Magyarország Futrinkái Szél Gyõzõ, Retezár Imre, Bérces Sándor, Fülöp Dávid, Szabó Krisztián És Pénzes Zsolt
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by Repository of the Academy's Library Magyarország futrinkái Szél Gyõzõ, Retezár Imre, Bérces Sándor, Fülöp Dávid, Szabó Krisztián és Pénzes Zsolt Bevezetés és történeti áttekintés taxonómiájával foglalkozó népes szakembergárdának el- térõ álláspontjuk kifejtésére. A nagy testû futrinkák (Carabus-fajok) méretük, feltûnõ Jelen munkánkban a Magyarországon élõ 28 Carabus- megjelenésük, nem utolsósorban pedig szépségük miatt faj, illetve 62 alfaj hazai elterjedését mutatjuk be. A fajok mindig is kitüntetett figyelemben részesültek. Viszonylag könnyebb azoníthatósága érdekében határozókulcsot is könnyen gyûjthetõk és azonosíthatók, ezért a legtöbb bo- mellékeltünk (5. fejezet). A kulcsban szereplõ anatómiai gárgyûjteményben helyet kapnak, elterjedésükrõl éppen képetek ismertetése a 2. fejezetben (alaktani áttekintés) ol- ezért aránylag sokat tudunk. Fajaik elõkelõ helyen szerepel- vasható, melyet kilenc ábra egészít ki. A határozást segíti nek a hazai és nemzetközi védett listákban, vörös könyvek- elõ a tárgyalt taxonok zömét bemutató 42 színes habitus- ben, de nem hiányoznak az Élõhelyvédelmi Irányelv fotó. További 12 színes kép a bogarak hímivarszervébõl (Habitat Directive) függelékeibõl sem. Gyakori alanyai az készült preparátumot (a hímvesszõt és a belsõ zsákot) áb- általános faunisztikai és monitoring vizsgálatoknak, ugyan- rázolja, azoknál a fajoknál, illetve alfajoknál, ahol ennek akkor elõszeretettel alkalmazzák õket közösségszerkezeti az azonosításban jelentõsége lehet. A fajok és alfajok el- vizsgálatokban is, hiszen érzékenyen reagálnak a különféle terjedését a 6. fejezetben, a fajokról és alfajokról szóló környezeti paraméterekre, másrészt a talajcsapdázással részletes ismertetésben mutattuk be. A lelõhelyadatok szerzett kvantitatív adataik statisztikailag is jól értékelhe- szempontjából elsõsorban a Magyar Természettudományi tõk. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban vetik õket Múzeum gyûjteményét vettük figyelembe, de sok adat alá morfometriai méréseknek és genetikai kutatásoknak. származik Retezár Imre, Muskovits József és Muskovics Amíg világszerte jelenleg összesen mintegy 877 András magángyûjteményébõl, valamint a gyöngyösi Carabus-fajt tartanak nyilván, addig Európában 132 fajuk Mátra Múzeumból is (Hegyessy & Szél 2002). A lelõhe- él, a hazai fajok száma pedig 28 (Deuve 2007, Szél 1985, lyek ismertetésén túlmenõen röviden jellemeztük a bogarak Turin et al. 2003). Már a fajok számát tekintve sincs töké- élõhelytípusait, a néhány példányban elõkerült ritkaságok letes egység a szerzõk véleménye között a nemzetközi iro- esetében pedig többnyire bõvebb ismertetést is közöltünk. dalomban, az alfajok esetében pedig a legújabb összefoglaló A futrinkák természetvédelmi vonatkozásairól a 4. fejezet- munkák szerzõi (Deuve 2007, Turin et al. 2003) kétszintes ben adtunk rövid áttekintést. A Morphocarabus csoport hierarchiát alkalmaznak az általuk közölt alfajneveknél. fajain, illetve alfajain végzett vizsgálataink eredményeirõl Az elsõ csoportba azok a taxonok kerülnek, amelyek mind a 7. fejezet szól. földrajzi elterjedésük, mind alaktanuk tekintetében jól jel- A szubgenerikus besorolás, a taxonok sorrendje, a ne- lemezhetõk („major subspecies”), míg a második csoport vek helyesírása szempontjából Turin et al. (2003) monu- tagjainak („minor subspecies”) elterjedése és morfológiai mentális munkáját vettük alapul. Ez a sorrend erõsen eltér elhatárolása nem egyértelmû. Ez utóbbi „helyi formák” a korábban általánosan elfogadott rendszerekétõl, ahol pontosabb státusa még tisztázásra vár, egy részük minden elsõként a bõrfutrinka (Carabus coriaceus), utolsóként pe- bizonnyal a szinonimák listáját fogja gazdagítani. Bár az dig a kárpáti futrinka (Carabus linnei) állt. Az alfajok szá- alfajoknak ez a „kétszintes” tárgyalásmódja nem egyeztet- mának megállapításában részben Csiki (1946) monográfi- hetõ össze a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexé- ája, illetve saját elképzelésünk öltött testet. nek szabályaival, kétségtelenül bizonyos fokú szabadságot Az alábbi áttekintésben a Carabus genusra vonatkozó biztosít a Carabus genus fajait gyûjtõ, illetve az azok legfontosabb munkákat tárgyaljuk. 1 A KÁRPÁT-MEDENCE ÁLLATVILÁGÁNAK KIALAKULÁSA Carl von Linné a Systema Naturae X. kiadásában leírja Retezár Imre 1984-ben többéves gyûjtõtevékenysége a Carabus genust, amelyet a mainál szélesebb értelemben alapján tisztázza az igen problematikus változó futrinka használ, és benne öt, mai értelemben vett Carabus-fajt so- (Carabus scheidleri) földrajzi alfajait, és elsõ ízben vá- rol fel (coriaceus, granulatus, hortensis, nitens, violaceus). lasztja el biztonsággal a hozzá rendkívül hasonló zempléni A bevezetésbõl megtudhatjuk, hogy maga a Carabus, illet- futrinkától (C. zawadzkii). Megadja az alfajok határozó- ve görögösen „karabos” kifejezés görögül „szarvas boga- kulcsát, a belsõ zsákról ábrákat, a szárnyfedõrõl fényképe- rat” jelent. Linné a híres munkájában közölt genusnévvel ket közöl. Függelékként csatolja az alfajok vonalas area- azokat a viszonylag hosszú csápú bogarakat jelölte, melye- térképét (Retezár 1984). ket ma a futóbogárfélék (Carabidae) családjába sorolunk. 1996-ban jelent meg Karel Hurkaº tollából a Szlovák és Carl Gustaf Thomson 1875-ben az addig egységes Cseh Köztársaság futóbogarait tárgyaló kötet (Hurkaº Carabus genust subgenusokra osztja fel, és ki is jelöli e sub- 1996). Nagy elõnye e munkának, hogy a szlovák fauna jó genusok típusfajait. Ludwig Ganglbauer 1892-ben a külsõ átfedésben van Magyarország faunájával, és sok ökológi- morfológiai bélyegek figyelembevételével határozókulcsot ai adatot is tartalmaz. A 2003-ban Ivan Löbl és Aleš ír, amelyben a felosztás elsõ lépése az ajaktapogató máso- Smetana szerkesztésében megjelent Palearktikus Bogárka- dik ízén található serték számbavétele. A határozást igen jó talógusban a Carabus genusról szóló rész öt szerzõ: Yves és részletes rajzanyag segíti, a rajzokat számos további Bousquet, Boleslav Brezina, Anthony Davies, Jan Farkac munka átvette. Edmund Reitter 1896-ban önálló munkát és Aleš Smetana munkája. E munka szempontunkból elsõ- szentel a Carabusoknak. Szinte minden bélyeg aprólékos fi- sorban a taxonok neveinek az eredeti betûzés figyelembe- gyelembevételével készíti el határozókulcsát, mely azután vételével történõ precíz megadása miatt fontos. E katalógus minden további rendszerezõ munka alapját képezi. szerzõi messzemenõen figyelembe vették a legfrissebb, Csiki Ernõ 1905-1908-ban és 1946-ban két fõ mûvében autentikusnak tekintett szakirodalmat, és ezek ismeretében elsõként foglalkozik kimondottan Kárpát-medencei, illetve döntöttek az egyes fajok és alfajok státusáról, illetve adták ezen belül a mai értelemben vett hazai fajokkal. Határozó- meg elterjedési területüket. Álláspontjuk nem mindig kulcsa a Ganglbauer-Reitter-féle rendszer alapján íródott; a egyezik a már említett K. Hurkaº 1996-ban megjelent Carabusok két csoportja az ajaktapogató sertéinek száma könyvében olvasható felfogással. A Carabus-fajok eseté- szerint különül e1. E munkák részletesen tárgyalják a föld- ben például a Morphocarabus subgenusba tartozó aluten- rajzi alfajokat (Csiki ezeket változatoknak nevezi) és az sis, comptus, hampei, incompsus és rothi nevû taxonokat aberrációkat. A jelen munka fajokról és alfajokról alkotott egyetlen faj, a rothi alfajaiként tárgyalják. A scheidleri– felfogásában is leginkább Csiki álláspontja érvényesül. zawadzkii páros összevonásakor is a szintetizáló elv vezé- Stefan von Breuning 1932 és 1937 között publikált, relte a szerzõket. 1600 oldalt is meghaladó monográfiája, amely az összes A Pensoft Publishers és a hollandiai székhelyû tekinté- akkor ismert Carabus-fajt tartalmazza, kétségtelenül máig lyes European Invertebrate Survey gondozásában 2003- az egyik legjelentõsebb összefoglalása e témának. Breuning ban impozáns kivitelû könyv látott napvilágot az Európá- a fajokat a lárvák rágói alapján osztja két csoportra (brevi- ban élõ Carabus-fajokról (Turin et al. 2003). A munka és longimandibulares). A két fõ csoport subgenusokra, összegezi és rendszerezi a témában napjainkig felhalmo- azok pedig szekciókra oszlanak. A további kategóriák a zódott óriási tömegû információt, kezdve a nevezéktantól, faj, alfaj, „natio”, „morpha” és „aberratio”, amelyeket a az elterjedési adatokon át a konzervációbiológiai problé- szerzõ maga definiál. Óriási elõnye e munkának többek mákig. Az új adatokat is közlõ 512 oldalas, nagyméretû közt az összes fajról közölt elterjedési térkép, amelyet ma könyv fõleg a három szerkesztõ, Hans Turin holland, is szinte minden, a Carabus genusról szóló tanulmányban Ljubomir Penev bolgár, illetve Achille Casale olasz ento- alapul vesznek (Breuning 1932-1937). mológusok munkája. Érdekes, hogy a fajok elhatárolása C. L. Blumenthal 1976-ban igen tömören tárgyalja a kö- szempontjából felfogásuk mennyire eltér a szintén 2003- zép-európai Carabusokat a Die Käfer Mitteleuropas soro- ban megjelent palearktikus katalógus álláspontjától. zatban. Nagy elõnye munkájának, hogy a nemzetközi nó- A violaceus–germari, vagy a variolosus–nodulosus párok menklatúra szabályainak megfelelõen alfaj alatti (infraszub- esetében például a Turin-féle könyv önálló fajokról beszél, specifikus) taxonokról nem szól, és erõsen lecsökkenti az amíg a Löbl-Smetana-katalógus szerint a C. variolosus alfajok számát. Határozókulcsának felépítése eltér az eddig önálló faj, a nodulosus pedig ennek alfaja. De említhet- ismertetettektõl; a szerzõ elsõsorban a gyors és könnyû ha- nénk a Morphocarabus