906 – rákosi keleti kékfutrinka futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elõfordul a Pesti- Elterjedése: Franciaország és Belgium keleti részétõl síkságon és a Duna-Tisza közén. Elsõsorban a nyíltabb er- Svájcon és Ausztrián át a Kárpátok ívéig, illetve a volt dõtársulásokból (homoki tölgyesek, nyárasok) került elõ. Jugoszláviáig fordul elõ. Csévharaszt környékén a homoki nyárasokban nagy szám- Élõhelye: Hegyvidéki faj, amely a bükkös és a lucos öv- ban fogták. ben él. A nedves helyeket kedveli, gyakran patakok köze- Habitus: 47. ábra. Hímvesszõ: 56. ábra. lében található. Napközben többnyire korhadó fákban, il- Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük 2000 Ft. letve a kéreg alatt tartózkodik. 16. alnem: Chrysocarabus Thomson, 1875 Magyarországi alfaja: irregularis cephalotes Sokolác, Fajnév: Carabus auronitens Fabricius, 1792 – aranyfutrinka 1909 – nagyfejû alhavasi futrinka Elterjedése: A Pireneusoktól az Alpokon és a Német- Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Kõszegi- és a Lengyel-síkságon keresztül a Kárpátok ívéig. A Brit-szi- Soproni-hegységben fordul elõ. A Kõszegi-hegységben a getekrõl és Skandináviából hiányzik. Stájerházaknál elsõsorban földön heverõ korhadó rönkök Élõhelye: Erdei faj. Bükkösökben és lucosokban fordul (bükk, éger, nyír stb.) kérge alatt találták (Nagy et al. 2004). elõ, de felhatol az erdõhatár feletti régiókba is. A párás, Habitus: 45. ábra. nedves környezetet kedveli, esõ után gyakran nappal is Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. megfigyelhetõ. 15. alnem: Megodontus Solier, 1849 Magyarországi alfaja: auronitens kraussi Vacher de Fajnév: Carabus germarii Sturm, 1815 – dunántúli kék- Lapouge, 1898 - feketebordás aranyfutrinka futrinka Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Kõszegi- és a Elterjedése: A Nyugati-Alpoktól keletre, Magyarorszá- Soproni-hegységben fordul elõ. Klasszikus gyûjtõhelyei a gon csak a Dunántúlon, északon Csehországig, délen Crna Kõszegi-hegységben az Írott-kõ, a Hörmann-forrás, a Stá- Goráig. jerházak. Az Írott-kõn fenyvesben gyûjtötték, de lomber- Élõhelye: Erdei faj. Változatos élõhelyeken fordul elõ, az dõkben elõfordul. A példányok zömét rönkök forgatásá- alacsonyabb vidékektõl az alhavasi régióig. val, illetve fakéreg alól egyelték (Nagy et al. 2004). Magyarországi alfaja: germarii exasperatus Duftschmid, Habitus: 51. ábra. 1812 – dunántúli kékfutrinka Magyarországon védett, eszmei értéke 10.000 Ft. Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elõfordul a Du- 17. alnem: Procrustes Bonelli, 1811 nántúl egész területén. A zárt erdõkben és a fátlan növény- Fajnév: Carabus coriaceus Linnaeus, 1758 – bõrfutrinka zetben egyaránt megtalálható. Gyakran húzódik be lakott Elterjedése: A Pireneusi-félszigetet és Nagy-Britanniát területekre. A Duna vonala – az általam vizsgált példá- kivéve egész Európában elõfordul. Az Égei-tenger szige- nyok alapján - éles választóvonalnak tûnik a külsejében tein, illetve Kis-Ázsia nyugati részén is honos. két igen hasonló faj, a violaceus, illetve a germarii között Élõhelye: Igen széles tûrésû faj, mégis fõként erdõkben (Szél 1985). fordul elõ. Nagy területeket bejár, olykor nádasokban és Habitus: 46. ábra. Hímvesszõ: 55. ábra. lakott területeken is felbukkan. Nálunk elsõsorban a hegy- Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. és a dombvidéken él, úgy tûnik, hiányzik a tisztán tûleve- Fajnév: Carabus violaceus Linnaeus, 1758 – keleti kék- lû társulásokból és a Duna-Tisza köze homoki tölgyesei- futrinka bõl (Szél 1996).

18 Magyarország futrinkái

Magyarországi alfajai: CAA CAA ATC ATA AAG ATA TTG G-3’ (25 bp) és • coriaceus coriaceus Linnaeus, 1758 – közönséges bõr- HCO2198 (Reverse) 5’-TAA ACT TCA GGG TGA CCA futrinka AAA AAT CA-3’ (26 bp) (Folmer et al. 1994), amelyek a Magyarországi elterjedése és élõhelye: A Dunántúl északi ré- gerinctelenek körében megbízhatóan mûködnek. szén (Dunántúli-középhegység, Alpokalja, Zalai-dombság), A COI szekvenciák alapján a C. scheidleri két, egymás- a Kisalföldön és a Gödöllõi-dombság erdeiben fordul elõ. tól egyértelmûen elkülönülõ egységre bontható (64. ábra). Habitus: 48. ábra. Egyik ágat a C. scheidleri jucundus és C. scheidleri • coriaceus praeillyricus Szél, 1993 – illír bõrfutrinka pseudopreyssleri, másikat a bakonyi C. scheidleri verte- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elterjedésének sensis egyedek alkotják. A zempléni C. zawadzkii egyér- súlypontja a Mecsek és a Villányi-hegység. Nálunk az telmûen szintén ez utóbbi csoportba sorolható. Az ábra egész Dél-Dunántúlon (Somogy, Tolna, Baranya), valamint szerint a scheidleri–zawadzkii fajkomplextõl jól elváló az Alföldön, Mohács környékén elõfordul (Szél 1993). csoportot alkot a C. hampei. Habitus: 49. ábra. Hímvesszõ: 57. ábra. A magyarországi Morphocarabus-fajokon végzett, a • coriaceus pseudorugifer Sokolác, 1906 – nagy bõrfutrinka citokróm-oxidáz enzim vizsgálatán alapuló filogenetikai Magyarországi elterjedése és élõhelye: Az Északi-kö- kép részben megegyezik a hazai rovartani irodalomban zéphegységben fordul elõ, ahol fõleg gyertyános-tölgyes- megjelent állásponttal, vagyis a sokbordás futrinka ben, bükkösben gyûjtötték. A Bükki Nemzeti Parkban 250 (Carabus hampei) faji szinten is elválik a változó futrinká- és 900 m között, különféle erdõtársulásokban, sziklagye- tól (Carabus scheidleri), illetve a zempléni futrinkától pekben, réteken gyûjtötték, sõt barlang bejáratában is ta- (Carabus zawadzkii). A molekuláris genetikai vizsgálatok lálták (Szél 1996). szerint azonban a változó futrinka és a zempléni futrinka • coriaceus rugifer (Kraatz, 1887) – ráncos bõrfutrinka nem különül el egymástól faji szinten. Meglepõ, és nehe- Magyarországi elterjedése és élõhelye: Elõfordul a Ti- zen magyarázható, hogy a zempléni futrinka közelebb áll szántúlon, a Nyírségben, a Szatmár-Beregi-síkon, vala- a változó futrinka Vértesben és Bakonyban élõ alfajához mint Békés és Csongrád megyében. Békés megyében elsõ- (C. scheidleri vertesensis), mint a közvetlenül mellette, sõt sorban a Körösök vidékén, egykori ártéri ligeterdõkben, vele részben átfedésben élõ simahátú változó futrinkához sokszor nagy számban találták (Ádám 1979). (C. scheidleri pseudopreyssleri). Véleményünk szerint a Habitus: 50. ábra. molekuláris genetika fent említett újszerû eredményeinek Magyarországon minden alfaja védett, eszmei értékük elfogadásához kiegészítõ vizsgálatok szükségesek. Így 2000 Ft. fontos lenne a változó futrinka összes alfajának vizsgála- ta, hiszen a jelen tanulmányban csak három szerepelt. Úgyszintén nélkülözhetetlen egy Morphocarabus csoport- A hazai Morphocarabus-fajok molekuláris ba tartozó, „külcsoportnak” tekinthetõ faj kiválasztása, genetikai vizsgálata hogy tisztában lehessünk a fajszintû genetikai távolságok- kal. Nem elhanyagolható követelmény továbbá, hogy a A Carabus genus molekuláris filogenetikájával számos Morphocarabus-fajok vizsgálatát kiterjesszük a Kárpát- publikáció foglalkozik (Arndt et al. 2003, Sota & Ishikawa medencére, vagy sokkal inkább még nagyobb területre, 2004, Sota & Vogler 2001, 2003, Su et al. 1996) fõként a ami alapot adna egyúttal e fajgazdag csoport revíziójához. 16SrRNS, a NADH-dehidrogenáz 5. alegysége (ND5), a wingless és a foszfoenolpiruvát-karboxikináz (PepCK) gé- nek szekvenciái alapján. Mindezek ellenére még mindig akadnak tisztázatlan taxonómiai helyzetû csoportok, mint például a Morphocarabus subgenus fajai illetve alfajai. A Kárpát-medencében, és a hazánkban élõ Carabus-fajok közül is leginkább ez utóbbi csoport fajai esetében merül- het föl a kérdés, hogy a hazai entomológusok körében álta- lánosan elfogadott álláspont a scheidleri–zawadzkii–ham- pei eltérõ faji hovatartozásáról mennyire tartható fenn. Jelen vizsgálatainkban a mitokondriális citokróm- oxidáz 1. alegységét (COI) vizsgáltuk, illetve egy szaka- szának a szekvenciáját határoztuk meg. Az általunk szekvenált régió a COI-n belül a 17-700 pozíció közötti szakasz, ahol a 300-600 bázispár (bp) tartomány hordozza a legtöbb változatosságot. A vizsgált génszakaszt polimeráz-láncreakcióval (a to- 64. ábra vábbiakban PCR) a következõ univerzális primerek segít- A három Morphocarabus-faj rokonsági kapcsolatait leíró filo- ségével szaporítottuk fel: LCO1490 (Forward) 5’-GGT genetikai fa

19 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Irodalom

Ádám, L. (1979): A Carabus coriaceus ssp. rugifer Kraatz, 1877 III. Bogarak (Coleoptera). Természetvédelmi Közlemények Magyarországon (Coleoptera: Carabidae). Folia Entomologica 3–4: 123–140. Hungarica 32: 213. Müller-Motzfeld, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae Ádám, L. & Merkl, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság (Laufkäfer). 2. Auflage. In: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, National Park, I: Carabidae (Coleoptera). Pp. 119–142. In: G. A. & Klausnitzer, B. (szerk.): Die Käfer Mitteleuropas. Mahunka, S. (szerk.): The fauna of the Kiskunság National Elsevier GMBH, Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg- Park 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 491 pp. Berlin, 521 pp. Arndt, E., Brückner, M., Marciniak, M., Mossakowski, D. & Nagy, F., Szél, Gy. & Vig, K. (2004): Vas megye futóbogár Prüser, F. (2003): Chapter 7. Phylogeny. Pp. 307–325. In: faunája (Coleoptera: Carabidae). (The ground beetle fauna of Turin, H., Penev, L. & Casale, A. (szerk.): The Genus Carabus Vas County (Coleoptera of Carabidae).) Praenorica Folia in Europe. A Synthesis. Fauna Europaea Evertebrata 2. Pensoft, Historico-Naturalia 7: 1–235. Sofia-Moscow, 511 pp. Narozsny, Z. (1938): Adatok Magyarország nagyfutó féléihez Breuning, S. (1932–1937): Monographie der Gattung Carabus L. (Carabini). Doktori értekezés. Debreceni szemle 12: 1–19. Bestimmungs-Tabelle der Europäischen Coleopteren, 104–110. Retezár, I. (1984): Carabus (Morphocarabus) scheidleri Panzer Reitter, Troppau, 1640 pp. Kárpát-medencei populációinak kritikai vizsgálata (Col. Csiki, E. (1905–1908): Magyarország bogárfaunája I. Vezérfonal Carabidae). Kézirat, 16 pp. a magyar szent korona országainak területén elõforduló bo- Retezár, I. (1974): Két új Carabus scheidleri Panz.-forma a garak megismerésére. Általános rész. Adephaga: 1. Caraboidea. Dunántúlról (Coleoptera: Carabidae). Folia Entomologica E. Csiki, Budapest, 546 pp. Hungarica 27(1): 187–191. Csiki, E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. Retezár, I. (1997): A magyarországi nagy futóbogarak atlasza és Allgemeiner Teil und Caraboidea I. In: Tasnádi Kubacska, A. (szerk.): ikonográfiája (Coleoptera: Carabidae). Kézirat, 27 pp. Naturwissenschaftliche Monographien IV. Budapest, 798 pp. Sota, T. & Ishikawa, R. (2004): Phylogeny and life-history evolution Deuve, T. (2004): Illustrated Catalogue of the Genus Carabus of the in Carabus (subtribe Carabina: Coleoptera, Carabidae) based on World (Coleoptera: Carabidae). Pensoft, Sofia-Moscow, 461 pp. sequences of two nuclear genes. Biological Journal of the Deuve, T. (2007): Liste Blumenthal 2007. Liste des taxons valides Linnean Society 81: 135–149. du genre Carabus L., 1758. Thierry Deuve, Museum national Sota, T. & Vogler, A. P. (2001): Incongruence between mito- d’histoire naturelle, Paris, 47 pp. chondrial and nuclear genes in the carabid beetles Ohomopterus. Folmer, O., Black, M., Hoeh, W. & Vrijenhoek, R. (1994): DNA Systematic Biology 50: 39–59. primers for amplification of mitochondrial cytochrome c oxidase Sota, T. & Vogler, A. P. (2003): Reconstructing species phylogeny subunit I from diverse metazoan invertebrates. Molecular of the carabid beetles Ohomopterus using multiple nuclear Marine Biology and Biotechnology 3: 294–299. DNA sequences: heterogeneous information content and the Freude, H., Harde, K. W. & Lohse, G. A. (1976): Die Käfer performance of simultaneous analysis. Molecular Phylogenetics Mitteleuropas, Band 2, Adephaga 1: Carabidae. Goecke & and Evolution 26: 139–154. Evers, Krefeld, 302 pp. Su, Z. H., Okada, T. S., Osawa, S., David, B., Dommergues, J. & Hegyessy, G. & Szél, Gy. (2002): A Mátra Múzeum bogár- Magniez, F. (1996): Radiation of several Carabina groups gyûjteménye, Carabidae (Coleoptera). Folia Historico Naturalia (Coleoptera, Carabidae) inferred from the mitochondrial ND5 Musei Matraensis 26: 189–220. gene sequences. Elytra 24: 175–179. Hurka, K. (1996): Carabidae of the Czech and Slovak Republic. Szél, Gy. (1985): A Carabus-genus Kárpát-medencében élõ fajainak Kabourek, Zlín, 565 pp. elterjedése és alfaji tagozódása (Coleoptera: Carabidae). Ishikawa, R. (1973): Notes on some Basic Problems in the Doktori értekezés (kézirat), Budapest, 77 pp. Taxonomy and the Phylogeny of the Subtribe Carabina Szél, Gy. (1987): A Carabus (Morphocarabus) hampei magyarországi (Coleoptera, Carabidae). Bulletin of the National Science elõfordulása (Coleoptera: Carabidae). Folia Entomologica Museum, Series A (Zoology) 16(2): 191–215. Hungarica 48: 299. Ishikawa, R. (1979): A Preliminary Revision of the Carabogenici Szél, Gy. (1993): Eine neue Carabus-Unterart aus Ungarn (Coleoptera: of the Subtribe Carabina (Coleoptera, Carabidae). Bulletin of Carabidae). Folia Entomologica Hungarica 54: 123–129. the National Science Museum, Series A (Zoology) 5(2): 95–114. Szél, Gy. (1996): Rhysodidae, Cicindelidae and Carabidae Kovács, T. & Hegyessy, G. (1993): Új és ritka bogarak (Coleoptera) from the Bükk National Park. Pp. 159–222. In: (Coleoptera) Magyarországról. Folia Historico Naturalia Musei Mahunka, S. (szerk.): The Fauna of the Bükk National Park, Matraensis 18: 75–79. II. Hungarian Natural History Museum, Budapest. Ködöböcz, V. (2005): A fokozottan védett beregi futrinka (Carabus Szél, Gy. (1999): Carabidae (Coleoptera) from the Aggtelek hampei ormayi Reitter, 1846) elterjedése a Felsõ Tisza vidékén. National Park. Pp. 151–170. In: Mahunka, S. (szerk.): The Kézirat, 4 pp. Fauna of the Aggtelek National Park, II. Hungarian Natural KöM (2001): A Környezetvédelmi Miniszter 13/2001. (V. 9.) History Museum, Budapest. KöM rendelete: A védett és fokozottan védett növény- és Szél, Gy., Bérces, S., Kutasi, Cs. & Ködöböcz, V. (2006): A magyar állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérõl, valamint futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1792) hazai elterjedése az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból és élõhelyei (Coleoptera: Carabidae). (Distribution and habitats jelentõs növény- és állatfajok közzétételérõl. Magyar Közlöny of Carabus hungaricus Fabricius, 1792 in Hungary (Coleoptera: 53: 3446–3511. Carabidae).) Praenorica Folia Historico-Naturalia 9(2006): 45–80. Kutasi, Cs. (2004): A szegélyes futrinka (Carabus marginalis Tallósi, B., Szél, Gy. & Purger, J. (2006): A Mecsek és környékének decorus) elõfordulása a Bakonyban. Természetvédelmi Közle- állasbogarai és futóbogarai (Coleoptera: Rhysodidae, Carabidae). mények 11: 281–284. (Rhysodidae and Carabidae of the Mecsek Mts. and its envi- Löbl, I. & Smetana, A. (szerk.) (2003): Catalogue of Palaearctic ronments.) In: Fazekas, I. (szerk.): A Mecsek állatvilága I. Coleoptera. Volume 1. Archostemata-Myxophaga-Adephaga. (The fauna of the Mecsek Mts 1, Hungary.) Folia comloensis Apollo Books, Stenstrup, 819 pp. 15: 51–114. Merkl, O. (1996): Adatok a Naplás-tó és környéke élõvilágához

20