A Művészi Jel És Az Interszubjektivitás a Vizuális Kommunikációban
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola A művészi jel és az interszubjektivitás a vizuális kommunikációban DLA értekezés Rácmolnár Sándor 2015 Témavezető: Felsmann Tamás, DLA, egyetemi docens TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ...........................................................................................................4 ELSŐ FEJEZET Az olvasói interszubjektivitás megteremtése...........................................................8 A képregény vizuális ábrázolási rendszerének alkotóelemei.................................10 A képregénypanel ..................................................................................................11 A keretezés fogalma a képregény médiumában.....................................................17 A szó- és szövegbuborék .......................................................................................20 Szövegbuborék és szöveg nélküli képregények.....................................................26 A képregénykarakterek ..........................................................................................27 A képregényfigura mint ikon .................................................................................28 MÁSODIK FEJEZET Tintin figurája és reinkarnációi..............................................................................33 Tintin első megjelenési platformja.........................................................................36 Tintin megtalálja morális karakterét ......................................................................40 Tintin reinkarnálódásai ..........................................................................................43 Tintin anarchista szerepben....................................................................................43 Charles Burns: X’ed out, The Hive és a Sugar Skull trilógia ................................46 HARMADIK FEJEZET.........................................................................................51 A Yellow Peril, azaz a Sárga Veszedelem.............................................................52 Milton Caniff munkássága a Yellow Peril aspektusában ......................................54 A Caniff-i karakter ikonográfiája...........................................................................57 Steve Canyon .........................................................................................................58 A Milton Caniff-hatás ............................................................................................60 A propaganda lehetősége és szerepe a háborús képregényekben ..........................61 A háborús képregények..........................................................................................64 Szelíd motorosok – Captain America ....................................................................65 2 The Shield ..............................................................................................................66 A nemzeti lobogó mint promóciós dress code.......................................................67 Női hősök és szuperhősök az amerikai háborús képregényekben .........................69 Az árja–nem-árja reláció az alkotó és az általa kreált hős aspektusában...............70 Rasszista ábrázolások a második világháborús amerikai képregényekben ...........73 Burma strips, Male Call, How to Spot a Jap..........................................................76 NEGYEDIK FEJEZET Az interszubjektivitás mint az alkotói motiváció eszköze és célja ........................78 Mestermunkák........................................................................................................86 Utószó ....................................................................................................................94 Bibliográfia ............................................................................................................96 Képek ...................................................................................................................101 Szakmai életrajz ...................................................................................................115 3 BEVEZETÉS Doktori értekezésem témáját – a művészi jel és az interszubjektivitás a vizuális kommunikációban – a „kilencedik művészet”, azaz a képregény kontextusába helyezve vizsgálom.1 Miért a vizuális kommunikációnak ezt a szekvenciális formában történő egyik elbeszélési formáját, a képregényt választottam? Ezt a döntésemet egy, az alkotói pályámat és közvetve a vizuális gondolkodásomat is jelentősen meghatározó és formáló tényező motiválta. A vizuális szocializációm korai periódusában – a tizenéves korom első éveit értem ez alatt – a képregény volt számomra az egyik legkönnyebben elérhető és az akkori képi gondolkodásomra jelentős hatást kifejtő művészeti ábrázolási forma. Ez az időszak az 1970-es évek első felére datálódik, amikor Magyarországon a képregény műfaja csupán redukált számú megjelenési platformon volt elérhető. Csak pár, általában fiataloknak szóló magazinban és újságban, heti felbontású sorozatok közlési formájában jelentettek meg, nagyrészt magyar alkotók által készített képregényeket, amelyek narratíváit leginkább irodalmi művek feldolgozásai képezték. Ez a nem túl széles megjelenési spektrum és a műfaji tartalmakat kívülről/felülről befolyásoló meghatározás jól jellemezte az akkori magyarországi politikai vezetés kulturális ideológiájának irányultságát a képregény vetületében. A nyugati társadalmak „imperialista” kultúrájában önálló vizuális reprezentációs műfajként jelen lévő, a fiatalok gondolkodását – a magyar kulturális és politikai vezetés szerint – negatív irányba befolyásoló „comics”-ot csak olyan formában engedélyezték, ha annak edukációs szerepe is van, azaz megismerteti és megszeretteti az irodalmi műveket a képregények rajzolt formájában. Az 1970-es években a nyugati országokban készült képregényeket 1 A francia képregény, a Bandé Dessinée (jelentése: rajzolt csík) – ahogy a francia nyelvterületen rövidítve nevezik –, a BD régóta nagyon magas szinten jelen volt és van a francia kulturális életben. Ezt a meghatározó szerepet erősítette meg Claude Beylie, a neves francia filmkritikus és a Sorbonne Egyetem professzora, amikor 1964-ben azt javasolta, hogy az olasz kritikus, Ricciotto Canudo 1923-as – az építészetet, a zenét, a festészetet, a szobrászatot, a költészetet, a táncot és a filmművészetet magába foglaló – „Manifesto of the Seven Arts” meghatározásához a televíziózás és – a kilencedik művészetként – a képregény is hozzáadható. Pilcher, Tim – Brooks, Brad: The Essential Guide to World Comics. London, 2005, Collins & Brown, 146. o. 4 Magyarországon hivatalos terjesztésben egyedül a Francia Kommunista Párt gondozásában havonta megjelenő Pif Gadget magazin formájában lehetett csak megvásárolni.2 Ezekben a magazinokban különböző stílusú és más-más korosztályt megcélzó képregények voltak összegyűjtve.3 Visszaemlékezve erre a képzőművészeti gondolkodásomat és a képi ábrázoló kifejezőkészségemet egyaránt jelentősen befolyásoló hatásra, már a legelső olvasástól datálhatóan a képregények egymástól eltérő stiláris formája vonzott és érdekelt. Ösztönösen olyan kérdéseket tettem fel magamban, hogy mitől működik ez a vizuális elbeszélési forma, miért olyan módon fogalmazzák meg a rajzolók a különböző képi motívumokat, ahogy és amilyen formában az számomra látható volt? Természetesen ezekre a kérdésekre akkor nem tudtam az egzakt válaszokat, gyerekkori önmagam csak az eltérő stiláris distanciák alapján alakíthatta ki az egyes képregények egymáshoz viszonyított szubjektív tetszési indexét. A Pif magazinokban közölt sorozatok akkor számomra a francia nyelv ismeretének hiányában a képek „olvasását” jelentették csupán. Mivel vizuálisan is gondolkodunk, ezáltal a szövegelemek megfelelő appercipiálása nélkül is képes voltam a narrációt egy bizonyos szinten a maga képi direktségében értelmezni. Ugyanakkor a vizuális reprezentáció elbillent hangsúlya által a vizuális memóriám is erősödött. Életem különböző periódusait folyamatosan végigkísérték a képregényekkel történt találkozások, interakciók. Tanulmányoztam kialakulásának történetét, a médium evolúciós fejlődésének különböző korszakait, az eltérő kultúrákban dolgozó alkotók egymástól nagyon eltérő, variábilis munkáit. Képregényalkotóként csak az alkalmazott grafika tartományában, mint az illusztráció műfajának egyik reprezentációs formájaként műveltem. A festmény, a grafika területén – képzőművészként – inkább a képi tartalmaknak az egy képbe történő sűrítése érdekelt. Ugyanakkor magas szinten respektálom a képpanelek alkotta szekvenciák által elmesélhető narrációk megalkotásához szükséges, bármely festmény vagy grafika elkészítésénél jelentékenyen hosszabb időtartammal dolgozó képregényalkotók türelmét, alázatát és energiáját. 2 http://en.wikipedia.org/wiki/Pif_gadget (2015. 10. 12.) 3 Teddy Ted, Les pionniers de l’ Esperance, Bob Mallard, Loup-Noir, Rahan, Placid et Muzo, Fan-fan la Tulipe, Corto Maltese stb. Kertész Sándor: Comics szocialista álruhában. Nyíregyháza, 2007, Kertész Nyomda és Kiadó, 64–66. o. 5 A doktori értekezésem első fejezetében a képregény vizuális ábrázolási rendszerének alkotóelemeit vizsgálom különböző példák illusztrálásával és rövid elemzésével. Egy nagyon változatos, összetett ábrázolási rendszer egymással korreláló részelemeit mutatom be az olvasói interszubjektivitásra4 tett hatás vagy hatások dimenziójában. A szekvenciális művészet ábrázolási szótára különböző egymásra ható és ugyanakkor egymástól független okok miatt – mint pl. a reprezentációs stílusok,