Download (8MB)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TÜI). AKADÉMIA. AZ T. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL e/.KRKKS'/.TI SZINNYEIJÓZSEF OHZTÁLYTITKÁR. XXII. KÖTET. 1. SZÁM. I ., ,; ——-—•—— ' : · * ' r —— — MEGJEGYZÉSEK ÉS EXCURSUSOK ARCITILOCHOSHOZ. I. (TRDJETEREK, TETRAMETEREK, ELÉGIÁK). IRTA KALLÓS EDE. lic.mutattalott a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának UH0 január ÍM. üléséhen. Ára 2 korona. BUDAPEST. 1911. Értekezések a nyelv- és széptndományok köréből. I. k. I. Télftj : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékuk az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — III. Tarkányi: A legnjahb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szusz K.·. A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vambéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — VII. Imre S.: Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus : A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 II 20 f. — IX. Toldy: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 11 20 f. — X. Brassai : A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1869.) II. k. I. Mátray θ : A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex- ről. 20 f. — II. Szász Κ. : A tragikai felfogásról. 40 f. — III. Joannovics : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. — VII. Toldy: Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez.-80 f. — VIII. Gr. líuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. 40 f. — IX. Szilády: Magyar szófejtegetések 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — XI. Szilády Áron : A defterekről. 40 f.' XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—-1872.) — III. k. I. Brassai: Commentator commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáozai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — III. Szabó I.: Emlékbeszéd Bitnitz bajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F.: A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz.: Emlékbeszéd Schleicher ^gost, kiilső 1. tag felett. 20 f. — VIII. Dr. Goldziher I. : A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Gr. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI. Riedl Sz. : Vau-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1876.) IV. k. I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il ik könyvéről különös tekin- tettel a magyarra. 80 f. — II. Bálinth G : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — III. Bartal Α. : A classica pliilo- logiának és az összehasonlitó árja nyelvtudománynak mivelése hazáukbau. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher I.: Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések: i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — u. Budenz J.: A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről. 30 f. — VII. Fogarasi J. : Az uj szókról. 30 f. — VIII. Toldy F.: Az uj magyar orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V. k. I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — II. Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — ΙΙΓ. Barna F. : A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi ki. : Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — VII. Télfy I. : Aeschylós. 1 Κ 60 f. — VIIT. Barna F.: A mutató névmás hibás használata. 20 f.— IX. Imre S.: Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 Κ 20 f. — X. Arany L. · Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — VI. k. 1. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. II. Balint G.: A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — III. Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról. 40 f. — IV Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében, összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 Κ. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab Istváu 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. i. Szilágyi I. n. Vaszary K. in. Révész I. 1 Κ 20 f. — VIT. Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna : A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — VII. le. I. Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében. 1 Κ. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos inagyar-sinai nyelvliasonlitása. 20 f.— III. Zichy Α.: Lessiug. 40 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi MEGJEGYZÉSEK ÉS EXCURSUSOK ARCHILOCTIOSHOZ. I. (TRIMETEREK. TETRAMETEREK, ELEGTÁK). IRTA KALLÓS EDE. BemutatlatoU a Magyar Tudományos Akadémia T. osztályának 1910 január 2i. ülésében. BUDAPEST. KIADJA A II AGY AR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 1911. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, BEVEZETÉS. Nagy hajók indultak egykor a Kr. e. VII. század közepe táján Páros szigetéről, hogy elvigyék a sziget lakosságának fölös- legét a messzi Thasosba, a thrák part közelében nemrégiben alapított gyarmatba. Ε hajók egyikén egy fiatal férfi ült, kit talán szorult anyagi helyzetének kényszerítő ereje vitt a kiván- dorlók közé, talán kalandvágya is, nyughatatlan vére, de min- denekelőtt bús szerelmének tragikus katasztrófája. Archilochos volt, kit Parosban a csapszékek, borbélymühelyek s egyéb még alantasabb találkozóhelyek züllött törzsvendégei mint mulatságos, szabadszájú verselőt ismertek s az előkelőbbek legfeljebb mint elvesztett kedvesének, Neobulének gyilkosát emlegettek, ha egy- általában tudomást vettek létezéséről. Alig lehettek sokan az akkoriban demokratikus forrongástól zajgó Parosban, kik meg- látták feje körül a szerelem vértanújának s a múzsaihlette nagy költőnek glóriáját. Még egészen fiatal lehetett, mikor belészeretett Lykambes- nek, egy előkelő parosi úrnak leányába. Ο maga Páros egyik fő- urának törvénytelen gyermeke volt. Hogy a leány viszonozta-e érzelmét, azt nem tudjuk, s az, hogy az eljegyzés is megtörtént, az akkori viszonyok szerint semmi esetre sem jelenti a leány beleegyezését. De jellemző módon a leány érzelméről teljesen hallgat a szerelmi regény, mely az emberiség történelmében a legelső nyoma egy élettartalommá váló, nagy, igazi szerelmi szen- vedélynek. Csak azt halljuk, hogy a leány apja felbontotta az eljegyzést. Ez teljesen feldúlta Archilochos lelkét. Addig szelíden mélázó költészete vadul sebző gúnyköltészettó lett, mi több: elkeseredett önkínzássá, a mennyiben nemcsak a szószegőket vádolta, hanem önnön szívét is marczangolta, elvesztett kedvesét AKAD. KRT. A HYELV- KS SZÉPTUD. KÖKÉBŐL. XXII. KŐT. 1. SZ. 1* 4 KALI,ÓS EDE. erőteljesen plasztikus képekben — ok nélkül — tivornyák bős- nőjének festve s mindazt a vad érzékiséget, melyet addig sze- relme lágyabb érzése nemesített, szabadjára hagyva. Metsző gúnyához, csúfolódásaihoz a népköltészet durva kötődései nyúj- tottak motivumot, valamint formát is, de ő mindazt, a mit kapott, a műköltés lángjában átidomította, az igaz érzés örök költői erejével s a maga hatalmas nyelv- és formaalkotó szelle- mével «műfajjá» alakította. Meg is volt működésének a hatása. Több is, mint a mennyit maga várt. Neobule szégyenből ön- gyilkossá lett . S most új hazája felé vitte a költőt a hajó. De Thasosban sem lelt nyugalmat. Az emberekkel nem tudott megférni, még a helyet is megutálta. Innen is világgá ment, zsoldosnak is állt egyszer, de sehol sem volt nyugta. Mindenütt nyomában járt gyilkos költészetének híre, sőt ellenségeinek száma csak növe- kedett mindenütt, mert Goethe «Zauberlehrling»-jéhez hasonlóan rajta is elhatalmasodott a szellem, melyet tehetetlenségében egy- kor felidézett. Átokként nehezedett rá a képesség, hogy pattogó versekben, elfelejthetetlen melódiákban tudta világgá kiáltani, a mi rosszat látott vagy látni vélt az emberek lelkében, vagy csúfot a külsejében; most már akarva sem tudott megszabadulni a benső esábtól, hogy akár a korcsmában, a bor gőzében, akár a piaczon, a tolongó tömeg vásárában ne hallassa szellemesen csúfolódó, daczosan átkozódó verseit, melyek ez erősen differen- cziálódott lelkű költőnek az utókor tudatában is a par excellence iambikus, gúnyköltő hírét szerezték. De a személyes sértődésektől eltekintve, melyeket gúnyoló- dásai a karrikatúrával szemben még túlérzékeny korban keltet- tek, a prüdéria megbotránkozott a költő egész munkásságának szabad hangján, a «magas» költészetből eddig száműzött motí- vumain, az erkölcsbírák elítélték lelkületének, jellemének önmaga felfedte fogyatékosságait, de azt senki sem értette meg, hogy a sorsüldözött koldus-költő szívében új világ vajúdik, hogy a költő énekében a VII. századdal meginduló görög újkornak, a Home- ros-képviselte lovagkor romjain diadalmasan előretörő új világ- nak kialakulásban foirongó új világnézlete, új szava, új dallama követel meghallgatást.